Így kerülheti meg a netcenzúrát

LAZA BÁLINT

Az új Büntető Törvénykönyv alapján a bíróság blokkolással ütheti ki azokat az akár külföldi weboldakat, amiket máshogy nem tud. A módszer technikailag hasonlít a Kína köré felhúzott Nagy Tűzfalra, viszont nem Magyarország lenne az első európai ország, ahol hasonló megoldást alkalmaznak. Ez a gyakorlat ártatlan áldozatokat is szedhet, ezért megmutatjuk, hogyan lehet kijátszani.

Kissé ironikus, hogy a kormány a kínai netcenzúrához hasonlítható törvénymódosítással készül azután, hogy az idén Budapesten megtartott, kiberbiztonságról szóló nemzetközi konferencián maga Orbán Viktor deklarálta, hogy mennyire fontosak nekünk a szabadságjogok, és az internet szabadsága is.

A blogok regisztrációjának lebegtetése után a kormány újabb tervet talált ki az internet megregulázására, ezúttal a készülő új Büntető Törvénykönyvbe pakoltak bele olyan módosításokat, amelyek kifejezetten az elektronikus adatok megszűrését célozzák. A törvénytervezet az „elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele” nevű jogi blikkfanggal dobálózik. Az, hogy ez pontosan mit jelent, egyelőre nem tisztázott.

Blokkolnám, blokkolnám

Ormós Zoltán internetjogász szerint a blokkolást két esetben kötelezően elrendelheti a bíróság: akkor, ha egy, már elrendelt ideiglenes tárhelyszolgáltatói tartalomeltávolítás nem történik meg, azaz bírósági végzéssel kötelezték az adott szerver üzemeltetőjét, hogy távolítsa el a jogsértő tartalmat, de ő ezt nem tette meg. Az érintett lehet akár jogsegéllyel megkeresett külföldi szerver, illetve egy magyar szolgáltató is. Ilyen esetben a jogszabályok alapján kötelező lesz elrendelni a blokkolást.

A másik esetben nem is kell megvárni a tárhelyszolgáltató lépését. A jogszabályok megneveznek három kiemelt bűncselekményi kört: a gyermekpornográf felvételeket, államellenes bűncselekményeket, illetve terrorcselekményeket. A bíróságnak ilyenkor nem kell megvárnia, hogy a tárhelyszolgáltató leszedje a jogsértő tartalmakat, hanem ezek rögtön blokkolandóak.

Ártatlan áldozatok

Konkrét jogértelmezés még nincs. „Ezeknél a blokkolásoknál az a tapasztalat, hogy a tárhelyszolgáltató tartalmánál nem mindig lehet pontosan megmondani, miről van szó, hiszen változnak az IP-címek, ahonnan elérhetővé teszi őket. Minél jogsértőbb egy anyag, annál valószínűbb, hogy azt mozgatják" – mondja Ormós.

Korábbi tüntetés a netcenzúra ellen

Fotó: Attila Kisbenedek / AFP

Ilyenkor mit tud tenni a nyomozóhatóság? A blokkolást bíróság rendeli el a nyomozóhatóság indítványára. A szakértő szerint az a tapasztalat, hogy ennek gyakran áldozatul esnek olyan tartalmak is, amik semmilyen módon nem jogsértőek, sőt a szolgáltató egy másik ügyfelének anyagai. Ez kicsit olyan, mint amikor elvisznek egy szervert a lefoglalásnál: a jogsértő tartalom mellett elviszik azokat az anyagokat is, amelyek nem jogsértők – éppen erről számolt be a DTSH tulajdonosa is a legutóbbi warezrazzia kapcsán.

A blokkolás akkor szűnik meg, ha a tárhelyszolgáltató önként leveszi ezt a tartalmat. Ilyenkor már nem a tárhelyszolgáltatóknál lévő blokkolást kell elérni. A jogász szerint nem feltétlenül a teljes IP-tartományt blokkolják, de ez is egyfajta fegyver, zsarolási potenciál a tárhelyszolgáltatókkal szemben. Egy elég veszélyes fegyver, aminek alkalmazása sok kérdést vet fel. A TASZ szerint a jogszabály aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás és az információhoz jutás szabadságát.

Nem biztos, hogy hatékony

A francia igazságszolgáltatás már 2000 óta birkózik ezzel a kérdéssel. Egy emlékezetes ügy volt, amiben a Yahoo franciaországi részén, de amerikai szerverekről neonáci tárgyakat árultak. A francia bíróság kötelezte a Yahoo-t, hogy távolítsa el az oldalt, de a szolgáltató azt mondta, hogy az Amerikai Egyesült Államok törvényei alapján ő erre nem kötelezhető. „A franciák találták ki ezt a blokkolási módszert, európai jogkörnyezetben. Kicsit hasonló a helyzet, mint a kuruc.infónál” – mondja Ormós.

A tömegek számára sikeres volt a blokkolás, mivel a Yahoo nem kezdte el tükrözni az anyagot. Egy kisebbség viszont különböző anonimizáló megoldásokkal kijátszotta ezt a tiltást, és vagy külföldi internetszolgáltatókon keresztül ment fel, vagy máshogy megoldotta, hogy el volt fedve, melyik országból jön.

Az internetjogász szerint legnagyobb probléma a kuruc.info esetében az, hogy egy blokkolás után nagy valószínűséggel elindulna a tükrözés. Már évek óta vajúdnak vele, az, hogy technikailag erre felkészüljenek, nem nagy ügy a mai világban. Pillanatokon belül más szerverekről jelentkeznének.

Miért csinálja ezt a kormány?

Fotó: Chung Sung-Jun

Belföldön lévő honlapokat eddig is könnyedén lekapcsoltathattak a hatóságok, elég mondjuk egy bejelentés az NMHH Internet Hotline-jára, hogy – néha – elinduljon a gépezet. A Hotline munkatársai kérhetik bizonyos vélhetően jogsértő tartalmak eltávolítását, illetve bűncselekmény esetén feljelentést tehetnek. Innentől a rendőrség veszi át az ügyet. Először felszólítják a szolgáltatót, ami lekapcsolja az adott tartalmat – ha a rendőrség a nyomozásban megállapít bűncselekményt, akkor bírósági eljárást kezdeményez, és ennek végén akár egymillió forintig terjedő pénzbírsággal sújthatják a notórius szolgáltatókat. Aztán persze még ott van a lefoglalás, szerzői jog által védett anyagot nem nehéz találni.

Ezek a dolgok már nem minden esetben működnek, például a magyar kormány a kuruc.infóval szemben hiába kért már számtalanszor jogsegélyt az USA-tól. Ilyenkor nem marad más választás, mint hogy ott tesznek alájuk, ahol tudnak: Magyarországról blokkolják a külföldi oldalak elérését. Ettől még az oldalak nem szűnnek meg, csak adott helyről nem elérhető. Például, mint a legtöbb nyugati oldal Kínából.

Ha Kína ideköltözik

Tételezzük fel a legrosszabbat: egy olyan forgatókönyet, ahol az ország elé egy nagy tűzfalat húznak, akárcsak Kínában – így aztán bármikor, bármelyik külföldi weboldal könnyedén elérhetetlenné tehető.

Az elképzelés eléggé szánalmas, és nem működik a diktatúrákban sem. Nagyon sok módszer létezik a kínai Nagy Tűzfal megkerülésére, még akkor is, ha ezek általában némi felkészültséget igényelnek. Nem kell azonban alábecsülni a felhasználókat, csuda dolgokra képes az ember, ha nincs meg a napi Facebook-adagja. Ha nem is ért nagyon a számítógéphez, mindenkinek akad olyan ismerőse, aki segít, beállítja a dolgokat, aztán már csak egy kattintás. Már torrentezni is szinte mindenki megtanult, pedig.

Proxy, VPN, TOR

Mi az a proxy?

Proxynak nevezzük az olyan szervert, ami a kliensek kéréseit köztes elemként más szerverekhez továbbítja. A kliens csatlakozik a proxyhoz, valamilyen szolgáltatást (fájlt, csatlakozást, weboldalt vagy más erőforrást) igényel, ami egy másik szerveren található. (Wikipedia)

Az oldalak szűrése sosem lehet tökéletes, rengeteg módon kikerülhetők az állam által húzott tűzfalak. A legegyszerűbb módszer a webes proxy: a Google-be beütve ezt a kulcsszót rengeteg, egyszerűen használható oldalt kapunk. A legismertebb talán a HideMyAss, bár a felület angol, elég intuitív: az üres mezőbe be kell írni a blokkolt honlap címét, és látszólag máris egy másik országból érhetjük el. A módszer hátránya, hogy viszonylag könnyű szűrni, tehát a weboldalakkal együtt blokkolhatják ezeknek a proxyknak a használatát, és általában a sebesség sem túl nagy, a megszokottnál jóval többet kell várni kedvenc oldalunk betöltésére.

Egy fokkal bonyolultabb beállítást igényel a hasonló elven működő, úgynevezett socks proxy. Az interneten rengeteg listát találunk, ezeket kell megadni a böngészők proxybeállításainál, és máris minden külső oldal igénybevétele nélkül szörfözhetünk mondjuk Hollandiából. Ahogy a webes megoldásnál, itt is probléma a sebesség, ráadásul a listák gyakran elavultak, elég sokat kell próbálkozni, mire működő szerverre bukkanunk.

Profibb megoldás lehet a VPN (virtual private network, virtuális magánhálózat). Ennek lényege, hogy egy másik hálózathoz kapcsolódunk otthonról, és kifelé úgy látszik, mintha onnan neteznénk. A legtöbb egyetem tart fenn ilyen szolgáltatást, mivel a különböző publikációs archívumokhoz van előfizetésük, azokhoz viszont csak egyetemi hálózatról lehet hozzáférni. A VPN beállításával a hallgatók otthonról is elérhetik ezeket az anyagokat.

A TOR-hálózat szerverei

Vannak ingyenes VPN szolgáltatások, de évi pár ezer forintért is lehet már bérelni stabil, gyors kapcsolatot nyújtó megoldásokat. Ráadásul ezek többsége semmilyen hozzáértést nem igényel, adnak egy programot, azt el kell indítani a böngészés előtt, elvégzi az amúgy nem túl egyszerű beállításokat.

Azoknak, akik nem akarnak fizetni, köztes megoldást jelenthet a TOR nevű proxyhálózat. Elég letölteni egy csomagot, ez tartalmaz egy klienst és egy előre beállított böngészőt, így a szokásos feladataink maradhatnak a jól megszokott browserben. Ezzel a megoldással egyébként elérhető a net sötét oldala is: az .onion doménnévtér csak erről a hálózatról érhető el, ezeken a weblapokon a legkülönbözőbb illegális tartalmakat tárolják.

Digitális atombunker

Azokban az országokban, ahol ilyen típusú szűrést alkalmaznak, gyakran figyelik a konkrét forgalmat is. Nincs nehéz dolguk: a legtöbb kapcsolat valójában nem titkosított, internetes kommunikációnk nyitott könyv a kíváncsi szemeknek. Könnyedén megfigyelhető az egyszerű szövegként utazó emailforgalom, a titkosítás bekapcsolása nélkül a Google levelezőjében lévő cset, a Gtalk is, de nem kivétel az MSN, vagy a Skype sem.

Tökéletes megoldás sajnos soha sincs, de azért érdemes minél több dolgot titkosított csatornákon művelni. Ennek nem technikai oka van: minél több adatot kell megfejteni, annál nagyobbak a költségek. A kérdés pedig sosem az, hogy fel lehet-e valamit törni, hanem, hogy a befektetett időt, energiát, pénzt megéri-e az adott információ.

Biztonságos csevely a Cryptocattal

A hozzám hasonló, egészséges paranoiával megáldott júzereknek tehát érdemes lehet a TrueCrypt nevű programmal titkosítaniuk a merevlemezüket, MSN helyett a biztonságos kommunikációt biztosító Cryptocaton csevegni (ezt a programot egyébként egy tini fejlesztette), Facebook helyett (amely rengeteget tud rólunk) pedig a Diasporára költözni. Aki pedig tökéletes biztonságra vágyik, azonnal kapcsolja ki a gépet, és vegyen egy randomgenerátort, anélkül ugyanis még azt is könnyű megmondani, hol van éppen.

AKTÁK

Kiberbiztonság

SZEPT 20.

Hekkerek katonai műholdat hekkelhetnek - ha tudnak

A DefCon hekkerkonferencia versenyén az lesz cél, hogy vegyék át az irányítást egy igazi műhold kamerája fölött, és fényképezzék le a Holdat.
SZEPT 12.

Cáfolja a Magyar Fejlesztési Központ, hogy milliárdos pályázatok adatai vesztek el

A hekkertámadást elismerték, de az adatokat állítólag sikerült megmenteni. Az erről szóló közleményük viszont azóta eltűnt az oldalukról.
SZEPT 11.

Hekkertámadás érhette a Magyar Fejlesztési Központot

Ha igaz a hír, a nulláról kell újraszervezni az adiminisztrációt.

Lefoglalták, de nem tudják bekapcsolni

Éppen folyamatban van az évszázad magyar warezpere, de úgy tűnik, ez cseppet sem szegte kedvét az illegális tartalmak árusításából haszont remélőknek. Ott folytatják, ahol mások abbahagyták: a Coldfusion sms-warez miatt bukott be, mégis vannak még ilyen oldalak. A legutóbbi ilyen ügyben a hatóság nem áll a helyzet magaslatán, de furcsa toplistára bukkanhatunk a tárhelyszolgáltató oldalán is.

Október nyolcadikán hétfőn jött a hír, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 140 terabájtnyi warezt foglalt le. Az ügyben viszont egyelőre se gyanú, se gyanúsított, pedig a szervereken állítólag negyvenezer e-könyv, film, dal és szoftver illegális másolatát tárolták.

A NAV-tól megtudtuk, hogy az akciót a hivatal pénzügyi nyomozói vezették, 2009. január elseje óta hozzájuk tartozik minden ilyen ügy. Az akkor még folyamatban lévőket - a Coldfusion ügyét kivéve - elvették a korábbi hatóságoktól. Kiderült az is, hogy az eljárás egy bejelentés alapján indult, és a nyomozók állapították meg a szerverek jogsértő tartalmát – bár ennek módjáról semmilyen további tájékoztatást nem kaptunk.

Ilyet még nem látott

Mint az ügyben érintett szerverpark, a DTSH tulajdonosa elmondta, a helyszínre érkező szakértő saját elmondása szerint még soha nem dolgozott olyan rendszerrel, amit ott talált. A lefoglaláshoz a cég rendszergazdájának segítségét kérték. Állítólag a 24 óra alatt, mialatt a helyszínen voltak, összesen egy adatbázist és egy fájllistát sikerült lementeni, azonban a hatóság emberei nem keresték konkrétan az illegális tartalmakat.

A tulajdonos ezalatt éppen külföldön volt, de sms-ben utasította a kollégákat, hogy mindenben működjenek együtt a hatóságokkal, akiknek ennek ellenére is csak ezt a szerény eredményt sikerült produkálniuk. A szervereket jogilag ugyan az Inviteltől foglalták le, valójában azonban a közleményben is említett dtsh.hu tulajdonát képezik, ami egy ingyenes tárhelyszolgáltató.

Az ügyben gyanúsított nincs, a dtsh.hu tulajdonosa csupán „egyéb érdekeltként” szerepel az ügyben, azonban még erről sem kapott semmilyen hivatalos papírt, csupán telefonon közölték vele, sokadik megkeresés után.

A szervereken kívül a könyvelést is lefoglalták még szeptember ötödikén, azonban ehhez sem nyúltak a mai napig sem: ez akkor derült ki, amikor a cég tulajdonosa visszakérte a hatóságoktól, hogy le tudja rendezni az esedékes adóügyeket – aminek végeredményét a lefoglaló hatóságnak, a NAV-nak fog benyújtani. A panaszokra a hivatal nem reagált, pedig a tulajdonos írásban jelezte, hogy pótolhatatlan dolgok vannak a szerveren.

„Nincs elég áramunk”

A szerverek valószínűleg csak porosodnak valahol, mivel a NAV felhívta a cég tulajdonosát, és kérte, hadd vigyék vissza a szervereket, mivel nincs elég áramuk, nem tudják még bekapcsolni sem a szerverparkot – állítja a tulajdonos. Kérték azt is, hogy a cég rendszergazdája legyen jelen, mivel a szakértő nem ért hozzá. Ezzel a kéréssel kapcsolatban is megkerestük a hatóságot, azonban csak azt a választ kaptunk, hogy „ennél több részletet a nyomozás érdekeire tekintettel nem tudunk megosztani a nyilvánossággal".

A DTSH tulajdonosa szerint apróbb dolgokkal is volt gondja a NAV-nak, például a lefoglalás helyszínén, a cég nyomtatójával nyomtattak, mert máshogy nem tudták megoldani. A szerverterem egyébként a NAV közleményétől eltérően a tulajdonos szerint nem húsz-, hanem harmincmillió forintot ér, ráadásul a 140 terabájt warez adat is légből kapott, mivel a szerverparkhoz tartozó tárhely valójában 190 terabájtos, valamint a lefoglaláskor nem is kerestek konkrétan illegális tartalmakat.

Premier filmek

A NAV esetlenkedése ellenére úgy tűnik, hogy a cég szerverein a felhasználók valóban tároltak jogsértő dolgokat is. Nyilván a bírósági eljárásig nem lehet ilyen biztosan állítani, de laikusként erősen gyanítható, hogy valóban futottak illegális tartalmakat ajánló oldalak a szervereken.

Özvegy Tököliné betiltatja az internetet

Kipróbáltuk az NMHH új hotline-szolgáltatását, ahol jogsértő és kiskorúakra káros oldalakat jelenthetnek be a felhasználók. Mi az utóbbi kategóriára mentünk rá, és a Google-től a Facebookon át a Wikipediáig mindenhol megbotránkoztató tartalmakba botlottunk, mégsem sikerült egyetlen oldalt sem betiltatnunk.

A legtöbb nyugati országban a kilencvenes évek közepe óta léteznek olyan szolgáltatások, ahol az internetezők feljelenthetik a jogsértő tartalmakat. Az INHOPE hálózat elsősorban az online pedofília ellen küzd, évente tízezres nagyságrendben takarítva el ilyen tartalmakat a netről. Magyarországon néhány éve a Tartalomipari Szövetség kezdett ilyesmivel foglalkozni, aztán idén kora ősszel az NMHH és a Puskás Tivadar Közalapítvány is indított egy-egy hasonló szolgáltatást, így ma már a bőség zavarával küzd az egyszeri magyar netező, ha beszállna a jogellenes vagy a kiskorúakra káros weboldalak elleni háborúba.

Özv. Tököli Gáspárné to the rescue

Hogy kipróbáljuk, hogyan működik a rendszer, két fiktív felhasználó nevében feljelentettünk az NMHH-nál egy sor szélsőségesen felháborító weboldalt. Özv. Tököli Gáspárné (kezdő, de annál lelkesebb netező) és Rittenberger Mihály (régi motoros, aki mellett kicsit elszaladt a web fejlődése) leginkább olyasmiken háborodott fel, amiktől se a gyakorlatban, de még elméletben sem lehet, vagy kell megtisztítani az internetet: pornó, gusztustalankodás, viccek.

A hotline-ra beküldött leveleinkkel természetesen nem akartunk bármilyen oldalt is valóban betiltatni. A teszt célja inkább az volt, hogy kiderüljön, hogyan kezeli a rendszer azt, ami egy szakmabeli szemében nyilvánvaló hülyeség, de az egyszeri internetező számára teljesen komoly lehet. Feljelentő leveleiket keretes írásunkban a cikk végén olvashatja el.

Gusztustalanság

Minden ügyfélszolgálat egyik legfontosabb próbája, hogyan képes kezelni a hülyéket. Az NMHH hotline ebből a szempontból egyszerű utat választott: nem vesz róluk tudomást. Egy hónapot adtunk a rendszernek, hogy kezdjen valamit a bejelentéseinkkel, de hiába: az automatikus nyugtázó üzenet után semmilyen reakciót nem kaptunk egyetlen levelünkre sem. Még annyit sem, hogy köszönjük a bejelentést, de a tartalmak, amelyekre felhívtuk a figyelmet, valójában se nem jogsértőek, se nem veszélyesek a kiskorúakra. Meg is kerestük a hatóságot, hogy megtudjuk, hol siklott félre ördögi tervünk az internet betiltására.

23 sikeres ügy

A rendszer elindulása utáni első hónapban 270 bejelentés érkezett a hotline-ra, ezeknek nagyjából a negyede a miénkhez hasonló, „feladatkörbe nem sorolható” – tudtuk meg az NMHH infomédia-szabályozási elemzőjétől, dr. Németh Gábortól, aki egyébként a három ember egyike, akik a bejelentéseket kezelik. Két jogász határozza meg, melyik bejelentésekkel érdemes egyáltalán foglalkozni, egy operátor pedig intézkedik: ez nagyrészt abból áll, hogy felkutatja az adott tartalmat közzétevő szolgáltatót, vagy az az alá tárhelyet szolgáltató céget, és megkéri, hogy törölje azt. Magyar szolgáltatónál és egyértelműen jogsértő tartalmaknál (ez tipikusan a pedofilgyanús képeket jelenti) ez általában egy-két nap alatt meg is történik, külföldi szerver esetén kicsit hosszabb az átfutás, és ilyenkor is a gyerekpornónál van a legnagyobb esély a gyors törlésre.

Kiskorúakra veszélyes tartalom és még állatkínzás is

A hotline eddig 23 befejezett, sikeres ügyet tudhat a háta mögött. A bejelentések nagy része a rasszista, gyűlöletkeltő tartalom, illetve az egyéb kategóriákban érkezik, és itt is a legnagyobb az aránya a be nem fejezett ügyeknek. Egyrészt azért, mert ezekben a témákban a legtöbb az olyan eset, ami nem a hotline-ra, hanem a Médiatanácsra tartozik, másrészt mert ide jönnek a miénkhez hasonló, akár jó szándékú, de ezzel együtt is értelmezhetetlen kérések. Hogy mi dönti el, hogy a nehezen definiálható témákban érkező bejelentésekkel foglalkozik-e a hivatal, vagy válasz nélkül hagyják, az NMHH szakértője annyit mondott: a jogszabályok, és a józan paraszti ész. A legkevesebb bejelentés egyébként a drogkereskedelemmel és terrorizmussal kapcsolatos témákban érkezett: eddig összesen csupán négy (utóbbi nem meglepő, előbbi inkább).

A rendőrségig nem jut el

Rendőrségi ügy még egyetlen, a hotline-ra érkezett bejelentésből sem lett (bár ez a közeljövőben valószínűleg változik, ahogy a hatóság egyre szorosabban fog együttműködni a bűnüldöző szervekkel), tehát a rendszer egyelőre nem lép túl a tüneti kezelésen. Emellett persze szélmalomharc is, hiszen nincs igazi visszatartó erő, és ha valakinek törlik egy illegális tartalmát, másnap minden további nélkül feltehet kettőt.

Németh szerint akkor lesz sikeres igazán a kezdeményezés, ha büntetőeljárás indul egy-egy bejelentés nyomán, addig marad a tájékoztatás és a figyelemfelkeltés fő fegyvernek az online jogsértések ellen.

Összességében úgy tűnik, egyelőre a pedofil tartalom az egyetlen téma, ami ellen hatékonyan fel tud lépni a hotline. A gyerekpornó az a tabu, aminek a világon mindenhol egységes a megítélése a hatóságok, a szolgáltatók és a felhasználók részéről egyaránt. Az internethotline.hu nyolc másik kategóriája eddig legfeljebb félsiker, vagy még annyi se. Özvegy Tököli Gáspárné, ha létezne, és tudná, hogy a feljelentései egy-egy „hibás iktatás” plecsnivel ellátva a világ végéig fognak megválaszolatlanul porosodni a hivatalban, most biztosan nagyon szomorú lenne.

Nyolc feljelentés, ami nem rengette meg az internetet

„Tisztelt hatóság! A korral haladó, modern tanárként gyakran ajánlom diákjaimnak az Internet használatát információgyűjtésre. Eleddig rendszeresen javasoltam nekik a „Wikipedia” online lexikont, azonban a napokban tudomásomra jutott, hogy említett oldal visszataszító, szélsőségesen megbotránkoztató tartalmakat is kínál, nem ritkán képekkel illusztrálva! Kérem az oldalról a „rusty trombone”, „dirty sanchez”, és „golden shower szócikkek törlését. Üdv: R. Mihály, fizikatanár, radieszéta, feltaláló”

Az NMHH válasza: nem kaptunk választ.

„A google nevű magyar oldalon a filteres teára keresvén angol nyelven (teabagging) felháborító képeket ad ki az világ háló. Meg botránkoztatásra /kiskorúakat is/ is alkalmas fotókat! Ezt kénytelen voltam személyesen kiskorúval megtapasztalni. Életerős fiatal emberek azzal szórakoznak, hogy a here zacskójukat egymás arcára teszik. Ahelyett hogy dolgoznának, megbotránkoztatják a fiatal korúakat és a kiskorúakat. Undorító és a köznyugalmat is megzavarta itt Pécelen és Kaposváron is, ahol a sógorom lakik. Kérem az oldal azonnali törlését Üdvözlettel özv. Tököli Gáspárné”

Az NMHH válasza: nem kaptunk választ.

„Kis unokámnak jelmezbálra vásároltam hitelkártyás fizetssel az ebay nevű oldalon, de haza zavarta a tanító néni az unokámat és intőt kapott mert az egy sexuális állarc. Kis unokám lelki törést szenvedett. Azonnal törölni! Tököliné péceli lakos.”