ÁVH- s zsidók ki a közéletből , az unokáitokat is vigyétek !!!

ÁVH- s zsidók ki a közéletből , az unokáitokat is vigyétek !!!

Ávós történelem - Emberéletek, melyekkel a mai napig nem tudnak elszámolni

(Részletek egy tanulmányból) 


Rajk, az ÁVO létrehozója beszélSztálin halála (1953. március 5.) és Nagy Imre első kormányra kerülése (1953. július 4.) után, amikor közkegyelmet hirdettek, feloszlatták az internálótáborokat, az ÁVH-t az egységes BM felügyelete alá helyezték, majd megkezdődött a koncepciós perek felülvizsgálata, döbbenetes pánik lett úrrá az egykori Államvédelmi Osztály és az Államvédelmi Hatóság felelős vezetői körében, mert a sürgetések ellenére sem tudtak elszámolni az általuk agyonvert, eltüntetett emberekkel, az ismeretlen helyen, anyakönyvezetlenül, jeltelenül elföldelt rabokkal, internáltakkal, munkatáborokba hurcoltakkal, letartóztatottakkal.

Iszonyú hazudozás, félrevezetés, ködösítés kezdődött, a nyomok írásos eltüntetése. Ám mégis megmaradt néhány zárolt dokumentum, melyet mély hallgatás övez a mai napig, mert leleplezi a proletárdiktatúra szovjet mintára alkalmazott kegyetlen és gátlástalan módszereit. Előbb azonban egy rövid történelmi visszapillantás. 

PRO, ÁVO, ÁVH, BM

1944. december végén az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben elhatározza, hogy a BM-en belül (a miniszter: Erdei Ferenc) meg kell szervezni az államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát. 

Péter Gábor és Kádár

Budapesten 1945. január 17-én (hivatalosan február 2-án) megalakul a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya (PRO) Péter Gábor vezetésével, akinek helyettese a szovjet Állambiztonsági Népbiztosság ezredese: Kovács János. A vidéki rendészetet a BM Politikai Nyomozó Osztálya irányítja, élén Tömpe Andrással. Január második felében a Városliget fasor 34-36 szám alatti épületbe beköltözött az NKGB, az első összekötő egy Orlov nevű civil ruhás tiszt volt tanácsosi rangban, majd márciusban megérkezett Fjodor Belkin államvédelmi tábornok, a kelet-európai szovjet elhárító főparancsnokság vezetője bádeni székhellyel.


Rajk1946 októberében jött létre a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), a belügyminiszter Rajk László felügyeletével.

1948. szeptember 10-én megalakul a BM Államvédelmi Hatósága, mely alá rendelik a külföldiek ellenőrzését, az útlevél osztályt, a határ-, a folyam- és légirendészetet.  A belügyminiszter: Kádár János. 

1949. december 28-án közvetlenül a Minisztertanács alá rendelik az Államvédelmi Hatóságot, ide kerül a HM Katonapolitikai Főcsoportfőnöksége (katonai hírszerzés és elhárítás) és a Honvéd Határőrség is. 

FarkasA fegyveres testületek és a párt káderosztályának felügyeletét Farkas Mihály, a párt főtitkár-helyettese látta el, aki közvetlenül Rákosinak referált az államvédelem ügyeiben.

1953-ban, a párt júniusi központi vezetőségi ülésének határozata alapján összevonják a BM-et és az ÁVH-t egységes Belügyminisztériumként, amelyben egységes főosztályok látták el a rendőri, államvédelmi, büntetés-végrehajtási, tűzoltósági és légoltami feladatokat. Belügyminiszter: Gerő Ernő. Péter Gábor helyébe egyik helyettese, a határőrség parancsnoka: Piros László lép. Az ÁVH megszüntetéséről nem rendelkezett nyilvános jogszabály.

Itt álljunk meg, s lépjünk vissza 1950-be.

A csekista módszerek és következményeik 

1950-ben az önállóvá vált ÁVH megerősödik, és a párt ökleként korlátlan hatalomhoz jut. A "Börtönbe a fél országot!" folyamat ekkor éri el csúcspontját. Az MKP, a PRO és az ÁVO már 1945-től a megmaradt nemzeti középosztály ellen fordult. Azok ellen, akik még szellemi és anyagi függetlenséggel, morális tartással rendelkeztek. Ők voltak a középparasztok (kulákok), a pártonkívüli értelmiségiek, diplomások, köztisztviselők, a dinasztikus családok tagjai. Arra a sztálini sugallatra, hogy a III. világháború a küszöbön áll, az MDP és az államvédelem rács mögé kényszeríti mindazokat a „reakciós, osztályidegen, megbízhatatlan, népellenes elemeket”, akik háború esetén a rendszer ellen fordulhatnak. 

Korlátlanná válik a proletárdiktatúra jogi hatalma, a titkos utasítások alapján működő osztálybíráskodás, az eljárásjog likvidálása, helyén a végrehajtó szervek önkénye, az irgalom nélküli megtorlás, bosszú és félelemkeltés. Dr. Tímár István államvédelmi ezredes (Péter Gábor egyik helyettese), igazságügyi főtisztviselő 1950. november 20-án előterjesztést készít a párt politikai bizottságának, amely elfogadja a következő megállapítást: "...a proletárdiktatúrában előtérbe nyomulnak a büntetés-végrehajtásnak olyan funkciói, amelyek teljesítésére az Igazságügyi Minisztérium már nem alkalmas." És az ÁVH maga alá gyűri a börtönök, a gyűjtő-, szűrő-, internáló-, kitelepítő- és munkatáborok felügyeletét; hazahozzák a Szovjetunióból Garasin Rudolfot, a kipróbált internacionalista szakembert, a polgárháború idején Cseka-parancsnokot, 1945-től NKGB-őrnagyot, hogy vezesse az Államvédelmi Hatóság VI. Jogi, Börtönügyi és Vizsgálati Főosztályát. Ő azt vallja, hogy a rabokat nem etetni, hanem dolgoztatni kell, bevezeti a kényszermunkát, azaz az elítéltek tervszerű népgazdasági foglalkoztatását a KÖMI (Közérdekű Munkák Igazgatósága) irányításával. Kiteljesedik az állambiztonsági börtönök, büntetés-végrehajtási intézetek és táborok zárt hálózata: budapesti gyűjtőfogház, Mosonyi utcai toloncosztály, Kistarcsa, Recsk, Hortobágy, Tiszalök, Kazincbarcika, Bernátkút, Márianosztra, Dunabogdány, Megyer, Oroszlán, Inota, stb.

A kistarcsai internálótábor

Az Államvédelmi Hatóság Kollégiumának határozatai minden eszközt szentesítenek az osztályellenség felkutatására, testi és lelki megtörésére; a Hatóság vezetői példás fegyelmi büntetésekkel ösztönzik az állományt az éberség fokozására, a besúgóhálózat kiterjesztésére, a politikai munkaversenyre (!), a vállalások túlteljesítésére.

Például:

- Az 1951. július 25-i kollégiumi ülés elmarasztalja az I. Hálózati Főosztály 4. Szabotázselhárító Osztályát, mert nem sajátították el és nem alkalmazzák a csekista módszereket. (CSEKA, eredetileg VCSK: Vszerossziszkaja Csrezvicsajnaja Komisszija po porbe sz kontrrevoljucijeji szabotazsem: Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és a Szabotázs Elleni Harcra, a szocialista forradalom győzelme után 1917. december 20-án Félix Edmundovics Dzserzsinszkij vezetésével létrehozott államvédelmi bizottság, mely az osztályellenséggel szemben minden módszert megengedhetőnek tartott; későbbi elnevezései, utódszervezetei: GPU, OGPU, KGB, NKVD, NKGB, MGB. Tanácsadói a magyar államvédelem vezetői mellett dolgoztak.) A szabotázselhárító osztályon nem hajtották végre a Hatóság vezetőjének utasításait, ellenséges elemek vannak az osztályon, látszateredményekre törekedtek, félrevezették a Pártot. "A Párt az egyik legfontosabb feladattal, a szocialista állam alapjainak biztosításával bízta meg az I/4.osztályt, amely feladatát - a népgazdaság biztosítását - nem teljesítette." "Az őrizetbe vettek száma egy fél év alatt 25 volt, ezek is jelentéktelen ügyekből kifolyólag lettek őrizetbe véve. Az osztály egész munkája során nem tudott komoly kártevő csoportot őrizetbe venni. Módszerükben szigorúan be kell tartani a csekista munkamódszert. Meg kell változtatni az operatív beosztottak munkájának értékelését. Meg kell nézni, hány személy és csoport dossziét fektettek fel és ennek alapján kell értékelni őket." "Hiányzott a személyi állomány ellenőrzése. Az osztály beosztottainak szociális összetétele nem biztosítja, hogy a munkásosztály államának érdekeit maradéktalanul megvédjék. Sok olyan beosztott van az osztályon, akik nem valók az Államvédelmi Hatósághoz."

- 1951. december 6-án a Kollégium értékeli az ÁVH Csongrád megyei Osztályának tevékenységét. Megállapítja, hogy a hibák vannak túlsúlyban. Nem kielégítő a káderhelyzet, az osztályt meg kell tisztítani a kispolgári és ellenséges elemektől. Komoly fegyelmi hiba, hogy családias légkört alakítottak ki (sic!): "Az osztályon a fegyelem laza. Önelégültség, elbizakodottság van. Az osztály vezetősége nem tartotta szem előtt a Hatóság vezetőjének 04-es parancsát, mely a katonai fegyelem megszilárdítását rendelte el. Családias légkört alakítottak ki, ami helytelen és a munka rovására ment. Ezt meg kell szüntetni..." 

- 1952. január 4-én az Állambiztonsági Büntetőintézetben (Budapest, VI/2. osztály, III. alosztály) értékelték a 4 hónapos munkaterv végrehajtását: "Az elitéltek biztonságosabb őrzése érdekében 11 őrtornyot állítottunk fel. Bal csillag bejárati ajtóit jelző csengővel és zárral láttuk el... a kisfogház ablakaira a rácsokat felszereltük..." 1952. március 21: "Egészségügyi vonalon elért eredmények: ...Az elítéltek gyógyszer használatát 1 %-kal csökkentettük."  

Államvédelmi őrök

- 1953. május 27-én a kollégiumi ülés határozatában elmarasztalja a Somogy megyei osztályt az operatív-hálózati munka állapotáért. "... az osztály munkáját a lassúság, tespedtség és a hibák elkenése jellemzi. Nem folyik eredményes harc az ellenséges csoportok és személyek felderítése és felszámolása érdekében. Komoly mulasztások vannak az ügynöki bizalmas nyomozás terén." 

1953. június elsején Garasin Rudolf, az ÁVH illetékes főosztályvezetője jelenti Házi Árpádnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, hogy a különböző büntetés-végrehajtási intézetekben 40 734 elítélt, internált, letartóztatott tölti büntetését, közülük a dolgozó rabmunkások száma: 28 032. Házi Árpád a jelentést június 12-én megküldi Rákosi Mátyásnak, aki aznap utazik Moszkvába. Gondoljunk csak bele: 1914-ben, amikor Magyarország összlakossága 21 585 829 volt, mindössze 12 911 elítélt volt a börtönökben. S ekkor még nem szóltunk arról, hogy 1953-ban az állambiztonsági szervek csaknem 1,2 millió (!) embert figyeltek meg. 1950 márciusától 1953 júniusáig az ÁVH több mint egymillió büntetőeljárást kezdeményezett az ügyészségeknél, azok a bíróságokhoz 650 ezer vádiratot nyújtottak be, melynek nyomán 390 ezer elmarasztaló ítélet született. 1951-től 1953 júniusáig kihágási ügyekben a rendőrség 850 ezer büntető határozatot hozott. Öt év alatt (1948-1953) csaknem 400 ezer parasztot ítéltek el kizárólag "közellátási bűntett" címén (kulákok). Kitelepítettek 13 ezer "osztályidegen" embert. Sokan bírósági ítélet nélkül tűntek el, egyesek a Szovjetunióba hurcolva megsemmisítő táborokba kerültek. Akik ellen nem tudnak vádat emelni, azokat őrizetbe veszik és internálják. Ne feledjük: az 1953. augusztus 20-i amnesztiával nem ért véget az állambiztonsági táborok története. 1956. november 4-ével újrakezdődött az internálás intézménye, csak más lett a neve: közbiztonsági őrizet. Ideje 6 hónap volt, amit kétszer 6 hónappal meg lehetett hosszabbítani. Így nyílt meg újra előbb a budapesti, majd a kistarcsai és a tököli internálótábor. Mintegy 5-6 ezer embert tartottak őrizetben "ellenforradalmi magatartás" miatt. Csak 1960-ban szüntette meg ezt az önkényes jogintézményt az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete.  

A recski tábor kapuja

Ismeretlenül, álnéven, anyakönyvezetlenül, jeltelenül

Az  Államvédelmi Hatóság vezetői Péter Gábor 1953. januári letartóztatása, majd Sztálin halála után megérzik a közeli politikai változások előszelét, s Nagy Imre miniszterelnökké választása előtt két héttel, 1953. június 17-én a kollégiumi ülés határozatában már feladatul adják valamennyi főosztálynak, hogy "Az államvédelmi munkában meg kell szilárdítani a törvényesség betartását, az ÁVH beosztottait Népköztársaságunk törvényeinek betartására kell nevelni." 

Július 26-án a Minisztertanács határozatot hoz az internálás megszüntetéséről, a kitelepítések, kitiltások feloldásáról, a táborok feloszlatásáról október 31-i határidővel. 

Július 31-én a szabadító bizottságok megjelennek a táborokban, büntetés - végrehajtási intézményekben. Máris szembesülnek azzal, hogy hiányos a fogvatartottak és elhunytak névjegyzéke, egészségi állapotuk dokumentálása, letétjeik (érték- és tárgyletét), csomagjaik, ruházatuk, használati eszközeik nyilvántartása. 

Az augusztusi amnesztia kihirdetése után novemberben Gerő Ernő belügyminiszter és Czakó Kálmán legfőbb ügyész közös jelentést tesz a Minisztertanácsnak "A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet és a rendőrhatósági őrizet alá helyezés intézményének megszüntetéséről, valamint a kitiltások feloldásáról szóló minisztertanácsi határozat végrehajtásáról." Ebben megállapítják, hogy: „A közkegyelmi rendelkezések közel 748.000. személyt érintettek. Ebben a számban a szabadságvesztés büntetésre ítélteken és az internáltakon kívül benne vannak a pénzbüntetésre ítéltek, az eljárási kegyelemben részesült személyek, valamint a kitiltottak és a rendőrhatósági felügyeletesek, továbbá a kihágási bíróságok adatai." "A közkegyelmi rendelkezések végrehajtását a börtönökben, a munkahelyeken, az internálótáborokban és a hortobágyi zárt táborokban bizottságok végezték az előre megadott ütemterv számszerű adatait is figyelembe véve. A szabadításokat október 31. napjáig befejezték. Jelentéktelen számban még előfordul olyan személyek szabadítása a börtönökből, akikre vonatkozóan a kegyelem hatálya még nem nyert megállapítást. Az államvédelmi szervek internálótáboraiban lévő egyes internáltak ügyében a bírósági eljárás még folyamatban van. 180 ügyet még másodfokon is tárgyalnak, 116 személy ügyében pedig a nyomozás kiegészítése és a tárgyalások elnapolása miatt ítélethozatalra csak később kerül sor. A hátralévő ügyeket november hónap folyamán befejezik. A tiszalöki táborban őrizetben lévő külföldi állampolgárok közül 940 személy átadása szintén folyamatban van." 

Gerő és Rákosi

Az igazi gondok azonban akkor kezdődnek, amikor kimutatásokat kell készíteni az elhunytakról, azok anyakönyvezéséről, temetési helyéről és módjáról. 

November 7-én az Országos Börtön jelentéséből kiderül, hogy többeket is ismeretlenül temettek el. Pl. a jelentés szerint: "Más területről lett hozva, semmi egyéb intézkedést nem kaptunk, név nélkül lett eltemetve." "A kórházban halt meg, mint őrizetes, neve ismeretlen, volt detektív." "Ismeretlen, Várkonyi áv. örgy. elvtárs telefon utasítására számmal lett eltemetve." "Ismeretlen, Paulik szds. elvtárs, VI/6. oszt. utasítására monogrammal temetve." 

1954. február 19-én a váci börtön parancsnoka: Kormány Mihály bv. őrnagy jelenti: "1950-ben 3 holttestet, 1951 évben 13 holttestet, 1952 évben 3 holttestet hoztak különböző objektumokból felboncolás és eltemetés végett, de semmiféle személyi adataik nincsenek nyilvántartva." 

Névsort közöl arról a több tucat elhunytról, akinek halála nem lett bejelentve a tanácsnál, ezért nincs halotti anyakönyvi kivonatuk, köztük van Hóman Bálint, Nagylaki Rácz Jenő, Keresztes Arthúr, Karácsony Ferenc, Mezőfi Károly, Hartai Rezső és mások. 

Február 20-án a BM Büntetés-végrehajtási Parancsnoksága megküldi a Legfőbb Ügyészség Különleges Osztályának "...azon elítéltek kimutatását, akik a budapesti és a váci országos börtönben meghaltak, azonban anyakönyvezve csak részben vagy álnév alatt lettek."  

Ám a parancsnokság illetékes osztályvezetője: S. Németh Lajos bv. alezredes panaszkodik is a változások miatt: "Az illetékes tanács az utólagos anyakönyv vezetéssel kapcsolatosan azt a felvilágosítást adta, hogy utólagosan csak az ügyészség utasítására lehet anyakönyveztetni azért, mert nem tudja, hogy az illető személy nem-e (sic!) bűntény áldozata volt."  

Az első rendszerezett, összefoglaló jelentés már jobban megvilágítja a történteket: a budapesti Országos Börtön Nyilvántartó Irodája vezetőjének, Prekler György főhadnagynak a feljegyzéséből:

- "1951. július 31-től 1953. január 30-ig a bejelentések a kerületi tanácsnál álnéven történtek.

- 1953. január 30-tól a bejelentések mellőzve lettek, és a temetések az erre a célra felfektetett nyilvántartó könyvbe lettek bejegyezve, melyet a börtönparancsnok helyettes elvtárs vezetett.    

- 1953. október 6-tól a halálesetek a kerületi tanácsnál újból be vannak jelentve, azonban a kivégzések ténye helyett a haláleset okául más betegség (sic!) van megjelölve. Erre az utasítást a börtönparancsnoktól kaptuk szóbelileg és erről a Legfelsőbb Államügyészség Különleges Osztálya
is tud." 

1954. február harmadik hetében kapja meg a LÜ Különleges Osztálya a Budapesti Országos Börtön parancsnokának, Tóth Ferenc bv. alezredesnek a kellőképp árnyalt és differenciált kimutatásait, melyek az ÁVH zárt irattárában fenn maradtak, s a mai napig a legjobban tükrözik a titokban tartott belső ügymenetet. Más börtön hasonló alaposságú jelentését nem ismerjük, az országos összesítés nem áll rendelkezésre, de az arányok sejtetik a nagyságrendeket.

Budapesti helyzetkép: 

I. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik kivégzés folytán haltak meg és a budapesti X. ker. új köztemetőben lettek eltemetve, anyakönyvezve pedig a X. ker. Tanácsnál." Felsorolva 62 név.

II. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik kivégzés folytán haltak meg és a budapesti X. kerületi új köztemetőben lettek eltemetve, azonban anyakönyvezve nem lettek." Felsorolva 18 név. 

III. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik kivégzés folytán haltak meg és más néven lettek anyakönyvezve." Felsorolva 7 név. 

IV. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik betegség folytán haltak meg, de más néven lettek anyakönyvezve." Felsorolva 4 név. 

V. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik betegség folytán haltak meg, anyakönyvezve a X. kerületi tanácsnál, eltemetve pedig a budapesti X. ker. új köztemetőben lettek." Felsorolva 4 név. 

VI. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik betegség folytán haltak meg, anyakönyvezve nem voltak, eltemetve pedig a budapesti X. ker. új köztemetőben lettek." Felsorolva 30 név. 

VII. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik mint hullák temetés céljából lettek beszállítva. Eltemetve a Bp. X. kerületi új köztemetőben lettek. Anyakönyvezve pedig a X. kerületi Tanácsnál." Felsorolva 11 név. 

VIII. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik mint hullák temetés céljából lettek beszállítva, eltemetve a budapesti X. kerületi új köztemetőben, anyakönyvileg a Tanácsnál bejelentve nem lettek." Felsorolva 26 név.

A börtönparancsnok hozzáteszi:  

"Továbbá 1953. október 5-én Tiszalökről beszállítottak 4 letartóztatottat, mint hullát temetés céljából, akikről név nem áll rendelkezésünkre."

Az államvédelem átmentett hatalma 

A Belügyminisztériumba betagolt ÁVH Gerő Ernő belügyminisztersége alatt eredményes utóvédharcokat folytatott pozíciói megőrzéséért. A törvénytelenségek lassú felülvizsgálata, legfelső szinten néhány leváltás, a bűnösök, mint káderek megbocsátó áthelyezése a civil élet zsíros állásaiba (a verő csoport tagjainak - Princz Gyula, Réh Alajos, Faludi Ervin, Moravecz László, Kajli József, Kovács István - sorsa is megelégedésre alakult) még jellemzőbb lett akkor, amikor Gerő távozott az MDP KV Gazdaságpolitikai Bizottságának elnöki székébe, s 1954. június 6-tól addigi első helyettese, Piros László lett a belügyminiszter. Tartotta magát a belső iránymutatáshoz: a törvénysértéseket úgy kell rendezni, hogy "a pártvezetés és Rákosi elvtárs tekintélye ne csorbuljon." A minisztérium hét vezető pozíciójából ötöt kipróbált államvédelmisek töltöttek be: Piros László, Bartos Antal, Dékán István, Fekete Károly, Hárs István. A 14 főosztályból 9-et vezettek ÁVH-sok. 1956 elején a 20 megyei (fővárosi) rendőrfőkapitányból csak 4 volt rendőrtiszt, a többi ÁVH-s. Jelentős érdemeket szereztek abban, hogy a Gerő-Rákosi csoport ismét magához ragadta a hatalmat, Nagy Imrét 1955 tavaszán leváltották, s Gerő 1956 júliusától az MDP KV első titkára lett.

NagyItt most ugorjunk egyet, s lássuk 1956 után "a megszüntetve megőrzött államvédelmi hatóság" sorsa alakulásának kritikus pontjait. Nagy Imre 1956. október 28-i rádióbeszédében hiába jelentette be az ÁVH megszűnését, de ez csak szándék volt és nem jogi aktus. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány november 7-én még nem támogatja az államvédelmi szervek visszaállítását, sőt, amikor vidéken mégis újra akarják szervezni a Hatóságot (erős szovjet ösztönzésre), Münnich Ferenc miniszterelnök-
Münnichhelyettes, a fegyveres erők főparancsnoka ezt megtiltja 5003/1956.XI.7.B.M.sz. rendeletével.

Amikor november 8-án Szerov hadseregtábornok, a KGB főnöke beront Münnichhez, és tiltakozik az intézkedés ellen, mondván: a megbízható volt ÁVH-sok segítségére nagy szükségük van a tisztogató szovjet különítményeknek, Münnich nem enged, hanem a november 4-i kormány-nyilatkozatra hivatkozik, melyet Moszkvában jóváhagytak, s melyben benne van az ÁVH megszüntetése. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Kádár János is, akinél Szerov valamivel nagyobb megértésre talál.

SzerovÁm Pőcze Tibor miniszterhelyettes, országos rendőrfőkapitány és Mátyás László ezredes, a Politikai Nyomozó Főosztály vezetője továbbra is jól érzi: a kompromittálódott és gyűlölt szervezet tagjait nem szabad visszaengedni a rendőrség soraiba. Nagy nyomás nehezedik rájuk. ÁVH-s szabadcsapatok gyülekeznek mindenütt, a BM József Attila utcai épületében 5-600 fő, akik Pőcze Tibortól élelmet és elszállásolást követeltek, de ő megtagadta azt. Budapest erőszakos megtisztítását az ÁVH-sok Litvinov ezredessel egyeztetik, majd megkezdik az állomány felkutatását, az operatív anyagok biztonságba helyezését. 

Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának november 11-i ülésén Münnich még támogatást kap, Kádár pedig még aznap rádióbeszédben jelenti be az ÁVH megszűnését, másnap pedig a Magyar Honvéd és a Népszabadság közölte a belügyminiszteri rendelet végrehajtási utasítását. Mégis ellentmondásos a helyzet. A megyék nem látnak tisztán, a volt ÁVH-sok erőszakosak, élvezik a megszállók bizalmát, Zala megyében például a szovjet egységek szervezték meg a politikai nyomozó osztályt volt ÁVH-sokból, igazolvánnyal is ellátva őket. A BM-épület államvédelmi őrségét csak november 20 körül sikerült leváltani Mátyás ezredes utasítására. 

1956. november 19-én Pőcze Tibor országos rendőrfőkapitány kiadja 14/1956 sz. utasítását az 5003-as sz. rendelet végrehajtására, ebben a rendőrség bűnügyi szerveit, osztályait kötelezi az államvédelmi feladatok ellátására. A Fegyveres erők miniszterének 20-952/1956.sz. utasítása alapján Mátyás László r. ezredes aláírásával megjelenik a végrehajtandó parancs: 1956. december 1-ig valamennyi államvédelmi beosztottat el kell bocsátani. Az elbocsátás oka: a szerv megszűnése! 

CzinegeFordul a kocka az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának november 21-i ülésén. Felkészítetten jönnek a szerecsenmosdatók - köztük - Czinege Lajos, Földes László; Piros László volt belügyminiszter a tanácsadója Szerov hadseregtábornak, aki megvádolja Münnichet az államvédelmi munka szétzüllesztésével. Pőczét menesztik (utódja: Garamvölgyi Vilmos), Mátyás ezredesre csak 57 februárjában kerül sor. Decemberben a volt ÁVH-sok levelet írnak Kádár Jánosnak, és szemére hányják, hogy legfőbb támaszát akarták lejáratni, majd miután megállapították, hogy "a politikai nyomozó testület döntő többségében volt ÁVH-s beosztottakból áll", letették a hűségesküt az MSZMP és Kádár mellett.

TömpeDecember 28-án a belügyminiszter első helyettese, Tömpe István már így értékel: "... tény - és ezért még jobban meg kell becsülni az ÁVH harcosait -, hogy egyetlen egység állott bátran a harcokban végig, s ez az ÁVH volt, valamint a határőrség egyes szervei."

1957 januárjában megtörténik az ÁVH-s állomány felülvizsgálata Dögei Imre vezetésével. Az eredmény döbbenetes: 4986 ÁVH-s közül csak 15-öt találtak alkalmatlannak a további a munkára! Mindenki más elfoglalhatta helyét az új rendőri és a hamarosan újraépítkező állambiztonsági struktúrában. Kádár azonban kissé elégedetlen. 

1957. február 26-án, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának ülésén szóvá teszi: "... állandóan nekünk kell szólnunk a politikai rendőrségnek, hogy valakit itt vagy ott le kell tartóztatni. Ijesztő lehet - elvtársak - a megállapítás, de az a rendőrség a normális, amely mindenkit le akar tartóztatni. Ez egy hivatásérzet és -tudat." 

Kádár János a kegyvesztett Mátyás László ezredes bűnei közé sorolja, hogy beszélgetőviszonyban van az írókkal, s telefonon biztosította őket, hogy csak törvényes eszközökkel fognak velük bánni; ha lesz valami ellenük, akkor bíróság elé fognak állni, ha nem, kiengedik őket. (Mátyást februárban kénytelen felmenteni Münnich, pedig jó barátok voltak, együtt harcoltak a spanyol polgárháborúban. Mátyás 15 évet kapott a Rajk-perben, 5 évet ült összeesküvésért, majd a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában 1954-ben felmentette, ezredesi rendfokozatát 1956 nyarán kapta vissza.) 

A megszüntetve megőrzött és átmentett Államvédelmi Hatóság állománya 1957-től ismét rátelepedett a belügyi munka minden területére, módszereik, szellemi örökségük 1990-ig kísérte az egypárti diktatúrát.

Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató

További részletek: http://kuruc.info/r/9/50218/#ixzz1qmpDcgq6

Tagadnak a besúgók - A harmatos hazudozó, 

aki tévés kollégáiról jelentett: Spánn Gábor

Tagadnak a besúgók, I.: A harmatos hazudozó, aki televíziós kollégáiról jelentett - Fejezetek  Spánn Gábor derűtlen dossziéiból

Előzmény: Spiclik tucatjait leplezték le Nagy újratemetése kapcsán (vén Bárándy, Tőke, Droppa, Vörös, stb.)

Az állambiztonsági hálózati személyeket arra tanították: tagadjanak az utolsó utáni pillanatig, soha semmit ne ismerjenek el, a bizonyítékok ellenére sem, vagy épp azért, mert lehet, hogy nem maradt semmilyen bizonyíték. Az emberek túlnyomó többsége nem jár levéltárakba kutatni, nem tudja, mit írtál le, elhiszi, ha ügyesen hazudsz, ha szánalmat keltesz magad iránt, ha bagatellizálod a történteket, s megsajnál: nem baj, mi így is szeretünk. Nem kell bocsánatot kérni, már nem szokás; pártod sem fog elítélni, leváltani, ellenkezőleg: ápol és eltakar, megvéd a rivális párttól, sőt, küld lapjától egy tájékozatlan és felkészületlen újságírót is, akinek azt mesélsz, amit akarsz, le fogja írni, nem kérdez rá a lényegre, nekünk dolgozik.

Nem találkoztam még egyetlen besúgóval sem, aki lebukása után azt mondta volna: "Bocsánat, nem kellett volna. Ha valakinek erkölcsi, anyagi kárt okoztam, kész vagyok megtéríteni vagy lehetőségeim szerint jóvá tenni."

Széles hálózati mozgástér

Spánn Gábor (Bp., 1938. szept. 3., Parányi Zsuzsanna) szakmai pályáját, munkahelyeit túl szűkszavúan írja le az 56-os Intézet ügynöklistája Nagy Imre újra temetésének 20. évfordulóján, így nem derül ki meglehetősen széles hálózati mozgástere.

A FÖMO-nál és a MAFILM-nél volt gyakornok, 1959-től 1998-ig dolgozott az MTV-nél, azon belül 1986-ig a tv Híradó gyártásvezetője, gyártási csoportvezetője. E mellett 1970-től 1985-ig az ARD nyugatnémet közszolgálati televízió magyarországi képviselője, német nyelvű riport és dokumentumfilmek gyártásvezetője, időnként szerkesztője. Német nyelvterületről érkező forgatócsoportok (Ausztria, NDK, NSZK) állandó kísérője. 1986-1989: az MTV Teletext főszerkesztő-helyettese. Dolgozik a Falu tv-nek és a Stúdió szerkesztőségének is. 1997-98-ban televíziós állása mellett a Ludas Matyi főszerkesztője, a tv3 és az MSAT kereskedelmi tv-k teletext szolgáltatásainak főszerkesztője. 1998-tól hét éven át a Magyar Rádió Kossuth Krónika műsorának jegyzetírója. Rádiós jegyzeteiből öt kötete jelent meg, köztük a fedőnevét ("Harmat Gábor") is címébe foglaló Harmatcseppek. A Szocialista Kultúráért kitüntetés birtokosa. 2006-tól a Szabad Föld című hetilap publicistája.

Spánn 6-os kartonja1971. november 21-én szervezte be a BM állambiztonsági főcsoportfőnöksége III-as csoportfőnökségének 4-c. alosztálya, amely a "nacionalista" ellenzék elhárításával foglakozott. Beszervező, majd kapcsolattartó tisztje az a Berecz Károly r. főhadnagy volt, aki Berecz János öccseként később a III/III. csoportfőnökség párttitkára lett. (Utána Spánnt átvette Anhalt Róbert r. százados.) Érdekes az állambiztonsági operatív nyilvántartó 6-os kartonján szereplő, "A beszervezés alapja" nevet viselő rovatban feltüntetett meghatározás, amely előbb "gazdasági terhelő", majd ezt nem törlő, hanem kiegészítő módon "hazafias" elnevezést tartalmaz. Megbízhatósági kategória besorolása: "lojális". Foglalkoztatási vonala: tájékoztatás és hírközlés. Informátorként kezdte tmb.-ként a III/III-5-a osztályon (kiemelt objektumok védelme: Magyar Rádió és Televízió, MTI, MUOSZ, Magyar Írók Szövetsége) fejezte be hálózati tevékenységét, amely feltehetően 1990-ig tartott, lévén, hogy kartonja nincs lezárva, irattározva, 04-es kódja pedig "élő foglakoztatott hálózat"-ra utal.

Tévedés, hogy Paul Lendvai leplezte le személyes okán 2006-ban az Élet és Irodalomban. Ügynökmúltja már korábban nyilvánosságra került, szerepelt egy állambiztonsági "Szakértő" listáján is 2005-ben az Angelfire internetes oldalán, mely máig megtekinthető, lsd. www.utolag.tk. A Magyar Rádióban Kondor Katalin elnöksége (2001-2005) alatt sem zavart senkit az ügynök vidámkodása, mint ahogy ma is zavartalanul rádióznak egykori hálózati személyek, köztük oly rangos is, mint az MR1 délelőtti műsorában rendszeresen műsort vezető szigorúan titkos állományú "K-927" fedőszámú III/I-es hírszerző, akit a csoportfőnökség 10. osztályáról azért bocsátottak el 1989. június 30-i hatállyal, mert méltatlanná vált a hivatásos szolgálatra: lopott és dekonspirálódott. De ettől még nem kell elkeserednie, kaphat még életmű díjat is "Aranytoll"-lal a MUOSZ elnökségétől, mint ahogy kapott pécsi tévés kollégája is, az "AC-25"-ös fedőszámú őrnagy, SZT-tiszt.

"Harmat Gábor" tmb. azonban beismerés helyett folyamatosan és gátlástalanul hazudik. Azt a derűs mesét ismételgeti, hogy csak szokványos napi gyártási jelentéseket adott le felkérésre a nemzetközi osztálynak külföldiekkel történt forgatásokról, az utóbbiaknak még arra is felhívta a figyelmét: előtte ne mondjanak olyat, ami politikailag nem kívánatos. Mindig is hangsúlyozta: soha nem jelentett az állambiztonságnak politikai okokból magyarokról, televíziós kollégáiról, s véletlenül sem ártott senkinek.

Természetesen nem az MTV nemzetközi osztálya szervezte be hálózati személynek, hanem a III/III-as csoportfőnökség, s annak is jelentett, nemcsak Nyugatról érkező tv-stábokról, hanem kollégáiról is, nemcsak híradósokról, hanem az MTV minden területén dolgozó kollégáiról. Ez még akkor is így van, ha az MTV mindenkori nemzetközi (külügyi) osztálya valóságos kihelyezett állambiztonsági tagozat volt, élén olyan emlékezetes vezetőkkel, mint Berecz Jánosné (Lőwinger Anna, született: Moszkva, 1933.szept. 7, Heszky Erzsébet) r. alezredes, kiemelt főoperatív SZT-tiszt a III/I., illetve a III/III. állományából, fedőszámai sorrendben: K-12, K-753, E-18; vagy Budai András titkos munkatárs, volt politikai rendőrnyomozó a III/I-ről, fedőnevei: "Bányai" és "Bánkúti", felesége konspiratív lakás tulajdonosa. (Budai 1969-1973 között volt az MRT Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője, előtte 1957-től Berlinben és Stockholmban szolgált az IBUSZ cégére alatt, 1973-tól pedig az Országos Idegenforgalmi Tanács titkára titkos munkatársként.)

Egyik ügynök a másikról

A hálózati személyek nem tudhattak egymásról egy intézményen belül sem. (Ritka kivételek azonban adódtak, így például 1971-ben a III/III-4-a kérte a III/I-11 alosztályt, hogy célszerűségi és állambiztonsági érdekből járuljon hozzá ahhoz, hogy "Faragó" fedőnevű informátorát - akit a beutazó nyugati tv-stábok kíséretében alkalmaztak -, egyoldalúan felfedjék munkahelyi vezetője: "Bánkuti"-"Bányai" tm. előtt.) Így egymásról is jelentettek a besúgók. Spánn Gábor például az egyik rutinos főnökéről "Markó Gábor" volt rezidensről, aki később "Gyóni" fedőnevű tk. lett. Még izgalmasabb és pikánsabb, amikor Spánn Szegvári (Spán) Katalinra kezd dolgozni, nem tudva róla, hogy őt is beszervezték 1977. november 17-én, a III/II-2-a az osztrák hírszerzők elleni elhárításban foglalkoztatta "Horváth Éva" fedőnéven, kapcsolattartója Jenkei György főhadnagy volt.

Spánn jelenti például Szegváriról, hogy egy NDK-beli forgatáson szidta a vendéglátókat, gúnyt űzött az NDK tv több vezetőjéből, kedvenc szavajárása volt az NDK-ról, hogy "Nem ország ez, uram!" Megalázóan lekicsinylő véleményt ír Szegvári tévés képességeiről, viselkedéséről, "keresztapjáról" és tüntető öltözködési szokásairól.

(A hitelesség kedvéért kell a saját kézzel írt jelentés, ám mert az nehezen olvasható, mutatjuk a legépelt változatát is, ezt a munkát a kapcsolat tartó tiszt végeztette el mindenkor, aztán utólag vagy aláíratta az ügynökkel vagy elfelejtette.)

Egy másik jelentésében arról számol be, hogy Szegvári szigorú titoktartást kérve elújságolta neki, hogy a müncheni olimpia alatt a kölni tévében egy egész estét betöltő magyar vonatkozású egyenes adás műsorvezetője lesz, amiért márkát kap.

Megkérdeztem Szegvárit: mit tudott "Harmat" jelentéseiről, döbbenten válaszolta: semmit, azt hitte, családi jó barátja Gábor, s nem gondolta volna, hogy ennyi alávaló dolgot hord össze róla...

Spánn jelentéseinek csoportosítása azok tartalma szerint:

1., Jelentés személyek ellen, azok rendszerellenes megnyilvánulásai miatt; vélemények, tervek, cselekmények, történések kritikája politikai szempontok szerint;

2., Jelentés az MTV műsorainak fogyatékosságairól, különös tekintettel a politikai műsorokra, a személyzeti gyengeségekre, a külföldi fellazítás sikereire és a kommunista propaganda gyengeségeire.

3., Jelentés gyanús adáshibákról, technikai hibáknak álcázott szabotázsjellegű esetekről; a Szabadság téri épület külső őrzésének és belső ellenőrzésének nyugtalanító állambiztonsági helyzetéről, az ellenség beszivárgásáról.

Kollégákról politikai szempontok szerint

A példatárból:

1/a: Sch. Klára és SZ. Béla disszidálni készül, az utóbbi az édesanyjával. Különösen veszélyes lehet Sz. Béla, aki gyártásvezető, a Híradó diszpécsere, vallásos, a kispolgári nagyravágyás és pénzéhség jellemzi. Bizalmi munkakörben dolgozik: "... részt vett több katonai, belügyi, párt és állami protokoll esemény filmezésén. Teljes és részletes tudomással bír a Rádió és tv szervezeti felépítéséről, a vezetők kvalitásairól, technikai berendezésekről, stb. Kintmaradása nemcsak presztizs veszteség lenne, de elsősorban belbiztonsági vereség." Intézkedés: "... a jelentés adatait megküldeni az Útlevélosztálynak!" Berecz Károly r.szds.

1/b: M. Mihály operatőr márkát fogadott el Klaus Elrodtól, a hamburgi NDR tv-stúdió szerkesztőjétől; Déry Tibor író 5 ezer schillinget kapott 1977. január 25-én az ARD nyugatnémet tv bécsi stúdiójának forgatócsoportjától.

1/c: Pethő Sándor és Baló György kontrollálatlan, gyanús filmet forgat az ELTÉ-n az egyetemi ifjúság helyzetéről, az egyetemi vezetés utólagos /!/ jóváhagyásával. (1972. június 22.) Intézkedés: "A III/III-2 osztály a riportfilmben szereplő 4 egyetemi hallgató közül 3 főt ellenőrzés alatt tart."

1/d: R. Júlia szerkesztő-riporter egy maszek filmjét K. József operatőr segítségével vágták meg egy éjjel a tv Híradó vágóasztalán. K. Józsefet tavasszal eltávolították, de ősszel ismeretlen módon visszaszivárgott a tv Gyermek és Ifjúsági Osztályára felvételvezetőnek. "Tudomásom van róla, hogy R. Júlia intenzív kapcsolatot tart fenn Cz. Mihállyal annak vején, P. Istvánon keresztül, aki a tv Híradó szerkesztője. P. vezette be az ellenzéki irodalmár R. Júliát Cz. társaságába, aki azonnal megkedvelte a ragaszkodó és szókimondása miatt munkahelyén háttérbe szorított fiatal értelmiségit." A következmény: "R. Júliát, a tv Híradó munkatársát elnökhelyettesi utasításra munkaköréből azonnali hatállyal felfüggesztették." 1980. július 23. Anhalt Róbert r. százados értékelése: "A jelentés alátámasztja, hogy az MTV elnökének adott szóbeli szignalizációnk és annak végrehajtása megbeszélésünk szerint történik." "Harmat Gábor" feladata: "Kísérje figyelemmel R. Júliával kapcsolatos megnyilvánulásokat, értékeléseket és arról tegyen jelentést."

1/e: "1974. október 24-én találkoztam Cs. Bélával, a III. stúdió műszaki vezetőjével, hangosan kiáltva szólított meg: Na mit szólsz, sötét napok jönnek rátok, biboldókra, máris ugrik a M., ... elkezdődött a zsidótlanítás." "Feladat: Kísérje figyelemmel Cs. Béla tevékenységét, esetleges újabb kijelentéseit vagy más ellenséges magatartását jelentse." Berecz Károly r. szds.

"Andu Tesfaye etióp származású kameraman izraelellenes  nézeteket hangoztatott érzelmektől túlfűtötten a büfében."

"K. Tamás szerkesztő, nagy pofájú cukrászda-lovag, zsugori bulvár publicista a közel-keleti konfliktus kirobbanásakor a tv nevezetes külpolitikai állásfoglalását követő reggelen - Gedeon Pál kommentárja volt, melyben a Párt és a Kormány álláspontját ismertették népszerű formában - azzal jelent meg, hogy nem szégyellt egy zsidó (Gedeon) ilyen nyilatkozatot elmondani. Jól értesültsége odáig terjedt, hogy azt is tudta: erre a műsorra eredetileg Pálffy Józsefet kérték fel, de róla köztudott, hogy antiszemita, ezért volt pártközponti utasítás, hogy lehetőleg zsidó foglaljon ilyen értelemben állást. Ő hangoztatta - külső kapcsolatoknak is -, hogy nálunk a Híradónál csak az csinálhat karriert, aki vagy kinyalja M-né fenekét és elfogadja szakmai hülyeségeit, vagy a pártunk saját barma." (Jelentés, 1971. november 29.)

Szepesi Sándorról: az egykori főépítész Bordeaux-ban él, onnan tudósítja a Népsportot, egy külföldi forgatáson azt mondta: "...tagja vagyok annak a cionista felderítő szervnek, amelyik Eichmannt is elfogta és rendszeresen kutatjuk az arab gerillákat is!" 

1/f: 1973. május 4: Sz. Miklós az MRT Kereskedelmi és Szolgáltató Irodáján azt mondta, hogy jó üzlet lenne pornográf filmet forgatni. 

1/g: Megismerkedtem M. Krisztinával, aki Bartók Béla  ... sz. alatti lakásán Budapest krémjét gyűjtötte magához bridzs-parti ürügyén rendszerellenes diskurzusokra. 

1/h: T. György szerkesztő-riporter a kínai nagykövetségtől Mao-bibliát kért. 

1/i: Vallásos agitáció zajlott a városligeti Botanikus kertben. (1973. május 13.) 

1/j: T. Emília csinos, csak érdekből ismerkedik, csak ugródeszkának tekinti a száraz hivatali munkát. Egy időben hozzácsapódott egy elég kétes hírű tv-s társasághoz: E. Imre rendező, P. Gyula, rendező, L. Baba vágó, K. Károly riporter, P. Manó szerkesztő, K. Gábor operatőr és Zs. János operatőr. Egy-egy velük töltött éjszaka után elaludt, napközben bent pihente ki az éjszaka fáradalmait. Férjhez ment W. Györgyhöz, az ismeretterjesztő csoport munkatársához. Bécsben érdeklődött utána nálam H. Péter, s üzent neki: "Itt minden rendben van és el van intézve." 

1/k: K. Györgyné, a tv Híradó foto-és dia archívumának előadójával már a III/II-10 osztály foglalkozik. 

1/l: B. Béláról: "Munkaköri vétségei többnyire műveltsége hiányosságából, hirtelenkedő, indulatos természetéből fakadnak. Riportjaiban politikai vezetőink megnevezésekor sűrűn téved, engedély és előzetes hozzájárulás nélkül előszeretettel próbálja rávenni vezetőinket, hogy nyilatkozzanak neki. Állandóan cserélgeti kocsiját és üzletel autókkal." (Jelentés, 1978. május 11.) 

Fellazítás ellen retorziót

2/a: "...a Budapesten funkcionáló nyugati követségek közül kettőt kell kiemelni, amely kirívóan, tudatosan, tendenciózusan és otrombán politizál és próbál manipulálni a fejekkel. Az Amerikai Egyesült Államok követsége helyzeti előnyéből eredően, mert szemben van épülete a televízió épületével, ők eljátszanak mindent, a legváratlanabb borítékokban küldik a legcsodálatosabb prospektusokat egy-egy amerikai eredményről.. a másik a diplomáciai kapcsolatok felvétele óta a Német Szövetségi Köztársaság budapesti követsége..." "A Budapesti Ipari Vásár is meglehetős ugródeszka a csábításokra... az ott forgató stábokat nagyon könnyű átcsalogatni... egy hívogató pavilonba, ellátni őket különböző reklámcikkekkel, golyóstollakkal nekszusok (sic!) építésére, telefonszámok cserélyére (sic!), kilátásba helyezett pornófilmek, magazinok szállítására, kartonszámra adott cigarettákkal... egy-egy ipari vásár nem kis zavart okoz különösen szakmai fiataljaink körében..."

2/b: "Az ellenséges fellazító politikai tevékenység egészen tárgyias megnyilvánulásokban is jelentkezik. A televízióban fellelhetők a legtiltottabb ellenséges propaganda anyagok is... a nyugaton turnézó stábjaink hordják be nem a megtakarított napidíjukból ... gyanú szerint a rettentő gyenge erkölcsű és heterogén összetételű kooprodukciós osztályon keresztül, gondolok itt S. Endrére és vidékére.

2/c: "... elég nehéz lesz a stábjainkat rászorítani arra, hogy nyugaton ne vegyék igénybe az őket megkörnyékező és különböző szolgálatokat felajánló ottani tévés és fél tévés kapcsolatokat. Tehát nagyon oda kell figyelni arra, hogy aki mostantól utazik, az ismerje a rendelkezéseket, s feltétlenül célszerű lesz a konkrét helyre és időben kiutazó stábok kommunista vezetőivel külön is beszélni és az adott esetben felhívni a figyelmet az ott kint várható veszélygócokra, mert a fellazítás ugye áttételesen jelentkezik." (1975. okt. 27.)

2/d: "...igenis élni kell olyasfajta retorziós lehetőségekkel, hogy a nyugaton helyüket meg nem álló, etikailag, politikailag rosszul vizsgázó embereket - legyenek azok bármilyen hitbizományosok - ...ha bejelentés alapján bizonyíthatóan rosszul viselkedtek, s egy kommunistához, egy kommunista ország reprezentánsához méltatlanul viselkedtek, igenis zárjuk ki a külföldre utazók soraiból és látványosan büntessük meg őket a többiek számára közérthetően, hogy lássák, aki nem viselkedik úgy, ahogy az a magyar televízió szineihez méltó legyen, arra nem vagyunk rászorulva, az végezze csak itthon a munkáját, ahol szem előtt van."

Fegyveres őrséget, biztonsági ügyeletet

3/a: "...nagyon fontos probléma az adásainkban jelentkező műszaki hibák véletlen mivolta vagy szándékossága...15 éves tévés múltam mondatja velem... közismert a közelmúlt legkényesebb adáshibája, amiről beszélnek, ami Szekér Gyula beszéde alatt hangzott el." (Egy korábbi jelentés tárgyalta az 1972. november 16-i gyanús adáshibát is, amikor a tvH egy KB határozatot ismertetett különkiadásában, ennek ürügyén felvetették O. Bélának a III. stúdió helyettes vezetőjének felelősségét.) "Az emberi tényezőket a minimumra lehetne csökkenteni. Elsődleges feltétel a fegyelem: a technikai, a politikai és az adás fegyelem. Ez a három szerves egész. Technológiai fegyelem az, hogy az utolsó poroltó bekapcsolásáig tartsunk be mindent, amit a televízió műszaki szabályzata előír, tehát, ahova blank szalagot kell fűzni, oda blank szalagot fűzzünk, ahova mérő hang kell, oda mérőhangot tegyünk és ne egy sokéves tv játék provokatív szövegét...""Ez a technológiai fegyelem, hozzátartozik a politikai fegyelemhez, ugye, tudjam, hogy a műsorommal mit akarok elérni, s ennek a célnak a szolgálatába állítsak mindent és mindenkit..."

3/b: "Nem tudom, hogy milyen megfontolásból szüntették meg a televízió épülete körül a fegyveres őrséget... rendészeink minőségéről nem nagyon kell hogy szót ejtsek, általában kiebrudalt rendőrök, akik már a fegyveres testületben sem feleltek meg... belügyes ismerőseim úgy jöttek be a házba, hogy villamosbérletet vagy vasúti félárút mutattak és a rendész vigyázba vágta magát: parancsoljanak az elvtársak. Tehát a televízió védelmét én eléggé elvinek érzem. Annyira védett, mint ebben az országban minden, de annyira már nem, mint egy jobb gyár, ahol az üzemőrség fegyveres testület."

3/c: "Nem egyszer adás előtt kóválygó ismeretlenekkel találkozom a folyosón, este már elég kihalt ez a rész, különböző szobákba nyitnak be, ismeretlen nevekre hivatkoznak,... fogalmam sincs, miként jutnak be a házba. Ez a terület egy dzsungel, erre nagyon oda kellene figyelni..." "Nem tudom, nem kellene-e az épület fontosabb pontjain egyéb biztonsági ügyeletet is megszervezni, akár tv-beli kommunistákból, civilekből, akár hivatásosokból. Megfontolandó lenne, talán ezek az elvtársak oda tudnának figyelni arra, hogy ki tartózkodik az épületben, s legyen hatáskörük arra, hogy kiutasítsák az oda nem illőket."

Spánn Gábor titkos megbízott jelentései két dossziéban olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, ezek azonban csak az 1971-1980 időszakot fogják át. Későbbi hálózati tevékenységének írásos anyagai még nem kerültek elő.

Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató

További részletek: http://kuruc.info/r/9/42753/#ixzz1qmrUYMGU

Az átmentett állambiztonsági múlt

Volt ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak mint az új rend képviselői

1990. május 2-án délelőtt 10 órakor a BM III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége III/III-as csoportfőnökségének - a belső reakciót és szabotázst elhárító politikai rendőrség - volt vezetői elégedetten tekintettek végig az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőinek padsorain. Igyekezetük nem volt hiábavaló: a 386 megválasztott országgyűlési képviselő között ott volt az a hirtelenjében összeszámolt, legkevesebb 25 állambiztonsági hálózati személy, akiket oda küldtek vagy akik küldés nélkül is jól érezték a hallgatólagos támogatást, nemkülönben azok, akiknek már volt valamilyen kapcsolatuk a titkosszolgálatokkal, mégis morális gátlás nélkül, veszélyérzetüket némiképp elaltatva tűntek fel a másik oldalon valamely rendszerváltó párt színeiben. A Cég volt vezetői persze tudták, hogy a 25-ös létszám valószínűleg nem teljes, mert nem voltak információik a katonai hírszerzés és elhárítás hálózatához tartozókról, sőt, valójában a III/I-es csoportfőnökség operatív és hálózati nyilvántartásáról sem, mert a hírszerzés, a III. Főcsoportfőnökség elitje azt mindig külön tartotta nyilván, mint ahogy a számítógépes nyilvántartásból, a mostanában üzemképessé tett mágnesszalagokról is lementette saját nyilvántartását a jogutód Információs Hivatal 1990-ben , s a mai napig hozzáférhetetlenné tette a másolatot őrző winchestert, amely pedig hiteles, hisz a törzspéldányt is ők készítették a rendelkezésükre álló 5-ös kartonokból és a hálózati anyagokból.

1990. május 2.: összeül az első szabadon választott magyar országgyűlés

Semmilyen törvény, jogszabály nem állt útjában a titkosszolgálatok korábbi vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal 1990. február 14-i megalakulása után is további szolgálatokat vállaló volt hálózati embereinek (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs), a T. Ház átmenetileg sem állított semmilyen szűrőt, a pártok többsége pedig előzetesen a képviselőjelöltek úri becsületszavára hagyatkozott, esetlegesen moralizáló vagy etikai közhelyeket tartalmazó nyilatkozat kitöltésével is beérte arról, hogy a leendő képviselő nem volt úgymond "ávós, karhatalmista vagy besúgó."

Az aláírásoknak nem volt súlyuk, az érintettek nem alaptalanul bizakodtak múltjuk ellenőrizhetetlenségében, s abban, hogy nem lesz semmi bántódásuk. Kilencven évre akarta zárolni a február 14-ig keletkezett hálózati anyagokat és a tovább nem foglalkoztatott hivatásos állomány iratait - a volt karhatalmisták tevékenységére vonatkozó iratokkal együtt - egy törvényjavaslat, melyet Fodor István, Király Zoltán és Pozsgay Imre nyújtott be az első szabadon választott országgyűlésnek. Emlékszem, amikor 1990-ben a 13 tagú Nemzetbiztonsági Bizottságban fel akartuk fedni a négy beépített hálózati személyt, ("Havasi Zoltán"MDF, "Nagy László" MDF, "Palotás János" FKGP, és "Magyar Károly" KDNP), s egy nyilatkozatot készítettünk elő arról, hogy soha semmi kapcsolatunk nem volt az állambiztonsági szervekkel, a bizottsági ülésen mindegyik jelen lévő érintett szemrebbenés nélkül, némi vállrándítással aláírta azt.

A Nemzetbiztonsági Bizottság négy tagja 1990 őszén a Parlament előtt a Pesti Hírlapot olvassa. Balról: Kátay Zoltán, Demszky Gábor, Szokolay Zoltán: „Havasi Zoltán" tmb. (kezében az újsággal) és Szarvas Béla: „Nagy László" tmb.

A rendszerváltó történelmi pártok egyes vezetőiről nem tudta a közvélemény, hogy kellő számú ütőkártyával kézben tartja őket "A Cég". Például: Pártay Tivadart, a Kisgazda Párt örökös elnökét, aki már 1948-49 fordulóján, kihallgatását követően informátori feladatokat vállalt az ÁVH helyettes vezetőjétől, Szűcs Ernő ezredestől; ennek ellenére letartóztatták és Kistarcsára majd Recskre vitték, ahol 1952-ben beszervezte az I/4 osztály "Budai"/"Buday" fedőnéven, s 1956 november 25-én már az első besúgó jelentését adta az új hatalomnak, majd 1965-ig a párt legbizalmasabb tanácskozásairól, vezető köreiről és kiútkereső terveiről tájékoztatta a politikai rendőrséget. Keresztes Sándort, a KDNP első elnökét előbb 1957 szeptember 30-án szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5-a alosztálya, majd 1974 július 24-én a III/III-1-a., az egyházi elhárítás; 1990-ben országgyűlési képviselő, az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság tagja, de szeptemberben - megóvandó az esetleges itthoni támadásoktól és nemzetközi egyházi kapcsolatait hasznosítandó - gyorsan elküldik vatikáni nagykövetnek, akkreditálva a Máltai Lovagrendhez is; visszatérve 1994-98 között azonban ismét ott van a parlamentben, előbb a KDNP-, majd a független frakcióban, a külügyi bizottság és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja.

Felkészületlenség, tájékozatlanság

Teljes felkészületlenség, tájékozatlanság 1990 tavaszán, a bemondásra történt nyilatkozatokat nem ellenőrzi senki, a pártok vezetői nem tudnak, de nem is nagyon akarnak tudni semmi biztosat képviselőik állambiztonsági múltjáról, nem szervezik meg hiteles önvédelmüket, a tények dokumentálható feltárása érdekében apparátusaik később sem folytatnak levéltári kutatásokat; néhány, a holdudvarukban mozgó történészre időnként kurzus jelleggel támaszkodnak, változó aktuálpolitikai érdekeik szerint. 1990 májusától már működik a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár, majd tárca nélküli miniszter, de még a következő ciklusokban is könnyedén beszivárog egy-egy hálózati ember, sőt szigorúan titkos állományú tiszt is a parlamentbe, például: Tóth István ("Faragó János" tmb.) MDF, Szolnok megye, III/III; Szita Károly ("Krakus Péter" tmb.) FIDESZ, Somogy megye, III/II; Boros Imre D-8 -as SZT-tiszt, III/II-es főoperatív rendőr százados FKGP, MDF, független, az Orbán kormány minisztere, vagy "Sziklay" informátor, FIDESZ-KDNP, a katonai elhárítástól. Az MSZP sem hagyja, hogy egyedül tartsa a frontot a szegedi irodalomtörténész "Csanádi" tmb., a második ciklusra behozza "Stefán" és "László Péter" tmb.-t is, s egy ezredest is az állományból, Lusztig Pétert Pécsről, aki fajsúlyos állambiztonsági tapasztalatokkal rendelkezik.

A homály a mai napig tart, jellemző, tavalyelőtt egy pártelnök érdeklődött nálam, mondjam már meg végre - de 19 évre visszamenőleg -, hogy kinek sáros a múltja az ő pártjában, annak frakciójában és választmányában. Tragikomikus példák sora: a győztes rendszerváltó párt, az MDF titkárságán az első pillanattól ott van az állambiztonság embere: előbb "Erdélyi Miklós" tmb. a III/III-tól, (korábban a rendőrség bűnügyi hálózatának besúgója), majd a K-3054-es hírszerző felesége. Antall József miniszterelnök titkárságán a sajtó-és médiaügyeket intézi régi kedves ismerőse, a munka-pszichológus "Kátai György"/"Kovács Jenő"tmb; a képviselők irodaházában, a "Fehér Házban" az MDF-frakció sajtóirodáján "Koroknai" III/III-as tm. kap bizalmi állást. Amíg Antallt nem választják meg miniszterelnöknek, hivatalosan nem jár neki a biztonsági őrizet, de az MDF választmányának egyik tagja látszólag önként vállalkozik, hogy "kormányőrként" vigyáz rá, mindenhova elkíséri, a Parlament folyosóján is árnyékként követi; mint utólag rájöttem, ő, a köpcös, jól fésült, sűrű, fekete hajú, kerek arcú, halk szavú testőr volt a "Kovács János" fedőnevű ügynök, civilben nyolc általánost végzett kisiparos, akit terhelő adatok alapján szervezett be 1981-ben a BRFK III/III osztálya az egykori politikai elítéltek ellenőrzésére, s a jelek szerint 1990 után is vállalta a további szolgálatokat. Magyaros slamposság, elnagyoltság, felszínesség. Antall azt sem tudta például - környezete pedig nem világosította fel arról -, hogy az a magyarosított nevű külpolitikai újságíró, akinek kinevezéséhez áldását adja 1990-ben az egyik legfontosabb magyar hírközlő szerv élére, az "Zsigmondi" fedőnév alatt már 1970 októberétől a hírszerzés titkos munkatársa, akit 1978-ban átvett a III/II. "Zsigmondi" szép karriert fut be Antall halála után is, meghálálta a nemzeti oldal bizalmát: 2002-ben belépett az MSZP-be.

1990 tavaszán a rendszerváltó politika átmenti és megtűri a volt állambiztonsági vezetés és hivatásos állomány 90 százalékát. Csak a legfelső vezetés távozik. De az is nagy megbecsüléssel. Az Antall-kormány több hónapig irodát tart fent Harangozó Szilveszter r. altábornagynak, volt állambiztonsági főcsoportfőnöknek, Aczél György bizalmas, közvetlen referálójának és Rédei Miklós r. vezérőrnagynak, volt III/II-es csoportfőnöknek (kémelhárítás), hogy javaslatokat dolgozzanak ki a BM III. Főcsoportfőnökség felszámolására. Ők pedig kidolgozták a békés átmentés módszertanát és menetrendjét. Jól tudták, hogy a titkosszolgálatoknak minden rendszerben az információs monopólium és a mindenütt jelen lévő ügynökhálózat ad igazi hatalmat. (Emlékeztetőül: 1945-ben Péter Gábor visszakéri a szovjetektől Ujszászy István vezérőrnagyot, Horthy első számú nemzetbiztonsági tábornokát, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjét, s a börtönben leíratja vele - szinte tankönyvszerűen - a védelmi szolgálat (hírszerzés, elhárítás) felépítését, módszereit, az információszerzés, s a hálózat működtetésének szabályait, gyakorlatát. A Horthy-korszak politikai rendőrségének szakemberei közül még 1969-ben is 46-an dolgoztak a III/II-nél, 38-an a III/III-nál, 17-en a katonai elhárításnál, a III/IV-nél és 16-an a BM Gyorskocsi utcai Vizsgálati Osztályán.)

Harangozó Szilveszter altábornagy, volt állambiztonsági főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettes (1985-89) és Ilkei Csaba a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén 1990-ben

Rédei Miklós vezérőrnagy, kémelhárítási csoportfőnök (1977-1988)

Tovább szolgálók, eltüntetett iratok

Az Antall által nyugdíjból visszahívott Boross Péter 1990 májusától júliusig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő politikai államtitkár, júliustól decemberig pedig tárca nélküli miniszter. Októberben óvatos átszervezést hajt végre az akkor kb. 2500-as létszámú NBH-nál és a 600 fős Információs Hivatalnál. Az NBH állományából távozik 48 volt III/II-es (a kémelhárítási igazgató is, volt párttitkár) és 40 volt III/III-as tiszt, főtiszt; a volt függetlenített régi pártfunkcionáriusok eltávolítása koalíciós kérés volt. Az 1990 előtti szt-tisztek többsége - mintegy 600 fő -, a III/II-nél szolgált, létszámuk októberre az NBH-nál 145 főre olvadt.

Boross Péter, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter 1990-ben

Információs hatalom és ügynökhálózat - ez a titkosszolgálatok kenyere. Ez teszi lehetővé, hogy ne csak végrehajtói legyenek a politikának, hanem befolyásolói és a háttérben urai is. Mivel a történelemben uralkodókról, politikusokról és pártokról is gyűjtöttek adatokat, információkat, a nyilvános hatalom folytonosan fél a háttérhatalomtól. A befolyásolással hivatásszerűen foglalkozó szervezett és fegyelmezett titkosszolgálatiak hamar és könnyen kiismerik a "civil bagázs"-t: a locsogó-fecsegő, rendetlen, hanyag, széthúzó, veszekedő , félrelépő politikusokat, s kellő szakmai fölénnyel és derűvel megvezetik és kijátsszák őket, olyan zsákutcába viszik a manipuláció, a dezinformáció, a lejáratás, a bomlasztás, az elszigetelés, a kiszorítás stb. eszközeivel, amiből az esetek többségében nincs szabadulás. (Az nem volt véletlen, hogy a párt-és állami vezetők a III. Főcsoportfőnökségre (ezen belül is elsősorban a hírszerzéshez) dugták be gyerekeiket, lásd az Apró, Biszku, Brutyó, Cseterki, Gyuricza, Korom és Várkonyi családok csemetéit, Péter János és Rónai Sándor gyermekét. Volt olyan káderpapa, aki lányát a hírszerzésnél helyezte el, fiát a kémelhárításnál, feleségét pedig a külügyben.)

Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP KB titkára

Amikor 1990. január 18-án Horváth István belügyminiszter parancsára jogutód nélkül megszűnik a III/III, s szerveződik a III/II helyett az új kémelhárítás: a február 14-én megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal, annak emberei Nagy Lajos ezredes vezetésével nemcsak a III/II-ből vesznek át hálózati személyeket, hanem a III/III-ból is, azokat, akik vállalják a további szolgálatot. (A III/III-asok közül egyébként szemezget a katonai hírszerzés és a bűnügyi hálózat is.) Az NBH válogat a BM Roosevelt téri székházának pincéjében, az egykori banktrezorban február 2. és 12., majd április 4. és május 15. között, s közben magához véve eltüntet17-18 ezer kartont, adatlapot az operatív és hálózati nyilvántartóból, melyekkel a mai napig nem tud elszámolni. Nagy Lajos III/I-es ezredes, az NBH alkalmatlan és igen kártékony első főigazgatója (1990. február - 1990. október) előbb 2002-ben, majd 2007-ben két televíziós interjúban is bevallja a jól sejtett tényt: igen, egyes fontos hálózati személyek esetében igyekeztek eltüntetni a rájuk vonatkozó kompromittáló dokumentumokat. Hiánytalanul megmaradt viszont az 1200 SZT-tiszt anyaga a BM külügyi osztályán, továbbá a III/I kartonos és - mint már említettem - a volt Lumumba utcai bázis központi számítógépéről lemásolt, elvitt nyilvántartása. Mikrofilmre is vitték a kartonos nyilvántartást a Bűnügyi Technikai Intézetben. (1990 őszén hallottam azt a később meg nem erősített hírt, hogy előkerült egy viaszlemez is, amelyen egy hang folyamatosan olvassa a hálózati neveket.)

Nagy Lajos ezredes, a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója

1989 decemberében az állambiztonság vezetői már jól látják az új pártok meghatározó politikusait, vannak hazai és nemzetközi információik arról: kik lehetnek az ország leendő vezetői a legfontosabb közjogi posztokon. Ennek tulajdonítják egyesek annak a rejtélyes folyamatnak a megindulását, melynek nyomán fontos dossziékból kritikus oldalakat emelnek ki selejtezés címén és megsemmisítik azokat. Semmi sem indokolja ezt a múlt valós megismerése elleni, a történettudomány és a levéltárak alapvető érdekeit negligáló drasztikus lépést, hacsak nem a tények meghamisításának politikai szándéka.

Aczél György fogdaügynök

Az egyik feltűnő beavatkozás 1989. december 18. és 22. között történik Bibó István, Göncz Árpád és társaik 1957-58-i büntetőeljárási és bírósági peres anyagait őrző tucatnyi dossziéban. A csonkítás Bibót és Gönczöt egyaránt érinti. Eltűnik a leendő köztársasági elnök 3.1.9. V-150.003/2-c jelű vizsgálati dossziéjának záró lapja (400. old.), a 3.1.9.V-150.003 /5 jelű dossziéból csaknem 100 oldal, köztük záró lapok, összefoglaló jelentés, figyelési jelentések, őrizetbe vételi javaslat, térkép, fényképek, fotokópiák, nyilvántartási határozat, feljegyzések, kérdőjegyek stb.

Iratkiemelés Göncz Árpád egyik dossziéjából 1989. december 18-án

Nagyobb méretben itt.

Iratok kiemelése Göncz Árpád másik dossziéjából 1989. december 22-én

Nagyobb méretben itt.

Az utóbbiak különösen érdekesek voltak, mert sok mindenről árulkodtak, ha véletlenül megmaradtak, ha bent felejtették őket a dossziékban. A kérdőjegyeken, szolgálati jegyeken a belügyi szervek - szigorú belső szabályok betartásával - az operatív és hálózati nyilvántartásból "priorálhattak", azaz ellenőrizhették, hogy egy-egy személynek van-e kartonja a nyilvántartásban, illetve, hogy az priusz tárgyát képezhette-e. A karton alapján lehetett eljutni az illető dossziéjához. Némi kitérővel egy példa.

Egy ilyen priorálást kérő szolgálati jegyből tudjuk, hogy a BM X. osztálya, az operatív nyilvántartó 1954. június 15-i "Szigorúan titkos - H" válasza szerint Aczél György a BM Büntetés végrehajtás Operatív Osztályának hálózati ügynöke - tehát fogdaügynöke - volt. (ÁBTL. 3.1.9. V-142696)

Aczél György, a BM BV hálózati ügynöke

Nagyobb méretben itt.

[Aczél (Appel) György, 1917. aug. 31. Weimann Aranka. Alkalmi munkás, 1932-ben belép a Somér cionista ifjúsági mozgalomba, 1935-től az illegális KP tagja, vándorszínész, majd egy szociáldemokrata színjátszó csoporttal lép fel. 1945-ben az MKP propagandaosztályának munkatársa, 1945 nyarától V. kerületi propagandista, 1946 szeptemberében a párt Zemplén megyei titkára, 1948 májusától Baranyai megyei titkár. 1949 július 6-án az ÁVH letartóztatta. 1950 március 22-én a Budapesti Törvényszék népellenes bűntett, folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntette és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt 15 évi fegyházra, 10 évi hivatalvesztésre, politikai jogai gyakorlásának 10 évre való felfüggesztésére és egész vagyonának elkobzására ítélte. Fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság 1950. május 13-án az ítéletet jóváhagyta, ám a népellenes bűntett vádja alól felmentette. 1954. július 29-én szabadult. 1956. május 11-én a legfőbb ügyész közli vele, hogy perújítási eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az összes vádpont alól jogerősen felmentette, ezért büntetlen előéletűnek tekintendő. 1956-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1957-67 között művelődésügyi miniszterhelyettes, illetve annak első helyettese, , 1967-74 és 1982-85 között a Központi Bizottság titkára, 1970-től 1988-ig a Politikai Bizottság tagja, 1974 és 1982 között miniszterelnök-helyettes, 1985-től országgyűlési képviselő.]

Aczél György az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, KB-titkár, a Minisztertanács elnökhelyettese, országgyűlési képviselő

Az Aczél György priorálását kérő Szolgálati jegy 1954-ben "Szigorúan titkos H" minősítésű volt, ami az ÁVH 1952. január 2-án kiadott Titkos Ügyviteli Szabályzata szerint a titkosság legmagasabb fokát jelentette, mely kategóriába a legbizalmasabb iratok tartoztak, s a címzetten kívül más nem bonthatta fel az ilyen küldeményt. A BM Büntetésvégrehajtás Operatív Osztályának belső elhárítási hálózatában elvállalt ügynöki szerepét tán az a mondata magyarázhatja, mely egy 1954-ben, a börtönben saját kezével írt kérelmében olvasható: "A börtönben, ahol ellenség és árulók közé voltam zárva, még jobban megtanultam szeretni a pártot és gyűlölni az ellenséget." (ÁBTL. 3.1.9.V-142696).

Aczél György 1956-ban sem tagadta meg önmagát. Berecz Béla, előbb honvéd- (1951), majd rendőr vezérőrnagy (1953) feljegyzéseiben azt írja 1956 októberének és novemberének eseményeiről, hogy ő látta el fegyverekkel az ávéhásokat és a "partizán elvtársakat", akiket Aczél György vitt oda hozzá. "... mindenki annyi fegyvert kapott, amennyit kért, sok idő nem volt a gondolkodásra. Így láttam el igen sok elvtársat Aczél György elvtárs révén, aki odahozta őket... nagyon sok partizánt öltöztettünk fel rendőregyenruhába.” (ÁBTL. 3.1.9. V-150393/9)

Berecz Béla : ’56-ban Aczél hozta hozzám a partizánokat fegyverért

Nagyobb méretben itt.

Aczél levéltári anyagában - zömmel az ÁBTL. 3.1.9. V-142696/1 jelzetű dossziéban - 1958-ban nyilvántartásból törlés, 1959-ben kiemelés történt megsemmisítés céljából.

A mágnesszalagok menthetetlenül lelepleznek

Ha nem sikerült volna 2009. november 5. és 23. között adatvesztés és manipuláció nélkül sikeresen beolvasni és lementeni - a rossz tárolás miatt összetapadt, de finom hőkezeléssel biztonságosan olvashatóvá tett - mágnesszalagokat, akkor is megdőlt volna az a nagy igyekezettel terjesztett legenda, miszerint az iratok többsége 1989 decemberének második felében (Duna-gate) és 1990. január elején megsemmisült, más részüket hamisították, a maradékból pedig a múlt megismerhetetlen, tehát reménytelen az ügynökügyeket felderíteni, felesleges velük foglalkozni. Több példa is azt bizonyította, hogy eredményt hozhat - teljes bizonyossággal vagy nagy valószínűséggel - a megmaradt kartonos operatív és hálózati nyilvántartás anyagának keresztellenőrzése, azaz egybevetése a kiegészítő vagy ráutaló okmányokkal, így a BM volt személyzeti főosztályának és külügyi osztályának zárt irattári anyagával, továbbá a pénzügyi osztályon fellelhető bizonyítékokkal (fizetési listák, elszámolások, jutalmak); a bíróság előtt hatásos lehet az egykori beszervező és kapcsolattartó tiszt vallomása, kiegészítve a vonalvezető tisztével, aki ellenőrizte a hálózati személy és a kapcsolattartó tiszt viszonyát. Senki sem vette a fáradságot, hogy jelentésektartalomelemzésével állapítsa meg a szerzőt, amikor az szükséges. A Független Kisgazda Párt egyik frekventált történelmi vezetőjéről nem maradt fenn sem beszervezési, sem munkadosszié, s nincs 6-os kartonja sem. Mégis a meglévő jelentéseiből tartalomelemzéssel (életútja, politikusi pályája eseményeinek és a jelentésíró által említett tények, körülmények összefüggéseinek feltárása) tökéletesen azonosítható. Tartalomelemzésre persze nem vállalkoztak az átvilágító bírák, s mai ítélkező kollégáik sem töltik ezzel az időt, sablonos és mechanikus maradt a rossz átvilágítási törvény itt ragadt gyakorlata: ha az érintettséget igazolónégy bizonyíték (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, jelentések, pénzügyi dokumentumok) közül nincs meg legalább kettő, akkor a hálózati személy érintetlenségét megállapítva általában felmentik őt a beszervezettség gyanúja alól. (Kivétel: saját beismerése vagy a beszervező-, kapcsolattartó- és vonalvezető tiszt érintettséget bizonyító vallomása.)

A BM 1974-től számítógépre vitt állambiztonsági adatai 18 + 1 mágnesszalagon az Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR) részei, illetve alrendszerei voltak. A most beolvasható és kinyomtatható állapotba hozott, korábban 2060-ig titkosított szalagok közül 18 a Nemzetbiztonsági Hivatalban található, rajta a következőkkel:

- "G" jelű adatbázis: operatív nyilvántartás a célszemélyekről;

- "H" jelű adatbázis: hálózati nyilvántartás személyekről (ügynök, tmb., tm.);

- "K" jelű adatbázis: az egykori III/II-es csoportfőnökség központi kémelhárítási adattára;

- "J" jelű adattár: az előzetes nyomozásokról;

- "U" jelű adattár a bizalmas nyomozásokról;

A 19. szalag az Információs Hivatalban található:

- "I" jelű adatbázis: a volt III/I csoportfőnökség, a hírszerzés hazai és nemzetközi hálózata.

Mindezek teljesebb iratanyagot feltételeznek, mint amennyi papíron megmaradt, s melynek kb. 92-93 százalékát adták át eddig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának.

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltára

A mágnesszalagok anyagának megismerése, kinyomtatása alkalmas lesz legalább két babona felszámolására. Az első: annak bebizonyosodása, hogy a beszervezettséget igazoló 6-os hálózati nyilvántartó kartonokat nem hamisították, eddig még egyetlen ilyet nem találtak. A beszervező, a kapcsolattartó és a vonalvezető tiszt aláírásával ellátott okmány 8 kontrollponton ment át, míg eljutott a kartonos nyilvántartóba, majd 1974-től felkerült a számítógépközpont mágnesszalagjára. Az adatbázisok a fedőneveket és a valós neveket is tartalmazzák, alkalmasak a teljes azonosításra. A második: ha valaki nem adott sem írásos, sem szóbeli jelentést, azt hamar kizárták a hálózatból. Ám ha valaki ragaszkodott a szóbeli jelentéshez, úgy azt lejegyezték vagy magnóra rögzítették, legépelték és aláíratták vele, így lett szóbeli információjából mégiscsak írásos jelentés. (Az utóbbit azok kedvéért, akik úgymond soha egy betűt nem vetettek papírra...) A megsemmisített, eltüntetett dokumentumok tartalma a lementett adatbázisokból feltárható.

"Szakértő" és Németh Miklós listája

És most ugorjunk vissza 1990-be az ügynöklistákhoz. Amikor 1990. január 5-én Németh Miklós miniszterelnök elhatárolódik a III/III-nál történtektől (Duna-gate, az ellenzéki vezetők további figyelése, lehallgatása), a III/III hivatalos állományából többen "fellázadnak", mondván: "...ne a mi bőrünkre moralizáljanak az általunk tartott sáros ellenzéki politikusok", s nyilvánosságra akarnak hozni 6 oldalon kb. 200 nevet, csupa exponált új politikus és pártvezető érintettségével. Pallagi Ferenc főcsoportfőnök ezt nem engedte, kért 5 napot beosztottaitól azzal, hogy ha nem tudja megvédeni őket, akkor nyilvánosságra hozhatják a listát. Nem tudta, s tartotta a szavát: január 10-én lemondott, akárcsak Horváth József III/III-as csoportfőnök január 17-én. Január 18-án Horváth István belügyminiszter jogutód nélkül feloszlatta a III/III-at, majd 23-án ő is távozott a miniszteri székből. Pallagi elégedetlen tisztjeinek listája mégsem akkor, hanem csak 2005-ben került fel az internetre "Szakértő" aláírással ; 219 nevet tartalmaz, nem is egészen alaptalanul, mert szinte minden névhez tartozik valamilyen anyag az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, legfeljebb (még) nem annyi, amennyit a rossz átvilágítási törvény nyomán kialakult bírói gyakorlat ma megkíván a "hálózati személy" érintettségének megállapításához.

Pallagi Ferenc vezérőrnagy, a rendszerváltás előtti utolsó állambiztonsági főcsoportfőnök

Horváth József vezérőrnagy, a III/III csoportfőnöke és Ilkei Csaba a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén 1990-ben

1990 márciusában Gál Zoltán megbízott belügyminiszter letesz egy listát Németh Miklós miniszterelnök asztalára a kormányváltással kapcsolatos iratok közé. (Az összeállított anyagot Csikós József ezredes, a BM Adatfeldolgozó Szolgálatának vezetője és Nagy Lajos ezredes, volt III/I-es hírszerző, az NBH főigazgatója kontrollálta.) Németh Miklós a listát május első napjaiban átadja Antall József leendő miniszterelnöknek, majd Göncz Árpád köztársasági elnökké választása után kér Antalltól egy másolatot, mert neki nem maradt példánya, s azzal megkeresi Gönczöt. Antall nyomban beavatja Horváth Balázst, deBorosst állítólag csak október első napjaiban. Göncz tájékoztatja Tölgyessy Pétert, az SZDSZ frakcióvezetőjét és Demszky Gábort, a Nemzetbiztonsági Bizottság első elnökét.

Németh Miklós iratokat ad át Antall Józsefnek 1990 májusában

Ez a lista nem teljesen azonos a "Szakértő" által összeállítottal. Emlékezetem szerint kb. 120-130 nevet tartalmazott: politikusok, pártvezetők, képviselők, egyházi méltóságok, újságírók, írók, művészek, tudósok. (Egyesek, akik nem látták a listát, 300-400 névről beszélnek.) Az aláírás nélküli összeállításról különböző kigyűjtések készültek, így például az első szabadon választott országgyűlésben helyet foglalókról. Az utóbbin 25 név vonatkozott a képviselőkre, ám közülük 5 nem volt képviselő, hanem a pártok vezetőségéhez tartozó személy.

De más baj is volt az ad hoc jelleggel, hiányosan és pontatlanul összeválogatott nevekkel. Az eredeti III/III-asokat nem tudták már leválasztani a kémelhárítás új adatbázisából, így egyfelől szándékuk ellenére nemcsak III/III-asokat tüntettek fel, másfelől többeket is kihagytak közülük, noha szemmel láthatóan ott ültek a fényes padsorokban, például az MDF-nél: "Recski" informátor, "Doki" tmb., "Dunai András"/"Kovács István" informátor, "Kaposvári László" tmb., "Tokai" informátor, "Fodor Attila" tmb.; az FKGP-nél: "Róka"/"Rába" tmb., "Harcos" ügynök, "Nádasdy" ügynök; az SZDSZ-nél: "Kenderesi István" tm., "Ózdi István" ügynök; a KDNP-nél: "Tatár" tmb. Mivel a lista összeállítói (akiknek felülről azért súgtak néhány nevet, tehát konkrét kiindulási pontra dolgoztak) az 56 ezer hálózati személy valós neve és fedőneve között több azonost is találtak, aminek következtében vagy rosszul tippelték meg a keresett releváns személyt, vagy többet is feltüntettek, vagy a valós név után nem az oda vonatkozó személyi adatok következtek (születési hely, idő, anyja neve), hanem azokat összekeverték egy másik azonos nevű hálózati személy adataival.(Az utóbbira tán a legjobb példa az, amikor az MDF választmányi tagjának, a kaposvári L. Józsefnek a neve után egy azonos nevű pécsi "T"-lakás gazda személyi azonosítói következnek.)

Térjünk vissza a kezdethez: 1990 május 2-án ünnepélyesen összeül az első szabadon választott magyar országgyűlés. Még minden a látszatok világa. Még nem kezdődtek el a végeláthatatlan, terméketlen és igazi megoldást nem hozó viták arról, hogy kell-e átvilágítás a képviselők között vagy nem, az jogi vagy csak morális legyen; ha jogi, akkor csak a III/III-asokat (politikai rendőrség) világítsák át vagy a III/I-eseket (hírszerzés) és a III/II-eseket (kémelhárítás) is, sőt a teljes III-as főcsoportfőnökséget, amihez hozzátartozott a katonai elhárítás (III/IV) és az operatív technika is (III/V), mások ezt is tovább bővítették a büntetésvégrehajtás belső elhárításával, a fogdaügynök-hálózattal, és a honvéd vezérkarhoz tartozó katonai hírszerzéssel ; s még arról sem kezdődött meg a vita, melyről később hónapokig ment a szócséplés, hogy a III/III-asok közül kiket világítsanak át: csak a képviselőket, vagy minden "esküre kötelezett" közéleti szereplőt, de akkor ki a közszereplő, mi annak a jogilag meghatározható fogalma, s hol húzható meg az érintett személyek köre stb. Szóval még semmi sem kezdődött el, még mindenki szép volt, okos, nagyreményű, s minden gyanú felett álló.

Göncz Árpád köztársasági elnök első felszólalása 1990-ben

"Hálózati tagok, kilépni!"

Ebben az állapotban nyissuk ki az állambiztonsági operatív és hálózati nyilvántartót, mint képzeletbeli osztálynaplót, s játékosan vezényeljünk: "Osztály, sorakozó! Vigyázz! Hálózati tagok, kilépni!" S ha csak (!) a hálózati nyilvántartást nézzük, (s még nem tudjuk, hogy a képviselő a névsorban szereplésen kívül jelentéseivel szerzett-e külön érdemeket is) akkor frakciónként a következőket látjuk - persze nem 1990-ben, hanem ma, több évi kutató munka eredményeképpen:

(A rövidítések: inf.: informátor; ügyn.: ügynök; tmb.: titkos megbízott; tm.: titkos munkatárs. Zárójelben a beszervezés éve és a beszervező szerv.)

Magyar Demokrata Fórum:

1., "Kaposvári László" tmb. (1960. BM. II/5-f.)

2., "Fodor Attila" tmb. (1966. III/III. Csongrád m.)

3., "Nagy László" tmb. (1980. III/III. Nógrád m.)

4., "Recski" inf. (1957. BM. Pol. Nyom. Főoszt.)

5., "Doki' tmb. (1977. BM. III/II-2-a.)

6., "Havasi Zoltán" tmb. (1984. III/III. Tolna m.)

7., "Dunai András"/"Kovács István" inf. (1966. III/III. Veszprém m.)

8., "Evezős" ügyn. (1951. ÁVH. I/2-a.)

9., "Raszkolnyikov" inf. (1957. BM. Pol. Nyom. Főszt.)

10., "Kocsis Lajos" tmb. (1980. III/III. Csongrád m.)

11., "Tokai" inf. 1958. Pol. Nyom.Főoszt. Hajdú-Bihar m.)

Független Kisgazda Párt:

1., "Virág Benedek" tmb. (1960. Pol. Nyom. Főoszt. Komárom m.)

2., "Róka"/"Rába" tmb. (1957. BM. II/5-a.)

3., "Harcos" ügyn. (1951. ÁVH. Veszprém m.)

4., "Palotás János" tm. (1971. BRFK. Bü. Oszt.)

5., "Nádasdy" ügyn. (1989. III/III. Baranya m.)

6., "Szatmári" ügyn. (1957. Pol. Nyom. Főoszt. BRFK.)

Kereszténydemokrata Néppárt:

1., "Magyar Károly" tmb. (1957. BM. II/5-a.)

2., "Tatár" tmb. (1972. BM. III/III.)

Szabad Demokraták Szövetsége:

1., "György Péter" tmb. (1985. III/III. Heves m.)

2., "Seres" tmb. (1986. BM. III/III.)

3., "Kenderesi István" tm. (1957. BM. II/5-d.)

4., "Ózdi István" ügyn. (1958. BM. II/5-f.)

5. "Ligeti Kornél" inf. (1959. BRFK. Pol.Nyom.Oszt.)

Megjegyzés:

D. I.-t az Ábrányi Aurél - Struzziero Adalberto - Atkáry Arisztid kémperben (1955-1956) a BM. I. főosztálya beszervezte ügynöknek. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799) Ügynök szerepét 1993-ban egy hetilapban "bizonyos értelemben" elismerte. (Lezáratlan kutatás.)

 Magyar Szocialista Párt:

1., "Csanádi" tmb. (1979. III/III. Csongrád m.)

A FIDESZ frakcióban megjelölt személyek közül azonosításra alkalmast az ÁBTL jelenleg elérhető iratai alapján nem találtam.

Antall József kormánya:

1., "Régant" tm. (1968. BM. III/I-1-a.)

2., "Doki" tmb. (1977. BM. III/II-2-a.)

3., "Dunai András"/"Kovács István" inf. (1966. III/III. Veszprém m.)

4., "Kocsis Lajos" tmb. (1980. III/III. Csongrád m.)

A pártjukat, választóikat, a közvéleményt hidegvérrel, arcátlanul becsapók a következő fontosabb posztokat foglalták el:

- Az országgyűlés korelnöke;

- Az országgyűlés két alelnöke;

- Egy frakcióvezető;

- Egy bizottsági elnök;

- Az Interparlamentáris Unió elnöke;

- Két miniszter;

- Két államtitkár;

- Egy nagykövet;

- A Nemzetbiztonsági Bizottság négy tagja;

Az 1990 előtti rendszerellenes tevékenységükért, 56-os szerepükért felelősségre vont, vizsgálati fogságban tartott vagy bebörtönzött, de az állambiztonsági szervek által beszervezett országgyűlési képviselők, 1990-94:

1., "Kaposvári László", MDF

2., "Harcos", FKgP

3., "Recski", MDF

4., "Evezős", MDF

5., "Magyar Károly", KDNP

6., "Tokai", MDF

7., "Raszkolnyikov", MDF

8.,"Ózdi István", SZDSZ

A jelentéseik tartalma és terjedelme vagy más ok miatt figyelemre méltó néhány hálózati személy:

1., "Virág Benedek" tmb.: Vörös Vince (1911. febr. 23, Kisbicsérd, Tóth Mária)

Vörös Vince

Az országgyűlés alelnöke, az FKgP országos listáján szerzett mandátumot. 1935-ben lépett be az FKgP-be. 1944-ben Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, annak jegyzője. 1945-ben az FKgP főtitkárhelyettese, a Magyar Parasztszövetség főtitkára, a novemberi választásokon pártlistán ismét nemzetgyűlési képviselő lesz. Hat elemit végzett. 1956-ban a Baranya megyei FKgP alakuló ülésén megyei társelnökké választották. 1958-tól az Esztergom melletti kenyérmezői sertéshizlaló telepen brigádvezető, szakszervezeti titkár és a járási népi ellenőrzési bizottság szakértője.

Itt szervezi be 1960-ban kompromittáló adatok alapján "Virág Benedek" fedőnéven Berta Lajos r. főhadnagy a Komárom megyei Rfk. Politikai Nyomozó Osztályának kémelhárító hálózatába, előbb ügynök, majd tmb. 1968-tól Pécsett élt, 1972-ben ment nyugdíjba. 1978-ban átveszi a BM III/III-3-a, amely a társadalomra veszélyes megfigyelt személyekkel és a volt politikai foglyokkal foglalkozott. 6-os kartonja lezáratlan, kódja szerint titkosított hálózati személy, aki feltehetően 1990-ig dolgozott az állambiztonságnak.

Terjedelmes és részletes, jobbára kézzel írt jelentései két kötetben olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Legfontosabb politikai jelentéseit a Magyar Parasztszövetség és a Független Kisgazda Párt vezetőiről, országgyűlési képviselőiről írja, köztük volt: Pártay Tivadar, B. Szabó István,Futó Dezső, Bejczy Sándor, Hám Tibor, Jaczkó Pál, Gyulai László, Kapócs Ferenc, Adorján József, Kiss Sándor, Horváth János, Ibrányi Gyula, Ibrányi Erzsébet, Hamza András, Farkas György, Hajdú Német Lajos, Czupi Bálint, Cséplő Jenő, Patonay Elek, Benárd Géza, L.Szabó Imre, Tompa István, Kelemen Sándor, Czipó László, Kovács József, Dancs József.

Vörös Vince jelentése kisgazda vezetőkről 1960. november 16-án

Nagyobb méretben itt.

Vörös Vince jelentése B. Szabó Istvánról, Pártay Tivadarról és Futó Dezsőről 1960. november 30-án

Nagyobb méretben itt.

Jelent környezetének reakciós elemeiről, így egy csendőr őrmesterről, aki szovjet katonákkal üzletel, nyugatra utazó és onnan hazalátogató gyanús magyarokról, s megbízói utasítására mint bélyeggyűjtő lép kapcsolatba kijelölt külföldi és hazai személyekkel, akik behálózandók a cserepartner szerepében. 1988-89-ben a kisgazda belharcokban a Kovács Béla Politikai Társaság elnöke, az 1989. június 4-i érdi nagyválasztmányon az FKgP elnökévé választották, később a párt örökös tiszteletbeli elnökévé. 1991 novemberétől a parlamentben a Pásztor Gyula, majd a Szabó János vezette kisgazda frakcióhoz csatlakozott.

2., "Havasi Zoltán" tmb.: Szokolay Zoltán (1956. szept. 9, Hódmezővásárhely, Lénárt Éva)

Szokolay Zoltán

Magyar-orosz szakos középiskolai tanár, tanársegéd, költő, a "Dél-Kelet" c. hetilap főszerkesztője. 1985-86-ban a Magyar írók Szövetsége KISZ szervezetének agit.-prop.-titkára. 1988-tól 1989 márciusáig a Fidesz tagja.1989. március 14-től 1990. dec. 15-ig az MDF Országos Választmányának, 1991-ig békéscsabai szervezete elnökségének tagja. Békés megye 1. sz. választókerületéből kerül be a parlamentbe, ahol a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnökének jelöli az MDF.

A Tolna megyei Rendőr-főkapitányság III/III osztálya szervezte be 1984. május 16-án "Havasi Zoltán" fedőnéven, hazafias alapon, eredetileg az ifjúságvédelmi vonalra, kapcsolattartó tisztje: Hajnal József r. főhadnagy. Már egyéves tevékenységének értékelésekor (1985. május 20., Szekszárd)) roppant megvan elégedve vele az állambiztonság megyei vezetése: Eigner György r. alezredes, főkapitány-helyettes és Gál István r. százados, osztályvezető: "A tmb. ellenőrzött, megbízható hálózati személy... az együttműködés során egyre tisztábban látja a belső ellenséges, ellenzékieskedő személyek káros szerepét." „Beszervezése óta folyamatos /napi jellegű/ kapcsolatot tartunk a BM III/III-5-a. alosztállyal, ahonnan az általa szolgáltatott minden egyes információ hitelességét jelezték vissza.”

Szokolay hálózati tevékenységének értékelése 1985-ben

Nagyobb méretben itt.

Szokolay szorgalmasan, szabatosan, részletesen és mindig olvashatóan saját kézzel írta jelentéseit, ügyelve arra, hogy minél több érintett személyt nevezzen meg. Beszámolt a Magyar Írók Szövetsége üléseiről, rendezvényeiről, a fiatal írók József Attila Körének összejöveteleiről, irodalmi körök, asztaltársaságok vitaestjeiről, a részvevők kritikus nézeteiről, így pl. a „Tiszatáj” irodalmi folyóirat körül kialakult helyzetről, a Tokaji Írótáborról, vagy az 1986. június 14-i "Vitahajó" nevű népes irodalmi délutánról a "Sződliget" sétahajón. Szinte minden szekszárdi és paksi értelmiségi rendezvényen jelen van, szamizdatokat gyűjt be és ad át a politikai rendőrségnek. A jelentett ismert személyek között volt - többek között -: Csengey Dénes, Fekete Gyula, Fodor András, Nagy Gáspár, Kunszabó Ferenc, Cseh Tamás, Bertha Zoltán, Csoóri Sándor, Páskándi Géza és Csurka István, s száznál több író, újságíró, filozófus, esztéta, műkritikus és más értelmiségi.

Szokolay jelenti 1986-ban, „Tárgy: JAK folyóirat”

Nagyobb méretben itt.

Emlékezetesen azt is feljelenti, aki autóstopposként segítőkészen felveszi őt Budapestre menve 1985. április 24-én Szekszárd határában. Intésére megáll és felveszi egy 60 év körüli plébános, korábban szerzetes. A paksi benzinkútig viszi el. Szokolay sietve jelenti kapcsolattartó tisztjének, Hajnal főhadnagynak, hogy"erősen szovjet- és kommunistaellenes beállítottságú egyházi személlyel” utazott együtt. A főhadnagy tájékoztatta az egyházi terület elhárítását, amely megtette a szükséges intézkedéseket. Az már a besúgó jellemét mutatja, hogy az MDF után a Kereszténydemokrata Néppártnál tűnt fel, ott politizált.

[1986-ban egyébként egy másik sikeres bölcsésszel erősít a BM. III/III Tolna megyében: Dr. Töttős Gábor szigorúan titkos állományú rendőr főhadnagyot (1954. június 17, Szekszárd, Erdődi Éva) a megyei Rendőr-főkapitányság III/III osztályának „T-19” operatív beosztásába helyezi, egy főoperatív státus terhére. Töttős szt-tiszt (magyar-történelem szakos tanár, könyvtáros, helytörténész Szekszárdon) kinevezési parancs száma: 009/331/86. A rendőr főhadnagy, MSZMP-tag a rendszerváltásig szolgálja titkosan a Kádár-rendszer állambiztonságát, leszerelési parancs száma: BMH. 009/38/90; a titoktartási esküokmányt 1989. december 28-án írta alá.]

1991. december 21-én egy parlamenti szavazásnál Szokolay Zoltán („Havasi Zoltán”) MDF-es szomszédja szavazógombját is megnyomta a sajátján kívül, amiért lemondott mandátumáról 1992. január 20-án. A Belügyminisztériumba távozott, március 1-től Boross Péter miniszter kabinetirodáján dolgozott. Nevéhez fűződik a jobboldali sajtó érdekvédelmi civil szervezet: a Közakarat Egyesület megalakításának kezdeményezése 1991-ben.

3., "Nagy László" tmb.: Szarvas Béla (1959. júl. 20, Eger, Markovics Anna)

Szarvas Béla

Üzemgazdász, könyvvizsgáló, főrevizor, szervezési és számítástechnikai csoportvezető. 1988-ban lépett be az MDF-be, az egri szervezet egyik alapítója és elnöke, Heves megye 1. sz. választókerületében szerzett mandátumot 1990-ben. Előbb a honvédelmi , majd a nemzetbiztonsági bizottság tagja, később a költségvetési, adó-és pénzügyi bizottságnak is; az Interparlamentáris Unió magyar-norvég tagozatának elnöke. 1992-től a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egri szervezetének egyik szervezője, 1992 februárjától a Heves Megyei Vállalkozói Kamara elnökségi tagja.

1980. december 17-én szervezte be Szalontai László r. főhadnagy a Nógrád megyei Rfk. III/III osztályának hálózatába hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. "Nagy László" fedőnéven titkos megbízotti minősítést ért el. Három megye politikai rendőrsége is foglalkoztatta, Nógrádon kívül 1984-tól Szabolcs megye, majd 1986-tól Heves megye. Nyilvántartó kartonja lezáratlan, kódja szerint feltételezhető, hogy a rendszerváltásig aktív hálózati személy volt. A III. állambiztonsági főcsoportfőnökség korabeli igényei és értékelési szempontjai szerint minden bizonnyal nem szerzett olyan kiemelkedő érdemeket, mint Szokolay Zoltán, de kissé szürke és sablonos fogalmazásban megbízhatóan jelentett a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetéből, Nyíregyházáról, a Szabolcs-Szatmár Megyei Moziüzemi Vállalattól, s az Ellenőrzési Főigazgatóság Szabolcs Megyei Igazgatóságáról, 1985-től pedig az egri Építésgazdasági Szervezési Intézetből. Néha országosan is értékes információkkal szolgált, mint például 1982 májusában, amikor a Nógrád megyei III/III osztály így értékelt egyik kézzel írott jelentését: "A tmb. jelentése értékes. Központi értékű információt tartalmaz. A szamizdat irodalom Bp.-i terjesztőivel kapcsolatos anyag nagy figyelmet érdemel, mivel Mizsei és Hunya az MTA munkatársai, Fóti Péter pedig az ELTE Bölcsészettudományi Kar II. éves hallgatója." "Feladata: a Bp.-i személyekkel a kapcsolat elmélyítése, új személyek - akik a szamizdattal foglalkoznak - felderítése." Szalontai főhadnagy, 1982. o5. 05.

Szarvas Béla jelenti 1982-ben, „Tárgy: szamizdattal kapcsolatos”

Nagyobb méretben itt.

 4., "Magyar Károly" tmb.: Dr. Keresztes Sándor (1919. márc.9, Magyarókereke, Kolozs m., Fazakas Erzsébet)

Keresztes Sándor

Jogász, 1944-47 között a BM közigazgatási osztályán dolgozott, 1947-ben a Barankovits-féle Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője, majd az "Új Ember" katolikus hetilap és a "Vigília" kiadóhivatalában ,valamint a Szent István Társulatnál (1963-1989) tevékenykedett nyugdíjazásáig. 1956 novemberében részt vett a Demokrata Néppárt budafoki szervezete újjászervezésében, a "Hazánk" című lap megjelentetésében, az utóbbiban követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását; s kiigényelte a XXII. kerületi MNDSZ-székházat a DNP számára. 1989 márciusában több társával megalapította a Kereszténydemokrata Néppártot, vezette a párt szervezőbizottságát; szeptember 30. és május 27. között a párt elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990-ben a KDNP budapesti listájáról került be a parlamentbe, szeptemberig az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság tagja, akkor kinevezik vatikáni nagykövetnek.

1957 szeptemberében közbiztonsági őrizete alatt terhelő adatok alapján "Magyar Károly" fedőnéven beszervezte a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5 osztályáról (a belső reakció elhárítása) Fogarasi Ferenc rendőrnyomozó hadnagy. Szeptember 30-i, kézzel írt beszervezési nyilatkozatában egyfelől ezt írja: "... az ellenforradalom idején elkövetett hibáim jóvátétele érdekében vállaltam a politikai rendőrséggel történt titkos együttműködést.", másfelől azt, hogy "Tudomásul veszem azt a szóbeli ígéretet, hogy vallásos meggyőződésemmel és erkölcsi felfogásommal nem egyező feladatot nem kapok." (Az utóbbi megfogalmazásért a beszervező tisztet felettese megdorgálta.) Ezek után - tekintettel nyolc kiskorú gyermekére is - kiengedték a közbiztonsági őrizetből. 1957-ben leírja a vele személyes kapcsolatban lévők neveit, 1958-ban még jelent a DNP-nél, az "Új Embernél", a Szent István Társulatnál, a Katolikus Hittudományi Akadémián és másutt dolgozó ismerőseiről, aztán teljesen meghasonlik önmagával, lelkiismereti okokra hivatkozva kéri a kapcsolat megszakítását, s május 30-án titoktartási nyilatkozat aláírása után kizárják a hálózatból.

1973 végén, 1974 elején több aktuális esemény ismét kölcsönösen közelíti a kihűlt kapcsolatot. A Keresztes család útlevélkérelmet ad be Jugoszláviába, ahol találkozni akarnak Nyugat-Németországba disszidált, s ott férjhez ment lányukkal és annak férjével, a Szent István Társulatnál pedig az átszervezés során felcsillan a vezető beosztásba kerülés lehetősége. A BM egyházi elhárítása: a III/III-1 osztály a., alosztálya önkritikusan megállapítja (1974. július 2), hogy a korábbi kudarcnak 1958-ban a kapcsolattartás felszínessége és hiányossága is oka volt a II/5 részéről, Keresztes Sándor pedig "...széleskörű egyházi kapcsolatokkal rendelkező világi személy, római katolikus egyházi körökben országosan ismert. Munkakörénél és emberi tulajdonságainál fogva alkalmas reakciós vezető egyházi személyek körében végzendő hírszerzésre. Lehetőségei a közeljövőben várhatóan bővülni fognak, mivel a Szent István Társulat átszervezése során létesítendő vezető beosztások betöltésénél számításba veszik. Vallási meggyőződését - karrierje érdekében - össze tudja egyeztetni a haladást szolgáló egyházi törekvések támogatásával. Mindszenthy elképzeléseivel már képviselőkorában ellentétbe került, a Mindszenthy-ügy közelmúltban történt lerendezésével egyetért." (Mezey Károly r. őrnagy, dr. Balázs Tibor r. alezredes alosztályvezető.)

Az egyházi elhárítás pozitív várakozását megalapozta Keresztes Sándor 1973. október 17-i levele, mely a "Kiegészítő vonások arcképemhez" címet viselte. Ebben leszögezi, hogy rég elmozdult a lélektani mélypontról, az ország változásai nyomán pedig mind jobban elmélyülő meggyőződéssel szeretne tenni valamit a köz javára: "Szocialista társadalmi rendünket nemcsak tudomásul veszem, de vallásos-, erkölcsi- és keresztény társadalom bölcseleti motivációk alapján igénylem is azt. Meg kell állapítanom, hogy erre az álláspontra fokozatosan jutottam el és ebben segítségemre volt a XX. és a XXII. kongresszus nyomán megindult többirányú folyamat...", "Én a formális megoldás helyett szocialista hazánk és az egyház érdekeinek egyaránt megfelelő, hosszú távú együttélési formájának kialakításáért fáradozom, mely egyház történelmi példává válhat."

Keresztes: „Szocialista társadalmi rendünket…igénylem is”, 1970. okt. 13

Nagyobb méretben itt.

A III/III-1-a illetékesei így számolnak be a jelölt újabb beszervezését megelőző beszélgetésekről: "Lelkiismereti konfliktusba kerülésével igyekezett magyarázni a belügyi szervekhez való korábbi viszonyát. Elismeréssel szólt, hogy ezt méltányolták. Elmondásából kiderült, hogy később több kísérletet tettek a belügyi szervek a kapcsolatfelvételre - de olyan hangon és megengedhetetlen módszerekkel -, ami még inkább taszította. Jelenleg érzi, hogy egyenlő partnerként kezeljük, kíváncsiak vagyunk véleményére, szolgálatait esetleg hasznosítani tudjuk. Alapvető egyházpolitikai célkitűzéseinket hajlandó támogatni." "Meglévő - eddig kielégítetlen - karriervágyát látja elérhető közelségben, amennyiben a Szent István Társulat átszervezése során valamilyen felelős beosztásba kerülne. Igyekszik ehhez úgy igazítani magatartását, hogy a mi támogatásunkat is megszerezze." Végül Mezei Károly őrnagy nyugtázza Keresztes első ténykedését:"Viszonzásképpen mi is részéről megnyilvánuló bizalomnak vesszük, hogy elsőként adott át részünkre olyan dokumentumokat, melyek még felsőbb vezetői, az egyházi hatóságok előtt is ismeretlenek voltak az átadás időpontjában. Ezek nagyban segítettek bennünket, hogy képesek legyünk felismerni, időben kivédeni azok mesterkedéseit, akik akadályt szeretnének gördíteni az állam és az egyház kölcsönösen kialakuló, eredményesnek ígérkező, további együttműködés elé." "Beszervezés után a hálózat ellenőrzését párhuzamos ügynökséggel és "K" ellenőrzés bevezetésével (levélcenzúra - i.cs.) végezzük. Ellenőrzésében részt vesz "Igaz Sándor", "Sipos Péter" és "Tatár" fn. hálózatunk." A dolog érdekessége, hogy "Tatár" fedőnevű titkos megbízottal aztán 1990-ben együtt feszítettek az első szabadon választott országgyűlésben, a KDNP-frakcióban.

1974. július 24-én nyilvános helyen Mezei őrnagy hazafias alapon másodszor is végrehajtotta "Magyar Károly" tmb. beszervezését, aki "Tájékoztatás céljából átadott részünkre egy több gépelt oldalból álló anyagot, melyet a Szent István Társulat alelnöke az elkövetkezendő napokban kíván eljuttatni a Püspöki Kar tagjaihoz." "Lényegében rövid gondolkodás után, meggyőződésből, hazafias alapon késznek mutatkozott az együttműködésre. Erősen kihangsúlyozta a partneri kapcsolatot, melyre önként vállalkozott."

Újabb beszervezési nyilatkozatában - egyebek között - a következőket írja saját kezével Keresztes Sándor: "Alulírott kijelentem, hogy egyetértek a Magyar Népköztársaság és a Római Katolikus Egyház közötti kapcsolat erősítésének szükségességével, s az ennek érdekében történő tevékenységre a belügyi szervek tisztjével történt beszélgetések még inkább elköteleznek. Állásfoglalásaimban ezért ezekben a kérdésekben a jövőben mindig lojális magatartást tanúsítok. Feladatomnak tartom - különösen egyházi jellegű funkcióba kerülésem esetén - az állam és az egyház közös érdekét szolgáló törekvések támogatását. Külföldi kapcsolataimat igyekszem - a valóságos helyzetnek megfelelően - pozitív irányban befolyásolni, a Magyar Népköztársaság ellen irányuló alaptalan rágalmakat visszautasítani. Amennyiben tudomásomra jut, felhívom a belügyi szervek figyelmét az állam és az egyház zavartalan együttműködése ellen irányuló jelenségekre. Önmagamat ilyen tevékenységtől elhatárolom. Önként vállalom, hogy nyugati egyházi és világi személyekkel folytatott tanácskozásaim során a belügyi szerveket érdeklő személyek magatartásáról, tevékenységéről szóban és írásban a valóságnak megfelelő tájékoztatást adok." Útlevélkérelmét teljesítették.

Keresztes: „…a jövőben is mindig lojális magatartást tanúsítok”, 1974. VII. 24.

Nagyobb méretben itt.

Ugorjunk a történet végére. "Magyar Károly" tmb. az 1976. szeptember 15-i találkozón, miután a Szent István Társulatnál tervezett előmenetele megfeneklett, kijelentette, hogy "Erőfeszítései a társulat ügyének rendezése végett nem jártak eredménnyel az egyházi hatóságoknál, az Állami Egyházügyi Hivatal részéről sem kapta meg a remélt támogatást. Megunta az egyoldalú erőfeszítést, a szélmalomharcot. Kilátást sem lát arra, hogy körülötte a helyzet változzon, két év múlva már úgyis nyugdíjba megy."

1977. május 12-én "Magyar Károly" tmb.-t az egyházi elhárítás hálózatából kizárják. A III/III-1-a indoklásában ez áll: "Mint titkos megbízott, hazafias alapon vállalta a velünk való további együttműködést. Munkáját eleinte nagy igyekezettel látta el, de konkrétan csak a társulat vonatkozásában volt hajlandó együttműködni. Itt is ragaszkodott azonban saját koncepciójához. Ez politikailag ütközött az állami elképzelésekkel." A tmb. nyilatkozatában kijelentette, hogy "...kapcsolatunkból eredően hátrányos körülmények közé nem kerültem. Anyagi sem erkölcsi károm nem keletkezett." Kapcsolattartó tisztjéhez: Mezei őrnagyhoz írott levelét pedig szép búcsúmondattal zárja: "Mindig kellemesen gondolok vissza az önnel és főnökeivel való beszélgetésekre, maradok tisztelettel: Keresztes Sándor."

A hálózati személyek lezárt dossziéit idővel egy-egy érdeklődő osztály kikéri az irattárból tanulmányozás és újbóli beszervezés céljából. 1989. szeptemberében a III/III-1-a ismét elővette Keresztes anyagát, ám Budai Miklós r. százados a következő feljegyzéssel tette vissza: "A kizárt hálózat újraszervezését kedvezőtlen személyi tulajdonságai miatt nem tartom célszerűnek."

Arról még nem tudhatunk, hogy az 1990 utáni magyar polgári hírszerzés, az Információs Hivatal támaszkodott-e az új vatikáni magyar nagykövet ("Magyar Károly") szakmai tapasztalataira, széles körű személyes ismeretségére, a Céghez fűződő "kellemes" emlékeire.

5., "Kaposvári László" tmb.: Dr. Vizy Béla (1931. jan.13, Budapest, Ruchti Vilma)

Vizy Béla

Szegedi orvostanhallgatóként kapcsolódott be az 56-os forradalmi eseményekbe, november 6-án a szovjetek Budapesten elfogják és két hónapra a Szovjetunióba viszik, majd Ungvárról hazajutva a szegedi Népbíróság 1958-ban 6 év börtönbüntetésre ítélte. Előzetes letartóztatásban a szegedi Csillag börtönben volt, büntetését a váci fegyházban és a budapesti Gyűjtőfogházban töltötte. 1959 áprilisában amnesztiával szabadult. Három évet a Chinoin Gyógyszergyárban dolgozott segédmunkásként. 1962-ben engedélyezték tanulmányai folytatását, egy év múlva átvehette orvosi diplomáját. Később tüdőgyógyász és röntgen szakorvosi vizsgát tett. Orvosi pályájának állomásai: Rókus Kórház, Vecsés, Szada, Galgamácsa, Balassagyarmat, Nógrádgárdony, Sopron, Délpesti Kórház, Csepel Művek. 1988-ban az MDF XX. kerületi szervezetének elnöke, innen kerül a parlamentbe, ahol a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság tagja, az Interparlamentáris Unió magyar-ír és magyar-norvég tagozatának alelnöke. 1990-től választott elnöke a Pestszenterzsébeti Rk. Főplébánia Egyházközségi Képviselőtestületének, tevékenykedik a Máltai Szeretetszolgálatnál és szervezi a Magyar Cserkészszövetséget.

Vizyt 1960. október 20-án szervezte be terhelő adatok alapján Kuti György r. főhadnagy a BM. Politikai Nyomozó Főosztály belső reakció elhárító osztálya, a II/5-f hálózatába, ahol előbb ügynök, majd sikeres munkája elismeréseként titkos megbízott. Első foglalkoztatási vonalaként a katolikus ifjúsági elhárítást jelöli meg az állambiztonsági nyilvántartás, ám ez a gyakorlatban az első pillanattól kibővül a volt 56-os politikai foglyok, egykori rabtársai felderítésével és megfigyelésével, mindenkor értelemszerűen kiegészül munkahelyei - kezdetben a Chinoin - rendszerellenes elemeinek leleplezésével és egyes katolikus vallási közösségek (így pl. a rákospalotai plébánia) belső "reakciós" szerveződéseinek feltárásával. 1963-ban átveszi a BM. III/III-2-b, 1965-ben a Pest megyei III/III-1, 1968-ban a Nógrád megyei III/II, 1972-ben a Győr-Sopron megyei III/III. Tizenhét évi besúgó tevékenységének terjedelme vetekszik a legnagyobb jelentők (Kiszely István, Kapuy Vitál, Timkó Imre, Szennay József, - valamennyien egyháziak) teljesítményével, Dr. Vizy Béla jelentései 5 kötetben olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.

Mindenütt kitűnő baráti kapcsolatokat alakít ki a politikai rendőrséggel, jellemző, hogy postán küldött nyílt képes húsvéti üdvözlőlapon köszönti 1966 márciusában III/III-as kapcsolattartó tisztjét: Rotter József r. századost, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság címén: "Kedves Jóskám!" "Szeretettel csókol Kaposvári Laci".

Vizy húsvéti üdvözlőlapja kapcsolattartó tisztjének: „Szeretettel csókol Kaposvári Laci”

Nagyobb méretben itt.

Legértékesebb operatív értékű jelentéseinek időszakát (1960-65) így zárja le a BM. III/III-2-b: "A dossziéban elfekvő terhelő, illetve kompromittáló adatok több olyan személyre vonatkoznak, akik jelenleg is aktív tevékenységet fejtenek ki rendszerünk ellen. Operatív értékkel bírnak. Ennek alapján megsemmisítését nem javaslom. Bozsik László fhdgy."

Vizy jelentései operatív értékkel bírnak – állapítja meg Bozsik főhadnagy 1965-ben

Nagyobb méretben itt.

Vizy ügynök tudatosan és módszeresen hálózza be egykori börtöntársait: listát vezet róluk meghatározott mutatók szerint. 1., "Baráti kapcsolatban vagyok vele", 2., "Jól ismerem", 3., "Csupán zárkatársak voltunk", 4., "Tudomásom szerint még börtönben van". Azt persze nem tudja, hogy rajta kívül másokat is beszerveztek a listáján lévők közül, például a "Bányász"/"Szatmári" ügynököt, aki őt is ellenőrzi.

Vizy listája börtöntársairól, csoportosítva, kézzel írva

Nagyobb méretben itt.

Vizy listája börtöntársairól, csoportosítva, gépelve (1. oldal)

Vizy listája börtöntársairól, csoportosítva, gépelve (2. oldal)

Nagyobb méretben itt és itt.

Volt politikai fogolytársairól, mint ellenségekről jelent, elítélő, megbélyegző minősítéseivel néha túltesz az akkori személyzetiseken. Pl. a Chinoinban találkozik Turner Istvánnal: "Turnerrel való ismeretségem a váci börtönben kezdődött... az ellenforradalomban való részvétele miatt elítélték...antikommunista beállítású,... erősen antiszemita, ... kifejezetten nyugatnémet barát, a jelenlegi helyzet megváltoztatását a nyugatnémet revans politikától reméli... meggyőződése, hogy a III. világháború a küszöbön áll, amit USA segítséggel Nyugatnémetország fog megoldani Európában, amely a Szovjetúnió teljes megsemmisítését fogja eredményezni." (1960. március 27.) Szabó Antalt a szegedi Csillagból és a váci fegyházból ismerte, aki most ismét kémgyanús kérdésekkel kereste meg, gyűlöli a rendszert, fanatikus antikommunista, munkanélküli féléve, de feltűnően jól él. Az ügynök hasznos információkkal szolgál a benne teljesen megbízó volt vádlott társáról: Erdei István egykori szociáldemokrata országgyűlési képviselőről is, akit "az ellenforradalomban való ténykedése miatt" nyolc évre ítéltek.

Környezetéről a Chinoinban: "Bakos Mihály igen erősen antikommunista, gyűlöli a rendszert, elmondta, hogy komoly munkája lenne most a csendőrségnek, ha övék lenne a hatalom... várja a III. világháborút és első dolga lesz, hogy pisztolyt ragad és leszámol a kommunistákkal... csak a bosszú jár az eszében."

Vizy: „Bakos Mihály antikommunista, gyűlöli a rendszert…” 1.old.

Nagyobb méretben itt.

Vizy: „Bakos Mihály antikommunista, gyűlöli a rendszert…” 2. oldal

Nagyobb méretben itt.

"Vekerdi József Kádár János csepeli beszédében igazolva látja a rendszer elleni gyűlöletét...kifejtette, hogy újabb bizonyíték arra, hogy az 1956-os ellenforradalomban részt vett személyeket mennyire gyűlölik és soha nem tudnak megbocsátani nekik." (1961. XII. 8.)

Vizy három nagy kárt okozó gyári szabotázs-jellegű cselekményt is jelent, mindhárom elkövetője Gebhardt Mihály, akit így jellemez az ügynök: "... antikommunista, igen erősen antiszemita... többször dicsőítette előttem a Horthy rendszert, mert akkor jobb volt a munkások sorsa, mint ma. Szovjet gyarmatnak nevezi Magyarországot, a Szovjetúniót modern gyarmatosítónak... szerinte Kádár Jánosék a legpiszkosabb hazaárulók." Az állambiztonsági szervek szerint Vizy kitűnő munkát végzett a Chinoinban az ellenséges csoportok feltérképezéséről, kiérdemelte, hogy folytathassa egyetemi tanulmányait és orvos lehessen.

Múlhatatlan érdemeket szerzett a "rákosfalvi plébánián folyó ellenséges tevékenység" leleplezésében. Nagy átkaroló mozdulattal lát munkához, amit 1961. július 28-i jelentése is tükröz: "Az alábbiakban ismertetem Bp. XIV. ker./Rákosfalva/ környékének politikai helyszínrajzát. Köztudomású, hogy a környéken lakók osztályhelyzetüknél fogva reakciós, klerikális beállítottságúak./Vitézi telkek, volt katona, rendőr tisztek./ Ezeknek összefogására a területhez tartozó plébánia vezetői összejöveteleket tartanak volt horthysta katonatisztek lakásán." Visszatérőn jelent Thiry István, Ikvay László, Gyimóthy Károly, Szabó Géza, Emődi László, Tóth József és Vincze Miklós katolikus papokról, s feldolgozza a legveszélyesebb civileket, köztük Abafalvi József Eörs Vezér úti volt horthysta rendőrtisztet vagy a volt MÁV-főtanácsost: Sólyomvári Károlyt, aki "antiszemita, antikommunista, agresszív, egész családja tele van régi társadalmi előítéletekkel, vallási fanatizmussal." "Ebben a rendszerellenes körben a téma mindig ugyanaz: mikor változik meg a kommunista rendszer, mikor veszi át egy új kormány a vezetést, amely klerikális alapon áll" - írja az ügynök, aki biztonságban érzi magát, mert "...engem mindig örömmel fogadnak, tudják rólam, hogy börtönben voltam."

Abafalvi József szállítómunkásként dolgozik, költöztet a Honvédelmi Minisztériumba, ahol talál egy tekercs előhívatlan filmet. Odaadja Vizynek, aki rögtön jelenti a BM. II/5-f alosztályának: "Abafalvi József megkért - mivel tudta, hogy amatőrködöm a fényképészetben - csináljak nagyításokat a filmtekercsről. Én a nagyításokkal várok addig, amíg utasítást nem kapok az Állambiztonsági szervektől a továbbiakra."

Vizy utasítást vár az állambiztonsági szervektől, 1.old.

Nagyobb méretben itt.

Vizy utasítást vár az állambiztonsági szervektől, 2.old.

Nagyobb méretben itt.

Vizy Béla jól kezeli a technikát, magnóra veszi és fényképezi is a megfigyelt Soós László esküvőjét, amelyen megjelent Thiry István szintén ellenőrzés alatt tartott katolikus pap is. Részlet az ügynök jelentéséből: "...Soós egy nacionalista ízű beszédben megemlékezett azokról, akiket az önkényuralom halálba küldött, illetve még most is börtönben tart. Érzelmes jelenetek voltak, amelyeket soviniszta, irredenta versek elszavalása tarkított. Jelen volt Soós barátja Abrudbányai Iván, Gönczöl Dezső (Soós sógora), akik együtt lettek büntetve politikai bűncselekményért 1957-ben az 1956-os ellenforradalomban való részvétel miatt." Az ügynök kíméletlen jelentései megalapozzák a Thiry István római katolikus pap elleni súlyos szankciókat. Jelenti róla, hogy: "Politikai nézetei, elképzelései: Regnum Mariánum, Mária országa! Egy keresztény diktatúrán alapuló politikai rendszer, amely módszerét tekintve klerikális-fasiszta. Thiry dicsőíti a fasiszta rendszert, mint egyedüli jót és célravezetőt... rendkívüli módon antiszemita és antikommunista. Az országban élő papság politikai irányvonalát nem ismeri el, a béke-papok hazaárulók, általában mindenki az, aki ezt a rendszert kiszolgálja." "Kaposvári László" sikeres rákospalotai tevékenységének is köszönhetően a megtorló rendőri intézkedések is olvashatók a levéltári kötetekben: házkutatások, letartóztatások, vádhatósági eljárások, börtönbüntetések, évekig tartó megfigyelések, személyi ellenőrzések, zaklatások.

Vizy tmb. hasonló sikerekkel teljesítette állambiztonsági feladatait Pest-, Nógrád-és Győr-Sopron megyében is.(Volt olyan város, Balassagyarmat, ahol egyszerre három volt elítélt társát - Kiss Tamást, Derzsi Endrét és dr. Guttmann Istvánt - is eredményesen derítette fel, s értékes információkat szolgáltatott róluk. Rádióamatőrként szabadon hódolhatott hobbijának, s még azt is jelenti, ha "...katonai vagy rendőrségi adóállomások által sugárzott adások szövegei nem tartoznak a hivatalos rejtjelezett szövegekhez, pl. nyíltan adnak, tárgyalnak nőügyeket..." Tizenhét évig szolgálta a politikai rendőrséget. Az igazi nagy kiugrás lehetősége azonban a rendszerváltozással jött el a számára.

6., "Róka"/"Rába" ügyn., tk., tmb.: Dr. Balogh György (1919. márc. 19, Debrecen, Garay Mária)

Balogh György

Okleveles közgazdász, kereskedelmi középiskolai tanár, könyvvizsgáló.1949-1986 között az Autó-és Alkatrészkereskedelmi Vállalat /AUTOKER/ főkönyvelője. 1938-ban lépett be az FKgP-be, ahol 1945-től 1948 őszéig főállású politikus. Szervező titkár Zala megyében, ügyvezető elnök Veszprémben. 1947-48-ban Dobi István országos elnök titkára, titkárságának vezetője, majd főtitkárhelyettes. 1956-ban októberében a párt ideiglenes intéző bizottságának titkára. 1989-ben ügyvezető alelnök, az FKgP politikai bizottságának tagja. 1971-1990 között tagja a fővárosi XII. kerületi Tanácsnak és annak Végrehajtó Bizottságába is beválasztják. 1983-tól a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének tagozattitkára, állami és kormányzati kitüntetések birtokosa. 1990-ben az FKgP budapesti listájáról, leánya az országos listáról kerül a parlamentbe. A Honvédelmi Bizottság elnöke, azon belül az ifjúsági nevelési, oktatási, polgári védelmi és a hadiipari üzemek privatizációjával foglalkozó albizottság tagja.

Dobi István

Az állambiztonsági hálózati nyilvántartás szerint 1957. augusztus 30-án szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5-a alosztályáról Zalai Emil r. nyomozó százados hazafias alapon az FKP jobboldali szárnya ellen "Róka" fedőnéven.

Balogh György 6-os kartonja a hálózati nyilvántartásban

Nagyobb méretben itt.

A beszervezés időpontjának két tény is ellentmond, egyfelől az, hogy első jelentését már június 20-án adja, másfelől abban a jelentésben, melyet a BM III/III-3. osztályának vezetője, Agócs István r. alezredes 1968. március 9-én ír Balogh Györgyről egy botrányos ügye kapcsán, a következő szerepel:

"1956-tól 1959-ig ténylegesen segítséget nyújtott, mint ügynök a volt FKP. jobboldali elemeinek felderítésében. 1959-ben a hálózatból kizártuk. A kizárás okai:

- Hírszerző lehetősége leszűkült karrierista jellemvonása miatt. Mindenkivel annyira tartott kapcsolatot, amennyire saját érdeke ezt szükségessé tette. Így volt politikus kapcsolatai elmaradtak tőle.

- Családi körülményei nem tették lehetővé folyamatos felhasználását...a találkozóit - melyek számára fontosak voltak - a figyelmeztetés ellenére is hivatalában folytatta le, így "gyanú" ébredt munkahelyén dolgozótársai között személyét illetően.

Kizárása után, mint társadalmi kapcsolattal találkozunk, időnként figyelmet érdemlő észrevételeket tesz. Jellemében alapvető változás azonban nem tapasztalható. Változatlanul karrierista, mindenekelőtt saját érdekeit és személyét tartja szem előtt."

A jelentés végén: „Egyetértek: Harangozó, III. 9.”

A III/III jellemzése Baloghról: „…karrierista, mindenekelőtt saját érdekeit és személyét tartja szem előtt”, 1.old.

A III/III jellemzése Baloghról: „…karrierista, mindenekelőtt saját érdekeit és személyét tartja szem előtt”, 2.old.

Nagyobb méretben itt és itt.

6-os kartonja szerint viszont csak 1960. szeptember 5-én zárják ki dekompromittálódás miatt. Ám a hivatalos bejegyzés szerint 1982. október 10-től ismét foglalkoztatja a BRFK III/III-a alosztálya, feltehetően már "Rába" fedőnéven és tmb.-ként. Kartonja lezáratlan, kódja szerint a rendszerváltozásig élő hálózat.

A nagy tekintélyű Pártay Tivadar, aki szintén ügynök "Budai" fedőnéven, 1956. december 13-án ajánlásokat tesz a koalíciós kormányzásra készülő FKgP vezetésére, a kormányzati munkában részvevőkre, s a Hazafias Népfront elnökségébe küldendőkre. Pártay már tudja Kádárék elvárását, ezért a baloldali csoportosulás tagjait hozná helyzetbe. "FKgP, elnök: Dobi István; alelnökök: Bognár József, Ortutay Gyula, Z.Nagy Ferenc (többek között); főtitkár-helyettes: Balogh György. A kormányban: Bognár József kül- , vagy kereskedelmi minisztérium, Ortutay - népművelés, Balogh György közlekedés és postaügy. A HN elnökségébe 6 főt: Dobit, Ortutayt, Bognárt, Baloghot, Kovács Bélát és Z.Nagy Ferencet." (A favorizált Dobi csoporthoz tartozott még: Szabó Kálmán, Cseh-Szombathy László, Dancs József, Szabó Elek, Pesta László, Barcs Sándor, Oltványi Imre, Mihályfi Ernő és mások.)

Pártay 1957. január 9-én "politikai és szakmai értékek" szerint három csoportba sorolja a számításba jöhető vezetőket. Balogh a második csoportba kerül, de 1957. január 29-én Pártay az FKgP lehetséges vezetői - az első 33 - között már nem említi Baloghot.

"Róka" ügynök 1957. június 20-án így kezdi első, 10 oldalas jelentését: "Aki egyszer a politikát megkóstolta, az nem mond le arról az igényéről, hogy ha lehetősége nyílik rá, ismét ne folytassa." Október 23-tól november 4-ig tekinti át a párton belüli kaotikus állapotokat, a vezető posztokért való tülekedést, a különböző irányzatok harcát. Soraiból kiderül: október 29-től napi kapcsolatban állt Dobi Istvánnal (aki aztán 1959-ben belép az MSZMP-be), a bizalmasabb ügyekről személyesen számol be, a fontos döntések előtt kikéri véleményét. A Semmelweis utca 1. sz. alatti kisgazda központban "Október 31-én, szerdán reggel ült össze az első intéző bizottsági ülés. Az ülésen dr. Balogh György kivételével mindenki jelen volt. Balogh Dobinál volt a parlamentben" - jelenti magáról, s szerepéről "Róka", aki Pártayval együtt Tildy-ellenes volt; Dobi és Tildy között a látszat ellenére is feszült a húr, s Tildy sem kedvelte Pártayt; a pártnak gyakorlatilag a Parlament és a Semmelweis utca között kellett ingáznia. Balogh szembe kerül Kovács Bélával és id. Antall Józseffel is, aztán Pártayval is. Dobihoz Z. Nagy is bejár, tőle Pártayhoz kerülnek az információk, melyeket ő hasznosít, manipulál a legjobban. "Róka" viszont pontos névsort ad az állambiztonságiaknak az október 23. és november 3. között a pártközpontban megfordult, az ország minden részéből jött kisgazda politikusokról, csaknem 100 nevet sorol, egyeseket jellemez is, a csoportosulásokkal együtt. 1958. december 19-én "Budai" jelenti: Balogh Ortutayval keres kapcsolatot, aki a legnépszerűtlenebb a jobboldali kisgazdák körében.

Tildy Zoltánnak és Vorosilov marsallnak húzza a cigány a Gundel étteremben

1957. augusztus 27-én "Róka" 18 oldalas jelentést ad "Áttekintés a Kisgazda Párton belül 1940-1957 között kialakult csoportosulásokról" címmel. Leszögezi mindjárt az elején: „…a felszabadulás után a Kisgazda Párt a reakciós elemek kedvelt gyűjtőhelyévé vált. Így volt ez 1945-ben és így indult 1956-ban is.”

Róka” jelenti: „…a Kisgazda Párt a reakciós elemek kedvelt gyűjtőhelyévé vált”, 1957. VIII. 27.

Nagyobb méretben itt.

Ő saját magát a Dobi István-féle ún. paraszti csoporthoz sorolja, amellyel "elég jelentős tömegű párttag szimpatizált", ő az egyetemi vonalon szervezte a pártot. Amikor 1947-ben Nagy Ferenc miniszterelnök Svájcban maradt, s a párt ideiglenes vezetését Dobira bízták, ő rögtön felhozatta maga mellé Veszprémből Baloghot, s rábízta a titkárságát. Az ügynök szerint ezután "A politikai életet Bognár és Ortutay mozgatta", "1949 után a párt belső ügyeit Barcs Sándor és Pesta László vitte." Majd ezt állapítja meg "Róka": "Az ellenforradalom leverése után aztán a hangoskodók egy része disszidált. Az egységes Intéző Bizottság is széthúzott." "Említést érdemel, hogy Balogh - így magáról az ügynök - Dobival is szoros kapcsolatot tartott fenn. Később Baloghon keresztül Pártay is kapcsolatot tart fent Dobival. Ez a kapcsolat azonban március elején megszűnik." (Pártay ezután Z. Nagyon keresztűl tart kapcsolatot Dobival.)

Balogh Dobihoz fűződő viszonyáról és 56-os szerepéről igen érdekes jelentést adott "Daru Mihály" ügynök 1957. november 5-én a Veszprém megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya V. alosztályának. Egyebek között a következőket írja: "Dr. Balogh Györgyöt 1945 óta ismerem. 1947-ben a nagyválasztmány által megválasztott titkár lett, de mint ilyen is személyi titkára maradt Dobi Istvánnak. Tudomásom szerint most is állandó kapcsolatot tart fenn Dobi köztársasági elnökkel. Az ellenforradalom alatt és után is többször találkoztak és az októberi események idején tájékoztatta Dobit, s utasításokat hajtott végre megbízásából... értesüléseim szerint az ellenforradalom idején nagy szolgálatokat tett a BM-hez tartozó embereknek, hogy Budapestről ki tudjanak menni vidékre és ezzel esetleg életüket mentsék. Kisgazda párti igazolványokat adott és hogy vidéken nyugodtan dolgozzanak, pártszervezéssel bízta meg őket. Ezek az emberek nem kisgazda pártiak voltak."

1957. december 10-én a BM. Politikai Nyomozó Főosztályának II/5-a. alosztálya megállapítja, hogy id. Antall József kikkel tart kapcsolatot. A névsorban mindenki a saját nevén szerepel, kivéve a háromszor is csak "Róka fedőnevű ügynökünk"-ként említett Balogh Györgyöt.

„Róka fedőnevű ügynökünk” Antallal tart kapcsolatot, 1.old.

„Róka fedőnevű ügynökünk Antallal tart kapcsolatot, 2.old.

Nagyobb méretben itt és itt.

1959. május 27-én "Somlói" ügynök jelenti a BM. II/5-a. alosztályának: "Balogh György rendkívül törtető ember, állandóan panaszkodik, hogy ebben a rendszerben még azt sem érte el, hogy tanácstag legyen." (Később ez sikerült neki.)

1966. november 3. "Róka" jelenti, hogy lakásán Z. Nagy Ferenc bírálta Dobi Istvánt, aki szerinte alkalmatlan feladata ellátására, már csak régi nimbuszát rombolja.

1966. december 14. BM. III/III-3-a., "Munkaterv": "A volt FKP jobboldali elemei vonalán 1967-ben az alábbi feladatok végrehajtását javaslom:

Ügynökség vonalán tovább foglalkoztatom "Bodrogi" és "Vadász" fn. ügynököket, valamint "Róka" és "Pásztor" fn. tk.-kat. Seres József r. százados." ("Pásztor": Páll Tibor, "Vadász": Szolnoki István, "Bodrogi": azonosíthatatlan - megj.: i.cs.)

1968-ban Balogh vámmentesen akar megszerezni egy autót, s érdemeire hivatkozva, azt kéri a BM.-től, hogy "szolgálati jegyre" adja ki neki a rendszámot. Az illetékesek ezt jogtalan előny kérésének minősítik, miközben nyüzsgésével dekonspirálódott (nem először), kérését megtagadják, s Baranyai György r. ezredes, III/III-as csoportfőnök, a BM III. főcsoportfőnök-helyettese úgy dönt, hogy rendőrhatósági figyelmeztetésben is részesítik.

Balogh III/III-as ügynök ismét dekonspirációt követett el

Nagyobb méretben itt.

Balogh azonban mozgásba hozza MSZMP-s kapcsolatait, fordul a Kádár-titkársághoz is, ("Miután rendkívüli kérésem volt február 26-án, Sándor József elvtárshoz küldtem Benkei András belügyminiszter elvtárshoz írt kérelmemet azzal, hogy amennyiben erre érdemesnek tart a Párt, úgy támogató sorokkal küldje át a címzettnek kérelmemet.")

Balogh György: „…amennyiben erre érdemesnek tart a Párt”

Nagyobb mérteben itt.

Aminek következtében a Központi Bizottság Irodájának vezetője: Sándor József tényleg küldi is a kérést támogató levelet a belügyminiszternek. (Balogh kisgazdának tehát tényleg lehettek érdemei a Pártnál, azaz az MSZMP-nél.) A presztízsharcot elveszti az állambiztonság, a békát le kell nyelnie, Balogh pedig elteszi a levelet, mely így kezdődik: "Kedves Balogh Elvtárs!", s így végződik:"Kívánok Önnek és kedves családjának jó erőt, egészséget! Sándor József."

1971. október 20-án a III/III-3-b. kissé hiányosnak tartja "Varga" ügynök jelentését Dr. Győr Zoltánról, ("Varga"/"Varga Sándor": Dömötör László újságíró, - megj.: i.cs.), ezért Seres őrnagy úgy intézkedik: Dr. Győr Zoltán szándékát "Róka" tk.-n keresztül ellenőrizni kell. Tehát "Róka" még mindig kéznél van. 1982-től pedig tán minden korábbinál fontosabb lesz, új fedőnévvel, új feladatokkal, kipróbáltan és elkötelezetten.

Minden második lépésük szabálytalan volt

Az 1990 utáni politikai elit felkészületlenségét, tájékozatlanságát csak fokozta a törvényhozás tehetetlensége, a belterjes szócséplés, az időrabló viták sokasága. A hegyek vajúdtak és egeret szültek, nyitott kapukat hagyó átvilágítási törvényt, következmények nélkül. A politikai pártok pedig egyre inkább fertőzöttségük fokától függően riadtak vissza az állambiztonsági múlt teljes körű alkotmányos feltárásától. Felelősek azért, hogy máig megmaradt a tisztázatlanság, a bizalmatlanság légköre, a zsarolás, az időzített lejáratás és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége.

A mindenkori szolgálatok pedig nem lehetnek a mindenkori politikai hatalom kézi vezérlésű eszközei. 1990 után sem működtek példás jogállami módon, túl sok esetben folytatták az egy párti diktatúra titkosszolgálatainak gyakorlatát, az információgyűjtés törvénytelen módszereit. Az első ciklus három titkosszolgálatokat felügyelő miniszterének (Boross Péter, Gálszécsy András és Füzessy Tibor) irányítása alatt 1990 és 95 között minden második, összesen 797 környezettanulmány vagy operatív megfigyelés szabálytalan volt. A titkosszolgák csaknem száz alkalommal elmulasztották az eljárások írásbeli elrendelését. A törvényben előírt esetekben nem történt meg az érintett személyek tájékoztatása és a vizsgálati anyag megsemmisítése. Gyakran előfordult, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalt nemzetbiztonsági szempontból teljesen indokolatlan vizsgálatokra használták fel egyéni és politikai céllal. Egyes megfigyeléseket arra fel nem hatalmazott személyek kérésére végzett el egyik vagy másik titkosszolgálat, ilyenkor elég volt egy kormánytagra vagy pártvezetőre hivatkozni. Az Antall- és a Boross-kormány saját kritikusaira legalább akkora figyelmet fordított, mint az ellenzékre. Kutatás alanya lett például egy, az MDF belső ellenzékéhez tartozó parlamenti képviselő és egy keresztény szakszervezeti vezető is. Jelentést készítettek az MSZP egyik vezetőjéről, majd amikor az egyik miniszternek peres ügye lett korábbi üzlettársával, elérte, hogy megvizsgálják annak környezetét. Egy magas rangú tisztségviselő biztonsági eljárásnak kívánta alávetni egy hozzá közel álló személy szexuális partnerét, mintegy magánnyomozó-irodaként kezelve az NBH-t.

Gálszécsy András

Füzessy Tibor

Az új szolgálatok keresték helyüket, kapcsolataikat, de nehezen találták, ezért egymással is ütköztek. Régi és új vezetők egyaránt kihasználták az egymással marakodó, a többpárt-rendszerű működést tanuló pártok gyenge pontjait, időnként csúnyán megvezették őket. Szubjektív és ellenőrizhetetlen, elvtelen és üzleti kapcsolatok alakultak ki. Késett a koordináció, a feladatok nem voltak összehangolva: a titkosszolgálatok és a rendőrség is meg akarta szervezni például a határesetnek számító szervezett bűnözés vagy a kábítószer- és fegyverkereskedelem elleni harcot. Folyamatos volt a vita és a rivalizálás a terrorelhárítás területén az NBH, a rendőrség és az Interpol között, súlyos zavar mutatkozott a kábítószer-fronton, a kiemelt objektumok (repülőtér) védelménél és az elburjánzott embercsempészet felszámolásánál. A budapesti kamionterminállal kapcsolatban kirobbant botrány jól mutatta a teljes káoszt, azt, hogy a cég volt és új emberei időnként és helyenként egymás ellen dolgoznak, eladják magukat, s a kirúgott vagy önként távozott tisztek rögtön ajánlatot kapnak a bűnözőktől, van, aki el is fogadja.

"Magánfedésben pártokat is kiszolgálunk!"

Az NBH első főigazgatóját, a szakma szégyenének tartott Nagy Lajos ezredest, volt III/I-es hírszerzőt, a BM karhatalom egykori harcosát, saigoni és New-York-i megbízottat, aki moszkvai továbbképzéssel példásan együttműködött a baráti KGB-vel, 2005. február 28-án életművéért Mádl Ferenc köztársasági elnök - Kiss Péter kancelláriaminiszter előterjesztésére - egyszerre két rendfokozatot ugorva vezérőrnaggyá léptette elő, pedig a "nagy hazug" körül akkor már bűzlöttek az üzleti ügyek, melyekben az S-Komplex-től az Apró klánnal az Együtt Egy-Másért-ig jutott el. 2005-2007 között végighazudta a magyar sajtót és egyes tévéműsorokat, melyekhez mindig akkor hívták, amikor a politikának szüksége volt rá.

Mádl Ferenc két rendfokozattal lépteti elő Nagy Lajost

A második parlamenti ciklusban kezdődött a szolgálatok felhígulása, a régi kipróbált szakemberek az újgazdagok érdekszférájába tartozó vállalkozásokba mentették át kapcsolati tőkéjüket, szaktudásuk először a biztonsági és biztonságtechnikai piacon kezdett kamatozni. Aztán kiderült, hogy a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs bázis a politika gazdasági-pénzügyi holdudvarában még jobban gyümölcsöztethető; s kamatozott is az információk adásvétele és cseréje, a bizalmas értesülések gyűjtése nyílt és titkos eszközökkel. A folytatásban pedig: üzleti hírszerzés és elhárítás, titokszakértés, magánnyomozás, őrzés-és védelem, pénznyerő automaták üzemeltetése, milliárdos üzletemberek vállalkozásainak, személyes háttérügyeinek intézése. Kiérdemelt és megszolgált jól fizető, zsíros állások. "Magánfedésben pártokat is kiszolgálunk!" jelszóval. "Mi ott vagyunk a nagy politikai gazdasági-pénzügyi erőháttérben - változatlanul!" A versenyelőnyt a múltban való jártasság jelenti. Az áprilisi választások után az új nemzeti hatalomnak el kell döntenie: a politikai befolyásolási lehetőségeket tekintve hol húzódik a határ az állami és magántitkosszolgálatok között? A magyar törvényhozásnak pedig arról kell döntenie: mennyiben írja felül vagy korlátozza valamennyi szolgálat azon meggyőződését, hogy ők nemcsak eszközei, hanem alakítói is a politikának? Ma még zavaros és hazug válaszokat kapunk legalább két alapvető kérdésre: mi a különbség a gyakorlatban az állami és az alternatív titkosszolgálatok között, s az alternatív cégek nyújthatnak-e illegális szolgáltatásokat politikai célokra?

Az egykori állambiztonsági hálózati személyek és hivatalos kapcsolattartóik a mai napig nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből, s közülük válogat mindegyik négyévente jövő-menő kormány, politikai döntéshozó, elfogadva, sőt igényelve nyílt vagy elvtelen szolgálataikat. A hivatásos állomány tagjainak 31 százaléka volt MSZMP-tag az 1957-1990 közötti időszak átlagában. Az elhintett legenda, miszerint párttagot nem lehetett beszervezni a hálózatba (…”mert Kádár elvtárs nem engedte”) átlátszó hazugság volt, valójában a hálózati személyek kb. 20 százaléka volt MSZMP-tag, akik közül persze elsősorban a megtévedteket, a szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetőket, a zsarolhatókat szervezte be a BM. III. Állambiztonsági Főcsoportfőnökségének valamelyik csoportfőnöksége.

A mai nemzetbiztonsági szolgálatok örökölték elődeiktől a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs monopóliumot, melyről maguktól nehezen vagy sohasem fognak lemondani. Ez megnehezíti és lelassítja a történészek, a levéltári kutatók munkáját, eredményeik nyilvánosságra hozatalát, s az áldozatok információs kárpótlását. Ám egy elszegényedett, szellemileg, lelkileg, fizikálisan és morálisan is leépülő, közömbös társadalomban is alapvető jogunk, sőt kötelességünk, hogy megismerjük saját történelmünket, annak sötét lapjait is. Azokat t is, amelyeket ma is takargatnak, elrejtenek előlünk. A jogos közérdek előbbre való, mint az egyén érdeke a névtelen titkolózáshoz. A volt szocialista országok többségénél az állambiztonsági besúgók neve ma közérdekű adatnak számít. Nálunk is ez következne az alkotmányból és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényből, s már rég nemcsak a tudományos kutatómunka eredményeként kellene megismerniük az embereknek történelmünk e sötét fejezeteit. Kikerülhetetlen alkotmányos kérdés annak kimondása vagy cáfolata, hogy az állambiztonsági iratok a Magyar Köztársaság kikiáltásával automatikusan elvesztették titoktartalmukat. Kulcskérdés továbbá az is, hogy maradhatnak-e olyan iratok a működő szolgálatoknál, melyeknek számukra nincs ügyviteli értékű, aktív nemzetbiztonsági érdek nem fűződik hozzájuk. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak nem a politikai hatalmat, hanem a nemzetet és annak polgárait kell szolgálniuk - végérvényesen. Nem lehet nyugodt a jövőnk, ha nem tiszta a múltunk!

Dr. Ilkei Csaba

tudományos kutató,

További részletek: http://kuruc.info/r/9/56499/#ixzz1qmu1X944

Állambiztonsági jegyzetek 1990-ből - A BM III. 

Főcsoportfőnökség vezetői a 

Nemzetbiztonsági Bizottság zárt ülésein

A parlamentbe bekerült politikai pártok programjaiból az derül ki, hogy változatlanul - immár 20. éve - nincs nemzetbiztonsági koncepciójuk: a valóság elmélyült elemzésén alapuló stratégiájuk, s elméletileg kellőképp alátámasztott cselekvési tervük a tovább már nem halasztható gyakorlati lépések mielőbbi megtételére a nemzet hosszú távú érdekeinek megfelelően.

A rendszerváltás óta eltelt időszak súlyos adóssága az átmentett állambiztonsági múlt teljes körű feltárása.

Az 1990 utáni politikai elit felelőssége, hogy 20 év elteltével is megmaradt a jogállamisággal ellenkező tisztázatlanság és bizalmatlanság légköre, a zsarolás, az időzített lejáratás és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége.

Az egykori állambiztonsági hálózati személyek - akárcsak hivatásos kapcsolattartóik - nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből.

A mai nemzetbiztonsági szolgálatok örökölték elődeiktől a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs monopóliumot, melyről maguktól nehezen vagy sohasem fognak lemondani. "Aktív nemzetbiztonsági érdek" címszó alatt azt tartanak vissza, amit csak akarnak.

1990 óta minden olyan kísérletet jégre vittek, amely a volt állambiztonsági főcsoportfőnökség 1990 előtti teljes hálózati és hivatásos névsorának, valamint iratainak nyilvánosságra hozataláról, korlátlan levéltári megismerhetőségéről és az áldozatok információs kárpótlásáról szólt.

Minden párt gyűjtögetett már más pártok ellenében kompromittáló dokumentumokat, minden párt vagy annak holdudvara elő tud húzni váratlanul leleplező iratokat a magánarchívumából, amelyeket időben kimazsoláztak és spájzoltak kritikus pillanatokra.

A szolgálatok gyakran megvezették a politikusokat, a lebeszélő emberek mindig megindultak, amikor kellett, a politikai pártok fertőzöttségük fokától függően rettentek vissza a jogi lépések következetes végigviteléről, például akkor, amikor alkotmánymódosítással kellett volna garantálni a közérdekű nyilvánosság elsőbbségét a jogtalan magánérdekkel szemben. Kijátszották az átvilágítási törvényt, menekülő kiskapukat nyitottak.

A jogi következetlenség miatt nem sikerült szinkronba hozni a rendezés alapvető kritériumait: a közérdekű adatok nyilvánosságát, az állami és szolgálati titok védelmét, a személyes adatok védelmét, a levéltári szakmai szempontokat, a tudományos kutatás szabadságát és a nyilvánosságra hozatal módját.

Nemcsak a pártok takargatják kritikátlanul, beismerés és konzekvencia nélkül, farizeus módon a bűnöket. Nem működik az állampolgár kontrollja sem. Az elszegényedő, gyűlöletre hangolt ember morálisan is leépül egy megosztott, kétpárti országban. Az ellenséges pártot jobban gyűlöli a besúgó bűnösségénél, ezért, ha választania kell, inkább a besúgóra szavaz. Az ezzel kapcsolatos társadalmi jelenségek sora így egyre bővül: erkölcsi relativizmus, cinizmus, nihil, közöny, szubjektivizmus és önkény. "Az én ügynököm vétlen áldozat, bezzeg a te ügynököd egy mocskos gazember!" 

Akik papírt lobogtatnak, hogy őket átvilágították, s nem találtak semmit, azok is keveset bizonyítanak. Csupán annyit, hogy nem voltak nyilasok, karhatalmisták vagy III/III-asok. De ettől még lehettek: III/I-es hírszerzők, III/II-es kémelhárítók, katonai hírszerzők és katonai elhárítók, szigorúan titkos tisztek, T (titkos) -lakás gazdák, fogdaügynökök. Sőt, lehet, hogy III/III-asok voltak, de az átvilágító bíráknak akkor és ott a négy irattári bizonyítékból (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, kézzel írott jelentés, pénzügyi bizonylat) nem állt rendelkezésére legalább kettő, csak egy, s a beszervező, a kapcsolattartó és a vonalvezető állambiztonsági tiszt vallomása sem volt meg vagy nem volt terhelő, ebben az esetben az átvilágító bírák kénytelenek voltak érintetlenséget igazoló papírt kiállítani.

Az ügynöktörvény halogatásával, toldozgatásával-foldozgatásával nem lehet kikerülni a négyévenként változó politikai érdekek mókuskerekéből; a jognak a történeti valóságon, a társadalmi igazságosságon és az alkotmányos értékeken kell alapulnia; a húsz esztendeje elmulasztott alapvető rendezés célja csak a nemzet hosszú távú érdekeivel összhangban határozható meg.

A mindenkori szolgálatok nem lehetnek a mindenkori politikai hatalom eszközei. Valójában a polgárok és a nemzet biztonságán kéne őrködniük, de hát - tudjuk - ma sem működnek maradéktalanul jogállami módon, komoly alkotmányos aggályok merülnek fel lépten-nyomon.

Néhány hete publikáltam „A behálózott első szabadon választott magyar országgyűlés” című tanulmányomat arról, hogyan lettek 1990. május 2-án az új rend képviselői volt ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak; a 386 megválasztott országgyűlési képviselő között legkevesebb 25 állambiztonsági hálózati személy, akiket oda küldtek vagy akik küldés nélkül is jól érezték a hallgatólagos támogatást, nemkülönben azok, akiknek már volt valamilyen kapcsolatuk a titkosszolgálatokkal, mégis morális gátlás nélkül, veszélyérzetüket elaltatva tűntek fel a másik oldalon valamelyik rendszerváltó párt színeiben.

A 25-ös létszám nem teljes, mert a mai napig nem ismert, nem kutatható a III/I-es polgári hírszerzés, továbbá a katonai elhárítás és a katonai hírszerzés hálózati nyilvántartása.

A kutatók előtt nem ismertek azok a jegyzőkönyvek sem, melyek a volt állambiztonsági vezetők meghallgatásáról készültek 1990 nyarán és őszén az országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának zárt ülésein.

Ülésezik a Nemzetbiztonsági Bizottság 1990 nyarán

Mivel a meghallgatások tanulságaiból a mai napig nem vonták le a megfelelő következtetéseket az utódok, a most megalakuló Nemzetbiztonsági Bizottság tagjainak figyelmébe ajánlom az üléseken készült jegyzeteimet. (Jegyzetfüzetem néhol hiányos, néhol túl tömörek a megfogalmazások, hiányzik a részletes kifejtés, az előzmény, a megannyi árnyalat, nem rajzolódhat ki minden körülmény; nem voltam gyorsíró, mégis: az első híradás a BM. III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége működéséről, annak is a közérdeklődésre leginkább számot tartó, sokat vitatott kérdéseiről.)

Pallagi Ferenc meghallgatása 1990. július 20-án

Előzetes jegyzetek a meghallgatáshoz


Pallagi FerencPallagi szerszámkészítő technikus volt a Telefongyárban. Apja vitte a BM-be, aki ott nyomdászként dolgozott. 1961-ben műszerészként kezd a BM technikai osztályán. Két év múlva az Újpesti Dózsa KISZ-titkára. 1975-ben a BM pártbizottságának titkára. 1978-ban "a műszerész" a helyére kerül: az operatív technikai kiszolgáló III/V. csoportfőnöke vezérőrnagyi rangban. 1989. május 1-től III-as főcsoportfőnök, a belügyminiszter állambiztonsági helyettese.

Érdekes, amikor 1990. január 5-én Németh Miklós miniszterelnök elhatárolódik a III/III-nál történtektől (Duna-gate, az ellenzéki vezetők további figyelése, lehallgatása), a III/III. hivatalos állományából többen "fellázadnak", nyilvánosságra akarnak hozni 6 oldalon kb. 200 nevet, csupa exponált új politikus és vezető érintettségével. Pallagi ezt nem engedte, kért öt napot azzal, hogy ha nem tudja megvédeni őket, akkor nyilvánosságra hozhatják a listát. Tartotta szavát: január 10-én lemondott. Január 17-én Horváth József III/III-as csoportfőnök is. Január 18-ánHorváth István jogutód nélkül feloszlatta a III/III-at, majd 23-án ő is távozott.

Pallagi fellázadt tisztjeinek listája visszaköszönt két listában is: először abban, amelyet 1990 májusában Németh Miklós adott át Antall Józsefnek, másodszor abban, amely 2005-ben került fel az internetre "Szakértő" aláírással. Ez utóbbi olvasható ma is a www.utolag.com oldalán, 131 nevet tartalmaz, s nem is egészen alaptalanul, mert szinte minden névhez tartozik valamilyen anyag az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, legfeljebb nem annyi (még), amennyit a jelenlegi törvény a "hálózati személy" minősítéshez, az "ügynök" fogalmához megkíván.

Jegyzetek a Nemzetbiztonsági Bizottság meghallgatásán, július 20-án:

Pallagi elmondja:

1., A III-as Főcsoportfőnökség teljes hálózati anyaga megvan számítógépen, hiánytalanul a Lumumba utcai bázison. A kartonos állambiztonsági nyilvántartás is jórészt megvan, igaz, ebből kivette a magáét a megalakult NBH, a katonai hírszerzés és a bűnügyi hálózat. Az 1200 SZT-tiszt anyaga hiánytalanul fellelhető a BM Külügyi Osztályán. De nyilvánosságra hozatala bajt okozna: a., nemzetközi kapcsolatainkban, b., nem maradna autentikus erő a társadalomban, válságot okozna, pl. az egyház volt az egyik súlyponti kérdés, c., mindenütt vákuum és zavar keletkezne, értsd ez alatt azt, hogy a február 14-én megalakult Nemzetbiztonsági Hivatal nemcsak a kémelhárítástól, a III/II-ből vett át hálózati személyeket, hanem a politikai rendőrségtől, a III/III-ból is azokat, akik vállalták a további szolgálatot. Ezek az "aktívak" a névsor nyilvánosságra hozatalával lelepleződnének.

2., A politikai vezetés 1989 nyarától gyakran kérdezett, sőt követelt: "Nem tudtok valami kompromittálót, nincs anyagotok erről és arról az ellenzéki személyről? Szedjetek már össze valamit!"

3., A politikai vezetés tudott az iratok selejtezéséről és megsemmisítéséről. 1989. december 18-án kezdték a megsemmisítést, december 31-ig be akarták fejezni, de nem győzték jegyzőkönyvezni, ezért december 22-én abbahagyták a jegyzőkönyvvezetést és attól kezdve nyom nélkül folyt a darálás és az égetés. A "Szigorúan titkos, különösen fontos!" jelentéseket megkapták a politikai vezetők, elolvasás után vissza kellett volna küldeniük, de csak a fele küldte, Korom Mihály például szinte soha.

4., A 6-os nyilvántartó kartonhoz három aláírás kellett: a beszervező tiszté, az osztályvezetőé és a vonalvezetőé. Egy-két tiszt próbálkozott év vége felé mennyiségi alapon sikeresnek látszani: lám, mennyi ügynöke van, kartont keríthetett, nevet is írhatott rá, de a csaláshoz még két tiszt kellett volna. (Mint az Operatív Nyilvántartó Osztályon annak idején nekem elmondták: legalább 4 helyen 8 ember szeme láttára kellett volna a hamis anyagnak átmennie, s ez nem történt meg soha. Az említett 3 hivatásos tiszt, a kézi és gépi nyilvántartás, a BM Személyzeti Főosztálya, a BM Pénzügyi Főosztálya, később a Főcsoportfőnökség Titkársága (külön kis számítógép), végül a felügyelő államtitkár titkársága (ide is egy számítógépet vittek be) megkerülhetetlen kontrollpontok voltak. Az SZT-tisztekről nem 6-os karton készült, nyilvántartásuk a BM Külügyi Osztályán történt.

5., Rögzítették a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság és a Minisztertanács üléseit is, de úgy, hogy a rögzítő nem hallgathatott bele, mert azt a gép rögtön jelezte volna.

6., Az Aczél György-Harangozó Szilveszter vonal zárt világ volt. A megrendelt anyagok nem írásban, hanem szóbeli megbeszélések alapján készültek.

Harangozó Szilveszter meghallgatása 1990. november 1-jén

Előzetes jegyzetek a meghallgatáshoz


Harangozó SzilveszterÖsztönösen a szovjet csapatok mellé szegődött. Húsz éves korában feljelenti az osztálytársait az ÁVH-nál, amelynek ez úgy megtetszik, hogy biztatják: adja be az önéletrajzát a céghez. 22 éves korában (1951) a Baranya megyei ÁVH-kirendeltség vezetője hadnagyi rangban. Egy év múlva már Péter Gábor titkárságát vezeti. A kulturális elhárítás területén szerzi legfőbb érdemeit. Közvetlenül tartotta például Szakáts Miklóst ("Cyrano"), Szepesi Györgyöt ("Galambos"), Nagy N. Péter akadémikust ("Borisz"), de foglakozott Szabó István ("Képesi György") jelentéseivel is. 1965-ben már ezredes. Ekkor kezdődik intenzív kapcsolata Aczél Györggyel. 1977-től III/III-as csoportfőnök, egyben a főcsoportfőnök első helyettese. 1985. január 1-től III-as főcsoportfőnök, altábornagy, belügyminiszter-helyettes (56 éves). Élete egyetlen nagykudarcélménye, hogy elkezdi, de nem képes befejezni sem az ELTE bölcsészkarát, sem a jogi karát.

Állandó tagja volt a KB operatív bizottságának, amely döntött az ellenséges személyek ügyében. Rejtélyes és zárkózott volt, soha senki előtt nem nyílt meg, soha senkinek nem adott interjút. Ellentmondást nem tűrt, parancsai megfellebbezhetetlenek voltak. Negyven éven át alkalmazkodott a pártelithez, 1989. április 30-án vonult nyugállományba.

Jegyzeteim a Nemzetbiztonsági Bizottság 1990. november 1-jei meghallgatásán:

Harangozó elmondta:

1., Aczélhoz érzelmileg kötődött annak letartóztatása óta. Informális kapcsolat volt. Elismerte: pártirányítás volt.

2., Nem kerülhetett senki hamisítással kartonra! (Felesége az állambiztonsági nyilvántartó helyettes vezetője volt.) Olyan előfordult, hogy valaki nem adott írásos jelentést, de szóbeli elmondását lejegyezték, magnóra vették és szabályos jelentést készítettek belőle, amit végül aláírattak vele. A beszervezési folyamat: környezettanulmány, beszervezési javaslat, titoktartási nyilatkozat aláírva, 6-os karton, kézi, majd gépi nyilvántartás. Az SZT-tiszteknél számjel-kódos nyilvántartás volt a BM Külügyi Osztályán. Párttagot is be lehetett szervezni engedéllyel. Ha a hálózati személy belépett a pártba, legtöbbször megszakították vele a kapcsolatot. A pártközpontot nem ellenőrizhették.

/A kartonhamisítás kizárása azért volt fontos a legilletékesebb vezetők részéről, mert Nagy Lajos ezredes, a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója, aki mindössze félévig töltötte be ezt a posztot 1990-ben - 1970-től III/I-es hírszerző Saigonban és New-Yorkban, fedőneve: "Fenyő", a Szovjetunióban kapott továbbképzést - igen kártékony volt az új rendszerre, vezetésével történt a szolgálat és a hálózat átmentése, amikor kompromittáló iratok tűnnek el ezres nagyságrendben. Nagy Lajos még 2002. augusztus 9-én is azt próbálta elhitetni a Nap-kelte adásában, hogy lehetett hamis kartont készíteni valakiről, manipulálni. Pl. ha valakit nem tudtak beszervezni vagy beszerveztek, de rögtön felfedte magát, annak a 6-os kartonját betették egy olyan hálózati személy kartonja helyett, akit meg akartak menteni attól a veszélytől, hogy később kiadják a következő rendszernek. Ezért is erősítgeti, hogy "nem hitelesek ezek a nyilvántartások." De azt is kijelenti a hálózati személyek kapcsán: "...a legfontosabbak esetében igyekeztünk eltüntetni a rájuk vonatkozó dokumentumokat..." Ebbe is próbált belekapaszkodni Dr. Boros Imre, az Orbán-kormány minisztere, a D-8-as rendőr százados főoperatív, szigorúan titkos tiszt – 1989. március 1-től 1990. március 31-ig a BM III/II-8-as osztályán, kinevezési parancs száma: 009/29/89, saját kérésére nyugállományba helyezve, nyugdíjáról lemondott - amikor a tv-interjú szövegét saját védelmében benyújtotta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához, kérve, csatolják helyesbítésként az irataihoz.

Azt a legendát kellett tehát erősíteni, hogy a nyilvántartások megsemmisültek, illetve hamisítottak, ugyanakkor elszólta magát Nagy Lajos: a legfontosabb ügynökök esetében igyekeztek eltüntetni a rájuk vonatkozó dokumentumokat./

3., Harangozó egyértelműen kimondja: a hálózati embereiket beépítették az ellenzéki pártokba!

4., Az új kormánynak mielőbb új és kiterjedt szolgálatokra van szüksége, nem lehet felderítés nélkül dolgozni, a kormánynak például tudnia kellett volna a taxisok előkészületeiről. (Utalás a taxisblokádra.)

5., Feljegyzés az ülésről jegyzetfüzetemben: "Harangozó elutasító a felelősségét firtató kérdéseknél, ilyenkor esküjére és az állami, szolgálati titokra hivatkozik. Titokba burkolózik a lényegi témaköröknél, de mintha leépült lenne: csak a rövid kérdéseket érti, azokra rövid válaszokat ad, a bonyolultakat nem fogja fel vagy elfelejti az eredeti kérdést. Leegyszerűsít mindent. A sorsába beletörődött magabiztos ember. Tudja, nem lesz bántódása, nem lesz komoly felelősségre vonás."

Harangozó Szilveszter meghallgatása a Nemzetbiztonsági Bizottságban

Horváth József meghallgatása 1990. november 22-én

Előzetes jegyzetek a meghallgatáshoz


Horváth József1949-ben kerül az ÁVH állományába, a karhatalomhoz. 1956. november 7-től az I. forradalmi karhatalmi ezredben szolgál, Kádár testőrségének tagja. 1959-től a BM belső reakcióelhárításához kerül, előbb az igazságügyi, majd a kulturális területen, a III/III. megalakulásától a csoportfőnökségen dolgozik, 1985-től csoportfőnök. A pártbizottság aktív tagja, a BM "héjájának" tartották, a "munkáspolitika", az erős kéz híve, a legnagyobb hazudozók és félrevezetők egyike.

Jegyzetek a Nemzetbiztonsági Bizottság 1990. november 22-i meghallgatásán:

Horváth elmondta:

1., Ilyen régen nem fordulhatott elő: félóráig keringett a parlament körül, míg beengedték...

2., A felügyelő államtitkárnál is volt nyilvántartás, egyetlen nő intézte. Kérdésemre: igen, lehet, hogy mikrofilmre is vitték a hálózati névsort. (A Bűnügyi Technikai Intézetben.) Az "F" figyelő karton két irányú volt: leleplezésre vagy beszervezésre. (Saját jegyzet: 1990 őszén azt hallottam, hogy előkerült egy viaszlemez is, amelyen egy hang folyamatosan olvassa a hálózati névsort.)

3., Az ellenzékkel szemben az "aktív intézkedések osztálya" és a vizsgálati osztály lépett fel.

4., Pénzügyi ellenőrzés negyedévenként volt, de az ellenőr hálózati neveket nem látott.

5., A szocialista országok ellen tilos volt a hírszerzés, de mégis volt, csak az ügynököket eldugták a III/III-ba vagy az SZT-tisztek közé.

6., Ő dolgozta ki 1989 őszén a szolgálat átmentését a NBH-ba, illetve az Információs Hivatalba, de ezt később nem pontosan úgy hajtották végre, ahogyan ő megtervezte.

Más vezetők meghallgatása a Nemzetbiztonsági Bizottságban 


Csikós József ezredesTermészetesen más felelős vezetőket is meghallgatott a Nemzetbiztonsági Bizottság. Így például Csikós József ezredest, aki egészen 1995-ig (!) volt a BM Adatfeldolgozó Szolgálatának vezetője, tehát Boross Péter és Kuncze Gábor miniszterek is kamatoztatták óriási ismeretanyagát. 1990. november 29-én a távol lévő belügyminiszter, Horváth Balázs nevében ő fogadta - Bosánszky Lajos miniszteri kabinet-főnökkel és az irattári főosztály vezetőjével, Scherschli Sándorral - a Nemzetbiztonsági Bizottság 8 tagját, akik látogatást tehettek a legféltettebb iratokat őrző földalatti páncélteremben. Csikós 1995 után az Energol Rt. vezérigazgatójaként híresült el és állt bíróság elé.


Nagy Lajos ezredes,
az NBH első főigazgatója 1990-benMeghallgatta Nagy Lajos ezredest, aki csak 1990 októberéig töltötte be a nem neki való főigazgatói posztot, e sorok írója is azok közé tartozott, aki az MDF-frakció nyilvánossága előtt követelte mielőbbi leváltását Antall Józseftől és Boross Pétertől. Távozása után az üzleti életbe vonult vissza: az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Kft.-ben, majd Rt.-ben együtt dolgozik több egykori magas rangú titkosszolgálati vezetővel. Alapító tagja volt a fedőszervi feladatokat is ellátó, botrányosan elhíresült Együtt Egy-másért Alapítványnak. Nagy Lajos halála előtt többeket, így az 1990-94 közötti Nemzetbiztonsági Bizottság tagjainak többségét alaptalanul gyanúsította meg ügynökmúlttal. Mégis szégyenteljes, kártékony tevékenysége ellenére 2005. február 28-án Mádl Ferenc köztársasági elnök - Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter előterjesztésére - egyszerre két rendfokozattal léptette elő: Nagy Lajos nyugállományú ezredesből egyszerre vezérőrnagy lett!

Meghallgatta a Nemzetbiztonsági Bizottság - többek között - Kocsis Kálmán ezredest, az Információs Hivatal vezetőjét, Dr. Dercze István ezredest, a III/I. volt vezetőjét, Gubicza Jenő ezredest, a Katonai Biztonsági Hivatal (elhárítás) vezetőjét, Kovács János vezérőrnagyot, a Katonai felderítő Hivatal (hírszerzés) vezetőjét, továbbá a belügyminiszternek szintén alkalmatlannak bizonyult Horváth Balázst és a felügyelő munkáját politikai államtitkárként kezdő Boross Pétert, nem különben a volt országos rendőrfőkapitányt, Túrós Andrást. 

Gubicza Jenő ezredes és Kovács János vezérőrnagy

S megjelentek a Bizottság előtt a nevüket és arcukat nem szívesen vállaló terrorelhárítók, belbiztonsági főnökök, az NBH, az ORFK és az Interpol vezető beosztású illetékesei, sőt, egy DEA-ügynök is. Főnökeik előbb ismertetett állításait támasztotta alá az állambiztonsági nyilvántartó osztály vezetője: Csukrán Magdolnaés helyettese, Harangozó Szilveszterné.

A korabeli összkép sötét és zavaros volt: az új szolgálatok keresték helyüket és kapcsolataikat, de nehezen találták, ezért egymással is ütköztek régiek és újak, és mindkét réteg kihasználta az egymással marakodó, a több pártrendszerű működést tanuló politikai pártok és vezetőik gyenge pontjait, időnként csúfosan megvezetve őket. Szubjektív és ellenőrizhetetlen elvtelen és üzleti kapcsolatok alakultak ki. Késett a koordináció, a feladatok nem voltak összehangolva, például a terrorelhárítás területén az NBH, a rendőrség és az Interpol között, súlyos zavar volt a kábítószer-fronton, a kiemelt objektumok védelménél és az elburjánzott embercsempészet felszámolásánál. A budapesti kamionterminállal kapcsolatban kirobbant Hacan-botrány jól mutatta a teljes káoszt, azt, hogy a cég volt és új emberei rivalizálnak, időnként és helyenként egymás ellen dolgoznak, eladják magukat, s a kirúgott vagy távozott tisztek rögtön ajánlatot kapnak a bűnözőktől, van, aki el is fogadja, ezért is a bűnözők időben értesülnek a szervezett akciókról.

(Jegyzetfüzet itt becsukva.) 

Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató

További részletek: http://kuruc.info/r/9/59364/#ixzz1qmuifpmv

Újratöltve: Ávósok - a zsidó dinasztia 

hatalma (betiltott dokumentumfilm 1994-

ből, I., II. és III. rész)

Alábbi cikkünket előrehozzuk, hogy ne maradjon le erről a hiánypótló filmről senki.

Kik is azok az ávósok? Az utóbbi évek irodalmából erre talán már sikerül adekvát választ adnunk. Ám arra a kérdésre, hogy a Magyarországon élő zsidók körében miért tabutéma, illetve miért minősül antiszemitizmusnak az, ha az ávós dinasztiák származását firtatjuk, vagy csak szóvá tesszük, nos, erre a kérdésre a 21. század beköszöntével sem tudtunk válaszolni. Mármint mi, mint a magyar társadalom egésze.

A nemzeti radikális oldal már régóta tudja és próbálja ismertetni hazánk szélesebb rétegeivel, hogy a kommunista diktatúra kialakításában, az ávósok által elkövetett vérengzésekben, a Tanácsköztársaság borzalmaiban, ’56 leverésében és az azt követő megtorlásokban milyen nagy szerepet játszottak a zsidók.

A téma ismertetésének egyik úttörője Chrudinák Alajos, a Magyar Televízió egykori sztárriportere. Chrudinákról sok mindent el lehet mondani, jót és rosszat egyaránt, illetve fel lehet vetni azt is, hogy ő maga is kiszolgálta a kommunista titkosrendőrséget egy időben. Ettől függetlenül munkássága kitörölhetetlen a hazai sajtótörténetből, és visszatekintve az elmúlt húsz év hazai televíziózásának eredménytelenségére, azt nyugodtan kijelenthetjük: hiányzik Chrudinák, hiányoznak a Chrudinákok.

1994-ben, abban az esztendőben, amikor az ’56-os forradalom leverésében és az azt követő megtorlásokban pufajkásként segédkező Horn Gyulát az alapos agymosáson átment magyar nép miniszterelnökké választotta, akkor adták át a Magyar Televíziónak Chrudinák Alajos és Kubinyi Ferenc legújabb filmjüket, „Ávósok – A kommunista párt terrorszervezete” című három részből álló dokumentumfilmjüket. És ebben bizony nemegyszer elhangzik az ÁVH-alapítók adatainak felsorolásakor, „vallása: izr.”. A filmet azon nyomban betiltották. Az erről szóló hírt pedig Kocsis L. Mihály, akkoriban műsorigazgató írta meg Kubinyi Ferencnek. Ha minden igaz, ugyanis az alábbi levelet csak írott formában találtuk meg a világhálón, annak eredeti, beszkennelt példányáról nem tudunk. Ettől függetlenül közzétesszük, bízva abban, hogy olvasóink közül hátha valaki közel állt az MTV belső köreihez abban az időben, és érdemi információval ki tud minket segíteni. (Frissítés: Azóta sikerült megszereznünk, lásd a gépelt változat alatt.)

A levél:

(Kelt Budapest, 1994. március 25. Ikt. sz.: M/69/94. Feladója Magyar Televízió, Kocsis L. Mihály műsorigazgató)

Kubinyi Ferenc történész úrnak

Tisztelt Kubinyi Úr!

Szeretném tájékoztatni arról, hogy az Ávósok I-III. című dokumentumfilm ismétlését, amely a Magyar felmúlt – a törvénytelen szocializmus című történelmi sorozat részeként került sugárzásra a Magyar Televízióban, dr. Nahlik Gábor alelnök úr utasítására vettük ki a műsorból. Tájékozódásom szerint erre valóban az izraelita hitközség, illetve különböző zsidó szervezetek tiltakozására került sor.

Az említett szervezetek és név szerint dr. Schweitzer József főrabbi kifogasolták az ávós tisztek életrajzában a zsidó származás túlhangsúlyozását, amelyre most, a Holocaust 50. évfordulóján különösen érzékenyek zsidó, illetve zsidó származású polgártársaink. Az Alelnök úr a Főrabbi úrral folytatott beszélgetésen végül is akceptálta ezt az észrevételt, s ezért hozta meg a fenti intézkedését.

Arról pillanatnyilag nem tudom tájékoztatni, hogy vajon sor kerülhet-e a sorozatnak egy későbbi, kevésbé érzékeny időpontban történő megismétlésére.

Kérem, fogadja el tájékoztatásom, egyben szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy levelemnek publikálásához semmilyen formában nem járulok hozza.

A fentieket Önnek válaszolva, személyes tájékoztatásul adtam. Megértését köszönve, szívélyes üdvözlettel:

Kocsis L. Mihály (s.k.)

(SzKR nyomán Geyer, Kuruc.info)

És az eredeti levél:

E levél megjelent Kubinyi Ferenc Fekete lexikon c. 1994-ben kiadott könyvében fénymásolatként is.
A könyv azóta természetesen teljesen eltűnt a könyvpiacról.

A film:

És akkor tekintsék meg a film első részét. (A dokumentumfilm három részből áll, mindegyik rész öt videót tesz ki a Kuruc.infón.) Elöljáróban szeretném megismételni: a film 1994-ben készült, az akkori ismeretanyagnak megfelelően a köztelevízió számára. Ne várjon senki tomboló zsidóellenességet, illetve ne rajtunk kérje számon, ha ilyen irányú hiányérzete támad. Ám a ridegen bemutatott tények, a származás nem elhallgatása önmagában is eléggé üt. A második rész szombaton következik.

5/1.- Ávósok 1. rész

http://www.youtube.com/watch?v=Vowv0k5TzgQ&feature=player_embedded

5/2.- Ávósok 1. rész

http://www.youtube.com/watch?v=swlijp5gWL0&feature=player_embedded

5/3.- Ávósok 1. rész

http://www.youtube.com/watch?v=y1zz-Yb1ftA&feature=player_embedded

5/4.- Ávósok 1. rész

http://www.youtube.com/watch?v=lDB8LVN9BTY&feature=player_embedded

5/5.- Ávósok 1. rész

http://www.youtube.com/watch?v=CLboDQ9OFuI&feature=player_embedded

6/1.- Ávósok 2. rész

http://www.youtube.com/watch?v=L9RVn7Mlwds&feature=player_embedded

6/2.- Ávósok 2. rész

http://www.youtube.com/watch?v=ndDxci50c8k&feature=player_embedded

6/3.- Ávósok 2. rész

http://www.youtube.com/watch?v=gv2q66dYtYI&feature=player_embedded

6/4.- Ávósok 2. rész

http://www.youtube.com/watch?v=cVQH7t5SayI&feature=player_embedded

6/5.- Ávósok 2. rész

http://www.youtube.com/watch?v=fnZn6iUP2zk&feature=player_embedded

6/6.- Ávósok 2. rész

http://www.youtube.com/watch?v=fXHjClVys7M&feature=player_embedded

5/1.- Ávósok 3. rész

http://www.youtube.com/watch?v=yl0GLuKHhw8&feature=player_embedded

5/2.- Ávósok 3. rész

http://www.youtube.com/watch?v=CPwDFpIh6sE&feature=player_embedded

5/3.- Ávósok 3. rész

http://www.youtube.com/watch?v=g6iq2Qtuub0&feature=player_embedded

5/4.- Ávósok 3. rész

http://www.youtube.com/watch?v=5ibRI32HAjc&feature=player_embedded

5/5.- Ávósok 3. rész

http://www.youtube.com/watch?v=LOTuIx_ZjVA&feature=player_embedded

Izrael bekebelezné Ciszjordánia hatvan 

százalékát - "a világ majd megszokja"

Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnök egykori irodavezetője, Naftali Bennett tervet dolgozott ki a palesztin állam megalakulása utáni területmegosztásra. Az izraeli politikusok körében és a hadsereg főtiszti karában népszerű terv értelmében a másfél milliós Gázai övezetet Egyiptomhoz, a megszállt Ciszjordánia hatvan százalékát pedig Izraelhez csatolnák.

Naftali Bennett nevéhez fűződik az a tavaly megszületett dokumentum, amely jó példája annak, hogy a palesztinok életterének elrablását valójában a zsidó telepesek ötlik ki, s a mindenkori jeruzsálemi kormányok utasítására a hadsereg és maguk a fölfegyverzett zsidó kolonialisták valósítják meg. A palesztinok szinte teljes kisemmizésére, az államalapításra vonatkozó álmaik szertefoszlatására irányuló „Bennett-tervnek" cinikus módon a „megnyugatás-terv" (תכנית ההרגעה ) melléknevet adták. Naftali Bennett a nevével fémjelzett tervet a megszállt területeken állomásozó izraeli hadsereg magas rangú katonatisztjeivel és a jelenlegi kormányzó pártokkal történt állandó, szoros együttműködés nyomán, velük egyetértésben dolgozta ki.

Naftali Bennett Mielőtt fölemlítenénk a napokban nyilvánosságra került Bennett-terv főbb pontjait, nézzük meg, hogy ki is annak szerzője, Naftali Bennett. Az 1972-ben született izraeli üzletember, politikus és „térképátrajzoló" 2006-2008 között az akkoriban még ellenzéki Binjámin Netanjáhunak, a Likud párt vezérének irodavezetője volt, majd rögtön utána, a nagyfőnök hatalomra jutásakor kinevezték a Júdeai, Szamariai és Gázai övezetbeli Zsidó települések Tanácsának (מועצת יש'ע) igazgatójává. A magyar olvasó dolgának megkönnyítésére hozzátesszük, hogy a bibliai gyökerű Júdeát és Szamariát a modern időkben Ciszjordániának nevezik. Az 1980-ban alakult hosszú nevű szervezet kicsit lerövidült, amikor Izrael fölszámolta a Gázai övezetben kiépített zsidó településeket. A csúcsszervezet összefogja a megszállt területeken épült zsidó telepek polgármestereit, a helyi és körzeti tanácsokat, s legfontosabb célkitűzése a további zsidó telepítés megvalósítása.
Nézzük, melyek a Bennett-terv főbb pontjai, elképzelései. A terv leszögezi, hogy az 1948-49-ben, majd az 1967-es háborúban elkergetett palesztin menekültek közül senki nem térhet vissza a megalakítandó palesztin állam, illetve az újabb határmódosítási elképzelések jóvoltából megnövekedett Izrael területére. Palesztin állam létesülhet ugyan, de annak területe jóval kisebb lehet, mint azt a palesztinok szeretnék, s a cionisták által tervezett palesztin miniállam fölé is úgynevezett „biztonsági ernyőt" vonna az izraeli hadsereg. A jelenlegi izraeli kormánypárti politikusok által elfogadott és helyeselt Bennett-terv értelmében az izraeli hadsereg, a határrendőrség, ilyen-olyan biztonsági- és titkosszolgálat továbbra is akkor és ott hatolhatna be az „önálló" palesztin állam területére, amikor és ahol jónak látja.

Légitámadás után a Gázai övezetben
Naftali Bennett és az általa kidolgozott tervet „szentírásnak" tekintő izraeliek álláspontja szerint, ha az izraeli hadsereg és a fentebb említett szervezetek magukra hagynák a palesztinokat, a létrehozandó ciszjordániai palesztin államalakulatban biztosan fölütné a fejét a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom (حركة المقاومة الإسلامية), pontosan úgy, ahogyan történt a Gázai övezetben az izraeli hadsereg kivonulása után. Mint ismert, demokratikus és szabad választásokon a Hamász kormányra jutott a Gázai övezetben, s ma ő irányítja ezt a palesztin országrészt.
A Gázai övezet és a palesztinoknak megmaradó ciszjordániai miniállam között a Bennett-terv értelmében Izrael nem engedélyez sem légi-, sem szárazföldi kapcsolatot, mert a Hamász eszméi és harcossága átcsaphatna (mintha eddig még nem csapott volna át...) a „nyugalom szigetének" szánt területre is. A Gázai övezetet, s vele együtt az igen nyomorúságos körülmények között, nagy zsúfoltságban élő másfél milliós palesztin lakosságot a terv kidolgozója nagylelkűen Egyiptom oltalmába utalná. A Gázai övezet 1948-tól az 1967-es, úgynevezett „hatnapos háborúig" volt már egyiptomi fennhatóság alatt, ám Kairónak az Izrael által több hullámban oda üldözött palesztinokkal túlzsúfolt terület úgy hiányzik, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Na meg a palesztinoknak sem kell ismét az egyiptomi bábáskodás, vagy, jobban mondva, basáskodás.
A Bennett-terv talán legfontosabb, a jelenlegi és a korábbi vezető izraeli politikusok által is szorgalmazott pontja értelmében az 1967 után Ciszjordániában létrehozott zsidó települések tekintélyes részére egyoldalúan (tehát mások, így a palesztinok megkérdezése és jóváhagyása nélkül - H. J.) kiterjesztenék Izrael szuverenitását. Izrael korábban ezt már megtette az 1967-ben megszállt Kelet-Jeruzsálem, majd a szíriai Golán-fennsík esetében. „A világ nem ismeri el a szuverenitásunkat ezen területek fölött, de ez nem számít, mert idővel a világ majd szépen megszokja a valóságot" - vélekedett Naftali Bennett újságírói aggályokra válaszolva. A terv értelmében az 1967-ben megszállt ciszjordániai területeken épített zsidó településekre, a Holt-tenger teljes nyugati partvidékére (a keleti partvidék Jordániáé - H. J.) és a Jordán-völgyre kiterjesztenék Izrael szuverenitását.

Katona őriz egy zsidó települést
A palesztinok orra alatt elhúzott mézesmadzag is jellegzetesen izraeli: a megszállt területeken levő zsidó települések közötti közúti összeköttetés biztosítása érdekében a zsidó állam által bekebelezésre kiszemelt további palesztin területeken élő, mintegy ötvenezer arab Izrael teljes jogú polgárává válhatna. Csak az összehasonlítás kedvéért leírjuk, hogy az 1967-ben megszállt ciszjordániai palesztin területeken - Kelet-Jeruzsálemet nem számítva - manapság már körülbelül 350 ezer zsidó telepes él.

Összegezve: Izrael a végső elrendezést, a palesztin-izraeli békét úgy képzeli el, hogy bekebelezné a megszállt Ciszjordánia területének hatvan százalékát, ám az ott élő palesztinok mindössze két százalékának kíván állampolgárságot adni. A Golán-fennsík drúz, muszlim arab, görög és örmény keresztény lakosságának elkergetése után Izrael a területet bekebelezte, s most pedig Egyiptomnak „ajándékozná" a másfél milliós Gázai övezetet. A világ majd szépen megszokja a valóságot.

Comment:
Reméljük IRÁN elintézi... a holdon sok hely van!!!

Hát erre már csak annyit tudnék reagálni, hogy:
HAJRÁ IRÁN!
Intézd el ezt az ocsmány, rákos daganatot!!

Szarházi kóbi banda!!a kis metéltkéék!!!!!lopni lopni és lopni!!ez megy nekik!!

A büdös zsidajukat!

Elso gondolatom az volt, hogy olyat nem lehetne peldaul, hogy az osszes zsido kitakarodik a lopott foldrol? Aztan belem hasitott az onzo es vedekezo felismeres, hogy Istent ment mert akkor ezek meg tobben idejonnek!
De akkor hova tegyuk ezt a rengeteg felesleges parazita nagyorru pajeszos lenyt?

Kitüntetett zsidó-kommunista besúgók

és más kártékony alantasok

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) zsidó vezetése március 14-én kitüntette a saját állambiztonsági ügynökeit, aztán másnap elment tüntetni az övéivel, a millásokkal és követelte - egyebek között - az ügynöktörvényt, az ügynöklisták nyilvánosságra hozását. Ez ugyanaz a szégyentelen, gátlástalan cinizmus, amellyel a Fidesz-KDNP frakció leszavazta az ügynökmúlt feltárását, de másnap elmentek a fiúk Orbánnal az élen a Terror Háza elé és követelték a kommunista diktatúra bűnöseinek megnevezését, felelősségre vonását.

Vince Mátyás
A Dopeman névre hallgató torz-korcs zsidó-cigány ordítozott 15-én Budapest belvárosában a tömegnek az ő szabadságuk korlátozásáról, míg a MÚOSZ ünnepségén Fidel Castro Kubájának legszorgosabb hazai népszerűsítője, a volt MSZMP-s Horvát János, hivatásos rettegő nosztalgiázott azokról az időkről, amikor a maga fajta kommunisták még a hatalom közelében sütkéreztek. Barátja, Vince Mátyás tiszteletbeli elnök, a cinizmus és a cionizmus alaphangját túlharsogó, szélsőséges nemzetközi zsidó szervezet, a B'nai B'rith magyarországi szálláscsinálója lelkesen tapsolt az ő horvátjancsijuknak.

Horvát János
A MÚOSZ - mely elnökségének háromnegyede, választmányának kétharmada zsidó, kellő kommunista múlttal - idén is kiosztotta teljesen devalválódott kitüntetéseit, melyeket igazi szakmabeli nem fogad el. A korlátolt elfogultságok nem egyszerűen a tévedések vígjátékát hozták, hanem a haverok rémálmainak beteges megnyilvánulásait is. Nehogy azt higgye valaki, hogy az a legjobb újságíró, aki "Aranytoll"-at kap, de aki ma kap ilyet a bolsevik-liberális kövülettől, a MÚOSZ-tól, az több mint gyanús a valóban szabad és független gondolkodású, tisztességes magyar újságírók számára, akik semmilyen politikai hatalomnak, jövő-menő kurzusoknak nem hajlandók behódolni, így Orbán diktatúrájának sem. És mégis, a birkanyáj több ezer tagja passzív beletörődéssel hagyja, hogy feje fölött megcsúfolják érzelmeit és legjobb szándékait Zoltai Gusztáv és Köves Slomo hangos és erőszakos, a hatalomhoz minden eszközzel ragaszkodó küldöttei.

Cserhalmi Imre Pökhendi, nyegle zsidó gyerekek provokációja a tisztesség ellen, - ahogy ők mondják: jó hecc a gojok ellenében - hogy Aranytoll kitüntetésben részesült Cserhalmi (Friedman) Imre (1934, Budapest, Wittenberg Gabriella), aki már 1956 előtt is besúgó volt, a forradalom napjaiban mint kipróbált hálózati személy csatlakozott a XI. kerületi karhatalmi század operatív csoportjához, melyet Kónya Pál r. hadnagy vezetett. Ezt követően a kádári állambiztonsági szervezet "Újságíró" fedőnevű "T" (titkos találkozó) lakásgazdája volt a XIII. kerület Pannónia utca 42. I. emelet 1. szám alatt. Vele együtt lakott mint albérlő az "Újlaki" fedőnevű informátor, Szalkai Sándor újságíró, a Népszabadság munkatársa, később televíziós rendező.

Barát TamásTavaly december 30-án körképet adtunk a lezüllött magyar újságírás celebjeiről, ebben elmondtuk, hogy a MUOSZ új vezetésében két irányzat erősödött meg. Az egyik gyökerei a 60-as, 70-es évek cionista szervezkedéseihez nyúlnak vissza, élükön Barát Tamással, aki az Etikai Bizottság elnöke lett, de ide tartoznak a cionista állambiztonsági besúgók is, mint például Dr. Kulcsár Péter, a Magyar Rádió volt vezető külpolitikai újságírója (III/I.) vagy Sós Péter újságíró, titkos megbízott (III/II.) A másik irányzat: a Moszkvából visszajött megbízható fiúk, akik nem csak Moszkvában tanultak, s kaptak kiképzést a fedőszervként működő egyetemen (IMO), hanem moszkvai tudósítóként is dolgoztak, s ezt követően küldték őket Nyugatra, mint kipróbált és megbízható hírszerzőket. Ilyenként említettük Farkas József Györgyöt, Pogár Demetert és Tóth Károlyt.
Az csak természetes, hogy most Aranytollat kapott egyikük: Farkas József György, aki moszkvai tanulmányok és tudósítói évek után, a magyar párt és kormánydelegációk állandó kísérője volt, majd ösztöndíjas az USA-ban, a Népszabadság berlini tudósítója. (Oly megbízható elvtárs, mint a ma is aktív Pogár Demeter, aki hol Washingtonból tudósít, hol a Közel-Keletről, de soha nem derül ki, hogy a - a magyar hírszerzésen kívül - kit képvisel, melyik sajtószervet.

Farkas József György
A zsidókon kívül ki kell tüntetni a goj kommunistákat és a "mi cigányunk"-at is. Kapott is Aranytollat például a régi pártkáder Árpási Zoltán, aki a KISZ-ben nőtt fel, aztán egész életében vezető sajtóállásban volt Békéstől Somogyig, az MSZMP majd az MSZP jóvoltából. A "mi cigányunk" most a rossz arcú kirakatcigány Rostás-Farkas György volt Békés megyéből, akit már ismerünk a bírósági tárgyalóteremből szélhámos, csaló vajdák oldalán.
Jutott plecsni Mayer Évának is, aki harminc évig dolgozott a Neue Zeitung azon szerkesztőségében, ahol minden negyedik ember beépített állambiztonsági megbízott volt, élükön Heltai Andrással, "Herceg" titkos munkatárssal, aki fajtaazonosan dolgozott Paul Lendvai állambiztonsági társadalmi kapcsolatra is a német nyelvterületen, főként Bécsben.
A legnagyobb röhej a hírhedt SZDSZ-es Ráday Mihály újabb plecsnije. Ő tavaly év végén kiesett a MÚOSZ elnökségéből, s most meg akarták vigasztalni a zsidó hitközség képviselői. Közismert róla, hogy betegesen gyűjti a plecsninek számító értéktelen kitűzőket, szívósan kijárja őket, jelentkezik, bekopog mindenhova, ajánlja magát. Már van 29 és fél elismerése, melyeket mindig felsorol életrajzában. (Ha például a jövő hónapban megtudja, hogy Sármellék külsőn a Nadragulya utca páratlan oldalán lakók alapítottak egy díjat a legszebb szakállú léggömbhámozó részére, akkor Ráday odarohan kamerájával, csinál néhány snittet és felajánl valamilyen nyilvánosságot annak fejében, hogy először ő kapja meg a lokális jelentőségű civil kitüntetést.) Nos, a műemléki panamák milliárdosa, aki az SZDSZ védőszárnyai alatt bonyolította a háttér fekete gazdaság - Budai Gyula sajnos nem vizsgálta - buli üzleteit gazdag európai és tengerentúli zsidó kereskedők segítségével (például, ha egy vidéki nemesi kúriáról megállapították, hogy nincs műemléki jelentősége, s ezért helyreállítása sem állami érdek, másnap fillérekért megvették a Sukoro jellegű érdeklődők Ráday közvetítésével) egyebek között azzal az indoklással kapott Aranytollat, hogy "Az unokáink sem fogják látni" című legendás műsora 31 éven át szerepelt a képernyőn. Csakhogy ez a műsor is lopott árú volt: a hetvenes években lopta el a műsor ötletét "A Hét" egyik munkatársnőjétől, akivel egy darabig együtt dolgozott operatőrként a heti politikai magazinban, aztán üzletet látva a témában, önállósította magát, s az MTV-n belüli haverok segítségével elérte, hogy nevéhez kötődően fusson tovább a sorozat és ne A Hétben.

Ráday Mihály
No, de márciusban dupla vagy semmit játszott a hiú és alantas Ráday, a fröcsögősen nemzetellenes. Alapíttatott egy képzőművészeti díjat a MÚOSZ-szal, amitől egyébként profilidegen az ilyen elismerés (a kazánkovácsok kamarája sem ad díjakat a gyógypedagógusoknak), a képzőművészeten belül külön kategória díjakat az építészet, a műemlékvédelem, a festészet(!), a szobrászat, az iparművészet kiválasztottjainak. Mit ad Isten, minő véletlen a műemlékvédelem 2012. évi MÚOSZ-kitüntetettje nem más lett, mint a retek barát Ráday. Március 8-án adták át a díjakat a Vörösmarty utcai újságíró székházban nagy felhajtással, oda sántikált még botjára támaszkodva szegény Varga Imre is, aki ugye messze nincs Rádayval azonos súlycsoportban. Tehát e márciusi begyűjtés eredménye az operatőr számára: egy plecsni március 8-án, egy másik plecsni március 14-én. Ez ám a kárpótlás az elnökségi tagság elvesztéséért és a SZDSZ csődjéért. Bravó!
Kiosztották a nemzeti ünnep alkalmából a Németh Gyula díjat is a fiatal sportújságíróknak ebben az évben is, csak az a ciki változatlanul, hogy Németh Gyula "Bödői" fedőnéven titkos megbízottként dolgozott a politikai rendőrségnek, úgy, hogy igazán szép, tiszta, nemes és felemelő példa a jövő ifjú sportriporterei elé. Ilyen megfontolásból javasoljuk, létesítsenek és nevezzenek el televíziós sportriporterek és szerkesztők díjazására szolgáló új alapítványt Vitár Róbertről, a "Tárnoki László" fedőnevű III/III-as titkos megbízottról, aki megelégedésre tartósan szolgálta a BM. állambiztonsági érdekeit az MTV-ben.
Nem láttunk a MÚOSZ március 15-i ünnepségén olyan korábbi Aranytollal díjazott kiválóságokat, mint például:
Békés Sándor AC-25 számú szigorúan titkos állományú főoperatív tisztet a III/III-tól;
Hámori (Chajet) Tibor titkos munkatársat, akinek három fedőneve is volt: "Hubai", "Tibor" és "Harangozó István" és a budapesti izraeli nagykövetség ellen foglalkoztatták sikeresen;
Róbert László korábbi MÚOSZ-elnököt, a K-232 számú, szigorúan titkos állományú főoperatív beosztottat a III/I-től;
Burget Lajos "Bodrogközi" fedőnevű titkos megbízottat, az elnökség korábbi tagját;
Kálmán (Kulmann) Sándor "Svéd" fedőnevű tmb-t;
Daniss Győző „Kovács Zoltán" fedőnevű informátort, az egykori Politikai Nyomozó Főosztálytól;
vagy Schmitt Pál köztársasági elnök kedvenc besúgóját: Vad Dezső "Zsuzsa" fedőnevű tmb-t a III/II-től, aki ráadásul az "Örökös tag" megbecsült rangját is megszerezte az aranytollal együtt. (A bőr a pofánkról...)

Szepesi GyörgyEzen a márciuson másutt, de két helyen is magas kitüntetéssel értékelték Szepesi György "Galambos" tmb. hosszú menetelését a BM. Állambiztonsági Főcsoportfőnökséggel, az MSZP Szabad Sajtó Alapítványánál és a Borkai Zsolt által elnökölt MOB-nál.

Aczél EndreKi ne hagyjuk Aczél Endrét, a szívós állambiztonsági hírszerzőt, aki bevallottan dolgozott külföldi kiküldetési idején nemcsak az MTI-nek, hanem a BM. III. Főcsoportfőnökségének is. Az „aczélbandi" jutalma az idén a Pulitzer emlékdíj, amit keresztény magyar emberek a legritkábban kapnak meg, ilyenek ugyanis egyáltalán nincsenek a Pulitzer kuratórium tagjai között.
A nemzeti ünnepen kitüntetett besúgók névsora nem teljes, ám nem akarjuk, hogy ma még jobban felkavarodjék a gyomruk, ezért majd máskor folytatjuk. Addig is gondolkodjanak azon, szükség van-e nemzeti történelmünk állambiztonsági múlt című fejezetének megismerésére, vagy hadd gennyesedjen tovább a seb és legyen igaza Orbán Viktornak is, aki nem akar - ki tudja miért - ügynök ügyekkel foglalkozni.

Comment:

Pfejjj.. Ennyi mocskos disznót egy rakáson, a belem kifordul! Ezek arra sem méltóak, hogy tisztességes ember leköpje őket.

... Ezek tényleg nem nyugszanak, amíg fel nem akadnak valahova...

Ezek mind szabadkőműves páholyokba tömörűltek és a páholy becsület, az az , hogy nem adják ki a páholytestvéreiket. Ha most megnézitek hány vakoló van a parlamentben , és ezen belül a FIDESZ- ben beláthatjátok: zsidót , ügynököt, ÁVH - s , ők ki nem adnak. DE mi miért tartjuk ezt a here politikai elitnek titulált rablóbandát. A nemzeti vagyonunkat már ellopták , a földvédelem törvényét nem hozták meg, a vízeink már félig eladás alatt állnak , mi van még, a jó kuruc anyukájuk még nincs a föld alatt, no nem bányászni gondoltam , hogy fogalmad legyen az elképzelésemről. Egy hónapra jönne vissza Rákosi és ezt a sok kontraszelektált kulákot, kik lerabolta népét, el irányítaná a húsdarálójukba, még szerintem volna zsidó ki tudná kezelni a gépet , nem felejtette el a működését, hisz ő kezelte azt anno.