A Magyar Maffia II.

A Magyar Maffia II.

Az olajtanú

I. VÁMCSALÁS ÉS OLAJSZŐKÍTÉS – A KEZDETEK

Nógrádi Zsolt:

Jó napot kívánok! Üdvözlöm Nógrádi Zsoltot, aki vállalta, hogy a bizottság előtt tájékoztatást ad a Bács megyei és a Bács megyéhez kapcsolódó olajügyek történéseiről. Felkérem Nógrádi Zsoltot, hogy mondja el mondandóját.

NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Jó napot kívánok! Nógrádi Zsolt vagyok. Soltvadkerti lakos vagyok, ott éltem a szüleimmel együtt…

ELNÖK: Elnézést kérek! Kérjük egy kicsit közelebb húzni a készüléket, hogy hallható legyen.

NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: A Bács megyei olajmaffiának voltam a tagja. 1991-től vagyunk érintettek olajügyekben. Először édesapám révén kerültem kapcsolatba vele, utána önállóan intéztem az egyik olajbáró penzügyeit. Flaisz Ferenc nevezetű keceli illetőnek hordtam a pénzeket, az adás-vételt, az olajügyeket intéztem neki. Őt édesapám mutatta be nekem 1993-ban. Ők 1991-től voltak kapcsolatban Flaisz úrral. Flaisz úr 1991-től a jogszabályok adta lehetőségek miatt Romániából irányvonatokat hozott Kecelre ls Kiskőrösre, és ott végezték a HTO vámolását. Ezekben én csak úgy vettem részt, hogy apuék elvittek engem a telepre, ahol folytatódtak ezek.

Az első olajos korszak 1993 májusáig tartott. Kiskőrösön, Kecelen, Harkakötönyben, Kiskunhalason, Solton körülbelül olyan 50 és 1000 millió liter közötti gázolaj érkezett be, amit a Flasiz úr intézett. Ezek a gázolajak HTO-ként lettek vámolva. Mindig Kiskőrös és körzetének vámhivatala vámolta e szerelvényeket, mivel ott Narancsik István volt a vámparancsnok. Nem festették be a szerelvényeket. Ezek a festések úgy mentek, hogy Narancsik kiküldte az emberét, akit Csapó Bélának hívtak, vagy ő saját maga is kint volt, és a Csapó lent állt a tartálynál, odaálltak a tartálykocsik, és akkor írták be, hogy be van festve a szerelvény, amikor mind ki lett fejtve. Ha véletlenül ellenőrzést kaptunk - volt, amikor Pestről is lejöttek -, akkor úgy oldották meg, hogy ne legyen probléma, hogy volt ez az olajos kesztyű, mert bele kellett meríteni az üveget, volt benne egy injekciós tű, és ez a tű fel volt töltve piros HTO-színezékkel, és ahogy belemerítettük a tartályba, kicsit megmerítettük, és a gázolajba nyomtunk egy kicsit, mert benne volt az egyik ujjunk. Ha Pestről vagy Kecskemétről ellenőrzést kaptunk, nem másztak fel a vámosok a tartályok tetejére, hanem megengedték, hogy mi vegyük le a mintát.
A vámolási ügyeket a Narancsik és a Csapó Béla intézte. Szinte 50 és 100 millió liter körüli tétel érkezett be 1993 május 15-ig, amikor a jövedéki törvény valamit változott. Addig hordták be, mert utána már nem lehetett megoldani a vámolási procedúrát A vámolásokban... Soroljam, hogy kik voltak benne? (Az elnök bólint.) Győri Zoltán volt benne, Soltvadkertről, ő 4-5 benzinkúttal rendelkezett már abban az időben. Pál Sándor, Sárffy Jenő; Solton a benzinkutas Fáy János vagy valahogy így hívják. A Murányiék vámoltak, de ők nem nálunk, Soltvadkerten, hanem a helvéciai telephelyen. Mindenki 1993 májusáig folytatta ezt a mahinációt, hogy nem festettük be az olajat. Az volt az egész lényege, hogy gázolaj érkezett be, és megkeresték azokat az embereket, akik nem... Bács megye alkalmas volt, iparvágányokkal, ipartelepekkel rendelkezett, és az Energol Rt.-től a Hungitaliáig mindenki hordta oda a szerelvényeket, mert ott korrupt volt a vámos, aki 5-10 forintos kenőpénzért megcsinálta ezt a vámolást.
Ahogy 1993 májusában vége lett az importőr korszaknak, utána kerültem én kapcsolatba vagy már előtte is, mivel a megszerzett piacokat a tsz-eknek hordtuk. Békésmegye - a buszvállalatoknak, a Magyar Államvasutaknak, a Bábolnának, vagyis a nagyobb állami cégeknek a Hungarocamiontól kezdve mindenhova. Amikor láátuk, hogy változás lesz, nem volt más megoldás, a HTO-t le kellett szőkíteni, és én ebben kaptam utána szerepet, mert en intéztem a HTO elosztását, a beszerzést, az eladást. Apu nem nagyon akarta, de Flaisz nyomására rámbízták ezt az egész HTO-t. Több 10 telepen dolgoztunk, szőkítettünk, és én bonyolítottam neki a beszerzéseket, a leszőkítéseket és az eladások nagy részét is. Mondjam, hogy melyik telepeken?

ELNÖK: Kérjük részletesen felsorolni a telepeket, a neveket.

NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Maradt valamennyi HTO a Flaisz importőrtevékenységéből, amit a végén már nem sikerült úgy levámolni, ahogy ők szerették volna, és kénytelenek voltak beszínezni. Én 1993 májusának elején a Flaisz Ferenc tüzéptelepén, Kecelen kapcsolódtam bele a szőkítésbe. Oda elvittek, hogy tanuljam meg. Ezt a szőkítési manővert nem volt nehéz elsajátítanom.
Mivel ugyanúgy kellett csinálni az olajszőkítést is, mint a borcsinálást. Én gyerekkorom óta ismertem ennek az ülepedési dolgait. Teljesen ugyanaz a két eljárás. Gyorsan beletanultam. Ezt a tevékenységet én Kecelen Lajkó Károllyal - ő szintén egy keceli olajszőkítő -, Vajda Ferenccel és Dudás Jánossal végeztem, ezt csinálgattuk a Flaisznál. Ott kiszőkítettünk körülbelül 1-2 millió litert, és amikor látták, hogy már önállóan tudom csinálni, akkor megbíztak, és Soltvadkerten Nyúl József udvarára beraktak nekünk 11 darab alumíniumtartályt. Ezek 30 ezer literesek voltak. Pál Sándor nevezetű soltvadkerti benzinkutas és Kismók András szintén vagonoztak, és nekik is volt tartalékban HTO-juk. A jegyrendszer előtt még valahonnan tudtak szerezni, vagy nem tudom, hogyan intézték. A lényeg az, hogy 330 ezer liter volt egy feltöltés, és ezt nekünk 6 óra alatt feltöltötték. Ezt kezdtük mi csinálta Nyúl Józsival. Ezt a kanyart kétszer megcsináltuk, 720 ezer liter olajat szőkítettünk.

Ez az olajszőkítés tulajdonképpen olyan jól sikerült nekünk, hogy elvittük Kecskemétre a MOL-laborba bevizsgáltatni az olajat. Ez a kénsavas eljárás. Mesélhetek róla? (Balogh László: Hogyne!) Ez a kénsavas eljárás olyan, hogy beleöntjük - nekünk volt egy speciális eljárásunk - a savat a tartályba, és búvárszivattyúkkal keringettetjük. Azért kell búvárszivattyúkkal, mert a kénsav fajsúlya duplája, mint az olajé vagy a vízé. Ezért ha beleöntöm az olajba a kénsavat, rögtön leülepedik az aljára. Ez 98 százalékos kénsav, és ha kevertetem, akkor folyamatosan kimarja a festékanyagot. A kevertetés körülbelül fél órát vesz igénybe. Nyáron 20 perc is elég. Nem tudom a kémiai folyamatokat, hogy miért. Ha meleg volt az olaj, gyorsabban marta ki belőle a kénsavat. Utána kellett belerakni a mészhidrátot. Ez egy tüzép-telepeken vehető filléres anyag, amit építkezésekhez használnak. Világoszöldnek kellett lennie, és ha beleöntöttük a mészhidrátot, akkor aranysárga lett az olaj. Nem tudtuk, hogy miért, de azonnal aranysárgává vált. Hat-tizenkét óra kellett, mert ez a kénsav és a kimart anyag az olajban mozgott.

Ugyanaz volt, mint a bor esetében. Ha a bor esetében préselünk, abban is mozog, ezért várni kell egy-két napot, vagy ahogy ülepszik. Itt elég volt 6-8 óra, fél nap - akkor már nagyon jó volt. A tv-ben az szerepelt, hogy megakadtak a tagolók. Ezek azért akadtak mert volt, aki türelmetlen volt, és ami benne mozgott - a maró molekulák -, bementek az adagolóhoz, nem voltak leülepedve, és rögtön megszorult. De ha valaki kivárt egy fél napot - mi vittünk mintát a MOL-telepre Kecskemétre, ők bevizsgálták a mintánkat, és azt mondták, hogy ilyen anyag nincs az országban, mivel a kénsav minden szennyezőanyagot kimar, a ként is. A gázolaj kéntartalma 0,2, ennyiben van behatárolva. Még ilyenkor lehet elfogadni, minősíteni gázolajként. Nekünk 0 volt, mivel a kénsav teljesen ki lett maratva belőle. Ilyen minőségű anyagot állítottunk elő. Ennél az illetőnél 720 ezer liter olajat szőkítettünk ki.
Utána kiköltöztünk Soltvadkerttől nem messze egy telephelyre, szintén ezzel a 11 darab alumíniumtartállyal. Ott egy ipartelepen voltunk, ahol jó hírünk lett, és olyan kapacitással tudtunk dolgozni. A vámosok szóltak Flaisz úrnak, akinek dolgoztunk, hogy feljelentés érkezett, hogy mi a falu kellős közepén szőkítünk, és valahova vigyük el a tartályokat.

Ezután kiköltöztünk Bócsára, amely Soltvadkert és Kecel között van - a bal oldalon kell bemenni. Ez régen busztelep volt. Itt kezdtünk el dolgozni. Valahogy megoldották, hogy a MOL-telepekről a szigorítás után is ki lehetett hozni a HTO-t. Nem tudom, hogy ezt hogyan tudták megoldani. Stadler Józsinak Akasztón a fuvaros társasága oldotta meg valahogy, hogy mivel elfogyott a Flaiszéknak az olaj, nem volt utánpótlás, és a piacokra nagyon kellett ez a jó minőségű gázolaj. Tulajdonképpen a HTO is gázolaj, csak benne volt a festékanyag. De mivel ilyen tiszta és bevizsgálható volt, vitték a benzinkutakra, a Shell-kutakra, a MOL-kutakra, mindenhova el lehetett adni, annyira tiszta volt. Valahogy megoldotta a Stadlerék akasztói csapata, hogy kapjunk gázolajat a MOL-tól - nem tudom, hogyan tudták megoldani -, és folyamatosan szállítottunk ide. De itt sem tudtunk sokáig ügyködni, csak két hetet, mert valaki feljelentett.
Utána költöztünk Imrehegyre. Ez a telephely egy hűtőház mögött van. Szintén oda hurcibáltuk. Ezek alumíniumtartályok voltak, és szintén ezt a 11 darabot Nyúl Józsival elvittük Imrehegyre. Ott is két hetet voltunk. De úgy beindult a szőkítés - nem tudom, hírünk lett, vagy mi történt -, hogy az összes benzinkutasnak kellett. Hívtak minket Debrecenbe, nem tudom, ki - a vasút mellett szőkítettünk. Abádszalókon van egy nagy műtrágyatelep, és ott volt öt darab százezres tartály. Akkor csináltunk ott először százezer literes edényekben szőkítést. Az a telep a későbbiekben megbukott, de ott napjában 500 ezer litert kellett kiszőkíteni egy-két héten keresztül - de már nem tudom pontosan a napokat. Utána valaki más vette át tőlünk. Ezt mi júniusban csináltuk, és egészen októberig azon a telepen folyamatosan ment a szőkítés. Lehet, hogy olcsóbban csinálták mások, de nem minket hívtak. Flaisz úr úgy egyezett meg, hogy literenként 4 forintot fizet neki az, aki akarja, hogy szőkítsünk neki. Lehet, hogy találtak 2 forintért. Ezek a vegyszerek tulajdonképpen fillérekbe kerültek, nem kerültek sok pénzbe. Egy tartály anyagköltsége körülbelül 10 ezer forint volt. Az 30 vagy 50 ezer liter volt, és volt egy olyan manőver, hogy Flaisz, aki intézte, 4 forintot kért, és az 120 ezer. Volt olyan, aki azt mondta, hogy megcsinálja, mert utána az újságok, a tv és mindenki ezzel foglalkozott. Hogy volt, aki megcsinálja, vagy kerestek mást, vagy nem tudom.

Minket utána elhelyeztek Orgoványra. Ez a telephely benne volt a későbbi újsághírekben is. Ott volt először rendőrségi ügyünk. A csapat - Nyúl Józsi, az édesapám, Flaisz, Litauszky István - szintén ott telepített 6 darab 30 ezer literest. Nyúl Józsi lakására pedig, ahol régebben dolgoztunk ezzel a 11 darab tartállyal, visszavittünk 4 darab tartályt. Ekkor kerültem kapcsolatba Dékány Istvánnal - ők most szabadultak -, és a későbbiekben ők alapították ezekből a pénzekből az Energol Rt.-t. Ez a telephely úgy helyezkedik el, hogy ahogy megyünk Jakabszállásról Soltvadkert felé, jobb oldalon van Orgovány, és a bal oldalon egy kertészetbe beraktunk még 6 darab tartályt. Valahogy, nem tudom, hogy történt, mind a két telepünk megbukott, kivonultak a rendőrök, és mindent lefoglaltak.
Soltvadkerten kimentek a Nyúl Józsihoz a vámosok. Ott nem lett különösebb probléma, annyit mondtak a vámosoknak - fel volt töltve a 4 tartály, fenn álltunk a tartályokon, kinn a vámosok, és annyit mondott a Nyúl, hogy a Flaisznak az olaja. Mondták a Nyúlnak a vámosok, hogy készüljön, pakoljon, viszik be letartóztatni. A Flaisz felhívta a vámosokat, és akkor mindenki elhúzott, és adtak 24 órát, hogy elvigyük a tartályokat. Ezeket a tartályokat mi kivittük. Ami Orgoványon maradt, az benne maradt az újságban, ott 140 ezer liter kiszőkített kész gázolaj maradt. Utána én nem foglalkoztam vele, a lényeg az, hogy a tsz-elnökkel beszéltem, valamilyen úton-módon elvitték a tartályokkal együtt. Gondolom, nem a rendőrségnek vagy a vámőrségnek volt szüksége 6 darab vastartályra, amikor a súlyuk 50-60 mázsa. Valami stikli úton, de nem tudom, a lényeg az, hogy eltűnt, mert azért visszamentem megnézni, érdekelt a dolog, de egy fél év múlva nem voltak ott a tartályok. Akkor volt az a nagy tűz a környéken, amikor égett az egész nemzeti park. Pont e tartályok körül volt. Ki akarták telepíteni, de nem volt már idejük, pont körbeégte őket, és bent volt a 140 ezer liter gázolaj.

II. KÖRÖZÉST ADTAK KI NÓGRÁDI ZSOLT ELLEN, LETARTÓZTATTÁK AZ APJÁT

Nógrádi Zsolt:
Itt kerültem kapcsolatba Dékány Istvánnal és a Pócsa Lászlóval, akiknek később szerepük lesz. Ők mindketten az Energol főszereplői lesznek majd a mondandómban. Utána visszakeveredtünk szintén a Flaisz tüzéptelepére, Kecelre, és ott szőkítgettünk, körülbelül 1993 novemberéig. Addig tudtuk csinálni, mert a Flaisz fia egy balesetben a Pintér Józsi fiával együtt meghalt, és akkor még csinálgattuk, de utána abbahagytuk a Flaisznál az olajszőkítést, és inkább más telephelyekre tettük át a székhelyünket. A telepekre általában 98 százalékos kénsavat és ólmot hoztunk. Ezt a Tiszai Vegyi Kombinátból hozták el apuék. Nagyon egyszerű volt, hamis rendszámmal mentünk be, és feltöltötték az edényeket, mert a 98 százalékos kénsavból, ha háromszoros hígítás van, akkor lesz az akkumulátorokban használatos akkusav. Így hamis papírokkal elintézték, hogy megkapjuk azt a mennyiséget. Tulajdonképpen hetente jártunk vagy még sűrűbben, ezt Litauszky István intézte, a Flaisz úr szomszédja, és Pócsik Lacika, ők hordták apuval. Néha elmentem velük, de nem volt jelentősége az ügynek.

1993 novemberében a Flaisz csinált 4 telepet Kiskunhalason, mind a 4-et én igazgattam. Volt egy másik telephely, amely a Flaisznak szúrta a szemét, és megegyezett a rendőrökkel, hogy azt a telephelyet lebuktatják. Mit tudom én, ismerőse volt, vagy valamiért haragudott rá. A rendőrök tévedésből a mi telephelyünkre jöttek ki. Az egész társaságot ott fogták, csak engem nem. Teljesen váratlanul ért mindenkit, mert eltévesztették a telephelyet. Mindenkit letartóztattak. Pont akkor volt ez az ügy, amikor az Antall József, az előző miniszterelnök meghalt. Pont azokban a napokban. Egyedül engem nem tudtak letartóztatni, de abban maradtak a Flaiszék, hogy mivel én fiatal vagyok; ezért azt mondják, hogy én voltam a főnök. A lényeg az, hogy ne menjek haza, és nem lesz semmi probléma, a rendőrök nem fognak velem foglalkozni. Három évig kell bujkálnom, és vége lesz az ügynek. Én természetesen fel is vállaltam, de nem 3 év lett, hanem 1998 decemberéig kellett bujkálnom; 5 évet. Végül is nem volt nagy jelentősége; mert elláttak iratokkal, mindennel a rendőrségtől - mit tudom én, hogy oldották meg, szóval teljesen azonosíthatatlanná tettek. Csak nem volt szabad haza mennem, nehogy rám mondják, akik ismernek engem, hogy ez az az illető, akit körözünk. Különben senki nem tudott azonosítani. Elköltöztettek arról a környékről, nem messzire, Pest környékére. Ekkor indult be valahogy 1994 elején országosan a szőkítés, amit intéztünk Szentendrén, ahol van egy növényvédő... Ilyen üvegházas terület. Ott voltak bent tartályok, ezt a Szűcs Attila intézte a Litauszkyval, a Litauszky az a Kakas szomszédja, a Flaisz úré. A Szűcs Attila az pedig a Flaisznak a nevelt fia, gyerekkorától nevelte. Ők ügyködtek ott.
Ezekben a napokban megismertettek engem a szegedi olajos társaságokkal. Bánffy Tibor hódmezővásárhelyi, Kovács László hódmezővásárhelyi, Nagy Mihály - ők hordták a Bácsimpex vezetésével már Kiskunhalasra is a HTO-t, és a Dékán István vezetésével Pócsa Lászlóék és a Kárász László vitték e1. A Dékány félegyházi lakos volt, Pócsa László Kecskemét mellett lakott, és a Kárász László Fehérváron lakott. Utóbb kiderült, hogy én nem véletlenül jöttem össze velük, mivel a legelején a vagonozások alatt ők behoztak több szerelvényt, és innen volt a kapcsolat, hogy ők importőrködtek, és szintén benne voltak ebben a Flaiszékkal, csak ők Solton vámoltak. Ezekkel az illetőkkel megismerkedtem, és Békés megyében van egy Békés nevezetű falu, és a szegedi illetőkön keresztül jöttem össze a Molnár László nevezetű illetővel, aki később autóbalesetben meghalt. Ezt a telepet ő bérelte ki, és mi az apuval lementünk oda, és a Nárai Lacival, a Pálffy Lászlóval, a Bánffy Tiborral és a Kovács Józsival nekiálltunk szőkítgetni. Ez 1993 decemberétől 1994 március közepéig tartott.
Nekünk december 10-én volt az ügyünk, amikor aput letartóztatták. Január 10-én, egy hónap után kiengedték a letartóztatásból. Folyamatosan ő is rám vallott, mert abban maradtak a Bálint Gyula doktorral, a szegedi ügyvédemmel, hogy mondják azt, hogy én voltam a főnök, mivel ez van kiadva utasításba, és akkor ellene elejtik a vádat, és engem köröznek; vagy megtalálnak, vagy nem. De tulajdonképpen sokban nem befolyásol. Mi ez alatt az idő alatt is Békésben egy vasútállomáson... Úgy helyezkedik el a telep, hogy vasútállomás van, és a vasútállomás és a telep közé beállhatnak hátul a tankerautók. Így a falu népe nem láthatta, hogy mi folyik ott. Tulajdonképpen a lényeg az volt ezeknél a telepeknél, hogy ne lássák a tankerautókat, mert mi nem olajtelepeken, honvédségi telepeken dolgoztunk, ahol az olajezredesek voltak, hanem mi ilyen kisebb telepeken dolgoztunk, és nem volt úgy kiépítve, nem voltak úgy elbarikádozva, mint egy honvédségi terület, és akkor már szem előtt voltunk. Egy idő után, ha bejött napjában 4-5 autó, a 150 ezer liter is kiment, akkor az azért 40-50 tonnás szerelvényeknél ilyen kisebb helyeken előbb-utóbb feltűnik.

Ezért voltak a kalamajkáink. Ezen a telepen '94 március közepéig szőkítettünk. A mennyiséget nem tudom, hogy mennyit szőkítettünk ki. Folyamatosan jött a HTO. Ekkor már úgy oldották meg, hogy Nagy Mihály vezetésével, mit tudom én, milyen jövedéki engedélyekkel - a rendőrség az én ügyemben is vizsgálta, hogy hogyan tudták kihozni - a MOL kiadta a HTO-t minden további nélkül. Mi a Bácsimpex kecskeméti céggel voltunk kapcsolatban a legelején. Ezek körülbelül 20 tankerautóval rendelkeztek. Ott Kolláth István és Kolláth Angéla volt a főnök. Kolláthék édesapja volt fenn, egy autót vezetett, aki irányította az autókat a fuvarok közben.
Mi '94 márciusáig voltunk itt. Akkor Flaiszék összevesztek. Volt egy 1 millió 300 ezer forintos tartozás felénk. Ezek az illetők nem akarták kifizetni, és akkor Nyúl Józsival, akivel az elején olajat szőkítettünk, vagyis folyamatosan mellettünk volt, apuék lementek erre a békési telepre, és a Nyúl bement egy kibiztosított kézigránáttal, és akkor a cigányok odaadták. Utána megszűnt a kapcsolat velük úgy, hogy a továbbiakban együtt szőkítettünk volna. Üzleti kapcsolatban maradtunk velük, de közös szőkítésben nem vettünk részt.
Ezen a telepen a Tisza József nevezetű csongrádi illető mint eladó lépett fel. Ők Békés megyét terítették Molnár Lacival, és Pécs környékén a benzinkutakra vitték el az üzemanyagot. Ez a telep annyiból érdekes - bluesystem telepnek hívták -, hogy '92 nyarán valamilyen útonmódon kihoztak a honvédségi tartalékból 800 ezer liter letárolt üzemanyagot. Amikor mi nekiálltunk, tiszta kék színűek voltak a tartályok. Ezt Tisza Józsefék és Molnárék már '92 nyarán intézték el. Nem tudom, hogy volt ez, de azt tudom, hogy biztosan valami kék színű anyag volt benne. Utána bonyodalom is volt ebből a honvédségben. A honvédségnek - utána elmagyarázták - van egy olyan vésztartaléka, hogy akármi, és azt színezték abban az időben kékre. Ebből az üzemanyagból keveredett oda 800 ezer liter. Minden tartály csupa kék volt. Onnan tudom, hogy nem hazudtak.

Apu kiszabadulása után január 16-án elmentünk Kenderesre. Kenderesen a telep Törökszentmiklóstól 20 kilométerre van. Ez szintén egy vasúti tározó. Előttünk a Hungitalia nevezetű szegedi cég bérelte. Ők importőrködtek, és utána Leimetter Tiborék bérelték - azt nem tudom, hogy megosztásban-e. Amikor szintén ment a HTO és gázolaj, ez a '92-es, a Hungitaliának, a testvéreknek a MOL-nál volt - most le vannak tartóztatva ezen ügyek végett, most szabadulnak valahogy - a fő tárolójuk, és itt nem vámolták le a beérkező gázolajat, vagyis levámolták HTO-nak. De nem voltak befestve, és innen lettek kifejtve.
Mi elmentünk oda, befejtettünk egy pesti céggel. Kiss Magdolnának hívják, Budafokon lakik, aki gázolajat, vagyis HTO-t intézett Flaisznak. De nem voltunk hosszú életűek, mert ahogy befejtettük a HTO-t, apu eljött oda, a Nyúl adott Mercedest - ez a soltvadkerti illető -, a rendőröknek pedig rögtön feltűnt. A rendőrök elkezdték üldözni, és beleborultunk az árokba. Nézték az iratokat, mert benne volt a rendőrségi számítógépben, hogy ő le volt tartóztatva, és rögtön kijöttek a telepre, és ott hagytunk 60 ezer liter HTO-t, aminek nem tudom, mi lett a sorsa.

A '93-94-es időszakban a Flaisz úrék körülbelül 5 milliárdos vagyonra tettek szert. Ezt elkezdték szépen befektetni - én végig ott voltam a fia halála után mellette, és amikor köröztek, akkor is nála laktam -, megvette Hosszúhegyen az állami gazdaságot, ami a Hey-Ho üdítőknek, az egylitereseknek volt a beszállítója. Ez egy 205 hektáros almásterület. Ezt vette meg 31 millióért. A felszámoló ott lakott nála, 2 milliót kért a felszámoló. Ezt a területet a magyar állam '80-ban félméteres csövekkel - egy hegyen vezetik át a locsoláshoz használatos vizet 500 millió forintért csinálta meg, és '93-ban ugyanezt a területet friss almaültetéssel, kastéllyal, 3 I millió forintért adták oda Flaisznak.
Ez az ügy úgy zajlódott, hogy előtte egy hajósi személy, Faddi nevezetű, a Postabanktól vagy valamelyik banktól felvett 140 millió hitelt, és az almás volt a fedezet. Le sem szedte az almát, '93-ban ott maradtak a fák alatt, és Faddi megmondta Flaisznak, hogy melyik a banki felszámoló, és úgy vette meg 31 millióért és a 2 millió kenőpénzért. Flaisz befektetéseit Soltvadkerten a Martin nevezetű illető intézte - régen ez az OTP-nek volt a főnöke, de belekeveredett egy borhamisítási ügybe -, mivel megvoltak a banki összeköttetései, ő helyezte el Flaisz pénzeit a bankokba.

Kecskeméten ingatlanfelvásárlásba fogtak, családi házakat és üzletházakat vettek. Két repülőteret épített Soltvadkert mellett. Nem olyan kiépített repülőtér volt, de 10 millióba került az engedélyek és a gépek megvásárlása. Ebben az időszakban két gépet vett. Vadonatúj gépek voltak: MD-500-asok, amilyen a rendőrségnek van. Később a Híradóban benne volt, hogy ez a gép esett le '94 őszén. Ezeket a gépeket ő 35 millió forintért leselejteztette darabonként. Akkor ennek egymillió dollár volt az ára, körülbelül száz forint volt a dollár. Az a két gép 200 millió volt, és 70-ért kaptuk meg a gépeket.

Kiskőrösön a Flaisz megbízta Frei Lászlót, ő egy vállalkozó, akivel ő '92-ben és '93-ban együtt importőrködött. Ezt a Frei László nevezetű illetőt úgy vette be Flaisz az olajügyekbe, hogy odament hozzá, és azt mondta, hogy Ferikém, van 10 millió forintom, meg tudnád-e forgatni. Akkor ő került bele, de nem tartott, csak az importőrködésig a viszony, mert a Frei, amikor fizettek nekik a brókerek, vagyis akik vitték el a gázolajat a vagonok mellől, 90 darab egy kötegben száz darab van -, vagy 85 darab... De ez megszűnt.

Utána az olajból kihagyta, de megvetette vele a kiskőrösi mosodát, Kiskőrösön megvetetett vele pincét a Petróczky nevezetű illetőnek a vasút mellett, aminek még jelentősége lesz. 1998-ban benne volt a híradásokban, hogy ott találtak 600 ezer liter pancsolt bort. Ennek a kiskőrösi illetőnek adott 200 millió forintot, és saválló tartályokkal újjáépíttetett egy bortelepet, ami a kiskőrösi vasútállomáson helyezkedik el. Soltvadkerten az Agárdiné és Dobszai Zoltán nevezetű illetők alkatrész-kereskedelemmel foglalkoznak.

Az NDK, vagyis az NSZK csatlakozása után IFA-alkatrészeket lehetett olcsón beszerezni, és a Flaisz őket anyagilag támogatta, hogy be tudják importálni kintről, mert a német leselejtezés végett olcsón meg lehetett venni. Ezekhez az olajvámolásokhoz nagyon sok valutára volt szükség, meg ezt a nagy halom pénzt mindenáron valutába akarták fektetni. Emellett a Flaisz és a Stadler még üzleti kapcsolatban volt, mert egymás között folyatták, ott a stadion körüli építkezéseknél, mert az 980 millió forintba került. Ők egymás között intézték a kisded játékaikat. Valutavásárlással bízta meg... Kastély, vagy nem... Hogy is hívták? Egy pillanat, megnézem. (Rövid szünet.)

III. PINTÉR SÁNDOR DIPLOMATATÁSKÁBAN VESZI ÁT A MILLIÓKAT

Nógrádi Zsolt:
Cseszneki Lajost bízták meg valutaváltással. Tulajdonképpen olyan 100 millió márkát hordtunk vele Kecelre - a márka akkor olyan 70 forint volt - olyan 7 milliárd forint értékben. Ő intézte. Akasztón Kastély Attila intézte a Stadlernak az átváltásokat. Ja, és a Szabó Ákos, ők tudták felhajtani. Körülbelül 10 és 30 fillér haszonnal váltották át nekünk ezt a nagy értékű pénzt. Be lehet szorozni, hogy mennyi pénzt kerestek, akik leváltották nekünk. Utána az importőrködés, mivel dollárban kellet fizetni, és volt, amikor 200 vagon állt Kiskőröstől Kecelig, egészen Kiskunhalasig. Ezt a 200 vagont meg kellett hitelezni az ukrán és a román beszállítóknak, és ezért kellett ezeket leváltani. Plusz a Szűcs Attila nevezetű illető külföldre hordta neki ki már akkor ezt a nagy mennyiségű valutát; hogy ne legyen kéznél, ha valami probléma lesz.

Ebben az időben kezdett lejárni hozzá az akkori rendőrkapitány, Pintér Sándor. Amikor nem volt dolgunk, orvvadászattal ütöttük el az időt, és természetesen nem volt senkinek engedélye. Ezeken az orvvadászatokon részt vett Bozóki László, Litauszky István, Nyúl József, Frei László, Narancsik, a kiskőrösi vámparancsnok. Akkor kezdett odajárni. Tudnak a Flaisz sumák dolgairól. A Pintérék egy autóval jöttek másod- vagy harmadmagukkal. Ezeken a turnusokon apuék diplomatatáskában 25 vagy 50 milliót adtak át nekik. (Dr. Kóródi Mária: Kinek ?!) Ennek a társaságnak. A Pintér rendőrkapitánynak. 1992-től volt 1996-ig. Ez a kapcsolat a későbbiekben erősödött, és sűrűbben járt le. A végén már úgy összebarátkoztak, hogy szinte tegező viszonyban lettek. A Flaisz, ha a Pintérről volt szó, mindig csak annyit mondott, hogy a Sanyi bácsi.

Ja, igen! A beruházások. Akasztó mellett építettek még egy repülőteret, azt a Frei László üzemeltette, és Soltvadkerten Pál Sándor üzemeltette a másik repülőteret. Hét borpincét vásároltatott fel a Frei Lászlóval a Flaisz úr. Ezekben 1994-ben elindult a borcsinálás. Megvetette a soltvadkerti állami pincét, Csengődön megvették a pincéket, Kiskőrösön megvették a vasút melletti pincét, Imrehegyen meg a környékben felvásárolták a pincéket. Egy pince 20-25-30 millió, a kapacitástól függ és attól, hogy mekkora volt. Tíz forint volt litere az edényeknek. Természetesen az olajszőkítés teljes gőzzel ment, csatlakozott hozzánk még Kiskőrösön a Kakuszi András, aki a benzinkútja mögött épített hotelt ezekből a pénzekből, és mi hátul, a vasúttól leselejtezett piros tartályokban szőkítettünk. A Pál Sanyinál szintén 10 darab tartály volt letéve. 1993-tól 1994. december 31-éig, amíg az új kormány beszüntette a HTO-mahinálást, hogy egymáshoz emelte a gázolajnak és a gázolajnak az árát, körülbelül mi havonta kiszőkítettünk olyan 15-20 millió litert. Mondjam, hogy merre? (Az elnök bólint.)Ebben a másféléves időszakban körülbelül 500 millió liter szőkítést jelentett, amit 15-20 forintos árréssel adtunk el. Mondtam már Pál Sanyinak a telephelyét, hogy ott 10 darab tartályban folyamatosan ment. A Flaisz tüzéptelephelyén körülbelül 500 ezer liter tartály volt. A hódmezővásárhelyi társaság, ami benne volt a pilisvörösvári fegyveres rablásban itt az olaj ügyben, Debrecenben a szeméttelep mellett dolgoztak, ott 200 ezer liter volt. Azt minden nap töltötték, és ürítették. Az ő főnökük Nárai László volt, BánfFy Tibor és Kovács József. Utána, amiről a sajtó is értesült, Nagybajomba rakták át ezek az illetők a székhelyüket. Pont bent voltam a Bácsimpexnél, a fuvarozó cégnél, és akkor volt a cirkusz. Nem lettek meg az elkövetők, csak a bácsimpexes kocsikat... Nem lett meg, hogy kié az olaj, kik voltak a főnökök, mert úgy voltak beidomítva az emberek, hogy hamis személyigazolványokkal lettek a telephelyek bérelve. Ha megkérdezték, hogy ki a főnök, mondták, hogy westernkalapos, kandúrcsizmás és nem tudják, valami külföldIül beszélt. A rendőrségnek ez pont elég volt arra, hogy lezárja az ügyeket, így ismeretlen tettes ellen meg tudták szüntetni az eljárásokat, mivel csak az elkövetés tárgya volt meg, vagyis az olaj, de nem vállalta senki, hogy ki a főnök. Úgy, ahogy az én esetemben, hogy nem tudták rábizonyítani senkire, és így kénytelenek voltak előbb-utóbb...

IV. A VOLT KISKŐRÖSI RENDŐRKAPITÁNY FANTOMCÉGEKKEL LÁTJA EL A MAFFIÓZÓKAT

Nógrádi Zsolt:

"Ezt az ügyet , Balogh Sándor kiskőrösi rendőrkapitány intézte. Ő látott el bennünket fantomcégekkel. Ez úgy épült fel, hogy a Kakasnak , vagyis ennek a Flaisz nevezetű illetőnek Kakas a beceneve - Pálffy László volt az egyik olajszőkítője, és annak volt a Mészáros László a rokona. Ez az illető állt kapcsolatban valamilyen úton-módon, hogy ne érintkezzen a Flaisz és a rendőrkapitány; nem akartak találkozni. Ez a Mészáros nevezetű illető intézte el a fantomcégeket, amelyek 1998-ig, a rendőrkapitány leváltásáig, nullás papírokkal, Tiszaugra nagy mennyiségű - Tiszaug az Kecskemét mellett van - tiszta szeszt hordtak ki. Ezt tudom, mert apu is benne volt, és apu hordta a kiskőrösi rendőrkapitánynak a ráeső részeket, ő vitte át személyesen. A tisztaszeszügyön kívül ment a borcsinálás. Ezt a Kudron Nándor nevezetű illető, aki régen Zánkának volt a kormánybiztosa, és akkor váltották le, amikor el akarta adni I millió márkáért... (Dr. Kóródi Mária: Még egyszer legyen kedves megismételni a nevet. Nem értettük.) Kudron Nándor. Ő Zánkának volt a kormánybiztosa '94ben. Benne volt a tv-ben is, amikor leváltották. El akarta adni egy olasz illetőnek I millió márkáért, de úgy, hogy Kakasék akarták megfinanszírozni, és ráíratták volna egy olasz illető nevére Zánkát, csak nagyon olcsón adták az árat. Volt egy ilyen meghallgatási ügy a tv-ben. Őt el is menesztették, és nem lett ebből tranzakció. Ő Tiszaugon borcsinálással foglalkozott. Körülbelül havi 1 millió litert bort kevertek le apuékkal, plusz mellette ment a tisztaszesz, amit a BUSZÉSZ vezérigazgatóján keresztül intéztek. Ez a tisztaszesz úgy ment, hogy 70 forintért lehet kihozni tisztaszeszt, aki tudja igazolni, hogy mire használja fel.

A rendőrkapitány segítségével úgy elintézték, lepapírozták, hogy 70 forintért ki lett hozva, és 250 forintért terítették ott a tisztaszeszt, ami kamiononként 4-5 millió tiszta hasznot jelentett csak egy autónál. Ezt a tisztaszeszt a Nyitrai nevezetű tiszakécskei illetőnek - ez egy szeszes, neki volt a Zsurki Vodkagyárban az a machinációja, amit a tv is lehozott - szállították a tiszaugi telephelyről, a Sallainak Kecskeméten, és Akasztóra szállítottunk Stadlernak nagyon nagy mennyiséget. Folyamatosan hordták ki a BUSZÉSZ-hez, a BUSZÉSZ-től. A rendőrkapitány literenként kért 20 és 30 forintot, és így állt meg nekünk, vagyis Flaisznak 100 forintjában, plusz ha el tudtuk adni 400 forintért, akkor 400-ért, de 220-250 forintért folyamatosan el lehetett adni. Ez a tevékenység azon a telephelyen egészen '97 végéig folyt."

V. LEZSÁK SÁNDOR MDF-ES KÉPVISELŐ BIZTOSÍTOTTA A TELEPET

Nógrádi Zsolt:
Kudron Nándort én '93-ban ismertem meg, aki ezt a tevékenységet folytatta. Neki kellett odaadnom a szőkítési pénzeket, nem Flaiszhoz vittem el, hanem neki kellett leadnom. Hozzá hordtam át ezeket a pénzeket. 1994 őszétől ez a Nárai-féle csapat, akik Debrecenben dolgoztak, Pestre költöztek, és a Csepeli Vasműben dolgoztak. Lezsák Sándor, aki akkor képviselő volt - vagy még most is az - biztosított valami telephelyet. Apu be is vitte oda, és ott napjában 2 millió litert tudtak kiszőkíteni a brókerjai, vagyis az elszállítói vitték el ezt a mennyiséget. Onnan tudom, hogy nagyon jól kerestek, mert az Omnia Szállóban laktak. Kaszinózni jártak, és volt olyan este, hogy 16-17 millió forintot elkaszinóztak. A kiszőkített 23 forintokból napjában meg tudtak keresni 4-5 millió forintot, és szeptembertől decemberig dolgoztak, ameddig az olaj nem lett megszüntetve. Összeemelték a két árat.

Mi folyamatosan a Flaisz tüzép-telepén szőkítettünk. A vevők, a kiskőrösiek és a soltvadkerti vevőink ingyen vitték el az olajat, fizetés nélkül. Gerencsér Béla volt az egyik nagy eladó. Ő '93-ban már egy olajszerelvénnyel rendőrségi ügybe keveredett, de nem tudták rábizonyítani. Egy ilyen vámolási manőver volt. Őneki adtuk oda, és ő továbbította az orosz kapcsolatban állt cégein keresztül nagyon sok brókernek, és plusz még a Náraiék csapatát Kárász Lászlónak adtuk el, aki nagy vevő volt, Molnár Laci, a Békés megyei, Pálffy László, Pesten az a hölgy, akit említettem, Kiss Magdolna, aki Budafokon lakik, akinek Boda Tamás volt a férje. Ez a Boda Tamás I1 darab szerelvényt vett a Hungitaliától, a szegedi cégtől, amelynek Kenderesen volt a telepe. Mindig utólag fizetett az első tíznél, le tudta vámoltatni. A Hungitaliások nem foglalkoztak vele, ők csak importálták Oroszországból a gázolajat, és rögtön pár forint árréssel tovább adták. Ez a Boda Tamás levámolta. A tíz szerelvényen körülbelül 300 milliö forintot keresett. A 11. szerelvénnyel még a Hungitalia - 55 millió forinttal - mindig adós. Előre fizette ki, és nem kapta meg a szerelvényt, mert akkor tartóztatták le, a Hungitaliás csapatot akkor vitték be.

1994 végén, mivel Flaisz gyorsan akart pénzt keresni, Dunafóldvárra behozott száz orosházi, vagy hódmezővásárhelyi illetőségű személlyel két szerelvény olajat. Az első szerelvény átment a vámosokon, gond nélkül levámolták, nem volt befestve. A második került a tv-adásokba, amikor leszállt a helikopterével, és akkor kivonultak a rendőrök. Azon a telephelyen ott volt az egész kompánia, akik szőkítettek, akik vettek és eladtak. Mindenkit bevittek. Azon az estén mindenkit kiengedtek. A Flaisznak van egy gömbölyű táskája, amibe pont 50 millió forint fér bele. Apu gyűjtötte a pénzt, és bevitte a rendőrségre a pénzt, rádobta a kabátját, a rendőrök nem foglalkoztak vele. A Litauszkynál akkor volt fegyver, letartóztatták őket, ültek a folyosón. A fegyvert belerakta a szemeteskosárba, a lőszereket a wc-be, ott lebegtek, és abból lett utána keveredés, de nem tudtak bizonyítani semmit. Ahogy szabadlábra engedték őket, apu visszament Flaisszal befesteni a tartályokat, mert apu kezelte a Hondát. Ez a Honda úgy működik, hogy szívta a Honda, és volt egy ilyen kis csap, és ott ment volna bele a festékanyag, de ha azt a csapot nem nyitották ki, akkor nem ment bele a festékanyag. Az összes tartály mind sárga volt, amikor kimentek. Apu és Flaisz visszament Frei Lászlóval befesteni, de akkor tartóztatták le - a tv-ben is benne volt -, három napig bent fogták, mert valahogy felfigyeltek, hogy zseblámpával ügyködnek. Két-három tartályt festettek be, de a többi vagont nem tudták befesteni. Akkor Flaiszot letartóztatták, apunak sikerült elszaladnia, és így nem fogták meg. Az az ügy folyamatban van - erre még visszatérek, mert perdöntő lesz az én ügyem szempontjából. Fontos lenne elmondani, hogy Flaisz olyan embereket keresett - számítástechnikusokat akik a meglévő rádiótelefonokat át tudták kódolni úgy, hogy sose tudják lehallgatni, és léptethettünk, és sosem kellett fizetni érte. Én nem értek hozzá. Én is kaptam ilyet. Más számlájára tudtunk beszélni. Nem tudom, hogy hogyan oldották meg. Így a rendőrség nem tudta lehallgatni. Ezeket a telefonokat Török György csinálta Soltvadkerten, Veiszák Attila és Csilik Szilárd. Nem tudom, hogy oldották meg, de évekig tudtuk használni, és minden nap eggyel előrébb ugrott a számsorban. Ezt nem tudtam követni. 1994 végén, amikor már nyilvánvaló volt, hogy nincs tovább, befejeződik az olajszőkítés, a decemberi hónapban... Soroljam, hogy hány telepen vettünk...? (Az elnök bólint.)
Az utolsó hónapokban Nagykőrösön vettünk üzemanyagot, itt a Dékány István és a Bulcsú László, akit említettem, ők importőrködtek. Ez már az akkor is Energol társaság volt. Ide hozott 1994-ben körülbelül olyan 200 millió litert. Itt úgy ment a vámolás, hogy felsorakoztunk a kamionokkal a telep előtt, szinte naponta levámolták: Az első 300 ezer liter nem volt befestve, azt el tudták intézni, és utána mi kaptuk meg a többit. Három-négy forinttal a MOL-ár felett kaptuk meg. A gázolajat a Pócsa László vitte el, hogy ne legyen nyoma. Ő adta el. A kiskőrösi rendőrkapitány azt javasolta, hogy úgy számlázzanak körbe, hogy két cég után rakjanak be egy fantomcéget, utána egy igazit, és utána nem tudják, hogy a sok HTO-eladás hogy változott gázolajjá. Így oldották meg, hogy 3-4 cég közé betettek egyet. A rendőrség a mai napig ezen vergődik, hogy hogyan alakult át a HTO-gázolajjá, és nem találja annak a fantomcégnek az embereit.
Nagykőrösön az Energol Rt.-től hordtunk, Cegléden a MOFIT Kft.-től. Ők is folyamatosan importőrködtek. Az olajszőkítők mindig csak úgy kaptak olajat, ha nem tudták levámolni az importőrök gázolaját. Vagyis levámolták HTO-nak, de be kellett festeni. Akkor az olajszőkítők megkapták a HTO-t, mert az importőr nem tudott annyi mennyiséget leszőkíteni, mivel neki nap mint nap érkeztek be a szerelvényei. A MOL-tól kaptunk nagyon sok gázolajat - a Pongrácz nevezetű illető. Ide folyamatosan érkeztek be a szerelvények, ezek közt sok volt a Flaiszéknak is a pénzük, mert már egymás között keveredtek. De a vasút meg tudja mondani, hogy pontosan hány vasúti kocsi érkezett. Kápolnásnyéken volt egy nagy elosztó. A legyártott gázolajat oda kellett behordani. Ott 2 millió liter gázolajat tudtak egyszerre betárolni. Tolna Károly volt, aki ezeket rendezte, vagyis ő bevételezte és minket kifizetett.

A lényeg az, hogy mindig készpénzzel lettünk kifizetve azonnal, ha bárhova vittük az országban; az állami vállalatok, a Hungarocamion, a tsz-ek, a Volán-vállalatok, a BKV, a benzinkutak, mindig azonnal átutalással - nem tudom, hogy intézték el a bankok, de mindig készpénzzel fizettek. Ha a honvédségnek szállítottunk, akkor a kápolnásnyéki telephelyen összeszervezte egy valaki, és ő kifizette a szőkítőknek a beszállított olajmennyiséget, és utána intézte az állami cégekkel. Nagyon sokat hordtunk Bajára, az ENSZ-hajókba ís tankoltak. Végül is ezt az 500 millió litert nem öntöttük a Dunába, és valahova fel kellett használni. Ez gázolaj volt, valakinek ezt el kellett használni. A Zsíros Gézáé volt Békés megye, és ott ő 36 tsz-szel volt kapcsolatban a Molnár Lacival. Ők elintézték, hogy oda lett adva a szőkítőknek e 60 százalékért. Az olajkúton 70 forint volt, akkor 45 forintért odaadtuk a gázolajat. A továbbiakban ők intézték mit tudom én milyen kft.-ken és milyen banki ügyeken keresztül. Amennyi volt az üzemanyag, mindig 60 százalékot kaptak az olajszőkítők, és 30-ért lehetett megvenni. Szóval annyi volt az árrés.

VI. HOGYAN TOVÁBB HTO NÉLKÜL? - 1994 VÉGÉN ÖSSZEÜLTEK AZ OLAJOSOK SERES ZOLTÁN HÁZÁBAN

Nógrádi Zsolt:
1994 végén az olajosok összeültek Soltvadkert mellett. A Seres nevezetű illetőnek, akit agyonlőttek, ott van nyaralója. Látták, hogy nincs tovább, nincs HTO - vagyis van HTO, de nem tudnak vele mit csinálni, mert visszaemelték az árat. Ezért olyan módot és lehetőséget kerestek, ami kiskaput jelent, hogy az olajtevékenységet tovább folytassák. Ekkor a kiskőrösi rendőrkapitányság és Mészáros László, mit tudom én milyen törvényalkotó talált olyan kiskaput, hogy ipari tüzelőolajat, petróleumot és orsóolajat 1995 januárjában, és ennek az illetőnek 25 millió forintot fizettek. Mészáros László konkrétan tudja, mert ők hozták fel a pénzt.

VII. NÓGRÁDIÉK 750 MILLIÓT ADNAK ÁT AZ MSZP PÉNZTÁRNOKÁNAK 1994-BEN

Nógrádi Zsolt:

Azt még el kell mondanom, hogy 1994 elején a választások előtt 750 milliót én számoltam le. Apuék hozták fel az MSZP pénztárnokának, nem tudom, ki volt az. A Mercedesszel hozták fel a Flaisz és az apuék, mit tudom én milyen céllal. A Pintér Sanyi ez ügyben járkált le, hogy ezt az ügyet lefixálja. 1995 elején megkeresték ezt a kiskaput, de először felvették az országos vámparancsnoksággal a kapcsolatot, és halasztott vámfizetési ügyeket javasoltak, mivel sürgősen nem volt HTO, és a HTO-jegy ment 1995 januárjától 1995. Április 31-ig, de nem sikerült annyi üzemanyagot szerezni már, hogy ellássák a megszerzett piacokat. A vámőrségen nem tudom kik először felajánlották a halasztott vámfizetést, hogy egy cégnek 15 napos, és számlázzanak mindent arra a cégre, utána nem lesz kifizetve. Kecskeméten ezt eljátszották egy Arab nevezetű illetővel, a tévé is bemondta, hogy 4 milliárdos tb- és adócsalás merült fel ez ügyben. Ezt a Schober Iván csinálta, aki a Papának, aki most napvilágra került, ennek a rendőrnek volt a fő ügyintézője Kecskeméten. Ők intézték ezt a vámhalasztási ügyet.

Vámhalasztási ügyet csináltak még Koncz József és Balcsi Zoli Solton és Félegyházán. Ennek az illetőnek sok benzinkútja van Félegyháza környékén. Ahogy ez a variáció lecsengett, a vámosok azt javasolták, hogy amikor befizetik a csekkeket, írjanak utána még egy nullát, vagyis kettőt, hármat. Pár alkalom ahhoz pont elég volt, hogy a 100 milliós stikliket végrehajtsák. Ameddig leellenőrizték, hogy beérkezett-e a postáról a pénz, addig a vámosok felszabadították, és el lehetett adni. Mire észbe kaptak, ez pont elég volt, hogy 15-20 szerelvény elmenjen.

A másik variáció a harmadik volt, hogy belenyúltak a vámosok - az is elég sok pénzükbe került - a számítógépbe. Ez is a tévében volt, hogy nem értették, hogy van. Valahogy beírták a szerelvényekre, hogy fizetve van az illeték, a vám meg mit tudom én. Utána derült ki, hogy valaki megpiszkálta, és nincs befizetve semmi. Itt is elment egypár milliárd.

'95 nyarára kapcsolt a hatóság, hogy ez nem mehet tovább. Addigra ez az illető, akinek fizették a 25 milliót, kijárta, hogy a dunastore anyagok és ilyen orsóanyagok, aminek a paraméterei szintén a gázolajjal..., de nem lehet besorolni, mert mindig olyat vámoltottak a Szlovnában, hogy egy paraméter ne legyen megfelelő, és így ipari tüzelőolajjá lehetett minősíteni.

VIII. AZ ENERGOLNAK ÉS A CONTICARNAK ENGEDÉLYEZIK, HOGY IMPORTÁLJA AZ OLAJAT - KIROBBAN A BANDAHÁBORÚ

Nógrádi Zsolt:
Ez az illető ezeket a kiskapukat kijárta, és engedélyezte egypár cégnek az országban, akinek a nevei ismerősek, az E.L.M. Rt.-nek, az "Energol"-osoknak a "Conticar"-osoknak, hogy ők importálják be ezeket az olajakat. Tulajdonképpen ebből robbant végül is ki később a bandaháború vagy a robbantások, mivel aki az olajat birtokolta, többszÁz milliót, milliárdokat tudott hetek alatt vagy hónapok alatt besöpörni, és neki így több étterme, több szállodája lett. Ez konfliktust szült, mert tulajdonképpen '94-ig több ezer ember szőkített, és most lett '95-től egy kiválasztott garnitúra - hogy miért pont ezek, azt nem tudom -, de ezek az emberek hordhattak csak be, és őnáluk ragadt meg a nagy haszon.

A Flaiszék '95 novemberétől indultak be újra. Dunavecsén van egy tározó, körülbelül 2 millió liter fér bele, és '95 novemberétől '96 májusáig 20 millió liter ilyen dunasztore - ami a .gázolajjal megegyező minőségű - olajat importáltunk be, és szortíroztunk szét. Ebben Pálfiy László, Mészáros László - akiről már szóltam -, Zsubori Laci, Kubas Zsolt volt az ügyintézkedő. A Fekete Levente biztosította a számlákat, amit Kecskeméten a Schober Iván intézett a Terminál-Full kúton keresztül. Úgy csinálták, hogy állandóan adták-vették azt a kutat, és csináltak mindig egypár millió liter leszámlázott gázolajat, és új cég jött, új emberekkel, és akkor utána nem piszkálgatta, nem foglalkozott vele az APEH meg a hatóságok, mert nem volt meg sose senki, hogy kik állították. Ide 20 millió litert importáltunk, vagy a Flaiszék annyit importáltak be. Ezen az olajon körülbelül 20 forintos árrés volt, 400 millió lett fél év alatt a haszon.

Ezt úgy tudták elintézni, hogy az országos... a Mercontrol vizsgálja be az országba beérkező üzemanyagokat. A vámosak nem voltak hajlandók itt a korrupcióra, ezért két alkalommal, egyszer 150 milliót és egyszer 60 milliót szállított fel a PálfFy László... vagyis a Mészáros Laci, a Zsubori és a Fekete Levente a "Mercontrol"-osoknak, hogy olyan minősítésbe vigyék bele..., mert ez gázolaj minőségű volt, és a vámosok nem mentek bele, azt mondták, ha amott elintézik, akkor intézzék el ott, őnekik kell egy hivatalos papír, ez nem ipari tüzelőolaj, hanem gázolaj. Ők nem vállalták be, mert gázolaj minőségű volt. Egy fekete Puntoval vitte fel a Harkai Anikó - ez a Mészáros Lacinak a felesége - a Zsugorival és a Fekete Leventével két részletbe a 150 és a 60 milliót ezeknek az embereknek, vagyis akik ott bevizsgálták, akik jóváhagyták. De így se volt probléma, mert 200 milliö maradt tisztán a haszon, mert gázolaj volt, és el lehetett adni.

IX. BODRÁCSKA JÁNOS, BUDAPEST EGYKORI RENDŐRFŐKAPITÁNYA MEGLÁTOGATJA AZ OLAJMAFFIÓZÓKAT

Nógrádi Zsolt:

Ezekben az időkben a vadászatokban körülbelül minden nap ki lett lőve 5 és 10 trófea, tíz szarvas, a gemenci erdőkből tévedtek ki ezek az állatok. Már hatalmas trófeagyűjtemény..., apu segítségével és a Litauszky - ő a Kakasnak a szomszédja - segítségével megkezdték eladni. Ajándékba is kaptak a rendőri vezetők, a Bodrácskától kezdve mindenki megfordult ott nálunk, vagyis a Flaisz kastélyában, és megkezdték Jugoszláviába és Ausztriába kiszállítani a trófeákat.
Volt, amit nem tudtak készpénzzel kifizetni nekünk, és ehelyett fegyvereket és robbanóanyagot hoztak vagyis csempésztek be az országba, amit a későbbiekben egy kiskőrösi illetőségű személy, a Seres és csapata szállított el onnan a mi környékünkről Budapestre.

Ja, igen, ezek után körülbelül 500 millió forint lett a trófeának és az ide-oda csempészgetésnek a haszna. Úgy egyeztek meg apuék, hogy 250 millió a Flaiszé, 125 millió a Litauszkyé és 125 milliö az apué. De Flaiszot ez időben letartóztatták, és egy évig benn volt. Mivel ezt én intéztem apuval, halottak nevére adtuk le évente az almásának a termését, amit terem az a 205 hektár, 300 millió forint. Egymillióig adómentesek az ottani őstermelők, ezért a Flaiszot letartóztatták, mert a Hey-Ho-hoz, az üdítőcéghez beszállította az almát, és nem találták. Mind halott nevén lett leadva, és elárulták, vagyis megmondták azok, hogy ki volt a beszállító.
Amikor kiszabadult, '97 tavaszán - tulajdonképpen addig nem folyt semmiféle olajozás a Halászéknál olajozott apu, ez egy polgármester Kunbaján, benne volt a tévében... Nem is biztos, hogy Kunbaján, valahol ott polgármester... Nem tudom, hova valósi, de valahol arra van. Volt a tévében is, ő folytatta Flaiszéknál. Pata Zoli... megnézem... (Az irataiba tekint.) a Fodor nevezetű bajai illetőkkel, Jánoshalmán és azokon az ipartelepeken Baján ezekkel az illetőkkel folytatta ezt, az ipariolaj- és az orsóolaj-kevergélését és a vámolást.
Amikor a Flaisz kijött '97 őszén, nekem ötéves elévülésben volt az ügyem. Vagyis nekem először azt mondták, három év múlva évül el, és utána az ügyvédek fölvilágosítottak, hogy adócsalásért öt év jár, mert az olajszőkítés az adócsalási kategóriába keveredett. A Flaisz kijött, és aput fölhívta, hogy van Kiskunhalason egy ügyész, aki most azonnal elintézi nekem az egész ügyemet, nem kell még hogy egy évet körözzenek.

Leutaztam a Kakashoz, akkor vette ő meg azt a 30 millió literes borpincét '98 februárjában, ami a tévében is benne volt, hogy 2 millió liter pancsolt bort találtak a vámosok. Már akkor ment a borszőkítés, amikor én lementem. Megjelent az ügyész - én lent voltam péntek, szombat, vasárnap -, és mondta, hogy 200 ezer forint. Ez november 20-án volt, és egy hónap múlva, december 20-án megkaptam a rendőrségtől az elévülési papírt. Mondták, hogy úgy intézik, hogy két héten belül ne tudják megfellebbezni. Pont az ünnepekre, a karácsonyi ünnepekre teszik, hogy ne tudja megfellebbezni se a környezetvédelem, se az APEH, se senki az én ügyemet. Én nem akartam elhinni, nem is foglalkoztam vele. Végül is nem fizettem ki a 200 ezer forintot, azt majd elmesélem...
'97-ben, ahogy a Flaisz szabadult, Dunavecsén behoztak 5 millió liter olajat. '97 november 15-től december 31-ig, még az utolsó napon is szállítottunk decemberben, mondták, hogy a rendőrség nem tudott rábizonyítani semmit, és ez egy kárpótlás volt ezért a 9 hónapért, hogy ne perelje be a rendőrséget, hogy bizonyítékok hiányában bent tartották 9 és fél hónapig, és így ötmillió liter gázolajat - szinte gázolaj volt - bevámoltak orsóolajnak, vagy mit tudom én minek vámolták. Szlovákiából jött az áru, többet találkoztam a szlovák importőrrel. Ezeket mind lehet ellenőrizni, hogy onnan mi jött ki, és mi lett bevámolva. Ekkor petróleumot is hoztak, és ekkor Nyúl József, soltvadkerti illető, akinek volt három kamionja, feltöltötte azt a három autót, és a petróleum teljesen gázolaj, csak ARO 2T-t kell beleönteni; ezért hozták be, mert gázolajként el lehet adni, különben nem volt értelme. Most nem volt senki, mert nincsenek korrupt emberek, nem tudják levámolni, most érdekes módon nincs olaj.

Akkor azért hozták be, mert mindenkit meg lehetett korrumpálni és vesztegetni. Most, hogy mindenki ezzel foglalkozik, egyből nem meri senki bevállalni, és a Nyúl elvitte Dunántúlra, és ez is ellenőrizhető, hogy ezt a három autót elkapták a rendőrök, és átárazás volt a menetlevélen, és nem kapta vissza azt az olajat, elkobozták. Petróleum volt, ott álltam a tartályautó mellett, amikor beleöntötte ő és az apósa.
Itt 5 millió litert hozott be a Flaisz, olyan 20 forintot keresett literenként, olyan százmillió forint lett a tiszta nyeresége. Itt a telepen Varga István dömsödi illető volt akkor a főnök, ő négy tankerautóval fuvarozik, társjellegű volt a Flaisznak ebben a másfél hónapban. Ekkor volt a tárgyalás, '97. december 6-án. Eddigre apuval úgy elmérgesedett a viszony, mert nem fizették ki neki a trófeát és ebből a 125 millió forintját, hogy apunak lemondták a tárgyaláson való részvételét, Flaisz úgy intézte, mert megmondta, hogy ő abból, hogy beismerő vallomást tesz, hogyha nem fizeti ki, hogyha nem adják oda neki a pénzét... Nem is kellett elmenni a tárgyalásra.
A legközelebbi kapcsolat '98 februárjában volt, amikor elmentek Flaiszék apósa, Litauszky Flaisz telepére, ahol a borügyködés folyt, és rá két napra kimentek a rendőrök. Litauszky és apu jelentette föl, mivel egyikük sem kapta meg a ráeső részt. Utána Flaisznak folyamatban van ez az ügye, de a vámosok fölküldték mint Tóth János nevezetű mintáját, akkor kiderült, hogy hamis bor, amikor mint Flaisz Ferenc mintája jött Budapestre az OBI-ba, ugyanaz volt az OBI-ban, mint a Mercontrollban, hogy aki milliós összegeket fizet, annak jó a bormintája, aki nem fizet és bort csinált, annak beismerik, hogy rossz a bormintája.
Flaisznak folyamatban van ez az ügye, de itt is a korrupció teljesen már elintézés alatt volt, mert a vámosok azt mondták, hogy nem borcsinálás, pedig neki Kévés Imre soltvadkerti személy, akinél cukorkereskedést csinált, az a személy szállította neki, napi két kamionnal fogyott el a mi környékünkön, és ő szállította be a cukrot.

X. NÓGRÁDI ZSOLTOT CSAK AZ ÉRDEKLI, KI ÖLTE MEG AZ APJÁT

Nógrádi Zsolt:
Szeretnék rátérni erre a három emberre, mert az én ügyem, végül is azért akartam vallomást tenni, mert engem nem érdekelnek ezek a gazdasági stiklik, hogy kik mit csináltak, nekem aput eltüntették és megölték ezek a személyek, és engem az motivált a vallomás megtételére, hogy a rendőrség, még a belügyminiszter is Flaisz kenyeréből eszik, és a rendőrség lezárta apu ügyét. Arra számítok, hogy valahogy ez a bizottság oda hat, hogy el tudjam temetni a holttestet.

Litauszky benne volt egy gyilkossági ügyben, jártak ki Jugoszláviába, és hoztak egy terroristát, és aput elhívták, és megöltek egy embert, és apu megmondta neki március közepén, hogyha nem kapom meg most már véglegesen azt a pénzt, amivel ti tartoztok nekem, akkor följelentelek a rendőrségen, mivel apu nem volt részes, csak elkísérte, ő nem tudta, hogy miről van szó. Áprilisban Litauszky szívinfarktust kapott, májusban elhívták aput kibékülni Flaisz kastélyába, és felhívtak engem onnan, és utána megfenyegettek engem, Flaisznak felismertem a hangját; '98 szeptemberében Litauszky István, Nyúl József, Bozóki és apu Litauszky meszesi házánál összejövetelt rendeztek, és egy kaskantyúi ember vállalta, hogy kétmillió forintért megöli Flaiszot. Ez az ügy kiderült, utána nem tudták lebonyolítani ezzel az emberrel, kimentek Jugoszláviába, hogy hoznak onnan valakit, ez volt szeptemberben, ezután Flaisz megjelent apám házánál, és azt mondta, Józsikám, nem éred meg a karácsonyt, és utána október 25-én apu elsétált otthonról, és azóta nincs sehol.

Először a Bács megyei rendőrkapitány..., és ezeknek a nyomására megpróbáltak minket gyanúsítani, hogy mi tettük el láb alól. Nem jutottak semmi eredményre. Nekem szerencsémre a rendőrségen kívül olyan nyomozó társaság, amelyik nem tudja elviselni, hogy Pintér, vagyis a belügyminiszter együtt dolgozik ezekkel a bűnözőkkel, és véletlen úton-módon megtaláltak, és olyan stádiumba került az ügy, hogy mi csak egy paraszthajszálra vagyunk most már, hogy megtaláljuk a holttestet, de nem mehettünk ki még egyszer hozzájuk most már házkutatni, mivel lezárták apu ügyét mint államigazgatási ügyet, eltűnés, azt mondták, nincs holttest, nincs gyilkosság. De a rendőrségen, a BRFK-a és az ORFK-a itt van az Aradi utcában az ügy, meg vannak győződve, hogy itt gyilkosság történt, csak nem voltak hajlandók nyomozni ez ügyben.

Pintér úr hány ezer embert tüntettek el ezekben az időkben a nagy magyar rónaságban? Ki fogta ezeknek a gyilkosoknak a kezét odafen, hogy önök gazdagodjanak? Ha már megcsinálták a felső tízezret, a rabláson kívül beoltották ezeket az embereket humánus cselekedetek végrehajtására is.

Innen úgy néz ki erkölcsi nullákat gyártottak a magyar felső tízezer helyett, mint látja kibukott ez az államfőnél is pénzért mindent lehet venni még Dr -i címet is, pedig az illető csak kubikos, de jól tolja a talicskát. Önt csak azért rakták e magas beosztásba , hogy Önön könnyű lesz fogást találni, ha ellenkezik? Kik rángatják önt a vakolók melyik szárnya kapcsolja önt a háttérhatalomhoz? Olyan hülyének nézünk ki, hogy nem vesszük észre, hogy a nemzet vagyonát ellopták és ilyen ripacsokkal gátolják meg még az önvédelmet is, hogy a drága tartó tisztjét ne konstatálnánk, és hogy e vagyon egy része az ön tulajdonát gyarapítja? Bunkónak a barátját higgye a Gergényit, kinek még egy önálló megnyilvánulása sem volt, mindig parancsot hajtott végre a csahos állatja, a háttérben lapuló gazdája meg uszította a népre e vízfejű ÁVH – s utódot. Ha a húsdarálót nem bontották volna le a botoxos hölgyemény parancsára beterelte volna a tömeget a haleledel gyártóba. Ennyik vagytok, megmérettetek és könnyűnek találtatot.

Olajosok

Az olajügyek nyomában

A „legnagyobb találmány”

„Az olajügy a rendszerváltás legnagyobb találmánya volt, ugyanis nem a piti bűnözők találták ki, hanem a parlamentben ülő jogalkotók, akiknek lehetőségük volt arra, hogy ilyen törvényeket hozzanak.” – mondja Sándor István (ismertebb nevén „Papa”), egykori operatív tiszt, Kármán Irén „Olajozott viszonyok című dokumentumfilmjében.

De vajon miben állt ez a találmány, és mit neveznek olajszőkítésnek? Az "olajos ügyek" 1991-1992-ben ütötték fel a fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. A visszaélések elkövetésének legfőbb elindítója a motorhajtó gázolaj és a háztartási fűtőolaj, a HTO kettős ára volt. A két termék minőségileg megegyezett ugyan, ám az utóbbit lényegesen olcsóbban értékesítették. Egy 1990-es kormányrendelet előírta: a fűtőolajat adalékanyaggal színezni kell. A HTO-t 1991-től pirosra festették, ám az adalék a motorokat nem károsította, így azt változatlanul használták üzemanyagként. A fűtőolajként behozott termékeket a vámkezelésnél kellett volna színezni, ami lehetőséget adott a visszaélésekre. Ha a vámost sikerült megvesztegetni, akkor a fűtőolaj szállítmányt további beavatkozás nélkül gázolajként értékesíthették. Amennyiben a festék már bekerült a fűtőolajba azt savazással közömbösítették: a kénsav és más vegyszerek hatására a gázolaj visszanyerte eredeti színét - ez volt az úgynevezett olajszőkítés. Az üzlet lényege tehát abban állt, hogy a jóval olcsóbb fűtőolajat, gázolajként értékesítették.

A visszaéléseket a halasztott vámfizetés lehetősége is nagyban elősegítette, mert a 15 napos határidőn belül az olajat importáló vállalkozások gyakran eltűntek a hatóságok elöl, az olajjal együtt. A nagy biznisz többnyire fiktív cégeken keresztül, és nem létező személyek nevén bejegyzett olajszőkítésre berendezett telepeken működött. Fantom cégek és fantom személyek kereskedtek tehát a szőkített olajjal - vagyis semmisem az volt, mint aminek látszott. Leszámítva azt az egyes becslések szerint akár 1500-2000 milliárd forintra is tehető summát, melyet az olajmaffia szereplői vághattak zsebre.Amikor bezárt a bazár

Az olajmaffia 1993-ban szúrt szemet az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, amikor operatív bizottságot hoztak létre a bűnszervezet megfékezésére, de a visszaéléseket meggátoló törvényi szabályozásra az MDF-kormány idején már nem került sor. Lentner Csaba a 2000-ben megalakult parlamenti vizsgálóbizottságnak az egyik tagja akkoriban egy, a Vasárnapi Újságnak adott interjújában arról számolt be, hogy 1993 nyarán már a magyar kormányzati szervek tisztán látták azt, hogy óriási mértékben folyik az országban az olajszőkítés, és egyre nagyobb mértékekben nem fizetik meg az olajat importáló vállalkozók a jövedéki adót és az általános forgalmi adót a behozott termékek után. Ekkor a rendőrség, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, az Ásványolaj Minőségellenőrző Intézet, és az Ipari Minisztérium munkatársai az országban egy átfogó ellenőrzést indítottak. Megállapításra került, hogy száz megcélzott töltőállomásból 26-nál hibás üzemanyagokat értékesítenek. Lentner szerint ez a körülmény egyértelműen ráirányította a figyelmet az országban folyó, jelentős mértékű olajszőkítésre. Lentner elmondása alapján ekkor Antall József kérésére Boross Péter vezetésével összeült egy ötfős bizottság, Latorcai János, Szabó Iván, Kádár Béla, és Siklós Csaba részvételével, melynek a további visszaélések megakadályozása lett volna a feladata. A bizottság ki is dolgozott egy intézkedési tervet, amit azonban pénzügyi okok miatt nem valósítottak meg.

Az olajszőkítési láz legfőbb elindítója, a kettős árrendszer csak 1995-től szűnt meg, majd a halasztott vámfizetés szabályait is megszigorították, 1998-tól pedig az üzemanyag céljaira szolgáló kőolajtermékeket, azonnal behajtandó jövedéki adó terhelte. Ezek az intézkedések voltak azok, melyek fokozatosan ellehetetlenítették az 1990 óta virágzó illegális olajüzletet, melynek méreteit jól jelzi, hogy az intézkedések hatására a fűtőolaj fogyasztás havi egymillióról néhány ezer literre csökkent.A „nagy halak” megúsztákAz olajügyeket sokan vizsgálták. A már említett operatív bizottság mellett, a Polip című olasz bűnügyi filmsorozat felügyelőjéről elnevezett, a rendőrség által létrehozott Cattani-nyomozócsoport, a 2000 februárjában alakult, Pallag László vezette parlamenti vizsgálóbizottság, valamint számos rendőr is a fekete arany rejtélyének nyomába eredt, mint például az ügyben többször is nyilatkozó Karancsi Tibor, Sándor István , de említhetjük a nyáron megvert oknyomozó újságírót, Kármán Irént is. Bennük, illetve a felsorolt bizottságokban, nyomozócsoportokban egy dolog közös: az olajmaffiát mozgató szálakat nem sikerült felfejteniük, a vádakat tételes bizonyítékokkal alátámasztaniuk.

Ügyek márpedig voltak szépszámmal. A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt - hamisítás, csempészet, vámorgazdaság - követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint azonban számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és az elítéltek is jórészt „kisemberek” voltak, a kápók rejtve maradtak.

A zavarosban halászók egyik legnagyobb fogása az úgynevezett Energol-ügyben perbefogott 19 vádlott lehetett volna. A szövevényes ügy nyomozása 1996-ban kezdődött el a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség feljelentése alapján a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon rossz minőségű termék forgalomba hozatala miatt. Az eljárás kezdeti szakaszában a nyomozók még az olajügyek és az 1990-es évek második felében elkövetett fővárosi robbantásos leszámolások közti összefüggés lehetőségét is vizsgálták, ám ebben az irányban eredménytelen maradt az adatgyűjtés. Az ügyészség sok százmilliós adócsalás és más bűncselekmények miatt állította a vádlottakat bíróság elé. Az eredeti vádak szerint a bűnözői csoport több tízmillió liter ismeretlen eredetű kőolaj forgalmazásával és közterhek meg nem fizetésével követte el a súlyos bűncselekmény-sorozatot. Az Energol-ügy vádlottjai között van a kecskeméti maffiaperben tavaly bűnszervezetben elkövetett fegyvercsempészet, illetve emberölés előkészülete miatt jogerősen 12 év fegyházbüntetésre ítélt Radnai László, továbbá bűnszervezetben elkövetett emberölés előkészülete miatt 5, illetve 6 év fegyházra ítélt Csüllög Zsigmond és Ferencsik Attila. Radnai és Csüllög az 1990-es években a Conti Car tulajdonosaként többször szerepelt a bűnügyi krónikákban, de az Energol-ügy több másik vádlottja is állt már büntetőbíróság előtt. A vádlottak padján van még Csikós József, az Energol Rt. egyik volt vezérigazgatója, aki a rendszerváltás előtt az MSZMP KB apparátusában dolgozott, majd a Belügyminisztérium ezredeseként a központi adatnyilvántartó hivatalt vezette. Ugyancsak az Energol-ügy kapcsán volt érintett a cég volt igazgatója, a Kármán Irénnel gyengéd szálokat ápoló Portik Tamás is, aki ellen viszont már korábban megszüntették a nyomozást elévülés miatt. A vádlottak az eljárás során többnyire tagadták bűnösségüket. Az ügyész a terhelő bizonyítékok közt említette egy védett tanú vallomását és az 1998-as, négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantásban elhunyt Boros Tamás nyilatkozatát is. Boros Tamás egy időben a rendőrség koronatanújának számított többek között az olajmaffia-ügyekkel kapcsolatban is. Az elsőfokú büntetőper 2003 júniusában kezdődött el, több tucatnyi tárgyaláson számos tanút hallgattak meg, ám bírócsere miatt 2005-ben elölről el kellett kezdeni a pert, melyben szeptemberben lezárták a bizonyítási eljárást, és megkezdődhettek a perbeszédek. A vádbeszéd szerint az Energol Rt.-vel kapcsolatos vádpont lényegében nem bizonyítható, téves az a megállapítás, hogy ez a cég "első forgalomba hozó" lenne, az adóhatóság többször ellenőrizte az Energolt, továbbá ezzel a vádponttal kapcsolatban a rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűncselekménye sem bizonyítható. Ezzel voltaképpen a vád megbukott és a novemberi ítélethozatal már csak formaságnak tekinthető.Az igazság bajnokai 

Az olajügyek azonban nem csak gazdasági bűncselekményekről szóltak. A Békés megyei olajügyeket vizsgáló rendőrök közül többen – például Kuzma Mihály és Dénes Gábor - vesztették életüket, a hivatalos rendőrségi jelentés szerint öngyilkosok lettek, az idegenkezűség kizárt. Az ő kollégájuk volt Karancsi Tibor, aki a szeghalmi Macskási-telepen rajtakapott egy csapatot, amely éppen egy vonatszállítmánnyi olajat szőkített (erről maga Karancsi nyilatkozott később). Karancsit később mulasztásra hivatkozva menesztették a rendőrségtől. Ugyanígy járt Kovács Ferenc sarkadi tőrzsőrmester is, aki az "alvilág", illetve a rendőrség vezetése közötti szálakat vélt felfedezni, és Tokai György alezredest, sarkadi rendőrkapitányt vádolta meg az olajmaffiával való összeszövődéssel. Kovácsot családi okokra hivatkozva menesztették.

A politikai fejezet Pallag László Békés megyei kisgazdapárti képviselő Gál László ellen tett feljelentésével kezdődött. A későbbi parlamenti vizsgálóbizottság vezetője Pallag elfogultság bejelentésének elmulasztása, kötelező intézkedések megtételének elhagyása, hivatali bűnpártolás és korrupció gyanúja miatt tett feljelentést a Fővárosi Főügyészségen Gál László ellen, aki egykoron – Karancsi főnökeként – Békés megye rendőrfőkapitánya volt. (Az időközben belügyminiszterré vált Pintér Sándor – korábban országos rendőrfőkapitány – nevezte ki a Belügyminisztérium Felügyeleti és Ellenőrzési Hivatalának vezetőjévé.) A képviselő szerint nemcsak Gál László, hanem Békés megye vezető rendőrei, illetve vámnyomozói is érdekeltek az ügyben. A vámhivatal munkatársai azonban dokumentumokkal tudták igazolni tisztaságukat, és a Gál ellen felhozott vádak sem nyertek bizonyítást. Az olajügyek folyományaként Pallagot többen is perbe fogták rágalmazás miatt.

Az olajügyek egyik kulcsfigurája Nógrádi Zsolt volt, aki saját magáról bevallotta, hogy tagja volt az olajmaffiának és sok rendőri vezetőt és magasrendű politikust is besározott. Többek között Pintér Sándor korábbi országos rendőrfőkapitányt, aki az Orbán-kormány idején belügyminiszter is volt, Lezsák Sándor MDF-es képviselőt, Stadler József vállalkozót, Pál Lászlót a MOL egykori vezetőjét. Az ő véleménye szerint szinte a teljes politikai elit, az összes párt, és a rendőri vezetés is érintett a rendszerváltás utáni évek egyik legnagyobb lopásában. Nógrádi Zsolt 2000. június 9-én tett vallomásában konkrét helyszínek események és nevek szerepeltek. Az elmondottak valóságtartalmát azonban a bíróság később kétségbe vonta. A vallomásban szereplő politikusokat mentelmi joguk miatt se tanúként, se gyanúsítottként nem hallgatták ki. Az érintett személyek rágalmazási pereket indítottak, és meg is nyerték azokat. Nógrádi Zsoltról ekkor pszichiátriai szakvélemény is készült, mely személyiségzavart állapított meg nála. Erre hivatkozva később a bíróság hamis tanúzás büntettében bűnösnek találta, 1,5 év börtönt kapott két évre felfüggesztve. Az olajügyekben szintén nyakig elmerülő édesapja Nógrádi József gyilkosság áldozata lett, és a gyilkossággal Nógrádi testvérét, Ádámot gyanúsították, akit jogerősen el is ítéltek 20 évre.
Az olajügyekben nyomozta az igazságot Szezák Gyula Hajdú-Bihar megyei főügyész is. Ő Papp Imre akkori megyei rendőrfőkapitány által elkövetett cselekmények elleni nyomozásban vett részt, azzal vádolta a rendőrt, hogy közreműködésével illegálisan, vámfizetés nélkül került az országba nagy mennyiségű olaj. Szezák további sorsát az előzmények ismeretében nem nehéz kitalálni: az ügyet elvették tőle, nyugdíjazták, majd rágalmazásért perbe is fogták, amit meg is nyertek vele szemben.

Az olajmaffia kapcsán az egyik legismertebb médiaszereplővé Sándor „Papa” István vált, aki nyomozóként dolgozott, majd beperelték, de a vádpontok alól felmentették. Ügyéről azonban nem sokat tudni, ugyanis aktáit 85 évre titkosították. „Papa” azonban teljesen nem maradt csöndben, az ő által elmondottak képezik Kármán Irén dokumentumfilmjének és könyvének jelentős részét. A volt rendőr rébuszokban beszél ugyan, de az jól látszik, hogy véleménye szerint egy a háttérben meghúzódó, magasrangú politikus, ahogy ő nevezi „nagy ember” fogta össze a szálakat (lásd a Papával készült Kármán Irén-féle interjút, ami az újságírónő blogján olvasható).

És az igazság bajnokai közül persze nem felejthetjük ki a már többször említett Kármán Irént sem, aki filmet és könyvet készített a maffia ügyekről. Munkája közben többször megfenyegették, majd idén nyáron félholtra verték. A rendőrség azonban kétségbe vonta Kármán azon állítását, hogy az olajügyek miatt érte őt a támadás, sőt vallomását is megkérdőjelezték, és azt is kilátásba helyezték, hogy pert indítanak vele szemben hamis tanúzás miatt…

Az olajügyek egy olyan végtelen szőttest képeznek, melynek szálait lehetetlen kibogozni, azt, hogy kik ültek a rokka mögött valószínűleg soha nem tudjuk meg, csak az tűnik biztosnak, hogy sokan, sokat loptak…

Mi is az az olajozás?

A 90-es években – csak a VPOP adatai alapján – ezermilliárd forint adóbevételtől esett el az állam az olajos csalások miatt. Szőkítettek, nem fizettek vámot, adót, járulékot, és olyan legendák is keringenek, hogy néhány évig még az embargós Jugoszláviába is csempésztek gázolajat, amiért a szerbek tiszta szesszel fizettek. Az óriási bevételeket hozó csalásokhoz kiskapukkal teli törvények és korrupt hivatalnokok is kellettek. Gondolhatja-e komolyan bárki, hogy egy ekkora bűncselekmény-sorozatot kispályás Bács-Kiskun megyei vállalkozók vagy az alvilág írni-olvasni alig tudó figurái ötlöttek ki?

Az olajozásnak nevezett trükközések bűncselekmények, elkövetőik nem fizettek adókat és járulékokat az államnak. A cigarettához és az alkoholhoz hasonlóan az üzemanyag is jövedéki termék, ára rengeteg adót tartalmaz, a benzinért, gázolajért fizetett pénz nagy része az államkasszába megy. Ezért csempészik, hamisítják és forgalmazzák illegálisan: az adók megkerülésével hatalmas profithoz lehet jutni, és mindig lesz rájuk kereslet is.

A 90-es évek elejének nagy trükkje az olajszőkítés volt. A háztartási tüzelőolaj, a hto kémiailag azonos az üzemanyagnak használt gázolajjal, viszont nem traktor, hanem kályha ment vele. Az állam szociális megfontolásokból a hto-t sokkal kevésbé adóztatta, mint a dízelt. Még a rendszerváltás előtt, 1988-ban született az a jogszabály, amely felhasználási módjuk szerint szétválasztotta a gázolajtípusokat. A fűtésre szolgáló, olcsó hto után nem kellett fogyasztási adót fizetni, míg a gázolajnak minden literje után 23 forint volt csak ez az adónem. Ezenkívül a hto-n tíz százalék általános forgalmi adó (áfa) volt, míg ugyanannak a kőolajszármazéknak gázolaj néven 25 százalék volt az áfája. Ez a különbség a kétfajta gázolaj árának adótartalma között addig nem nagyon adott alkalmat a visszaélésekre, amíg csak az állam kereskedett az energiahordozóval. A rendszerváltással azonban megnyílt a piac, bárki bekapcsolódhatott az olajüzletbe.

Sárgából piros, pirosból sárga, feketén

A két gázolajfajtát fizikailag is megkülönböztetendő, a hto-ba piros színezőanyagot kellett keverni. Ehhez Németországból importálták az olajos szakzsargonban szörpnek nevezett festéket. Ez az anyag arra is szolgált állítólag, hogy bekocsonyásítsa az autókba töltött gázolajat, ami így eltömíti a dízelmotorok adagolórendszerét. Hamar kiderült, hogy ez csak hitegetés volt, a szörp csak színezésre volt jó, az autók vidáman elmentek a piros gázolajjal is. Sok taxis állítja, hogy akkortájt ő is piros gázolajjal járt, néhányan üzleteltek az olcsón beszerezhető hto-utalványokkal, a tehergépjármű-vezetők fuvarosként is beszállhattak a bizniszbe.

Vám Hírmondó 2000/02

1989-től 1992-ig tehát aranyéletük volt a gázolajjal ügyeskedőknek. A nagyobb tételekben dolgozó bűnözők 90 után kapcsolódtak be komolyan a bizniszbe.

A kezdetben naiv, később az üzletben felhalmozott pénzzel korrumpált vámosok egy része szemrebbenés nélkül ráírta a vámpapírokra, hogy a tartálykocsikban lévő gázolaj hto, így jóval kisebb járulékokkal lehetett behozni az országba. A lefizetett vámosok ahhoz sem ragaszkodtak, hogy a piros festéket belekeverjék a gázolajba, így a hto-ként behozott-elvámolt olajat azonnal piacra lehetett dobni dízelként.

Az Antall-kormány jelentősen felemelte az üzemanyag árát , a hto azonban támogatott termék maradt. Az egyre növekvő árkülönbség sokaknak hozta meg a kedvét a csaláshoz. Hirtelen nagyon sokan kezdtek hto-t importálni. Pallag László, volt kisgazda képviselő, az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság egykori elnöke szerint annyit, hogy abból egész Alaszkát be lehetett volna fűteni. A papíron hto-nak nevezett gázolajat buszokba, traktorokba, teherautókba töltötték, vett belőle a Honvédség, a Körös Volán és a BKV is.

Olaj a jugoszláv tűzre

Bő két év kellett, hogy hivatalosan is észrevegyék, valami nincs rendben az elképesztően megnőtt hto-kereskedelemmel. Arnold Mihály, a VPOP akkori parancsnoka ezért 1992-ben egy saját hatáskörben meghozott rendeletben szigorított az ellenőrzéseken. Innentől alaposan számon kérték, hogy ami hto-ként jön az országba, azt tényleg pirosra festik-e.

De nem jelentett problémát a pirosra festett gázolaj sem: a Mol vegyészei közül néhányan elárulták a bűnözőknek a festék kicsapatásának receptjét. Ezt az eljárást nevezték szőkítésnek. A „technológia” egyébként végtelenül egyszerű, a festéknek használt vegyület, a ferrocén ugyanis erős savak hatására elbomlik. A szőkítők távoli tanyákon eldugott tartályokban tömény kénsavat kutyultak a piros olajhoz, húsz-harminc perc búvárszivattyús kevergetés elég is volt, aztán a kicsapott festéket mészhidráttal ülepítették, és kész, a gázolaj kisárgult. Mellesleg el lehet képzelni, milyen egészséges hatással lehet a motorokra az ilyen, durva savval meg mésszel szennyezett üzemanyag.

Volt, aki importálta a gázolajat, de sokan a Moltól vettek hto-t, kiszőkítették, és feketén továbbadták. A Molnál ugyan hto-vásárláskor kereskedési és végfelhasználói engedélyt is kértek, de ezeket könnyű volt hamísítani, és hamisítottak is sokat.

A legendák szerint az olajos csalások különleges módszere volt a magánvezetékek építése a polgárháborúzó Jugoszláviába. A föld alatti gázolajexportot Pallag László is megemlítette 2000-ben. Egy parlamenti felszólalásban elhangzottak pontos helységnevek is: Elek, Csikéria, Hercegszántó, Drávaszabolcs, illetve az is, hogy a kivitt gázolajért a magyar vállalkozóknak a szerbek tiszta szesszel fizettek. A rendőrség friss tájékoztatása szerint azonban ők ilyen vezetékekről nem tudtak. A VPOP Csikériánál felfedezett egy illegálisan épített, a határon túlnyúló vezetéket, erről azonban csak az bizonyosodott be, hogy alkohol érkezett rajta Magyarországra.

Az államot tehát súlyos százmilliárdoktól fosztották meg, hiszen a Magyar Ásványolaj-szövetség adatai alapján a költségvetés bevételének minden ötödik forintja az olajtermékek adójából származott. Az állásfoglalási és érdekvédelmi céllal létrejött szövetség olyan nagy cégeket fog össze ma is, mint a Shell, az Agip, a Castrol. Ugyanez a szakmai szervezet 1993-ban azt javasolta, hogy minden olajtermék után kelljen jövedéki adót fizetni, és csak az a cég foglalkozhasson olajüzlettel, amelyik komoly összegű pénzbiztosítékot tesz le. Ez azért lett volna hasznos, mert a pancsoláson rajtakapott cégeken nem tudták behajtani sem a büntetést, sem az elmaradt adókat. Egyik javaslatot sem fogadta el a kormány.

 

Vám Hírmondó 2000/02

Vámfizetés: sohanapján, kiskedden

1992-ben ugyan szigorították a pirosítást, de kinyitott az állam egy újabb kiskaput. A Pénzügyminisztérium (PM) és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma (NGKM) közös rendeletet hozott az úgynevezett halasztott vámfizetésről. Eszerint a jövedéki termékek importja utáni vámot nem kellett azonnal megfizetni, lehetett halasztást kérni. Ez a gyakorlat az EU-ban is létezett. Ott megfelelő garancia mellett a sokéves tapasztalattal rendelkező cégek megtehették, hogy csak akkor fizették ki a vámot, amikor az árut már belföldön eladták. A magyar változat engedékenyebb volt, az Antall-kormány idején bárki kérhetett halasztást a VPOP-tól.

A halasztott vámfizetéssel könnyű volt visszaélni. A csalók alapítottak egy céget, ami olajat importált. A vámnál halasztást kértek, az árut viszont azonnal továbbadták. Mire a VPOP megpróbálta volna behajtani a vámot, addigra a céget felszámolták, újabbakat alapítottak, és az egész kezdődhetett elölről. Előfordult, hogy halottak, óvodások vagy hajléktalanok nevében alapítottak újabb és újabb importőrcégeket, és mind gond nélkül megkapta az engedélyt halasztott vámfizetésre. Importáltak, továbbadtak, eltűntek.

1993-ban a PM és az NGKM közös rendelete új pontot épített be a jövedéki termékek vámeljárási szabályaiba: székhely és telephely megadását írták elő az importőrcégeknek, de ezt a nagy forgalmazók nyomására 1994 márciusában visszavonták. A visszavonás tényéről még a VPOP is csak a közlönyből értesült.

A szabad rablást látva a Shell 1994-ben kivonult a magyarországi üzemanyag-nagykereskedelemből. Az Agip Hungária a Pénzügyminisztériumtól kért segítséget (lásd a későbbi, harmadik részben).

A Horn-kormány idején, 1994-ben látszólag kétszer is szigorítottak, de az állam ekkor sem garanciát vagy becsületes múltat követelt, hanem egy megbízhatósági igazolást, amit amúgy a magyar jog nem is ismer. Ez volt az olajozás legsötétebb korszaka, ekkor kopasztották meg legjobban a Magyar Államkincstárat a bűnözők.

A megbízhatósági igazolást szakmai szervezet adhatta ki, de ehhez sem a nagy cégeket tömörítő Magyar Ásványolaj-szövetség, sem a Magyar Kőolajkészletező-szövetség nem akart asszisztálni. Wilde György, a MÁSZ szóvivője úgy fogalmazott, hogy ők ilyen „jogi bukfencbe” nem akartak beleszaladni.

Beleszaladt helyettük a Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamara (MOKK). A gond csak az, hogy ez a szervezet sohasem volt bejegyezve, így a jog szerint érvénytelennek kellett volna tekinteni az összes olyan halasztott vámfizetési engedélyt, ami a MOKK közreműködésével készült. Megpróbáltuk megtudni, hogy kik voltak a hivatalosan sohasem létezett, ám kormányrendeletben szereplő MOKK tagjai, de nem kaptunk hivatalos választ.

A halasztott vámfizetéssel élők nagyban játszottak. A 2000-ben vizsgálódó parlamenti olajbizottsághoz Lentner Csaba, a MIÉP országgyűlési képviselője révén érkezett egy 13 cégnévből álló lista. A cégek mind 1995-ben éltek vissza a vámhalasztással, és összesen 154 517 köbméter gázolajat hoztak be. Akkori áron 10,1 milliárd forinttal rövidítették meg az államkasszát. A 13 céges lista ráadásul korántsem teljes.

További csalásokra adott lehetőséget, hogy a gázolajat összesen nyolc különböző adó terhelte, amiket nem egyszerre kellett kifizetni. Jellemző csalási módszer volt, hogy adták-vették a gázolajat, és közben egymásra hárították az adófizetést. Végül egyik sem rótta le az állam jussát. Az eladó azt állította, hogy befizette az adókat, majd fantomizálódott. A vevő sem fizetett adót, mert ő abban a tudatban vásárolt, hogy már adózott üzemanyagot vett. Közben a gázolaj fizikailag ugyanabban a tartályban maradt, mert a valódi tulajdonos nem változott.

A halasztott fizetés trükkje már fehérgalléros módszer volt a kénsavas pancsoláshoz képest. A korábbi szőkítésben utazó keresztapák és a cégfantomizálók között 1995-96 fordulójára súlyos konfliktusok támadtak. Ebben az időszakban egymást érték a robbantásos merényleteket, alvilági leszámolások. Ezeket összefüggésbe hozták ugyan az olajjal, de a bizonyítékokkal, az elkövetők felelősségre vonásával a mai napig adós az igazságszolgáltatás.

A Népszabadság 1997. június 23-i számában arról írtak, hogy ismeretlenek kézigránátot dobtak a néhány nappal korábban 45 kamionnyi olaj ellopásával vádolt L. Mihály kertjébe.

Lakatos Csaba hajtóra rálőttek az ügetőnél. A Népszabadság akkori tudósítása szerint az ok olajos pénzek körüli elszámolási vita lehetett.

1999. áprilisában szentendrei otthona előtt fel akarták robbantani Csüllög Zsigmond vállalkozót, aki ellen büntetőeljárás folyik az egyik legnagyobbnak beharangozott „olajügyben”, az Energol-perben.

Portik Tamásnak, az Energol egyik igazgatójának elfogásától is évekig várta a rendőrség, hogy kihallgatásán választ kapjanak az 1996-1999 közötti robbantások, kivégzésszerű leszámolások több kérdésére is. Csakhogy Portik sikeresen bujkált, a nemzetközi körözés sem vezetett eredményre, a hivatalosan terhére rótt bűncselekmények pedig olyan csekély súlyúak voltak, hogy időközben elévültek. (Portik Tamás neve idén tűnt fel újra az újságok hasábjain, amikor – azóta sem tisztázott, sőt egyre gyanúsabb körülmények között – megverték Kármán Irén újságírót, aki az olajügyekről készített dokumentumfilmet. Kiderült, hogy Portikot gyengéd szálak fűzték az újságírónőhöz.)

Amikor az APEH nyomozni kezdett egyes olajos cégek után, elképesztő dolgok történtek. Volt olyan berendelt vállalkozó, aki céges irataival együtt az idézés napján elégett az autójában. Előfordult, hogy a beidézett személy a vonat alá esett.

Vám Hírmondó 2000/02

Olajszőkítés

2010.12.16

A szőkítés előtt

 Az 1970-es években, az olajárrobbanás előtt, a különböző olajok (benzin, gázlolaj) ára nagyon olcsó volt. A magyar háztartások jelentős részében a fűtést háztartási tüzelőolajjal (HTO) oldották meg. Az ekkor bekövetkező olajárrobbanás Magyarországon is éreztette a hatását, a HTO-t azonban olcsóbban, akár a feléért-harmadáért lehetett megvásárolni a rajta lévő állami támogatás miatt, mint a teljesen azonos összetételű üzemanyagot, a gázolajat. Ebből adódóan sokan megvették a HTO-t és azt használták járművekben is.

A ferrocén és a szőkítés

1990-ben egy kormányrendelet előírta: a fűtőolajat adalékanyaggal színezni kell. Erre a ferrocén nevű vegyületet használták, amely pirosra festette az olajat. A ferrocén hozzáadásával megszínezett tüzelőolaj alkalmatlanná vált arra, hogy gépjárművek üzemanyagaként használni lehessen, ugyanis ebben a mennyiségben tönkretette a motort. A fűtőolajként behozott termékeket a vámkezelésnél kellett volna színezni, ami lehetőséget adott a visszaélésekre. Ha a vámost sikerült megvesztegetni, a szállítmányt további beavatkozás nélkül gázolajként értékesíthették.
Amennyiben a festék már bekerült az olajba, savazással közömbösítették: a kénsav és más vegyszerek hatására a gázolaj visszanyerte eredeti színét - ez volt az ún.olajszőkítés. Időközben ráadásul egyre nagyobb lett az árkülönbség a HTO és a dízelolaj között. A csúcs 1994-ben volt, akkor literenként 44 forint volt. A szőkítőknek ez kis befektetés volt és nagy haszon, de az is előfordult, hogy - fiktív cégekről lévén szó - még az olaj vételárát sem fizették ki.

Lépések a szőkítés ellen

1993 augusztusában az Ipai és Kereskedelmi Minisztériumban operatív bizottságot hoztak létre a kialakult olajmaffia megfékezésére.
1995. január 1-jétől már csak jegyre adtak fűtőolajat, de a jegyeket hamisították. Ekkor a hivatalosan kiadott jegyek többszöröséért vettek fűtőolajat, és az 1994-1995-ös fűtési idényben 350 millió literrel több HTO-t igényeltek, mint amennyi a háztartások fűtéséhez szükséges volt.
1995-ben egységesítették a tüzelőolaj és a dízelolaj árát. A lépés jó volt, sokan felhagytak a szőkítéssel.
Ezután az üzlet a kőolajszármazékok importja volt, azokért ugyanis kevesebb vámot kellett fizetni. Ezt már csak az igazán tőkeerős vállalkozások tudták teljesíteni, amelyek importengedélyt kaptak. Ezek a cégek orsóolajat, háztartási olajat, ipari olajat hoztak be, s azt dízelolajként adták el. Ehhez is a vámosokat kellett lefizetni. Végül 1998-ban elrendelték, hogy a kőolajtermékeket is azonnal behajtandó jövedéki adó terhelje.
Ezek az intézkedések jelentős mértékben csökkentették az olajjal való visszaélés lehetőségeit.

Magyar olajszőkítés

2000 februárjában Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezésére az Országggyűlés ad hoc bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására. Június 8-án Nógrádi Zsolt, aki a Bács-Kiskun megyei olajmaffia tagjának vallotta magát, bizottsági meghallgatása során megdöbbentő állításokat fogalmazott meg: több vezető politikus és három parlamenti párt, továbbá a vám- és pénzügyőrség, illetve a rendőrség érintettségéről beszélt. Az olajmaffiával való együttműködéssel vádolta többek között Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Szabó Iván volt pénzügyminisztert és Lezsák Sándort, az MDF korábbi elnökét is. Bizonyítékok azonban nem kerültek elő, az érintettek pereket indítottak a tanúvallomást nyilvánosságra hozó Pallag ellen, amelyeket megnyertek.

A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt - hamisítás, csempészet, vámorgazdaság - követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és a bűnügyi hatóságok munkáját jogértelmezési problémák is nehezítették. Mind a mai napig kerülnek elő újabb és újabb információk, de végleg lezárni nem lehet az ügyet. Az olajügy egykori szereplői egymást tartják sakkban, és aki megpróbál borítani, az az egész rendszert veszélyezteti.

Olaj videó

Szemben a Maffiával

http://www.magyarmaffia.eoldal.hu/cikkek/olaj-video/szemben-a-maffiaval.html

Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok 2007 Part 1

http://www.youtube.com/watch?v=3go8iuf1r_c&feature=player_embedded

Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok 2007 Part 2

http://www.youtube.com/watch?v=qt6Z1gtrhMw&feature=player_embedded

Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok 2007 2007 Part 3

http://www.youtube.com/watch?v=GvpGDpqNYwk&feature=player_embedded

Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok 2007 Part 4

http://www.youtube.com/watch?v=eO5JVBY7zLQ&feature=player_embedded

A mai napig mindenhol az AVH-sok gyerekei ülnek a legkomolyabb pozíciókban

http://www.youtube.com/watch?v=_ppqu7iNOXE&feature=related

Még mindig az ÁVÓ-sok gyerekei vannak hatalmon

http://www.youtube.com/watch?v=GsgUuQXf40E&feature=relmfu

A patkány neve: Fekszi Márta. D-249 és K-583-as fedőkód alatt "dolgozott" (2011-03-05)

http://www.youtube.com/watch?v=8gM_44jaOiQ&feature=relmfu

Rendszerváltás - Zsidó hatalomátmentés 1988 MZSMP

http://www.youtube.com/watch?v=AUye3o5rVTs&feature=related

 Pintér István

Az offshore, a szervezett bűnözés és a biztonság

Mégis, amikor adóparadicsomokról vagy offshore pénzügyi centrumokról beszélünk, elsősorban kis országokra vagy protektorátusokra gondolunk.
Valójában még az Amerikai Egyesült Állomok egyes államaiban is hoztok olyon szabályokat, amelyek elősegítik az offshore működést.
Az offshore szó maga területenkívüliséget jelent. Az adott állam engedélyezi termelő- és szolgáltató cégek, bankok és biztosítók alapítását, azzal a feltétellel, hagy ezek tevékenységüket kizárólag más államban fejtik ki. Az, hagy az offshore tevékenység egyre inkább negatív megítélésűvé vált, az ezzel összefüggő cégalapítási, felügyeleti és működtetési szabályoknak tudható be. Az offshore tevékenység önmagában ugyanis sem nem szabályellenes, sem nem kóros. Ugyanakkor tudható, egyes offshore centrumok Lehetővé teszik azt, hagy olyan vállalkozások alakuljanak náluk, ahol az alapítók névtelenségbe burkolóznak, sőt a társaság ügyvezetését is a kis államok vagy szigetek Lakosaiból verbuválják, anélkül, hagy azoknak bármilyen rálátásuk lenne az üzlet vitelére, tehát érthető a szervezett bűnözői érdeklődés ezen területek iránt. Nagyon sok államban - különösen az újonnan alakult offshore pénzügyi centrumoknál - egyáltalán nincs ellenőrzés, a bankfelügyeleti vagy biztosítás felügyeleti tevékenység ismeretlen, miközben a centrumok igen szigorú banktitok- és üzlettitok - szabályozást Léptettek életbe. Figyelemre méltó az is, hagy a korábban alapított, hagyományos offshore területek a jogi és a pénzügyi szabályozásban sakkal előbbre járnak, mint az offshore pénzügyi szolgáltatások piacára újonnan belépők. Éles verseny figyelhető meg ezek között a területek között, és új tendencia is körvonalazódik: a nemzetközi tőke nagyon hamar elfordul azoktól az offshore centrumoktól, amelyek szigorú bankfelügyeleti vagy biztosítás felügyeleti szabályokat Léptetnek életbe, avagy kétoldalú megállapodást kötnek a világ vezető államaival a pénzmosás visszaszorítása érdekében. Ugyanígy gyorsan áttelepítik pénzügyi alapjaikat akkor, ha Lazítanak a bank- és üzleti titok szabályozásán, vagy együttműködést alakítanak ki a nemzetközi szervezetekkel, például az interpollal. A világ offshore centrumainak átrendeződése azt jelenti, hagy előtérbe kerülnek az ázsiai és a csendes- óceáni területek, valamint a karibi-térség déli részébe települnek át a különböző gazdasági formációk.
Az offshore bankszakma (offshore banking} megjelenésére a Szovjetunió létrejötte után került sor. A fiatal állam félt attól, hogy az Amerikai Egyesült Államok az ott lévő orosz letéteket, javakat lefoglalja, ezért Londonba telepítette át azokat. Ezek elsősorban dollárletéteket jelentettek. Ekkor a1akultak ki azok a szabályok, amelyek lehetővé tették, hogy egy országban a különböző bankok és letétkezelők más szabályok alapján működjenek, mint a többiek. A Szovjetunió ugyanis garanciát kért, hogy ezeket a letéteket az angol állam nem adóztathatja meg, és nem kobozza el. A londoni City egyébként is nagyfokú önállósággal bírt, és mint a pénzügyi világ akkori központja, lehetővé tette különböző pénzügyi tranzakcióknak az egész világon való lebonyolítását. Az 1960-as években sok ország fizetésimérleg-válsággal küszködött, aminek következtében ezen országok liberalizálták a pénzügyi intézményeikre vonatkozó szabályozásokat. Erre az időre tehető az is, amikor a privát kereskedelmi bankok nemcsak rövid távú, hanem hosszú távú betéteket is gyűjteni kezdtek. Ennek következtében a pénzügyi piacokon közvetlen versenytársai lettek mind a vállalkozásoknak, mind pedig a hiteleket felvevő kormányoknak. Az 1970-es években lezajlott olajválságok felborították a világ pénzügyi egyensúlyát. Az olajtermelő országok hatalmas tőkefelesleggel rendelkeztek, míg az olajfelhasználók kénytelenek voltak hiteleket felvenni. Egy idő után csökkent a jelentős országoknak az olajtól való függése, hiszen a magas olajárak mellett kifizetődő volt például az északi-tengeri olajat is kibányászni. Ezenkívül a gázfelhasználás, valamint az atomenergia felhasználásának növelésével próbáltak a csapdából kikerülni. A világ pénzügyi rendszerében azonban még mindig nagy mennyiségű szabad tőke áramlott, és a pénzügyi világ igyekezett olyan területeken csoportosítani ezeket a tőkéket, ahol nem akadályozta őket az egyes nemzetállamok szabályozása vagy felügyelete, ugyanakkor a nemzetállamok hiába liberalizálták a pénzügyi szabályozóikat, hiába csökkentették az adók vagy a letétek mértékét, az offshore területek terjedése tovább folytatódott.
Az offshore bankszakma megjelenése után más pénzügyi intézmények (főként a biztosítók), sőt termelő- és szolgáltatócégek is kezdtek "offshore - ban gondolkozni". Erre őket elsősorban az a nemzetközi verseny késztette, amelynek során azok a cégek, amelyek az offshore területeken adómentességet élveztek, versenyelőnybe kerültek azokkal szemben, amelyek a nemzetállamok keretén belül különböző adó-, illeték- és társadalombiztosítási díj-befizetési kötelezettségekkel voltak leterhelve.
Az offshore pénzügyi centrumok látványosan terjednek. Tőkéjüket tekintve az éves növekedés elérte a 6,4%-ot, 1992-1997 között 3,5 trillió USD-róI4 trillió USD-ra nőtt a kezelt vagyon nagysága. 1997 végére a világ összes, határon átnyúló tőkeműveletének 54%-át az offshore területek végezték.5 Az ENSZ Offshore Fórum véleménye szerint 1998. december 31-én 55 offshore pénzügyi szolgáltató centrumban összesen 4051 bank és 2 473 820 nemzetközi üzleti cég és mentességet élvező vállalkozás működött.6 A területek szerinti megoszlás: Afrika és a Közép-Kelet: 7 centrum, 256 bank és 211 000 cég, Ázsia és a Csendes-óceán térsége: 13 centrum, 760 bank, 717 120 vállalkozás, a karibi-térség és Latin-Amerika: 21 centrum, 1774 bank, 919 800 vállalkozás, Európa: 14 centrum, 1261 bank, 625 920 vállalkozás. Megkezdődött az offshore területek specializálódása is. Van, amely a bankokra, van, amely a biztosítókra szakosodott, mások a hajóbejegyzés, az ingatlan vagy éppen a szellemi tulajdon szakértőjének számítanak. Az is megfigyelhető, hogy míg a hagyományos offshore centrumok igyekeznek a nemzetközileg elfogadható minőségű szabályozásokat bevezetni, addig etikátlan jogi és pénzügyi szakértők újabb és újabb szigetállamban bírják rá a vezetőket arra, hogy offshore szabályozásokat vezessenek be. Nem ritka, hogy ezen szegény államok GDP-jének 45-50%-a is ebből a tevékenységbál származik. A minimális, gyakran egyösszegű -a forgalomtál független - adózás, a névleges ügyvezetők fizetése, valamint a postaforgalom adja ezen területek bevételét. A hagyományos és rendkívül jól szervezett offshore pénzügyi centrumokban pedig az is előfordul, hogy az adott terület GDP-jének 90%-a az offshore pénzügyi ipar szolgáltatásaiból származik. Azért, hogy az adott független állam minél több pénzügyi szolgáltatót tudjon magához vonzani, a nemzetállamok jogi szabályozásaikkal versenyre kelnek egymással. Amelyik nagyobb kedvezményt ígér a pénzügyi szolgáltatóknak, amelyik nagyobb titkosságot biztosít a tőketulajdonosnak, az a versenyben az élre kerülhet.

Szervezett bűnözés

A különböző nemzeti és nemzetek feletti szervezett bűnözői csoportok hamar felfigyeltek arra, hogy az offshore pénzügyi centrumok kiváló lehetőséget nyújtanak az állami szabályozás elől való elbújásra. Különösen a globális pénzügyi szolgáltató szektor és a számítógépes hálózatok világméretű elterjedése teszi lehetővé, hogy a szervezett bűnözés igyekszik az offshore területekre behatolni.
Ennek érdekében az offshore területeket nagymértékben igyekeznek felhasználni a pénzmosás második szakaszának, az úgynevezett rétegezésnek a megvalásítására. Az offshore pénzügyi centrumok különösen azért alkalmasak a pénzmosásban való részvételre, mert túlságosan erős titoktartási jogszabályokkal rendelkeznek, és csak minimális mértékben tartják nyilván a különböző tranzakciók adatait. Gyakran teljesen hiányoznak a bűnözők elrettentésének eszközei, beleértve a felügyeletek működését is. Sok esetben - különösen az újabb keletű centrumok esetében -a politikai akarat is hiányzik arra, hogy együttműködjenek a külföldi szervezetekkel a pénzmosás megakadályozására, nem tesznek eleget a nemzetközi felkéréseknek, és nem működnek együtt más államok nyomozó hatóságaival sem. Nem veszik figyelembe, hogy ezek a szabályok, kiegészülve más offshore területek másfajta szabályaival együttesen oda vezetnek, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés a drogkereskedelemből, az illegális fegyver-, nő- és szervkereskedelemből, a pénzügyi csalásokból származó hatalmas bevételeit tisztára tudja mosni. A nemzetközi bűnözés éves bevételeit mintegy 500 milliárd USD -ra tehetjük, amelyből 200 milliárd a tiltott drogkereskedelemből származó bevétel. Jó esetben ennek az összegnek évi 5-10%-át tudják a nemzeti és nemzetközi bűnüldöző hatóságok lefoglalni, a többi tisztára mosott pénz formájában bekerül a legális gazdaságba. A BCC Londoni és a New York Bank amerikai bankok pénzmosási ügyei megmutatták, hogy a szervezett bűnözés beépült a legnagyobb és legpatinásabb pénzügyi intézményekbe is. A részvénypiacok elterjedésével igen nehéz azt megmondani, hogy a szervezett bűnözői csoportok hatalmas éves bevételeikből milyen nagy, jó hírű cégeket vontak már irányításuk alá. Ennek megfelelően azt sem lehet tudni, hogy a feltörekvő országokban lezajlott privatizációk során mely - esetleg kulcsfontosságú - cégeket vagy ágazatokat vásároltak meg. Különösen a kis országok vannak kitéve ennek a fenyegetésnek. A folyamattal párhuzamosan megfigyelhető, hogy a szervezett bűnözők az adott nemzetállamok döntéshozói és bírói kulcspozícióiban igyekeznek kapcsolatokat vásárolni, jelentős mennyiségű pénzt fordítanak korrumpálásra. Elsősorban a döntéshozatal közelében lévő pártokat, politikusokat és a legfelsőbb vagy a tevékenységükkel kapcsolatos pozícióban lévő bírákat igyekeznek megvásárolni. Ezen kívül korrupció útján akarják befolyásolni a rendőrséget, más nyomozó hatóságokat (különösképpen a vám- és pénzügyőrséget), valamint az ügyészséget is.
A nemzetközi közösség felismerte a veszélyeket és határozott fellépést sürget mind a szervezett bűnözés, mind az annak pénzügyi alapjait jelentő kábítószer-kereskedelem, a pénzügyi csalások vagy a tiltott fegyverkereskedelem ellen.
A nemzetközi együttműködésben részt vevő államok a szervezett bűnözéssel kapcsolatban először az illegális kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatban figyeltek fel arra, hogy ez a tevékenység olyan mértékű pénzügyi eszközöket teremt a bűnözőknek, amelyekkel képesek egész társadalmakat aláásni. Egyrészről úgy, hogy a kábítószerek a társadalom minden részét képesek szétzilálni (különösen a fiatalokra veszélyesek), és a kábítószer megszerzése érdekében egyre többen követnek el bűncselekményeket. Ez oda vezet, hogy az államok függetlenségét, stabilitását és magát a demokráciát is támadás éri. A kábítószerből származó hatalmas bevételeket pedig a bűnözői csoportok igyekeznek tisztára mosni. Amikor ez sikerült, a legális gazdaságba fektetnek be, nemcsak a szerencsejátékokat, de a legnagyobb cégeket és leginnovatívabb vállalkozásokat is értve ezen. A szervezett bűnözőket ebben a tevékenységükben fehérgalléros bűnözők hada segíti, sokszor a legjobb könyvelők, jogászok biztosítják a pénzmosás sikeres lebonyolítását. A bűnözésből származó pénzek alkalmasak arra, hogy az államigazgatás minden struktúráját korrumpálják, illetve biztosítsák a büntetlenséget a bűnelkövetők számára.
A bűnüldöző hatóságok gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy hatáskör és illetékesség hiánya miatt nem intézkedhetnek más országok bűnözőivel szemben. Az egyes államok közötti együttműködés nehézkes, ezért bűnelkövetés esetén csekély a lebukás veszélye. Elsősorban a végrehajtó "kis halakat" sikerül1efülelni, míg a szervezők, a megbízók és főként a szervezett bűnözés csúcsa érintetlen marad. Több államban tapasztalhattuk azt is, hogy a szervezett bűnözés összefonódik a politikai felső vezetéssel, amely így képes akár az egész államigazgatást felülről irányítani.
A nemzetközi közösség felismerte, hogy a szervezett bűnözői csoportokat az offshore pénzügyi centrumoktól csak akkor tudja távol tartani, ha ezek a centrumok egy minimális nemzetközi standardhoz igazodnak. Azoknak a jogrendszereknek, amelyek nem felelnek meg ezeknek a minimális előírásoknak, különböző szankciókkal kell szembenézniük. Mindenekelőtt csökkenteni kell a névtelen bank- és cégalapítás lehetőségét, ideértve a shell companyk típusát is. Meg kell szüntetni a névleges igazgatók alkalmazásának formáját, hiszen azok felelősség nélkül és a szükséges információk hiányában "vezetik a céget". Az adott offshore területeken hatékony ellenőrzési apparátust kell kiképezni és biztosítani számukra az ellenőrzés mindenkori lehetőségét. Az ellenőrzés hatékonysága érdekében elő kell írni a pénzügyi és egyéb tranzakciók írásbeli rögzítésének a kötelezettségét, és azt is, hogy azok meghatározott ideig rendelkezésre álljanak. Csökkenteni kell a bank- és egyéb titkok hatókörét, különös tekintettel a nemzetközi szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyletekre. Meg kell teremteni a gyors információcsere lehetőségét az egyre gyorsuló pénzmosási akciók figyelemmel kísérése érdekében. A politikai vagy a magánszektor befolyásaitól független pénzügyi ellenőrzési struktúrát kell kialakítani, beleértve hatékony pénzügyi hírszerző egységek felállítását. Független és hatékony ügyészi szervezetet kell kiépíteni. Nemcsak a bankoktól, hanem a brókercégektől, biztosítóktól, pénzváltóktól stb. is meg kell követelni azt, hogy a gyanús eseteket azonnal jelentsék. Különösen figyelni kell az interneten szolgáltatókra. Megfelelő és hatékony adatrögzítést kell megkövetelni, és az esetek feltárására alkalmas jogalkalmazó szervezeteket kell kiépíteni.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a hagyományos offshore pénzügyi centrumok jórészt már meghozták azokat a szabályokat, amelyekkel kielégítik a nemzetközi minimum standard elvárásokat. A legújabb offshore területek ugyanakkor valójában nem is értik, hogy a nemzetközi tanácsadók milyen szabályokat fogadtattak el velük, sem a politikai akarat, sem a szaktudás, sem pedig az anyagi lehetőségek nincsenek biztosítva a hatékony ellenőrzés kiépítésére. Az ENSZ ugyanakkor elhatározta, hogy egyrészről folyamatosan nyilvántartásba veszi ezeket a centrumokat, másrészről állandóan figyelni fogják azokat. A leggazdagabb országokat tömörítő G-7 - ek ugyanakkor ennél is tovább mennek. Felhatalmazták az OECD mellett működő FATF szervezetet, hogy a kérdéses államok jogrendszerét egyenként vizsgáltassa meg szakértőkkel, és az eredményt hozza nyilvánosságra.A FATF ebből a szempontból a jogrendszereket három alkategóriába sorolja.

Ezek a következők:
a) nem együttműködő jogrendszerek,
b) részlegesen együttműködő jogrendszerek,
c) de facto nem együttműködő jogrendszerek.

Azt nem lehet tudni, hogy a besorolásnak milyen következményei lesznek, de az Amerikai Egyesült Államok néhány csendes-óceáni kis szigetállam vonatkozásában megtiltotta bankjainak és cégeinek, hogy kapcsolatba lépjenek ezzel a területtel. A legnagyobb országok ugyanakkor törekednek arra, hogy az offshore pénzügyi centrumokkal kétoldalú államközi megállapodásokat is kössenek. Ezeknek célja elsősorban az, hogy a nagy országok érdekeit sértő pénzmosási és szervezett bűnözői akciók nyomozása során a nemzeti hatóságok gyorsan és akadálytalanul juthassanak hozzá adatokhoz, illetve néhány egyezmény a nyomozó hatóságok számára közvetlen nyomozási lehetőséget biztosít a' másik ország területén. Mind az ENSZ-ben, mind az OECD -n belül folyamatos szakértői munka folyik annak kiderítésére, hogy az adott nemzetállami jogrendszereken belül mely szabályok azok, amelyek elősegítik a szervezett bűnözés terjedését. A legkárosabb szabályok között első helyen áll a titokvédelem. A bank-, üzleti vagy ügyvédi titok rámutat a titokhoz való jogos magánérdek, valamint a közérdek ellenőrzési és felügyeleti jogának a szembenállására. Ugyanakkor a szervezett bűnözés nemzetközi elterjedése megmutatta, hogy a közérdek háttérbe szorítása a magánérdekkel szemben végül is a magánérdeket is sérti. Ennek megfelelően a banktitok oldása néhány területtől eltekintve már a világ legtöbb országában megtörtént. Magyarország az OECD- tagság elnyerése előtt nem sokkal módosította az erre vonatkozó törvényi szabályozását, ugyanakkor a banktitok oldása a különböző országokban nem ugyanazon kritériumok szerint történt meg.
A szervezett bűnözés nemcsak a bank- és az üzleti titok mögé igyekszik elrejtőzni, hanem sikeresen használja fel az ügyvédi titok garanciáit is. A hagyományos ügyvédi tevékenységnél ugyanis az állami túlhatalommal szemben természetes, hogy a tisztességes védelem csak akkor érvényesülhet, ha a terhelt és a védője közötti viszonyt olyan erős ügyvédi titok védi, amely az államhatalmi szervek részéről érinthetetlen. Ezt a védelmet használja ki a nemzeti és a nemzetközi szervezett bűnözés akkor, amikor külföldön a bűnözéssel vagy a pénzmosással kapcsolatban a dokumentumokat igyekszik ügyvédi titoktartás alá helyezni, illetve akkor, amikor a bűnözés eredményéből származó pénzt ügyvédi letétben igyekszik eltüntetni. Külföldi tapasztalatok szerint az ilyenfajta bűnözői magatartás ritkább esetben az ügyvéd egyetértésével és közreműködésével találkozik, az esetek túlnyomó részében azonban az ügyvéd megtévesztésével következik be. Az ügyvéd a bankokhoz hasonlóan ügyfelének azonosítására köteles, azonban sokszor a legnagyobb bankok sem tudják azt felderíteni, hogy a náluk elhelyezett összeg mögött ténylegesen milyen bűnözői tevékenység áll. Ennek megfele1áen a legnagyobb ügyvédi kamarák, beleértve az angol ügyvédi kamarát is, igyekeznek tagjaiknak olyan lehetőséget biztosítani, amelyekkel tisztázhatják az általuk gyanúsnak vélt eseteket. Ez a fejlett országokban természetesen nem jelenti és nem is jelentheti az ügyfélnek az ügyvéd általi feljelentését, hiszen az még hátrányosabb lenne az ügyvédekre nézve. A kialakított megoldás szerint a gyanús ügyleteket az ügyvéd nem a hatóságoknak, hanem magának az ügyvédi kamarának jelzi. Az ügyvédi kamara ugyanolyan titoktartási kötelezettség alatt áll, mint maga az ügyvéd, azonban jól képzett apparátusa gyorsan meg tudja azt vizsgálni, hogy az adott eset kapcsolatban lehet-e pénzmosással. Amennyiben igen, ebben az esetben az ügyvédi kamarának nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is az esetet jelezni a hatóságoknak. Ugyanilyen megoldás működik az ügyvédi letétek esetében is, tekintettel arra, hogy külföldön a bűnözők gyakran helyezik el a bűnelkövetésből származó összegeiket az ügyvédi titok alatt állá ügyvédi letétbe, így kerülve meg a bankok pénzmosás ellenes szabályait. Amennyiben ugyanis a bank a kétmillió forint feletti pénzeszköz esetében az ügyféltál azonosítást kér, az ügyvédi letétet elhelyező és kezelő ügyvéd a bank számára már ismert. Az ügyvéd pedig az ügyvédi titokra hivatkozva nem adhatja ki ügyfelének adatait a bank számára.

Biztonság

Az OFC -k hatásai a pénzügyi biztonságra A világ biztonságát egyre jobban veszélyezteti az offshore területek számának és az azokon elhelyezett tőke mennyiségének a növekedése. Kétségtelen, hogy újabb és újabb lehetőségekkel segíti elő a szervezett bűnözői gazdaság piszkos pénzeinek tisztára mosását, így téve lehetővé a legális gazdaságba való visszaforgatásukat. Ugyanakkor még ennél is nagyobb veszélyt jelent az a tény, hogy az offshore centrumokban minden olyan lényeges prudenciális szabályt, előírást vagy szakmai szokást meg lehet kerülni, amelyek az egyes nemzetállamokban léteznek. Nemcsak arról van szó, hogy egyes kis szigeteken úgy lehet céget alapítani, hogy az alapító maga anonim marad, az ügyvezetőket pedig a szigetlakók közül kérik fel azok a jogi és más tanácsadó irodák, amelyek az alapításra és a működtetésre szakosodtak. Ez utóbbiak inkább találhatók Londonban vagy más nagy fővárosban, mint egy eldugott kis csendes-óceáni szigeten. Hiába léteznek a fejlett államokban (közöttük hazánkban is) a bank és más pénzügyi intézmények alapítására vonatkozó szigorú szabályok, hiába a felügyeleti ellenőrzés, ha a pénzmozgás egy része ellenőrizetlen offshore centrumokon keresztül bonyolódik le. A világ legfejlettebb államait tömörítő OECD ugyanúgy felismerte ezt a veszélyt, mint az Európai Unió. A szakértői terminológia káros adóversenynek (Harmful tax competition) nevezi azt a jelenséget, amikor a nemzetállamok adózási szabályait azzal kerülik meg, hogy a tevékenységnek egyik vagy másik részét offshore területekre helyezik át. A tevékenységek közti számlázás pedig már lehetőséget ad arra, hogy a tényleges jövedelem az offshore területeken keletkezzen. A kitelepülés olyan mértékű, hogy már a közeli jövőben is a nemzetállamok működését biztosító adó- és illetékbevételek jó része egyszerűen eltűnhet.
Az államok önmaguk is megpróbálnak a jelenség ellen fellépni, akár úgy is, hogy a szolgáltatások és az áruk forgalmát igyekeznek megadóztatni. A hatékony nemzetállami fellépést akadályozza, hogy az államok egymással is versenyben állnak a nemzetközi tőke vonzásáért vívott küzdelemben. Ennek megfelelően inkább adómentességet és különböző támogatásokat biztosítanak abból a célból, hogy a nemzetek feletti vállalatok és befektetési intézmények az adott országba telepítsék termeléseiket, kutatási, szolgáltatási tevékenységüket, vagy egyszerűen ott ruházzanak be. Ez a kártékony adóverseny pedig, kiegészülve a munkaerő alacsonyabb fizetésével, már akár az Európai Unióból is elszívhatja a befektetéseket és a termelést. Ennek következménye a nagymértékű munkanélküliség lehet, ami nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is destabilizálhatja akár a leggazdagabb térségeket is.
A biztonságot fenyegető veszélyt növeli, hogy a XXI. század elejére a globalizáció már gyakorlattá vált. A számítógépes technikai forradalom ugyanakkor összekapcsolta a világ legtávolabbi részeit is, a nemzetközi tőke hihetetlen gyorsasággal és mennyiségben áramlik a nap 24 óráján keresztül. Az igazi kérdés az, hogy az offshore pénzügyi központok további terjeszkedése milyen kockázati tényezőket jelent a nemzetközi pénzügyi rendszerre, a káros adóverseny milyen mértékben vonja el az egyes nemzetállamok pénzügyi alapjait, és ennek milyen pénzügyi, gazdasági és politikai hatásai lesznek. Mivel az offshore területeknek elsősorban jogi és másodsorban pénzügyi kereteket biztosítanak az adott kis országok, meg kell azt vizsgálni, hogy a pénzügyi vállalkozásokként működő Ietétkeze1ők, tanácsadó szervezetek, bankok és biztosítótársaságok az offshore területeket érintő szigorításokra hogyan fognak reagálni. Jelenleg úgy tűnik, hogy újabb és újabb offshore pénzügyi centrumok alakulnak és sokkal gyorsabban, mint ahogy bármiféle nemzetközi szabályozás utol tudná őket érni. Az offshore pénzügyi centrumok proliferáciája azonban egyre nagyobb kihívást jelent a biztonság szempontjából. Amennyiben ennek a kérdéskörnek az elemzését összekapcsoljuk a legutóbbi pénzügyi válságok elemzésével, megállapíthatjuk, hogy csak egy nemzetek feletti szabályozás lehet igazán hatékony. A világ pénzügyi biztonságát fenyegető pénzügyi válságok kezelésében az ENSZ IMF járt az élen, míg a strukturális fejlesztésért az ENSZ Világbank a felelős. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben ezeket az intézményeket erős kritikák érik, jelenleg nincs olyan hatékony nemzetközi szervezet, amely a folyamatot képes volna kézben tartani. A nemzetek feletti pénzáramlás egyébként is olyan méreteket ölt, hogy az már a legnagyobb országok nemzetbiztonsági érdekeit is veszélyezteti. Az igazi megoldást nem is az offshore területek különálló szabályozása, hanem a világ pénzügyi rendszerének újragondolása jelentheti. Erre alapot adhat az a tény, hogy a jelenlegi globális pénzügyi rendszer mesterséges képződmény.

A nemzetközi pénzügyi rendszer kialakulása

A nemzetközi pénzügyi rendszer felhőtlen időszakát az első világháborút megelőző kb. ötven év jelentette. A világgazdaság egységes rendszerként működött, amelyben az arany közvetlenül betöltötte a világpénz funkcióját. Mivel a nemzeti valuták közvetlenül is átválthatók voltak aranyra, a nemzetközi pénzügyi folyamatok kiegyenlítődése automatikusan végbement. Gondoljunk el egy olyan rendszert, ahol a tőkemozgási, külkereskedelmi és a nemzetközi fizetési mérlegek automatikusan kerülnek összhangba, és a nemzeti valuták árfolyamai szilárdak. Ekkor a világgazdaság legfőbb hitelezője Nagy-Britannia volt, azonban ezek a pénzek gépvásárlás formájában visszakerültek a szigetországba. Az úgynevezett "aranystandard-rendszer" idején Nagy-Britannia, Franciaország, az USA és Németország újratermelési ciklusai is összhangba kerültek, amelynek jótékony hatása volt az árfolyamok stabilitására.
A nemzeti érdekek túlhangsúlyozása végül az első világháborúban csúcsosodott ki, amely megszüntette az aranystandard-rendszert. Az aranynak mint világpénznek a rehabilitására a háború után sem került sor, sőt az 1929-33-as gazdasági világválság után semmilyen egységes nemzetközi pénzügyi rendszert nem sikerült létrehozni. Németországban kötött devizagazdálkodást vezettek be, az angol fontot lebegtetni kezdték. Miután az az értékének kb. egyharmadát elvesztette, a Bank of England a további árfolyamát nyílt piaci műveletekkel védte. Az USA-ban ugyanakkor előbb leértékelték a dollárt, és utána kezdték lebegtetni. Erre az időre az angol fizetési mérleg már passzívvá vált, ellentétben az Egyesült Államok aktív mérlegével. A nemzetközi pénzügyi és gazdasági rendszer újraszabályozásáról a politikusok csak a második világháború alatt kezdtek gondolkodni. Henry Morgenthau, az USA pénzügyminisztere 1941 végén utasította tanácsadóját, Harry Dexter White-ot egy tervezet kidolgozására. A White-terv egy "stabilizációs alap" és egy "újjáépítési és fejlesztési bank" gondolatát tartalmazta, amely utóbbi akár hosszú távú kölcsönöket is nyújthat a háború kárainak helyreállításához, finanszírozhatja a nemzetközi kereskedelem bővítését és széles körű pénzpiaci műveleteket is folytathat. A "stabilizációs alap" vagyona a csatlakozó államok által befizetett tőkére korlátozódott volna, amely -az eredeti elképzelés szerint - nem lett volna bővíthető. Ez alól csekély kivételt jelentett volna az az eset, amikor minden ország legfelsőbb szerve (általában a parlamentek) egyhangú áldását adta volna a bővítésre. White elképzelése szerint az alap inkább pénz-újraelosztó, mint pénzteremtő funkciót látott volna el. A nemzetközi rendszer megszilárdítását az Egyesült Államok biztosította volna, a második világháború alatt betöltött vezető szerepe alapján.
Ugyanakkor Nagy-Britannia vitathatatlan pénzügyi tekintélye, John Maynard Keynes egészen másban gondolkodott a saját tervezetének elkészítésekor.
Elképzelése szerint egy nemzetek feletti "világjegybank" világpénzt bocsátana ki. A valuta neve "bancor". Ennek árfolyama az aranyhoz lenne kötve és az egyes országok valutáinak árfolyamát is ebben határozták meg. Az árfolyamokat csak a "világjegybank" kormányzótanácsának engedélyével lehet megváltoztatni. Maga a bancor nem váltható át aranyra, bár az egyes országok ilyet csak aranyért vásárolhatnak. Keynes egyik leglényegesebb újítása szerint a nemzetek feletti világjegybank az egyes tagországok jegybankjaival olyan kapcsolatban állna, mintha azok ebben a viszonyban "egyszerű" kereskedelmi bankok lennének.
Mivel a második világháború után nem volt kétséges az USA vezető szerepe amelyet kiemelt a háború során a szövetségeseknek nyújtott és az újjáépítésre ígért hitelek nagysága -, a negyvenöt ország által elfogadott megoldás döntően az USA javaslatait tükrözte. A tagállamok olyan nemzetközi pénzügyi rendszert hoztak létre, amely a nemzetközi fizetések szabadságára, a rögzített valutaárfolyamokra és a szabályozott valutaárfolyam-megállapodásokra épült. Az IMF alapokmányában a nemzetgazdasági és a világgazdasági érdekek összehangolására tettek kísérletet, bár az árfolyam stabilitás és a valuták konvertibilitása akkor a teljes foglalkoztatást és a reálszféra maximális fejlődését volt hivatva biztosítani. Úgy gondolták, hogy a működőképes nemzetközi pénzügyi rendszer elősegíti a nemzetközi kereskedelmet, aminek révén az egyes országokban nő a beruházások összege, majd a termelés szintjének emelkedése folytán kialakul a teljes foglalkoztatás és a stabil gazdasági növekedés. A cél tehát a nemzetközi kereskedelem dinamikus bővítése volt, aminek ellentmondanak a devizális korlátozások. Ennek elkerülésére az államok az alapokmányban sokoldalú elszámolási rendszer megteremtését és fenntartását vá1lalták, olyannyira, hogy az IMF engedélye nélkül nem akadályozhatták a valutavásárlásokat.
Összességében megállapíthatá, hogy a nemzetállamok alapvető érdekeivel egybeestek a megállapodások, így minden lényegi fenntartás nélkül aláírták azokat. (Kivéve a Szovjetuniót, amely részt vett a tárgyalásokon, de a megállapodásokban már nem.) Még azt is elfogadták, hogy egy nemzeti valuta (USD) töltse be a nemzetközi valuta funkcióját. Tették ezt annak ellenére, hogy ebben az esetben az USA-nak nemzeti érdekeit alá kellett. volna rendelnie a nemzetközi érdekeknek, amennyiben a mindenkori költségvetési és fizetésimérleg-hiányát a világpiac pénzigényéhez kellett volna igazítania. Természetesen erre nem került sor, a második világháború utáni helyzet mégis lehetővé tette az elfogadott rendszer hatékony működését, egészen a hatvanas évek végéig. A dollár kulcsvaluta szerepéből közvetlen előnyök származtak a kibocsátó számára, azonban a belső ellentmondások (a nemzetközi felhalmozási eszköz funkció zavartalanságának feltétele a világpénz nem csökkenő árfolyama, míg a nemzetközi fizetési eszköz funkciója épp ellenkezőleg -a nem növekvő árfolyam (ráadásul a világpiac pénzigénye nem globálisan jelentkezett, hanem úgy, mint nemzeti likviditási hiányok és likviditásbőségek rendszere) először a rögzített árfolyamoknak a lebegő árfolyamokkal való felváltásához, majd 1970. január 1-jétől egy világpénz bevezetéséhez vezetett (SDR).
Érdekes megfigyelni ugyanakkor, hogy az 1944-ben létező - jórészt politikai törésvonalak ma is élnek. Ez év elején a Davosban megrendezett Világgazdasági Fórumon láthatóvá váltak egyrészről az európai, másrészről az amerikai á1láspontok közötti különbségek. Míg a vezető európai országokban hivatalban lévő jórészt baloldali kormányok képviselői a nemzetközi pénzügyi rendszer feletti valamilyen kontroll megvalósítását sürgették, az amerikai Robert Rubin pénzügyminiszter inkább az áruk, szolgá1tatások és a tőke áramlása elé emelt korlátok lebontására szólította fel a világ országait, elsősorban az Európai Uniót és Japánt. Gordon Brown brit pénzügyminiszter szerint bizottságot kellene létrehozni a pénzügyi válságok előrejelzésére, amerikai kollégája ugyanakkor kétségbe vonta ennek reá1is voltát. Némiképp köztes álláspontot foglalt el Gerhard Schöder, német kancellár és a vitában részt vevő európai független jegybankok elnökei is.

A továbblépés irányai

A jelenlegi globális folyamatok ugyanakkor rámutatnak, hogy a nemzetállamokon belül sikeresen oldották meg a jogszabályalkotók az ellenőrzött és biztonságos pénzügyi rendszerek kiépítését. A bankok és más pénzintézetek megfelelő saját tőkével kell hogy rendelkezzenek. Olyan jelentéstételi kötelezettségeik vannak, amelyek már korai stádiumban jelzik a pénzintézet megingásának veszélyét. A pénzintézetek bevételeikből különböző alapokat kötelesek képezni, amelyeket a befektetők kártalanítására használhatnak fel. Ugyanakkor a nemzetek felett áramló pénzmennyiségeknek sem a szabályozására, sem pedig káros hatásainak kiküszöbölésére nincsen hatékony eszköz. A nemzetközi pénzügyi válságok megmutatták, hogy a piac nem tudja önmagát teljes mértékben szabályozni, így szükséges lesz egy újfajta pénzügyi rendszer kialakítása. Amíg ez megtörténik, addig is az offshore pénzügyi centrumok igyekeznek maguk is távol tartani a szervezett bűnözői tevékenységből származó pénzeket.
Ennek érdekében az ENSZ Offshore Fórum keretében kifejtették, hogy készek részt venni a minimális nemzetközi előírások kidolgozásában és bevezetésében, készek hatékonyan együttműködni a pénzmosás visszaszorítására hivatott nemzetközi szervezetekkel, valamint a nemzeti nyomozó hatóságokkal. Azokon a területeken, ahol a pénzügyi ellenőrzési hatóságok még nem épültek ki, vagy munkatársai nem kellően képzettek, az ENSZ segítségével továbbképzési programokat indítanak. Legkésőbb 2003-ig bűncselekménynek nyilvánítják a pénzmosás valamennyi fajtáját, kiépítik azokat az intézményrendszereket, amelyek nyomon kísérik, felderítik, befagyasztják a pénzmosással kapcsolatos pénzeket. Megteremtik azokat a bírói fórumokat, amelyek a nemzeti szabályok alapján képesek és készek a zárolt, pénzmosásból származó pénzek elkobzására. Az offshore területek kifejezték azon szándékukat, hogy készek együttműködni más államok hatóságaival abból a célból, hogy elejét vegyék saját pénzügyi rendszereiknek a szervezett bűnözés általi felhasználásának. Az offshore területek egy részre ugyanakkor tiltakozik az ellen, hogy a megkérdezésük és részvételük nélkül az OECD mellett működő FATF listát tegyen közzé a nem együttműködő jogrendszerekről, illetve hogy ezen lista alapján szankciók kiszabására kerüljön sor.

PINTÉR ISTVÁN Belügyi Szemle 6. szám

Forrás: Belügyi Szemle 6. száma
Szerző: Pintér István