Ügyes bajos dolgaink

Ügyes bajos dolgaink

A MNB megsértette Magyaroszág érdekeit 

Sat, 2013/02/16 - 17:21 Szent Korona Rádió
A Magyar Nemzeti Bank napi rendszerességgel szivárogtatott ki információkat az IMF számára, a Jobbik feljelentést tesz az ügyben.

Hivatali visszaélés bűntette és gazdasági titok megsértése miatt feljelentést tett szombaton a Jobbik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2008 és 2010 közötti gyakorlata miatt - jelentette be mai sajtótájékoztatóján Volner János, az ellenzéki párt alelnöke.

A politikus felhívta a figyelmet: az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az MNB működését vizsgáló jelentésében foglaltak szerint a Magyar Nemzeti Bank 2008 végétől 2010 augusztusáig üzleti és bank titoknak minősülő adatokat szivárogtatott ki napi rendszerességgel a Nemzetközi Valutaalap, azaz a gazdái részére, ezzel súlyosan megsértve Magyarország érdekeit, kiszolgáltatva az országot a nemzetközi befektetők kényének-kedvének.

A nemzeti radikális képviselő szerint az MNB ezzel a magatartásával súlyosan veszélyeztette Magyarország pénzügyi függetlenségét, ezért is döntöttek a feljelentés mellett.

Volner János kijelentette: a Jobbik nem fogja eltűrni, hogy egyesek a magyar nemzeti érdekeket elárulva a nemzetközi pénzügyi világhatalom oldalára állva eladják Magyarországot. A párt reméli, hogy megtörténik az elszámoltatás, ha a Fidesz erre nem hajlandó, akkor a Jobbik kormányra kerülése esetén felelősségre vonja azokat is akik elmulasztották megtenni ezen a téren hivatali kötelezettségüket. (Alfahír)

Kapcsolódó:
    Jobbik : távozzon Simor András !
    Magyarellenes megnyilvánulása volt Simornak
    Simor ajvékolása megint
    Simor könyörög és magyarázkodik Orbánnak 

---

Egymilliárdos jutalmazás az MNB-nél 

2013. február 15., péntek 07:06 Hír TV - MNO
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) az elmúlt két évben több mint egymilliárd forintot, vagyis működési költségének 10 százalékát költötte jutalmakra és béren kívüli juttatásokra, például gépkocsihasználatra.

A Magyar Nemzet úgy tudja, Simor András jegybankelnök bónuszt nem kapott, de nyugdíjpénztári hozzájárulásként 1,3 millió forintot fizetett ki neki az MNB tavaly. A lap szerint 2011-ben költöttek a legtöbbet jutalmazásra, ugyanis akkor csak bónuszként több mint 680 millió forintot fizettek ki. 

---

Olvasó: Kaptam egy linket. Biztos tudnak róla, de azért továbbítom Önöknek.
Azt hiszem ezért elégedettek az új dollárkötvény 6 x os vásárlási igényével a kormányban.
Magyar állampolgárságot lehet ezért venni nem kötelező itt lakással.

Tisztelettel......http://ags.gns.co.il/cdn/DigitalCloud/Anchor/2012/06/Minisite/?Media=themarker&Channel=ors&Prod=gif_tadmit&Size=100X100 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Autonómiatüntetés katalán mintára 

2013.02.13. | 08:18 Erdély.ma
Mindenki készülhet a március 10-i marosvásárhelyi tüntetésre, mert rendelkezésre állnak majd buszok, az összes háromszéki városból indítanak járatokat, és ha szükség, no meg igény mutatkozik, a községekből is - jelentette be tegnap az EMNP sajtótájékoztatóján Sánta Imre. 

Az Erdélyi Magyar Nép­párt társszervezője a nagyszabású, marosvásárhelyi auto­nómia­tüntetésnek, Toró T. Tibor elnök Sánta Imrét delegálta a kezdeményező bizottságba, amely hétfőn megtartotta első hoszszabb ülését. A Székely Nem­zeti Tanács javasolta, hogy március 10., a Székely Vérta­núk Napja 2013-tól legyen a Szé­kely Szabadság Napja, és katalán mintára ezután minden évben ezen a napon utcai tiltakozással nyilvánítsák ki a székelyek autonómiaigényüket.

Az elképzelés szerint már­cius 10-én Marosvásár­helyen a Székely Vértanú szobránál várják a tüntetőket, beszédek hangzanak el, majd a tömeg a prefektúrához vonul fáklyákkal, ahol átadják petíciójukat a kormány helyi megbízottjának, ezt követően pedig a kultúrpalotában az SZNT ülésén átnyújtják a Gábor Áron-díjakat az idei kitüntetetteknek - vázolta a körvonalazódó forgatókönyvet Sánta Imre.

Az EMNP csatlakozott az SZNT kezdeményezéséhez, s a toborzásban és szervezésben is jelentős szerepet kíván vállalni. "Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a március 10-i tüntetésen erőt és egységet tudjunk felmutatni, ezért minden eszközt bevet az EMNP országos szinten a mozgósítás érdekében" - hangsúlyozta Sánta Imre. Üdvözölte, hogy az MPP is csatlakozott a szervezőkhöz, és elmondta, világos állásfoglalást várnak az RMDSZ-től, a szövetség háromszéki vezetői bejelentették ugyan részvételüket, de az országos elnökség még nem nyilatkozott egyértelműen. Sánta Imre azonban a zászlóbotrány kapcsán kialakult konszenzus okán bízik benne, hogy az egységes fellépés megismétlődhet márciusban is, és minden politikai, illetve civil szervezet azon lesz, résztvevőket toborozzanak a marosvásárhelyi autonómiatüntetésre.

Az EMNP Háromszékről buszokat is indít az igény szerint, igyekeznek gondoskodni arról, hogy aki akar, eljuthasson a nagygyűlésre. A részleteket majd időben közlik - ígérte Sánta Imre, aki arra kérte az embereket: "a székely zászló alatt vonuljunk Marosvásár­helyre, a székely zászló alatt nyilvánítsuk ki autonómiaigényünket".

Farkas Réka
Háromszék 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Sírjunk, vagy nevessünk? 

Pápaválasztás: az olasz rádió is Erdő Péter esélyét latolgatja 

2013, február 17 - 09:48 MTI - alfahir.hu
Erdő Péter bíborost, esztergom-budapesti érseket és Christoph Schönborn bécsi érseket nevezte meg az esélyes pápautódok között az olasz közszolgálati rádió vasárnapi műsora.

A távozó német pápát, XVI. Benedeket közép-kelet-európai utód válthatná - hangzott el a RAI rádió egyes csatornáján sugárzott, Estovest című geopolitikai magazinműsorban.

Miközben a sajtó már a majdani pápaválasztó konklávé eredményét találgatja, a Vatikán és Róma városa XVI. Benedek távozásának részleteit tervezgeti.

A római egyházmegye bejelentette, hogy "nem hagyja csendben távozni" a pápát: február 28-án, amikor XVI. Benedek távozik a Vatikánból, Róma templomharangjai egyszerre búcsúztatják majd őt.

A Rómához közeli Castelgandolfo pápai rezidenciájára visszavonuló XVI. Benedek akár április végéig-május elejéig itt maradhatna - jelentette be Federico Lombardi szentszéki szóvivő.

A XVI. Benedek által mondott utolsó előtti úrangyala imádságra (angelus) vasárnap reggeltől érkeztek a zarándokok a Szent Péter térre, ahol már éjszaka is imádkoztak a pápáért. Ezer rendőrt vezényeltek a Vatikán környéki római utcákra.

A pápának az angelust követően egy hétig nincs nyilvános programja a nagyböjti lelkigyakorlatok miatt, melynek vezetését Gianfranco Ravasi bíborosra, a Kultúra Pápai Tanácsa prefektusára bízta. Ravasiban a sajtó azonnal pápajelöltet látott.

Az ANSA olasz hírügynökség vatikáni forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy a következő napokban Paolo Gabriele, a volt pápai komornyik is elhagyja a törpeállam területét. Az ANSA úgy tudja, hogy a bizalmas vatikáni dokumentumok ellopásáért másfél évre ítélt, majd december 22-én pápai kegyelemben részesült Gabriele titoktartási kötelezettséget írt alá a Vatikánnak.

Kapcsolódó cikkek:
   Erdő Péter teljesíti be Malakiás pápa-próféciáit? 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Erdő (Grünwald) Péter is csak növeli az antiszemitizmust 

2012. április 16. 08:43 Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Az idei Élet Menete alighanem elképzelhetetlen lett volna Erdő (Grünwald) Péter bíboros felszólalása nélkül, akit úgy látszik, nem zavar kétezer év súlya, az önkiválasztottak és a kereszténység kibékíthetetlen ellentéte, ennek okaként az előbbiek zsigeri gyűlölete mindenki mások, de főként az utóbbiak iránt: a fő számára egyértelműen az, hogy az ilyen, már amúgy is köteteket kitevő nyilatkozataival csak növelje az antiszemitizmust.

Amint elmondta, 'lelkiismereti kötelességé'-nek tartja, hogy ezeregyedszer is tudatosítja, 'a kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal, a gyűlöletkeltéssel és az indulatok szításával semmilyen vallási közösség, semmilyen népcsoport ellen' (így az, hogy egykor 'Boldog Salkaházi Sárát azokkal a zsidó asszonyokkal és gyerekekkel együtt lőtték a Dunába, akiket a rendházban rejtegetett'), magával 'az emberséggel' (hiszen ugyebár 'mindnyájan egymás testvérei vagyunk'), végül, hogy ilyetén 'a gyűlölködés, az antiszemita, a rasszista beszéd és cselekvés mindig mérgező: mindegy, hogy ki teszi vagy mondja ezt, és mindegy, hogy miért, milyen okból vagy milyen célból, mindig elfogadhatatlan'.

Amennyiben nem ismernénk entitását és identitását, nyilván nem hinnénk el, hogy mindezt egy bíboros nyilatkozza, aki e szerint krónikus amnéziában szenved, ha nem tudja, honnan is ered a gyűlölködés, a rasszista beszéd, mit tartalmaz a Talmud rólunk, amely, amint Huber Lipót írja, 'Izrael örök érvényűnek képzelt kiválasztottságát hirdeti, hittana pedig valóságos torzképe az ószövetségi kinyilatkoztatásnak: egészen sajátos módon elhomályosította az Istenről, az angyalokról, a rossz szellemekről, a lélekről, a bűnről, a túlvilági életről szóló tanokat, amit pedig a názáreti Jézus Krisztusról és anyjáról, a Boldogságos Szent Szűzről mond (fattyú, döglött kutya, ganéj), egyenesen égbekiáltó blaszfémia'.

Márpedig, amint rabbijaik hirdetik (nálunk különösen Köves Slomó), számukra a Talmud az egyetlen szent könyv, amely, amint Huber megjegyzi (Zsidóság és kereszténység Krisztustól a középkor végéig, 1936), olyannyira befészkelte magát Izrael lelkébe, hogy tanulmányozását sokkal fontosabbnak, érdemszerzőbbnek tartja, mint a Bibliáét, így 'ebben leli magyarázatát az is, hogy a keresztény elvek, a keresztény szellem még általánosságban sem tudott érvényesülni az ortodox zsidóságban'. Úgy látszik, mindez egyáltalán nem zavarja őt, a fő számára egyértelműen az, hogy az ilyen, már amúgy is köteteket kitevő nyilatkozataival csak növelje az antiszemitizmust.

Kapcsolódó:
   Köszönjük, Erdő Péter!
   A nagyváradi rabbiunoka lenne Szent Péter trónusának várományosa?
   Erdő (Grünwald) Péter üzenete: azért tart ott országunk, ahol, mert kirekesztők vagyunk, nem befogadók
   Erdő Péter rúgatta ki Szászfalvit?
   Zsidó betelepítés Magyarországra 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

A nagyváradi rabbiunoka lenne Szent Péter trónusának várományosa?

Mottó: 
„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.
A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”

Az idő neki dolgozik; akár pápa is lehet Erdő Péter, aki után európai egyetemek sora kapkod. A magyar egyházfő hétfőn ünnepli 60. születésnapját, angol tankönyvvel most már nem kell meglepni. Betöltötte 60. életévét Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, a magyar katolikus egyház 82. vezetője. A születésnapos püspök nem esélytelen a pápai pozícióra sem, de a „ranglistán” vannak még előtte néhányan – igaz, gyakorlatilag mindenki idősebb nála.

Egy teherautós fia még megelőzi a magyar egyházfőt

Az idő neki dolgozik; akár pápa is lehet Erdő Péter, aki után európai egyetemek sora kapkod. A magyar egyházfő hétfőn ünnepli 60. születésnapját, angol tankönyvvel most már nem kell meglepni.

Betöltötte 60. életévét Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, a magyar katolikus egyház 82. vezetője. A születésnapos püspök nem esélytelen a pápai pozícióra sem, de a „ranglistán” vannak még előtte néhányan – igaz, gyakorlatilag mindenki idősebb nála.

Nézzünk is rá erre a lajstromra. Létezik egy úgynevezett papabile lista, amin az elsők közül közel azonos eséllyel várományosa néhány püspök a vatikáni trónusnak. A Newsweek 2009-ben, XVI. Benedek pápa egyik otthoni balesete (elesése) után gyorsan összeszedte, kik lehetnek esélyesek követni Joseph Ratzingert a Vatikánban.

A magyar egyház 60 esztendős vezetőjét nem említik kiemelten esélyesnek a pápaságra, a fogadóirodáknak sokkal inkább szívükben van Angelo Scola bíboros, velencei pátriárka, aki egy teherautó-sofőr fia. Erdő a lista összeállításakor – 57 évesen – a legfiatalabb volt a bíborosi testületben, s kiemelték róla, hogy számos testület tanácsadója és „bőven termelő” tudományos szakíró is. Megjegyzi az összegzés azt is, hogy angol nyelvismeretnek nincs igazán a birtokában, ami hátrányára lehet. Azóta viszont eltelt három esztendő, Erdő Péternek pedig a korábbi gigantikus tudásmennyiség mellé még bőven elfér az angol nyelv ismeretsége is.


Lista ide vagy oda, még az is lehet, hogy hiába minden, és nem a listáról találnak pápát a világ bíborosai: éppen ez történt II. János Pál esetében is, akit viszont éppen legközvetlenebb munkatársa, Ratzinger bíboros követett, nem borítva a papírformát.


Dorogi bányából a prímási palotába


Honnan indult Erdő Péter, Erdő Sándor és Kiss Mária hat közül első gyermeke? A budapesti piaristáknál tett érettségi után azonnal jelentkezett az esztergomi papnöveldébe, ahonnan előbb a budapesti központi szemináriumba, majd a Római Katolikus Hittudományi Akadémiára irányították. Pappá 1975-ben szentelték, és még mindig csak 24 éves volt teológiai doktori címe megszerzésekor. Szentelése után Dorogon, a bányavárosban lett káplán, de kisvártatva Rómába került, hogy az egyház működésének alapját adó kánonjogból ledoktoráljon (1980). 1983-as habilitálása után az USA-ban (Berkeley, Kalifornia) volt kutató-ösztöndíjas, majd tanított a római Gergely Egyetemen, akadémiai disszertációját pedig 2003-ban tette az MTA asztalára. Szívéhez legközelebb mindig az egyházjog történetének kutatása állt, ennek megfelelően tartotta akadémiai székfoglalóját A kánonjogi esetmegoldás módszere a kései középkorban címmel.

Erdő 1988 óta a Pázmány Hittudományi Karának jogelődjén (PPHA), majd a HTK-n is tanított, ezen intézményen dékánként és rektorként is szolgált az ezredforduló környékén. Püspökké 2000-ben szentelte Rómában II. János Pál pápa, Paskai László magyar katolikus egyházfő 2002 év végi nyugdíjkérelmét követően, 2003 januárjában hivatalba lépett a Magyar Katolikus Egyház vezetőjeként. (Két évvel később az európai püspökök őt választották maguk közül a püspökkari tanácsok vezetőjének.) A jelenlegi magyar bíboros 11 esztendeje tagja az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának is, és fontos szerepet játszott a vatikáni vegyes bizottságban, illetve a Szentszék szakértőjeként kulcsszereplője volt a vatikáni szerződés tető alá kerülésének. Erdő Péter az Apostoli Szentszék hat központi hatóságának is tagja köztük: a legfelső bíróság feladatát ellátó Apostoli Szignatúrának, az alkotmánybírósági funkciókat betöltő Pápai Törvénymagyarázó Tanácsnak és a Kultúra Pápai Tanácsának, illetve a Szentszéki Államtitkárság államközi kapcsolatok részlege bíborosi és püspöki tanácsának). Párizstól Kolozsvárig, Lublintól Münchenig számos egyetem díszdoktora, itthon pedig a köztársasági érdemrend tiszti keresztjének tulajdonosa (1998), illetve a pálos és a piarista rend úgynevezett „konfrátere”.


Úgy tudjuk, a bíboros néhány esztendeje komolyabb szemműtéten is átesett, de rövidlátóként türelemmel és szívesen viseli 2-es, 3-as szemüvegét. Mint korábban megírtuk, az emberként igen közvetlen és kommunikatív Erdő Péter egy római beszélgetés során ismerte meg a Brazíliából indult misszionáriusi közösséget, a Shalomot, és személyesen ő tette lehetővé, hogy Magyarországon is elkezdhesse tevékenységét az öt brazil fiatal.

Bucsy Levente 

Forrás: Magyar Nemzet Online

Apologéta:

Akkor most nézzünk a dolgok mögé. Érdekes hír jelent meg a mai Magyar Nemzet Online oldalán. A fűzfapoéta Bucsy Levente azt próbálja meg körbejárni, hogy kik lehetnek Razinger pápánk esetleges utódja. Lehetséges, hogy ő bővebb információk birtokában van, mint a blogíró, de azt - mi katolikusok - tudjuk, hogy "Ment meg Uram minket - nemcsak az örök haláltól, hanem attól is -, hogy Erdő (Grünwald) Péter, a Nagyváradi rabbi unokája legyen katolikus Anyaszentegyházunk következő szentatyája. Ez nemcsak a magyarságra, hanem a katolikus Egyházra is végzetes lenne.
Az ő megválasztásával csak gyorsulna az Egyház bomlása, megerősödne a szabadkőműves Novus Ordo és az ehhez kapcsolódó - erősen szektás és abúziás - lelkiség.
Bíboros úr nem hazudtolja meg önmaga származását - Shalom misszionárius közösség - és lehet hogy eljutunk oda, hogy a "Dicsértesség a Jézus Krsiztus" katolikus köszönési forma helyett Shalommal kell majd köszönnünk egymásnak. Édes Istenem, miért hagyod hogy idáig süllyedjünk, hogy utolsó három bíborosunk az esztergomi érseki székben, mind Shalom származású volt/van.

Bejegyezte: Apologéta dátum: 22:00 

Címkék: Apostoli Szentszék, egyházjog, Erdő Péter, II. János Pál, káplán, Nagyvárad, Paskai László, pápák, rabbi, unoka

Erdő Péter rúgatta ki Szászfalvit?

Posted on 2012/05/12 by Híradmin

Fő a “barátság”

Távozott posztjáról Szászfalvi László egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkár. A barikad.hu úgy tudja, a döntés mögött részben Erdő Péter nyomásgyakorlása áll. 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A kereszténydemokrata politikus várható lemondásáról már tegnapelőtt hírt adott a sajtó, ám a döntést ma erősítették meg hivatalosan is. A hivatalos közlés szerint mind a KDNP, mind Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, mind Balog Zoltán frissen kinevezett emberierőforrás-miniszter „nagyra értékeli” Szászfalvi László távozó államtitkár munkáját, ezért „magas állami megbízásra számíthat a jövőben”.

Többen úgy tudják, az államtitkárnak azért kell mennie, mert Réthelyi Miklóssal ellentétben, a tárca új vezetőjének bizalmát már nem bírja…

Az Origo azonban tegnap azt írta, a távozás valódi oka a történelmi egyházak vezetőivel kiakalult konfliktus volt. A hírportál szerint Szászfalvi „bűne” az volt, hogy a miniszterelnökkel, a kormánnyal, illetve az egyházi kapcsolattartásért felelős Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel való egyeztetés nélkül állítottak össze egy olyan, 35 oldalas egyházpolitikai koncepciót, amely számos ponton változtatna a jelenlegi gyakorlaton.

Az anyag állítólag kiszivárgott az egyházi vezetőkhöz, akik azonnal felháborodásukat fejezték ki. Az Origo tegnap úgy tudta, „a meccs még nincs lefutva”, azóta azonban az MTI-nek is megerősítették, hogy Szászfalvi távozik.

Azt nem tudni, hogy a politikust elmozdították, vagy magától jutott arra az elhározásra, hogy feláll. A sajtóban már napvilágot látott, hogy a politikus eltávolítását elsősorban egyházi körökből sürgették. A barikad.hu több egyházi ügyekben jártas forrásból úgy értesült: a legvehemensebben Erdő Péter eszergomi érsek sürgette Szászfalvi távozását. Úgy tudjuk, a bíboros már a 2010-es kormányalakítás óta folyamatosan bírálta az államtitkár munkáját. Információink szerint a református és evangélikus vezetés nem kezdeményezte ugyan a politikus lemondatását, ám végül engedve Erdő nyomásának, „feltették a kezüket”.

Kormányzati források ma közölték: Szászfalvi utóda Hölvényi György lesz. A leendő államtitkár tanári és szakközgazdászi végzettséggel rendelkezik, 2000 és 2004 között a Barankovics Akadémia Alapítvány elnöke volt, a KDNP és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió alapító tagja. Dolgozott a Schuman Alapítványnál főtitkárhelyettesként, illetve az Európai Parlament néppárti képviselőcsoportjánál is.

BG, 2012. május 10.

barikad.hu

Erdő (Grünwald) Péter üzenete: azért tart ott országunk, ahol, mert kirekesztők vagyunk, nem befogadók

2011. december 28. 10:29
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Az ördög állítólag a részletekben lakozik, az egyenes színvallás helyett a többértelmű célozgatásokban, és hogy mennyire, mi sem tükrözi jobban, mint a médiavilágunkból is közismert reverendás toleranciabajnokok magatartása: sohasem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy elpanaszolják, azért tart ott országunk, ahol, mert kirekesztők vagyunk, nem befogadók.

Iskolapélda erre Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mellett Erdő (Grünwald) Péter bíboros-érsek, az unalomig ismételt etikai frázisok, a soha semmit nevén nem nevezés prókátora, akinek kenetteljes szavai, ha mégoly kódoltan is, mentális mivoltunkban aláznak meg mindig, hasonlóan Schönberger Jenő szatmári püspökhöz, aki idestova három éve Csíksomlyón ajánlotta nekünk, legyünk kicsik, sorsunkba beletörődök.

A pápaválasztásért felelős konklávé tagjai között szereplő esztergomi bíboros-érsek idei karácsonyi üzenetét nem is olyan nehéz meglelnünk: „Ha manapság olyasmit kezdünk el hallani, hogy ez vagy az a szomszéd nép mint közösség felelős a mi bajainkért, sőt ha elhangozhat a tájékoztatásban, hogy ez vagy az a nép hitványabb, bűnösebb, akkor hasadjon meg a szívünk, kiáltva tiltakozzon bennünk az emberség, mert képmásában, az emberben is lehet káromolni és gyalázni a Teremtőt.”

Aki netán mégsem értené, lefordítjuk: ha a világot leginkábban és legközismertebben terrorizálókat – ráadásul nem származásuk, hanem kizárólag tettük alapján! – felelőssé tesszük (korántsem mindennapi) bűneikért, káromoljuk, gyalázzuk Istent, szóval rossz keresztények vagyunk, amiért kirekesztjük a „kiválasztottak”-at, ahelyett, hogy mint a fény, a szeretet és a béke hordozóit, keblünkre ölelnénk őket.

Mindaddig, amíg hazánk egykori fővárosa, Esztergom élén bennünket hitünkben, erkölcsünkben, reményünkben, magyar mivoltunkban folyamatosan megalázók állnak Prohászka Ottokárok, Uzdóczy-Zadravecz Istvánok, Márton Áronok, Apor Vilmosok, Mindszenty Józsefek helyett, persze aligha várható, hogy a keresztény tömegek emelt fejjel vallják magukat kereszténynek és magyarnak egyaránt.

„Dum spiro, spero”, amíg élek, remélek, volt Prohászka jelmondata, tudva, hogy a magyar, természeténél fogva, sokáig tűr, hallgat, de ha – amint szabadságküzdelmeink láncsorozata tanúsítja – megelégeli a fizikai és a lelki megnyomorítást, széttöri a reárakott bilincseket, és majd akkor támadnak újra lelki vezetők, akik őrt állnak mindhalálig érettük: legyen nekünk is ez a reményünk!

Zsidó betelepítés Magyarországra  Csurka István Magyar szemmel 2001. június 28.-augusztus 02. Sorozatot kezdek el ma. A közlendő anyag terjedelme nagy, megmondani sem tudom, hogy ennek az írásnak hány része lesz. Az Izraelből Magyarországra irányuló tőkebefektetés útját, módját, célját kívánom végigkísérni, különös tekintettel az "ingatlanfejlesztésekre". Ez a szó azért van idézőjelben, mert új keletű, és talán szándékosan is homályos tartalmú. A magyar fül még nemigen érti, hogyan lehet egy ingatlant fejleszteni. Hiszen, ha ház, történetesen, akkor még csak hagyján, akkor lehet tatarozni, emeletet ráépíteni, szebbíteni, s ezt lehet ugyan "fejlesztés"-nek mondani, de már ebben az esetben is eltérünk nyelvünk tárgyias szellemétől, amely szereti megnevezni a dolgokat és a tatarozást tatarozásnak, a ráépítést ráépítésnek mondja. A legegyszerűbb ingatlanfejlesztés egyébként húsvét előtt történt, annak idején, amikor a gondos gazdaasszony kimeszelte a házát. Szép fehérre. Manapság nem ilyen meszelések vannak. Először papíron meszelik, minősítik át a földet, mezőből, szántóból belterületté, alácsövezik, villanyt, gázt, csatornát építenek bele, s ez már kétségtelenül fejlesztés. A baj csak az, hogy ez-után a fejlesztés után rendszerint megváltoznak a tulajdonviszonyok. Érkezik egy vevő valahonnan -, megveszi a telket. No, nem éppen azon az áron, amit mezőkorában ért, de nem is azon, amit alácsatornázva ér. S ekkor kezdődik, az új, tőkeerős tulajdonos jóvoltából az igazi fejlesztés: rövidesen elkészül a plaza vagy a "gyógycentrum". Az Ingatlanbefektetés című újság írja: "1995-ben és 1996-ban a befektetéseknek újabb lendületet adott az izraeli gazdaságban bekövetkezett belső válság, amely a külföld felé terelte a pénzembereket, és az, hogy akkorra Magyarországot a térség egyik legstabilabb, befektetésre alkalmasabb piacaként tartották számon." - Itt azért álljunk meg egy szóra. Milyen stabilitás volt akkor hazánkban? A Bokros-féle stabilitás éveit éltük, mindenki - mármint a Bokros-Suchman-Medgyessy-féle bankárkaszt kivételével - sokkal szegényebb lett, minden eladóvá vált, minden leértékelődött, gyorsan elkelt a villany, a gáz, a belterületi földek és Tocsik nemsokára elkezdte felvenni a sikerdíjait. Demszky a Vector 2000-nek fizetett, harmonikusan együttműködött a Horn-Kuncze-kormánnyal, benne majd a Bokrost váltó Medgyessyvel és a mögötte álló Fekete Jánossal. Még itt van a Leumi Bank, de már szedelőzködik. "1998-ra az izraeli befektetések elérték a 250 millió dollárt, és az előzetes adatok szerint 1999-ben mintegy 300 millió dollárra becsülhető a Magyarországra érkezett izraeli tőke nagysága." Azóta a befektetések összege elérte, sőt meghaladta a 900 millió dollárt, s így a kicsiny Izrael bekerült a legnagyobb külföldi befektetők körébe. Nem sokkal maradva el a hatalmas Németországtól vagy a még nagyobb USA-tól. "Célterületeik közé tartoznak az ipar, a telekommunikáció és legnagyobb mértékben az ingatlanfejlesztések." (Ingatlanbefektetés) Később majd tételesen felsoroljuk ezeket a fejlesztéseket. Most azonban álljunk meg egy pillanatra. 1995-96-ban adva van egy "belső válsággal" küzdő ország, ahonnan kimenekül a tőke, amint azt az Ingatlanbefektetés a liberális sajtó szóhasználatát idézve írja, meg egy stabil, ahol éppen ennek a stabilitásnak a következtében minden eladó. Itt mindenki szegény, s a napi fennmaradás érdekében mindent el kell adni. Legalábbis ezt mondják azok, akik a gyors privatizációt szorgalmazzák, intézik. Kik ezek? Az egyik Bokros Lajos, aki "Riccardó" álnéven írt a Beszélőbe gazdasági értekezéseket a rendszerváltás előtt, de ezt soha nem rótták fel neki szocialista elvtársai, sem előtte, sem utána, és akik magát a Beszélőt állítólag üldözték, a másik pedig Suchman Tamás, a marcali zsidó hitközség tisztségviselője, egy marcali zsidó fuvaroscsalád sarja. Történik még ekkor az országban, hogy folytatják a megkezdett bankkonszolidációt, azaz pénzt nyomnak bele olyan bankokba, amelyek előzőleg nagy hiteleket adtak soha meg nem nevezett egyéneknek, cégeknek, és emiatt elvesztették tőkéjük nagy részét, a Nemzeti Bank éléről eltávolítják a református magyar család történelmi nevű Bod Péter Ákosát, és helyére visszateszik a zsidó származású kedvencet, Surányi Györgyöt, s a stabilitás nagyobb dicsőségére a kormány elkezdi tönkretenni, becsapni, elszegényíteni az államszervezet alapsejtjeit, az önkormányzatokat, visszatartva a korábban elprivatizált belterületi ingatlanaikért járó pénzeket, és sikerdíjat ajánlva fel annak, aki rá tudja beszélni őket, hogy fogadjanak el sokkal kevesebbet is, érjék be egykori vagyonuk töredékével. Az ügylet egyik lebonyolítója, aki még ma is bíróság előtt áll: Tocsik Márta. A főbűnösök azonban különböző kitüntetések birtokosai. Itt, a stabil országban, ahová a válságövezetből menekül a tőke, a bankárok havonta leértékelik a nemzeti valutát, s így a menekült ingatlanfejlesztő egységnyi dollárjáért minden nappal nagyobb területre teheti rá a kezét. Bankárjai jóvoltából a magyarnak, legyen akár paraszt, kárpótolt, akár önkormányzat, minden órával több földet kell ingatlanfejlesztés alá bocsátani, hogy ugyanazt az összeget kapja meg érte, mint amit tegnap kapott volna. 1996 elején születik meg a médiatörvény, aminek a következtében gyorsan megalakult a két kereskedelmi csatorna, anélkül, hogy kifizetné az ügylet alapján járó áfát, és egyidejűleg rendszeres pusztítás áldozatává lesz a Magyar Televízió, és a nemrégiben alakult Duna Tv is a létéért, a fennmaradásáért küzd. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, természetesen, hogy mindkét kereskedelmi televízió, de elsősorban a Tv 2, a ma már "mosógép"-tévének nevezett, a Bronfman család tulajdonában van, és az irányítása is ennek megfelelő. Edgar Bronfman úr tudvalevőleg a Zsidó Világkongresszus elnöke. A Horn-kormány mindjárt hivatalba lépése után magas állami kitüntetéssel jutalmazta. Göncz Árpád elnöksége első ciklusában, a forró napokban, amikor sok jó tanácsra volt szüksége, hét- vagy nyolc ízben járt Amerikában, ennek a világszövetségnek a vendégszeretetét élvezve. Ennek egyik leányvállalata, az Emanuel Alapítvány - és a Soros rendezte meg ott egyik darabjának a bemutatóját, amiről a Magyar Fórumban tudósítottunk. Vessünk azonban egy pillantást a válságban lévő országra is, ahonnan magyar ingatlanfejlesztésekbe menekül a tőke. Ott háború van, pontosabban háború volt, háború dúl jelenidőben, és háború készül a jövőre. A hadsereget állandóan készenlétben kell tartani. Időnként mindenki katona. Senkinek nincs fogalma róla, hogy mennyibe kerül ennek a mindig győztes és mindig számszerű túlerővel szemben győztes hadseregnek a fenntartása, de hogy ez olcsó nem lehet, az nyilvánvaló. A tőkének mégis van útja kifelé. Idézzük újra az Ingatlanbefektetést. "A Magyarországon megjelenő külföldi befektetők közül talán az izraeliek vannak a legspeciálisabb helyzetben. Míg a nyugati országok befektetői a rendszerváltást követően érkeztek hazánkba azért, hogy megismerjék az országot és felmérjék a lehetőségeket, addig az izraeli üzletemberek számára Magyarország sok esetben a születés helyét, rokoni, baráti kapcsolatokat jelentett. Ma már kicsit más a helyzet. A Magyarországon jelenlévő legnagyobb izraeli befektetők közvetlenül általában nem kötődnek az itt élőkhöz - ezeket talán az itt dühöngő antiszemitizmus és a velük született mazochizmus vonzza ide -, de szinte minden esetben olyan képviselőt delegálnak üzleteik élére, aki jól ismeri ezt az országot. Így a befektetések és a magyarországi üzletek hátterében valóban dominálnak a közvetlen, személyes kapcsolatok." Fordítsuk le, értelmezzük az Ingatlanbefektetés ezen mondatait? Miért is ne? Még akkor is, ha ez antiszemitizmusnak minősül majd. Az izraeli befektetések zsidók számára létesülnek, azokat magyar zsidók irányítják, akik jól ismerik a terepet. Ennyi. Nincs ez másként a másik befektetési ágazatban, a telekommunikációban sem. Ahol pedig ez csak foghíjasan működik, mint az Állami Televízióban és Rádióban, a foghíjak betömése céljából ezeket állandóan kereszttűz alatt tartják. Addig, amíg olyan homogén nem lesz a vezetés, mint az izraeli üzletek élén, az ingatlanfejlesztésben. Izraelből nézve tehát Magyarország nem egyéb, mint egy nagy ingatlanfejlesztés. Jó üzlet ez? Igen, de egyelőre csak azért, mert potom pénzért lehet hozzájutni a magyar földhöz, ingatlanhoz. A haszon egyelőre csak a világbanki parancsok szerint tönkretett, elszegényített magyar talaj megvételében jelenik meg. A nagy üzlet majd akkor valósul meg, ha az új áron eladják ugyanezeket a fejlesztett telkeket. De eladják-e? Lehet-e feltételeznünk, hogy más céljuk is van ezekkel az ingatlanokkal, a fejlesztésekkel, az üzletláncok felépítésével, a plazákkal, mint a későbbi továbbadás? Gondoljunk bele: a pénzt háborús térből hozták ki, egy válságövezetből, ahol a legnagyobb tőke tulajdonosai sincsenek teljes biztonságban, s ahol gyakran a saját rendőrségüknek is szembe kell szállniok, sokszor véresen össze kell csapniok azokkal a telepesekkel, akiket az egykori Szovjetunió területéről hoztak ki. Ezek követelőznek és ezek nem látják be, hogy ott, a volt Palesztina területén már jóformán nincs számukra hely. Már Amerika is szót emelt a további telepítések ellen. Még ha ez meglehetősen hatástalan maradt is. A volt Szovjetunió területén, az egykori pogromok helyén államilag fedezett, lappangó antiszemitizmus van, nincs és nem is lehetséges semmilyen ingatlanfejlesztés. Ha ott lakóparkokat építenének és üzleteik élére csak olyan embereket neveznének ki, aki az Ingatlanbefektetés szavaival "jól ismeri az országot", a helyiek szétvernék a berendezéseket és nem tűrnék el a vezetőket, mert ők meg azt ismerik jól - vagy nem jól -, aki a befektető szerint jól ismeri az országot. A cionista összegyűjtés programja tehát megfeneklett, mégpedig elsősorban az arabok nagyarányú szaporodása következtében. Nincs hely, s egyelőre nem lehet annyit kiirtani közülük, hogy legyen. Más hely kell. Azok tehát, akiket a befektetők megbíznak a fejlesztések vezetésével, akik rokonok és barátok, nem arra figyelmeztetik a terepet nem ismerő sorstársaikat, a pénzembereket, hogy ne gyertek ide, mert itt tombol az antiszemitizmus, hanem éppen ellenkezőleg, azt mondják, azt kell hogy mondják, hogy itt a pénz is és az ember is biztonságban van, mert a nép - hála Istennek - türelmes, és csak a sajtónk írja azt, hogy itt antiszemitizmus tombol, meg kirekesztés, és üldözik a cigányokat meg a zsidókat. Valószínűleg megmondják nekik nyíltan: - Nézzed, elvtárs, ezt csak a mi sajtónk írja, hogy olcsó legyen a telek. És jön a pénz. Épülnek a plazák, a lakóparkok, a földeket átminősítik az önkormányzatok, mindenki előzékeny, és kalapot emel a tőke előtt. Bizony, szálláscsinálás ez, mégpedig olyan, amihez a médiumoknak és a pénznek százszázalékos összedolgozására van szükség, mert a gazdanépnek, a fejlesztés előtti földtulajdonosoknak nem szabad észrevenniök, hogy mi történik. A folyamatnak rejtve, a demokrácia és az Európához való csatlakozás jegyében kell lejátszódnia. Kenyeret keveset kell adni a népnek, de cirkuszt annál inkább. A cirkuszt az ingatlanfejlesztésekhez már évek óta Torgyán szolgáltatja, s ezzel teszi a legnagyobb szolgálatot az ingatlanfejlesztőknek, nem pedig azzal, hogy időnként kipát tesz a fejére. Cirkusz az is, amikor "komonistázik", és harag napját tart, s cirkusz az is, amikor letartóztatott mindenesét, államtitkárát védi, holott tudván tudja, kicsoda, micsoda. A következő részletben az ide érkező pénz útját, esetleges eredetét kísérelem meg nyomon követni. Az előző részben megállapítottam: az Izraelből Magyarországra irányuló tőkebefektetés aránytalanul nagy része ingatlanbefektetés. Megkérdőjeleztem, hogy ennek a hátterében csupán az a cél áll, hogy a magyar ingatlanokat megszerezve, a különböző izraeli cégek extra-profitokra tegyenek szert. Ehhez ugyanis egy idő múlva el kellene adniok ugyanezt az ingatlant. Ennek azonban semmi jele nincs most. Feltettem továbbá azt a kérdést is, hogy elegendő magyarázat-e erre az egyirányú, s jellegzetes mozgásra az a tény, hogy a magyar föld igen olcsó, s az ingatlanba befektetett pénz oly csekély, hogy nem is kell törődni azzal, mi történik később. Vagyis egy ismeretlen befektetési cél fennforgását sugalmaztam. Idáig elérve még mindig nem akarok többet, mint újabb tényekkel, tények csoportosításával, okok és összefüggések keresésével tovább kérdezni. Az eddig feltártakból egyelőre csak annyi világos, hogy valami különös, a szokványos tőkeáramlástól eltérő dolog történik. Miként már más helyen is, ezúttal is "szálláscsinálás"-nak neveztem a műveletet. Meglehet, kissé korán és mintegy megelőlegezve valamit, ami ennyire súlyos kérdések esetében megengedhetetlen, tudománytalan eljárás, legalábbis akkor, ha nem következik az okok feltárása. Hát következzék! Az ingatlanfelvásárláshoz és az ezekkel összefüggő nagyarányú plazaépítésekhez előbb meg kellett teremteni a pénzügyi feltételeket. Az az előfeltétel ugyanis, amelyre az előző részben hivatkoztam, tudniillik a Bokros-csomag és a magyar társadalom vészes elszegényedése, a "minden eladó" állapota maga is következmény. Olyan szerencsétlen állapot, amelybe el kellett jutni. Hogyan jutott a magyar társadalom és a magyar gazdaság a Bokros-csomag állapotába, a "minden eladó" állapotába? Vajon a rendszerváltásnak szükségszerűen kellett ide vezetnie, vagy voltak külső és belső rásegítő körülmények, és ezt a magyarságra nézve káros, veszélyes irányt szorgalmazó emberek? Terelők és elterelők. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy ilyen vizsgálódásokat, amelyek a rendszerváltozás esetleges hátsó céljainak vizsgálatára irányultak, még senki nem kezdeményezett. A rendszerváltás egy üdvös jelenség, amit nem illik egyes körök hátsó szándékaival bemocskolni. Aki így kérdez, gyanús. Az okság különben is, mint olyan, eleve ki van hagyva mai társadalmi kérdésfeltevéseink köréből. Ma nem szokás megkérdezni, hogy valami vagy valaki az-e, ami, olyan-e, amilyennek látszik, tettével, bűnelkövetésével van-e valami célja, sőt még a törvényeket is úgy hozzák, hogy a következményeivel, a távolabbiakkal különösen nincs tisztában minden törvényhozó. Akkor, amikor a tudomány, a biológia, az agykutatás, a fizika és a kibernetika egyre több, eddig nem sejtett okra világít rá, addig a társadalmi gondolkozás megreked valami felszínes tudomásulvételben. Az "állam rossz tulajdonos" mondták ki a rendszerváltás hajnalán a liberálisok, és az állítást senki nem kérdőjelezte, vagy nem merte megkérdőjelezni. Mindenfajta állam, minden körülmények között rossz tulajdonos? Továbbá, nincs-e, nem lehet-e érdeke, sőt létérdeke egy közösségnek éppen az állami tulajdonlás esetleg megváltoztatott tartalmú - fenntartása egy adott történelmi szakaszban? El kell-e jutni az állam rossz tulajdonos elven maradva addig, hogy a vízműveket, a csatornázást, a temetkezést és az energiaipart és kereskedelmet is el kell adni külföldi tulajdonosoknak? Mi az oka annak továbbá, hogy azokat a kivételes személyeket, akik mégis rákérdeztek ezeknek a privatizációknak az okára, rámutattak a helytelenségükre, rövid úton kipenderítették az állásukból, s lehurrogták, majd elhallgattatták őket? Közelmúltunk története, kinevezései és leváltásai, egyes elemek szélsőségesnek és szalonképtelennek nyilvánítása, egyáltalán: az érvelés és érdemi vita nélküli megbélyegzés gyakorlata arra enged következtetni, hogy mindebben megnyilvánul valami erőszak, valami hátsó szándék, amelyről a népnek nem szabad tudomást szereznie. Társadalmunk még ma is egyeduralmi jellegű, erőszakra épül, csak ez az erőszak másképpen van előadva. Ez nem fizikai erőszak, noha sokszor az is, hanem szellemi. Gúzsba köti a gondolkodást. Ezt az is bizonyítja, hogy arra sem irányul kérdés, hogy miért bélyegzik meg a kérdezőket és miért nem engedik kérdezni a tudományt. Miért csak egyfajta, lényegében véve marxista és marxistából liberálissá lett közgazdaságtant tanítanak az egyetemen, miért állapítják meg önkényesen és a sajtómonopólium reklámfogásaival az új irodalmi értékeket, miért nem tanítják a történettudomány mindegyik irányzatát, miért van egyoldalúan liberális tájékoztatás és tömegkultúra? De az alapkérdésünknél maradva: miért nem kérdez vagy kérdezhet rá a tudomány a rendszerváltás körülményeire, okaira, esetleges rejtett, feltáratlan céljaira, a rendszerváltást irányítók, vagy azok egyes köreinek kapcsolatrendszerére, függésére, külföldi elkötelezettségeire és a sorsunkat eldöntő globális erők velünk kapcsolatos céljaira? Miért nem lehet megkérdezni, hogy valamely tőke honnan jött, miből származik és mit akar itt? A gondolkodás megreked ott, hogy a piacgazdaság, amelyet a Nyugat telepít ide, jobb, mint a szovjet szocializmus ami kétségtelen -, de azt már, hogy az ide beérkező tőkének valami más, esetleg politikai, netán etnikai célja is lehet, azt szégyenlősen nem kérdezi senki. Arról már beszélnek a nemzeti radikalizmus körébe tartozó közgazdászok, hogy egyes piacvesztéseinknek, tulajdonvesztéseinknek akár tragikus következményei is lehetnek nemzetünk számára, de a hátsó szándék, a kiszámított kártétel és a "tudatos ingatlanfejlesztés" gondolatáig nem jut el senki. A privatizációnak a nemzeti sorssal való összekapcsolása nacionalizmus, és természetesen tabu. Erre nincs ösztöndíj. Amelyik kutató pedig mégis erre vetemedik, az félredobódik, és műve nem épül bele a tudományos és a közgondolkodásba. Elhallgatással van eltiltva. Huszonöt-harminc éve arról esik a legkevesebb szó, mi az érdeke a közösségnek. Ezzel ma már csak idős, megviselt emberek, hatalom nélküli hagyományőrzők, maradék ötvenhatosok, megbélyegzett horthysták vitézkednek. Meg újabban, hála Istennek és a mi tevékenységünknek, az ifjúság táguló körei, amelyek még úgyszintén nincsenek hatalomban. Megtartani egy üzemet, egy birtoktestet és jól működtetni, vagy pedig gyorsan eladni? És ha eladni, kinek és mennyiért? Ezt, a nemzeti sors számára legfontosabb kérdést senki nem vizsgálja. A liberális élcsapat, az SZDSZ ehhez már 1989-ben azt is hozzátette, hogy nem szükséges az állami tulajdont kezelő személyeket, a rosszul működtetőket lecserélni, mert ha megváltozik a tulajdonforma, ha az állami vállalatból részvénytársaság lesz, akkor mindjárt, sőt szükségképpen jól fog működni. Az állami tulajdont a régi, szovjetes formában rosszul működtetők mind a kommunista nómenklatúra tagjai voltak, de hogy miért ragaszkodott hozzájuk a liberális élcsapat, arra most az Ingatlanbefektetés című honlap már idézett mondatai vetettek valami sivatagian szikrázó fényt, megállapítva, amit már idéztünk, hogy az izraeli befektetők, akik nem őshonos magyarországiak, szeretik rokonokra, barátokra, olyanokra bízni a megvett üzemet, akik előtte is vezették, irányították. Természetesen nemcsak azoknak az üzemeknek a vezetői maradtak a helyükön, amelyeknek most izraeli tulajdonosa van, hanem a többi is. Ehhez viszont azt kell nyomban hozzátenni, hogy egyetlen külföldi cégről sem tudható pontosan, ki a tulajdonosa. Végső soron. A kádermentésben akkor, 1989-ben, 90-ben csak politikai hatalomátmentést látott az ember, s undorodva fordult el az SZDSZ-től mint párttól, hiszen ez korábban ennek éppen az ellenkezőjét hangoztatta, most, tíz év múltán azonban egy céltudatos és rendkívülien előrelátó szálláscsinálást is fel kell felfedezni benne. Mire kellett és mire nem kell ma már az SZDSZ? Kezdetben a szálláscsinálásra és az átmentésre szervezték, arra tartották fenn, most azonban, hogy már itt vannak azok, akiknek szállást csináltak, nem kellenek, mert megszokott, beléjük rögzült hangoskodásukkal felhívják a figyelmet az eddig sikeresen elrejtett hátsó célokra, az ingatlanfejlesztésre. Ez áll a Kuncze-Demszky-váltás mögött is. Remélik, hogy Kuncze arcával el lehet takarni Bauert és a többit. Merész feltételezés, de teljesen kizárni nem lehet, hogy a '90-es, '91-es átmentésekben, görcsös kádermentésben, magában az Antall-Tölgyessy-paktumban valakik már látták a mai plazák helyét, sejtették az árát, ismerték a helyrajzi számát. Az azonban kétségtelen, hogy a magyar rendszerváltás akkori, hirtelen elkanyarításában, visszafogásában benne volt az egész nómenklatúra burzsoává válása, a piacszerzés és az egész Magyar Ingatlan sorsának ilyen látomása, az aligha lehet vitás. A paktum csak a tévék, rádiók sorsáról intézkedett. A többi aztán jött magától. Mindezt a bekövetkezett eladások és vásárlások bizonyítják. A beszédes tények. Az eladók köre és a vevők köre. Ha az MSZMP KB hatásköri listájáról kinevezett elvtársnak nyomban mennie kellett volna, akkor nem lett volna lehetősége később, a Bokros-csomag után mint "jó rokonnak" aláírni az egydolláros eladási szerződést. És esetleg a dolgozókat sem kellett volna mind szélnek ereszteni. De hát 1988-89-90-ben az egész társadalom át volt itatva liberalizmussal, ami akkor egyedülien, kizárólagosan jelentette a szabadságot a Kádár-rendszer kissé már megszokott, áporodott, rossz levegőjével szemben. Más lehetőség nem volt? Harmadik út nem létezett? Ez volt a nagy csalás. Aki a harmadik úttal próbálkozott, azt nyomban szélsőségesnek minősítették, kirekesztették, és most itt vagyunk a plazák tövében, az "ingatlanfejlesztésben". A nyolcvanas években, amikor Reagan elnök olyan fegyverkezési versenyre hívta ki az oroszokat, amit azok gazdasági fejletlenségük következtében nem bírtak követni, és megindult a glasznoszty, s Gorbacsov elkezdett tárgyalni, egyszerre több jövőkép alakult ki. A szovjet hatalom teljes és radikális megdöntése nem szerepelt az amerikai tervek között, mert egy esetleges lázadás az atomerő indítógombjait is veszélybe hozta volna, és Kína számára óriási előnyt jelentett volna. Tehát a lassú átgyúrást és a gyors Coca-Cola-benyomulást választották. Ezenfelül valószínűleg csak Németország egyesítéséről döntöttek, de a német gazdasági és politikai erő megnagyobbodását Németország európai körbevételével és gazdasági leterheléssel kívánták ellensúlyozni. Magyarország, ha szóba került egyáltalán, csak mint opciós terület kerülhetett szóba. Kézenfekvő volt, hogy Ausztria és Németország kapjon opciót Csonka-Magyarországra. Ez részben meg is valósult, már csak a történelmi körülmények folytán is. Magyarországra azonban, most már látjuk, mintegy hátulról vagy alulról Izrael is opciót jelentett be. Washingtonban, hogyan, hogyan nem, helyt adtak ennek az opciókérésnek. Persze a német opció sincs kizárva, különösen ha olyan a cég tulajdonosi szerkezete, hogy a másik opciót is érvényesíti (Deutsche Telekom-Matáv). Magyarország 1982-ben lett tagja az IMF-nek, a Nemzetközi Valutaalapnak. Az ügyet szovjet engedéllyel, PB-hozzájárulással, Kádár rábólintásával az akkori pénzügyminiszter és az akkori AMNB-elnök mellett, pontosabban előtt az a Fekete János MNB-elnökhelyettes intézte, aki később, a kilencvenes években megcsinálta, igaz, csak egy rövid szívásnyira a magyarországi Leumi Bankot, és aki ma már bevallottan izraeli-magyar kettős állampolgár. A Leumi a Moszad, az izraeli titkosszolgálat kezében lévő bank. A legfontosabb értesülésekhez való hozzájutás szála tehát adva van. Soha senki nem fogja megtudni, hogy valójában milyen információk kerültek be ezen a szálon és egy-két továbbin, melyekre majd még kitérek, és milyen állapotrajzok, kérések, ajánlatok kerültek ki ugyanakkor. Egy szép, jól záródó aktatáska nem csupán dollárkötegek Moszkvába kiszállítására alkalmas. Mi arra vagyunk utalva, hogy a megtörténtekből, a privatizáció lebonyolítási módjából, kedvezményezetti köréből, illetve kárvallottaiból, valamint egyes politikai lépésekből következtessünk. Kezdem magammal, mert ez a legegyszerűbb. Már a közösen kiküzdött és Aczélék által árgus szemmel figyelt Hitel egyik első számában leírtam, 1986-os amerikai élményeim, valamint az 1988-ban már erősen fújó rendszerváltó szél hatására, hogy "nekünk, magyaroknak ügyelnünk kellene, nehogy a moszkvai húskampó után most egy New York-i húskampóra akasszanak bennünket". A mondatot természetesen megértették. 1989 végén Kis János, az SZDSZ akkori elnöke Amerikából hazajövet kijelentette, hogy a két párt, az MDF és az SZDSZ között lehetséges az együttműködés, a szövetség, ha engem kihagynak belőle. Mert antiszemita vagyok. Én persze tudtam, hogy a húskampókról van szó. Nem lehet a vezetésben olyan ember, aki ezt így látja. Még csak nem is washingtoni, hanem New York-i húskampó? New York a világ legnagyobb zsidó városa. Miről beszél ez az ember? Az átakasztás megtörtént, és az MDF-ből való kizárásom is. Sorsom további részletei meglehetősen ismertek, ma az Orbán-kormányt óvják a velem való együttműködéstől, pedig brüsszeli húskampóról még nem is írtam. Lehet, hogy ott már nem is árulnak bontott sertést, marhát, csak csomagolt darabokat, tehát a hasonlatot keresőnek pultra kitett és vákuumcsomagolt országokkal kell példálóznia. A vákuumot mi magunk, a hűtést a kereskedelmi tévék állítják elő. Izraeli beruházásban felépült budapesti irodaházak Cím Ker. Év Beruházó/fejlesztő Business Center 99 (Váci út 99.) XIII. 1996 Business Center 99 DUNA PLAZA (Váci út) XIII. 1996 Transelektro, majd Ofer Brothers Metropol Vision XIII. 1997 nemzetközi befektetőcsoport Metropol West (Tüzér u.) XIII. 1997 nemzetközi befektetőcsoport Metropol South (Hun u. 2.) XIII. 1996 nemzetközi befektetőcsoport Metropol Center (Tüzér u. 2.) XIII. 1995 nemzetközi befektetőcsoport Metropol East XIII. 1999 nemzetközi befektetőcsoport Business Center 22 (Baross u. 22.) VIII. 1999 Business Center 99 Kft. Lotar center (Baross u. 52.) VIII. 1999 nemzetközi befektetőcsoport Fogarasi út 3. XIV. 1999 Business Center 99 Kft. Pálya utca XII. 1999 Bes-Net csoport Hermina Towers XIV. 1999 Bes-Net csoport http://www.ingatlanbefektetés.hu/szam2/c08.html Más is történt azonban, ami az ingatlanbefektetés irányába mutat. 1989 nyarán öt időközi választást tartottak, amelyek közül négyet az MDF nyert meg; egyben, Kiskunfélegyházán érvénytelen volt a választás. Ezekre mindegyikre úgy került sor, hogy az MDF kezdeményezte aláírásgyűjtéssel a régi kommunista képviselőt visszahívták, vagy az a visszahívás elől menekülve lemondott. S a helyére újat választottak. Így került többek között Pest megyében a hírhedt Cservenkáné helyére Roszik Gábor, aki később, már mint MDF-es képviselő, a hírhedt Dunagate-aktákat nem a saját pártjának, hanem a Fidesz-SZDSZ-nek adta át. Kecskeméten Debreczeni József, Szegeden Raffay Ernő lett megválasztva, Zalaegerszegen pedig Marx Gyula. A megválasztottak későbbi elirányulásától eltekintve ez óriási siker volt, előrevetítette az MDF esetleges későbbi abszolút győzelmét, amit éppen a Dunagate-tel felhozott SZDSZ akadályozott meg. A sikeren felbuzdulva, s az erős pécsi szervezettel együttműködve éppen a következő áldozatra nyomultunk volna rá. Pécs I. kerületének képviselője, az egykori Baranya megyei első titkár, Aczél György volt. Antall azonban ezt a visszahívást - többedmagával - leállította, mondván, hogy Aczél szívpanaszokkal kórházba került. Halálát mégsem okozhatjuk ezzel az ingerrel. A pécsi szervezet meghátrált. Aczél megmenekült a megszégyenítő visszahívástól, s vele az MSZMP-nek az a szárnya is fennmaradási engedélyt kapott, amelyik később eljutott az ingatlanbefektetésekig és a tőkés létezés gyönyöreiig. Aczél vonalát a pártban és az MSZP-ben Nyers Rezső vitte tovább, a stafétában ő még közre tudott működni. Aczél 1991-ben halt meg, minekelőtte részt vett az MSZP megalakulásában, és funkcióitól megszabadulva irattárának rendezgetésével foglalatoskodott, immár Bécsben. Utolsó pártmegbízatása a Kádár-irattár rendezése. Végelszámoláskor nincs ennél fontosabb. Életrajzírója, Révész Sándor vaskos könyve végén megállapítja, hogy 1990-ben valószínűleg az SZDSZ-re szavazott. Arra a pártra, amelynek a magját, a "demokratikus ellenzéket" állítólag éveken át üldöztette, és amelyik elsőként mondta ki, még Kádár életében, hogy "Kádárnak mennie kell!". Akkor, amikor ő még Kádár jobbkeze volt! Bajuk semmi nem lett ebből a nagy kijelentésből. Később pedig képviselőik minden kádert, különösen azokat, akiket rokoni, baráti szálak fűztek a későbbi befektetőkhöz, a helyükön kívántak hagyni. Céljukat el is érték. Ez pedig azért tartozik ide, a mostani ingatlanbefektetési elemzésbe, mert Aczélról közben kiderült, hogy már politikai bizottsági tagként is kétfelé játszott. Mindezt az a Lovas István hozta nyilvánosságra, akit most minden képzeletet felülmúló aljassággal, magánéletében való vájkálással akar megsemmisíteni két Soros-komisszár, anélkül természetesen, hogy közéleti-politikai cikkeibe foglalt állításaival vitába szállna, azokat idézve cáfolná. Most fény derült arra, hogy Aczél titokban már a hetvenes években találkozott a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetőivel, és azokkal a reformkommunisták SZER általi támogatásában egyezett meg. Erről a találkozásról, mint döntő fontosságú és a szocialista rendszert lényegében véve eláruló megegyezésről most is kevés szó esik. Nem állították be ezt abba a folyamatba, amelyik szükségképpen elvezetett a mai helyzetbe. Elfelejtették, hogy a SZER-t ezután fokozatosan a demokratikus ellenzék szolgálatába állították. Puddington úr, akinek visszaemlékezését Lovas felidézte, nem ír a későbbi, már nem Aczél, hanem jó emberei által megejtett bécsi találkozókról, a nyolcvanas évek fellazulásairól. Azt természetesen nem állíthatjuk, hogy Aczél és társasága már ezen az első találkozón megállapodott abban, hogy idővel Konrád György elvált felesége is a Rádió munkatársa lesz, mint a vákuumosodó Magyar Ingatlan viszonyait jól ismerő, megbízható személy, s az sem következik mindebből, hogy Konrád György ezen a rádiós, vagy talán Aczél-csatornán kapta az értesülést: fel lehet vetni a két Németország egyesülésének kérdését, mert már nem eltiltás jár érte. Mi a tényt közölhetjük: felvetette, mégpedig akkor, amikor Walter Ulbricht elvtárs fala a két Berlin között még állt és a fal tövében még lőttek. Nem tudott ő valamit, amit mások nem? Aczél természetesen nemcsak a müncheni liberálisoktól szerezhetett híreket a világ változásairól, hanem az utazó és világbanki konferenciára járó kettős állampolgár elvtársától is. Kétségtelenül szükségük volt egymásra, mert itthon a vaskalaposok hevesen támadták mindkettőjüket és egy véd- és dacszövetségben semmi sem jelent többet a bizalmas információknál. Ők egyébként is összetartoztak. Ha egyszer a világ legerősebb hatalmi központjában és annak is a pénzt osztó kemény magjában az a vélemény - folyosón, vacsorán, s esetleg döntéshozatalkor is -, hogy a szovjet rendszer napjai, jó, mondjuk évei meg vannak számlálva, akkor az okos ember, s az, aki tudja hová tartozik, nyomban az átmentésen kezd gondolkodni. A vezető pozíciókba kinevezni, ott megerősíteni a saját embereket, s a rendszeren belül egy olyan alrendszert képezni, amelyik úgy hajtja végre az átmentést, hogy közben megszerzi a hülye nép bizalmát, és a rendszer legnagyobb, legradikálisabb ellenzékének kitüntető címét is. Szamizdatokat ad ki, amelyeket mi üldözünk, miközben biztosítjuk a következő számok megjelenését és az egész világon való szétterjedését: SZER. És ellátjuk őket olyan információkkal, amelyekhez a rendszerünk - a közös rendszerünk! népi-nemzeti ellenzéke nem jut hozzá. Amelyhez természetesen maga a nép soha nem jut hozzá. (Vagy legfeljebb most, 2001-ben, amikor ezeket a levezetéseimet közreadom.) Nem tudjuk miről tárgyalt Aczél Rómában a SZER vezetőivel, de azt tudjuk, hogy a SZER a CIA intézménye volt és a magyar osztály vezetői úgy, hogy a főnökök ne tudjanak róla, semmiképpen nem tárgyalhattak egy olyan magas rangú kommunista vezetővel, mint amilyen Aczél volt. Ha pedig a CIA vezetői tudtak erről, akkor tudniok kellett a Moszad illetékeseinek is, annál is inkább, mert ők Aczélt másként is számon tartották. Hogy miként, azt azonban csak 1989-ben tudhatta meg egy szűk kör. Erről Révész elvtárs, az életrajzíró így ír: "Ezután Aczél egy rövid közbeszólást leszámítva, négy hónapig nem szólal meg a központi bizottság ülésein. Jelen van, de hallgat. Azon az április 12-ei ülésen is, amelyen Kádár elmondja utolsó, zavarodott beszédét. Egy KB-ülésről maradt távol (izraeli útja miatt), a május 8-airól, amelyen Kádárt felmentették pártelnöki beosztásából. Erről Aczél Izraelben szerez tudomást, és felháborítja, hogy ezt teszik egy "haldoklóval". Az egyik fővezér, a kulturális és információs főember rendszer végi, a kétségtelen bukás előtti izraeli útját nem szabad csak menedékkérésnek tekinteni, és nem szabad csupán vezeklésként felfogni. Ennek az utazásnak, amelyet sokáig titkoltak a nagyközönség előtt, jelképes értelme, jelentése volt, amelyet csak azok a beavatottak értettek meg, akikre tartozott. Kétségtelenül Aczél ezen az úton vezekelt is, amiért elhagyta kora ifjúsága cionizmusát, zsidó hitét, és kommunista lett, Appel Henrikből Aczél György, ahogy Dzsugasviliből, a grúz postarablóból Sztalin, azaz szintén acél. A vezeklésről és a megbocsátásról, az újra befogadásról később meleg hangú cikkben írt a Szombat című zsidó kulturális hetilap, csak arról nem írt senki, sehol, hogy mi volt, mi lehetett Aczél poggyászában. Mit vitt ki, mit adott át és mit hozott haza, esetleg üzenetként. Mert egy ilyen hirtelen feltámadt vágyakozást a Sion hegye és a Város iránt nem magyaráz meg kielégítően az ifjúkori elkötelezettség. Aczél minden lépését politikai célok vezérelték. Gyávának sem lehetett - nem is volt annyira gyáva, ahogy látva a kétségtelen bukást, most ott keressen magának menedéket. Nem, ez politikai utazás volt, üzenet, iránymutatás és nyilván elő is volt készítve, azaz valószínűleg hívták. Izraelnek, a mai ingatlanbefektetőknek, s azok elődeinek szükségük volt azokra a tájékoztatásokra, amelyeket csak tőle, a megtérőtől kaphattak meg. Tudni kellett, kire számíthatnak, és kire nem. Kiket kell otthagyni a helyükön és kiket nem, kik tudják megvédelmezni a maguknál kisebbeket, és kik tudják megteremteni a privatizáció előfeltételeit, kire szabad bízni a bankrendszert stb. Ostobaság volna feltételezni, hogy mindezt két hét alatt forgatókönyvszerűen megbeszélték a már betegeskedő Aczéllal odakint. Ezt természetesen nem is állítom. De azt már igen, hogy ez is egyik fontos állomása volt annak, hogy ma az Ofer család a legnagyobb plazaépítő. A Váci úti Duna plaza mellett még tizenvalahány plaza épül, vagy terveződik Magyarországon, mégpedig a legfontosabb, legnagyobb magyar városokban. Zalaegerszegtől Nyíregyházáig. A Duna plaza mögött - már hogyha a Váci út felől nézzük -, pedig most folynak az előkészületei egy óriási hajó- és jachtkikötő, szállodasor és lakópark építésének, amelyik a plazával együtt egy új, soha nem látott minőségű városmag kialakulásával fenyeget. Ez az új luxuskikötő a haldokló Csepeli Szabadkikötő fölött épülne akkor, amikor a magyar tengerhajózás és a Duna-tengerhajózás már el van adva. Már nincs magyar hajó a tengeren. Akadt olyan hajó is, amelyet 1, azaz egy dollárért adtak el, hogy aztán új tulajdonosa röviddel ezután egy, azaz 1 millió dollárért dobja oda a hullámok hátára. A pénz sorsáról semmit nem tudunk. Feküdhet Cipruson, az off-shore-paradicsomban, fél lábbal a Közel-Keleten, de megbújhat az ingatlanbefektetést jól ismerő jachtkedvelők zsebében is. Mindenesetre ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, hogy egyáltalán ezeket el lehessen képzelni, fel kellett számolni többek között az Óbudai Hajógyárat is, amely eladdig a közismerten rossz tulajdonos Magyar Állam kezében volt, utána csődbe kellett juttatni a magyar hajózást, és a hajókat el kellett adni, létre kellett hozni az adót sehol nem fizető cégek sorát, és ki kellett választani azokat a vezetőket, akik mindezt, természetesen nagy egyéni haszonhoz jutva végrehajtják. Ez mindegyik önmagában álló mozgásnak, ténynek látszik, eddig legalábbis senki nem kísérelte meg sorba állítani mindezeket és megkeresni az esetleges összefüggéseket. Az előző részben megkíséreltem felvázolni Magyarország rendszerváltás utáni átalakulásának általam leglényegesebbnek tartott elemét, az állam státusváltozását. Az államot már a Kádár-korszakban elkezdte megszállni a liberalizmus, mint előőrs, és nyomban utána mint zöm: a pénzhatalom. Nem tévedünk nagyot, ha ezt a banknyomulást, a Világbank és az IMF beleszólásának megnövekedését tekintjük a rendszerváltás előkészületeinek. A Kádár-korszakban az egypárti parancsuralomba beleillesztett liberalizmus látszólag szocialista reform volt, s mint ilyen, rokonszenvet váltott ki, s máig nem lepleződött le, mint szálláscsinálás. Mert ebbe az irányba, a kérdésfeltevésnek eddig a köréig senkit nem engedtek és senki nem merészkedett. Csak most, hogy megjelent Révész Aczél-életrajza, tárult föl az a képtelenség, hogy Aczél György, életrajzírója feltételezése szerint, a kilencvenes választásokon nem egyik vagy másik utódpártra, azaz az MSZP-re, vagy az MSZMP-re, hanem az SZDSZ-re szavazott. A párt második embere. A reformok atyja, a sztalinisták üldözöttje, a kultúrember. Még akkor is, ha ez csak feltételezés, döbbenetes erővel mutat rá az irányra, a szándékokra, annak a történetnek a lényegére, ami a magyarsággal történik. Ha ez igaz, akkor Aczélnak és a kései életrajz-írónak tudnia kellett a következőket: az SZDSZ nem az, ami, nem radikális rendszerváltó párt, hanem a mi pártunk. A későbbi ingatlanfejlesztőké. Miben foglalható össze eddigi elemzéseim lényege? A fentiek mellett talán a nagyon tudatos személyzeti politikában. Már a nyolcvanas években elkezdődött, Aczél káderkiválasztásaival, kinevezéseivel, elhallgattatásaival, eltiltásaival. A kulturális és a tudományos élet vezető helyeit saját embereivel szállta meg, számukra a párt által uralt sajtóban nyilvánosságot teremtett, hangadóvá és mértékadóvá tette őket, s a már korábban is birtokba tartott pénzügyi rendszer után a gazdasági kulcspozíciók többségét is megszerezte. A rendszerváltás előtti években és a következőkben is ezt a megszállást sikerült az állandóan magas lángon tartott népi-urbánus vitával elfödnie, s mire a rendszerváltásra sor került, már meg volt szervezve a reformer sajtócsapat - Mester Ákos és csapata -, amelyik ezeket a korábban kinevezett liberálisokat, oda származottakat a jövő embereinek, a demokrácia bajnokainak tüntette fel, és a nem ilyenek iránt legalább fanyalgást mutatott, vagy egyenesen lefasisztázta őket. Igyekeztek olyan politikai körülményeket teremteni, amelyben a rendszerváltás leegyszerűsödött volna az MSZMP vaskalaposainak, Biszku Béláinak, Berecz Jánosainak eltávolítására. Az irányítás pedig kerüljön az Aczél-körbe tartozó, egyébként ugyanúgy kommunista múltú, KB-tag és PB-tag kettős állampolgárok, vagy lehetséges kettős állampolgárok körébe. Ez a művelet mégis csak részben sikerült nekik. Az MDF népi szárnyának, az e sorok írója mögött tömörülők MDF-en belüli elégedetlenségének volt ez köszönhető. Az "Apák és fiúk" megjelentetése éppen a csomagterv titkosságát vágta szét. Azért is voltak annyira dühösek érte. Az SZDSZ nem nyert, nem jutott kormányra, paktumot kellett kötni, s ez időveszteséget jelentett nekik. Aczél kiestével ez a politikai nyomulás nem szűnt meg. A korábban Amerikába kihelyezett emberek, a kiüldözöttnek látszó lukácsisták, az USA-ba kitelepülő s egyetemeken szállást és némi katedrát kapó emberek - köztük az Akadémia volt elnöke, a Kádár-korszakról egyetemi dicshimnuszokat zengő Berend T. Iván (Gólyavári Esték) -, szorgalmasan szőtték a kapcsolati hálót. Politikai életbiztosításokkal kellett az otthonmaradt ingatlanfejlesztőknek védelmet és előmeneteli lehetőséget szervezni, a nemzeti kormányt rákényszeríteni az alkalmazásukra, és megakadályozni a nem a körükbe tartozó nemzeti középosztály tőkéssé válását. Elfoglalták például a privatizációt felügyelő, intéző auditáló, a vállalatokat felmérő és a vevőket kijelölő nagy nemzetközi cégeket, mint a Deloitte and Touche, a Procter and Gamble és a Baker et McKenzie. De már ekkor is érkeztek szép számban a közvetlenül Izraelből ideküldött emberek. Még a tőkét ők nem hozták, hanem csak a helyet keresték neki. Néha egy-egy gikszer is becsúszott. A rendszerváltáskor amerikai nagykövet nyíltan és diplomáciai hatáskörét túllépve beleszólt a dolgokba, ezért el is kellett innen vinniök, s átkerült a bankszakmába. A kulcspozíciók megszerzésével egyidejűleg folyt és folyik ma is az állam leépítése, gyengítése és a mindenkori kormány hatókörének a szűkítése. A liberális állam ma már nem állam és nem hatalom abban az értelemben, amilyen hatalommal hatvan, hetven évvel ezelőtt rendelkezett. Ez fejlődésnek van feltüntetve, a szabadság nagyobb fokának, egyes ember cselekvési területe megnövekedésének. Holott nem így van. Az államtól és a kormánytól elvett hatalmat, jogosítványokat, vezetési készségeket nem a köznek, a népnek, még csak nem is a civil társadalomnak adták oda, mint ahogy mondják, hanem ez ma mind, szőröstül-bőröstül a pénz, a pénz hatalmasainak, a nemzetközi tőkés társaságoknak, a bankoknak és a bankároknak a kezében összpontosul. Ez a globalizmus. Ezt David C. Korten írta le mindeddig legtökéletesebben és a legnagyobb erővel a Nemzetközi tőkés társaságok című könyvében, s ugyanezt fejtegeti filozófiai síkon, egyedülállóan magas színvonalon a mi legnagyobb szétnézőnk és legmélyebben látó magyar filozófusunk, Molnár Tamás is. A globalizmusba vezető történelmi utat összeköti az állam és az egyház viszonyának tárgyalásával, az értelmiség háttérbe szorításával. Az egykor dicsőséges polgár, a szabadpiac megteremtője, éppen most nyomorodik bele a globalizmusba. Természetesen ma már a globalizmusnak, a globalizmus ártalmainak s a jövőféltésnek óriási irodalma van, amelyik mégis, minden túlerő ellenére, azzal kecsegtet bennünket, hogy az emberiség kilábal ebből az új világuralomból, pénzügyi zsarnokságból. Az úgynevezett liberális demokrata állam kétosztatú. Egyik oldalon van maga az állam a kormányával, amelyet minden negyedik évben szabad választásokon kell megválasztani, hogy végezze el az adminisztrációt, és egyengesse az utat a tőke szabad áramlása előtt, vezesse az anyakönyveket, már amennyire az adatvédelmi ombudsman megengedi, lehetőleg tartson rendet, "biztosítsa a stabilitást", de vég-eredményben a lényeges dolgokba ne legyen beleszólása. A pénz dolgait egy, a választott kormánytól igen, de a nemzetközi pénzvilágtól korántsem független jegybank intézze. Majd minden jegybank legyen csupán fiók, mert a minden államban bevezetendő közös pénz ügyeit egy központi bank intézi. Ez dönt minden, még meglévő nép sorsa felől. Ha 2002 elején Európa tizenöt államában bevezetik az eurót, megtörténik a nagy lépés ebbe az irányba. A globalizmus számára kiemelkedően fontos, hogy a legtagoltabb földrész, a kereszténység és a világot megváltoztató racionalizmus együttes kultúrájának bölcsője, a legtöbb egykor nemzeti államot magában foglaló földrész kerüljön bele először a pénzügyi karámba. A közös pénzzel gyakorlatilag megszűnnek a nemzeti függetlenségek. A szó mindenütt és állandóan a választásokról esik, de a megválasztott, önmagát belterjesen és titkosan újratermelő pénztulajdonos kör uralkodik. Magyarország még az uniónak sem tagja, s az euró bevezetésétől még messzibb van, a pénzügyi hatalom azonban már ugyan-azoknak a nemzetközi erőknek a kezében összpontosul, mint az eurós országokban, és a következő vázlatban, elemzésben éppen azt kívánom bemutatni, hogy a mára sikeresen meggyengített magyar államba hogyan nyomul be egy Magyarországra specializálódott tőke, az izraeli tőke, hogyan veszi át a tényleges hatalmat, nemcsak a gazdasági élet nagy vonalakban való irányítását tekintve, hanem akár az apró élettények meghatározásában is. A liberális állam, a kétosztatú tér egyik felén Magyarországon a gyenge kormányok és állandóan gúzsba kötött állam mellett, a másik terebélyesedő, terjeszkedő, hatalmi teret a nemzetközi tőke, a pénzvilág, az izraeli cégek és embereik töltik ki. A következőkben ezeket a cégeket, a köztük lévő összefüggéseket fogom elemezni. Ha alcímet adnék ennek a résznek, azt írnám: Plazaország tulajdonosai. Mindenekelőtt egy érdekes, senki által nem tudott és nem közölt tény: Budapesten jelenleg 167, azaz százhatvanhét olyan izraeli tulajdonban vagy döntő izraeli befolyás alatt álló cég, kft., rt., bt. működik, amelyik vagy kizárólag, vagy részben ingatlanügyletekkel foglalkozik. Ennek az adatnak a fényében hirtelen megvilágosodik a Grespik László elleni hajsza célja is. Grespik László, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője, tehát hivatalból felügyelője a külföldiek ingatlanvásárlásainak, a fővárosban elsősorban lakásvásárlásainak. Belenézve a hivatali aktákba, feltűnt neki az évente több mint kétszáz izraeli ingatlanvásárló és az aránytalanság. A négy-öt milliós Izraelből több igény érkezik, mint a szomszédos, nyolcvanmilliós Németországból? Nyilvánosságra hozta az adatot. Második "Apák és fiúk". Majdnem agyonütötte a sajtó, gúny tárgya lett minden mondata, személye. Üldözik ma is. Az izraeli vagy izraeli többségi tulajdonban álló ingatlanfejlesztő cégek jegyzéke természetesen rendelkezésre áll, és ha majd ez a cikksorozat különkiadásban, együttesen is megjelenik, a jegyzékben ezt is közreadom. Most csak a valóság és a felszín, a sajtó által felrajzolt hazug világ és a valóság közötti szakadékra kívánok rámutatni. Ez a 167-es szám még akkor is elképesztő, ha nem mindegyik cég foglalkozik csak ezzel, és hogyha többnek csak az ezzel kapcsolatos kutatások, felmérések, és egyáltalán a magyar állam ellenőrzése lehet a feladata, mások pedig egyéb tevékenységük mellett foglalkoznak ezzel is. De 167 cég, amelyeknek mégiscsak módjukban van izraeli pénzelőik megbízását teljesítve onnan, vagy máshonnan, de ott is jóváhagyott személyek számára ingatlant vásárolni, a nagyobbaknak a plazaépítésekbe és más városátalakító tevékenységekbe belefolyni, ez bizony már szignifikáns. Ez már megszállás, vagy legalább előkészület arra. Kétségtelen, hogy egyidejűleg megkezdődött a város, Budapest átalakítása. A plazaépítések, a bevásárlóközpont-telepítések és a lakóparképítés, a banküvegpaloták köré új városközpontok szervezése és a lakásvásárlások új városszerkezet, tehát új, más kultúra megteremtését célozzák. Az új csak úgy léphet a régi helyébe, ha a régit eltörlik. Budapest sok régi szerkezeti eleméért, elkorhadt részéért, eldzsumbujosodott negyedéért természetesen nem kár, ha lenne egy saját magyar terv arra, hogy ezeket mi váltsa fel. Ha az végre megfelelne a magyar nép ízlésének és nemzeti igényeinek, ha magyar fővárost és benne magyar kultúrát tervezne, álmodna akárki is a régi helyébe. Budapestet Kádár körülrakatta alvónegyedekkel, tömbökkel, kockalakótelepekkel, amelyek többsége már elöregedett. Ez a lakótelep-kultúra, vagy inkább eltömegesedés sokat ártott az egész városnak, de kétségtelen, hogy megoldotta a harminc évvel ezelőtti iszonyatos lakáshiányt, és sokaknak, akik ezeken a telepeken jutottak elfogadható áron lakáshoz, kicsihez és szűkhöz, családi életre alkalmatlanhoz, mégiscsak nagyon sokat jelentett. Százezreket ma is ez köt a kádárizmushoz, holott már régen nincs meg az a munkájuk, amiért a lakást kapták. Ezek helyett a telepek helyett is mást és máshogyan kellett volna építeni, s már most gondoskodni kellene arról, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek jelenleg vagy nemsokára el kell hagyniok a kockaházakat, mert összedőlnek. Ők fognak a lakóparkokba költözni? Vagy a romok alá kerülnek? A bevásárlóközpont- és plazakultúra nemzetidegen, de ne gondolja senki, hogy csak üzleti célokat szolgál. Igen, elsősorban és jelenleg még azt, de a teljes feltöltődés után ezek a nemzetközivé lett város legfontosabb közterei lesznek. Az ide érkezett idegen, akinek nincs magyar kultúrája, csak a nemzetköziben érzi jól magát. Ő még nem tud kutyaeledelt kérni a kutyájának, neki az a jó, ha le tudja venni a polcról. Neki az otthonosság érzetét nem a magyar kultúrába való beleilleszkedés, a magyar világhoz való alkalmazkodás jelenti majd, hanem a nemzetközies űr, illetve a saját otthon hagyott kultúrájának a jelenléte. Ezért mindent, ami a régi magyarra, a magyar történelemre utal, el kell sorvasztani, el kell felejteni. Nem azért, mert az ide érkező netán eleve ellenségesen viseltetik iránta, hanem egyszerűen azért, mert a megtanulása kényelmetlen, és mert az érvényesüléshez, a megélhetéshez nincs is szükség magyarságra, magyar kultúrára. A város nemzetközi, a vezetői zsidók, a tulajdonosok, akik az őrzött lakóparkokban laknak. Mi pedig, akik kint lakunk, és fő örömünk egy félnapos ténfergés a plazában, elvagyunk itt. Jó kis ország ez! Mi is volt a neve azelőtt? Felsorolni is sok, hány plaza épült vagy van épülőfélben ma Magyarországon izraeli vállalkozásban. Nincs olyan város, megyeszékhely, ahol ilyen ne volna tervbe véve, vagy elkezdve, vagy felépítve. A méretek mindenütt nagyok, akár az egész város minden irányú kiszolgálására elegendők, a költségek csak tízmilliárd forintokban mérhetők. Ennyi pénzt nem lehet csak stratégiai befektetésbe helyezni, másnak ebben a nagyságrendben egyszerűen nincs értelme. Az építési piac viszont kezd betelni. Már megjelentek híradások az építőkedv lanyhulásáról és a várt hasznok elmaradásáról, az építés azonban nem áll le, és most már az olyan kisebb települések is szóba jönnek, mint például Orosháza. A tőke egy része nyomban átáramlik a gyógyfürdő-létesítésbe. Az újabb, sürgős hódítás: a termálvízkincs. A bevásárlóközpont- és plazaépítés, mint korábban azt már írtam, egy új kultúra elterjesztését szolgálja. Erre nézve a legárulkodóbb az, amit a kijevi - igen, a kijevi! - plazaépítés céljáról és jellegéről az egyik építő, Székely Péter, a Transelektro Rt. elnök vezérigazgatója közölt a kijevi magyar nagykövetségen, a Libigy Plaza alapkőletételekor. "A bevásárló- és szórakoztatóközpontnak, mint kereskedővárosnak a lakói bérlők, a mall sétányai mentén sorakoznak az üzleteik, amelyeket sem ajtó, sem ablak nem köt össze a külvilággal. Kereskedelmi és üzletpolitikai megfontolásokból az épület kifelé vak kell hogy legyen, tekintettel arra, hogy üzletei a mall belső sétányaira szervezettek." Más szóval: ezt akár üzlettábornak vagy üzletbörtönnek is nevezhetnénk. S nagyjából ebben a homokvihartól védő sivatagi stílusban épült meg a Demján által felépített Westend City Center a Nyugati mellett. Lechner Ödön vagy Koós Károly nagyobb dicsőségére. Néhány sorral lejjebb kiderül a fogva tartás üzleti szándéka is: "Kiemelt szempont, hogy annak is meg kelljen tenni ezt a gyalogtúrát, aki a második emeleten lévő mozikat, a biliárd-, vagy bowlingszalont, esetleg az éttermeket kívánja elérni. A mall célja a kereskedelmi funkciókon túl a szórakoztatás, és adott esetben egy család valamennyi tagjának egész napon át történő >fogva tartása<." Ez már világos beszéd. A fogva tartás természetesen nemcsak a kijevi ember számára van elképzelve, hanem a magyar számára is. Ez a stratégiai cél. Ingyen beléphetsz egy olyan erőd kapuján, amelyben elköltheted a kis pénzed, eltöltheted az időd minden gondolat, minden kérdésfeltevés nélkül, és nevezheted az egészet szabadidőprogramnak. Minden zsebbe nyúlásoddal beleilleszkedhetsz egy szigorú szabályok közé szorított világba, amelyben már ott szorong, tolong, bambul ezer más társad. Ott van a munkanélküli, aki csak ezt a nézelődést tudja megengedni magának, ott van az egyke gyereked, aki ekkor és éppen itt teszi meg a szükséges lépéseket, hogy ugyanolyan bamba ember váljék belőle, mint a szüleiből, akik idehozták, annak ellenére, hogy voltaképpen nem érzik jól magukat ők sem. Itt sem és a világban sem. A plaza voltaképpen ennek a rossz közérzetnek a fel-oldására szolgál. A rossz közérzetből, a kielégületlenségből csak akkor válhat ellenállás, lázadás - ezt jól tudják a plazaépítők -, ha az embernek valódi érzései, önmagából fakadó kérdései vannak, ha gondolkodik. Ha egy mallban ődöng, és ki van szakítva a közösségből, elfelejt kérdezni. A rendszerdöntő forradalmak akkor szoktak kitörni, ha a feltett, de megválaszolatlan kérdések szervezik ellenálló, robbantó közösséggé a népet, a polgárt, az ifjút. Ha nincs kérdés, nincs ellenállás. Ha azonban minduntalan elvonja a figyelmet valami, és mindenre az árcédulákon van a válasz, vagy a villódzó klipekben, akkor a rossz közérzet tétlen unalomba fúl. Ez a szórakozásalapú társadalom alapelve: állandó üres szórakoztatással cselekvésképtelen unalomba fullasztani a tömegembert. Kijevben óriási plaza épül, sokkal nagyobb, mint akármelyik pesti. De ezt már magyar cég építi. Ez fölöttébb érdekes, és mindjárt kérdésekre sarkall. A Transelektro? Mit keres ez a valamikor transzformátorok és egyéb nagy villamossági gépek kereskedelme céljából, egykor az ötvenes években létrehozott állami vállalat a kijevi plazaépítésben? Honnan van erre pénze? Mert ide aztán sok kell. Két társa van Kijevben. Az egyik az az Ofer testvérek különböző cégeinek átváltozásából keletkezett plazaépítő cég, amelyikkel a Váci úti plazában is társtulajdonos a Translektro, a másik pedig a Gazprom nevű orosz-ukrán olaj- és gázóriás, amelyik itthon a Borsodchem-CIB-ügyletben került képbe. Kiterjedt üzleti tevékenységű cég ez a Transelektro! A turizmustól a szállításig, az elektromos berendezések gyártásától és forgalmazásától az építőipari tevékenységig, az ingatlanfejlesztésig mindennel foglalkozik és mindenütt jelen tud lenni. Afrikában éppen úgy, mint Németországban. Akár büszkék is lehetnénk rá, hogy van egy ilyen hatalmas magyar nagyvállalat. Csakhogy éppen ezt nem tudjuk, hogy magyar-e, és hogy valójában kié. Székely Péteré, az Ofereké, a Leumi Banké? A cég internetes honlapján mindenről adnak tájékoztatást, csak a tulajdonosi szerkezet honlaprésze üres. Semmi nincs rajta. A történeti közlésekből is csak annyit tudhatunk meg, hogy az állami vállalat 1990-ben alakult rt.-vé, és "1992-ben fejeződött be a magánosítás". Ezek Székely Péter szűken mért szavai. A céget a cég iránt barátságos menedzsment vásárolta meg. Ezt is az elnök-vezér közli. Pénzről, árról egy szó sincs. Valakik, valakik jóvoltából, milliárdosok lettek, és most az Oferekkel üzletelnek, akik nagyon szeretik őket. Még csak egy homályos utalás sincs pénzre, hitelre, bankgaranciára. Üzleti titok, esetleg államtitok is, sőt esetleg két állam titka is. Most az Ofer testvérekkel működnek együtt, meg a Gazprommal, harmonikusan. Csak ennyi tudható. Kijev már az övék, legközelebb visszaszerzik a meotiszi ingoványokat és megveszik a csodaszarvas agancsát. Kiállítják, a plazaközönség meg fogja bámulni, de fogalma sem lesz, mit bámul. Öt perc bámulás egy euró. Vagy sékel. Az Ofereket, akik hárman voltak, de már csak ketten élnek, korábban, még az apjuk idejében, aki a cégüket alapította, Hersovicinek, magyaros ejtéssel Hersovicsnak hívták, de ők valószínűleg nem innen indultak, hanem Galíciából. Hajóellátó és hajózással üzletelő kicsiny haifai cégből fejlődött ki a mostanra világcégnek számító vállalkozás, amelyben ma már megtaláljuk a banktevékenységet - Leumi -, a tőzsdei műveleteket és a hajóépítést, a kikötőfenntartást egyaránt. Több, hollandokkal közös cégük is van már. Külföldi tevékenységük fő iránya az utóbbi időben Magyarország lett, és ezen belül is az ingatlanfejlesztés. Rendkívül büszkék Váci úti plazájukra, és nyilván ez a büszkeség sarkallja őket, hogy megkezdjék, ismét a Transelektróval közösen, a plaza mögötti hajó- és jachtkikötő, szállodalánc és lakópark, valamint szórakoztatócentrum megépítését a Dunán és a Hajógyári-szigeten. Erről már szóltam, érintőlegesen. Ennek a központnak az arányai, luxusa, és természetesen a költségei is elképzelhetetlenül nagyok lesznek. Bűn ez? Tehetünk talán szemrehányást a Hersovics-Ofereknek, hogy ennyire terjeszkednek hazánkban? Nem, egyáltalán. Ők csak azt teszik, amit megtehetnek, amit megengednek nekik, amihez van magyar társ, van magyar Transelektro. A magyar népnek rójuk fel talán, hogy ezt megengedi, mégpedig az érdekei ellen? De hiszen fogalma sincs arról, ami történik, és a jövőjéről, amit szánnak neki, a plazasétányokon főként nincs. Mi előzte meg a Hersoviciek hatalmas befektetéseit? Nem csupán az, amire korábban már utaltunk, hogy minden eladóvá vált, és ezért olcsóvá. Ingyenes lett a telek, nagyon rossz a magyar pénz, és sokkal kevesebb dollár kellett a beruházáshoz, hanem az is, hogy ezeket a telkeket előttük korábban nem építette be senki. Ezek a plazatelkek őket várták. Mert ha Magyarországon még az Antall-kormány idején megrendezi a világkiállítást, akkor nagyon valószínű, hogy ezeket a telkeket, akár a Hajógyári-szigetet is beépítik. Ha magyarok nem, németek vagy mások. Szögezzük le: az expó elmaradása szükséges előfeltétele volt az Oferek betelepülésének. Mert még ha ott, a szóban forgó helyeken talán nem is, de másutt épült volna sok olyan centrum, szórakoztatóüzem, amelyik eleve feleslegessé tette volna a mai plazákat. Mégpedig nemcsak Budapesten, hanem az ország más városaiban is. De ki akadályozta meg a világkiállítás megrendezését? Elsősorban az SZDSZ. Meg a bankok, azok, amelyek most az Ofereknek és a Transelektrónak hitelfedezetet adnak. Az Antall-kormány kétségtelenül nagyot hibázott, amikor elállt a világkiállítás megrendezésétől, de ma már nem tudjuk kideríteni, milyen és mekkora nyomás nehezedett rá. Végeredményben nem az SZDSZ hárította el a világkiállítást, hanem nála sokkal nagyobb erők, amelyek ezt a liberális pártot megbízták az elhárítással. Azt nem mondhatjuk, hogy éppen az Oferek, akik most fényesen érzik magukat Magyarországon, s legjobban a plazájukban. Előbb Bécs állt el az expó megrendezésétől, aztán Budapest adta fel. Ausztriának akkor szociáldemokrata kormánya volt, Magyarországnak csak 1994-ben lett szocialistája. Az a tőke, amelyik most itt van, épít, vásárol és lakik, akkor még nem volt készen erre a műveletre. Drágállotta a telket, bizonytalannak ítélte a helyzetet, és a pénz sem érkezett még meg a bankjába. Az a magyar pénz, amelyik ekkoriban indult el kifelé, vagy valahová. A HVG 2000. június 3-i számában írta: "Csak diszkréten és szeriőzen - ez volt az az elv, amely a bécsi Central Wechsel- und Creditbank (CW) vezetőit a kilencvenes évek első felében arra ösztökélte, hogy elfogadják egyik ügyfelük, Jevgenyij Lejbovics (vagy ahogyan Magyarországon bejegyzett társaságainak okirataiban szerepel: Evgeni Leibovich) ajánlatát, miszerint a bank más ügyfeleinek is érdemes igénybe venni azt a komoly és megbízható svájci vagyonkezelőt, aki neki dolgozik." A CW Bank vezetői hallgattak a jó rokonra, és több megbízást adtak a zürichi Zeno A. Meier úrnak, Leibovichnak pedig potom 8,2 millió dollárt, 1996-ban, amit ő, Leibovich hogyan, hogyan nem, izraeli bankszámlákon helyezett el. Javukra legyen írva, a CW Bank kihelyezői gyanakodni kezdtek, és visszakérték a pénzt. Kérték, de nem kapták, csak a felét. A többi eltűnt Leibovichcsal együtt. Akkor már ismét Surányi György volt az MNB elnöke, vagyis a CW Bank tulajdonosa. Az elnök úr, a nemzetközi szaktekintély, az Orbán-kormány jóvoltából a 150 milliárdos CW Bank-hiány ellenére kitölthette elnöki idejét, minden bizonylatot megsemmisíthetett, és utolsó fázisként még ki is tüntették. Az SZDSZ-es és most már MSZP-s pénzpolitika embere ő, a beavatott. Mondani sem kell, ellenezte a világkiállítást. Jelenleg a CIB Bank igazgatóságának elnöke. Most rajzoljunk köröket, és írjuk bele azt, amit eddig tudunk, vagy tudni vélünk. Aztán kössük össze a középpontokat. Első kör: Magyarországon rendszerváltás történik, de a bankárok a helyükön maradnak, mert ők azzal, hogy bankárok, a kapitalizmus hívei, eleve reformereknek vannak nyilvánítva. Második kör: a nemzeti kormány, hogy a helyükön maradt bankárok és azok nemzetközi támogatóinak, rokonainak, barátainak jóindulatát elnyerje és a helyén maradhasson, paktumot köt a bankárok kijáróival, az SZDSZ-szel. Harmadik kör: megkezdődik a széthitelezés, a Leibovicsok - meg persze mások is! - viszik a pénzt. Jön az első bankkonszolidáció, majd a második, az ország elszegényedik, már gondolni sem lehet a világkiállításra, a kormány megbukik, majd a szocialista kormány végighajtja a gyors, mindenre kiterjedő privatizációt, a bányabéka alfele alatt stabilizálja a magyar életszínvonalat. Negyedik kör: jönnek az Oferek, épülnek a plazák. Ez kétségtelenül tág kör, időben is több eseményt ölel magába, de hát a Jupiter is sokkal nagyobb, mint a Mars. Ebben a körben mellesleg még kormányváltás is történt. "Rendszerváltásnál kevesebb, kormányváltásnál több." A köröket a pénzpolitika, a pénzuralom változatlansága köti össze, az adósságokkal való állandó küzdelem, de az is kétségtelen, hogy már az első kör leglényegesebb cselekményei, tényei is az Oferek irányába mutatnak, holott nekik, személy szerint, még hírük-hamvuk sincs. A pénzuralom vonalával párhuzamosan van aztán egy másik dolog is, amelyik az egész rendszerváltáson, annak minden korszakán végighúzódik. Ez pedig az antiszemitizmus. Akár nagytakarítás és elszámoltatás, akár médiaháború, akár az egyes pártok arculata és a demokráciához való viszonya, akár Szent Korona, akár országzászló és címer, akár az európai normák a téma: mindegyikben hallgatólagosan vagy nyíltan benne van az antiszemitizmus kérdése. Aki a Szent Koronát akarja, aki a magyarság turáni eredetét vallja, aki rendet akar teremteni a Rádióban és a Televízióban, aki részt vesz a csíksomlyói búcsún, vagy aki Trianonról beszél, annak vigyáznia kell, nehogy az antiszemitizmus gyanújába keveredjék. 1987. szeptember 27-e óta, amióta összeültek a lakiteleki sátor alatt a népi írók és történészek, és nem hívtak meg maguk közé minden liberálist, későbbi SZDSZ-est, magyarán zsidót, és amióta a New York Times már másnap megírta, hogy Magyarországon, Lakiteleken összeültek a nacionalisták beleértendő: antiszemiták -, azóta a leglényegesebb politikai történéseket levizsgáztatják ebből a kérdésből. Ez fő szempont a kormányok összeállításakor, és minden magyar kormánynak meg kell küzdenie a nemzetközi elismerésért, le kell vizsgáznia és biztosítékokat kell nyújtania valahol, hogy nem antiszemita. A nemzetnek és különösen már gyanúba keveredett tényezőknek tilos vizsgálnia, hogy ki milyen származású, vagy elkötelezettségű esetleg házasság révén, de látható és érezhető, hogy valahol szemben viszont mindezt számon tartják, pontosan tudják mindenkiről, aki számít, hogy milyen származású, mit lehet várni tőle és hová lehet és hová nem lehet kinevezni. Ezek a nyilvántartások működnek, és szigorúan érvényesítik akaratukat a gazdáik. Vannak, akik büntetlenséget élveznek, mert ez a nyilvántartás megvédi őket, és vannak szerencsétlenek, akik sejtenek erről valamit, és megpróbálnak nem odatartozóként védelmet keresni ennél a fórumnál. Torgyán József, amikor bajba került, vagy irányt váltva előrébb akart settenkedni, többször is megpróbált behúzódni ez alá az eresz alá, és kipát tett a fejére, s olyan nyilatkozatokat lőtt fel, amitől védelmet remélt, és elvállalta Szenes Andreát, mint általa favorizált tévéalelnököt. A Szenes család az egyik legemlegetettebb zsidó család, mivel közéjük tartozott a tragikus sorsú Szenes Hanna, akit fiatal lányként a háború végén az angolok kém- és partizánfeladatokkal, zsidómentésre ledobtak Magyarországra, de elfogták és kivégezték. Szenes Hanna élete és halála legenda, Izraelben is, Magyarországon is. Feladatát mint cionista hajtotta végre, izraeli küldetésben. Ezenkívül egy dr. Szenes Iván nevű ember, valószínűleg azonos Szenes Andrea édesapjával a 61, azaz hatvanegy bejegyzett magyarországi zsidó, izraeli, ortodox és nem ortodox, vallásos és világi, szocialista és liberális szervezetek egyikének, nem is akármelyikének az elnöke. Ez pedig a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága (Comitte for the Victims of Nazi Persecution). Elnök: (president) Dr. Szenes Iván. Torgyánt azonban nem védte meg ez az ajánlás, talán azért, mert komolyan sem lehetett venni. A nácizmus üldözötteinek sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi csatornák vezetésébe nem kell ajánlás, sem kisgazda, sem más, a rendszerváltás egyelőre úgy van megszerkesztve, hogy ez hivatalból történik. Egyes emberek számára korábban a védelmet mindig az jelentette, hogy támadóik antiszemiták. Mindig ez az ultima ratio. Természetesen az, aki egyszer ilyen vád alá került, és egyszer meg merte kérdőjelezni egy-egy magas állású személy magas állásra való alkalmasságát, de belebukott, soha nem számíthatott elnézésre. Bekerült a veszélyesek nyilvántartásába, mint ahogy a Kádár-időben a rendszer veszélyes ellenségei bekerültek a figyelődossziékba, célszemélyekké váltak, és természetesen a megfigyeltek nehéz kenyerét ették. Ugyanakkor tény: a magyar társadalomban nincs említésre érdemes, számottevő antiszemitizmus. A magyarság irtózik minden fajgyűlölettől, valóban békés, befogadó természetű, és csak akkor keményedik meg, ha megsértik, megalázzák. A kiszorítottak, megalázottak, a semmihez hozzá nem jutók körében ezért most már fel-felemlítik ezt a különös nyomulást, amit nem lehet nem észrevenni, különösen annak, aki azért marad le valamiről, mert csak magyar. De ez még nem antiszemitizmus, és azonnal elmúlik, mihelyst a helyelosztás igazságosabbá és méltányosabbá válik. Ugyanakkor az ingatlanfejlesztés érdekében az antiszemitizmus vádját fenntartják, mert fenn kell tartaniok. Olyan ez ma Magyarországon, mint egy kartellbe tömörülés. A kartellbe tömörültek távol tartják a jó helyektől, a pénztől, a szép élettől a kartellen kívülieket, mint antiszemitákat. S közben a titkos nyilvántartás alapján nevezik ki a saját embereiket, a megbízhatókat. S ha véletlenül mégis kineveznek valakit, aki veszélyes elemként szerepel a nyilvántartásban, arra ráhúzzák a vizes lepedőt, azt a sajtó állandóan támadja, azt kiüldözik a világból. A rendszerváltás korai idejében európai normaként hirdették meg elfogadásra, hogy az ember, az európai ne legyen antiszemita, mert Európában már senki sem az. Ez eddig rendben is lett volna, csakhogy akkor Magyarországon, a magyarság köreiben senki nem volt antiszemita, ha tehát mégis ez került legfelülre az értelmiség köreiben és a vezetőkiválasztáskor, akkor annak más oka is kellett legyen. Volt is, van is. Ez az az előtét, amivel egyeseket - sokakat - el lehet hárítani, másokat pedig oda lehet juttatni. Ez ma fegyver, amely valójában nem az esetleg feltámadó antiszemitizmus ellen használtatik, hanem a hatalom megtartása érdekében, az ingatlanfejlesztés érdekében. Sikerült mélyen belenyomni a tudatba a tiltást, a félelmet, s még az öntudatos magatartástól való tartózkodást is. Az egész holokausztipar is ezt a célt szolgálja: a bűntudat állapotában tartani az embereket. Azoknak a zsidó köröknek, pénzügyi hatalmasságoknak, amelyek ezt az állapotot fenntartják, számolniok kell azzal, hogy ez az állapot idővel új antiszemitizmust fog szülni. Nem mi, nem én, nem ezek az elemzések szülik az antiszemitizmust, hanem az igazságtalanság és a kirekesztés, a tolakodás. Azoknak a tisztességes magyar érzelmű zsidóknak van igazuk, akik ebben nem vesznek részt, akik a saját istenadta tehetségük alapján akarnak érvényesülni, és nincs kettős identitásuk: ha zsidók is, magyarok. Magyarországon 61 zsidó egyesület, alapítvány, baráti társaság működik, illetve ennyi van bejegyezve. Közöttük mellesleg két olyan cionista szervezet jegyződött be Budapesten, amelyeknek ifjúsági szervezetük is van, s mindkettő az Izraeli Munkapárt szellemiségét, politikai programját vallja magáénak. Szocialista és cionista. Mint egymást kiegészítő tartalom. Az egyik az Oz V. Shalom Egyesület, XIV. Jávorka Ádám u. 15. elnök (president) dr. Kardi Judit. "Az Izraeli Munkapárt elveivel azonosuló szervezet." Az Izraeli Munkapárt ma választási veresége ellenére a kormány külügyminiszterét adja, kormányon van. Így talán még érdekesebb az a befolyás, amit ez a kicsiny alapítvány tud itt érvényesíteni. A másik a Hasomér Hacair (Shomer Fellowship) VII. Damjanich u. 28/b. Elnök (president) Nagy Ákos. Ez baloldali szociális elveket valló szervezet. Az egyik ifjúsági, tehát nyilván hosszú távra szervezett egyesület neve: Habonim Dror, a másiké, a Damjanich utcaié pedig Hasomér Hacair. Ez is szocialista-cionista alapokon álló ifjúsági szerezet. Ha rövidítem: szocionista szervezet. Mellesleg bennem ez a szóösszetétel már a nyolcvanas években felötlött, akkor, amikor a párt főideológusai, élükön a népi irodalomtörténészekkel is kacérkodó Király Istvánnal, elindították a "szocialista hazafiság" elnevezésű kampányt, pontosan azért, hogy a valódi hazafias érzés és a nemzettudat vitorlájából kifogják a szelet. Most azonban, ahogy látom az egyre szaporodó szocialista-cionista szervezeteket, nem is tartom már annyira humorosnak akkori, természetesen csak magam számára készült szóalkotásomat, a "szocionista hazafiság"-ot. Elfeküdt egy-két évtizedet a jegyzeteim között, és megérett. Mindezekkel csupán az ellentmondásra kívánom felhívni a fegyelmet. Ebben az állítólag antiszemita hangolású társadalomban 61 zsidószervezet, alapítvány és egyesület működik, békésen és háborítatlanul. Köztük olyan nagyok, amelyeknek a zsidószervezetek közé való besorolásáról az emberek mit sem sejtenek. Magam, aki tudván tudom, hogy a nácizmus üldözöttei elsősorban a zsidók voltak, meglepődöm, amikor a gép a zsidószervezetek között löki ki a Nácizmus Üldözötteinek Bizottságát, illetve még inkább, amikor a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségét is. Elnök: (president) dr. Sárközi Sándor. (A rendszerváltás egyik legügyesebb ingatlanfejlesztőjét, az átalakulási törvény és más törvények kiagyalóját is Sárközinek hívják [Tamás], lehet, hogy rokonok?) Évtizedek során nagy tudatossággal és célszerűséggel megszőtt hálóról van tehát szó, amely mindenkor egy belső, állampolgárságát tekintve magyar réteg igénybevételével érvényesíti az általános zsidó akaratot. A rendszerváltozás e tekintetben is előrelépést jelentett számukra: a művelet részben nyilvános lett, sőt a két párton keresztül, amelyek ezt az érdeket szolgálják, belekerült a hatalomba is. Ennek bizonyítására nem másból, mint az Új Élet című zsidó felekezeti lapból idézünk. "Zsidó politikusok konferenciája" "Januárban ötödik alkalommal rendezték meg Jeruzsálemben az izraeli külügyminisztérium közreműködésével azt a nemzetközi konferenciát, amelyen 30 ország 70 képviselője vett részt. Az izraeli fővárosban már a megnyitón is kiemelték a Magyar Köztársaság küldöttjének, Bársony Andrásnak (MSZP) részvételét, akit az izraeli média jól ismer, eddigi közel-keleti útjairól. Bársony Andrást fogadta Avrahám Burg, a Szochnut elnöke, Ézer Weizman, Izrael Állam elnöke, Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Jákov Neeman pénzügyminiszter is. A vendég tiszteletére Csejtei István, Magyarország nagykövete vacsorát adott, amelyen megjelent Mohamed Bajszuni egyiptomi nagykövet, Wang Changi kínai nagykövet, valamint az USA nagykövetségének első beosztottja, Richard A. Roth. A magyar nagyköveti rezidencián tartott fogadásról az izraeli sajtó előkelő helyen számolt be. (Beuer Press)" Az eset tehát régebben történt, még Netanjahu idejében. Bársony András több funkciót tölt be. A Nyomdászok Szakszervezetének elnöke, országgyűlési képviselő és a Magyar Köztársaságot képviseli az Európa Tanács mellett működő parlamentben. Ott tehát nem zsidó, hanem magyar képviselő. És baloldali, mivel az MSZP színeiben ül ott. Most is. Megingathatatlanul. Azok közé tartozik, akik nem kívánnak önállóságot Európában. Autonómiát adni az elszakított területeken élő magyaroknak? Ugyan! Területi önrendelkezésről pedig hallani sem akar, az SZDSZ-es Eörsi Mátyással és másokkal együtt, mert akkor ez újabb hivatkozási alappá válhatna a palesztinok kezében a saját önállóságuk érdekében. Ha a palesztinok meghatározhatnák, hogy most már nem épülhet több lakótelep a palesztinok által lakott és látszatönállósággal felruházott, egyébként szögesdróttal körülkerített térségben, akkor az Izraelnek a további telepítésekről való lemondást jelentené. Mivel Bársonyt szeretik, nagyon kedvelik Izraelben, feltételezhetjük, hogy ezekkel a szempontokkal, mint jó zsidó egyetért, és az európai politikai színtéren is ezt képviseli, hangoztatja, meg akkor is, ha ez a másik minőségében, tudniillik a magyar köztársaság képviseletében sokszor kissé kínos. Egy bizonyos: Bársony András a magyar nemzet életérdekeit, a legfontosabbat, az önrendelkezést nem képviseli, és ezeket a jeruzsálemi utasításokat, elvárásokat híven is hozza pártjába, pártjaiba. S aki előtt eddig nem világos, hogy miért ellenzi a Szent Korona-tant, a Trianonra való emlékezést és különösen a trianoni csonkolásunk és annak következményei elleni harcot, a legkisebb területkiigazítást is, mint amilyen a délvidéki lehetett volna, mind az SZDSZ, mind az MSZP, és miért képes ezt az ellenzést, ezt a magyarérdek-elárulást rákényszeríteni nemzeti és keresztény kormányokra is, az előtt most ez világos kell hogy legyen. Bársony és a Bársonyok hozzák az ukázokat, viszik a híreket és szövik a hálót. Bársonyt egyébként senki nem választotta európai követünknek, mint ahogy a többit sem, kiküldték az MSZP képviseletében, a szocialista és cionista elvek képviseletében, mint szocionista hazafit. Izrael kultúrájára ma úgy tekint a világ, mint a zsidóság sűrített kultúrájára. Mint ami a történelemben egyszer volt, szétszóródott és most újra megalakult, feltámadt. Sokkal kevésbé érzékeli a közvélemény azt, ami tény, hogy ez az állam is egy új állam, amely egy gyarmati terület helyén jött létre. Kétségtelen, hogy Izrael megalakulása nem azokat a jegyeket mutatja fel, mint mondjuk az egykori Belga Kongó helyén létrejött, úgymond felszabadult államok, amelyeknek fekete bőrű lakossága a maga által lakott területen szervezhetett új államot, ugyancsak a második világháború után. Ezeknek a volt gyarmati államoknak a létrejöttét a népek önrendelkezése, azaz egy huszadik századi liberális elv indokolja, Izraelét egy történelmi beteljesülés, egy történelmi jogosultság, amely úgy valósult meg, hogy az azonos vallású, de más-más kultúrájú zsidók tömegesen visszatelepedtek ősi földjükre, elfoglalták, véres harcokban kiűzték az őslakókat, a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek Szervezete jóváhagyásával államot alapítottak. Ez nem volt liberális, felszabadító szervezkedés, mint amilyennek sokáig a gyarmati felszabadítást feltüntették. Ott a felszabadítást vezénylő értelmiséget és a katonák egy részét képezték ki Nyugaton, a gyarmattartók egyetemein, a zsidók esetében az egész nép Európából hozta műveltségét, történelmét és igényét arra, hogy az ő harcát is liberálisnak tartsák. Ez azonban valami más volt, éppen az, amit a liberalizmus Európában elvet: egy sajátságos nacionalizmus. A kérdés mármost az, hogy megfelel-e a valóságnak, illetve egyáltalán lehetséges-e, hogy Izrael az ókor zsidó történelmének, Ószövetségének, egykori államának korszerű folytatása, hogy egyáltalán nem történelmi képtelenség-e így államot alapítani. Elfogadja-e az élet, maga a létezés folyamata, rendszere ezt a történelmi hivatkozások alapján, az egyoldalúan kinyilvánított történelmi jogon, de fokozatos betelepüléssel szervezett államot. Lesz-e az új államból ősi állam? Avagy a jelenlegi háborúknak, véres merényleteknek, a béke és a nyugalom teljes hiányának éppen az az oka, hogy a történelem nem fogadja be ezt a módszert. Az az állítás, hogy Izrael népe történelmi jogon folytatja a szétszóródáskor, még az ókorban elvesztett államát, korábban elismerést váltott ki világszerte, részben a hatalmas sajtótámogatás következtében, de ma már elfújta a Sivatagi Vihar ezt az egyöntetűséget. Előtérbe kerül a történelmi képtelenség. Lassanként felderül, hogy ilyen történelemalakulás nincs, csak erőszakosan, mert nélkülöz minden szerves fejlődést, minden belső feszültséget, amely a nemzetek, népfajták lakóhelyeiből államokat, királyságokat, később köztársaságokat vagy későbben felszabadítandó gyarmatokat hívott életre. Egy ókori állam, s egy népi és állami-vallási létezés folytatása történelmi lehetetlenség. Sem Görögország, sem Olaszország, sem Egyiptom nem folytatása a görög városállamoknak, a Római Birodalomnak, a fáraók Egyiptomának. Történelme dicső fejezetének, népe eredetének, gyökérzetének természetesen bármelyik állam és bármelyik nép tekintheti ezeket. Az iskoláiban taníthatja, nemzeti öntudata részének mondhatja, de semmilyen területi, állami felségjogot ebből a múltból nem képezhet és nem is képez. Ezzel csak Izrael él, de folyton háborúznia kell, talán éppen emiatt. Ezek a példaként felhozott ókori birodalmak megszűntek, népeik szétszóródtak, kihaltak és átalakultak. Még soha nem fordult elő, hogy az egykori birtoklásra hivatkozva egy nép visszafoglaljon egy területet és ott, azon a régi folytatásaként alapítson államot. Ciprus szigetén fordult elő, hogy a katonailag erősebb Törökország megszállta és törökké tette a sziget török lakta részét, de nem történelmi jogon, hanem a török lakosság védelmében és a népek önrendelkezési jogára hivatkozva. Igaz, az sem fordult még elő, hogy egy államától, hazájától megfosztott és szétszóródott nép a legkülönbözőbb népek kultúrájában elmerülve megőrizze vallásában foglalt nemzeti öntudatát, és képes legyen két évezred múltán az állam-újraalapítás igényével fellépni és ezt meg is szervezni. Mindenki megmosolyogná néhány száz ma élő azték vagy inka szándékát - ha találtatnék ilyen csoport -, ha meghirdetnék az azték birodalom folytatását, és fővárost jelölnének ki maguknak. Csak akkor fagyna le a mosoly az arcokról, ha kiderülne, hogy ezen aztékok szándéka mögött mesebeli kincsek, hatalmas pénz a fedezet. Izrael tehát nem történelmi jogon folytatott állam, hanem a pénz erejével alakult új állam. A két világháborúban meggyengült Európa belső ellentmondásaiból született, s a Közel-Keletre kihelyezett európai jellegű és ott, ahol van, tájidegen állam, amelynek létezését a hatalmas pénzügyi fedezet mellett most már az USA hadereje biztosítja. Izrael mai valóságában keveredik a különböző nemzeti kultúrákból érkezettek hozott, és csak részben zsidó kultúrája a lengyel, az orosz, az ukrán, a magyar, s azon belül is az erdélyi magyar kultúrával, valamint az arab világból érkezettek spanyolos-arabos szefárd, de még európai jellegű, valamint az Ázsiából és Afrikából érkezettek egészen más jellegű, egészen másmilyen zsidóságának kultúrájával, a színes bőrű zsidók zsidóságával, és az az egész együtt feloldódik az angolszász és különösen az amerikai globalizációban. Az államot vezető alapító elit, vagy azoknak az utódlása ügyel arra, hogy minden népelemben legyen nagyon erős az ortodox vallásos elem, a történelmi Izraelhez kötődés, a zsidó öntudat és nacionalizmus. Mert a történelmi jogosultság tudatát bent, a mindig harcoló közösségen belül is fenn kell tartani, hogy kifelé a világgal el lehessen ismertetni a történelmietlen létezést. Ha az egész közösség elszánt áldozathozónak látszik, akkor a rokonszenv könnyebben megszületik. A "választott népnek" a választottsághoz méltóan kell viselkednie. Harcának, még ha támadó is, önvédelmi harcnak kell lennie. Meg kell hagyni, hogy ezt a szerepet az Izraelben élők példás fegyelemmel teljesítik. Ad abszurdum: ha Izrael nincs veszélyben, akkor megszűnik. Ez az indulat tartja harci készültségben az egész társadalmat, és különösen az anyagi támogatókat. A veszélyeztetettség maga a létalap, a történelmi jogigény, az ultima ratio. Elvégre egy fundamentalista arab, muzulmán konokság, egy eredendő antijudaizmus s egy kommunista zsarnokság - Irak, Szaddám Huszein - nem törölhet el a föld színéről egy államot. S ez természetesen igaz is. A világközvélemény igazságérzete ki van elégítve. Épeszű, tiszta erkölcsi érzékű ember ma már nem kívánhatja Izrael megsemmisítését, a zsidók tengerbe tolását, mert Izrael léte ma már tény, különös, de elfogadott realitás. A nehézség azonban most már abban áll, hogy ezzel egyidejűleg és ezzel azonos súllyal most már ennek a realitásnak az örökös veszélyeztetettségét is el kellene fogadni, az állandó háborút, az egész világ háborús permanenciáját. S ez már bajos. A NATO egyesített hadserege, amely nyilvánvalóan Izrael érdekében rohanta le és verte szét Irakot, rejtélyesen megtorpant Bagdad előtt, és nem semmisítette meg Szaddám Huszein rendszerét és magát a diktátort, hanem életben tartotta és tartja ma is, kiéheztetve és megtizedelve népét, amely voltaképpen ártatlan. Szenvedései azonban Izrael és az USA ellen fordítják, s így jelent veszélyt, amelyre éppen annyira szüksége van Izraelnek, mint a fegyverekre. A veszélyeztetve létezésnek ez az állapota egyre több kérdés felvetésére sarkallja a gondolkodó embereket, köztük több zsidót is. Az állandó veszélyeztetettség által van az egész nyugati világ, elsősorban Európa és a kereszténység erkölcsi kérdésévé téve Izrael fennmaradása. Azok az európai államok, amelyeknek területén a második világháború során a holokauszt megtörtént, akár a győztes oldalon harcoltak ezek az államok, akár a vesztesen, egyetemlegesen vannak felelőssé téve a holokausztot elszenvedett zsidóság mai államának fennmaradásáért. Izrael földrajzi fekvése következtében nem lehet tagja az Európai Uniónak, de oda számítódik, sok programjában részt vesz, kedvezményezettként. Az anyagiak túlnyomó részét azonban még az USA adja, amely úgyszólván 54. államának tekinti Izraelt. Ez az állapot most változóban van. Az USA már csak akkor tudja elfogadtatni a saját népével az Izrael fenntartásához szükséges hatalmas költségeket, ha Európa hozzájárulásaira is hivatkozhat, ha az amerikai polgár arról értesül, hogy Európát is megcsapolták. A vesztes németeken kívül most már a svájciaknak is fizetniök kellett. Ez némileg megnyugtatja a pénzre nagyon érzékeny amerikai társadalmat. Különös és szinte betegesen működő hajszálcsövesség ez, amelyben benne van a mai Amerika hatalmas volta, gazdagsága, katonai legyőzhetetlensége mellett az európai életformák lenézése és ugyanakkor az irántuk érzett sznobizmus egyaránt. Európa, az idősebb, elszegényedett, kiszolgáltatott bátyó mégiscsak mérce, már amikor zsebbe kell nyúlni. Ahhoz, hogy az USA fizessen és fenntartson két hadsereget, a sajátját és az izraelit, már nem elég az amerikai zsidó tőke és az amerikai zsidó sajtó nyomása, kell hozzá az európai demokráciák rábólintása és bankjaik, nagyvállalataik kárrendezése is. Ettől az európai adakozástól vagy kikényszerített adakozástól nyugszik meg és dobja bele dollárjait a kalapba a detroiti salesman, a biztosítási kistisztviselő, akitől rendszeresen levonnak hozzájárulásokat, mint valami békekölcsönt. Válaszul a veszélyben létezésre Izraelben gyakorlatilag kétpártrendszer alakult ki. Az ortodoxoknak és a hozzájuk tapadó, belőlük táplálkozó fundamentalista pártoknak különös előjogaik vannak, kell hogy legyenek, mert különben nincs Izrael. Minden különösebb politikai következmény nélkül megölethették Rabint, a miniszterelnököt, aki szerintük túlságosan messzire ment a béketeremtésben. Nem kevésbé fontosak azonban a liberálisok sem, akik közé Rabin tartozott, mert nekik, a világi zsidóknak, a felvilágosult ateistáknak és pártjaiknak, leginkább a Munkapártnak éppen az a feladata, küldetése, hogy a liberalizmus zászlaját terítse rá erre az ortodox követelésre és ezzel hitesse el a világgal, hogy Izrael éppen olyan európai állam, mint a többi. Csak nem ott van. Éppen olyan, csak sokkal nagyobb létveszélyben van, azonban eme létveszély ellenére, lám, demokratikus. Voltaképpen az egyetlen állam a világon, amelyet a felvilágosult, európai és amerikai demokratikus erők és elvek tartanak életben a gonosz, vak, hol kommunista, hol fasiszta muzulmán, és perzsa erőszakossággal szemben. Izrael a két világ kisülése: a demokratikus Nyugat és a kommunizmussal kacérkodó és a mindenféle fundamentalizmusba süllyedt Kelet kisülése. Izrael létének, jövőjének, háborújának és békéjének azonban mégsem ez a fentebb vázolt történelmi probléma a lényege, hanem ugyanaz, ami ezt az államot alapította: a pénz, a költségek, a fenntartási költségek. A költségek nagy vonalakban a következők: katonai költségek, az állam fenntartási költségei és a világpropaganda költségei. Kezdjük ez utóbbival. A katonai költségekhez és az állam fenntartási költségeinek megszerzéséhez fenn kell tartani az Izrael iránt baráti, de legalább elnéző, s valamelyes áldozatra is készen álló, de semmiképpen nem ellenséges világközvéleményt, különösen a gazdag országokban. Kell a liberális világrend. Kötelezőek a kereskedelmi televíziók, a liberális újságok, az egész balliberális túlsúly az egyetemeken, a kell a világot szervezetten körülölelő hírhálózat, kell a tömegkultúra. Ezeknek a fenntartási költségeit az egyes nemzetek viselik. Ezek többnyire hasznot hozóan működnek. A baj csak az,hogy az egyes társadalmaknak kezd elegük lenni belőlük. A globalizmussal együtt. Valami baj van a könyveléssel. Ha megnézzük azt a görcsös ragaszkodást, amivel a tévé-, rádió- és újságbirtokláshoz, vezénylethez Magyarországon viszonyulnak a balliberális körök, azonnal láthatjuk, hogy itt egy életkérdésről van szó. Nem elég a kereskedelmi, a közszolgálati is kell. Minden kell, minden rést be kell tömni, sehol se törhessen be a fény. Ennek a sajtómonopóliumnak a kialakítása és elfogadtatása évtizedeket vett igénybe és ma is dollármilliárdokba kerül, de ezeket a milliárdokat már sok helyen szeretnék másra, jobb célokra fordítani. Magának Izrael államnak a fenntartási költségeiről természetesen soha sehol senki nem vezet kimutatást. Lehet, hogy még Izraelben sem. Izrael előrehaladó, bővülő ország, a víz azonban nagyon drága benne. Egy zsidó állampolgárnak az ipari létesítményekkel egyetemben napi négyszáz liter jut, egy palesztinnak csak nyolcvan. A világ csak arról van értesítve, időnként, hogy az USA szenátusa, kormánya évi "X" milliárd dollár vissza nem térítendő segélyt szavazott meg Izraelnek. Az USA pedig a világ legjobban eladósodott állama. Sem ahhoz, hogy mennyit ad Izraelnek, sem ahhoz, hogy mennyi a saját bankjaival szembeni adóssága, semmi közünk nincs, de a helyzet világgazdasági következményei alól nem tudjuk kivonni magunkat. Sem mi, sem a nálunk sokkal nagyobb gazdaságok. Izrael Állam fenntartási költségei nyomasztóan nagyok. Az ezzel összefüggő, vagy akár ebbe bele is értendő katonai költségek pedig még ennél is sokszorta nagyobbak. Ez a mai Izrael létének alapkérdése. Izrael fenntartásának költségei kezdik meghaladni az ésszerűen és történelmileg igazolható és elviselhető mértéket. Mégpedig nemcsak a méretekhez arányítva, hanem abszolút mértékben is. Izrael fenntartásának költségeihez nemcsak háborúk költségeit kell hozzáadnunk, hanem békefenntartásokét is, és annak a technikának a költségeit is, amellyel ezt a sok pénzt előteremtik. A technika: a globalizmus. Természetesen nem azt állítjuk, amivel majd meg fognak vádolni, hogy a globalizmust a zsidók találták ki és az csak Izrael fenntartása érdekében van, de azt igen, hogy az összes országokhoz, nemzetekhez valamilyen módon kötődő nagytőkés csoportok közül az izraeli és a világon másutt működő zsidó tőke tudja a legjobban igénybe venni és a maga hasznára fordítani a globalizmust. Izrael a globalizmus szimbólumállama. S ezzel elérkeztünk tulajdonképpeni alapkérdésünkhöz, ahhoz, ami voltaképpen csak ránk tartozik. Miért van szüksége a világ zsidóságát vezető intézményeknek és magának Izraelnek Csonka-Magyarországra mint területre, miért merjük szálláscsinálóknak nevezni a plazaépítők magyarországi üzlettársait? Miért gondoljuk úgy, hogy a világot és a zsidóságot irányító pénzügyi központoknak a magyarországi plazaépítés és lakóparképítés támogatásával, valamint a zsidó tömegkulturális és izraeli nyomulással, helyfoglalással nagy léptékű stratégiai céljuk van? Miért és mi végre alkalmaznak szálláscsinálókat, és miért akarják a magyar földet? A válasz egyszerű: Izrael fenntartásának magas költségei miatt. Izraelnek mai helyzetéből és kilátásaiból kell kiindulnunk. Amikor azt állapítottuk meg fentebb, hogy a mai Izrael Állam egy amerikai pénzből és amerikai fegyverekkel fenntartott európai állam, illetve ezzé vált az utóbbi húsz évben, akkor egyúttal azt is kellett hogy állítsuk, hogy a cionizmus megbukott. Ez rettentő nagy ellentmondás. Izrael létét semmi nem fenyegeti. Katonailag minden egyes szomszédját egyenként és egyszerre is tönkre tudja verni. Tetszés szerint indíthat katonai akciókat, megtorolhat és gyilkolhat. A vele szemben legvadabb ellenállást tanúsító Irakot ki tudja éheztetni, a gyengeség állapotában ellenőrzés alatt tudja tartani. Olaját kirekeszti a világpiacról. Az eszmék és áruk szabad áramlásából az antiszemita olaj ki van rekesztve. És ugyanakkor a végsőkig tönkretett Irakot mégis veszélyesnek tudja nyilvánítani. A korlátlannak látszó akaratérvényesítés mégis belső gyengeséget takar, Izrael vezetői, akik a világ legjobban informált emberei, pontosan tudják, hogy államuk már középtávon is, s éppen ebben az örökös veszélyeztetettségi állapotban, állandóan harcolva történelmi képtelenségei miatt, a mai állapotában, minőségében fenntarthatatlan. A magas költségek előbb-utóbb felemésztik. És most már nemcsak a pénzügyi költségekre, hanem a morális költségekre is hangsúlyt kell tennünk. A jelenlegi támasz, az USA bármikor megszűnhet támaszkénti mivoltában. A legutóbbi választáskor már nem sikerült az Izraelnek nagyobb biztonságot és előzékenyebb kiszolgálást nyújtó demokrata kormányzatot uralomra segíteni. Huszonöt-harminc év múlva az USA-ban a színesbőrűek lesznek többségben. Ők fognak kormányt választani. Az általuk hatalomba ültetett kormány dönthet másként is. Kérdés, sikerül-e ezeket a fekete, spanyol és dél-amerikai, vietnami és kínai embereket a plazaközömbösségnek abban az állapotában tartani, hogy fizessenek. De mégcsak nem is ez a lényeg. Mert ma már nemcsak ennek a kis területű államnak a költségei képtelenül nagyok, hanem a világhelyzetnek, a status quo világrendszerének a fenntartási költségek is. Márpedig Izrael léte ezen a világhelyzeten alapszik: az elfojtott szembenállásén, a status quóén. Az egyre nehezebben megrendezhető G8-as találkozókén, amelybe most már a tüntetések költségei is benne foglaltatnak, meg a tüntetők szétverésének a költségei is. Az emberiség az előtt a kérdés előtt áll, hogy a globalizmus természetkizsaroló rendszere helyett egyetemlegesen rááll-e a fenntartható növekedés nem profithajszoló rendszerére, vagy elpusztul. Ha viszont rááll, ha győz az ésszerűség és az életösztön, akkor nem lesz, aki fedezze a globalizmus szimbólumállamának költségeit. Akkor új hely kell, olcsóbb. Így kerülünk a képbe mi, csonka-magyarok. Izrael mérhetetlenül nagy fenntartási költségeit ugyanis nem lehet csökkenteni. Ez is a dolog természetéből következik. Most ezek a költségek csak növekednek. Egy háború, minél tovább tart, annál drágább. A végén már a fegyverszünet is iszonyatos pénzekbe kerül. Ez az állam minél nagyobb és minél jobban meg van tömve frissen jött zsidókkal, annál többe kerül. Egyre nehezebb és egyre körülményesebb a pénzt előteremteni, mert a túlzott pénzkitermelés miatt, amelynek persze más célja is van, nemcsak Izrael eltartása, egyre veszélyesebb állapotba kerül a világ pénzügyi rendszere. Válság válságot követ, és egyszer csak az egész meginoghat és összedől. Ez tragédia lehet Izralre nézve. Ezek miatt a növekvő költségek miatt előbb-utóbb békét kell kötni a szomszédokkal, abba kell hagyni a telepítést és a háborút. Izraelt olcsóbbá kell tenni, még akkor is, ha ez nagy fájdalommal jár. Ha a háború véget ér, és nem jön több telepes Oroszországból, akkor ezt az országot csak a kihelyezett tőkéinek a haszna, a globalizációból lecsapolt, szerényebb, de biztos jövedelem tartja majd el, egy meglehetősen szerény színvonalon, amely már sok mostani ottlakó számára sem lesz vonzó. Ha megéli. De majd az utódai számára sem lesz az. Ezek európai őseikre emlékezve megindulnak, az ősi jogon vissza Európába, ahonnan déd- vagy ükszüleik eljöttek, elüldöztettek. Ezt a visszatelepülést és az Oroszországból és egyéb helyekről való új helyre költözést azonban ugyanúgy meg kell szervezni, mint ahogy a cionizmus megszervezte az Izraelbe települést, még az állam megalakulása előtt. Most még minden a mai Izrael fenntartására mutat, még nem számítanak a költségek, de ha látjuk azt az elszántságot és összefogást, amely Herzl Tivadar első gondolata óta áthatja az államteremtőket, látnunk kell azt az előrelátást is, amelyik az összes információ birtokában, s a holokauszttal a háta mögött felkészül az új világfelosztásra és biztonságot teremt véreinek. Ott, ahol lehet, úgy, ahogy lehet. Ez a cionizmus vége. Új Sion Hegye kell, esetleg szekularizált, mint a Svábhegy. Aligha hihető, hogy maguk a zsidó vezetők ezt ne látnák így, ennyire pontosan, rideg tárgyilagossággal. Senki nem tehet nekik szemrehányást azért, mert ezt látva, hűséges zsidóként máris keresik a megoldást. A megoldás: Csonka-Magyarország, a maga fogyatkozó népével, türelmével és egyéb alkalmasságaival. De ne szaladjunk előre. Ezek évtizedek munkájával, számos részfeladat végrehajtása után megvalósítható tervek és lépéssorozatok. Most a vita még az orosz hómezőkről elindult telepesek körül forog. Az amerikai kormány már többször is hangoztatta, hogy nem tart helyesnek további telepesházakat. Az ortodoxok azonban még építtetik ezeket és le-lerombolják az arabok viskóit. De a bölcsebbek már nyilván látják, hogy ez így nem mehet tovább. Ha a még kívül élő körülbelül kétmillió orosz, ukrán és egyéb zsidó megérkezne a közös cionista hazába, már a vízzel való ellátásukra sem volna fedezet. Új megoldás kell, új, jobb, olcsóbb helyre kell vinni ezeket a testvéreket, mert otthon hagyni sem lehet őket. Ott ugyanis Jelcinék-Putyinék kezében túszok. Izrael mai legnagyobb gondja a marxista emlékezetű, Gulag-félelmes, nihilistává tett volt szovjet zsidók elhelyezése, mivel Izraelben már csak költségeket és nehézségeket okoznak, ámde elutasítani sem lehet őket, mert ez ellenkezik a cionista alapeszmével. A következő tényező, ami miatt a cionista állam nem folytatható, a világháború veszélye. Izrael mai helyi háborúi mind egy-egy a következő világháborúra kötött gyújtózsinórként is felfoghatók, amelyre mindig rátapos valaki, mielőtt a kanóc a robbanótöltethez érne. De a veszély mindig fennáll, hogy egyszer ez a rátaposás elmarad. Még a szovjet veszély sem múlt el teljesen, és máris itt van az ismeretlen szándékú Kína felágaskodása. Az európai hatalmak félnek ettől a háborútól, és azt is látják, hogy a veszély góca Izrael. Hiába van a kormányok egyetértése, az őket megválasztó népek nem akarnak meghalni. Csökken az Izrael iránti rokonszenv, egyre több a kérdező. A harmadik tényező, ami miatt már most le kell foglalóznia a zsidóságnak egy területet, az a népvándorlás. A szegények és a gazdagok kiéleződő ellentéte mozgásba hozza a világ szaporodó szegényeit, és a népvándorlás alapjaiban változtatja meg a világ arculatát, Izraelhez való viszonyát. Ha Franciaországban ugyanannyi mecset lesz, mint katolikus templom, egészen más lesz a hozzáállás ehhez a kérdéshez, még akkor is, ha a Liberation ugyanabban a kézben marad. De a kiszemelt területet is elözönölhetik olyanok, akikre nincs szükség. Csonka-Magyarországra jöhetnek akár magyarok is a környező országokból, és ellakhatják a földet a gazdaszándékú jövevények elől. Ezért a földtulajdont már most meg kell szerezni és életforma-megváltoztató plazákat kell építeni. Meg persze sok más, kulturális szoktató lépést is kell tenni. Ezek azok az indítékok, természetesen elnagyolt felvázolásban, amelyek új, biztonságos és mégiscsak európai telephely kikeresésére és elfoglalására, megszerzésére késztetik a zsidó vezetőket. Részükről ez az odaáramlással, illetve megvásárlással szerzett államalapítás nem új, így történt Palesztinában is. Ahhoz képest ez vértelen és liberalizált beszállásolódás, paktumokon, önkormányzati döntéseken és legfeljebb egy kis korrupción alapszik. És szemrehányást sem tehetünk azért, mert egy nép vezetői előrelátók és élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyek adva vannak számukra. Most már csak arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy miért Magyarország van kijelölve erre a célra. Mi teszi alkalmassá Csonka-Magyarországot erre a szerepre? Éppen az, hogy csonka. Népe 1920-ban olyan feldaraboláson esett át, amely hajszál híján az életébe került. Trianonban éppen a hazájára szóló történelmi jogát vesztette el a magyar nemzet, azt a jogot, amivel Izraelt alapították. Történelmi jogosultsága a magyarságnak ma sincs, és most már lassanként maradék hazájára szólóan sincs: nem lehet nacionalista, még önvédelemből sem. A huszadik század során, részben önhibájából és vezetőrétegének felelőtlensége miatt elvesztett két világháborút, az 1956-os forradalmát részben az amerikai magárahagyás következményeként véresen eltiporta a szovjet hadsereg, és mindezek következtében, egy önmagát túlélt, betegesen szolgalelkű rendszer önkizsákmányolása folytán, amely 1956 végétől 1989-ig folytathatta nemzetpusztításait, ma mintegy halmazati következményként végzetesen fogyatkozik. Ha nem történik hathatós, gyökeres változást is jelentő, állami beavatkozás a népesedéspolitikába, 30-50 év múlva legalább hárommillió fehér magyarral, törzslakossal, országfenntartóval, a történelmi jogok birtokosával kevesebb magyar fog élni e hazában. S akik megmaradnak, hatalom és vagyon nélküliek lesznek. Ugyancsak akkor, ha e tekintetben is nem történik radikális változás. Ez az űr és ez a máris érzékelhető alárendeltsége a történelmi jogok birtokosainak kívánatos, kellemes, biztonságos telephellyé avatja Csonka-Magyarországot. Ezért csak arra kell ügyelni, hogy a magyar nép ne egészüljön ki az egykori közös Kárpát-medencei haza tájairól ideszívott magyarokkal, és lehetőleg ne töltődjön fel másokkal sem. Maradjon félig üres, megtölthető. A kintrekedt magyarokat pedig úgyis elintézik a szomszéd népek, még csak biztatni sem kell őket, csupán a status quót kell fenntartani. A magyarokból még a történelmi jogok gondolatát is ki kell irtani. Nagy-Magyarország? Szent Korona? Határkiigazítás? Európával letorkolni, szájon törülni és megbüntetni mindenkit, aki ilyesmit fel mer vetni. Mert a telephely szigorúan Csonka-Magyarország, s benne az elgyávult, öntudatlan, félénk, plazában csoszogó magyar félprolival, amelyik mindig alamizsnára vár. Az ország kicsiny kiegészülése is hatalmasan meglökné a magyar öntudatot, előre, és sikerélményt jelentene. Az pedig boldogság és gyerekcsinálás. És szülés. Ez tehát a fő ok, amiért Magyarországra, erre a "teknőre" esik a választás: a várható kiürülés, az elöregedés és az erő nélküliség. (A "teknő" Cs. Szabó László kifejezése a Kárpátok koszorújához képest befelé lejtő csonka hazára. Ennek a megszemélyesítésnek a szomorú valóságát most érezzük az ismétlődő árvizek során. Kíváncsiak vagyunk, még ugyanebben a zárójelben, vajon hogyan fognak helytállni a gátakon az Oroszhonból érkezettek, ha menetrendszerűen megjönnek az árvizek, és már alig lesznek tarpaiak, akik éjjel-nappali szolgálatra rendelik magukat.) A másik ok, ami miatt a volt Kádár-Aczél-országra, avagy másképpen a rendszerváltások éllovas országára esik a választás, az a bázis megléte. Addig, ameddig az amerikai külügyminisztérium, a State Department évente jelentéseket készített az átváltozó országokról, s azokban is az emberi jogok érvényesüléséről, mindig volt egy passzusa ennek a jelentésnek, amelyik a magyarországi zsidóság helyzetével foglalkozott. Ez az Antall-kormány idején is csak azt tudta megállapítani, hogy a "a zsidóság reprezentációja" a kulturális életben, a politikában és a gazdaságban jó. Antall József mindig - érthetően ezt tartotta maga elé a pajzsnak, amikor Horthy-fasizmussal vádolták. Azt persze ez a jelentés nem tartalmazta, pedig tartalmazhatta volna, ha tudományos alapossággal készül, hogy az említett Horthy-időkben a magyar zsidóság "reprezentációja" szintén igen jó volt, sőt talán még jobb, mint a Kádár-Aczél-rendszerben, amikor a kilencvenes évek "reprezentációját" Aczél és társulata megalapozni szíveskedett. Mert a rendszerváltás után ez a "reprezentáció" akár meg is fordulhatott volna. Ha megtörténik a nagytakarítás, ha Antall nem köt paktumot, bizony sok-sok Aczél-kádernek mennie kellett volna, mégpedig nem azért, mert zsidó, hanem mert kommunista és mert alkalmatlan. De ez nem történt meg, sőt ezek az elemek védelmet kaptak, és ezért volt elégedett a magyar zsidóság helyzetével az amerikai követség, a jelentés elkészítője. Ma más a helyzet. De maradjunk még egy pillanatra a Horthy-rendszernél. Ebben a bűnös, fasiszta rendszerben, amely az SZDSZ-nek ma maga az ellenség, élt, írt egy Bosnyák Zoltán nevű ember, akit kivégeztek a háború után, és akire hivatkozni ma a legnagyobb bűnök közé számít. Ez a kétségtelenül fajvédő beállítottságú, nyilas író statisztikákat tett közzé. Ezért kellett meghalnia. Kimutatta például, hogy 1935-ben az 1 millió pengőn felüli jövedelmet bevalló 126 iszonyatosan gazdag ember közül 105, azaz 83 százalék volt zsidó, valamint azt is, hogy a legnagyobb akkori iparvállalatok igazgatóságaiban, a bankok igazgatóságaiban mennyi volt a zsidó. A Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. igazgatóságának 19 tagja közül 12, míg a Weiss Manfréd Acél és Fémművei Rt. vezető testületében 10-ből tíz. Ennek a felemlítésével természetesen nem az akkor vagy ezután hozott zsidótörvényeket, s még kevésbé a háborúban bekövetkezett eléggé el nem ítélhető népirtást és zsidóüldözést akarjuk igazolni, csupán arra, a témánk szempontjából fontos körülményre akarunk utalni, hogy a jelenség, azaz a fontos helyek zsidók általi elfoglalása, a pénz fölötti uralom egyáltalán nem új a magyar életben. Ez már a fasisztának mondott Horthy-korszakban megtörtént, egy olyan korszakban, amely az 1919-es kommün után, a proletárdiktatúra idején magyarirtásban vétkes zsidók elleni, sokszor valóban durva és magyarhoz méltatlan büntetőakciókkal kezdődött. Az egész visszatekintésre most csupán azért van szükség, hogy bemutathassuk, miért van kiszemelve Budapest - Demszky-land - visszatelepülési célterület gyanánt: azért, mert egyszer már megvolt nekik. Ahogy az Ingatlanfejlesztésből idéztük: legszívesebben olyanra bízzák a megszerzett magyarországi vállalat irányítását, aki ismeri a terepet és rokon vagy jó barát. Úgymint Weiss Manfréd. Jogosan cselekedett Weiss Manfréd? Jogosan. Liberálisan? A legnagyobb mértékben. De ez még nem elégséges bizonyíték, mert közben volt egy magyar részről elvesztett világháború, mérhetetlenül sok áldozattal és értelmetlenül sok zsidó áldozattal is. Csak a budapesti zsidóság menekült meg egyetemlegesen. Ahhoz, hogy az izraeli tőke és majdan az izraeli ember is biztonságban érezhesse magát Budapesten és Magyarországon, más is kell, több. Mai bizonyosság. A következőkben idézünk és statisztikákat mutatunk be egy friss tanulmányból, amelyet zsidók készítettek magyarországi zsidókról. "Számszaki jelentés, Statisztika a magyarországi zsidóságról." Lelőhely; http://www.internet.hu./Zsidó/stat/stat4.htm. A kutatási, kérdezési módszeréről a jelentés a következőt árulja el: "A vallási-származási homogenitás indexét a négy nagyszülőre vonatkozó mutatók alapján állítottuk ki. A >homogén< csoportba soroltuk azokat a válaszadókat, akiknek mind a négy nagyszülője akár származási, akár vallási szempontból zsidónak minősült a megkérdezettek szerint. A >részben homogén< csoportba azok kerültek, akiknél a négy nagyszülő közül az egyik nem volt zsidó (egyik szempontból sem). Végül a >vegyes származásúak< azokat foglalják magukba, akiknek legfeljebb két nagyszülőjük minősült zsidónak." Ez mindenesetre eléggé alapos és szigorú vizsgálódás. Nem tudhatjuk ma már, hogy Bosnyák Zoltán hogyan kérdezett. Bevallása szerint sokszor használt fel zsidók által készített kimutatásokat, lexikonokat, önvallomásokat. A "Jelentés" azonban egészen más módszert használ, s a "homogén" zsidóságot csak négy nagyszülő egyaránti, vallási és származási zsidóságához köti. Tehát elismer és meg is különböztet vallási és származási zsidóságot. Magyar ember esetében ilyen nincs, sőt nem is szabad így megkérdezni. Ha valaki magyarnak vallja magát, akárhogyan hívták a felmenőit, akármilyen vallásúak voltak is, az magyar. A népszámláláskor nem tettek fel sem felekezeti hovatartozásra, sem népi gyökérzetre vonatkozó kérdéseket, és még a lakcímet sem volt szabad a kérdezőbiztosoknak beírniok. Így természetesen más statisztikákban, példának okáért az államiban a "homogén" zsidó is lehet magyar. Lehet holokausztáldozat és emiatt kárpótolt, de lehet földbirtokos is. Ez a trükkös fajiszempont-érvényesítés Bosnyák és más fajvédők elpusztítása után, egy egész korszak után, amelyben Aczél és társai üldözték a "faj"-magyarokat, a magyar nacionalizmust, amely fajmagyarság többek között abban is állhatott, hogy valaki származásilag is magyarnak mondta magát, vallását tekintve pedig kereszténynek, mindenesetre legalábbis furcsa. De nem ok nélküli. Nem arról van szó, hogy valakik pontosan akarják tudni, hogy kikre számíthatnak? Lehet, ez bizony káderkeresés, az ingatlanfejlesztők fejvadászata. Mindenesetre kivételező, előnyhöz juttató állapot. Ha akarom, ez vagyok, ha akarom, az vagyok. Ezenkívül lehet természetesen egy új törvényű, új összetételű államszervezet csendes bevezetése is, amelyben a homogének és a vegyesek, egyelőre titkosan és egy bizalmi hálózaton keresztül, előnyöket élveznek. Nem tudjuk, mikor kerül sor ennek az állapotnak a nyilvános törvényesítésére. Valószínűleg semmi sem pontosan úgy fog történni, ahogyan Palesztinában történt. Ez mégiscsak egy ezeréves európai ország, itt ötven év múlva is marad hat-hét millió szegény magyar, aki foggal-körömmel is emlékeztetni fogja Európát, hogy ez valamikor Hunnia volt. A beteges mostani magyar status quo-nyugalom és tűrés csak addig tartható fenn, amíg a kuruc szegénylegények rá nem ébrednek, hogy mi történik velük. Ennek a magyar önvédelmi felkelésnek az elkerülése érdekében valószínűleg nem is terveznek ide csak egy nevében magyar, vezetését és az uralmi helyzetét, valamint a kultúráját tekintve azonban vegyes országot, vegyes társadalmat, amelyre a "vallási-származási" kettősség lesz a jellemző. A vagyoni, jövedelmi különbségek már most is kirívóak. Ha az ország megmarad a status quóban, ezek a különbségek maguktól növekedni fognak. A megélhetésről, a fel- és előrejutásról, a művelődésről azonban a bankárok és a velük összenőtt plazások, a régóta itt élő és a nemrégen érkezett homogén vagy vegyes - félig orosz - zsidók döntenek. Odakintről pedig, a nagyjából hasonlóan, de nem ennyire egyoldalúan szervezett Európában ebből jóformán semmi nem látszik majd. Nem tudjuk pontosan, hogy mit terveznek nagy zsidó etnikai és pénzügyi központokban. Csak azt látjuk, ami most történik, és csak azt tárjuk fel, amit ők leírnak. A már idézett jelentés adatokat közöl a vizsgálat tárgyát képező zsidók iskolázottsági fokáról és az ennek a magas képzettségi szintnek megfelelő elhelyezkedésükről a társadalomban. Teljes minta Aktív Inaktív max. 8 általános 3 1 22 szakmunkásképző 5 3 6 középiskola 29 30 28 főiskolai diploma 19 22 16 egyetemi diploma 37 46 22 összesen 100 100 100 Az adatok egyrészt a populáció igen magas iskolázottságát, másrészt az iskolázottság fokának időben növekvő tendenciáját mutatják. Jól érzékelhető, hogy már a mai inaktív népesség iskolázottsága is magas volt, a diplomások aránya megközelítette a kétötödöt, és ez számottevően tovább emelkedett. A mai aktív népesség körében már a kétharmadot is meghaladja a diplomások aránya. Ezzel egyidejűleg az alacsony képzettségi szintek erősen összezsugorodtak. Mindez természetesen jelentősen befolyásolja a foglalkozással, munkaviszonnyal kapcsolatos jellemzőket, a foglalkoztatási hierarchiában való elhelyezkedést. A népesség átlagos életkorát tekintve, viszonylag magas az aktív népesség részaránya. A munkanélküliek hányada mindössze 1 százalék. Az inaktív népesség dominanciája magasabb életkorban kezdődik, mint a magyarországi teljes népességen belül. Viszonylag alacsony a jelenlegi nyugdíjkorhatár előtt inaktívvá válók aránya. Az inaktív népesség jelentős csoportja a felsőoktatási intézmények hallgatói - főként egyetemen tanulók - közül kerülnek ki (a teljes mintában 9 százalékot tesznek ki). A foglalkozás szerinti összetétel is a magas képzettségi szintet jelzi. Az alapadatok mellett itt is az aktivitás szerinti megoszlást mutatjuk be. Teljes minta Aktív Inaktív vezető állású 26 25 27 beosztott értelmiségi 29 32 25 önálló, vállalkozó 16 25 6 egyéb szellemi 21 14 29 szakmunkás 6 4 9 egyéb fizikai 2 1 4 összesen 100 100 100 Ebből látható, hogy a teljes minta 92 százaléka a felső kategóriákat foglalja el, csak 6 százaléka szakmunkás és csak két százaléka egyéb fizikai. Ez az az alap, amelyikre az Ingatlanfejlesztés hivatkozik, amikor az izraeli befektetők bizalmasait megnevezi. Ismét csak Weiss Manfréd jut eszünkbe, aki ezzel a módszerrel kiváló vas- és acélművet, gépgyárat, de voltaképpen Vörös Csepelt hozott létre. Az uralom tekintetében azonban nem ismert tréfát: tízből tíz. Különb elbánást, különösen a holokauszt után, és a második világháborúból győztesként való kikerülés után a plazaépítőktől sem remélhetünk, de ők is nagy nyereséggel fogják üzemeltetni plazáikat. Debrecenben, a cívis városban, a magyar kálvinizmus központjában és a Váci úton, az addigra megépült jachtkikötő mellett, és bennük nem vörös proletárt, hanem bamba plazaproletárt fognak termelni. Aztán meg fogják venni a Fradi és az MTK után az Újpestet is, Angyalföldre pedig behívják a Makkabit és a Makkabi-Vasas-Angyalföld fog magyar bajnokként kikapni Bukarestben. De akkor már a szurkolóknak fognak fizetni, hogy menjenek ki a meccsre, és az államilag fizetett, sima modorú vezérszurkolók utasításai szerint ne a másság kicsúfolásával űzzék el unalmukat a szögesdróttal bekerített lelátón. Az abszurd drámák megelevenedésének a kora köszönt az országra. És Európára. Ezekről a tervekről és folyamatokról, a tényekről és az "ingatlanfejlesztések" lényegéről, céljáról a magyarság jóformán semmit nem tud. Sok mindenről nem is mer tudomást szerezni. Jobbnak látja, ha befogja a fülét, behunyja a szemét. A megélhetése, legalábbis így van tudtára adva máris, csak e türelem magatartásával van biztosítva. Pontosabban: a magyar társadalom olyan társadalom lesz, amelyben csak a türelmest tűrik meg, jutalomban pedig csak a másság iránt még türelmesebb részesülhet. Célom ezzel a tanulmánnyal és ennek a közreadásával elsősorban az, hogy tudomására hozzam a társadalomnak: szerintem mi történik vele. Vegye tudomásul. Mert addig, amíg nem ért el az agyáig és a lelke legmélyéig, addig nem tud dönteni. Dönteni az ellenállásról, vagy a további önfeladásról. Nem állíthatom ugyanakkor, hogy a döntés teljes mértékben a magyarság kezében van még. A folyamat már a XIX. század végén elkezdődött a galíciai beözönléssel, és a kapitalizmus irányító állásainak elfoglalásával, és tartott az egész huszadik századon keresztül. Különösen sokat mozdított előre, mármint zsidó szempontból, a szovjet kommunizmus ötven éve, amit a magyarság egésze, java soha nem fogadott el, a zsidóság zöme pedig még akkor is beleilleszkedett és élt a kínálkozó lehetőségekkel, ha a szovjet rendszer időnként durva volt hozzá is. A marxista korszak volt a magyarság számára a legvészesebb. A rendszerváltás után pedig a liberalizmus lett a táptalaja a plazások előretörésének. És természetesen a globalizmus kényszere, amely sokszor európai, uniós mezekben jelenik meg, és mindenkor demokráciát hirdet - nép és nemzet nélkül, a nemzettudat kiiktatásával. Nem állítható tehát, hogy a helyzet felismerése elegendő a magyarság számára káros folyamat megállítására. Nem elegendő, de előfeltétel. Nekem csak annyit enged meg a sorsom, és a jelenlegi lehetőségeimben ez van adva, hogy a nyilvánosság tudomására hozzam ezt a helyzetet, és a magyarság értelmes és semmilyen irányban nem elfogult kemény magjának a kezébe tegyem ezzel a feltárással a döntést, a magyar sors új irányba terelésének dolgát. Csak annyit mondhatok, hogy ez sorskérdés, élet-halál kérdése. Talán még választhatjuk nagy áldozatokkal a saját életünket, amelyben mi adunk tudatosan helyet azoknak, akik velünk akarnak élni magyar Magyarországon. Nem idegengyűlöletet akarok, mert tudom, hogy az nem old meg semmit, hanem becsületes, tisztességes magyar életet, amelyben a magyar megmaradás az első szempont, és a második, de csak időben, a magyarság felvirágzása és kiteljesedése a Kárpát-medencében. Ez a tanulmány világító gyertya akar lenni a sötét égbolton, és semmilyen tekintetben nem Csonka-Magyarország további csonkulását és további ijedt bénultságát akarja. De az a belátás is benne van, hogy egyszer mégiscsak fel kell ébredni. Mert a nemlátás maga a halál. A magyarságot szemfelnyitással szolgálni, ez lehet küldetés, magam feladatnak tekintem. Gyógyászatinak, önmentőnek. Lehet még itt olyan magyar világ, amelyben a magyar családokban értelmes, egészséges, művelt gyermekek nevelkednek, s olyan, amelyikben ezek előtt, tehetségük szerint az emelkedés minden liftje nyitva van. Hiszem, hogy megteremthető a tisztességes és nem kiszorításos verseny Magyarországa, a fenntartható növekedés Magyarországa, amelyben nincsenek plazák, és a lakóparkokat nem kell szigorúan őrizni, mert a falaikon kívül is viszonylag elégedett és némi sikerélményben részesült magyarok élnek. Egyébként nagy becstelenség volna részünkről, ha akárkinek is átengednénk vérrel, szenvedéssel szerzett, gyönyörű hazánkat. (Vége)

Orbán feladta az eurót 

A csillagok jelenlegi állása szerint 2020 előtt nem lehet elképzelni Magyarország csatlakozását az eurózónához - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök szombati budapesti sajtótájékoztatóján. Mindezt arról a brüsszeli tanácskozásról hazatérve mondta, ahol kiderült: német-francia összefogással létrejöhet az Európai Unió új centruma az eurózóna jelenlegi tizenhét tagállamából és azokból az országokból, amelyek be kívánják vezetni a közös fizetőeszközt. Ennek feltétele a minden eddiginél összehangoltabb gazdaságpolitika. 

A német-francia javaslat szerint bevezetnék a közös európai társasági adót, egységes nyugdíjkorhatárt állapítanának meg, a hírek szerint 67 évben, alkotmányba foglalnák a költségvetési fegyelmet, kölcsönösen elismernék a végzettségeket, nemzeti válságmegelőző rendszereket hoznának létre, és az inflációt automatikusan követő bérezést vezetnének be. A magyar kormány a jelek szerint ennek az új centrumnak még jó ideig nem kíván része lenni. Pedig az előző miniszterelnök, Bajnai Gordon utolsó beszédeiben azt mondta: megfelelő gazdaságpolitikával 2014. január elsejéről bevezethető lenne az euró. Balázs Péter volt külügyminiszter Orbán kijelentéséről azt mondta: Magyarország ezzel könnyen az Európán belüli lemaradók közé kerülhet. Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke lapunknak elmondta, hogy a miniszterelnök azért jósolhatja 2020-ra az euró bevezetését, mert a kormány olyan adócsökkentéseket alkalmazott, amelyek mögött nincs tartós fedezet. A miniszterelnök által felvetett 2020. évi euróbevezetést túlságosnak távolinak tartja Csaba László közgazdászprofesszor is. Szerinte a lehető legközelebbi időpontban kell bevezetni az eurót Magyarországon. 

Orbán Viktor tegnapi sajtótájékoztatóján arról szólt: nagy hullámok közelednek az európai gazdaságok felé. Orbán Viktor szerint az eurót használó 17 tagállam olyan súlyosnak ítéli meg a helyzetet, hogy szerintük "az euró megmentése olyan speciális döntéseket igényel", amely indokolja egy ezzel a céllal létrejövő tanácskozási rendszer felállítását. A teendőkkel kapcsolatban a miniszterelnök úgy fogalmazott: "együtt hajózunk, de hogy kinek sikerül megerősíteni a maga hajóját, és kinek nem, kit sodor el a víz, ki süllyed el, és ki marad talpon, ki tud bent maradni a kötelékben, és ki nem, az mindenkinek a saját dolga". A magyar "hajó megerősítésének" egyik lépése a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által pénteken Brüsszelben bejelentett stabilitási alap is. A 250 milliárdos alapról szóló kormányrendeletet várhatóan hétfőn írja alá a miniszterelnök.

Orbán Viktor hangsúlyozta: a kormány nem enged a 3 százalék alatti költségvetési hiánycélból, és az államadósság csökkentéséből sem és cáfolta, hogy kormánya megemelné az inflációs célt. Arra a kérdésre, hogy akkor honnan lesz meg a 250 milliárd, Orbán Viktor azt felelte: ez Matolcsy György és államtitkára dolga. A miniszterelnök szerint a következő 2-3 hónapban a monetáris politika átalakításával létre kell hozni a kormány és az új, kibővülő Monetáris Tanács között az együttműködés higgadt és hatékony formáját, a mostani ugyanis káros a gazdaságra. A kormányfő szerint "újra meg kell nyitni" a tavaly ősszel a sajtóban lezajlott vitát Surányi György korábbi és Simor András jelenlegi jegybankelnök között, amely a monetáris politika eszközeiről és céljairól szól.

Brüsszelben pénteken este elviekben megkapta a támogatást Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök versenyképességi paktuma, ám a résztvevők a terv ellentmondásos tartalmi elemeinek megvitatásáig már el sem jutottak - jelentette a bruxinfo hírportál. Az euróövezeten belüli jelentős versenyképességi különbségeket a legjobb tagállami gyakorlatok átvételével csökkenteni hivatott paktum tető alá hozása eddig példátlan mélységű gazdaságpolitikai koordináció előtt nyithatja meg az utat az eurózónában és egyúttal Berlin feltétele is ahhoz, hogy hozzájáruljon az államadósság-válság által sújtott euróövezeti tagok megsegítését szolgáló pénzügyi alap felturbózásához. A német-francia duó ötletét ugyanakkor egyáltalán nem fogadta osztatlan elismerés az Európai Tanácsban, amiről a hosszúra nyúlt vita is tanúskodik. Néhány tagország ellenállását látva Merkel és Sarkozy inkább eltekintettek a kezdeményezés tartalmi elemeinek a boncolgatásától. Joggal, hiszen különösen Ausztria, Belgium és Spanyolország bírálta hevesen a tervben felvázolt program egyik vagy másik elemét. A versenyképességi paktum tartalmi kérdéseiről azon az informális eurózónacsúcson egyeztetnek, amelyet az új ír kormány március 9-i hivatalba lépése és a már­cius 24-25-i EU-csúcs között rendeznek majd. Ekkor kell véglegesen kiderülnie annak is, hogy a 17 eurózónatagon kívül milyen más EU-tagállamok vesznek majd részt az együttműködésben, amely elvileg nyitva áll mindenki előtt és eddig csupán David Cameron brit kormányfő jelezte, hogy nem kér belőle.

Ha a tagállamok az uniótól várják a segítséget, annak meg kell fizetni az árát - nyilatkozta Balázs Péter volt külügyminiszter, a CEU professzora a Vasárnapi Híreknek. Németország csak akkor hajlandó a 440 milliárd eurós készenléti alap jelentős részét finanszírozni, ha az országok vállalják a gazdaságpolitikai fegyelmet - magyarázta Balázs Péter. Úgy vélte, hatalmas a jelentősége annak, hogy a két legnagyobb tagállam közösen lép fel, mert együtt az EU negyedét teszik ki: aki az ő javaslataikat ellenzi, kisebbségbe kerül. Nicolas Sarkozy francia államfő most az Európai Bizottság volt elnökének, Jacques Delorsnak az elméletét elevenítette fel: a koncentrikus körök Európája jöhet létre. Az elsőbe az eurózóna országai tartoznának, a másodikba azok, akik rövid időn belül fel tudnak zárkózni, harmadikba pedig a "lemaradók." Magyarország könnyen ez utóbbi kategóriába kerülhet ha a következő tíz nem vezeti be az eurót. - A kormányfő mandátuma 2014-ig érvényes, arról nyilatkozhat csak, hogy ezalatt mit tehetnek a konvergencia­kritériumok teljesítéséért. Ami utána jön, az már jóslás - mondta Balázs Péter.

Orbán Viktor kijelentéséről Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke lapunknak elmondta, hogy a miniszterelnök azért jósolhatja 2020-ra az euró bevezetését, mert a magyar kormány adócsökkentése mögött nincs tartós fedezet. Az EU számítási módszerei ezt csak átmeneti megoldásként fogadják el. Emellett az unió által támasztott követelményeknek Magyarország strukturális deficitje sem felel meg. Elképzelhető hogy Orbán Viktor arra gondolt a 2020-as dátummal, hogy először a növekedés és versenyképesség feltételeit kell megteremteni, utána jöhet az euró bevezetése. - Olyan ez, mintha először akarnánk megtanulni úszni és csak utána bemenni a medencébe - tette hozzá Vértes András, aki szerint a magyar társadalomnak minél előbb szüksége lenne az euróra. - 2016 lehetne az eurózónához csatlakozás legkorábbi időpontja, ehhez azonban a költségvetés kiadási oldalán komoly szerkezetváltozásokat kellene végrehajtani - mondta a gazdaságkutató elnöke.

Áttörésnek nevezte Orbán Viktor, hogy döntés született az Európai Unió egységes energiapiacáról. A "legmagasabb szintre emelte az unió" az észak-déli hálózatok megépítését, valamint kimondták, hogy a Nabucco gázvezeték megépítésének munkálatait fel kell gyorsítani. Orbán hangsúlyozta: Magyarország néhány éven belül a Fekete-tenger, a Balti-tenger, az Adria, Azerbajdzsán és akár Észak-Afrika felől is rendelkezni fog energiaellátási lehetőséggel, és ezzel "egy óriási csapdából fog kiszabadulni". Hozzátette: hamarosan döntés születik a paksi atomerőmű új blokkjának megépítéséről is, amely a régivel együtt képes lesz ellátni Magyarország áramigényének 60 százalékát.

Minél előbb be kell vezetni az eurót Magyarországon, lehetőleg 2020 előtt - reagált Orbán Viktor szombati kijelentésére Csaba László akadémikus. A miniszterelnök által felvetett 2020. évi euróbevezetés túlságosan távolinak tűnik, Csaba László szerint a minél korábbi euróbevezetés mellett szól az is, hogy ebben az esetben a devizahiteleseknek nem kell árfolyamkockázatot futniuk, ami számukra igen nagy veszéllyel jár - magyarázta az akadémikus.

Kapcsolódó:
   Orbán - az euró bevezetése nem reális cél ebben az évtizedben
   Orbán: 2020-ra euróképesek lehetünk
   A németek egyharmada márkára cserélné az eurót
   Bauer: Orbán nem akarja bevezetni az eurót
   Orbán: Nincs jövője az európai jóléti államnak 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

"Olyan országot akarunk építeni, ahol jó élni" 

2013, február 16 - 18:57 alfahir.hu
A hét elején Magyar Tavasz Mozgalom néven új ifjúsági szervezet bontott zászlót. Kik ők, mit lehet tudni a céljaikról, kiket várnak soraikba és hogy jön a képbe a Jobbik? Stummer Jánost és Bernáth Georginát a magyar felsőoktatásról, valamint az elvándorló fiatalokról kérdeztük, és azt is elmondták, mi a baj a HaHával.
- A Magyar Tavasz Mozgalomról először Vona Gábor beszélt a Jobbik évadnyitó kongresszusán. Mit lehet tudni rólatok, mind a ketten jobbikosok vagytok?

Bernáth Georgina: Nemzetközi tanulmányok szakon végeztem a veszprémi Pannon Egyetemen, és Erasmus ösztöndíjasként fél évig tanulhattam diplomáciát az Antwerpeni Egyetemen. A tanulmányaim utolsó szemeszterében részt vettem a Jobbik parlamenti gyakornoki programján, ami után állást ajánlottak a frakció mellett. Jelenleg a Jobbik külügyi szakértőjeként dolgozom, főként a külföldi sajtó, a diplomáciai kapcsolattartás és a protokoll tartozik az ellátandó feladataim közé.

Stummer János: A 2010-es önkormányzati választások óta a Jobbik erzsébetvárosi (Budapest VII. kerület - a szerk.) önkormányzati képviselője vagyok, történelem-könyvtár szakon végeztem az ELTE bölcsészkarán, ahol a Hallgatói Önkormányzat alelnöke is voltam. Az egyetemi évek után bekapcsolódtam a Jobbik Ifjúsági Tagozatának szervezésébe, és egészen a legutóbbi időkig ennek a nagyon lelkes és sokra hivatott csapatnak voltam az egyik országos vezetője. 

- Adja magát a kérdés, hogy bár mind a ketten a Jobbik munkáját segítitek, a zászlóbontáskor mégis pártok felett álló mozgalmat jelentettetek be. Mennyiben más ez a szervezet, mint mondjuk a Jobbik Ifjúsági Tagozat?

SJ: Sok mindenben, például hogy nem szervezet. A Magyar Tavasz Mozgalomnak nincs és nem is lesz tagsága, van egy tízfős egyesület, amelynek én vagyok az elnöke, és ennyi. Önkénteseket várunk, olyan fiatalokat, akik mindenfajta kötöttség és szervezeti keretek nélkül érvényesíteni akarják saját szellemi képességeiket, méghozzá a nemzet számára a lehető leghatékonyabb módon.- Mi a cél? Megszólítani a felsőoktatási intézmények környékén sertepertélő jobboldali fiatalokat?

BG: Őket és a már végzett, pályakezdő fiatalokat is. Értelmiségi köröket fogunk létrehozni, hangsúlyosan meg kívánunk jelenni klubokkal, vitákkal, fórumokkal, különböző közéleti személyiségek meghívásával.- A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején az azóta párttá alakult Jobboldali Ifjúsági Közösség is hasonló tevékenységet folytatott. Úgy érzitek, hogy ez a hang most hiányzik az egyetemi közéletből?

BG: Azt látjuk, hogy nincs olyan jobboldali ifjúsági csoportosulás, amely a hasonló értékrendű egyetemi hallgatókat összefogná, és nekik programokat szervezne.

S.J: Másik célunk, hogy a külföldre szakadt fiatalokat haza szólítsuk, illetve a kivándorolni szándékozókat lebeszéljük. 15-20 év múlva a mostani húszas, harmincas generációnak kell majd a hátán vinnie ezt az országot, nekik kell a nemzet gerincének lenniük. Ha viszont a magyar fiatalok ilyen ütemben hagyják el a hazájukat, akkor záros határidőn belül úgy fogunk járni, mint Bulgária. A Kárpát-medence kiürül, és nem lesz olyan felkészült értelmiségi és szakember gárda, aki működtetni tudná ezt az országot. Magyarországnak olyan egzisztenciális feltételeket kell biztosítania a fiataloknak, hogy azok itt tudjanak munkát vállalni és családot alapítani, eltartani.- A hallgatói szerződés megoldást jelent erre a problémára?

SJ: A röghöz kötés egy nagyon komoly és valós társadalmi problémára adott rossz válasz. Azzal jómagam is egyetértek, hogy aki állami finanszírozásban, az adófizetők pénzén tanul, annak kötelessége Magyarországért dolgozni. Ha úgy tetszik, ő Magyarország adósa. Csak fenyegetésre azonban nem lehet építeni, büntető helyett ösztönző társadalompolitika kell.- Hogyan tervezitek visszacsábítani azokat a fiatalokat, akik nem jó kedvükből, hanem anyagi kilátástalanság miatt "szavaznak lábbal"?

SJ: Mi munkahelyeket nem tudunk teremteni, az a mindenkori magyar kormány felelőssége, viszont van a dolognak egy érzelmi vetülete, és én úgy gondolom, mindannyiunknak - a saját lehetőségeinkhez képest - hozzá kell járulnunk egy olyan ország építéséhez, ahol jó élni. Ahova érdemes gyermeket szülni, ahol érdemes családot alapítani. Ezeket a kapcsolatokat kell erősítenünk, hogy a nemzet maga tudjon minden egyes tagján keresztül tíz körömmel ragaszkodni ahhoz, akinek a fejében megfordul, hogy külföldre megy.- A röghöz kötést rossz megoldásnak tartjátok, mi a helyzet a keretszámcsökkentéssel?

BG: A képzési struktúrának igazodnia kell a meglévő piaci körülményekhez, tehát bizonyos szakok esetében indokolt a csökkentés, viszont vannak olyan területek (például mérnöki tudományok, informatika), ahol hatalmas hiány van megfelelően képzett szakemberekből. Ezeken a helyeken növelni, de legalábbis fenntartani indokolt a jelenlegi hallgatói létszámokat.- A Magyar Tavasz bevallottan nemzeti alternatívát kíván nyújtani a Hallgatói Hálózattal szemben. Miért van erre szükség? Mi a baj a HaHával?

BG: A legnagyobb baj velük, hogy nagyon öntörvényűek, és úgy fejezik ki nem tetszésüket az oktatási rendszerrel szemben, hogy az mások tanulásának rovására megy. A tanulás szabadságáért nem lehet a tanulás helyett tüntetni. Az nem megoldása a problémákra, ha elfoglalják a termeket, és nem hagyják tanulni hallgatótársaikat.

SJ: A HaHa egy óriási hazugság, ami az ég egy adta világon semmi másról nem szól, mint hogy az a balliberális politikai elit, amely az utóbbi évek során háttérbe szorult a felsőoktatás irányításából, valamilyen úton-módon - felhasználva az egyébként jogosan felháborodott hallgatókat - a küszöb alatt visszakússzon. A HaHát és a mögötte álló erőket nem érdekli a minőségi felsőoktatás, őket csak egy dolog érdekli, hogy ennek az országnak a miniszterelnöke 2014-től Bajnai Gordon legyen.- A Magyar Tavasz sem független mozgalom...

SJ: Igen, de a Hahával ellentétben soha nem is állítottuk magunkról, hogy azok lennénk. A Hallgatói Hálózattal nem az a legnagyobb baj, hogy elkötelezett egy ideológia és egy bizonyos politikai erő mellett, hanem hogy azt akarják elhitetni magukról, hogy ők minden hallgatót képviselnek. Azt hazudják, hogy függetlenek. Mi pártok felett állunk, de nem értékek felett. Egy dolog legyen világos: a Magyar Tavasz Mozgalom nem képviseli a hallgatókat, arra ott van a legitim szerv, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája. A Magyar Tavasz egy világnézetet képvisel és egy értékközösséget jelent.Bencsik János

Kapcsolódó cikkek:
   Nemzeti kihívója akadt a HaHának 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Elképzelhetetlen, de nem lehetetlen, különben is van még pár ötletünk... 

Selmeczi: Elképzelhetetlennek tartjuk a nyugdíjak megadóztatását [Videó] 

2013. február 17., 11:14 fidesz.hu
A Fidesz és a kormány nem enged a külföldi nyomásoknak, nem lesz nyugdíjadó a jövőben sem. Mi elképzelhetetlennek tartjuk azt, hogy a nyugdíjakat megadóztassuk - mondta vasárnapi sajtótájékoztatóján Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője. Ugyanitt arról is beszélt, az idén várhatóan infláció feletti nyugdíjemelést tudnak végrehajtani, ami által egy "extra összeget kapnak majd a nyugdíjasok".

Azt látjuk, immár nemcsak a Gyurcsány-Bajnai szövetségtől kell félteni a nyugdíjakat és a nyugdíjasokat, mert már külföldről is "veszélyes támadások érkeznek" - fogalmazott Selmeczi Gabriella, utalva a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég tett javaslatára, miszerint a kormány vezesse be a nyugdíjadót. A Fidesz arra kéri a kormányt, ne engedjen az ilyen javaslatoknak és hagyja figyelmen kívül az ilyen típusú nyomásgyakorlást. Kérjük a kabinetet, védje meg a magyar embereket a megszorításoktól, védje meg a nyugdíjasokat a nyugdíjadótól - jelentette ki a Fidesz szóvivője

Emlékeztetett, a jelenlegi kormány nem engedte, hogy a korábbi, baloldali kormányok döntése alapján 2013-tól nyugdíjadó legyen Magyarországon. Hozzátette, ezt a döntést a II. Orbán-kormány javaslatára az Országgyűlés hatályon kívül helyezte.

A Fidesz és a kormány nem enged a külföldi nyomásoknak, nem lesz nyugdíjadó a jövőben sem. Mi elképzelhetetlennek tartjuk azt, hogy a nyugdíjakat megadóztassuk - szögezte le Selmeczi. A szóvivő szavai szerint a nyugdíjasok nincsenek könnyű helyzetben, ezért megengedhetetlen az, hogy a nyugdíjuk csökkenjen. Hozzátette, aki ilyet javasol, százezreket hozna nehéz helyzetbe, veszélybe sorolná az idős emberek megélhetését. 

Nagyon sokan emlékeznek még arra, mikor a baloldal az IMF-megállapodások árát a nyugdíjasokon verte el. Az idős emberek ebből többet nem kérnek - mondta Selmeczi Gabriella emlékeztetve, a szocialisták annak idején cserben hagyták a nyugdíjasokat, csökkentették a nyugdíjak vásárlóértékét, a Gyurcsány-kormány pedig olyan törvényt fogadtatott el a parlamenttel, amely nyolc százalékkal csökkentette az induló nyugdíjak értékét. A Fidesz szóvivője arra is kitért, Bajnai Gordon 6,4 százalékkal csökkentette a nyugdíjak vásárlóértékét.

A Fidesz vállalta és teljesítette, hogy kiáll a magyar családok és nyugdíjasok mellett és ezen nem kívánunk és nem is fogunk változtatni sem a baloldal sem a külföldi nyomás ellenére - húzta alá Selmeczi Gabriella. A kormánypárti politikus három konkrétumot is említett. Elsőként, hogy a Fidesz-kormány megmentette a nyugdíjakat, a válság ellenére növelte a nyugdíjak összegét és megőrizte azok vásárlóértékét. 2013-ban várhatóan infláció feletti nyugdíjemelést tudunk végrehajtani, tehát egy extra összeget kapnak majd a nyugdíjasok - jelentette be a Fidesz szóvivője. Hozzáfűzte, az idős emberek számára "érezhető, érdemi segítséget" jelent a rezsicsökkentés.

Selmeczi második fontos intézkedésként említette, hogy sikerült megteremteni azt a lehetőséget, hogy a nők a nők 40 évnyi munkaviszony utáni nyugdíjba mehessenek, amellyel - mint mondta - eddig mintegy százezren éltek. Hangsúlyozta, nem értenek egyet a baloldallal abban, hogy megszűnjön a jövőben ez a kedvezményes nyugdíjazás.

Selmeczi Gabriella végül arról beszélt, vállalták, hogy megvédik mind a mostani, mind a leendő nyugdíjasok nyugdíját és hogy olyan nyugdíjrendszert alakítanak ki, amely igazságos, fenntartható, finanszírozható, nem pazarolja el a megtakarításokat és nem ad indokolatlan kedvezményeket. Nem engedjük, hogy a nyugdíjrendszer választási kampányok játékszerévé váljon. Mi felelősen gondolkodunk a nyugdíjasokról és a következő nemzedékekről - jelentette ki a fideszes politikus, aki szerint ha a Gyurcsány-Bajnai kormányokon múlt volna, akkor most "milliók lennének nyugdíj nélkül".

kapcsolódó
   Ne engedjen a kormány a nyomásgyakorlásnak!
   A Fidesz-kormány megmentette a nyugdíjakat
   Január 1-től 5,2 százalékkal emelkednek a nyugdíjak 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Pózna Gábor videói a mai Kásler Árpád-féle eseményről_2013-02-16 

1. rész: http://www.youtube.com/watch?v=68qN3P-hnPo

2. rész: http://www.youtube.com/watch?v=l9HWjBidy38

3. rész: http://www.youtube.com/watch?v=u8yTkjT-SzM

4. rész: http://www.youtube.com/watch?v=4JeFolMr3qk

5. rész: http://www.youtube.com/watch?v=AI8XSk37hKQ

6. rész: http://www.youtube.com/watch?v=BW7UBsdjN1w 

Pelczné: Nagyon nagy magyar siker született 

2013. február 17., 17:50 Echo TV - fidesz.hu
    Magyarország sikerének nevezte Pelczné dr. Gáll Ildikó az Európai Unió 2014 és 2020 közötti keretköltségvetését érintő tárgyalásokat. A fideszes EP-képviselő ezt az Echo TV Heti mérleg című műsorában mondta szombaton, ahol jelentős eredménynek nevezte azt is, hogy a megbeszélések bebizonyították, a kelet-közép-európai országok képesek közösen képviselni érdekeiket.

Pelczné dr. Gáll Ildikó a műsorban úgy fogalmazott, a szocialisták tudatosan annak a gondolatnak a jegyében építették fel a kampányukat Magyarországon és nemzetközi színtéren is, hogy hazánk gazdasági és politikai értelemben is elszigetelődött, "nincsenek barátai". A fideszes EP-képviselő az Európai Unió 2014 és 2020 közötti keretköltségvetésének tárgyalása kapcsán rámutatott, Orbán Viktor miniszterelnök határozottan képviselte a magyar érdekeket és a megbeszélés során szövetségesekre talált.Pelczné Gáll Ildikó az Echo Tv Heti Mérleg című műsorában

Egy nagyon nagy magyar siker született. Magyarország sikere ez - jelentette ki a tárgyalások eredményességéről szólva Pelczné dr. Gáll Ildikó, aki "önmagában kiváló teljesítménynek" nevezte a magyar kormányfő munkáját. Úgy folytatta, a szocialisták megpróbálnak "kimenekülni abból, amit felépítettek, de most rájuk zuhan", hiszen - mint mondta - Magyarország nem szigetelődött el, láthatóak a gazdasági eredmények, amelyek egy európai válság dacára mutatkoznak meg.

A szocialisták nem tudom honnan veszik a bátorságot, hogy bármit is mondjanak, hiszen a tárgyalási pozícióink alapját a 2008-2010 közötti időszak számai határozták meg és azok olyan rosszak voltak, hogy ennek alapján mínusz harminc százalékos forráscsökkenéssel számoltunk a tárgyalások kezdetekor - mondta Pelczné dr. Gáll Ildikó. Hozzátette, ebből a helyzetből jutottak el oda, hogy 2014 és 2020 közötti ciklusban az egy főre eső uniós támogatások tekintetében a "második legtöbb pénzt hozták el", és további jó hír, hogy a következő hétéves uniós költségvetési ciklusban sokkal több közvetlen támogatásra számíthatnak a magyar gazdák.

Végre eljutottunk oda mi kelet-közép-európai, az unióhoz később csatlakozó országok, hogy képesek vagyunk közösen képviselni az érdekeinket. Ez egy nagyon fontos dolog - húzta alá a tárgyalások kapcsán Pelczné dr. Gáll Ildikó. Úgy vélekedett, "végre kialakult egy olyan tengely, akár az agrártámogatások, akár a kohéziós pénzek vonatkozásában, akik együtt gondolkodtak, kiálltak az érdekeik mentén és közösen képviselték azokat".

kapcsolódó
   Orbán: 500 milliárddal nő a magyar gazdák támogatása
   "Az uniós költségvetés jó Magyarország számára"
   Orbán: A magyarok kiállnak magukért
   Nyomnák a személyi kölcsönöket - folyamatosan akcióznak a bankok
Olvasói emlékeztető: "Ha az amerikai nép valaha is megengedi a bankoknak, hogy azok ellenőrizzék a pénz kibocsátását, a bankok és a korporációk tovább növekednek és megfosztják a lakosságot minden vagyonától egészen addig, míg gyermekeik arra ébrednek egy szép napon, hogy otthontalanná váltak azon a földrészen, amelyet apáik megszereztek." (Thomas Jefferson, 1801-1809 között az Egyesült Államok elnöke)
2000-ben az előző Orbán-kormány átengedte. Akkor kezdtünk megindulni lefelé! Aki elmúlt nyolc évezik, erről is kezdjen el gagyogni!Benjamin Franklin amerikai polgári demokrata, politikus, filozófus szinte jövőbe látón nyilatkozott 226 éve a kiválasztottakról és pénzintézeteikről:
Benjamin Franklin, az alkotmány konvención 1787-ben az amerikai Philadelphiában.
[...] Több mint 1700 éve a zsidók ajvélkodtak szomorú sorsukról hogy száműzöttek lettek hazájukból, amit Palesztinának képzelnek. De uraim, a világ ingyen adta nekik ezt a földet? Mert akkor is találnának valami okot, hogy nem térnének vissza. Miért? Mert ezek vámpírok, és vámpírok képtelenek élni más vámpírokon. Képtelenek megélni egymás között. Nekik más népek kellenek nem a saját fajtájuk. Ha nem zárják ki önök az Amerikai Egyesült Államok alkotmányából, (a zsidókat) akkor kevesebb, mint 200 év múlva ide fognak rajozni oly nagy számban, hogy ők fognak dominálni, felzabálják földeinket, kormányunkat megváltoztatják, amiért amerikai népe ontotta vérét, áldozta életét, földi vagyonát, és veszélyezteti fogják szabadságunk. Ha nem rekesztik ki a zsidókat ma, akkor 200 éven belül leszármazottjaink lesznek a zsidók ragszolgáik, míg ők bankjaikban megelégedetten számolják pénzüket kezeiket dörzsölve. Figyelmeztetem önöket uraim, ha nem zárják ki a zsidókat örökre, akkor az önök unokái fognak bennünket átkozni sírjaink hantja alatt. 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Fazekas: Előnyt fognak élvezni a családi gazdaságok 

2013. február 19., 08:27 fidesz.hu
    Az üzemgazdasági törvény a családi gazdaság fogalmának meghatározásával a középbirtokosokat erősíti majd, emellé pedig olyan adózási rendszert is kidolgoznak, amely a családi gazdaságok fejlődését fogja elősegíteni - nyilatkozta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a Magyar Nemzetnek

A lap keddi számában megjelent interjúban a tárcavezető jelezte: egyértelmű viszonyokat fognak teremteni, hogy a gazdálkodni akaró családok ne "cégtömegek alapításával" igyekezzenek versenyképesek maradni. Szavai szerint a készülő jogszabállyal meg tudják védeni a földet a kül- és belföldi spekulánsoktól, azoktól, akik pusztán befektetési céllal akarnak bekerülni a mezőgazdaság világába.
 
A miniszter elmondása szerint a törvény a családi gazdálkodás fogalmán túl meghatározza, hogy kisüzemnek a legfeljebb 50 hektáron gazdálkodó gazdasági egységet neveznék, közepesnek az 50 és 500 hektár közötti területet művelőket, az ennél nagyobb birtokon gazdálkodók pedig a nagyüzemi kategóriába esnének.
 
A cikkből az is kiderül: fő szabály szerint az üzem összetartozó egységet képez, a földhöz kapcsolódó tanyát, termelőeszközöket, ingatlanokat is jelenti, ami az értékesítés vagy öröklés során nem aprózódhat el.

kapcsolódó
   "Nagy jövő előtt áll a minőségi élelmiszertermelés"
   Fazekas: A sertésállomány megduplázása a cél 2017-ig
   Támogatást kapnak a tanyák a fenntarthatóság érdekében
   Van értelme a munkánknak, folytatjuk a földvédelmet! 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Elviszik a multik a pénzünket: miért nem tesznek semmit Orbánék? 

2013, február 18 - 16:50 Magyar Nemzet - alfahir.hu
A haszon negyedét sem hagyják az országban a multik. A pénzügyi szektor is a külföldieké. Az életszínvonal alacsony, a fogyasztás elmarad. Az elmúlt 22 év gazdaságpolitikája megbukott. 

Gyakorlatilag hat-hét bank anyavállalatának vezetője dönt a magyarországi hitelezés sorsáról, köszönhetően annak, hogy túlságosan koncentrált és 90 százalékban külföldi kézbe került a magyar pénzügyi szektor - vélte a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Hossó Andrea közgazdász.

A szakember szerint nálunk olyan alapvető gazdaságszerkezeti problémákat kell kezelni, amelyek miatt szinte törvényszerű, hogy nehéz beindítani a növekedést. (Az Orbán-kormánynak nem sikerült, tavaly az utolsó negyedévben 2,7 százalékkal esett vissza a gazdaság - a szerk.)

Elismerte, hogy az IMF felvetése, miszerint nem láthatók a növekedés feltételei, sajnos igaz, csak szerinte más előjellel, mint ahogy ők fogalmazták meg. Úgy vélte: azért hiányoznak ezek a feltételek, mert több mint húsz évig éppen az általuk előírt kötelezettségeket tartottuk be (ami nyilván csak részben igaz - a szerk.)Az elmúlt 22 év és a téves elképzelések

Szólt arról is, hogy a több mint 20 éve beáramló tőke mégsem hozta meg a várt eredményt, hanem épp fordítva: hosszú távon visszafejlődést eredményezett. Ez azért van, mert a külföldi működő tőkét (FDI) leginkább az olcsósággal próbálják idevonzani, elsősorban a képzett, ám rendkívül olcsó munkaerővel. Téves elképzelés az, hogy ebben rejlene a mi versenyképességünk; a mi olcsóságunk a külföldi cégek versenyképességét és nyereségességét erősíti, miközben alacsony szinten tartja a hazai életszínvonalat, és így megakadályozza a belső piac kialakulását. A fogyasztás elmaradása pedig elnyomja a hazai kis- és középvállalkozások fejlődési lehetőségeit.

Az itt működő multinacionális cégek termelésében óriási az importanyag; a statisztikák szerint minél több FDI áramlott be az országba, annál több lett az ország importigénye. Látjuk, hogy az olcsó összeszerelő üzemek fenntartása nem hozott fejlődést. Azonkívül a multik a vissza nem térítendő támogatások és adókedvezmények mellett - amit a mindenkori kormánytól kapnak - sok uniós forrást is igénybe vesznek, miközben az itt keletkezett hasznuk nagy részét hazautalják, vagy tulajdonosi csoportjaik más tagjaihoz juttatják.Elképesztő: a haszon negyede sem marad nálunk

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a haszon visszaforgatásának aránya még a legjobb években sem haladta meg a 25 százalékot, de általában ennél jóval alacsonyabb volt - hangsúlyozta a lapnak a közgazdász.

Az interjú valószínűleg nem véletlenül készült: a Fidesz-közeli lap saját magát próbálja mentegetni a gazdaság brutális mértékű visszaeséséért. Az sem meglepő, hogy azt nem boncolgatják az interjúban: a kialakult helyzetért valójában ki a felelős, és hogy az elmúlt húsz év "nagykoalíciós összeborulása" juttatta az országot a jelenlegi állapotába - a szerk.Hiába kérték Orbánék, nem nálunk fektetik be a pénzt

Az Orbán-kormány látványosan dörgölőzik a multikhoz, és mára világossá vált, hogy Orbánék a magyar kis- és középvállalkozások támogatása helyett a külföldi nagyvállalatok kegyeit igyekeznek keresni elődjeikhez hasonlóan. A kabinet korábban azt jelezte: a megállapodások célja többek között, hogy a külföldi cégek nyereségük minél nagyobb részét újra hazánkban fektessék be, minél inkább magyar beszállítókkal dolgozzanak, és összességében hosszú távon elköteleződjenek Magyarország mellett. A számok alapján ez nem sikerült. Mint ahogy a nagy dirrel-durral beharangozott stratégiai partner, a Coca-Cola sem felel meg ezen kritériumoknak: milliárdos osztalékát lapinformáció szerint rendre felveszi, semmint újra befektetné.

A Fidesz-kormánynak szokása, hogy az ország rossz gazdasági teljesítményét illetően, a kettős beszéd eszközével élve külső okokat keressen: most éppen azt próbálják sugallni az interjúval, hogy a bankok és a multik felelősek mindenért (amiben persze sok igazság van), vigyázva arra, hogy más szájába adják a szavakat, nehogy hátrány érje őket a következő multival való stratégiai megállapodás során.Súlyos milliárdok a multik támogatására

A kormány olyan ígéretet is tett korábban, hogy jelentősen megvágja a hazánkba települő cégek állami támogatását, mert az a legtöbb esetben nem térül meg. Ehhez képest Orbánék súlyos milliárdokat áldoztak ilyen jellegű kiadásokra. Az Opel gyárának bővítését 7,5 milliárd forinttal, míg az Audi bővítését mintegy 20 milliárd forint körüli összeggel támogatta a kormány.

Látszatintézkedések persze történtek, a multikat sújtó intézkedéseket nagy csinnadrattával jelentették be, azonban a kormány ezt is, mint sok minden mást, kellő körültekintés nélkül vezette be, aminek nincs érdemi hatása, a multik ugyanis előszeretettel hárítják a sarcokat az ügyfelekre illetve a vásárlókra - hívta fel a figyelmet korábban Z. Kárpát Dániel, a Jobbik országgyűlési képviselője.

A Jobbik szerint be kellene fejezni azt a gyakorlatot is, hogy az uniótól érkező pénzek jelentős részét a multiknak adják. A nemzeti párt szerint visszás, hogy az EU-s tagsági díjunkból visszacsorgó kevéske pénzből nem a magyar kis-és középvállalkozásokat támogatja a kormányzat, hanem a nemzetközi óriáscégeket.

Kapcsolódó:
   Éves jutalmat adtak az állami cégeknél
   Kétszázezer kassza kukában végzi
   800 milliárd forint jutott családi támogatásokra 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Félig üres maradhat az ócsai lakópark 

2013. február 19., kedd 01:15 Index
Az ócsai szociális lakópark házainak fele üresen marad, ha a feltételeket komolyan veszik - olvasható a Népszabadságban.

A lap keddi számában az ügyet jól ismerő, de magát megnevezni nem kívánó forrásra hivatkozva közölte, hogy az 588 pályázó közül sokan már a jogosultsági feltételeknek sem felelnek meg, így például nem ingatlanra felvett kölcsön miatt kerültek nehéz helyzetbe, vagy nem is devizában adósodtak el.

Problémát jelenthet az is, hogy a kiírás szerint olyanok is pályázhatnak, akiknek az otthonát ugyan kényszerértékesítésre jelölte a bank, de még nem értékesítette. Ha az ingatlanukat a beköltözést követő egy évben sem adják el, akkor velük fel kell bontani a szerződést. Ez esetben felmerül, hogy miért válogatják be őket egyáltalán a programba, írja a lap.

A cikk arra is kitér, hogy az első nyolcvan ház műszaki átadása április közepére csúszhat.

A pályázat a lap cikke szerint a múlt pénteken árult le, a pályázatokat a Máltai Szeretetszolgálat rangsorolja. Az elbírálásnál szempont lesz, hogy olyanok költözzenek be, akiknek tényleg újrakezdést jelenthet az ócsai lakópark. Így viszont azok, akiket erős rokoni szálak kötnek Ócsától távoli lakhelyükre, például gyerekeiket eredeti lakhelyükhöz köti az iskola, a családfőnek pedig piacképes foglalkozása van, eleve hátrányból indulnak. Ez eleve leszűkíti az esélyesek körét, mert a 13 600 értékesítésre kijelölt ingatlanból csak 3600 található Ócsa körzetében.

Kapcsolódó:
   Doubravszky: Átütő igazság jöhet akár egy héten belül
   Indul az ócsai lakópark - mától jelentkezhetnek a bérlők
   Ócsa: a devizafalvi veszedelem
   Ócsai gettó: kétségbeesett emberek közül válogatnak
   Közel hatszáz bérlő Ócsán
   A kormány mintatelepe tízmilliárdért Ócsán
    

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Matolcsyéknak mindig van valami jó híre 

2013. február 18. hétfő 15:34:59 mfor.hu
Az NGM kifogástalanul, már-már művészi módon képes a legsötétebb adatok élét is elvenni, és azt megnyugtató köntösbe csomagolni. Persze, egy költségvetési szervnek nem is lehet célja a pánikkeltés.

Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere egy konferencián úgy nyilatkozott, hogy a kormány egyetlen célt, egy mutató javítását tűzte ki, és ennek eléréséért más gondok megoldását elhalasztották. Ha pedig valamelyik gazdasági mutatót kiemelik, mindig lehet eredményt felmutatni. Így az NGM-nek lett egy aduásza, melyet a legelkeserítőbb gazdasági teljesítményről szóló statisztikák esetén is fel tud mutatni.

Nem meglepő, hiszen amúgy is azt mondják, hogy még a rossz adatok között is előbb-utóbb mindig lehet valami jót találni. Giró-Szász András kormányszóvivő egyik sajtótájékoztatóján elmondta: nincs abban semmi rossz, ha a Nemzetgazdasági Minisztérium a jó dologat domborítja ki a statisztikákról szóló közleményeiben. A múlt heti GDP-adatra érkező kommentár arra ösztökélt, hogy visszakeressük az elmúlt egy év NGM közleményeit. Bár nem vagyunk kommunikációs szakemberek, visszanézve az még számunkra is érdekes, ahogyan a kommunikációjában eltolja a súlypontokat az NGM a megjelenő adatok minőségének függvényében. Hát nézzük akkor!

2011 Q4
GDP negyedéves: 0,3 százalék.
GDP éves: 1,5
A kommentár címe: A vártnál és az európainál lényegesen jobb a növekedési adat

Ebben az esetben igazán könnyű dolga volt a minisztérium alkalmazottjainak a kedvező adat miatt. A közleményük szerint: a magyar gazdaság a romló külpiaci kilátások ellenére továbbra sem vesztette el lendületét. Aztán felsorolják a jól alakuló mutatókat, az átalakítások sikerét, és úgy látták, hogy a munkavállalók bővülő köre további növekedési potenciált jelenthet. "A devizahitelek kockázatának jelentős szűkítésével 2012 elején várhatóan tovább erősödhet a háztartások fogyasztási potenciálja, ami a belső keresletet serkentheti" - írták amolyan prognózisféleként. (A valóság aztán épp a folyamatok ellenkezője lett).

Megérkezett azonban a 2012 első negyedévi adat, mely nagy riadalmat nem keltett az NGM-nél.

2012 Q1
GDP negyedéves: -1,4 százalék
GDP éves: -0,7 százalék
A kommentár címe: Nemzetközi trendek által vezérelt GDP adat

A közlemény elején felidézik, hogy Európa is rosszul teljesít most, aminek tükrében fontos, hogy sikeres legyen a keletre történő menekülés, vagyis a keleti nyitás. Aztán az első két mondat után rögtön rá is térnek arra, hogy mennyire fontos az átlátható és kiszámítható gazdaságpolitika, és következik az államadósság és a költségvetési hiány csökkentésének sikere. Akkor az NGM kihangsúlyozta, hogy a kormány már elkezdte a gazdaságélénkító eszközök előkészítését az év elején, amelyekkel "a gazdasági növekedés serkenthető az év további részében". Azóta tudjuk, hogy mekkora hatékonysággal is működtek ezek az eszközök a cél érdekében. A Matolcsy-tárca akkor úgy vélte, a második negyedév elején elindult Mercedes-gyár a következő GDP-adatra már "rendkívül pozitív hatással" lesz.

Hát nem lett. (Lásd: Ennyit ért a Mercedes-gyár)
fricska

    Legyen saját öltöztethető Matolcsy-akcióbabája!
    Matolcsyék a jen gyengülésére spekulálnak?
    Hálló, ich kann, öö kána, vagyis kéne a pénz!
    Matolcsy-féle számmisztika: nincs lehetetlen
    "Ide bármit írhat" - közlemény ÁKK módra

2012 Q2
GDP negyedéves: -0,2 százalék
GDP éves: -1,2 százalék
A kommentár címe: Európa gazdasági növekedésének megfelelő a magyar GDP-adat

Látszólag a kormányt nem lepte meg a közölt adat, hiszen "az előző évinél jelentősen rosszabb tendenciákkal" számoltak. Miután a közlemény bevezetője után 3 mondatban említést tesznek az okokról, ismét emlékeztetik az olvasót az adósságcsökkentés sikerére, az írás végén pedig újra erőre kap az optimizmus:

"A jövő évtől azonban folyamatos javulásra lehet számítani: több nagy ipari beruházás is megkezdi működését, illetve eléri kibocsátásának tervezett szintjét, amely mind a termelésben, mind az exportban jelentkezni fog".

2012 Q3
GDP negyedéves: -0,2 százalék
GDP éves: -1,5 százalék
A kommentár címe: Lassuló Európa, adósságcsökkentő Magyarország

Az erre a statisztikai adatra kiadott NGM-közlemény a korábbinál teljesebb képet ad a gazdasági süllyedés kiváltó okairól - 7 mondatban. Aztán felhívják az olvasó figyelmét arra, hogy "nemzetközi összehasonlításban a magyar adatot érdemes az adósságleépítés sikerével együtt értékelni, melyet a Bizottság is elismer". És megérkeztünk ismét a kormány folyton előhúzott adujához.

A nemzetgazdasági tárca kifejtette, hogy az Unió teljesítménye azért rossz, mert egyrészt elhúzódik az adósságválság, másrészt a magas adósságállományok eredményezték, hogy a világgazdasági teljesítménytől elmarad a közösség gazdasága. DE! "Hazánk az adósság leépítésével és a deficit csökkentésével egy fenntartható pályára lépett, aminek rövid távon vannak növekedési áldozatai, de már középtávon látszódni fognak ezen szükséges lépések növekedésre gyakorolt kedvező hatásai" - nyugtatják a tárcánál a lakosságot.

Az említett növekedési áldozatot egyébként immár egy éve folyamatosan meghozza a gazdaság. A kérdés már csak az, hogy mit is takar a "rövid táv".

2012 Q4
GDP negyedéves: -2,8 százalék
GDP éves: -1,7 százalék
A kommentár címe: Az aszály is lehúzta a GDP-t

És meg is érkeztünk a legfrissebb, pár napja közölt adathoz, és a hozzá érkező hivatalos kommentárhoz. Azt mondhatjuk, hogy bár a mélyülő recesszió önmagában nem, a beszakadás mértéke mindenképpen némi meglepetéssel szolgált, mely a közlemény alapján az NGM-et is zavarba hozta. Igen nehéz volt ugyanis ebben az esetben megtalálni a jót, de csak sikerült. Míg a GDP csökkent, nőtt a foglalkoztatás, csökkent az államadóság, fontos beruházások lett az iparban, emelkedtek a nettó bérek, stb.

A közlemény mindössze egyetlen rövid mondattal foglalkozik a visszaesés okaival, bár a részletes adatok csak március 8-án kerülnek nyilvánosságra, megértjük, hogy találgatásokba belemenni nem akart a tárca sajtóosztálya. Annyit viszont közöltek, hogy a 2011-es magas bázis, az aszály és az Uniós válság okozta az ipar és a mezőgazdaság visszaesését, mely nagyrészben hozzájárult az elkeserítő GDP-adathoz.

Végezetül, hogy ne keseredjen el annyira az egyszeri olvasó, megnyugtattak: az idei évben már növekedni fog a gazdaság teljesítménye. (Emlékezzünk csak, egy évvel korábban is valami hasonlóról szólt a fáma).

-SD- 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Még mindig nem tudjuk, hány izraeli képviselő ül a Parlamentben 

2013, február 19 - 10:55 alfahir.hu
Nyolcvanöt napja nem tudjuk, hány kettős állampolgárságú politikus ül az Országgyűlésben. Közben Izraelben képviselőknek kellett lemondaniuk kettős állampolgárságukról ugyanezen ok miatt.

Tavaly november végén egy hecckampányt indítottak a Jobbik ellen, amiért felhívta a figyelmet a kettős állampolgárság okozta nemzetbiztonsági kockázatra, és ehhez a média is asszisztált. A legtöbb médium arról viszont "elfelejtett" beszámolni, hogy az izraeli választások után február elején az ottani képviselőket átvilágították, és hét izraeli képviselőnek le kellett mondania másik állampolgárságáról, mivel kettős állampolgár nem lehet a Knesszet tagja - tudatta Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője sajtótájékoztatón.

Ennek fényében még inkább jogunkban áll az embereknek megtudni, hogy Ilan Mor izraeli nagykövet miért lépte át a hatáskörét, és nyilvánított véleményt, amikor a Jobbik tavaly feltette a kérdést, és miért nem válaszolt Vona Gábor, a nemzeti radikális párt elnökének nyílt levelére. Mint Gyöngyösi hangsúlyozta, a hallgatás érthető, hiszen a jelek szerint az, ami Izraelben természetes, azt nálunk kérdés szintjén sem lehet feltenni.

De az Amerikai Egyesült Államok, a liberális demokrácia bölcsőjét illetően is találunk példát: ott a kongresszusi képviselők, szenátorok állampolgárságát, etnikai hovatartozását, vallási felekezetbe tartozását is nyilvántartásba kell venni. (Az USA nagykövete szintén több belpolitikai kérdésbe beleszólt, átlépve ezzel hatáskörét.) Minderre Magyarországon is lehetőség lenne, mint ahogy Jóri András korábbi és Péterfalvi Attila mostani adatvédelmi biztos is állásfoglalásában jelezte: a kormánybiztosok, országgyűlési képviselők, köztisztviselők állampolgárságáról szóló adat közérdekből nyilvánosnak kell lenni.Próbálják elterelni a figyelmet a nemzeti sorskérdésről

A Jobbik politikusa úgy vélte, aggasztó, hogy miután a nemzeti párt ezt szóvá tette, a cionizmus szolgálatában állók egy hecckampány nyomán próbálják elterelni a figyelmet erről a fontos nemzeti sorskérdésről. Mint ahogy tették ezt nemzetközi erők december 2-án a Kossuth téren, február 15-én Veszprémben és ma este - amikor Gyöngyösi Márton ismét előadást tart Budapesten, a TF aulájában is hasonló figyelemelterelés várható. A képviselő kiemelte, érthetetlen, hogy a Fidesz és a KDNP a Hit Gyülekezetével karöltve miért asszisztálnak mindehhez.

Újságírói felvetésre, amely során ismét a szlovákiai magyarok kettős állampolgárságát hozták fel példának, a politikus újfent elmondta: ezt nem lehet egy lapon említeni azzal, amiről a Jobbik beszél, és ezt is a figyelemelterelő hadművelet részének tekinti. Mint mondta, korábban pártja világosan megfogalmazta, az ellen emelik fel szavukat, hogy ne válhasson valóra Simon Peresz kijelentése, miszerint felvásárolják Magyarországot és hogy az izraeli üzletemberek érdekét ne helyezzék a magyar nemzeti érdekek elé.Veszélyben a nemzeti szuverenitás: nagy az érdeklődés

Az alfahir.hu kérdésére, miszerint a képviselő országjárása során mit tapasztalt, valós igény-e az emberek részéről, hogy megtudhassák, az országgyűlési képviselők milyen állampolgársággal rendelkeznek, azt válaszolta: ma este a hetedik állomáshelyre érkezik, így már rendelkezésre áll egy reprezentatív minta, hogy elmondhassa, az emberekben nagy az érdeklődés a kérdés iránt, hiába próbálják elterelni arról a figyelmet. Mit hozzátette, sok fontos kérdésről lehetne beszélni, ami foglalkoztatja az embereket, például a nyugdíjakról, gazdaság állapotáról, de a nemzeti szuverenitás alapkérdés, ami mellett sok más eltörpülhet. Jogukban van tudni az embereknek, hogy kik, milyen irányban képviselik a magyar érdekeket, és ha az ez iránti hűség megkérdőjeleződik, akkor emellett minden más téma súlytalanná válik.Kovács Zita 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Meg kellene érteni: az államadósság örök rabszolgaságba taszít 

2013/02/18 Nemzeti InternetFigyelő

Február 16-án összegyűltek a "devizahitelesek", illetve azok a lelkileg és anyagilag megnyomorított emberek, akiknek azzal kell szembe nézniük, hogy pár hét múlva rájuk kerül a sor. Vagyis hamarosan mindazokra, akik a hamis devizahitelek áldozatai lettek. Annak az agyafúrt módszernek az áldozatai, mely a jövőjüket a munkájukra építő emberek tömegeit azzal hitegette, hogy otthont, családot, egy boldog életet tudnak majd építeni a bankok segítségével, kedvező hitelfeltételek mellett. Mert bizony ezt kínálták.

Ezt kínálták, mert lehetővé tették nekik a kormányok. Úgy az első Orbán-kormány, mint az azt követő többi. A jelenlegi Orbán-kormány meg szépít, illetve kommunikál. De milyen szépen! És hamarosan emberek százezrei kerülnek az utcára, lesznek öngyilkosok, családok mennek tönkre, gyermekek élete, már nem a jövője, hanem az élete kerül közvetlen veszélybe.

De mindez semmi a kormányzat kommunikációjához képest, mely olyan pozitív képet fest a gazdaság állapotáról, hogy az osztán pestiesen szólva nem semmi. De ez majd itt a NIF oldalain egy másik alkalommal kerül terítékre. Most maradjunk csak a szombati eseményeknél.

Levelet kaptunk Orosházi Ferenctől, aki igazságszólásaiért bizony az utóbbi hónapokban a hatalom kedvenc arcképe lett annak céltábláján. Pedig Orosházi Ferenc pusztán realista, semmi más, no és szókimondó. Az igaz szavak kimondója. Most is, emberi és érthető nyelven realizál. A tapasztalatokból indul ki és igyekszik megrajzolni a jövőt, amely a realitások fényében nagyon is valószerű.NIF

Íme a levél:
Kásler Árpi

Időpont: 2013. február 16.

Helyszín: Budapest, Kossuth tér.

Esemény: "devizahiteles" gyűlés.

Ezt a szombati napot megelőző nem éppen barátságos, sőt kifejezetten zord időjárást, csodálatos verőfényes napsütéses idő követte. Kellemes érzésekkel teli, jó jel ez. Úgy gondoltuk, az Égiek velünk vannak.

Érkezett a közönség szép számmal, halkan beszélgetve, csendben, reménnyel telve, bizakodva. Zászlók sokasága. Az előzetes kérésnek megfelelően csupa trikolór, sehol egy párt, vagy szervezet hovatartozásról árulkodó jelkép, lobogó. Sehol egy vörös-ezüst csíkos zászló. (ezt azért nagymértékben hiányoltam, az okát nem fejtegetem. Tudjuk, hogy az Árpád-sávos zászló magyarabb a magyarnál.)

11 óra körül a mikrofonhoz lép Kásler Árpi, és beszélni kezd. Okosan, értelmesen, szimpatikusan. Üde, megnyerő jelenség, alig észrevehető tájszólása még közelebb hozta őt szívemhez. Igazi tiszta tekintetű, őszinte lelkű, megtörhetetlen "paraszt legény" a szó legnemesebb értelmében. Olyan közülünk való.

Az elmúlt évek alatt a devizahitelezés bűncselekményeinek felderítése kapcsán elvégzett szívós munkája, lesöpörhetetlen kitartása eredményeképpen, jogosan szólított meg bennünket. Sokan tettünk eleget hívó szavának, legalábbis az utóbbi időkben megszokott, nemzeti oldal megmozdulásaihoz képest.

Világos, érthető szavakkal magyarázta el azt, hogy a devizahitelezés, mint fogalom sem létezik, tehát mindegyik hitelnek nevezett szerződés, érvénytelen, semmis. Megnyerő módon kezelte Doubrovszky György pénzügyi biztos, "kötelezően kincstári", semmit mondó megnyilatkozásait. Jó volt az egész, de valami még hiányzott, ami nyomta a bögyömet.

Amikor éppen László Andrea - magyar szívekhez szóló - dalai színesítették a rendezvény különböző bekezdései közötti időt, felhasználtam azt az alkalmat, hogy Árpi nincs éppen a pulpituson. Megkértem őt, hogy egy pár perc erejéig adjon lehetőséget - mikrofont -, hogy kiegészítsem saját gondolataimmal, észrevételeimmel az elhangzottakat. Ezt csupán azért volt arcom kérni tőle, mert ezt a bevezetőjében - bárki számára -, lehetőségként megemlítette, és előttem más már élt vele.

- Miről akarsz beszélni? - kérdezett vissza felvetésemre.

- Természetesen a témához kapcsolódóan - válaszoltam.

- Nem fogsz zsidózni?

- Nem - hebegtem megdöbbenve.

- Nem fog zsidózni? - tette fel újra, a kérdést technikai sátorban tevékenykedő László Misinek - Andrea párjának - mint a legilletékesebbnek(?) szegezve.

Háttal álltam Misinek, nem láttam a reakcióját. De az eszem már nem is ott járt.

A mögöttünk hagyott hét során, majd minden nap kint voltam a rendezvény helyszínén. Minden alkalommal váltottunk néhány szót, beszélgettünk Árpival. Nem sokat. Ennyi idő alatt szűrte volna le személyiségemről azt, hogy ha megszólalok, akkor csak zsidózni fogok? Vagy a korábbi múltamból, írásaimból állapította meg ez irányú képességeimet, hogy csak erre lennék alkalmas?

Eddig jutottam gondolataimban, mikor elhaladva mellettem, igyekezett vissza a lépcső tetejére. A szavamat adom! - tettem még egy kísérletet, de már láttam rajta, hogy nem is hallja.

Akkor most leírom, mit szerettem volna ott elmondani. Mi az, amit pontosítani akartam segítő szándékkal és mi az, amit hiányoltam.

Kedves Árpi!

A devizahitelezés visszásságaira nagyon bölcsen rámutattál. Megértettük, hogy ebben a kölcsönügyletnek nevezett lehúzásban az országunk lakosságának jó része érintett, és ez a jelenleg is érvényben lévő jogszabályok szerint, bűncselekmény megalapozott gyanújára ad okot. Amennyiben ez így van, akkor szólítsuk meg a társadalmat, hogy aki utolsó erőfeszítéseivel még mindig fizeti ezt az államilag - a nemzetközi tőke útmutatásai alapján - szervezett uzsorát, az ne tegye. Ne tegye, mert a bankok felettünk gyakorolt hatalmát, a mi könnyeink, verítékünk árán megdolgozott jövedelmünk, és az abból származó befizetéseink tartják életben.

A hozzászólások során több ízben elhangzott, hogy a kormányzati kommunikáció -híven kiszolgálva a háttér hatalom igényeit - megpróbálja szembe fordítani a hitelcsapdában vergődőket azokkal, akiknek nincs hitelük. Ezt könnyedén megtehetik kedves Árpi barátom - remélem, nem veszed zokon a megszólítást -, mert mondandódban a legnagyobb devizaadósról megfeledkeztél. A legnagyobb devizaadós pedig maga az ország. Maga a Nemzet!

Éppen úgy, gusztustalanul, gátlástalanul elbántak Hazánkkal, mintahogyan kovácsjózsival, nagypistivel, káslerárpival, vagy éppen orosháziferivel.

Addig, amíg ezt nem vesszük tudomásul, vagy nem beszélünk róla - fel sem merül bennem, hogy szándékosan hallgatunk felőle -, addig bizony a devizahiteles káslerárpival és orosháziferivel, könnyedén szembe állíthatják a hitel nélkülieket.

Abban a pillanatban viszont, hogy tudatosítjuk a magyarokkal, MINDENKIVEL(!), hogy az államadósságunk egy főre vetítve, NAPONTA(!) több Forinttal növekszik, mint amit aznap megkerestünk - és ezt megértik az emberek -, már nem tudják megtenni hogy szembe állítsák a magyarok különböző érdekcsoportjait.

Abban a pillanatban, hogy mindez tudatosul, érintetté válik a hitel nélküli tanár, és a diák, IS! A hitelnélküli busz-, troli-, és villamosvezető, IS! A hitel nélküli orvos, az ápoló, és a betegszállító, IS! A hitel nélküli köztisztviselő és a földet megművelni szándékozó paraszt, IS! A hitel nélküli építőiparos, a mozdonyvezető-, váltóállító-, és az utaskísérő vasutas, IS! A hitel nélküli rendőr, a katona és a vadakat terelő juhász...., IS! MINDENKI!

Bizony, ez a közös nevező kedves Árpi, a mindig növekvő, soha vissza nem fizethető, a nemzetet, az unokáink unokáit is örök rabszolgaságba taszító és tartó államadósság. A jelenség ugyanaz nagyban, mint kicsiben! Az át nem adott, a nemzet asztalára soha le nem tett, annak boldogulására soha fel nem használt pénzösszegek, melyek után közösen fizetjük a visszafizethetetlen uzsorát - jelen állás szerint az idők végezetéig.

Ez pedig az elmúlt 22 év árulása! A mindenkori kormányzat bűne, színre, szagra való tekintet nélkül! Ez a mindnyájunkat érintő devizahiteles csalás, a mindennapjainkat megkeserítő valóság! Ez a soha el nem évülő haza és nemzet árulás, mert emiatt vonják el jövedelmünk 95%-át! (nincs tévedés, legalább a 95%-át!)

Ja, hogy az államadósságról nem hajlandók az "urak" tárgyalni velünk, és megígérni, hogy őszre talán lesz - vagy nem - megoldás?

Ja, hogy nem kellene tudomásul venni, hogy e tárgykör boncolgathatóságára nincs "törvényes" jogszabály? Ezért aztán inkább ne is feszegessük a kérdést, mert a regnáló hatalom érdekei ezt kívánják?

Ja, hogy ki kellett volna ez estben állni - és legalább egy mondattal támogatni - az engedéllyel rendelkező és március elsejétől esedékes félpályás út lezárásról szóló kezdeményezés mellett, és nem gyorsan elhatárolódni tőle, abban a pillanatban, amint az a melletted álló szájából az elhangzott?

Árpi! Amit tettél, az jó, és a tisztánlátás végett szükséges, de a tovább lépéshez nem elégséges. Az idő eljárt, nincs tovább. A tárgyalások, és a vele járó sehová nem vezető kényszerű kompromisszumok elfogadásának idejének vége. Eddig sem volt a végrehajtó hiénáknak semmilyen erkölcsi gátjuk a kilakoltatások terén, március elsejétől még az álságos törvények sem állnak a várható visszataszító események elébe.

Az elmúlt hét közben a helyszínre kilátogató Doubrovszky úr azt találta mondani, hogyha elég hangosan dörömbölünk, akkor azt meghallják "odafenn", akkor oda figyelnek ránk. Fogadjunk szót neki! Dörömböljünk hát, jó hangosan! Erre viszont nem alkalmas a - borítékolhatóan hosszadalmas, véget nem érő meddő vitákat eredményező - tárgyaló termek helyszíne, csendes kávézgatások mellett.

Árpi! Az az ő területük! Ott lehúznak maguk mellé, ha akarod, ha nem és a posványban, a dagonyában, a mocsokban ők a jobbak.

Ha mégsem, majd hülyének nyilvánítanak, "oszt jó napot." Ismerős? Emlékezz Borbély Jóska esetére!

Emlékezz, mit mondott (már annyiszor emlegettük, hogy lassan-lassan a legújabb politikai celebbé válik) Doubrovszky úr, a hét közepe táján.

Azt találta mondani, hogy a "kormány keze meg van kötve".... nocsak, akkor mégiscsak gyarmat vagyunk? Ha gyarmat vagyunk - amit persze eddig is tudtunk, csak a kormányzati kommunikációból nem derült ki eddig - akkor szerinted van esély arra, a legcsekélyebb is, hogy bármilyen jogtudós a bankok kárára döntsön, akárcsak egy kicsikét is?

Megígértem neked, hogy nem zsidózok, de azért az előzetes feltételezésednek még sem akarok csalódást okozni. Felteszek neked egy ártatlan kérdést:

Szerinted az új politikai celebünk szájából kicsúszott elszólás, mi szerint "a kormány keze kötve van", kik által kötettett meg? A bankárkaszt képviselőiként szerinted a szittya magyarok állnak a színfalak mögött, a "háttér hatalom" uraiként vagy egy másik nációra adnád a voksodat?

A választ, majd egyszer személyesen várom Tőled....

Persze kerülgethetjük ezt a kérdést, de akkor pont az igazságot takargatjuk. Pont azt nem tárjuk a széles nyilvánosság elé, ami az egész világ bajainak legfőbb forrása, a parazita, másokon élősködő, pazarlóan tékozló, mindent felélő, háborúkat szító, nemzeteket kifosztó Rothschild-ok, Rockefeller-ek, Goldmann-ok... Schwarz (Soros) Györgyök (tiszta ősi magyar nevek.... ugye?) A sor hosszan folytatható, a helyi bankigazgatókig bezárólag, de még inkább azon is túl.

Az őseink erkölcse és morálja tiltja a kamatra való pénzkölcsönzést... Vajon miért? Mert tudták, hogy igazságtalan, és ellenkezik az alapvető emberi magatartás normáival. Nem is lenne baj semmi az egész világgal, ha a pénzt megtartották volna az eredeti - érték mérő és érték közvetítő - szerepében, és nem ruházták volna fel "tudományukkal", a pénz pénzt teremtő képességével.

A gyülekezőn a valódi áttörés elmaradt. Sajnos. Nem ragyogott fel "A" Csillag a Magyarság egén. Pedig az esély meg volt rá. Tehetséged, eszed, tisztaságod, erőd, kitartásod meg van hozzá.

Csak az árnyékodon kellett volna keresztül lépned.

Árpi! A meghatalmazást megkaptad, ahogy akartad. A Vezér te vagy. A téren összegyűlt devizahitelesek többségének mindenképpen....

Kiskunlacháza, 2013. február 17.Orosházi Ferenc
a Zászlós
a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Újabb fejlemények a pápa lemondása után 

A napokban kirobbant, boszorkányüstökben kifőzött újabb fejleményeket röviden úgy jellemezném, hogy ördögi és elképesztően undorító hercehurca! Nemzetközi zsidó "jogászok" a lemond(at)ott pápát is perbe szeretnék fogni, szexuális és pénzügyi gaztettek elkövetése, ill. bűnszövetség és bűnrészesség miatt. Meggyőződésem, hogy Krisztus helytartóját ártatlanul vádolják; legföljebb annyi róható a számlájára, hogy nem lépett fel elég határozottan a vatikáni szabadkőművesek és "bankárok" sötét ügyletei, valamint a világ papságának körében olykor előforduló (sok esetben koholmányokon alapuló), főként gyermekeket sújtó visszaélések megfékezéséért. Ezek az események azonban nagyrészt már II. János Pál főpásztorsága alatt is folytak, tehát az egész szennyet méltatlanul próbálják Benedek nyakába varrni. Nem elég, hogy lemondatták, most még a jó hírét is be akarják mocskolni, sőt akár be is perelhetik a megfáradt, módszeresen kikészített öregembert. Ocsmány, aljas zsidó praktika az egész, amely a Római Katolikus Egyház lejáratására, tönkretételére és végleges fölszámolására irányul. Eltökélten állítom, hogy Ratzinger büntetőjogilag semmiképpen se felelős mások disznóságaiért, de erkölcsileg is csak korlátozott mértékben; tehát legföljebb naiv jóhiszeműsége és vezetői gyengesége okán marasztalható el, ám ez már nem az emberekre, hanem Isten ítéletére tartozik.

(Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy komoly bajok, mély morális és hitbéli válságok vannak az egyetemes kereszténységen belül - bírálatomat magam is számos alkalommal kifejtettem -, azonban most a legharcosabban ki kell állnunk az egyház védelmében, nehogy a "sátáni választottak" visszavonhatatlanul ellehetetlenítsék egyik utolsó iránytűnket, kapaszkodónkat is. Mert ha ez sikerül, akkor - a "holovalláson" kívül - mi marad nekünk?)Siklósi András