Kiberháború

Mentsük meg vírusos vagy összeomlott rendszerünket!

A megoldást egy Windows XP alapú boot CD jelenti, amelynek a segítségével egy komplett rendszert indíthatunk el CD-ről, amely ráadásul tartalmazza a friss antivírus és antispyware alkalmazásokat, Registry-takarítókat, backup programokat és még számos egyéb szoftvert, amelyekre szükségünk lehet ahhoz, hogy egy teljesen vírusos vagy éppen összeomlott rendszert megpróbáljunk helyrepofozni, vagy legalább a fontos adatainkat lementeni róla.
Akadnak olyan vírusfertőzések ugyanis, amelyeken az utólag telepíteni próbált víruskergetők már nem tudnak segíteni (a működésüket ilyenkor már számtalan tényező akadályozhatja). Ha tehát nem volt a gépen vírusirtó, vagy nem frissítettük annak adatbázisát minden nap, és ezért valamilyen kártékony program elszaporodott a gépünkön, a boot CD-ről indított ellentámadás lehet a legbiztosabb megoldás. Persze akadnak olyan vírusirtók, amelyek ezt a lehetőséget a telepítő lemezükön „hordozzák” - ilyenkor egyszerű a képlet. De ha nincs ilyenünk, akkor az alábbi megoldás segíthet, méghozzá nagyon egyszerűen.
A rendszerösszeomlás esetén egyértelmű, miért van szükségünk boot CD-re.

Vírusok írtása a CD-s rendszerrel

Fotó:

Értelemszerűen egy ilyen lemez akkor jó, ha mindig kéznél van és mindig friss (de legalább egy hónapnál nem régebbi) rajta a vírusadatbázis. Ez sajnos azt feltételezi, hogy legalább havonta egyszer összedobunk egy ilyen CD-t, ami az írható CD-k árait tekintve azért nem egy óriási befektetés, viszont áldani fogjuk, ha egyszer mégis szükség van rá.
A legjobb persze az, ha egy profi víruskergetőt teszünk a gépre, és ezzel megelőzzük, hogy vírusok és kémprogramok vessék meg lábukat gépünkön. A rendszerösszeomlás ellen azonban viszonylag nehéz 100%-osan védekezni.

Miből lesz a cserebogár?
Ha valakinek dejavu-je van, az nem véletlen, korábban már írtunk hasonló megoldásról ebben a cikkünkben. Nem is csak hasonló, hanem egyenesen ugyanaz, de mégsem (remélem mindenkit sikerült összezavarnom).
Most ugyanis az UBCD4Win csomagról lesz szó, amely ugyan a BartPE-re épül (ezzel készíthetünk CD-ről futó Windowst), de sokkal jobban összeválogatott alkalmazásokkal. Szóval, aki egyszerűbben akarja megoldani a dolgokat, annak ezt javasoljuk.
Ellentétben a számos kalóz megoldással, amelyek az interneten keringenek, az UBCD4win (Ultimate Boot CD for Windows a becsületes neve) kizárólag ingyenes alkalmazásokat vagy személyes használatra ingyenes programokat tartalmaz. Ha tehát magunknak írjuk fel a lemezt, abból nem lehet gondunk.
A Windowst mi adjuk a képletbe, így ha az nem jogtiszta, az a saját felelősségünk.
Rögtön az elején szögezzük le, a CD-ről futtatható Windows XP nem képes kiváltani egy telepítettet, hordozható rendszernek sem az igazi, ugyanis lassú. Kifejezetten arra jó, hogy mentőlemezünk alapját képezze. És persze arra, hogy ne Linux alapú mentőlemezt kelljen használnia annak, aki megrögzött Windows felhasználó. Az alábbiakban ismertetett megoldás használatát minimum középhaladó felhasználóknak javasoljuk.

CD-gyártás
Lássunk hát neki a CD elkészítésének Nem lesz nehéz, de idő azért kell hozzá. És még néhány apróság, amire azükségünk lesz:
- 1 db írható CD (az újraírható esetleg praktikusabb lehet),
- eredeti Windows XP telepítő CD (minimum SP2,
- UBCD4Win telepítő (ez letölthető innen).

Az UBCD4Win letöltése és telepítése teljesen a Windowsban megszokott stílusban zajlik. Egyetlen gond merülhet fel, nevezetesen, van három olyan állomány a csomagban, amelyet a vírusirtók veszélyesnek ítélhetnek és telepítés közben karanténba rakhatják. Ez ugyan a CD működését nem befolyásolná különösebben, de mivel a telepítő a végén még egy MD5 ellenőrzőkód összehasonlítást is végez az internetes adatbázis alapján, a „kigolyózott” programok feltűnnek neki, és így hibaüzenetet kapunk. A végeredményt ez csak annyiban befolyásolja, hogy a kérdéses alkalmazások később nem használhatók a boot CD-n. Mellesleg nem vírusokról van szó, hanem Riskware alkalmazásokról (egy IP szkennerről és kulcskeresőről), amelyek amolyan „hack” eszközök. Ha nem indítjuk el őket, nem tesznek semmit, aki pedig tudja őket használni, annak jól jöhetnek. Ha a vírusirtónk emiatt a teljes telepítést megakadályozná, átmenetileg függesszük fel a védelmet (5-10 percre). Erre a legtöbb ilyen szoftver lehetőséget kínál. Ha megelégszik azzal, hogy törli őket, és a későbbiekben mi sem kívánunk foglalkozni ezekkel a programokkal, akkor hagyjuk, hogy az „irtó” végezze a dolgát. Aki továbbra is bizonytalan a dologban, az olvassa el itt a részletes leírást róluk.
Ha sikeresen telepítettük a csomagot, az Asztalon elhelyezett UBCD4Win ikonnal indíthatjuk el a CD-gyártás folyamatát.

Az UBCD4Win PE Builder felülete

Fotó:

Első indításkor a program ajánlatot tesz arra, hogy előkutatja a rendszerfájlokat, de ezt ne hagyjuk neki. Sokkal egyszerűbb, ha mi magunk adjuk meg a Windows XP telepítő CD helyét. Tegyük hát be a CD-t a meghajtóba, és a Source részben adjuk meg az elérési útját (például D:\).
Ezután már kattinthatunk is a Plugins gombra, hogy összerakjuk lemezünk tartalmát.

A tartalom összeállítása
A Plugins ablakban találjuk a lemezre kerülő programok beállítási lehetőségeit. A legtöbbel nem kell törődnünk, de van néhány, amelyet a CD elkészítése előtt konfigurálnunk kell.

Válasszuk ki, amit frissíteni szeretnénk, majd kattintsunk a Config gombra

Fotó:

Keressük meg az Antivirus és Anti-Spyware kezdetű bejegyzéseket, és kijelölve egyet, kattintsunk aConfig gombra. Legyen a példa az Antivir personal. A Config gombra kattintás eredménye ebben az esetben egy terminál ablak megjelenése, ahol szépen, parancssoros környezetben követhetjük végig a vírusadatbázis frissülését. Nem kell tennünk semmit, csak várnunk. Ha végzett, a parancssor ablak bezárul, és visszakerülünk a listához. Értelemszerűen ehhez élő internetes kapcsolat is szükséges!

A friss vírusadatbázis letöltése

Fotó:

Játsszuk el mindezt az Avast, a Kaspersky Virus Removal Tool és a MacAfee Stinger esetében is, illetve az Ad Aware SE és a Spybot elemeken is (és persze bármelyik anti-spyware alkalmazáson, amit preferálunk, van több is).
Ha ezzel megvagyunk, és van hozzá kedvünk, végignézhetjük a listát, hogy mire van szükségünk a felsorolt programok közül (bár az alapválogatás elég korrekt). A lista Enabled oszlopában a Yes szó jelzi, ha az adott program felkerül a CD-re, a No pedig azt, ha kimarad. Ezt az Enable/Disable gombra kattogva tudjuk befolyásolni. Alapból egy szinte mindennapi használatra is alkalmas összeállítást kapunk, IrfanView, Firefox és egyéb megszokott alkalmazások is felkerülnek, és persze számos rendszertakarító, Registry-kezelő, backup program és CD-író szoftver stb.
Ha engedtük telepítéskor a vírusirtónak likvidálni az IP szkennert és más, számára gyanús alkalmazást, akkor ott a listában állítsuk be a No lehetőséget (ez legtöbbször a Network: Angry IP Scanner). Alapvetően ennyi!

Készül a CD!

Fotó:

A többi az UBCD4Win PE dolga. A Media output részben válasszuk ki, hogy ISO fájlt kívánunk-e létrehozni, vagy közvetlenül CD-t írnánk. Ízlés - és CD-író - kérdése. A végén persze az ISO-ból is fel kell írnunk a CD-t valahol. Még talán annyit, hogy a Custom részben megadhatunk egy mappát, amelynek a tartalmát szintén szeretnénk a CD-n látni. Ide érdemes kedvenc portable alkalmazásainkat bemásolni.
A Build gomba kattintva a program összegereblyézi a Windows XP telepítőt és a kiválasztott programokat, drivereket, majd elkészíti belőle a CD-t (vagy az ISO képfájlt).
Ettől kezdve van egy CD-ről működő Windows XP-nk, amelyet behelyezve a meghajtóba, majd újraindítva a gépet, egy sérült és vírusos rendszer esetében is biztonságban elérhetjük gépünk tartalmát, és megkezdhetjük a vírusirtást vagy az adatmentést, esetleg megpróbálkozhatunk a sérült rendszer helyreállításával. Működni fog az internet is, így ott is utána nézhetünk a megoldásoknak, miközben dolgozunk.
A mentéseket végezhetjük USB memóriakulcsra, külső merevlemezre, vagy ha van még egy CD/DVD-író a gépben, akkor arra (esetleg még FTP szerverre vagy ingyenes online tárhelyre, ha megy az internet kapcsolat).

Törölt fájlok visszaállítása a Handy Recovery-vel

Fotó:

A felület nagyjából a Windows megszokott felülete, bár a Start menü helyett mást kapunk, de ugyanolyan kényelmesen elindíthatunk belőle mindent (persze minden lassú, de nem frusztrálóan). A rendszer képes FAT/FAT32 és NTFS fájlrendszer írására és olvasására, így minden gond nélkül hozzáférhetünk XP-s gépünk tartalmához. Ha esetleg True Crypttel titkosított állományaink is vannak, semmi gond, a True Crypt is megtalálható a CD-n alapértelmezésben.

ExtrákAz UBCD4Win a fentieknél sokkal többre is képes egy haladó felhasználó kezében. Hozzátehetünk a rendszerhez saját alkalmazásokat, és használhatjuk akár a Vista helyreállítására is (sőt, akár Vista telepítőből is készíthetünk hasonló rendszert), de ez jóval macerásabb és több körültekintést igényel. Ezúttal az XP felhasználók számára szerettünk volna mutatni egy lehetséges megoldást. Értelemszerűen ezt a CD-t érdemes előre, a még működő rendszernél elkészíteni, mivel egy vírusos vagy összeomlott rendszerű gépen ez már nem megoldható (ilyenkor már legfeljebb ismerőseink segítőkészségére támaszkodhatunk a CD elkészítésénél).
Bár nem létfontosságú, de azért szívderítő dolog a nehéz helyzetekben, hogy ha esetleg nagyon unatkoznánk víruskergetés közben, az alap Windows játékok is felkerülnek a CD-re, szóval elüthetjük az időt egy kis pasziánsszal.

Mentsünk, mentsünk, de hova?

Fotó: Irimiás László

IT-biztonságról kezdőknek – 4. rész

A PC-k száma ugyan csökkenő a táblagépekkel és telefonokkal szemben, azonban mint második legfontosabb IT-eszközt az otthoni számítógépet is érdemes áttekinteni. Sorozatunk következő írása az adatmentésre koncentrál.

A telefonnal összevetve a PC-k esetében egyrészt jóval nagyobb a felhasználók szabadságfoka – rendszergazdaként bármit megtehet –, másrészt a digitális videó, fotó, az életünkhöz kapcsolódó dokumentumok, állományok általában ezen az eszközön találhatók. Ezen állományok számunkra egyedi értéket képviselnek mivel megismételhetetlenek. A kirándulásról készített film/fotó ma már nem kerül mágneses adathordozóra, hanem a legtöbb esetben memóriakártyára, majd annak betelte után a személyi számítógépünkre. Védendő adat tehát van bőven. Egy érdekes statisztika olvasható itt az adatok típusáról azok tipikus tárolási helyéről (PC/tablet/felhő).

Lejárt (CD/DVD)-lemez?

A személyi számítógépen tárolt adatok védelme két területet fedhet le: védeni kell egyrészt a szándékos károkozástól, másrészt a meghibásodások, természeti csapások okozta veszélyektől – magyarázta portálunknak Bilicki Vilmos, az SZTE Szoftverfejlesztés Tanszékének adjunktusa. Mostani írásunkban a második területtel foglalkozunk, melyet az adatok mentésével lehet megvalósítani. Az adatok mentésének módja a felhasznált eszközök a hálózat elérhetőségével igen sokat változott napjainkra. A klasszikus megoldások, mint a CD-re, DVD-re írás ma már egyre kevésbé alkalmasak az adatok tartós tárolására. Ez egyrészt a tárolandó adatok mennyiségének robbanásszerű növekedésével, másrészt a CD, DVD megbízhatóságával függ össze. Ma egy-egy családnak a nagy felbontású fényképeknek és videóknak köszönhetően több tíz, esetenként több száz gigabyte adatot kellene elmentenie. Ez még a DVD-t leváltani hivatott, de nem igazán elterjedt BlueRay-lemezek esetén is több tíz lemez használatát teszi szükségessé. Az ilyen lemezekre írt adatok persze nem érhetőek el tetszőlegesen bármikor, bárhonnan. Ma elterjedt megoldás még a memóriakártyák alkalmazása is, ezek azonban korlátozott kapacitással és élettartammal bírnak.

Külső tárhely és online

Alternatív megoldásként szokták még alkalmazni a külső merevlemez-alapú mentőegységeket – tudtuk meg a szakembertől. Ezen eszközök néhány 10 ezer forinttól néhány 100 ezer forintos árkategóriákban kaphatóak, és adott kapacitás/megbízhatóság mutatóval rendelkeznek. A leggyakrabban alkalmazott megoldások egy merevlemez hibáját tudják tolerálni. Ez villámcsapás esetén nem segít rajtunk. Egy harmadik lehetőség az adataink online mentése. Az adathálózat által nyújtott korlátlan online eléréssel igen komoly alternatívát jelentenek a különböző online adattárak. Az elérhető és népszerű online mentőszolgáltatások egy elég részletes összevetése ITT található.

Útban a végtelen tárhely felé

Ezen megoldások már olyan kényelmi szolgáltatásokkal bírnak, mint a mobileszközök egyenrangú kezelése, vagy a mentett adatok verziózása, a beállított könyvtárak automatikus mentése stb. A tárterületeket tekintve érdemes megnéznünk az úgynevezett végtelen tárhelyet kínáló megoldásokat, ahol havi 1000 forint környéki összegért biztonságba tudhatjuk minden fényképünket, videónkat. Ezen általános mentési szolgáltatásokon túl léteznek adott médiákat, főleg a fényképeket kezelő ingyenes szolgáltatások (például Google Picassa), illetve olyan online tárhelyek (SkyDrive, GoogleDrive, UbuntuOne, Dropbox stb.) melyek általános felhasználásúak és ingyenesek. Ezek jellemzően a néhány tíz GByte tárolási biztosítják ingyen.

Az adataink biztonsága érdekében tehát először a mentésről kell gondoskodnunk. Ma már léteznek olyan integrált szolgáltatások, amelyekkel a különböző eszközeinket egyszerűen, átláthatóan menthetjük. Arra persze nincs garancia, mi történik, ha egy ilyen szolgáltatást végző cég csődbe megy. Érdemes olyan szolgáltatókat keresni, amelyek már régóta a piacon vannak és elég nagyok ahhoz, hogy ne kelljen a csődtől tartanunk.

Ez a biztonság persze csak az általános IT-biztonsággal együtt értelmezhető, amelyről részben már beszéltünk, részben pedig a következő cikkben fogunk beszélni.

2.3. A telepítés előtt elvégzendő feladatok
Vissza	2. fejezet - A FreeBSD telepítése	Előre

2.3. A telepítés előtt elvégzendő feladatok

2.3.1. Készítsünk leltárt a számítógépünkről

A FreeBSD telepítése előtt érdemes összeszedni, pontosan mi minden is található a számítógépünkben. A FreeBSD telepítőrutinjai mutatni fogják a különböző komponensek (merevlemezek, hálózati kártyák, CD-meghajtók és a többi) modelljét és gyártóját. A FreeBSD ezenkívü megpróbálja kideríteni a megjelenő eszközök pontos konfigurációját is, beleértve a használt IRQ és IO portok kiosztását. A PC-s hardverek különféle szeszélyei miatt azonban ez az iménti folyamat nem minden esetben megbízható, ezért előfordulhat, hogy helyesbíteni kell a FreeBSD által megállapított értékeket.

Ha már van a gépünkön egy másik operációs rendszer, például Windows® vagy Linux®, akkor mindenképpen hasznos lehet az általa felkínált eszközökkel lekérdezni a hardvereink beállításait. Ha nem lennénk biztosak benne, hogy az adott bővítőkártyákat pontosan milyen beállításokkal is használjuk, nézzük meg ezeket magán a kártyán. A népszerű IRQ értékek általában a 3, 5 és 7, valamint az IO portok számát általában tizenhatos számrendszerben szerepeltetik, például 0x330.

Javasoljuk, hogy nyomtassuk ki vagy írjuk le ezeket a paramétereket a FreeBSD telepítése előtt. Ehhez rendezzük ezeket egy táblázatban, valahogy így:

2.1. táblázat - Példa egy eszközleltárra

Eszköz neve	IRQ	IO portok	Megjegyzés
Első merevlemez	-	-	Mérete 40 GB, gyártmánya Seagate, elsődleges IDE master
CD-ROM meghajtó	-	-	Elsődleges IDE slave
Második merevlemez	-	-	Mérete 20 GB, gyártmánya IBM, másodlagos IDE master
Első IDE vezérlő	14	0x1f0
Hálózati kártya	-	-	Intel® 10/100
Modem	-	-	3Com® 56K-s faxmodem, COM1
…

Ahogy elkészítettük a számítógépünk alkatrészeit tartalmazó listát, vessük ezeket össze a telepítendő FreeBSD kiadás által megkövetelt eszközökkel.

2.3.2. Mentsük le az adatainkat

Amennyiben a FreeBSD telepítéséhez használt számítógép számunkra értékes adatokat tárol, igyekezzünk lementeni ezeket, és a FreeBSD tényleges telepítése előtt győződjünk is meg róla, hogy a mentés sikeres volt. A FreeBSD telepítőrutinjai természetesen megerősítést fognak kérni bármilyen adat lemezre írása előtt, azonban ha egyszer már elindítottuk a folyamatot, már semmit sem tudunk visszafordítani.

2.3.3. Döntsük el a FreeBSD telepítésének helyét

Ha a FreeBSD telepítéséhez az egész merevlemezünket fel akarjuk használni, akkor még nincs miért izgatnunk magunkat — nyugodtan átléphetjük ezt a szakaszt.

Amikor viszont a FreeBSD-t más operációs rendszerek mellé szeretnénk telepíteni, ismernünk kell, miként is helyezkednek el az adatok a lemezeken, és hogy ez miként is érint bennünket.

2.3.3.1. A lemezek kiosztása a FreeBSD/i386 esetén

A PC-k által használt lemezek különálló darabokra tagolhatóak. Ezeket a darabokat partícióknak nevezzük. Mivel azonban a FreeBSD maga is tárol partíciókat, ezért ez az elnevezés pillanatok alatt megtévesztővé válhat, ezért ezeket a lemezdarabokat a FreeBSD lemezslice-oknak vagy egyszerűen csak slice-oknak hívja. Például a PC-s lemezpartíciókkal dolgozó, fdisk nevű FreeBSD-s segédprogram partíciók helyett is slice-okra hivatkozik. A PC lemezenként alapvetően csak négy partíciót enged meg. Ezeket a partíciókat nevezik elsődleges partícióknak. Ettől a korlátozástól egy új típus, a kiterjesztett partíció létrehozásával szabadultak meg, amivel így négynél több partíció is készíthető. Lemezenként egyetlen ilyen kiterjesztett partíció található, de ezen belül speciális, ún. logikai partíciókhozhatóak létre.

Minden partíciónak van egy partíció-azonosítója, melyet a partíción található adatok típusának megállapítására használnak. A FreeBSD partícióinak azonosítója a 165.

Általánosságban véve minden operációs rendszer így azonosítja a partíciókat. Például a DOS és annak leszármazottai, mint például a Windows®, minden elsődleges és logikai partícióhoz egy C:-től induló meghajtó-betűjelet társít.

A FreeBSD-t egy elsődleges partícióra kell telepíteni. A FreeBSD az összes adatát, beleértve minden általunk létrehozott állományt is, ezen az egyetlen partíción fogja elhelyezni. Ha viszont több lemezünk van, többen is, vagy akár mindegyiken létrehozhatunk FreeBSD-s partíciókat. A FreeBSD telepítésekor azonban legalább egy ilyen partíciónak használhatónak kell lennie. Ez lehet előre megtisztított üres partíciói is, vagy akár egy olyan partíció, amelyen már nem használt adatok vannak.

Ha már mindegyik partíciónk betelt, akkor a többi operációs rendszer által felkínált eszközök (például MS-DOS®-ban vagy Windows®-ban az fdisk) valamelyikével először fel kell közülük szabadítanunk egyet a FreeBSD számára.

Amennyiben akadna egy használható partíció, akkor használjuk azt. Ekkor azonban előfordulhat, hogy ehhez először a meglévők közül össze kell majd zsugorítanunk valamelyiket.

A FreeBSD legkisebb telepíthető változata nagyjából 100 MB lemezterületet igényel. Azonban ez egy nagyon kicsi változat és szinte semmi helyet nem hagy a saját állományainknak. Sokkal valósághűbb, ha grafikus felület nélkül nagyjából 250 MB-ot mondunk, és legalább 350 MB-ot a grafikus felület használata esetén. Ha ezeken felül további szoftvereket is telepíteni kívánunk, még több helyre lesz szükségünk.

Amikor a FreeBSD számára akarunk helyet csinálni, vagy partíciókat akarunk átméretezni, használjuk például aPartitionMagic® nevű kereskedelmi szoftvert, vagy esetleg egy olyan szabad szoftvert, mint például a GParted. Ismereteink szerint a PartitionMagic® és a GParted is használható az NTFS partíciókkal. A GParted számos live linuxos disztribúción megtalálható, ilyen többek közt a SystemRescueCD.

Gondok lehetnek azonban a Microsoft® Vista által használt partíciókkal. Ezért nem árt, ha az átméretezésekor a kezünk ügyében van a Vista telepítő CD-je. Természetesen, mint minden lemezkarbantási művelet esetén, ilyenkor is határozottan ajánlott biztonsági mentéseket készíteni.

Figyelem:

Az említett eszközök helytelen használata megsemmisítheti a lemezeinken tárolt adatokat, ezért a használatuk előtt gondoskodjunk friss, működőképes biztonsági mentésekről.

2.1. példa - Meglevő partíció használata a méret megváltoztatása nélkül

Tegyük fel, hogy a számítógépünkben egyetlen 4 GB méretű lemez van, amelyen megtalálható aWindows® valamelyik verziója, és ezt a lemezt korábban két, egyaránt 2 GB méretű meghajtóra osztottuk, a C:-re és D:-re. 1 GB adatunk van a C: meghajtón és fél GB a D:-n.

Mindez tehát azt jelenti, hogy a lemezünkön két partíció található, betűjelenként egy. Ha átmásoljuk a D:meghajtón levő adatainkat a C: meghajtóra, akkor ezzel felszabadíthatjuk a FreeBSD számára a második partíciót.

2.2. példa - Meglevő partíció zsugorítása

Tegyük fel, hogy a számítógépünkben egyetlen 4 GB méretű lemez van, amelyet teljes egészében aWindows® valamelyik példánya foglal el. A Windows® telepítése során ezért minden bizonnyal egyetlen nagy partíciót hoztunk létre, amely a C: betűjelet kapta és a mérete 4 GB. Jelen pillanatban másfél GB helyet használunk a lemezen, és szeretnénk a FreeBSD számára 2 GB helyet felszabadítani.

A FreeBSD telepítéséhez a következők valamelyikét kell tennünk:

Mentsük le a Windows®-os adatainkat, telepítsük újra a Windows®-t úgy, hogy egy 2 GB méretű partíciót választunk neki a telepítése során.
A partíció összezsugorítására használjuk az előbb említett alkalmazásokat, például aPartitionMagic®-et.

2.3.4. Szedjük össze a hálózati beállításainkat

Amennyiben a FreeBSD telepítésének részeként hálózatra is szándékozunk csatlakozni (például egy FTP vagy NFS szerverről akarunk telepíteni), ismernünk kell a hálózatra vonatkozó beállításainkat is. A telepítő rá fog kérdezni ezekre az információkra, amelyek megadása után a FreeBSD a telepítés befejezéséhez csatlakozni tud majd a hálózatra.

2.3.4.1. Csatlakozás Ethernet-hálózaton, kábel- vagy DSL-modemen keresztül

Ha egy Ethernet-hálózathoz, vagy magához az internethez csatlakozunk egy DSL- vagy kábelmodemen keresztül, akkor az alábbi adatokra lesz szükségünk:

IP-cím
Az alapértelmezett átjáró IP-címe
A gépünk neve
DNS (névfeloldó) szerverek IP-címei
Hálózati maszk

Ha nem ismerjük ezeket, érdeklődjünk a rendszergazdától vagy a szolgáltatónktól. Elképzelhető az is, hogy mindezen információkat DHCP segítségével, automatikusan kapjuk meg. Ezt is mindenképpen jegyezzük fel.

2.3.4.2. Kapcsolódás modemmel

Ha az internet-szolgáltatónkhoz hagyományos modemen keresztül csatlakozunk, akkor is tudjuk telepíteni a FreeBSD-t interneten keresztül, azonban ez nagyon sokáig tarthat.

Ehhez tudnunk kell:

Az internet-szolgáltatónk behívószámát
A soros (COM) port számát, amelyen keresztül a modem kapcsolódik a gépünkhöz
Az internet-szolgáltatónktól kapott felhasználói nevet és jelszót

2.3.5. Olvassuk el FreeBSD hibajegyzékét

Habár a FreeBSD Projekt igyekszik a FreeBSD minden egyes kiadását a lehető legmegbízhatóbban felkészíteni, hibák óhatatlanul is maradnak bennük. Nagyon ritka esetekben ezek a hibák magára a telepítés folyamatára is kihathatnak. Amint ezeket a problémákat sikerül felderíteni és javítani, rögvest megjelennek a FreeBSD honlapján található hibajegyzékben (angolul). A telepítés előtt ezért mindig ajánlott átolvasni ezt a dokumentumot, így megbizonyosodunk róla, hogy semmilyen utólag felmerült probléma nem akadályozza munkánkat.

Az összes kiadáshoz tartozó információ, beleértve az egyes kiadások hibajegyzékeit is, a FreeBSD honlapjáról akiadásokra vonatkozó információkat tartalmazó részen érhető el (angolul).

2.3.6. Szerezzük be a FreeBSD telepítéséhez szükséges állományokat

A FreeBSD telepítése az alábbi helyek bármelyikén megtalálható állományok felhasználásával történik:

Lokálisan:

CD vagy DVD
Ugyanazon a számítógépen levő MS-DOS® partíció
Pendrive (USB-flash-tároló)
SCSI- vagy QIC-szalag
Floppylemezek

Hálózaton keresztül:

FTP oldalról, tűzfalon keresztül vagy szükség szerint HTTP proxy használatával
NFS szerverről
Párhuzamos vagy soros vonali kapcsolaton keresztül

Ha megvásároltuk a FreeBSD telepítő CD-jét vagy DVD-jét, akkor már mindennel rendelkezünk a telepítéshez. Lépjünk bátran tovább a következő szakaszra (2.3.7. szakasz - Készítsünk egy rendszerindító lemezt)!

Ha eddig még nem szereztük volna be a FreeBSD telepítéséhez szükséges állományokat, ugorjunk a 2.13. szakasz - Saját telepítőeszköz elkészítésehoz, ahol megtudhatjuk, hogyan készítsük elő a FreeBSD telepítését az imént felsorolt helyzetekben. A szakasz elolvasása után pedig jöjjünk vissza ide, majd folytassuk az olvasást a 2.3.7. szakasz - Készítsünk egy rendszerindító lemeztban.

2.3.7. Készítsünk egy rendszerindító lemezt

A FreeBSD telepítése úgy kezdődik, hogy a számítógépünkkel a FreeBSD telepítőjét indítjuk el — ez viszont nem egy olyan program, amit más operációs rendszerben el tudunk indítani. A számítógépünk általában a merevlemezünkre telepített operációs rendszert indítja el, azonban beállítható úgy is, hogy az indulásához egy ún.„rendszerindító” (bootolható) floppy lemezt használjon. Napjaink számítógépei azonban a CD-meghajtóban levő CD-kről vagy USB lemezről is el tudnak indulni.

Tipp:

Ha CD-n vagy DVD-n megvan a FreeBSD telepítője (akár megvettük, akár éppen magunk készítettük) és a számítógépünk tud CD-ről vagy DVD-ről rendszert indítani (a BIOS-ban van egy „Boot Order” vagy hozzá hasonló nevű beállítás), akkor kihagyhatjuk ezt a szakaszt. A FreeBSD CD- és DVD image-ek kiírásával egy rendszerindításra alkalmas lemezt kapunk, amiről minden további előkészület nélkül telepíthetünk.

Rendszerindításra alkalmas pendrive-ot az alábbi lépések mentén tudunk készíteni:

Az image állomány letöltése

A pendrive-okhoz készült image állományok a ISO-IMAGES/ könyvtárból tölthetőek le,ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/architektúra/ISO-IMAGES/verzió/FreeBSD-8.1-RELEASE-architektúra-memstick.img néven. Az architektúra és verzió helyére a telepítendő architektúrát és verziószámot helyettesítsük be. Ennek megfelelően tehát például a FreeBSD/i386 8.1-RELEASE változata aftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/ISO-IMAGES/8.1/FreeBSD-8.1-RELEASE-i386-memstick.img címről érhető el.

A pendrive image .img kiterjesztéssel rendelkezik. A ISO-IMAGES/ könyvtár általában több különféle állományt tartalmaz, ezek közül kell választanunk a FreeBSD telepítendő változatának, és sok esetben a telepítéshez rendelkezésre álló hardver típusának megfelelően.
A következő lépés megkezdése előtt készítsünk biztonsági mentést a pendrive tartalmáról, mivel minden rajta levő adat törlődni fog.
A pendrive előkészítése
Az itt található példában a rendszerindításhoz és így a művelet végrehajtásához a /dev/da0nevű eszközt fogjuk használni. Ezt ne felejtsük el helyettesíteni a rendszerünkön erre a célra használt eszköz nevével, máskülönben kárt tehetünk az adatainkban.

A kern.geom.debugflags változó értékének megfelelő beállításával engedélyezzük a céleszközön a Master Boot Record írását.
```
# sysctl kern.geom.debugflags=16
```
Az image pendrive-ra írása

Az .img kiterjesztésű állományt nem egyszerűen a pendrive-ra kell másolni, ez a lemez teljes tartalmát magában foglalja. Ennek megfelelően nem egyszerűen állományokat kell másolnunk az egyik lemezről a másikra. Helyette a dd(1) parancs segítségével írjuk az image állomány tartalmát közvetlenül a lemezre.
```
# dd if=FreeBSD-8.1-RELEASE-i386-memstick.img of=/dev/da0 bs=64k
```

Rendszerindításra alkalmas floppy lemezt az alábbi lépések mentén tudunk készíteni:

A rendszerindító lemezek image-einek beszerzése
A FreeBSD 8.0 kiadásától kezdődően megszűnik a floppy lemezek támogatása. Helyette telepítsünk pendrive-ról, amelyről fentebb olvashatunk, vagy egyszerűen használjunk CD-t vagy DVD-t.

A rendszerindító lemezek a telepítőeszköz floppies/ könyvtárában találhatóak, illetve letölthetőek azftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/architektúra/változat-RELEASE/floppies/helyről. Az architektúra és változat helyére természtesen írjuk be a telepíteni kívánt architektúrát és verziót. Így például a FreeBSD/i386 8.1-RELEASE rendszerindító lemezei azftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/8.1-RELEASE/floppies/ címről érhetőek el.

A floppyk image-ei .flp kiterjesztésűek. A floppies/ könyvtár számos különféle image-et tartalmaz, ezek közül leginkább a telepítendő FreeBSD változat, valamint emellett olykor konkrétan a hardver határozza meg a használandót. Az esetek túlnyomó részében négy floppyra lesz szükségünk:boot.flp, kern1.flp, kern2.flp és kern3.flp. A lemezek image-eit illető legfrissebb információkat ugyanazon a könyvtáron belül szereplő README.TXT állományban olvashatjuk (angolul).

Fontos:

Az FTP-hez használt programunkat az image-ek letöltése során ne felejtsük el bináris (binary) átviteli módban használni. Egyes böngészők hajlamosak ugyanis szöveges (text vagy ASCII) átviteli módot használni, ami viszont csak abból vehető észre, hogy nem tudjuk a lemezekről elindítani a rendszert.

A floppyk előkészítése

Mindegyik letöltendő image-hez elő kell készíteni egy-egy hajlékonylemezt. Nagyon fontos, hogy ezek a lemezek teljesen hibátlanok legyenek. Erről a legkönnyebben úgy győződhetünk meg, ha a lemezeket magunk formázzuk, és nem bízunk a különféle előreformázott (preformatted) floppykban. AWindows®-ban található formázó segédprogram sem árul el nekünk semmit a lemezeken található hibás részekről, egyszerűen csak „rossznak” (bad) jelöli meg és figyelmen kívül hagyja ezeket. Határozottan ajánljuk, hogy amennyiben a telepítésnek ezt a módját választjuk, mindig használjunk teljesen új floppykat.
Ha megpróbáljuk telepíteni a FreeBSD-t, és a telepítőprogram összeomlik, lefagy vagy bármilyen furcsaságot művel, elsőként mindenképpen a floppykra gyanakodhatunk. Ilyenkor írjuk ki az image-eket új lemezekre és próbálkozzunk újra a telepítéssel.
Az image állományok írása a floppykra

Az .flp kiterjesztésű állományok nem a lemezre másolható hagyományos állományok, hanem a lemezek teljes tartalmának képei, ezért ezeket egyszerűen nem másolhatjuk egyik lemezről a másikra. Az image-ek közvetlen lemezreírásához ehelyett kifejezetten erre a célra alkalmas eszközöket kell használnunk.

Azok számára, akik a floppykat MS-DOS®/Windows® rendszerű számítógépeken kívánják elkészíteni, mellékeltünk egy fdimage nevű segédprogramot.

Ha a CD-meghajtónk betűjele például E: és a telepítő CD-n található image-eket szeretnénk kiírni vele, akkor ezt a parancsot kell kiadnunk:
```
E:\> tools\fdimage floppies\boot.flp A:
```
Ezután ismételten adjuk ki az iménti parancsot minden egyes használni kívánt .flp állományra, azonban előtte mindig tegyünk be egy újabb floppyt, és a ráírt image-ek neveivel folyamatosan címkézzük fel a lemezeket. A megadott parancsot természetesen mindig írjuk át a konkrét .flpállományok tényleges elérési útvonalainak megfelelően. Ha nincs CD-nk, akkor az fdimageprogramot az FreeBSD FTP oldalán található tools könyvtárból is letölthetjük.

Amikor a lemezeket egy UNIX® rendszeren készítenénk el (például egy másik FreeBSD rendszeren), akkor a dd(1) parancs is használható az image állományok közvetlen lemezreírásához. FreeBSD alatt így néz ki a paraméterezése:
```
# dd if=boot.flp of=/dev/fd0
```
FreeBSD-n a /dev/fd0 az első hajlékonylemezes meghajtóra hivatkozik (tehát az A: betűjelű meghajtóra). Ennek megfelelően a /dev/fd1 jelenti a B: meghajtót és így tovább. Más UNIX® változatok esetleg más neveket használhatnak a hajlékonylemezes meghajtók megnevezésére, ezért erről érdemes ilyenkor tájékozódni az adott rendszerhez tartozó dokumentációban.

Most már készen állunk a FreeBSD telepítésére!

A leggyakoribb számítógép hibák

Írta: ATX Computer. Posted in Hasznos információk

принтер Epson K201
joomla 3.0

Tapasztalataink szerint a leggyakoribb hibát a számítógép tápellátása okozza. Ez általában az alábbi hibajelenségeket takarja:

Tápellátási zavarok:

A számítógép nem kapcsol be, a PowerLed és a HDD led nem világít
Bizonytalan működés , a gép többször újraindul
Füstöl a gép hátulja, égett szag érződik
Új hardvert építettünk be, nem elég a teljesítmény

Ha szerencsénk van akkor a tápegység meghibásodása egyszerű tápegység cserével orvosolható.

Rosszabb esetben a keletkező túlfeszültség tönkreteheti az alaplapot, winchestert stb. Sajnos elég sok elfröccsent kondenzátorral, tranzisztorral, szétnyílt IC-vel találkoztunk pályafutásunk során. Ha nem biztos abban, hogy a problémát meg tudja oldani, hívja szervizünket segítünk kiválasztani a megfelelő teljesítményű és minőségű tápegységet amit természetesen be is szerelünk kívánságára. Ha a tápegységünk vagy a processzrohűtőnk erősen beporosodott, nincs megfelelő légáramlás, a processzor vagy a táp túlmelegedhet, esetleg meg is hibásodhat vagy bizonytalan működést produkál. Ilyenkor célszerű a gépet kitisztíttatni.

Memória hibák:

Bekapcsoláskor a gép sípol
Működés közben "kékhalál"
Váratlan programleállás, a gép lefagy
Bizonytalan működés, újraindul a gép

A memória hiba legegyszerűbben egy teszt futtatásával megállapítható .Töltsön le egy tesztprogramot. Írja ki egy üres CD-re, majd bootoljon a CD-ről és indítsa el a programot. Ha hibás memória szegmenst észlel a program, akkor a memóriát ki kell cserélni.

Winchester hibák:

A winchester kattog, nem tud pozícionálni
Telepítéskor írás/olvasás hiba
Működés közben a gép lefagy
read/write error
BIOS Setup nem ismeri fel a HDD-t

A winchester számos mozgó alkatrészt tartalmaz, ezért egy bizonyos idő után szinte törvényszerű a meghibásodás. A gyártók lapján ez az érték általában megtalálható , az élettartam általában órában van megadva. Ha a HDD egyre hangosabbá kezd válni, lassul a működése, azonnal mentsük le adatainkat és ellenőrizzük a winchesterünket. A gyártó oldalain általában számos program található, ezek használatával vigyázzunk, mert könnyen letörölhetjük vele fontos adatainkat.

VGA kártya hibák:

Bekapcsoláskor a gép sípol
Nincs kép
A kép kockás, szemetes
Menet közben fagyás

A probléma cserekártya behelyezésével viszonylag könnyen behatárolható. Ha menet közben jelentkezik a probléma, ellenőrizzük a kártya hűtését (ventillátor, vízhűtés). A nem megfelelő hűtés a kártya fagyását okozhatja. Ha a kép folyamatosan kockás vagy szemetes, a kártya memóriája is lehet a hiba okozója.

Alaplapi problémák:

A gép nem indul
Működés közben fagyás

Ellenőrizzük a tápegység csatlakoztatását, kössünk le minden Hardware elemet. Ha így sem indul (de tápot kap), ellenőrizzük, hogy az alaplapi kondenzátorok nem púposodtak-e meg. Ha igen, akkor biztosak lehetünk abban. hogy a problémánkat az alaplap okozza.

Ellenőrizzük, hogy nincs-e az alaplapon égés, vagy sérülés.

Helytelen beépítés:

Ha valamilyen új tároló egységet építünk be, ellenőrizzük, hogy a jumperek (master/slave) jól vannak-e konfigurálva.
A tápegységet helyesen csatlakoztattuk-e
A kártyák, memóriák beérnek-e a foglalatba
Az egységet jó slotba dugtuk-e

Természetesen ezek a leírások nem teljesek, csupán segítséget adnak a lehetséges hiba megállapításhoz. A szakértelmet, tapasztalatot és a megfelelő eszközöket nem pótolja semmi. Csak akkor álljon neki javítani, ha azzal nem okoz esetleg helyrehozhatatlan hibát, adatvesztést.

wordpress плагины
точное время синхронизация

Mit tud a magyar titkosszolgálat által használt kémprogram?

BEST REGARDS ZOLTAN

2014. 08. 14. 20:42

Előzmény (1)

A magyar titkosszolgálatnak még a kémprogram telepítése sem sikerült

Mindent, amit sejteni lehetett: feltörhetik a wifiket, helyi hálózatokat, az internetszolgáltatók szervertermeiből pedig könnyedén lőnek bárkire. Az arzenál széles skálán mozog, ami még akkor is döbbenetes, ha szakembereknek igazán új nincs benne, a laikusokat azért meglepheti, hogy tényleg elég pár másodperc egy sikeres támadáshoz, vagy hogy a biztonságosnak tartott BlackBerry is könnyedén lehallgatható.

Emlékeznek még Zoltanra, a kiberkémre, aki cuki legós emailcímmel konspirál?

Zolispotting

Nemrég megírtuk, hogy a magyar titkosszolgálat kiterjedt levelezést folytatott a Gamma nevű cég supportjával a FinFisher/FinSpy megfigyelőprogrammal kapcsolatban: a bizonyítékok a parlamentet is lázba hozták, hamarosan összeül a Nemzetbiztonsági Bizottság, hogy kiderítsék, mire használja a magyar titkosszolgálat a szoftvert. A rövid válasz egyszerű: kémkedésre. A hosszabbnak jártunk utána.

Ez az igazi pr

A cég nevében, @GammaGroupPR júzerrel a weblapot feltörő hekker azóta is csöpögteti az információkat, nézegeti, mit talált. Érdmes követni.

A hekker egyébként azóta megszólalt (az átláthatóság sokat számít!), és több bekezdésben kifejtette, pontosan hogyan törte fel az oldalt (kiderült semmi ördöngösség nem volt benne), és arra kért mindenkit, hogy kövessék a példáját.

A kormányzatoknak szánt kémprogramról valójában már jó pár éve szivárognak információk: a Wikileaks még 2011 végén tett közzé több dokumentumot a FinFisherrel kapcsolatban, a kommunikációért felelős irányítószervereiket is lefülelték már, a programot gyártó Gamma International honlapjának feltörése után azonban még egy kicsit okosabbak lettünk. A friss dokumentációk mellett a program egyik altípusából futtatható demóverzió is kikerült, nem beszélve a korábban már bemutatott supportos csevegésekről, amelyek azért árnyalják a termékbemutatók idealista világát, ami alapján a program körülbelül mindenre képes, amire egy igazi kiberügynöknek szüksége lehet.

Érdemes azért végigvenni a legfontosabb modulokat, melyekhez sokszor hardveres támogatás is jár, izgalmas, filmekből ismert ránézésre mindenre képes táskába épített laptoppal.

Tréning, támogatás, frissítés

A FinFisher nemcsak egy kémprogram, hanem egy szolgáltatáscsomag: az eredetileg német székhelyű, ma már több országban jelenlévő, csak kormányzati feleknek szállító Gamma International betanítást is ad szoftvere mellé.

Gammák, öt kontinensen, kilenc országban

A leendő ügyfelek szakértői szemek felügyeletével gyakorolhatják:

hogyan kell embereket beazonosítani a neten;
anonim emaileket követni;
hozzáférni a webmailekhez;
feltörni weboldalakat és szoftvereket;
megfigyelni internetkávézókat, wifiket;
elkapni és felvenni VOIP-hívásokat.

Ha a gyakorlás után gondok lennének, az sem gond, mint ahogy láttuk, támogatás is jár a szoftvercsomaghoz, sőt frissítések, és egyéni fejlesztések is (leszámítva a hardvereket).

Ez lenne a blackbox?

A honlapról kiszivárgott termékbemutatók alapján a FinSpynak van olyan modulja, amit kifejezetten az internetszolgáltatók bekebelezésére fejlesztettek. Előfordulhat, hogy itthon is ezt használják, de még valószínűbb, hogy Magyarországon a Kapitális Bongó fut a szervertermekben. A megfelelő berendezéseketmár 2002-ben telepítették. Azóta persze akár frissíthettek is, mondjuk a FinFisher megoldására (bár eredetileg is futhat ez, hiszen a cég 1996-os alapítású), amely a termékbemutató szerint

minden gyakori protokollal elboldogul;
több módon képes azonosítani a célpontokat (IP, Radius, DHCP, MSISDN);
elrejti a megfigyelőszoftvert a célpontok letöltései között;
szoftverfrissítésekbe rejti a kémszoftvereket;
a célpontok által látogatott weboldalakon keresztül telepíti fel a kémszoftvereket.

Kémgép

Utóbbihoz külön modul is van, amivel a szolgálatok könnyen beállítható támadó weblapokat, hozhatnak létre, kártékony kódot pakolhatnak weblapok mellett webmailekbe és videóportálokba is. A támadás ráadásul állítólag akkor is működik, ha csak egy emailcímet tudnak a szolgálatok. De beállítható az ellenkezője is: mindenkit támadhatnak, aki bizonyos weboldalt meglátogat.

Ezek elől igazából nincs hova menekülni, csak a legprofibb, legparanioásabb informatikai szakemberek figyelnek folyamatosan minden kimenő-bejövő forgalmat a számítógépeiken. Enélkül viszont lehetetlen észrevenni, mikor ügyködik éppen az ügynök az ügyünkön.

Előbb-utóbb kikerüli a vírusirtókat

A programcsomag gerincét az asztali operációs rendszerekre való FinSpy modul adja: ez átcsúszik a negyven legfontosabb vírusirtón; hibák előfordulnak, a Microsoft Essentials, az AVG és a Google Drive is felismert bizonyos verziókat, de a levelezésekből is látszik, hogy ezeket folyamatosan javították.

A FinSpy biztosítja a megfigyelők fedett kommunikációját is, emelett képes:

a Skype teljes megfigyelésére (beleértve a hívásokat, cseteket, fájlküldéseket, videót és kontaktlistát);
de felveszi a többi VOIP-alapú programban hallottakat és cseteket is ;
valós időben figyelhető meg vele bárki webkamerán és mikrofonon keresztül;
kinyerni a fájlokat a merevlemezről;
megfigyelni a billentyűleütéseket.

A szoftver a hivatalos tájékoztató szerint „minden nagyobb operációs rendszeren működik”: Windowson, Mac OSX-en és Linuxon, a supportnak nyitott hibajegyekből azért kiderül, hogy konkrét programverziókkal azért akad probléma.

Sebezhetőséget adok-veszek

A kémprogramot persze valahogy el is kell juttatni a célpontig, és nem minden esetben van lehetőség vagy idő az internetszolgáltatót igénybe venni ehhez. Megoldás ilyenkor is van, elég

kb. negyven másodperc és egy USB- vagy FireWire-port;
vagy hogy a gép helyi hálózaton legyen;
vagy hogy a célpontnak okostelefonja legyen.

A szoftverekhez tartozik egy, a cég által fenntartott piac is: itt lehet hozzájutni az (általuk jellemzően másoktól beszerzett) összes még éppen használható sebezhetőséghez. Saját leírásuk szerint ezek főleg akkor hasznosak, ha a célpontok odafigyelnek, ismerik a főbb célba juttatási technikákat. Az úgynevezett 0-dayek ellen ugyanis nincs védelem: pont azért hívják őket nulladik napi támadásnak, mert a hibát még nem fedezték fel, és nemhogy nem javították, de egyetlen vírusirtó sem mutatja ki őket.

Grafikán ismertetik a lehetőségeket a leendő vásárlóknak

Ezek a hibák sokszor távoli kódfuttatásra adnak lehetőséget, magyarul gond nélkül feltelepíthető a kémszoftver a célgépre. A FinFly Exploit nevű portálon mások mellett a Microsoft Office, az Internet Explorer, és Adobe Acrobat hibáit kihasználó sebezhetőségekhez lehetett hozzájutni.

A wifi percek alatt törhető

A bejutás megoldásához, a megfelelő célpont kiválasztásához, és a szükséges információk megszerzéséhez a Gamma több modult és hardvert is fejlesztett, ezeket jellemzően ügynökökkel juttatják a szolgálatok a célpontok közelébe. A FinIntrusion Kit nevű készlettel képességei elég széles skálán mozognak:

képes felfedezni az összes wifin és bluetoothon elérhető eszközt;
pár perc alatt megfejti a WEP-pel kódolt wifik jelszavait;
szótárazós támadással képes feltörni a WPA1 és WPA2 titkosításokat;
figyeli a helyi hálózatokat felhasználónevekért és jelszavakért, még titkosítás (TLS/SSL) esetén is.

Ilyen egy igazi kiberkém táskája, benne minden fontos hardverrel

Elég pár másodperc

Kifejezetten ügynökök terepmunkájához fejlesztettek USB-s és FireWire-s (másik gyakori csatlakozó) modult is. Ezt elég negyven másodpercre bedugni a célpont gépébe, ahol megkerüli a belépési jelszót, a jelszavas képernyővédőt, és automatikusan kinyeri az előre beállított, keresett adatokat.

A fájlokat észrevétlenül kimásolja, akár a kukából is vagy az alapján, hogy mikor nyitották meg őket utoljára. De megszerezi a hálózati információkat, csetlogokat, böngészési előzményeket, wifihez tartozó kulcsokat is.

Könnyen hozzájut felhasználónevekhez és jelszavakhoz az

emailkliensekből;
üzenetküldőkből;
böngészőkből;
távoli adminisztrációs eszközökből.

A mobilok sincsenek biztonságban

A Gamma a modern kor követelményeinek megfelelve fejlesztett mobilos modult is. Ez egyrészt biztosítja a fedett kommunikációt az ügynökségen belül, másrészt kémkedési funkciókra is képes:

felveszi a hanghívásokat;
elmenti a szöveges üzeneteket;
élőben lehallgathat a célszemély;
bármi leölhető a mobilokra.

Ahogy az előző cikkünkből kiderült, a szolgáltatások egy része nem mindig, minden készüléken működik tökéletesen: a lehallgatásra való kamuhívás például néha kicsörög. Ehhez viszont megint hozzá kell tenni, hogy a szoftvert folyamatosan fejlesztik, mobilból és mobilos operációs rendszer-verzióból pedig ma már rengeteg van, nincs könnyű dolguk.

Így lehet mobilokat fertőzni

Ha nem is működik minden, a lehetséges szolgáltatások listája persze akkor is ijesztő: a fentiek mellett a célszemélyeket követni is tudják GPS és cellainformációk alapján, és mindent rögzíteni tudnak a biztonságosnak tartott BlackBerry Messengerben is (ezt használja Obama is).

Azok sincsenek teljesen biztonságban, akik hanyagolják az okostelefonokat: a lista szerint a szoftver nemcsak Windows Phone-on, iOS-en, BlackBerry-n és Androidon működik, hanem Symbianon is.

Félelmetes, na

A kiberbiztonsági témákhoz értők jogosan mondhatják: a fentiekben nincs semmi meglepő, igazából a funkciók, lehetőségek nagy része olyan, amit bárki elérhet. Viszont akkor is brutális, hogy valakik ezt így, a dokumentáció alapján szinte pár kattintással használható formában összerakták.

Ráadásul a megrendelők kormányzatok, akiknek azért megvan az a plusz is, hogy tényleg hozzáférhetnek mondjuk az internetszolgáltatók infrastruktúrájához, és akkor sincs nagyobb gond, ha a program működése nyomot hagy maga után, el lehet azt tüntetni sokféleképpen. Mindehhez még ott a folyamatos támogatás.

Mindemellett, honlapfeltörés ide vagy oda, amit most látunk, valószínűleg még mindig csak a jéghegy csúcsa. A Gamma szoftvereit csak pár titkosszolgálat használja, pedig nem egy van a Földön, az NSA képességeinek pedig még mindig csak egy kis részét ismerjük, Snowden pont a héten ismerte be, hogy bőven nem a lehetséges 1,7 millió dokumentumot szivárogtatta ki.

A magyar titkosszolgálatnak még a kémprogram telepítése sem sikerült

H4XXX0R

2014. 08. 12. 10:28

Már korábban is felmerült, hogy a magyar titkosszolgálatok is használják a Gamma nevű cég FinSpy nevű kémprogramját, most viszont egyértelmű bizonyítékokat találtunk erre. Ismeretlen hekkerek ugyanis feltörték a cég honlapját, majd mindent, amit ott találtak, feltették torrentre. A letölthető tartalmak között ott a magyar Nemzetbiztonsági Szakszolgálat levelezése is. Volt, hogy nem boldogultak a telepítéssel, vagy éppen elromlott a programhoz kapott laptop. Problémái másoknak is voltak. Kicsengő kémhívás és követésnél megjelenő GPS-jel - ilyen egy állami kémprogram.

Sok munkahelyen van évente egyszer nyílt nap, amikor az érdeklődők vagy a dolgozók családjai megnézhetik, mit dolgozik apuka, anyuka. Ha van olyan hely Magyarországon, ahol tuti nincs ilyen nap, az minden bizonnyal a magyar titkosszolgálatok operatív munkáját támogató Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Márpedig most egy ilyen nap következik itt az Indexen, miután egy hekker feltörte a FinFisher / FinSpy nevű trójai program weblapját és közzétette az interneten, amit ott talált.

A FinSpy és Magyarország kapcsolatáról eddig annyit lehetett biztosan tudni, hogy a programnak itthon is vannak irányítószerverei. A most kiszivárgott 38 gigás csomag dokumentumai ennél sokkal mélyebbre engednek betekintést. Bár ne tennék. A hatalmas méret egyébként abból adódik, hogy a dokumentumok, forráskódok mellett például videófájlok is voltak a szerveren, szabályos termékbemutató kisfilmek a kémprogramok használatáról, ezeket a cikkbe beágyazva is megnézheti most.

Zoltan, a kiberkém

Az egész weboldal tartalmát tömörítő torrent fájl nemcsak a program dokumentációját, de azt a levelezést tartalmazza, ami a megrendelők és a cég között folyt. Az ott hagyott levelekből egyértelműen látszik, hogy a FinSpyt használja a magyar szakszolgálat is, ők voltak az egyetlenek, akik úgy írták alá a leveleket, hogy

Zoltan Hungary SSNS

ami az országon kívül azt is elárulja, hogy Zoltán az SSNS, azaz a Special Service of National Security, magyarul az Nemzetbiztonsági Szakszolgálat alkalmazottja. Felettese pedig Balogh Péter mérnök ezredes. Ezt sem lehallgatókészülékek segítségével találtuk ki: a programot a torrentes fájl alapján több tucat ország több tucat szolgálata használja, de a kiszivárgott levelezésben ő volt az egyetlen, aki a munkahelyi, nbsz.gov.hu végű, kormányzati emailcímét adta meg kapcsolattartásra. A névvel bukott még Nasser Alnuaimi, a katari és Sanjin Custovic, a bosznia-hercegovinai állami szolgálat munkatársa is.

Dear support, nem megy a telepítés

A kiszivárgott információk alapján Zoltan gyakori vendége volt a FinSpy helpdeskjének, a magyar szakszolgálat operatív emberi többször futottak bele problémába, amikor éppen sietősen kémkedni kellett volna.

Egyszer például nem sikerült megfelelő, fertőzött telepítőt előállítani:

Dear Support Team,
We cannot generate either bootable iso image or bootable infection dongle, I attached the error massage and our software version is 4.40.1427 Please help us find a solution,
Regards,
Zoltan Hungary SSNS

Magyarul: kedves support, nem sikerült fertőző cd-t előállítani. A hibajegyhez csatoltak egy képet is, az is megvan:

Még mindig nem megy :(

A support válaszából az is kiderül, mi volt a baj:

nem írták alá a megfelelő digitális aláírással a szoftvert.

Mivel ez a telepítés részt megoldotta, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennyi volt a probléma. Pedig ez olyan dolog, amit rendszerint a hekkerkedő tizenévesek is tudnak: nem véletlenül írnak alá minden fontos szoftvert, pont azért, hogy ne lehessen módosított verziókkal visszaélni (mondjuk kémkedni a kémkedők után).

A telepítés után a magyar szolgálat újabb problémába ütközött, a levelezés alapján ezt már csak Skype-os beszélgetés alapján sikerült megoldani. Apropó, aki a Nemzeti Biztonsági Szolgálattal csevegne, a

lego256976@gmail.com

címet vegye fel Skype-on, akit pedig a kémprogram érdekel, a

finsupport1 néven

A termékbemutató szerint a kémkedés tényleg úgy megy, mint a filmekben

Tönkrement a laptop

A törpök élete nem csak játék és mese, és nincs ez máshogy a magyar titkosszolgálatoknál sem. Egy alkalommal például, amikor nagyon siettek volna a kémkedéssel, tönkrement a Lenovo laptop, amit a kémprogram gyártójától kaptak. Kicserélték a merevlemezt, de így sem boldogult a rendszer.

Alább a panaszos angol levél rövidített változata:

A megoldásról sajnos nem tudunk, nem a honlapon beszélték meg, hanem TeamVieweren, ahogy az egy másik beszélgetésből kiderül. Utóbbi szoftverről azt kell tudni, hogy a hekkerek ki-be járnak rajta, konkrétan Magyarországot is érte támadás ezen keresztül. Minden bizonnyal jó választás állami kémprogramok telepítési gondjainak megoldásához. Esetleg a leendő megfigyelt is besegíthet, ha úgy adódik.

A legfrissebb levelezés, amit a kémprogram supportja és a magyar szolgálat között találtunk, 2014. május 23-án keletkezett, ami valószínűsíti, hogy a programot még mindig használják: igaz, már augusztus van, de valószínűleg a hekkelés sem volt teljesen friss, és korábban is voltak több hónapos kimaradások a kérdések között.

Az ügynöknek elég a program meg a hotel nyílt wifije, megint, mint a filmekben

Véletlenül telefonál a lehallgató

Bár a magyarok a levelezés alapján gyakori vendégek voltak a supportnál, igazságtalanság lenne csak az ő ténykedésüket kiemelni. A legtöbb hibajelentő nem olyan problémákba ütközött, mint magyar kollégáik, főleg programhibákat jelentettek, amiket a következő kiadásban javítottak is. Akadtak azért olyan titkosügynökök is, akik ravasz álcázási trükként a 12 évesek fogalmazási készségét vették fel, akik nem tudnak tőmondatnál hosszabban írni, és halmozzák az írásjeleket. Elég rossz belegondolni, micsoda hatalom van a kezükben. Íme egy példa:

After updating from version 4.32 to 4.40 I have noticed that you have added a new field into the meta file called Record ID, this is great !! but in some case i have some issue, for example, in a day a have multiple keylogger sessions, but in some case the record id is different for the same day, without a master reboot see attached file for more inforamtion.

A másik elképesztő dolog, hogy milyen programhibákat jelentettek a felhasználók. Nyilván minden szoftvert, így a kémprogramokat is emberek készítik, de ha mondjuk egy - divatos példával élve - terrortámadás megakadályozásáról van szó, azért elég nehéz elnézni a csúcs kémprogramnak, hogy bizonyos verzióját simán felismerte

az AVAST vírusirtó,
a Google Drive bépített víruskeresője,
Sőt, a Microsoft beépített vírusirtója, az Essentials is.

Az androidos verzió pedig lehallgatásra szánt kamuhívás helyett (ami annyit tud, hogy bekapcsolja a mikrofont, talán a kamerát is) valóban kicsörgött,

8888-ként kijelzett telefonszámmal.

Már csak hab a tortán az a hiba, ami megakadályozta, hogy a speedtest.net nevű sebességmérő oldal rendesen mérje a feltöltési sebességet. Aki mostantól ebbe fut bele, kezdhet gyanakodni. Ahogy az is, akinek indokolatlanul megjelent a GPS-ikon a telefonján, ugyanis a program ezt is produkálta néha.

Elég egyetlen kamu frissítés és annyi a BlackBerry biztonságának

Frissítés után többen fellélegezhettek: volt olyan, hogy a célpont gépe nem jelentett többé a szolgálatnak, miután áttértek új verzióra. Jól járt az is, aki két monitort használt, és a másodikra tette ki az érzékeny adatait: jó ideig nem tudtak róla lementeni semmit.

A jelszógenerálók sem segítenek

A FinSpy nem azért értékes szoftver, mert olyat tud, amit más programok ne tudnának, hanem mert folyamatosan dolgoznak rajta: az eddigi bizonyítékok alapján az egyébként nagyon igényesnek tartott Vupen csapattól vásárolnak friss sebezhetőségeket, amiket beleépítenek a szoftverbe.

A felhasználók pedig gyakran kérnek újításokat: például valaki olyan letöltési funkciót szeretne a programba, ami elküldhető nem online gépnek is, aztán elindul, ha a címzett felmegy a netre, és folytatódik akkor is, ha megszakadna a kapcsolat.

Kérés volt az is, hogy a program elkapja a Lastpass és társai által létrehozott jelszavakat is: ezek úgy működnek, hogy felhasználónak csak egy bonyolult mesterjelszót kell megjegyeznie, a program pedig böngészőkiegészítőként generál még bonyolultabb darabokat minden egyes regisztrációhoz, aztán be is gépeli őket, így a felhasználó anélkül tud belépni a szolgáltatásokba, hogy akár ő maga tudná a jelszót. Ezt a fejlesztést áprilisban kérték, valószínűleg már nincsenek biztonságban a programot használók a titkosszolgálatok elől.

Állami kémprogramok Magyarországon is?

ITCAFÉ

2013. 09. 16. 14:20

A májusi hírek szerint Magyarországon található a főként kormányzatok által használt hírhedt kémprogramcsomag, a Finfisher (Finspy) egyik irányító szervere. A Citizen Lab jelentése szerint az elmúlt időszakban 36-ra nőtt azon országok száma, ahol a FinSpynak irányító szerverei vannak. A 11 új ország listáján Magyarország is szerepel.

Bár a szakértők szerint az irányító szoftver telepítéséhez szolgáltatói közreműködés szükséges, ez önmagában még nem utal közvetlenül kormányzati felhasználásra. A gyanút azonban tovább erősítheti egy szeptember elején ismertté vált dokumentum; erről Bodoky Tamás írt az atlatszo.hu oldalán megjelentcikkében. Bodoky szerint a Citizenlab jelentésében azonosítottak egy Finfisher szervert a paksi Rendszernet Kft. IP-címén.

A cikk megjelenése után Kiss János a szerverpark.eu és a RendszerNET Kft. nevében azt közölte, hogy nem tudnak arról, hogy Finfisher szerver futna a hálózatukban. "Cégünk harcol a SPAM és Fishing site ellen is. Cégünkhöz egyetlen egy bejelentés sem érkezett hogy illegális tartalom van a hálózatunkban. Cégünk szerver üzemeltetéssel foglalkozik, jelenleg több mint 200 szervert szolgál ki" – írta Kiss. Az atlatszo.hu szerint ilyen szervert azonban a hosting cég tudta nélkül is futtathat valamelyik ügyfele.

Szeptember 5-én a Wikileaksen feltűnt egy újabb dokumentumcsomag, amelyekben két, magyar vonatkozású adat is szerepel. Az egyik egy magyar állami cég, a Neti Kft. által fejlesztett Bongo megfigyelőrendszer újabb brosúrája. A Bongót a Puskás Tivadar Közalapítvány leányvállalata fejlesztette; az integrált megfigyelőeszközt elsősorban a nemzetbiztonsági és titokvédelmi szervezeteknek szánták, mivel nagy mennyiségű adatot gyűjthet be telefon-, illetve IP-alapú hálózatokból.

Fotó: Sean Gallup

A másik dokumentum sokkal érdekesebb: ez egy 2011-es szerződés a Gamma International és a svájci székhelyű Dreamlab Technologies AG között a Finfisher piacának felosztásáról, amelyben Bulgária, Svájc és Chile mellett Magyarországot is név szerint megemlítik.

Tiltott szoftver

Mivel célszoftverről van szó, gyanítható, hogy a megrendelője a magyar állam lehetett. Ha ez igaz, még mindig kérdéses a feltételezett felhasználás célja, elvégre szigorúan ellenőrzött körülmények között a Finfisher hatékony eszköz lehet a bűnüldözők kezében. Ugyanakkor tény, hogy az NSA-botrány épp azt mutatta meg, hogy a hatóságok és a nemzetbiztonság viszonylag könnyen kicsúszhat a törvényességi ellenőrzés alól, és a színfalak mögött politikai célokat is szolgálhat. A Gamma terméke ellen ezért a civil jogvédők is tiltakoztak, és több országban – például a Gamma székhelyéül szolgáló Egyesült Királyságban is – betiltották a használatát.

A neten már zajlik a harmadik világháború

HANULA ZSOLT

2013. 05. 06. 12:12

Néhány hete a NATO szakértői csoportja egyöntetűen kimondta, hogy a Stuxnet féreg bevetése Irán ellen (a vírus atomlétesítményekben okozott komoly üzemzavarokat, szakértők szerint évekkel vetette vissza az iráni atomprogramot) a szervezet frissen elfogadott kiberháborús kézikönyve szerint az „act of force” vagyis (katonai) erő alkalmazása kategóriába esik. Arról ugyan még tart a vita, hogy a Stuxnet fegyveres támadásnak minősül-e, viszont az állásfoglalás ettől függetlenül súlyos következményeket hordoz magában. Például azt, hogy az USA a vírus bevetésével ENSZ-szabályokat szegett meg, és hogy a tallini jegyzőkönyv szerint Iránnak ezért jogában áll akár fegyverrel is visszavágni. Amiért viszont a NATO alapszerződése szerint kellene az összes tagállamnak belépnie a konfliktusba. Közben a másik oldal sem tétlen, az iráni, kínai és észak-koreai katonai hekkerek minden eddiginél aktívabbak. Észre sem vettük, de a neten kitört a harmadik világháború.

Drasztikusan átalakult az utóbbi hat hónapban az internetes hadviselés. A New York Timesnak nyilatkozó szakértők drámai képet festenek: a nagy amerikai bankok gyakorlatilag állandó invázió alatt állnak, olajipari óriáscégek és kormányhivatalok szerverei szintén. „Az egyes országok katonai hekkerei a határokat feszegetik, azt próbálgatják, meddig mehetnek el anélkül, hogy a megtámadott országa visszavágna” – mondja Alan Paller kiberbiztonsági guru. A frontok és harcmodorok szépen kirajzolódnak: az amerikaiak látszólag csak védekeznek, de közben a válaszcsapást tervezik; a kínaiak tevékenysége jellemzően továbbra is a kémkedés és az adatlopás köré összpontosul; az irániak és az észak-koreaiak viszont csak pusztítani akarnak, és minél nagyobb kárt okozni. Hogy a háború már rég nem Amerika és a gonosz tengelye között zajlik, arra jó példa az a februári eset, amikor fél Európa kormányzatait tarolta végig egy kémprogram, vagy a Saudi Aramco, a világ legnagyobb olajcége elleni, vélhetően iráni eredetű célzott vírustámadás. De mi sem maradunk ki a jóból, a Miniduke március végén Magyarországon is kiemelt kormányzati célpontokat támadott.

A tökéletes háborús forma

A kiberhadviselés két ok miatt került előtérbe az utóbbi hónapokban – és igazából az a meglepő, hogy a vírusok és hekkerek hatalmas előnyét a tankokhoz és bombákhoz képest csak mostanában kezdik kihasználni az egyes országok hadseregei. Az egyik ütőkártya az, hogy az online háborúzás a támadó oldalán relatíve olcsó, az okozott károk ehhez képest aránytalanul, sok nagyságrenddel magasabbak, a védelem kiépítése pedig iszonyatos összegeket emészt fel. Ezt a hadtudomány asszimetrikus hadviselés néven ismeri, ebbe a kategóriába sorolja például a terrorizmust és a gerillahadviselést is.

A Chaos Computer Club éves hekkertalálkozó Hamburgban, 2012. decemberében

Fotó: Patrick Lux

Dr. Kovács László, a Nemzetvédelmi Egyetem elektronikai hadviselés tanszékének docense az Indexnek adott interjújában arról mesélt, hogy egy szimulált hadgyakorlaton egy húszfős hekkercsoport 50 millió dolláros költségvetést felhasználva gyakorlatilag kiütötte az USA áramellátását, a telekommunikációs és pénzügyi rendszereket. Egy lopakodó bombázó árának tizedéből néhány – igaz, nagyon jól képzett, és a védelemről minden információval rendelkező – hekker gyakorlatilag térdre kényszerítette az országot. Azt az országot, ami idén 4,7 milliárd dollárt költ a kibervédelemre. Egy amerikai szenátorok számára tartott bemutatón tavaly azt demonstrálták, hogy egy energiaszolgáltató rendszerébe bejutva egyetlen emailcsatolmánnyal egész New Yorkot elsötétítő áramszünetet lehet előidézni. Nem csoda, hogy a kibertámadást nemrég a legmagasabb szintű amerikai-kínai hadügyi tárgyalásokon az atombombához hasonlították, és kölcsönösen bizonygatta mindkét fél a másiknak, hogy esze ágában sincs bevetni.

A helyzet viszont még ennél is rosszabb, a kibertámadás ugyanis olyan atombomba, amiről nem bizonyítható, hogy ki dobta le. Egy online támadáskor a behatoló kevés ujjlenyomatot hagy maga után: csupán a számítógépe ip-címét (és még néhány adatát), ahonnan érkezett. Persze épeszű hekker nem közvetlenül a saját gépéről indul háborúba, hanem proxyszervereket, távolról irányított zombigépeket vesz igénybe, hogy álcázza magát. Aránytalanul sok energia és idő befektetésével elvileg visszakövethető a nyom egészen a támadóig – kivéve, ha mondjuk az egyik átmeneti állomásként használt gép már egy isten háta mögötti roncstelepen pihen bezúzva százezer tonna szemét alatt, mire az IT-helyszínelők megvizsgálnák.

Az online támadások után így a legtöbb esetben csak annyi kézzel fogható információ marad a támadókról, hogy mondjuk kínai vagy orosz ip-címet (is) használtak. Na bumm, bárki használhat bármilyen szolgáltatónál levő szervert, ez nem bizonyíték. Sőt, még az sem lenne bizonyíték, ha mondjuk személyesen Vlagyimir Putyin notebookjának ip-címe szerepelne egy megtámadott szerver naplófájljában, hiszen azt használhatta álcának is a valódi támadó.

Ezért hiába tudja mindenki, hogy a Stuxnet amerikai katonai vírus volt, hiába egyértelmű az orosz állami részvétel az Észtország és a Grúzia elleni kibertámadásokban, amíg az érintettek tagadnak, sosem bizonyítja rájuk senki. Így következmény sincs, legfeljebb hasonló, homályos hátterű online támadás.

A Stuxnet által támadott egyik iráni atomreaktor

Fotó: Atta Kenare

És itt jön képbe újra az aszimmetria: míg a fejlett, félig a neten élő nyugati országoknak rengeteg vesztenivalójuk van a kiberháborúban, Iránnak vagy Észak-Koreának szinte semmi.

Hidegháború, fegyverkezési verseny

Hogy mennyire megváltozott az online harcterek világa az elmúlt pár évben, ahhoz elég visszatekintenünk a legutóbbi nagy hekkerháborúra, 2011 tavaszára. Akkoriban az Anonymous és a Lulz Sec balhéitól volt hangos az internet, akik óriáscégekhez törtek be, hatalmas adatbázisokat loptak el és tettek közzé, DDOS-támadásokkal szórakoztak. Ami persze halálosan komoly dolog, de mégsem arról van szó, hogy bárki embert ölt volna, vagy egyes államok kormányai pénzelték volna a hadműveleteket. Ehhez képest ma konkrét fegyverkezési verseny alakult ki az egyes nagyhatalmak kiberkatonaságai között, szakértők szerint az online kémkedés és kibertámadások évi 250 milliárd dolláros kárt okoznak a világon, miközben a 21. századi problémát 19. századi módszerekkel próbáljuk megoldani.

A CNN-nek nyilatkozó szakértők szerint a világ 15 legerősebb hadseregéből legalább 12-nek már van online hadviselésre specializált részlege, ahol olyan kiberfegyvereket fejlesztenek, amelyekkel egész országok kritikus infrastruktúráját, áramellátást, telekommunikációt, közlekedésirányítást lehet romba dönteni. Vannak szakértők, akik szerint 2013 lesz az első év, amikor az egyes országok katonai hekkereinek csatái mainstream hírré válnak, és az online csapások következményeként már emberek fognak meghalni. Mások szerint mindez már zajlik is.

A három nagy

Az online világháború arcvonalai természetesen a való életben meglevő feszültséggócokat követik. Sőt, mivel a bizonyíthatatlanság miatt a virtuális térben súlyosabb következmények nélkül, bátrabban lehet odacsapni, még élesebben kirajzolódnak az egyes helyi konfliktusok, a nagyhatalmak közötti erővonalak. Vegyük sorra kicsit részletesebben a láthatatlan háború szereplőit.

Amerika szokás szerint nagyon ügyesen kommunikálja a maga online háborúját, azt a képet mutatja, hogy csak defenzív szerepet játszik, és muszáj neki hatalmas pénzt és energiát áldozni a gonosz agresszor hekkerek elleni védelemre. Obama elnök országértékelő beszédében is kitért arra, hogy a kiberfenyegetettséget sokkal komolyabban kell venni ezentúl – ez azért jelzésértékű, ha az nem lenne elég, hogy a belbiztonsági hivatal szerint évi 200 online támadást kap az amerikai kritikus infrastruktúra. Valójában a Stuxnet, a Flame, és egyéb gyanús vírusok azt mutatják, itt azért erősen érvényesül a legjobb védekezés a támadás elve is. Sőt, lassan már a kommunikációban sem ragaszkodik ahhoz a Pentagon, hogy ők csak védekeznek: márciusban egy 13 programozócsapatból álló hadosztályt alapítottak direkt támadó jellegű online bevetésekre, és ezt a közeljövőben egy 4000 fős, hekkerekből, kódtörőkből és biztonsági szakértőkből álló hadsereggé akarják fejleszteni. Amerika tehát láthatóan nagy erőkkel készül arra, hogy ne csak a hagyományos hadserege legyen a világ legerősebbje.

Az USA mellett természetesen Oroszország is kiberháborús nagyhatalomnak számít. Annyira, hogy az emlékezetes észtországi invázió volt az első igazi, széles körűen dokumentált online hadművelet, amiben egy ország megtámadott egy másikat, a Grúzia elleni támadás pedig az első olyan, amikor az online csapás a hagyományos fegyvernemekkel párhuzamosan zajlott. Orosz oknyomozó újságírók szerint az ország kiberhadseregét közvetlenül a KGB, illetve annak utódja, az FSB irányítja, és a katonai hekkerkedéselválaszthatatlanul összefonódott az szervezett bűnözés világában a legnagyobb online játékosnak számító Russian Business Network csoporttal. Az RBN-t a kilencvenes években volt KGB-ügynökök alapították, és azóta is hatalmas pénzeket kaszálnak botnetépítéssel és bérbeadással, vírusírással és klasszikus hekkeléssel. Hogy az online maffiával összefonódott orosz kiberhadsereg mire képes, senki nem tudja, de az biztos, hogy a legnagyobb múltjuk és tapasztalatuk nekik van az online hadviselésben.

Ahogyan a való életben, úgy az online hadszíntereken is Kína a harmadik világhatalom. Elsősorban hagyományos és ipari kémkedésben utaznak, hírhedt elitegységük a néphadsereg 61398-as egysége. Ők álltak például minden idők legkomolyabb kiberkémkedési ügye, a Sötét patkány hadművelet mögött, amikor millió gigabájtos nagyságrendben loptak el emailarchívumokat, kutatás-fejlesztési dokumentációkat, szerződéseket nyugati országok kormányhivatalaitól, nemzetközi szervezetektől, hadiipari és energetikai óriáscégektől. Egy szakértői jelentés szerint az online kémkedési ügyek 96 százaléka mögött kínai források állnak. Bár egészen egy sanghaji irodaházig sikerült visszakövetni a nyomaikat, a 61398-as egység hivatalosan nem létezik.

A Mandiant biztonságtechnológiai cég szerint ebben a csingdaoi háztömben működik a hivatalosan nem létező 61398-as egység

Fotó: Peter Parks

Mivel főleg kémkednek, és nem pusztítanak, a viselt dolgaik ritkán kerülnek nyilvánosságra. Amit azonban tudni, vagy legalábbis sejteni lehet az akcióikról, az elég félelmetes: 2009-ben például meghiúsították a Coca-Cola 2,4 milliárd dolláros terjeszkedési kísérletét a kínai piacon (a Huiyuan Juice Group nevű kínai céget akarták felvásárolni, de a tárgyalások a cég szervereire történt betörések, és az onnan kilopott bizalmas információk miatt kudarcba fulladtak). Tavaly a kanadai Telvent céghez törtek be, és loptak el tervrajzokat, forráskódokat és projektek dokumentációit. A Telvent szoftverei futnak az Észak-Amerika olaj- és gázvezetékeinek felét felügyelő és irányító rendszereken. A kínaiak tehát pontosan tudják, hogy az információ hatalom, és valószínűleg ők ismerik a legtöbbet ma a világon a többi ország féltve őrzött titkaiból.

A két közellenség

Aki egy kicsit is figyelemmel követi a világ híreit, könnyen kitalálhatja, melyik az a két ország, ami a legjobban készül a kiberháborúra a Nyugat ellen: Irán és Észak-Korea.

Iránnak becslések szerint 4-5 ezer fős hekkerserege van, ők állhatnak a Saudi Aramco elleni támadás (a világ legnagyobb olajcégének hálózatát napokra kiütötte egy vírus, ami 30 ezer számítógépről törölt le mindent) és az amerikai bankok elleni online invázió (ami véletlenül éppen az iráni bankok elleni amerikai bojkott bevezetése után kezdődött, és ma is tart) mögött. Egyes hírek szerint Irán kiberhadserege a negyedik legnagyobb a világon, és egymilliárd dollárt fektetett az állam a felállításába. Jelenleg is agresszívan toboroznak, havi tízezer dollárt ajánlanak a nekik dolgozó hekkereknek. Az iráni kiberhadsereg, az Izz ad-Din al-Qassam első számú célpontjai az USA és Izrael, illetve azok az arab országok, akik bármilyen szinten szövetségre lépnek velük. Céljuk a minél nagyobb pusztítás véghezvitele, ebben alapvetően különböznek a kifinomultabb amerikai, orosz vagy kínai katonai hekkerektől. Igaz, a Stuxnettől nem tudták megvédeni az ország atomprogramját.

Észak-Koreáról viszont nagyon keveset tudni biztosan. A hadsereg által fenntartott elit műszaki egyetemről évente száz kiképzett katonai hekker kerül ki, és kerül át rögtön a sereg speciális osztagaiba. Szinte kizárólag dél-koreai célpontokat támadnak, a legnagyobb sikerük eddig az volt, amikor néhány hete átmenetilegkiütötték a déli szomszédnál az online banki szolgáltatásokat. Az ország állítólag 3000 fős hekkersereget tart fenn, és ahogy a való életben, úgy a virtuális harctéren is az a legnagyobb előnye, hogy kiszámíthatatlan, a döntéseit nem a józan ész és a logika diktálja, és gyakorlatilag bármilyen őrültségre képes, mivel alig van vesztenivalója.

A dél-koreai Hauri IT biztonsággal foglalkozó cégnél feltételezhetően kínai és észak-koreai eredetű támadások elhárításán Szöulban

Fotó: Chung Sung-Jun

Ez pedig a legveszélyesebb kombináció, hiszen úgy általában az internet alapjait fenyegető támadásokat azért tartja mindenki nonszensznek, mert az internet mindenhol az élet fontos része, és az egész hálózat kikapcsolásával mindenki csak veszít, méghozzá nagyon sokat. Mindenki, kivéve Észak-Koreát.

És a kicsik

Ahol a való életben országok közötti feszültségek, határvillongások vannak, ott szinte garantált, hogy ennek a mása online formában is létezik. A két Korea közötti online háború mellett a legjobb példa erre az indiai és pakisztáni hekkerek évek óta tartó csetepatéja. Az indiaiak legütőképesebb egysége, az ezer fősre becsült Indian Cyber Army hekkerkollektíva nem áll közvetlen állami felügyelet alatt, olykor még az Anonymousszal is végeznek közös akciókat, de a nacionalizmusuk folytán Pakisztán számít az első számú ellenségüknek. A pakisztáni oldalon szintén egy félig-meddig független, de azért államilag támogatott, szintén ezer fő körülire becsült csoport, a Pakcyberarmy áll, akik az India elleni akciók mellett Izraelt támadják folyamatosan.

Érdemes megemlékezni az albán kiberhadseregről is. Albániáról nem feltétlenül az az ember első asszociációja, hogy csúcstechnikát használó online kommandókat tart fenn, de hát a kiberhadviselésnek éppen ez a lényege. A radikálisan szerbellenes, a koszovói függetlenséget támogató ACA hekkerközösség támogatása valószínűleg kevesebbe kerül az országnak, és sokkal többet érnek vele, mintha vennének egy darab kiszuperált vadászgépet.

Említést érdemel még az észt hadsereg kiberhadosztálya, a Küberkaitseliit, ami sok más hasonló egységtől eltérően teljesen hivatalosan működik, 100 főállású katonai hekkerből áll, a kiegészítő egységekkel a létszáma ezer fő, és a 2007-es orosz kibertámadás után hozták létre, kizárólag védelmi célokra. Van is mit védeniük, Észtország sok szempontból a világ legjobban bedrótozott országa, szinte mindenki aktívan használja az internetet, online szavaz a választásokon és fizeti be az adóját.

Hadseregek nincsenek, béketárgyalások vannak

A hivatalosan nem létező kiberhadseregek által vívott, hivatalosan nem létező háború legérdekesebb vonása, hogy miközben mindenki azt hajtogatja, hogy ő csak védekezik, a tények azt mutatják, hogy valakinek azért csak kell támadnia is. Az mindenesetre reménykeltő, hogy az USA és Kína közötti legutóbbi tárgyalásoka hidegháború utolsó, enyhülést, majd leszerelést hozó éveinek hangulatát idézték, a felek kölcsönösen arról biztosították a másikat, hogy nem akarnak támadni. És mivel az online invázióknál a támadó személyére hivatalosan sosem derül fény, biztosak lehetünk benne, hogy ezt, papíron legalábbis, szigorúan be is fogják tartani.

Elkészült a kiberháború kézikönyve

INDEX

2013. 03. 21. 17:25

Elkészült az úgynevezett tallini jegyzőkönyv, a NATO kérésére nemzetközi szakértők által összeállított ajánlás arról, hogy a haditechnika fejlődésével előálló új helyzet, a kiberhadviselés milyen nemzetközi jogi elvek szerint legyen szabályozva. A dokumentum nyilvános, a több mint 300 oldalas eredetit itt lehet elolvasni. Írói között jogi szakértők 20 fős csapata, a Vöröskereszt és az amerikai US Cyber Command központ kiberháborús specialistái is ott voltak.

A kézikönyv a tradicionális háború szabályait próbálja online környezetben értelmezni, és közben sűrűn szembesül azzal a problémával, hogy a digitális hadviselésben szinte sosem lehet egyértelműen megállapítani, hogy ki a támadó, és annak ki a megbízója. Így a hagyományos értelemben vett háború definíciója, amikor egy ország fegyveres erőkkel megtámad egy másik országot, nehezen értelmezhető.

A tallini útmutató által lefektetett legfontosabb szabályok ugyanabba az irányba mutatnak, mint a genfi és hágai egyezmények a háború törvényeiről, és a civileket próbálják óvni. Kimondják például hogy kibertámadást nem szabad kórházak, vízi- és nukleáris erőművek ellen intézni. A dokumentum is meghatározza, hogy mikortól számít egy online támadás háborús cselekménynek: ha annak hatására emberek halnak meg, vagy az különösen súlyos anyagi kárt okoz.

A Stuxnet 2010 augusztusában 30 ezer PC-t fertőzött meg Iránban

Fotó: Atta Kenare

Ebben az az izgalmas, hogy a definíció szerint például az iráni atomlétesítmények ellen bevetett, amerikai-izraeli hátterűnek tartott Stuxnet féreg pusztítása beleférhet a háborús cselekmény skatulyájába, de akár az észt internet elleni orosz támadás is 2008-ból. Mindkét esetben NATO-tagországok voltak érintettek az eseményekben, vagyis a szervezet alapszabálya szerint az egész NATO-nak be kellett volna avatkoznia a konfliktusokba - ha egyértelműen bebizonyosodott volna, hogy háborús cselekményről van szó, két ország között.

A szöveg azt is leszögezi, hogy az online háborús cselekmények ellencsapásra jogosítják fel a megtámadottat, ami akár hagyományos fegyverekkel is történhet. Az ilyen válaszcsapásnak lehetnek célpontjai az online támadást végrehajtó hekkerek, akik ebben az esetben katonának minősülnek háborús helyzetben, vagyis a megölésük nem számít civilek elleni fellépésnek.

Megtámadták Európa kormányzatainak felét

LAZA BÁLINT

2013. 02. 27. 23:39

A Stuxnet, a Duqu, a Gauss és a Flame után (amelyekről kiderült, hogy azonos alkotóelemeket használnak) újabb kifinomult, fontos célpontokra specializálódott számítógépes kártevőt találtak a kiberbiztonsági szakemberek. A Miniduke-nak elnevezett új kártevőt közösen azonosította a Kaspersky Lab és a Budapesti Műszaki Egyetemen működő Laboratory of Cryptography and System Security (CrySyS Lab).

Bencsáth Boldizsár, a csoport egyik tagja szerint valaki körbetámadta fél Európa kormányzatát, főleg a külügyet. Magyarországon négy megtámadott célpontról tudnak, összesen pedig 59-ről, 23 országból.

Az elemzések alapján a támadássorozatban rajtunk kívül érintett az ukrán, a portugál, a román, a cseh és az ír kormány, belgiumi nagykövetségek és néhány amerikai kutatóintézet is. Emellett a kártevőt Brazíliában, Bulgáriában, Grúziában, Németországban, Izraelben, Japánban, Litvániában, Libanonban, Lettországban, Montenegróban, Szlovéniában, Spanyolországban, Törökországban, az Egyesült Királyságban és Oroszországban is azonosították.

Ellenben a Stuxnettel és leszármazottaival, amelyek közül több is évekig sikeresen bujkált a kutatók kíváncsi szemei elől, most rendkívül friss dologról van szó: a CrySyS Lab elemzése szerint a kártevőt célba juttató rosszindulatú szoftvert (malware-t) február 20-án véglegesítették, míg a kártékony kódot szintén aznap, pár perccel később.

A számítógép felett az Adobe Reader sebezhetőségét kihasználva veszik át az irányítást (azóta megjelent a javítás hozzá), a Miniduke-ot célba juttató fájlt egy valódinak látszó PDF-dokumentumba csomagolják. A magyar támadásokhoz használt verzió egy Ukrajna NATO-csatlakozásához szükséges emberi jogi szeminárium megtartásáról szól.

A csalidokumentum

Az eddig elérhető minták alapján a támadók nagyon gyorsan tudnak új variánsokat előállítani, ez megnehezíti a malware felismerését is. Megkönnyíti viszont, hogy minden esetben készít a program egy gyorshivatkozást (.lnk) a Program Files/Startup helyre. Ezzel indul el a kártevő újraindítás után.

Twitterre kapcsolódik

A trójait régimódi fordítóprogrammal készítették, és mindösszesen 20 kilobájt. A mostani modern malware-ek általában ennél nagyobbak, körülbelül 200 kilobájtosak. Kiemelkedően nagy méretű volt a Flame, amelynek egyik fő modulja hat megabájt volt. A Miniduke programkódjának legfontosabb részei titkosítottak, melyhez három különböző titkosítókulcsot használnak.

A fertőzés után, már említett módon, a Windows beépített automatikus indítása segítségével aktiválódik a program, majd megpróbálja felvenni a kapcsolatot a vezérlőszerverekkel. Ehhez felcsatlakozik a Twitterre, ahol előre megadott fiókokat keres. Ezeken egy valósnak tűnő rövid üzenetet találhat, amelyet egy kódolt parancs követ. Az egyik ilyen fiók az álcázás érdekében még másokat is követ, például Justin Biebert.

Ez valójában egy parancs

Második lépésben a malware felcsatlakozik a www.geoiptool.com oldalára, mellyel azonosítani tudja a megtámadott gép földrajzi helyét. A vezérlés több úgynevezett command and control (vezérlő) kiszolgálón keresztül történik: különböző támadásokhoz mindig másik gépről. A magyar támadást például egy svájciról irányították.

Egyedülálló és különös

Az elemzések alapján a biztonsági szakemberek ezt a két jelzőt akasztották a támadásokra. Több, különböző célpont, más-más országban is érintett, csak az köti össze őket, hogy fontos szerepet töltenek be az adott országokban: a megtámadott intézmények között akadt kongresszus, parlament, külügyminisztérium és emberi jogi szervezet is.

Egyelőre nem tudni, pontosan mire képes a kártevő, mit keresett, milyen adatokat lopott el. Felépítése alapján azonban a támadók bármikor új parancsokat adhattak neki, sőt a magyar szakemberek az észlelés idején is tapasztalták, hogy új funkciókkal ruházták fel.

Valószínűleg ennek a programnak is köze van az eddig lelepleződött támadásokhoz, néhány összetevő a Duqura és a Vörös Októberre emlékezteti a kutatókat. A kódolási stílus alapján úgy tűnik, a 29A néven emlegetett csoport állhat a háttérben (a 29A hexában számolva 666), ez a szám megtalálható a kódban. A 29A 1996 decemberében publikálta legelső malware-jét, és 2008 februárjáig biztosan aktívak voltak.

Elit hekkercsapat vigyázza az országot

LAZA BÁLINT

2013. 03. 13. 07:55

Előzmény (2)

Megtámadták Európa kormányzatainak felét

Bár a hírekben általában csak a nagyhatalmak és a közel-keleti országok internetes háborújáról esik szó, nemrég kiderült, hogy az európai országokat végighekkelő kártékony kód hazánkban is talált magának megfejhető áldozatot. Az ügy kapcsán utánajártunk, ki őrzi Magyarország kiberhatárait.

Pár éve már valósággá vált a korábban csak scifikben létező fenyegetés: a kiberbiztonsági szakemberek lassan pár havonta fedeznek fel rendkívül kifinomult kártevőket. Mára az egész világ megismerte a Stuxnet, aDuqu, a Gauss és a Flame neveket. Nem véletlenül: új korszakot hoztak az informatikában, a korábbi, sokszor céltalanul pusztító, vagy egyszerű haszonszerzésre tervezett vírusok helyett megjelenésükkel már valódi kiberfegyverekről beszélünk, melyek célzott támadásokra képesek. Még ezekhez a programokhoz képest is a fenyegetések új szintjét jelenti a pár napja felfedezett Miniduke. Ez az első olyan malware, amely egyértelműen állami célpontok ellen, politikai információszerzéshez készült. A programot a Budapesti Műszaki Egyetemen működő, magyar Crysys Lab fedezte fel, ráadásul itthoni célpontjai is voltak.

Miután a Crysys Lab feltárta, hogy a kibertámadás számos EU- és NATO-tagországot érint, értesítették az ország polgári kibervédelmi szervét, a Cert Hungaryt (a szervezetről bővebben az állami cégek kibervédelmi stratégiájával foglalkozó cikkünkben olvashat), valamint a Nemzeti Biztonsági Felügyeletet (NBF), mely a külföldi és nemzeti titokvédelem mellett 2010 óta állami szinten foglalkozik az ország kibervédelmével.

Állami kibervédelem

Az információbiztonság szempontjából három fő terület azonosítható. Vannak a kritikus infrastruktúrát működtetésért felelős cégek, ilyen például a NISZ (Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató), amely a kormányzati gerinchálózatot üzemelteti. A Certek az utólagos tűzoltással, az incidenskezeléssel foglalkoznak, az NBF feladata az állami célpontok ellen irányuló hekkertámadások megelőzése és elhárítása.

Egységes titokvédelem

Az NBF-et 1998-ban hozták létre, ez a NATO és az EU hivatalos magyarországi titokvédelmi szervezete. Létrejöttekor különválasztották a nemzeti és a külföldi titokvédelmet, mivel az ezzel kapcsolatos jogszabályok úgynevezett sarkalatos törvények voltak (módosításukhoz kétharmados többség szükséges). 2003-ban az EU-s titokvédelem is bekerült a szervezet feladatai közé.

2009-ben a Fidesz és az MSZP közösen módosította a vonatkozó sarkalatos törvényt, így 2010. áprilisával egységesítették a titokvédelmi szabályozást. Az NBF 2010 őszétől foglalkozik kibervédelemmel is.

Zala Mihály, a szervezet elnök szerint a hekkertámadások általában nem kivédhetők, azonban minél kevesebb olyan pontot kell hagyni a rendszerben, amely csak nehezen védhető, hogy legalább komoly felkészültség kelljen a támadásokhoz. A helyzetet nehezíti, hogy a támadások előkészítése akár hónapokat is igénybe vehet, ugyanakkor egy-egy akció pár perc alatt végbemehet, vagyis van, hogy csak ennyi idő jut a reagálásra.

Fotó: Patrick Lux

A kibertérben az elhárítás némileg mást takar, mint azt a titkosszolgálatok munkája alapján feltételezzük. „A kilencvenes évek óta vannak számítógépes rendszerek a kormányzatban, ahogy a társadalom nem tanulta meg használni ezeket, úgy az állam sem”. Kárt elhárítani utólag pedig már nem nagyon lehet, ezért az NBF szakemberei folyamatosan vizsgálják az intézményeket, azok webalkalmazásait, internetes és belső hálózatait.

Erre a tevékenységre az NBF-en belül létrehozták az E-biztonsági Intelligenca Központot, ami egy, az ország válogatott hekkereiből álló 15 fős csoport. A kormány alkalmazásában álló hekkerek megpróbálják feltárni a rendszerekben lévő sérülékenységeket az internet felől, valamint a belső hálózatokban is.

A hekkerek hasznos tagjai a társadalomnak

Zala szerint a hekkervilág 95 százaléka hasznos tagja a társadalomnak, a gyűjtőfogalom alatt valójában biztonsági szakembereket érthetünk, akiknek érdemes kihasználni tudását. Csak nagyon kis részük bűnöző – lényegében a kibertérben is leképződik a társadalom. Ezen a tényen keresztül kell közelíteni a megoldáshoz is, a Nemzeti Biztonsági Felügyelet vezetője szerint a védelemmel kapcsolatban az lenne a legfontosabb, hogy a közoktatásba is beépüljön a kiberbiztonság: tanítani kellene az alapvető dolgokat. „A biztonsági problémák több mint nyolcvan százaléka emberi eredetű, ezen csak az oktatás, tudatosítás segíthet”.

A hekkerek mellett az állami intézmény kapcsolatban van egyetemekkel is, megállapodást kötöttek a Pannon Egyetemmel, és együttműködnek a BME-s Crysys Labbal is – legutóbb például pont a Miniduke esetében, a kiberbiztonsági szakemberek az NBF-en keresztül értesítették a NATO-t az új fenyegetésről. Emellett a kormányzati szerveknél a biztonsági rések szervezett feltérképezése folyik.

Kiemelkedő támadás

Zala szerint bár az elmúlt időszakban ilyen jellegű támadás több is volt, a Miniduke kiemeltnek számít. Egyrészről malware által kihasznált sérülékenység felfedezése és kihasználása között nagyon rövid idő telt el, másrészt nagyon gyors volt a kód feltérképezése is. Igaz, azóta kiderült, hogy a kártékony kód egyik korábbi verziója már hónapok óta fertőzhette az európai rendszereket. A Crysys Lab szakemberei szerint ez a változat a Miniduke-tól eltérő biztonsági sebezhetőséget használt ki.

Azt továbbra sem tudni, kitől, honnan származik a kártevő. A naplófájlok elemzésével azonban a felügyelet meg tudta állapítani, milyen szervereken keresztül érkezett a támadás, sőt azt is tudják, milyen országok kompromittálódtak, ez volt az az információ amit hivatalosan megosztottak az EU-val és a NATO-val.

Fotó: Adam Berry

Az NBF elnöke szerint is nagy valószínűséggel állami fejlesztés, vagy legalábbis állami szponzorálás van a program mögött, ami kiemelkedik az eddigiek közül, mivel ez az első olyan, ami kimondottan állami célpontokat támadott és politikai információszerzésre irányult.

A készítőkre viszont nem érdemes tippelni, egy-két évvel ezelőtt hasonló módon banki rendszerekbe törtek be, akkor mindenki orosz hivatalokat sejtett a támadások mögött, aztán kiderült, hogy orosz bűnözői csoportokról volt szó.

Néhány jel arra mutat, hogy a Miniduke kapcsolatban áll a korábbi kártevőkkel. Zala szerint azonban a kódbeli egyezésből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, lehet más programozó egyszerű újrahasznosítása is (a kártevők kódjához mára nem nehéz hozzáférni), de akár figyelemelterelés is.

Magyarország előbbre tart

A program Magyarországon 3-4 intézménybe jutott be. A felügyelet egyelőre nem tudja mekkora a kár, mit tudtak ellopni a támadók. Tudni lehet, hogy a megtámadottak között akad lakossági szolgáltatóhoz rendelt IP-cím is. Zala szerint ez abból eredhet, hogy az állami szervezeteknél is többféle üzemeltetés van: kormányzati gerinchálós, önálló tárhelyszolgáltatás, de előfordul, hogy az intézmények rendszerei egyszerű, megosztott tárhelyeken vannak – ezeket pedig semmi sem kötelezi biztonsági intézkedésekre.

A készülő információbiztonsági törvénynek pont ezeket a kérdéseket kell majd rendeznie. A másik lehetséges magyarázat az lehet, hogy csak úgy is belekeveredhetett egy ilyen cím: nem mindig tudnak tökéletesen pontosan célozni a támadók, például a Stuxnet még most is megtalálható a legtöbb ipari, úgynevezett SCADA-rendszerben, de mivel nem aktív, nem okozott kárt.

Zala Mihály szerint Magyarország nem számít fő célpontnak a politikailag motivált hekkerek esetében. Ők inkább a globális nagyhatalmakra hajtanak, viszont NATO- és EU-tagok vagyunk, ilyen szempontból mi is fontos szerepet tölthetünk be.

A kibervédelem tekintetében egyébként Magyarország világszinten jó néhány országnál előbbre tart: mi adtunk információt a többi NATO- és EU-tagállamnak, előbbre tartunk abban is, hogy például a Crysys Labbal is gördülékeny az együttműködés. „Ez kitörési pont lehet a gazdaságban is” – mondja Zala.

Az ország 1999-ben kiemelkedőt alkotott a kiberbiztonság területén a Budapesti Egyezmény összehozásával, melynek lényege, hogy a tagok információkat osztanak meg egymással a kiberfenyegetésekkel kapcsolatban. Akkor még közel sem léteztek olyan komoly megoldások mint a mostanában felfedezett malware-ek, ez az egyezmény azonban mostanra hatalmas gyakorlati jelentőséggel bír.

2019. március 7., csütörtök

Kiberháború

Mentsük meg vírusos vagy összeomlott rendszerünket!

Mentsünk, mentsünk, de hova?

IT-biztonságról kezdőknek – 4. rész

Lejárt (CD/DVD)-lemez?

Külső tárhely és online

Útban a végtelen tárhely felé

2.3. A telepítés előtt elvégzendő feladatok

2.3.1. Készítsünk leltárt a számítógépünkről

2.3.2. Mentsük le az adatainkat

2.3.3. Döntsük el a FreeBSD telepítésének helyét

2.3.3.1. A lemezek kiosztása a FreeBSD/i386 esetén

Figyelem:

2.3.4. Szedjük össze a hálózati beállításainkat

2.3.4.1. Csatlakozás Ethernet-hálózaton, kábel- vagy DSL-modemen keresztül

2.3.4.2. Kapcsolódás modemmel

2.3.5. Olvassuk el FreeBSD hibajegyzékét

2.3.6. Szerezzük be a FreeBSD telepítéséhez szükséges állományokat

2.3.7. Készítsünk egy rendszerindító lemezt

Tipp:

Fontos:

Figyelem:

Fontos:

Fontos:

Fontos:

A leggyakoribb számítógép hibák

Mit tud a magyar titkosszolgálat által használt kémprogram?

Ez az igazi pr

Tréning, támogatás, frissítés

Ez lenne a blackbox?

Előbb-utóbb kikerüli a vírusirtókat

Sebezhetőséget adok-veszek

A wifi percek alatt törhető

Elég pár másodperc

A mobilok sincsenek biztonságban

Félelmetes, na

A magyar titkosszolgálatnak még a kémprogram telepítése sem sikerült

Zoltan, a kiberkém

Dear support, nem megy a telepítés

Tönkrement a laptop

Véletlenül telefonál a lehallgató

A jelszógenerálók sem segítenek

Állami kémprogramok Magyarországon is?

Tiltott szoftver

A neten már zajlik a harmadik világháború

A tökéletes háborús forma

Hidegháború, fegyverkezési verseny

A három nagy

A két közellenség

És a kicsik

Hadseregek nincsenek, béketárgyalások vannak

Elkészült a kiberháború kézikönyve

Megtámadták Európa kormányzatainak felét

Twitterre kapcsolódik

Egyedülálló és különös

Elit hekkercsapat vigyázza az országot

Állami kibervédelem

Egységes titokvédelem

A hekkerek hasznos tagjai a társadalomnak

Kiemelkedő támadás

Magyarország előbbre tart

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése