Az új nemesség kialakulása

Az olajos felvilág, avagy az új nemesség kialakulása II.

Az olaj a kilencvenes években az új nemesség kialakításának egyik eszköze volt. A belépő milliárdok a zömében Oroszországból és Szlovákiából származó olajjal és szesszel elkövetett adócsalásból keletkeztek. Külön előny volt a régi elvtársi kapcsolat.

Tényfeltáró sorozatunk legújabb részéből kiderül, hogy a most évtizedes késéssel letartóztatott kisebb-nagyobb keresztapák csupán egyszerű janicsárok, végrehajtók voltak, a gyeplőt ugyanis a magyar közélet legbefolyásosabb alakjai tartották a kezükben. Írásunkból képet kaphatnak arról, hogy mely politikusi-vállalkozói körök alapozták meg az olajjal a minden bizonnyal unokáról-unokára továbbörökíthető mesés vagyonukat.   

SIPOS ANETT

Habár a maffiaügyekkel összefüggésben letartóztatott Portik Tamás, Radnai László, vagy Vizoviczki László jövedelme egy átlag magyar számára hatalmas vagyonnak látszott, de nem ők álltak a kilencvenes évek nagy olajüzleteinek a csúcsán. Sőt az olajbotrány legismertebb szereplője, az Energol Rt. is csak egy disztribútor volt, amely csak a mások által behozott naftát osztotta szét.

Prológus

Az olajozás is olyan bűnözési forma volt (mint például a lakásmaffia ügyei), amit a laza törvényekkel alapoztak meg. A kiskapus jogszabályalkotásban vagy a végrehajtásban együttműködő embereket megbecsülik, és vigyáznak rájuk. Jól fizető pozícióval, fix megbízásokkal, ilyen-olyan tagsággal vásárolják meg lojalitásukat és hallgatásukat. A krimibe illő történetekbe ékelve sokat emlegetett Energol Rt. és a Conti Car Kft. katonai biztonsági kapcsolatokkal is rendelkező cégek voltak, ahol a cégjegyzékben még véletlenül se látszottak a valós főszereplők, csak az időközben megtollasodott verőlegények.

Nem érdemes finnyás értelmiségi fejcsóválásba kezdeni, ha az elit és a jogalkotás szerepe kerül terítékre az olajbűnözés kapcsán. A kilencvenes évek elején nem voltak nagytőkések, akik vásárlóként felléphettek volna az állami vállalatok privatizációjánál. Az államkassza üres volt, s valahogy létre kellett hozni ezt a társadalmi réteget, központi jóváhagyással,  magyar leleménnyel, de akkor még Moszkva érdekeitől sem függetlenül.

Rákapott a plebsz is

Amikor az Antall-kormányzás elején meghozták a piros és sárga olaj közti adótartam különbségét kimondó rendeletet, hatalmas vagyonok összeharácsolására született egyszerű forgatókönyv. Kezdetben kis takarékszövetkezetek adták az alaptőkét az első tartálykocsi olaj behozatalához, aztán sok más pénzintézet is bekapcsolódott. Az első generáció többnyire vissza sem fizette kölcsönöket (megtette helyettük az állam a bankkonszolidáció során). Aztán amikor a plebsz is egyre jobban rákapott a szőkítésre, és kezdett felhígulni a rendszer, bezárták a jogi kiskaput. A szocialista Békési László pénzügyminiszter megszüntette a piros és a sárga olaj közti különbségeket. Egy rövid, átmeneti időre még megmaradt a (halasztva) sem befizetett vámon és áfán való nyerészkedés. Egy-egy cég eltűnt, felszámolták, a hatóságok bottal üthették az olajosok nyomait.

Aztán kinyitották egy másik ajtót, ahol már csak az kapott helyet az asztal mellett, akiket a soha be nem jegyzett, addigi olajosokból összeáll Magyar Olajipari és kereskedelmi Kamara (MOKK) kiválasztott (lásd az Index-cikksorozat második részét). Ez a folyamat, amit olajozásnak nevez a köztudat egészen 2000-ig tartott.

Az általam az Indexnek írt sorozat végül meg nem jelent záró darabjához két videó készült, amelyek sajnálatos módon elvesztek a szerkesztőségben. Kupa Mihály, az MDF volt pénzügyminisztere, a háztartási tüzelő olaj adótartamára vonatkozó szabályok megalkotójaként arról mesélt a filmen, hogyan és miért nyitotta ki Pandora szelencéjét. 

Kupa Mihály volt pénzügyminiszter a Gyurcsány-Bajnai-kormányzás idején megkapta a Húsz éves a Köztársaság Díjat. Az más kérdés, hogy Kupa úr becsülete olajfoltos lett-e a kilencvenes években és valójában mit is köszönhet neki a húszéves köztársaság. MTI Fotó: Kovács Attila

A másik videón Bárándy György ügyvéd nyilatkozott az olajos védenceitől szerzett tapasztalatiról, és nagyjából válaszolt arra kérdésre, hogy mi az álláspontja egy olyan fiktív helyzetről, ahol az állam vezetői hoznak olyan jogszabályokat, amivel megteremtik a lehetőséget – ha bűnözés árán is – a hozzájuk közel állóknak, hogy ők legyenek az új magyar elit. Ha úgy tetszik, az új nemesség. 

Késleltetett oknyomozás

Ha a fent említett igen élvezetes videókat nem is, de a hozzájuk tartozó írást, most négy év után közreadjuk.

Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök még hivatali idejében hozta létre a reformokat előkészítő szakértői csapatát, ahol az adóügyekkel kapcsolatos feladatokkal Monostori Lajosnét bízta meg. Ő annak idején mint APEH-alelnök felelt (volna) többek közt az olajosok adótartozásának behajtásáért. Sem az adhatóság, sem Monostoriné nem válaszolt arra a 2008-ban feltett kérdésre, hogy behajtották-e a Horn-kormány idején a Bokros-csomaggal elért megtakarításhoz mérhető adótartozásokat, illetve ha nem, akkor miért nem?

Monostori Lajosné 2008-ban már a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnöke volt. 2005-ben állami kitüntetésben részesült. Augusztus 20-án Gyurcsány Ferenctől átvehette a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét csillaggal, mely a polgári tagozat elismerése. Monostoriné kvázi veje (lánya élettársa) a Magyar Nemzeti Vagyonügynökség vezetője volt az előző kormány idején.

Draskovics Tibor, a Gyurcsány-kormány igazságügyi minisztere pedig az olajügyekkel kapcsolatos kormányzati rendelkezések egyik legfőbb alakító szervezetében, a Pénzügyminisztériumban dolgozott vezető pozíciókban. Arnold Mihály, a VPOP parancsnoka Draskovics Tibort nevezte az egész olajtémának alapot adó jövedéki szabályozás egyik kulcsfigurájának. Draskovics még az Indexnek azt állította korábban, hogy a halasztott vámfizetési engedély kiadásához szükséges megbízhatósági igazolást feltételül szabó rendelet kiadásakor államtitkár volt, a rendelet szövegezésében nem vett részt, de irányának meghatározásában igen. A többszörös exminiszter tehát 1994-98 között a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkáraként valóban rálátott a jövedéki szabályozásra. Csupán a megbízhatósági igazolásokról szóló rendeletmódosítás a rendőrség adatai szerint 1995. januárjától 1996. közepéig 6,5 milliárd forint adóhiányt okozott az államnak.

Ki állt a piramis csúcsán?

Ha azt akarjuk megtudni ki volt a hatalom legtetején az olajügyekben, azt kellene megnézni kinek a cége rendelte meg a legnagyobb tételeket Oroszországból, és ki osztotta tovább az olyan nagykereskedőknek, mint például az Energol Rt. A kérdésre úgy kaphatunk választ, hogy megnézzük, ki tette rá a kezét az ország legnagyobb olajtárolóira. Magyarországon a péti volt szovjet stratégiai olajtározó és a százhalombattai tározók a legnagyobbak. A péti tározót először az MDF-kormány honvédelmi miniszterén keresztül juttatták olajos kezekre, a százhalombattai pedig az Apró Piroskáék által a Magyar Fejlesztési Bank pénzéből kistafírungozott Fortus Rt.-hez került. Itt jegyzendő meg, hogy annak idején a kis híján agyonlőtt olajos vállalkozó Sáska László és Gyurcsány Ferenc közös érdekeltségébe tartozó Fortus Rt. is nyakig süllyedt az olajügyekbe. A vállalat ki tudja milyen eredetű és miként elvámolt szlovák olajat importált a Magyar Villamos Művek erőművei számára. 

Érdekes módon Apró Piroska vejénél Gyurcsány Ferenc második kormányában is feltűnt egy, az olajos világból ismerős név: Szűcs Erika szociális és családügyi miniszter asszonyé, MSZP-s, ma pedig a Gyurcsány-párt színeiben politizáló független országgyűlési képviselőé. Szűcs Erika nevét korábban az ETL Rt. felügyelő-bizottsági tagjaként említette az Index cikksorozata. Az ETL a Klementinai katonai bázis köré szervezte olajügyleteit. Az Energol Rt. ügyének vádirata szerint is ők adták el az olajat az Energolnak, és nem fordítva. Tehát az Energol inkább csak elosztóként funkcionált. Így Portik Tamásék csak a nagyok által rátestált feladat végrehajtói voltak az olajban.

Az olajügyek nagy mágusaként és az Apró-Gyurcsány-család jobbkezeként számon tartott Szűcs Erika a devizahitelesek hatékonyabb megsegítése érdekében szólal fel idén februárban az Országgyűlésben. MTI Fotó: Kovács Attila

__________

A Szűcs Erika-féle ETL Rt.-t már működése kezdetén is hatalom közeli vállalkozásként tartották számon – az ügyvezetőnek meglehetősen erős csapatot sikerült összeverbuválnia. A vezérigazgató Bihall Tamás volt, ő volt a Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke, több cégnél, így a Tokaj Kereskedőház Rt.-nél, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaságkutató és Vállalkozáselemző Kht.-nál a felügyelő bizottsági elnöke. 1996-tól az ETL Rt. felügyelőbizottságának tagja volt Karl Imre MSZP-s képviselő, milliárdos, aki a KISZ-ből DEMISZ-szé lett ifjúsági szervezet szövetségi kamarása volt a rendszerváltás környékén. Karl később energetikai kormánybiztos, majd a Magyar Villamos Művek felügyelőbizottságának elnöke lett, onnan az MVM stratégiai vezérigazgató-helyettesi székébe ült át. Az fb-tag Szűcs Erika később is nagy karriert futott be, az előző ciklusban nemcsak miniszterként, de Miskolc alpolgármestereként és szocialista képviselőként, a part választmányának elnökhelyetteseként és a part etikai bizottságának (!) elnökeként is feltűnt. 2010-ben is képviselői helyet nyert és amikor Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója elhagyta a szocialistákat, cseppet sem meglepő módon vele tartott. Legismertebb botrányába a Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank vezérigazgatójaként keveredett bele. Korábban a Gyurcsány-érdekeltségű Perfekt Rt. területi igazgatója is volt. Szűcs Erikát soha nem vonták felelősségre az ETL Rt.-nél lelepleződött adócsalások és okirat hamisítások miatt, végül csak a kisebb szereplőknek kellett felelniük.
__________

Brutális figurák

A most maffiabűncselekményekkel, gyilkosságok megrendelésével gyanúsított Portik Tamás kapcsán felemlegetett Energol Rt.-t 1994. november 30-án alapította Portik mellett Drobilich Gábor, Ferencsik Attila, Kerekes István, továbbá a német állampolgár Emil Gulyás és fia, Gulyás Emil Róbert. A cég igazgatói Drobilich Gábor (önbíráskodásért elítélték), Ferencsik Attila (a kecskeméti maffiaperben elítélték emberölés előkészületéért és fegyvercsempészetért) és Portik Tamás (jelenleg előzetes letartóztatásban) voltak. 1996 márciusától Csikós József, Drobilich Gábor, Ferencsik Attila és  Dékány István vezetették a céget.

Portik Tamás kilenc évig szökésben volt, az ellene az Energol-ügyben felhozott vádak mindegyike elévült. A szökést megelőzően Portik alkut ajánlott a rendőrségnek. Fenyő János, Seres Zoltán, Prisztás József, Döcher György, Boros Tamás, Zubovics Gyula, Muskovics Gyula gyilkosainak és a gyilkosok megbízóinak nevét ígérte. Cserébe azt kérte, engedjék el a nyolc éves börtönbüntetését. Az alku nem kötettett meg. Meglepő módon a mostani előzetes letartóztatása számláján megbízóként az 1998-as, négy áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantás, Prisztás József két évvel korábbi megölése, illetve a Seres Zoltán és egy üzlettársa életét kioltó, 1999 áprilisában elkövetett merénylet szerepel. Utóbbi ügyben a néhány hete került előzetesbe Bíró László, aki az említett ügyeket vizsgáló Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szerint sofőrje volt annak a motorkerékpárnak, amellyel a bérgyilkosok a tahitótfalui helyszínre érkeztek. Portik tagadja, hogy köze lenne az említett ügyekhez, és nem tett vallomást azokban. Hasonlóan nem ismeri el érintettségét Bíró sem.

Szovjet laktanyák és titkosszolgálati szálak

Csikós József egykori Energol-vezérigazgató kapcsán felmerült, hogy az olajos vállalat valójában nemzetbiztonsági fedőcég lehet. Csikós annak idején az MSZMP KB agitációs- és propaganda osztályának egyik alosztályát, később a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalát irányította. Jelenleg épp vizsgálják, hogy lehetett-e kapcsolat az Energol Rt. és a Katonai Biztonsági Hivatal között. Tekintve, hogy a szovjet csapatok kivonulása után a laktanyákban hátramaradt gázolaj volt az első igazán nagy haszonnal kecsegtető áru, aminek literjét pár forinért lehetett megszerezni, miközben a gázolaj piaci ára 13 forint volt. A logikai vázat csak tovább erősíti, hogy az olajozás első éveiben komoly kiugrási lehetőséggel csak azok a „vállalkozók” rendelkeztek, akik megvehették a volt szovjet laktanyákat az Állami Vagyonügynökségtől, majd az első években azok olajtározóiban pancsolták piros tüzelő- és a honvédségi kék olajat a szabványos sárgára.

A ruszkik hazamennek, nézik 1990-ben Esztergomból, ahol Matvej Burlakov vezérezredes (háttal) nézi a távozó harckocsikat. Az olajat itt hagyták. MTI Fotó: Friedmann Endre

Mindehhez a politikusaink úgymond rövidlátására is szükség volt, hiszen 1989 és 1991 között Magyarországról kivonuló orosz csapatok vezetője Matvej Burlakov hat forintért ajánlotta fel a magyar államnak teljes szovjet stratégiai gázolajkészlet literjét. A stratégiai tartalékot egyébként Nyugat-Európa szovjet lerohanásához gyűjtötték össze. Elsősorban a péti, illetve szászhalombattai tározók tartalmáról van szó, illetve a kisebb szovjet laktanyákban hagyott készletekről.

Az ajánlatot Bod Péter Ákos (aki 1990. áprilisától 1991. decemberéig ipari és kereskedelmi miniszter volt) visszautasította, arra való hivatkozással, hogy az nem jó minőségű olaj. A szovjet stratégiai tartalék -42 celsius fokos dermedéspontú könnyű, kénmentes harckocsizó gázolaj volt, ami nem is jónak, inkább kiválónak számított, így osztrák szomszédunk örömmel vette meg helyettünk a készlet döntő részét Burlakov tábornoktól. Schwehatba Péten keresztül 382 millió liter ment ki, aminek nagy részét ráadásul 1994-ben, a délszláv háború okán keletkezett üzemanyaghiány idején visszavásároltuk.

Péten alig 50-70 millió liter maradt, amit a szovjetek már nem tudtak Schwehatba szállítani. Ezt a péti tározó fölött rendelkező Szabó Iván MDF-es honvédelmi miniszter örökölte meg, és egy-két évig el is gazdálkodott belőle. Szabóék körülbeül harminc kft.-t alapítottak a péti üzletek lebonyolításához. Szabó az első Orbán-kormány idején működő olajbizottság ténykedése után a kitálaló volt maffiózót, Nógrádi Zsoltot beperelte, amiért az is olajosnak nevezte egy vallomásában. Pedig az egyik tanú komplett aktát rakott le a Szabó-féle cégek működéséről cégkivonatokkal, olajszámlákkal, banki kivonatokkal. Érdekes módon ez a nyomozás is elakadt, sőt, a sajtóperben eljáró bíró őt is kötő törvényeket ellenére nem értesítette a rendőrséget és az ügyészséget a tudomására jutott bűncselekménygyanús ügyről.

László Csaba (b2.), Szabó Iván (k) és Kupa Mihály volt pénzügyminiszter a Himnuszt hallgatja azon az EU-csatlakozási ünnepségen, amelyet Magyarország korábbi pénzügyminiszterei részvételével rendeztek a Pénzügyminisztériumban.
MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor

Sipos Anett cikkünk előzményének is tekinthető Index-es cikksorozata:

http://index.hu/politika/belfold/olajugyek01/

http://index.hu/politika/belfold/olajketto/

http://index.hu/politika/belfold/olajharmadik/

http://index.hu/politika/belfold/olajnegypont/

http://index.hu/politika/belfold/fortus2770/

 

[poll id=”12″]

Egész Alaszkát be lehetett volna fűteni

Olajügyek I. - Mi is az az olajozás?

A kilencvenes évek egyik legsötétebb, és eddig leginkább feltáratlan korszaka Magyarországon az olajbűnözés időszaka volt. Piti pancsolással kezdődött, fehérgalléros hamisításokkal folytatódott, és alvilági leszámolásokhoz vezetett az olajbiznisz. Az állam több mint ezermilliárdot bukott, a valós tettesek megbüntetése azonban elmaradt. És ehhez az állam szándékos vagy véletlen bénázása is kellett. Többrészes cikksorozatunkban bemutatjuk, hogy mi is volt az olajozás valójában, kik voltak a kulcsszereplők, mit titkolnak a mai napig. Első rész.

A 90-es években – csak a VPOP adatai alapján – ezermilliárd forint adóbevételtől esett el az állam az olajos csalások miatt. Szőkítettek, nem fizettek vámot, adót, járulékot, és olyan legendák is keringenek, hogy néhány évig még az embargós Jugoszláviába is csempésztek gázolajat, amiért a szerbek tiszta szesszel fizettek. Az óriási bevételeket hozó csalásokhoz kiskapukkal teli törvények és korrupt hivatalnokok is kellettek. Gondolhatja-e komolyan bárki, hogy egy ekkora bűncselekmény-sorozatot kispályás Bács-Kiskun megyei vállalkozók vagy az alvilág írni-olvasni alig tudó figurái ötlöttek ki?

Nógrádi Zsolt, az olajbizottság tanúja
Az olajozásnak nevezett trükközések bűncselekmények, elkövetőik nem fizettek adókat és járulékokat az államnak. A cigarettához és az alkoholhoz hasonlóan az üzemanyag is jövedéki termék, ára rengeteg adót tartalmaz, a benzinért, gázolajért fizetett pénz nagy része az államkasszába megy. Ezért csempészik, hamisítják és forgalmazzák illegálisan: az adók megkerülésével hatalmas profithoz lehet jutni, és mindig lesz rájuk kereslet is.
A 90-es évek elejének nagy trükkje az olajszőkítés volt. A háztartási tüzelőolaj, a hto kémiailag azonos az üzemanyagnak használt gázolajjal, viszont nem traktor, hanem kályha ment vele. Az állam szociális megfontolásokból a hto-t sokkal kevésbé adóztatta, mint a dízelt. Még a rendszerváltás előtt, 1988-ban született az a jogszabály, amely felhasználási módjuk szerint szétválasztotta a gázolajtípusokat. A fűtésre szolgáló, olcsó hto után nem kellett fogyasztási adót fizetni, míg a gázolajnak minden literje után 23 forint volt csak ez az adónem. Ezenkívül a hto-n tíz százalék általános forgalmi adó (áfa) volt, míg ugyanannak a kőolajszármazéknak gázolaj néven 25 százalék volt az áfája. Ez a különbség a kétfajta gázolaj árának adótartalma között addig nem nagyon adott alkalmat a visszaélésekre, amíg csak az állam kereskedett az energiahordozóval. A rendszerváltással azonban megnyílt a piac, bárki bekapcsolódhatott az olajüzletbe.

Sárgából piros, pirosból sárga, feketén

A két gázolajfajtát fizikailag is megkülönböztetendő, a hto-ba piros színezőanyagot kellett keverni. Ehhez Németországból importálták az olajos szakzsargonban szörpnek nevezett festéket. Ez az anyag arra is szolgált állítólag, hogy bekocsonyásítsa az autókba töltött gázolajat, ami így eltömíti a dízelmotorok adagolórendszerét. Hamar kiderült, hogy ez csak hitegetés volt, a szörp csak színezésre volt jó, az autók vidáman elmentek a piros gázolajjal is. Sok taxis állítja, hogy akkortájt ő is piros gázolajjal járt, néhányan üzleteltek az olcsón beszerezhető hto-utalványokkal, a tehergépjármű-vezetők fuvarosként is beszállhattak a bizniszbe.

Vám Hírmondó 2000/02
1989-től 1992-ig tehát aranyéletük volt a gázolajjal ügyeskedőknek. A nagyobb tételekben dolgozó bűnözők 90 után kapcsolódtak be komolyan a bizniszbe.
A kezdetben naiv, később az üzletben felhalmozott pénzzel korrumpált vámosok egy része szemrebbenés nélkül ráírta a vámpapírokra, hogy a tartálykocsikban lévő gázolaj hto, így jóval kisebb járulékokkal lehetett behozni az országba. A lefizetett vámosok ahhoz sem ragaszkodtak, hogy a piros festéket belekeverjék a gázolajba, így a hto-ként behozott-elvámolt olajat azonnal piacra lehetett dobni dízelként.

Az Antall-kormány jelentősen felemelte az üzemanyag árát, a hto azonban támogatott termék maradt. Az egyre növekvő árkülönbség sokaknak hozta meg a kedvét a csaláshoz. Hirtelen nagyon sokan kezdtek hto-t importálni. Pallag László, volt kisgazda képviselő, az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság egykori elnöke szerint annyit, hogy abból egész Alaszkát be lehetett volna fűteni. A papíron hto-nak nevezett gázolajat buszokba, traktorokba, teherautókba töltötték, vett belőle a Honvédség, a Körös Volán és a BKV is.

Olaj a jugoszláv tűzre

Bő két év kellett, hogy hivatalosan is észrevegyék, valami nincs rendben az elképesztően megnőtt hto-kereskedelemmel. Arnold Mihály, a VPOP akkori parancsnoka ezért 1992-ben egy saját hatáskörben meghozott rendeletben szigorított az ellenőrzéseken. Innentől alaposan számon kérték, hogy ami hto-ként jön az országba, azt tényleg pirosra festik-e.
De nem jelentett problémát a pirosra festett gázolaj sem: a Mol vegyészei közül néhányan elárulták a bűnözőknek a festék kicsapatásának receptjét. Ezt az eljárást nevezték szőkítésnek. A „technológia” egyébként végtelenül egyszerű, a festéknek használt vegyület, a ferrocén ugyanis erős savak hatására elbomlik. A szőkítők távoli tanyákon eldugott tartályokban tömény kénsavat kutyultak a piros olajhoz, húsz-harminc perc búvárszivattyús kevergetés elég is volt, aztán a kicsapott festéket mészhidráttal ülepítették, és kész, a gázolaj kisárgult. Mellesleg el lehet képzelni, milyen egészséges hatással lehet a motorokra az ilyen, durva savval meg mésszel szennyezett üzemanyag.

Volt, aki importálta a gázolajat, de sokan a Moltól vettek hto-t, kiszőkítették, és feketén továbbadták. A Molnál ugyan hto-vásárláskor kereskedési és végfelhasználói engedélyt is kértek, de ezeket könnyű volt hamísítani, és hamisítottak is sokat.
A legendák szerint az olajos csalások különleges módszere volt a magánvezetékek építése a polgárháborúzó Jugoszláviába. A föld alatti gázolajexportot Pallag László is megemlítette 2000-ben. Egy parlamenti felszólalásban elhangzottak pontos helységnevek is: Elek, Csikéria, Hercegszántó, Drávaszabolcs, illetve az is, hogy a kivitt gázolajért a magyar vállalkozóknak a szerbek tiszta szesszel fizettek. A rendőrség friss tájékoztatása szerint azonban ők ilyen vezetékekről nem tudtak. A VPOP Csikériánál felfedezett egy illegálisan épített, a határon túlnyúló vezetéket, erről azonban csak az bizonyosodott be, hogy alkohol érkezett rajta Magyarországra.
Az államot tehát súlyos százmilliárdoktól fosztották meg, hiszen a Magyar Ásványolaj-szövetség adatai alapján a költségvetés bevételének minden ötödik forintja az olajtermékek adójából származott. Az állásfoglalási és érdekvédelmi céllal létrejött szövetség olyan nagy cégeket fog össze ma is, mint a Shell, az Agip, a Castrol. Ugyanez a szakmai szervezet 1993-ban azt javasolta, hogy minden olajtermék után kelljen jövedéki adót fizetni, és csak az a cég foglalkozhasson olajüzlettel, amelyik komoly összegű pénzbiztosítékot tesz le. Ez azért lett volna hasznos, mert a pancsoláson rajtakapott cégeken nem tudták behajtani sem a büntetést, sem az elmaradt adókat. Egyik javaslatot sem fogadta el a kormány.

Vám Hírmondó 2000/02

Vámfizetés: sohanapján, kiskedden

1992-ben ugyan szigorították a pirosítást, de kinyitott az állam egy újabb kiskaput. A Pénzügyminisztérium (PM) és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma (NGKM) közös rendeletet hozott az úgynevezett halasztott vámfizetésről. Eszerint a jövedéki termékek importja utáni vámot nem kellett azonnal megfizetni, lehetett halasztást kérni. Ez a gyakorlat az EU-ban is létezett. Ott megfelelő garancia mellett a sokéves tapasztalattal rendelkező cégek megtehették, hogy csak akkor fizették ki a vámot, amikor az árut már belföldön eladták. A magyar változat engedékenyebb volt, az Antall-kormány idején bárki kérhetett halasztást a VPOP-tól.
A halasztott vámfizetéssel könnyű volt visszaélni. A csalók alapítottak egy céget, ami olajat importált. A vámnál halasztást kértek, az árut viszont azonnal továbbadták. Mire a VPOP megpróbálta volna behajtani a vámot, addigra a céget felszámolták, újabbakat alapítottak, és az egész kezdődhetett elölről. Előfordult, hogy halottak, óvodások vagy hajléktalanok nevében alapítottak újabb és újabb importőrcégeket, és mind gond nélkül megkapta az engedélyt halasztott vámfizetésre. Importáltak, továbbadtak, eltűntek.
1993-ban a PM és az NGKM közös rendelete új pontot épített be a jövedéki termékek vámeljárási szabályaiba: székhely és telephely megadását írták elő az importőrcégeknek, de ezt a nagy forgalmazók nyomására 1994 márciusában visszavonták. A visszavonás tényéről még a VPOP is csak a közlönyből értesült.

A szabad rablást látva a Shell 1994-ben kivonult a magyarországi üzemanyag-nagykereskedelemből. Az Agip Hungária a Pénzügyminisztériumtól kért segítséget (lásd a későbbi, harmadik részben).
A Horn-kormány idején, 1994-ben látszólag kétszer is szigorítottak, de az állam ekkor sem garanciát vagy becsületes múltat követelt, hanem egy megbízhatósági igazolást, amit amúgy a magyar jog nem is ismer. Ez volt az olajozás legsötétebb korszaka, ekkor kopasztották meg legjobban a Magyar Államkincstárat a bűnözők.
A megbízhatósági igazolást szakmai szervezet adhatta ki, de ehhez sem a nagy cégeket tömörítő Magyar Ásványolaj-szövetség, sem a Magyar Kőolajkészletező-szövetség nem akart asszisztálni. Wilde György, a MÁSZ szóvivője úgy fogalmazott, hogy ők ilyen „jogi bukfencbe” nem akartak beleszaladni.
Beleszaladt helyettük a Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamara (MOKK). A gond csak az, hogy ez a szervezet sohasem volt bejegyezve, így a jog szerint érvénytelennek kellett volna tekinteni az összes olyan halasztott vámfizetési engedélyt, ami a MOKK közreműködésével készült. Megpróbáltuk megtudni, hogy kik voltak a hivatalosan sohasem létezett, ám kormányrendeletben szereplő MOKK tagjai, de nem kaptunk hivatalos választ.
A halasztott vámfizetéssel élők nagyban játszottak. A 2000-ben vizsgálódó parlamenti olajbizottsághoz Lentner Csaba, a MIÉP országgyűlési képviselője révén érkezett egy 13 cégnévből álló lista. A cégek mind 1995-ben éltek vissza a vámhalasztással, és összesen 154 517 köbméter gázolajat hoztak be. Akkori áron 10,1 milliárd forinttal rövidítették meg az államkasszát. A 13 céges lista ráadásul korántsem teljes.
További csalásokra adott lehetőséget, hogy a gázolajat összesen nyolc különböző adó terhelte, amiket nem egyszerre kellett kifizetni. Jellemző csalási módszer volt, hogy adták-vették a gázolajat, és közben egymásra hárították az adófizetést. Végül egyik sem rótta le az állam jussát. Az eladó azt állította, hogy befizette az adókat, majd fantomizálódott. A vevő sem fizetett adót, mert ő abban a tudatban vásárolt, hogy már adózott üzemanyagot vett. Közben a gázolaj fizikailag ugyanabban a tartályban maradt, mert a valódi tulajdonos nem változott.
A halasztott fizetés trükkje már fehérgalléros módszer volt a kénsavas pancsoláshoz képest. A korábbi szőkítésben utazó keresztapák és a cégfantomizálók között 1995-96 fordulójára súlyos konfliktusok támadtak. Ebben az időszakban egymást érték a robbantásos merényleteket, alvilági leszámolások. Ezeket összefüggésbe hozták ugyan az olajjal, de a bizonyítékokkal, az elkövetők felelősségre vonásával a mai napig adós az igazságszolgáltatás.
A Népszabadság 1997. június 23-i számában arról írtak, hogy ismeretlenek kézigránátot dobtak a néhány nappal korábban 45 kamionnyi olaj ellopásával vádolt L. Mihály kertjébe.
Lakatos Csaba hajtóra rálőttek az ügetőnél. A Népszabadság akkori tudósítása szerint az ok olajos pénzek körüli elszámolási vita lehetett.
1999. áprilisában szentendrei otthona előtt fel akarták robbantani Csüllög Zsigmond vállalkozót, aki ellen büntetőeljárás folyik az egyik legnagyobbnak beharangozott „olajügyben”, az Energol-perben.
Portik Tamásnak, az Energol egyik igazgatójának elfogásától is évekig várta a rendőrség, hogy kihallgatásán választ kapjanak az 1996-1999 közötti robbantások, kivégzésszerű leszámolások több kérdésére is. Csakhogy Portik sikeresen bujkált, a nemzetközi körözés sem vezetett eredményre, a hivatalosan terhére rótt bűncselekmények pedig olyan csekély súlyúak voltak, hogy időközben elévültek. (Portik Tamás neve idén tűnt fel újra az újságok hasábjain, amikor – azóta sem tisztázott, sőt egyre gyanúsabb körülmények között – megverték Kármán Irén újságírót, aki az olajügyekről készített dokumentumfilmet. Kiderült, hogy Portikot gyengéd szálak fűzték az újságírónőhöz.)
Amikor az APEH nyomozni kezdett egyes olajos cégek után, elképesztő dolgok történtek. Volt olyan berendelt vállalkozó, aki céges irataival együtt az idézés napján elégett az autójában. Előfordult, hogy a beidézett személy a vonat alá esett.

Sokba volt ez?

Kérdésünkre sem a Pénzügyminisztérium, sem az APEH, sem a Vám és Pénzügyőrség, sem az Állami Számvevőszék nem tudta megmondani, hogy mennyi bevételtől esett el az állam az olajbűnözés miatt. A VPOP 2000-ben kiadott Vám Hírmondó című belső lapjában látható táblázat számai szerint a kár meghaladta az ezermilliárd forintot. A VPOP azonban az Indexnek hivatalosan azt válaszolta: „Az olajimportáló cégek miatt kiesett állami adóbevételt többen, többféleképpen becsülték meg. A Vám- és Pénzügyőrség sem korábban, sem most nem kíván efféle licitálásban részt venni.”

Vám Hírmondó 2000/02

Kulcsfigurák, ma is kulcspozíciókban

A következő részben arról lesz szó, hogy akik hivataluknál fogva kapcsolatba kerültek az olajügyek szabályozásával, általában most is fontos pozíciót töltenek be más területeken. Nevekkel, pozíciókkal.

Kulcsfigurák, ma is kulcspozíciókban

Olajügyek II.

SIPOS ANETT

2007.09.26. 11:02

Az olajjal kapcsolatos visszaélések nem folytatódhattak volna évekig háborítatlanul, ha ehhez az illetékes hatóságok és a törvények nem biztosítottak volna megfelelő közeget. Akik hivataluknál fogva kapcsolatba kerültek az olajügyek szabályozásával, általában most is fontos pozíciót töltenek be más területeken. Sorozatunk második része.

Mielőtt belevágunk, vegyük át a legfontosabbakat:

• Az olajügyekkel foglalkozó sorozatunk első részében rövid áttekintést adtunk arról, hogy melyek voltak az olajbűnözés legfőbb állomásai.
• A szőke és pirosból szőkített olajból származó üzletelés után fehérgalléros bűnözéssé vált az olajozás. Látszólag szofisztikáltabbak lettek a módszerek, ám a háttérben elszámolási viták miatt autók robbantak és fegyverek ropogtak.
• A bő tíz éves fekete üzletelés nem jöhetett volna létre, ha nincsenek korrupt hivatalnokaink, és olyan jogszabályok melyek lehetőséget adtak a csalásokra.
  

Tettünk egy próbát, miként értékeli az APEH több év távlatából saját szerepét az olajügyek felderítésében, a költségvetést ért károk - legalább utólagos - csökkentésében. Az eredményt egy szóval összegezhetjük: szűkszavúan.
APEH-vezető, olajvállalkozó férjjel
Megkerestük Monostori Lajosnét, aki 1991 végétől az APEH ellenőrzési és hatósági főosztályvezetője, 1993. január 1-jétől 1998. augusztus 14-ig az APEH elnökhelyettese volt. Mindkét pozíciójában felügyelte az olajosok vám- és jövedéki ügyeinek ellenőrzését is.

Monostoriné férje, Monostori Lajos nevéhez üzemanyag-nagy- és -kiskereskedelemmel foglalkozó cégek egész csoportja köthető, abból az időből is, amikor felesége az adóhatóság vezető beosztású munkatársa volt. Monostori Lajos a ma is működő Agrex Bt.-ben tag, a Technoil Kft.-ben 1993-96 között, a Concordia Trans Kft.-ben 1995-97 között volt tulajdonos. Az Agrometál-cégcsoportban az Agrometál-Market Kft. foglalkozott üzemanyag-kereskedelemmel, emellett azonban még több hasonló nevű cégben volt Monostori Lajos vagy résztulajdonos, vagy ügyvezető. Utóbbi vállalkozások fémtartálygyártással, szivattyú- és kompresszorgyártással, illetve külkereskedelemmel is foglalkoztak.

APEH évkönyv 1996
Ezek ellen a cégek ellen információink szerint soha semmilyen eljárás nem folyt. Ugyanakkor Wilde György, a Magyar Ásványolaj-szövetség képviselője szerint e cégek egyike sem volt tagja a nagy olajvállalkozásokat tömörítő szövetségüknek.
További adatokat kértünk ezekről a cégekről az APEH-től és a VPOP-tól is, hogy megtudjuk: halmoztak-e fel köztartozást, vagy éltek-e halasztott vámfizetéssel, de az adó- és vámtitokrahivatkozva a szervezetek kikerülték a válaszadást.
A VPOP-tól azt kértük, hogy - több nagy cég mellett - a Monostori-féle cégek esetleges halasztott vámfizetési engedélyeinek másolatát bocsássák rendelkezésünkre, de ez eddig a törvényi kötelezettségre való figyelmeztetés ellenére sem történt meg.

APEH évkönyv 1996
Monostori Lajosné jelenleg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vezetőjeként a közpénzek egyik legfőbb őre. Több kérdést tettünk fel neki az olajos ügyek vizsgálatával kapcsolatban, de nem akart az Indexnek válaszolni. Így azt sem tudtuk meg, hogy nem tartotta-e APEH-es pozíciójával összeférhetetlennek férje üzleti tevékenységét.
Ugyanakkor levelet kaptunk Bánáti Jánostól, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökétől azzal, hogy Monostoriné megbízásából ő fog válaszolni kérdéseinkre. Bánáti aztán hatáskör hiányra és hivatali titokra hivatkozva megkerülte az érdemi válaszadást, viszont nyomatékkal felhívta figyelmünket a személyiségi jogok tiszteletben tartására.
Az APEH-nél is többször érdeklődtünk, hogy megtudjuk: az olajbűnözők mekkora kárt okoztak az államnak, és mennyire hatékonyan lépett föl ellenük az adóhatóság. Értékelhető választ egyszer sem kaptunk.
Az APEH harmadjára azt írta, hogy kérdéseink minősített adatokat firtatnak, de arra már nem érkezett válasz, hogy ki, mikor és milyen indokkal minősítette titkosnak azt, hogy az olajbűnözés mekkora adóbevétel kieséssel károsította meg az államot, abból mennyit szedtek be legalább utólag; ha pedig sem akkor, sem később nem szedték be a bűnözők adótartozását, akkor mi alapján mentesült az APEH ez alól kötelezettsége alól?
Az 1996-os APEH-évkönyv azt írja, hogy a Vám- és Pénzügyőrség által az importhoz kapcsolódóan kivetett fogyasztási és általános forgalmi adó ötszázmilliárd forintot tett ki. 1996-ban a nettó fogyasztásiadó-bevétel 221,1 milliárd forint volt, ami hét százalékkal kevesebb az akkori költségvetési előirányzatnál. A kiesést az évkönyv szerzői az olajipari és söripari termékek importja utáni befizetések elmaradásával magyarázták.

Vám Hírmondó 2000/02
Felmerült az is, hogy a halasztott vámfizetési engedélyek kiadásához szükséges bankgaranciákat sem hajtotta be az APEH, noha azzal jelentősen lehetett volna csökkenteni a költségvetési hiányt, de semmit sem találtunk, ami arra utalt volna, hogy éltek ezzel a lehetőséggel. Az APEH erre is azt mondta, titkos adat.
A Fővárosi Főügyészségen azonban hosszas levelezés után rendelkezésünkre bocsátottak olyan iratokat, amelyekből kiderült néhány, jelentős adócsalást elkövető cég bankgaranciájának mértéke, és az azt biztosító bank neve is. Ezektől a bankoktól megkérdeztük, hogy az APEH érvényesítette-e a közpénz meg nem fizetése miatt a bankgaranciákat, de a választ most is megtagadták: banktitok. Jelen pillanatban szerkesztőségünk a "közérdekből nyilvános adat" fogalom jogi meghatározásán vitatkozik többek közt a CIB-bel és a Budapest Bankkal.
Megkérdeztük Pitti Zoltánt, az APEH 1994 és 1996 közt volt elnökét is. (1994 és 1996 között az APEH-nak mindent meg kellett tennie a költségvetési bevételek növeléséért, hisz az állam a csőd szélén állt, Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter csomagjára volt szükség, hogy kihúzza az országot a slamasztikából.) Pitti megerősítette, hogy jelentős kinnlevőségeik voltak az olajbűnözés miatt, bár szerinte 1996 után az ellenőrzés és a behajtás sokat javult. Pitti úgy fogalmazott, hogy az APEH "meghatározott mezsgyén mozgott" ezekben a kényes végrehajtási ügyekben, mert elég erős volt az állami érdekeltségű cégek szerepe; az olajos cégek mögött álló erők komoly hatalommal rendelkeztek.
Pitti sem adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy élt-e az APEH a halasztott vámfizetőkbankgaranciájának lehívásával. Azt mondta, ha ezeket a bankgarancia-papírokat a VPOP munkatársai csatolták volna az APEH-nak eljuttatott aktákhoz, kollégái biztosan behajtották volna ezeket a pénzeket.
Monostori Lajos cégeinek ügyéről Pitti Zoltán úgy nyilatkozott, hogy ezen a téren őt is köti az adótitok, de egykori közvetlen munkatársát érintő ilyen vállalkozásokról nem tudott.
Az olajozás harmadik korszakát jogi nonszenszhelyzetek jellemzik. Kormányzati kérésre kétszer is módosították a Pénzügyminisztérium (PM) és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának (NGKM) közös, az olajüzlettel kapcsolatos rendeleteit, ami a VPOP Vámhírmondó című lapjának 2000-es 2. száma szerint a rendeletekben megbúvó szakmai hiányosságok befoltozása helyett jogellenes helyzeteket állított elő.
Draskovics, a szabályozó PM erős embere
Az olajügyekkel kapcsolatos kormányzati rendelkezések egyik legfőbb alakítója a PM volt. Arnold Mihály, a VPOP parancsnoka lapunknak adott interjújában Draskovics Tibort nevezte a szabályozás egyik kulcsfigurájának. A mostani tárca nélküli miniszter 1994-98 között a PM helyettes államtitkáraként valóban rálátott a jövedéki szabályozásra.

Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség volt parancsnoka (1992-2003)

Az olajügyekben régen rendet lehetett volna tenni, ha nem keveredtek volna az üzletbe olyan nehézfiúk, akiktől mindenki fél. A nagy olajos cégekkel az igazságszolgáltatás tehetetlen: az elmúlt hetekben kiderült, hogy az Energol-ügyben is megdőlhet a vád.

Arnold Mihály az olajügyekről

http://index.hu/belfold/olajketto/






Megkerestük Draskovics Tibort, aki a hivataloktól eltérően nem tért ki kérdéseink konkrét megválaszolása elől. Azt írta, hogy a sorozatunk első részében ismertetett megbízhatósági igazolást feltételül szabó rendelet kiadásakor államtitkár volt, a rendelet szövegezésében nem vett részt, de irányának meghatározásában - a behozatalra vonatkozó szabályok zártabbá tételében, szigorításban- igen.
A halasztott vámfizetés lehetősége 1992-től létezett. Eszerint az importőrnek az elvámolástól számítva 15 napja volt a vámterhek megfizetésére, ha nem volt vámtartozása, ha előző évben minden vámfizetési kötelezettségét teljesítette, és ha a kérelmező cég számláját vezető pénzintézet kezességet vállalt a vám megfizetésére.
Ezeket az előírásokat a fiktív céges módszerrel rendre kijátszották. A VPOP adatai szerint 1994-95-ben egy év alatt sok tíz milliárdos köztartozások keletkeztek.
A meglehetősen hézagos jogszabályt 1993-ban egy újabb PM-NGKM-rendelettel megszigorították, és feltételül szabták a székhely és telephely megjelölését is. Ezt később a forgalmazók kérésére a PM visszavonta. A visszavonásról még a VPOP is csak a Magyar Közlönyből értesült.
A Szabó Iván és Békesi László pénzügyminiszterek közötti átmeneti időszakban, az ügyvezető kormány idején a VPOP belső utasítással próbálta szabályozni ezt a területet, és visszavonták az addig kiadott összes halasztott vámfizetési engedélyt. Aki jövedéki terméket akart behozni az országba, annak még a határnál ki kellett fizetnie a vámot.
A Horn-kormány megalakulása után azonban a PM és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) nem járult hozzá az intézkedés fenntartásához. 1994-ben újabb két rendeletet hoztak a halasztott vámfizetésről, ennek a megbízhatósági igazolásokra vonatkozó módosítása a rendőrség adatai szerint 1995 januárjától 1996 közepéig 6,5 milliárd forint adóhiányt okoztak az államnak.

Hatalmi szóval

Dunai Imre, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium volt államtitkára és Bártfai Béla, a pénzügyi tárca helyettes államtitkára egy, a vámvisszaélések megelőzése érdekében hozott utasítás visszavonására szólította fel Arnold Mihályt, a VPOP parancsnokát 1994-ben, a Q8 olajtársaságra kiszabott bírsággal kapcsolatban. A Q8 hajdúszoboszlói benzinkútjánál jövedéki engedély nélkül árultak üzemanyagot. Ezért - egyes forrásaink szerint valóban túlzó - összesen 83 millió forint bírságot szabtak ki a Kuwait Petróleum Magyarország Kft- re. A Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára ezt a döntést felülbírálta, és - mint a VPOP felettes szerve - utasította Arnold Mihályt, hogy tekintsen el a bírság kiszabásától. A VPOP ezután nem hajtotta be a 83 milliót, 100 ezer forint bírság megfizetésére kötelezte az olajtársaságot. A Legfőbb Ügyészség kivizsgálta az esetet, és törvényességi óvást jelentett be és kötelezte az olajtársaságot a bírság befizetésére.

Bártfai-levél

"A jövedéki termékeket forgalmazó vállalatok részére ... más vállalatokhoz hasonlóan biztosítani kell, hogy a jogszabályi lehetőségekkel élhessenek a halasztott fizetés tekintetében, ha az ott meghatározott feltételeket teljesítik. ... A halasztott vámfizetési engedély megadása természetesen lehetőség, azonban a már megadott kedvezmény egyoldalú visszavonása... jogilag aggályosank tekinthető" - írta Bártfai Béla, a PM volt helyettes államtitkára 1994 szeptember 7-én.

Dunai-levél

"Köszönettel vettem július 27-i tájékoztatását a halasztott vámfizetési rend megváltoztatásáról a jövedéki termékekkel kapcsolatosan. A költségvetési bevételek védelmét magam is igen fontosnak tartom, mégis úgy érzem, hogy az ilyen jellegű azonnali intézkedésekkel igazságtalanul sújtjuk a gazdasági élet korrektül működő szereplőit. Magyarország külföldi megítélésének is árt - véleményem szerint - ha indokolatlanul, előzetes bejelentés nélkül változtatunk jelentős gazdasági feltételeken" - írta Dunai Imre akkori államtitkár az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium fejlécével ellátott levelében Arnold Mihálynak 1994. augusztus 4-én.
A PM és az IKM 1994 decemberében újabb rendelettel próbált szigorítani: szakmai szövetség megbízhatósági igazolásához kötötték a halasztott vámfizetési engedély kiadását.
Ez azonban hamar látszatintézkedéssé vált. Bár a VPOP jelezte, hogy a módosítás rossz, mert a magyar jog a megbízhatósági igazolás intézményét nem ismeri, ráadásul az a két társadalmi szervezet - Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamara (MOKK) -,amelynek a támogató levelek kiadása volt az egyik feladata, nincs bejegyezve, a PM mégis ragaszkodott a megbízhatósági igazolásokhoz.
A PM akkori vám- és jövedéki főosztályának vezetője, Beszteri Sára azonban másként emlékszik, bár hangsúlyozta, hogy tizenkét év távlatából homályosak az emlékei. Szerinte a VPOP csak akkor szólt, ha valami neki volt fontos, viszont a saját restanciáikat hermetikusan elzárták a felettes szerv elől. A MOKK-ra Beszteri nem is emlékezett. Azt a kérdést azonban felvetette, hogy ha a halasztott kérelemhez olyan szervezet ad igazolást, amely nincs bejegyezve, miért adja ki az engedélyt a VPOP?
Utóbbi kérdést feltettük a Vám-és Pénzügyőrségnek, de megint csak nem örvendeztették meg szerkesztőségünket hivatalos válaszukkal. A már nyugdíjas Arnold Mihály viszont úgy emlékezett, hogy ő a PM-ből kapott szigorú utasítást arra, hogy másfél éven át együttműködjék a be nem jegyzett MOKK-kal.
Különös, hogy a PM sokadik MOKK-kal kapcsolatos levelében is azt válaszolta, hogy nem ismer ilyen szervezetet. A Fővárosi Bíróságon lajstromszáma van a Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamarának: 1994. december 28-án nyújtottak be bejegyzési kérelmet. Az alapítókat a bíróság hiánypótlásra kötelezte, aminek nem tettek eleget, így 1995. február 13-án elutasították a szervezet bejegyzését.
Ezt az aktát a Fővárosi Bíróságon nem nézhettük meg, mert állítólag a be nem jegyzett szervezetek iratanyaga nem nyilvános. Azt azonban a Fővárosi Bíróság Alapítványi Irodáján nem tudták megmondani, melyik törvény írja ezt elő. Szerencsére a Fővárosi Főügyészségen belebotlottunk egy rendőrségi iratba, amely segített eljutni a MOKK elnökéhez.
Vadászruhás belügyes
A kisebb-nagyobb kanyarokkal megtalált MOKK-elnök, Gombó László azt mondta, hogy a megbízhatósági igazolásokat az ő tudta nélkül a kamara azóta elhunyt alelnöke, Simon Péter adta ki a MOKK nevében. A kapcsolatot is Simon tartotta a VPOP-val és a BM-mel.
Gombó szerint Simon Péter ajánlotta őt a Horn-kormánynak a kamara elnöki posztjára. Gombó a felkéréssel kapcsolatban elmondta, hogy Budapesttől negyven kilométerre találkozott egy vadászruhás belügyessel, aki arra kérte, hogy hozzon létre egy, az akkoriban meglehetősen sokrétegű olajszakmát kézben tartó szakmai szervezetet. Ennek érdekében Gombó Hegyeshalomban, egy elegáns hotelben megszervezett egy találkozót a kamara megalapítására. Itt összejött annak a tizenöt-húsz, ma már nem létező cégnek a képviselője, amelyek a szervezetben képviseltették volna magukat.
A bejegyzés azonban nem jöhetett létre, mert azt megtámadta az Országos Iparkamara. Igaz, ez a hatóságokat nem zavarta, hisz a halasztott vámfizetési engedélyekhez elfogadták a MOKK megbízhatósági igazolásait. Gombóék a MOKK után hozták létre - a volt elnök szerint a VPOP kérésére - a Magyar Olajipari Vállalkozók Érdekképviseleti Szövetségét, hogy a náluk jelentkező megbízható vállalkozók kiszűrhessék a kevésbé megbízhatókat. Ez az 1995. szeptember 20-án bejegyzett szövetség sem élt sokáig, néhány hónappal később egy törvénymódosítás megszüntette.

SZ&Ro Kft. és Köszönöm, Lilla

Az SZ&Ro Kf. 6 millió 208 ezer 500 liter olajat hozott be, ami után egy fillér közterhet sem fizetett. Kerestük a cég egykori tulajdonosát Rozsnyói Bélát, de egyszer sem vette fel mobiltelefonját. A Sukhran Lilla Kft. (a sukhran arabul köszönömöt jelent) volt a legnagyobb játékos az olajbizottságnak felsorolt 13 cég vámhalasztással nyerészkedők közül. 1995-ben 47,3 millió forint készletezési díjjal tartozott a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek. A KKKSZ kasszájába minden liter behozott olaj után 1,14 Ft-ot kellett volna befizetni. Vagyis felszorozva ez 41,4 millió liter gázolaj importját jelentette. A 20 forint körüli áron behozott gázolaj minden literjén akár 60 forintot is lehetett keresni, mivel a kutaknál ekkor már 80 forint volt a gázolaj ára. A haszon ennél az egy cégnél több mint 2,5 milliárd forint volt. A Sukhran Lilla hivatalos tulajdonosai közt a szír Ibrahim Raslan mellett szerepel Kenedi Tibor és egy testvérpár, Dékány István és Lilla. Kettejük édesapja az az id. Dékány István, aki szeszesital és fémtartályok gyártása mellett beszállt az olajüzletbe is az üzemanyag kiskereskedelemmel foglalkozó Qualitus Kft.-n keresztül, melynek 1993 októberétől 1994 márciusáig résztulajdonosa volt. Dékány István jelenleg az Energol-ügy egyik mellékszálának (Sarnyai Roland és 18 társa: adócsalás) XIII. rendű gyanúsítottja, Ferencsik Attila -alias Brazil- XIV. és Drobilich Gábor XV. rendű vádlottak előtt. Polt Péter legfőbb ügyész bizonyítottság hiányában, elévülés miatt, illetve mert a bűncselekmény adott időben nem volt bűncselekmény, az eljárásokat megszüntette a Sukhran Lilla., az Sz and Ro., és más, a halasztott fizetéssel élő cégeknél. Úgy, mint a B and M., a Kártya., a Szolinex és a Stoller-Oil Kft.-esetében.
A jog szerint a dolog úgy áll, hogy aki a MOKK-tól kapta az igazolást, az csempészetet követett el. Ez a behozott áru értékétől függően 2-8 év szabadságvesztéssel volt büntethető. Információink szerint azonban emiatt még egy olajos sem ütötte meg a bokáját.
Az ügyészségen a kezünkbe került az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóság Vizsgálati Főosztályának munkatársa által készített, egy 1996-os ügyszámú büntetőeljáráshoz kapcsolódó összefoglaló jelentés. Ebben az áll, hogy a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata feljelentést tett a IX. kerületi ügyészségen Gombó László MOKK-elnök és Sz. L-né. ellen közokirat-hamisítás alapos gyanúja miatt, mert a be nem jegyzett kamara nevében olyan igazolásokat adtak gazdálkodó szervezeteknek, amilyenek kiállítására nem voltak jogosultak.
Ugyanebben az ügyészség által utólag belső munkaanyagnak mondott okiratban szó esik arról is, hogy a halasztott engedélyek csak azoknak a gazdálkodó szervezeteknek voltak kiadhatók, amelyek rendelkeztek az IKM-től kapott importengedéllyel. Ez belkereskedelmi regisztrációhoz volt kötve. Mivel ezzel nem rendelkező cégek is kaptak importengedélyt, a rendőrség szerint felmerült a hivatali visszaélés lehetősége.
Emiatt az IKM engedélyezési főosztályának helyettes vezetőjét, valamint az osztály egyik előadóját kihallgatta a rendőrség. A kihallgatott előadóról az is kiderült, hogy az egyik importőrcég vezetője az ügyintézés felgyorsítása érdekében megajándékozta egy könyvvel és egy sörcsappal.
A Fővárosi Főügyészség által rendelkezésünkre bocsátott iratok szerint a rendőrségi jelentés alapossága ellenére csak a könyv és a sörcsap esetleges vesztegetési ügyéből lett bírósági eljárás. (Az ajándékot elfogadó ügyintézőt végül felmentették.) A MOKK és a MOVÉSZ elszámoltatásáról nem láttunk egyetlen papírt sem.
Kaufmann-né, az importengedélyek nagyasszonya
Még a kezdet kezdetén megkerestük a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, hogy mondják meg, jogelőd szervüknek melyik osztálya adta ki az olajbehozatali engedélyeket, és annak ki volt a vezetője. Úgy tűnt, hogy fogalmuk sincs.
Először azt a válaszolták, hogy közelebbit nem tudnak, minthogy az illetékes osztály illetékese. Aztán hivatalos levélben mégis elküldték, hogy a NGKM Engedélyezési Főosztálya foglalkozott ezzel, az osztályt pedig Kaufmann-né Szirmai Katalin vezette.
Kaufmann-né jelenleg a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal első embere, főigazgatóként ő vezeti a Haditechnikai és Exportellenőrzési Hatóságot, a Kereskedelmi és Piacfelügyeleti Hatóságot, valamint a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hatóságot is.
Interjútkérésünket Kaufmann-né azzal hárította el, hogy a kérdéses időszakban a külkereskedelmi engedélyezés az NGKM hatásköre volt. Mikor válaszlevelünkben felhívtuk a figyelmét, hogy ő vezette azt a főosztályt is, rövid válasz érkezett: nem kíván interjút adni.
Így nem sikerült megtudnunk, hogy mi alapján szerezhetett valaki jogot olajtermékek importjára, felmerült-e a visszaéléseket látva a szigorítás lehetősége, vagy mi volt az oka annak, hogy az ügyintéző kolleginának bíróság elé kellett állnia egy könyv és egy sörcsap miatt, míg a belkereskedelmi regisztráció nélkül is importengedélyt kapó cégek miatt nem kerestek felelősöket.

A következő részben

Sorozatunk következő részében bemutatjuk a nagy olajos cégeket, hogy kik álltak mögöttük, kik jelentették a politikai kapcsolatokat.

Korlátolt felelősségű olajüzletek

A pénznek nem színe van, hatalma

SIPOS ANETT

2007.10.18. 10:23

Az olajügyekben régen rendet lehetett volna tenni, ha nem keveredtek volna az üzletbe olyan nehézfiúk, akiktől mindenki fél. A nagy olajos cégekkel az igazságszolgáltatás tehetetlen: az elmúlt hetekben kiderült, hogy az Energol-ügyben is megdőlhet a vád.

Előző írásaink

• Az olajügyekkel foglalkozó sorozatunk első részében áttekintettük az olajbűnözés főbb állomásait és jogi környezetének változásait.
• A második részben a szabályozás személyi felelőseit kerestük. Megkérdeztük a pénzügyminisztériumot, a gazdasági minisztérium jogelődjének egyik vezetőjét, a VPOP-t és az APEH-et.
  

A hét éve szunnyadó olajügyeket Kármán Irén újságíró állítólagos megverése piszkálta fel. Az első hírügynökségi jelentések szerint Kármánt június 22-én összeverték, összekötözték, és a Duna-parton magára hagyták.

Kármán Irén
Kármán Irénnek - egy természetfilm és egy, a külföldi munkavállalók helyzetéről készített riportfilm után - az olajügyekről forgatott filmje lett volna az első komoly oknyomozása. Ennek alapja az a korábban megjelent könyv volt, amelyet Papa, azaz Sándor István egykori rendőrtiszt közreműködésével írt. Az olajfilm elkészítésében egy másik volt rendőrtiszt, a Cattani-csoporthoz tartozó Labanc Ferenc is segített Kármánnak.
Az újságíróverés minden közszereplőtnyilatkozattételre késztetett. Kármán Irén válaszul a kórházból üzent: nem akarja, hogy a pártok felcsimpaszkodjanak az ügyére, hiszen annak idején akadályozták az olajügyek feltárását. Az ORFK vezetője ötmillió forintos nyomravezetői díjat tűzött ki. Szili Katalin, az országgyűlés elnöke a Kármán-ügy miatt egy kormányzati munkacsoport felállítását kezdeményezte, hogy a 2000-ben titkosított olajakták tartalmát mielőbb a nyilvánosság elé tárhassák.

Aztán az Index videóriportjából kiderült, hogy Kármán Irénnek egy olyan férfival van viszonya, akit a rendőrség korábban nagy erőkkel keresett; igaz, ügyei mára elévültek, és a bujkálást is feladhatta. Az illető Portik Tamás, az Energol Rt. egykori igazgatója. A rendőrség őt sejtette több nagy olajügy hátterében.
Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter július elején még azt mondta, hogy az olajos dokumentumok 80 százalékának titkosítását fel lehetne oldani, bár nemzetbiztonsági szempontok csökkenthetik ezt az arányt. Őszre az arány nullára redukálódott, a július végére beharangozott részleges aktanyitás nem történt meg, az iratok szeptember 3-áig sem kerültek az internetre.
Szeptember 4-én Szilvásy egy sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy sajnálatos, de a titokgazdák nem járulnak hozzá az iratok átminősítéséhez, bár ő kérte, vizsgálják felül döntésüket. A sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy a bemutatásra szánt iratok nagy részét leselejtezték. Az nem derült ki, hogy lehetett a minősített iratokat - a vonatkozó törvény ellenére - selejtezni.
A hónap elején a Nemzetbiztonsági Hivatal honlapján közzétettek ugyan néhány dokumentumot, de ezt inkább tekinthetjük cinikus tréfának, semmint utólagos tényfeltárásnak: a dokumentumokból gondosan kihúztak minden olyan állítást, adatot, amely az ügyek lényegére akár csak utalt volna. (Illusztrációként itt megtekinthető az egyik röhejessé csonkított dokumentum.)
Közben - még július 4-én - a Nemzeti Nyomozóiroda bejelentette, hogy a nyomozás állása szerint Kármán Irént nem úgy, nem ott és valószínűleg nem azért verték meg, mint ahogyan ő elmondta. Augusztusban visszavonták a nyomravezetői díjat.
Kármán Irén szeptember 14-én nem vett részt a bizonyítási kísérletben.
Ami biztos: Kármán Irénnek abban igaza volt, hogy a mai politikai pártok mindegyikének lehetett kapcsolata így vagy úgy az olajbűnözéssel.

Az Energol-történet

Ferencsik Attilát, alias Brazilt, az Energol Rt. egyik igazgatóját, 1997. április 24-én vették előzetes letartóztatásba. Ekkortájt kezdett leáldozni a nagy olajbiznisznek. Az Energol volt talán a legnagyobb, ismert olajos cég, az ügy 2003-ban kerülhetett bíróság elé.
Az eredeti vád szerint a cég kisebb vállalkozások közreműködésével olajtermékeket importált, és azokat jogsértő módon, adalékanyagok felhasználásával üzemanyaggá dolgozta föl, értékesítette, amivel 2,6 milliárd forintos kárt okozott a költségvetésnek. Ezt a vádat az ügyészség a múlt héten elvetette, a cég képviselőinek többségénél teljes felmentést javasoltak. A tárgyalás szinte paródiába fordult, néha nem lehetett tudni, hogy ki az ügyész és ki a védő, a vádat maga a vádhatóság döntötte össze.
Az Energol Rt.-t 1994. november 30-án alapította Drobilich Gábor, Ferencsik Attila, Kerekes István, Portik Tamás, a német állampolgár Emil Gulyás és fia, Gulyás Emil Róbert.
A cég igazgatói Drobilich Gábor (önbíráskodásért elítélték), Ferencsik Attila (a kecskeméti maffiaperben elítélték emberölés előkészületéért és fegyvercsempészetért) és Portik Tamás (az ellene felhozott vád elévült) voltak. 1996 márciusától Csikós József, Drobilich Gábor, Ferencsik Attila és Dékány István vezetették a céget.
Portik Tamás kilenc évig szökésben volt, az ellene az Energol-ügyben felhozott vádak mindegyike elévült. Nem így Drobilich Gábor esetében, őt viszont nemrég minden vád alól mentesíteni javasolta az ügyész. Néhány hónappal ezelőtt egyébként Drobilich és Portik egy nyilvános tárgyalás szünetében egymásnak estek.
A másik egykori vezérigazgató, Csikós József okán felmerült, hogy az Energol nemzetbiztonsági fedőcég lehet - Csikós annak idején az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának egyik alosztályát, később a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalát irányította -, de ezt az újságírói elméletet azóta elvetették.
Az üzletmenet egyébéként egyszerű volt. Nógrádi Zsolt elmondta az Indexnek, hogy ő és édesapja többször is hoztak el háztartási tüzelőolajat, majd gázolajat az Energol nagykőrösi telephelyéről. Nógrádi Dékány Istvánnal tartotta a kapcsolatot, akinek olajbrókerként az volt a feladata, hogy a beérkező vasúti szállítmányokra gyorsan találjon vásárlókat. Nógrádi telefonon szólt Dékánynak, hogy mennyi és milyen olaj kell. Fogadták őket, fizettek, áttározásról kaptak szállítólevelet, és a tartályautók már távoztak is Nagykőrösről.
Pikánssá tehette volna az Energol-ügyet, ha a korábbi cikkeinkben említett rendőrségi jelentés alapján, vagyis azon az alapon, hogy az Energol halasztott vámfizetési engedélyéhez szükséges megbízhatósági igazalást egy illegitm szakmai szervezet (MOKK) állította ki, bevonják a perbe az államot - vagy legalább egy-két illetékes tisztviselőt - mint csempészetbeli tettestársat, de erre már nem kerülhet sor. Az ügyészség csempészet miatt vádat sem emelt.
Az Energol Rt. pere átfedésben van a kecskeméti maffiaperrel is.

ETL szoci nagyágyúkkal

A vádirat szerint az Energol Rt. az ETL Rt.-től is vásárolt olajat. Ezt a miskolci olajcéget 1,6 milliárd forintos csempészettel gyanúsították meg 2001-ben. Az eleinte szénnel kereskedő cég 1995-ben a nagyobb üzlet reményében váltott az olajra. Jövedéki engedélyt és importengedélyt szerzett fűtőolaj-szállításra, megállapodást kötött a Paramo nevű cseh céggel, valamint az akkor még állami tulajdonban lévő szlovák Slovnafttal.
A vádirat szerint az ETL közreműködésével műszer-, illetve fűtőolajként importáltak gázolajat, ami csempészetnek minősül. A behozott olajat az ETL többek közt a Magyar Honvédség Hunyadi Lövészdandárjának, a Tiszai Erőmű Rt.-nek és a szikszói önkormányzati kórháznak adta el.

Az az Energol-ügy első tárgyalási napja 2003 június 5-én
A céget hatalomközeli vállalkozásként tartották számon - az ügyvezetőnek meglehetősen erős csapatot sikerült összeverbuválnia. A vezérigazgató Bihall Tamás volt, ő ma a Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke, több cégnél, így a Tokaj Kereskedőház Rt.-nél, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaságkutató és Vállalkozáselemző Kht.-nál a felügyelő bizottsági elnöke. 1996 óta az ETL Rt. felügyelőbizottságának tagja Karl Imre, MSZP-s képviselő, milliárdos, aki a KISZ-ből DEMISZ-szé lett szervezet szövetségi kamarása volt a rendszerváltás után. Karl később volt energetikai kormánybiztos volt, majd a Magyar Villamos Művek felügyelőbizottságának elnöke lett, jelenleg az MVM stratégiai vezérigazgató-helyettese.
Az ETL felügyelőbizotság tagja volt a tavaly elhunyt Lippai Lajos, volt MSZP-s képviselő, Bőcs egykori polgármestere. Szintén fb-tag volt Szűcs Erika, Miskolc jelenlegi alpolgármestere, szocialista országgyűlési képviselő. Ő a hivatalos életrajza szerint 1981 és 1989 között a városi és megyei pártirányítás munkatársa volt - az MSZMP BAZ megyei bizottságának gazdaságpolitikai titkára volt - , a rendszerváltás után a pénzügyi szektorban helyezkedett el, a Magyar Hitelbank városi igazgatóságán kisvállalkozások hitelezésével foglalkozott. 1993-tól az Agrobank miskolci igazgatóságának vezetője, 1996-tól 1999-ig a Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank vezérigazgatója volt.
Szűcs később a Gyurcsány-érdekeltségű Perfekt Rt. területi igazgatója lett. Helyben az MSZP meghatározó politikusa maradt, majd 2004-ben az EP-képviselővé lett Gurmai Zita mandátumával bekerült az Országgyűlésbe is. Sőt, 2004 novemberében az Országos Választmány elnökhelyettesévé választják, és párt etikai (!) bizottságát is vezeti. Az MSZP közgazdasági tagozatának elnökségi tagja.
Az ETL-ügyben a miskolci városi bíróságon csak a kisebb szereplőknek kellett felelniük. Tóth László szállítási osztályvezetőt, Mura Imre kereskedelmi igazgatót és Demeter József kirendeltségvezetőt közokirat-hamisításért vették elő, majd első- és másodfokon is felmentették őket.

A Fortus tárolókapacitása

Az ETL-nek olajat eladó Fortus Rt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz is köthető. A céget a Gyurcsány-féle Altus Rt. hozta létre, de 45 százalékban a Magyar Villamosművek Rt. (MVM) is tulajdonosa lett. Gyurcsány a Fortus felügyelőbizottsági tagja volt. Jagiellowicz Györgyné, a Fortus első elnöke (ma az Altus elnöke) és Gyurcsány Ferenc ugyanazon a napon, 1997. április 21-én távoztak a Fortustól. Jagiellowiczné utódjára, Sáska Lászlóra, a MOL korábbi kereskedelmi igazgatójára 2003-ban ismeretlenek hatszor rálőttek rákosligeti otthona előtt. Az indítékra azóta sem derült fény, rendőrségi források elszámolási vitát említettek lehetőségként.

  

 A nemzeti vagyonunk 2/3 . át tüntette el , ebből jutott a Pintérnek 1 milliárdos rész 100 millióért , és ti keresitek a tolvajt ????

A páholya , a szolgálat a mocskos zsidó főnökei mind sápot húztak , és a Pintér takarított !!!!Ő is páholytag  a kebelbeliek gyilkolták a magyart . A 

páholy , és a szolgálat egyet akart , vagy u . az volt !!!! Akinek több információja van az igazítsa ki !!!

Apró Piroska
A Fortus nehéz fűtőolajat hozott be Magyarországra a szászhalombattai és a tiszaújvárosi hőerőműnek. A cég az importálás mellett kiemelkedő tárolókapacitásai kiaknázásával szállhatott volna versenybe. A tartálypark értéke abban rejlik, hogy aki Magyarországon nagyban értékesít olajat, annak szüksége van hátországra, ahol a nagy tételekben beszerzett árut készletezi, amig a vevőknek kisebb tételekben tovább tudja adni.
Az MVM a Fortusba akarta apportálni a Dunamenti Hőerőmű fűtőolaj-tárolóit, de ezt az Állami Számvevőszék 1996 decemberi jelentése megakadályozta. Hogy az apportügyletben szerepe volt-e Apró Piroskának, Gyurcsány Ferenc anyósának, nem lehet tudni. Az viszont bizonyos, hogy Apró Piroska a Fortus alapításakor az MVM tanácsadója volt, a szászhalombattai tartályok pedig a Magyar Fejlesztési Bank hiteléből épültek, amelynek akkoriban Apró volt az elnöke.

Ki kivel üzletel?

Az ETL azt állította az ellene folyó eljárásban, hogy saját importjuk mellé a Fortustól is vettek olajat, de ez ügyben 2000-ben megszüntették a nyomozást.
A Fortus úgy védekezett - és ennek a hatóság helyt adott-, hogy más állított ki számlát tudtuk nélkül a Fortus nevében. Az ETL esetében minden vádat ejtettek. Az Energol Rt. ügyében az ügyészi vádbeszéd után a felmentések lényegében folyamatban vannak.

A nagy ötlet: adócsalás-kiszervezés

Az Energol vett olajat az ETL-től. A vádiratok szerint az ETL Rt. és az Energol Rt. egy sémára dolgozott.

1. Kerestek jövedéki engedéllyel rendelkező kft.-ket és bt.-ket, majd megállapodtak az ügyvezetőkkel, hogy kiemeltem magas havi fix fizetésért adják át a cég papírjait, és szükség esetén írjanak alá különböző szerződéseket. Történhetett volna úgy is, hogy az ETL és az Energol képviselői keresnek strómanokat, alapítanak nekik céget, elintézik a jövedéki engedélyt, majd használják őket és a céget, de az ügyészség szerint nem ezt a verziót alkalmazták.
   Korlátolt felelősségű olajüzletek
   http://index.hu/belfold/olajharmadik/
   
   Arnold Mihály az olajszőkítésről
   

http://index.indavideo.hu/video/Arnold_Mihaly_az_olajszokitesrol



2. Az Energol nagykőrösi telephelyéről vásárlók többsége áttározásról kapott szállítóleveleket, de számlát soha. Egy pécsi szállítmánynál célhelyként beírtak egy nagyjából arra lévő nagy, volt honvédségi tárolót (pl: Tolnamözs), így az esetleg igazoltató rendőröknek csak annyi volt látható, hogy egy teli tartályból egy üresbe viszik át a gázolajat, hto-t, egyéb olajszármazékokat, mikor hogy. A fuvaros dolga végeztével minden papírt összetépett, ha lebukott, mindent elfelejtett.
3. Az ügyészség megállapítása szerint az ETL és az Energol minden csepp, papíron is láthatóan tőlük származó olajjal el tudott számolni az APEH-nek és a VPOP-nak. "Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a könyvelésük rendben legyen"- mondta a felmentési javaslat indoklásaként a vádat képviselő ügyész.
4. Az adómegkerülés a kis kft.-kben, bt.-kben történt, így a büntetőjogi felelősséget is a kis cégek ügyvezetőinek kell viselniük. A rendőrök ezeket a számlagyártó cégeket nevezték "kabátolós cégeknek". Az Energol-perben ők viszik el a balhé nagy részét felfüggesztett börtönbüntetés és pénzbírság formájában.
5. Az ETL és az Energol pereiben több olyan tanúvallomás született, amelyekben a kis kapcsolódó vállalkozások képviselői azt nyilatkozták, hogy nem tudtak a cégeiken keresztül levezényelt üzletek mértékéről. Üres papírokat írtak alá és pecsételtek le. Többször elvitték őket a bankba pénzt kivenni, de az ajtóban mindig elvették tőlük a táskát. A tranzakciókért alkalmanként 10-15 ezer forintot kaptak.

6. A kis cégvezetők közül volt, aki ki akart szállni. Az Energol-ügy első számú gyanúsítottja, Sarnyaik Roland, az Artistic&Creative Kft. ügyvezetője azt vallotta, hogy mikor rájött az adócsalásokra, és érezte, hogy ezért vele vitetik el a balhét, felmondott. Munkáltatói megfenyegették, hogy őt és az egész családját megölik, és meg is verték.

Egy egykori Fidesz-kampánytanácsadó

Az Energol másik, de korántsem utolsó beszállítójaként ismertté vált Monon Kft.-nek a vádiratban a rendőrség 1,2 millió forint kárt írt a számlájára. A vállalkozást időközben fantomizálták, utolsó ügyvezetője egy hajléktalan volt.
Az ORFK úgy látta, hogy a Monont Tóth Béla vállalkozó, a Fidesz egykori kampánytanácsadója irányította. A vallomások szerint (HVG 2000/21.) mindenki Tóthtal tárgyalt. Ezt mondta Kovács László is, a Monon olajbrókere, akit 1995-ben az azóta meggyilkolt Kammerer Sándor mutatott be Tóth Bélának. Tóth szerint Kovács hazudott a vallomásban, Kovács ugyanezt állítja Tóthról.
Tóth védője, Bárándy György azt állította a HVG említett cikkében, hogy Tóth is be akart szállni a Monon üzletelésébe, így cége, a Tóth-Ker Rt. révén 140 millió forint kölcsönt nyújtott a Mononnak, hogy abból elintézhessék a társaság jövedéki engedélyét. A pénz azonban Kovácsnál ragadt, így ha csalt is adót a cég, ahhoz neki semmi köze.
Kovács másképp emlékezett kettejük anyagi vitájára. Szerinte Tóth orosz vállalkozóknak tartozott, de nem tudott törleszteni, és tőle várt pénzt.
Tóth Béla azonban nem a Mononnál próbálta ki először az olajjal kapcsolatos üzleteket. 1990 és 1993 között ő volt az Urtica Kft. ügyvezetője, amely a Mononnál sokkal komolyabb olajos cég volt, hiszen az általános üzemanyag-kis- és nagykereskedelem mellett ők már kőolaj-feldolgozásban, csővezetékes szállításban, alapanyagok ügynöki nagykereskedelmében és energiahordozó-nagykereskedelemben is jeleskedtek - a cég tevékenységi körének felsorolása szerint. Nógrádi Zsolt 1996-ban hozott tőlük olajat a tokodi üveggyár melletti telephelyről, és azt állítja, 20-25 százalékkal olcsóbban adták a gázolajat a piaci árnál.

Tokodon összegabalyodik a vörös és a narancssárga

A tokodi üzemanyag-feldolgozó üzemet 1998-ban az Urtica Kft.-be apportálta az Urticát alapító tulajdonos. Szentkereszty Pál, egy másik cégén, a Lines Kft.-n keresztül. A Lines Kft.-ben és Szentkereszty másik nagy olajos vállalkozásában, a Magyar Autóklubhoz köthető Hungaronafta Kft.-ben ügyvezető volt egy ideig a Kordax Rt. (ld. a negyedik részben) környezetébe tarozó Tasnády Endre, aki 1995-1996-ban igazgatósági tag volt a Kordax-tulajdonú Royal Bútorkereskedelmi Rt.-ben.
Tasnády 2001-ben a Fidesz-közeli médiavállalkozóval, a fent említett Tóth Bélával üzletelt. Ő vezette Tóth budapesti lakcímére bejegyzett Pol-Trans-Sped Kft.-t, amelynek egyik tulajdonosa a korábban Tóth-részérdekeltségű Poligon Holding Kft.

Lötyögtetés után segítségkérés a kormányfőtől

SIPOS ANETT

2007.12.01. 16:07

A Kordax Rt. nevéhez fűződik a magyar gazdaságtörténet egyik legnagyobb adócsalása. A cég vezetőjének jó politikai kapcsolatai voltak, és ahogy a többi olajos cég is, egy jogi kiskaput kihasználva kerülte ki az adó- és vámfizetést. Amikor az igazságszolgáltatás utolérte a céget, lényegében már mindegy volt. Olajügyek negyedik rész.

Előző írásaink

• Az olajügyekkel foglalkozó sorozatunk első részében áttekintettük az olajbűnözés főbb állomásait és jogi környezetének változásait.
• A második részben a szabályozás személyi felelőseit kerestük. Megkérdeztük a pénzügyminisztériumot, a gazdasági minisztérium jogelődjének egyik vezetőjét, a VPOP-t és az APEH-et.
• A harmadik részben a bíróság elé került nagy olajcégek adócsalás kiszervezési módszeréről írtunk és kapcsolati tőkéjükről, mely ma is működőképes. Felemlegettük Kármán Irén történetetét is, akinek megveretése nyáron újra felpiszkálta a már bő hét éve szunnyadó olajügyeket.
  

A csepeli piactól a miniszterelnöki delegáció repülőgépéig

A kilencvenes évek legnagyobb olajüzletét a Kordax Rt. bonyolította. A cég vezetőjének, Kelemen Ivánnak jó politikai kapcsolatai voltak, üzletemberként például többször utazhatott a Horn-kormány hivatalos delegációjának tagjaként külföldre tárgyalni.
Kelemen Iván a Csepel Művekben kezdte pályáját, majd feleségével kötött pulóvereket árult a csepeli piacon. A rendszerváltás környékén a Csepel FC körül tűnt fel. A sportklub 120 millió forint kölcsönt adott neki, ebből finanszírozta első befektetéseit. A kölcsönt visszaadta, majd hátat fordított a Csepelnek, és a Fradit kezdte jelentősen támogatni.
Miközben cége, a Kordax az olajból kinőtte magát, jelentős üzletláncok és belvárosi üzletek tulajdonjogát megszerezve vált más nagyvállalkozók konkurenciájává.

A nagyságot jelentő kiskapuk

A meggazdagodáshoz - a többi olajban utazóhoz hasonlóan - Kordax is jogi kiskaput használt ki. Oroszországból importált kőoalajat, amire az olajszármazékokénál nyolc százalékkal kevesebb vámot kellett fizetni, mert bár a Bokros Lajos pénzügyminiszter által hozott szigorítás minden kőolajszármazék közterheit megnövelte, a nyersolaj ebből a körből kimaradt.
A Kordax az orosz olajat egy, a Mollal kötött tranzitszerződéssel a Mol vezetékein Szlovákiába szállította. A módszer egyáltalán nem volt szokványosnak mondható, a vezetékeire, finomítóira kényes Mol tudomásunk szerint senki másnak nem engedte meg ezt a „lötyögtetést”. A Kordax Szlovákiában finomítatta a nyersolajat, majd a termékeket visszahozta Magyarországra. Különös módon több olajszármazékot sikerült behoznia, mint amennyi az általa kivitt nyersolajból kinyerhető volt.
Az üzlet nem tetszett a Molnak, a Kordax harmadik "lötyögtetési" szerződését fel is mondták. Ez viszont nem tetszett Kelemen Ivánnak, és arra kérte Csepi Lajost, az Állami Vagyonkezelő Ügynökség (ÁVÜ) akkori elnök-vezérigazgatóját, hogy mint a Mol tulajdonosa állítsa vissza a szerződéseket.

Kattintson a nagyításhoz!
Csepi Lajos kommentár nélkül továbbfaxolta Kelemen levelét a Mol vezetésének, akik meglepődtek a kérésen. Válaszukban megírták az ÁVÜ vezetőjének, hogy a MOL számára a napnál is világosabb, hogy a Kordax "a joghézagokkal terhes magyar törvények kínálta trükköket alkalmazva tudott olyan előnyhöz jutni, amely mind a Molt, mind a Mol szlovákiai finomítójában (Slovnaft) bérfeldolgoztató partnereit lehetetlen helyzetbe hozta."
Ennek ellenére visszaállították a Kordaxszal a szerződésüket, ugyanakkor kilátásba helyezték, hogy piacvédelmi intézkedések meghozatalát kezdeményezik az ipari és kereskedelmi miniszternél.
A Mol kissé sértve megjegyezte az ÁVÜ vezetőjének, hogy meglepődtek a módszeren, de tudják, hogy 1994. július 14-én Csepi Lajos ÁVÜ-elnök és Subai József akkori MOL-elnök kihangosított telefonbeszélgetését Kelemen Iván, a Kordax vezetője is végighallgatta. Megkerestük Csepi Lajost is, aki azt mondta, olyan régen történtek ezek a dolgok, hogy nem emlékszik a részletekre.

Mi volt az üzlet?

A trükk az volt, hogy a Kordax már magyar tulajdonúként hozhatta vissza Szlovákiából az olajterméket, és az így az akkor hatályos jogszabályok szerint a vámoláskor már nem minősült importolajnak, azaz a Kordaxnak csak önbevallással kellett volna megfizetnie a közterheket, ám ez valamiért elmaradt. Az APEH és a VPOP emiatt elmarasztalta a Kordaxot. A VPOP pert is kezdeményezett, de ekkor Kelemen Iván Horn Gyula miniszterelnökhöz fordult.

Segítsen Horn Gyula

Kelemen Iván 1995. január 3-i levelében Horn Gyula közbenjárását kérte, hogy cége - szerinte - törvénysértő tönkretételét megállítsa. Kelemennek ekkor még nagy tervei voltak, be akart szállni a Mol privatizációjába, Budaörsön üzletközpontot szeretett volna, és bizakodott: "Hiszek abban, hogy jogállamban élünk, és törvénytelen eszközökkel nem lehet egy céget megsemmisíteni."
Megírta, hogy az APEH tévesen állapított meg adóhiányt a Kordaxnál, a perrel időt vesztegetnek, és ez visszaveti - az időközben a Várszegi Gábor vezette Fotex konkurenciájává vált - Kordax fejlődését.

Bűnösnek mondták

A bíróság azonban nem Kelemennek adott igazat. A HVG egy 1996-os cikke a Kordax Rt. üzleteit a magyar gazdaságtörténet addigi legnagyobb adócsalásának nevezte. A jogerős másodfokú ítélet 1998-ban 6,6 milliárd forint fogyasztásiadó- és vámbírságot szabott ki, azaz kamatokkal együtt több mint 10 milliárd forint megfizetésére kötelezték a Kordaxot.
A HVG 1998. július 4-i számában megjelent írás szerint azonban ekkorra már a Kordax vagyona úgy összetöpörödött, hogy csak a megítélt követelés néhány ezreléke térülhetett meg, a VPOP pernyertessége tehát inkább csak erkölcsi értékű volt.
Szerettük volna életútjáról, kapcsolatrendszeréről, kivételes üzleti tapasztalatairól megkérdezni Kelemen Ivánt is, de ő ügyvédje, Bánáti János tanácsára nem vállalta a beszélgetést. (Bánáti intézi annak a Monostori Lajosnénak a jogi ügyeit is, aki egykor az APEH illetékes elnökhelyettese volt, jelenleg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnöke. Bővebben >>> )

Politikai tőke

Kelemen Iván mára eltűnt a nyilvánosság elől, cégei jelenleg ingatlanfogalmazással foglalkoznak.
Kelemen a Kordax mellett többek között egy zálogházat is vezetett a kilencvenes évek közepén, MSZP-s kapcsolatrendszere itt érhető tetten leginkább. A Diamond Zálog- és Kereskedőház közvetlen jogutódja volt a Kossuth Kereskedőháznak, egy MSZP-s politikusok által vezetett cégnek, aminek 1992 áprilisáig Apró Piroska, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök anyósa is résztulajdonosa volt.
A Kossuth Kereskedőház vezetője Máté László, az MSZP akkori pártpénztárnoka volt, és a cégnél volt felügyelőbizottsági tag az akkor még MSZP-s Csintalan Sándor is. Csintalan fizetett tisztségviselő maradt a cégnél akkor is, amikor már a Diamond névleg Kelemenhez tartozott.

A párt olaja, a párt története

Több, egymástól független forrásunk is azt állítja, Csintalan Sándor a párt akkori alelnöke volt a fő ügyintéző az MSZP-s vonal legtöbb nagy olajüzlete mögött. Azt mondták, Csintalan maga emlete fel a telefont, ha megakadt a szállítmány és rádörrent esetenként a siófoki , a dombóvári, vagy a miskolci vámosokra. Úgy hírlik, ilyenkor jótékonyan mindig jelezte, a párt olaját, jobb lenne békén hagyni és megkülönbötetetett figyelemmel, gyorsan útjára engedni. Ezek az emberek azonban névvel arccal nem vállalják, a történetüket, ezért megkerestük a másik fő érintettet, Csintalan Sándort is, aki érzékeltette, őt nem érdekli, mi terjed róla.
Csintalan Sándort amikor az Index szembesítette a konkrét dátumokkal, személyekkel, megmosolyogta a történeteket. Azt mondta előtte a pártban tabu téma volt az olajozás.

Tudja mi az , amikor a komcsi komcsizik?

http://index.hu/belfold/olajnegypont/

Tudja mi az amikor a komcsi komcsizik?

http://index.indavideo.hu/video/Tudja_mi_az_amikor_a_komcsi_komcsizik?autostart=1&utm_source=flash&utm_medium=relatedvideos&utm_campaign=videoplayer

A Fortus nevében számláztam olajat

BODOKY TAMÁS

SIPOS ANETT

2008.02.17. 00:33

A kilencvenes évek második felében összesen több milliárd forint értékben állított ki hamis számlákat olajkereskedő cégek, köztük a Fortus Rt. nevében - állítja egy békéscsabai vállalkozó. Milecz Zoltán több közvetítőn keresztül kapta a megrendeléseket, a hamis számlákat legtöbbször budapesti plázákban adta át. Volt olyan is, hogy a beígért szatyor pénz helyett pisztolycsövet dugtak a szájába, mégis évekig űzte ezt a veszélyes ipart. Most megfenyegették, ezért úgy döntött, beszél arról, hogyan működött annak idején a legalsó, végrehajtói szinten az olajmaffia.

Az illegális olajüzletekről szóló cikksorozatunk előző részeiben arról volt szó, hogy az állam több mint ezermilliárd forintot bukott a kilencvenes évek legnagyobb bizniszén. Bemutattuk a kulcsszereplőket, és azokat az állami tisztségviselőket is, akik hivatalból kerültek kapcsolatba az olajmaffiával - így vagy úgy. Szó volt az olajszőkítésről, és más, fehérgalléros praktikákról is. Ezúttal egy békéscsabai vállalkozó történetét adjuk közre, aki saját maga kereste meg szerkesztőségünket azzal, hogy elmesélné mit művelt az olajos korszakban.
Először Békéscsabán, egy kisvendéglőben találkoztunk Milecz Zoltánnal, aki e-mailben kereste meg szerkesztőségünket. Az általa elmondottakról hangfelvételeket is készítettünk. A krimibe illő történetből kirajzolódó kép szerint Milecz az 1990-es évek második felében számlákat hamisított, amelyekkel ismeretlen megrendelői ismeretlen eredetű olajszállítmányokat legalizáltak a végfelhasználók felé. Az olajszámlagyáros Milecz egymaga 2-2,5 milliárd forintnyi hamis papírt ismert el.
Normális esetben ha egy cég olajat ad el, akkor kell hogy legyen bejövő számlája is, amely az olaj eredetéről tanúskodik. Ebben az időben valószínűleg úgy volt kereskedelmi mennyiségű üzemanyag bizonyos cégeknél, hogy arról nem volt bejövő számlájuk, ezért vették igénybe a számlahamisítók szolgáltatásait. Így a kimenő számlákat sem kellett beállítaniuk a könyvelésükbe, és az áfát sem kellett megfizetniük utánuk. Ugyanakkor a vevő az áfát visszaigényelhette, így a meg nem fizetett vámon és jövedéki adón túl az áfával is megkárosították az államháztartást.

Milecz Zoltán azt állítja, hogy a legtöbb hamis számlát a Fortus Rt. nevében adta ki. A Fortus Rt.-ről az Energol-ügy tárgyalásán kiderült: papíron, tehát az Energol könyvelésében fellelhető számlák tanúsága szerint több milliárd forint értékű olaj került tőle az Energolhoz. Ezek a számlák ugyanakkor a Fortus könyvelésében nem szerepeltek.
A Fortus egykori vezetői a bíróság előtt azzal védekeztek, hogy ismeretlenek visszaéltek az olajkereskedő cég nevével, hamis számlákat adtak ki a nevében. Milecz azt állítja, hogy ő 1996 után kizárólag Fortusos hamis számlákra állt rá. Azt nem tudja, hogy kinek a megrendelésére. A rendszerben csak a közvetlenül felette állót ismerte, akitől kapott egy Fortusos számlamintát, aláírásmintát, onnantől kezdve pedig csak az volt a kérdés, hogy mekkora mennyiségről állítsa ki a papírt.
Zoli néven futottam
Az alábbiakban a Milecz Zoltánnal készült több órás beszélgetés tömörített, tartalomhű átiratát olvashatják. Ebből kiderül, hogyan működött annak idején a legalsó, végrehajtói szinten az olajmaffia.
"Volt több neve is. Én Laudon Istvánként ismertem, de soha nem találkoztam vele. Zoli néven futottam, egy ember tudta a nevem és a címem, G. Sándor, akivel napi szinten tartottuk a kapcsolatot mobilon. De nem így kezdődött.
1995-ben elmentem egy cigánygyereknek vezetni, mert elvették a jogsiját. M. Mihály és az öccse, M. Zoli olajoztak, szőkítették az olajat. Voltak számlatömbjeik és bélyegzőik is. Ezekkel jártuk az országot, Miskolcra, Kaposvárra, az egész országba vittünk számlákat. Először csak a sofőrjük voltam, de egy idő után én kezdtem el írogatni, ez sima, egyszerű, mezei számlatömbbe ment. Aztán gondolt egyet a Misi, és kitalálta hogy én lehúztam őt. Befenyített, meggyanusított. Ez nem volt igaz, de ettől a perctől kezdve berágtam, és felhívtam mindenkit, hogy felejtsétek el a Misit, most már tőlem is lehet számlát venni.

Milecz Zoltán
Tőlem vették onnantól kezdve a számlákat. Aztán egy sráccal felmentünk Solymárra S. Jánoshoz, aki később öngyilkos lett. Solymáron a Sport utcában panziója volt. Ott laktunk a panzióban, két évig. Bejártunk Pestre, 1996 novemberétől 1998 szeptemberéig vittük a papírokat. Így ismertem meg G. Sándort is, számla kellett neki. Akkor, rajta keresztül hívott fel először a Laudon is, hogy neki komolyabb számla kell, nem ez a kézi kivitelezésű, hanem A4-es, nyomtatott.
Vettem akkor egy halál normális írógépet, kénytelen voltam megtanulni gépelni. Akkor még nem volt ennyire szoros elszámolású ez a dolog, be lehetett menni bármelyik nyomtatványboltba, vettem száz darab A4-es számlát, és kész. Azt írtam rá, amit akartam.
G. hozott egy bélyegzőlenyomatot, és hogy nekik ez kell, az kell, amaz kell. Hozott egy papírt aláírásokkal, nekem úgy kellett aláírni a számlákat. Majd kitalálták, hogy kell az egyszerűsített kísérőokmány is. Mindig mindent G.-nek adtam oda. Elvitte a számlákat, felvette a pénzt, jött vissza, kifizetett. Literenként nyolc forintért adtuk a számlát. Mindig a Duna Plázában, vagy a Pólus Centerben találkoztam vele. Ugyanis kétfajta számlát kellett csinálni: az egyikre átutalást kellett írni, ahhoz kellett az MKB-s papír, bégyegzővel, szárazbélyegzővel, mintha be lett volna fizetve. A készpénzfizetésihez ez nem kellett. Mikor átutalásos papír is kellett, a Duna Plázánál találkoztunk, mert ott volt MKB fiók.

Tárgyi emlékek
Laudonnal soha nem találkoztam személyesen, csak telefonon beszéltünk. G. állítólag Szentendrén adta oda a lányának a pénzt - ő mindig azt mondta, hogy rosszul lát, horgászik, nem ér rá, meg ilyenek. Volt olyan is hogy Békéscsabáról felvittem harmincezer literről a számlát, jöttem haza, és mondták hogy most azonnal kell nekik még egy számla, mert megint hozzák befele az anyagot.
A Fortus G.-vel jött be a képbe. Ő hozta a papírokat, hogy most ilyen kell, meg olyan kell, adószám, így kell aláírni satöbbi. Adott egy számlát, hogy így kell kinézzen. Megvolt a fejléc, határidők, mennyiség, liter, forint, nettó, áfa. Rá kellett írni, hogy továbbértékesítés esetén jövedéki igazolásra nem alkalmas. Aztán csináltattam egy ilyen bélyegzőt is, hogy ezt ne kelljen mindig kiírni.
Én csak a Fortusszal foglalkoztam 1996 után. Soroksári utas bélyegzővel, R. Róbertként vagy Sáska Lászlóként írtam alá. Laudontól hozott G. egy bélyegzőlenyomatot és egy eredeti Fortusos számlát, és az alapján lett a bélyegző megcsináltatva.
Kurva sok számlát adtam ki - szerintem olyan két-két és fél milliárd forintról biztos. Nyilván nem voltam egyedül, de én csak G.-vel tartottam a kapcsolatot, nem is kellett mindenkinek tudni mindenről. Engem felhívott G., vagy Laudon, és csak azt mondták be, hogy mondjuk X. Kft., ötezer, húszezer, harmincezer liter. Kinek mennyi. A maradék számlákat elégettem.
Úgy meg voltak csinálva ezek a papírok, hogy az APEH-es és a vámellenőrzésen simán átmentek, az összes létező papír megvolt mindenhez. Volt olyan, hogy a G. szólt nekem, hogy Százhalombattáról jön ki az anyag, és nekem be kellett diktálnom a számlaszámot, amelyik számlára meg fogom írni. Úgy tudom rengeteg téeszbe hordták az anyagot, de olyan szinten, hogy napi két-három tartálykocsival.

A Fortus nevében számláztam olajat

http://index.indavideo.hu/video/A_Fortus_neveben_szamlaztam_olajat

Annak idején például a Laudon mondta, hogy le kell menni Mohácsra, lesz ott egy tanker, el kell vinni. Vittük a számlát, mindent. Ott voltak a B. Csabiék - elmentünk a tankerrel Bácsbokodra egész pontosan. Az egy zsákfalu. Ott lehúzták rólunk ezt az olajat, és ez nekünk hárommillió kétszázezer forintunkba került.
Nagyon okos dolog volt, el kell ismerni, tényleg profin volt megcsinálva. Bementünk a téeszbe, leengedték az olajat a tartályba a föld alá. Tél volt, este volt, sötétben és ködben. Megmutatták a pénzt egy szatyorban, mehetett lefele az olaj - ezzel semmi gond nincs, ez így működött. Utána beültem a B. autójába, és akkor egyszer csak azt halljuk, hogy lőnek. Mi a kurva isten fasza? B. egyből a számba rakta a pisztolyát, hogy ez lehúzás. De ők ezt nem tudták! A lényeg, hogy az egyik srác eltűnt a pénzzel, miközben az olajat leengedték.
Ezután ott ültünk Mohácson egy kuplerájban két napig, ki sem mehettünk. Úgy volt, hogy össze kell szednünk hárommillió kétszázezer forintot. Csak aztán kiderült, hogy nem mi voltunk a hunyók ebben az egészben, de ha már ott vagyunk, fizessünk legalább nyolcszázezret. Senki nem tudott megmozdulni sem, de aztán egy tótkomlósi faszi hozott nyolcszázezer forintot. Ezután neki ingyen csináltam a számlákat.
Eltelt egy év, és B. felhívott, hogy Kalocsán van egy autós üzlet, hogy érdekel-e? El is mentem hozzájuk, és küldött valakit, aki elhencegett vele, hogy ők szoktak ilyen lehúzásokat csinálni, tavaly is volt két hülyegyerek, jól leszopatták őket, mert elszaladt. Nem ismert meg. Mikor végeztünk a dologgal, amiből persze nem lett semmi, elmondtam neki hogy az egyik hülyegyerek én voltam, akit lehúztatok. Aztán vettek egy autót a nevemre, és mindenféle grimbuszt csináltak vele. Leküldtem két srácot Kalocsára, hogy menjenek beszéljenek ezzel a droiddal, hogy álljon le.
A fenyítés most kezdődött nemrégen. B. Csaba meg az A. Laci, anyáméknál megjelentek. Elkezdtek fenyegetni, hogy bebuktatnak, és hogy én fogom elvinni a balhékat - nem is lakom otthon pillanatnyilag. Mondtam nekik hogy ha rámveritek a balhét, akkor én is lépek, ezért van az, hogy mi most itt beszélgetünk."
Lelőtték azt a faszit
Hogy a régi olajos ügyekkel, vagy más balhékkal zsarolták-e meg Mileczet, arról nem akart beszélni. Mindesetre az olajos történet alátámasztására Milecz egy marék megkopott bélyegzővel ajándékozta meg az Index újságíróit: Fortusos nincs köztük, de az emlegetett MKB-s szárazbélyegző igen. Mikor ezt kevésnek találtuk, találkozót egyeztetett az Egerben élő G. Sándorral, akivel a számlabiznisz megszűnése óta nem találkozott. 2008. január 31-én a délutáni órákban, az egri Tesco étteremrészén találkozott az idősödő, egykor állítólag rendőrként dolgozó férfivel, találkozásuknak távolról az Index újságírói is szemtanúi voltak. Milecz hangfelvételt készített a beszélgetésről, amit az Index rendelkezésére bocsátott.




Hallgasson bele Milecz Zoltán és G. Sándor beszélgetésébe
- részletek a rejtett hangfelvételből
A hangfelvétel tanúsága szerint Milecz azt mondta G. Sándornak - aki a beszélgetés elején kikapcsoltatta vele a mobiltelefonját -, hogy megkereste valaki, és új számlaüzletet ajánlott, ezért szüksége volna a régi Fortusos kontaktokra, és Laudonnal is fel akarja venni a kapcsolatot. G. ettől eléggé megrémült, és fél órán keresztül próbálta lebeszélni egykori üzlettársát az ötletről. A Fortusról annyit mondott, hogy ő és Laudon is ismertek "egy fazont, aki bejárt oda", de a telefonszáma már nincs meg, ahogy papírokat sem őriz, mindent elégetett.
"Kicsit örülök is hogy megúsztam" - mondta G. Sándor Milecznek. "Lelőtték azt a faszit, a Fortus elnökét, néhány hónappal azután, hogy megbuktunk az utolsó papírral. Még mutatták a kapuját is. Csak hogy érezzed a súlyát ennek a dolognak."
A beszélgetés során G. úgy emlékezett, hogy az Orbán-kormány volt hatalmon, és Simicska Lajos volt az APEH elnöke, amikor vége lett a számlabiznisznek, mert a hatóságok keményen rászálltak ezekre az ügyekre. Ezután "mindenki igyekezett maga körül elvágni a szálakat. Mindenki igyekezett magát körbevenni valami kerítéssel: kis kerítéssel, közepes kerítéssel, nagy kerítéssel, kővel, vassal..."
A titokzatos Laudonhoz nem sikerült elérhetőséget szerezni G. Sándortól. G. azt mondta Milecznek, hogy már a telefonszáma sincs meg, és az illető különben is mindig bujkálós volt, "te is szereztél neki többször telefont, kártyát". Három-négy éve találkozott utoljára vele, de társaságban már akkor is úgy tettek, mintha nem ismernék egymást.
G. ezután hosszasan szabadkozott az agresszíven érdeklődő Milecznek: nem tud, és nem is akar segíteni, de "őszintén mondom neked, aggódom, imádkozom érted, pedig nem szoktam imádkozni. Ahogy te engemet meg tudtál találni, téged is meg tudnak találni. Ne menj bele."
Független magánkereskedő
A Fortus Rt. 1995. szeptemberében alakult Szegeden, 55 százalékban a Magyar Villamosművek (MVM), 45 százalékban a Gyurcsány Ferenc cégcsoportjába tartozó Altus Rt. tulajdonaként. Az Altus 9 millió forint készpénzzel szállt be, az MVM pedig, melynek ekkor Apró Piroska, a jelenlegi miniszterelnök anyósa is tanácsadója volt, a vállalkozásba apportálta volna a Dunamenti Hőerőmű fűtőolaj-tárolóit, de ezt az Állami Számvevőszék 1996. decemberi jelentése megakadályozta.
A tározókat valamivel korábban négymilliárd forintnyi közpénzből hozta létre a magyar állam, amihez a Magyar Fejlesztési Banktól vett fel hitelt, mely banknak akkoriban Apró volt az elnöke.
Az MVM tett még egy nagylekű gesztust az apporton túl is: a részvénytársaság alapító okirata öt százalék osztalék-, és szavazatelsőbbséget biztosított az eredetileg kisebbségi tulajdonrésszel bíró Altus Rt.-nek. Ha sikerült volna apportálni az állami pénzből épült olajtározókat, 9 millió forintos befektetéséért mintegy 120 millió forintos részvényesi jogok illették volna meg az Altust. Az MVM arra hivatkozott, hogy az olajtározók működtetése gondot jelent számára, ezért partnert kellett keresni az üzemeltetésükhöz.
Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a HVG-nek nyilatkozva viszont aggályosnak nevezte, hogy a közpénzből épült tározók minden haszna a Fortust gyarapította volna.

A Dunamenti Hőerőmű fűtőolaj-tárolói
Sáska László, a Fortus utolsó vezérigazgatója (azelőtt a MOL kereskedelmi igazgatója) az Indexnek most azt mondta, hogy a Fortus így is megfelelő mennyiségű tározókapacitást birtokolt, 1997. tavaszáig bérelt és üzemeltett tárolókat a tiszai és dunai erőművekben is. Addig és azt követően is szállított olajtüzelésű erőművekbe tüzelőolajat, valamint beszállítója volt a legtöbb cukorgyárnak, papírgyáraknak, valamint a beremendi és a váci cementgyáraknak is. Sáska szerint 1999-ben a Fortus saját olajszármazék importja meghaladta a százezer tonnát.
A Fortus neve az Energol-ügyben is felbukkant, kiderült, hogy több milliárd forint értékű import kőolajszármazék papíron a Fortustól került a céghez. A Fortus a bíróság előtt azzal érvelt, hogy visszaéltek a cég nevével. Sáska László az Indexnek is hangsúlyozta, hogy 1997 és 2001 között számos alkalommal a hatóságokhoz kellett fordulniuk, miután tudomást szereztek arról, hogy a Fortus nevében ismeretlenek számláznak, és áfacsalásokat követnek el. Az APEH és a nyomozó hatóságok minden esetben alátámasztották a Fortus igazát.
Gyurcsány Ferenc felügyelőbizottsági tag, és Jagiellowicz Györgyné, a cég első elnöke (ma az Altus elnöke) ugyanakkor, 1997. április 21-én távoztak a Fortustól, néhány nappal az Energol-ügy kipattanása előtt. Jagiellowiczné utódjára, Sáska Lászlóra 2003-ban ismeretlenek hatszor rálőttek rákosligeti otthona előtt. Ő az Indexnek azt állítja, hogy ennek semmi köze nem lehetett a Fortus Rt. olajkereskedelmi ügyleteihez. Az indítékra azóta sem derült fény, a tettesek ismeretlenek maradtak.
A Fortus Rt. végét Sáska szerint a piaci környezet átalakulása okozta. Az ezredfordulóra megszűnt a szabad felvásárlás lehetősége a finomítóktól. A Slovnaftot megvette a MOL, a Totalt felvásárolta a Shell, az Aralt pedig az ÖMV. A Fortus, mint "független magánkereskedő" létjogosultsága megkérdőjeleződött, 2004. december végén döntöttek az átalakításról. Jogutódja a később Fortofisznak átkeresztelt Erzsébet Invest Ingatlanhasznosító Kft., és a felerészt egy ciprusi offshore cég, felerészt Sáska László tulajdonában lévő Fortus Kft. lett.

Ez annyira rohadt undorító, hogy lekapcsol tőle az ember agya

István küldte el nekünk ezt a képet, de egész egyszerűen nem tudunk vele mit kezdeni, csak nézünk magunk elé. Ő azt állítja, hogy az egyik főváros közeli nagyáruházban vette a tarját, és amikor felvágta, ez a zöldes izé jött ki belőle. Leírta azt is, hol vásárolta, de annyira szürreális ez az egész, hogy egyelőre nem merjük közölni az áruház nevét. Kérjük, ha ön hentes, biológus, nébihes, vagy áruházi dolgozó, és tudja mi lehet ez, írja meg nekünk az ugyelet@mail.index.hu címre.
Frissítés: Többen is azt írják, hogy ez genny. Íme egy tudományos értékű magyarázat egy sebésztől: "Az állat, amelyből a tarja származik, egy gennyes gyulladásos üreget hordott az izomzatban, tályogot, ennek felvágása során folyt ki a képen látható szürkés ("érett") genny." Egy másik olvasónk szerint például egy rosszul kezelt, majd begyulladt injekció után lehet ilyesmi. A legvidámabb megfejtést pedig szó szerint idézzük:  "Üdvözlet! Húsüzemben dolgozom. Ez nagy mennyiségű genny :D Megannyi baktériummal:D Ne tessék megenni. Szép napot!" 
Frissítés 2: Itt a Nébih levele is!

Fotó: Olvasói fotó / Index

Hát ilyen gennyes ez az olaj ügy !!!