Balázs Judit

Gazdaság – vállalkozás -

versenyképesség az iszlám

társadalmakban

Budapest-Sopron-Kairó

2008

Gazdaság – vállalkozás - versenyképesség az iszlám társadalmakban

1. Bevezetés –problémafelvetés

2. Az iszlám elterjedése

3. Az iszlám hitvilága

4. A korai iszlám világ

5. Iszlám kapitalizmus

6. Az iszlám és a korai globalizáció

7. Az iszlám tanítása a gazdaság működéséről

8. Tőkeképződés, vállakózói réteg az iszlám világban

9. Az iszlám és a non profit szervezetek – Egyiptom példája

10. A klasszikus iszlám bankrendszer

11. Modern iszlám bankrendszer

a. Alapelvek

b. Tanácsadó testület

c. Iszlám kereskedelmi jog

12. Az iszlám és a neoliberalizmus

13. Az iszlám és a Nyugat kapcsolata

14. Kritikai összegzés

Végjegyzetek

Mellékletek

Irodalom

Mottó:

„az iszlám dín wa daula, azaz vallás és állam egyszerre”

Bevezetés –problémafelvetés

Ha történelmi távlatokban nyomon követjük a világgazdaság alakulását óhatatlanul, megtaláljuk a kapcsolatot a gazdaság és a társadalmat átható, uralkodó vallás tanításai között. Az összefüggés teljesen logikus, hiszen a vallások olyannyira a mindennapok részévé váltak, olyannyira áthatották a közgondolkodást, és ezen keresztül a gazdaságpolitika elveit, hogy óhatatlanul hatást gyakoroltak a gazdasági életre. A kérdés azonban az, hogy az egyes vallások, az individualista, vagy a közösségi eszmékre épülő religiók milyen módon hatottak a gazdaságra, hogy a vallás mennyiben segítette elő a fejlődést, a haladást, a versenyképesség alakulását, vagy mennyiben vált éppen a mindezek gúzsba kötőjévé?

Vajon szerepe volt az uralkodó vallásnak abban, hogy társadalmak-gazdaságok az adott világ meghatározott időszakában legfejlettebbjének minősültek, és vajon mi okozta a hanyatlásukat? Társadalmak tündöklése és bukása mögött felfedhetjük-e a vallás szerepét?

Mennyiben ösztönözte a vallás a társadalmi-gazdasági berendezkedés javítását, a szociálisan igazságos elosztást, újraelosztást, vagy éppen a társadalmi polarizációt generáló rendszerré vált. A kérdés megválaszolásánál azonban e pontnál nagyon éles különbséget kell tenni az individualista vagy a közösségi érdekeket szem előtt tartó vallások között. Melyik jelent versenyelőnyt, melyik versenyhátrányt?

A fenti felvetések kapcsán keresünk választ, - leszűkítve a vallások körét az iszlámra - , hogy a vallásnak milyen szerepe volt a gazdasági növekedésben, fejlődésben, vagy igaz-e a tétel, hogy bizonyos vallások pozitív szerepet játszanak a gazdasági és társadalmi fejlődésben, mások inkább az elmaradottság konzerválását segítik elő?

E kérdéskör kapcsán abból kell kiindulnunk, hogy bár elsődlegesen a vallás szerepét vizsgáljuk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ma az iszlám világot alkotó országok, a fejlődő vagy harmadik világ, a világgazdaság általánosnak mondott, klasszikus fejlődési úttól eltérő fejlődési-növekedési stádiumokon mentek keresztül. A kapitalizmus kialakulása is eltérő a „klasszikus” formától. A vallás és a kapitalizmus modifikált kialakulási módjának együtthatása sajátos társadalmakat-gazdasági, formációkat eredményezett.

A nyugati, szekularizált társadalmakat átható individualista vállalkozói szemlélet magas újraelosztási költségekkel szembesül. Ezzel szemben a közösségi érdekre épülő társadalmak versenyelőnybe kerülnének, ha a kapitalizmusnak nem egy modifikált, sajátos útját járták volna be, ami egy, a nyugati világtól eltérő kapitalista társadalmat-gazdaságot, tőkés réteget termelt ki.

Mennyiben jelent modifikált kapitalista fejlődési utat az iszlám országokban kialakult társadalmi-gazdasági rendszer? Számos szempont alapján lehetne elemezni a modifikált fejlődési út sajátosságait. Témánk szempontjából azonban relevánsnak látszik a tőkés réteg, a burzsoázia kialakulásának genezisét, rétegződését, érdekeit-érdekellentéteit vizsgálni, majd az iszlámmal kölcsönhatásban megjeleníteni.

Az iszlám elterjedése

2008-ra az iszlám követőinek száma meghaladta az eddigi legnagyobb hitkövetőket képviselő keresztények számát és ezzel számszerűen a világ legerősebb vallásává lépett elő. Az iszlám a fejlett nyugati világban, Európában és Amerikában is a második legnagyobb vallási közösség, amely ma az emberiség mintegy két ötödét mondhatja hívének.

A XXI. század elején mintegy 5000 vallási közösséget, egyházat és szektát tartanak nyilván. A hívők számáról hivatalos adatok nincsenek. Az alábbiak, különböző egyházaktól származó becslések.

Római katolikus 1200 millió

Egyéb keresztények 800 millió

Iszlám 1300 millió

Hinduizmus 900 millió

Buddhizmus 360 millió

Hagyományos kínai vallás 225 millió

Afrikai és más törzsi vallások 250 millió

Shikkek 23 millió

Judaizmus 14 millió

Bahai 6 millió

A muzulmán népesség áttekintése (becslés):

Afrika 273.28

Ázsia 701.870

Európa 24.400

Észak-, dél-Amerika, Ausztrália 2.440

Összesen 1001.99

A világ 172 országából 53 azoknak a száma, amelyekben a muzulmán lakosság a népesség 50%-át meghaladja.[1] Figyelemreméltó, hogy az iszlám terjedt leggyorsabban, s hatása a fejlődő világban különösen jelentős, és mert sokan tekintik az iszlámot a XXI század globális konfliktusai egyik fő forrásának.

Az iszlám hitvilága

Az iszlám monoteista vallás, hittételeinek alapja az egyistenhit, a próféta tanítására való hagyatkozás, és a halál utáni létbe vetett hit.[2] . Nem tagadja a kereszténységet, bár felfogása szerint Jézus egyike volt a profétáknak. Egyébként az iszlámhivők a saját hitükön és a kereszténységen kívül más vallást nem ismernek el. Az általánosan elfogadott világvallások számukra nem vallások, bár igazán értelmezni sem tudják..[3]

Az bár iszlám az egyisten hit alapján áll, de ez a vallás is az indivídumot tekinti a társadalom alapkövének, és hangsúlyozza, hogy az ember személyes felelősséggel tartozik tetteiért Isten előtt. Ez az elszámoltathatóság, a monoteista vallások jellegzetes tétele. Az iszlám úgy tekint a világra, mint kapcsolatok hálózatára és alapvetően konzervatív jellegű. Azaz bizonyos értelemben megkövesedett nézetek sokasága, mely nem vette figyelembe –legalább is a dogmák szintjén – a változásokat és nem ahhoz alakította a gazdaság működésének alapelveit. Az iszlám szerint ugyanis a nem dogmatikus cselekedetek alapvetően megzavarhatják az iszlám alapokon nyugvó gazdaság rendszerét, megbonthatják az igazságosság elvén alapuló gazdasági tevékenységek sokaságát. Ezzel az iszlám valójában, és újra hangsúlyozni kell a dogma szintjén – gátolja a piaci rugalmasságot. Az iszlám tanítása szerint magántulajdon és a magán vállalkozás az iszlám hitű emberek alapvető joga, de csakis a morális határokonbelül. Az igazságosság a legalapvetőbb parancs, amelyet az iszlám hirdet.[4][i]

A korai iszlám világ

A világvallások közül az iszlám a legfiatalabb, megalapításának évét 622-re teszik. Ez a késői vallásalapítás talán magyarázatot ad arra, hogy számos vonatkozásban az iszlám „fejlettségét” tekintve emlékeztet a középkor keresztény világára.

Az iszlám aranykora, vagy más néven, az iszlám reneszánsz, általánosan elfogadott nézet szerint a 8-tól 13 századig terjedő időszakra tehető, igaz, néhány szakértő szerint a 14-15 századra is kihatott. Erre a néhány évszázadra az iszlám világkatonai, gazdasági és kulturális fölénye volt jellemző a nyugattal szemben, hiszen az iszlám kultúra ebben a korban maradandót alkotott mind mérnöki, tudományos, oktatási, gazdasági, művészi téren is, amiből a későbbi századokban a nyugat is profitált.

Iszlám kapitalizmus

A kapitalizmus, mint szabad piac, a kalifátus korára nyúlik vissza, ahol a piacgazdaság kifejlődött, és a szabad kereskedelem első formái létrejöttek a 8. és a 12. század között. A monetáris gazdaság egy erős valután (dinár) alapult.

Új üzleti technikák és formák fejlődtek ki, szervezetek alakultak, amelyek a gazdaságot és a kereskedelmet szervezték meg. Ebben a korban jelentek meg olyan máig használatos üzleti formák, mint a hitellevél (a hitelkártya egy korai formája), a pénzre beváltható csekk, az üzleti szerződések, a nemzetközi piac. Olyan kifejezések kerültek be ekkor a köztudatba, mint a profit, a veszteség, a tőke, a tőkemozgás, a tröszt, a bankár, a pénzváltó, a kettős könyvelés. a korai kapitalizmusnak ezek a formái aztán a középkori Európában adaptálódtak a 13 században. A bankrendszer főként a kereskedelemben volt hatásos, hiszen lehetővé tette a nehézkes pénzforgalom nélküli kereskedelmet, azon kívül a külső befektetők bevonását

Mi tette a középkori iszlám világot lényegesen fejlettebbé, mint a korabeli Európát? Mindenekelőtt egy sor olyan műszaki találmány, ami a mai napig használatos, a középkorban fejlesztettet ki, és olyan muzulmán feltalálók kreativitását dicséri, mint al-Dzsazari, akit a mérnöki tudomány atyjaként emlegetnek.

A világ az iszlám mérnököknek köszönhet számos forradalmi újítást, mint a vízi erő ipari méretű alkalmazása, a szélenergia hasznosítása, a gőzerő kiaknázása, és a fosszilis energiahordozók, mint a petróleum. Az első vízimalmok a 7. századbanlétesültek, míg a 9. századtól széles körben elterjedtek.

Muzulmán mérnökök számos olyan műveletet tettek ipari méretűvé, amit azókorban még kézi erővel végeztek. A 18. századi európai ipari forradalmat tulajdonképpen egy ezt megelőző középkori iszlám ipari forradalom tette lehetővé.

Az iszlám aranykora az addigi mezőgazdaság átalakulását is jelentette, ami az „iszlám agrokulturális forradalom” néven vonult be a történelembe. Számos iparág illetvetechnológia fejlődését a már említett „iszlám agro-kulturális forradalom” segítette elő, mint: az asztronómiai műszerek kifejlesztése, a kerámiagyártás, a vegyipar, a desztillálási módszerek, az üveggyártás, a papírgyártás, az illatszergyártás, agyógyszerkészítés, hajóépítés, textilszövés, az ásványok bányászata stb. Az első üzemek is ezekben az iparágakban létesültek.

Ezek a technológiai ismeretek a késő középkori Európába is eljutottak, főként a12. századi latin fordítások révén. Például az első üveggyártó üzemek Európában a 11. században létesültek Bizáncban.

Néhányan ezt a kort „pax islamica” vagy a „Afrika és Ázsia felfedezésének kora” névvel illetik, mikor az iszlám meghódította Dél-nyugat Ázsiát és Észak-Afrikát, a muzulmán kereskedők és felfedezők, pedig bejárták az addig ismert világot, nyugaton azAtlanti-óceántól a Földközi-tengerig, míg keleten a Kínai-tengerig. Ez azt jelenti, hogy a7. és a 13. század között az iszlám birodalom volt a világ vezető gazdasága.

Az iszlám és a korai globalizáció

Ali Mazrui, afrikai eredetű kiváló iszlamista társadalomtudós találóan fogalmazta meg az egyházak és a globalizáció kapcsolatát, s kiemelte, hogy a vallások globalizáló szerepe jóval megelőzte a gazdaságét:[5]

A globalizáció legkorábbi formái az iszlám aranykorára nyúlnak vissza, mikor az ismeretek, a kereskedelem és a gazdaság, az addig egymástól elzárt régiók az iszlám birodalomban integrálódtak, az iszlám hitű felfedezők, tengerészek, tudósok, kereskedők és utazók révén.

Egy lehetséges magyarázat a korai globalizálódás kialakulására az iszlám, mint vallás a kereszténységtől eltérő elterjedési formájában keresendő.

Az iszlám globalizálódása ugyanis nem úgy kezdődött, hogy egy meglévő birodalom tért át egy új vallásra, ami megkönnyítette elterjedését, hanem a vallás követői alulról építkezve alakítottak ki birodalmakat, ami a vallás terjedésében nagyobb szerepet adott az erőszaknak. Ezzel szemben Sayyid Mawdudi , pakisztáni iszlamista tudós, akinek tanításai különösen nagy hatást gyakoroltak a muzulmán világra. Az iszlám globalizáló szerepének erkölcsi vonzatát emelte ki, annak alapján, hogy az iszlám.” …olyan társadalmi rendszert ajánl az egész emberiség számára, amelyik a hiten, az erkölcsön alapul és nyitva áll minden nép számára…..Az iszlám végső célja egy olyan globális állam, amelyben nincsenek faji vagy nemzeti előítéletek. Ez a globális rendszer mindenki számára egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosít majd. Az ellenséges versengést olyan együttműködő rendszerrel váltja majd fel, amelyben az emberek segítik egymást.”[6] Az „umma wahida”, vagyis a Muzlimok egységes közösségének koráni eszméje átsugárzik az államhatárokon[7]

A globális gazdaság korai formáit az iszlám kereskedők hozták létre az addig ismert világban mindenhol, ahol megtelepedtek. Ez magával hozta számos olyan növény világméretű elterjedését, amit addig az elszigetelt régiókban termeltek, ezzel egyidőben pedig a termelésükhöz szükséges technikák is elterjedtek. Olyan növények terjedtek el, mint a cirok Afrikából, a citrusgyümölcsök Kínából, és számos növény Indiából, mint arizs, a mangó, az ipari növények közül, pedig a gyapot és a cukornád. Ebben az időben dolgozták ki a máig használatos szántási módszert, amikor egy területet kétszer szántottak egy évben.

Néhány szakértő „növényi globalizációnak” nevezi ezt a kort, ami együtt járt a növénytermesztés gépesítésével, ami a termés növekedését hozta magával, ami további messzemenő változásokat hozott a gazdaságban, a népszaporulatban és a városok növekedésében stb.

A megnövekedtet termés szükségessé tette a növények ipari méretű feldolgozását, ami először a cukorgyártásban jelentkezett, és így létesültek az első üzemek a cukor feldolgozására és finomítására. A cukrot a 8. századtól terjesztették el az arabok és a berberek szerte a birodalomban.

Az iszlám tanítása a gazdaság működéséről

Az iszlám gazdasági élete erőteljes szabályokra és isteni utasításokra alapszik. Az ember életének fenntartására munkával keresi meg a szükséges anyagi alapot, és nem csak kötelesség, hanem egy nagyszerű erény is ugyanakkor.[8] Egy munkaképes személy bűnt követ el, ha valaki mástól függ anyagilag, ez egy szociális megbélyegzés és hálátlanság az emberiség iránt.

Az iszlám hitűnek önfenntartónak kell lennie. Az iszlám mindenféle pénzkeresési formát elismer, ha az nem helytelen, vagy nem bűn útján történik.

Továbbiakban, amit az egyén létrehoz, vagy megkeres tisztességes munkával, az az ő vagyona, amire sem az állam, sem más nem tarthat igényt. Csupán kötelességeit kell betartani a társadalommal szemben. Ezért a tulajdonjogért cserébe csupán teljesíteni kell kötelességeit a társadalommal szemben, és bizonyos adókat kell fizetnie az államnak. Ha ezt megteszi, akkor minden jogát védi az állam, és bátran, biztonságosan vállalkozhat.

Tőkeképződés, vállalkozói réteg az iszlám világban

Ha a tőkeképződés, vállalkozói osztály rétegződését vizsgáljuk az iszlám világban, csak egy általános sémában gondolkozhatunk, ugyanis egy országokra, régiókra lebontott elemzés jelen tanulmány keretén túlmutatnának. Fontos azonban e témakör felvetése, ugyanis ha a tőkeképződés folyamatát, a kialakult vállalkozói rétegedet az iszlám alapelvekkel való összefüggésben vizsgáljuk óhatatlanul ellentmondásokra, az iszlám alapelvek sajátos érvényesülésére bukkanunk.

Vizsgáljuk meg közelebbről a burzsoázia egyes rétegeinek gazdasági helyzetét, és érdekeit, érdekközösségét. Előre kell bocsátani, hogy a rendelkezésre álló statisztikai bázis nem tette lehetővé az egzakt számadatokra építő tudományos alapon történő elemzést, miután az iszlám országokban általánosan alkalmazott statisztikai számbavétel nem alkalmas a pontos számszerűsítésre a kívánt bontásban. . Így többé-kevésbé becslésekre lehetett hagyatkozni, a jelenségek, folyamatok elméleti megragadásához, absztrakciókhoz.

A vállalkozók „osztályát” alapvetően két nagy rétegre bonthatjuk. A tőketulajdon nagyságán alapuló skála két végpontján helyezkednek el a tőkések rétegei. Az alsó végponton kézműves kistőkés, családi háttérrel, rendszerint 5-6 alkalmazottal dolgozó kisvállalkozók állnak. Ide tartoznak még a kiskereskedők, közvetítő-kereskedők, spekulánsok. A tőkésosztályon belüli részarányukra vonatkozóan még becslésekbe sem merünk bocsátkozni, Valójában ezzel a réteggel élt tovább a hagyományos kézműves tradíció. Általában az általuk megtermelt árumennyiség a nagyipari termeléssel együtt a nemzeti össztermék túlnyomó részét képezi, miután a középtőkés réteg csak sporadikusan alakult ki.

Érdekes jelenség, hogy a nagyipari termelés mellett a kisipar is annak köszönhetően élt tovább az iszlám országokban, hogy egy speciális kapcsolat alakult ki a kis- és nagyipar között. Az Európában jól ismert trenddel szemben a nagyipari termelés mutatkozik sok esetben drágábbnak az adott országban, és az így előállított termékek valójában egy speciális fizetőképes réteg igényeit elégíti ki. Ezzel szemben a kisipari termelés messzemenően nem meríti ki a tőkés rentabilitás kritériumait. Valójában csak a kistermelő és családjának a túlélését biztosítja. De miután a termelés a hagyományos, lokális igények, kielégítését szolgálja, szükség van rá, s így ideig-óráig megélhetési alapul szolgált. De éppen ezért nem került sor tőkeképződésre, és így nem vált lehetővé a kistőké középtőkévé válása sem.

A kis- és középtőkés rétegek között csak nagyon laza gazdasági kapcsolat állt fenn, nem jelentettek egymásnak konkurenciát sem, más- és más társadalmi szinthez kapcsolódtak, egymástól elszigetelten léteztek. Pontosan ez jelentette a kistőke számára a túlélési lehetőséget, mialatt ugyanakkor a kistőkés rétegen belül húsbavágó harc folyik a túlélésért. A nagytőke, mint egy idegen test állt szembe a kistőkével, egy teljesen más világot képez. A két réteg között olyan mély szakadék tátong(ott), amit a kistőke önmaga erejéből képtelen áthidalni.

A kistőkés vállalkozások középszintű vállalkozásokká válását az a világ határolta be, ahova maguk a kistőkések tartoznak. Bármilyen paradoxonnak tűnik, de életképességüket a kisvállalkozások területén a termelőerők stagnálása biztosította, azáltal, hogy fenntartotta a széttöredezett belső piacot, nem hozta létre a szerves belső kapcsolatrendszert a kis- és középvállalkozások között, vagyis a létét mindazoknak a jelenségeknek köszönhette, amelyek a kapitalizmus teljes körű kibontakozásának útjába áll.

„Tőkehiearchia” automatikusan meghatározza az adott vállalkozó gazdasági pozícióját. A kapitalizmus „természeti törvényén” túlmenően az állami gazdaságpolitika határozza meg a tőke életfeltételeit. És ezek a feltételek egyértelműen a nagytőke érdekeinek felelnek meg. Ez az érdek összekapcsolódik a külföldi tőke érdekeivel és együttes megjelenésük, valamint az állami beavatkozás ösztönző szerepe vezetett oda, hogy a nagytőke, történelmi léptékekkel mérve nagyon gyorsan érte el a jelenlegi pozícióit. Azaz egy felülről irányitott tőkekoncentráció és centralizáció eredménye. Ennek megfelelően nem valósul meg a középtőke gazdasági stabilizálódása, sőt, a már ezt a szintet elért vállalkozás is számtalan rizikófaktorral szembesül. A végeredmény a vékony középtőkés réteg szociális lecsúszása, egyik oldalon, míg az általános polarizálódás következményeképpen a másik oldalon a nagytőke erősödése figyelhető meg, mialatt a kistőke a túlélésért küzd.

Az iszlám és a non profit szervezetek – Egyiptom példája

A non profit szektorra az iszlám hitű fejlődő országok többségben ugyanaz az intézményi sokszínűség, az afrikai, a nyugati és az iszlám kultúra elemeinek egyidejű jelenléte jellemző.

Az egyiptomi non profit szektort, hasonlóan a többi iszlám ország gyakorlatához, szintén a különböző (iszlám, kopt és nyugati) típusú intézmények egymás mellett élése jellemzi. Mint a többi közép-keleti országban is, Egyiptomban nagy történelmi hagyományai vannak a non profit tevékenységnek. Ez egyaránt köszönhető az "Al Waqf", vagyis jótékony célú hagyatékok iszlám tradíciójának, valamint az "Al Zakat", vagyis adományozási előírásnak, amelynek értelmében minden muzulmán hívő köteles éves jövedelmének 2,5 százalékát jótékony célokra használni.

Bármennyire erősen gyökerezik is ezekben a tradíciókban, az egyiptomi non profit szektor az elmúlt években számottevő fejlődésen ment át, bár a növekedés üteme valamelyest elmaradt a más fejlődő országokban tapasztalttól. Ennek az elmaradásnak az egyik oka valószínűleg az volt, hogy az állam továbbra is bizalmatlansággal viseltetett a non profit szektor iránt. Ez a bizalmatlanság még a Nasser kormány idején alakult ki, amikor a radikális iszlám csoportok a non profit szervezetek segítségével próbáltak tömegmozgalmat szervezni az új rezsím modernizálási törekvései ellen. Ezt megelőzendő, az egyiptomi kormány 1964-ben olyan restriktív törvényi szabályozást alakított ki, amely kifejezetten akadályozta a non profit szervezetek szaporodását. Ez a 32. számú törvény felhatalmazta az államot, hogy szélesen definiált nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva megakadályozza bizonyos nonprofit szervezetek (például a korábban már feloszlatott "iszlám testvérek egyesülete") létrehozását vagy újjáélesztését. (Ez utóbbi egyébként minden tiltás ellenére máig is a legerősebb illegális egyesület Egyiptomban.)

A bejegyzés állami engedélyeztetésén túl, a szabályozás a Szociális Minisztériumnak széleskörű beleszólási jogot biztosított a non profit szervezetek vezetésébe és irányításába. A kormány a hagyományos "Al Waqf" intézményeket már korábban ellenőrzése alá vonta, amikor irányításukra 1960-ban külön minisztériumot hozott létre. Az Al Waqf Minisztérium feladata az volt, hogy a vallási előírásokat követő jótékony célú hagyatékok felhasználásáról rendelkezzen és államosítsa a kopt és az iszlám kórházakat. Ráadásul a kormánynak sikerült közvetítőként beépülnie a hívők és a mecsetek közé, amennyiben kötelezővé tette, hogy a mecseteknek szánt fejlesztési és jótékony célú adományokat egy állami bank (Nasser Bank for Social Work) gyűjtse össze.

A non profit szektor fejlődése Egyiptomban - főleg az ország politikai helyzete miatt - viszonylag lassú volt. A Szociális Minisztérium felügyelete alá tartozó non profit szervezetek száma 1985 és 1990 között csak évi 2 százalékkal emelkedett. Ezek az adatok azonban természetesen nem tükrözik azt a sokkal gyorsabbnak tűnő fejlődést, ami az informális, hivatalosan be nem jegyzett iszlám egyesületek körében következett be. Ezek a szervezetek, amelyeket mint a "népi iszlám" intézményes megtestesülését szokás értelmezni, valóságos második társadalmat hoztak létre, s olyan oktatási és egészségügyi szolgáltatásokat nyújtanak, amelyeknek a biztosításáról a gazdasági nehézségekkel küszködő kormány képtelen gondoskodni. A valójában az iszlám mozgalom politikai hatalmát építő szervezetek eredményesen szorítják ki az államot az oktatás és szociális ellátás területéről.[9]

A klasszikus iszlám bankrendszer

Az iszlám klasszikus időszakának számító 8-12 századig terjedő időszakot, az iszlám aranykoraként vonult be a történelembe. A kalifátus idején egy fajta “előkapitalizmusról”, szabad piacgazdaságról beszélhetünk. Egy fajta korai “piacgazdaságról”, kereskedő kapitalizmusról, “iszlám kapitalizmusról”. Az erőteljes monetáris kapitalizmus alapját a stabil és értékes fizetőeszköz, a dinár képezte és a monetáris területek messzemenően függetlenek voltak egymástól.

Egy sor “újítást” vezettek be az iszlám bankrendszer keretében, pl. aszerződést, a váltót, a távolsági kereskedelemben alkalmazható partnerség fogalmát.

Ilyen fogalmak születek, mint: hitel, tartozás, profit, könyvelő, vagyonkezelő,elzálogosítás, átruházás, veszteség, tőke, tőkeakkumuláció, takarékbetét. Kölcsön, pénzváltó, letét, ügynökség és ezzel már a 13. században messze megelőzték a középkori Európát.

Az iszlám jogtudósok és “közgazdászok” soraiban általános kialakult nézet határozta meg a kamatszedést. Az uzsorakamatot az iszlám jog elvetette és jogtalannak ítélte meg. Pénzkölcsönzés után nem lehetett kamatot szedni. Nem számított azonban ebbe a körbe azok az eszközök, melyek a bank tevékenységhez tartoztak. Így a pénz-rendelet arról határozott, hogy például anyagokra, így papírra, alapvető fémekre “járulékot ” lehetett kivetni. Az iszlám jogtudomány terminológiája szerint “többlet értéknek” minősítette ezt az összeget, és így nem kamatnak könyvelték el.

A Koránra hivatkozva a saria igy fogalmaz: Allah mondta, hogy "minden vagyon Allahé", és akik kamatot fizetnek, vagy szednek, azok "háborúban állnak Istennel és Mohameddel". A saria másik forrása, a prófétai szunna (hagyomány) még a kamat fogalmát sem ismeri.[10] Többek között ezekre hivatkozva kezdték követelni később a modern iszlám mozgalmak, hogy a bankok is tartsák be a szunnát, és töröljék el a kamat intézményét.

Az iszlám szabályrendszere nem válik szét világi és vallási szférára, hanem egyaránt kiterjed az élet minden területére. Vagyis, mivel az iszlám törvénykezés, azaz a saria szerint tilos "pénzből pénzt csinálni", ha egy hithű muzulmán pénzintézet betétszámlát kínál az ügyfeleinek, arra természetesen nem fizet kamatot. Helyette viszont, a saria szabályainak megfelelő befektetéseket eszközöl, amelyek hozamait megosztja a betéttulajdonosokkal. Vagy mai analógiát alkalmazva, vegyük például az itthon is népszerű lakáshiteleket: Ezek szerint ha egy iszlám bank "lakáshitelt nyújt", akkor először megvásárolja a kiszemelt ingatlant, majd gyakorlatilag bérbe adja azt a hitel igénylőjének. Hasonló szisztéma szerint alakulnak az arab kisvállalkozói hitelek is: a bank részesedést vásárol az adott vállalkozásban, majd a tevékenység hasznaiból lassan "visszaszedi" a kezdeti hozzájárulás összegét.[ii]

Konkrétan a befektetésekre vonatkozóan a saria öt alapelvet fogalmaz meg:

1. nem foglalhatnak magukban kamatfizetést,

2. az ügyletben meg kell jelennie a jótékonysági adakozásnak, azaz a vallásos adónak,[11]

3. az üzlet nem irányulhat az iszlám értékrendjével szembenálló termék vagy szolgáltatás előállítására.

4. tilos az amúgy elkerülhető kockázatok vállalása, kerülni kell a spekulatív ügyleteket, és végül,

5. az üzlet tagjainak kölcsönösen vállalniuk kell, hogy biztosítják egymást a károk és veszteségek ellen.

A bank intézménye tehát – az iszlám elvek szerint – jóval több, mint "nyereséggyár". Az arab bankoknak társadalmi felelősségük van! Egy ilyen hitelintézet minden egyes dolgozójának olyan magatartást kell tanúsítania, hogy bárki, aki a bankkal kapcsolatba lép, lássa, itt még a tőke felhasználása is vallásos cselekedetnek minősül. Az iszlám elveivel tehát csak olyan finanszírozási ügyletek egyeztethetőek össze, amelyekben a finanszírozó a pénze fejében csak az annak felhasználásából elért haszonból – ami természetesen nem kapcsolódhat szeszgyártáshoz, szerencsejátékhoz vagy egyéb kétes hírű iparágakhoz – kap egy előre meghatározott arányú részt. A résztvevők ugyanilyen arányban viselik azonban a vállalkozás esetleges veszteségeit is. A mezőgazdasági beruházások esetén például, ha rossz a termés, és ez kárt okoz a termelőnek, a banknak is méltányos hányadban le kell mondania a kölcsön összegének visszaköveteléséről.[12]

Modern Iszlám bankrendszer[iii]

Az első “kísérleti” modern iszlám rendszerű bankot Egyiptomban alapították. Ahmad El-Najjar nevéhez fűződik a bank létrejötte, és valójában takarékpénztár jelleggel működött, és a Mit Ghamr egyiptomi várossal szoros kooperációban dolgozott, nyereség megosztáson alapult. 1963-1967 közöttre tehető e tevékenysége, ezalatt 9 hasonló bank működött az országban

1972-ben Mit Ghamr Takarékpénztár A Nasr Társadalmi Bank részévé vált, majd 1975-ben megalakult az Iszlám Fejlesztési Bank. 1975 ben megnyitotta kapuit az első kereskedelmi bank Dubai Iszlám Bank

Az eddigi gyakorlatban azonban változás várható. 2007-ben Yasin Abu Bakr Argriwings vezetésével a Halaal Credit Limited bankot alapította meg, ami egy hibridet jelent a z autentikus iszlám bank és a kisvállalkozásokat finanszírozó bankrendszer között. Az iszlám bankrendszer bizonyos modifikáción megy keresztül. A bank ugyani 6 hónaponként a nyereség 3 százalékát könyveli el a betétesek számláján.[13]

Az iszlám bankok tevékenységének legfontosabb területei:

Az iszlám tiltja a kamatszedést, mert az uzsoraügylet.
Nem tiltja azonban a nyereség egy részének az átengedését, mert ez nem ellentétes s Koránnal

Aktív iszlám bankügyletek:

Murababah

· Aktív importfinanszírozás, belkereskedelem, nyersanyag, késztermék berendezés kereskedelme

· Mudarabah

· A bank az ügyfélrendelkezésre bocsátja az üzleti tevékenységéhez szükséges

teljes tőkét

· Musharakah

· A bank és az ügyfél közösen fektet be egy projektbe

· Iljara lízinghez hasonló ügylet

· Résztulajdonlás nyugati bankokban

Alapelvek

Az iszlám bankok funkciójukat, feladatköreiket tekintve alapvetően ugyanúgy működnek, mint az egyéb bankok, azzal a különbséggel, a saria, azaz az iszlám törvénykezés hatálya alá esik tevékenységük. A lényeges eltérés azonban abban rejlik, hogy a bankok megosztják a nyereséget és a veszteséget is a betétesek, és nem szedhetnek kamatot. Értékmegőrzés is a feladatai, közé tartozik, úgyszintén vegyes vállalatok létesítése, haszonbérlet alkalmazása.[iv]

Az iszlám jelzálog rendszer működését úgy lehetne jellemezni, hogy a jelzálogkölcsönt felvevő nem maga vásárolja meg azt a tárgyat, vagy ingatlant, amire szüksége van, hanem a bank vásárolja meg a számára, és nyereséggel adja át. Ugyanakkor a vevő számára biztosított a részletfizetés. Késedelmes fizetés esetén nincs külön büntető összeg kirovás, de a bank, hogy bebiztosítsa magát különböző kiegészítő, járulékos összegeket, számit fel a vevőnek. Ingatlan esetében a vevő nevére kerül az ingatlan a vásárlás napjától kezdődően. Hasonló módon lehet például gépjárműhöz jutni. Azzal a különbséggel, hogy a tulajdonjog csak akkor száll át a vevőre, ha a teljes vételárat kifizette.

Néhány bank “lebegő” bérleti díjait is alkalmazhat. Általában a bank és a vevő között egy partneri kapcsolat jön létre, és az ügylet kezdetén azonos összeggel szállnak be, pl. egy ingatlan vásárlásába. Ismeretes egy sajátos „joint venture” alkalmazása, amikor is a banktőkével, a partner, pedig munkaerővel lép be az üzletbe.

Iszlám bankok semmilyen olyan jellegű üzletbe nem társulnak be, ami valamilyen formában is kapcsolatban áll az alkohollal, disznóhússal vagy szerencsejátékokkal. Elvben a bankok 100 százalékos biztonságot garantálnak, ez azonban gyakorlatban messzemenően nem így néz ki. 100 százalékos tartalék-aránnyal jegyzik a bankokat, elvben, a gyakorlatban nem igazán lehet erre példát találni.( A melléklet néhány mintát közöl az Iszlám bankrendszer működési elveit lefektető okiratból.)

A világ bankrendszerét tekintve a fenti elvek szerint működő iszlám bankok részaránya valójában nagyon kis hányadot képvisel a bankvilágban. Elsősorban a kisvállalkozásokkal állnak kapcsolatban. Csupán néhány országban jelentős a tevékenységűk, pl. Bangladeshben.

Tanácsadó Testület

Iszlám bankok működésének előfeltétele egy u.n. Saria, azaz Iszlám Tanácsadó Testület létrehozása, akik őrködnek az iszlám elvek betartása felett. Jóllehet, az utóbbi időben olyan hangok is hallatszanak, hogy a bankok működése és az iszlám alapelvek nem összeegyeztethetők.

Hosszan lehetne még sorolni az Iszlám bank működési elveit, mechanizmusát. Itt is jelen van a biztosításnak egy bizonyos formája, a vagyontárgyak megőrzési banki funkció, a speciális vegyes vállalatok létesítése, egyfajta részvény-kibocsátási tevékenység. Minden egyes ügyletfajtának a lényege azonban, hogy ugyan elvben a bankok nem számíthatnak fel kamatokat, de számos kibúvó létezik, ami kamat nagyságú hasznot hoz a bankoknak, csak éppen más elnevezés alatt kerül elszámolásra. A lényegi különbség a nem iszlám bankokhoz képest, azonban, hogy az ügyfelek részesülnek a bank hasznában, de veszteségiben is osztoznak.

A másik nagyon lényeges különbség, hogy az iszlám bankok elsősorban a kisvállalkozásokat finanszírozzák, úgy is lehetne mondani, a “szegények” bankja, és ezzel valójában szociális funkciókat is betölt.

Iszlám kereskedelmi jog

Az iszlám kereskedelmi jó értelmében tiltott minden olyan kereskedelmi ügylet, ami bárminemű köze lenne a szerencsejátékokhoz, vagy szerencsejátékhoz hasonló kereskedelmi ügylethez. Ugyancsak tiltja mindazon ügyletek bonyolítását, ami nagy kockázattal jár, vagy az eladásra vagy vételre szánt árú ismeretlen, vagy beszerzése bizonytalan. Az iszlám jog egy hasonlattal él az ilyen típusú ügyletek vonatkozásában. Így fogalmaz: ”bizonytalan árú esetében a kereskedelmi adás-vétel olyan, mintha az égről adnánk el a madarakat, vagy tengerből a halakat.”.

Ugyancsak tiltja az iszlám mindazon kereskedelmi ügyletek bonyolítását, ahol a következmények kiszámíthatatlanok “Kis kockázatú” üzleteket engedélyez az iszlám, de mi minősül kis kockázatnak, erre vonalozóan nincs szigorú megkötés. Az Iszlám Bankok elsősorban a kisvállalkozásokat finanszírozzák, és ezzel a társadalom “alsó” pólusának a vállalkozásait segítik

Az iszlám és a neoliberalizmus

Az iszlám és a neoliberális gazdaságpolitika együtthatására vonatkozóan ellentétes nézetekkel szembesülünk. Egyértelműen pozitívan ítéli meg az a kutató, aki egyaránt híve az iszlámnak és a gazdasági liberalizmusnak. „Az iszlám országaiban vége a stagnálás korának. Lám, mit tesz a liberális gazdaságpolitika és az iszlám elegye.

A 20. század tekintélyuralmi és szocialista rendszerei nyomorra kárhoztatták a muzulmánokat. Mai politikai rendszereik kevésbé elnyomóak és áttértek a piacgazdaságra. Következésképp a muzulmánok előtt is megnyílt a jólét útja”

Tételének igazolására a török példát hozza fel. E szerint becslésekre hivatkozva 2004 és 2008 között az egy főre eső török nemzeti vagyon egyötödével nő. Ez éppen elég magyarázat arra, miért győzött Erdogan miniszterelnök muzulmán pártja a júliusi választáson. Az előző, világi és etatista kormányok idején az infláció elszabadult és a gazdaság stagnált. A muzulmán demokraták viszont stabilizálták az árakat, és négy év óta egyfolytában 6% körül van a növekedés üteme.

Törökország példája nem egyedi: az egész muzulmán világban gyorsul a növekedés. Harminckét iszlám ország növekedési átlaga meghaladja a világátlagot, de legalább is azzal egyenlő mértékű (5,5%), ha leszámítjuk az olajtermelő országok adatait.

„Mindez rácáfol arra a sok évtizedes tételre, hogy az iszlám ellehetetleníti a gazdasági növekedést. Valójában a szóban forgó országokat a szocializmus öröksége húzta vissza: a polgárságot megfosztották javaitól vagy elüldözték, önellátást hirdettek, és központi tervezést vezettek be.”

Az idézet optimista prognózissal folytatódik: „Az 1980-as évektől kezdve a liberális gazdaságpolitika kerekedett felül, s ennek meg is lett az eredménye. Az infláció még mindig magas (7,6%), de ha az iszlám világ modernizálja középszerű teljesítményt, nyújtó államapparátusát, az infláció is csökken majd, növekedés dolgában, pedig utolérhetik a ma éllovas Kínát és Indiát.”

Az iszlám kifejezetten megbecsüli az üzleti sikert. Maga a próféta is vállalkozó volt, és áruslányt vett feleségül. Nem véletlen hát, hogy az iszlám ihletésű kormányok többsége piacgazdaság-párti.[v] Legalábbis így értelmezi a történteket a neves francia kutató legújabb könyvében.[14]

A neoliberális gazdaságpolitika mindenhatóságával áll szemben az a nézet, mely megállapítja, hogy, „a neoliberális globalizáció a béke és a növekedés ígéretével érkezett, de háború és gazdasági válság lett az eredmény… Nem csak a növekedés bizonyult mulandónak, hanem az országok és népek minimális gazdasági stabilitása is eltűnőben van .[15].elég arra utalni, hogy az évtizedek óta megszűnt éhínség újra felütötte a fejét. Még azokban országokban is, ahol a társadalom belső iszlám szervezése mindenki számára juttat annyit, amennyi a napi szükségletet fedezi.[16] A globalizáció tehát nem tudta tartósan javítani az emberek, az országok jólétét.

A béke volt a globalizáció másik ígérete. A béke záloga, pedig a világméretű növekedés lett volna. Azonban a szegénység növekszik, a gazdasági kirekesztés és bizonytalanság, pedig a terrorizmus és a fundamentalizmus terjedését segíti elő.

Az iszlám és a Nyugat kapcsolata

A globalizáció az elmúlt évtizedek egyik meghatározó, önmagában igen ellentmondásos folyamata. Mindenekelőtt a gazdaság és ehhez kapcsolódóan a pénzügyek, valamint az információ-kommunikáció szférájára terjed ki. A globalizáció több szempontból is kapcsolatban áll a civilizációval illetve a civilizációkkal. A globalizáció negatív hatásainak meghatározó szerepük van abban, hogy a globalizáció maga hívja életre saját ellenreakcióját, a civilizációs-kulturális fragmentációt.

Az iszlám értékrendjének összehangolhatósága vagy konfliktusossága. A XXI század elején egyébként az iszlám, a nyugati kulturális értékekkel szembenálló legbefolyásosabb eszmei irányzat a fejlődő világban. Iszlámista tudósok között sokan élesen támadják, s úgy tekintik a globalizációt is, mint a Nyugat törekvését arra, hogy uralmát kiterjessze a világ többi részére, főként gazdasági eszközökkel. Az individuális Nyugattal szemben az iszlám világot alapvetően a közösségi érdek tartja össze, a nagycsaládi szolidaritás. Ezt próbálja maga alá gyűrni a lassan mindent átható globalizáció.

A hidegháború befejezése óta ugyanis az USA vezette Nyugat valójában „fogást keres” a világon. A vörös bolsevista világbirodalomban olyan ellenséggel szembesült a NATO, amelyet Amerika tapasztalatból alig ismert, s amely az öreg kontinenssel a szárazföldön határos volt. A zöldre átfestett veszedelem csapdájába esni annál kézenfekvőbb, mert egyrészt a Közel-Keleten, az arab világ szívében megteremtett Izraelnek ez már fél évszázada ellenlábasa, s másrészt irigylésre méltó az arab államok olajtartaléka

Az ellenség – mint mindig – karikaurizált szörny. Rémkép. A nyugati képernyőkre meghívott „szakértők” napról napra avval ámítják a bámuló nagyközönséget, hogy a terrorizmus, az agresszivitás, az intolerancia és a fundamentalizmus a Korán sajátos tana.

Igen jelentős és legolvasottabb publikációs fórumok, mint a Foreign Affairs, vagy a New York Times sorozatban adtak helyet a „zöld veszedelmet” ismertető írásoknak. Nem elszigetelt, ötletszerű írásokról van szó, hanem egy összefüggő stratégiai elképzelés tömeglélektani elkészítéséről. Amelyet egyrészt módszeresen követnek könyvek, másészt e tanulmányokat a tekintélyes napilapok népszerűsítik, és hangulatkeltő iskolapéldákkal bizonygatják.[17] „A NATO vártáján érzékeny fülekre talál a muzulmán támadás előrejelzése, sőt megelőző csapásnak, mondhatni keresztes hadjáratok meghirdetése.” [18]

Az elektronikus posztmodernkor egyik sajátossága, hogy felerősödtek a Kelettel kapcsolatos közhelyek. A televízió, a film és a média minden ága az információ tömegét jól begyakorolt, sablonos formában tálalja. Ami a semmitmondó általánosságok és kulturális szterotipiák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy „Keletről”, az iszlámról kialakított kép megfeleljen az „elvárásoknak”.

Három tényező rovására irható, hogy az iszlám legegyszerűbb megnyilvánulásai is politikai felhangot kapnak, és hamis színben tüntetik fel a vallástól átitatott társadalmakat.

A nyugati világ arab és iszlámellenes előítéletei,
Arab-izraeli konfliktus,
Kulturális nézőpont hiánya, amely lehetővé tenné az arabsággal vagy az iszlámmal való azonosulást, vagy legalább is a vonatkozó kérdéskör érzelmektől ments, pártatlan megvitatását.

Az emberi jogok kérdésköre szorosan összefonódott a nyugati diskurzussal és az emberi jogok kérdéskomplexumának a felvilágosodás filozófiájában gyökerező (vagyis megint csak nyugati) eredetével. A viták általában nem az emberi jogok egyes konkrét tételeire, hanem a kérdéskör filozófiai beágyazottságára és a nyugati civilizációban való gyökerezettségére irányulnak. Mihelyt ezt a külső burkot lehántjuk, egy sor olyan konkrétumot találunk, amelyek nem csak a nyugati civilizáció sajátjai. A nem nyugati civilizációk is igyekeznek viszont ezeket saját civilizációjuk filozófiai gyökerezettségére visszavezetni - például az iszlám civilizáció a sariára. Ez is oka, hogy a nem nyugati civilizációk homlokegyenest ellentétes álláspontokat képviselnek e kérdésben. Egyes muzulmán teoretikusok - akik az emberi jogok nyugati filozófiai gyökerezettségének adnak nagyobb hangsúlyt - az emberi jogok és az iszlám összeegyeztethetetlenségét vallják. Mások ellenben, akik magukból a konkrétumokból indulnak ki, a kettő teljes összeegyeztethetősége mellett foglalnak állást, egyesek, pedig kifejezetten azt állítják, hogy az isteni törvénynek köszönhetően az iszlámban az emberi jogok sokkal jobban érvényesülnek, mint a nyugati civilizációban

A XXI. század jövő konfliktusainak valószínűsíthető vallási töltetét, a világpolitikai folyamatok jövőjével összefüggésben fogalmazta meg Samuel Huntington amerikai társadalomtudós, aki civilizációk összeütközését, és ebben az iszlám növekvő szerepét jósolta. Véleménye szerint elsősorban az iszlám és a Konfucianizmus támadja a keresztény eszméken alapuló olyan értékeket, mint a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít a több mint egymilliárd hivőt tömörítő iszlámnak: Huntington az iszlám és a nyugat összeütközését jósolja. Véleménye szerint az afrikai és latin amerikai civilizációk, amelyeknek központi államai nincsenek továbbra is a nyugattól maradnak függő helyzetben.[19]

Kritikai összegzés

Ha a Korán vonatkozó szuráit elemezzük és összevetjük a valósággal nem kevés ellentmondásra, figyelhetünk fel. Részletesebb analízis azonban sok esetben magyarázatot szolgáltat, vagy legalább is segít megérteni egy másfajta gondolkodást, más típusú eszmerendszerre alapuló logikát. Mindez azonban nem oldja fel azokat az ellentmondásokat, ami a dogma és a valóság között tátong.

Az iszlám tanítása szerint a gazdasági kapcsolatok rendszere az igazságosságra alapul. Megkérdezzük, hogy alakulhattak a ki éppen az iszlám világban a végletesen polarizált társadalmak? A választ a Korán 57. 5-7 szurájában találjuk, ami szerint „a világon minden Istené, aki kiosztja tulajdonát szolgái között, és rájuk bízza azt”Egy más helyen azonban a fentiekkel ellentétben így fogalmaz: Egyforma lehetőség áll rendelkezésükre és szabadon vállalkozhatnak is.

Az iszlám szerint az osztályok között” harmónia uralkodik, a félem és gyanú nélkül.” Ezzel szemben az iszlám világban úgy a köztársaságok, mint a monarchiák félelmetes katonai erővel tartják fenn hatalmukat. S jóllehet az iszlám későbbi értelmezése elveti a kapitalista vagy kommunista társadalmi rendszert, illetve egyiket sem azonosítja az iszlámmal, e helyett az iszlám a kommunista állam teljes felsőbbségének helyébe Isten jótékony hatalmasságát helyezi; és a kommunista osztályharcokat erőteljes erkölccsel, közös felelősség tudattal, összetartással cseréli fel. Másrészt bebiztosít a kapitalista kizsákmányolás ellen és a tulajdonosok kihasználó magatartása ellen.

A tőkeképződés folyamatait vizsgálva kitűnt, hogy a kapitalista fejlődés modifikált útját követve a középtőke nem tudódott megerősödni, így hiányzik a társadalomból az erős polgárság, a társadalom stabilizáló ereje a középréteg. Ebből következik a társadalom instabilitása, sebezhetősége. Ha azonban az iszlám tanításával és hitvilágával vetjük össze, kiviláglik, hogy az uralkodó hit bizonyos stabilizáló erőként hat és hatott. Nemcsak az eleve elrendeltetés hite alapján, hanem a családi összetartás kohéziós ereje folytán is. Így itt az iszlám pozitív hatása egyértelmű, a társadalom belső fezültsége az iszlámban részben feloldódik, és a radikális, fundamentalista elemeket leszámítva, valójában társadalmi békét hirdetnek.

Az iszlám bankrendszer elvei alapján az arra lenne hivatott, hogy a kis és középvállatokat segítse. Az alapelvek ténylegesen ezt sugallják, ugyanakkor a globalizáció „közbeszól”, a külföldi bankok elszívják a tőkét, a történelmileg kialakult tőkés rendszer, pedig nem a kis- és középvállalatok megerősödését segítik elő, hanem a fennálló polarizált vállalkozói réteg, a nagytőké, és a lokális igényeket kielégítő kisvállalkozások egymás mellett élése folytatódik.

Az iszlám alapelveiben a gazdaság működését nem matematikai számadatok, piaci igények, termelési kapacitás alapján képzeli el, hanem szerinte az erkölcsi normák az irányadók. A becsületes munka, Isten szolgálata. Ugyanakkor ezen elvek ellen vétők „megbüntetését” az istenre bízza, azaz a túlvilági elszámoltatás részévé teszi. Vagyis az iszlám tanítása ellen vétőket nem szankcionálja a földi létben. A Korán így fogalmaz: „Ha a munkaadó nem fizeti meg a jogos fizetést, vagy le akar vonni belőle, vagy habozik megadni azt, akkor büntetendő dolgot követ el, Isten törvénye szerint…… a becsületes kereskedelmen Isten áldása van………a végső döntés Allah kezében van.”[20]…Ez az igazságos, egyenes üzlet útját mutatja az embereknek. A csalók jövője a mocsok, ítéletük szörnyű lesz” [21]

Az iszlám „erkölcsös profitról ír”, kérdés azonban, hogy milyen igazságos erkölcs az, amelyik olyan társadalmakat termelt ki, ahol a profitráták eltérőek, és ezt helyesnek a tartják gazdasági élet különböző szereplői számára?

Még a 13. században is az iszlám a világ vezető ereje volt. Miért változott meg az iszlám világ helyzete, miért nem volt alkalmas ez a modell arra, hogy megtartsa vezető helyét a világban. Feltehetően sok szempont alapján lehetne elemezni a kérdéskört, e helyen azonban a vallás szerepére keressük a választ. Miért a keresztény világban alakul ki a kapitalizmus, holott az iszlám világban már századokkal korábban megtaláljuk a csiráit a korai kapitalizmusnak. A válasz valószínűleg abban keresendő, hogy a keresztény világban a dogmával szemben az értelem kerekedett felül, az iszlámban ezzel szemben megkövesedtek a vallási előírások, a dogmák. Más vallásokat sokkal nagyobb mértékben jellemez a misztikum és a megérzések szerepének hangsúlyozása. A keresztény vallás azonban a hit alapjává teszi az értelmet és a logikát, mint az elsődleges utat a vallási igazság megismerése felé.[22]

Ha elfogadjuk, hogy a logika és az értelem hozzájárul a tudomány fejlődéséhez, akkor kijelenthetjük, hogy a keresztény vallás sokat segített a tudás akkumulálódásában, amely a gazdasági növekedés legfontosabb tényezője

Maga az iszlám rendszer, pedig nem kedvezett a versenynek, és ahol nem érvényesül a verseny, ott a társadalom óhatatlanul stagnálásra van ítélve. Ugyanakkor az iszlám terjedésének a feudális abszolutizmus megerősödése Európában is gátat szabott, és földrajzilag is behatárolta az iszlám világ további területi növekedését. Az iszlám világ jó része az Oszmán Birodalom kereteibe tartozott, és az Oszmán Birodalom hanyatlása óhatatlanul vonta maga után a hódoltsági területek stagnálását, sőt visszaesését[23].

Ezzel az iszlám rendszerének fejlődése már a 12-13. századra lényegében leállt. Míg Európában újjászületik a klasszikus antik kultúra, Athén és a római res publica szelleme, addig az iszlám világában a társadalom megmerevedik

Máig is a hadsereg és a bürokrácia irányítja a muzulmán államokat. Így aztán hiába is volt évszázadokon keresztül a nyugat-európainál jóval magasabb a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a tudomány, az irodalom és a művészetek színvonala, az autonóm város és polgára mégsem jelent meg. Az iszlám világ hatalmas városai nem önálló gazdasági tevékenységüknek köszönhetően, hanem a mindenkori uralkodók hatalmi központjaként virágzanak fel, lakóik a katonák és hivatalnokok kiszolgálásból élnek.

A kereskedők, bankárok, iparosok minden vagyonuk ellenére is kiszolgáltatottak maradnak a fegyveres erőkkel szemben, az egyén csakis a közösség tagjaként számíthat védelemre. Ilyen közösségnek megmarad a család, a “klán”, a törzs, és a legmagasabb szinten pedig maga az umma, az igazhívő muzulmánok közössége, ami akkor is állandó, ha az uralkodók és dinasztiáik sorra váltják egymást a hatalomért folytatott állandó küzdelemben.

Ha az iszlám és a neoliberális gazdaságpolitika viszonyát vizsgáljuk, mindenképpen túlzónak ítélhető meg az a vélemény, ami a vallás és a gazdaságfilozófia együttesének tudja be az egyes iszlám országok gazdasági növekedését. Elfelejtkezik azonban a gazdasági növekedés mögött meghúzódó felgyorsult polarizációra, ami mértéktelenül megnövelte a szegények tömegeit, felerősítette a létbizonytalanságot. A neoliberális gazdaságpolitika ugyanakkor olyan irányban hatott a tőkeképződésre, hogy nem ösztönözte a középtőke, a kis- és középvállalkozások megerősödését, pontosan annak a rétegnek, amely a társadalom gerincét, stabilitását hivatott biztosítani.

Ugyanakkor az iszlám típusú gazdaságfilozófia sarkalatos pontja a bankrendszer vallási elvekkel összhangban történő működtetése. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy a világ népességének közel egyötöde muzulmán, de azoknak a pénzügyi szolgáltatásoknak az értéke, amelyek megfelelnek az iszlám törvényeknek, kevesebb, mint 200 milliárd dollárra becsülhető, akkor kétségessé válik a rendszer hatékonysága. A közel-keleti magánvagyon ennek az összegnek a négyszerese.

Ha az iszlám világ és a Nyugat kapcsolatát vizsgáljuk, kitűnik, hogy amikor az iszlám a világ vezető civilizációja volt a korabeli Európa (az USA még nem is létezett) ehhez képest minden tekintetben alárendelt helyet foglalt el. Két civilizáció kommunikációját, a nemzetközi rendszer szereplői közötti kapcsolatokat alapvetően befolyásolta, mekkora a szereplők "súlya", milyen a pozíciójuk, hogyan alakulnak az erőviszonyaik. Az iszlám és a Nyugat, később az iszlám és az USA szinte sohasem volt egy súlycsoportban, nem voltak egyenrangúak, kapcsolatrendszerük mindig aszimmetrikus volt. Ma, a Nyugat, elsősorban az USA a mindent átható globalizáció révén maga alá kívánja gyűrni a világmás civilizációit, aminek –úgy tűnik –egyedül az iszlám tud ellenállni. Az iszlám ugyanis több mint egy vallás, egy életforma. Az ezzel szembenállás, pedig kitermelte a szörnyű választ, a terrorizmust.

A Nyugat részéről a civilizációs pluralizmus elvetése már önmagában hordozza a nemzetközi totalitarizmusra való késztetést. A késztetés, pedig realitássá válhat abban a pillanatban, ahogy konfrontálódik a neoliberális gazdaságpolitika eredményeként újratermelődő világszegénységgel.

S végezetül: egy, a perzsáktól átvett elvnek megfelelően az iszlám ín az aula, azaz vallás és állam egyszerre. A vallás világa állandó, a hatalomé forgandó. E hatalom az iszlám világban egyértelműen “a kard emberei”-é volt és az ma is, amihez “a toll emberei” csak asszisztálnak.

[1] Simai Mihály, Az egyházak és a XXI. század világának szociális kihívásai. Magyar ENSZ Társaság konferenciáján elhangzott előadás. 2006

[2] Már az iszlámot megelőző korban, az ókori Egyiptomban is a halál utáni létet tekintették az örökkévalónak, a földi lét csak átmenet az örökkévalósághoz. Számos ókori relief ábrázolja a holt lélek megjelenését a túlvilági bírók előtt, ahol is számot kell adnia a földi létében elkövetettekről. Egyiptom példára utalva, az iszlám túlvilági életről vallott elképzelése alapvetően tér el a fáraók birodalmának e téren vallott hitétől. Ami nem véletlen, hiszen az iszlám az arab hódítók vallása, s mint ilyen semminemű köze nincs az ókori Egyiptomhoz. Érdekes, hogy az iszlám hitűek nagy fontosságot tulajdonítanak például a piramisoknak, de elvetik az azokhoz kapcsolódó túlvilági élet gondolatát. Fontosnak tartják, hiszen az állami bevételek elsőrendű forrása a turizmus. Jóllehet, maguk az arabok nem szeretik, ha a „piramisok népeként” könyvelik el őket.

[3] Saját tapasztalatokra tudok hagyatkozni, ugyanis hallgatóimmal, arab barátaimmal folytatott beszélgetésekből az derült ki, hogy az iszlámon és a kereszténységen kívül semminemű hitet nem ismernek el vallásként. Rákérdeztem, hogy szekta? Válasz: semmi sem. Ilyen nincs.

[4] Lásd még: Botos Katalin: A világvallások gazdasági tanítása és a globális piacgazdaság. Internet.

[5] Idézi Simai Mihály: In: Simai Mihály, op.cit

[6] Sayyid Abul A la Mawdudi:Nationalism and India. Pathankot:Maktaba-i.-Jamaat-i-Islami, 1967.24.old

[7] idézi Simai

…….

[8]Érdekes elgondolkodni az egyre többet hangoztatott öngondoskodás fogalmán. Az, hogy nincs ingyen az oktatás, az egészségügyi ellátás, és a legtöbb országban nyugdíjat sincs. eddig is köztudott dolog volt. Akik fizetnek, azok helyett is fizetnek, akik nem fizetnek. Vagyis van egy rétege a társadalomnak, akiket megélhetési hívőknek neveznek. Az iszlám vallás egyik fő pontja, hogy mindenkinek adakoznia kell a nálánál szegényebbek javára. Így egyesek ezt kihasználva mások vallási meggyőződéséből élnek, azaz ezekből az adományokból

[9] Részletesebben lásd: Lester M. Salamon: 537 szektor születik. Internet. Non profit és iszlám.

[10] Miután a hagyományok szerint egy törzs köteles volt gondoskodni az elesett tagjainak megélhetéséről, még magáról Mohamedről is feljegyezték, hogy "rokoni kölcsönt" kapott, amelyből aztán egy egész karavánt szerelt föl. Mikor pedig nagy haszonnal túladott rajta, visszafizette a kölcsön (eredeti) összegét, és a nyereségből tovább élt.

[11] Az iszlám 5 alapelvének egyike a jótékonyság gyakorlása. A jövedelemmel rendelkező hívek rendszeres összeget juttatnak a mecseteknek és ezekből az összegekből tartják el a mecsetek a szegényeiket. Ramadan idején a tehetősebbek a napi böjt végén megvendégelik a szegényeket, egész utcahossznyi asztalokat teríttetnek, ahol bárki rászoruló helyet foglalhat.

[12] Bár mindez rendkívül leszűkíti a hívők mozgásterét a mai pénzügyi világban, a közismerten tehetős és talán kevésbé elkötelezett hitéletű arab uralkodók – az idő múlásával – természetesen megtalálták a maguk "kiskapuit". Például a világ egyik leggazdagabb embereként jegyzett Alwaleed Bin Talal herceg, akinek már pár évvel ezelőtt is 20 milliárd dollárra rúgott a vagyona, portfoliójának döntő hányadát amerikai Citigroup részvényekben tartja, megszabadulva ezáltal az arab etika béklyóitól.

[13]Az iszlám törvényeknek megfelelő közös szabályozást tervez pénzintézetei számára nyolc muzulmán ország,- Malajzia, Indonézia, Irán, Szaúd-Arábia, Pakisztán, Szudán, Bahrein és Kuvait - amelyek központi bankjainak vezetői Iszlám Pénzügyi Szolgáltatások Tanácsa néven már létre is hoztak egy testületet Malajziában. A cél az, hogy az érintett országokban kínált pénzügyi termékek úgymond tükrözzék a muzulmán értékeket.. Az új testület közös irányelveket állít fel, azzal a céllal, hogy majd rávegyék a tagállamokat azok elfogadására. Emellett olyan pénzügyi szolgáltatásokat népszerűsít, amelyek tiszteletben tartják a muzulmán hitet.

[14] Guy Sorman, a Rifaa gyermekei. Modern muzulmánok című könyv szerzője.

[15] Állapítja meg Vandana Shiva neves indiai fizikus, közgazdász szakértő, számos könyv, tudományos értekezés szerzője.

[16] Az iszlám egyik alappillére az u.n. zakat, vagyis a könyörületesség. E szerint minden kereső a fizetésének meghatározott százalékát leadja a mecseteknek, és abból tartják el a szegényeket.

[17] Részletesebben lásd: Balázs Judit, Ellenség pedig kell. In: Valóság. (nyomdában)

[18] Ankerl Géza: Nyugat van Kelet nincs. 179. Old. Osiris Kiadó 2001.

[19] Huntington: The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order (1996),

[20] Korán: 2:274-276

[21] (Korán 83:1-6)

[22] Botos ..op.cit.

[23] Az Oszmán Birodalom hanyatlásának okairól, lásd: Balázs Judit: Gazdaság az Oszmán Birodalomban. Lövér Print. 2007. Terebess Ázsia tár online.

Végjegyzetek

[i] Ennél a pontnál óhatatlanul vetődik fel a kérdés, hogy egy alapvetően iszlám hitű ország esetében, nevezetesen Egyiptomban hogyan alakulhatott ki az „igazságos elosztás” elve alapján egy mértéktelenül polarizálódott társadalom, ahol a lakosság 30, más adatok szerint 50%-a él a létminimum tájékán, míg a világ száz leggazdagabb embere közül 2 egyiptomi. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Nasszer-i időszakban általános államosításra került sor, a földbirtokok, vállalkozások mind állami kézbe kerültek, tehát nem lehet szó egy korábban, a kapitalizmus a korábbi szakaszában felhalmozott vagyonról. Az államosított vagyonokra vonatkozó kárpótlási perek jelenleg folyamatban vannak Egyiptomban.

[iii] A modern "iszlám bankolás” az iszlám világon kívüli régiókban ma még nagyon fiatal szakmának számít – mindössze 30 éve "jegyzik". Tudományos alapjait Muassam Ali fektette le, aki szinte misszionáriusi elhivatottsággal fogott hozzá 1985-ben az első iszlám pénzügyi konglomerátum, a DMI (Dar Al-Maal Al-Islami, azaz Muszlim Pénzügyi Hivatal) szakmai tekintélyének megalapozásához, amelynek egyben alelnöke is volt. Később, 1991-ben Ali alapította meg Londonban az első Muszlim Bank és Biztosítási Intézetet (Institute of Islamic Banking and Insurance) is, amelynek következményei a mai napig mozgásban tartják a brit pénzügyi központot.

Két évig tartó előkészítő tárgyalások után, 2007 ősszén nyithatta meg kapuit az első önálló, iszlám elvek szerint működő bank az európai pénzvilág egyik központjában, Londonban. A bank felügyelő tanácsa papokból áll, és – a brit bankjog keretein belül – kizárólag a saria, vagyis az iszlám törvénykezés szerint irányítják az üzletpolitikáját. A The Islamic Bank of Britain (IBB) csakis az "etikus" befektetések, azaz a Korán, illetve a szunna ide vonatkozó passzusaival összhangban álló üzleti célkitűzések mellett kötelezheti el magát. Az IBB a kamatszedés és kamatfizetés elhagyásán túl a felszámolt ügyleti díjakat is előzetes megállapodás tárgyává teszi. Ezen kívül nem finanszíroz dohány-, szesz- vagy pornóiparral kapcsolatban álló vállalkozásokat. Mindez némileg meghosszabbítja a befektetések elbírálásának átfutási idejét, hiszen a bizottság tagjainak minden egyes ügyletet külön-külön meg kell vizsgálnia.

[iv] A vallási alapokon kezelt befektetések iránt világszerte egyre nagyobb igény és érdeklődés mutatkozik. Mivel Földünk minden ötödik lakója muzulmán vallású, nem meglepő, hogy legintenzívebben az iszlám alapelveit figyelembe vevő termékek és szolgáltatások kezdtek szaporodni. Erre válaszul Dow Jones, a világhírű Dow Jones Ipari Átlag nevezetű tőzsdeindex létrehozója, összeállította a Dow Jones Islamic Markets Indexes (Dow Jones Iszlám Piaci Indexek) csoportot, amely működése első öt évében mintegy 27 százalékkal múlta felül a szintén közismert – az amerikai tőzsdék mindenkori legjobb 500 ipari cégének részvényárfolyamából számított – S&P500 index átlagos megtérülését. 1997-ben az iszlám típusú pénzügyi tranzakciók forgalma összesen évi 160 milliárd dollárt tett ki, és évi 10-15 százalékos növekedést mutatott. 1998-ban a világ 43 országában mintegy 200 iszlám bank és pénzügyi intézmény működött, amelyek összesen 100 milliárd dollárt kezeltek. Már, hat évvel később, ez az összeg több mint 200 milliárd dollárt tett ki, és Dow Jones véleménye szerint erkölcsös profitot hoztak

[v] Az iszlámot, mint reklámfogást nem egy esetben használják fel, mint az alábbi példa is bizonyítja.”Ne idióta módra, hanem elkötelezetten igyál” - szólít fel immár Németországban is az igazhitűek kóláját, a Mecca Colát kitaláló és gyártó Tofik Matlutitunéziai származású vállalkozó. Aki igaz mozlim, az nem issza a Nagy Sátán, az amerikaiak Coca-Coláját, hanem hazafi módjára iszlám kólát fogyaszt. Az ötlet zseniális, a piac több mint reményteljes. Az iszlám kólát Szaúd-Arábiától Afganisztánig milliók isszák, forgalma a The Economist szerint egyetlen negyedév során negyven százalékkal nőtt. Az iszlám kóla íze a több cukor miatt émelyítőbb az amerikai mintánál.

Melléklet

Néhány tipikus iszlám banki művelet:

Vásárlás és visszavásárlási megállapodás

A bank számára lehetőség van a követelések halasztott eladására, majd visszavásárlására. A diszkontált áron történő visszavásárlás lehetőséget ad a banknak, hogy kamatok felszámítása nélkül ne szenvedjen veszteséget az ügyletnél.

Halasztott fizetéssel történő eladás

Az ilyen típusú ügylet esetében a halasztott fizetés összegébe egy bizonyos százaléknyi profitot építenek be, mely mindkét partner egyetértésével történik. A profit nagysága nagyjából megegyezik a nem iszlám pénzpiacon alkalmazott kamat nagyságával.

Hitelre történő eladás

E típusú ügylet valójában egy finanszírozási technikát feltételez, szerződésen alapul, melybe egy meghatározott összegű profitot kalkulál be az eladó, és ez lehetővé tesz egy későbbi fizetést, vagy akár részletfizetést. A megállapított ár lehet magasabb vagy alacsonyabb, mint az azonnali eladásra és szállításra kínált árú ára.

Nyereség megosztás

A nyereség megosztás egy megállapodás, a bank, vagy a vállalkozó között, ahol is a bank a tőkét biztosítja, a vállalkozó mozgósítja a rendelkezésre álló alapokat a közös vállalkozás érdekében.A vállalkozó biztositja a munkaerőt, a szaktudást és a managementet. A nyereség végül megoszlik a bank és a vállalkozó között egy előre megállapitott arány szerint.

Többletköltség

A koncepció arra épül, hogy az eladásra szánt áru ára egy meghatározott többletköltséget is magába foglal. A bank időarányos kompenzációt kap az eladott áruk után. Ez egy fix összeg, amit a bank például ingatlanok eladása után élvez.

“Salam”

Tipusu ügylet, amikor a vevő előre fizet egy későbbi szállitás igéretében. Salam, csak meghatározott áruk esetében müködtethető. Nem érvényes például arany eladásra ezüstért, vagy forditva.

Ajándék

Önkéntesen ajándékot adhat aa hitelfelvevő a hitelezőnek a hitel rendelkezésre bocsájtásának fejében.

Haszonbérlet, vagy bér

A fenti ügylet jelentése, hogy az igénybevevő fix árat vagy bért fizet az áruért vagy szolgáltatásért.

Haszonbérleti szerződés

Megállapodás a bank és a vevő között, miszerint a bank használatra átaad épületet, felszereléseket. A bérleti időre a tulajdonjog átszáll a bérlőre.

Irodalomjegyzék

Abdlwahab Meddeb /Frank Berberich Az iszlám rákfenéje

http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre43/meddeb.htm

A piacra épülő világrend válsága NOL •Munkatársunktól • 2003. március 26.

Balázs Judit: Gazdaság az Oszmán Birodalomban. Lövér Print. Sopron.2007. pp.

107 ISBN: 978-963-06-4225-5

Balázs Judit: Az Oszmán Birodalomtól a Modern Törökországig. Budapest-

Kairó. Lövér Print. pp.178. 2008. ISBN 978-963-06-5476-0

Balázs Judit: Új tipusú ellenségkép – aszimmetrikus háború. In: A népességtől a

természeti erőforrásokig, Sopron 2006. pp. 246-253.

Botos Katalin: A világvallások gazdasági tanítása és a globális piacgazdaság

Iszlám + liberális gazdaság = jólét NOL •Metazin • 2007. július 31.

Korán. Terebess Ázsia Lexikon. www.terebess.hu

Lester M. Salamon:. http://www.nonprofitkutatás. 537 szektor születik.

Major Nóra Az iszlám bankok titka hetek.hu/index.php?cikk

Simai Mihály, Az egyházak és a XXI. század világának

szociális kihívásai. Magyar

ENSZ Társaság konferenciáján elhangzott előadás.

HUN-IDA.Kht. Budapest. 2005

Dunai Péter Totaliter, veszedelmes, intoleráns iszlám? In:

Népszabadság 2001.

november 5.

Rostoványi ZsoltA civilizáció(k) globalizálódása, avagy a

globalizáció

(de)civilizálódása?Magyar

Tudomány, 2002/6 785. o.

Zalán Eszter Jó üzlet lett a ramadán In: Népszabadság • • 2008. október 1.

Megjelent:Gazdasági biztonság az iszlám társadalmakban. In: szakmai szemle. A Katonai Biztonsági Hivatal Tudományos Tanácsának Kiadványa. 2009/1

bújt az üldözött

2016. október 18., kedd

Gazdaság – vállalkozás - versenyképesség az iszlám társadalmakban