Oroszország
Hangja
Rakéták
Honvédelmi Minisztérium: Az orosz rakéták telepítése nem sérti meg a nemzetközi egyezményeket
Fotó:
RIA Novosztyi
|
Az Iszkander rakéta-zászlóaljak állomásoztatása Oroszország nyugati részén nem sérti meg a nemzetközi egyezményeket – jelentette ki az orosz Honvédelmi Minisztérium.
Így
kommentálta a tárca a médiában közölt híreket az Iszkander
rakétakomplexumok telepítéséről Lengyelország és a balti
országok határai közelében.
Amint
arról a német Bild ír, az Iszkanderek elhelyezését az EU határai
közelében a műholdas képek mutatják.
„A
hadműveleti-harcászati Iszkander rakétakomplexumok valóban
rendszeresítve vannak a mi rakétaerőinkben” - mondta Igor
Konasenkov vezérőrnagy.
Oroszország elhelyezte rakétáit az EU-val való határon – a sajtó
Fotó:
© army.lv
|
Oroszország az EU-val való határon „Iskander-M” taktikai rakéta komplexumokat helyezett el. Ezt a német Bild újság közölte le, tájékozott forrásokra hivatkozva.
A
közlemény szerint, a műholdas felvételeken rögzítették a
rakéta komplexumok „kétjegyű számát”, a Lengyelországgal,
Észtországgal, Lettországgal és Litvániával való határon.
Az
„Iskander” komplexumok felszerelhetőek hagyományos és
nukleáris véggel egyaránt és képesek 500 km-re lévő célokat
elütni, ily módon felölelik egész Lengyelország területét, és
feltehetőleg képesek elérni Berlint, írja az újság.
Az orosz Dnyeper rakéta 23 műholdat állított pályára
©
Fotó: vesti.ru
|
Az orosz Dnyeper rakétahordozót sikeresen fellőtték ma az Orenburgi régióban (Dél-Urál) található Jasznij űrközpontból, amely pályára állította mind a 23 műholdat.
A
legfőbb műhold a 300 kg-os földmegfigyelő szerkezet volt, amelyet
az Egyesült Arab Emírségekben hoztak létre. Ez képes 1 méter
felbontású képek készítésére, illetve várostervezésre
szánták. A japán műhold ellenőrizni fogja a légkör szén-dioxid
koncentrációját, a lengyel pedig a csillagok fényét. A Dnyeper
mostani indítása idén már a második.
Új rakéták – a Tor új lehetőségei
Fotó:
RIA Novosztyi
|
A légvédelmi rendszerek a mai hadigépezet egyik fő összetevőjét képezik, biztosítják stabilitását a repülőgép- és fegyverezetgyártás folyamatos fejlődése viszonyai közt. Az Oroszország Hangja tudósítója elbeszélgetett az Almaz-Antej konszern vezérigazgató-helyettesével, Szergej Druzinnal, aki a társaság néhány új fejlesztését, többek között a Tor-M2-es légvédelmi rakétarendszerét ismertette.
A
nyolcvanas évek óta különféle változatokban gyártanak kis
hatótávolságú Tor légvédelmi rakétarendszereket. A rendszer
legutóbbi modifikációja – a Tor-M2-es – továbbfejlesztett
berendezésével és fegyverzetével tűnik ki elődei sorából.
Az
orosz fegyveres erők és a külföldi megrendelők számára az
utóbbi ideig a rendszer egyszerűbb – Tor-M2U-es –
(export)változatát gyártották. Ezek a gépek új radarral és az
előző generációhoz tartozó 9M331-es rakétákkal rendelkeznek.
A
9M338-as, újabb generációs rakétát a közelmúltban tesztelték
a sorozatgyártás beindítása előtt – hangoztatta Szergej
Druzin. A tesztelés során az új rakéta bemutatta, hogy mintegy 20
centi átmérőjű kis célpontot is ki kilőhet.
A
9M338-as másik előnye, hogy a 9M331-eshez képest mérete kisebb:
egy-egy harckocsira ezentúl akár 16 új rakétát lehet majd
felszerelni, az előző modell esetében viszont csak 8 rakéta fért
el egy-egy harckocsin. Azonkívül az új rakéta a haditengerészet
hajói légvédelme fokozására is használható.
A
légvédelmi rendszerek fejlesztése az elektronikus ipar, a
kohászat, a kémia és más iparág és tudományág fejlődésétől
függ. Az aktív fázisvezérelt antennarácsok a légvédelmi
rendszerek kulcsfontosságú elemét képezik napjainkban.
Az
aktív fázisvezérelt antennarács különlegessége, hogy a rács
minden eleme, ill. elemcsoportja saját miniatűr adóval van
ellátva. Sok rácselem esetén biztosított a hatalmas jeladás. Az
antennarácsok alkalmazásának köszönhetően lényegesen
bővíthetők a rádiólokációs eszközök lehetőségei, közben
készletük és megbízhatóságuk is fokozódik.
A
vonatkozó munkálatok költségesek, de az Almaz-Antej bevétele is
növekszik. A cég az orosz hadiipar élvonalasa a bevétel
szempontjából, a világ legnagyobb hadiipari vállalatai sorában a
14. helyet mondhatja magáénak a 2012. évi jövedelem alapján (5,8
milliárd dollár a Defense News amerikai kiadvány Top100-as
rangsora szerint), miközben egyre növekednek Oroszország katonai
kiadásai és külföldön stabil kereslet nyilvánul meg a hadiipari
termékek iránt. A belátható jövőben így valószínűleg
megjelennek az új légvédelmi rakétakomplexumok.
Irán új légvédelmi rendszereket gyárt
Fotó:
EPA
|
November 9-én Irán vállalatot létesített a Sayyad-2 (Vadász-2) légvédelmi rakétarendszerek gyártása céljából – jelenti a Press TV. Az iráni védelmi miniszter szavai szerint az új rendszerek szilárd üzemanyagú rakétákkal, hibrid navigációs rendszerrel vannak ellátva és bevethetők különféle típusú légi célpontok ellen nagy magasságban.
A
Sayyad-2 közép hatótávolságú légvédelmi rakéta. A rendszer
egyebek mellett helikopterek, drónok és „nagy sebességű
célpontok” ellen alkalmazható.
India egy olyan rakétát tesztelt, mely képes nukleáris robbanófej szállítására
Fotó:
EPA
|
India hadereje pénteken végezte el a 350 kilométeres hatótávolságú, nukleáris robbanófej szállítására is képes Prithvi-II sikeres kísérleti kilövését.
Ahogy
a Védelmi Kísérletek és Fejlesztések Szervezetének (DRDO) egyik
képviselője a Hindu újságnak elmondta, azért végeznek ilyen
kísérleteket, hogy „világosan megmutassák India operatív
készenlétét bármilyen helyzetre”.
A
folyékony üzemanyaggal működő Prithvi-II-t 2003-ban
rendszeresítették az indiai hadseregben. Ez a rakéta képes egy
500-1000 kilogrammos robbanófej szállítására. Utoljára idén
augusztusban lőttek föl ilyen rakétát.
2017-ben rendszeresítik a csapatoknál az Sz-500-as rakétarendszert
Fotó:
EPA
|
Az új légvédelmi rakétarendszert 2017–2018-ban állítják hadrendbe – hangoztatta a fejlesztő cég vezérigazgatója, Vitalij Nyeszkorodov. A vezérigazgató kiemelte, hogy a határidő eltolódására vonatkozó információk ellenére nem húzzák el a rendszer kiszállítását.
Az
Sz-500-as légvédelmi rakétarendszer a „föld-levegő” típusú
rendszerek legújabb generációjának a tagja. Ballisztikus rakéták
ellen vethető be. Az Sz-500-as egyszerre 10 szuperszonikus célpontot
képes észrevenni és megsemmisíteni.
Izrael 5000 km-es hatótávolságú rakétát tesztelt
©
Fotó: Vesti.Ru
|
Izrael a ”Jericho” ballisztikus rakéta új változatának tesztelését hajtotta végre.
A
rakéta hatótávolsága 5000 km. Az izraeli média szerint ez
stratégiai elrettentésre irányuló fegyver, elsősorban Iránnal
szemben.
Az
izraeli védelmi minisztérium nyilatkozatában a teszteléssel
kapcsolatban az olvasható, hogy „a rakéta tesztelése a tervezett
ütemterv szerint haladt és sikeres volt”.
Hálából
ilyet fog kapni Magyarország amit megígértek Budapestnek , nem
Judapestnek – ők addig elhagyják a fővárost , mint 9/ 11 –
kor a tornyokat.
A start után felrobbant a Proton-M rakéta. Video
©
Fotó:: «vesti.ru»
|
A
Proton-M rakéta a start után váratlanul megváltoztatta a repülés
irányát, zuhanni kezdett, majd felrobbant a Bajkonur űrrepülőtér
területén Kazahsztánban. Előzetes adatok szerint senki nem
sebesült meg.
A
Proton rakétának pályára kellett volna juttatni három,
Glonaszsz-M orosz navigációs műholdat.
A
rakéta lezuhanásának színhelyén 500 tonnányi mérgező
üzemanyag ömölhetett ki.
A
kozmikus ágazatban 200 millió dollárra becsülik a rakéta és a
három műhold lezuhanása okozta károkat. Az eset kivizsgálása
folyamatban van.
Неудачный
запуск ракеты Протон М Взрыв ракеты
Протон М Кос
Испытания крылатой ракеты "БУРЯ"
Система противоракетной обороны (ПРО) А-135 «Амур»-Боевы
Új ballisztikus rakéta prototípusát tesztelték Oroszországban
Fotó:
RIAN
|
Az
Asztrahany megyei Kapusztyin Jar kísérleti telepen sikeresen
tesztelték az új interkontinentális ballisztikus rakéta
prototípusát. Ezt Igor Jegorov, a szakminisztérium
sajtószolgálatának hivatalos képviselője közölte.
A
kilövés sikeres volt, a rakéta a meghatározott időben érkezett
a Balhas (Kazahsztán) kísérleti telepre - mondta Jegorov.
Eltúlzott hírek az orosz SZ-300-as rakéták szíriai szállításáról
Fotó:
RIAN
|
Meglehetősen eltúlzottnak bizonyultak azok a hírek, hogy Oroszország már leszállította Szíriának az SZ-300 típusú légvédelmi komplexumokat. Lehet, hogy Bassár el-Aszad szíriai elnöknek az Al-Manar libanoni tévécsatornának adott interjúja fordításakor csúszott be hiba.
Vagy
esetleg az Aszad-rezsim ellenfelei próbálják a helyzetet úgy
beállítani, mintha a szállítás már megtörtént volna; ezzel
elérni, hogy minél előbb feloldják az ellenzék fegyverekkel való
ellátásának korlátozását. Az interjú május 30-án hangzott
el.
A
szíriai elnök nem beszélt arról, hogy megérkeztek volna
országába az SZ-300-asok. Aszad csak
körvonalazta az együttműködést Oroszországgal a már megkötött
szerződések alapján.
Több
éven át folytattunk tárgyalásokat Oroszországgal a különféle
fegyverek szállításáról. Oroszország elkötelezett a
szerződések teljesítése iránt. Az Oroszországgal kötött
valamennyi egyezmény realizálódik.
A
katonai szakértők azt állítják, hogy nehéz észrevétlenül
szállítani az olyan bonyolult rendszereket, amilyen az SZ-300. Ha
már megérkeztek volna ezek a légvédelmi rendszerek, arra éles
lenne a reagálás, nem ilyen nyugodt, mint most.
Időközben
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter felhívta a figyelmet a
gerillák részéről fenyegető reális veszélyre. A lázadók
vegyi fegyvereket halmoznak fel katonai célú felhasználásra.
Ezt
igazolja, hogy május 30-án a török biztonsági erők
letartóztattak 12 személyt, akik az Al-Kaidához közel álló
Dzsabhat al-Nuszra (Győzelmi front) tagjai. A letartóztatás a
szíriai határ közelében történt. Az őrizetbe vett személyektől
két kilogramm szarint tartalmazó konténert foglaltak le. Ilyen
mennyiségű szarin gáz elegendő több százezer ember
megmérgezéséhez.
Az
orosz külügyminiszter gondos vizsgálatot követelt arra
vonatkozóan, hogy rendelkezik-e az ellenzék tömegpusztító vegyi
fegyverekkel.
Arra
számítunk, hogy a török kollégák operatívan átfogó
információt adnak arról, milyen következtetéseket vontak le az
esetből. A helyzet túl komoly ahhoz, hogy valamiféle játszadozás
folyjon a vegyi fegyverek problémája körül. Ki kell vizsgálni
minden ilyenfajta incidenst.
Május
31-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Dzsabhat al-Nuszra csoportot
felvette a terrorszervezetek listájára. Ezt megszavazta a BT mind a
15 tagja.
Ennek
kapcsán egyre inkább sürgető a szíriai rendezéssel kapcsolatos
genfi konferencia megtartása. Moszkvában és Washingtonban
közölték, hogy június 5-én az amerikai külügyminisztérium
képviselői találkoznak orosz kollégáikkal és az ENSZ
képviselőivel, megvitatják a Genf-2 előkészítését. Sok a
probléma, elképzelhető, hogy nem sikerül a konferenciát
összehívni június elejére, ahogyan eredetileg tervezték.
Valószínűbbnek látszik egy későbbi időpont.
Irán kilövőállomásokat telepített a nagy hatótávolságú rakéták számára
Fotó:
RIAN
|
Irán
jelentős számú kilövőállomást telepített a nagy hatótávolságú
rakéták számára, - számolt be az iráni média. A jelentés
ugyanakkor nem tartalmazza sem az állomások számát, sem pedig a
rakéták típusát.
Ahmad
Vahidi iráni védelmi miniszter elmondta, hogy az új
kilövőállomások lehetővé teszik Irán számára „az ellenség
legyőzését”. A miniszter hangsúlyozta, hogy a rakétakomplexumok
telepítése kizárólag védelmi okokból történik meg, Irán
pedig sohase kezdeményezne háborút.
Visszatérnek a harcászati vasúti rakétakomplexumok
©
Fotó: ru.wikipedia.org/George Shuklin/cc-by-sa 3.0
|
Oroszország megkeudte a harcászati vasúti rakétakomplexumok kialakítását. A Szovjetunióban és Oroszországban 1987 és 2005 között voltak analóg rendszerek hadrendbe állítva. A komplexumokat 2005-ben vonták ki a szolgálatból az 1993-as START-II egyezmény alapján.
Az
első szovjet interkontinentális rakéták (R-7) nyílt startról
voltak indíthatók. Ennek a módszernek a hiányossága egyértelmű,
gyakorlatilag bármely szilánk üzemképtelenné tehette volna a
rakétát, de akár a közelben felrobbant hagyományos bomba okozta
lökéshullám is.
A
következő rakétageneráció elhelyezése már silókban történt.
Indítás előtt emelték a felszínre őket. Majd a 60-as évek
végén a rendszerbe állított rakétákat már vasbeton és páncél
védelmezte. A silókban elhelyezett rakétákat még egy közvetlen
közelben történő nukleáris robbantás sem tehette tönkre.
Ugyanakkor
a nukleáris és a hagyományos lőszerek egyre pontosabbak lettek,
ezért ismét szükségesnek látszott a rakéták felszíni
elhelyezése, most már mozgatható indító berendezések
alkalmazásával. A 70-es években a Szovjetunióban megkezdődött a
mozgatható komplexumok (PGRK) kialakítása, majd harcászati vasúti
rakétakomplexumok (BZSRK )következtek. Az első esetben a rakéták
gyakorlatilag bárhol felállíthatók, a második esetben a
mobilitás kapott hangsúlyt. A „nukleáris vonat” egy nap alatt
akár másfélezer kilométerre is elmozdulhatott a bázistól.
Mindkét
komplexumot nehéz volt felfedezni. A PGRK vontatóit persze nemigen
lehet bármivel is összetéveszteni, de Oroszország hatalmas
területe és az időjárási feltételek (nagy területek állandóan
felhősek) miatt kicsúszhattak a kémműholdak látóköréből.
A
„nukleáris vonatok” hagyományos vasúti szerelvényekhez
hasonlítanak, ezért ugyancsak nem könnyű volt felfedezésük a
vasúti csomópontok sokaságában.
Az
1993-ban kötött START- II egyezmény értelmében Oroszországnak
ki kellett vonnia a szolgálatból a harcászati vasúti
rakétakomplexumokat. Ugyanakkor 2002-ben, amikor az Egyesült
Államok felmondta az 1972-es ABM szerződést (amely korlátozta a
rakétavédelmi rendszerek fejlesztését), Oroszország válaszképp
kilépett a START-II szerződésből. De a komplexumok kivonását
már nem lehetett megállítani. A helyzetet nehezítette, hogy az
RT-23UTTH (SS-24 Scalpel) gyártási joga ukrán kézben van.
Mindezek következtében 2005-ben a harcászati vasúti komplexumokat
kivonták a hadrendből.
Először
akkor volt szó a BZSRK visszatéréséről, amikor megjelent az
RSZ-24 Jarsz típusú rakéta. Ez 45 tonnás és előnyösebb az
elhelyezést tekintve a 100 tonnás Scapelekhez képest. A korszerű
nukleáris vonat 3-4 rakétát vihet. A harcászati vasúti
komplexumok az orosz rakétapajzs megbízható elemei lehetnek. Ezek
igen jó eszközök, már csak azért is, mert a rakétavédelmi
rendszer hatékonysága erősen csökken a mobil indítású
rakétákkal elleni harcban, miután gyakorlatilag előre nem lehet
sejteni, honnan történik az indítás.
Új hordozórakéták gyártása Oroszországban
Fotó:
RIAN
|
A
Proton-M nehéz rakétahordozók kivonása azt követően kezdődik
meg, hogy kedvező értékelést kap az Angara projekt. Ezt Vlagyimir
Popovkin, a Roszkozmosz vezetője jelentette ki pénteken, a Bajkonur
űrrepülőtéren tartott sajtókonferenciáján. Az Angara új
generációs hordozórakéta. A 25 tonna súlyú könnyűrakétával
már három kísérletet végeztek.
A
Roszkozmosz döntést hozott arra vonatkozóan, hogy a Vosztocsnij
űrrepülőtéren felépítik a startkomplexumot az új rakéta
számára - emlékeztetett Popovkin. Korábban Dmitrij Rogozin, a
kormány alelnöke rámutatott, hogy az Angara fellövésére már
2015-ben sor kerülhet.
Patriot rakéta: a biztonság pillére vagy veszélyforrás?
Fotó:
EPA
|
A NATO Törökországba telepített Patriot légvédelmi rakétakomplexumait még a hét végéig harci készenlétbe állítják. Ezt a NATO dandártábornoka, Gary Deakin jelentette be.
Közben
Törökországban a Patriot rakéták
telepítése nem egyöntetű fogadtatásban részesül. Országszerte
nagy tömegeket vonzó tiltakozóakciókra kerül sor. Mit talál
annyira aggasztónak a török társadalom?
Az Oroszország
Hangjának erről nyilatkozott a legnagyobb ellenzéki Népi
Köztársaság Párt főelnökének helyettes, az Eurázsiai
Stratégiai Kutatások Központjának elnöke, Dr. Faruk
Logoglu parlamenti képviselő.
– A
Patriot-ok törökországi telepítése napjainkban semmiképpen sem
felel meg érdekeinknek. Miért van ez így? Először is, a török
kormány képtelen volt érdemileg indokolni a Patriot-ok
telepítését. A kormány állítja, hogy a Patriot-okat a Szíria
részéről fenyegető veszélyek, például, rakétacsapások miatt
kell telepíteni. Azonban a szíriai zavargások immár két éve
tartanak. De akkor vajon miért éppen most hozzák ide ezeket a
rakétákat? Ezek a rakéták valóban Szíriától fognak megvédeni
bennünket? Mi kitartunk amellett, hogy ezekre a kérdésekre érdemi
választ kapjunk.
Másodszor,
Törökországban, különösen azokban a kikötővárosokban, ahová
ezek a rakétakomplexumok érkeznek, tömeges tiltakozóakciókra
kerül sor. A nép ellenzi ezt. És mivel Törökország demokratikus
állam, a kormánynak illene számolni a nép véleményével.
Harmadszor,
az nemzetközi porondon közvetve ellenezte a Partiot-ok telepítését
az Oroszországi Föderáció is, és Irán is. Ezzel kapcsolatban
hivatalos nyilatkozatok hangzottak el úgy az orosz külügyi tárca,
mint az iráni politikusok és katonaság képviselői részéről.
Egyszóval, a NATO ezen kalandorakciója elégedetlenséget vált ki
szomszédjaink részéről. A török kormánynak ezt is számításba
kellene vennie, mielőtt döntés hozna a kérdésben.
Ezzel
kapcsolatban felmerül a kérdés: képesek-e a Partiot rakéták a
valóságban pótolni légvédelmi rendszerünk hiányait és fokozni
országunk biztonságát, vagy pedig még nagyobb mértékben fokozni
fogják a helyzetet a térségben és nyílt veszélyt jelentenek
majd a török nemzetbiztonság számára?”
– A
szakértők véleménye a Törökországba telepített Patriot
rakéták alapvető céljait illetően eltérőek. Egyesek állítják,
hogy a Patriot-ok Izraelnek nyújtanak védelmet az iráni rakétákkal
szemben, mások viszont azon a véleményen vannak, hogy a légvédelmi
rakétakomplexumok az incirliki amerikai bázis és a malatyai
NATO-radarkomplexumok biztonságát fogják szavatolni. Ön mely
véleményt osztja?
– Az
Ön által felsorolt összes verzió jogos. Mi szintén nem egyszer
kifejtettünk ilyen feltételezéseket hivatalos szinten. Azonban a
kormány határozottan ellenzi ezt és ugyanakkor nem képes meggyőző
érveket felsorakoztatni saját verziója mellett. A kérdés függő
állapotban marad.
– Kívánja-e
Ön tisztázni ezt a kérdést?
- A kormány saját belátása szerint cselekszik, nem kéri ki sem a parlament, sem a társadalom véleményét. Ezzel kapcsolatban a török legfelsőbb nemzetgyűlés rendkívüli ülésének összehívását kértük. Az ülésre a legrövidebb időn belül sor kerül. A napirenden állnak ezek a kérdések. Reméljük, hogy a meghallgatások során a kormány értelmes és kielégítő választ ad rájuk.
Latin-Amerika: remények és tervek
Fotó:
paralay.com
|
A komoly fegyverszerződés lehetősége Brazíliával újra megnyitja a latin-amerikai piac kapuit Oroszország előtt. Ki követheti a regionális óriás példáját, és milyen fegyverzet érdekelheti a lehetséges vásárlókat?
Az
orosz-brazil katonai-technikai együttműködést nem lehet aktívnak
nevezni. Mostanáig az együttműködés mindössze egy 2009-ben
aláírt szerződésben merült ki, mely 12 darab Mi-35M helikopter
szállításáról szólt. A lehetőségek azonban sokkal szélesebbek
lehetnek mostantól, mint a másfélmilliárd dolláros szerződés,
melyet Pancir légelhárító rakétaütegek és Igla mozgatható
légelhárító rakétaütegek szállításáról írtak alá. Az
árba még ezen felszerelések összeszereléséhez szükséges
üzemek brazíliai felépítése is beletartozik. Az üzemeket lehet,
hogy más latin-amerikai országok rendelésének kiszolgálására
is fogják használni.
Ugyanakkor
a Brazíliával történő katonai-technikai együttműködés nem
feltétlenül merül ki helikopterekben és légelhárító
rendszerekben. Legérdekesebb a vadászgépekről szóló szerződés
lehet, mely szerint 5. generácós T-50 repülőgépeket
szállítanának a brazil légierőnek.
Az
utóbbi években Brazília kétszer függesztette fel a harci
repülőgépek vételéről szóló ajánlatát. Az utolsó ilyen
tender, az F-X2, melyen a francia Rafale nyert, fel lett függesztve.
Ezt hivatalosan az ország gazdasága újjáépítésének
szükségességével magyarázták. Valódi magyarázatnak azt
gondolják, hogy a jelenlegi elnök, Dilma Rousseff adminisztrációja
nem igazán szeretne francia harcigépeket vásárolni.
Ezen
körülmények között Oroszország, mely a T-50-el állt elő, mint
export termékkel, újra „megpróbálhatja szerencséjét”. A
2000-2010-es években létrehozott 5. generációs T-50 vadászgép
egyértelműen túltesz a 70-es években tervezett francia Rafale
vadászgépen. Ezen repülőgépek lehetséges szállítása helyi
összeszereléssel komoly érdeklődést kelt Brazíliában, mely
saját repülőgépgyártásának fejlesztésére törekszik.
Egyértelmű,
hogy a Dél-Amerikában tapasztalható, a Közel-Kelethez és
Délkelet-Ázsiához képest sokkal stabilabb légkör nem fog
hatalmas megrendeléseket eredményezni. Ugyanakkor az orosz
fegyverek iránti érdeklődés ebben a térségben növekedhet,
mivel Latin-Amerika országai az utóbbi 10 évben próbálják
bővíteni a fegyverbeszállítók listáját.
Venezuela
mellett (amely az egyik legnagyobb vásárlója Oroszországnak),
lehetséges vásárló lehet még Peru, amely ország még a
Szovjetuniótól vásárolt fegyvert és Argentína, amely az utóbbi
időben különös érdeklődést mutat az orosz fegyverzet iránt és
még más országok.
Oroszország új típusú interkontinentális rakétákat hoz létre
Fotó:
EPA
|
Oroszország és Kína modernizálja stratégiai erőit. De eltérő koncepciókat választottak a nehéz rakétáik felcseréléséhez.
Oroszország
két teljesen új típusú interkontinentális ballisztikus rakétát
fejleszt ki. Az orosz média szerint, az egyik projekt: a Szármát
nevű folyékony hajtóanyagú óriásrakéta, amely felváltja az
RS-36M „Vajda” szovjet komplexumot, ezt a Nyugaton Sátánnak
nevezik.
A
Vajda komplexum immár több éve az orosz stratégiai nukleáris
erők fontos eleme. Jelenleg ez a legnehezebb interkontinentális
ballisztikus rakétatípus a világon. Felszálló tömege több mint
200 tonna, a rakéta hajtóműve lehetővé teszi akár 10 nukleáris
robbanófej és számos más eszköz (például hamis cél)
hordozását is. A rakéta röptávolsága elérheti 11-16 ezer
kilométert.
Az
RS-36M tömege tekintetében csak a kínai DF-5 interkontinentális
rakétával hasonlítható össze, amelynek súlya 183 tonna.
Csakhogy a kínai rakéta kevésbé tökéletes. Így például a
start előtt hosszan tartó előkészítést igényel: tankolása
csaknem két órát tart. Emiatt a rakéta az első csapással
sebezhető. Kína azonban megtart körülbelül 20 darab DF-5A
rakétát, mert ez az egyetlen kínai stratégiai rendszer, amellyel
csapást tud mérni az USA bármelyik pontjára.
Oroszország
és Kína eltérő módon közelíti meg az alapvető nehéz
rakétáinak a cseréjét. Oroszország úgy döntött, hogy új
technológiai szinten visszaállítja az RS-36 rendszert. Azért
választották a folyékony üzemanyagú rakétát, mert a szilárd
üzemanyagú rakétához képest nagyobb hasznos terhet hordozhat.
Oroszország arra számít, hogy a jövőben az Egyesült Államok a
világűrben kezd telepíteni rakétavédelemi rendszereit, és
kiszélesíti saját rakétavédelmi lehetőségeit Európában.
Nehezebb és erősebb rakéta garantáltan leküzdheti ezt a
védelmet.
Ezen
túlmenően, a folyékony hajtóanyagú rakéta lehetővé teszi
nagypontosságú, nem-nukleáris felszerelésű, globális
elérhetőséggel rendelkező stratégiai fegyver létrehozását.
Oroszország megalkotja azt abban az esetben, ha az Egyesült Államok
hozzálát egy ilyen fegyver kidolgozásához.
A
nehéz folyékony rakéta kidolgozásával párhuzamosan Oroszország
dolgozik egy új mobil szilárd üzemanyagú rakéta létrehozásán
is, amely felváltja majd a Topol-M és a Jarsz komplexumokat. Így a
belátható jövőben Oroszország meg akarja őrizni stratégiai
nukleáris erőit.
Ami
Kínát illeti, köztudomású, hogy a jelenleg gyártott mobil,
szilárd üzemanyagú DF-31A rakéta mellett munkálkodik egy
nehezebb szilárd üzemanyagú rakéta megalkotásán is. Ez a
fegyver választ jelent az amerikai rakétavédelmi rendszerek
erősítésére, de nehéz lesz biztosítani olyan röptávolságot
és hasznos teherhordozást, amilyennel a DF-5 rendelkezik.
Ez
a megközelítés megfelel a nukleáris erők építése kínai
stratégiájának. Kína eredetileg sem törekedett arra, hogy
nukleáris paritást érje el az Egyesült Államokkal. Figyelmének
központjában az áll, hogy fenntartson egy kis
rakétacsoportosítást, amely képes túlélni az első csapást és
ezután válaszcsapást mérni.
Oroszország új tengeralattjárókat ajánl Indiának
©
Fotó: Flickr.com/IncMan/cc-by-sa 3.0
|
A BrahMos orosz –indiai fejlesztésű robotrepülőgép tengeralattjáróról indítható változatának első tesztjére még az év végéig sor kerülhet. Ezt Sivathanu Pillai, a BrahMos Aerospace orosz-indiai közös vállalat vezetője jelentette ki újságíróknak.
A
rakéta tengeralattjárós változatának sikeres tesztelése
komolyan kibővítheti az indiai flotta csapásmérő lehetőségeit.
India
lesz Oroszország után a második állam, amely tengeralattjáróit
olyan szuperszonikus cirkáló rakétákkal szereli fel, amelyek
képesek áttörni hajókötelékek védelmét. Az Egyesült Államok
és Kína tengeralattjáróin könnyebb és kisebb hatótávolságú
hajó elleni cirkálórakétákat használnak, ezeknek könnyebb a
robbanófejük és sebességük is a hangsebesség alatti.
A
BrahMos az orosz Jahont rakéta alapján készült. Első tesztelése
2001-ben volt. Jelenleg az indiai fegyveres erők rendelkeznek a
rakéta földi és légi indítású változatával, illetve
vízfelszíni hajókra alkalmazott változattal.
Az
indiai flotta jelenleg már fel van szerelve
atom-tengeralattjárókkal, amelyek száma a jövőben növekedhet.
Mindennek következtében Új-Delhi haditengerészeti fölénye az
Indiai-óceánon elvitathatatlanná válik. India fontos feladata
ebben a helyzetben, hogy hatékony felderítő rendszert alakítson
ki cirkálórakétákkal felszerelt hordozói számára. Ez a tengeri
légierő fokozott fejlesztését vonja maga után. Oroszország
jelenleg repülőgép-anyahajót épít India számára és MiG-29K
új, tengerészeti vadászgépeket szállít. Ezeknek a
vadászgépeknek a konstrukciójában széleskörűen alkalmazzák a
kompozit anyagokat. A gép új rádiólokációs rendszerrel
rendelkezik, és alkalmas új fegyverek és felderítő berendezések
használatára.
India orosz rakétákat vásárol 1,7 milliárd dollár értékben
Fotó:
RIAN
|
Az
Indiai Biztonsági Tanács jóváhagyta orosz irányított és légi
rakéták beszerzését – írja a Times of India.
Eszerint
India tízezer orosz gyártmányú Konkurs-M típusú írányított
rakétát vásárol, amelynek összege 240 millió dollár.
Korábban
a tanács szintén jóváhagyta az orosz gyártmányú, Invar típusú
irányított rakéták megvásárlását is T-90-es tankok számára,
ill. több, mint 200 BrahMos típusú légi irányítású rakétát
összesen több, mint másfél milliárd dollár értékben.
Izrael az egyiptomi határ közelébe helyezte rakétavédelmi rendszerét
Fotó:
EPA
|
Az
izraeli hadsereg a Vaskupola nevű rakétavédelmi rendszert az
Egyiptommal közös határ mellé helyezte, miután felrobbant két
rakéta, amelyeket két napja valószínűleg egyiptomi területről
lőttek ki. Az izraeli katonák közölték, hogy az áthelyezés
egyben a rakétavédelmi rendszer tesztelésének része.
Eilat
izraeli üdülővárosban augusztus 15-én két robbanás történt.
A robbanások helyszínén rakétadarabokat találtak.
Feltételezhető, hogy a rakétákat a Sínai-félsziget egyiptomi
részéről lőtték ki
Oroszország szupernehéz rakétát fejleszt a Hold-utazáshoz
Fotó:
RIAN
|
A
szövetségi űrügynökség 2030-ig kiterjedő időszakra vonatkozó
koncepciójának realizálása keretében Oroszország egy olyan
szupernehéz rakétát fejleszt, amelyik alkalmas lesz a
Hold-utazáshoz – olvasható az Izvesztyija napilap
csütörtöki számában.
A
rakétát az Angara perspektivikus hordozó
tervezőmérnöki és technológiai eredményei alapját fogják
előállítani.
A
fejlesztés fő célja az, hogy 2028-ra az űrhajók új
generációjának példányán megvalósulhasson egy űrutazás a
Hold felé, a rakétát azonban arra is használni kívánják, hogy
aszteroidákhoz és egyéb égitestekhez szállítson ember nélküli
űrhajókat
Sikeres kísérlet a Topol rakétával
©
:Tévéfotó: OF Védelmi Minisztériuma
|
Az
orosz stratégiai rendeltetésű rakétacsapatok sikeres kísérleti
fellövést hajtottak végre a Topol interkontinentális ballisztikus
rakétával az Asztrahany megyei Kapusztyin Jar telepről. A rakéta
eljutott a Kazahsztánban kialakított feltételes célba.
A
tesztelés a rakéta repülési és technikai jellemzőinek
stabilitásával volt kapcsolatos - közölték a Védelemi
Minisztériumban. A kísérlet során sikerült olyan információkat
kapni, amelyek a jövőben felhasználhatók lesznek a rakétavédelmi
rendszer leküzdéséhez szükséges eszközök kidolgozásánál.
Észak-Korea bemutatta új rakétáját
Fotó:
EPA
|
Az
észak-koreai vezetés Phenjanban egy katonai parádé keretein belül
mutatta be új rakétáját.
Japán
és dél-koreai hadi szakértők elmondták, hogy a rakéta új, és
méreteit tekintve meghaladja az eddigi észak-koreai rakétákat.
A
szakértők azonban a rakéta típusát nem tudták megmondani,
mondván, hogy további kutatásokra van szükség annak
megállapításához, hogy egy interkontinentális ballisztikus
rakétáról van e szó.
Megkezdődött az Unha-3 rakéta üzemanyaggal való feltöltése
Fotó:
EPA
|
Észak-Koreában
megkezdődött az Unha-3 (Tejút-3) hordozórakéta üzemanyaggal
való feltöltése. A rakéta hamarosan készen áll a felbocsátásra
– jelentették az észak-koreai repülésirányító központban.
Az
Unha-3 fellövése miatt a japán kormány különleges munkarendet
rendelt el, a kormányfői hivatalban válságstáb működik.
Korábban
Oroszország, Japán és Dél-Korea közölte, hogy lelövik az
észak-koreai rakétát, amennyiben az letér pályájáról, vagy
fennáll a veszélye, hogy darabjai területükre hullnak. Továbbra
is titkos, hogy konkrétan mikor bocsátják fel a rakétát a
Kvanmenson-3 (Ragyogó csillag-3) műholddal. Feltételezhető, hogy
erre április 12. és 16. között kerül sor.
Az új rakétaegység, a „Jarsz” próbái sikeresnek bizonyultak
Fotó:
www.rus-sky.com
|
Mintegy
300 km-re Moszkvától, Ivanovszkij térségében kipróbálták a
legújabb rakétaegységeket, az ún. „Jarsz”-ot, mivel először
téli körülmények között szerették volna tesztelni azokat. A
próbafolyamatot irányító parancsnok elmondta, hogy a
rakétaegységek minden manővert, amelyre beprogramozták sikeresen
teljesítettek. A „Jarsz” képes célba juttatni akár 300
kilotonnás robbanófejeket is 11 ezer km távolságból.
A
„Jarsz” technikai adatai titkosak, csak annyit lehet tudni, hogy
azok nem mérhetőek be ellenséges radar által. Mindegyik egység
képes egyszerre több célra is tüzelni és egy-egy rakéta ereje
tízszer nagyobb, mint a hirosimai atombombé. A rakéták még
mozgás közben is végre tudják hajtani a „start” parancsot.
A
„Jarsz” és elődje, a „Topolem M” leváltják a szovjet
gyártmányokat, és új alapokra helyezik az orosz rakétagyártást.
Szárnyas rakéták: univerzális eszköz az orosz távolsági légierő számára
Fotó:
RIAN
|
2012 februárjában az orosz légierő megkapta az első modernizált Tu-22M3M bombázógépet. Az új fegyverzettel és berendezéssel ellátott bombázó fontos elemét képezik majd a hazai légierőnek a 2020–2030-as években. A távolsági légierőt a nukleáris triász legrugalmasabb alkotóelemének tekintik. A különböző csapásmérő eszközök alkalmazásának lehetősége, és ebből kifolyólag a legkülönfélébb célpontok kilövésének lehetősége univerzális eszközzé teszi a távolsági légierőt.
A Tu-95-ös és Tu-160-as nehézbombázók
harci felszereltségének alapját a nyolcvanas évek elején
kifejlesztett H-55szárnyas rakéta és annak változatai
képezik. A 2500 km repülőséi távolságú termonukleáris H-55-ös
„bázisgép” fokozottan védett célpontokat lőhet ki az
1-hez közeli eshetőséggel.
A
nem nukleáris konfliktusok esetére kifejlesztették a nevezett
rakéta H-65-ös változatát (400 kg-os repeszes robbanófejjel). A
rakéta repülési távja 500-600 km-re csökkent a nem nukleáris
robbanófej nagyobb súlya miatt.
A
nehézbombázók perspektivikus fegyverzete között tartják számon
aH-101-es/H-102-es rakétapárt. A H-101-esnek nem
nukleáris a robbanófeje,a H-102-es pedig „speciális töltetet”
hordoz. Hangsebességen aluli rakéták ezek, amelyek
másodpercenként legfeljebb a 270 méternyi sebességet
érhetik el. A H-101-es esetleges körkörös szórása 10
métert tesz ki, aminek köszönhetően a precíz fegyverekhez
sorolható. A nevezett rakéta repülési távolsága meghaladja az 5
ezer kilométert, ami komolyan megnehezíti a hordozó észlelését
és elfogását.
Csupán
a közelmúltban végezték a rakéta kísérleti indítását, és
egyelőre az orosz távolsági légierőnél a H-101-esek mennyisége
csekély. Azonban az újrafegyverzés folyamata nem áll meg.
Az
orosz távolsági légierő egyik alapvető feladata az esetleges
ellenfél tengeri célpontjainak, elsősorban az USA haditengerészeti
anyahajóinak a kilövése. A repülőgép-anyahajók iránti
fokozott figyelem csak törvényszerű: a 30-50 csapásmérő
repülőgéppel ellátott anyahajók az orosz partok közelében
hadászati fegyverré válnak. Egy hipotetikus konfliktus esetén
ezek semlegesítése az elsőrendű feladatok közt szerepel.
A
távolsági légierő fő anyahajó elleni fegyvere napjainkban a
hatvanas években kifejlesztett H-22-es szárnyas
rakéta, amelyet a Tu-22M3bombázógépről lőnek ki.
Nagy sebességének, nagy repülési távolságának és
hatalmas töltetének köszönhetően a H-22-es máig hathatós
fegyver, azonban a közeljövőben a nevezett típus rakétái mind
leírásra vannak ítélve.
A
H-22-est az alapján kifejlesztett H-32-es fogja
felváltani. A H-32-es maximális sebessége 4 ezer km/ó,
távolsága 800-1000 km. Előreláthatólag a H-32-est 2020-ban
rendszeresítik.
Szuperteljesítményű rakéta-hajtóművek kifejlesztése az Energomas cégnél
Oleg
Nyehaj
|
Fotó:
RIAN
|
Az Energomas orosz társaság szuperteljesítményű rakétahajtóműveket fejleszt ki. Ma világviszonylatban is vezető szerepet tölt be a hajtómű-gyártás e szegmensében.
Tavaly
az Energomas szakemberei kifejlesztették az új RD-191-eshajtóművet,
jelenleg pedig további projekteket valósítnak meg, amelyek
keretében új, 1000 tonna vontatóerejű hajtóművet kívánnak
előállítani. Az RD-193-as hajtóművet olyan
könnyű hordozórakéták számára fejlesztik, amelyek akár 5
tonna súlyt juttathatnak el az űrbe – mondta az Oroszország
Hangjának Vlagyimir Csvanov, a társaság
vezérigazgató-helyettese.
„Ez
a hajtómű keresett termék, hiszen különböző feladatokat
teljesítő orosz objektumok fellövéséhez használható. Jelenleg
előzetes tervezetet készítettünk, folyamatban van a kísérleti
hajtómű szerelése. Ezen fogjuk kipróbálni a kulcsmegoldásokat.
Az 1000 tonna vontatóerejű RD-175 hajtómű kifejlesztése szintén
folyamatban van.”
Az
Energomas további büszkesége a világ legnagyobb teljesítményű
hajtóműve, az RD-170, amelyik az üzemanyag folyékony
komponensei felhasználásával működik. Amerikai szakemberek
becslése szerint a fejlesztés 8-10 évvel megelőzte a hasonló
amerikai hajtóműveket. Ezzel magyarázható a külföldi cégek
érdeklődése a társaság termékei iránt, elsősorban az USA
részéről – jegyezte meg Vlagyimir Csvanov.
„15
éve folytatunk együttműködést az Egyesült Államokkal, a mai
napra valamivel kevesebb, mint 60 hajtóművet fejlesztettünk ki.
Ezekből 34 százszázalékos sikert aratott az Atlas III és Atlas V
rakétákkal, aminek következtében a megrendelő fél elégedett az
együttműködéssel és ezzel is emeljük az orosz rakéta-hajtóművek
gyártásának rangját.”
Az
amerikaiakkal folytatott együttműködés fejlődik. Most az Atlas V
rakéta alapján egy személyszállító variánst kívánnak
kifejleszteni.
Új rakéták az ötödik generációs vadászgépek számára
Oleg
Nyehaj
|
Fotó:
paralay.com
|
A Taktikai Rakétafegyver (TRV) elnevezésű orosz korporáció új rakétakomplexumot fejleszt ki az ötödik generációs vadászgépek számára. A komplexum sajátossága a rakéták elhelyezésében van.
Az
ötödik generációs vadászbombázó, PAK-Fa, azaz a Front Légierő
Perspektivikus Repülő-Komplexuma, néhány év múlva jelenik meg a
légierőknél. A munkálatok folynak, a kísérleti repülések
száma már meghaladta a százat. A PAk FA - tervezőirodai
megnevezése szerint T-50 - különleges azért is, mert egyesíti a
csapásmérő repülőgép és a vadászgép tulajdonságait.
Fegyverzeteinek kidolgozása és tesztelése különböző stádiumban
van - jelentette ki Borisz
Obnoszov,
a TRV korporáció vezérigazgatója.
- Az
ötödik generációs repülőgép fegyverzetének jelentős része a
törzsben, a belső fegyvertérben helyezkedik el. Ez a gép
csökkentett észlelhetőségű. Az új komplex célprogramnak
megfelelően a korporáció feladata, hogy új generációs
fegyvereket dolgozzon ki a repülőgép számára. Idetartoznak a
„levegő-levegő” vagyis légi harc-
illetve „levegő-felszín" rakéták
is.
Ami
a levegő-felszín klasszist illeti, idetartoznak a 250, 500 és 1500
kaliberű legújabb kidolgozású légibombák is. A 250-es kaliberű
légi bomba ugyancsak a belső fegyvertérben helyezkedik el. A
T-50-es fel lesz szerelve rádiólokáció elleni rakétákkal.
Az
ötödik generációs orosz vadászbombázó repülőgép
fegyverzetének programja szigorúan együtthalad a T-50-es
munkálataival.
Két új rakétát dolgoznak ki Oroszországban az idén
Fotó:
ru.wikipedia.org/Allocer/cc-by-sa 3.0
|
Két,
a maga nemében egyedülálló, H-31-es típusú romboló rakétát
fejlesztenek ki Oroszországban – közölte Borisz Obnoszov, a
„Taktikai rakétafegyver” korporáció vezérigazgatója.
„A
gyártmány az előkészítés szakaszában van. 2012-ben indul a
gyártás és az export” – jelentette ki Obnoszov, aki
rámutatott. hogy a külföldi megrendelők nagy érdeklődést
tanúsítanak.
A
H-31AD és a H-31PD új exportváltozatok. Az első szuperszonikus,
növelt távolságú rakéta hadihajók ellen, a második
lokátorromboló irányítható rakéta.
Új rakéták az orosz atom-tengeralattjárók számára
Címkék: Tudomány
és technológiák, orosz
fegyverek, rakéta, tengeralattjáró, kísérlet,rakétavédelem, Kommentárok
Oroszországban
sikeresen tesztelték a Lajner új stratégiai rakétát, amelyet
a közeli időben a haditengerészeti flottánál hadrendbe
állítanak. Amint a flotta főstábjánál közölték a Lajner
rakétakomplexumokat az Északi Flotta Delfin projektű
tengeralattjáróin szerelik fel.
Ez
lehetővé teszi az atom tengeralattjárók észak-nyugati
csoportja számára, hogy minimálisan 2030-ig biztosítsa a
harckészültség magas fokát. A Lajner interkontinentális,
ballisztikus rakéta mindkét felbocsátása sikeres volt. Az
egyiket a Jekatyerinburg, a
másikat aTula tengeralattjáróról
lőtték ki. Mint ismeretes, Oroszországban folytatódik egy
másik, a háromfokozatú interkontinentális rakéta, a Bulava
tesztelése is. Egyelőre a 15 fellövésből nyolc volt sikeres.
A Lajner és a Bulava nem konkurensek, az első folyékony a
második szilárd hajtóanyagú, és jól kiegészítik egymást-
jelentette ki Vlagyimir
Komojedov tengernagy,
az Állami Duma Védelmi Bizottságának tagja.
- Nincs
ideális fegyver. Ezért a különböző fajták kiegészítik
egymást, kompenzálják egymás hiányosságait. A szilárd
hajtóanyagú rakéta üzemeltetése könnyebb, tárolása
biztonságosabb. Itt a távolságból engedni lehet, ha nagyfokú
a pontosság. A folyékony hajtóanyagú rakéta nagyobb
gondosságot igényel.
Számos
szakértő úgy látja, hogy a Lajner a Szinyevahoz képest új
lehetőségekkel rendelkezik a rakétapajzs leküzdésében. A
Haditengerészeti Flotta információja szerint a Lajner repülési
tesztelése 2011-ben lezárultak. Az eredmények alapján döntés
született a rakéta sorozatgyártásáról. Nem túl gyors ez a
döntés?Komojedov tengernagy
szerint nem.
- A
legfontosabb a tesztelések eredménye, a telemetrikus felvétel,
magának a rakétának a műszaki állapota, és az, hogy mennyire
áll készen a gyártásra. Szerintem, itt mindent figyelembe
vettek.
A
Lajner hadrendbe állítása szilárdítja az orosz stratégiai
nukleáris erőket. A sokvariánsú felszereltség pedig lehetővé
teszi katonai veszély esetén az operatív reagálást.
|
Az új orosz hordozó rakéták eljuttathatják a szállítmányokat a Holdra
Címkék: Tudomány
és
technológiák, űrrepülőtér, rakéta, űrállomás, Kommentárok, Űrkutatás,Űrhajózás
korszaka
Fotó:
RIA Novosztyi
|
Egyszerre
két átfogó kozmikus projektet dolgoz ki Oroszország. Az egyik a
Szojuz űrhajók új nemzedékére vonatkozik, a másik egy teljesen
új kozmikus rendszerre, a Rusz-M hordozórakétával együtt. A
rakétához a starthelyet az ország távol-keleti vidékén építik
ki. Innen a távlatokban lehetségesek a pilóta irányítású
repülések a Holdra.
Az
új kozmikus szállítórendszer létrehozásáról még 2006-ban
hoztak döntést. Húsz év múlva Oroszország nem csupán a Föld
körüli térséget, de a Holdat, sőt a Marst is meghódíthatja.
Most az orosz rakétaépítők a több mint 20 tonna súlyú, új
generációs, többfunkciós űrhajó mellett, kisebb tömegű
berendezéseket is terveznek a nemzetközi űrállomáshoz (ISS) való
eljutásra..
Ami
a nagy súlyú űrhajót illeti, ehhez új rakétát építenek.
Oroszországnak vannak „Zenit” rakétái, amelyek nagy raksúllyal
rendelkeznek. Ezek szolgálnak prototípusként a Rusz-M rakétákhoz
– közölte Igor
Liszov,
a Novosztyi Kozmonavtyiki ( Űrkutatás
újdonságai)
szemleírója.
- Új
rakétára lesz szükség, miután az új űrhajó feltételezhetően
nehezebb lesz a Szojuzoknál. Több személy és nagyobb rakományok
szállítására lesz alkalmas, komfortosabb lesz. Új
startkomplexum szükséges, erre a célra épül a Vosztocsnij
űrrepülőtér.
A
Vosztocsnij építése a távol-keleti Amur megyében már nyáron
megkezdődik. A helyet nem véletlenül választották. Az új
startkomplexum ugyanazon a földrajzi szélességen van, mint a
Bajkonur, ami lehetővé teszi, hogy a nemzetközi űrállomásra
Oroszországból, és ne Kazahsztánból repüljenek. Ugyanakkor az
Arhangelszk megyei Pleszeckből, a másik orosz űrrepülőtérről,
ezek a repülések nem oldhatók meg. Így Oroszország biztosítja a
független hozzájutást bármelyik röppályára – jelentette ki
Alekszandr Lopatyin, a Szövetsége Kozmikus Ügynökség helyettes
vezetője. - Az sem kevésbé fontos, hogy az építkezés kedvező
impulzust ad az egész távol-keleti országrész fejlődéséhez. Új
vállalatok épülnek a rakéták tervezéséhez és szereléséhez,
oxigén-nitrogén és hidrogén keverékek gyártásához. Ilyen
technológiai perspektívákkal Oroszország kozmikus bázist
építhet a Holdon és lemondhat a nemzetközi űrállomásról
- véli Igor
Liszov.
- A
nemzetközi űrállomás 2020-ig működik. Azt követően el kell
süllyeszteni az óceánban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése