Kisértet
járja be Európát a
szabadkőműves
migráns kisértete
Vasárnap szabadul a börtönből a Sukoró-ügy fővádlottja, Tátrai Miklós
A PestiSrácok.hu információi szerint vasárnap szabadul a börtönből a Sukoró-ügy miatt tavaly júniusban három évre ítélt Tátrai Miklós. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. egykori vezetője reintegrációs őrizetbe kerül, azaz a fennmaradó büntetését otthonában töltheti le. A Sukoró-botrányban sokáig az a Gyurcsány Ferenc is gyanúsított volt, aki később elismerte, Tátraiék helyette vonultak börtönbe.
Vasárnap
elhagyhatja a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetet
Tátrai Miklós,
a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. egykori vezetője, miután
a bíróság döntésének köszönhetően reintegrációs
őrizetbe kerül –
tudta meg a PestiSrácok.hu. Ez a tíz hónapos kedvezmény azt
jelenti, hogy a tavaly augusztus óta börtönben ülő volt
MNV-vezér nyomkövetővel, otthon töltheti le a maradék büntetését
(Tátrai feltételesen jövő május elsején szabadult volna).
HÁROM ÉVRE ÍTÉLTÉK
A
Sukoró-ügyben tavaly júniusban ítélte jogerősen három
év börtönbüntetésre és
három év közügyektől eltiltásra különösen
nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen
kezelés kísérlete miatt Tátrai
Miklóst a Kúria. A másodrendű vádlott Császy Zsolt két év hat
hónap börtönt kapott (ő
áprilisban megkapta ugyanezt a kedvezményt). A Sukoró-ügy
lényege, hogy még a Gyurcsány-kormány idején, 2008. július
30-án Joav Blum izraeli-magyar üzletember csereszerződést kötött
az állam képviseletében eljáró Magyar Nemzeti
Vagyonkezelővel (MNV). Blum egy befektetőcsoportot képviselt,
amely King’s City névvel kaszinóvárost akart építeni a
Velencei-tó partjára, Sukoró területén. A megállapodás
szerint az állam tulajdonában lévő sukorói telkeket
cserélték volna el Joav Blum pilisi és albertirsai
ingatlanjaival. Ha
a telekcsere megvalósul, a vád és az ítélet szerint 1,2 milliárd
forintos kár érte volna a magyar államot.
Gyurcsány
Ferenc is érintettje volt a Sukoró-ügynek, de vádat végül nem
emeltek ellene. Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu
GYURCSÁNY IS GYANÚSÍTOTT VOLT, DE MEGÚSZTA
A
2009. áprilisában indult büntetőügyben korábban nemcsak
Tátraiék, hanem Gyurcsány felelősségét is vizsgálta a Központi
Nyomozó Főügyészség (KNYF). Az
ügyészek érdeklődését a nyomozás során ugyanis felkeltették
annak a találkozónak a részletei, amelyet 2008. május 21-én
tartottak a Parlament Nándorfehérvári termében. A
Gyurcsány-kormány tagjai itt találkoztak a befektetői csoport
képviselőivel, akik itt közölték, hogy telekcserével
szeretnének hozzájutni a beruházás megvalósításához szükséges
földterülethez. Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök ellen 2009.
október 6-án tett feljelentést Schiffer András, az LMP
frakcióvezetője, majd a
legfőbb ügyész 2011. áprilisában kérte ki a DK jelenlegi
elnökének mentelmi jogát, amit
az Országgyűlés néhány hónappal később fel is
függesztett. Gyurcsányt
végül nem a Schiffer által kifogásolt jogszabálysértések,
hanem a telekcserével összefüggésben, hivatali
visszaélés bűntette miatt 2011. október 3-án hallgatta ki
gyanúsítottként a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF).
Vádlott végül nem lett a volt miniszterelnökből,
mert az ügyészség 2012 júliusában megszüntette ellene az
eljárást azzal a magyarázattal, hogy „nem
lehetett egyértelműen bizonyítani a volt miniszterelnök szerepét
a telekcseréről hozott döntésben”,
így Gyurcsány megúszta a felelősségre vonást, ám a volt
kormányfő később bevallotta, hogy Tátrai és Császy helyette
vonultak börtönbe.
TÁTRAI KONCEPCIÓS ELJÁRÁSRÓL BESZÉLT
Gyurcsány
szerepével kapcsolatban öt éve egy
interjúban a
PestiSrácok.hu is faggatta Tátrai Miklóst, aki cáfolta, hogy
a volt miniszterelnök közvetlenül utasította őt a telekcsere
végrehajtására. A DK vezetőjére azért vetült egyébként a
gyanú árnyéka, mert a nyomozás során előkerült
egy email, amit
az egykori MNV-vezér írt Bajnai Gordon akkori főtanácsadójának,
Winkler Gyulának. A levélváltás során Tátrai
hivatkozik egy parlamenti emlékeztetőre, „amivel
a miniszterelnök rendelte el a csereügyletet”. Ami
ennél is érdekesebb, hogy Tátrai korábban a blogján, illetve az
interjúban is beszélt arról, hogy Gyurcsány
belső ellenzéke ezt az eljárást kiváló lehetőségnek látta a
volt kormányfő „kiiktatására”,
azaz a Sukoró-ügy volt MSZP-s nagykutyáknak az érdekét is
szolgálta. Tátrai
az interjúban megemlítette még, hogy annak ellenére is koncepciós
eljárásnak tartja a Sukoró-ügyet, hogy a nyomozás még a
Bajnai-kormány idején indult.
Vezető
kép: MTI
Mindenkinek joga van tudni, milyen jövő előtt állunk! – Bayer Zsolt és Földi László mutatta be Ulfkotte utolsó könyvét (videó!)
Bayer Zsolt és Földi László mutatta be Ulfkotte utolsó könyvét, a Határtalan bűnözést
Kapitulálni fog a német rendőrség a migránsbűnözőkkel és a muszlim szélsőségesekkel folytatott harcában, polgárháborús helyzet alakulhat ki egész Nyugat-Európában, hiszen belátható időn belül többségbe kerülnek az iszlám követői – hangzott el Udo Ulfkotte és Stefan Schubert Határtalan bűnözés című oknyomozó kötete magyar kiadásának bemutatóján, amelyen Bayer Zsolt publicista és Földi László, a polgári hírszerzés volt műveleti igazgatója vitatta meg a könyv megállapításait. A Revolution 56 Szabadságharcos Sörözőben tartott fórumon Bayer Zsolt a tavaly elhunyt Ulfkottéről elmondta: ő a mi közösségeinket rádöbbentette a valóságra, míg a másik oldal folyamatosan diszkreditálni, betiltani próbálta a szerzőt a “szólásszabadság” nagyobb dicsőségére. Földi László megjegyezte: bár eddig is kimondtuk, hogy invázió folyik, ami polgárháborúhoz vezethet, a migránsbűnözésről szóló, hivatkozásokkal bőségesen alátámasztott tényfeltáró könyvet olvasva rádöbbent, eddig “mennyire szoftosan fogalmaztunk.” A Szarvas Szilveszter által vezetett vita résztvevői megállapították: Magyarország és az egykori vasfüggöny keleti oldalán élő népek még nem veszítették el képességüket az önvédelemre, az egykori Európa ezért itt él majd tovább. A magyarul portálunk által kiadott könyv megvásárolható a PestiSrácok,hu internetes boltjában. Nézze meg a bemutatóról készült videónkat!
“Egyelőre csak szikrái vannak a nyugat-európai társadalmak lázadásainak a tömeges migráció miatt, de bármikor elfajulhat a helyzet” – idézi az Origo.hu részletes méltatása Bayer Zsolt publicistát Udo Ulfkotte és Stefan Schubert kötetének magyarországi bemutatójáról. Bayer arról is beszélt, hogy “Párizs és Berlin elveszett, Európa lelke ma már Közép-Európában található”. AZ ORIGO.HU, a MAGYAR IDŐK, az ECHO TV és az M1 AKTUÁLIS BESZÁMOLÓI, INTERJÚI IDE KATTINTVA OLVASHATÓK!
Az
eredeti kiadást (Grenzenlos kriminell, 2016, Rottenburg) a Kopp
Verlag kénytelen volt külföldi nyomdában elkészíttetni, a
propaganda-véleményelit nyomására több nagy könyvterjesztő
hálózat ugyanis megtagadta a kötet árusítását. Ulfkotte
tragikusan hamar bekövetkezett, tavalyi halála után aztán nem
merték tovább blokkolni a könyvterjesztést, ma már
Németországban is a sikerlistákon szerepel. Joggal merülhet fel
tehát a kérdés: hogyan
fordulhat elő 2018-ban egy tényekkel alátámasztott oknyomozó
kötet kiadatásának megakadályozása?
A
sajtóbemutatóra az Revolution 56 Szabadságharcos Sörözőben
került sor Budán, a Bem rakpart 53-ban – Fotó: Horváth Péter
Gyula/PS
Bayer
Zsolt Udo Ulfkottéról elmondta, sajnos a szerző már nincs
közöttünk, de amíg élt, szembe szélben kellett dolgoznia: a
véleménydiktátorok cáfolat híján ahhoz a módszerhez
folyamodtak, amelyhez mindig is: magát a szerzőt diszkreditálták
és hiteltelenítették. Földi László kiemelte, a könyv végét
tartja a legfontosabbnak, ahol több mint harminc oldalon át a
források felsorolása található, hiszen ez bizonyítja, hogy a
könyv nem hipotézis, nem újságíró vélemény, hanem tényszerű
tudósítás. És mivel ez egy háború, ki kell mondani: hadi
tudósítás.
Földi szerint Ulfkotte könyvét nem titkolni és betiltani, hanem inkább kötelező olvasmánnyá kellene tenni, hiszen mindenkinek joga van tudni, milyen jövő vár Európára és joga van megismerni a kötetben feltárt hátborzongató tényeket!
MI LESZ EURÓPA JÖVŐJE?
Szarvas
Szilveszter, a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettese a
könyvbemutatón utalt a szerző által kutatott kérdésre is,
miszerint hogyan fog kapitulálni a német rendőrség a migrációs
nyomás alatt, valamint milyen jövő várhat így Európára? Bayer
Zsolt egy vezető török politikus véleményét idézte, miszerint
húsz éven belül a muszlimok többségben lesznek a kontinensen.
Ha a nyugati országok vezetői, valamint a mainstream média továbbra is bűnsegédként lép fel ebben a folyamatban, akkor még az önvédelem is lehetetlenné válik”
– fogalmazott
a közismert publicista, műsorvezető. Hozzátette, Németországban
ma is hatszázezer olyan migráns tartózkodik, aki nem kapott rá
engedélyt a hatóságoktól, mégsem toloncolják ki őket az
országból. Azért nem, mert egész egyszerűen képtelenek rá.
Fotó:
Horváth Péter Gyula/PS
Földi
László szerint olyan kultúrkülönbségek adódnak a két
rendszerben, hogy csak egyféle kifutása lehet a konfliktusnak: az
egyik közösség kénytelen lesz minden fenntartás nélkül
integrálódni a másikba. Bayer
hozzátette: nem kérdés, hogy a hetvenvalahány féle “gender”,
azaz társadalmi nem szerint elkülönülő, szaporodni
képtelen nyugati fehér ember fogja feltenni a kezét.
MEDDIG TŰRJÖN MÉG EURÓPA? HOL A HATÁR?
Bayer
Zsolt szerint Európa jó dolgában már nem tudja mit csinál:
Ma Európa pontosan ugyanott van kettéválasztva, ahol annak idején a fal kettévágta. Van egy nyugati és egy keleti fele. S bár fal már nincs, de az egykori fal mentén ma is két világ van. Míg a nyugati fele a második világháború után olyan jólétben élhetett, amelyről ember soha nem is álmodhatott, éppen ennek a jólétnek következtében nem csak a fajfenntartási ösztönét vesztette el, de az önfenntartási ösztönét is.”
Említette
továbbá az előítéletek fontosságát, hiszen azok nélkül
minden faj kipusztulna. Megállapította végül, parányi szikráját
azért már látja, hogy a nyugati társadalmak is elkezdenek
lázadni.
Fotó:
Horváth Péter Gyula/PS
Földi
László szerint annyira feszült a helyzet és olyan brutális
folyamatok fenyegetik Európát, hogy a polgárháborús helyzet
kirobbanása elkerülhetetlennek tűnik. A menekültek, mint ahogyan
azt a könyv is említi, túlerőben vannak a helyi rendvédelmi
szervekkel szemben, a bevándorlók jó része pedig katonai
kiképzésben is részesült. Az egyes országokban ugyanakkor még
nem késő kezelni a válságot, helyi megoldásokat keresni és
találni.
A
könyvbemutatót követően a Magyar Nemzet kiküldött újságírója
megpróbálta kérdéseivel Udo Ulfkotte és szerzőtársa
hitelességét kétségbe vonni korábban írt köteteit
felemlegetve. Bayerék válaszaikban azonban biztosították arról,
a könyv minden egyes leírt szava forrással megjelölve, egyszerű
tényként lett leírva, így aligha lehetne kétségbe vonni a
szerzőpáros hitelességét.
A tragikusan fiatalon elhunyt Udo Ulfkotte könyvének kiadását már nem érhette meg. Az eredeti kiadást (Grenzenlos kriminell, 2016, Rottenburg) a Kopp Verlag kénytelen volt külföldi nyomdában elkészíttetni, a propaganda-véleményelit nyomására több nagy könyvterjesztő hálózat megtagadta a kötet árusítását. Ám Németországban az ellenszélben is hatalmas sikert aratott a kérlelhetetlen őszinteséggel és oknyomozó következetességgel kidolgozott mű. A Határtalan bűnözés című könyvet magyar fordításban a PestiSrácok.hu adta ki, a kötet megvásárolható 2990 forintos áron a PestiSrácok.hu INTERNETES BOLTJÁBAN (ITT), illetve a Magyar Menedék könyvesházban Budapest XII. kerületében, a Márvány utca 48 szám alatt. Április közepétől pedig kapható lesz az ország nagy könyvesboltjaiban is.
Vezető
kép: Horváth Péter Gyula/ PestiSrácok.hu, a videót készítette:
Tihanyi Rita és Susánszky Mátyás Pál/PS
RÁCIÓ és MigRÁCIÓ
Földi L. -- Raffay E.: Hadiállapotban Európa alszik | Népvándorlás és háttérhatalom szakértő szemmel
Hódító iszlám - öngyilkos Európa?
Ki adta el Európát az Iszlámnak és mennyiért? - Dr. Drábik János, Jakab István
A kormányt vezénylő láthatatlan „háttérkarmester” - Dr. Drábik János, Jakab István
Hová tűnt a World Trade Center? - Dr. Egely György, Jakab István
Megsemmisítő FEMA táborok Magyarországon? - Dr. Drábik János, Jakab István
Hová tűnt a világ aranya? - Drábik János, Jakab István
Ruszkik vissza - Drábik János, Jakab István
Polgári Szilvia: Szeress, különben…
A lopakodó meleglobbiról egyre gyakrabban hallunk, ám mielőtt továbblépnénk érdemes eltöprengeni, e jelző vajon napjainkban is megállja-e a helyét? Manapság valóban lopakodik a homoszexuális propaganda, vagy inkább kérlelhetetlenül rúgja ránk az ajtót? Még mindig a másság elfogadásának hőn óhajtott vágyáról volna szó, a többségi tolerancia hétköznapi érvényesülésének megszerzéséről, vagy tűzzel-vassal-erőszakkal kikövetelt szeretetről? Szeress minket, különben megbánod, ugyanis azonnal fölcímkézünk és bezsúfolunk a homofóbok bigott kasztjába! Nem lehetséges, hogy egyes lobbicsoportok, s a rájuk akaszkodó liberális politikusok mára jócskán túltolták a szivárvány egyre több árnyalatában pompázó buzibiciklit, elterelve ezzel a figyelmet valami sokkal, de sokkal veszélyesebb kérdésről?
A
jelenkori melegmozgalom is az USA-ból indult, honnan máshonnan. A
’60-as évek végén New York egyik félreeső mellékutcájában
működő, az olasz maffia ellenőrzése alatt álló Stonewall-bár
adott helyet a homoszexuális szubkultúra tagjainak. Az elhíresült
1969. június 11-i razzia után történt összecsapás a rendőrökkel
azonban nem segített e deviáns társadalmi réteg megítélésén,
annak ellenére sem, hogy már az akkori liberális sajtó és
politikusok egy része is igyekezett kisebbséggel szembeni
intoleranciának, rendőri túlkapásnak feltüntetni az eseményeket.
Etimológiai
csata
A Stonewall-lázadás után
az aktivistáknak új kifejezést kellett keresniük önmaguk
meghatározására, illetve mozgalmuk leírására a homoszexuális
fogalom helyett. De miért is nem felelt meg egy tűpontos
meghatározás, amely bevezetése egyébként a jóval degradálóbb
– például szodómia – kifejezések hétköznapi használatát
kívánta kiváltani? Mivel a homo a
szóösszetételben nem az ember jelentésű
latin szóból ered, hanem az azonost jelentő homosz görög
szóból, így aligha lett volna eladható valamiféle általános
emberi tulajdonság meghatározásaként, hiszen a szóösszetétel
az azonos nemű emberek közti szexuális vonzalmat takarja. Ezért
született meg a gay (vidám,
könnyed, a magyar nyelvbe az eltérő primer jelentésű, de szintén
pozitív alaptartalmú „meleg” szóval honosítva) elnevezés,
amely több szempontból is telitalálatnak bizonyult – rövid,
változatosan képezhető, pozitív alapjelentésű, ráadásul a
huszadik században már kialakult egy frivolabb értelme is, amelyet
a húszas évektől a hedonista, de nem homoszexuális nagyvilági
életstílusra vonatkoztattak. A fogalommal azonban – ironikus, s
egyben kirekesztő módon – kizárólag az egymás iránti
vonzalmat szabadon választó, felnőtt férfiakat azonosították,
amellett sikerrel húzták rá egyéb deviáns, általánosan
elítélt, sőt a világ számos pontján büntetőjogba ütköző
cselekmények elkövetőire is, például a kisfiúkat zaklató
pedofil férfiakra. Végül pedig a gay szócskához
hozzákapcsolták a rightsfogalmat
(gay
rights –
melegjogok), elérve ezzel, hogy a politikusok kénytelenek legyenek
felvállalni az ügyet; a közvélemény defenzívába kényszerült,
mégis, ki akart volna bigottá, diszkriminatívvá válni azáltal,
hogy korlátozni kívánja más emberek jogait?
Az
AIDS, leánykori nevén GRID megjelenése
A
meleglobbi igazán átütő sikert 1973-ban ért el, amikor is az
Amerikai Pszichiátriai Társaság leradírozta a homoszexualiást a
mentális rendellenességek listájáról. A 70-es évek végén
azonban megjelent a GRID (Gay-related immune deficiency), legalábbis
az Amerikai Orvosi Társaság az új betegséget először
„melegekkel kapcsolatos immunhiánynak” nevezte el. A New York
Times 1981. július 3-ai cikkében hívta fel a figyelmet arra, hogy
néhány helyi és San Francisco-i orvos homoszexuális betegeinek
körében különös betegség okoz halálozásokat. Az orvosok attól
tartottak, hogy a „meleg pestis” megállíthatatlanná válik
azok körében, akik évente több száz különböző partnerrel
létesítenek kapcsolatot. A Journal of Sex Research orvosi
szaklapban megjelent vizsgálat szerint a homoszexuális férfiak
csupán 2,7 százaléka válaszolta azt, hogy monogám kapcsolatban
él, és csak egy partnerrel volt életében kapcsolata. Ezzel
szemben a válaszolók 21,6 százaléka 100 és 500 közé tette a
parterei számát. Egy másik, 1978-ban megjelent felmérés még
szélsőségesebb életstílusra utal, A. P. Bell és M.S. Weinberg
könyvében idézett kutatás szerint a meleg férfiak 43 százaléka
több mint 500, míg 28 százalékuk több mint 1000 partnerről
számolt be.
A
járvány nyomán ezek a – melegekre kevéssé hízelgő, ám
korábban jobbára titkolt – tények nyilvánosságra kerültek, a
többségi társadalom pedig megrettent, mivel egy floridai kislányt
homoszexuális fogorvosa fertőzött meg, számtalan más áldozat
pedig az ellenőrzés nélkül adott vérátömlesztések okán kapta
el a betegséget – úgy tűnt, a meleglobbi addig elért eredményei
szétporladnak, s a „meleg pestis” maga alá temeti a mozgalmat.
Az aktivisták azonban nem adták fel a küzdelmet, s kampányt
indítottak az elnevezés megváltoztatásáért, ismét az
etimológia hadszínterére szorítva az ügyet; azt hangsúlyozták,
hogy a fertőzés mindenkire egyaránt veszélyt jelent. Persze
elfelejtették hozzátenni, hogy mindenkire, aki homoszexuálisokkal
nemi úton, intravénás drogok használata közben, vagy
vérátömlesztés során kapcsolatba kerül.
Bár
nem tartozik szorosan a témához, de az AIDS
világszerte zajló pusztításáról mindenképp
ejtenünk kell néhány szót. Ma már köztudott tény, hogy a
betegséget okozó HIV vírus(ok) bölcsője az afrikai kontinens
volt, ahol a majmokat a húsukért vadásszák. A „bushmeat”
(hevenyészett fordításban „bozóthús”) nemcsak az őserdőkben
fontos fehérjeforrás, hanem a városi éttermekben is
ínyencfalatként kínált fogás, a kezdetleges vadászati és
feldolgozási technikák pedig bőven kínálnak alkalmat
érintkezésre a fertőző vérrel. A legkorábbi vérminta, amelyből
egyértelműen kimutatták a HIV–1 jelenlétét, 1959-ből
származik az afrikai Kinshasából, de AIDS-gyanús esetek korábbról
is ismertek. A betegség terjedésének kulcsa az érintkezések
gyakoriságában rejlik, s azokban a populációkban, ahol a legtöbb
HIV-fertőzött él, ez a gyakoriság magas. Közép- és
Kelet-Afrika az ötvenes-hatvanas években komoly népmozgások
helyszíne volt, munkát kereső vidéki férfiak tömegei áramlottak
a városokba, s ennek egyik következményként felvirágzott a
prostitúció. Egy 1985-ös felmérés szerint Nairobi
szegénynegyedeiben a prostituáltak évente átlagosan ezer nemi
aktusban vettek részt, többnyire bárminemű védekezés nélkül.
Már ekkor kétharmaduk fertőzött volt.
Egyértelmű,
hogy az AIDS tekintetében a legsúlyosabb helyzet Afrikában alakult
ki, ahol a fertőzöttek – mára majd’ negyven millió ember –
több mint kétharmada él, így ezt a tényt sem ártana figyelembe
vennie az Európai Uniónak akkor, amikor ellenőrizetlen bevándorlók
millióit zúdítja a lakosságára. Persze az AIDS – amely máig
gyógyíthatatlan, halálos betegség – csak egyike azoknak a
kóroknak, amelyek az afrikai embertömeggel egyetemben megjelentek,
vagy ismét megjelentek az öreg kontinensen. Botswanában például
már az ezredforduló környékén is a felnőtt (15–49 év
közötti) lakosság közel 36 százaléka hordozta a vírust, és az
arány további tizenöt országban haladta meg a 10 százalékot.
Akadt olyan vizsgálat, amelyben a szülés előtt rutinszerűen
szűrt nők 70 százaléka bizonyult fertőzöttnek. A járvány
alapvetően formálja át a népességszerkezetet, a szexuálisan
aktívvá váló fiatal felnőtteket fertőzi meg, akik a betegség
hosszú kifejlődési ideje után húszas-harmincas éveikben halnak
meg. Mintha háború pusztított volna, szinte eltűnik egy
generáció. Botswana 2020-ra jósolt koreloszlását a magas
születési arányú fejlődő országokra jellemző piramisból
kémény alakúra csonkolja az AIDS miatti halálozás. Számos
országban a mostani tizenöt évesek több mint harmada fog AIDS-ben
meghalni, Botswanában ez az arány akár a 90 százalékot is
megközelítheti; a vírus pusztítása apokaliptikus méreteket
öltött.
Az
Egyesült Államokba minden bizonnyal egy kanadai utaskísérő,
Gaétan Dugas hurcolta be a betegséget, s az – az amerikai meleg
közösségekre csakúgy, mint az afrikai prostituáltakra jellemző
magas fokú promiszkuitás következtében – futótűzként
terjedt. Jelen időben is tény, hogy a járvány elsősorban a
homoszexuális férfiakat és a kábítószer-élvezőket sújtja, a
fertőzöttek 75 százaléka közülük kerül ki. Nyugat- és
Dél-Európában hasonló a helyzet, de a legtöbb országban a
fertőzöttségi arány még alacsony, csupán Franciaországban
közelíti meg, és Spanyolországban, Portugáliában lépi túl a
0,5 százalékot. Az AIDS Kelet-Európába nagy késéssel érkezett
meg, a térségre többnyire még ma is igen alacsony fertőzöttségi
arány jellemző, ám a fertőzöttek zöme itt is a homoszexuális
férfiak és az intravénás kábítószer-élvezők közül kerül
ki.
A
meleglobbi – amely újabb etimológiai csatát indított az
elnevezés kapcsán – röviddel a GRID megjelenés után elérte,
hogy a leginkább homoszexuálisokhoz köthető betegséget
átkereszteljék. Ahogy arról a Time magazin beszámolt, 1982.
július 27-én az amerikai Járványellenőrzési és Megelőzési
Központ rendkívüli tanácskozást tartott, amelyen egy ismert
kutató, Sasu Siegelbaum javaslatára a melegekre utaló GRID-járvány
helyett új, semlegesebb elnevezést fogadtak el. Így született meg
a ma kizárólagosan használt AIDS kifejezés, azaz Acquired Immune
Deficiency Syndrome – „szerzett immunhiányos tünetegyüttes”.
A
manipuláció mesterfoka
Hogy
az AIDS-kutatásokra forrásokat sikerüljön szerezni, s az
orvoslása kiemelten támogatott programmá váljon, meg kellett
változtatni a meleglobbi sokszor erőszakos, vulgáris PR-fogásait.
1988 februárjában 175 különböző homoszexuális csoportot
képviselő aktivista tartott konferenciát a Virginia állambeli
Warrentonban. A tanácskozáson részt vett a Harvard Egyetem két
kutatója, Marshall Kirk és Hunter Madsen, akik 1989-ben jelentették
meg a melegmozgalom alapművének számító After
the Ball (Amikor a bál véget ér) című
művüket. A társadalomlélektanon és a marketing kommunikáción
alapuló részletes program a közvélemény megnyerését célozta,
s szerzői azt állították, e programmal térdre lehet
kényszeríteni a „homofób Amerikát”.
A
nagy terv három részből állt, s elsőként azt javasolta, hogy a
társadalmat el kell árasztani homoszexuálisokkal kapcsolatos
információkkal és reklámokkal, lehetőleg a legkevésbé
provokatív formában, így a közvélemény hozzászokik majd az
állandó traktához, s hétköznapi emberekként fogadja el a
melegeket. Fontos megjegyezni, hogy az aktivisták előszeretettel
hivatkoztak Alfred Kinsey, a szexuális forradalom atyjának második
világháború után felállított hipotézisére, amely szerint az
amerikai társadalom mintegy tíz százalékát adják a melegek, a
valóság ezzel szemben az, hogy ez az arány, még ha a
biszexuálisokat is hozzászámoljuk sem haladja meg a három
százalékot.
A
propaganda második pillérét az áldozati szerepkörbe történő
helyezkedés adta, s ezzel párhuzamosan kezdték használatba venni
a „homofób”, „gyűlöletkeltő” és „bigott”
kifejezéseket a hagyományos társadalmi és erkölcsi értékeket
védelmezők megbélyegzésére, illetve bárkire, aki kritikus
hangot mert megütni a melegekkel szemben. A stratégia harmadik
lépése pedig az a pszichológiai kampány volt, amely során
mindvégig a fokozatosság elvét tartották szem előtt – először
csak a teve fejét kell megmutatni, mivel a hátsója már koránt
sem olyan cuki.
„Nem szabad a közvéleményt túl korán kitenni a homoszexuális életmód tényleges bemutatásának. Kerülni kell a melegszex bemutatását, és a melegjogokat amennyire csak lehet, absztrakt társadalmi kérdésként és emberi jogi küzdelemként kell tálalni. Először csak a teve feje bukkan fel a sátor nyílásában, mert azt mindenki kedveli, a rútabb hátsó fele ráér később!”
– fejtették
ki művükben a Harvard szakemberei.
A
járvány nyomán ezek a – melegekre kevéssé hízelgő, ám
korábban jobbára titkolt – tények nyilvánosságra kerültek, a
többségi társadalom pedig megrettent, mivel egy floridai kislányt
homoszexuális fogorvosa fertőzött meg, számtalan más áldozat
pedig az ellenőrzés nélkül adott vérátömlesztések okán kapta
el a betegséget – úgy tűnt, a meleglobbi addig elért eredményei
szétporladnak, s a „meleg pestis” maga alá temeti a mozgalmat.
Az aktivisták azonban nem adták fel a küzdelmet, s kampányt
indítottak az elnevezés megváltoztatásáért, ismét az
etimológia hadszínterére szorítva az ügyet; azt hangsúlyozták,
hogy a fertőzés mindenkire egyaránt veszélyt jelent. Persze
elfelejtették hozzátenni, hogy mindenkire, aki homoszexuálisokkal
nemi úton, intravénás drogok használata közben, vagy
vérátömlesztés során kapcsolatba kerül.
Bár
nem tartozik szorosan a témához, de az AIDS
világszerte zajló pusztításáról mindenképp
ejtenünk kell néhány szót. Ma már köztudott tény, hogy a
betegséget okozó HIV vírus(ok) bölcsője az afrikai kontinens
volt, ahol a majmokat a húsukért vadásszák. A „bushmeat”
(hevenyészett fordításban „bozóthús”) nemcsak az őserdőkben
fontos fehérjeforrás, hanem a városi éttermekben is
ínyencfalatként kínált fogás, a kezdetleges vadászati és
feldolgozási technikák pedig bőven kínálnak alkalmat
érintkezésre a fertőző vérrel. A legkorábbi vérminta, amelyből
egyértelműen kimutatták a HIV–1 jelenlétét, 1959-ből
származik az afrikai Kinshasából, de AIDS-gyanús esetek korábbról
is ismertek. A betegség terjedésének kulcsa az érintkezések
gyakoriságában rejlik, s azokban a populációkban, ahol a legtöbb
HIV-fertőzött él, ez a gyakoriság magas. Közép- és
Kelet-Afrika az ötvenes-hatvanas években komoly népmozgások
helyszíne volt, munkát kereső vidéki férfiak tömegei áramlottak
a városokba, s ennek egyik következményként felvirágzott a
prostitúció. Egy 1985-ös felmérés szerint Nairobi
szegénynegyedeiben a prostituáltak évente átlagosan ezer nemi
aktusban vettek részt, többnyire bárminemű védekezés nélkül.
Már ekkor kétharmaduk fertőzött volt.
Egyértelmű,
hogy az AIDS tekintetében a legsúlyosabb helyzet Afrikában alakult
ki, ahol a fertőzöttek – mára majd’ negyven millió ember –
több mint kétharmada él, így ezt a tényt sem ártana figyelembe
vennie az Európai Uniónak akkor, amikor ellenőrizetlen bevándorlók
millióit zúdítja a lakosságára. Persze az AIDS – amely máig
gyógyíthatatlan, halálos betegség – csak egyike azoknak a
kóroknak, amelyek az afrikai embertömeggel egyetemben megjelentek,
vagy ismét megjelentek az öreg kontinensen. Botswanában például
már az ezredforduló környékén is a felnőtt (15–49 év
közötti) lakosság közel 36 százaléka hordozta a vírust, és az
arány további tizenöt országban haladta meg a 10 százalékot.
Akadt olyan vizsgálat, amelyben a szülés előtt rutinszerűen
szűrt nők 70 százaléka bizonyult fertőzöttnek. A járvány
alapvetően formálja át a népességszerkezetet, a szexuálisan
aktívvá váló fiatal felnőtteket fertőzi meg, akik a betegség
hosszú kifejlődési ideje után húszas-harmincas éveikben halnak
meg. Mintha háború pusztított volna, szinte eltűnik egy
generáció. Botswana 2020-ra jósolt koreloszlását a magas
születési arányú fejlődő országokra jellemző piramisból
kémény alakúra csonkolja az AIDS miatti halálozás. Számos
országban a mostani tizenöt évesek több mint harmada fog AIDS-ben
meghalni, Botswanában ez az arány akár a 90 százalékot is
megközelítheti; a vírus pusztítása apokaliptikus méreteket
öltött.
Az
Egyesült Államokba minden bizonnyal egy kanadai utaskísérő,
Gaétan Dugas hurcolta be a betegséget, s az – az amerikai meleg
közösségekre csakúgy, mint az afrikai prostituáltakra jellemző
magas fokú promiszkuitás következtében – futótűzként
terjedt. Jelen időben is tény, hogy a járvány elsősorban a
homoszexuális férfiakat és a kábítószer-élvezőket sújtja, a
fertőzöttek 75 százaléka közülük kerül ki. Nyugat- és
Dél-Európában hasonló a helyzet, de a legtöbb országban a
fertőzöttségi arány még alacsony, csupán Franciaországban
közelíti meg, és Spanyolországban, Portugáliában lépi túl a
0,5 százalékot. Az AIDS Kelet-Európába nagy késéssel érkezett
meg, a térségre többnyire még ma is igen alacsony fertőzöttségi
arány jellemző, ám a fertőzöttek zöme itt is a homoszexuális
férfiak és az intravénás kábítószer-élvezők közül kerül
ki.
A
meleglobbi – amely újabb etimológiai csatát indított az
elnevezés kapcsán – röviddel a GRID megjelenés után elérte,
hogy a leginkább homoszexuálisokhoz köthető betegséget
átkereszteljék. Ahogy arról a Time magazin beszámolt, 1982.
július 27-én az amerikai Járványellenőrzési és Megelőzési
Központ rendkívüli tanácskozást tartott, amelyen egy ismert
kutató, Sasu Siegelbaum javaslatára a melegekre utaló GRID-járvány
helyett új, semlegesebb elnevezést fogadtak el. Így született meg
a ma kizárólagosan használt AIDS kifejezés, azaz Acquired Immune
Deficiency Syndrome – „szerzett immunhiányos tünetegyüttes”.
A
manipuláció mesterfoka
Hogy
az AIDS-kutatásokra forrásokat sikerüljön szerezni, s az
orvoslása kiemelten támogatott programmá váljon, meg kellett
változtatni a meleglobbi sokszor erőszakos, vulgáris PR-fogásait.
1988 februárjában 175 különböző homoszexuális csoportot
képviselő aktivista tartott konferenciát a Virginia állambeli
Warrentonban. A tanácskozáson részt vett a Harvard Egyetem két
kutatója, Marshall Kirk és Hunter Madsen, akik 1989-ben jelentették
meg a melegmozgalom alapművének számító After
the Ball (Amikor a bál véget ér) című
művüket. A társadalomlélektanon és a marketing kommunikáción
alapuló részletes program a közvélemény megnyerését célozta,
s szerzői azt állították, e programmal térdre lehet
kényszeríteni a „homofób Amerikát”.
A
nagy terv három részből állt, s elsőként azt javasolta, hogy a
társadalmat el kell árasztani homoszexuálisokkal kapcsolatos
információkkal és reklámokkal, lehetőleg a legkevésbé
provokatív formában, így a közvélemény hozzászokik majd az
állandó traktához, s hétköznapi emberekként fogadja el a
melegeket. Fontos megjegyezni, hogy az aktivisták előszeretettel
hivatkoztak Alfred Kinsey, a szexuális forradalom atyjának második
világháború után felállított hipotézisére, amely szerint az
amerikai társadalom mintegy tíz százalékát adják a melegek, a
valóság ezzel szemben az, hogy ez az arány, még ha a
biszexuálisokat is hozzászámoljuk sem haladja meg a három
százalékot.
A
propaganda második pillérét az áldozati szerepkörbe történő
helyezkedés adta, s ezzel párhuzamosan kezdték használatba venni
a „homofób”, „gyűlöletkeltő” és „bigott”
kifejezéseket a hagyományos társadalmi és erkölcsi értékeket
védelmezők megbélyegzésére, illetve bárkire, aki kritikus
hangot mert megütni a melegekkel szemben. A stratégia harmadik
lépése pedig az a pszichológiai kampány volt, amely során
mindvégig a fokozatosság elvét tartották szem előtt – először
csak a teve fejét kell megmutatni, mivel a hátsója már koránt
sem olyan cuki.
„Nem szabad a közvéleményt túl korán kitenni a homoszexuális életmód tényleges bemutatásának. Kerülni kell a melegszex bemutatását, és a melegjogokat amennyire csak lehet, absztrakt társadalmi kérdésként és emberi jogi küzdelemként kell tálalni. Először csak a teve feje bukkan fel a sátor nyílásában, mert azt mindenki kedveli, a rútabb hátsó fele ráér később!”
– fejtették
ki művükben a Harvard szakemberei.
Nem
olyanok, mint mi
A
„melegek olyanok, mint mi, hiszen mindenki más, te is, én is” –
hirdeti a meleglobbi, ám ez a roppant hangzatos szlogen nem egészen
állja ki a realitás próbáját, mivel a meleg férfiak minden
szempontból önpusztítóbb életet élnek, fizikailag és
mentálisan is rosszabbak az életkilátásaik, mint heteroszexuális
társaiknak. Az Amerikai
Járványügyi Központ (CDC) adatai
szerint
„az anális szex, amelyet a homoszexuális férfiak 90 százaléka gyakorol, a legkockázatosabb nemi érintkezési forma”.
A
fertőzéseknek leginkább kitett testrészek – a száj és a
végbél – szexuális célból történő igénybevételét még
kockázatosabbá teszi a népszerű síkosító szerek használata,
amelyek növelik a traumás hámsérülések és a fertőzések
veszélyét. De a homoszexuális életmód más negatív egészségügyi
kockázatokkal is jár, a leszbikusok például elhízottabbak, mint
az átlagpopuláció, éppen ezért jobban ki vannak téve az
egészségkárosodásnak – állapította meg az Amerikai
Közegészségügyi Társaság (APHA) 2007-ben készült felmérése.
A csak erre a társadalmi csoportra szignifikánsan jellemző
túlsúlyosság okát a szakemberek részben a leszbikusok hátterében
szintén túlreprezentált gyerekkori, illetve serdülőkori
szexuális traumáknak tulajdonítják. A gyerekkori abúzus
egyébként számos esetben jelentős mértékben hozzájárul a
felnőttkori homoszexualitás kialakulásához, ami cáfolja azt az
LMBTQ-dogmát, miszerint a melegek melegként is születnek meg. A
homoszexualitásért állítólag felelős gént egyébként a mai
napig nem sikerült megtalálni, az ezzel kapcsolatos hangzatos
bejelentések nem állták ki a tudományosság próbáját.
De
további súlyos egészségügyi hátrányok is kapcsolódnak a meleg
életformához: a liberális mintaállamnak tartott Kanadában az
LMBTQ-emberek mentális állapota rosszabb az átlaglakosságénál,
amint azt a kanadai Közegészségügyi Informatikai Intézet 2007 és
2012 között végzett felmérése kimutatta, egy másik liberális
bezzegországban, Svédországban pedig nagyobb a melegházasságban
élők között az öngyilkosság aránya, mint a házasságban élő
heteroszexuálisoknál. A melegközösségen belül szignifikánsan
magasabb a droghasználat, ami tovább fokozza a HIV-fertőzés
kockázatát, és köreikben pusztító méreteket ölt a magányosság
is. Végül pedig a gyakorlatban messze nem igazolódik vissza az a
szirupos szlogen sem, amely szerint „a szerelemnek nincs neme”,
miután az azonos nemű párok között aránytalanul magasabb a
promiszkuitás, és ezzel szemben még a melegházasság sem nyújt
védelmet.
Szeress,
különben megbánod!
Erik
Holland A
homoszexualitás természete című
könyv szerzője úgy látja, a
homoszexuálisok annyira gátlástalanná váltak a
címkézésben, hogy szerintük már
„az is homofób, aki megkérdőjelezi azt, hogy ők valakit homofóbnak neveznek. Szintén homofóbnak fogható fel, ha valaki tényszerű statisztikákat idéz a homoszexualitás és az AIDS közötti összefüggésekről.”
Vernon
A. Wall pro-homoszexuális szerző szerint pedig
„még a homoszexualitás elfogadása is felfogható homofóbiának, mert ha valaki a homoszexualitás elfogadásáról beszél, azzal arra utal, hogy van valami a homoszexualitással kapcsolatban, amit szükséges elfogadni.”
Mára
egyértelművé vált, hogy a meleglobbi támogatói különleges
jogokat keresnek a homoszexuálisok, illetve az LMBTQ-közösség
számára, olyan jogokat, amelyekkel más emberek nem rendelkeznek,
például a kritikától való mentességet. Ha ugyanis bárki
kritikát gyakorol irányukba, azt a kritika tartalmától
függetlenül gyűlöletbeszéddel vádolják. Az ilyen különleges
jogok végső soron és szükségszerűen a szélesebb társadalom
jogait terhelik, így a homoszexuális propaganda akadályozza, vagy
teljes mértékben gátolja a szólás szabadságát.
Ezt
támasztja alá Nicholas Cummings pszichológus, az Amerikai
Pszichológiai Szövetség (APA) egykori elnökének megjegyzése,
amely szerint
„A homofóbia mint megfélemlítés az egyik legelterjedtebb technika, amely mindenkit elhallgattat, aki nem ért egyet a meleg aktivisták propagandájával.”
És
hogy a gyakorlatban mit jelent mindez? Az LMBTQ-terror egyik
szignifikáns példája az Airbnb
közösségi vállalása,
amelyet 2016. november 1-je után vendégként és lakáskiadóként
is kötelező elfogadniuk a felhasználóknak.
„Vállalom, hogy az Airbnb közösségéhez csatlakozók iránt – fajtól, vallástól, nemzeti hovatartozástól, etnikumtól, fogyatékosságtól, nemtől, nemi identitástól, szexuális orientáltságtól vagy kortól függetlenül – tiszteletet tanúsítok előítélet vagy elfogultság nélkül.”
A
közel kétmillió szállásadót tömörítő hálózaton a
„homofóbok” mellett törléssel szankcionálják a
„rasszistának” vagy „idegengyűlölőnek” talált
lakástulajdonosokat is. És hogy ki homofób? Hát az, akire ők
rásütik e bélyeget! Érdemes még megjegyezni, hogy a mellékelt
32 oldalas háttértanulmány alapján a „tisztelet” nemcsak azt
jelenti, hogy egy Airbnb-partner nem utasíthat el hitbeli vagy
személyes meggyőződésével ütköző értékrendű ügyfeleket,
hanem azt is, hogy saját ingatlanában köteles „egyenlő”
vendégszeretetet mutatni feléjük. A rendelkezés pedig mind a 191
érintett államban, így Magyarországon is érvényes, azaz ha
valaki nem kíván szobát kiadni egy zavarba ejtő megjelenésű
transzvesztitának, vagy épp egy számára nem túl bizalomgerjesztő
afrikai úriembernek, az minden valószínűség szerint elbúcsúzhat
Airbnb tagságától. Ha pedig két ajánlat közül nem a
homoszexuálisét választotta, csak mert a másik fél egyszerűen
szimpatikusabb volt, nos, a tulaj abban az esetben is biztos lehet
benne, ahogy Magyarországot antiszemita vád érte a Soros-kampány
kapcsán, úgy ő is megkapja majd a homofóbia bélyegét, s ezzel
együtt a kizárást. Természetesen kizárólag az egyenlőség
jegyében.
Az abortusz
legelszántabb támogatása szintén
ékes példája annak, miért is okoz társadalmi immoralitást a
melegpropaganda. Bár a homoszexuálisoknak nyilvánvalóan nincsenek
„nem kívánt terhességeik”, mégis a választás mellett
állást foglaló utcai aktivisták jelentős része homoszexuális.
Vajon miért van ez így? Nos, a meleg aktivisták pontosan tisztában
vannak azzal, hogy a „szexuális szabadságuk” mint „társadalmi
norma” megőrzéséhez védelmezniük kell más emberek jogát a
meg nem született életek kioltására. Ha a nők elveszítenék az
abortuszhoz való jogukat, akkor a lakosság nagy részében a
hangsúly az önmegvalósításról elkerülhetetlenül a családi
felelősségvállalásra tolódna át, és ez az egész kultúrát
megváltoztatná. Miután egy nő a félelem és/vagy az önzés
miatt úgy döntött, hogy megöli a magzatát, aligha érzi úgy,
hogy másokat kritizálhat. Egy magzat megölése a nőket és a
férfiakat morálisan egyaránt kompromittálja, így kevésbé
hajlamosak szót emelni az ellen, ha mások is immorális
cselekedeteket követnek el, de biztosítja azt is, hogy egy nő az
abortuszt követően esetleg végleg a szexuális szabadságot
választja majd a család helyett.
Szexuális
deviancia mint érdem?
Matt
Barber, a meleglobbi egyik ellenzője így vélekedik:
„A homoszexuális aktivisták azt követelik, hogy a társadalom egésze a homoszexuális viselkedést ne csak tolerálja, hanem ünnepelje.”
Bár
a meleglobbi aktivistái még ma is az elfogadás és a tolerancia
hamis retorikáját harsogják, de valójában jóval többről van
itt szó – a melegeket ünnepelni kell,
az LMBTQ-közösségeket kitüntetett figyelemmel és
elismeréssel kell kezelniük
a nyugati társadalmaknak pusztán csak azért, mert nem
heteroszexuálisok. Itt fontos kiemelni, hogy a mainstream liberális
politika nem győzi kiszolgálni e lobbi igényeit. 2009 és 2016
között Barack Obama elnök minden évben kiadott egy nyilatkozatot,
amely szerint a júniust az LMBT-büszkeség hónapjaként ismeri el
és ennek keretében a Fehér Ház számos, a közösséghez kötődő
rendezvénynek adott otthont. De a közelmúltban Emmanuel Marcon
francia köztársasági elnök és bájos anyukája neje személyesen
is bizonyították nyitottságukat, amikor homoszexuális,
transzvesztita fekete táncosokkal mulattak a Zene
Ünnepe alkalmából az
Elysée palotában. Az egyik résztvevő igencsak ünnepi öltözékén
az alábbi felirat volt olvasható:
„Migránsok fia – fekete és homokos”
Ez
ám a teljesítmény, nem igaz? A DJ bizonyára komoly erőfeszítések
árán produkálhatott munkájában olyan kiemelkedő eredményeket,
hogy aztán elmondhassa magáról, bevándorlók leszármazottja, a
bőrszíne fekete, amellett még buzi is. Persze nem volna ezzel sem
probléma, ha például én is hasonló pólóban feszíthetnék egy
fotón Orbán Viktor miniszterelnök mellett, csak épp a felirat így
szólna:
„Őshonos magyar, fehér és hetero”
Vajon
milyen jelzőkkel illetne a liberális média, no meg a dróton
rángatott politikusaik? És vajon kötelezhetném az
LMBTQ-közösségeket arra, hogy ezért a pazar „teljesítményemért”
ünnepeljenek, vagy legalább tiszteljenek?
Szomorú,
de ma már sajnos Magyarországon is megfigyelhető a meleglobbi
térnyerése, annak ellenére, hogy a konzervatív politikai kurzus
korántsem szimpatizál a homoszexuális propaganda tevékenységével,
s ezidáig sikeresen kitartott – nagyon helyesen – a
melegházasság törvényesítését ellenző, karakteres véleménye
mellett. A Budapest Pride történetében először egy teljes
hónapon át, június 8-tól július 8-ig tart a fesztivál, közel
száz „kulturális programmal” és az eseményt záró
felvonulással, de már elkészítettek egy melegeknek szóló,
úttörő imázsvideót is. A kisfilmet
Magyarország első LMBTQ desztináció-marketinggel foglalkozó
szervezete rendelte
meg, kampányuk üzenete pedig “Budapest Loves You”, azaz
Budapest szeret téged.
A
Lunacek-jelentés
Az
LMBTQ-emberek számára kikövetelt különleges jogokkal összhangban
van az Európai Parlament által 2014. február negyedikén
Strasbourgban megszavazott állásfoglalás, azaz a Lunacek-jelentés.
„A homofóbia nem tolerálható tovább Európában. (…) Túl régóta élünk félelemben. Inkább nem fogjuk meg egymás kezét az utcán, tartunk a megjegyzésektől, attól, hogy távoznunk kell a bérelt lakásból, az iskolából vagy a munkahelyről. Jelentésem szerint az uniónak lépnie kell, hogy mi is élvezhessük az EU-ban mindenkit megillető jogokat.”
– jelentette
ki az előterjesztő, Ulrike Lunacek osztrák zöldpárti
képviselő. Megható, megindító szavai már-már könnyeket
csalnak az olvasó szemébe, pláne ha kiegészítjük azzal, hogy a
képviselőt csupán egyetlen nemes cél vezérelte, amely nem volt
más, mint az egyenjogúság előmozdítása. Igazán jól hangzik
mindez, csupán egyetlen szépséghibája van, jelesül az, hogy
nyitott kapukat dönget, mivel az EU Alapjogi politikája minden
állampolgárra kiterjed függetlenül attól, milyen egyéni
választás alapján éli meg szexualitását.
A
jelentés valójában nem az egyenjogúságról szól, hanem
különleges jogokról, LMBTQ-emberek védelméről és
privilégiumairól, kettéosztva ezzel a világot különleges
jogokat és védelmet élvezőkre, illetve azokra, akik nem érdemlik
meg ugyanezeket a jogokat. Ám a jelentés talán legfontosabb, jövőt
érintő része mégiscsak az, hogy nem tér ki a szülők jogainak
védelmére, arra, hogy megilleti őket a választás, hogyan
neveljék gyermeküket, hogyan védjék meg őket a különböző
szexuális viselkedésmódokkal és orientációkkal való
találkozástól egészen kicsi kortól. Lunacek képviselőnő
szerint
„gyermekeinknek el kell mondanunk, hogy LMBTQ személyek léteznek, léteztek a történelem folyamán a Föld minden pontján.”
A
képviselőnő, s az elfogadott jelentés mindezzel megtagadja a
szülők azon jogát, hogy gyermekük elsődleges nevelői legyenek,
s olyan értékeket szeretne közvetíteni a gyermekek felé, melyek
nincsenek feltétlenül összhangban a szülőkével. Helyben
vagyunk…
El
a kezekkel a gyermekeinktől!
A
gyerekek felelősségük teljes tudatában hozzák meg döntéseiket?
Azért teszem föl ezt az abszurd kérdést, amelyre nyilvánvalóan
nemleges a válasz, mert a melegpropaganda mára egészen az
általános iskolákig, sőt, óvodákig hatol. Ők is tudják, a
gyerekek a legsebezhetőbbek és legkönnyebben befolyásolhatóak;
ahogy Kirk és Madsen is megfogalmazta, minél többet találkozik a
többségi társadalom a devianciákkal, annál elfogadóbbá válik
irányukba, s ez a gyerekekre nézve különösen igaz. Mi ez, ha nem
a legfiatalabb, szexuálisan még éretlen korosztály mentális
megrontására való törekvés?
Az
Egyesült Államokban a homoszexuális lobbi gyorsan és kíméletlenül
vette célba az állami oktatás intézményeit, a Parker
kontra Hurley határozattal
pedig az állam is a meleglobbi pártjára állt. Az ügyben két
szülő egy massachusettsi iskolát vádolt meg azzal, hogy
gyermekeiket olyan hatásoknak vetették alá, amelyeket ők vallási
meggyőződésükre hivatkozva visszataszítónak találtak. A szülők
azt állították, hogy a gyermekeiknek a meleg és leszbikus párok
együttéléséről, házasságáról szóló ismeretanyagok
bemutatása államilag szponzorált indoktrinációnak felel meg,
megsértve ezzel a szülők és gyerekek jogait. Az Amerikai Egyesült
Államok Első Kerületi Fellebbviteli Bírósága azonban miután
kivizsgálta az ügyet arra a következtetésre jutott, hogy
szerintük nem sérültek a jogaik, ez pedig azt jelenti, hogy a
szülők nem emelhetnek kifogást az ellen, ha a gyerekeiknek az
állami iskolában azt tanítják… de mit is? Hogy legyen toleráns?
Ebbe aligha lehet belekötni! Vagy valóban kőkemény indoktrináció
zajlik, s a gyerekekkel azt próbálják elhitetni, mennyivel menőbb
az LMBTQ-közösség tagjaként élni?
John
Leo már egy 1992-es cikkében (News
& World Report) is fölsorolta azokat a kiadványokat, amelyek a
New York-i állami iskolai tanterv részét képezték. A Children
of the Rainbow (A szivárvány gyermekei) című
elsősöknek szóló könyv szerint a tanároknak ismerniük kell a
különböző családi struktúrákat, ideértve a meleg és
leszbikus „szülőkből” álló családokét is, illetve meg kell
tanítaniuk a gyerekekkel ezen családmodellek pozitívumait. Egy
másik gyerekkönyv, a Heather
has Two Mommies (Heathernek két mamája van) pedig
egy leszbikus párról szól, akiknek mesterséges megtermékenyítés
következtében született gyerekük. Persze hosszasan sorolhatnánk
még a hasonló tartalmú és szellemiségű kiadványokat, s mindez
annyit tesz, hogy már több mint húsz éve sem volt elegendő a
hagyományos tolerancia keretein belüli elfogadás, hanem egyfajta
új „etikaként” vonzónak, követendőnek kellett feltüntetni a
homoszexuális életformát a közoktatásban. De vajon a
homoszexuális lobbi miért célozza a kicsiket, miért érdekük
lehetőleg minél több, nemi identitásában elbizonytalanított,
zavart tinédzsert „kreálni”? Csak nem egyre szélesebb és
szélesebb palettáról kívánnak szemezgetni, ha már ők maguk nem
képesek „kitermelni” saját utódjaikat?
Amikor
2015-ben az Amerikai Legfelsőbb Bíróság Obama elnök intenzív
támogatásával legalizálta a homoszexuális házasságot, egy hét
sem telt el, s a különböző pedofil szervezetek patkányként
bújtak elő sötét búvóhelyeikről, követelve jogaik
tiszteletben tartását. Az egyik ilyen igen befolyásos szervezet
a NAMBLA (North
American Man-Boy Love Association – Észak-Amerikai Férfi-Fiú
Szerelmi Szervezet), amely legismertebb szponzora nem más, mint a
„filantróp” George Soros. „Szex 8 éves kor előtt, utána már
késő” – hirdeti a NAMBLA jelszava 1978-as megalapítása óta.
De a magát haladónak és fejlettnek nevező világban ma már
az sem okoz különösebb meglepetést, ha nőnek öltözött férfiak
molesztálnak kislányokat a gender-semlegesnek deklarált vécékben.
A
helyzet azonban sajnos Európában sem jobb. A német Evangélikus
Egyház egyes képviselői, a ’80-as években megalakult Zöldek
néhány prominens tagja (Daniel Cohn-Bendit), valamint az akkor még
csíráiban előforduló gender-elmélet előharcosai,
például Uwe Sielert, homoszexuális szociálpedagógus a
klasszikus családmodellt, a heteroszexualitást és a generációk
közötti korhatárokat vették célba, mint leépítendő, nem
természetes állapotot. Helmut
Kentler,
szintén homoszexuális pszichológus, szociálpedagógus, illetve a
hozzá hasonló, magukat tudósnak álcázók évtizedek óta
próbálták és próbálják a társadalommal, no meg az állami
szervekkel elhitetni, hogy a pedofília egy normális
szexuális önkifejezési mód, azaz másság,
amely ha nem alkalmaz erőszakot, a gyerekek javára válhat azok
„szexuális felszabadításában”. De ugyanúgy hirdették,
illetve hirdetik a szülők és gyerekek közötti szexuális
kapcsolat létjogosultságát, amely Kentler
szerint politizálható is,
mert aktívan elősegítené az emancipált társadalom kialakulását.
A helyzet tragikumát csak fokozza, hogy a ’90-es években Kentlert
bírósági szakértőként alkalmazták pedofíliával kapcsolatos
perekben, amelyekben az ő közreműködésével természetesen
minden vádlottat felmentettek.
A
meleglobbi, amely érzékenyítésen, tolerancián, elfogadáson túl,
ma már nyíltan ünnepli önmagát, s megköveteli ugyanezt a
többségi társadalomtól valójában nem más, mint a pedofília
törvényesítésének előszobája. Step by step.
Utószó
Mindenkit
óvnék attól, hogy egy-egy homoszexuálist azonosítson a
meleglobbi egészével. Számos olyan meleg él hazánkban is, akik
elutasítják e propaganda agresszív terjeszkedését, hagyományos
életet élnek, s értéket teremtenek. Sokukról nem is tudjuk, mi a
nemi identitásuk és épp ez a lényeg – nem azért kell
elfogadnunk, kedvelnünk valakit, mert az illető az arcunkba tolja
választott társadalmi nemét, majd harsányan követeli
szeretetünket, ellenkező esetben ránk süti a homofóbia bélyegét.
A meleglobbi sok esetben eleve nem tájékoztatja az érintetteket
arról, amit a nevükben tesz, azaz bizonyos értelemben akaratuk
ellenére ejti őket foglyul, s használja fel saját céljaira. Az
viszont mindenképpen elvárható volna, hogy azok a homoszexuálisok,
akik elutasítják a propagandát, emeljék föl a hangjukat és
tegyenek végre legalább egy aprócska gesztust a többségi
társadalom felé! Akkor legalább tudnánk, hogy ők is léteznek.
Vezető
kép: thelocal.es
Utolsó csepp a pohárban: lemondásra szólítják fel a helyiek a pilisborosjenői polgármestert (PS-videó!)
Ismét felháborította a pilisborosjenőieket Küller János független, Jobbikhoz köthető polgármester. A konfliktus immár több éve tart a falu lakossága és a településvezető között, aki sokak szerint nem a helyiek, hanem az ingatlanspekulánsok érdekeit szolgálja. Erre jó példa S. Tibor nagyvállalkozó esete, akinek terveit önkormányzati rendeletmódosításokkal, adómentességgel is segítik. Küller János a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában azt mondta, elégedett a teljesítményével, és mindazt, ami Pilisborosjenőn történik, fejlődésnek nevezte. A polgármester azt is előrevetítette, milyen sok plusz adóbevételt lehet majd a falu szépítésére és az intézményekre fordítani, ha több ezren beköltöznek az új, a helyiek által kifogásolt lakóparkokba. A településen élő Hirtling István színművész szerintugyanakkor a nagy terv nem más, mint módszeres környezetpusztítás…
A
vita ottjártunk óta csak tovább élesedett, hiszen azóta
veszélybe került az Egervölgy, a neves kirándulóhely, ahol az
Egri Csillagokat forgatták. A Malomdűlő Lakópark kivitelezését
pedig engedélyek nélkül megkezdték, a munkagépek
magántulajdonú földeket használnak felvonulási területként,
hozzájárulás nélkül. A legújabb őrület szerint a falut
kettészelő patak medrét bélelnék ki kővel és fémráccsal,
kiirtva minden útban lévő növényzetet. Joggal merül fel a
kérdés: hol vannak ilyenkor a zöldek és a ligetvédők?
A
patakmeder rehabilitációs tervei. Kővel és fémhálóval
bélelnék ki a medret.
Pilisborosjenőiek
egy bátrabb csoportja régóta hadakozik a polgármesterrel.
Érdekvédő egyesületbe tömörültek 2097 néven, most pedig
megalakították a patakmentők csapatát. Első
körben azt szeretnék elérni, hogy az önkormányzat azonnal
állítson le minden patakkal kapcsolatos beruházást, és lakossági
fórumokon, a lakosság javaslatait figyelembe véve döntsön a
patakról. Azt
szeretnék, ha a pilisborosjenői Cigány-patak minél
természetesebb, élővilágban gazdag élő vízfolyás lenne, nem
pedig a falu csatornája.
Már
tiltakozó tiltakozó demonstrációt is szerveztek a
patak “betonteknővé” alakítása
ellen. Ez még nem minden. Az egyik helyi lakos megelégedve Küller
János polgármester ámokfutását, úgy döntött, petíciót
indított annak érdekében, hogy lemondassák és felelősségre
vonassák a településvezetőt.
Ezúton kérlek, hogy írd alá ezt a petíciót, hogy településünk képviselő-testülete egyhangú szavazással fegyelmi eljárást indíthasson Küller János ellen
Az
indoklásban hosszasan sorolja az okokat, amiért szerinte megálljt
kell parancsolni az elszabadult polgármesternek. Kezdetnek hűtlen
kezelést emlegetnek az úgynevezett Szedmák-ház kapcsán. Ennek
lényege, hogy 65 millió forintért vásárolt meg az
önkormányzat egy düledező parasztházat,
amire szüksége sem volt, hiszen a falu lapjában kérdezték meg a
lakosságot, mit kezdjenek vele, majd részben javaslat híján,
részben az épület állapota miatt azóta
le is bontották az épületet.
Az eladó korábban egyébként 38 millió forintért sem talált rá
vevőt.
A
Szedmák Ház romjai, a düledező épület 65 milliójába került
a munkálatokkal együtt az önkormányzatnak, ám arra azóta ötlet
sincs, mit kezdjenek a telekkel.
A
petícióban kifogásolják, hogy a polgármester a
lakossággal történő egyeztetés nélkül ad kedvezményeket és
egyezkedik S. Tibor ingatlanberuházóval.
Miközben ennek a vállalkozónak a
lakóparkját engedélyek nélkül kezdték el kivitelezni, a helyi
sváb lakosság építkezéseit kárpótlási telkeiken folyamatosan
ellehetetlenítik. A
faluvezetőt mindezek mellett a “közpénzek
elherdálásával” és
a középületek, helyi infrastruktúra teljes körű
elhanyagolásával vádolják.
Miközben parkosítási kéréssel fordult a lakosság az
önkormányzathoz, a közterületeket kövezik, lebetonozzák. Csak a
mai napig mintegy 200 fát vágtak ki Pilisborosjenőn.
Stábunk
néhány héttel ezelőtt kamerával járt a településen, ahol
panaszaikat hosszasan sorolták a borosjenőiek. Úgy látták, hogy
megegyezésre lehetőség sincs, ha meg akarják menteni a pilis
tüdejének számító falut, a polgármesternek mennie kell.
A
videót László Petra és Füssy Angéla készítette.
Megnyitjuk a Fenyő-gyilkosság aktáit – Halála előtt Tasnádi figyelmeztetni akarta a médiacézárt Gyárfás tervéről?
Már a Fenyő-gyilkosság után öt nappal titkos jelentésben rögzítették, Gyárfás Tamás megbízást adott alvilági kapcsolatának, Tasnádi Péternek, hogy szervezze meg Fenyő János meggyilkolását. A jelentést az egykori operatív főnyomozó, Sándor István „Papa” írta, aki az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás rendőri kapcsolattartója volt. A portálunk által megismert, titkosított, majd a minősítés alól feloldott iratokból az is kiderül, hogy Boros is tudta, Gyárfás Fenyő megöletésére készül. Az olajügyek koronatanúja Tasnádi egyik emberéhez hasonlóan azon az állásponton volt, hogy pénzszerzés reményében jelezzék a médiacézárnak Gyárfás Tamás tervét, ám Tasnádi hiába próbálta meg felvenni a VICO tulajdonosával a kapcsolatot, Fenyő – vesztére – nem állt szóba a nehézfiúval…
Folytatjuk
az 1998-ban történt Fenyő-gyilkossággal összefüggésben
megkezdett cikksorozatunkat. Előző írásunkbanarra
kerestük a választ, miért
terelődött tévútra a nyomozás már rögtön az emberölés utáni
hetekben, és miként nyújtott segítséget a merénylőknek egy
volt gyilkossági főnyomozó, valamint a felbujtással gyanúsított
Gyárfás Tamás, akit egy
szigorúan védett tanú szerint Portik már
1994 óta a
markában tart.
A cikksorozatot azért is indítottuk, hogy az általunk
megszerzett nyomozati iratok segítségével feltáruljanak a magyar
kriminalisztika legrejtélyesebb gyilkosságának még homályban
lévő részletei, illetve lehulljon a lepel a rendszerváltás utáni
Magyarország legsötétebb korszakáról. Arra is rámutatunk,
hogy a rendőrök húsz év alatt milyen tévutakon jutottak el végül
a jelenlegi, lehetséges megoldásig, miszerint Fenyőt
legnagyobb üzleti ellenfele, Gyárfás Tamás ölethette
meg Portik
Tamás segítségével,
aki egy szlovák férfit, Jozef Rohácot és bandáját bízta meg a
bérgyilkossággal.
Boros
Tamás rendőrségi kihallgatásán. Fotó: PS
GYÁRFÁS ÁLDOZATNAK TARTJA MAGÁT
Azt
azonban nagyon fontos leszögezni, hogy Gyárfás
megdöbbent a gyanúsításon és azt állítja, semmi köze Fenyő
János halálához,
sem pedig más bűncselekményhez, sőt, a Magyar Időknek adott
interjújában pár napja azt
mondta, a
hazugságvizsgálatot is vállalná, hogy tisztázza
magát. Gyárfás az
interjúban kijelentette továbbá,
hogy ő
a Tasnádi és volt felesége közötti „perpatvarnak”lett
az áldozata. Az
ex-úszóelnök itt arra utalt, miután a nehézfiú és neje
összevesztek, a nő a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársainak
jegyzőkönyvbe mondta, volt férjét Gyárfás 1997 ősszén
megbízta azzal, hogy szervezze meg Fenyő János meggyilkolását.
Részlet
Sándor István “Papa” titkos jelentéséből. Fotó: PS
TASNÁDI FELESÉGE IS TERHELŐ VALLOMÁST TETT AZ EX-ÚSZÓELNÖKRE
A
hölgy a rendőröknek hangsúlyozta, volt férje neki azt mesélte,
Gyárfás azért akarta megölni riválisát, mert a
két médiamogul között egy hatalmi harc folyt, „és
ebben a harcban a Fenyő látszik győzni”,
Gyárfás pedig „háttérbe
szorul”. A
nő ezek után kiemelte, éppen Las Vegasban voltak, amikor Fenyő
Jánost megölték. Tasnádi Péter volt neje szerint amikor Tasnádi
ezt megtudta, odaszólt neki, hogy „képzeld,
megölték a Fenyőt és milyen hülye ez a Gyárfás, mert azt
hiszi, én ölettem meg, de nem én voltam”. A
nő megemlítette még, hogy Tasnádi kijelentette, a megbeszélt
nyolcmillió helyett tizenkétmillió forintot fog kérni az
úszószövetség egykori elnökétől. Tasnádi egykori felesége a
pénz átadása után megkérdezte a nehézfiút, hogy mit
szólt Gyárfás ahhoz, hogy többet kellett fizetnie, amire Tasnádi
azt mondta: „nem
szólt semmit, fizetett, mint a katonatiszt”. Fontos
megemlíteni, a nő a vallomását abban a tudatban tette meg, hogy
biztos volt benne, Tasnádi Péter szervezte meg a
Fenyő-gyilkosságot, ám ezt a nyomozás későbbi szakaszában
tisztázták, mert kiderült, a nehézfiú valóban csak átverte
Gyárfást, az emberölést pedig nem ő követte el. Erről
maga Tasnádi Péter is beszélt 2014 áprilisában a bíróságon,
illetve két évvel korábban a rendőrségen is, ahol még
szembesítették is Gyárfás Tamással, ami természetesen nem
vezetett eredményre, hiszen a volt médiavállalkozó kijelentette,
Tasnádit sem bujtotta fel az emberölésre.
Közölni
akarták Fenyővel, mire készül Gyárfás. Fotó: PS
OPERATÍV JELZÉS GYÁRFÁS MEGBÍZÁSÁRÓL
Gyárfás
egyébként a szembesítésen is azt emelte ki, hogy tulajdonképpen
ő csak egy családi viszály áldozata. Arról azonban eddig nem
tudhatott, hogy a
rendőrségnek már néhány nappal a Fenyő-gyilkosság után
operatív úton beszerzett információi voltak arról, hogy az
ex-úszóelnök bérgyilkost akart küldeni legnagyobb üzleti
riválisára. Az
1998. február 16-án írt titkos
jelentést nem
más, mint Sándor
István „Papa”,
operatív főnyomozó, az Aranykéz utcában felrobbantott Boros
Tamás (eredeti
nevén Boros József Károly) egykori
kapcsolattartója írta. A
dokumentumban egészen pontosan az szerepelt,
hogy az „adatközlő” elmondta,
1997 végén találkozott Tasnádi Péterrel, aki arra kérte,
segítsen megszervezni Fenyő János megölését. Az
informátor hozzátette azt is, hogy Tasnádi elmesélte, Fenyő
Gyárfást szinte lehetetlenné tette a szakmában, „ezért
jutott arra az elhatározásra, hogy kivégezteti”. Az
informátor megjegyezte még, hogy Tasnádi 12 milliót kapott volna
a gyilkosságért, ebből neki 6 milliót ajánlott, ha megszervezi a
végrehajtást. A hatósági forrásnak ugyanakkor az az ötlete
támadt, hogy beszéljenek
Fenyővel is, hogy mire készül Gyárfás,
így „mindkét
oldalról haszonhoz jutnak”. Tasnádi
telefonon be is jelentkezett a
VICO mindenható urához, de
csak a titkárságig jutott,
ahol meghagyta, hogy mivel fontos az ügy, Fenyő hívja vissza, ám
a médiacézár ezt nem tette meg – áll a titkos jelentésben,
amely szerint tehát Fenyő elkerülhette volna a végzetét, ha
tárcsázza Tasnádi számát…
A
jelentés szerint Boros is tudott arról, hogy Gyárfás mit tervez.
Fotó: PS
MEGEMLÍTETTÉK GYÁRFÁS MÁSIK ALVILÁGI KAPCSOLATÁT IS
Papa
informátora emellett felhívta az egykori főnyomozó figyelmét
Gyárfás másik alvilági kapcsolatára, Portik Tamásra is.
A forrás hangsúlyozta, Portik
és Gyárfás üzleti kapcsolatban álltak egymással, ugyanis a volt
médiavállalkozó villáját az Energol-vezér bérelte havi
másfél millió forintért (a villabérlést maga Gyárfás is
elismerte a sajtónak és a rendőrségnek). Az informátor azt is
közölte, hogy a villában papíron egy német „bűnöző” lakott,
hogy a Gyárfás-Portik kapcsolatra ne jöjjenek rá.
BOROS TAMÁS IS TUDOTT GYÁRFÁS TERVÉRŐL
A
nyomozati iratokból egyébként egyértelműen kiderül, hogy a
fenti informátor S. László volt, aki egy ideig jó kapcsolatban
állt Tasnádi Péterrel, de jó barátja volt Boros Tamásnak is. S.
Lászlóval 1999. decemberében Kovács Lajos ezredes is találkozott,
akinek a férfi megerősítette a Sándor István által
leírtakat. Hozzátette: Tasnádit
ő beszélte le a Gyárfás-féle megbízásról, „mivel
lényegesen többet keres, mint a felajánlott 12 millió
forint”. Tasnádi
erre azt válaszolta S. László szerint, hogy „nem
a felajánlott összegen van a hangsúly, hanem azon, hogy a
fölvállalt megrendelés végrehajtása után Gyárfás Tamás, és
rajta keresztül a média fogható”.
S.
LászlóKovács
Lajosnak is azt állította, ő felajánlotta Tasnádinak, hogy a
„megrendelőt és a célszemélyt is húzzák le”. Tasnádi az
ezredes által jegyzett jelentés tartalma szerint
többször megpróbálta
felvenni ezért Fenyővel a kapcsolatot, ő azonban nem fogadta,
amivel „vérig
sértette a hiú Tasnádi Pétert”. S.
László hangsúlyozta, a
fentieket elmondta legjobb barátjának, Boros Tamásnak, aki
ugyancsak amellett érvelt, hogy próbáljanak minél több pénzt
kicsikarni a dologból (azaz Fenyőtől és Gyárfástól is kérjenek
pénzt), de önmaguk lefedése céljából osszák meg az információt
a rendőrséggel. Így jutottak el az első jelentést író Sándor
Istvánhoz, Boros rendőri kapcsolatához, akinek elárulták Gyárfás
ajánlatát.
Részlet
Kovács Lajos jelentéséből. Fotó: PS
TÉVÚTNAK BIZONYULT AZ ALBÁN-SZÁL
A Gyárfás-jelentésben
azt is rögzítették, hogy S. szerint az albán Salihi Meadhoz
köthető személyek voltak a gyilkosság végrehajtói (később az
albán szálat tisztázták). Mead merényletben vállalt valódi
szerepéről, illetve honfitársáról, az ártatlanul meggyanúsított
Acifi Nijaziról, aki éppen Meadnak köszönhetően került bajba,
bővebben cikksorozatunk első részében olvashatnak. Ugyan
a Nijazi-fiaskó nem használt túlzottan a rendőrségnek, az
mindenesetre tény, hogy a nyomozók (néhány kilóra megvett árulót
kivéve) mindent megtettek, hogy kézre kerítsék az elkövetőket.
Ezt bizonyítja az is, hogy az eljárás elején már több
mint hatvan ember DNS-mintáját ellenőrizték, köztük albán,
magyar, vagy szlovák bűnözőkét.
Fotó:
PS
A SZLOVÁK MAFFIAVEZÉRT IS ELLENŐRIZTÉK
Kovács
Lajos korábbi nyilatkozata szerint 2005
környékénfelmerült a valódi elkövető, Jozef Rohác neve is a
nyomozás során, ami azért sem meglepő, mert információink
szerint az egykori Conti-Car-főnök, Radnai László abban az időben
kezdett együttműködni a rendőrséggel. Rohác akkoriban
épp szökésben volt, DNS-mintája
nem állt rendelkezésre, így
pusztán az ujjlenyomatát tudták ellenőrizni, miután a sikertelen
Seres-merénylet ügyében nyomozó másik osztálytól az Kovácsék
rendelkezésére állt. A rendőrök többek között a merénylethez
használt Agram gépfegyver markolathéja alatt, a fegyvertok részen
találtak ujjlenyomatot, de az nem egyezett a szlovák
bérgyilkoséval, akin kívül még ellenőrizték
Portik két magyar katonájának, F.
Istvánnak és K. Gábornak, valamint Sátor
Lajos felvidéki maffiavezérnek az ujjlenyomatát is. A
magyar alvilági kapcsolatokkal is rendelkező, a dunaszerdahelyi
mészárlás megrendelőjének tartott Sátor sokáig bujkált a
szlovák igazságszolgáltatás elől, végül 2010 decemberében
saját emberei végeztek a maffiózóval, mert alkut próbált kötni
a hatóságokkal. Folytatjuk…
Vezető
kép: Horváth Péter Gyula/PS
Ha Rohác borít, elölről kezdődhet a Prisztás-gyilkosság vizsgálata
Perújítási eljárás lehet a Prisztás-gyilkosság ügyében, miután a Kúria döntése alapján kihallgatják abban Jozef Rohácot, aki állítja: tudja ki ölte meg az üzletembert, és a bérgyilkos nem az eljárásban korábban már jogerősen elítélt Hatvani István. Ha Hatvanit ártatlannak találnák, az újabb csavart eredményezne, mert akkor megkérdőjeleződne a merénylet miatt felbujtóként elmarasztalt Portik Tamás szerepe is. Rohác már korábban értesítette az illetékeseket információiról, de a Kúria nemrég meghozott döntése előtt más szervek nem akarták bolygatni az ügyet. Azt egyelőre nem tudni, hogy a már kétszer életfogytiglanra ítélt Rohác kit nevez meg, ahogy azt sem, hogy miért hallgatott eddig.
A
Kúria döntése alapján ki fogják hallgatni Jozef Rohácot
Prisztás József 1996-os meggyilkolásának ügyében, miután a
Magyarországon és Szlovákiában is életfogytiglanra ítélt férfi
jelezte, tudja, hogy ki ölte meg Prisztást –
erősítette meg lapunknak a HírTV információját az ügyben
bérgyilkosként már jogerősen elítélt Hatvani István védője.
Patócs Ilona úgy vélekedett, hogy Rohác beszámolója –
amennyiben pontos, konkrét személyre vonatkozó, használható
információkat ad át a hatóságoknak – akár döntő is lehet az
ügyben, mert a
várhatóan elrendelendő perújításban így nemcsak Hatvani, hanem
a vád szerint neki a merényletre megbízást adó Portik Tamás
szerepe is megkérdőjeleződhet. A
Portikékat bűnösnek kimondó ítélet korábban egyebek mellett
arra alapozott, hogy a volt olajos komoly üzleti, elszámolási
vitába került Prisztással, és Hatvanit, mint az egyik legfőbb
bizalmasát bízta meg az üzletember likvidálásával. Patócs
Ilona elmondta, nem tudja, hogy Rohác ki nevezhet meg későbbi
kihallgatásán. Prisztás József meggyilkolása miatt korábban
kétszer indult elsőfokú eljárás, amelyet mindkétszer a Fővárosi
Törvényszék ugyanazon bírája tárgyalt. A pert azért kellett
megismételni, mert az abban felbujtóként szereplő Portikot
időközben meggyanúsították, majd megvádolták a négy halálos
áldozatot követelő Aranykéz utcai merénylet ügyében is.
Jozef
Rohác a Prisztás-ügyről szóló üzenetét a HírtTV Riasztás
című műsorában ismertették. Érdekesség, hogy a szlovák férfi
korábban maga kérte, hogy releváns információi miatt hallgassák
ki az illetékesek, de azt a döntéshozók elutasították, mondván,
az ügy már jogerősen lezárult, így abban új fejlemény sem
lehet. A
Rohác által említettek miatt a védelem felülvizsgálati kérelmet
nyújtott be a Fővárosi Ítélőtáblához, amely elutasította
azt, a Kúria azonban nemrég mégis lényeges körülményekre
hivatkozva elrendelte Rohác kihallgatását.
A
gyilkosság időpontjára rokonai alibit biztosítottak ugyan Hatvani
Istvánnak, ám a bíróság azt végül nem fogadta el, mivel az
ügy koronatanújának vallomása, valamint a cellainformációk és
híváslisták alapján igazoltnak látta, hogy az Energol-vezér
testőre végzett Prisztással,
aki így tizenöt évet kapott jogerősen. Hatvani azzal is
védekezett, hogy a hírhedt Conti-Car autókereskedés két volt
tulajdonosa szerint sem ő, hanem Jozef Rohác lőtte fejbe
Prisztást, de a tanácselnök a vallomásukat végül kirekesztette
a bizonyítékok közül. Az ügyben Portik
Tamást ugyancsak tizenöt évvel sújtották, majd
ennél kettővel kevesebbet kapott az Aranykéz utcai ügyben,
jelenleg pedig a húsz évvel ezelőtti Fenyő-gyilkosság egyik
felbujtójának tartják a nyomozóhatóságok Gyárfás Tamással
együtt. Utóbbi eljárásban érintett még a Fővárosi
Főügyészség, majd a Fellebbviteli Főügyészség volt vezetője,
Ihász Sándor is, akit bűnpártolással gyanúsítanak.
Fotó:
MTI/Kovács Tamás
A bíróság szerint befolyásos személyek akadályozhatták a Fenyő-gyilkosság nyomozását
Egy, Jozef Rohác előzetes letartóztatásáról szóló bírói indokolás is igazolja, hogy egyes, meg nem nevezett személyek aktívan próbálták hátráltatni a Fenyő-gyilkosság 2011-ben újraindított nyomozását. A bíróság reális veszélyként számolt azzal is, hogy ezek az emberek a kapcsolataik segítségével Rohácot a börtönben is elhallgattatták volna, ha beszélni kezd.
Ahogy
arról néhány napja beszámoltunk, a PestiSrácok.hu információi
szerint a
Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) vizsgálja, hogy a
Fenyő-gyilkosság ügyében nemrég bűnpártolással meggyanúsított
volt fellebbviteli főügyész, Ihász
Sándor korábban, még fővárosi főügyészként, hivatali
helyzetével visszaélve nyújtott-e bármilyen segítséget az
1998-as merénylet felbujtásával gyanúsított Gyárfás
Tamásnak. Az
ex-úszóelnökugyanakkor felháborítónak
nevezte és visszautasította, hogy bárkitől belső információkat
kapott volna az évek során a
Fenyő-gyilkosság nyomozásáról, ahogy Ihász Sándor védője,
Papp Gábor is arról beszélt a zoom.hu-nak, hogy védence senkinek
nem nyújtott törvénytelen segítséget.
Gyárfás
Tamást húsz évvel a Fenyő-gyilkosság után gyanúsították meg
felbujtással. Szerinte ugyanakkor ő maga is csak áldozat. Fotó:
Horváth Péter Gyula/PS
BAJBA KERÜLT A VOLT FŐÜGYÉSZ
Gyárfás
Tamást április 17-én azzal gyanúsította meg a Nemzeti Nyomozó
Iroda (NNI), hogy a 90-es évek olajügyeiből milliárdos vagyonra
szert tett vállalkozó, Portik Tamás közvetítésével megölette
nagy üzleti riválisát, Fenyő Jánost (a
felbujtó elleni nyomozást 2017 októberében, az alapügy jogerős
befejezése után rendelték el). Gyárfást a kihallgatása után
őrizetbe vették, az ügyészség pedig kezdeményezte Gyárfás
házi őrizetbe helyezését. A bíróság végül lakhelyelhagyási
tilalmat rendelt el az ex-úszóelnökkel szemben, majd még aznap
kiderült, Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyészt
bűnpártolással gyanúsította meg a Központi Nyomozó Főügyészség
(KNYF). Ihász terhére azt róják az ügyészek, hogy 2017
októberében Gyárfástól átvette a Fenyő-gyilkossággal
kapcsolatos beszélgetésekről készült hangfelvételek
leiratát. Gyárfás
azért fordult az általa ismert főügyészhez, hogy tanácsot
kérjen tőle. A KNYF szerint Ihásznak
fel kellett ismernie, hogy a leiratban foglaltak olyan új
bizonyítékok, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az
emberölés felbujtójának azonosításához, felelősségre
vonásához. Ennek
ellenére a törvényben előírt ügyészi kötelességével
ellentétben a felmerült bizonyítékot nem adta át a
nyomozóhatóságnak, hanem hivatali helyiségében tárolta.
GYÁRFÁS TÚL SOKAT TUDOTT A FENYŐ-ÜGY NYOMOZÁSÁRÓL?
A
zoom.hu arról is írt, hogy Gyárfás házi őrizetét kérvényező
indítványban az szerepel, hogy az egykori úszóelnök ismeretlen
forrásból információkkal rendelkezett a Fenyő-gyilkosság
felbujtójának felkutatására indított nyomozás állásáról és „a
vele szemben beszerzett bizonyítékok mibenlétéről”.
Az ügyészség az indítványában külön is rámutatott arra, hogy
amikor házkutatást tartottak Ihász Sándor volt
fellebbviteli főügyész irodájában, az iratok között
megtalálták egyebek közt Gyárfás előre megírt védekezését –
áll az indítványban, amely szerint Gyárfás a
Fenyő-ügy kapcsán olyan bizonyítékokkal összefüggésben is
megírta a védekezését, amelyeknek a létezéséről neki „elvileg
nem lehetett tudomása” – írta
a portál, hozzátéve, hogy a vádhatóság rámutatott arra is,
hogy Ihász Sándor fővárosi fellebbviteli főügyészi kinevezése
előtt a Fővárosi Főügyészség vezetője volt. Abban a
beosztásban pedig „rálátása
volt a nyomozás minden mozzanatára, a tervezett és a már
végrehajtott nyomozati cselekményekre, tudhatta, hogy a
rendőrségnek az ügyben milyen bizonyítékokat sikerült
beszereznie” – emelte
ki a szerző, aki azt is megjegyezte, hogy az
elmúlt húsz évben is folyamatosan informálhatták Gyárfást,
legalábbis az ügyészségi iratok szerint.
Ihász
Sándor volt fellebbviteli főügyész megdöbbent a
meggyanúsításán, szerinte nem követett el bűnpártolást.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
HALLGATNAK A HALÁLOSAN MEGFENYEGETETT TANÚK
Kérdés,
utóbbi kijelentést hogyan lehet bizonyítani azon túl, hogy a
legtöbb hatósági személy bűne, akik súghattak a Fenyő-ügy
szereplőinek, már biztosan elévült. Azt viszont már az azóta
Fenyő János meggyilkolásáért jogerősen elítélt Jozef
Rohác korábbi előzetes letartóztatásáról döntő bíróság
is kimondta 2011 őszén, hogy egyes, meg nem nevezett
személyek aktívan
próbálták a Fenyő-ügy nyomozását hátráltatni. A
letartóztatás meghosszabbítását indokolva a bíró utalt arra
is, hogy több
tanú azért nem tett vallomást a Fenyő-ügyben, mert féltik saját
maguk és családtagjaik életét. A
bíróság akkori álláspontja szerint Fenyő János meggyilkolása
után több mint tíz évvel reális volt a veszélye annak, hogy a
bűncselekmény elkövetői megpróbálják meghiúsítani az
eljárást.
KERESTÉK AZ ÁRULÓ ZSARUKAT
Erről
az információról később az alapügy tárgyalásán semmit nem
hallottunk, de az valószínűsíthető, hogy a
Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) vizsgálatot folytatott az
ügyben, hiszen
a nyílt eljárásokat indító Nemzeti Nyomozó Irodával (NNI)
szorosan együttműködő szervezet célul tűzte ki, hogy pontot
tesz az 1990-es években elkövetett leszámolások felderítésének
végére. Az
NVSZemiatt korábban
vizsgálta azt is, hogy szakmai hibák, vagy az alvilággal
együttműködő hatósági személyek árulása miatt nem
sikerült felderíteni számos maffiagyilkosságot. Több
esetben ugyanis felvetődött a gyanú, hogy a nyomozást
szándékosan, megbízást teljesítve siklatták félre annak
idején. Úgy tudjuk, mára – részben
– sikerült tisztázni, hogy kik voltak azok az akkoriban hivatásos
állományban lévő személyek, akik a védelmi szolgálat
feltételezései szerint törvénysértéseket követhettek
el. Azonban,
mivel ezek a cselekmények már régen elévültek, nyílt
nyomozásra, tanú, illetve gyanúsítotti kihallgatásokra nem
kerülhetett sor.
A
jogerős ítélet szerint Rohác végzett Fenyő Jánossal. Fotó:
MTI
MEGFELEDKEZTEK ROHÁC DNS-ÉRŐL
A
Fenyő-merénylet vonatkozásában az
NVSZ az egyik legfontosabb kérdésnek tartotta annak
tisztázását, miként
lehetséges, hogyamikor
a tíz évig bujkáló Rohácot prágai elfogása után, 2009 elején
a sikertelen Seres-merénylet miatt Csehország kiadta
Magyarországnak,
nem hasonlították össze a levett DNS-ét az 1998-as emberölés
helyszínén talált anyagmaradványokkal. Annak
ellenére maradt ez el, hogy Rohác
elkövetői mivolta már a 90-es évek végén felmerült,
arról nem is beszélve, hogy a kecskeméti maffiaper
fővádlottja, Radnai
László 2005-ös,
titkosított tanúvallomásában is
Jozef Rohácot azonosította Fenyő János gyilkosaként.
Noha – a portálunknak névtelenül nyilatkozó korábbi
forrás szerint – a
védelmi szolgálat „vadul
rávetette magát erre a vonalra”,
mégsem került elő annyi bizonyíték, hogy személyes felelősöket
lehessen megnevezni.
A BÖRTÖNBEN IS VÉGEZTEK VOLNA ROHÁCCSAL, HA BESZÉL?
Visszatérve
a bírói indokoláshoz, abban az is szerepelt, hogy a
nyomozási bíró reális veszélyként számolt azzal, hogy a
Fenyő-ügy érintettjei – kapcsolataik segítségével – Rohácot
is megakadályoznák abban, hogy vallomást tegyen. Erre
a lehetőségre utalt egy tanú az Aranykéz utcai robbantás perében
is, aki szerint Portik azért nem likvidáltatta a neki
sok „munkát” elvégző
Rohácot, mert a szlovák férfi „nagyon
stabil” és
az olajvállalkozó biztos volt benne, hogy „nem
lehet megtörni”. A tanú
úgy tudta, ha Jozef Rohác elkezdett volna beszélni, az akkor még
szabadlábon lévő Energol-vezér a börtönben is megölette volna
végrehajtóemberét.
Vezető
kép: Horváth Péter Gyula/PS
Csintalan: Ha valóban Gyárfás áll a Fenyő-gyilkosság mögött, megérdemli, amit kap (PS-videó!)
Ha beigazolódik a gyanú, hogy Gyárfás Tamás rendelte meg Fenyő János halálát, akkor az úszószövetség egykori elnökét utolérte az isteni igazságszolgáltatás és megérdemli, amit kap – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Csintalan Sándor, a Hír TV műsorvezetője. Az MSZP korábbi alelnöke hangsúlyozta, bízik abban, hogy bizonyos bűnök soha nem évülnek el és ez mindenkire érvényes.
Gyárfást
egy hete azzal gyanúsították meg a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI)
munkatársai, hogy az olajmaffia egyik kulcsfigurája, Portik Tamás
közvetítésével ő ölette meg 1998-ban Fenyő János médiacézárt.
Az ex-úszóelnök ugyanakkor tagadja a terhére rótt
bűncselekményt.
Csintalan
Sándor az akkori politikai élet magas beosztású szereplőjeként
végigkövette a Fenyő-Gyárfás-háborút. Csintalan portálunknak
elmesélte, hogy Fenyő egyszer meghívta a Vico-székházba, ahol a
médiavállalkozó felajánlotta az MSZP akkori alelnökének, hogy
válasszon egyet az öltönyei közül, illetve meghívta őt egy
külföldi repülőútra. Csintalan állította, hogy
visszautasította a felajánlásokat, noha Fenyő János megemlítette
neki, hogy sok ember (vélhetően a politikai-gazdasági elitből –
PS) válogatott már az öltönyeiből és ment el vele repülőútra.
A
Csintalannal és lányával készült, politikai közéletet érintő
korábbi videóinterjúnkat itt
nézhetik meg.
Vezető
kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Az alvilág hírhedt verőemberét, Tanyi Györgyöt is megbízták Fenyő likvidálásával
Az alvilág hírhedt verőlegényét, Tanyi Györgyöt is megbízta Fenyő János médiavállalkozó megölésével Gyárfás jelenlegi bűntársa, az olajmaffia rettegett vezére, Portik Tamás – ezt maga Tanyi ismerte el egy évekkel ezelőtti vallomásában. Az azóta a Lakatos Csaba ügetőhajtó elleni merényletkísérlet miatt elítélt nehézfiú azt állította, végül nem vállalta el a megbízást.
Nemcsak
Jozef Rohácot, hanem a 90-es évek éjszakai életének egyik
meghatározó figuráját, Tanyi
Györgyöt is megbízta Fenyő János médiavállalkozó
meggyilkolásával az
olajügyek kulcsfigurája, Portik
Tamás.
Legalábbis erről beszélt néhány évvel ezelőtt tett
vallomásában az alvilág ismert alakja, aki jelenleg tizenegy éves
fegyházbüntetését tölti a Lakatos Csaba ügetőhajtó ellen
elkövetett merényletkísérlet végrehajtása miatt.
Tanyi
Györgyöt is megbízhatta Portik Fenyő likvidálásával. Fotó:
Horváth Péter Gyula/PS
ELJUTOTTAK GYÁRFÁSIG A NYOMOZÓK
A
Fenyő-ügy legújabb fejleménye, hogy kedden előállították,
majd őrizetbe vették Gyárfás Tamást (az ügyészség ma az
ex-úszóelnök házi őrizetét kezdeményezte). Az
úszószövetség egykori elnökét azzal gyanúsítják, hogy több
mint húsz évvel ezelőtt ő adott utasítást legnagyobb üzleti
riválisa, Fenyő János médiavállalkozó megöletésére. Az
ex-úszóelnököt kedd délután állították elő, majd hosszú
kihallgatás után vették őrizetbe. Gyárfás
Tamás terhére pontosan azt rója a hatóság, hogy több mint húsz
évvel ezelőtt megbízást adott a magyar olajmaffia rettegett
vezérének, Portik Tamásnak, hogy likvidálja legnagyobb üzleti
ellenfelét, Fenyő Jánost. Megírtuk
azt is, hogy az Aranykéz utcai robbantás és a Prisztás-gyilkosság
megrendeléséért már jogerős büntetését töltő Portikot
március 22-én gyanúsították meg a bűncselekménnyel. A gyanú
szerint az ő közvetlen parancsára lőtte agyon Fenyőt az ügyben
már elítélt szlovák bérgyilkos, Jozef Rohác. Úgy
tudjuk, megdönthetetlen
bizonyítékok, köztük egy hangfelvétel van a rendőrség
birtokában. Ezen
az – Energol-vezér által készített, tizennégy éves –
felvételen Portik és Gyárfás beszélgetése hallható.
Részlet
Tanyi 2012-es vallomásából.
VÉGÜL NEM VÁLLALTA
Az
alvilág ismert alakja még az alapügyben, 2012. szeptember 11-én
tett vallomást,
miután pár hónappal korábban a terrorelhárítók elfogták a
több leszámolásos gyilkossággal összefüggésbe hozott Portik
Tamást. Tanyi
a nyomozóknak elmondta,
hogy Portik Tamással még a 90-es években ismerkedett meg, amikor
az Energollal (ez volt Portik olajozással foglalkozó cége) üzleti
kapcsolatba került Conti-Car ütőembere volt. Hozzátette: több,
Portikhoz köthető gyilkosságról be fog számolni, ha a védelmét
megoldják.
Ezen a ponton említette meg
Tanyi a
Fenyő-gyilkosságot,
amiről azért tud mesélni a hatóságnak, mert az
Energol-vezér őt is megbízta a végrehajtással. A
nehézfiú annyit árult el a nyomozóknak, hogy 1996. novemberét
megelőzően felkereste őt Portik
Feri nevű bizalmasa, aki kerülő utakon, metróval, motorral
elvitte a Dohány utcába, egy második emeleti bérelt
lakásba. Ott Portik
Tamás várta,
aki letett
elé több fényképet.
Az Energol-vezér közölte
Tanyival, hogy meg kellene ölnie Fenyő Jánost. A
fényképeken egyébként útvonalak, rendszámok, házak, személyek
voltak – mondta az egykori ütőember, hangsúlyozva, hogy a
megbízást nem vállalta, ám annak részleteit, hogy mit mondott
Portik, miért kell Fenyőt megölni, csak védett tanúvá
nyilvánítása után lett volna hajlandó elmondani.
Részlet
a Tanyi-vallomásból
TANYIT AZÓTA LEÜLTETTÉK
Erre
feltételezhetően nem került sor, hiszen Tanyit, aki vallomását
nem névvel, hanem számozott tanúként tette, két évvel később
őrizetbe vették, majd meggyanúsították a Lakatos Csaba hajtó
elleni merényletkísérlet végrehajtásával. A férfit azóta
jogerősen tizenegy év fegyházra ítélték. A vád és a jogerős
ítélet szerint még 1996. november 13-án, az esti órákban Tanyi
György, miután eltervezte, hogy megöli Lakatos Csaba sértettet,
négy célzott lövést adott le a Fiumei úti Sírkert egyik épülete
tetejéről a szomszédos ügetőn tartózkodó férfire. Tanyi
és vádlott-társai (köztük két testvére, János és József)
előre megbeszélt szerepe az volt, hogy neki a
merénylethez figyelést biztosítsanak, illetve kocsijaikkal a
menekülésben segítsék. Végül
azonban Tanyi és a temetőben figyelő társa taxival
menekültek el,
mert a többieket a kiérkező rendőrök a közeli utcákban
igazoltatták és mivel a kocsijukban lőszert találtak – őket
előállították. A sértettet a mintegy 22-24 méterről leadott
négy lövésből három találta el, – egy a nyakán, egy az
ágyéki csigolyája mellett, egy pedig a bal combjánál – az
életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Tanyi Györgyöt
előre kitervelten elkövetett emberölés kísérletével vádolták,
míg három társa a vád szerint bűnsegédként vett részt a
cselekményben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése