2016. augusztus 14., vasárnap

Túlélni





Túlélni



Hogyan készüljünk fel a legrosszabbra?!





1. Tárolj otthon 1 havi hideg élelmet (beleértve a háziállatoknak is). Konzervek, rizs, instant levesek, szárazbab, só, cukor, méz, tea, kávé. Nagyobb mennyiséget legjobb vízhatlanul zárható műanyag hordóban tárolni, ez megvédi a kártevőktől és a nedvességtől is. Legyen otthon valamennyi ivóvíz is. Ha 1 havi mennyiség praktikus okokból nem megoldható, azért néhány napi készlet legyen otthon.
2. Szerezz be valamilyen főzőeszközt, amivel gáz / villany nélkül is lehet főzni. Legjobb, ha van hozzá egy kukta is, így sokkal kisebb energiafelhasználással lehet az ételt elkészíteni.
3. Legyen otthon minden családtag számára egy meleg hálózsák. Egy katasztrófa esetén a kihűlés az egyik legnagyobb veszély.
4. Tarts magadnál legalább 1-2 hétre elegendő készpénzt! Ha a bankok zárva vannak, vagy ha a távközlési rendszer megsérül, a bankkártya nem fog működni.
5. Az autó üzemanyagtartályát tartsd legalább félig – ha lehet inkább tele – megtankolva. De legalábbis mindig azonnal tankolj tele, ha kifogy. Ha valamiért el kell hagyni a lakhelyet, üres tankkal nem fog menni.
6. Legyen egy vészterv, amiről a család minden tagja tud. Gondolj arra, hogy esetleg a telefon/internet/mobil hálózatok nem működnek. Kell valami alternatív találkozási pont, ha a lakhelyed esetleg nem megközelíthető.
7. Az alábbi eszközökkel mindenképpen szerelkezz fel: balta, svájci bicska, gyufa, öngyújtó, elemlámpa, tartalék elem, meleg bakancs vagy túra cipő, zsebrádió, elsősegély csomag, tájoló iránytű és térkép és egy hátizsák, amibe mindezeket tárolod; menetkészen.
Ezek az abszolút legszükségesebb lépések, amelyek vészhelyzetben életet menthetnek.
AJÁNLOTT WEBOLDAL: http://www.bushcraft.co.hu/ 
Mi az a Bushcraft?
A bushcraft a természetes környezetben történő túlélés és boldogulás művészete, illetve az ehhez szükséges készségek és tudásanyag elsajátítása. A bushcraft-készségek magukba foglalják a tűzgyújtást, a menedéképítést, a növényismeretet, a táplálékszerzést- és készítést, a tájékozódást, a famegmunkálást, a kés, a fejsze és egyéb eszközök használatát, illetve ezek segítségével a természetes anyagokból történő eszközkészítést stb. A bushcraft ugyanakkor nem csupán túlélési technikák gyűjteménye, hanem eltűnt vagy mára kihaló félben lévő természeti, népi fogások, foglalkozások és módszerek néprajzi jelentőségű megőrzése.



Felkészülés - gyakorlati tanácsok


Írta: Papica - Magyar Bushcraft Közösség (www.bushcraft.co.hu)
Az otthonod védelmi koncepciója - 1. rész


Bevezetés 
A napi életünktől eltérő vészhelyzetek kezelése nem csak pusztán tudást igényel. Egy szemléletet, amely irányítja az ösztönösséget, tapasztalatokkal operálva tervezi a megoldást. Nem attól lesz az ember hatékony a problémák kezelésében, ha elhiszi magáról: birtokában van olyan képességek halmazának, amikről eddig sokat hallott és olvasott. A tapasztalat az,ami valódi önbizalmat ad és az ebből összeálló rendszer, ami bárki számára lehetővé teheti a boldogulást, az amúgy köznapi értelemben élhetetlen közegben.”
Az, hogy egy összeomlott világban mire számíthatunk, igen reálisan és fokozataiban levezethető. Minden összeomlás úgy globális, mint lokális előbb vagy utóbb az egyénre is kihatással lesz.  Miért is? Mert akár természeti, akár terrorizmus, akár konspiráció által elindított összeomlásról beszélünk, mindenképp erőszakba torkollik. Ez szükséges velejárója annak, ha összeomlik az infrastruktúra, a központi ellátórendszer és azok a néptömegek, akik önálló ellátásra korlátozottan képesek, vagy képtelenek, valahogy fent próbálják tartani saját és a családjaik létét.
Mit tudnak csinálni? Igen sok médiahír lehet kicsiben az alapja a lokális társadalmi összeomlás lehetséges bemutatásának. Mivel ezt a jelenlegi rendfenntartó erők csak nagyon kicsiben képesek kezelni, továbbá a reakcióidejük igen nagy, a fosztogatások elkerülhetetlenek. Miért? Mert egy nagyobb létszámú egységet mozgósítani a valóságban sajnos sokkal nehezebb, mint egy filmen, továbbá egy fosztogatási hullám sokkal gyorsabb, mint gondolnánk. Lásd a szlovák példát, mikor a cigányfelkelés volt.
Mert nézzük meg, hogy egy bármilyen okból kitörő társadalmi összeomlás milyen jelekkel járhat és erre a gyakorlatban mit tudnak reagálni. Persze ez országfüggő is, de ha az összeomlást vesszük alapul annak oka van. Jólétben, kellő infrastruktúrális környezetben nem omlik össze a társadalom megélhetési gondok miatt. Összeomlasztják az oké egy kellően összekonspirált folyamattal, de nem magától történik. Egy terrortámadás sorozat nagyon megrogyaszthatja, de ha az ország anyagilag erős, akkor a kieső infrastruktúrát tudja pótolni és a nem termelő, jövedelemmel nem rendelkező, tartalékot fel nem halmozó lakosságot tudja kezelni, támogatni.
Akkor van a nagy gond, ha az ország valaga kilóg a gatyából. Nincs tartalék, alacsony a rendfenntartó erők színvonala és a bürokratikus rendszer tovább lassítja a reagálást, megoldást (pl. Magyarország). Gyakorlatban, ha történik valami olyan “gyorsan reagálnak”, hogy az emberéletekbe kerülhet. Elindul egy zavargási, fosztogatási hullám és az addig rejve tartott illegális fegyverek arzenálja kerülhet elő egyes helyekről. A hidegfegyverekkel, íj, nyílpuskákkal esetleg ütőfegyverekkel felfegyverzett csürhét egy KMB-s nem tudja megfékezni, de még egy kisebb örs sem.
Az ok igen egyszerű… Mikor a hangadók elindulnak akkor  jelenség a psichotrop eszközök használata és reménytvesztett emberek közösségi feltüzelése. Itt nem csak a drog, hanem az ital az ami igazán bátorrá teszi őket és a tudat: nincs veszteni valójuk. Nincs kontroll, nincs félelem, fájdalomérzet is lecsökken.  Egy lövésnek, szúrásnak, ütésnek közel sincs olyan hatása, mint normál szellemi állapotban. Ezen felül még számolni kell a düh, agresszió mesterségersen, a csapatszellemből fakadó formájával, melyet akár az éhség, vagy a közösségi fennmaradás magjából kiinduló indulat is befolyásolhatja. Pl.: Haka
De előtte maradjunk a jeleknél. Bizonyára emlékszel arra a mulatságos szitura, mikor a “rendőrakadémia” c. filmben az egyik balfék eldob egy labdát és abból mi lett. Pár évvel később Los-Angeles-ben egy afro amerikai elkövető megverése miatt tört ki a napokon keresztül tartó zavargássorozat, mely gyakorlatilag nem volt más mint egy ok; ok a fosztogatásra. De a Katrina után fellépő zavargások New Orleans-ban, mikor a rendőrök elbarrikádozták magukat az örsön, szintén jelzésértékű. Az utcai bandák megfékezése sokszor olyan helyzetekkel jár, amit az adrenalin a rendfenntartók részéről átlök a ló másik oldalára. Megtorlás lesz belőle és ez odáig vezet, hogy a felháborodott társak, elv, faj, hit …szimpatizáns társak az addigi elnyomottnak vélt életük szelepét látják benne és ugyan nem ilyen tudatosan, de egymást felhergelve próbálnak revansot venni az életüket ugyan kordában tartó, de a közösségi lét szempontjából szükséges rendfenntartói szerveken. Ebből egyenesen származik az, hogy az aktuális helyen feltüzelt személyeket kezelni nem tudó rendőrök visszavonulnak, amíg meg nem érkezik az erősítés és a fosztogatók ezután Istent és embert nem ismervén használják ki a lehetőséget dühük kiélésére és javak összegyűjtésére.
Milyen jelei vannak? Szélsőséges indulatokat kiváltó vallási, politikai ünnepek előtt, mikor ugyan nem csak az előző évek tapasztalatából lehet kalkulálni, érdemes egy olyan intézkedési tervet kialakítani a rendfenntartó hatóságoknak mely kellően preventive. A közvetlen lakosság részéről ezek a max néhány napig pörgő események akár a helyben is átvészelhetők. A legalapvetőbb, józa paraszti eszet igénylő szabályok betartásával minimalizálhatjuk a károkat és a kellemetlenségeket.
Egy belvárosi közegben, a feltételezett gyülekezési hely/ rendbontó közeg közelében ha a leengedik a redőnyöket, dobható, gyúlékony anyagokat a ott lakók maguk elviszik, az autóikat erre az időszakra egy biztoságosabb helyen hagyják, már olyan előkészület, ami egy a néhány éve renbszeresen előforduló lokális társadalmi összeomlások járulékos kárait amik persze személyre szólóak, jelentősen csökkenthetik. Arra gondolván, hogy egy zavargás kicsit jobban elhúzódik és az átlag polgárok élelem beszerzése akadályokba ütközik, én úgy gondolom, hogy ez maximum kényelmi problémát és nem valós élelmezési problémát jelenthet.
Egyhetes intervallumban gondolkodva és úgy, hogy az infrastruktúra fő részei: áram, víz, gáz, szennyvízelvezetés nem sérülnek, egy átlag háztartásnak az élelmiszertartaléka elvben elegendő lehet. Ilyenkor a fagyasztóban lévő, amúgy tartogatott élelmiszerek, tésztamaradékok, lisztek, rizs… Kellő átgondolással beosztva elegendők lehetnek. Abból indultunk ugye ki, hogy egy hét…
No de ki tudja hétfőn, mikor leszakad az ég és áll a bál, hogy egy hét múlva visszaáll minden a régi kerékvágásba. No, ez az. Amit a kalkulátorok nem vesznek figyelembe, hogy egy rendes családfenntartó már szerdán azon kezd agyalni, hogy már csak 4 napra elegendő az élelmiszere… ez nem csak olyan helyeken lehet realitás, mint pl. Corvin-köz és környéke… Egy fosztogatási hullám után sok élelmiszert az ember nem talál, így az ami ott lokálisan gond, az élelemszerzés szempontjábol egy sokkal szélesebb területet érinthet.
Mi történik ekkor? A médiákból korántsem biztos , hogy korrekt tájékoztatást kapnak, ami lehet politikai okból, vagy nem akarnak tájékoztatásul szolgálni a terroristáknak, mint pl. a Müncheni merénylet idején, mikor az elkövetők gondosan fel tudtak készülni a GSG 9-re.
Egy családfő azért, hogy a gyerekeinek enni tudjon adni, könnyen belemehet olyan helyzetbe, ami a testi épségét veszélyezteti.
Segélyszállítmányok meg... Nem olyan régen volt egy társadalmi összeomlás kapcsán összehozott gyakorlat. A szakszolgálatok mellett a nagyobb multik szakemberei is képviseltették magukat. A sok egyéb mellett a lokális társadalmi összeomlás is téma volt és azon belül a cselekményeket terrorcselekményként kezelték. Mert az az, mikor egy népcsoport, vagy politikai szerveződés egy adott területen átveszi erőszakkal az ellenőrzést, felborítja a közrendet és a lakosságot, üzleteket fosztogatja.
Mit tudnak ilyenkor csinálni? Jelenleg van kb. 38000 rendőr az országban és katonaság kb. 30.000 fő. Ezek bruttó számok és itt most a valamire használható erőkre értem a nettót. Jucika törzszászlós is beletartozik ebbe a számba, akinek akkora a valaga, hogy simán kitakar egy rendes irodai széket és csak úgy van valami bürokratikus pozicióban, mert az ismerős ismerőse… na ezt ismerjük… Továbbá az egy igen komoly biztonsági kockázatot ereményezne a probléma mentes területeken, ha onnan teljesen átcsoportosítanák az erőket. Gyakorlatilag a rendőri ezred kb. 3000 fővel és néhány százfős megyei központok mobilizálhatók viszonylag “gyorsan”. A TEK a politikai elit fejeit védei ilyenkor egy vészeseti terv mentén.
Ezeknek sem a létszáma sem a felszereltsége, sem a logisztikája nem alkalmas az azonnali és szükséges reagálásra. Mit gondolsz, mennyi idő alatt tudna felállni tokkal vonóval a teljes gépezet, ha most a Viharsarokban elindulna egy cigánylázadás több ezer fővel? Nos mivel egy olyan idétlen törvénykezésünk van, hogy a betörőnek, erőszakos cselekményt kezdeményezőnek komoly jogai vannak, csak arányos mértékű lehet az elhárítás, nem lehet radikálisan megoldani azt ami máshogy gyorsan nem lenne megoldható. Hatalmas túlerő, hatalmas készlet, járművek, logisztika, szállás stb.stb. szükséges.
No, akkor most esel le a székedről: mindez a jelen csodálatos bürokratikus rendszerünk áldott szakembereinek köszönhetően egy hét. Olyan összevonásokra van szükség, amire még elvi szinten sincsenek a rendfenntartó szerveink felkészülve. Nincs elegendő mentőautó… egy gátszakadást, egy természeti katasztrófát sem tudunk kezelni, nem hogy az őrjöngő hordákat, melyek egy része akár szervezett is lehet. Ez alatt a hét alatt persze megpróbálnak buszokkal, meg teherautókkal helyszínre vezényelni csapatokat, de ez egy úttorlasszal, tönkretett úttal (traktor és eke, vagy dozer és mélylazító.) lassítható.
Továbbá nem tudják összehangolni egymás munkáját. Ezek a képzések laborhelyzetekre épülnek, amik feltételeznek eszköz, jármű, emberanyag, teljes logisztikai hátteret. A szürke realitás viszont nem más:
Baj van, mennek a telefonok, a media hamarabb van a helyszínen Budapestről, mint a helyi KMB-s, mert éppen szabin van, és az jár, így a szomszéd faluból kell ellátni az Ő feladatát is. Ott meg annyira le vannak terhelve a saját nyavajájukkal, hogy esély sincs... nem, hogy ember a megoldásra. Az újságírók már forgatnak, mikor a megyén riasztják azt az állományt, amit talán be lehet vetni. Tellik az idő, rabolják a boltokat, ölik az emberket és rendfenntartó sehol.
Majd nagynehezen elkezdenek befutni az első egységek melyek sem létszámilag, sem felszerelésileg nem képesek még reaktívan sem megoldani a helyzetet. Persze elképzelhető, hogy csak kicsi a baj, de nem erre apelláltak. Erősítést kérnek és a riadólánc ismét beindul, próbálják a távolabbi helyekről az emberanyagot centralizálni a problémás területekre. A rendfenntartónak nincs meg a rendes pihenési lehetősége, a rendbontó meg saját terepen mozog.
Igen gyors tempóban kell utánuk küldeni az ellátmányt, tábori felszerelést meg mindent. Egy ellátónak a közeli bevásárlóközpontban kellene aláírási joggal azonnal élelmiszert beszerezni… majd az állam fizeti. No, ilyen nincs. Nyomorult zsarukat valahogy kijuttatják, és ekkor kezdik el utánuk küldeni az ellátmányt, ami az indulás pillanatában még csak korlátozottan van meg. Ne higyjük, hogy konzervkenyérrel és löncshússal sokáig, morálromlás nélkül harcképes az ember. Az előbbi meg nem is jellemző, löncshús persze van.
Víz, szociális igények, tiszta ruha, fertőzésmentes táborhely, nem latrina... Ezek az emberek nem mélységi felderítők. Mobil wc. Ahhoz, hogy jelenleg a terrorizmusba átcsapó társadalmi összeomlást kezelni tudja a mostani szervezet egy hét kell a felálláshoz. Ez agyrém. Ez olyannyira agyrém, hogy sok választása nincs az átlagbélának mint berendezkedni védelemre és olyan eszközöket, élelmiszerkészletet, ívóvizet tárolni, mely elegendő lehet… no de meddig?
No, ez volt két évvel ezelőttig, azóta igen sok víz lefolyt a Dunán. A létszám ugyan nem változott, viszont a rendfenntartáson belüli ellentén már-már kritikus szinten van. Ezt azt jelenti, hogy egy komoly társadalmi összeomlásban a rendelkezésre álló erők jelentős része fordulhat a számára elfogadhatatlan nézeteket erőltető rendszer/ kormány ellen.
Jelenleg meglévő védelmi terv nem az átlagemberre készült, hanem egy vezetői körre. De maradjunk magunknál, mert magunknak kell megoldani a lehetséges veszélyhelyzetet.
De még mielőtt nagyon elmennénk a meddig irányába, a teljes újrakezdésig, induljunk ki abból, ami az alap. Ez pedig nem más mint egy gondolkodás. Ez a gondolkodásmód az, ami valóban segíthet a kilátástalanságban, ez adhat reményt és többedmagával az ember így képes talán megoldani.
Akkor egy kicsit merüljünk alá egy gondolatmenetbe, hogy nem érjen meglepetés minket:
Jelen társadalmi szintünkön, hozzászokván a mindennapi életünket segítő technikai vívmányokhoz, kerülvén még a húsételeink elkészítésével velejáró szükséges életelvételt az erre a célra tartott állatoknál, a többség nem tudna boldogulni még egy olyan közegben sem, ami nem ellenséges, ahol az embertársaink a legnagyobb ellenségeink a csúcsragadozók közül. Nem tudunk boldogulni pénz, eszköz, telefon, jármű, nélkül. Az emberek javarésze eltéved az erdőben még a túristajelzések ellenére is.
A természetben való ételkészítés legjobb esetben is a bográcsozásra, sültszalonna készítésre korlátozódik, ill. az otthon csomagolt szendvics, vagy az útközben megvásárolt hamburger a menü. Szerintem nem sarkosítok akkor, ha azt állítom, hogy embertársaim javarésze rövid úton elpusztulna még a természeti szempontból aránylag élhető Magyarországon is. Csak a nyugodt társadalmi körülményeket véve alapul a civilizáció érintése nélkül néhány hét alatt éhenhalna, vagy ráfanyalodna az általa könnyen fellelhető szükségeledelekre, amiknek úgy a kalória értéke, mint az élvezeti értéke nem kielégítő.
Mindez lakott területen belül a folyamatos védelmi stresszel együtt egy igen komoly energiafelhasználást eredményez, melyet pótolni kell. Hogy, mit miből? Mi az ehető? Mi nem fertőz? Mert ilyenkor igen könnyen belecsúszhatunk olyan fertőzésbe, olyan betegégbe melyet a civilizált társadalom már évszazadokkal ezelőtt a múlt homályában hagyott. Hogy fog főzni, hogy ne vegye észre, ne érezze meg a szagát az ellen? Miként fog közlekedni, hogy oldja meg a széklet problémáját, mert ilyenkor nincs mivel lehúzni a wc-t… ezekre gondolni kell.
Az ember fizikailag néhány hét alatt annyira leépülhet, hogy egy megfázás, betegség akár végzetes is lehetne számára. Hansúlyozom, civilizációt nem érintve, csak a természetben. Márpedig, ha egy olyan helyzetet veszünk alapul, ahol járvány, ellenséges  embertársak tizedelik a populációt, a jelen tudású átlag ember vagy belehal egy betegségbe, vagy az embertársai ölik meg mert éhségében lakott területen próbál boldogulni, vagy éh/fagyhalált hal az erdőben.
Márpedig a többség a lakott területben látja a megoldást, vagy esze ágában sincs másban gondolkodni a szerettei miatt. Veszélyes, de megoldható… elvben. A vírusokkal egy ilyen közegben senki nem bír, de kellő szemléletváltással, kalakított renddel van remény. Én speciel elmennék, közvetlem családom bírná, de nyugdíjas édesanyám, a hugom beteges kisfia érzelmileg kötelez és ők igen nehezen bírnák… a halál velejárója ennek a világnak. Ezzel megbékélni nem lehet. Beletörődni talán, de nincs egy normális ember, aki mindezt kísérlet nélkül blazír képpel hagyná elmúlni.
Ahhoz, hogy valaki hatékonyan tudjon alkalmazkodni a megváltozott környezetéhez mindenképp szükséges egy szemléletbeli változás. Amennyiben el tudjuk fogadni, hogy ezek a vátozások rövidesen a mi életünket is meg fogják nehezíteni, már jó úton haladunk afelé, hogy legyen esélyünk a jövőben a boldogulásra. A hirtelen változások gyors és nagyon kiszámíthatatlan reakciókat váltanak ki.
Az, hogy az embert ezek a változások teljesen felkészülten érhetik, szerintem nem igaz. A többségünk nem élt még át olyan borzalmas helyzeteket, amik hatására a videofilmeken edződött idegrendszerünk ne omoljon össze. Mert a borzalmakat, gyilkosságot valamelyest megszokhatja ugyan az ember, vagy legalább is kezelni tudja, de a kilátástalanság fűszerével meghintett jövőkép, melyben csak a gyors vagy a lassú elmúlást látjuk, az összeroppanthatja a legerősebbet is. Nem fog mindent túlélő katonaként gondolkodni gyermekünk, a párunk, testvéreink, idősödő szüleink, nem fogják sztoikus nyugalommal kezelni azt, amire felkészülni teljesen nem lehet és, ha az Ő életüket látod elveszni Te is könnyen összeroppanhatsz annak ellenére, hogy egyedül boldogulnál.
Van-e megoldás?
Szerintem van, de nem egyénre lebontva. Könnyen elképzelhető, hogy az, aki azt hiszi, hogy kellően felkészült szintén ott lesz az első áldozatok között, mert szerencsétlen környeztben próbál boldogulni de egy járvány végez vele, mert a családjával nem tud olyan szeparált közeget kialakítani, hogy biztonságosan átvészelhessenek néhány hónapot. Az a gond ezzel a néhány hónappal, hogy nem tudjuk az elején, hogy valójában mennyi. Nem tudjuk vajon menjünk, maradjuk? Mi van az ország, világ másik felén.
Mekkora kiterjedése a problémának, van-e remény a megoldásra, jönnek innen, onnan a hírek, a radio működik, net már nincs, tv talán és az is dezinformál. Kiben, kinek higyjen ilyenkor az ember? A szemlélet és ezen helyzet megoldása a közösségben rejlik. A fosztogatók is többen vannak, a terroristák is szervezettek, de a szomszédok, barátok… közösségek is lehetnek azok. Persze önzetlen és hierarchikus rendszerben, mert ilyenkor a demokrácia halálos lehet.
A jövő elkezdődött, itt kopogtatnak az ajtón azok az információk, amikkel beláthatjuk az, hogy ez sokáig nem mehet tovább. Én, mint apa úgy gondolom, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy egy nagyon valószínű nehézségekkel teli jövőben  megvédjem a családomat és biztosítsam nekik a tőlem telhető legtöbbet és legjobbat.
A struccpolitika szerintem egy felelősen gondolkodó ember részéről elfogadhatatlan. Vajon beadatnánk  a családtagjainknak a védőoltásokat, ha nem lenne  kötelező? Beoltatnánk a kutyánkat veszettség ellen, ha nem lenne kötelező és nem félnénk attól, hogy átterjedhet a fertőzés? Megelőztetnek velünk egy rakat veszélyes helyzetet (pedig lehet, hogy soha nem szembesülnénk ezekkel a betegségekkel) azáltal, hogy kötelezővé tesznek olyan dolgokat, amik lehet, hogy egyénekre negatívan hatnak (pl. allergia a védőoltásokra), de a társadalom érdekét szolgálják. Egy lehetséges (valószínű) problémát nem fognak velünk megoldatni, nem fognak minket erre felkészíteni, mert ha elismerik, akkor idő előtt tör ki az, amire még titkolva lehetne készülni, raktározni stb.
Átlagbéláknak és a családjaiknak nincs arra lehetőségünk, hogy hegyek gyomrába vájt bunkerokban, mindenféle technikával és hatalmas élelmiszer tartalékkal, gyógyszerekkel átvészeljük a kezdeti igazán nehéz időket. Saját közegben kell első körben megteremteni a védett, védhető és hosszabb távon élhető közeget. Vajon lehet erre tudatosan készülni? Lehet! Elég lesz ez a készülés? Erre nem lehet válaszolni, csak meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy elegendő legyen.
Miután felismertük a jelentősségét annak, hogy igen is képeznünk kell saját magunkat ahhoz, hogy boldogulhassunk rádöbbenünk arra, hogy mennyire nem értünk egy halom pofon egyszerű dolghoz. Az életünk múlhat a mobilitásunkon, a gyors reakción és ez mindenféle kacattal nem lehetséges. Az embernek meg kell tanulnia eszközt készíteni, problémát megoldani. Agyon szakbarbárosodott világunkban már egyre kevesebben főznek lekvárt, ismerik a gyógynövényeket, tudnak kötelet fonni, állatot feldolgozni, a természetben ételtkészíteni az ott található hozzávalókból stb.
Az én véleményem az, hogy csak közösségi szinten lehetséges a boldogulás és ennek a közösségnek szigorú szabályok szerint kell működniük és vannak olyan alapvető praktikák, melyeket muszáj elsajátítani még időben ahhoz, hogy az ember képes legyen adott helyzetben gyorsan reagálni, felismerni azt, hogy lépni kell..mert ha realizálódik az amiről itt most szó van, nem ér rá az ember mindent empírikus alpon felfedezni, kikísérletezni. Hatalmas előny jelenleg a net, közösségek, könyvek. Nyugodt készülési és tapasztalási lehetőség.
Nos! Miután kellően felkészült az ember mentálisan és kellően magáévá tette mindazt, hogy vagy készül, vagy a szerencsére és egyéb képzeletben manifesztálódó dologra bízza a jövőjét, át kell gondolja a lakóhelyét. A remény és a fohász nem mentette meg annak a több ezer, tízezer hittérítő életét sem, akik szerte a Földön bízván a gondviselésben, ellenséges embeberek közé merészledtek, így ezt szerintem érdemes reálisan átgondolni. Ez van, ezt kell szeretni, keveseknek adatik meg az luxus, hogy pánikszobát létesítsenek a lakásukban, vagy esetleg egy teljes bunkert építtetsenek.
Amit igen eltolnak ezek az emberek az az, hogy ha nem kellő diszkrécióval csinálják mindezt, akkor ennek abban az időben hire megy és ezek a helyek, mint valami összeomlás utáni fridzsiderek lesznek egyesek szemében és kellő eszközökkel felszerelkezve lesznek olyan csoportok melyek erre szakosodnak. Ilyen pl. Tom Cruise elhíresült bunkere, de bizonyára többet is találnék a neten. Ezek a bunkerek kizárólag csak olyan területeken tudnak majd fennmaradni, melyek az időjárás, domdorzat egyéb megközelítést gátló okokból elszigeteltek maradhatnak.
Egyéb bunkikat előbb vagy utóbb felnyitják, mint egy konzervdobozt és az ottlakókat rabszolgasorba vetik, javaikat elveszik… estleg mindenkit elpusztítanak. Ezalól persze az extreme helyen létesítettek kivételek lehetnek. Nem minden a csodabunker, a diszkréció, az elkerülés, az inlogikus tervezés (most még az) és a tudatos back-up egy átlagbéla számára sokkal fontosabb.
Egy átlag lakóház persze nem egy erőd. Egy belvárosi lakás, egy panellakás szintén nem az. Ezeknek a lakhelyeknek sokszor még a falai sem nyújtanak kellő védelmet sem a behatoló lövedékek, sem a zaj, fény ellen. Gondoljunk csak a könnyűszerkezetes házakra. Ez van. Nem tudja az átlag bepáncélozni a házat. Ebbez az esetben és ez az átlag realitás az elkerülés, szervezettség, diszkrét lét, a megelőzés a titka a helybenlétnek.
Amiben egy prokatív családfő gondolkodhat az az, hogy hogyan tudja a lakását teljesen elsötíteni úgy, hogy az kívülről ne elsötítettnek tűnjön, hanem lakatlannak. Miként tudja megoldani az ételkészítést úgy, hogy a ne lehessen látható, érezhető. Miként oldja meg a széklet és vizelet problémáját és mindezt hova fogja üríteni? Mit fognak inni, hogy fognak fűteni. Hogyan tudják megőrizni a testük, ruházatuk, környezetük tisztaságát? Hogyan tudnak kommunkálni az esetleges barátokkal, miként adnak egymásnak jelet. Hogy oldják meg a világítás problémáját.
Ahhoz, hogy egy ház belülről elsötétíthető legyen, elviekben mindenkinél van annyi szövet, hogy ez mozgathatóan kivitelezhető legyen. Amennyiben lehetséges érdemes bonthatóan felfalazni résesen a fény és a kiláthatóság miatt, vagy ugyan ezt megoldani deszkákkal, OSB lemezzel. Ez csak kreativitás kérdése, de ha nincs más, akkor az akkor már használhatatlan estélyi ruhák, öltönyök is tökéletesen megteszik, ha össze vannak fércelve. Javasolhatnám azt is, amit hajdanán az oroszok csináltak a laktanyáikban, lefesteni az ablakot. Igen ám, de ez látszik: jelzésértékű. Úgy kell megoldani, hogy kívülről a legrosszabb esetben egy mérsékelten védhetővé tett, de lakatlan lakásnak tűnjön.
Minden háznak van fő beláthatósági része, amit kiemelten kell kezelni úgy a kiszűrődő fény, mint a mozgás miatt. Elképzelhető, hogy a legapróbb mozgás kelti fel egy fosztogató gyanuját. Amit csak a szeme sarkából látott az ablakban. Ezeknek a területeknek a beláthatóságát amennyire lehet korlátozzuk, így ha egy díszfasoron keresztül kell átnéznie a befelé kémlelőnek, nem fogja olyan könnyen észrevenni a benti mozgást. Vagy akár a magasabb kerítésekre felfuttatott borostyán, vadszőlő,lila akác stb., mellé ültetett gyorsan nővő buxus..
Prevenció, prevenció… Mert bármilyen komoly dzsibidzsubis is az ottlakó apa, nem fogja sokáig húzni egy felfegyverzett horda ellen. Meg kell előzni mindenképp azt, hogy észrevegyék az embert, hogy ott él többedmagával. Ez az alapja annak, hogy hosszabb távon nyugodtan ottmaradhassanak.
Természetsen ehhez szervesen hozzátartozik az, hogy az épület mennyire stabil, hogy áll ellent az időjárás viszontagságainak, esetleg milyen tájolású. Milyen éghajlati területen van, vagy esetleg megváltozott-e annyira az éghajlat, ami befolyásolhatja az élhetőséget. Továbbá völgyben, vagy síkságon, domb- hegyen. Rendkívül fontos. Sokan nem gondolnak rá és már egy párszor ebben az irományban is említettem.
Ha nem tud hova elfolyni a széklet, akkor előbb, vagy utóbb valahol feljön a felszínre. Az esővíz több helyen belefolyik a szennyvízelvezető csatornákba. Én már láttam olyan Székelyudvarhelyen egy komolyabb eső alatt, hogy az út közepén valami buzgárként tört fel a víz a csatornanyílásból és jöt vele minden… Szó szerint minden. A jelen társadalmunk olyan helyre is építkezett ahonnan ezek a szennyeződések csak és kizárólag a technika segítségével távolíthatók el. A szennyvízátemelő szivattyúk nélkül a mélyebben fekvő területeken fel fog törni a fekália. Nem minden csatorna folyik olyan folyóba, ami elviszi a szennyt. A csatornázási művek derítő, tisztító telpeinek energia nélkül a kapacitása igen gyorsan végetér. Hatalmas fertőzési góc keletkezhet.
Ha nem tud hova elfolyni a széklet, akkor előbb, vagy utóbb valahol feljön a felszínre. Az esővíz több helyen belefolyik a szennyvízelvezető csatornákba. Én már láttam olyan Székelyudvarhelyen egy komolyabb eső alatt, hogy az út közepén valami buzgárként tört fel a víz a csatornanyílásból és jöt vele minden… Szó szerint minden. A jelen társadalmunk olyan helyre is építkezett ahonnan ezek a szennyeződések csak és kizárólag a technika segítségével távolíthatók el. A szennyvízátemelő szivattyúk nélkül a mélyebben fekvő területeken fel fog törni a fekália. Nem minden csatorna folyik olyan folyóba, ami elviszi a szennyt. A csatornázási művek derítő, tisztító telpeinek energia nélkül a kapacitása igen gyorsan végetér. Hatalmas fertőzési góc keletkezhet.
A meglévő, megmaradt lakosság használja ugyan a wc-ket, vizet a leöntéshez pl. esővízből gyűjt magának, de a mélyebben lévő pontoknál ez gyorsan fog jelentkezni egy komoly fertőzésveszéllyel együtt. Gondoljunk csak bele egy 10 emeletes házakból összerakott lakótelepbe. Mi rettenet mennyiség keletkezhet úgy a feltörő, mint az esetleges vízhiányból adódó helyben elhelyezett “aknákból”. Nagyon gyorsan elindulhat a migráció egy ilyen élhetetlen közegből. Ez a realitás, de mikor már odajutnak, hogy menni kell, már sokaknak nem lesz hova eljutniuk… biztonságban semmiképp.
Egy lakás, ház csapadékelvezetése szintén nagyon fontos lehet. A már említett szivattyú probléma, vagy egy komolyabb dugulás, melyet nincs aki megoldjon, máris olyan özönvízzel fenyegetheti a lakókat, ami szintén fertőzésveszéllyel és korlátozottan közeggel jár együtt. Napjaink hatalmas esőzései olyan helyzeteket teremtenek szerte a világon, amiket kizárólag csak a technikai fejlettségünknek köszönhetően tudunk általában reaktívan kezelni. Áram, üzemanyag nélkül nem működnek a szivattyúk és olyan területeken is elindulhat a szükséges vándorlás, ahol egy eldugott falusi közegnek köszönhetően mindaddig igen jól elvoltak.
A gátrendszereink és a rengeteg ártérbe épült lakóház igen jó példája Göd. Egy komolyabb vízállásnál buzgárok törnek fel a kertekben és a katasztófavédelem a tűzoltókkal karöltve eddig tudta kezelni. Vittek zsákokat a bajba jutottaknak, mert persze nem volt nekik. Vittek homokot is… ki fog vinni, mivel, ki segít? Mennyi ilyen hely van az országban, és ilyen helyeken mindez párosul az egyre növekvő szúnyoginváziókkal.
Egy ezen a téren prokatív gondolkodást elsajátító ember ezeken elgondolkodik. Mit tud tenni ha... Amennyiben semmit, mert belátja, hogy egy olyan közegben él a családjával, ami infrastruktúra nélkül rövidesen veszélyesé, élhetetlenné válik, akkor gondolkodni kell egy olyan szerveződésben, mely egy másik helyen valósulhat meg, egy barátnál, rokonnál. Érdemes ezt egyeztetni és közösen tovább gondolni. Vajon kinek van az ismeretségi körben olyan élőközege, ami több ember számára biztosítana kellő védelmet hajlandó is közösen gondolkodni, elismeri e, hogy neki is szüksége van társra, társakra?
A megközelíthetőség igen fontos, mivel egy ilyen helyzetben nem nagyon tudunk utazni, az átlagbélák meg sem fizikailag, sem mentálisan, sem eszközileg nincsenek felkészülve egy 100 km-es túrára, melyet a Föld csúcsragadozói nehezítenek.
Itthon vagyunk… vagy ott, ahol elvben egy olyan vedhető helyet remélünk, ahol úgy az embertársainktól, mint a természeti gondoktól  el tudjuk szeparálni magunkat. Van megoldás, van védelmi koncepció, vannak társak, rokonok, akikkel mindez kivitelezhető egy adott szinten. Olyan a közeg, ahol kellően elfolyik a csapadék, nem gyülemlik fel a szenny és van esély a fertőzések elkerülésére.
Mit fogunk inni? Itt most nem az alkoholtartalmú italokra gondolok, mert az nem létszükség, ámbár a pájinka Matula bácsi óta tudott, hogy “orvosság”. A szervezetünk többmint 70%-ka víz. Nincs mese, innunk kell. Kevés az annyira proktív ember, aki ezért kutat ásatna és ez a halmaz csökkenne, mert nem biztos, hogy ivóvíz minőség. Ámbár a boltban kapható szűrők már igen profin tisztítják a vizet és ezeket előre beszerezni nem egy rettenet nagy költség. 30.000-ért már igen jó 2000 liter víz tisztítására alkalmas mobilszűrőt lehet kapni, mely tisztítható. 8000 ft-ért kínait lehet rendelni webshopból és árához képest kielégítő minőségű. (megjegyzem, forralás nélkül se igyunk vizet ilyen helyzetben)
Amennyiben a saját vízvételi lehetőség nincs meg akkor a közeli folyóból, patakból, forrásból kell megoldani. Rendkívül veszélyes helyzet, mivel más is járhat arra ahol nekünk muszájból gyakran meg kell fordulnunk és úgy, mint az afrikai itatóknál a krokodilok, gyanítható, hogy ezek sem jóindulatúak. Nem engedheti meg senki magának azt a luxust, hogy ezzel ne foglalkozzon, mert nem egy pofozkodásba torkollhat, hanem az életét,-- vagy a személyét visszakövetve akár a teljes családjának, közösségnek az életét veszélyeztetheti.
Az esővíz nem tartalmazza mindazt az ásványi anyagokat, amely a sejtozmózis során ürül és pótlásra szorul. Ezek pótlás ugyan valamelyest lehetséges tablettákkal, levesporokkal, zöldségeket, gyümölcsöket, húsokat fözünk bele, de mégsem olyan, mint egy megyszokott pohár víz. Továbbá ez a víz/lé, főzet megromlik, megposhad.
A kellő tárolási lehetőség, ill. a környezet vízvételi lehetőségeire kialakított eljárások rendkívül fontosak. A víz szállítása szintén egy olyan pont, ami sebezhetővé teszi a beszerzőt, mert járműnek hangja van, látható, az állat is látható… meg amúgy élelem. A víz hatalmas kincs… ha kellő mennyiséget el tudunk raktározni, ha azt úgy tudjuk tárolni, hogy nem poshad meg, akkor egy olyan plusszt kapunk a túlélés oltárán, melyet okosan kihasználva van remény. Víz nélkül nincs remény… kevés vízzel az ember szervezetének a működése nem kielégítő, mint a motornak olajnélkül.
A poshadás gyakorlatilag nem más, mint a vízben lévő szerves anyagok reakcióba lépnek a levegő mikroorganizmusaival és elindul egy bomlási folyamat. Ennek gyorsasága függ a víz szennyzettségétől, a levegő pára/ sótartalmától (ez befolyásolja a mikroorganizmusok számát), a hőmérséklettől, napfénytől és az érintkezési felülettől.
Tehát, ha a friss vizet tiszta edényben, napfénytől, levegőtől elzártan, hűvös helyen tároljuk, akkor igen hosszú ideig, több hónapig eláll. Mindezt persze meghosszabbíthatjuk vízfertőtlenítőkkel, tartósítókkal (pl, neomagnol, katadyn), vagy egy kicsiny ecettel, melyet az elején belekeverünk. Az ezüstedényben tárolás egy igen hatékony megoldás, de kinek van otthon ekkora edénye, viszont a rézedény egy igen reálisan kivitelezhető tároló.
Ecetsav, citromsav, aszkorbinsav egyaránt alkalmazható, de egy pinduri hypo sem nagy gond, meg sem érzi az ember. Mi van akkor, ha mégis megposhad? Jó lesz mosni, mosogatni, tisztálkodni. Ha viszont annyira kevés a víz akkor le kell desztillálni és a steril vizet az említett módszerrel tárolni. Ekkor ugye nem azonnal fogyasztható vizünk van, de főzni lehet belőle, normolittal keverve fogyasztható. Mivel ezek már romlanak a benne lévő szerves anyagok miatt, csak kevés ideig tárolhatók.
Az a legjobb, ha van, de a tárolásra nagyon fel kell készülni. Ha elegendő az utánpótlás, akkor nincs gond a tárolással, ha nem elegendő, akkor ezt meg kell oldani. Alapvető, hogy az ember ha mástnem elvi szinten konyítson a desztilláláshoz. Amikor készerhelyzetben van, ha tudja elvben, gyakorlatban is össze fogja tudni kínlódni. Nem nagy dolog.
Miben találhatunk vizet, ha hirtelen tör rank a baj? Nos a lakásokban elég sok helyen van bojler. Ha látható, hogy baj van és nem tudtunk gyűjteni, akkor el kell zárni a főelzáró csapot, hogy ne tudjon visszafolyni. Mikor kinyitjuk a csapot az addig meglévő és a vizet helyben tartó vákum megszűnik és az alacsonyabban fekvő területek felő fog folyni. Tehát a bojler és a wc tartályok adnak még vészeseti víztalékot. Az utóbbi nem olyan sokat, kb. 15-20 litert, de ha nem schell szelepes a rendszer, akkor ez egy jelentős mennyiség lehet.

Az otthonod védelmi koncepciója - 2. rész


Mit együnk?
Most következzék a mit együnk és hogy készüljünk fel élellel, mert ha kellően el tudjuk kerülni a főleg első időkre jellemző kemény konfrontációs időszakot, akkor az esélyeinket ismét csak növelhetjük és már egy lőpcsőfokkal magasabb szinten, mint a vízzel. Egy összeomlás együtt jár azzal, hogy nincs áram. A fagyasztóláda rövidesen leolvad és a benne lévő tartalék vagy megromlik, vagy tartósítjuk.  Sütés, hervasztás, szárítás, füstölés, zsírban tartósítás, sózás, aszalás, savanyítás, befőttek, lekvárok… Rengeteg olyan praktika van a múlból felhozva és alkalmazható a erre a helyzetre, ami akár így, akár úgy de elvben lehetővé teszi a tartósítást.
Nem a kulináris élmény ilyenkor a cél, hanem a mérleg egyik serpenyőjében a kidobandó romlott alapanyag, amásikban a szervezetünk számára hasznosítható, de korlátozott élvezeti értékkel bíró élelmiszer van. Egyértelmű, hogy melyiket érdemes ilyenkor válsztani.
A raktározás, tárolás, spejzolás témában érdemes eljátszani egy gondolatmenettel. Persze lehet receptet, tanácsot adni arra, hogy ezt és ezt és ezt kell betárazni a pinyóba, de ez pénz, helyfüggő. Sokan csak akkor kapnak észbe, mikor megették az utolsó kenyércsücsköt.
Tehát egy kicsi gondolati játék, mely ugyan nem szerepjáték, de egy kicsit elindíthatja a vezérhangyát:
Mi az az 5 fő élelmiszer, amit akár több hónapon keresztül is megennél? (itt most nem a muszájra gondolok, mert ha nincs más, akkor 1-et eszik az ember, hogy ne haljon éhen) Élelmiszer, nem készétel. Nem csülköspacalra gondolok, hanem: csülökre, pacalra, zsírra, hagymára, szalonnára… érted!
Gondold át! Mert kóóbász nem mindenkinek adatik meg és amellé kell más is. Sokan szeretik a babot, de azért hoszzú távon azt minden nap… Ámbár éhen nem hal az igaz. Nagyon fontos a tárolhatóság és az elterthatóság. Mert hiába van rengeteg gabonája, de nem tudja kellően eltárolni, mert elvitte a szél a tároló tetejét. Vagy hiába van húsa mint az Út a vadonba c. film főszereplőjének, ha esélye nincs tudás nélkül tartósítani. No akkor tárazzunk:
Én az öt fő élelmiszert úgy állítanám össze, hogy figyelembe venném a szervezetünk működéséhez szükséges tápanyagszükségletet és az energiaszükségletet.
Hús… Hozzátenném: Sózva, füstölve, szárítva, konzerv. Mindenképpen szükség van a szervezetünk működéséhez, viszont ez beszerezhető. Pl. olyan barátom, aki egy vaddisznós kert mellett lakik (ez lehet átok is, mert ez egy sokak számára ismert élelemszerző hely lehet), de kutya, macska, csiga, giliszta stb. Én nem a húst tartom a legfontosabbnak, (kell és persze van is)  hanem azt, amiből az energiát nyeri a szervezetünk...
A gabonák, hüvelyesek adják a legjobban hasznosítható szénhidrátot, ami ugyan visszabomolván c6h12o6 lesz. Ezen gondolatmenet mentén a cukorhoz (szőlőcukorhoz) jutunk. Kell és mivel korlátlan ideig eláll érdemes tárolni, de ez nem lehet a fő energiaforrásunk, mert a hasnyálmirigyünket rövid úton kinyírnánk, viszont nagyon jó tartósításra. Tehát: Köles, árpa, búza… bab, felesborsó, lencse. Ezekből rengeteg ételt lehet csinálni, ha van valami húsféle.
Árban: köles jelenleg 120 ft/kg, a búza 52 itt a lakhelyemen. Persze a terményesnél, de tökéletes. Légszáraz közegben évtizedekig, jó esetben akár évezredekig is tárolható. Egy átlagbéla is meg tudja oldani a tárolást egy 120 literes műanyag hordóban, aminek van teteje… akár a szoba sarkában is elfér..idővel észre sem veszi az ember. Mivel műanyag, így a gáz sem megy ki belőle. Szódásszifonba beletölt az ember CO2 patronokat... persze víz nélkül. Egy csövet ledugunk a tartály aljára és gyakorlatilag bele kell fújni a co-t, ami nehezebb, mint a levegő, így ott marad. Ebben a közegben sem gomba, sem pocok nem nagyon aktív… sőt, élhetetlen számukra. Már csak rá kell tenni a fedőt, hogy ne menjen bele a pára és kész is van az eltárolt 120 liternyi pl. búzánk.
Tehát az én válaszom egyelőre a hús, köles (kásának), búza (kása és liszt), bab. És egy olyan gyümölcs, ami eláll, olcsó és van benne c vitamin. Alma. Itt most előhozakodhatnék olyan bushcraft praktikával, mely megoldja a C-vitamin hiányt is, de ez egy későbbi téma… mert van rá mód.
Érvényesül a fehérje komplettálás, tartós, változatos és vitamin is van benne. Persze a tészta is jó, én a durumbúzásat javaslom.
Mennyi pénzből tudnád megoldani félévre az élelmiszerkészletedet? Konkrét összeg, nem kell lebontva. 10E? 100E? 1.000E? Reálisan átgondolva csak egy számra vagyok kíváncsi… ezt gondold át.
Minimálisan számolva két mázsa búza 10400 ft jelenleg. Egy kg búza kásának megfőzve kb. 2,5- 3kg lesz. Kutya, macska, madár, csiga, stb meg kerül bele. Tehát ez 200 nap normál energiaszükséglete. Nem egy gourmand étel, de 331 kcal/ 10 dkg. Tehát 3310 k.kalória /kg. Lássuk be! Nem leszünk szép kövérek, de bőven elegendő. Tehát gondolkodjon el mindenki, hogy ekkora összeg befektetése a luxus, vagy az, hogy ezt a minimumot ne tegyük meg a családunkért, magunkért? Persze ezt lehet fokozni egyéb kajákkal és fokozom is.
Hogy tárolnád a vizet és egyszerre min. mennyit / fő?
Helyben maradáskor minden lehetőséget kihasználva, a legnagyobb mennyiséget tárolnám, pl.: kád, lavór, vödör… lehetőleg fedve, hogy ne szennyeződjön, és védve különböző nem kívánt állatok hozzáférésétől.
Csoportban a „biztonságos helyen” közösségileg megalkotott, és mindenki által hozzáférhető (látható, őrzött) helyet hoznánk létre, amiben minden tiszta vizet felfognék, tárolnék pl.: eső…
Nekem óriási szerencsém van, saját ásott kutam van amiben ivóvíz minőségű víz van általában 5-6 köbméter és utántöltődik. A tartalék helyen szintén van víz és csak olyan helyre mennék tovább, ahol ez megoldható. Ha nem lenne, és olyan helyen laknék, ahol nincs kert, akkor demizsonban, műanyag kannákban, lavórban, kádban tárolnám lefedve. Kertesben ásnék egy gödröt, kibélelném, és abba gyűjteném a vizet, idővel (táborozóhelyen) egy szükségciszternát készítenék, mely fedett és a környezetem vize ebbe folyna bele. Persze ez nem tökéletesen tiszta, de mosogatni, fürdeni tökéletes, a többit meg megszűrném, desztillálnám.
Mi az az élelmiszer szerinted, amire nagyon nagy szükséged lehet, de nem tudod beszerezni, előállítani egy összeomlott világban?
Nekem a só az. Nem tudom előállítani. Ízesít, tartósít. Korlátlan ideig eláll. Oké, a tengerparton megoldható, de egy átlag magyar közegben nem.
Hogy oldanád meg a keletkező szerves hulladék problémáját?
Higiéniás tényezőket, és a fertőzés veszélyt figyelembe véve határoznám meg a helyét (értsd: nem a víztartalék, és élelmiszerkamra közé tenném)
Ezeket idővel vagy tisztítani, vagy befedni kell. Utóbbi esetben, újak kialakítása szükséges.
Kertesben pottyantós klotyó, latrina. Emeletes környékéről meg el kell pucolni, mert rövidesen fertőzés fog elindulni. Amúgy a küblis megoldással el lehet távolítani a szart otthonról, de senki nem fogja sokat sétáltatni. Valszeg pár száz méter után kiöntenéd. A fertőzés miatt ez a távolság kevés és ráadásul a szomszéd előbb, vagy utóbb kiszúrja, hogy miként oldod meg és Ő is megjelenik a teleszart 5 literes befőttesüveggel. Menni kell, nincs mese. Hamu, klórmész valamelyest hatástalanítja, de én nem vacakolnék sokat.
Megoldás lehet még ötlet szinten az elégetés, de ez csak a háborús filmekben mutat jól, ahol annyi az üzemanyag, hogy nem gond. Itt gond lenne, mivel szaglik és füstöl.
Milyen alternatív energiaellátási lehetőségeid lesznek;
elektromosra gondolok?
Minden autóban, motorban van generátor. Ennek a meghajtása már csak egy műszaki kérdés, pl. szélkerék. Vannak olyan haztartási gép motorok, melyek alkalmasak áramtermelésre, pl. régebbi tipusú kávédaráló, csak a meghajtását kell kitalálni.  Bicikli dinamó. Napelem; nekem van, ceruzákat (elem) tölt. Van olyan inverter, ami a 12 voltos szivargyújtóból kijövő áramot, a normál 220 voltos szerkentyűk számára hasznosíthatóvá teszi. Kerti irányfények… ledes, stb.
Szerinted milyen világítási lehetőséged lesz az esemény után egy hónappal, ha nincs áram?
Gyertya szinte mindenhol van (nálunk a feleségem gyűjti is). Petróleumlámpa. 1 liter olaj most 600 ft. Anno anyámék tanyán ezzel világítottak. E mellett tanultak. Átlag egy hónapig volt elegendő 5 liter, persze ez télen nő, de nem úgy spóroltak, hogy nincs több beszerzési lehetőség. A lámpabél nagy kincs, ha vesztek p. lámpát vegyetek belet is. 100ft/5 db, ha lehet kapni (ritkán) Auchan-ban vettem. A napelemes töltőt esetemben nem kell magyarázni (említettem). A generátor meg tölt, egy jó aksi pár napig röhögve működtet utántöltés nélkül egy kicsi izzót.
Bushcraft praktikaként a foklával működő fákyla egy olyan lehetőség, melyhez csak fenyőerdő szökséges. Zárt térben ez büdös és kormol.
• Mikor kilépsz a lakásod ajtaján, meg tudod-e határozni eszköz nélkül 5 másodperc alatt, hogy merre van észak? (pl: IGEN, VAGY NEM) Nagyon fontos, ha menekülni kell és a fejedben lévő térkép alapján tájékozódsz.
Ismerd a telked, házad elhelyezkedését. Ismerd a háztömböd tájolását, ismerd a település tájolását. Olyan ez, mint a google earth-ben nézed a házadat és növeled a magasságot. Gyorsan kialakul a tájékozódási képesség, ha tisztában vagy a környezeted fő pontjainak az elhelyezkedésével. Gyakorold és menni fog!
• Képes vagy-e arra, hogy csak térképet használva lakott területen kívül megtegyél 20 km-t? Nem turista-ösvényen, tökön-babon át! (igen, vagy nem, nem a domborzati függőség érdekel)
Nos, erre én nem válaszolhatok, mert az állóképességgel párosuló normális lábbeli szükséglete egyénfüggő. Úgy ahogy a zoknik is. Persze ki erre, ki arra esküszik, de ami a lényeg igen fontos a tapasztaliti úton kipróbált cucc.
• Hogy főznél a lakhelyeden, ha nincs gáz és áram?
Kertesházban nem gond, könnyen csinálhat mindenki egy tűzteret. Belső tűzhely készítésének a sarkalatos pontja, a kémény. Akinek van kályhakandallója az igen nagy előnyben van, de én ennek ellenére készítenék egy komolyabb sparheltot.  Nem kell a víziüveges, samottos megoldásban gondolkodni. Egyszerű téglából is meg lehet csinálni.
Régebben, sárból, agyagból is készítettek tűzhelyt, kisebb köveket raktak bele. Hordó, melyen egy rácsozat adja felületet és ennek az akár panelban is használható változata a hobo kályha. Kicsi, nagy…igény szerint. Az erre rakott rácsra (minden sütőben van valamilyen) már rá lehet rakni anya féltve őrzött zepter fazekait. Van gyári változatban és készíthető akár egy nagyobb konzervdobozból, vagy evőszköz csepegtetőből.
Ezzel a gondolatmenettel elmentük az élelmiszerek irányából egy olyan praktikákkal teletűzdelt irányba, melyre a világháborúk alatt többen rájöttek, hasznosították. Ami gond egy összeomlásban, hogy nincsenek egyoldalon harcoló felek, akiknek a katonái fenntartanák valamelyest a rendet, nincs hátország, nincs utánpótlás, nincs termelés. Ember embernek a farkasa és a túlélés van.
Eszközök és azok használata egy olyan rész, mely több ember számára természetes, de a városiaknak inkább nem. Sőt! Sokaknak a legminimálisabb problémamegoldó eszközeik sincsenek meg a lakhelyükön, nem hogy kezelni tudják azokat. Nem tudják még csak elképzelni sem azt, hogy miként oldják meg a bojlerbefolyó oldalát, hogy kifollyon belőle 50-150 liter víz. Életmentő lehet ilyenkor egy svédfogó. Fogalmuk sincs hogyan beláthatóság ellen hogyan készítsenek olyan ruhákból összefércelt eszközt ami ezt megoldja. Egyáltalán nincs meg a problémamegoldó képesség. Persze szép lassan rájönne az ember egy lakatlan szigeti környezetben, de ha nem tud időben összerakni egy primitive desztillátort, vagy nem képes felismerni a fertőtlenítés jelentősségét, egyáltalán tüzet gyújtani, igen gyorsan le fog romlani úgy az Ő, mint a családja állapota. A jelenleg igen kényelmes ház, minden extrával egy olyan célponttá válik, melyről nem tudják, hogy bent mivel találkoznak.
A fosztogatók idővel úgy szereznek rutint a behatolás terén, mint a kommandósok. Annyi különbséggel, hogy az előbbieket védi a meglepetés előnye, a hatalmas túlerő, fegyverzet és nem kell törvénynek megfelelni. A fosztogatók a saját és társaik kárán tanulják meg kvázi harctéri stresszeken keresztül a behatolás, biztosítás, területfoglalások művészetét. Semmi esélye nincs átlagbéla brókernek, aki kellő mennyiséggű pénz birtokában olyan kastélyt épített, hogy csodájára járt a környék. Menni kell. Ilyen helyet még akkor sem tudna a közvetlen családjával megvédeni, ha fejlett lenne a problémamegoldó képessége.
Egy magánház védelmi koncepcióját ilyen esetre részben (nagyon részben) úgy kell kidolgozni, mint egy békeidőben meglévő védendő objektumét. Már persze alap átgondolás szintjén. Ahhoz, hogy ezt erre a világra is leképezhető legyen, van, amit egy normális VEK-ból ki kell venni, és van amit hozzá kell rendelni, hogy ne csak egy a mostanság oly divatos, csak a “laborközegben” működő semmirevaló koncepció legyen.
MIként is gondolkodjunk most előtte, hogy elviekben működjön az elképzelésünk utána? Hangsúlyozom, egy összeomlott világra, terrorista elemekkel megtűzdelt közegben gondolkodjunk. Nem egy professzionális objektumvédelmi koncepció megalkotása a cél, csak egy működőé. Az életünk, családtagjaink élete múlhat rajta. Az előbbiért fizetni kell és többször annyi sebből vérzik, hogy csak a szerencse és a szándék hiánya miatt nem történik baj.
Vágjuk le a világunkról a központi ellátórendszer elemeit és a teljes infrastruktúrát. Ez az alap, így indul. Nincs rendőrség, nincs orvos, nem tudunk élelmiszert vásárolni, csak korlátozottan megtermelni. Nincs áram, nincs közvilágítás, nincs víz és szennyvízelvezetés. Esélyünk nincs nagyobb távolságot megtenni járművel, mert az utakon törmelékek, lerobbant autók és veszély.
Miután ezt a gondolatmenetet magunkévá tettük, olyan helyre tévedünk, melyben a lakásunk nem több már csak, mint egy mesterséges odu, mely korántsem olyan erős mint egy barlang, viszont valamivel kényelmesebb.
Ezután még mindíg a külsőségekkel foglakozzunk. A környőkünkön lévő olyan komplexumokkal melyek védhetők, akár fegyvertárolóhelyek és komoly élelmiszertartalékok találhatók bennük. Ezeknek a helyeknek a szervezett belakása egy olyan mentalitáson alapuló közösséget termel ki, mely elvesz. Amíg van addig kisebb a gond, de ahogy fogy, egyre nagyobb és nagyobb területeket fognak bejárni az elvehető javakért. Vajon hosszú távon van egy kívülálló családnak egy ilyen közösség közvetlen közelében esélye az újrakezdésre? Beolvad… és ha nem? Túl nagy a kockázat.
Domborzat és a passzív, ebben az esetben is működő közműhálózat része, vízelvezető árkok, csatornák.
Azután, hogy ezt kellően átgondolva és kielemezve tisztában vagyunk azzal, hogy az összeomlott világban mire számíthatunk a közvetlen környezetünkben elvileg, mennyire befolyásolhatja a jövőnket a jelenlegi időjárás alapján kalkulálható, várható időjárás, kezdjünk el kalkulálni a közvetlen élőközegünk szomszédaival és itt most nem csak a kertszomszédra gondolok.
Falvakban, vagy olyan városrészeken ahol a családok perifériára szorult tagjai amúgy is összetartva követnek el bűncselekményeket, helyzeti előnyük van az összeszerveződés terén. Többen eddig is szervezett erőszakos bűncselekményeket követtek el és a közbiztonság összeomlása az összedolgozó családi, baráti bűnbandákat, helyi elnyomókká teheti. Mi a megoldás? Képzettségtől, társaktól, felszereltségtől, habitustól függő megelőzés. A brutális csak brutálisabb lesz. Egy primitive börtönlakó, mely egész életében csak elvett, csak másokból élt egy olyan veszélyt jelent melyet, ha tetszik, ha nem a családtagjaink és a saját védelmünk érdekében a lehető leghamarabb el kell pusztítani.
Minél brutálisabb, annál elrettentőbb a hasonszőrűek szemében. Ebben a világban nincs meg az a luxus, hogy jajj szegény, meg én nem vagyok rá képes. Akkor ne szenvedj, és ne hagyd, hogy a családod hamisan bízzon benned. Old meg magad a magad baját, vagy életképtelen vagy ebben a jövőben.
A brutális és/vagy könnyebben szerveződő közösségek olyan veszélyforrást jelenthetnek mellyel vagy preventive foglalkozunk, vagy máris a back-up helyben gondolkodhatunk. Egy vadász szomszéd, ha jószomszéd egy igen jó szerveződésben hasznos társ lehet, a katona, rendőr… akár vagyonőr. Ez a lépés, hogy átgondolja az ember, készít egy listát a környezetében élő emberekről és azok használhatóságát, veszélyességi kockázatát elemzi, igen közel vihet ahhoz, hogy szerveződjenek, vagy megelőzzenek.
Ismerjük a tágabb környezetünk adottságait, lehetőségeit. Ismerjük a lehetséges nagyobb szerveződési helyeket. Ismerjük azokat a főbb útvonalakat, amiket megfelelően erős járművekkel, ha akarják igen gyorsan meg is tisztíthatnak és ezáltal átjárhatók lehetnek. Ismerjük a közvetlen mikrokörnyezetünk adottságait, az elvben számunkra ismerős szerveződési lehetőségeket, a logikus lehetőségeket is. Elérkeztünk a közvetlen szomszédsághoz mely lehet áldás, vagy átok és kolonc.
Amennyiben a közelben vannak a rokonok akkor családi alapon a szerveződés kiszoríthatja a szomszédokkal való együttműködést, viszont vannak olyan szomszédségok melyek a másikat helyezik háttérbe. Én úgy gondolom az előbbi a gyakori. A baráti alapú szerveződésekkel az a gond, hogy ezeknek az embereknek is van általában családjuk. Kisebb, nagyobb. A családi kötelék és kötelezettség, a szeretet és a másik féltése nem biztos, hogy a békében barátként működő közösségeket a bajban is össze tudja hozni. Az Ő családjuk nem a te családod és az ottanikak véleménye, gondolkodása valamelyest érthetően, befolyásolhatja a döntéseiket.
Rettenet fontos az ivóvízellátás és az annak beszerzésével történő kalkulálás. Ez boríthatja a legoptimálisabb helyhez fűzött elképzeléseinket. Megközelíthetőségés az onnan eltávolodhatóság. Pl. Úgy érezzük, hogy az optimálisnak gondolt belvárosi lakásunkból menni kell. Mert valamit nem kalkuláltunk bele, pl. patkányok által terjesztett pestist. Vagy egy ismeretlen vírust. Gondoljunk csak bele mekkora távolságban van a legközelebbi olyan hely ahova mehetünk és akkor ott az indulás pillanatába fogalmunk sincs róla mi vár rank útközben, hogy tudunk haladni, mit kellene magunkal vinni és egyáltalán..érdemes-e oda menni?
A közeli tartalékhelyekben való gondolkodás amúgy egy olyan velejáróra ennek a koncepciónak, mely megnyugvást adhat, reményt, lehetőséget. Ezek rettenet fontosak és nem biztos, hogy nekünk, hanem inkább a családtagjainknak, melyek bíznak bennünk és a tervünkben. Ezen helyekre az eljutást, eszköz és praktika szükségletét a következő cikkben tárgyalnám.
No! Úgy gondolom, hogy ezek átgondolása után tisztában lehet egy józan gondokodású ember a helyi lehetőségeivel. Modellezd le példával, gondolkodj… mi van akkor ha…. Mit tennél ha, mit fognak Ők tenni ha.
Az, hogy kinek milyen fegyverei vannak, mikkel tudják megvédeni magukat, milyen mechanikus és nem feltűnő védelemmel látják el környezetüket egyén, hely, eszköz, kreativitás függő. Ahány ház annyi szokás. No azért a védelmi koncepciók nem lennének ilyen sokan, meg egyikből ágazik a másik, de így is nagyon sok ötlet, megvalósítható lehetőség adódhat. Más falun, más városban. Más a gazdag és más a szegényebb környéken.
A jelenleg kapható, felszereltethető mechanikai eszközök, ha van rá kerete az embernek akkor nagyon jól jöhetnek. Diszkréten. Ez nagyon fontos. Ha nem az akkor “van bent valami amit védenek” és megoldják. A hatalmas rácsozat kintre az ablakra figyelemfelkeltő. Mindez úgy elkészítve, hogy védjen, de ne legyen látható, hogy kombinálják fóliával, hogy az ember a közvetlen környezetét praktikákkal, tudással és ne technikával védje, az már szintén egy másik téma.
Mi van, ha nincs vége? Ha olyannyira omlott maga alá a társadalom, hogy fél év múlva sincs változás? Nincs hír, egyre kevesebb a remény? Hol érdemes újrakezdeni? Hogy lehet odáig eljutni? Hogy pótoljuk eszközeinket, milyen tudással tudjuk segíteni a jövőnket, miként kommunikáljunk… Miként alapítsunk egy olyan mikroközösséget, mely önellátó és fejlődésre képes? No, ez aztán tényleg a következő cikk témája less, ha lesz rá igény…

Felkészülés - gyakorlati tanácsok 3. rész


Baj van, útra kell kelni
Írta: Papica - Magyar Bushcraft Közösség (www.bushcraft.co.hu 
Baj van!
A rendszer, s így a teljes infrastruktúra összeomlott. Nincs gáz, áram, víz. Nem működik a telefon, az internet, nincs lehetőség kommunikálni a hatóságokkal. Nincs mentő, tűzoltó, postás. A rendőrség nem ura a helyzetnek, a katasztrófa védelem hozzánk még nem jutott el, s valószínűleg nem is fog. A katonaságnak nyoma sincs, pár – vélhetőleg szökött – katona jelent meg tegnap, de csak egyikük helybéli a többi mára már eltűnt. A benzinkúton nincs már se benzin, se gázolaj, s az emberek egymást ütik-vágják a maradék üzemanyag reményében. A helyi bolt teljesen kiürült, néhány hajfestéken kívül már mindent elvittek. Ki fizetve, ki fosztogatva. Teljes a káosz. Az elemes rádióban sugárzott adás napokkal van lemaradva az események mögött.
Nem működnek a szennyvízátemelők. A mélyebben fekvő részeken a hidrosztatikai nyomás tolja fel a szennyvizet. A fürdőszobában már elviselhetetlen a bűz… fertőzésveszély alakult ki. S óráról órára rosszabb a helyzet… folyik a szar a lakásba, lassan, feltartóztathatatlanul. Az utcán a tegnap még a helyzetről diskuráló szomszédok eltűntek, helyette elvétve lövések hallatszanak. Káosz mindenhol. Innen el kell menni, biztonságba kell helyezni a családod…
Baj van, útra kell kelni.
Egy ilyen világban nincs irgalom, nincs szánalom, nincs rend. A megmaradt rendfenntartók az aktuális elit védelmét látják el, melyek készletei kisebb kolóniák ellátására lesznek elegendőek. Akinek esze van, az menekül. Márpedig az elitnek pontos modelljei vannak és forgatókönyvek, megoldások azokra. Legalábbis ez lenne logikus. Helyek, élelmiszer, gyógyszerek, védelem. Kidolgozott élelmezési, közlekedési, védelmi, egészségügyi koncepciók.
Ezek a kisebb városállam jellegű kolóniák, hogy hol és miből alakulnak, nos, ne legyenek illúzióink. Vannak. A jövőben ezek lehetnek a legveszélyesebb helyek számunkra, az ott élő elit és kiszolgálói a legveszedelmesebb ellenfelek, akiket jobb elkerülni, mert a készleteik védelmének érdekében gondolkodás nélkül halomra lőnek minket. Szó nélkül, vagy esetleg egy rövid „fertőzöttek vagyunk” félmondattal segítve át minket a másvilágra. A jelenlegi helyzeti előnyükből adódóan olyan készletek birtokában lehetnek, melyek akár hosszú évekig biztosíthatják számukra a túlélést.
A szétesett fegyveres erőkből, a szervezett bűnözőkből verbuválódott fegyveres csoportok, avagy a fegyveres csürhék egy társadalmi összeomlásban valószínűleg centralizáltan egy-egy olyan terület köré fognak összpontosulni, mely készletekkel ellátott. Katonai lerakat, PV (Polgári Védelem) raktár, gyár, elosztó központok, bevásárló központok, lerohant menekült táborok. Ezeket a csoportokat és így a helyeket messze el kell kerülni. A férfiakat nagy valószínűséggel megölik, hacsak nem volt röviddel korábban nagyobb emberveszteséggel járó összetűzésük. Ez esetben a férfi a ranglétra legaljára kerülve a csoport tagjává válik, miközben feleségét a csoport megerőszakolja, esetleg utána meg is öli. A gyerekeket nem kímélik meg, ha nincs hasznuk belőlük. A lőszer takarékosság miatt ne reménykedjünk egy gyors tarkólövésben, nagyobb valószínűséggel halunk meg kés által. Hadd ne részletezzem. Kerüljük el ezt a veszélyt!
A fogyásban lévő élelmiszer és gyógyszer készletek, a vízhiány, a fertőzésveszély (szennyvíz!) és a fosztogatók miatti közvetlen életveszély ráveszi az embereket, hogy a periféria felé húzódjanak.
A jelenlegi lakóhelyeink, azok állapota, kialakítása stb. nem alkalmasak arra, hogy hosszú és akár középtávon védelmet nyújtsanak. A fosztogatók számára értékes préda és a védelmet előbb, mint utóbb biztosan áttörik. Ha ezt megvárjuk, meghalunk. Bármennyire is képzettek vagyunk, egy átlagos lakóházban nem tudunk ellenállni a fertőzésnek, vírusoknak, ahogy a fosztogatóknak sem. Hiába tudnánk – esetleg – kellő komfortot biztosítani a családunknak, az másnak is kellene!
Kevés az a szerencsés, aki olyan helyen és házban lakik jelenleg, és már most is úgy gondolkodik és él, hogy egy ilyen vészhelyzetben be tudja rendezni és biztonsággal élni a saját kis mikrovilágát. Egy alföldi tanya vagy egy hegyvidéki modern ház csak korlátozottan alkalmas…
A megoldás az elkerülés. Bármennyire nem akarjuk, el kell hagynunk az addigi élőhelyünket*. De vajon hová menjünk?
(*A mentális /=fejben történő/ felkészülésnek erre kell koncentrálnia: az addig megszokott életvitel, családi ház stb. teljes „megsemmisülésére”. Ha erre nem készül fel az ember, nagyon súlyos pszichés stressz éri, ami vészesen legyengítheti. Röviden… belebetegedhetsz, hogy minden megváltozott és üres tekintettel magad elé bambulva várod, a fotelből bámulva az üres tévéképernyőt, a fosztogatót, aki jó esetben fejbe ver egy fejszével, rossz esetben átvágja a torkod.)
Hová menjünk?
Ez az iromány elsősorban a városok Átlag Béla lakóiról, illetve lakóinak szól, nem a vidéki gazdáknak, még kevésbé a képzett szakembereknek. Az első két rész óta csak rosszabbodott a helyzet, mind a hazai, mind a nemzetközi. A felkészülés már félig nyilvános stádiumba érkezett. Katasztrófavédelmi összeírás és gyakorlat, fegyveres kiképzés a tűzoltóknak, Svájcban az atombunkerek (270.000 darab!) ellenőrzése… hosszasan lehetne sorolni az intő jeleket. A proaktív emberek egyre jobban félnek, illetve aggódnak a jövő miatt, és joggal. Persze, akik homokba dugják a fejüket és élvezik a jelen mesterségesen fenntartott cirkuszát és bábeli zűrzavarát, azok ebből semmit sem éreznek vagy érzékelnek.
A „lelkes” amatőrök – mert hála Istennek még mindig azok vagyunk! – filmekből, könyvekből, fórumokról próbálnak ötleteket meríteni és azokat a gyakorlatban is kipróbálni a jövőbeli boldogulásuk érdekében. (Hangsúlyozom: nem válhat ez mániává, egészséges mederben kell a felkészülést tartani! Ha tévednék… legalább hasznos tudásra tettem szert és sokat voltam a természetben alapon!) De amiről nem szólnak ezek az irományok és filmek, az egy olyan vészeseti terv készítése, amit akárbárki meg tud magának csinálni.
Volt idő, amikor nem értettem, hogy az egyszerű, ezen a téren valódi értékkel bíró tartalmat és tudást miért nem adják át, akár már iskolás korban. Voltak már háborúk, vannak is szerte a világban, s minden jel szerint baj közeleg, szóval szükség lehetne (és valószínűleg lesz is) erre a tudásra. De nem.  Nem adják át ezt a tudást. Egy magas beosztású, szakszolgálatos ismerősömmel folytatott beszélgetés mutatott rá arra, ami mindvégig ott volt az orrom előtt. Egy kisebb csoportnak tartottam képzéseket, saját pedagógiai vonal mentén. Nem a fizikai kipurcanás volt a fő téma, hanem a boldogulás és annak megtervezése. Akár hosszú távon is. A beszélgetés közben fölvetődött ennek a jelen világunkban nem hogy nem hasznos, hanem kifejezetten káros volta: „megtanítod őket eltűnni!
Ott, akkor ráébredtem arra, hogy ami nekem néhány éve készségszintű tudás, amit átadni próbálok olyan embereknek, akik tartanak attól, hogy a jelenleg még meglévő „szappanbuborék” rövidesen kipukkan, szóval ez a tudás veszélyes. Veszélyes a jelenlegi rendfenntartásra, bűnüldözésre. Nem azon a szinten, hogy emberek megtanulnak tájékozódni, tüzet gyújtani esetlen vizet szűrni. NEM! Ami veszélyes az a tervszerű gondolkodás és az előkészület. Ebben persze benne vannak gyakorlati készségek is, amiket jelenleg pénzért cserébe (erre szakosodott közösségeknél) bárki elsajátíthat.
Miért is írom ezt ebben a megvilágításban? Mert egy rendfenntartói szinten meglévő, véleményem szerint a mostani témával parallel és önző gondolkodás az, ami nem teszi lehetővé akár mindenki számára annak a gondolkodásnak az elsajátítását, amely segíthet egy valóban reménytelen helyzetet megoldani, amiben jelenleg a lakosság java a rendfenntartásra /Katasztrófa Védelemre/ lenne ráutalva. Az már lényegtelen jelenleg, hogy ebben a pillanatban ők maguk és a családjaik sincsenek valódi biztonságban. A jelenlegi koncepciók, ha vannak, az egyént nem veszik figyelembe… nem tudok róla. Sőt! Kifejezetten azt a gondolkodást helyezik előtérbe, hogy tömbként tekintenek a lakosságra. Ez az egyik oldalról persze érthető, az ő oldalukról, de egy realizálódott veszélyhelyzetben közel sem biztos, hogy az általuk kidolgozott vészeseti koncepció megállja a helyét mindenki számára. Hiába jelennek meg a szomorú hírek a nemzetközi médiában ezután/ eközben, hiába hivatkoznak vis major helyzetre.
Vastagon le fogod szarni a parkettás, pizsamás szakember beszédét a TV-ben, amikor a töketlen intézkedést, elégtelen ellátást, a fosztogatásokat, gyilkosságokat a következővel fogja elkendőzni: vis maior* helyzet van.
*vis maior: olyan alapvetően természeti erők által okozott esemény, amelynek bekövetkezése egyrészt nem előre kiszámítható, másrészt emberi beavatkozással nem elhárítható.
Én úgy gondolom, ahogy a családunk jövőjét egy adott infrastruktúrával fenntartott civilizációs közegben megtervezzük (már aki), de nem tart sokból mindezt a központi ellátó elem nélkül is átgondolni. Az előző irományom (1. és 2. részek) erre vezeti rá az embert és az adott élőközegének a védelmére, ellátására és infrastruktúra nélküli használatára. Utaltam arra, hogy a pl. lakótelepeken élő embereknek rövidesen el kell hagyniuk az életterüket. Áll ez azokra is, akik ugyan kertes házban laknak, de a házban nincs alternatív fűtés, csak vezetékes víz van, nem védhető és nincs tartalék élelmiszer. Vagy csak úgy egyszerűen a felelősen gondolkodó emberekre, akik többre tartják maguk és családjuk életét egy tömbösített intézkedéseknél és hivatkozásoknál.
Az összes katasztrófafilmben, ahol az urbánus (=városi) környezet élhetetlenné válik, egy igen sarkalatos pont a menekülés, elvándorlás máshova. Fontos, hogy legyen hova, mert az reményt, lehetőséget ad egy reménytelen helyzetben. Egy VK (=vészeseti terv) elkészítése elvi szinten nem nagy dolog. Egyszerű elméleti tudásanyag elsajátításával, ami leginkább egy gondolkodásmód, bárki képes lehet összerakni a gerincét és ezzel már tett valamit. Amitől mindez egyedivé válik és professzionálissá az már persze gyakorlati tudást és tereptapasztalatot is igényel. Ez lesz az izomzat a vázon, ami lehet egy satnya, életre éppen, hogy alkalmas, lehet egy átlagos, ami talán elegendő a családtagok boldogulására is és lehet olyan teherbíró és alkalmazkodásra képes szervezet, amely az előre nem kalkulált helyzetek megoldására is képes lehet… mindez persze elvben.
Megpróbálom közérthetően szétszecskázva megfogalmazni a gondolataimat. Lesznek olyan gondolatok, utalások, kunsztok, amikre hivatkozok. Ezeket nem fejtem ki egyenként, nem részletezem. Vannak túlélős könyvek, amiket felütve el lehet olvasni. Nem a plagizálás és a száraz idézet a célom. Az csak a csontváz. A csontváz izomzat nélkül nem működik, az izomzat pedig irányítás nélkül nem működik rendszerben.
Amit megpróbálok leírni az a egyedi rendszer elkészítésének a receptje.
Már akkor tettetek valamit, ha van térképetek. Nem csak sima autós, hanem turista, vagy akár UTM. Jelenleg meg lehet vásárolni, le lehet tölteni szinte mindent a netről. Hiába tudod hova akarsz eljutni, hiába vagy tisztában most azzal az útvonallal, amit meg akarsz tenni, ha egy vészhelyzetben esélyed sincs a jól ismert helyeken közlekedni. Nincs jelzőlámpa, az utak bedugulva, fosztogatók, katonák… lényeg: nem tudsz arra menni biztonságosan, amit ismersz. Baromira egyszerűen le tudjátok ezt modellezni magatok is. Keress egy térképet a közvetlen élőközegetekről (most mindegy, hogy elektronikus, vagy papír). Nézd meg azt az útvonalat, amin meg szoktad közelíteni a szomszéd települést. Most azt felejtsd el és keress alternatív útvonalat. Olyat keress, ami nem dugul be, a megállított, lerobbanó autók nem torlaszolják el.
Máris rá fogsz döbbenni arra, hogy a közvetlen környezetednek is csak egy igen kicsiny, napi szinten használt útvonalait ismered. Kivételek persze a környéken túrázók, vadászók, gazdák… de nem mindenki ilyen. Nagyon jó a GPS, ha rendelkezel a töltési lehetőséggel. Én azt tartom biztonságosnak és átláthatónak, ha van térkép is. Továbbá az olcsóbb, bárki számára elérhető dolog. Tehát van térképed, amit meg kell tanulni használni. Nem én foglak megtanítani ebben az írásban, ez a Te feladatod, ha akarod, akkor minden lehetőség adott számodra jelenleg! Tanfolyam, internet, nyugodt gyakorlás… minden. Nem egy nagydolog, könnyen elsajátítható tudás és való életben sokkal többen hasznosítanák, mint az integrálást mégsem tananyag.
Tételezzük föl, hogy képes vagy iránytű és térkép segítségével egy folyamatos és biztonságos közlekedésre (no meg persze GPS-el). Elvben képes vagy eljutni A-ból, B-be úgy, hogy nincs szükséged utakra, járművekre. No, ekkor következik az, hogy hova a túróba menj! Mert hiába van egy nyaralód a Mátrában, ha Te Keszthelyen laksz és gyalog, családdal esélyed sincs arra, hogy ezt egy reális időn belül megtedd, az egyéb később említendő problémákról nem is beszélve! Ülj le a gép elé, a térkép elé és tervezz! Ha már tudsz térképet olvasni és képes vagy az abban lévő információk helyes értelmezésére, akkor meg tudod tervezni, merre menjetek és ezt a terepen, ha módosítani kell, akkor meg tudod változtatni.
Persze most joggal jöhet egy olyan fölvetés, hogy mindez gyakorlati tapasztalat nélkül hogyan… Nos aki megtanul térképet olvasni, megtanulja kezelni rendesen a GPS-ét, az gyaníthatóan megnézi közelebbről is a dudvát. Tisztában lesz a szintvonalak jelentőségével, a vizek jelölésével, merre folynak, mik a jelleghatárok stb. Tudod, hogy hova akarsz eljutni, mert az a hely számodra reményt, lehetőséget ad. A jelen helyzeted és e között a  hely között lévő távolságot a leendő kicsiny menekülő csoport terhelhetőségével egyenes arányban oszd föl több részre. Megjegyezném: a csoport terhelhetősége nem csak a fizikai állapottól függ!
Szerinted ki megy messzebbre egyhuzamban januárban?  Egy belvárosi konditeremben edződött igen jó fizikumú fiatal csaj, akinek nincs túratapasztalata, vagy az ezt a hobbyt magának megengedni nem tudó középkorú családanya, aki az alacsony jövedelmük miatt a hétvégi természetbeli kirándulást választja (családjának és magának) programként?  A válasz egyértelmű, de nem a fizikum, hanem ruházat, cipő/bakancs megléte és a némi gyakorlati tapasztalat miatt!
Azt neked kell tudnod, hogy mennyire terhelhetők azok akikkel menekülni szeretnél. Ennek tudatában tudod az útvonalat a térképre leképezni. Egy ilyen vészhelyzetben könnyen elképzelhető, hogy a két pont között a legrövidebb út a görbe lesz. Mindez azért, mert az egyenest más is használhatja, nincs fedezék, nem lehet biztonságos pihenő helyet kialakítani, nincs víz utánpótlás stb. A tervezett útvonal nem csak egy a legrövidebb és szerinted jó út. A tervezett útvonal legalább egyszer bejárt és megtapasztalt. Tudni fogod, hogy egy emelkedő után kell-e pihenőt tartani, merre találsz valóban vizet, merre lesz lehetőségetek biztonságban pihenni.
Az útvonal precíz megtervezése nagyon fontos és az is, ha jelentősebb távolságot tervezel, kalkuláld bele a fent leírtakat, továbbá azt is: mit fogtok enni, miként lesz energiátok az úton, mit csinálsz akkor, ha az időjárás nem kegyes hozzátok?  Egy átlag túrázó leginkább jó időben túrázik. Egy veszélyhelyzet erre nincs tekintettel sőt!
Hm, mit fogtok enni és inni?! Az egy dolog, hogy Te mit fogsz enni/inni… no és a családod? A gyermeked, feleséged, szüleid?! Persze sok mindent kibír az ember és kényszerhelyzetben szenved, tűr, a szervezete meg a terheléssel egyenes arányú tempóban kezdi lebontani a zsírt és az izomzatot is. Ezt tudjuk és azt is igen gyorsan leguglizhatjuk, hogy a szervezetünk egy ilyen jellegű folyamatos terhelésnél mennyi energiát használ fel és alap esetben mennyi kalóriára van szükségünk. Igen gyorsan nyilvánvalóvá válhat mindenki számára, hogy egy vándorlási helyzetben leginkább lassú és gyors felszívódású szénhidrátokra (cukrokra) van szükség. Persze a 10 esszenciális aminosav sem hiányozhat, de az előbbi egy ilyen igénybevételnél fontosabb. No de mennyi és azt hogyan viszi magával az ember és miként készíti el?
A mennyit gyorsan kiszámolhatja bárki magának internetes kalkulátorokkal. Van olyan kalkulátor, amely kiszámítja, hogy mennyi szénhidrátot, fehérjét stb.stb kell bevinni ahhoz, hogy az ember ne veszítsen testsúlyt. Egy ilyen igénybevétel mellett nekem kb. 4500kcal a napi energiaszükségletem. Az közel 1,3 kg főtt rizs… No de! Olyan magas a keményítő tartalma, hogy valóságban 10 deka rizsből csak 100kcal-t tud hasznosítani a szervezet. Az már 4,5 kiló fogyasztása/nap!!! Magad is láthatod, hogy az amúgy jelenleg olcsó és könnyen elkészíthető élelmiszert eheted, de messzire nagyon nem fog menni a család tőle. Nem az a célom, hogy konkrétan megmondjam: ezt és ezt vegyétek, mert ez jó. Sok lehetőség van, amit lehet kombinálni. Internet adott, így állítsd össze azt a vészeseti élelmiszer csomagot, ami számodra elfogadható élvezeti értékkel bír és ugyanakkor kellő tápanyag mennyiséget ad, nem csak salakanyagot!
Aki erre nem képes (vagy anyagilag megengedheti), az könnyedén vásárolhat magának vészeseti ételeket az ezzel foglalkozó cégektől. Nagyon fontos! Egy személy napi kalória szükséglete (vehetsz középszükségletet a csoport arányára) szorozva a létszámmal, szorozva a leendő útvonal idejével. Amint ez kész van, egy laikus gyaníthatóan nagyot fog nézni a szükséges mennyiségen és már el is érkeztél ahhoz, hogy mindezt miként fogja a csapat magával cipelni és mennyi vizet kell az emésztéshez, napi szervezeti szükséglet fedezéséhez magaddal vinni? Remélem, átmegy az a törekvés részemről, hogy nem a droid szintű túlélőkönyves javaslatot helyezem előtérbe, nem azt írom, hogy vegyél ezt és ezt és ennyit…. minden itt van az orrod előtt. Mindent meg lehet vásárolni, olcsón be lehet tárazni még banán chipset is. Arra szeretnélek rávezetni, hogy sajátíts el egy olyan gondolkodást, ami rém egyszerű és bárki számára elérhető. Ehhez nem kell Bear Grylls-nek lenni.
Én amúgy a hüvelyeseket javaslom és a zabot, árpát. Sokkal többet tud ezekből a szervezet hasznosítani mint az azonos mennyiségű rizsből és sok benne a lassú felszívódású szénhidrát, tehát nem csak a hasnyálmirigyünket kényszerítjük fokozott munkára, hanem hasznosítható „tüzelőt” is kapunk. Egy tábortűznél megrottyantott zabkása némi szárított hússal, billtong-al egy tápláló és olcsó vándorétel lehet. Persze az csak példa és még sorolhatnám, de a lényeg: találd ki a saját és a csoportod ízlése alapján, hogy mit lenne a legjobb fogyasztanotok és azt szerezd be.
A megteendő távolságról már írtam, arról is, hogy ezt fel kell osztanod annyi részre, amit napi szinten a csapatod képessége megenged. 20-30 km-es távon nincs nagy gond, de ha a családdal 100 km-t akarsz megtenni, akkor nagyon okosan kell kalkulálnod! Nem Kinizsi!!! Első két nap még megy a banda, de mivel nincsenek hozzászokva sem a távhoz, sem a vészhelyzetben szükséges rejtőzködéshez, védekezéshez, gyorsan fog fogyni az erő. Rendkívül fontos, hogy legalább az esti pihenőpontokon lehetőség legyen a körülményekhez képest nyugodt regenerálódásra! Amennyiben az életszerű tervezési stádiumban (tehát valóban bejárod a szakaszt) az optimális táborozóhelyeket felderítetted és a megteendő távolság indokolttá teszi, én javaslom az ún. feltöltő pontok létesítését. Nem kell málhás szamárként megszakadni a csomagok alatt az extrém környezetben és nem kell eret vágni magunkon, ha esetleg kényszerűségből kénytelenek vagyunk elhagyni a csomagunkat a teljes készlettel.
Nem kell komplett logisztikai bázisra gondolni, elegendő egy zárható kisebb műanyag hordóba bekészített pl. 2 kiló árpa, néhány konzerv, szárított, sózott, füstölt hús, némi édesség a moráljavítás érdekében stb., ami még terjedelemben és anyagilag belefér. Továbbá víz! Tökéletesen megteszi az olcsó palackozott ásványvíz. Légmentesen lezárva, a hűvös talajban a napfénytől védve nagyon sokáig iható marad. 
Az élelmiszerről nem kívánok többet írni. Aki jelenleg is a szendvicsekben látja egy ilyen „túra” élelmiszerszükségletét, azt nem akarom meggyőzni, aki meg belátta a sötét realitást, az szán rá egy kicsi időt, hogy megtervezze magának és utána olvasson azon vezérvonal mentén, amit javasoltam. A víz ugyan nagyobb szükség, mint az élelmiszer, de annyiban talán szerencsénk van, hogy ha nincs brutális aszály, akkor valóban lehet találni útközben és nem feltétlen fontos a teljes szükségletet magunkkal vinni. Szűrők, fertőtlenítők manapság könnyedén vásárolhatók. Van egy kínai katonai vízszűrő. Az aránylag kicsi mérete ellenére meglepően hatékony és 6000ft átszámítva. Ezen felül persze léteznek praktikák, technikák, amikkel a szennyezett vizet ihatóvá lehet tenni. Túlélőszűrők, desztillálás és só tablettázás stb., ez már a guglizható anyag része.
Forró időben ugyebár sokkal nagyobb a víz és só veszteségünk, mint hideg időben. Ezt a megnövekedett pótlási igényt persze bele kell kalkulálni a tervezés alatt. Csak javasolni tudom, ha már létesítünk feltöltő pontokat, akkor ott legyen vizünk is. Magyarországon a felszíni vizek nem ihatók. Hiába van mellettünk egy csatorna, olyan fertőzést kaphatunk, ami komoly hasmenéshez, legyengüléshez, kiszáradáshoz vezethet. Az említett vízszűrő 1 mikronig garantált… tehát több vírus még veszedelmes lehet a szervezetünkre, de azért annyira nem rossz a helyzet! Gondold át józan paraszti ésszel! Egy domb oldalából szivárog egy kicsi csermely és vajon biztonsággal, vírus nélkül iható az amúgy sáros víz megszűrve, vagy nem? Vagy iható-e tisztának látszó tavacska vize, amelynek a nádasában akár egy elpusztult kutya oszlik bele a vízbe (persze ezt nem látod). Ennyi… így gondolkodj! Amennyiben csak a bizonytalan felszíni vizet tudod megszűrni, akkor forrald fel. 20 perc forralás után tutira elpusztul minden vírus benne, ha nem tudtad rendesen megszűrni, ennyi forralás után akkor is iható… maximum némi homok lesz a szádban, növényi darab. No persze, ha van szuper vízszűrőd, esetleg fordított ozmózis elvén működő (x százezerért) akkor akár a tengervizet is nyugodtan ihatod.
Hol is tartunk?
Ismered a környezetedet. Ismered az alternatív útvonalakat. Tudsz térképen tájékozódni. Megtervezted az útvonaladat, amin eljuthattok egy biztonságosnak gondolt pontra. Tisztában vagy a veled tartók fizikai állapotával (felszerelésükkel), tudsz kalkulálni mekkora utat tudtok megtenni napi szinten jó és rossz esetben. Tudod, hol lehet táborozni. Ismered az útvonalon a vízvételi lehetőségeket és rendelkezésedre áll akár a zsákokban, akár a feltöltő pontokon elegendő kalória/ víz utánpótlás. Én hiszem azt, hogy ez eddig nem bonyolult és nem kell hozzá nyóóóc diploma.
Ilyen világban természetesen igen fontos a védekezés, mivel a rendfenntartásra nem lehet számítani. Az, hogy kinek milyen eszköz állhat rendelkezésére, egyénileg változhat. Ami mindenki számára jelenleg legálisan elérhető az a nyílpuska, íj, vadász csúzli (no meg persze a szúró, vágó eszközök). Egy normál maroklőfegyverrel sem fogsz pontosabban lőni, mint egy 150 fontos nyílpuskával…. sőt! Sokkal pontatlanabbul (nem vagyunk Simonyi Ottók) és hangosabban. Erről a témáról sok fórumon lehet polemizálni. A nindzsa eszközöktől a házilag készíthető csőpuskáig a habitusától függően mindenki megtalálja a számára jelenleg legfontosabbnak tartott túlélő eszköz iránti képzelgési lehetőséget. Én úgy gondolom: nincs új a nap alatt. Reális keretek között, ami használható és elérhető azt már őseink feltalálták. A nagy prepper (=angolul prepare/preparation, azaz felkészülés) őrületben vannak gyártók, akik kielégítik ezt a fizetőképes keresletet is és lehet vásárolni pl. túlélő puskát, amire már egy hangtompítót rakni nem nagydolog. Ennek nagyon örülünk, de Átlag Béla szinten nem reális. Ami bárki számára reális lehet az egy 10.000ft-os 80 fontos nyílpisztoly, amivel 20 méterről biztonságosan el lehet találni egy pet palackot (tehát akár vadászatra is alkalmas). Könnyű, kicsi helyen elfér és a vessző utánpótláshoz nem kell egy üzem.
Nem ragozom a fegyverzetet. Amit írtam az egy elérhető minimális összegből beszerezhető reális önvédelemre és vadászatra is alkalmas eszköz bárki számára. Egy vadászembernek ez nevetségesnek tűnhet, egy átlag zsarunak, még inkább egy bercsényis harcosnak viszont egy túlélő helyzetben valóban használható harci/ vadászati eszköznek (remélem).
A tábor védelme rendkívül fontos! Hiába nincs közvetlen veszély, ezt a vészhelyzetben kihegyezett idegrendszer nem biztos, hogy így gondolja. Ki így kezeli a stresszt, ki úgy. Annak érdekében, hogy másnap aránylag pihenten tudjon az ember tovább menni fontos a nyugodt alvás. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket! Az, hogy egy optimális táborhely mi alapján lesz optimális, szakoldalakon elolvasható. Az őr állítása és annak váltása szintén elkerülhetetlen a csoport biztonsága érdekében. Ezen felül érdemes egy olyan héjvédelemben gondolkodni, amely a leginkább valószínű megközelítési útvonalakra koncentrál. Egyszerű hangjelző rendszerrel (pl. botló zsinóros, kolompoló sörös dobozok), egyszerű lengő/ süllyesztett csapdák. Nem kommandósoknak íródnak ezek a sorok, hanem Átlag Bélának. Ami itt olvasható az valóban könnyedén elsajátítható.
Megérkezvén a Back-up pontra, az aktuális helyzettől függően rendezkedik be a csoport, vagy tervezi a továbbjutást. Lehet, hogy vannak olyan szerencsések, akiknek ezen az alternatív élőhelyükön lesz minden, ami szükséges lehet a további életükhöz és meg is tudják védeni magukat. Ahhoz, hogy a back-up ne legyen egy kirabolható éléskamra agresszív csoportok szemében, ne úgy gondolkodjanak ezekről a pontokról, mint a békeidőben létesített könnyedén elfoglalható önellátó szigetekről, kell némi szemléletváltás. Hiába rendezkedett be egy közösség pl. Somogyban a teljes önellátásra, hiába termeli permetezőszer nélkül magának a burgonyát. Hiába van generátora, állatállománya, gabonája…
Sokan úgy gondolják, hogy ha most vidéken létesítenek maguknak egy olyan élőközeget ahol meg tudnak termelni mindent és oda vissza tudnak vonulni abban az esetben, ha összeomlás történik, akkor már meg is oldották az átvészelés jelentős problémáját. Nem akarom Őket bántani, mert legalább próbálnak valamit tenni. Arra viszont rámutatnák: bármennyire is készültek föl, a rablásra „szakosodott” hordák meg arra fognak felkészülni, hogy az ilyen békeidőben létesített önellátó gazdaságokat (is) kirabolják. Persze erre is ki lehet dolgozni több lépcsős védelmi koncepciót. Van arra lehetőség, hogy mikroközösségek reális kereteken belül megvédjék magukat és a közvetlen környezetüket. Persze nem katonai erő ellen, de a fosztogatók ellen ez tervezhető és szervezhető.
Talán ez lesz a következő téma: A mikroközösségek lehetőségei szélsőséges társadalmi körülmények között, ami már most kezd nyilvánvalóvá válni számomra, hogy ez a téma is kezd olyanná válni szép lassan, mint a foci: mindenki ért hozzá egy kicsit. Senkit nem szándékozom meggyőzni és recepteket kreálni arra, hogy mit csináljunk akkor HA. A szándékom továbbra is egy gondolkodásmód átadása amellyel (én a jelenleg még elérhető könyvekkel, netes anyagokkal) elvben bárki egy bizonyos szinten meg tudja tervezni, hogy mit tud reálisan tenni akkor, ha bekövetkezik a HA…

Felkészülés – egy kis kitérő 4. rész


Írta: mindegy, hogy ki – Navi Mozgalom
Az első három rész után sokakban felmerülnek kétségek, hogy képesek-e a gyakorlati felkészülésre, valamint, hogy milyen mélységben készüljenek fel, van-e erre egyáltalán lehetőségük és anyagi fedezetük. Nehéz kérdések ezek, tudjuk.
Az első és legfontosabb: a felkészülés maradjon egészséges, normális keretek között, ne váljon mániává, netán paranoiává. Nem kell ész nélkül átépíteni a házat, atombunkert építeni azonnal, mérhetetlen mennyiségű élelmiszert felhalmozni, mindent ennek alárendelni… s főleg nem fegyverbuzivá válni!
Először meg kell érteni, hogy a veszély, amiről beszélünk, az összeomlás, nem egy összeesküvés elmélet, nem egy paranoia, hanem – sajnos – egy egyre reálisabb veszély. Először meg kell ismerni és érteni ezt a veszélyt. Nem vakon hinni kell benne, hanem racionálisan és pragmatikusan felmérni a világ helyzetét. Ha ezt megtesszük, belátjuk, hogy az esély nagy, egyre nagyobb, s hogy az idő fogy.
Nem tudni, mikor kerül rá sor és főleg nem, hogy konkrétan hogyan. Ez utóbbi viszont bizonytalanná teszi a felkészülést. Vagyis mire és hogyan készüljek fel, mennyi időm van még.
Papica korábbi tanulmányai ezt nagyon jól fejtik ki. A kérdés azonban sokunkban azonnal felmerül, hogy ha a házunkat nem tudjuk megvédeni és el kell hagynunk, akkor hová is menjünk, azon túl, hogy eleve a „menetelésre” fel kell készülnünk, s aztán az „erdőben” lévő menedéket majd ugyanúgy meg kell valahogy védenünk, amit csak az könnyít meg, hogy eldugottabb. Ördögi kör. Van-e értelme, kérdezhetik sokan.
Nos, erre a válasz egyszerű: fel is lehet adni, de muszáj küzdeni a túlélésért, minden egyes levegővételért, főleg ha gyerekünk van. Ennyi. Ez az élet törvénye.
Ahogy Papica utalt rá, a túlélést rengeteg tényező befolyásolja, úgymint felkészültség, készletek, egyedül van-e az ember, vagy családostul, vagy kis csoportban stb. Ezek a tényezők mind javíthatják vagy ronthatják az esélyeket, ami, ha semmit sem csinálunk kb. nulla. De az esélyeket az is javíthatja vagy ronthatja, hogy egyáltalán milyen összeomlási forgatókönyv következik be, mert nem mindegy, hogy pl. Magyarország kapott-e egyáltalán egy atomtöltetet vagy nem, ha kapott az csupán a fővárost pusztította el vagy az ország több célpontját érte megsemmisítő csapás, stb. De az sem mindegy, hogy mindenki egyénileg, esetleg kisebb csoportokban készül fel, vagy széleskörű-e a felkészülés. És most ez utóbbiról lesz szó.
Természetesen a mindenkori kormányzatnak van terve ilyen esetekre. Van terve a lakosság részére – de nem a teljes lakosságra! – és önmaga részére. Na, ezt most felejtsük is el gyorsan. Mert itt jön képbe a szín tiszta katonai része a dolognak.
Rövidre fogva és leegyszerűsítve. Egy haderő feladata az ország védelme más haderővel szemben. Pont. Azaz a konvencionális háború. (Persze feladata az is, hogy elbánjon sok egyéb problémával is, de hogy erre mennyire képes az már más kérdés. És itt most nem akarom támadni a Magyar Honvédséget; nem erről van szó!)
Amint egy haderő nem egy konvencionális háborúba keveredik, hanem egy aszimmetrikus harci helyzetbe, azaz, amikor nem egy másik haderővel, hanem „lázadó terroristákkal” küzd, katasztrofális veszteségeket szenved és nem igazán képes győzni, azaz a feladatot megoldani. Ennek megvannak az okai, amelyek ismertetésétől – mert számunkra nem releváns – eltekintenék.
Ebből következik, hogy egy haderő az összeomlással nem fog tudni, mit kezdeni, legfeljebb rövidtávon. S így se a rendőrség, se a kormány. Már csak azért sem, mert az infrastruktúra hiánya miatt megszűnik a központi ellátó rendszer, az utánpótlás, a kommunikáció és a lojalitás. Amúgy egy katonai alakulat logisztikai támogatással működik, s a nélkül széthullik. Ennyi. Legfeljebb speciális képesítésű alakulatok képesek működni az utánpótlás teljes megszűnése után, mert azok is csak az időszakos utánpótlás kiesése erejéig harcképesek.
Így maradnak fokozatosan magukra a települések, majd a családok és emberek.
Könnyen belátható, hogy Magyarország földrajzi, gazdasági és társadalmi helyzetéből fakadóan igen szar helyzetben van. Ahogy az is világos, hogy nem rohangálhat mindenki a Mátrába, Bükkbe stb., mert egyszerűen kevés lesz a hely, az élelem, s végül nem a városokban és falvakban mészárolják le egymást, hanem az erdőben.
A gondolatot nem folytatva és fejtve ki részletesen, elég világos, hogy csűrhetjük, csavarhatjuk… igazából csak nagyon kevés embernek lesz valóban „jó” esélye arra, hogy túlélje a káoszt, megmaradva embernek, azaz nem bandába verődve és gyilkolászva, nem vegetálva, nem nyomorogva egy egyre jobban pusztuló menekült táborban. Hadd ne soroljam, mindenki látott már poszt apokaliptikus filmeket vagy olvasott ilyen könyveket (pl. Metro 2033 sorozat; mindjárt szögezzük le, hogy a fővárosi metró eleve nem alkalmas erre, de a könyv is tele van hülyeségekkel; mondjuk ettől még jó és elgondolkodtató).
Hát akkor most már végkép nem tudod, mitévő legyél?! Nem csoda.
Pontosan ezért kezdtük el a munkánkat: csak és kizárólag összefogással van értelme a felkészülésnek. És ez ma teljességgel hiányzik; leszámítva kisebb csoportokat és talán nem parlamenti szervezeteket.
Az összeomlás menete során, ha Magyarországot súlyos csapás éri, akkor game over. Ha a csapás nálunk nem végzetes következményű, akkor már másnap azonnal el kell kezdeni egy teljesen új társadalmi-gazdasági rendszer építését, konkrétan lokálisan, azaz települési szinten az új helyzethez igazodó túlélési vészeseti terv végrehajtását. Nem, mint a Jericho sorozatban kocsmázva, parlamenti demokráciát és polgármesteresdit játszva. Ha nem úgy cselekszünk, jön a káosz, az összeomlás újabb hulláma, majd mindaz, amiről Papica ír. Hangsúlyozom, most errefelé tartunk, mert szinte nulla az összefogás.
Hangsúlyozom, most nulla az összefogás. Hiába ilyen olyan szervezetek… azok nem ezzel a céllal jöttek létre. A mentős nem fog tüzet oltani, mert hiányzik a szaktudása; legfeljebb laikusként fele akkora hatékonysággal. Így egy bármilyen gárda sem fog tudni segíteni, csak laikus szinten, fele akkora hatékonysággal (most ne lovagoljunk a %-on!), mert hiányzik a szaktudása.
Mindaddig, amíg ezt nem értik meg az emberek, az túlélési esélyeik latolgatása során kapott eredményt felezzék el, s marad az egyéni, kiscsoportos felkészülés.
Ceterum censeo, azaz újra és újra javaslom: a csodavárosokba költözünk és szép jövőnk lesz robotokkal, meg gondtalan élettel féle Venus Project, meg hasonszőrű mozgalmak és szervezetek… nem a megoldás kulcsai, hanem az esélyeid lenullázói. Csak azért jelezzük, mert sok embert ismerünk, akik ezek hálóiba gabalyodtak, pedig előtte még jó úton haladtak.
Én, csakis én tudom a megoldást. Kövess!”
Mi tudjuk a megoldást, kövess!”
Mi majd kitaláljuk neked a megoldást, kövess!”
Mi nem tudjuk a megoldást, csak azt, hogy együtt erősebbek vagyunk.”
Melyik a szimpatikusabb?! Elvégre a gyerekeidről van szó.
 

Felkészülés - gyakorlati tanácsok 5. rész


Mikro- és települési közösségek szerveződési lehetőségei
Írta: Papica - Magyar Bushcraft Közösség (www.bushcraft.co.hu 
Az alábbi tanulmány exlex (azaz törvényen kívüli) állapotokra való felkészüléshez kíván segítséget nyújtani. Exlex állapoton az összeomlás utáni helyzet értendő!!!
2013 februárját írjuk. Országunk eljutott arra a közbiztonsági szintre, amely már jelenleg is módfelett aggasztó. A rendvédelmi szervek az ország jelentős területén nem tudják biztosítani az állampolgáraik alkotmányos alapjogainak egy részét. Mindezt nem eseti, hanem állandósult jelleggel és a területek ahol a tisztességes emberek alapjogai nem érvényesülnek, sajnos csak nőnek.  Nem szándékozom ennek az okait elemezni. Tényszerű. Napi szinten tapasztalható egy jelenség, amivel a rendvédelem nem tud hatékonyan kezdeni semmit. Nem azért mert nem akarnak! Elismerem: vannak nagyon jó rendvédelmi szakemberek az állományban, akik valóban képesek problémák megoldására. Az utóbbi idők szervezései és eredményei közel két évtizedes problémákat kezdenek legyalulni. Történt egy váltás. No, erre lenne szükség közrendvédelem kapcsán is.
A jelenlegi koncepció két évtizeddel ezelőtt még alkalmas volt a közrend fenntartására. Ma már olyan lett, mint a „Császár új ruhája” amelyet statisztikákkal kozmetikáznak. Tény! Olyan szintű baj van, amit országos szinten véleményem szerint csak a polgári és rendvédelmi összefogással együtt lehet már csak megoldani.  Erre vonatkozó anyagot persze az erőszak monopóliumát magánál tartó szervek még csak meg sem hallgatják. Politikai töltetű törekvések, a saját maguk sírját ássák meg a tagadhatatlanul jó cél érdekében, de rosszul kivitelezett törekvéseikkel. Azon túl egy politikai töltetű civil szervezet politikai és társadalmi célból jön létre, nem pedig azért, hogy az összeomlás utáni feladatokat és nehézségeket megoldja, illetve leküzdje.
Én úgy látom, hogy a biztonságos élethez való jogunk, családunk védelme, idős szüleink biztonsága egyre jobban a mi feladatunk lesz.  Még rendszerösszeomlás nélkül is, hát még, ha bekövetkezik az, amitől tartunk. Gondoljunk bele:  most sincs az ország jelentős részén köz és vagyonbiztonság… békében. Mi lesz, ha komoly baj lesz?
Manapság olyan világot élünk, amiben minden utcasarkon, két sör, három gondolat és egy megmondó ember mellé szerveződik egy- egy kisebb közösség, melyben jó és rossz ötletek egyaránt táptalajra találnak. Az, hogy ezeknek a kisebb, nagyobb közösségeknek a haszna társadalmi szempontból, vagy egy jövőbeli vészhelyzetben a hasznosíthatóságuk szempontjából mennyire hasznos, persze vitatható. Nem szeretném egyiket sem minősíteni se pozitív, se negatív értelemben. Amire szándékomban áll rávilágítani ebben az irományomban, az az, hogy hiába tervezik meg ezek a közösségek (tisztelet a kivételnek), hogy miként fogják megoldani a boldogulásukat egy összeomlott világban, hiába van most jelenleg elfogadhatónak tűnő vészeseti tervük, hiába vannak fiatal, életerős tagjaik, akik hajlandók a közösség védelmére, ha… Ismeri valaki a konkrét jövőt és tudja, hogy milyen hatással lesz az a közvetlen környezetére?
Én családapa vagyok és ebbéli minőségemben nálam a legkisebb szerveződési egység a család. Mindaddig, amíg az önzés és a tömbösített rendvédelmi intézkedések közvetlen igényeinket nem tudják/akarják figyelembe venni, ez így is marad. Mert más egységben gondolkodni valamiért, ha tudod, hogy a gyermeked/feleséged biztonságban van és más úgy, hogy mindez nincs meg.  Véleményem szerint ez lehet a rendvédelmisek egyik legkomolyabb morális válsága az elkövetkező időszakban.  Azon egyszerű okból, mert eskü ide vagy oda, egyik sem janicsár.  Elenyésző lehet azoknak a száma a testületekben kiknek nincs senkijük.  Az aggódó szakemberek dezertálása a probléma nagyságával és reménytelenségével egyenes arányban növekedhet ilyen esetben. Ez nem jóslat, hanem logikus velejárója egy összeomlásnak.  Talán éppen ezért szorgalmazom megoldásként azt, amit ha a szakszolgálatoknak nem derogálna, össze is lehetne kötni a meglévő vészeseti tervekkel.
Sajnos derogál, olyannyira derogál, hogy hivatalos levélre sem reagálnak, pedig állítólag 30 napon belül ez kötelező.  Sebaj!  Én úgy gondolom, hogy van rengeteg olyan apa, férj, fiú ebben az országban, akik kellő szervezési irányvonal mentén képesek lehetnek akár a közvetlen környezetüket, akár a jövőbeli vészeseti pontjaikat megvédeni és ez által biztosítani azt a biztonságot, ami alapvetően szükséges egy társadalomban.
Ebben az irományban nem a jelenlegi rendvédelem megreformálásának ötleteit szándékozom leírni. Süket fülek, emberek életeit veszélyeztető szakemberek és idejétmúlt rendvédelmi koncepció, amely reformjára nincs hajlandóság. Ez a véleményem.  Muszájból kell foglalkoznunk a saját közegünk védelmének a megtervezésével, de miként is kezdjünk hozzá?
Közbevetném! Nem érdekel, hogy az amúgy ezért fizetést kapó szakemberek miként szedik szét a gondolataimat szakmaiságra hivatkozva! Annyit üzenek: VÉGEZZÉTEK A MUNKÁTOKAT RENDESEN! VÉDJÉTEK MEG A BÉKÉS POLGÁRI LAKOSSÁGOT, SZÜLEINKET, GYEREKEINKET, ÉRTÉKEINKET! EZ A MUNKÁTOK, ERRE ESKÜDTETEK FÖL! VAGY NE GÁTOLJATOK AZ ÖNVÉDELEMBEN!!!
Mindenki képzelje el a saját élőközegét. Felejtsük el a gazdag elefántcsont tornyokat, ahol még nyugalom van. Képzeljünk el egy falut, ahol még van esély elejét venni az elharapózó bajnak. Ez az alapja annak, hogy valamikor is szervezetten meg tudjuk védeni a környezetünket. Nem katonaság ellen, arra kellene a szinte már nem is létező haderőnk. A hordák ellen. Ahhoz, hogy meg lehessen tervezni egy település védelmét a jelenben egy egyszerű józan gondolkodású polgárnak és a köré szerveződő felelősen gondolkodó embereknek a következő alapoktól kell elindulniuk:
Fogd a még jelenleg rendelkezésedre álló google earth térképet (vagy bármilyen helyi).  Nyomtasd ki több példányban, hogy terepen tudj tervezni. Tájold a településedet! Magyarországon az uralkodó szélirány ÉNY. Mindenki tudja a saját élőközegében, hogy honnan szokott jönni olyan idő, amely a településen gondot szokott okozni. Ezeket a részeket ismerni kell, az instabil tetőszerkezetű építményeket, az ott lakók helyzetét, a megközelíthetőségeket. Rendkívül fontos! Egy közbiztonságilag magára hagyott falu egy tetőket bontó szélvihar után, esetleg árvíz után sajnos tapasztalatból tudjuk, mennyire van kiszolgáltatva a bűnöző elemeknek. Nem a baj után kell vakarózni, hogy kinek szóljunk teherautóért, kiket tudunk váltásban kirakni a szerencsétlenül járt szomszédunk értékeinek védelmére. Ezt előre meg kell szervezni. Nem kell ahhoz a Zrínyire járni, hogy egy józan gondolkodású ember a helyi domborzati, vízrajzi viszonyok és az addig tapasztaltak alapján be tudja jelölni a térképen azokat a területeket/házakat, ahol ezen természeti csapások kapcsán fokozottabban fordulhatnak elő problémák.
Annak a megszervezése, hogy a szerencsétlenül járt családok ideiglenesen hova menjenek, szintén nem a polgári lakosság feladata lenne, de ha már csináljuk, akkor ez is legyen benne. Fontos! Ha elviszi a helyi KMB-s, vagy a polgármester háztetejét a szél akkor talán valamennyire érthetően kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, hogy az Átlag Bélákkal foglalkozzanak. Én speciel helyben nem ismerem a vészeseti tervet. Gyanítom nincs, vagy csak egy általános, életszerű helyzetben használhatatlan semmi. Csak abból indulok ki, hogy mit találok a Katasztrófavédelem honlapján… foglalkozzunk csak vele, mert a komoly bajban az lesz a legkisebb bajunk, hogy kin kérjük számon a hiányosságokat.
Tehát a térképen jelöltük a természeti csapások kapcsán veszélyeztetett területeket. Ismerjük a területek eddigi valós ez irányú múltját. Nagyjából tudjuk mire és kikre számíthatunk ott helyben. Ismerjük a közvetlen, esetleg az alternatív megközelíthetőségeket. Pl. Tudjuk azt, ha egy utcát elzárt egy összedőlt ház, kidőlt fa, akkor a szomszéd utcából, két melyik telek kerítésének megbontásával tudunk odajutni gépjárművel. 
Ismerjük a közösségi menekítési pontokat. Iskola, templom, művelődési ház, kocsma…. stb. Nagyon sokat számít, ha a baj után közvetlenül biztonságos  helyre tudjuk a rászoruló embereket elhelyezni. Azon legalább ne kelljen agyalnia a családfőnek, hogy a gyerekei áznak, fáznak, és nincs, aki megvédje őket a fosztogatóktól.  Ilyen esetben elengedhetetlen  az adott menekítési ponton a tisztálkodás, alvás és az élelmezés megszervezése. Ismer valaki olyan önkormányzatot, amelynek több száz embernek van vészeseti élelmiszere folyamatosan betárazva? Nincsenek már lerakatok, még a rendvédelem is rekvirálási megállapodással tudja csak megoldani az élelmezését egy összeomlásos/ éhséglázadásos helyzetben.  Én úgy látom, ha egy felelősen gondolkodó közösség eljut arra a szintre, hogy képes egyéni érdekektől független vészeseti tartalék elkészítésére, akkor kezd olyan szinten lenni mint a nem olyan régen valódi közösségként működő falvak.  Talán azt is érdemes lenne megvizsgálni a jelen békés közegében, hogy van-e lehetőség pályázatok útján
Közösségi vészeseti pontok létesítésére. Meggyőződésem, hogy ha mást nem is, ezt a Katasztrófavédelemnek kutya kötelessége lenne településszinten támogatni!
Amennyiben a bürokrácia fogaskerekeibe megakadna ez a törekvés is akkor marad továbbra is az önszerveződés. Nem kell hatalmas pénzekre gondolni. Egy 3 tagú család egy napos élelmiszerszükségletét minimális szinten összeállítani tartós élelmiszerből nem egy ördöngősség.  Itt jön most a bürokrácia, amiben a KÖJÁL azonnal vizsgálná, hogy a hely alkalmas-e tárolásra, lejárt élelmiszerek… hagyjuk ezt a baromságot! Falun vagyunk! Könnyedén meg lehet oldani magánházaknál ezeket a pontokat. Egy 10-15 nm-es tiszta szobában, ahol a család élelmiszere nem romlik meg és senkinek nincs baja, úgy ennek se lesz. Minden ilyen kezdeményezésnél csak azt halljuk, hogy ez így szabálytalan, az úgy szakszerűtlen, emez szabályellenes… eljutottunk arra a pontra, hogy leszarom!  Nincs más megoldás. Meg kell oldjuk magunk. Én úgy gondolom, hogy a települések vészeseti tartalékainak létesítése az első olyan, amivel már közösségileg tettek valamit egymásért.  Mindenkinél van otthon a lakásban fölösleges ruházat, olyan eszköz, amit éppen nem használ. Ezeknek az összegyűjtése és listázása nagyon fontos. Ne a bajban kelljen kuncsorogni egy mástól és ne kelljen várni a ki tudja mikor érkező segítségre.
Rettenet mennyiségű katonai zárolt készlet volt/van. Ahelyett, hogy azon filozofálnának, hogy mindezt miként tudják a köz javára fordítani, aukciókon a kiváltságosok kilóra fölvásárolják. Valaha volt egy kb. 100.000 haderőnk. Nem tudom, hogy mekkora létszám fölszerelésére voltak felkészülve háborús helyzetre, de gyaníthatóan sokkal több (lényegtelen most a számadat, a gondolkodásmód a lényeg). Ruházatot, surranókat… egyéb eszközöket bagóért hordták szét a haverok, vagy ingyen. Ezek egy része megjelent kereskedelmi forgalomba military boltokban, webshopokon. További jelentős része homályos üzleti háttérrel külföldre lett elszállítva. DE! Nem kell nagyon messzire menni, csak meg kell nézni a netet!! Rengeteg olyan eszköz van még mind a mai napig ami „M” zárolt. Tehát csak mozgósítás esetén használhatták volna. Rengeteg beládázott tábori ágy, katonai sátor, pokrócok….. és járművek. Korszerűtlen ugyan a KRAZ, de tagadhatatlan a képessége. Fillérekért vannak kiárusítva terepjárók, leszerelt fegyverzetű PSZH-k, BTR-ek.
Persze itt most felhangzik az „égi kórus”: drága az üzembentartása, nem vehet részt forgalomban stb. Emberek! Szegény ember vízzel főz! Ez van! Ez rendelkezésre áll! Nem a konkrét és teljes eszközállomány és hatalmas telepeken rozsdásodó járműállomány az amire most gondolni kell. Nem! De ennek jelentős része használható lenne, hasznosítható lenne, ha nem az akadályokat görgetnék a gondolatok felé, hanem közösségi érdekből úgy alakítanák a szabályokat, hogy a  megoldás felé törekedjenek. Egy évben csak egyszer legyen használva az amúgy magas fogyasztású katonai Gaz a településen. Csak egyszer és már megérte átadni, hogy ne porosodjon a telepen. A forgalomba helyezése meg fölösleges! Önkormányzati azonosítóval helyben közlekedhet. Egy ilyen teherautónak a műszaki állagmegóvása sufniközegben is biztosítható. Nem lovalom bele nagyon magam, mert a véleményem szerint több olyan területről lehetne pusztán átszervezéssel és szándékkal bevonni forrásokat, amik jelenleg kihasználatlanok, de szerte az országban hatalmas segítséget jelentenének falvak, községek, városok vészeseti koncepciójának a jelen pénztelen, de attól még működőképes kialakításában.
Ezen kicsiny kitérő után (betérnék, de a kutyát nem érdekli a gondolatmenetem és inkább mindent fillérekért kiárusítanak, vagy hagynak tönkremenni). Visszatérnék az önszerveződő vészeseti készlethez. Tudom, sokaknak ez irreálisnak tűnhet úgy, hogy egyes helyeken a szomszéd lépcsőházban lévőkről sem tudják kicsodák. Szerintem nem ez a normális. Életünkben, életterünkben ez már egy szinte természetes tény…. de egy összeomlott infrastrukturális közegben, amikor nincs mi elé leülni este és bambulni a dobozt, igen gyorsan kötődnek ismeretségek, alakulhatnak ki konfliktusok. Aki ez megérti és megpróbál (nak) valamit tenni még most, azoknak szól ezen gondolatmenet. Akik meg továbbra is bámulni akarják a Győzike showt azoknak lelkük rajta.
Tehát felfoghatjuk a közösségi készletezést akár egy lomtalanításnak is. Fölösleges azon agyalni, hogy az egyik két pokróccal többet dobott a közösbe, mint a másik. Akkor ott nincs jelentősége, egymásrautaltság esetén pedig a közösségen belül jó előre kialakított szabályok, hierarchia szerint törekedni kell az egyenlőségre. Persze nem azon az agyament módon, ami jelenleg van érvényben. Egy normális világban két idióta nem szavazhatna le egy zsenit… jelenleg ez a demokrácia. Vészhelyzetben az előre kialakított eljárási renden belül ez rettenetesen fontos! Jelenleg sincs olyan a vészhelyzeteket, közbiztonságot maradéktalanul kezelni, biztosítani tudó szervezet, amire támaszkodhatnánk. A forgatókönyvben magunkra kell támaszkodnunk. Tehát a vészeseti feladatkörök kiosztása békeidőben nagyon fontos. Ki koordinál, ki felel a biztonság megszervezéséért, ki a szállításért, ki az élelmezésért, ki meg vízért és mivel… van erről egy teljes szakanyag polgári közegre optimalizálva, önszerveződő közegre. Nem a copy paste a célom…. bízom abban, hogy vannak olyan emberek az olvasók között, akik felismeri a helyi közegükben azt, ami jelenleg még puzzle, de a gondolataim után összerendezhető lesz. Vajon tényleg ennyire egyszerű?! Amennyiben van rá közösségi akarat előbb kicsi, majd egyre nagyobb szinten, ha van rá támogatottság a polgármesteri hivatal részéről, ha nem azon filozofálunk, hogy az impotens hatóság mit fog szólni hozzá akkor igen!  Nem terrorista bázist létesítünk… hanem reményt, lehetőséget a bajra!
A település kommunikációja jelen helyzetben ugyebár szinte mindenhol egységes. Vonalas, mobil telefon, internet… Úgy közrend biztosítása érdekében, mint egy vészhelyzetben (amikor nem biztos, hogy van mobil) igen fontos szerintem a rádiókommunikáció. Itt most nem a XY hipermarketben kapható gagyikra gondolok, amikkel a gyermekeink játszanak. Nem is az irreális áron forgalmazott márkás rádiókra. Nem azt állítom, hogy nem jók, hanem azt, hogy drágák.  Nos, ha tetszik, ha nem, a kínaiak megtanultak minőséget is gyártani. 105 dollárért olyan rádiót lehet kapni, ami minőségben és tudásban ugyan azt biztosítja mint a 90.000ft-os. Van olyan 7-8 ezer forintért, amely elégséges szinten szintén alkalmas helyi jó minőségű kommunikációra. Jelen helyzetben a PMR frekvenciákat a 70 centin belül legálisan lehet használni. Ezeknek a rádióknak leszerelhető az antennájuk és csatlakoztatható hozzá akár autós, akár háztetőre kirakott antenna is. Meg fogtok döbbenni azon, hogy az olcsó rádiótok egy tetőantennával milyen hatalmas távolságú kommunikációra lesz képes legálisan.  Vannak átjátszó állomások, amik csatornáit nem lehet használni rádióamatőr vizsga nélkül, de engem vészhelyzetben (amikor emberélet van veszélyben) nem nagyon zavarna, hogy mi a legális és mi nem!
Könnyedén ki lehet „építeni” szerte az országban lokális rádió alapú védelmi pontokat, amelyben a polgárok gyakorlatilag egy- egy egységes csatornán a saját közegük gyanús helyzeteit tudnák a közösség tudtára hozni, vagy esetleg segítségére sietni annak, aki rászorult. Nem csak egy polgárőrségi autó körözne a településen benne két polgárőrrel, esténként 3x, mert nincs többre anyagi lehetőség. Nagyon sok rádióamatőr van az országban… szinte minden településen. Tudom… mert ismerek egy néhányat, hogy nagyon szívesen segítenek úgy szaktanáccsal, mint tevőleges munkával. Összetartó önzetlen közösség akik polgári szinten ezen akár országos szinten is működhető hálózatnak a szakmai magja is lehetnének. Amennyiben ez megy hivatali támogatással akkor nagy a boldogság, ha nem akkor gondolja át mindenki: megér-e neki elégséges szinten 20.000 Forintot az, hogy becsatlakozzon a település védelmi hálójába, vagy esetleg 40.000-et, hogy mindezt olyan szinten tudja művelni, hogy egy lehetséges országos vérkeringésbe is képes lehessen belelépni. A központi ellátó elem megszűnésénél még hamarabb szűnik meg a távközlés. Adott csatornákon kapják az ilyen esetben a települések az információkat. M1, Kossuth Rádió… és biztos, hogy a valóságot? Most békében is ki vannak kozmetikázva a mindenki számára ismeretes bajok, hát még akkor micsoda maszkolás lenne, ha valóban baj lenne.
Amennyiben készíted (készítitek) a településetek vészeseti tervét úgy tegyétek, mintha csak magatokra lennétek utalva. Meglepetésként, boldogsággal fog eltölteni benneteket, ha a nagy bajba kaptok valóban kielégítő hatósági segítséget (és nem csak egy hét múlva), ennek lehet majd örülni, de a jelen helyzet azt mutatja, hogy egy árvízi védekezés is sok esetben csak reaktív és a helyi lakosság nélkül gyakorlatilag mintha nem is lenne.
A településeket vannak olyan bűnügyileg kevésbe, átlagosan és súlyosan fertőzött területek. Az, hogy ezeknek a cselekményeknek a kiindulási pontjai mennyire behatárolhatók, az helyileg változik. Több esetben előfordul, hogy a szomszédos településről érkeznek a megélhetési és egyre kegyetlenebb bűnözők. Még most békeidőben megszervezhetjük úgy a helyi, mint az egyéb területről érkező személyek/ csoportok elleni védekezést. Önvédelemről beszélünk, a gyerekeink, szüleink, nagyszüleink védelméről. A megoldás a lényeg! Fogjuk a térképet. Kívülről befelé haladjuk. Jelöljük be rajta azokat az útvonalakat, amin megközelíthető a település. Pirossal jelöljük azt az utat/utakat, amely, illetve amelyek irányából az eddigi tapasztalatok alapján gépjárművel gyakran érkeznek a településre gyanús elemek. Ezeket az útvonalakat a helyi tapasztalat alapján színileg súlyozhatjuk és kell is. Külön jelöljük azokat az utakat amiket csak terepjáróval, vagy gyalogosan lehet használni.
Egy helyi KMB-s által összefogott településvédelmi terven belül (vagy egyéb vagyonvédelmi szakember, volt katona stb.) héjvédelemnek a megtervezése nagyon fontos. Ez persze úgy a hatékony, ha ismerik a környékbeli lakott területek közrendvédelmi problémáit, hol élnek kisebb, nagyobb csoportokban a bűnözői életmódra szakosodott csoportok. Ismét a Császár új ruhája c. örökbecsű jutott most eszembe. Ha tetszik, ha nem! Ezeket a területeket a térképen jelölni kell és a főbb közlekedési útvonalakat belekalkulálni a védelmi tervbe. Értem ez alatt a helyi bűnözői életmódra szakosodott közösségek/ családok ismeretét és a környékbeliekét.  Jelölni kell a tervben azokat az elkövetési módokat, amiket az eddigi tapasztalatok alapján választani szoktak. Akár nevesítve is!  Ismerjük azt, hogy az XY terménylopásra szakosodott, az ZX öregeket kínoz meg a nyugdíjáért, ezek gyerekei adott területen megforduló gyermekeink kerékpárjának megszerzésére szakosodtak…. stb. stb.
A helyben kialakított önvédelmi kommunikációs hálózatba mindenkinek érdeke becsatlakozni! Mert csak egységgel lehetünk képesek azon primitív és egyre kegyetlenebb bűnözői csoportok ellen felvenni a harcot, akik egy összeomlási utáni időszakban óriási előnnyel indulnak ellenünk. Ők akkor már egységet fognak alkotni. Nem egy professzionálisan szervezett egységet, de össze tudnak „dolgozni”.  A szervezettséggel, összehangoltsággal viszont képesek lehetünk akár még rendvédelem nélkül is megvédeni ilyen csoportok ellen a családjainkat.  Kismillió technikai megoldás létezik az otthonvédelemre. Valamiért a kivonuló járőrszolgálatok nem azt szorgalmazzák, hogy egy élő riasztó/ figyelő hálózatot hozzanak létre. Persze ez érthető. Egy idő után non-profit szinten elketyegne magától. Inkább olyan megoldás felé törekednek, ami központosítja az információkat és majd ők maguk X Forint havi/ kiszállási díjért mennek segíteni. Emberek! Ez a védelmi koncepció egy légvár komoly helyzetre! Persze biztonságérzetet nyújt, ha a fészerben matat valaki és 15 perc múlva már kint is van a gumibotos kivonuló járőr. De ez egy központi ellátó elem nélküli világban kb. annyira működik, mint a telefon. Ezzel az erővel lehet olyat is csinálni, amiről már írtam.  A frekvenciát egy CTCSS kóddal leblokkolni, így nem tudnak csak azok beleszólni, akik benne vannak a hálózatban. Először csak a polgárőröknek lenne, majd azoknak a férfiaknak is akik eseti jelleggel tennének a családjuk biztonságáért, nagyszülők ajándékba kapnák a 3 utcával távolabb élő unokájuktól, a kocsmákban és egyéb proaktív, felelős vezetővel megáldott helyeken. Gondoljunk csak bele: A falu 2 kocsmájában működne egy- egy olyan rádiós pont, amely hallja a polgárőröket, bajban lévő idős embereket… kismotorral szaladgáló fiatalok információit. Jönnek az infók, hogy erre pirézek, arra eszkimók, amarra aboriginalek mozognak.
Beláthatja mindenki! Ezzel a módszerrel össze lehet fogni a település önvédelemre hajlandó részét és nem kell órákat várni a baj esetén a rendőri segítségre. Önbíráskodás!!! Kiáltanak föl a jogvédők! Nem kedves barátaim!  Ez önvédelem, mert nincs biztosítva számunkra a nyugodt, békés élet! Arról nem is beszélve, hogy az akció/ reakció törvénye szerte a világon ismert. Ezek a szerveződések reagálnak egy bajra és nem Ők maguk generálják a bajt. Mi történik, ha szervezetten és tervszerűen működnek? Jelentősen csökkennek a bűncselekmények és kevésbé kell rettegnünk a családtagjaink testi épsége, értékeink miatt. Ez minden törvénytisztelő embernek érdeke! Ez akkora baj? Önbíráskodás? Oldjátok meg,  hogy biztosítva legyen maradéktalanul a Magyar Alkotmány mindenki számára.  Ne csak kritizáljátok/ szankcionáljátok a polgári lakosság önvédelmi törekvését!
Hol is tartunk?
1, Térképen jelölve vannak a természeti katasztrófák által (eddigi tapasztalat alapján) leginkább veszélyeztetett területek.
2, Intézkedési terv van készítve az eddig tapasztalat alapján a károk elhárítására. Eszközháttérrel, gépjárművekkel, tervezett felvonulási útvonalakkal, elhárításban résztvevő személyekkel.
3, A településen belül ki vannak jelölve vészeseti pontok, amelyekben képes a lakosság a Vészeseti terv mentén a bajbajutott családok ideiglenes ellátására. A vészeseti pontok eszköz és élelmiszer készlete egy pontosan meghatározott irányvonal mentén rendelkezésre áll.
4, Ismeretes a település vészesetben használható járműparkja, kezelő személyzet. Vészeseti üzemanyag tartalék létesítése.
5, Térképen jelölve a bűnügyileg az eddigi tapasztalatok alapján fertőzött területek.
6, Jelölve az ismert bűnözői csoportosulások/ családok közvetlen élőközege és a gyakori közlekedési útvonalaik súlyozva.
7, Konkrétan kifejtve a bűnözői csoportok elkövetési módjai, csoport/ személy szintre lebontva. Amennyiben lehetséges ezeket az információkat a környékbeli településekről is be kell szerezni.
8, Egy vészeseti kommunikációs hálózat létrehozása. Egy olyan „vérkeringésé” amibe bármely településbeli ember bele tud csatlakozni és ezáltal képesek lehetnek egymáson segíteni. Képesek lehetnek megelőzni a bajt, fel tudják hívni a gyanús elemek jelenlétére a figyelmet a településen.

Itt tartok most! Mindezt egy helyi polgárőrséggel összekötve már a jelenlegi törvényes közeg bevonásával egy olyan szintre lehet fejleszteni, amely nagyban… nagyon nagyban növelheti a településen élő rendes emberek biztonságérzetét és a valódi biztonságot. Könnyedén el lehet készíteni beosztásokat felügyeletre, intézkedésre, eljárási rendeket… ez már részletkérdés (talán még egy személy és vagyonőr tanfolyamot végzett ember is képes erre) Ide a rozsdást, hogy meredeken csökkenne a bűnügyi statisztikák grafikonja!  Na, ja! El kell ismernem, hogy gyaníthatóan egy- egy tilosban járó, a társadalmunkra csak veszélyt jelentő szavazópolgárt megpofoznának… esetleg kezét/ lábát eltörnék, mert azon kapják rajta, hogy egy idős embert akart kirabolni. ÉS? Legalább tanulna belőle, hogy a továbbiakban nem sért törvényt, mert nem csak helyi KMB-st kell kicseleznie, hanem egy teljes közösséget és lebukás esetén benne van a pakliban, hogy úgy elverik, mint szódás a lovát!!
Úgy látom, hogy egy összeomlott világban csak azok a települések képesek hatékonyan fellépni a hordák ellen amelyekben már most békeidőben megszerveződik az a jelen rendfenntartástól független önvédelmi és kommunikációs hálózat, amely képes a szervezett önvédelemre. Ezeknek a rádióknak a töltése könnyedén megoldható akár napelemről, akár 20.000 forintos generátorról.  Visszautalnék most az első részre. Nagyszerű dolog, ha mindezt meg lehet szervezni, de ettől még érdemes a közvetlen közegünk védelmét átgondolni és önvédelmi jelleggel a saját védelmi tervünket elkészíteni. Nem tudhatjuk, hogy a baj kiben/ kikben mit vált ki, ámbár szerintem, ha a jelen rendfenntartási hiányosságok mellett a fent leírtak alapján egy település meg tudja szervezni védelmét és jelentősen csökkenteni a bűnözést, akkor a nagy bajban könnyebb lesz a közösségi, lokális védekezés.
Amennyiben a már leírtak miatt el kell, hogy hagyjuk az élőközegünket akkor érdemes olyan irányba gondolkodni, amelyre közösségi szinten még békeidőben meg tudjuk tervezni a fent leírtakat. Egy baráti/ rokoni közösségnek meg lehet elvben a létszámbeli lehetősége arra amit fönt leírtam. Pl. egy helyen vannak a hétvégi házaik, vagy több család által lakható. Esetleg önellátó falvakat/ kolóniákat próbálnak már most békeidőben kialakítani. Ezeknek a szervezett védelmei egy ilyen világban elengedhetetlen és ez létszám nélkül csak minimális szinten megy… Akár úgy is, hogy a rokoni/baráti kört ideiglenes befogadva, őket sátorban, fészerben elszállásolva a környékbeli lehetőségeket (fa, vályog, kő) kihasználva elkezdik a bővítést. Mindezt persze a jó előre átgondolt lehetőségek alapján a legjobb kivitelezni. Létezhetetlen, hogy a realizálódott vészhelyzetben, az aggodalomban, a rettegésben helyesebb döntést hozzunk, mint most amikor még nyugodtan át tudunk mindent gondolni.
Mi van akkor, ha muszáj bujdokolni? Ha nem tudunk letelepedni hosszabb időre? Semmi sem tart örökké. Miként várjuk ki biztonságban a nagy anarchia végét? Hol várjuk ki? Miként oldjuk meg? No, ez már nem csak írás és olvasás. Ehhez sokkal több kell tippeknél és internetes adatoknál, eszközöknél. Sokkal több kell a túlélő könyvnél, egy tanfolyamnál. Egy szemlélet (amit megpróbáltam átadni), fizikum, tudás, szerencse, közösség, szervezettség és a Jó Isten szükséges hozzá! Hit, remény, tudás és akarat, hogy akkor se add föl, amikor úgy érzed nincs tovább! Sokkal, de sokkal többet kibírsz annál, amit most gondolsz magadról! A családod, barátaid, szeretteid védelme a Te kezedben van! Számítanak Rád! Gondold át amiket írtam és tervezz! Tervezz és szervezz!
Papica
UI: A felkészülés sorozat nem szakanyag! Egyszerű embereknek készült olvasmányos nyelvezettel segítő szándékkal. A szakanyag elkészítése a helyi szakemberek feladata ismervén a környezetet, a rendelkezésre álló erőforrásokat, a problémákat… mindent, ami első körben egy Veszély és Kockázatelemzéshez szükséges. Amennyiben ez az elemzés elkészült, elkezdődhet az a munka és szervezés, ami a megoldás és nem a konzerválás, elkendőzés felé viszi a települést. Egyszer kell precízen megcsinálni és sok a kókler. Olyan ez mint a foci…. mindenki ért hozzá egy kicsit. Sok sikert! - Papica -



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése