2018. június 30., szombat

Kisértet járja be Európát a szabadkőműves migráns kisértete









Kisértet járja be Európát a
szabadkőműves migráns kisértete



Vasárnap szabadul a börtönből a Sukoró-ügy fővádlottja, Tátrai Miklós


A PestiSrácok.hu információi szerint vasárnap szabadul a börtönből a Sukoró-ügy miatt tavaly júniusban három évre ítélt Tátrai Miklós. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. egykori vezetője reintegrációs őrizetbe kerül, azaz a fennmaradó büntetését otthonában töltheti le. A Sukoró-botrányban sokáig az a Gyurcsány Ferenc is gyanúsított volt, aki később elismerte, Tátraiék helyette vonultak börtönbe.  
Vasárnap elhagyhatja a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetet Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. egykori vezetője, miután a bíróság döntésének köszönhetően reintegrációs őrizetbe kerül – tudta meg a PestiSrácok.hu. Ez a tíz hónapos kedvezmény azt jelenti, hogy a tavaly augusztus óta börtönben ülő volt MNV-vezér nyomkövetővel, otthon töltheti le a maradék büntetését (Tátrai feltételesen jövő május elsején szabadult volna).


HÁROM ÉVRE ÍTÉLTÉK

A Sukoró-ügyben tavaly júniusban ítélte jogerősen három év börtönbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés kísérlete miatt  Tátrai Miklóst a Kúria. A másodrendű vádlott Császy Zsolt két év hat hónap börtönt kapott (ő áprilisban megkapta ugyanezt a kedvezményt). A Sukoró-ügy lényege, hogy még a Gyurcsány-kormány idején, 2008. július 30-án Joav Blum izraeli-magyar üzletember csereszerződést kötött az állam képviseletében eljáró Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel (MNV). Blum egy befektetőcsoportot képviselt, amely King’s City névvel kaszinóvárost akart építeni a Velencei-tó partjára, Sukoró területén. A megállapodás szerint az állam tulajdonában lévő sukorói telkeket cserélték volna el Joav Blum pilisi és albertirsai ingatlanjaival. Ha a telekcsere megvalósul, a vád és az ítélet szerint 1,2 milliárd forintos kár érte volna a magyar államot.
Gyurcsány Ferenc is érintettje volt a Sukoró-ügynek, de vádat végül nem emeltek ellene. Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu

GYURCSÁNY IS GYANÚSÍTOTT VOLT, DE MEGÚSZTA

A 2009. áprilisában indult büntetőügyben korábban nemcsak Tátraiék, hanem Gyurcsány felelősségét is vizsgálta a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF).  Az ügyészek érdeklődését a nyomozás során ugyanis felkeltették annak a találkozónak a részletei, amelyet 2008. május 21-én tartottak a Parlament Nándorfehérvári termében. A Gyurcsány-kormány tagjai itt találkoztak a befektetői csoport képviselőivel, akik itt közölték, hogy telekcserével szeretnének hozzájutni a beruházás megvalósításához szükséges földterülethez. Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök ellen 2009. október 6-án tett feljelentést Schiffer András, az LMP frakcióvezetője, majd a legfőbb ügyész 2011. áprilisában kérte ki a DK jelenlegi elnökének mentelmi jogát, amit az Országgyűlés néhány hónappal később fel is függesztett. Gyurcsányt  végül nem a Schiffer által kifogásolt jogszabálysértések, hanem a telekcserével összefüggésben, hivatali visszaélés bűntette miatt 2011. október 3-án hallgatta ki gyanúsítottként a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF). Vádlott végül nem lett a volt miniszterelnökből, mert az ügyészség  2012 júliusában megszüntette ellene az eljárást azzal a magyarázattal, hogy „nem lehetett egyértelműen bizonyítani a volt miniszterelnök szerepét a telekcseréről hozott döntésben”, így Gyurcsány megúszta a felelősségre vonást, ám a volt kormányfő később bevallotta, hogy Tátrai és Császy helyette vonultak börtönbe.

TÁTRAI KONCEPCIÓS ELJÁRÁSRÓL BESZÉLT

Gyurcsány szerepével kapcsolatban öt éve egy interjúban a PestiSrácok.hu is faggatta Tátrai Miklóst, aki cáfolta, hogy a volt miniszterelnök közvetlenül utasította őt a telekcsere végrehajtására. A DK vezetőjére azért vetült egyébként a gyanú árnyéka, mert  a nyomozás során előkerült egy email, amit az egykori MNV-vezér írt Bajnai Gordon akkori főtanácsadójának, Winkler Gyulának. A levélváltás során Tátrai hivatkozik egy parlamenti emlékeztetőre, „amivel a miniszterelnök rendelte el a csereügyletet”. Ami ennél is érdekesebb, hogy Tátrai korábban a blogján, illetve az interjúban is beszélt arról, hogy Gyurcsány belső ellenzéke ezt az eljárást kiváló lehetőségnek látta a volt kormányfő „kiiktatására”, azaz a Sukoró-ügy volt MSZP-s nagykutyáknak az érdekét is szolgálta. Tátrai az interjúban megemlítette még, hogy annak ellenére is koncepciós eljárásnak tartja a Sukoró-ügyet, hogy a nyomozás még a Bajnai-kormány idején indult.
Vezető kép: MTI




Mindenkinek joga van tudni, milyen jövő előtt állunk! – Bayer Zsolt és Földi László mutatta be Ulfkotte utolsó könyvét (videó!)


Bayer Zsolt és Földi László mutatta be Ulfkotte utolsó könyvét, a Határtalan bűnözést


Kapitulálni fog a német rendőrség a migránsbűnözőkkel és a muszlim szélsőségesekkel folytatott harcában, polgárháborús helyzet alakulhat ki egész Nyugat-Európában, hiszen belátható időn belül többségbe kerülnek az iszlám követői – hangzott el Udo Ulfkotte és Stefan Schubert Határtalan bűnözés című oknyomozó kötete magyar kiadásának bemutatóján, amelyen Bayer Zsolt publicista és Földi László, a polgári hírszerzés volt műveleti igazgatója vitatta meg a könyv megállapításait. A Revolution 56 Szabadságharcos Sörözőben tartott fórumon Bayer Zsolt a tavaly elhunyt Ulfkottéről elmondta: ő a mi közösségeinket rádöbbentette a valóságra, míg a másik oldal folyamatosan diszkreditálni, betiltani próbálta a szerzőt a “szólásszabadság” nagyobb dicsőségére. Földi László megjegyezte: bár eddig is kimondtuk, hogy invázió folyik, ami polgárháborúhoz vezethet, a migránsbűnözésről szóló, hivatkozásokkal bőségesen alátámasztott tényfeltáró könyvet olvasva rádöbbent, eddig “mennyire szoftosan fogalmaztunk.” A Szarvas Szilveszter által vezetett vita résztvevői megállapították: Magyarország és az egykori vasfüggöny keleti oldalán élő népek még nem veszítették el képességüket az önvédelemre, az egykori Európa ezért itt él majd tovább. A magyarul portálunk által kiadott könyv megvásárolható a PestiSrácok,hu internetes boltjában. Nézze meg a bemutatóról készült videónkat! 
Egyelőre csak szikrái vannak a nyugat-európai társadalmak lázadásainak a tömeges migráció miatt, de bármikor elfajulhat a helyzet” – idézi az Origo.hu részletes méltatása Bayer Zsolt publicistát Udo Ulfkotte és Stefan Schubert kötetének magyarországi bemutatójáról. Bayer arról is beszélt, hogy “Párizs és Berlin elveszett, Európa lelke ma már Közép-Európában található”. AZ ORIGO.HU, a MAGYAR IDŐK, az ECHO TV és az M1 AKTUÁLIS BESZÁMOLÓI, INTERJÚI IDE KATTINTVA OLVASHATÓK!
Az eredeti kiadást (Grenzenlos kriminell, 2016, Rottenburg) a Kopp Verlag kénytelen volt külföldi nyomdában elkészíttetni, a propaganda-véleményelit nyomására több nagy könyvterjesztő hálózat ugyanis megtagadta a kötet árusítását. Ulfkotte tragikusan hamar bekövetkezett, tavalyi halála után aztán nem merték tovább blokkolni a könyvterjesztést, ma már Németországban is a sikerlistákon szerepel. Joggal merülhet fel tehát a kérdés: hogyan fordulhat elő 2018-ban egy tényekkel alátámasztott oknyomozó kötet kiadatásának megakadályozása? 


A sajtóbemutatóra az Revolution 56 Szabadságharcos Sörözőben került sor Budán, a Bem rakpart 53-ban – Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Bayer Zsolt Udo Ulfkottéról elmondta, sajnos a szerző már nincs közöttünk, de amíg élt, szembe szélben kellett dolgoznia: a véleménydiktátorok cáfolat híján ahhoz a módszerhez folyamodtak, amelyhez mindig is: magát a szerzőt diszkreditálták és hiteltelenítették. Földi László kiemelte, a könyv végét tartja a legfontosabbnak, ahol több mint harminc oldalon át a források felsorolása található, hiszen ez bizonyítja, hogy a könyv nem hipotézis, nem újságíró vélemény, hanem tényszerű tudósítás. És mivel ez egy háború, ki kell mondani: hadi tudósítás.
Földi szerint Ulfkotte könyvét nem titkolni és betiltani, hanem inkább kötelező olvasmánnyá kellene tenni, hiszen mindenkinek joga van tudni, milyen jövő vár Európára és joga van megismerni a kötetben feltárt hátborzongató tényeket!

MI LESZ EURÓPA JÖVŐJE?

Szarvas Szilveszter, a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettese a könyvbemutatón utalt a szerző által kutatott kérdésre is, miszerint hogyan fog kapitulálni a német rendőrség a migrációs nyomás alatt, valamint milyen jövő várhat így Európára? Bayer Zsolt egy vezető török politikus véleményét idézte, miszerint húsz éven belül a muszlimok többségben lesznek a kontinensen.
Ha a nyugati országok vezetői, valamint a mainstream média továbbra is bűnsegédként lép fel ebben a folyamatban, akkor még  az önvédelem is lehetetlenné válik”
fogalmazott a közismert publicista, műsorvezető. Hozzátette, Németországban ma is hatszázezer olyan migráns tartózkodik, aki nem kapott rá engedélyt a hatóságoktól, mégsem toloncolják ki őket az országból. Azért nem, mert egész egyszerűen képtelenek rá.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Földi László szerint olyan kultúrkülönbségek adódnak a két rendszerben, hogy csak egyféle kifutása lehet a konfliktusnak: az egyik közösség kénytelen lesz minden fenntartás nélkül integrálódni a másikba. Bayer hozzátette: nem kérdés, hogy a hetvenvalahány féle “gender”, azaz társadalmi nem szerint elkülönülő, szaporodni képtelen nyugati fehér ember fogja feltenni a kezét.

MEDDIG TŰRJÖN MÉG EURÓPA? HOL A HATÁR?

Bayer Zsolt szerint Európa jó dolgában már nem tudja mit csinál:
Ma Európa pontosan ugyanott van kettéválasztva, ahol annak idején a fal kettévágta. Van egy nyugati és egy keleti fele. S bár fal már nincs, de az egykori fal mentén ma is két világ van. Míg a nyugati fele a második világháború után olyan jólétben élhetett, amelyről ember soha nem is álmodhatott, éppen ennek a jólétnek következtében nem csak a fajfenntartási ösztönét vesztette el, de az önfenntartási ösztönét is.”
Említette továbbá az előítéletek fontosságát, hiszen azok nélkül minden faj kipusztulna. Megállapította végül, parányi szikráját azért már látja, hogy a nyugati társadalmak is elkezdenek lázadni.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Földi László szerint annyira feszült a helyzet és olyan brutális folyamatok fenyegetik Európát, hogy a polgárháborús helyzet kirobbanása elkerülhetetlennek tűnik. A menekültek, mint ahogyan azt a könyv is említi, túlerőben vannak a helyi rendvédelmi szervekkel szemben, a bevándorlók jó része pedig katonai kiképzésben is részesült. Az egyes országokban ugyanakkor még nem késő kezelni a válságot, helyi megoldásokat keresni és találni.
A könyvbemutatót követően a Magyar Nemzet kiküldött újságírója megpróbálta kérdéseivel Udo Ulfkotte és szerzőtársa hitelességét kétségbe vonni korábban írt köteteit felemlegetve. Bayerék válaszaikban azonban biztosították arról, a könyv minden egyes leírt szava forrással megjelölve, egyszerű tényként lett leírva, így aligha lehetne kétségbe vonni a szerzőpáros hitelességét.
A tragikusan fiatalon elhunyt Udo Ulfkotte könyvének kiadását már nem érhette meg. Az eredeti kiadást (Grenzenlos kriminell, 2016, Rottenburg) a Kopp Verlag kénytelen volt külföldi nyomdában elkészíttetni, a propaganda-véleményelit nyomására több nagy könyvterjesztő hálózat megtagadta a kötet árusítását. Ám Németországban az ellenszélben is hatalmas sikert aratott a kérlelhetetlen őszinteséggel és oknyomozó következetességgel kidolgozott mű. A Határtalan bűnözés című könyvet magyar fordításban a PestiSrácok.hu adta ki, a kötet megvásárolható 2990 forintos áron a PestiSrácok.hu INTERNETES BOLTJÁBAN (ITT), illetve a Magyar Menedék könyvesházban Budapest XII. kerületében, a Márvány utca 48 szám alatt. Április közepétől pedig kapható lesz az ország nagy könyvesboltjaiban is.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/ PestiSrácok.hu, a videót készítette: Tihanyi Rita és Susánszky Mátyás Pál/PS




RÁCIÓ és MigRÁCIÓ


Földi L. -- Raffay E.: Hadiállapotban Európa alszik | Népvándorlás és háttérhatalom szakértő szemmel



Hódító iszlám - öngyilkos Európa?


Ki adta el Európát az Iszlámnak és mennyiért? - Dr. Drábik János, Jakab István


A kormányt vezénylő láthatatlan „háttérkarmester” - Dr. Drábik János, Jakab István


Hová tűnt a World Trade Center? - Dr. Egely György, Jakab István


Megsemmisítő FEMA táborok Magyarországon? - Dr. Drábik János, Jakab István


Hová tűnt a világ aranya? - Drábik János, Jakab István


Ruszkik vissza - Drábik János, Jakab István




Polgári Szilvia: Szeress, különben…






A lopakodó meleglobbiról egyre gyakrabban hallunk, ám mielőtt továbblépnénk érdemes eltöprengeni, e jelző vajon napjainkban is megállja-e a helyét? Manapság valóban lopakodik a homoszexuális propaganda, vagy inkább kérlelhetetlenül rúgja ránk az ajtót? Még mindig a másság elfogadásának hőn óhajtott vágyáról volna szó, a többségi tolerancia hétköznapi érvényesülésének megszerzéséről, vagy tűzzel-vassal-erőszakkal kikövetelt szeretetről? Szeress minket, különben megbánod, ugyanis azonnal fölcímkézünk és bezsúfolunk a homofóbok bigott kasztjába! Nem lehetséges, hogy egyes lobbicsoportok, s a rájuk akaszkodó liberális politikusok mára jócskán túltolták a szivárvány egyre több árnyalatában pompázó buzibiciklit, elterelve ezzel a figyelmet valami sokkal, de sokkal veszélyesebb kérdésről?


A jelenkori melegmozgalom is az USA-ból indult, honnan máshonnan. A ’60-as évek végén New York egyik félreeső mellékutcájában működő, az olasz maffia ellenőrzése alatt álló Stonewall-bár adott helyet a homoszexuális szubkultúra tagjainak. Az elhíresült 1969. június 11-i razzia után történt összecsapás a rendőrökkel azonban nem segített e deviáns társadalmi réteg megítélésén, annak ellenére sem, hogy már az akkori liberális sajtó és politikusok egy része is igyekezett kisebbséggel szembeni intoleranciának, rendőri túlkapásnak feltüntetni az eseményeket.
Etimológiai csata
Stonewall-lázadás után az aktivistáknak új kifejezést kellett keresniük önmaguk meghatározására, illetve mozgalmuk leírására a homoszexuális fogalom helyett. De miért is nem felelt meg egy tűpontos meghatározás, amely bevezetése egyébként a jóval degradálóbb – például szodómia – kifejezések hétköznapi használatát kívánta kiváltani? Mivel a homo a szóösszetételben nem az ember jelentésű latin szóból ered, hanem az azonost jelentő homosz görög szóból, így aligha lett volna eladható valamiféle általános emberi tulajdonság meghatározásaként, hiszen a szóösszetétel az azonos nemű emberek közti szexuális vonzalmat takarja. Ezért született meg a gay (vidám, könnyed, a magyar nyelvbe az eltérő primer jelentésű, de szintén pozitív alaptartalmú „meleg” szóval honosítva) elnevezés, amely több szempontból is telitalálatnak bizonyult – rövid, változatosan képezhető, pozitív alapjelentésű, ráadásul a huszadik században már kialakult egy frivolabb értelme is, amelyet a húszas évektől a hedonista, de nem homoszexuális nagyvilági életstílusra vonatkoztattak. A fogalommal azonban – ironikus, s egyben kirekesztő módon – kizárólag az egymás iránti vonzalmat szabadon választó, felnőtt férfiakat azonosították, amellett sikerrel húzták rá egyéb deviáns, általánosan elítélt, sőt a világ számos pontján büntetőjogba ütköző cselekmények elkövetőire is, például a kisfiúkat zaklató pedofil férfiakra. Végül pedig a gay szócskához hozzákapcsolták a rightsfogalmat (gay rights – melegjogok), elérve ezzel, hogy a politikusok kénytelenek legyenek felvállalni az ügyet; a közvélemény defenzívába kényszerült, mégis, ki akart volna bigottá, diszkriminatívvá válni azáltal, hogy korlátozni kívánja más emberek jogait?
Az AIDS, leánykori nevén GRID megjelenése
A meleglobbi igazán átütő sikert 1973-ban ért el, amikor is az Amerikai Pszichiátriai Társaság leradírozta a homoszexualiást a mentális rendellenességek listájáról. A 70-es évek végén azonban megjelent a GRID (Gay-related immune deficiency), legalábbis az Amerikai Orvosi Társaság az új betegséget először „melegekkel kapcsolatos immunhiánynak” nevezte el. A New York Times 1981. július 3-ai cikkében hívta fel a figyelmet arra, hogy néhány helyi és San Francisco-i orvos homoszexuális betegeinek körében különös betegség okoz halálozásokat. Az orvosok attól tartottak, hogy a „meleg pestis” megállíthatatlanná válik azok körében, akik évente több száz különböző partnerrel létesítenek kapcsolatot. A Journal of Sex Research orvosi szaklapban megjelent vizsgálat szerint a homoszexuális férfiak csupán 2,7 százaléka válaszolta azt, hogy monogám kapcsolatban él, és csak egy partnerrel volt életében kapcsolata. Ezzel szemben a válaszolók 21,6 százaléka 100 és 500 közé tette a parterei számát. Egy másik, 1978-ban megjelent felmérés még szélsőségesebb életstílusra utal, A. P. Bell és M.S. Weinberg könyvében idézett kutatás szerint a meleg férfiak 43 százaléka több mint 500, míg 28 százalékuk több mint 1000 partnerről számolt be.
A járvány nyomán ezek a – melegekre kevéssé hízelgő, ám korábban jobbára titkolt – tények nyilvánosságra kerültek, a többségi társadalom pedig megrettent, mivel egy floridai kislányt homoszexuális fogorvosa fertőzött meg, számtalan más áldozat pedig az ellenőrzés nélkül adott vérátömlesztések okán kapta el a betegséget – úgy tűnt, a meleglobbi addig elért eredményei szétporladnak, s a „meleg pestis” maga alá temeti a mozgalmat. Az aktivisták azonban nem adták fel a küzdelmet, s kampányt indítottak az elnevezés megváltoztatásáért, ismét az etimológia hadszínterére szorítva az ügyet; azt hangsúlyozták, hogy a fertőzés mindenkire egyaránt veszélyt jelent. Persze elfelejtették hozzátenni, hogy mindenkire, aki homoszexuálisokkal nemi úton, intravénás drogok használata közben, vagy vérátömlesztés során kapcsolatba kerül.
Bár nem tartozik szorosan a témához, de az AIDS világszerte zajló pusztításáról mindenképp ejtenünk kell néhány szót. Ma már köztudott tény, hogy a betegséget okozó HIV vírus(ok) bölcsője az afrikai kontinens volt, ahol a majmokat a húsukért vadásszák. A „bushmeat” (hevenyészett fordításban „bozóthús”) nemcsak az őserdőkben fontos fehérjeforrás, hanem a városi éttermekben is ínyencfalatként kínált fogás, a kezdetleges vadászati és feldolgozási technikák pedig bőven kínálnak alkalmat érintkezésre a fertőző vérrel. A legkorábbi vérminta, amelyből egyértelműen kimutatták a HIV–1 jelenlétét, 1959-ből származik az afrikai Kinshasából, de AIDS-gyanús esetek korábbról is ismertek. A betegség terjedésének kulcsa az érintkezések gyakoriságában rejlik, s azokban a populációkban, ahol a legtöbb HIV-fertőzött él, ez a gyakoriság magas. Közép- és Kelet-Afrika az ötvenes-hatvanas években komoly népmozgások helyszíne volt, munkát kereső vidéki férfiak tömegei áramlottak a városokba, s ennek egyik következményként felvirágzott a prostitúció. Egy 1985-ös felmérés szerint Nairobi szegénynegyedeiben a prostituáltak évente átlagosan ezer nemi aktusban vettek részt, többnyire bárminemű védekezés nélkül. Már ekkor kétharmaduk fertőzött volt.
Egyértelmű, hogy az AIDS tekintetében a legsúlyosabb helyzet Afrikában alakult ki, ahol a fertőzöttek – mára majd’ negyven millió ember – több mint kétharmada él, így ezt a tényt sem ártana figyelembe vennie az Európai Uniónak akkor, amikor ellenőrizetlen bevándorlók millióit zúdítja a lakosságára. Persze az AIDS – amely máig gyógyíthatatlan, halálos betegség – csak egyike azoknak a kóroknak, amelyek az afrikai embertömeggel egyetemben megjelentek, vagy ismét megjelentek az öreg kontinensen. Botswanában például már az ezredforduló környékén is a felnőtt (15–49 év közötti) lakosság közel 36 százaléka hordozta a vírust, és az arány további tizenöt országban haladta meg a 10 százalékot. Akadt olyan vizsgálat, amelyben a szülés előtt rutinszerűen szűrt nők 70 százaléka bizonyult fertőzöttnek. A járvány alapvetően formálja át a népességszerkezetet, a szexuálisan aktívvá váló fiatal felnőtteket fertőzi meg, akik a betegség hosszú kifejlődési ideje után húszas-harmincas éveikben halnak meg. Mintha háború pusztított volna, szinte eltűnik egy generáció. Botswana 2020-ra jósolt koreloszlását a magas születési arányú fejlődő országokra jellemző piramisból kémény alakúra csonkolja az AIDS miatti halálozás. Számos országban a mostani tizenöt évesek több mint harmada fog AIDS-ben meghalni, Botswanában ez az arány akár a 90 százalékot is megközelítheti; a vírus pusztítása apokaliptikus méreteket öltött.
Az Egyesült Államokba minden bizonnyal egy kanadai utaskísérő, Gaétan Dugas hurcolta be a betegséget, s az – az amerikai meleg közösségekre csakúgy, mint az afrikai prostituáltakra jellemző magas fokú promiszkuitás következtében – futótűzként terjedt. Jelen időben is tény, hogy a járvány elsősorban a homoszexuális férfiakat és a kábítószer-élvezőket sújtja, a fertőzöttek 75 százaléka közülük kerül ki. Nyugat- és Dél-Európában hasonló a helyzet, de a legtöbb országban a fertőzöttségi arány még alacsony, csupán Franciaországban közelíti meg, és Spanyolországban, Portugáliában lépi túl a 0,5 százalékot. Az AIDS Kelet-Európába nagy késéssel érkezett meg, a térségre többnyire még ma is igen alacsony fertőzöttségi arány jellemző, ám a fertőzöttek zöme itt is a homoszexuális férfiak és az intravénás kábítószer-élvezők közül kerül ki.
A meleglobbi – amely újabb etimológiai csatát indított az elnevezés kapcsán – röviddel a GRID megjelenés után elérte, hogy a leginkább homoszexuálisokhoz köthető betegséget átkereszteljék. Ahogy arról a Time magazin beszámolt, 1982. július 27-én az amerikai Járványellenőrzési és Megelőzési Központ rendkívüli tanácskozást tartott, amelyen egy ismert kutató, Sasu Siegelbaum javaslatára a melegekre utaló GRID-járvány helyett új, semlegesebb elnevezést fogadtak el. Így született meg a ma kizárólagosan használt AIDS kifejezés, azaz Acquired Immune Deficiency Syndrome – „szerzett immunhiányos tünetegyüttes”.
A manipuláció mesterfoka
Hogy az AIDS-kutatásokra forrásokat sikerüljön szerezni, s az orvoslása kiemelten támogatott programmá váljon, meg kellett változtatni a meleglobbi sokszor erőszakos, vulgáris PR-fogásait. 1988 februárjában 175 különböző homoszexuális csoportot képviselő aktivista tartott konferenciát a Virginia állambeli Warrentonban. A tanácskozáson részt vett a Harvard Egyetem két kutatója, Marshall Kirk és Hunter Madsen, akik 1989-ben jelentették meg a melegmozgalom alapművének számító After the Ball (Amikor a bál véget ér) című művüket. A társadalomlélektanon és a marketing kommunikáción alapuló részletes program a közvélemény megnyerését célozta, s szerzői azt állították, e programmal térdre lehet kényszeríteni a „homofób Amerikát”.
A nagy terv három részből állt, s elsőként azt javasolta, hogy a társadalmat el kell árasztani homoszexuálisokkal kapcsolatos információkkal és reklámokkal, lehetőleg a legkevésbé provokatív formában, így a közvélemény hozzászokik majd az állandó traktához, s hétköznapi emberekként fogadja el a melegeket. Fontos megjegyezni, hogy az aktivisták előszeretettel hivatkoztak Alfred Kinsey, a szexuális forradalom atyjának második világháború után felállított hipotézisére, amely szerint az amerikai társadalom mintegy tíz százalékát adják a melegek, a valóság ezzel szemben az, hogy ez az arány, még ha a biszexuálisokat is hozzászámoljuk sem haladja meg a három százalékot.
A propaganda második pillérét az áldozati szerepkörbe történő helyezkedés adta, s ezzel párhuzamosan kezdték használatba venni a „homofób”, „gyűlöletkeltő” és „bigott” kifejezéseket a hagyományos társadalmi és erkölcsi értékeket védelmezők megbélyegzésére, illetve bárkire, aki kritikus hangot mert megütni a melegekkel szemben. A stratégia harmadik lépése pedig az a pszichológiai kampány volt, amely során mindvégig a fokozatosság elvét tartották szem előtt – először csak a teve fejét kell megmutatni, mivel a hátsója már koránt sem olyan cuki.
Nem szabad a közvéleményt túl korán kitenni a homoszexuális életmód tényleges bemutatásának. Kerülni kell a melegszex bemutatását, és a melegjogokat amennyire csak lehet, absztrakt társadalmi kérdésként és emberi jogi küzdelemként kell tálalni. Először csak a teve feje bukkan fel a sátor nyílásában, mert azt mindenki kedveli, a rútabb hátsó fele ráér később!”
fejtették ki művükben a Harvard szakemberei.
A járvány nyomán ezek a – melegekre kevéssé hízelgő, ám korábban jobbára titkolt – tények nyilvánosságra kerültek, a többségi társadalom pedig megrettent, mivel egy floridai kislányt homoszexuális fogorvosa fertőzött meg, számtalan más áldozat pedig az ellenőrzés nélkül adott vérátömlesztések okán kapta el a betegséget – úgy tűnt, a meleglobbi addig elért eredményei szétporladnak, s a „meleg pestis” maga alá temeti a mozgalmat. Az aktivisták azonban nem adták fel a küzdelmet, s kampányt indítottak az elnevezés megváltoztatásáért, ismét az etimológia hadszínterére szorítva az ügyet; azt hangsúlyozták, hogy a fertőzés mindenkire egyaránt veszélyt jelent. Persze elfelejtették hozzátenni, hogy mindenkire, aki homoszexuálisokkal nemi úton, intravénás drogok használata közben, vagy vérátömlesztés során kapcsolatba kerül.
Bár nem tartozik szorosan a témához, de az AIDS világszerte zajló pusztításáról mindenképp ejtenünk kell néhány szót. Ma már köztudott tény, hogy a betegséget okozó HIV vírus(ok) bölcsője az afrikai kontinens volt, ahol a majmokat a húsukért vadásszák. A „bushmeat” (hevenyészett fordításban „bozóthús”) nemcsak az őserdőkben fontos fehérjeforrás, hanem a városi éttermekben is ínyencfalatként kínált fogás, a kezdetleges vadászati és feldolgozási technikák pedig bőven kínálnak alkalmat érintkezésre a fertőző vérrel. A legkorábbi vérminta, amelyből egyértelműen kimutatták a HIV–1 jelenlétét, 1959-ből származik az afrikai Kinshasából, de AIDS-gyanús esetek korábbról is ismertek. A betegség terjedésének kulcsa az érintkezések gyakoriságában rejlik, s azokban a populációkban, ahol a legtöbb HIV-fertőzött él, ez a gyakoriság magas. Közép- és Kelet-Afrika az ötvenes-hatvanas években komoly népmozgások helyszíne volt, munkát kereső vidéki férfiak tömegei áramlottak a városokba, s ennek egyik következményként felvirágzott a prostitúció. Egy 1985-ös felmérés szerint Nairobi szegénynegyedeiben a prostituáltak évente átlagosan ezer nemi aktusban vettek részt, többnyire bárminemű védekezés nélkül. Már ekkor kétharmaduk fertőzött volt.
Egyértelmű, hogy az AIDS tekintetében a legsúlyosabb helyzet Afrikában alakult ki, ahol a fertőzöttek – mára majd’ negyven millió ember – több mint kétharmada él, így ezt a tényt sem ártana figyelembe vennie az Európai Uniónak akkor, amikor ellenőrizetlen bevándorlók millióit zúdítja a lakosságára. Persze az AIDS – amely máig gyógyíthatatlan, halálos betegség – csak egyike azoknak a kóroknak, amelyek az afrikai embertömeggel egyetemben megjelentek, vagy ismét megjelentek az öreg kontinensen. Botswanában például már az ezredforduló környékén is a felnőtt (15–49 év közötti) lakosság közel 36 százaléka hordozta a vírust, és az arány további tizenöt országban haladta meg a 10 százalékot. Akadt olyan vizsgálat, amelyben a szülés előtt rutinszerűen szűrt nők 70 százaléka bizonyult fertőzöttnek. A járvány alapvetően formálja át a népességszerkezetet, a szexuálisan aktívvá váló fiatal felnőtteket fertőzi meg, akik a betegség hosszú kifejlődési ideje után húszas-harmincas éveikben halnak meg. Mintha háború pusztított volna, szinte eltűnik egy generáció. Botswana 2020-ra jósolt koreloszlását a magas születési arányú fejlődő országokra jellemző piramisból kémény alakúra csonkolja az AIDS miatti halálozás. Számos országban a mostani tizenöt évesek több mint harmada fog AIDS-ben meghalni, Botswanában ez az arány akár a 90 százalékot is megközelítheti; a vírus pusztítása apokaliptikus méreteket öltött.
Az Egyesült Államokba minden bizonnyal egy kanadai utaskísérő, Gaétan Dugas hurcolta be a betegséget, s az – az amerikai meleg közösségekre csakúgy, mint az afrikai prostituáltakra jellemző magas fokú promiszkuitás következtében – futótűzként terjedt. Jelen időben is tény, hogy a járvány elsősorban a homoszexuális férfiakat és a kábítószer-élvezőket sújtja, a fertőzöttek 75 százaléka közülük kerül ki. Nyugat- és Dél-Európában hasonló a helyzet, de a legtöbb országban a fertőzöttségi arány még alacsony, csupán Franciaországban közelíti meg, és Spanyolországban, Portugáliában lépi túl a 0,5 százalékot. Az AIDS Kelet-Európába nagy késéssel érkezett meg, a térségre többnyire még ma is igen alacsony fertőzöttségi arány jellemző, ám a fertőzöttek zöme itt is a homoszexuális férfiak és az intravénás kábítószer-élvezők közül kerül ki.
A meleglobbi – amely újabb etimológiai csatát indított az elnevezés kapcsán – röviddel a GRID megjelenés után elérte, hogy a leginkább homoszexuálisokhoz köthető betegséget átkereszteljék. Ahogy arról a Time magazin beszámolt, 1982. július 27-én az amerikai Járványellenőrzési és Megelőzési Központ rendkívüli tanácskozást tartott, amelyen egy ismert kutató, Sasu Siegelbaum javaslatára a melegekre utaló GRID-járvány helyett új, semlegesebb elnevezést fogadtak el. Így született meg a ma kizárólagosan használt AIDS kifejezés, azaz Acquired Immune Deficiency Syndrome – „szerzett immunhiányos tünetegyüttes”.
A manipuláció mesterfoka
Hogy az AIDS-kutatásokra forrásokat sikerüljön szerezni, s az orvoslása kiemelten támogatott programmá váljon, meg kellett változtatni a meleglobbi sokszor erőszakos, vulgáris PR-fogásait. 1988 februárjában 175 különböző homoszexuális csoportot képviselő aktivista tartott konferenciát a Virginia állambeli Warrentonban. A tanácskozáson részt vett a Harvard Egyetem két kutatója, Marshall Kirk és Hunter Madsen, akik 1989-ben jelentették meg a melegmozgalom alapművének számító After the Ball (Amikor a bál véget ér) című művüket. A társadalomlélektanon és a marketing kommunikáción alapuló részletes program a közvélemény megnyerését célozta, s szerzői azt állították, e programmal térdre lehet kényszeríteni a „homofób Amerikát”.
A nagy terv három részből állt, s elsőként azt javasolta, hogy a társadalmat el kell árasztani homoszexuálisokkal kapcsolatos információkkal és reklámokkal, lehetőleg a legkevésbé provokatív formában, így a közvélemény hozzászokik majd az állandó traktához, s hétköznapi emberekként fogadja el a melegeket. Fontos megjegyezni, hogy az aktivisták előszeretettel hivatkoztak Alfred Kinsey, a szexuális forradalom atyjának második világháború után felállított hipotézisére, amely szerint az amerikai társadalom mintegy tíz százalékát adják a melegek, a valóság ezzel szemben az, hogy ez az arány, még ha a biszexuálisokat is hozzászámoljuk sem haladja meg a három százalékot.
A propaganda második pillérét az áldozati szerepkörbe történő helyezkedés adta, s ezzel párhuzamosan kezdték használatba venni a „homofób”, „gyűlöletkeltő” és „bigott” kifejezéseket a hagyományos társadalmi és erkölcsi értékeket védelmezők megbélyegzésére, illetve bárkire, aki kritikus hangot mert megütni a melegekkel szemben. A stratégia harmadik lépése pedig az a pszichológiai kampány volt, amely során mindvégig a fokozatosság elvét tartották szem előtt – először csak a teve fejét kell megmutatni, mivel a hátsója már koránt sem olyan cuki.
Nem szabad a közvéleményt túl korán kitenni a homoszexuális életmód tényleges bemutatásának. Kerülni kell a melegszex bemutatását, és a melegjogokat amennyire csak lehet, absztrakt társadalmi kérdésként és emberi jogi küzdelemként kell tálalni. Először csak a teve feje bukkan fel a sátor nyílásában, mert azt mindenki kedveli, a rútabb hátsó fele ráér később!”
fejtették ki művükben a Harvard szakemberei.
Nem olyanok, mint mi
A „melegek olyanok, mint mi, hiszen mindenki más, te is, én is” – hirdeti a meleglobbi, ám ez a roppant hangzatos szlogen nem egészen állja ki a realitás próbáját, mivel a meleg férfiak minden szempontból önpusztítóbb életet élnek, fizikailag és mentálisan is rosszabbak az életkilátásaik, mint heteroszexuális társaiknak. Az Amerikai Járványügyi Központ (CDC) adatai szerint
az anális szex, amelyet a homoszexuális férfiak 90 százaléka gyakorol, a legkockázatosabb nemi érintkezési forma”.
A fertőzéseknek leginkább kitett testrészek – a száj és a végbél – szexuális célból történő igénybevételét még kockázatosabbá teszi a népszerű síkosító szerek használata, amelyek növelik a traumás hámsérülések és a fertőzések veszélyét. De a homoszexuális életmód más negatív egészségügyi kockázatokkal is jár, a leszbikusok például elhízottabbak, mint az átlagpopuláció, éppen ezért jobban ki vannak téve az egészségkárosodásnak – állapította meg az Amerikai Közegészségügyi Társaság (APHA) 2007-ben készült felmérése. A csak erre a társadalmi csoportra szignifikánsan jellemző túlsúlyosság okát a szakemberek részben a leszbikusok hátterében szintén túlreprezentált gyerekkori, illetve serdülőkori szexuális traumáknak tulajdonítják. A gyerekkori abúzus egyébként számos esetben jelentős mértékben hozzájárul a felnőttkori homoszexualitás kialakulásához, ami cáfolja azt az LMBTQ-dogmát, miszerint a melegek melegként is születnek meg. A homoszexualitásért állítólag felelős gént egyébként a mai napig nem sikerült megtalálni, az ezzel kapcsolatos hangzatos bejelentések nem állták ki a tudományosság próbáját.
De további súlyos egészségügyi hátrányok is kapcsolódnak a meleg életformához: a liberális mintaállamnak tartott Kanadában az LMBTQ-emberek mentális állapota rosszabb az átlaglakosságénál, amint azt a kanadai Közegészségügyi Informatikai Intézet 2007 és 2012 között végzett felmérése kimutatta, egy másik liberális bezzegországban, Svédországban pedig nagyobb a melegházasságban élők között az öngyilkosság aránya, mint a házasságban élő heteroszexuálisoknál. A melegközösségen belül szignifikánsan magasabb a droghasználat, ami tovább fokozza a HIV-fertőzés kockázatát, és köreikben pusztító méreteket ölt a magányosság is. Végül pedig a gyakorlatban messze nem igazolódik vissza az a szirupos szlogen sem, amely szerint „a szerelemnek nincs neme”, miután az azonos nemű párok között aránytalanul magasabb a promiszkuitás, és ezzel szemben még a melegházasság sem nyújt védelmet.
Szeress, különben megbánod!
Erik Holland A homoszexualitás természete című könyv szerzője úgy látja, a homoszexuálisok annyira gátlástalanná váltak a címkézésben, hogy szerintük már
az is homofób, aki megkérdőjelezi azt, hogy ők valakit homofóbnak neveznek. Szintén homofóbnak fogható fel, ha valaki tényszerű statisztikákat idéz a homoszexualitás és az AIDS közötti összefüggésekről.”
Vernon A. Wall pro-homoszexuális szerző szerint pedig
még a homoszexualitás elfogadása is felfogható homofóbiának, mert ha valaki a homoszexualitás elfogadásáról beszél, azzal arra utal, hogy van valami a homoszexualitással kapcsolatban, amit szükséges elfogadni.”
Mára egyértelművé vált, hogy a meleglobbi támogatói különleges jogokat keresnek a homoszexuálisok, illetve az LMBTQ-közösség számára, olyan jogokat, amelyekkel más emberek nem rendelkeznek, például a kritikától való mentességet. Ha ugyanis bárki kritikát gyakorol irányukba, azt a kritika tartalmától függetlenül gyűlöletbeszéddel vádolják. Az ilyen különleges jogok végső soron és szükségszerűen a szélesebb társadalom jogait terhelik, így a homoszexuális propaganda akadályozza, vagy teljes mértékben gátolja a szólás szabadságát.
Ezt támasztja alá Nicholas Cummings pszichológus, az Amerikai Pszichológiai Szövetség (APA) egykori elnökének megjegyzése, amely szerint
A homofóbia mint megfélemlítés az egyik legelterjedtebb technika, amely mindenkit elhallgattat, aki nem ért egyet a meleg aktivisták propagandájával.”
És hogy a gyakorlatban mit jelent mindez? Az LMBTQ-terror egyik szignifikáns példája az Airbnb közösségi vállalása, amelyet 2016. november 1-je után vendégként és lakáskiadóként is kötelező elfogadniuk a felhasználóknak.
Vállalom, hogy az Airbnb közösségéhez csatlakozók iránt – fajtól, vallástól, nemzeti hovatartozástól, etnikumtól, fogyatékosságtól, nemtől, nemi identitástól, szexuális orientáltságtól vagy kortól függetlenül – tiszteletet tanúsítok előítélet vagy elfogultság nélkül.”
A közel kétmillió szállásadót tömörítő hálózaton a „homofóbok” mellett törléssel szankcionálják a „rasszistának” vagy „idegengyűlölőnek” talált lakástulajdonosokat is. És hogy ki homofób? Hát az, akire ők rásütik e bélyeget! Érdemes még megjegyezni, hogy a mellékelt 32 oldalas háttértanulmány alapján a „tisztelet” nemcsak azt jelenti, hogy egy Airbnb-partner nem utasíthat el hitbeli vagy személyes meggyőződésével ütköző értékrendű ügyfeleket, hanem azt is, hogy saját ingatlanában köteles „egyenlő” vendégszeretetet mutatni feléjük. A rendelkezés pedig mind a 191 érintett államban, így Magyarországon is érvényes, azaz ha valaki nem kíván szobát kiadni egy zavarba ejtő megjelenésű transzvesztitának, vagy épp egy számára nem túl bizalomgerjesztő afrikai úriembernek, az minden valószínűség szerint elbúcsúzhat Airbnb tagságától. Ha pedig két ajánlat közül nem a homoszexuálisét választotta, csak mert a másik fél egyszerűen szimpatikusabb volt, nos, a tulaj abban az esetben is biztos lehet benne, ahogy Magyarországot antiszemita vád érte a Soros-kampány kapcsán, úgy ő is megkapja majd a homofóbia bélyegét, s ezzel együtt a kizárást. Természetesen kizárólag az egyenlőség jegyében.
Az abortusz legelszántabb támogatása szintén ékes példája annak, miért is okoz társadalmi immoralitást a melegpropaganda. Bár a homoszexuálisoknak nyilvánvalóan nincsenek „nem kívánt terhességeik”,  mégis a választás mellett állást foglaló utcai aktivisták jelentős része homoszexuális. Vajon miért van ez így? Nos, a meleg aktivisták pontosan tisztában vannak azzal, hogy a „szexuális szabadságuk” mint „társadalmi norma” megőrzéséhez védelmezniük kell más emberek jogát a meg nem született életek kioltására. Ha a nők elveszítenék az abortuszhoz való jogukat, akkor a lakosság nagy részében a hangsúly az önmegvalósításról elkerülhetetlenül a családi felelősségvállalásra tolódna át, és ez az egész kultúrát megváltoztatná. Miután egy nő a félelem és/vagy az önzés miatt úgy döntött, hogy megöli a magzatát, aligha érzi úgy, hogy másokat kritizálhat. Egy magzat megölése a nőket és a férfiakat morálisan egyaránt kompromittálja, így kevésbé hajlamosak szót emelni az ellen, ha mások is immorális cselekedeteket követnek el, de biztosítja azt is, hogy egy nő az abortuszt követően esetleg végleg a szexuális szabadságot választja majd a család helyett.
Szexuális deviancia mint érdem?
Matt Barber, a meleglobbi egyik ellenzője így vélekedik:
A homoszexuális aktivisták azt követelik, hogy a társadalom egésze a homoszexuális viselkedést ne csak tolerálja, hanem ünnepelje.”
Bár a meleglobbi aktivistái még ma is az elfogadás és a tolerancia hamis retorikáját harsogják, de valójában jóval többről van itt szó – a melegeket ünnepelni kell, az LMBTQ-közösségeket kitüntetett figyelemmel és elismeréssel kell kezelniük a nyugati társadalmaknak pusztán csak azért, mert nem heteroszexuálisok. Itt fontos kiemelni, hogy a mainstream liberális politika nem győzi kiszolgálni e lobbi igényeit. 2009 és 2016 között Barack Obama elnök minden évben kiadott egy nyilatkozatot, amely szerint a júniust az LMBT-büszkeség hónapjaként ismeri el és ennek keretében a Fehér Ház számos, a közösséghez kötődő rendezvénynek adott otthont. De a közelmúltban Emmanuel Marcon francia köztársasági elnök és bájos anyukája neje személyesen is bizonyították nyitottságukat, amikor homoszexuális, transzvesztita fekete táncosokkal mulattak a Zene Ünnepe alkalmából az Elysée palotában. Az egyik résztvevő igencsak ünnepi öltözékén az alábbi felirat volt olvasható:
Migránsok fia – fekete és homokos”
Ez ám a teljesítmény, nem igaz? A DJ bizonyára komoly erőfeszítések árán produkálhatott munkájában olyan kiemelkedő eredményeket, hogy aztán elmondhassa magáról, bevándorlók leszármazottja, a bőrszíne fekete, amellett még buzi is. Persze nem volna ezzel sem probléma, ha például én is hasonló pólóban feszíthetnék egy fotón Orbán Viktor miniszterelnök mellett, csak épp a felirat így szólna:
Őshonos magyar, fehér és hetero”
Vajon milyen jelzőkkel illetne a liberális média, no meg a dróton rángatott politikusaik? És vajon kötelezhetném az LMBTQ-közösségeket arra, hogy ezért a pazar „teljesítményemért” ünnepeljenek, vagy legalább tiszteljenek?
Szomorú, de ma már sajnos Magyarországon is megfigyelhető a meleglobbi térnyerése, annak ellenére, hogy a konzervatív politikai kurzus korántsem szimpatizál a homoszexuális propaganda tevékenységével, s ezidáig sikeresen kitartott – nagyon helyesen – a melegházasság törvényesítését ellenző, karakteres véleménye mellett. A Budapest Pride történetében először egy teljes hónapon át, június 8-tól július 8-ig tart a fesztivál, közel száz „kulturális programmal” és az eseményt záró felvonulással, de már elkészítettek egy melegeknek szóló, úttörő imázsvideót is. A kisfilmet Magyarország első LMBTQ desztináció-marketinggel foglalkozó szervezete rendelte meg, kampányuk üzenete pedig “Budapest Loves You”, azaz Budapest szeret téged.
A Lunacek-jelentés
Az LMBTQ-emberek számára kikövetelt különleges jogokkal összhangban van az Európai Parlament által 2014. február negyedikén Strasbourgban megszavazott állásfoglalás, azaz a Lunacek-jelentés.
A homofóbia nem tolerálható tovább Európában. (…) Túl régóta élünk félelemben. Inkább nem fogjuk meg egymás kezét az utcán, tartunk a megjegyzésektől, attól, hogy távoznunk kell a bérelt lakásból, az iskolából vagy a munkahelyről. Jelentésem szerint az uniónak lépnie kell, hogy mi is élvezhessük az EU-ban mindenkit megillető jogokat.”
jelentette ki az előterjesztő, Ulrike Lunacek osztrák zöldpárti képviselő. Megható, megindító szavai már-már könnyeket csalnak az olvasó szemébe, pláne ha kiegészítjük azzal, hogy a képviselőt csupán egyetlen nemes cél vezérelte, amely nem volt más, mint az egyenjogúság előmozdítása. Igazán jól hangzik mindez, csupán egyetlen szépséghibája van, jelesül az, hogy nyitott kapukat dönget, mivel az EU Alapjogi politikája minden állampolgárra kiterjed függetlenül attól, milyen egyéni választás alapján éli meg szexualitását.
A jelentés valójában nem az egyenjogúságról szól, hanem különleges jogokról, LMBTQ-emberek védelméről és privilégiumairól, kettéosztva ezzel a világot különleges jogokat és védelmet élvezőkre, illetve azokra, akik nem érdemlik meg ugyanezeket a jogokat. Ám a jelentés talán legfontosabb, jövőt érintő része mégiscsak az, hogy nem tér ki a szülők jogainak védelmére, arra, hogy megilleti őket a választás, hogyan neveljék gyermeküket, hogyan védjék meg őket a különböző szexuális viselkedésmódokkal és orientációkkal való találkozástól egészen kicsi kortól. Lunacek képviselőnő szerint
gyermekeinknek el kell mondanunk, hogy LMBTQ személyek léteznek, léteztek a történelem folyamán a Föld minden pontján.”
A képviselőnő, s az elfogadott jelentés mindezzel megtagadja a szülők azon jogát, hogy gyermekük elsődleges nevelői legyenek, s olyan értékeket szeretne közvetíteni a gyermekek felé, melyek nincsenek feltétlenül összhangban a szülőkével. Helyben vagyunk…
El a kezekkel a gyermekeinktől!
A gyerekek felelősségük teljes tudatában hozzák meg döntéseiket? Azért teszem föl ezt az abszurd kérdést, amelyre nyilvánvalóan nemleges a válasz, mert a melegpropaganda mára egészen az általános iskolákig, sőt, óvodákig hatol. Ők is tudják, a gyerekek a legsebezhetőbbek és legkönnyebben befolyásolhatóak; ahogy Kirk és Madsen is megfogalmazta, minél többet találkozik a többségi társadalom a devianciákkal, annál elfogadóbbá válik irányukba, s ez a gyerekekre nézve különösen igaz. Mi ez, ha nem a legfiatalabb, szexuálisan még éretlen korosztály mentális megrontására való törekvés?
Az Egyesült Államokban a homoszexuális lobbi gyorsan és kíméletlenül vette célba az állami oktatás intézményeit, a Parker kontra Hurley határozattal pedig az állam is a meleglobbi pártjára állt. Az ügyben két szülő egy massachusettsi iskolát vádolt meg azzal, hogy gyermekeiket olyan hatásoknak vetették alá, amelyeket ők vallási meggyőződésükre hivatkozva visszataszítónak találtak. A szülők azt állították, hogy a gyermekeiknek a meleg és leszbikus párok együttéléséről, házasságáról szóló ismeretanyagok bemutatása államilag szponzorált indoktrinációnak felel meg, megsértve ezzel a szülők és gyerekek jogait. Az Amerikai Egyesült Államok Első Kerületi Fellebbviteli Bírósága azonban miután kivizsgálta az ügyet arra a következtetésre jutott, hogy szerintük nem sérültek a jogaik, ez pedig azt jelenti, hogy a szülők nem emelhetnek kifogást az ellen, ha a gyerekeiknek az állami iskolában azt tanítják… de mit is? Hogy legyen toleráns? Ebbe aligha lehet belekötni! Vagy valóban kőkemény indoktrináció zajlik, s a gyerekekkel azt próbálják elhitetni, mennyivel menőbb az LMBTQ-közösség tagjaként élni?
John Leo már egy 1992-es cikkében (News & World Report) is fölsorolta azokat a kiadványokat, amelyek a New York-i állami iskolai tanterv részét képezték. A Children of the Rainbow (A szivárvány gyermekei) című elsősöknek szóló könyv szerint a tanároknak ismerniük kell a különböző családi struktúrákat, ideértve a meleg és leszbikus „szülőkből” álló családokét is, illetve meg kell tanítaniuk a gyerekekkel ezen családmodellek pozitívumait. Egy másik gyerekkönyv, a Heather has Two Mommies (Heathernek két mamája van) pedig egy leszbikus párról szól, akiknek mesterséges megtermékenyítés következtében született gyerekük. Persze hosszasan sorolhatnánk még a hasonló tartalmú és szellemiségű kiadványokat, s mindez annyit tesz, hogy már több mint húsz éve sem volt elegendő a hagyományos tolerancia keretein belüli elfogadás, hanem egyfajta új „etikaként” vonzónak, követendőnek kellett feltüntetni a homoszexuális életformát a közoktatásban. De vajon a homoszexuális lobbi miért célozza a kicsiket, miért érdekük lehetőleg minél több, nemi identitásában elbizonytalanított, zavart tinédzsert „kreálni”? Csak nem egyre szélesebb és szélesebb palettáról kívánnak szemezgetni, ha már ők maguk nem képesek „kitermelni” saját utódjaikat?
Amikor 2015-ben az Amerikai Legfelsőbb Bíróság Obama elnök intenzív támogatásával legalizálta a homoszexuális házasságot, egy hét sem telt el, s a különböző pedofil szervezetek patkányként bújtak elő sötét búvóhelyeikről, követelve jogaik tiszteletben tartását. Az egyik ilyen igen befolyásos szervezet a NAMBLA (North American Man-Boy Love Association – Észak-Amerikai Férfi-Fiú Szerelmi Szervezet), amely legismertebb szponzora nem más, mint a „filantróp” George Soros. „Szex 8 éves kor előtt, utána már késő” – hirdeti a NAMBLA jelszava 1978-as megalapítása óta.  De a magát haladónak és fejlettnek nevező világban ma már az sem okoz különösebb meglepetést, ha nőnek öltözött férfiak molesztálnak kislányokat a gender-semlegesnek deklarált vécékben.
A helyzet azonban sajnos Európában sem jobb. A német Evangélikus Egyház egyes képviselői, a ’80-as években megalakult Zöldek néhány prominens tagja (Daniel Cohn-Bendit), valamint az akkor még csíráiban előforduló gender-elmélet előharcosai, például Uwe Sielert, homoszexuális szociálpedagógus a klasszikus családmodellt, a heteroszexualitást és a generációk közötti korhatárokat vették célba, mint leépítendő, nem természetes állapototHelmut Kentler, szintén homoszexuális pszichológus, szociálpedagógus, illetve a hozzá hasonló, magukat tudósnak álcázók évtizedek óta próbálták és próbálják a társadalommal, no meg az állami szervekkel elhitetni, hogy a pedofília egy normális szexuális önkifejezési mód, azaz másság, amely ha nem alkalmaz erőszakot, a gyerekek javára válhat azok „szexuális felszabadításában”. De ugyanúgy hirdették, illetve hirdetik a szülők és gyerekek közötti szexuális kapcsolat létjogosultságát, amely Kentler szerint politizálható is, mert aktívan elősegítené az emancipált társadalom kialakulását. A helyzet tragikumát csak fokozza, hogy a ’90-es években Kentlert bírósági szakértőként alkalmazták pedofíliával kapcsolatos perekben, amelyekben az ő közreműködésével természetesen minden vádlottat felmentettek.
A meleglobbi, amely érzékenyítésen, tolerancián, elfogadáson túl, ma már nyíltan ünnepli önmagát, s megköveteli ugyanezt a többségi társadalomtól valójában nem más, mint a pedofília törvényesítésének előszobája. Step by step.
Utószó
Mindenkit óvnék attól, hogy egy-egy homoszexuálist azonosítson a meleglobbi egészével. Számos olyan meleg él hazánkban is, akik elutasítják e propaganda agresszív terjeszkedését, hagyományos életet élnek, s értéket teremtenek. Sokukról nem is tudjuk, mi a nemi identitásuk és épp ez a lényeg – nem azért kell elfogadnunk, kedvelnünk valakit, mert az illető az arcunkba tolja választott társadalmi nemét, majd harsányan követeli szeretetünket, ellenkező esetben ránk süti a homofóbia bélyegét. A meleglobbi sok esetben eleve nem tájékoztatja az érintetteket arról, amit a nevükben tesz, azaz bizonyos értelemben akaratuk ellenére ejti őket foglyul, s használja fel saját céljaira. Az viszont mindenképpen elvárható volna, hogy azok a homoszexuálisok, akik elutasítják a propagandát, emeljék föl a hangjukat és tegyenek végre legalább egy aprócska gesztust a többségi társadalom felé! Akkor legalább tudnánk, hogy ők is léteznek.
Vezető kép: thelocal.es


Utolsó csepp a pohárban: lemondásra szólítják fel a helyiek a pilisborosjenői polgármestert (PS-videó!)


Ismét felháborította a pilisborosjenőieket Küller János független, Jobbikhoz köthető polgármester. A konfliktus immár több éve tart a falu lakossága és a településvezető között, aki sokak szerint nem a helyiek, hanem az ingatlanspekulánsok érdekeit szolgálja. Erre jó példa S. Tibor nagyvállalkozó esete, akinek terveit önkormányzati rendeletmódosításokkal, adómentességgel is segítik. Küller János a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában azt mondta, elégedett a teljesítményével, és mindazt, ami Pilisborosjenőn történik, fejlődésnek nevezte. A polgármester azt is előrevetítette, milyen sok plusz adóbevételt lehet majd a falu szépítésére és az intézményekre fordítani, ha több ezren beköltöznek az új, a helyiek által kifogásolt lakóparkokba. A településen élő Hirtling István színművész szerintugyanakkor a nagy terv nem más, mint módszeres környezetpusztítás…
A vita ottjártunk óta csak tovább élesedett, hiszen azóta veszélybe került az Egervölgy, a neves kirándulóhely, ahol az Egri Csillagokat forgatták. A Malomdűlő Lakópark kivitelezését pedig engedélyek nélkül megkezdték, a munkagépek magántulajdonú földeket használnak felvonulási területként, hozzájárulás nélkül. A legújabb őrület szerint a falut kettészelő patak medrét bélelnék ki kővel és fémráccsal, kiirtva minden útban lévő növényzetet. Joggal merül fel a kérdés: hol vannak ilyenkor a zöldek és a ligetvédők?


A patakmeder rehabilitációs tervei. Kővel és fémhálóval bélelnék ki a medret.
Pilisborosjenőiek egy bátrabb csoportja régóta hadakozik a polgármesterrel. Érdekvédő egyesületbe tömörültek 2097 néven, most pedig megalakították a patakmentők csapatát. Első körben azt szeretnék elérni, hogy az önkormányzat azonnal állítson le minden patakkal kapcsolatos beruházást, és lakossági fórumokon, a lakosság javaslatait figyelembe véve döntsön a patakról. Azt szeretnék, ha a pilisborosjenői Cigány-patak minél természetesebb, élővilágban gazdag élő vízfolyás lenne, nem pedig a falu csatornája.  
Már tiltakozó tiltakozó demonstrációt is szerveztek a patak betonteknővé” alakítása ellen. Ez még nem minden. Az egyik helyi lakos megelégedve Küller János polgármester ámokfutását, úgy döntött, petíciót indított annak érdekében, hogy lemondassák és felelősségre vonassák a településvezetőt.
Ezúton kérlek, hogy írd alá ezt a petíciót, hogy településünk képviselő-testülete egyhangú szavazással fegyelmi eljárást indíthasson Küller János ellen
olvasható a peticiok.com oldalon.
Az indoklásban hosszasan sorolja az okokat, amiért szerinte megálljt kell parancsolni az elszabadult polgármesternek. Kezdetnek hűtlen kezelést emlegetnek az úgynevezett Szedmák-ház kapcsán. Ennek lényege, hogy 65 millió forintért vásárolt meg az önkormányzat egy düledező parasztházat, amire szüksége sem volt, hiszen a falu lapjában kérdezték meg a lakosságot, mit kezdjenek vele, majd részben javaslat híján, részben az épület állapota miatt azóta le is bontották az épületet. Az eladó korábban egyébként 38 millió forintért sem talált rá vevőt.
A Szedmák Ház romjai, a düledező épület 65 milliójába került a munkálatokkal együtt az önkormányzatnak, ám arra azóta ötlet sincs, mit kezdjenek a telekkel.
A petícióban kifogásolják, hogy a polgármester a lakossággal történő egyeztetés nélkül ad kedvezményeket és egyezkedik S. Tibor ingatlanberuházóval. Miközben ennek a vállalkozónak a lakóparkját engedélyek nélkül kezdték el kivitelezni, a helyi sváb lakosság építkezéseit kárpótlási telkeiken folyamatosan ellehetetlenítik. A faluvezetőt mindezek mellett a “közpénzek elherdálásával” és a középületek, helyi infrastruktúra teljes körű elhanyagolásával vádolják. Miközben parkosítási kéréssel fordult a lakosság az önkormányzathoz, a közterületeket kövezik, lebetonozzák. Csak a mai napig mintegy 200 fát vágtak ki Pilisborosjenőn.
Stábunk néhány héttel ezelőtt kamerával járt a településen, ahol panaszaikat hosszasan sorolták a borosjenőiek. Úgy látták, hogy megegyezésre lehetőség sincs, ha meg akarják menteni a pilis tüdejének számító falut, a polgármesternek mennie kell.
A videót László Petra és Füssy Angéla készítette.



Megnyitjuk a Fenyő-gyilkosság aktáit – Halála előtt Tasnádi figyelmeztetni akarta a médiacézárt Gyárfás tervéről?


Már a Fenyő-gyilkosság után öt nappal titkos jelentésben rögzítették, Gyárfás Tamás megbízást adott alvilági kapcsolatának, Tasnádi Péternek, hogy szervezze meg Fenyő János meggyilkolását. A jelentést az egykori operatív főnyomozó, Sándor István „Papa” írta, aki az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás rendőri kapcsolattartója volt. A portálunk által megismert, titkosított, majd a minősítés alól feloldott iratokból az is kiderül, hogy Boros is tudta, Gyárfás Fenyő megöletésére készül. Az olajügyek koronatanúja Tasnádi egyik emberéhez hasonlóan azon az állásponton volt, hogy pénzszerzés reményében jelezzék a médiacézárnak Gyárfás Tamás tervét, ám Tasnádi hiába próbálta meg felvenni a VICO tulajdonosával a kapcsolatot, Fenyő – vesztére – nem állt szóba a nehézfiúval…
Folytatjuk az 1998-ban történt Fenyő-gyilkossággal összefüggésben megkezdett cikksorozatunkat. Előző írásunkbanarra kerestük a választ, miért terelődött tévútra a nyomozás már rögtön az emberölés utáni hetekben, és miként nyújtott segítséget a merénylőknek egy volt gyilkossági főnyomozó, valamint a felbujtással gyanúsított Gyárfás Tamás, akit egy szigorúan védett tanú szerint Portik már 1994 óta a markában tart. A cikksorozatot azért is indítottuk, hogy az általunk megszerzett nyomozati iratok segítségével feltáruljanak a magyar kriminalisztika legrejtélyesebb gyilkosságának még homályban lévő részletei, illetve lehulljon a lepel a rendszerváltás utáni Magyarország legsötétebb korszakáról. Arra is rámutatunk, hogy a rendőrök húsz év alatt milyen tévutakon jutottak el végül a jelenlegi, lehetséges megoldásig, miszerint Fenyőt legnagyobb üzleti ellenfele, Gyárfás Tamás ölethette meg Portik Tamás segítségével, aki egy szlovák férfit, Jozef Rohácot és bandáját bízta meg a bérgyilkossággal.


Boros Tamás rendőrségi kihallgatásán. Fotó: PS

GYÁRFÁS ÁLDOZATNAK TARTJA MAGÁT

Azt azonban nagyon fontos leszögezni, hogy Gyárfás megdöbbent a gyanúsításon és azt állítja, semmi köze Fenyő János halálához, sem pedig más bűncselekményhez, sőt, a Magyar Időknek adott interjújában pár napja azt mondta, a hazugságvizsgálatot is vállalná, hogy tisztázza magát. Gyárfás az interjúban kijelentette továbbá, hogy ő a Tasnádi és volt felesége közötti „perpatvarnak”lett az áldozata. Az ex-úszóelnök itt arra utalt, miután a nehézfiú és neje összevesztek, a nő a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársainak jegyzőkönyvbe mondta, volt férjét Gyárfás 1997 ősszén megbízta azzal, hogy szervezze meg Fenyő János meggyilkolását.
Részlet Sándor István “Papa” titkos jelentéséből. Fotó: PS

TASNÁDI FELESÉGE IS TERHELŐ VALLOMÁST TETT AZ EX-ÚSZÓELNÖKRE

A hölgy a rendőröknek hangsúlyozta, volt férje neki azt mesélte, Gyárfás azért akarta megölni riválisát, mert a két médiamogul között egy hatalmi harc folyt, „és ebben a harcban a Fenyő látszik győzni”, Gyárfás pedig „háttérbe szorul”. A nő ezek után kiemelte, éppen Las Vegasban voltak, amikor Fenyő Jánost megölték. Tasnádi Péter volt neje szerint amikor Tasnádi ezt megtudta, odaszólt neki, hogy „képzeld, megölték a Fenyőt és milyen hülye ez a Gyárfás, mert azt hiszi, én ölettem meg, de nem én voltam”A nő megemlítette még, hogy Tasnádi kijelentette, a megbeszélt nyolcmillió helyett tizenkétmillió forintot fog kérni az úszószövetség egykori elnökétől. Tasnádi egykori felesége a pénz átadása után megkérdezte a nehézfiút, hogy mit szólt Gyárfás ahhoz, hogy többet kellett fizetnie, amire Tasnádi azt mondta: „nem szólt semmit, fizetett, mint a katonatiszt”Fontos megemlíteni, a nő a vallomását abban a tudatban tette meg, hogy biztos volt benne, Tasnádi Péter szervezte meg a Fenyő-gyilkosságot, ám ezt a nyomozás későbbi szakaszában tisztázták, mert kiderült, a nehézfiú valóban csak átverte Gyárfást, az emberölést pedig nem ő követte el. Erről maga Tasnádi Péter is beszélt 2014 áprilisában a bíróságon, illetve két évvel korábban a rendőrségen is, ahol még szembesítették is Gyárfás Tamással, ami természetesen nem vezetett eredményre, hiszen a volt médiavállalkozó kijelentette, Tasnádit sem bujtotta fel az emberölésre.
Közölni akarták Fenyővel, mire készül Gyárfás. Fotó: PS

OPERATÍV JELZÉS GYÁRFÁS MEGBÍZÁSÁRÓL

Gyárfás egyébként a szembesítésen is azt emelte ki, hogy tulajdonképpen ő csak egy családi viszály áldozata. Arról azonban eddig nem tudhatott, hogy a rendőrségnek már néhány nappal a Fenyő-gyilkosság után operatív úton beszerzett információi voltak arról, hogy az ex-úszóelnök bérgyilkost akart küldeni legnagyobb üzleti riválisára. Az 1998. február 16-án írt titkos jelentést nem más, mint Sándor István „Papa”, operatív főnyomozó, az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás (eredeti nevén Boros József Károly) egykori kapcsolattartója írta. A dokumentumban egészen pontosan az szerepelt, hogy az „adatközlő” elmondta, 1997 végén találkozott Tasnádi Péterrel, aki arra kérte, segítsen megszervezni Fenyő János megölését. Az informátor hozzátette azt is, hogy Tasnádi elmesélte, Fenyő Gyárfást szinte lehetetlenné tette a szakmában, „ezért jutott arra az elhatározásra, hogy kivégezteti”. Az informátor megjegyezte még, hogy Tasnádi 12 milliót kapott volna a gyilkosságért, ebből neki 6 milliót ajánlott, ha megszervezi a végrehajtást. A hatósági forrásnak ugyanakkor az az ötlete támadt, hogy beszéljenek Fenyővel is, hogy mire készül Gyárfás, így „mindkét oldalról haszonhoz jutnak”. Tasnádi telefonon be is jelentkezett a VICO mindenható urához, de csak a titkárságig jutott, ahol meghagyta, hogy mivel fontos az ügy, Fenyő hívja vissza, ám a médiacézár ezt nem tette meg – áll a titkos jelentésben, amely szerint tehát Fenyő elkerülhette volna a végzetét, ha tárcsázza Tasnádi számát…
A jelentés szerint Boros is tudott arról, hogy Gyárfás mit tervez. Fotó: PS

MEGEMLÍTETTÉK GYÁRFÁS MÁSIK ALVILÁGI KAPCSOLATÁT IS

Papa informátora emellett felhívta az egykori főnyomozó figyelmét Gyárfás másik alvilági kapcsolatára, Portik Tamásra is. A forrás hangsúlyozta, Portik és Gyárfás üzleti kapcsolatban álltak egymással, ugyanis a volt médiavállalkozó villáját az Energol-vezér bérelte havi másfél millió forintért (a villabérlést maga Gyárfás is elismerte a sajtónak és a rendőrségnek). Az informátor azt is közölte, hogy a villában papíron egy német „bűnöző” lakott, hogy a Gyárfás-Portik kapcsolatra ne jöjjenek rá.

BOROS TAMÁS IS TUDOTT GYÁRFÁS TERVÉRŐL

A nyomozati iratokból egyébként egyértelműen kiderül, hogy a fenti informátor S. László volt, aki egy ideig jó kapcsolatban állt Tasnádi Péterrel, de jó barátja volt Boros Tamásnak is. S. Lászlóval 1999. decemberében Kovács Lajos ezredes is találkozott, akinek a férfi megerősítette a Sándor István által leírtakat. Hozzátette: Tasnádit ő beszélte le a Gyárfás-féle megbízásról, „mivel lényegesen többet keres, mint a felajánlott 12 millió forint”. Tasnádi erre azt válaszolta S. László szerint, hogy „nem a felajánlott összegen van a hangsúly, hanem azon, hogy a fölvállalt megrendelés végrehajtása után Gyárfás Tamás, és rajta keresztül a média fogható”.  S. LászlóKovács Lajosnak is azt állította, ő felajánlotta Tasnádinak, hogy a „megrendelőt és a célszemélyt is húzzák le”. Tasnádi az ezredes által jegyzett jelentés tartalma szerint többször megpróbálta felvenni ezért Fenyővel a kapcsolatot, ő azonban nem fogadta, amivel „vérig sértette a hiú Tasnádi Pétert”. S. László hangsúlyozta, a fentieket elmondta legjobb barátjának, Boros Tamásnak, aki ugyancsak amellett érvelt, hogy próbáljanak minél több pénzt kicsikarni a dologból (azaz Fenyőtől és Gyárfástól is kérjenek pénzt), de önmaguk lefedése céljából osszák meg az információt a rendőrséggel. Így jutottak el az első jelentést író Sándor Istvánhoz, Boros rendőri kapcsolatához, akinek elárulták Gyárfás ajánlatát.
Részlet Kovács Lajos jelentéséből. Fotó: PS

TÉVÚTNAK BIZONYULT AZ ALBÁN-SZÁL

A Gyárfás-jelentésben azt is rögzítették, hogy S. szerint az albán Salihi Meadhoz köthető személyek voltak a gyilkosság végrehajtói (később az albán szálat tisztázták). Mead merényletben vállalt valódi szerepéről, illetve honfitársáról, az ártatlanul meggyanúsított Acifi Nijaziról, aki éppen Meadnak köszönhetően került bajba, bővebben cikksorozatunk első részében olvashatnak. Ugyan a Nijazi-fiaskó nem használt túlzottan a rendőrségnek, az mindenesetre tény, hogy a nyomozók (néhány kilóra megvett árulót kivéve) mindent megtettek, hogy kézre kerítsék az elkövetőket. Ezt bizonyítja az is, hogy az eljárás elején már több mint hatvan ember DNS-mintáját ellenőrizték, köztük albán, magyar, vagy szlovák bűnözőkét.
Fotó: PS

A SZLOVÁK MAFFIAVEZÉRT IS ELLENŐRIZTÉK

Kovács Lajos korábbi nyilatkozata szerint 2005 környékénfelmerült a valódi elkövető, Jozef Rohác neve is a nyomozás során, ami azért sem meglepő, mert információink szerint az egykori Conti-Car-főnök, Radnai László abban az időben kezdett együttműködni a rendőrséggel. Rohác akkoriban épp szökésben volt, DNS-mintája nem állt rendelkezésre, így pusztán az ujjlenyomatát tudták ellenőrizni, miután a sikertelen Seres-merénylet ügyében nyomozó másik osztálytól az Kovácsék rendelkezésére állt. A rendőrök többek között a merénylethez használt Agram gépfegyver markolathéja alatt, a fegyvertok részen találtak ujjlenyomatot, de az nem egyezett a szlovák bérgyilkoséval, akin kívül még ellenőrizték Portik két magyar katonájának, F. Istvánnak és K. Gábornak, valamint Sátor Lajos felvidéki maffiavezérnek az ujjlenyomatát is. A magyar alvilági kapcsolatokkal is rendelkező, a dunaszerdahelyi mészárlás megrendelőjének tartott Sátor sokáig bujkált a szlovák igazságszolgáltatás elől, végül 2010 decemberében saját emberei végeztek a maffiózóval, mert alkut próbált kötni a hatóságokkal. Folytatjuk…
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS


Ha Rohác borít, elölről kezdődhet a Prisztás-gyilkosság vizsgálata


Perújítási eljárás lehet a Prisztás-gyilkosság ügyében, miután a Kúria döntése alapján kihallgatják abban Jozef Rohácot, aki állítja: tudja ki ölte meg az üzletembert, és a bérgyilkos nem az eljárásban korábban már jogerősen elítélt Hatvani István. Ha Hatvanit ártatlannak találnák, az újabb csavart eredményezne, mert akkor megkérdőjeleződne a merénylet miatt felbujtóként elmarasztalt Portik Tamás szerepe is. Rohác már korábban értesítette az illetékeseket információiról, de a Kúria nemrég meghozott döntése előtt más szervek nem akarták bolygatni az ügyet. Azt egyelőre nem tudni, hogy a már kétszer életfogytiglanra ítélt Rohác kit nevez meg, ahogy azt sem, hogy miért hallgatott eddig.
A Kúria döntése alapján ki fogják hallgatni Jozef Rohácot Prisztás József 1996-os meggyilkolásának ügyében, miután a Magyarországon és Szlovákiában is életfogytiglanra ítélt férfi jelezte, tudja, hogy ki ölte meg Prisztást – erősítette meg lapunknak a HírTV információját az ügyben bérgyilkosként már jogerősen elítélt Hatvani István védője. Patócs Ilona úgy vélekedett, hogy Rohác beszámolója – amennyiben pontos, konkrét személyre vonatkozó, használható információkat ad át a hatóságoknak – akár döntő is lehet az ügyben, mert a várhatóan elrendelendő perújításban így nemcsak Hatvani, hanem a vád szerint neki a merényletre megbízást adó Portik Tamás szerepe is megkérdőjeleződhet. A Portikékat bűnösnek kimondó ítélet korábban egyebek mellett arra alapozott, hogy a volt olajos komoly üzleti, elszámolási vitába került Prisztással, és Hatvanit, mint az egyik legfőbb bizalmasát bízta meg az üzletember likvidálásával. Patócs Ilona elmondta, nem tudja, hogy Rohác ki nevezhet meg későbbi kihallgatásán. Prisztás József meggyilkolása miatt korábban kétszer indult elsőfokú eljárás, amelyet mindkétszer a Fővárosi Törvényszék ugyanazon bírája tárgyalt. A pert azért kellett megismételni, mert az abban felbujtóként szereplő Portikot időközben meggyanúsították, majd megvádolták a négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai merénylet ügyében is.


Jozef Rohác a Prisztás-ügyről szóló üzenetét a HírtTV Riasztás című műsorában ismertették. Érdekesség, hogy a szlovák férfi korábban maga kérte, hogy releváns információi miatt hallgassák ki az illetékesek, de azt a döntéshozók elutasították, mondván, az ügy már jogerősen lezárult, így abban új fejlemény sem lehet. A Rohác által említettek miatt a védelem felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Fővárosi Ítélőtáblához, amely elutasította azt, a Kúria azonban nemrég mégis lényeges körülményekre hivatkozva elrendelte Rohác kihallgatását.
A gyilkosság időpontjára rokonai alibit biztosítottak ugyan Hatvani Istvánnak, ám a bíróság azt végül nem fogadta el, mivel az ügy koronatanújának vallomása, valamint a cellainformációk és híváslisták alapján igazoltnak látta, hogy az Energol-vezér testőre végzett Prisztással, aki így tizenöt évet kapott jogerősen. Hatvani azzal is védekezett, hogy a hírhedt Conti-Car autókereskedés két volt tulajdonosa szerint sem ő, hanem Jozef Rohác lőtte fejbe Prisztást, de a tanácselnök a vallomásukat végül kirekesztette a bizonyítékok közül. Az ügyben Portik Tamást ugyancsak tizenöt évvel sújtották, majd ennél kettővel kevesebbet kapott az Aranykéz utcai ügyben, jelenleg pedig a húsz évvel ezelőtti Fenyő-gyilkosság egyik felbujtójának tartják a nyomozóhatóságok Gyárfás Tamással együtt. Utóbbi eljárásban érintett még a Fővárosi Főügyészség, majd a Fellebbviteli Főügyészség volt vezetője, Ihász Sándor is, akit bűnpártolással gyanúsítanak.
Fotó: MTI/Kovács Tamás


A bíróság szerint befolyásos személyek akadályozhatták a Fenyő-gyilkosság nyomozását


Egy, Jozef Rohác előzetes letartóztatásáról szóló bírói indokolás is igazolja, hogy egyes, meg nem nevezett személyek aktívan próbálták hátráltatni a Fenyő-gyilkosság 2011-ben újraindított nyomozását. A bíróság reális veszélyként számolt azzal is, hogy ezek az emberek a kapcsolataik segítségével Rohácot a börtönben is elhallgattatták volna, ha beszélni kezd.
Ahogy arról néhány napja beszámoltunk, a PestiSrácok.hu információi szerint a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) vizsgálja, hogy a Fenyő-gyilkosság ügyében nemrég bűnpártolással meggyanúsított volt fellebbviteli főügyész, Ihász Sándor korábban, még fővárosi főügyészként, hivatali helyzetével visszaélve nyújtott-e bármilyen segítséget az 1998-as merénylet felbujtásával gyanúsított Gyárfás Tamásnak. Az ex-úszóelnökugyanakkor felháborítónak nevezte és visszautasította, hogy bárkitől belső információkat kapott volna az évek során a Fenyő-gyilkosság nyomozásáról, ahogy Ihász Sándor védője, Papp Gábor is arról beszélt a zoom.hu-nak, hogy védence senkinek nem nyújtott törvénytelen segítséget.


Gyárfás Tamást húsz évvel a Fenyő-gyilkosság után gyanúsították meg felbujtással. Szerinte ugyanakkor ő maga is csak áldozat. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

BAJBA KERÜLT A VOLT FŐÜGYÉSZ

Gyárfás Tamást április 17-én azzal gyanúsította meg a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI), hogy a 90-es évek olajügyeiből milliárdos vagyonra szert tett vállalkozó, Portik Tamás közvetítésével megölette nagy üzleti riválisát, Fenyő Jánost (a felbujtó elleni nyomozást 2017 októberében, az alapügy jogerős befejezése után rendelték el). Gyárfást a kihallgatása után őrizetbe vették, az ügyészség pedig kezdeményezte Gyárfás házi őrizetbe helyezését. A bíróság végül lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el az ex-úszóelnökkel szemben, majd még aznap kiderült, Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyészt bűnpártolással gyanúsította meg a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF). Ihász terhére azt róják az ügyészek, hogy 2017 októberében Gyárfástól átvette a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatos beszélgetésekről készült hangfelvételek leiratát. Gyárfás azért fordult az általa ismert főügyészhez, hogy tanácsot kérjen tőle. A KNYF szerint Ihásznak fel kellett ismernie, hogy a leiratban foglaltak olyan új bizonyítékok, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az emberölés felbujtójának azonosításához, felelősségre vonásához. Ennek ellenére a törvényben előírt ügyészi kötelességével ellentétben a felmerült bizonyítékot nem adta át a nyomozóhatóságnak, hanem hivatali helyiségében tárolta.

GYÁRFÁS TÚL SOKAT TUDOTT A FENYŐ-ÜGY NYOMOZÁSÁRÓL?

A zoom.hu arról is írt, hogy Gyárfás házi őrizetét kérvényező indítványban az szerepel, hogy az egykori úszóelnök ismeretlen forrásból információkkal rendelkezett a Fenyő-gyilkosság felbujtójának felkutatására indított nyomozás állásáról és „a vele szemben beszerzett bizonyítékok mibenlétéről”. Az ügyészség az indítványában külön is rámutatott arra, hogy amikor házkutatást tartottak Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyész irodájában, az iratok között megtalálták egyebek közt Gyárfás előre megírt védekezését – áll az indítványban, amely szerint Gyárfás a Fenyő-ügy kapcsán olyan bizonyítékokkal összefüggésben is megírta a védekezését, amelyeknek a létezéséről neki „elvileg nem lehetett tudomása” – írta a portál, hozzátéve, hogy a vádhatóság rámutatott arra is, hogy Ihász Sándor fővárosi fellebbviteli főügyészi kinevezése előtt a Fővárosi Főügyészség vezetője volt. Abban a beosztásban pedig „rálátása volt a nyomozás minden mozzanatára, a tervezett és a már végrehajtott nyomozati cselekményekre, tudhatta, hogy a rendőrségnek az ügyben milyen bizonyítékokat sikerült beszereznie” – emelte ki a szerző, aki azt is megjegyezte, hogy az elmúlt húsz évben is folyamatosan informálhatták Gyárfást, legalábbis az ügyészségi iratok szerint.
Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyész megdöbbent a meggyanúsításán, szerinte nem követett el bűnpártolást. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

HALLGATNAK A HALÁLOSAN MEGFENYEGETETT TANÚK

Kérdés, utóbbi kijelentést hogyan lehet bizonyítani azon túl, hogy a legtöbb hatósági személy bűne, akik súghattak a Fenyő-ügy szereplőinek, már biztosan elévült. Azt viszont már az azóta Fenyő János meggyilkolásáért jogerősen elítélt Jozef Rohác  korábbi előzetes letartóztatásáról döntő bíróság is kimondta 2011 őszén, hogy egyes, meg nem nevezett személyek aktívan próbálták a Fenyő-ügy nyomozását hátráltatni. A letartóztatás meghosszabbítását indokolva a bíró utalt arra is, hogy több tanú azért nem tett vallomást a Fenyő-ügyben, mert féltik saját maguk és családtagjaik életét. A bíróság akkori álláspontja szerint Fenyő János meggyilkolása után több mint tíz évvel reális volt a veszélye annak, hogy a bűncselekmény elkövetői megpróbálják meghiúsítani az eljárást.

KERESTÉK AZ ÁRULÓ ZSARUKAT

Erről az információról később az alapügy tárgyalásán semmit nem hallottunk, de az valószínűsíthető, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) vizsgálatot folytatott az ügyben, hiszen a nyílt eljárásokat indító Nemzeti Nyomozó Irodával (NNI) szorosan együttműködő szervezet célul tűzte ki, hogy pontot tesz az 1990-es években elkövetett leszámolások felderítésének végére. Az NVSZemiatt korábban vizsgálta azt is, hogy szakmai hibák, vagy az alvilággal együttműködő hatósági személyek árulása miatt nem sikerült felderíteni számos maffiagyilkosságot. Több esetben ugyanis felvetődött a gyanú, hogy a nyomozást szándékosan, megbízást teljesítve siklatták félre annak idején. Úgy tudjuk, mára – részben – sikerült tisztázni, hogy kik voltak azok az akkoriban hivatásos állományban lévő személyek, akik a védelmi szolgálat feltételezései szerint törvénysértéseket követhettek el. Azonban, mivel ezek a cselekmények már régen elévültek, nyílt nyomozásra, tanú, illetve gyanúsítotti kihallgatásokra nem kerülhetett sor.
A jogerős ítélet szerint Rohác végzett Fenyő Jánossal. Fotó: MTI

MEGFELEDKEZTEK ROHÁC DNS-ÉRŐL

A Fenyő-merénylet vonatkozásában az NVSZ az egyik legfontosabb kérdésnek tartotta annak tisztázásátmiként lehetséges, hogyamikor a tíz évig bujkáló Rohácot prágai elfogása után, 2009 elején a sikertelen Seres-merénylet miatt Csehország kiadta Magyarországnak, nem hasonlították össze a levett DNS-ét az 1998-as emberölés helyszínén talált anyagmaradványokkal. Annak ellenére maradt ez el, hogy Rohác elkövetői mivolta már a 90-es évek végén felmerült, arról nem is beszélve, hogy a kecskeméti maffiaper fővádlottja, Radnai László 2005-ös, titkosított tanúvallomásában is Jozef Rohácot azonosította Fenyő János gyilkosaként. Noha  – a portálunknak névtelenül nyilatkozó korábbi forrás szerint – a védelmi szolgálat „vadul rávetette magát erre a vonalra”, mégsem került elő annyi bizonyíték, hogy személyes felelősöket lehessen megnevezni.

A BÖRTÖNBEN IS VÉGEZTEK VOLNA ROHÁCCSAL, HA BESZÉL?

Visszatérve a bírói indokoláshoz, abban az is szerepelt, hogy a nyomozási bíró reális veszélyként számolt azzal, hogy a Fenyő-ügy érintettjei – kapcsolataik segítségével – Rohácot is megakadályoznák abban, hogy vallomást tegyen. Erre a lehetőségre utalt egy tanú az Aranykéz utcai robbantás perében is, aki szerint Portik azért nem likvidáltatta a neki sok „munkát” elvégző Rohácot, mert a szlovák férfi „nagyon stabil” és az olajvállalkozó biztos volt benne, hogy „nem lehet megtörni”A tanú úgy tudta, ha Jozef Rohác elkezdett volna beszélni, az akkor még szabadlábon lévő Energol-vezér a börtönben is megölette volna végrehajtóemberét.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS


Csintalan: Ha valóban Gyárfás áll a Fenyő-gyilkosság mögött, megérdemli, amit kap (PS-videó!)


Ha beigazolódik a gyanú, hogy Gyárfás Tamás rendelte meg Fenyő János halálát, akkor az úszószövetség egykori elnökét utolérte az isteni igazságszolgáltatás és megérdemli, amit kap – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Csintalan Sándor, a Hír TV műsorvezetője. Az MSZP korábbi alelnöke hangsúlyozta, bízik abban, hogy bizonyos bűnök soha nem évülnek el és ez mindenkire érvényes.
Gyárfást egy hete azzal gyanúsították meg a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársai, hogy az olajmaffia egyik kulcsfigurája, Portik Tamás közvetítésével ő ölette meg 1998-ban Fenyő János médiacézárt. Az ex-úszóelnök ugyanakkor tagadja a terhére rótt bűncselekményt.


Csintalan Sándor az akkori politikai élet magas beosztású szereplőjeként végigkövette a Fenyő-Gyárfás-háborút. Csintalan portálunknak elmesélte, hogy Fenyő egyszer meghívta a Vico-székházba, ahol a médiavállalkozó felajánlotta az MSZP akkori alelnökének, hogy válasszon egyet az öltönyei közül, illetve meghívta őt egy külföldi repülőútra. Csintalan állította, hogy visszautasította a felajánlásokat, noha Fenyő János megemlítette neki, hogy sok ember (vélhetően a politikai-gazdasági elitből – PS) válogatott már az öltönyeiből és ment el vele repülőútra.
A Csintalannal és lányával készült, politikai közéletet érintő korábbi videóinterjúnkat itt nézhetik meg.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu




Az alvilág hírhedt verőemberét, Tanyi Györgyöt is megbízták Fenyő likvidálásával


Az alvilág hírhedt verőlegényét, Tanyi Györgyöt is megbízta Fenyő János médiavállalkozó megölésével Gyárfás jelenlegi bűntársa, az olajmaffia rettegett vezére, Portik Tamás – ezt maga Tanyi ismerte el egy évekkel ezelőtti vallomásában. Az azóta a Lakatos Csaba ügetőhajtó elleni merényletkísérlet miatt elítélt nehézfiú azt állította, végül nem vállalta el a megbízást. 
Nemcsak Jozef Rohácot, hanem a 90-es évek éjszakai életének egyik meghatározó figuráját, Tanyi Györgyöt is megbízta Fenyő János médiavállalkozó meggyilkolásával az olajügyek kulcsfigurája, Portik Tamás. Legalábbis erről beszélt néhány évvel ezelőtt tett vallomásában az alvilág ismert alakja, aki jelenleg tizenegy éves fegyházbüntetését tölti a Lakatos Csaba ügetőhajtó ellen elkövetett merényletkísérlet végrehajtása miatt.


Tanyi Györgyöt is megbízhatta Portik Fenyő likvidálásával. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

ELJUTOTTAK GYÁRFÁSIG A NYOMOZÓK

A Fenyő-ügy legújabb fejleménye, hogy kedden előállították, majd őrizetbe vették Gyárfás Tamást (az ügyészség ma az ex-úszóelnök házi őrizetét kezdeményezte). Az úszószövetség egykori elnökét azzal gyanúsítják, hogy több mint húsz évvel ezelőtt ő adott utasítást legnagyobb üzleti riválisa, Fenyő János médiavállalkozó megöletésére. Az ex-úszóelnököt kedd délután állították elő, majd hosszú kihallgatás után vették őrizetbe. Gyárfás Tamás terhére pontosan azt rója a hatóság, hogy több mint húsz évvel ezelőtt megbízást adott a magyar olajmaffia rettegett vezérének, Portik Tamásnak, hogy likvidálja legnagyobb üzleti ellenfelét, Fenyő Jánost. Megírtuk azt is, hogy az Aranykéz utcai robbantás és a Prisztás-gyilkosság megrendeléséért már jogerős büntetését töltő Portikot március 22-én gyanúsították meg a bűncselekménnyel. A gyanú szerint az ő közvetlen parancsára lőtte agyon Fenyőt az ügyben már elítélt szlovák bérgyilkos, Jozef Rohác. Úgy tudjuk, megdönthetetlen bizonyítékok, köztük egy hangfelvétel van a rendőrség birtokában. Ezen az – Energol-vezér által készített, tizennégy éves – felvételen Portik és Gyárfás beszélgetése hallható.
Részlet Tanyi 2012-es vallomásából.

VÉGÜL NEM VÁLLALTA

Az alvilág ismert alakja még az alapügyben, 2012. szeptember 11-én tett vallomást, miután pár hónappal korábban a terrorelhárítók elfogták a több leszámolásos gyilkossággal összefüggésbe hozott Portik Tamást. Tanyi a nyomozóknak elmondta, hogy Portik Tamással még a 90-es években ismerkedett meg, amikor az Energollal (ez volt Portik olajozással foglalkozó cége) üzleti kapcsolatba került Conti-Car ütőembere volt. Hozzátette: több, Portikhoz köthető gyilkosságról be fog számolni, ha a védelmét megoldják.  Ezen a ponton említette meg Tanyi a Fenyő-gyilkosságot, amiről azért tud mesélni a hatóságnak, mert az Energol-vezér őt is megbízta a végrehajtással. A nehézfiú annyit árult el a nyomozóknak, hogy 1996. novemberét megelőzően felkereste őt Portik Feri nevű bizalmasa, aki kerülő utakon, metróval, motorral elvitte a Dohány utcába, egy második emeleti bérelt lakásba. Ott Portik Tamás várta, aki letett elé több fényképet. Az Energol-vezér közölte Tanyival, hogy meg kellene ölnie Fenyő Jánost. A fényképeken egyébként útvonalak, rendszámok, házak, személyek voltak – mondta az egykori ütőember, hangsúlyozva, hogy a megbízást nem vállalta, ám annak részleteit, hogy mit mondott Portik, miért kell Fenyőt megölni, csak védett tanúvá nyilvánítása után lett volna hajlandó elmondani.
Részlet a Tanyi-vallomásból

TANYIT AZÓTA LEÜLTETTÉK

Erre feltételezhetően nem került sor, hiszen Tanyit, aki vallomását nem névvel, hanem számozott tanúként tette, két évvel később őrizetbe vették, majd meggyanúsították a Lakatos Csaba hajtó elleni merényletkísérlet végrehajtásával. A férfit azóta jogerősen tizenegy év fegyházra ítélték. A vád és a jogerős ítélet szerint még 1996. november 13-án, az esti órákban Tanyi György, miután eltervezte, hogy megöli Lakatos Csaba sértettet, négy célzott lövést adott le a Fiumei úti Sírkert egyik épülete tetejéről a szomszédos ügetőn tartózkodó férfire. Tanyi és vádlott-társai (köztük két testvére, János és József) előre megbeszélt szerepe az volt, hogy neki a merénylethez figyelést biztosítsanak, illetve kocsijaikkal a menekülésben segítsék. Végül azonban Tanyi és a temetőben figyelő társa taxival menekültek el, mert a többieket a kiérkező rendőrök a közeli utcákban igazoltatták és mivel a kocsijukban lőszert találtak – őket előállították. A sértettet a mintegy 22-24 méterről leadott négy lövésből három találta el, – egy a nyakán, egy az ágyéki csigolyája mellett, egy pedig a bal combjánál – az életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Tanyi Györgyöt előre kitervelten elkövetett emberölés kísérletével vádolták, míg három társa a vád szerint bűnsegédként vett részt a cselekményben.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése