2016. október 2., vasárnap

Érjen útól benneteket a végzet !!!




Érjen útól benneteket a végzet !!!





Hamis történelem, hamis nemzeti hősök – Petőfi



A sorozat korábbi bejegyzéseiben már jeleztem, hogy szerintem a mai magyar "hazafias" közönség zömének agyába egy olyan hamis történelemkép és nemzettudat van belemosva, indoktrinálva, amelynek hamis eszményei és hamis hősei valójában a hazánk és a világ szétveréséért ügyködő erőket szolgálták.
Nemzetünk hóhérait imádjuk...

Zichy Mihály: Petőfi megdicsőülése
Én nem imádom őket, de sajnos "mi" többnyire igen. Ritka a tisztánlátás és az ilyennel rendelkező keveseknek nem ajánlatos nézeteiket bárhol hangoztatni. 
Petőfi forradalmi verseinek tulajdonképpen folyamatosan él egyfajta kritikája, de szerintem túlzó megbocsátással. Számomra az már nem kérdéses, hogy - legtöbb kanonizált újkori történelmi "hősünkhöz" és írónkhoz hasonlóan! - Petőfi irodalmi és politikai tevékenységével azokat a világszétverő erőket szolgálta, melynek eszközei a "haladó", "felvilágosult" eszmék és szervezetileg többek között a szabadkőművesség.

Számomra már csak az kérdéses, hogy például Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.

Most jelent meg a neten egy figyelemreméltó mű Fekete Sándortól, egy saját kifejezésével hajdani sztálinista szerzőtől "Petőfi forradalma" címmel. (Nyomtatásban már korábban)
A szerző ugyan elvileg és gyakorlatilag Petőfi híve, sőt rajongója, műve mégis hosszan tartalmaz olyan részeket, amikkel akaratlanul (?) szinte túllicitál néhol Pezenhoffer Antal felkavaró művének ("A magyar nemzet történelme - A katolikus Egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe") Petőfire vonatkozó szigorú (de igazságos) bírálatán.
(a XI.kötetben: 
Petőfi Sándor (1823-1849)
Származása, nagysága, lelki betegsége
A gőgös Petőfi nagy jellembeli szégyenvallása
Petőfi és a pénz
Gonoszlelkűség
Bátor volt-e Petőfi?
Hősi halált halt-e Petőfi?)

Fekete a formális mentegetés ellenére minimum kiegészíti Pezenhoffert, de józanul néhol nem is mentegeti hősét.

Ebben akadtam egy izgalmas versrészletre, ami szinte kérdésemre (hogy lehetett-e, volt-e Petőfi szabadkőműves, vagy más titkos felforgató társaság tagja) adott önvallomásnak tűnik:
"Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének."
Maga Fekete Sándor is így kommentálja, talán mindenki értse, ahogy akarja alapon, nekem egész művéből érződik valami kétértelműség, "én közreadom, aztán olvassatok a sorok közt, ha van hozzá szemetek":

"elkezdtem olvasgatni a jórészt kívülről tudott verseket. Mindjárt az első oldalak átlapozgatása után szíven ütött egy régóta ismert, de most szinte megrendítően ható strófa, mely elindította Petőfi-képem változását"

Nehéz is elhinni, hogy egy saját korábbi forradalmiságával leszámoló író kritikátlan lehetne a forradalmiságából kigyógyulás esélyét meg nem kapó, fiatalon meghalt Petőfi vad felforgató dolgaival szemben.

A fenti verset komolyan senki nem tekintheti szó szerint egy betyár dalának, ez bizony maga Petőfi...

Alaposabb történelmi és irodalmi műveltség híján csak e Fekete-műben bukkantam  egy manapság igazán nem agyonhangoztatott tényre, hogy a közismerten "márciusi ifjak" néven szereplő, leginkább Petőfi körül csoportosuló társaság "Fiatal Magyarország" néven is ismert volt, amiről azért az irodalomtörténet tud.

"A Fiatal Magyarország csoport tagjai kezdetben két külön szervezetet alkottak: a Petőfi Sándor körül csoportosuló fiatal írók körét – Jókai Mór, Vajda János, Arany János, Tompa Mihály és mások tartoztak közéjük –, és a Vasvári Pál által vezetett, fiatal jogászokból, egyetemistákból álló kört. E két csoport 1847-ben egyesült, s ettől kezdve jelentős politikai erőt képviseltek. A fiatalok a haladó politikusokat segítették, bátrabb fellépésre ösztönözték. Találkozóhelyük a Pilvax kávéház „klubbá” vált."
De volt szűken mérve egy írógenerációval, kb. 10 évvel korábbi elődszervezeti kezdeményezés is, hasonlóan haladár, felforgató célokkal, eszményekkel:


T. Erdélyi Ilona: A két királyné - Erdélyi János első színdarabja
"A közélet harcai mellett az irodalomban is új szelek fújtak. 1837-ben, A két királyné írásával azonos időben szerveződött ötvenöt fiatal író részvételével az Ifjú Magyarország, amelynek élén Kazinczy Gábor és Erdélyi János állt. A Pozsonyt megjárt Kazinczy Gábor megismerkedett a radikális polgári eszmékkel, köztük az Ifjú Németország gondolataival, és társaival együtt élénk részt kértek a „forradalmi ellenzék”, mint a rendőri besúgók nevezték őket, kulisszák mögötti harcaiból. Erdélyi 1837 októberében így fogalmazta meg elképzeléseit Kazinczyhoz írott levelében: „Tudod, mi egyszerű elemeire szeretnők venni a világot, hogy ujat alkossunk abból, mint férczszabó ócska dolmányból uj mellényt.” Figyelemreméltó, hogymennyire hasonlóan fogalmazott Petőfi Sándor tíz évvel később, 1847. augusztus 17-én Szatmárból Arany Jánosnak küldött levelében, amikor a „Fiatal Magyarország” célkitűzéseiről szólt."

Konkrétan így:


Petőfi most már az Életképek körül igyekszik csoportosítani a "fiatal Magyarország" íróit, "azon fiatal Magyarországét, amely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni".
A korábbi kezdeményezés "barátságos" közegből merítette még esztétikai hasonlatait is, ha netán nem fognánk fel amúgy is, miben  utaztak, ez útbaigazít:


Az Ifjú Magyarország lapkiadási kísérletei
"Nyaktiló legyen a lap, mi alatt a silányság vérig kínoztassék, habár a revolutiók néhai vadságával is."
Voltak, akik észnél voltak akkor is:
„Végre megszületett a Jeune Hongrie orgánuma!!! A Jeune Hongrie-é, amely eddig csak elkülönözött journal cikkelyekben adá létének jeleit, komolyan kezd mozogni … Oh, hiszen az nagy szégyen és szerencsétlenség is lett volna korunkra nézve, ha miután egy Jeune France ésJeune Allemagne létez, vagyis inkább létezett, nekünk magyarokul ne lett volna egy Jeune Hongrie-nk! És vajon eltalálnák-e a szellemek, s e század mozgalmai kiismerésében jártasabb olvasóink a folyóirat címét? Hogyan ne? Hiszen az alig lehet egyéb, mint ami valósággal: L’ami du peuple! A Népbarát! Igen, tehát itt nyomtatva olvassuk: Kassán sajtó alá menend: Népbarát, táborozások a népérdekek és a mozgalomliteratúra érdekeiben. (Mozgalomliteratúra! táborozások! népérdekek érdekeiben!) Ötvenöt társ egyesületében kiadja Kazinczy Gábor!Bezzeg itt lesz ám, ami lesz! a lesz még a hadd el hadd! Jaj, nektek, korosabbaknak, kik a classicitás becsét ismeritek, nehézségeit csudáljátok, s mindent, ami romanticum nem imádtok. Jaj nektek, kik az íróban fiatalságon és úgynevezett genialitáson kívül még alapos studiumot és alapos tudományt is kívántok! S háromszor és négyszer jaj nektek, kik a literatúra s politicai reformokban lépést akartok haladni, nem sebes vágtatva! Az idő kereke eltiprand benneteket s romjaitokon tartandja diadalmenetét Pantheonába a fiatal literatúra, vezére és hőse, Kazinczy Gábor! et nous verronça.!”– fejezi be cikkét Csató Pál.


A Tizek Társasága, amelyet 1846 márciusában szervez meg Petőfi, több mint demokrata asztaltársaság. Nem ez az első kísérlet a "fiatal Magyarország" megszervezésére. Az első Lovassy László és a pozsonyi országgyűlési fiatalok hősies kezdeményezése volt. Velük kapcsolatban írta Metternich 1837. január 7-én kelt levelében, hogy amint van egy ifjú Olasz-, egy ifjú Francia- és egy ifjú Helvét ország (s tegyük hozzá: Junges Deutschland) van ifjú Magyarország is. Az első kísérletet elfojtotta az önkény. Később Kazinczy Gábor próbálkozását is elgáncsolta a hatalom. De Petőfiéket már csak akadályozni tudta. Magyar írók szövetkezése volt ez, a főkérdésekben egy nézetet valló fiatal írók csoportja. Petőfi, Tompa, Jókai, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán, Kerényi Frigyes ... "Valamennyien franciák voltunk! – emlékezik vissza e korra némi túlzással Jókai. – Nem olvastunk mást, mint Lamartine-t, Michelet-t, Louis Blanc-ot, Sue-t, Hugo Victor-t, Béranger-t, s ha egy angol vagy német költő kegyelmet nyert előttünk, úgy az Shelley volt és Heine, magok is nemzeteik kitagadottjai, s csak nyelvökre nézve angol és német, de szellemökben franciák. Petőfinél valódi kultusszá fejlődött ki a francia-imádás. Szobája tele volt aggatva nagybecsű kőmetszvényekkel, miket Párizsból hozatott, s azok a 89-iki forradalom férfiai voltak. Danton, Robespierre, Saint-Just, Marat s egy nő, Madame Roland."
Hogy általában mivel foglalkoztak az ilyen "Ifjú" mozgalmak, azt már tudhatjuk, magyarul Drábik fordításából is:


Drábik János: Hogyan lesznek a tények antiszemiták?

A Grand Orient (Nagy Oriens vagy Nagy Kelet) szabadkőművesség a hatalom átvételére készült Olaszországban is. A forradalmat Giuseppe Mazzini szervezte, akinek a mozgalma célkitűzéseiben és módszereiben az illuminátusok működéséhez hasonlított. A hasonlóság oly nagy volt, hogy több kutató is arra a véleményre jutott, hogy az illuminátusok első vezetője, Adam Weishaupt volt az, aki Mazzinit megbízta az illuminátusok irányításával. A kommunista világmozgalom tényleges megalapítójának tekinthető Weishaupt 1830-ban halt meg, amikor Mazzini még csak három éve volt szabadkőműves, de határozottságával és kemény karakterével már kitüntette magát. A két illuminátus vezető igen közel állt egymáshoz, Weishaupt Lucifer követőjének számított, Mazzini pedig ateista volt.Giuseppe Mazzini 22 éves korában csatlakozott a szabadkőművességhez, amelyet ekkoriban Carbonarinak nevezetek Olaszországban. A Carbonarik 1818-ban készült titkos dokumentuma szerint a mozgalom végső célja Voltaire és a francia forradalom szellemében a katolicizmus és végső soron a kereszténység megsemmisítése. Mazzini idejében a Grand Orient nemcsak behatolt a Carbonari mozgalomba, de át is vette a szabadkőművesség irányítását, és a Carbonarik lettek az olasz szabadkőművesség vezetői. Mazzini háromévi intenzív forradalmi felkészülés után minél több fiatalt igyekezett beszervezni a nagyszabású forradalom végrehajtására. 1831-ben Franciaországba száműzték Olaszországból. 1832-ben ő alapította meg a Fiatal Forradalmárok szervezeteit, amelyek valójában szabadkőműves csoportok voltak, de azzal a megkülönböztető jeggyel, hogy használták az Ifjú vagy Fiatal elnevezést. 1833-ban, amikor a kormány betiltotta, az Ifjú Olaszország mozgalmat, már 60 ezer tagja volt.
A magasrangú szabadkőműves Henry Palmerston, a későbbi brit miniszterelnök segítségével, Mazzini 1835-ben megalapította az Ifjú Európa szervezetet Svájcban. Mazzini a szervezetei bővítését Weishaupt elképzelései szerint folytatta. Az általa alapított Ifjú Szövetségek, mozgalmak, társaságok még azután is létrejöttek és működtek, amikor Mazzini már nem élt. A tengeren túl a szervezetet úgy hívták, hogy az Ifjú Amerika, Nagy-Britanniában Ifjú Anglia, Olaszországban Ifjú Olaszország, Törökországban Ifjú Törökök. Az európai kontinensen, pedigIfjú Európa volt a nevük. Ezek az ifjú vagy fiatal jelzőt viselő társaságok és szervezetek azokat a radikális elégedetlen fiatalokat tömörítették, akik később beléptek az országukban működő templáros Grand Orient szabadkőműves páholyokba. A skótrítus kimunkált hierarchiája alkalmas volt energiáik megfelelő levezetésére, és tevékenységük kézbentartására.
Valamennyi ilyen ifjú jelzőt viselő szervezetnek a tagjait Európában és a tengeren túlon a Grand Orient szabadkőművesség alaposan felkészítette a felforgató tevékenység folytatására. Ha jött a hívó szó, készen álltak az agitációra, a tüntetésre, sztrájkok szervezésére, felvonulások tartására, hírszerzésre, kémkedésre, robbanószerkezetek előállítására és bevetésére, és adott esetben politikai merényletek elkövetésére is. E szervezetek tagjai anarchistaként és nihilistaként váltak ismertté. Vakmerően vállalták a legveszélyesebb feladatokat is, és ha kellett, robbanóanyagokkal, tőrrel és revolverrel is felvették a küzdelmet a Grand Orient világjobbító céljai érdekében.
Mazzini idején a látszólag irányítás nélküli anarchista fiatalok valójában már igen jól meg voltak szervezve. Volt köztük sok munkás és diák, de a gazdag családok képviselői sem hiányoztak, ahogyan a megfizetett tüntetők sem. Többségüknek semmilyen állása nem volt, mégis költekező módon élt. E fiatalok sérelmeit és célkitűzéseit a szabadkőműves sajtó természetesen nagy terjedelemben publikálta, és ez elősegítette a Grand Orient szabadkőművesség politikai céljainak az átültetését a gyakorlatba. Az ifjú jelzőt viselő szervezetek tagjai tehát olyan jól képzett vagányok, huligánok, profi rendzavarók voltak, akik a templáros, skótrítusú szabadkőműves vezetők kéréseit habozás nélkül teljesítették.
A kábítószerkereskedelem és a pénzhatalom:
"A "Fiatal Szerbia" elnevezésű szabadkőműves - vagy kvázi szabadkőműves - páholy fontos szerepet játszott a Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös ellen végrehajtott szarajevói merénylet előkészítésében és végrehajtásában."
És ezzel a történelmi Magyar Királyság szétverésében, feldarabolásában, de hiszen épp ezt segítette elő a "Fiatal Magyarország" naív és/vagy lelküket a karrierért, sikerért az ördögnek eladó ifjainak mozgalma is...
Heinrich Ede (Pest, 1819 - Milanó, 1885)
Rabláncaitól szabaduló ifjú Magyarország, 1842

"Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!"
(Pest, 1848. március 13.) 

"A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik." 
(Marx Károly és Engels Frigyes: A Kommunista Párt kiáltványa,1848 február)









Még egyszer:

"Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének."

Újra meg újra ingerkedik a névhasonlóság a FIATAL Demokraták Szövetségével is...

Ajánlott olvasmány még: Webster Tarpley: The Palmerston Zoo 
Nem minden részletében értek egyet vele, de az nyilvánvaló, hogy az európai forradalmi mozgalmak az egész 19. században, meg már korábban is (angol és francia forradalmak) meg azután is (bolsevikok, ifjútörökök, Kun Bélák stb.), így az 1848-as (átvert) "Népek Tavasza" is a destabilizálásban, felforgatásban, szétverésben érdekelt nemzetközi  háttérhatalom céljait szolgálták. Helyi végrehajtói pedig vagy naív, élettapasztalat nélküli ifjú balekok, vagy gátlástalan gazemberek, ügynökök voltak. (Az ifjúság félrevezethetősége ügyében lásd Orwell Állatfarmjában a születésük után külön felnevelt kiskutyákat, akikből aztán a terrorgépezet, a Párt Ökle lesz.) Az egyes forradalmi mozgalmak vezetői (mint a mi Kossuthunk is) általában "hivatásos forradalmárok", nemzetközi  ügynökök, akiket otthoni bevetésük előtt, után, vagy két ilyen közben a világ bármely pontjára kiküldhettek egy jó kis felforgatásra. Kossuth amerikai útjának például Tarpley itt némileg más harci feladatokat tulajdonít, mint a Drábik fordításában korábbi bejegyzésemben idézett elmélet, de a lényeg, hogy a nemzetközi szabadkőművesség egyik neves kozmopolita ügynöke volt, és küldetései a demagógiájában annyit hangoztatott szabadságeszmével néha még látszatra se voltak összhangban.

"Képzeljük el Mazzinit egy egyetemes emberi állatkert (vagy emberkert, BCS) igazgatójaként. Mazzini emberkertjében minden etnikai csoportnak van egy pavilonja. Egy rendes állatkertben van egy elefántház, egy majomház, egy alligátor-tó, stb. Mazzini emberkertjében van egy olaszház, egy oroszház, egy magyarház, egy lengyelház, egy amerikai-ház, stb. Sétáljunk végig a pavilonok előtt és határozzuk meg az egyes példányokat:

Az Ifjú Itáliát, mint láttuk, 1831-ben alapították és magához vonzotta Giuseppe Garibaldit, a fiatal tengerészt, meg Louis Napoléont. Nemsokkal később következett az Ifjú lengyelország, vezetői között Lelewel és Worcell forradalmárokkal. Aztán jött az Ifjú Németország, Arnold Ruge által fémjelezve, aki publikált ezt-azt egy zavaros német "vörös republikánustól", Karl Marxtól. Erről az Ifjú Németországoról írt szatirát  Heinrich Heine. 1834-ben Mazzini megalapította az Ifjú Európát olasz, svájci, német, és lengyel tagokkal. Az Ifjú Európát a Népek Szent Szövetségeként emlegették, a Metternich-féle despoták  Szent  Szövetsége ellenzékeként. 1835-re volt egy Ifjú Svájc is. Ugyanebben az évben Mazzini útjára indította az Ifjú Franciaországot. Itt az irányadó Ledru-Rollin volt, aki később belügyminiszter lett Lamartine rövidéletű 1848-as francia Második Köztársaságában. Volt egy Ifjú Korzika is, a maffia.

A század végére lesz Ifjú Argentina (Garibaldi által alapítva), Ifjú Bosznia, Ifjú India, Ifjú Oroszország, Ifjú Örményország, Ifjú Egyiptom, Ifjúcsehek, plusz hasonló csoportosulások Romániában, Magyarországon, Bulgáriában és Görögországban. Mazzini kiemelten érdekelt egy Belgrád által dominált délszláv föderációban, e célből van egy szerb szervezete. Ennek várnia kell majd Mazzini tanítványára, Woodrow Wilson elnökre és az 1919-es Versailles-i békekonferenciára. Egyelőre az Egyesült Államokban egy szabadkőműves csoport  támogatást szervez a rabszolgaságpárti bérpolitikus, Franklin Pierce 1852-es elnökségéhez; ők a Demokrata Párt radikális szárnya és Ifjú Amerikának nevezik magukat. Később lesznek Ifjútörökök. És igen, van egy Palmerston-Mazzini csapat zsidóknak is, amit néha Ifjú Izraelnek hívnak, néha B'nai B'rith ( A Szövetség Fiai) a nevük

Mazzini számára a nemzetiség fajt jelent, egy rögzített viselkedésmódot, mint egy kutyafajtánál, vagy állatfajnál. Nem gondolkozik olyan nemzeti közösségben, melyet egy irodalmi nyelv és egy klasszikus kultúra egyesít, melyhez bárki asszimilálódhat politikai döntése alapján. Mazzini számára a faj megváltoztathatatlan, a faj küldetés. Ez vér és föld kérdése. A macskák harcolnak a kutyákkal, a franciák harcolnak a németekkel, a németek a lengyelekkel és így tovább mindörökké. Ezek a gyűlöletek az érzékekkel való tájékozódás irányjelzői.

Mazzini összes szervezete saját etnikai csoportja azonnali felszabadítását követelte az agresszív sovinizmus és terjeszkedési politika alapján. Mazzini csatalova a Harc a Területért. Mindegyik szervezet a határok és területek megszállottja és mind ellenzi és szabotálja a parancsuralmi gazdasági fejlesztést. Mind  igyekszik  más nemzeti szerveződéseket saját misztikus küldetése érdekében megfúrni és elnyomni. Ez Mazzini rasszista evangéliuma az univerzális etnikai tisztogatásról.
Láttuk az olasz ketreceket, a következő a magyar pavilon az emberkertben.  Vezérpéldányunk itt Kossuth Lajos, az 1848-49-es magyar forradalom vezetője.  Kossuth a szabad kereskedelem pártján állt.  Egyenlő státuszt akart a magyaroknak az Osztrák Birodalomban - egyenlőt az osztrákokéval. De a Habsburg Birodalom magyar részében sok más nemzetiség is élt, ruszinok, németek, szerbek, románok, horvátok és mások. Kaphatnának politikai és nyelvi autonómiát? Kossuth válasza  a magyar nyelv kizárólagossága érdekében az összes szláv és román nyelv hivatalos használatának betiltása volt.  Ennélfogva Kossuth a  véres összeütközés útján járt a Nagy Horvátországot jelentő Illír-mozgalommal és a horvát vezető Jellacic haderejével. Konfliktus volt a szerbekkel is. Mazzini ugyanazokat a területeket megígérte Magyarországnak, a horvát illíreknek és a szerb délszláv szövetségnek is. Aztán ott volt Erdély kérdése, melyre a magyarok is igényt tartottak, de egy másik Mazzini-ügynök, Dimitirie Golescu Ifjú Romániája is. Az Ifjú Románia programja a Trajanus római császár hódítása előtti dák királyság helyreállítása volt.  Tehát az Ifjú Magyarország és Ifjú Románia előre be volt programozva az Erdélyért folytatandó élethalálharcra, amire tavaly (1849-ben, BCS) sor is került.  A magyarok és horvátok, magyarok és szerbek, magyarok és románok közötti szüntelen kűzdelem miatt a Habsburgok az orosz hadsereg segítségével képesnek bizonyultak megőrizni rendőrállamukat.

Az emberkert etnikai pavilonjai tehát állandó harcban állnak, nemcsak a Habsburgok és a Romanovok ellen, hanem elsősorban egymás ellen. Ugyanezt fogjuk látni a lengyel és orosz pavilonoknál is."


Folyt. köv.


Addig is az alábbi csatlakozó link, ha jól értem, bejegyzésemre adott szabadkőműves reakció kapcsán (Petőfi, a tiszteletbeli szabadkőműves), annyit mondhatok, hogy e pillanatban nem áll rendelkezésemre olyan információ, ami alapján Petőfit  bizonyosan szervezetileg is, tehát "kötényes szabadkőművesnek" tarthatnám, de tevékenysége alapján a "kötény nélküli szabadkőműves" kategória mindenképpen ráillik. Azért még lesz pár érdekes dolog, ami a másik lehetőséget is alátámaszthatja. A forradalmár ifjúság "Fiatal" nevű szervezeteit pedig Drábik is helyből "lepáholyozza", szabadkőműves, illetve "kvázi szabadkőműves" páholynak nevezi, melyek tagjai előbb vagy utóbb szervezetileg szabadkőművesek is lettek. Nyilván nem mindegyikük, de a hangadóik nagy eséllyel (ha menet közben nem ábrándultak ki, de ekkor búcsút mondhattak a karriernek).
(Árpádot nem gyanúsítom semmivel, Mátyás királyt történelmünk elég semmirekellő alakjának tartom (egyébként gyanús eredettel és kapcsolatokkal), akiről Kós Károly is azt írja hogy egy villám volt a magyar égbolton, de nem volt magyar jelenség, halála után ott folytatódott a magyar polgárháború és lecsúszás, ahol uralma előtt abbamaradt. Rákóczit emberileg megértem, de harca tragikusan érhetett volna véget, ha nincs szerencsénk az uralkodóval és a labancokkal. Nem vagyok Habsburg-rajongó, de démonizálásuk ellentétes a nemzeti érdekkel, ahogy  az örök lázadó, trónfosztó nemzeti szentek figurájának protestáns, majd zsidó gyökerű kitenyésztése is.
De minden népnek ezt a fajta átverést, hamis nemzettudatot, uszítást szánták a globális rombolóerők, e téren nem vagyunk kivételesek.

A magát interneten szabadkőművesnek hirdető egyébként nyilván a Makovecz-űző blogomon is idézzett jelenség része, hogy a hierarchia alsóbb szintjein levők nincsenek beavatva a csúcson levők sötét titkaiba és komolyan veszik a megtévesztő szép szavakat tevékenységük nemes jellegéről...
Kapcsolódó témájú korábbi bejegyzéseim:


Kitalált történelem: ÁTVERT Népek Tavasza



Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek:


A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)
Egész virtuális, kitalált, hamisított történelemszemléletünk és nemzettudatunk kérdésén belül 1848, kiemelten magyar vonatkozásai, aminek legtiszteltebb nemzeti hőseinket  köszönhetjük, jónéhány bejegyzést, vagy sok mást is megérdemel. E bejegyzések célja, hogy rámutassak, valójában a valós történelem- és királycsinálók által nekünk gyártott "nemzeti hőseinket" "köszönhetjük" 1848-nak és más koroknak.
A globális erőforrásválság, a modern társadalom összeomlása szempontjából és a mai fejlemények helyes értékelése céljából nélkülözhetetlen szembenéznünk e hamisított "történelem", hamis hősök kérdésével.
Amíg nem tesszük ezt meg (és persze kollektíven nemigen fogjuk...) esélytelen, hogy elkerüljük a korábbi csapdákat, hogy nemzetünket, meg az összes nemzetet saját legjobbjainak karjaival, kardjaival igázzák le és leigázóik legaljasabbjait őszinte hazafiak azután is kultikus tisztelettel övezzék.
Ebbe a témakörbe tartozik a másik blogomon tárgyalt jelenség, hogy épp hazafias közönségünk körében a legnépszerűbb "organikus építészzsenink", miközben egy szabadkőműves-sátánista sarlatán és hogy épp hazafias közönségünk zöme övezi még most is tisztelettel és naív reményekkel a háttérhatalom által jelenleg nyakunkba ültetett legújabb diktátorunkat, komprádorunkat, nem kevés 1848-as párhuzammal (származási kérdéseket beleértve, de erről később).

Most azonban csak egyetlen vonatkozását szeretném kiemelni az 1848-as nagy illuminátus magyarszédítésnek, a feminista-genderista vonalat. Ez 1848-ban nálunk, a "vidéki" Magyarországon még csak csírájában jelentkezett, viszont cserébe nem akárki részéről!!!

A feminizmus-genderideológia, mint a világot sok szempontból irányító illuminátus háttérhatalom egyik fő romboló eszközének kérdéséhez is ajánlom követni egyik kedvenc "összeesküvéselmélet"-szerzőm, Henry Makow blogját. (amíg annyi mással együtt össze nem omlik az internet is...)
Neki, a zsidó származású, de ennek ellenére, vagy épp ezért a zsidó szellemi gyökerű romboló háttérhatalomnak a zsidósághoz való viszonyát talán a lehető legtisztességesebben értékelő szerzőnek épp a feminizmus, mint társadalomromboló csodafegyver az egyik fő témája. (amellett, hogy például a hitleri rezsim illuminátus-cionista eszköz voltáról, zsidó gyökerű globalista bankároligarchia általi finanszírozottságáról is sok figyelemreméltót publikál, ha nagyrészt mások kutatásai alapján is. Ez az, amit mostanában nem fog a kurucinfó publikálni... Vajon miért? Lásd - "fiktív történelem" - "fiktív szélsőjobb")

Makow  legújabb bejegyzésében is az illuminátus háttérhatalom manipulációs eszközéről, a homoszexualitást, mint életformát népszerűsítő, "normálisnak" beállító propagandáról ír, ennek kapcsán jegyzi meg:
"Az illuminátusok célja az emberek manipulálása családi identitásunk (férj, feleség, nővér, fivér, apa, fiú, anya, lány)elvételével. Az illuminátus Kommunista Kiáltvány (1848) céljai között sorolta fel a család lerombolását is. A kommunista árulók ma hatalmon vannak."
Nézzük, mit ír konkrétan Marx és Engels Kommunista Kiáltványa a családról:
"A család megszüntetése! Még a legradikálisabbak is felháborodnak a kommunisták e gyalázatos szándékán.


Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció.
A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.
Szemünkre vetitek, hogy mi meg akarjuk szüntetni azt, hogy a szülők kizsákmányolják gyermekeiket? Ezt a bűntényt beismerjük. De, mondjátok ti, mi megszüntetjük a legmeghittebb viszonyokat, amikor az otthoni nevelés helyébe a társadalmit tesszük.
Vajon nem a társadalom határozza-e meg a ti nevelésteket is? Nem azok a társadalmi viszonyok határozzák-e meg, amelyek közt neveltek, a társadalomnak az iskola stb. révén történő közvetlenebb vagy közvetettebb beavatkozása? Nem a kommunisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán megváltoztatják e hatás jellegét, kiragadják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól. A családról és a nevelésről, a szülők és gyermekek közötti meghitt viszonyról hangoztatott polgári szólamok annál visszataszítóbbak, minél inkább széttépi a nagyipar a proletárok minden családi kötelékét, minél inkább változtatja a gyermekeket közönséges kereskedelmi cikké és munkaszerszámmá.
De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia. A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét. Hallja, hogy a termelési szerszámok közösségi kiaknázását követelik, és persze nem tud egyebet gondolni, mint azt, hogy ez a közösségi sors a nőket szintén éri majd. Nem sejti, hogy éppen arról van szó, hogy megszüntessük a nőknek azt a helyzetét, amelyben puszta termelési szerszámok.
Egyébként semmi sem nevetségesebb, mint burzsoáink magasztos erkölcsi felháborodása a kommunisták állítólagos hivatalos nőközösségén. A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniök, mert ez majdnem mindig létezett.
Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányai rendelkezésükre állanak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.
A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni. Egyébként magától értetődik, hogy a mostani termelési viszonyok megszűnésével a belőlük fakadó nőközösség, vagyis a hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltűnik majd."
 A család megszüntetésének, a hagyományos emberi identitás családhoz kötődő szerepei lerombolásának egyik eszköze a férfi és női identitás lerombolása, különbségük elmosása, a "szerepcserék" propagálása is. (férfias nők, nőies férfiak).

De mikor is jelent meg ez a háttérhatalmi célokat "osztályharcos" követelésekkel leplező Kiáltvány?
1848 februárjában, jeladásként az Európa nagy részét lángbaborító "Népek Tavasza" megkezdésére.
Így ír erről Henryk Pająk, a sorozat előző bejegyzésében megidézett lengyel szerző"Uzsora - az emberiség rákja" c. könyvében:
Az 1848-as év nemcsak a "Kommunista Kiáltvány" éve, hanem szintén, vagy főleg az ún. "Népek Tavaszáé" is, melyet az akkori európai rend ugyanezen gyújtogatói készítettek elő. Kövessük nyomon e "Népek Tavasza" időrendjét és a világ gyújtogatóinak ezzel kapcsolatos utazásait:
1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében.
Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is.
A gyújtogatók útjai e forradalmi forrongás közben: 1848 márciusában Marx Brüsszelből Pári zsba megy, júniusban Kölnbe, 1849 májusában megint Párizsba és onnan Angliába, amikor már tudja, hogy az európai forradalom kudarcot vallott.
1848 márciusában Kossuth kikiáltja Magyarország függetlenségét, de már augusztusban Törökországba szökve menti az irháját, onnan pedig Angliába megy. (A Pająk könyvében így szereplő elírás, vagy tévedés nem változtat a gondolatmenet és a tények tanúsága lényegén,  természetesen a trónfosztás és Kossuth menekülése 1849-ben történik, valóban  rövid időn belül, április-augusztus során. B.Cs.) F. Engels 1848 júniusában Párizsból Kölnbe utazik, augusztusban eljut Itáliába, onnan szökik Manchesterbe, Angliába.
A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, "a munkás- és paraszttömegek életének javítása" kísérletének nevezik.  Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi "osztályharchoz", ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.
Miért nem sikerült a próba Európa szintjén? Túl korán történt, amit a kommunista "szentírásban" a munkások "osztályöntudatának" hiányával magyaráztak. Az első világháborútól még több, mint 55 év választotta el az eseményeket. A zsidószabadkőművesség megértette, hogy az Egyesült Államok részvétele nélkül nem sikerülhet a világ felgyújtása. Ezért szerveztek európai helyi háborúkat, pl. a francia-porosz háborút, terrorizmust Oroszországban és az oroszok által megszállt lengyel területeken, még cárokat is sikerült megölniük,  de csak az európaival együtt befogott amerikai Nagy Uzsora (-tőke) tudta megrendíteni "a világ alapzatát".
Tehát nézzük, ki volt az 1848-as Kommunista (illuminátus) Kiáltványban többek között kilátásba helyezett családfelszámolást szolgáló, a női-férfi társadalmi szerepeket és identitást felcserélő feminista és genderideológia első ismert hazai úttörője!
A gyakori vád országunk, nemzetünk "mucsaiságáról" alaptalan, mert a Haladó Eszmének már a meghirdetés idején azonnal volt követője nálunk és mégcsak nem is mondhatjuk, hogy hazafias közönségünk mostohaként bánna emlékével, sőt nagy becsben tartja, igaz, valóban nem elsősorban ezért, vagy egyáltalán nem, de ez a hiány nemzettudatunkban szerintem pótolandó, ezért születik e bejegyzés.
A Wikipédia "Szendrey Júlia" c. szócikkéből:
" Petőfi Sándor tisztelte és becsülte George Sandot, a különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt. A fiatalasszony egyike volt azon kevés nőknek, akik abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek és szivaroztak."
Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme, XI kötet, "Petőfi Sándor (1823-1849) c. fejezet, 244. old.:
Úgy látszik, hogy Szendrey Júliával, a feleségével is csak azért értették meg olyan jól egymást, mert az nemcsak elvallástalanodott mellette, hanem éppen olyan különc és extravagáns is lett, mint ő. Rövidre vágva hordta a haját (akkor ez még rendkívüli különlegesség volt, sőt a női társadalommal való szakítást jelentette) és szivarozott. Sőt férfiruhában járt.
Szobájuk falán a francia forradalmárok képei voltak láthatók. (Annyira felháborodunk az akkori „reakció” nagysága miatt, s lám, ezeket a képeket, mint láthatjuk, mégis már az „elnyomás” alatt is be lehetett az országba hozni, sőt a lakásukban a falra akasztani.) Ezeket a képeket utóbb a márciusi napok után, a megfelelő hangulat szerint még cserélgették is Petőfiék. Kezdték La Fayette-tel és Mirabeau-val, folytatták a girondistákkal s végül Robespierre-rel, Dantonnal és Marattal fejezték be. (Ferenczi, III., 174. o.)
Egy barátom épp most hívta fel rá a figyelmem, mennyire aktuális ez a kérdés.
A mai napon hazánk vette át az EU tanácsának elnökségét. Ennek honlapjánolvashatunk egy Fontos , sőt Magas Szintű Munkacsoportülésről egy Nagyon Fontos Európai Kérdésben:





Elég régen harangoztam be azt a szándékomat, hogy beszámolok olvasóimnak azon"élmények"csekély hányadáról, amelyek (másfél év híján) ötvenöt évi ügyvédi működésem idején beleégtek az agyamba, idegeimbe, izmaimba, csontjaimba és vélhetőleg beépülnek haló poraimba is...
Ha ezt a hosszú pályaszakaszt vesszőfutásnak nevezem, talán nem esem túlzásba.
Az ügyvédi pálya mindenkinek nehéz, egy szangvinikus alkatú egyénnek meg pláne.
A hallgatást "fortélyos félelem" kényszeríti az emberre. A személyes konfliktusok következményeit ugyanis nem nekem kell viselnem, hanem ügyfeleimnek, mert miattam őket sújtja az egyéni, ill. "kollektív" bírói emlékezet, amely nem ismer méltányosságot, nem számol elévülést, nem ad amnesztiát.
Terveim szerint jogeseteimet olvasmányos formában fogom leírni"Nyilt tárgyalás" gyűjtőcím alatt, enyhén szatirikus formában. A szereplőket nevükön fogom nevezni és állok elébe esetleges felháborodásuknak.
Az írások ebben a blogban és Facebook oldalamon jelennek majd meg, ami az olvasóknak módot nyújt, hogy észrevételeiket megtegyék.

Egy tervezett sorozatról van tehát szó, amely elé - úgy érzem - nem árt egy kis prológust írni.

A bírák, természetesen nem egyformák. Jó és rossz tulajdonságaikat palástba burkolva felviszik a bírói emelvényre, ahol ezek úgyszólván maradéktalanul érvényre jutnak a"köztársaság nevében". Tulajdonképp nem a jó és a gonosz bírákról akarok írni, hanem magáról a bíróságról, amelyet a"leggonoszabb kasztnak" tituláltam a svájci frankhitelekről írott cikkemben. Akikről írok, azokat mint e kaszt tagjait kívánom bemutatni, akik tudatosan ártottak embertársaiknak.

Sok szomorú, felháborító história vár nálam sorára. Azt tervezem, az u.n. Bardi üggyel kezdem, amely iskolapéldája annak, miként lehet bírói úton, pulpitus műveletekkel", egy családot totálisan tönkretenni.

Az írás terveim szerint a hét végén jelenik meg, de nem ezen a blogon, hanem egy másikon, amelyet erre a célra hoztam létre, de kialakításán még dolgoznom kell.
Akit olvassák honlapomat, ill. Facebook oldalamat az írásokat meg fogják találni.









2014. JANUÁR 29., SZERDA


Ukrajna küzdelme a meleg szörnnyel
Felirat hozzáadása











A kibontakozó történet jelképes és valóságos egyszersmind. Szereplői ugyanis messze túlmutatnak önmagukon, térben és időben egyaránt.

De kik a szereplők? Az ukrán nép? Dehát van olyan? Nincs! Hát akkor mi történik abban a földrajzi térségben, amely a térképen Ukrajnaként van feltüntetve?

Ukrajna a zsidó világfelforgatás legújabb célpontja. A "jelképes kígyó" világfojtogató útja rögösebb a kelleténél. A szörny emiatt egyre dühödtebben tekergőzik, csapkod.

A lerobbant Ukrajnára, a kódis ukránokra senkinek sincs szüksége, a legkevésbé az Európai Uniónak, amely saját görögjeit, spanyoljait, portugáljait is legszívesebben vízbefojtaná. Miért tárta hát ki ölelő karjait a lompos ukránok előtt? Szívességből! ZsidóAmerikának ugyanis támaszpontra van szüksége ahoz, hogy Oroszországot közvetlen közelből szorongathassa. Az ukrán kormány azonban az orosz opció mellett döntött. Emiatt ugyanolyan romhalmazzá kívánják változtatni Ukrajnát, mint Irakot, Libiát, ill. Szíriát.

A recept is hasonló az előbbiekhez. "Demokratikus ellenzéket" kellett létrehozni, amely olyan agresszív"tiltakozásba" fog, amit egyetlen szuverén hatalom sem viselhet el. És akkor elszabadul a pokol. De kik a gyújtogató, romboló, gyilkoló ördögök? Hát kezdetben az angol, francia, amerikai és zsidó "elit"terrorkommandók tagjai. [Az Al Kaida csordák a második etapban következnek, amikorra már az ország romokban hever, a lakosság részben kipusztult, vagy elmenekült.]

A "demokratikus ellenzéknek" nem mindíg akad"ikonja", de azért nem árt ha van. Most van: a zsidó-buzi ökölgép Vitalij Klicsko személyében. A héber fantázia hamarosan egy tömegyilkos Józsuét, vagy filiszteusverő Sámsont tisztel benne, ha így haladunk. De hogy haladunk?

Ukrajnában sokféle a népség - katonaság. Vannak persze ukránok is, de pl. a doni kozákok és a Kelet/Dél Ukrajnában, ill. a Krím félszigeten élő oroszok nem annyira ukránok...

Épp a napokban esett szó arról (Oroszvilág), hogy a kozákok rendteremtésre készülődnek. Ehhez aztán jól értenek! Róluk írja a HROMADA, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület lapja, hogy "a XV. Században, a Dnyeper partjain és a déli sztyeppéken megszületett az új hazafias erő, a kozákság, amely a későbbiek során jelentős szerepet játszott Ukrajna történelmében. A kozákságot az a szükségszerűség hívta életre, hogy a Dnyeper melléki lakosságnak számtalan keleti, nyugati, északi és déli hódítóval kellett felvennie a harcot. Az ukrán kozákság szabadságvágyát, nemzeti hősök egész sorának vezetésével vívott csatáikat egy nagy célnak rendelte alá: újjászervezni az ukrán államot az egykor volt Kijevi Rusz területén és megvédeni a pravoszláv hitet."
Na! Most mindez egyszerre jut dögrovásra. Hacsak...

Nos bőven van arra példa, hogy végveszélyben egy nép halálra szánja magát és móresre tanítja a hódítót. Gondoljunk csak Vietnamra Afganisztánra és a többi.

A kozákoknál maradva biztos emlékeznek arra, hogy ez az öntudatos nép bátran dacolt a cárokkal, de olykor a szolgálatukba állt, ha úgy kívánta nemzeti érdekük. Alig hinném, hogy a kozákoknak leküzdhetetlen vágyásuk lenne a megszorítások rohadt Európájára. Ukrajna tizenkétmillió orosz"alattvalójáról" sem hiszem ezt.

Most minden adva van egy óriási pofonhoz a héber pofákra, a cár atyuska is... Mert Putyin is szimbolikus alak: minden oroszok cárját szimbolizálja. Már csak bólintania, esetleg csak kacsintania kell és egyszerre indulnak a jelképes kozák "lovas szotnyák" a krími orosz szabadcsapatok és az orosz különleges terrorelhárítók (csak őket ugyanúgy letagadjuk, mint a Nyugat a saját terroristáit).

Ennek az operációnak egy szempontot kell szem előtt tartania: mindenkit likvidálni kell, aki a felforgatásban részt vesz.

Klicsko-Trockíjnak is meg kell kapnia a neki járó jégcsákányt, még ha kilukad is a kipája...

Sz. Gy.





2014. JANUÁR 26., VASÁRNAP


Európa destabilizálása




Ah' a "vérző Ukrajna", mondjuk ha a tévébe nézünk, vagy a rádiót hallgatjuk. Ezzel aztán napirendre is térünk a dolog felett, hisz Ukrajna oly távol van, mindennapi bajaink pedig oly közeliek.

Nem feltétlenül szükséges, hogy eszünkbe jusson az párszázezer magyar, aki a Kárpátontúli terület alattvalója. Több is veszett Mohácsnál, gondoljuk - tudat alatt...

De tényleg olyan messze van Ukrajna és annyira kizárt mindenféle "begyűrűzés", hogy tudatunk szőnyege alá söpörhetjük a kérdést?

Mert miről is van szó?

Amikor szétrohasztották a Szovjetuniót cca. huszonötmillió orosz került az utódállamok fennhatósága alá. Ez is egy Trianon a javából - orosz léptékben. A legnagyobb orosz kisebbség Kelet, ill. Dél Ukrajnában rekedt, cca. tizenkétmillió ember. Ezek közül legtöbben a Krim félsziget foglyai.

Krím, Oroszország legfontosabb támaszpontja, ukrán fennhatóság alá került. Nem vicces ez? Hogy tűrheti, miért tűri ezt a nagy medve? Biztos emlékszünk rá, hogy Anglia a tőle 12.000 km.-re fekvő gyarmat - a Falkland szigetek - birtoklásáért háborút vívott Argentínával, de ez más, Angliának lehet, nem köteles hagyni a "jussát"...

Ukrajna mint FÁK ország nem volt eléggé demokratikus. A CIA megszervezte a "bársonyos forradalmat"  ami fényesen sikerült, de nem lehetett megenni. A "demokratikus" Ukrajna ezután mindent megtett, hogy bosszantsa a nagy északi szomszédot. Hol megcsapolta, hol elzárta a területén keresztül húzódó gázvezetékeket, hol csupán csak nem fizetett a gázért. Oroszország pedig tűrt. Azaz mégsem,mert mérhetetlen áldozatok árán megépítette a tolvaj - rabló szomszédot elkerülő Északi, és gőzerővel építi a Déli Áramlatot.

Aztán Ukrajna előtt megnyílt a mennyek kapuja. Napirendre került EU csatlakozása. Ez maga egy lázálom. A belülről rothadó, kivülről dűledező Európai Úniónak egy újabb púp a hátán a koldús Ukrajna. Minden józan gazdasági megfontolás a felvétele ellen szólna, de nem szól, mert Ukrajnára szüksége van - no nem Európának, hanem ZsidóAmerikának - ám nem mint gazdasági partnerre, hanem mint Oroszország köldökébe ágyazott katonai támaszpontra.

Mit nyújthat(na) az EU Ukrajnának? Hát amit Görögországnak, Spanyolországnak, Portugáliának nyújt: megszorításokat, nyomort, munkanéküliséget, stb. Csakhogy ezek az országok egykor Európa fénylő és főleg gazdag (!) csillagai voltak, amig a zsidókamattal tönkre nem tették őket. De Ukrajna szegény volt az utóbbi évtizedekben, hiába rendelkezik a világon talán legkitünőbb termőtalajjal, gazdag ásvány-vagyonnal, stb. 

Nem kell gazdag képzelőerő a továbbiak előre látásához. De vannak akik nem látnak előre: az ukránok... Ha nem így lenne, nem lehetett volna őket úgy megvadítani mint egy bivalycsordát. Most ég Ukrajna, azaz csak a nyugati fertálya. Ott szervezi az "ellenállást" a Hugyagyú Klicskó és bandája - látszólag... Látszólag, mert a "sajnálatols eseményeket" a CIA szervezi, a terrorcselekményeket pedig ugyanazok a kommandók hajtják végre, akik oly eredményesen operáltak Irakban, Libiában és Sziriában. Mi történt ott tegnap, mi történik ma Ukrajnában? Semmi különös. 

"Fegyver csörög, haló hörög. A nap vértóba száll." 

Mi ez? A kapitalizmus balladája. Egy rövid fejezetecske a "modern" gyarmatosítás fekete könyvéből.

De mi lesz Kelet-Ukrajnával? Mi lesz a Krím- félszigeten? Gumi égetés? Aligha.

Oroszországnak viszont lépnie kell! Mit lép? Fellép a nyugatukrajnai jelenségekkel szemben? Vagy segít Ukrajnának széthasadni egy nyugati és egy keleti fertályra? Ez látszik a legvalószínűbbnek. Ez az opció elfogadható Oroszország számára. Mert módjában áll, tehát szanálni fogja Kelet-Ukrajnát. Ez kevesebbe kerül, mint a "Nagy Ukrajna" rendbetétele. Nyitva tartja a "korridort" Nyugat-Európa irányába.

Ez persze számunkra nem direkt megoldás, hisz mi - amilyen mázlink van - Ukrajna büdös vége alá kerülünk. A fenti térkép balsarkánál látható, hogy Kárpát-Ukrajna a nyugati parthoz lesz horgonyozva. Jut eszembe, érdekes hogy a Kárpátokon belül nem égetik a gumikat, nem szállják meg a középületeket és nem verik be a rendőrök fejét. Hogy van ez? Vagy csupán késik, ami végül is nem múlik? Nem tudhatjuk, de elmélázhatunk azon, lesz e "begyürűzés" és ha igen, mit hoz a konyhánkra, vagy mit visz el onnan?

Ha Ukrajna egészben eldől, Orbánnak annyi! Ha Kelet-Ukrajna orosz befolyás alá kerül, Szarházy és bandája ellenzékben reked és mi négy évig élvezhetjük majd a legunalmasabb, legterjengősebb felszólalásokat és méltatlankodhatunk az Orbán klán gaztettei miatt.

Vonzó perspektívák...

Ami engem illet, javíthatatlan optimista révén, valamiben mégis reménykedem.

Nem csak ZsidóAmerika és Nyugateurópa üzent hadat Putyinnak, hanem Putyin is a rothadt eurokapitalizmusnak. Mint okos kágébés - remélem - belátta és komolyan is gondolja, hogy az orosz nép felemelkedésének feltétele a kapitalizmus felváltása valami mással. Ez a "valami más"  a szemünk előtt formálódik Oroszországban, Kínában és a BRIC csoportosulás más országaiban.

[Épp tegnap lelkendezett az egyik barátom amiatt, hogy Kína piacra dobja dollárkötvényeit és kiterjeszti tengeri felségterületét olyan vizekre is, amelyeket eddig az amerikai flotta uralt. Ez külön téma, de itt. felemlíteni nem felesleges.]

Ha megváltozik a gazdálkodás rendje, módosulni kell a "garázdálkodás rendjének" is. Orbán, a szálláscsináló, kényelmetlenné válhat Oroszország számára és - figyelemmel korábbi oroszellenes machinációira is - kibillenthetik a hatalomból, amibe oly mélyen bele gyökerezett.

Figyeljünk, meglátjuk!

Sz. Gy.











2014. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK



Újra blogolok!



Elhatároztam, ismét hozzákezdek a rendszeres blogíráshoz. A kommentek írása számomra továbbra is fontosnak tűnik, de egyre nyilvánvalóbb, hogy nehézkessége miatt nem képes a drámai módon felgyorsuló események követésére. Ezt tapasztalom Facebook oldalamon is, amelyen úgyszólván nem győzöm elolvasgatni a méltatást igénylő eseményekről szóló bejegyzéseket. A blogírást emiatt aféle "gyorskommentárnak" szánom.

Itt és most újra fel kell tennem magamnak, esetleg mások is feltehetik nekem azt a kérdést, mi az értelme annak, hogy ide - oda, ilyen - olyan formában írkáljon az ember? Látni kell ugyanis, hogy az Internet devalválta az írásbeli gondolatközlést. Egyre többen válnak az íráskényszer "áldozataivá" és egyre kevesebben képesek írásmüveik kritikai elemzésére. Egyre kevesebb elolvasott betü esik a leírt betükre. Drámaian romlik a forrásmunkák "hozzáolvasásra" való hajlandóság egyfelől; a hírek és a hirelemzések (kommentárok) olvasása pedig kapkodóvá, felületessé válik másfelől. A kor rohamtempójának áldozatává válik az író és az olvasó egyaránt. (Nem is merem leírni, hogy terjedelmes cikkeimre hány percet szánnak olvasóim - az elemző programok tanúsága szerint...)

Mindezek belátása lerontja az ember önértékelését és egyre terhesebbnek, haszontalanabbnak érzi, hogy íráskényszerének hódoljon. Tipikus csapdahelyzet jön létre.

Mit lehet hát tenni? Miket tudok én tenni?

Sajnos lehetőségeim behatároltak. Az egyik korlát életkorom, amely a mozgékonyságomat csökkenti. A mozgékonyság további kemény korlátját a helyváltoztatás drámai költségnövekedése jelenti. A városban villamossal, busszal, trolival ingyen közlekedem. (Az ellenőr a közelembe sem jön...) A helyközi közlekedés vonattal és autóbusszal rendkivül időtrabló, gépkocsival pedig megfizethetetlen. Amit tán' még bírnék lelkileg, ill. fizikailag, egyre kevésbé bírom anyagilag.

A következmény: írásaim hátterében egyre kevesebb a személyes élmény, egyre több az olvasott, ill. filmeken, videoclipeken látott anyag, amelyek visszfénye igen halvány, visszhangja erőtlen. Ezt beszürkülésnek nevezem.

Amit javamra írhatónak gondolok, az a düh, ami a rohadt való világ eseményei miatt elfog és "ihletet" ad. A másik "érdemem" hogy sokat éltem, sokat láttam és régmúltbeli élményeim néha frissebbek, elevenebbek mint a tegnapiak.

Az a fixa ideám, hogy ezek az élmények akár érdekesek, ill. tanulságosak is lehetnek a fiatalabbak számára. Sokszor képzelem magam Svejk szerepébe, aki minden jelen idejü eseményt egy múltbelivel társít olymódon, hogy a kettőt összekapcsolva a konkrét értelmetlenség valami elvont értelmet nyer.

Ilyesfélék mocorognak a fejemben, amikor az újabb "honlap-reformot" bevezetem. Kérem legyenek irántam elnéző jóindulattal.

Sz. Gy.


2013. MÁJUS 3., PÉNTEK

Az inkvizitor meg az asszony.

 
 Tudjuk, nem csak katolikus inkvizíció volt, hanem református is. Nem kevésbé aljas példaképénél. 
Volt? Áh dehogy! Van, működik ma is!
Az "eretnek" ifj. Hegedüs Lóránt számára a szent zsinat elnöke, készíti elő az autodafét. Ez nem az első rugaszkodás. Néhány éve már az egyházi (!) bíróság elé hurcolta a renitens lelkészt, de akkor nem volt szerencséje. Nem adtak neki igazat és a főgondnokkal egyetemlegesen még 345.000 Ft. költséget is meg kellett térítenie.

De most! Itt a nagy alkalom. A "vizsgálat" ítélethírdetéssel kezdődött."Ostoba, kártékony és elfogadhatatlan magatartásnak nevezte, hogy a budapesti Szabadság téri lelkipásztor a Zsidó Világszövetség magyarországi ülésének idejére anticionista tüntetést szervezett. Jelezte, hogy az országos értekezlet nyilatkozatban ítélte el a történteket és fegyelmi vizsgálat megindítására kérte az illetékes egyházmegyét. A lehetséges szankciók a megintéstől a lelkészi hivatástól való eltiltásig, vagyis a palástvesztésig terjedhetnek – derül ki a cikkből. Azért derül ki cikkből, mert  a zsinati elnök a balliberális sajtót örvendeztette meg a készülő kivégzés hírével.
Református körökben régóta téma a főzsinatos "pártállami múltja". Eddig megúszta, de meddig tart ki disznó szerencséje? 
Mindenesetre a pácban levő lelkész helyére állt asszonyban emberére talál a pohos főinkvizítor. 
Láttunk már karón varjút, azaz hogy a hóhért akasztották. Hogy inkvizítort égettek volna, nem általános szokás, de előfordulhat...
 

2013. ÁPRILIS 27., SZOMBAT


A Laborcz - hecc. Második felvonás


Jó régen (2007 december 12-én) volt, hogy a témáról írtam. Blogom címe: "A Laborc - hecc" A linkről elérhető az írás. Tartalmát azért röviden összefoglalom, a kényelmesebbek kedvéért.

Laborc kinevezése miatt akkor Kövér László csapott balhét - mondván, hogy Laborcz Dzerzsinszkij akadémiát végzett, ergo a szoci kormány kommunistákat  melenget a kebelén.
Aztán kiderült, hogy Laborcot Stefán Géza vezérezredesnek kellett volna átvilágítania, akit viszont a Fidesz kormány nevezett ki, jóllehet ugyanazt az akadémiát végezte amit Laborc... Ráadásul Stefán Géza kinevezésekor talán épp Kövér László volt a titkosszolgálatok felügyeletét ellátó tárcanélküli miniszter. A Fidesz orrát - szemét, úgy látszik, csak ellenzékben csípte a moszkvai kölni illata ... Ezt a kínos témát akkor Szilvási György kottyantotta el. Nagy tehát az ő bűne a Fidesz szemében, most faszol miatta...
E közjáték kapcsán idéztem Lenin elvtársat, aki azt mondotta volt: "elvtársak, csak az elvi politika a helyes politika".

Nos a szüntelenül és szemérmetlenül hazudozó Fideszt könnyebb lenne utolérni és leütni mint a sánta kutyát. Dehát a birkák erre nem képesek.
Most hogy a Laborc hecc második felvonása zajlik eszembe jut egy s más a legendás olajidőkből, ezért írom ezt a blogot.
A Portik ügy felmelegítése és az MSZP kormányzatnak az olajbűnözéssel való szilárd összekapcsolása a Fidesz kormányzat eddigi legaljasabb és legveszélyesebb félrevezető manővere. Mert miről is van szó?

Az olajozás az Antall kormányzat idején indult, úgy 1991/1992 magasságában, amikor Boross Péter volt a belügyminiszter, Pintér Sándor az országos rendőrfőkapitány, Kupa Mihály a pénzügyminiszter, Arnold Mihály az országos vámparancsnok, Solt Pál a legfőbb bíró és Györgyi Kálmán a legfőbb ügyész. [Antall halála után Boross lett a miniszterelnök.]
Ennek a személyi körnek - amely a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat átfogta, lett volna a kötelessége, hogy szoros együttmüködésben felvegye a küzdelmet az olajmaffiával.
A szoros együttmüködés létre is jött, csak épp ellenkező céllal... 
Csak jóval később derült ki, hogy akik az Alkotmány, a Büntető Eljárási Törvény és az Ügyészségi Törvény "bűnüldözésre" utasitó kategórikus parancsainak eleget akartak tenni tulajdonképp vakok és hülyék. Nem vették észre, hogy az olajmaffia nem egy külső bűnözői kör, hanem maga a "demokratikus jogállam", amelynek minden szerve közremüködött valamilyen módon az olajozásban és részesedett annak hasznából. Ill. részesedik ma is, hisz ma is azok a pofák ülnek minden zsíros állásban, akik az "olajköztársaságot" megalapították és "felvirágoztatták".
Ha kedvem és főleg időm lenne összeállítanám az "alapító atyák" képgalériáját és aláírnám, ki miről nevezetes, Lezsáktól Salamon Lászlóig, stb.

A Boross kormányt a Horn kormány követte. Horn úgyszólván első politikai nyilatkozata Györgyi Kálmán szenttéavatása volt. Ő aztán tudta, mivel érdemelte ki "nagyrabecsülését" ez a finom úr.
Horn után Orbánnal ajándékozta meg a nemzetet a magyar választók kegye. Orbánnak is volt egy jellemző kezdő lépése: Pintér Sándort nevezte ki belügyminiszternek, úgyszólván a vádlottak padjáról. E két embernek égető szüksége volt egymásra. Tudjuk miért.
Orbán első országlása idejére esik a parlamenti "olajbizottság" vizsgálata. A bizottság elnöke Pallag László lett, egy jószándéku abszolut dilettáns. A bizottság tagjait a parlamenti pártok delegálták. Álltam az olajbizottság előtt így kijelenthetem, a delegátusok politikai beállítottságukból, intelligenciájukból és vérmérsékletükből eredő eltérésekkel, egy célra törekedtek: a vizsgálat eredményességének meghíusítására. "Sikerükhöz" hozzájárult Orbán is, aki a bizottságot "szélnek eresztette",  a vizsgálat anyagot titkosíttatta.
A "második Laborc-hecc" egy offenzív politikai és titkosszolgálat manőver, amelynek az a célja, hogy az "olajkor" valamennyi maffia leszámolását és "tisztogató" hadmüveletét közvetlenül Portik, közvetve az MSZP nyakába varrja, ami csak részben (esetleg csak kis részben) "jogos".
Emlékezzünk csak az Aranykéz utcai robbantásra, amelynek cél-áldozata Boros Tamás lett. Ha valaki (véletlenül) végighallgatta, ill. végignézte ügyész jelenlétében eszközölt kihallgatását és nem kifejezetten laikus ezen a téren, a következőket kellett észrevennie.
Először is az ügyész (személye változott) szunyókált, vagy feltünően unatkozott a kihallgatás során. Kérdéseket nem tett fel. Az életéért rettegő nyomorult mindenáron köpni akart. Csakhogy ezt a kihallgató nem engedte. Ahogy a "mese" a konkrétumok felé közelített volna a következő kérdés "továbbléptette" a koronatanút. Magyarán szólva beléfojtotta a szót.
Boros Tamás vallomása még ebben az "abortív" formában is sokkal jelentősebb mint a Laborc - Portik beszélgetések. Ugyan, Pintér úr, ezt miért nem teszik közzé?
Esetleg arra is kitérhetne, Borost miért rendőrnyomozók hallgatták ki? Ha Boros köphetett volna rendőrökre (is) köpött volna. Az ilyen nyomozást az ügyész nem (bóbiskolva) felügyelni, hanem végezni (!) köteles.
Portik, a felvezetés szerint, "baloldali" pentito. Lehet élte fogytáig börtönbe varrják árulkodása miatt. De milyen oldali pentito volt, pontosabban lett volna Boros, ha hagyják kipakolni? Nem hagyták és meggyilkolták, hogy ne köphessen. De ki? Portik? Miért épp Portik?
Ez a politikai "irányultság" egy további kérdést is felvet. Létezik jobboldali és baloldali rendőrbűnözés? Ezt kötve hinném, de ha mégis létezik, én a "jobboldal" túlsúlyát vélelmezném, nagyon sok következtetési alapom van erre.
Most - írás közben - kezdek magamon gondolkodni. Papa '96 körül kezdett az olajügyek körül legyeskedni. Én '92-ben már megyei főügyész voltam, közvetlen harcérintkezésben álltam nem is annyira az olajmaffiával, mint Boross Péterrel, Pintér Sándorral, Györgyi Kálmánnal, stb. Még  Gergényi Péterrel is volt dolgom. Pintér úr őt, a vasprefektust, nevezte ki "mellém" Hajdú - Bihar megyei rendőrfőkapitánynak. Mivel kezemet - lábomat nem ő nyűgözte, hanem a legfőbb ügyész, Gergényivel nem töketlenkedtem. Mindenben egyetértettünk. Abban is, hogy Gödrös Imre a legjobb barokk-bútor készítő kereskedő, akitől mindketten vásároltunk... 
Beugrik egy furcsa látogatás is, Tellér Gyula - Orbán egyik tanácsadója - részéről. A jó úr, mint az olajügyek ismerőjével akart velem szót érteni, de hamar észrevettem, hogy 1994-től indít, azaz számára a "kályha" a Horn kormány hivatalba lépése. Amikor közöltem vele, hogy az én naptáram 1992-től kezdődik, sietve faképnél hagyott. [Az ebédet azért kifizette...]
Most, hogy az olajügyet "újra mikrózzák", csemegének a 2014-es választásokra, úgy gondolhatnám, esetleg valaki újra kíváncsi lesz egy olyan volt főügyész véleményére, aki '93-ban olajvonatot fogott és "olaj-rendőrfőkapitányt" buktatott. De nem. Senki sem kíváncsi, egyöntetüen (!) nem kiváncsi sem a Fidesz, sem baloldali, sem jobboldali, még kevésbé "szélsőjobboldali " ellenzéke. Nem furcsa ez? Egyáltalán nem! Az "olajköztársaság" továbbra is létezik, sőt virul. A "harc" a martalék újraelosztásáért folyik. A harc persze áldozatokkal jár. De kik az ádozatok? Az olajozás segédmunkásai, mint nemkivánatos tanúk, rendőrtisztek, akik komolyan vették hivatásukat, mint Kuzma Mihály alezredes és ügyészek, akik...
De miket is mondok! Az ügyészi testületből csak egy ügyészt ebrudaltak ki "olajügyek miatt" és az én voltam. A testület "hű maradt" esküjéhez. Pl. Dr. Kovács András - volt Szabolcs Megyei főügyész - kollegámat '93-ban, az olajügyek dandárjában, megínterjúvolták és azt mondta, ha Szabolcsban lenne olajbűnözés, ő tudna róla. Volt! Nem tudta. A közelmultban ment nyudíjba, tizenhét évvel később mint én...
Hát ennyi volt. Jóccakát!

Sz. Gy. 






A Laborc – hecc

Csak az "elvi politika helyes politika"mondotta volt a halhatatlan Lenin elvtárs.
Ez lebeghet a Fidesz szeme előtt, amikor ellenzéki politikájának stratégiai és taktikai elemeit kidolgozza, majd alkalmazza.
Ennek iskolapéldája az a cirkusz, amelyet a Fidesz [Kövér László] Laborcz Sándor kinevezése kapcsán rendezett, többek között, az Országgyülés Nemzetbiztonsági Bizottsága ülésén. Ok: Laborcz Dzerzsinszkij akadémiát végzett [a volt] Szovjetúnióban. Ez Orbán Viktort is annyira felizgatta, hogy amerikai útja alkalmával is szerét ejtette egy kis mószerolásnak: lám a Gyurcsány kormány moszkovitákat dédelget.
Azután kiborúlt az éjjeliedény.
Laborczot Stefán Géza vezérezredesnek, a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatójának kellett volna átvilágítania, mellesleg NATO szabványok szerint. Ő azonban elhárította ezt a megtiszteltetést, mert: ő is ugyanott végzett ...
Szilvási György a titkosszolgálatok felügyeletét ellátó tárcanélküli miniszter volt olyan pofátlan, hogy kissé "közelebbről világitotta meg" az ügyet, "elfecsegve", hogy Stefánt viszont a Fidesz kormányzása idején nevezték ki. Nem mondta, de erős a gyanúm, hogy akkortájt épp Kövér László volt a titkosszolgálatok felügyeletét ellátó tárcanélküli miniszter (?). A Fidesz orrát - szemét, úgy látszik, csak ellenzékben csípi a moszkvai kölni illata ...
Mindez politikai baki a javából. Szarvashiba egy olyan párt részéről, amely az Ország kormányrúdját "soronkivűl" szeretné megragadni. 
De tán' nem is ez a legérdekesebb ebben a hülye ügyben, hanem Szilvási néhány "véletlen elszólása".
Az egyik, hogy NATO-éknál azt mondták a dologra, hogy az átvilágitás, ill. annak megfelelősége, "magyar belügy ..."
Az amerikai válasz még klasszikusabb volt. "Magyarország a magyaroké!" [Hát ezt persze nem kell szószerint venni.]
A Laborc-féle apró közjáték [is] a régi gyanút táplálja. A Szovjetúnió szétesését, az erre a célra, integrált titkosszolgálatok terveztek és szerveztek.
Ennek része a "rendszerváltás" levezénylése. Epizódja a "Rózsadombi paktum", amely pontosan szabályozta a volt pártállami szervezetek ill. funkcionáriusok sérthetetlenségét és beépülésének módját az új, "demokratikus" társadalmi, állami, gazdasági rendszerbe.
Amúgy: a Moszkvában szerzett diplomák "nosztrifikálása" ellen sem a NATO, sem az USA nem emel kifogást.
De most itt van ez a Putyin ... Tegnap a CNN-t nézegettem. Sok percig ki volt téve egy logo:
"Putin czar". Lehet, hogy ez a faarcú kágébés nem lesz hajlandó ölbe ülve dorombolni?

Sz. Gy.
















  

2012. MÁJUS 27., VASÁRNAP





Civilizációk háborúja - az uzsoracivilizáció ellen.



Sokan sokfélét összeírkáltak már a civilizációk háborújáról, többnyire marhaságokat. E téren veri a mezőnyt Samuel Huntigton, a harvardi tojásfejü, aki szerint "A nagyhatalmak versen gését a civilizációk küzdelme váltja fel ... a Nyugatot saját egyetemesítő törekvései mindinkább konfliktusokba sodorják más civilizációkkal, leginkább az iszlámmal és Kínával" Erre a Népszabadság rálapátol imígyen. "És a XXI. század küszöbén megfo galmazott nostradamusi jóslata - látszatra és részben - bevált, mert jött a New York-i ikertornyok és a Pentagon elleni repülőgép-támadás, az aljas madridi vonatrobbantás és a könyörtelen beszlani iskolafoglalás?"  Nem erről, rég nem erről van szó! Olyan tárgy ill. fogalom, mint "A Nyugat" immár nem létezik! Ez nem Görögország miatt van, de a görögországi helyzet kapcsán válik nyilvánvalóvá. A nyugati civilizáció alkonyáról Oswald Spengler elmélke dett talán a legbehatóbban. Szerintem mégis abban tévedett hogy "A Nyugatban" gondolko dott ő is. A civilizációkról alkotott világképe pedig tévesnek bizonyult. A kultúrákról szólván arra a következtetésre jut, hogy "... amikor eléri célját ... hirtelen megmerevedik, elsorvad, vére megalvad, erői megtörnek - civilizáció lesz belőle ... S e civilizáció, mint valami viharvert faóriás az őserdőben még évszázadokon, vagy évezredeken át meresztheti ily módon korhadt ágait az ég felé; ez a helyzet Kínával, Indiával és az iszlám világgal." Már látjuk, egyáltalán nem ez a helyzet, pláne az iszlám világgal! De mi van valójában "A Nyugattal"?

Spenglertől származik a "kultúrmorfológia" kifejezés is. Ha jól kapiskálom, azt érti alatta, hogy a társadalmak ugyanúgy megöregednek mint az ember és ebben az állapotukban  korhadoz nak, akár évezredeken át, majd békésen kimulnak. Spengler a jelek szerint nem vonatkoztatta önmagára az emberi kifejezésmódnak azt a tulajdonságát, hogy minden hasonlat sántít és néha nem csupán az egyik lábára. A társadalom szervezetét nem csupán az "öregedés" génjei bonthatják le, ünnepélyes lassúsággal, hanem - mint az egyes ember - megbetegedhet. Megbetegedhet például olymódon hogy "szöveteiben" rosszindulatu gócok, majd áttétek (metasztázisok) keletkeznek. Egy ilyen társadalom is joggal igényt tarthat a beteg státusra, de betegségét voltaképp a benne kifejlődő idegen test, másszóval (nem szövetbarát) idegen kultúra, idegen civilizáció okozza. Az "alkony" ez esetben nem békés elmulást jelent, mint egy "egyébként egészséges" öregembernél, hanem a gazdaszervezet, a gazda-civilizáció élethalálharcát (immunreakció) az idegen civiizációval szemben.
Ez a szövetidegen civilizáció adott esetben a fentebb említett uzsoracivilizáció, amely egyáltalán nem csak "A Nyugat", de az egész világ betegsége, a globális élősködő, valóságos világpolip.
Idáig érve eldönthetjük, elkezdünk e "zsidózni", vagy  homályosra maszatoljuk a mondanivalót. Szerintem beszéljünk inkább világosan...
Az elemzést "A Tőke" tulajdonságaival kell  folytatni, mert kezdeni Marx kezdte... "Úgy vélte, hogy a zsidók “antiszociális természete” társadalmi és gazdasági eredetű. Rengeteget tett azért, hogy olyan új kifejezések, mint a “‘pénz-zsidó”, “pénzhatalom” és “zsidókérdés” gyökeret verjenek a modern, általa egyszerűen “tudományosnak” nevezett gondolkodásban. Később a zsidók e kollektív megbélyegzését terjesztette ki egy egész társadalmi csoportra, a teljes tulajdonos középosztályra (a burzsoáziára). Marx arra jutott idővel, hogy a társa dalomra ártalmas elem, az őt annyira felháborító “pénzhatalom” megtestesítője nem csupán a zsidóság, hanem az egész burzsoázia. Szóval tetszenek érteni ugye? Nincsenek faji adottságok. A zsidóság a társadalom, a körülmények áldozata. Hogy is fejezte ki ezt Madách?"...Mert a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt." Ám "marxtökén" meg a lírán már túl vagyunk. Nem mi minősítjük őket! A zsidók definiálják önmagukat kiválasztott népnek. Állam-álmodójuk Herzl Tivadar fejtette ki, hogy e nép voltaképp faj, amely még szagától sem képes megszabadulni, nemhogy parazita természetétől. Ő jelentette ki, hogy harcukat hol mint forradalmárok, hol mint a szörnyű pénzhatalom birtokosai vívják. Ezt nagyon jól tudják az iszlám civilizáció harcosai és éppen nem "korhadnak", hanem harcolnak.

Tudós rabbik jelentik ki sorra - rendre, hogy a gój milliárdok csak azért vannak, hogy a kiválasztott milliókat szolgálják. 
Ezek után vegyük szemügyre, hogy létezik e egyáltalán európai civilizáció?  Igen! Létezik, az állandó körforgás: a születés, kiteljesedés, hanyatlás, elmúlás, ujjászületés pillanatnyi állapotá ban. És itt térünk át a görögökre.
Tudjuk, hogy mai civilizációnkat, a római civilizáción keresztül, a görögöktől örököltük. Tőlük ered szinte minden, ami "emberi". Nem véletlen, hogy "a" civilizációk harcát tulajdonképp a görög  civilizációnak a zsidó civilizáció elleni harca testesíti meg, amely mintegy két évezrede ma is tart! Igen! A harc a görög szellemiség megsemmisítéséért folyik, amely magában foglalja a szépséget, a jóságot, az okosságot és a szabadságot, mint örök emberi emberi princípiumokat.
A görögök históriája banális, mint Európa és a világ többi népeié. Túlköltekeztek. Hogy mihez képest? Azokhoz az kamattörlesztésekhez képest, amelyeket a világ uzsorása Shylock követel tőlük. Mire is? Hát arra, hogy a fizetés által növeljék adósságukat és örökre adósrabszolgái maradjanak. 

Persze Shylock már nem személyesen sanyargat. Miért is tenné, ha olyan szolgái vannak mint Angela Merkel. Az ő köreiből származnak az alábbi kritikák és ötletek. "Nemrég a Bild című német lapban üzentGörögországnak a berlini kormánykoalíció két politikusa. Josef Schlar mann, Angela Merkel kancellár CDU-jának egyik vezető tisztségviselője, valamint Frank Schaeffler, a szabad demokraták gazdasági szakértője kifejtette: aki túl sokkal tartozik, annak mindenét (!) el kell adnia, hogy kifizesse hitelezőit, így Görögország is kiárusíthatná vagyonát a válságból való kikecmergés érdekében. Az újság a következő címmel jelent meg: "Adjátok el a szigeteiteket, csődbe ment görögök - és az Akropoliszt is!"  Ez már valóban nem Hitler III. Birodalma, hanem az a "Németország", ahol rasszista zsidóink Konrád György és Kertész Imre jól érzik magukat...

Hál istennek ők már felfordultak !!!!

A zsidó pimaszság persze nem éri be ennyivel. Május 26-án magaChristine Lagarde asszony az IMF vezérigazgatója leckéztette Hellász népét, hangsúlyozván "... a görög társadalomnak önmagán kellene segítenie azzal, hogy mikndenki rendszeresen befizeti az adót ... A Valutaalap nem szándékozik enyhíteni a segítségnyujtás feltételeit ... bár megannyi görög nehezen jut hozzá olyan szolgáltatásokhoz mint az ... egészségügyi ellátás ... Példaként említette, hogy egy kis nigériai falu gyermekei ... akik naponta csak két órát tanulhatnak, sokkal nagyobbsegít ségre szorulnak mint a görögök..." 
Lám, így látják és "kezelik" problé máinkat Brüsszel zsidajai. Dehát mit jelentene, ha a görögök szót fogadnának neki? Hát azt, hogy még kevesebben, még nehezebben jutnának pl. egészségügyi ellátáshoz.
Nos, a jelek szerint ezt nem akarják a görögök. Persze kérdés, kihúzzák e a kést a csizma szárból? Pedig ezt a mozdulatot alighanem meg kell tenni, előbb vagy utóbb. Hogy miért?
XIV. Lajos a napkirály pénzügyminisztere Colbert szerint „Az adózás lényege, hogy úgy kopasszuk meg a libát, hogy minél több tollhoz jussunk minél kevesebb sziszegés árán.”  Colbert bölcs ember volt. Lagarde, ill. a magafajták nem azok. Számukra a gójok meg kopasztása nem elég. Áldozatuk kínzásában és megalázásában lelik kedvüket. Kérdés, meddig tehetik?

Ami Görögországot illeti: "Leálltak a 130 milliárd eurós nemzetközi hitelprogramhoz kapcsolódó megállapodásban rögzített reformok - írta pénteken a Süddeutsche Zeitung. A német lap szerint az átmeneti kormány csaknem teljesen cselekvésképtelen, a februárban elfogadott hitelprogramhoz kapcsolódó előírásokat pedig egyáltalán nem tudja teljesíteni."Előbb utóbb napirendre kerül a kérdés: az EU vonakodó tagállamaiban be kell e, be lehet e vetni az európai csendőrség "terrorelhárító" terroralakulatait. Ehhez persze valami ürügyet kell fabrikálni Ilyen lehet pl. a tömeg erőszakos fellépése a "szabad és demokratikus görög állam" valamely intézménye ellen, stb.
Egy ilyen akció késleltetheti az Európa testében élősködő daganat, az EU, szétesését, de meg nem akadályozhatja.
Sz. Gy.
  




Sátáni versek





Egy karrier állomásai.
Sátáni versek - az Iszlám halálos itélete [fatva] - Nobel díj - magyarországi diadalút ... Mi lesz a következő állomás?
Salman Rushdie felhágott a Parnasszus csúcsaira. Annyira nagy író? Igen, annyira mint pl. hazai Nobel-díjasunk Kertész Imre. Mit tesz egy pennarágót "nagy íróvá"? Írásművészete? Egy frászt! A szerencsés témaválasztás. Soroljuk fel gondolatban - Kertész Imrén túl - a többi hazai kiválóságokat: Jancsó Miklós, Szabó István, Konrád György, Esterházy Péter, es a többi. 
A receptjük egyszerű. Valakit, valamit szapulni kell, hogy másvalakit, másvalamit az egekig magasztalhassunk. Persze hazugság az előbbi is, az utóbbi is. Ám annál értékesebb a mű, minél élesebbre sikerül a kontraszt. "Magyar íróinknál" a képlet világos. A céltábla a magyar nemzet, a nemzetnek valamilyen sajátossága, vagy a népközösség valamely csoportja, tagja. Az erre a platformra hordott fekália fölött pedig megjelenik valami fénylő, valami magasztos kép - látvány, amely csak egy keretbe illesztehető, ez pedig a hatágú csillag a Magen David.
Valami érthetetlen, ill. megfoghatatlan okból ezek az urak "itthon" és magyar nyelven szeretnek alkotni, folytonos rossz érzéssel küszködve és erről panaszkodva, mert - úgymond - utálják őket.
Hát persze, ez így is van. De vajon ki utálná Kertész Imrét, ha Németországban lakna, németül alkotna és német adómárkákból szponzorálták volna szuper költséges és szuper rossz filmjét a "Sorstalanságot"?
De ez nem elég! Rajtuk kivül sztárolnunk kell még Rushdiet is, akinek feje fölött fatva lebeg. Sorsa igazolja, hogy isten malmai lassan őrölnek. Ha nem így lenne, az iszlám-gyalázó már rövidebb lenne egy fejjel. Ám korántsem biztos, hogy ami késik, egyuttal múlik is. Aki a hatodik emeletről kiesik, a második emelet magasságában nem értékelheti túl azt a körülményt, hogy "még" nincs semmi baja.
Ez persze nem a mi ügyünk. Az viszont igen, miért törekszünk mindenáron arra hogy a görbe kard nálunk is lesújtson? A büszke spanyolok se' hitték, hogy felrobbantják náluk a vonatokat és olyanok lakolnak, akik nem vétkeztek.
Szentigaz, a fanatizmus nem válogatós. De a terrorizmus is fejlődik. Képes lesz egykor arra, hogy "sebészi pontosságú" csapásokat mérjen, mint az amerikai - izraeli helikopteres halálkomman dók? Kizárt, hogy azok kerülnek célkeresztbe, akik a vészt mások fejére idézik? Nem kizárt!
Közülük épp a 'díszvendég' Rushdie életkilátásai a legbizonytalanabbak. Már az is példaértékű lesz, ha őt utoléri a végzete.
Sz. Gy.





Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)