2018. február 19., hétfő

Röptében a legyet is meg kúrnák maffiózóink , de egy fillért sem adnának azoknak akiket kifosztottak .




Röptében a legyet is meg kúrnák maffiózóink , de egy fillért sem adnának azoknak akiket kifosztottak .





2015. Január 5-től minden hétköznap melegétel-osztás van Kőbányán, a Széchenyi István Általános Iskolában 


Helyszín: Széchenyi István Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola hátsó udvara, Sütöde utcai bejáró. Időpont: Hétfőtől péntekig, 11-14:00 óra között márciusig 

A Baptista Szeretetszolgálat folyamatos melegétel-osztásba kezdett a Széchenyi István Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola hátsó udvarában: hétfőtől péntekig, 11-14:00 óra között várják a rászorulókat. Sándor Zoltán, az iskola igazgatója arról adott tájékoztatást, hogy a "népkonyha" egészen márciusig folyamatosan működik majd, így enyhítve a nehéz sorsú emberek terheit.

A kőbányai iskola és a Baptista Szeretetszolgálat közös tevékenysége révén megvalósuló étkeztetéshez szükséges tányérokat és evőeszközöket Az Én Otthonom Alapítvány és a Gastron vendéglátóipari csomagolóanyagokat forgalmazó cég biztosítja. Fontos tudni, hogy az ételt a helyszínen kell elfogyasztani, ételhordóban elvitelre nincs lehetőség.

A szervezők szeretettel várnak minden rászorulót! 






Rettenetes bűntény történt! 

2015-01-05 Somló VédPajzs Szövetség hírportál 

Január 4-én délután egy Piac utcai üzlet csemege osztályán egy darab füstölt szalonnát rejtett a kabátjába egy férfi, majd a kasszától fizetés nélkül távozott. 

Idős férfi lopott szalonnát 
A biztonsági őr észrevette a lopást, visszatartotta a 60 éves helyi lakost, majd telefonon értesítette a rendőrséget. A helyszínre érkező rendőrök elfogták és a városi rendőrkapitányságra előállították a szabálysértőt, akit meghallgattak és őrizetbe vettek. A férfi 72 órán belül bíróság elé áll. (civishir) 
HÉJ! TE HATVANESZTENDŐS - VÉN ÉHENKÓRÁSZ! 
Országot kell lopni! Nem szalonnát! A szalonnalopásért büntetés jár Jóember! 


Bilincsbe verték a kukázó nagymamát


A 70 éves asszonyon nyomai maradtak a rendőri intézkedésnek.

Az idős kaposvári nő alumínium hulladékot gyűjtött az utcán, hogy a nyugdíját azzal egészítse ki. Ekkor akarták igazoltatni a rendőrök. Ő azonban nem árulta el a nevét és a lakcímét. Lánya a kapos.hu-nak elmondta, hogy a rendőrök előállították édesanyját, meztelenre vetkőztették, és bilinccsel a kezén fogdába tették. A bilincs annyira szoros volt, hogy az asszony csukója megsérült, látlelet is készült róla.

A rendőrök szerint bilincs nélkül a 70 éves asszony nem engedelmeskedett volna nekik. Egy ügyvéd szerint viszont jogszerűtlen volt az intézkedés.
A bilincs nyomairól készült kép és további részletek itt.


Az idős asszony nem akarta igazolni magát, ezért elmondása szerint a rendőrök előállították, meztelenre vetkőztették, és bilinccsel a kezén fogdába tették. A bilincs annyira szoros volt, hogy az idős nő csuklója megsérült, látlelet is készült róla.
A 70 éves asszonyt annyira megviselte a rendőrök eljárása, hogy zaklatottsága miatt most, napokkal később sem szeretett volna róla beszélni. Lányának azonban részletesen beszámolt a történtekről. Tőle megtudtuk, hogy édesanyja alumínium hulladékot gyűjtött az utcán, hogy a nyugdíját azzal egészítse ki. Ekkor akarták igazoltatni a rendőrök. Ő azonban nem árulta el a nevét és a lakcímét.
Végül az egyenruhások megbilincselték és előállították az idős nőt, 3 órát töltött a fogdán. Elmondása szerint előtte meztelenre vetkőztették. Később elengedték, büntetést nem kapott. Az orvosi ügyeleten látleletet vettek, a papíron az áll: a sebeket a rendőrségi bilincs okozta.
A rendőrök szerint a karperecre azért volt szükség, mert különben a nagymama nem engedelmeskedett volna nekik. Az általunk megkérdezett ügyvéd szerint viszont egészen biztos, hogy a hivatalos személyek fellépése jogszerűtlen volt.
Kattintson az alábbi képre és nézze meg videónkat! A sérülésekről készült képsorok megrázóak.






30 százalékos fizetésemelés az Orbán-kormányban 



Bújtatva kaptak hatalmas pénzeket az állami fejesek 2015. január 4. 168 óra
Titokban emelték a minisztériumokban dolgozó vezető tisztségviselők fizetését. Valamennyi minisztériumban rendkívül magas fizetésemelésekkel jutalmazta a tárcavezető a közigazgatási államtitkárok és helyettes államtitkárok áldozatos munkáját. Az év végén - egyes esetekben 30 százalékos - bújtatott fizetésemeléssel kedveskedtek a miniszterek beosztottaiknak. A Blikk számításai szerint évente 187 millió forintba kerül az állami fejesek fizetéskiegészítése. 
A helyettes államtitkárok alapilletménye 748 ezer forint havonta a kormánytisztviselőkről szóló törvény szerint. Ezt azonban a miniszter saját hatáskörben legfeljebb 30 százalékkal megemelheti, mely lehetőséggel élt is mindegyik miniszter. A rekordszámú, 99 helyettes államtitkárból 88-nak emeltek a fizetésén, egy fejesnek ez átlagosan kétmillió forint pluszpénzt jelent évente - értesült a Blikk. 

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, aki mind a 19 helyettes államtitkárának, valamint a közigazgatási államtitkárának emelt fizetést biztosít. Egy kivétellel valamennyien 30 százalékkal kapnak többet.
 
(Echte) Kovács Zoltán, az Emberi
Erőforrások Minisztériumának társadalmi
felzárkózásért felelős államtitkára
De Hende Csaba honvédelmi miniszter mindhárom helyettes államtitkára is 30 százalékkal többet vihet haza. Ez azt jelenti: 748 ezer forint helyett 972 ezer az illetményük, vagyis ez egy átlagos magyar fizetésnek megfelelő pluszpénz nekik. 
Az államtitkárok alapilletménye 997 ezer forint, ezt a legtöbb esetben 1 millió 296 ezerre tornászták fel. Néhol a beosztott - papíron - többet keres főnökénél. Így például a Külügyminisztériumban Szijjártó Péter fizetése 1 millió 102 ezer forint, míg Kohut Balázs közigazgatási államtitkár közel kétszázezer forinttal többet keres a főnökénél. 
A Blikk megkérdezte a kormányzatot, minek köszönhető, hogy ilyen nagy tömegben kapnak illetményemelést a helyettes államtitkárok. 
- A tárcavezetők indoklás nélkül gyakorolhatják azt a hatáskörüket, amely szerint legfeljebb 30 százalékkal megemelhetik a helyettes államtitkáraik, illetve közigazgatási államtitkáruk alapilletményét - válaszolta a Kormányzati Információs Központ. 
A Blikk számításai szerint évente 187 millió forintba kerül az állami fejesek fizetéskiegészítése. 


Amerikában is szórják az adóforintjainkat!

Amerikában működtet pártunk és kormányunk egy alapítványt, amelynek vezetője már kint is él. Fellegi Tamásnak hívják, és a Fidesz-kormány bukott minisztere. 

Sok amerikait vettek be a kuratóriumba, és fizetnek nekik havi apanázst. McCain szenátor alapítványának is adtak 100 ezer dollár támogatást, rá néhány hétre Magyarország ellen agitált McCain, a vietnami hat évi nehézbörtönbe belerokkant szenátor. 
Az amerikai kurátorok kiléptek az alapítványból, de Fellegi Tamás hazaérkezéséről és ennek a pénznyelő alapítványnak a felszámolásáról nem találtunk információt. 
Egyébként ez az alapítvány fogja felmérni az 56-os magyarok leszármazottait, és agitálja őket a kettős állampolgárság megszerzésére, majd a 2018-as választáson való részvételre. Ők szavazhatnak levélben, de ezt a lehetőséget nem adják meg a kint dolgozó magyaroknak. Talán azért, mert felmérték, hogy ők nem Fidesz-szavazók? 
SVPSZ 
Kapcsolódó: 
   Hazugságban hagyta minisztereit Orbán 
   Áder új igazgatóságot jelentett be 
   Szándékos Fidesz-provokáció tervszerű következménye: Megismételhetik a taxisblokádot 












Hazugságban hagyta minisztereit Orbán






Hende Csaba honvédelmi miniszter hazudott. Ez az év vége talán legkínosabb kormányzati lúzersége. Hende – aki egyúttal a Fidesz szombathelyi országgyűlési képviselője – ugyanis december 30-én még szavát adta, hogy nem lesz útdíj a 86-oson. Majd másnap természetesen bevezették a matricát. Orbán Viktor miniszterelnök pedig – ahogy a nagy botrányok során mindig – szó nélkül hagyja, hogy egy ország röhögjön kabinetje bénázásán.
Azóta nem csak a megye, hanem az egész ország Hendén köszörüli a nyelvét. A honvédelmi miniszter – aki egyébként az Orbánt hatalomra segítő polgári körök atyja – saját kollégáját, a fejlesztési miniszter Seszták Miklóst okolja. Sesztákék meg Hendére mutogatnak: miért nem tájékozódik, mielőtt beszél.
Van tehát két hazudós miniszterünk, Orbán Viktor miniszterelnök pedig – ahogy a nagy botrányok során mindig – szó nélkül hagyja, hogy egy ország röhögjön kabinetje bénázásán.
Hende szegény: „riogatásról, megalapozatlan vádaskodásról" beszélt
A Fidesz szombathelyi szervezete a múlt év utolsó napján riogatásnak és megalapozatlan vádaskodásnak nevezte a felvetést, hogy fizetős lesz a 86-os út Szombathely és Szeleste közötti szakasza. Tették ezt úgy, hogy közben a kormany.hu-n világosan a fizetős utak között volt feltüntetve a 86-os út megépült gyorsforgalmi szakasza, azaz Vas megyében is megyei matricát kell vásárolni az úthasználatért.
Hende Csaba, a Fidesz szombathelyi országgyűlési képviselője egy interjúban ugyancsak ellenzéki riogatásnak nevezte a felvetést, továbbá kijelentette: „Ma sem fizetős a 86-os út, miért lenne fizetős? Nem autópályáról, autóútról beszélünk, ezek a kamionforgalmat leszámítva nem fizetősek, semmilyen ezzel ellentétes kormányzati előterjesztés nincsen.”
Azóta a szombathelyiek azon mulatnak és dühöngenek: ennyit ér egy kormánytag szava Orbanisztánban.
Ráadásul azóta a nyugat.hu portál kiderítette: később a fizetési kötelezettséget kiterjesztik majd a 86-os Répcelak-megyehatárig terjedő szakaszra, valamint az Egyházasrádóc-Körmend részre, illetve a megyét kelet-nyugati irányban átszelő 8-as főút egyes részeire is.
Az ellenzék magyarázatot követel
Az ellenzék magyarázatot követel és azt: Hende álljon ki a Vas megyeiek elé, hiszen 24 óra alatt kiderült, hogy félrevezette az általa képviselt lakosságot olyan kérdésben, ami azonnali 5000 forint plusz kiadást jelent rengeteg Vas megyében élő autósnak, illetve ismét a falvakra vezeti az M86-os főút forgalmának egy jelentős részét.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Hende Csaba - vakon
Az MSZP szerint Hende Csaba és a Fidesz szombathelyi szervezete hazudott. Hende Csaba a Kormány tagjaként ráadásul részt vett a Vas megyei, szombathelyi embereket megkárosító döntésben. A párt szerint Hende Csaba erkölcsileg érdemtelenné vált arra, hogy Szombathely képviselője legyen.
A miniszter ráébredt a fájdalmas igazságra
A honvédelmi miniszter hazugsága lelepleződése után a Vas Népe Online-nak már azt mondta, „rosszul előkészített, diszkriminatív és igazságtalan” lépés volt fizetőssé tenni a 86-os utat.
Közölte: „Kifejezetten olyan információm volt, mely szerint egyetlen Vas megyei útszakasz sem lesz fizetős. Mindenféle előzetes egyeztetés és tájékoztatás nélkül tudtam meg szilveszter napján, hogy 18 órán belül mégis bevezetik a díjat. Elfogadhatatlan nem csak az intézkedés módja, hanem körülményei is, hiszen egy olyan útról beszélünk, ami még nem készült el.”
A miniszter azt mondta, semmilyen észérv nincsen az út fizetőssé tétele mellett, ezért tiltakozik, és egyeztető tárgyalást kezdeményezett Seszták Miklós fejlesztési miniszterrel. Életszerű, hogy olyasmiről tárgyalnak egymás közt, amit Orbán már eldöntött.
Orbán persze megint hallgat
Az eset mindent elmond az Orbán-kormányon belüli viszonyokról, a miniszterek közötti kommunikációs káoszról. Ennél már csak az a forgatókönyv rosszabb, ha a két minisztere közül valamelyik, vagy mindkettő tudatosan hazudott a közvéleménynek.
Az már csak hab a tortán, hogy a miniszterelnök – ahogy a korábbi botrányok során is tette – nem szólalt meg az ügyben hazugságban hagyva mindkét miniszterét. És persze magát a kormányt is.






Orbán vagyona! 

fjudit 2014 december 1. serfozoistvan.hu 
Kommentként érkezett L'Espresso: Orbán már az öt leggazdagabb magyar egyike című cikkünkre. A fotókat illusztrációként mi tettük hozzá. (szerk.) 
Orbán épp csak azóta lop, amióta lehetősége van rá: 1993 óta. Az Orbán család ingatlangyarapodásáról kulcsfigurája a felesége. A kormányfőt ő egy olyan vállalkozónak tekinti, akinek nincs cége, "a politika maga a vállalkozása. Lévai Anikó pedig ennek a politikai vállalkozásnak a gyümölcsszedő asszonya". "Volt egyszer egy farmeres srác, most meg van egy dandy család... Ma már egyértelmű, hogy Orbán újfeudalizmust épít és saját dinasztiát, nem négy, nem nyolc évre, hanem hetedíziglen." Lévai Anikó 2010-es vagyonnyilatkozata ismert csupán, abban 38 ingatlan szerepel. (Noha a törvény szerint a házastársnak is évente be kell nyújtania a nyilatkozatát, ez nem nyilvános: csak a Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság tagjai tekinthetnek bele, de ők is csak hivatalos vizsgálati eljárás során.) 

A 2010-es adatok szerint a Lévai Anikó tulajdonát képező 38 ingatlanból áll.. Az Orbán-család az első miniszterelnökség idején ment át először igen látványos vagyongyarapodáson. A szűkebb család két fő ingatlanadatát nézve: 1. az 1998-ban már birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év múltán a tizenegy és félszeresére: 63 hektárra növekedett; 2. a tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi lakás helyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75 millióért), majd azonnal hozzáláttak (több tízmilliós) átépítéséhez is. A miniszterelnök apjának többségi tulajdonában lévő bányacég, a Dolomit Kft. saját vagyona meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft. nyeresége ugyanekkor a tízszeresére emelkedett (16 millióról 167-re). 
Tehát Orbán a kormányzati hatalmat használta föl a családi vagyongyarapításra -, azt leglátványosabban a Tokaj hegyaljai szőlővállalkozás (Szárhegy Dűlő - Sárazsadány - Tokajhegyalja Kft.) története igazolja, ahol a miniszterelnök és üzlettársai csak vissza nem térítendő állami szőlőtelepítési támogatásból mintegy 64,5 millió Ft-ot nyertek el. A második miniszterelnökség nagy projektje a felcsúti focibirodalom felépítése - ugyancsak közvetett (adóból leírható adomány) vagy közvetlen állami pénzekből. A tulajdoni viszonyok átláthatatlanok, Orbán 50 évre ingyen használatba adott földjein épült föl számos objektum. De 50 év lejárata után, az övé az egész Stadion és az akadémia!!! Stróman-gyanús személyek Orbán körül. 
A miniszterelnök közvetlen környezetében legalább 3 olyan ember (család) van, akik mesés vagyongyarapodáson mentek keresztül az elmúlt években: Mészáros Lőrinc, a Flier-család és Garancsi István. Mészáros a földbérleti pályázat második legnagyobb nyertese az egész országban. A kormányfő megyéjében - osztották ki a legtöbb földet 5 350 hektár, illetve 121 588 aranykorona értékben. Ez az országosan bérbe adott összterület 24,4%-a és a földérték 30,8%-a. Mészárosék nemcsak Fejérben a másodikak, hanem országosan is. Az Orbánnal szoros kapcsolatban álló két család (a Mészáros és a Flier) nyerte el az országban kiosztott földterület 8,8 százalékát, aranykoronában a 11,6 százalékát! A Mészárosék és a Flierék által elnyert földek több helyen érintkeznek Orbánné földjeivel, a légi felvételeken egy nagybirtok körvonalai sejlenek föl. Mészáros és alpolgármesterének családja nyerte el az ország 10 legnagyobb Auchan áruházának trafikjogát. Mészáros alvállalkozói (a Gere-testvérek) nye rtek el további 10 frekventált dohányárusító helyet országszerte. Mészáros szerelőcége 2007-ben még veszteséges, 2009-ben már félmilliárd bevétele volt, 2010-ben 835 millió, 2011-ben több mint 2,2 milliárd, 2012-ben pedig 4,6 milliárd, ami a kormányváltás óta ötszörös növekedés. A tiszta nyereség 2010-ben ez még csak 250 millió, 2011-ben már meghaladta a 850 milliót, 2012-ben pedig az egy és negyed milliárdot (1,264) 2012-ben fele-fele arányban 800 milliós osztalékot vett ki M. és felesége, ám az utóbbi lemondott a maga részéről a férj javára. 
És ő? A mesés gyarapodás forrását busás állami és önkormányzati beruházások adják. Garancsi a Videoton FC elnöke, a Duna Takarék tulajdonosa. Utóbbi 600 milliós hitelt adott Orbán alapítványának - a Duna Takarékot a törvény egyedüliként mentesítette a takarékpénztárak államosítása alól. Garancsi egyik budai lakása szomszédos a Lévai Anikóéval. Az utóbbiban Orbán Ráchel lakott házassága előtt, Garancsiéban »bérlőként« Orbán Gáspár. Garancsi 2012 júliusában 75 százalékos tulajdonos lett Kékessy Dezső 2000 hektáron gazdálkodó tiszaigari agrárcégében. (Kékessy volt Orbánék üzlettársa Sárazsadányban, ő vette meg aranyáron a korábbi lakásukat, majd a tokaji szőleiket is.) Garancsi az egyik tulajdonosa annak az offshore cégnek, amelyik hatalmasat kaszált a gázüzleten: az Index szerint 55 milliárdos osztalékot vettek ki a cégből tavaly. Aki elhiszi, hogy mindez véletlen egybeesés, az .. 
orkvagyNos..Összegezzük... Azt tudjuk, hogy Orbán 1998 és 2002 közt vette meg romániai kastélyát, több száz hektár földterülettel,egy nagy hotelt is elkezdtek akkor építeni, de mivel 2002-ben megbukott, az építkezést abbahagyták ..Budán is van egy hoteljuk, gyermekeinek egy lakást vettek Párizsban és Londonban. . Tokai hegy a szőlővel biztosan az ő tulajdona. Debrecenben is van házuk. A falusi gázszerelő bekerült 3 év alatt a leggazdagabb magyarok közé Orbán jóvoltából. Szívjóság ? Orbán is jó ingatlanos lesz, ha egyszer abbahagyja a politikát. A múltkor vett az V. kerületi önkormitól egy olyan lakást 560 000 ( ötszázhatvanezer) forintért, aminek a felújítására előtte 6-7 milliót költött az önkormi, majd néhány évre kiadta albérletbe egy amerikai nőnek havi 2000 dollárért, azután eladta az üzlettársa, bizonyos Kékessy Dezső vejének 63 000 000 ( hatvanhárom millió ) forintért. A mostani pecót is elég jól vette, valami 75 milláért, pedig szakemberek szerint még most is ér v agy 250 millát, így válság után. Haris-köz-i ingatlanokat bagóért megszerezték, amit 100-szoros áron adnak el valami csoda folytán. "Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra..." Lopni törvényesen is lehet, anélkül, hogy bizonyítható bűncselekményről beszélhetnénk. Erre a Fidesz-kormány idején működő Országimázs Központ, Happy End Kft. és Ezüsthajó Kft. mesterhármasa szolgál ékes példával. " Magyarországról az elmúlt 25év óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba. Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend még jobban látszódjon: 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon) 
A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd dollár magántőke - a teljes magyar államadósság két és félszerese - került offshore számlára. Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. El kell olvasni Ferenczi Krisztina könyvét, a:Szüret az Orbán vagyonok nyomában címűt, és akkor a kezdetektől láthatjuk dokumentálva az első Ft-okat. Még több gaztett található: http://mozgovilag.com/?p=5012http://www.parlament.hu/irom37/18470/18470.pdf 
Nem lesz addig kormányváltás amíg be nem vágják a sittre, ha mégis lenne, Orbán nem késlekedne egy hetet és lángba borítaná egész Pestet, ha nem az egész országot. Amíg szabad lábon van itt fű nem terem. 


Debreczeni József: A politika fertője





E munka megírására Kerék-Bárczy Szabolcs: Tiszta közélet – a jól működő demokrácia és a gazdasági növekedés kulcsa. A korrupcióról, különös tekintettel a magyar párt- és kampányfinanszírozás újraszabályozásának szükségességéről című dolgozata adott ösztönzést.1 Pontosabban az a körülmény, hogy noha a szerző minden lényeges állításával egyetértek, a magyar politikai gépezet – mindenekelőtt a pártok – törvénytelen működésének leírására a korrupció fogalmát nem ítélem sem elég súlyosnak, sem elég pontosnak. A törvénytelenség elsősorbananyagi értelemben valósul meg, ám ez a párt- és állami szféra működésének egészére kihat, a teljes politikai szervezetet megfertőzi – beleértve a szereplőket is. Félreértés ne essék, nem a retorikai hatás kedvéért választottam a címbelimetaforát. Hanem mert a szóba jöhető fogalmak között én sem találtam alkalmasat annak a tárgynak a megjelölésére, amiről értekezni akarok.
Kezdjük a végén. Kerék-Bárczy is rögzíti a közismert tényt: költségeik elsöprő többségét fekete pénzekből fedezik a magyar politikai pártok. Majtényi Lászlónak, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetőjének a számításai szerint a 2006-os választási kampányt 90 százalékban illegálisan finanszírozták, hisz a vonatkozó törvény mindöszszesen 386 millió forint elköltését engedélyezte volna, miközben a tényleges ráfordítás elérhette a 4 milliárdot is.2 Ha elfogadjuk a becslést, hogy a kiélezett verseny négyévente megduplázza a költségeket,3 akkor a 2010-es kampányban már 95:5lehetett az illegális és a legális pénzek aránya, azaz minden húsz forintból tizenkilenc volt „fekete” és csak egy „fehér”.
Mivel e számítások megalapozottságát soha egyetlen párt vagy politikus sem cáfolta, épp ellenkezőleg (legalább hallgatólagosan), rendre jóváhagyólag nyugtázták őket, a szerző joggal állapítja meg, hogy „a párt- és kampányfinanszírozással kapcsolatos közbeszédet a végtelen cinizmus, a gátlástalan hazudozás és a szélsőséges populizmus jellemzi”.4
Ám ha mindez igaz, akkor itt másról van szó, mint sima korrupcióról. Arról, hogy az ország politikai elitje – fő szabály szerint és nyíltan – törvénytelenül működik. Hogy a törvényhozó parlamenti pártok – mindenekelőtt a törvények végrehajtásáért is felelős kormánypártok – járnak az élen a törvénytiprásban. Méghozzá messze a társadalom előtt, hiszen a nemzeti összterméknek (még a szélső becslések szerint is) legföljebb az egynegyedét termeli ki a fekete- és a szürkegazdaság, nem pedig a kilencvenöt százalékát, ahogy az a „politikai újratermelés” esetében történik. Ez unikum, ha tetszik, hungarikum. Mert a nyugati demokráciákban is olajozzák fekete pénzek a politikai masinéria fogaskerekeit, de hogy a hajtóanyagot is szinte kizárólag lopott olaj adja, az csak a világ távoli sarkain, a káoszba süllyedt perifériákon dívik, ahol nem az intézményes jog, hanem az önkény, a törvény által nem vagy alig szabályozott állami és magánerőszak igazgatja a társadalom működését.

Autokrácia

2010 végére Magyarországon a kétharmados törvényhozásbeli többséget és a kormányzati hatalmat birtokló politikai erő már korlátlanul uralta a médiahatóságot, a számvevőszéket, a választási bizottságot, a versenyhivatalt, a pénzügyi szervezetek állami felügyeletét, az ügyészséget, övé volt az államfői poszt, az alkotmánybírák jelölésének és választásának monopóliuma s a többi. Ám mindez nem volt elég: jogosítványai jó részétől is megfosztotta az AB-t a hatalom, majd törvényt hozott a jegybanki monetáris tanács elfoglalására, az önkormányzatok választásáról szóló jogszabály átszabása után pedig birtokba vette az önkormányzatok több mint kilencven százalékát is az őszi helyhatósági választásokon. Megalkotta továbbá a sajtó leigázására szolgáló médiatörvényt, korlátozta a sztrájkjogot, elkobozta a polgárok magán-nyugdíjpénztári vagyonát és így tovább. A jogalkotásról szóló törvényt lábbal tiporva gyártotta a jogszabályokat – nemegyszer visszamenőleges hatállyal –, havonta többször módosítva az alkotmányt. Tehát: (a) fölszámolta a demokrácia működésének legfőbb garanciáját adó hatalommegosztást; (b) hatástalanította a jogállam legfontosabb kontrollintézményét; (c) korlátozta a demokratikus alapjogokat.
Ezek alapján a definíció egyszerű: az olyan uralmi rendszert, ahol minden hatalom egy kézben összpontosul,autokráciának hívjuk. Magyarul: egyeduralomnak. Amelyet – minthogy a jogállam negligálása s az alapvető szabadságjogok korlátozása mellett gyakorolják – bízvást nevezhetünk önkényuralomnak is. „Konszolidált demokráciának” azonban semmi szín alatt.
De térjünk vissza tárgyunkhoz: a magyar politika fertőjéhez, s próbáljunk meg történeti áttekintést adni azokról a folyamatokról, amelyek vélhetően hozzájárultak a rothadó magyar politikai mocsárvilág kialakulásához.

Korrupció és kuruc hagyomány

Közhely, hogy a magyar társadalomban igen virulens törvénykerülő, kiskapukereső hajlamok történelmi megalapozottságúak. A magyar rendi jogokat újra és újra korlátozni próbáló idegen dinasztiával szembeni – olykor fegyveres harcig menő – ellenállás egy idő után a mindenkori hatalommal, az állammal, a hivatalossággal, a törvénnyel szembeni ellenállássá, alapállássá, közérzületté, mentalitássá változott és rögzült. A magyarok – ellentétben a szerencsésebb sorsú népekkel – az utóbbi évszázadokban jellemzően nem úgy viszonyultak az országukban működő államhoz, mint a sajátjukhoz, hanem mint valami idegen, máshol székelő, más érdeket képviselő, elnyomó, szipolyozó hatalomhoz, amelynek a fönntartására és a működtetésére korántsem önkéntes áldozatként, hazafias felelősségérzettől áthatva, hanem kényszerűségből kellett a maguk javaiból adniuk. Három korszakot kell külön is említeni: az 1849 utáni passzív ellenállás időszakát, a kiegyezés utáni kificamodott közgondolkodást és közérzületet, végül a Kádár-kor (korántsem közjogi) dualizmusát: a főszabályok, a deklarált ideológiák, a hivatalos intézmények és a mellékutak, a kiskapuk, a fal melletti osonások s a mindezek fölötti szemhunyások kettősségét. A szocialista tervgazdaságban a szürke és a fekete piacgazdaságot, a téeszben a háztájit, a gyárban a géemkát és a többit. Az első s a harmadik korszak relevanciája kézenfekvő tárgyunk szempontjából, ezek nem igényelnek további részletezést.
Annál inkább a második időszak: a dualizmus kora. Ekkor vált a magyar közélet konstans intézményévé a parlamentáris kormányzás és a pártpolitika – s velük együtt a korrupció. Szekfű Gyula a korszak közviszonyait meghatározó ellentmondásnak tartja a 48-asnak mondott (valójában 49-es) függetlenségi hevület és a 67-es kiegyezéspárti józanság kettősségét. A 48-asság merőben érzelmi természetű volt. Habsburg- és kiegyezésellenesség, extrém Kossuth-kultusz jellemezte, nagy népszerűségnek és többségi támogatásnak örvendett a magyarság körében, „hazafias” és „kuruc” magatartásnak számított. Noha az ország valós helyzetével számot vető, felelős reálpolitikai mérlegelésnek el kellett vezetnie a 67-ességhez (lásd Tisza Kálmán pályáját), a „mameluksághoz” népszerűtlenség és kisebbségi státus társult a közvéleményben. Mi több: a „hazafiatlanság”, a „labancság” bélyege. „Ilyen helyzet szülte a kiegyezési korszak legrútabb hidráját, a mindenkori kormányoktól kiinduló korrupciót s vele együtt a protekció rendszerét… E romlott viszonyokat az a körülmény hozta létre, hogy a kiegyezéssel szemben a tömegek hangulata ellenséges volt… A nemzet nem akarta a kiegyezést, de nem akarta azt sem, mi a kiegyezés megszüntetésének következménye lett volna: újabb harcot Ausztriával és a dinasztiával. Ebből származott a kormány állandó kényszerhelyzete: fenntartani a kiegyezést a nemzet ellenére is, minden kínálkozó eszköz felhasználásával. Felelősséget érző kormány másként nem tehetett, mert nem tehette ki újabb konfliktusnak a magyarságot. Többségszerző eszköz volt… a közigazgatási gépezet befolyásolása… A választások érdekében a megyei nemességet is organizálni kellett; itt elég volt egyes befolyásos egyéneket megnyerni, akik aztán rokonság, sógorság, atyafiság, konnexiók által egész vidék közösügyes hangulatát biztosították. Persze a középbirtokosokat szilárd kapcsolatokkal kellett a kormányhoz láncolni. Erre szolgált többek közt a képviselőség… Viszont a nagy nehezen összehozott parlamenti többséget is biztosítani kellett, nehogy az ellenzék kíméletlen támadásai alatt, népszerű program híján szétfolyjon… Erre valók voltak a… gomba módra szaporodó ipari és kereskedelmi vállalatok, részvénytársaságok igazgatósági helyei, felügyelő tagságai, melyeket a liberális államhatalom árnyékában növekvő kapitalista vállalatok… a kormánynak tetsző egyénekkel töltöttek be. A korrupció mély csatornákon ömlött be a társadalmi és gazdasági életbe: politikai célból adattak vasútkoncessziók olyan vidékeken, hol a gazdasági élet még semmi szükségét nem érzé… vasútvonalak épültek csodás görbeséggel, minek egyetlen indító okát valamely kormánypárti birtokos érdekében találta meg a beavatott.”5
Ezek szerint a magyar politikai rendszer születési rendellenességének tekinthetjük a korrupció és az állami protekció (az oligarchikus gazdasági hálózatok) intézményesülését. Ezek után nem kell csodálkoznunk azon, hogy a rendszerváltozással újjászülető parlamentarizmus működése során törvényszerűen újratermelődtek a rendszer születési hibái, a majd fél évszázadnyi kényszerszünet ellenére is. Ám a dolog mégsem ilyen egyszerű. Ami ugyanis az elmúlt két évtized során újratermelődött, az korántsem a dualizmus (és a Horthy-korszak) korrupciós rendszere. Hogy annál rosszabb, azt először a vezető politikusok szerepének megváltozása kapcsán próbálom érzékeltetni.

Halfejek

A magyar parlamentarizmus két korábbi időszakát szemlélve megállapítható, hogy az elsőszámú vezetők, a nagy pártok vezérei, a mindenkori miniszterelnökök, a meghatározó, a korszakformáló politikusok – noha ők működtették – személy szerint fölötte álltak ennek a szisztémának. Ők maguk nemhogy nem süllyedtek bele a korrupció mocsarába, de még a cipőjüket se sározták be. Lehet tehát, hogy a fejétől büdösödött a hal, de maga a fej nem volt büdös. Deáknak elég csak a nevét leírni, többre nincs szükség. Tisza Kálmánról, a századvég vezető politikusáról – a „generálisról” – pedig elmondható, hogy nemcsak pontosan ismerte mamelukhadának korrupciós ügyeit, de ez a dimenzió a részét is képezte az általa alkalmazott hatalompolitikai eszköztárnak, amely a kormányzáshoz szükséges többség biztosítására volt hivatott – ahogy azt általánosságban Szekfű leírta. Ám az ő kezéhez egyetlen krajcár se tapadt hosszú pályafutása során. Ugyanez, ha lehet, még teljesebb mértékben igaz fiára, Tisza Istvánra, a dualizmus 20. századra eső felének meghatározó politikusára. Akit elszánt ellenfelei folyton az ország tönkretételével vádoltak ugyan, de megvesztegethetetlenségét, tökéletes morális intaktságát még az iránta vad gyűlöletet táplálók se vonták kétségbe soha. A Horthy-korszak névadójának s államfőjének politikusi kvalitásairól nem lehetünk ugyan nagy véleménnyel, ám bárminő kétes anyagi ügynek még a leghalványabb árnya se vetült alakjára. Igaz ez a két világháború közti időszak legnagyobb formátumú kormányfőjére is. Bethlen István – a „gazda” – hasonló szerepet vitt e vonatkozásban, mint elődje, a „generális”. Nem is tudunk olyan miniszterelnököt megnevezni – a politikailag legelvetemültebbek közül sem –, akinek a nevét anyagi visszaélés szennyezte volna be. Elmondható ez a rövid életű koalíciós időszak kormányfőiről, Tildy Zoltánról és Nagy Ferencről is.
E pozitív tradíciót szerintem éppolyan jelentősnek kell tartanunk, mint ama negatívat, amelyet a politikai elit egésze hordozott. Hisz a magyar társadalom szemében mégiscsak az a kép rögzülhetett – méghozzá sértetlenül, egy évszázadon át –, hogy a politika úri huncutság ugyan, a politikusok lopnak, csalnak, hazudnak, de az ország legfőbb vezetői fölötte állnak ennek, hozzájuk nem ér föl a mocsok, őket tisztelni lehet.
A rendszerváltozással folytatódott ez a tradíció. Antall Józsefről sok rosszat elmondtak annak idején, ám a tisztességét senki sem vonhatta kétségbe soha. Paul Lendvai Az eltékozolt ország című könyvének idevágó mondatából idézem: „…ő személy szerint feddhetetlen volt, őszinte és minden szempontból megvesztegethetetlen”.6 Igen ám, de az idézett mondat első fele így hangzik: „Ellentétben a rendszerváltás óta ismert vezető politikusok többségével…”
Mi maradjunk csak a miniszterelnököknél. Boross Péter személyét illetően sem került nyilvánosságra anyagi természetű gyanú. Horn Gyulát illetően azonban igen. Horn egyfelől számos jel szerint olyan szerepet vitt pártja élén, mint (mutatis mutandis) Tisza vagy Bethlen, tehát jól ismerte, sőt kontrollálta az általa vezetett politikai tábor anyagi ügyleteit. (Az MSZP egyetlen olyan elnöke volt ez idáig, aki az anyagi erőforrások fölött is diszponáló, valódi pártvezérnek tekinthető.) Másfelől nem mondható el róla, hogy a saját anyagi gyarapodása tekintetében ne vetült volna rá a gyanú árnyéka sem.
Horn Gyula drága villát építtetett Budán a hivatali évei alatt. Ez többszörös hiba volt. Először azért, mert a hivatalban lévő kormányfőnek az állam biztosít megfelelő lakhatást – neki semmi szüksége tehát arra, hogy a privát lakásügyeivel foglalatoskodjék. Különösen igaz ez akkor, ha az illető versenyben marad az újabb hivatali ciklus elnyeréséért, aminek esélyét csak rontja egy villaügy. Hisz Mikszáth (Kósáné Kovács Magda révén elhíresült) bon mot-ját idézve: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” Horn a villaügy miatt csak félig látszott annak – s tán nem is volt egészen az. Mert az amúgy ravasz róka hírében álló politikust a jelek szerint jégre vitték, amiből csak annyit vett észre, hogy csúszik alatta a talaj.
Az első két ciklus idején jórészt a Postabankon keresztül zajlott a fekete pártfinanszírozás – mégpedig növekvő volumenben. Princz Gábor ezer szálon kapcsolódott a magyar közélet prominenseihez – köztük a politikai elit tagjaihoz –, s ezek a szálak bizony korrupciós jellegűek voltak. Princz személy szerint is privilégiumként nyújtott hitelek tömkelegével halmozta el a szóban forgó elitet, amivel lekenyerezte őket. Két kézzel szórta a pénzt, ennek következtében az általa vezetett hitelintézet gyakorlatilag csődbe jutott. Közvetlenül az 1998-as választások előtt már akkora összegekkel kellett közpénzből konszolidálni, hogy kormányzati elhatározás született a bankár azonnali menesztéséről. Mégis megúszta a dolgot – Horn személyes döntésének köszönhetően. Noha Medgyessy pénzügyminiszter 1998. április 9-én délelőtt telefonon közölte vele a verdiktet, ő kieszközölte Hornnál, hogy délután fogadja a miniszterelnöki dolgozószobában, aminek eredményeképpen sikerült visszavonatnia a menesztéséről szóló döntést. Mi több: azt az ígéretet is kicsikarta a kormányfőtől, hogy az MSZP újabb választási győzelme esetén a bank élén maradhat.7 Ám az MSZP (egyéb okok miatt is) elveszítette a választásokat…
Princz Gábort szoros kapcsolat fűzte Horn Gyulához, ami az őszödi kormányüdülőben és a Postabank füredi üdülőjében lefolyt (nem épp absztinens) ultipartikon vált bensőségessé.8 Már 1996 júniusában napvilágra került, hogy a bank ingatlancége, a Dóm Rt. bonyolította a miniszterelnök ominózus lakásprojektjét is. Ami nemcsak annyit jelentett, hogy Princz cége volt a drága budai zöldövezetben, a III. kerületi Remetehegyi úton épült többszintes luxusvilla kivitelezője, hanem a Horn család tulajdonában álló két pesti (Pozsonyi úti és Újpesti rakparti) lakást is a Dóm Rt. vásárolta meg. Az utóbbiak vételára pedig – legalábbis a Princz-féle cég kalkulusai szerint – jórészt fedezte az építkezés költségeit. A jobboldali sajtó – megalapozottnak tűnő – becslései viszont azt vélelmezték, hogy a pesti lakásokat messze a valós értékük fölött vásárolta meg a Dóm Rt., míg a villát irreálisan olcsón építette föl.9 A kibontakozó botrányban Horn is kénytelen volt megszólalni: 1996. június 21-én a maga és a családja nevében rágalomnak minősítette az Új Magyarország című napilapban megjelent vádakat.10 Később azt hangoztatta, hogy az építési költségek jelentős részét az a honorárium fedezte, amit a Cölöpök című önéletírása német kiadásáért kapott. Ezek a magyarázatok azonban alkalmatlanok voltak a gyanú eloszlatására. A kisgazdapárt elnöke (aki pár évvel később jórészt a saját villaügyébe bukik majd bele) a parlamentben a vezető politikusok vagyonosodásának kivizsgálására nyújtott be javaslatot, ám a többség elvetette az indítványt.
Mindezek alapján meg kell állapítanunk, hogy Horn Gyulával jelent meg elsőként az a személy a magyar kormányfők hosszú sorában, akit már nem lehetett anyagi értelemben feddhetetlennek tekinteni. Szó sincs arról, hogy őt a saját gazdagodása motiválta volna politikusi szerepvállalása során. Az viszont nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a Postabank-vezérrel való kapcsolatában megjelent a korrupció tipikus képlete: anyagi előnyöket fogadott el, amelyekért cserébe óhatatlanul viszontszolgálatot nyújtott szubjektív politikai döntései során. Mindez nemcsak a kormányfői presztízst rombolta a közvélemény szemében, hanem általában a politikáét, közelebbről a demokráciáét is. Arról nem szólva, hogy hivatkozási alapul szolgálhatott a politikai ellenfelek számára. Nem mintha utódjának szüksége lett volna precedensre. Hisz mindez csak halvány előjáték volt ahhoz a merőben új korszakhoz képest, ami Orbán Viktor miniszterelnökségével robbant be a magyar politika világába, s amelynek a megnevezésére végképp elégtelen a korrupció hagyományos fogalma.
Mielőtt azonban szembenéznénk e jelenséggel, vessünk egy-egy röpke pillantást az Orbán első ciklusa utáni korszak miniszterelnökeire: Medgyessyre, Gyurcsányra és Bajnaira. Medgyessy Péterre bizony rávetült a korrupció árnyéka, kénytelen is volt védekezni ellene – de túl vehemensen tette. Ő bírja a rágalmakat, megszokta már, de a családját hagyják békén: „A politikát a családok életébe erőltetni, közemberek nyugalmát megzavarni, tanult szakmájuk gyakorlásából boldogulni igyekvő fiatalokat hazugságokkal vádolni, nem tartozhat hozzá a demokráciákban megszokott politikai versengéshez” – tiltakozott felindultan.11 Aztán a parlamentben – még felindultabban – lehazugozta az ügyben interpelláló képviselőt.
Mi történt valójában? Látszólag semmi: a Medgyessy Gergely által (Baráth Etele miniszter fiával közösen) alapított TGG and Partners százmilliós tanácsadási szerződéseket kötött az OTP-vel, a Matávval és a Vegyépszerrel. Mindkettő magáncég, közpénz egy fillér sincs az ügyben: hol itt a hiba? Nos, ott, hogy a szóban forgó cégek sok szállal kötődtek az államhoz. A Matáv például a széles sávú internetszolgáltatás kiépítéséhez 3,17 milliárd forintnyi adókedvezményt kapott a kormánytól. Kormányhatározat született róla. Az a kormány határozott így, amelynek Medgyessy Péter volt a feje. Annak a Medgyessy Gergelynek az édesapja, aki százmilliós megbízási szerződést kapott a Matávtól. A látszat a Vegyépszer esetében is kínos volt: állami megrendelés a cégnek a kormánytól autópálya-építésre egyfelől, tartós szakmai tanácsadásra szóló szerződés a cégtől a kormányfő fiának másfelől. Az összeférhetetlenség tipikus esete. A TGG and Partners ráadásul csak 2003-ban – az apa kormányfővé választása után – alakult, hárommilliós törzstőkével. Brüsszelben be se volt jegyezve az ott működő 15 ezer lobbicég között. A Matáv főtulajdonosa világcég, a Deutsche Telekom. Pont egy szakmai múlt és referenciák nélküli minikáefté által remélte érdekei érvényesítését az Európai Unió döntéshozó szerveiben?
(Csak zárójelben: Antall Józsefnek is volt egy ügyvéd fia. Apja miniszterelnöksége idején az irodája természetesen semmiféle állami megbízást nem kapott. Egyszer képviselt egy külföldi céget az ÁVÜ privatizációs pályázatán a HungarHotels egyik szállodájának eladásakor. És vesztett…)
Ami Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont illeti, az ő esetükben soha nem merült föl a leghalványabb gyanú sem, hogy kormányfői pozíciójukat bármily vonatkozásban össze lehetne kapcsolni a privát vagyonszerzésükkel. (Még a Gyurcsány elleni nyilvánvaló politikai bosszúperben se kreáltak ilyen motívumot.) Mindketten politikai szerepvállalásuk előtt, üzletemberként gazdagodtak meg. Gyurcsány vagyonosodásában minden valószínűség szerint szerepet játszottak a politikai kapcsolatok, ám ő maga akkor még (illetve már) nem töltött be semmiféle pozíciót, így az ő esetében szóba se jöhet, hogy visszaélt volna a rá ruházott közhatalommal. Gyurcsány sajátos szerepére még visszatérünk, most azonban lássuk végre a medvét: azt a miniszterelnököt, aki merőben új korszakot nyitott a magyar politikában.

Közhatalom a magánvagyon
szolgálatában
12

Orbán Viktor miniszterelnök jelentős vagyongyarapodáson ment keresztül 1998 és 2002 között, a hivatali évek alatt. A szűkebb család két fő ingatlanadatát nézve: 1. az 1998-ban már birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év múltán a tizenegy és félszeresére: 63 hektárra növekedett; 2. a tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi lakás helyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75 millióért), amelynek (több tízmilliós) átépítéséhez azonnal hozzá is láttak. Ha a tágabb famíliát is idevesszük, akkor konstatálhatjuk, hogy a miniszterelnök apjának többségi tulajdonában lévő bányacég, a Dolomit Kft. saját vagyona meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft. nyeresége ugyanekkor a tízszeresére emelkedett (16 millióról 167-re).
Már a családi vagyonszerzés kezdetén, a bányaprivatizációban is szerepet kapott közpénzből származó tőke. Simicska Lajos, Varga Tamás és Kövér Szilárd ugyanis azzal a Quality Invest Rt.-vel szálltak be Orbán Győző üzletébe, amelynek vagyonát a fideszes székházeladásból befolyt százmilliók adták. Simicskáék 4,75 millióért vettek részvényt a pártelnök apjától, amit aztán 1,2 millióért – tehát 3,55 milliót „ajándékként” hátrahagyva – adtak el újra neki. (Simicska: „Mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen.”)
Azok a bizonyos „első milliók” tehát nem egyenes úton, hanem az állami pénz – pártpénz – magánpénz vargabetűjét leírva jutottak el a családhoz. De hogyan szaporodtak a későbbiek során? Tény, hogy Orbánék vagyona 1998 és 2002 között nőtt a sokszorosára. Az első miniszterelnökség éveiben. A néptől kapott közhatalmi mandátum birtoklása idején. A kérdés az, hogy a vagyongyarapodás a hatalom felhasználásával, azzal visszaélve történt-e.
E kérdésre először a tokaji szőlők környékén keressük a választ. A szóban forgó ügy 2005 tavaszán került a közfigyelem fókuszába, Orbán szerencséjére ismét post festa (miként a bányaügy is): évekkel a történtek után. Amikor ő maga már nem volt hivatalban. Az Élet és Irodalom megdöbbentő részleteket közölt olyan üzleti tárgyalások jegyzőkönyveiből, amelyeken 2000-ben és 2001-ben Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett.13 Mi több: a jegyzőkönyvek által következetesen taggyűlésnek nevezett összejövetelekre nemegyszer a kormányfői rezidencián került sor. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke a szövegek tanúsága szerint (névleg a felesége révén) magántulajdonos üzletemberként tárgyalt többek között állami vagyontárgyak, illetve vissza nem térítendő állami támogatások megszerzésének lehetséges módozatairól s az ezek során követendő taktikáról.
A szóban forgó cég, a Szárhegy Dűlő – Sárazsadány – Tokajhegyalja Kft. már puszta összetételénél fogva tipikus képlete volt a korrupciós összeférhetetlenségnek. Az Orbán házaspár üzletfelei ugyanis olyan állami pozíciókat töltöttek be – bizonyosan a kormányfő akaratából –, amelyek ab ovo magukban hordozták a szolgálat–viszontszolgálatmozzanatát. A társaság tagjai tudniillik – jobb esetben: a saját pénzük, tudásuk és kapcsolataik; rosszabb esetben: az Orbán jóvoltából elnyert állami tisztségek fölhasználásával – a hasznukra voltak Orbánéknak. Előmozdították az ő anyagi gyarapodásukat, amit a kormányfő a nekik osztott pozíciókkal (az azokkal járó hatalommal, presztízzsel, pénzzel) viszonzott. Vagy megfordítva: ők hálálták meg az Orbán révén elnyert pozíciókat és javakat: egyre megy. Hogy konkrétak legyünk: Szász Attila ügyvéd például állami cégek fb-tagjaként, továbbá állami felügyeletű cégek és intézmények jogi képviselőjeként csak 2000–2001-ben 50 millió körüli összeget vett föl – miközben a hátán vitte a Kft. üzleti ügyeit, különös tekintettel a kiszemelt földterületek megszerzésére. Az utóbbi cél számára aranyat ért, hogy a sátoraljaújhelyi földhivatalba – merő véletlenségből – Stumpf kancelláriaminiszter unokatestvérét nevezték ki akkoriban, így aztán Szász a sárazsadányi polgármesterhez intézett leveléhez pontos helyrajzi számokkal együtt csatolhatta azoknak az önkormányzati tulajdonban lévő parcelláknak a listáját, amelyeket Orbán és társai kinéztek maguknak. A polgármester igen készséges volt: Orbán (felesége) így vehette meg 2, azaz kettő Ft/m2-ért az első zsadányi területét, amelyre aztán szőlőültetvényt telepítenek majd – vissza nem térítendő állami támogatásból. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy 1988 és 2002 között Sárazsadány és környéke jó pár tízmilliót kapott különféle pályázatok megnyerését követően – ugyancsak viszsza nem térítendő állami támogatásként. A Kft. tagja volt még Kékessy Dezső tőkeerős üzletember, Orbán személyes barátja – majd 2002-től hazánk párizsi nagykövete. 2006-ban aztán (a veje nevén) volt szíves megvásárolni Orbánék pesti lakását. 63 millióért. A nyolc évvel korábbi vételár (563 ezer Ft) száztizenkétszereséért! Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk Madarász Lászlót, aki az Orbán által menesztett Princz Gábor helyét foglalhatta el a Postabank élén 1998-ban. Ezt követően (1999. december 29-én) nyújtott a Postabank Invest Rt. 145 millió forintos hitelt a Szárhegy Dűlő – Sárazsadány – Tokajhegyalja Kft.-nek: tehát a főnök (és a nagyfőnök) saját vállalkozásának.14 S hogy a történet kerek legyen: a következő évben a Postabank cégei részesültek 90 milliós állami támogatásban.15
Ha ez az egész vircsaft nem lett volna súlyosan összeférhetetlen, akkor nem kellett volna titokban tartani. Márpedig titokban tartották: a közvélemény csak 2000-ben, a HVG jóvoltából szerzett tudomást arról, hogy a Magyar Köztársaság kormányfője (a felesége révén) miféle üzleti vállalkozásban vesz részt immáron bő két esztendeje. Ám hogy ezt mekkora odaadással és miféle eszközök igénybevételével tette, arra csak öt év elteltével derült fény, az Élet és Irodalom által prezentált taggyűlési jegyzőkönyvekből. Ezekből napnál világosabban kiderült, hogy a magyar miniszterelnök olyan üzleti megbeszélések aktív résztvevője volt, amelyeken egy magántársaság tagjai azt latolgatták, hogyan juthatnak minél könnyebben és jutányosabban állami javakhoz. Egyértelmű utalások estek a vállalkozásuk számára kulcsfontosságú állami cég vezető posztjaira kinevezett személyek közreműködésére. A miniszterelnök – mintegy a felvetődő igényekre válaszolva – elmondta: óvatosnak kell lenniük (ő többes szám első személyt használt), a szóban forgó állami javak megszerzésére csak darabonként, és csak a választásokat követően lesz módjuk – de akkor igen. Kiderült az is, hogy a társaság egyik tagja, a kormányfő nejének régi barátja – aki a zsákmányul kiszemelt állami cég jogi ügyeit is vitte – személyesen dolgozott a Hegyalja-törvényen. Eszerint tehát a parlamenti jogalkotás is igazodott olykor a kormányfő üzleti vállalkozásának igényeihez!
Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet” – szólt Orbán elhíresült mondata, amit ő utóbb az államférfiúi mértéktartás megnyilvánulásaként próbált beállítani, mintha a fenti óhaj tényleg a kérésre és nem a kapásra: az állami támogatás – általa e szerint befolyásolható – odaítélésére vonatkozott volna. De mi történt valójában? Ha tetszik, a dolgok Orbán óhaja szerint alakultak: tényleg nem az ő cégük kapta a legnagyobb összeget. Csak a második legnagyobbat! 2001-ben 570-en részesültek vissza nem térítendő szőlőtelepítési támogatásban az adófizetők pénzéből. Ám 40 milliónál többet csupán két vállalkozás kapott: a Royal Tokaji Borászati Kft. 44 millió 636 ezret; a Szárhegy Dűlő–Sárazsadány–Tokajhegyalja Kft. pedig 41 millió 475 ezret. Sokaknak egyáltalán nem jutott a pénzből. Pedig Orbán a későbbi nyilatkozataival rendre azt a látszatot keltette, mintha olyan normatív juttatásról lett volna szó, amit igény esetén a Magyar Köztársaság minden polgára megkap, majd legvégül – és persze kevesebbet – kaphat belőle a kormányfő (neje) is. Holott az ellenkezője történt: a kormányfő (nejének cége) kistermelők tucatjai elől happolt el tízmilliókat úgy, hogy azoknak egy fillér sem jutott. Az illusztris tagokból álló korlátolt felelősségű (és erkölcsű) társaság – a 2001-ben elnyert bő 41 millión fölül – további két alkalommal részesült még szőlőtelepítésre és meliorációra fordítható ingyenes állami forrásból, mindösszesen 64,5 millió Ft értékben.
Külön biznisz volt ezen fölül a szőlőfelvásárlási projekt.
A miniszterelnöki pár cégének első teljes évi bevétele az állami Tokaj Kereskedőház Rt.-től származott 2000-ben, ami 2 703 000 forintot tett ki. Az összeg maga nem túl érdekes, az viszont annál inkább, hogy a tokaji állami cég – az egyéni termelőkön túl – egyedül ettől a társaságtól vett át szőlőt abban az évben. Ám még ennél is érdekesebb a felvásárlásra fordított pénz eredete. Azt ugyanis külön kormányhatározat biztosította: 1,5 milliárdos tőkeemelést elrendelve a Tokaj Kereskedőháznál. Az eset még nagyobb volumenben ismétlődött meg 2001-ben – a választások előtti utolsó szüret idején –, amikor is 2,5 milliárdos újabb állami tőkeemelés történt, egy újabb kormányhatározatot követően. Minden idők legnagyobb szőlőfelvásárlását bonyolította le abban az évben a Tokaj Kereskedőház. Csak aszúból hatszor annyit vett át, mint bármely más esztendőben. E célból „bevezettek egy új felvásárlási osztályt… amivel a gyengébb minőségű aszú megvételére is lehetőséget teremtettek.”16 2000-ben és 2001-ben a szóban forgó állami társaságnak juttatott négymilliárdos összeg jóval nagyobb volt, mint a teljes magyar borágazatnak nyújtott összes állami támogatás. Egész pontosan annak a 63 százaléka. Miközben Hegyalján az ország szőlőültetvényeinek csupán a 6 százaléka volt található. Ám ez a 6 százalék magába foglalta Orbánék szőlőjét is.
A történet azonban még ezzel sem kerek. Az állami tőkeemelés indokaként ugyanis „a termelési biztonság megszilárdítása és a technológiai fejlesztésen keresztül történő piacépítés” szerepelt,17 csakhogy a Tokaj Kereskedőház korántsem erre fordította a pénzt! A 2000-es 1,5 milliárdból 1,2 szőlőfelvásárlásra ment el az amúgy értékesítési gondokkal küzdő vállalatnál, fejlesztésre az összeg töredékét költötték, alig 300 milliót. A következő évi 2,5 milliárdból pedig már csak 150 milliót fektettek a technológiai fejlesztésbe, a többit megint a felvásárlás vitte el. „A négymilliárdos állami tőkejuttatás… tehát távolról se szolgálta a cég technikai-technológiai felzárkózását; a borvidék jövője szempontjából pedig kifejezetten káros volt… konzerválta a… korábban kialakult termelési, felvásárlási viszonyokat… elmaradt a borvidék kistermelőinek felkészítése az új gazdasági környezethez való alkalmazkodásra, az uniós tagságra.”18
Ám a milliárdos állami források eltékozlásának okaként korántsem csak a felelőtlenség játszott szerepet. Tudnunk kell azt is, hogy Orbán kancelláriaminiszterének igen kiterjedt és népes famíliája is e vidéken lakik és gazdálkodik. A számok magukért beszélnek: a Fidesz kormányra kerülését megelőző évben a Stumpf család tagjai még ötmilliót se kaptak a Tokaj Kereskedőház által felvásárolt szőlőjükért. 2000-ben viszont – miután a kormány másfél milliárdot pumpált a cégbe – már 17,7 millió ütötte a markukat. Egy évre rá pedig – az újabb, immár 2,5 milliárdos tőkeemelés nyomán – 30,6 millió! És vajon ki volt a Tokaj Kereskedőház feltőkésítését elrendelő kormányhatározatok előterjesztője? Stumpf István kancelláriaminiszter, személyesen. (Zárójelben: a cég általános vezérigazgató-helyettesét Stumpf Miklósnak, a marketingigazgatót pedig Stumpf Andrásnak hívták.) Végezetül idekívánkozik még egy adalék: a Tokaj Kereskedőház Rt. a négymilliárdos állami többletforrás ellenére 2002-ben már 300 milliós veszteséggel zárta az évet.
A szőlőfelvásárlási projektet ezzel lezárhatjuk, de van itt még egy apróság. 2005-ben a gazdasági minisztériumból ugyanis előkerült egy érdekes adat, miszerint „másfél kilométeres bekötőút építéséhez 12 és fél milliós támogatást nyert 2000-ben a sárazsadányi önkormányzat. A zártkerti bekötőút – amely a 087 és 089 helyrajzi számon szerepel, és a 37. számú főúthoz csatlakozik – vagyis Orbánék szőlőbirtokára vezet.”19
Ezzel válik kerekké ez az émelyítő történet.
Ám ha lehet, még ennél is émelyítőbb a felcsúti földek és a váli vízrendezés históriája. Nevezett földek magántulajdonúak, a beruházás viszont állami pénzből zajlott 1998 és 2002 között. Kell-e mondani: a magántulajdonos az akkori (s a mai) miniszterelnök hitvese. Kezdjük a földvásárlással. Orbán Viktor (papíron: Lévai Anikó) 2001. október 31-én 54 hektárnyi (539 380 négyzetméter) 762,98 aranykorona értékű Felcsút környéki földet vásárolt. Ez eddig rendben volna. A föld árát illetően azonban már van némi gond, mert a miniszterelnök(né) megint csak olcsón vásárolt. Aranykoronánként 8 ezer alatt, miközben a Fejér megyei illetékhivatal kimutatása szerint egy aranykorona akkori átlagára azon a vidéken elérte a 16 ezer forintot.20 De vajon ki adta el Orbánéknak fél áron (mindössze 6 millióért) az 54 hektárt? Bognár Sándor, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt. vezérigazgatója. Akit két éve – már az Orbán-kormány alatt – neveztek ki a szóban forgó állami cég élére. A HKG Rt. ráadásul egyike volt annak a tizenkét állami gazdaságnak, amit Orbán pályázat nélkül privatizált 2001-ben. S vajon ki lett az immár magángazdaság többségi tulajdonosa? Bognár Sándor. Pontosan mikor? Két héttel azután, hogy Orbán(né) fél áron megvette tőle az 54 hektárt.
Mondtam, émelyítő történet lesz – de még korántsem vagyunk a végén. Mert mindössze hat héttel ez után újabb érdekes dolog történt. December 11-én az Országgyűlés roppant magas: 2,7 milliárd forintos címzett állami céltámogatást szavazott meg Felcsútnak és további öt szomszédos falunak, belterületi vízrendezés céljára. (Már ahhoz törvénymódosítás kellett, hogy ezt egyáltalán megtehessék. 2001 előtt ugyanis a tárgyév március 31-ig nyújthatták be a címzett támogatásokra szóló pályázatokat a helyi önkormányzatoknak, és ezt követően döntött róluk a kormány, majd a parlament. Orbánék tehát előrehozták a határidőt, a választások elé, így aztán nem is pályázatok alapján döntöttek, hanem csak „beruházási koncepciók” alapján.)
Ám most jön a java: „A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium a harmincadik helyre sorolta a beruházást az előterjesztésről szóló szakvéleményében. A Fidesz-többség azonban előbb titkosította a parlament szakbizottságában erről folyó vitát, majd a hivatalos előterjesztő, a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium az első helyre tette a váli-völgyi összefogást. Így kapta meg negyven nappal Orbánék felcsúti földvásárlása után az év legmagasabb céltámogatásátmásodik helyre szorítva egy kórház-rekonstrukciót.”21
Az Orbán család vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság adata szerint: a felcsúti vízelvezetésre adott 2,7 milliárdos állami támogatás az abban az évben a költségvetésből hasonló célra fordított céltámogatási keret 90, azaz kilencven százaléka volt! A bizottság jelentésében olvasható ez is: „A támogatás, a vízjogi engedélyt kiadó Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság álláspontja szerint, szakmailag indokolatlan, az Állami Számvevőszék utólagos vizsgálata szerint pedig pénzügyileg erősen túlméretezett volt.”22
S hogy teljes legyen a kép: „Az Orbán-kabinet ugyanakkor 38 önkormányzat hasonló kérelmének elutasítását javasolta, köztük olyan területekét, ahol az árvíz hatalmas károkat okozott. 2001 márciusában árvíz sújtotta beregi települések, Csaroda, Jánd és a többiek hiába kértek, egyetlen fillért sem kaptak belterületi vízelvezetésre. A víz az emlékezetes év tavaszán abban a térségben több ezer házat sodort el.”23
Csupán a kormányfői lokálpatriotizmus kóros túltengéséről lenne szó?
Dehogy! „Ebből a támogatásból vásároltak meg 2001. december 11-én [tehát még azon a napon, amelyiken az Országgyűlés megszavazta a pénzt – D. J.] Felcsút határában egy három hektárt valamivel meghaladó, 84,47 AK értékű földterületet a beruházáshoz tartozó záportározó céljára, mégpedig annak a két nővérnek az egyikétől, akiktől Bognár eredetileg vásárolta a Lévai Anikónak olcsón továbbadott földet. A vételár 10 millió Ft, azaz 118 385 Ft/AK, amihétszerese az akkori felcsúti átlagos földárnak és tizenötszöröse annak a vételárnak (7864 Ft/AK), amennyiért másfél hónappal korábban Lévai Anikó vásárolta meg Bognár Sándortól az említett földterületet.”24 Ezek szerint a Magyar Köztársaság állami költségvetéséből (önkormányzati áttétellel) történt túlfizetéssel kompenzálták a kormányfő családjának potom áron nyélbe ütött földvásárlását!
Mi jöhet még ezek után? Nézzük: „Csupán a kapubejárókra 1 milliárd 130 millió forint közpénzt költöttek Fejér megye hat településén a Váli-völgy vízelvezetése kapcsán. A térburkolati díszítőkövekkel és az árkok fölötti kocsi-behajtókkal együtt az Alcsútdobozon, Felcsúton, Kajászón, Óbarokon, Tabajdon és Válon megépült bejárók folyómétere átlag 110 ezer forintba került. »A címzett támogatás felhasználása, a pályázat indokoltsága és jogossága nem állapítható meg« – mondta ki az Állami Számvevőszék jelentése. A kapubejárók darabonként félmilliós átlagáron készültek (479 515 Ft), és összesen 2 357 darab van belőlük.
A Váli-víz csekély vízhozamú, keskeny medrű, lassú folyású patak. Az ÁSZ-jelentés szerint mégis 57 kilométernyi burkolt árok épült meg 1 milliárd 182 millió forintnyi közpénzen. Zárt csapadékcsatornára közel 78 milliót (3,3 kilométer), földárokra közel 182 milliót (17,7 kilométer) fordított a kivitelező Viadom Rt.”25
De hát miért ment végbe a magyar adófizetők milliárdjaiból ez az esztelen költekezés? A válasz: „A beruházást végző Viadom Rt. által a Magyar Államkincstárhoz benyújtott elszámolásból megállapítható, hogy a beruházáshoz az Orbán Viktor édesapjának többségi tulajdonában lévő Dolomit Kft. több tízmillió forint értékben szállított murvát, betont és a csapadék-levezető árkok kibélelésére szolgáló betonelemeket. A beruházás utólagos ellenőrzéséről szóló ÁSZ-jelentés rámutat, hogy a támogatás teljes összegének több mint 40 százalékát az árkok áthidalására szolgáló kapubejárók emésztették fel, amelyek ára az eredetileg tervezettet több mint ötszörösen haladta meg. Az Orbán Győző és családja tulajdonában álló Gánt-Kő Kft. honlapjáról pedig megtudható, hogy az e kapubejárókat burkoló… térkő szárított dolomitőrleményből készül.”26
Végül a pont az i-re: „A beruházás befejezését követően a felcsúti földárak a Fejér megyei átlagnál mintegy kétszerte gyorsabb növekedésnek indultak. A Lévai Anikó által négy éve 6 millió forintért vásárolt földterület mai forgalmi értéke – a környékbeli termőföldek átlagárát alapul véve – 34,3 millió forintra becsülhető. Belterületbe vonásuk esetén pedig – amire elhelyezkedésük alkalmassá teszi őket, és amiről Orbán Viktor a bizottság előtt elismerte, hogy volt már rá kezdeményezés… – értékük mai áron elérheti a 400 milliót is.”27
Orbán Viktor apjának cégei, mint az elején láthattuk, ugrásszerű vagyongyarapodáson mentek keresztül fia hivatalviselése idején. A váli beruházás iménti részletein túl álljon itt még két adalék. Az egyik a Dunaferr-ügy. A dunaújvárosi állami vaskohászati cég megújított vezetése 1999-ben 5 évre szerződést kötött a Dolomit Kft. vezetőjével, Orbán Győzővel, évi 140 millió forint értékben. Pályáztatás nélkül. A beszállítóváltás hivatalos indoka az volt, hogy Orbán Győző olcsóbban szállított. Utóbb (megint csak utóbb!) kiderült, hogy a dolgot egy könyvelési trükkel lehetett így beállítani: a kormányfő apjának a köve azért volt papíron olcsóbb, mert az árába nem számították be a szállítás költségét: azt külön számlázták…
A másik az autópálya-építés ügye. Szállított-e követ a miniszterelnök apja az állami nagyberuházásokhoz? A fia szerint nem. Mert ő lebeszélte erről: „Ez egy nagyon nehéz beszélgetés volt egyébként. Tehát ő nem értett ezzel egyet, de aztán végül azt mondta, hogy biztosan vannak olyan összefüggések, amiket én jobban látok, mint ő, és akkor ezt elfogadta. És onnantól kezdve ő nem vesz részt. Tehát minden, ami ezzel ellentétes hír, az légből kapott, üres vádaskodás” – jelentette ki a kormányfő 2001. augusztus 28-án a Magyar Televízióban.
Nézzük, mi történt valójában. „Az autópálya-építésre felkészült az Orbán-bánya is. Az olcsó sztrádatöltő anyag beszállításához a szülők és a testvér bányacége, a Gánt-Kő Kft. megszerezte a bányászati jogot egy várpalotai… önkormányzati képviselő… földterületére. Ám a készülő botrányból a miniszterelnök kérésére kimenekültek [idáig stimmel]: a bányászati jogot 2001 februárjában átruházták a papa vezette bányacég kereskedelmi igazgatójának betéti társaságára [erről már nem beszélt a fiú]. Így a startpisztoly eldördülése után fergeteges tempóban kezdhette meg a kőbeszállítást az elsőként elindított nagyberuházás, az M7-es autópálya felújításához. A pályázat nélküli kiválasztással felkért Vegyépszer–Betonút páros alvállalkozójának, a felcsúti Femol Kft.-nek az alvállalkozójaként.”28
Persze ez sem derült ki azonnal. „A Vegyépszer és a Betonút Rt. által alkotott Magyar Autópálya Konzorcium sokáig titkolta a sztrádaépítésben résztvevő 450 alvállalkozó névsorát… A Femol Kft. neve nem mondott semmit, egész addig, míg ki nem derült: a miniszterelnök a focimezén viseli a cég logóját…”29 És kiderült még valami. Az Orbán Győző alkalmazásában álló kollégának átpasszolt vállalkozás, a Bányaker 100 Bt. „az engedély jogerőre emelkedése előtt kezdte meg a beszállítást. Az engedélyezett mennyiséget idő előtt kitermelték. Amikor ez nyilvánosságra került, hetekigállt az építkezés! A szabályos engedélyre vártak, miközben az M7-es szájában tétlenül állt a konkurens cég kipróbált bányája Polgárdiban. Nem vették igénybe, inkább kivártak, míg a hivatalok soron kívül az orvbányászattal megkezdett kitermelésre nyomják a pecsétet.”30
Folytathatnánk még egy ideig, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy határozott igennel felelhessünk a föltett kérdésre: az Orbán família 1998 és 2002 közötti intenzív vagyongyarapodása a miniszterelnöki pozíció gátlástalan fölhasználásával történt. A néptől kapott közhatalmi mandátummal súlyosan és nagyon tudatosan visszaélve. Olyan tudatos elvetemültséggel, amelyhez foghatót hiába keresünk a többi magyar kormányfő esetében.
Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy Orbán Viktor korrupt miniszterelnök lett volna. A korrupció a fenti dolgokhoz képest szimpla ügy. Ott az történik, hogy a hatalom birtokosa részrehajló döntést hoz. Amellyel nem a köz érdekét szolgálja, hanem valakinek a magánérdekét, akitől cserébe ellenszolgáltatást fogad el. Nem tud ellenállni a hatalom környékén jelentkező kísértésnek, meginog egyszer, kétszer, háromszor – s aztán már maga is keresi az alkalmakat.
Orbán esetében nyilván nem erről van szó.
Hanem valami egészen másról: valami sokkal súlyosabb és sötétebb dologról.
Hogy pontosabban miről, arra csak a fideszes pártfinanszírozás mechanizmusainak megismerése deríthet némi fényt.

A pártpénztárnokok

Már a virulens állampárti időkben is megjelent egy sajátos kettősség: a pártjavakat állami javakként legalizálták, s a pártfinanszírozást is túlnyomórészt – transzparencia nélküli – állami forrásokból fedezték. Amikor pedig – a legitimitás megfogyatkozása és a nyilvánosság bővülése folytán – némi fény vetült a párt addig árnyékban lévő anyagi ügyeire, azonnal megindult a tagsági díjakra hivatkozó hamis beszéd. A vagyonátmentési trükkök s az azokat követő (alighanem csak részleges) lebukások, majd az átmentett vagyon fedett formák közti hasznosítása idején pedig végképp eluralkodott és intézményesült az a konspiratív pártfinanszírozási gyakorlat – s az ettől élesen különböző álszent kommunikáció –, amely az MSZP anyagi ügyeit kezdettől fogva jellemezte.
Mindezek terméke volt a pártpénztárnoki intézmény.
A pártpénztárnok lett az a személy, aki nemcsak a megfelelő pénzügyi szakértelemmel rendelkezik, de a szükséges fedett technikákat is alkalmazni képes a párt titkos anyagi erőforrásainak hasznosítása során. Más pártok környékén is feltűntek hasonló szereplők (az MDF-nél az első ciklusban Kollár K. Attila, az SZDSZ-nél a második ciklus idején Budai György), ám ők átmeneti figurák voltak, sohasem lett belőlük politikai döntéshozó (még országgyűlési képviselő sem), és főleg: a pozíciójuk nem intézményesült. (A Fidesz – pontosabban Orbán – és Simicska kapcsolata külön műfaj és külön történet.)
Az MSZP-ben név és hivatali idő szerint felsorolhatók a pártpénztárnokok: Fabriczky András 1989–90; Máté László 1990–94; Boldvai László 1994–98; Puch László 1998-tól egyelőre beláthatatlan ideig. A névsor alapján első ránézésre megállapítható, hogy az évek során nőtt a pártpénztárnokok „hivatali ideje”. Tudható az is, hogy Fabriczky és Máté még nem volt országgyűlési képviselő (Máté a pénztárnokság letétele után a következő ciklusban az lett, sőt alelnök is), Boldvai és Puch azonban már igen, utóbbiak mindketten azok a mai napig. A négy évig pénztárnokoskodó Boldvai a képviselőség mellett megyei pártelnök is, a honatyaként az ötödik, pénztárnokként a harmadik ciklusát vivő Puch pedig tagja az MSZP országos elnökségének. A képviselőség – ezt magától értetődő s a pártelitben evidenciának számító igazságként a saját fülemmel hallottam az MSZP egyik vezetőjétől – a mentelmi jog miatt „illeti meg” a pénztárnokot (a volt pénztárnokot legalább az elévülési idő leteltéig), hogy a tevékenységével ab ovo együtt járó törvénytelenségek miattne lehessen ellene csak úgy büntetőeljárást kezdeményezni.
Ez a mások számára (beleértve a pártvezetést is) átláthatatlan és kontrollálhatatlan informális anyagi hatalom egy idő után szükségképp politikai hatalommá válik – ahogy azzá vált az MSZP-ben is. Hiszen a pártvezetés – az elnök, az elnökség – politikai döntései csak akkor realizálhatók a gyakorlatban, ha a kellő anyagi erőforrások is hozzájuk rendelhetők. Ha a pénztárnok azt mondja: van rá pénz. Ám ha nemet mond, akkor a dologból nem lesz semmi. Se honlap, se újság, se klubhálózat, se aktivistaképzés, se kampány. Egy idő után a párthoz kötődő médiumokban – amelyek szintén az ő tenyeréből esznek (akár közvetlenül, akár úgy, hogy a vele kapcsolatban álló cégek az ő szavára náluk hirdetnek – esetleg nem hirdetnek) – ugyancsak meghatározóvá válik a pénztárnok befolyása. Természetesen az is rajta múlik, hogy hova – azaz kinek – jut többletforrás az egyéni kerületekben a választási kampány során. S hogy kinek nem, az is. A pénztárnok tartósan lekötelezhet, valósággal vazallussá tehet egy csomó pártkádert, így politikai posztokról szóló döntésekre gyakorolhat döntő befolyást. Akár pártelnököt is csinálhat abból, akiből jónak látja – s ha már nem látja jónak, le is cserélheti.
Egy régi ismerősöm számolt be róla – aki egy időben Puch László közeli személyes ismerőse volt, s akit pár éve meghívott a születésnapi bulijára –, hogy az MSZP különféle potentátjai (köztük elnökségi és kormánytagok meg a parlament vezető tisztségviselői) az érkezésükkor úgy járultak oda Puchhoz, mint hívő katolikusok a római pápa elé. Elképesztő egyértelműséggel mutatkozott meg, hogy kié a pártban a legfőbb hatalom.
Az MSZP egyetlen valódi elnöke, ha tetszik, az egyetlen pártvezér Horn Gyula volt. Az ő távozása után ugyanis kiépült egy kettős hatalom, ahol a pártelnökök érdemben már nem kontrollálták – át se látták – a párt anyagi ügyeit. Gyurcsány annyiban volt kivétel ez alól, hogy a kormányfői pozíció birtoklása révén maga is komoly erőforrások fölött diszponált, mindenekelőtt a kormányzati pozíciók elosztása révén. Mellesleg: ő volt az egyetlen a párt vezetői közül, aki nem volt jelen az imént szóba hozott születésnapi partin. Meghívták – de nem ment el. (A Horn utáni másik miniszterelnök, Medgyessy párttag se volt, az MSZP-ben így nem sok vizet zavart.)
Gyurcsány hamar fölismerte a pénztárnoki rendszer súlyos következményeit. Hogy a politika intézményesült feketegazdasága nemcsak anyagi értelemben kriminalizálja a párt (idővel minden párt) tevékenységét, de politikailag is vészesen deformálja: megbénítja és a maga uralma alá vonja a párton belüli demokrácia intézményeit. Fölismerte, hogy az informális gazdasági hatalom a formális politikai hatalom fölébe kerekedett az MSZP-ben. Részben erre a fölismerésre vezethetők viszsza azok a kormányfői erőfeszítések, amelyekkel többször is nekirugaszkodott a pártfinanszírozás törvényessé és átláthatóvá tételének – ám ezek a törekvések (ha a saját frakcióján nagy nehezen át is tudta verni őket) végül mindig megbuktak a Fidesz ellenállásán (erre még visszatérünk). Gyurcsánynak pártelnökként és miniszterelnökként 2008 májusában sikerült keresztülvinnie, hogy az általa államtitkárrá kinevezett Puch helyére a párt választmánya titkos szavazással Brecskáné Nagy Máriát, az addigi főkönyvelőt válassza meg, ám a pártfinanszírozást továbbra is Puch tartotta a kezében. Tudniillik egyedül ő ismerte azt a sűrű szövésű, mégis láthatatlan, informális kapcsolati hálót, amely a bizalmas személyes kontaktusok révén összegyűjtötte, és a megfelelő pontokra irányította a párt működésének anyagi forrásait. (Egy MSZP közeli vállalkozó mondta nekem akkoriban: csak nem gondolja a Gyurcsány, hogy ez a nő tényleg átveheti a párt anyagi ügyeit? Föl se veszik a telefonját. Azt se tudja, kiket kellene felhívni…) Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy Gyurcsány lemondását követően formálisan is újra Puch lett a pénztárnok (továbbá képviselő, immár ötödszörre, és – most először – elnökségi tag is).
Végül azon sem kell csodálkoznunk, hogy az MSZP-s pártpénztárnokok személy szerint sem maradtak szegény emberek. Hogy a mindenki más számára átláthatatlan pénzfolyamok terelgetése során nekik is csurrant-csöppent valami. Puchról már elég szó esett, vessünk egy futó pillantást Boldvaira. Aki 1994 és 1998 között kezelte az MSZP pénzügyeit. Aki utoljára 2009 tavaszán vonta magára – egy rövid időre – a sajtó figyelmét, amikor megtudhattuk róla, hogy az előző évben 1050 négyzetméteres villát épített egy 3000 négyzetméteres telken. Továbbá, hogy a vagyonnyilatkozata szerinti bruttó 440 ezer forintos képviselői fizetésen, valamint a 266 ezer forintos költségtérítési átalányon és a 115 ezres szállásköltség-térítésen kívül egyéb jövedelme nincs. Az újságíró szeretett volna utánajárni, hogy a képviselő honnan tudja kigazdálkodni a ház rezsijét, ám Boldvai nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre. Egy másik lapból kiderült, hogy a politikus felesége, a helyi gimnázium tanára, egy BMW terepjáróval jár dolgozni, gyermekük pedig Svájcban tanul.31 A sajtó ezzel napirendre is tért az ügy fölött – miután az MSZP politikai ellenfelei se firtatták a dolgot…
Boldvairól még annyit, hogy a pénztárnoksága idején kirobbant Tocsik-botrány nyomán a vádlottak padjára került, és 1999. február 8-án a Fővárosi Bíróság befolyással való üzérkedésért fogházbüntetésre, vagyonelkobzásra és pénzmellékbüntetésre ítélte. Fellebbezése nyomán azonban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, az új eljárásban pedig fölmentették Boldvait.
Aki mindeközben folyamatosan parlamenti képviselő volt. Mi több: 1998-ban – midőn a Tocsik-ügyben megvádolták, egy évre rá pedig letöltendő fogházbüntetésre ítélték – pártja egyéni jelöltként indította a választásokon. És nyert! Ám ez már nem a párt sara, hanem a választóké. Továbbá a politikai ellenfeleké, akik a kampányban valami oknál fogva nemigen forszírozták a pártpénztárnok büntetőügyét.












Rettenetes bűntény történt! 

2015-01-05 Somló VédPajzs Szövetség hírportál 
Január 4-én délután egy Piac utcai üzlet csemege osztályán egy darab füstölt szalonnát rejtett a kabátjába egy férfi, majd a kasszától fizetés nélkül távozott. 

Idős férfi lopott szalonnát 
A biztonsági őr észrevette a lopást, visszatartotta a 60 éves helyi lakost, majd telefonon értesítette a rendőrséget. A helyszínre érkező rendőrök elfogták és a városi rendőrkapitányságra előállították a szabálysértőt, akit meghallgattak és őrizetbe vettek. A férfi 72 órán belül bíróság elé áll. (civishir) 
HÉJ! TE HATVANESZTENDŐS - VÉN ÉHENKÓRÁSZ! 
Országot kell lopni! Nem szalonnát! A szalonnalopásért büntetés jár Jóember! 
Kapcsolódó: 
   Több száz járatot szüntethet meg a MÁV 
   Csak tervezésre 1,4 milliárdot költ a várba költöző miniszterelnökség 
   Orbán több mint 100 milliárdért költözik kolostorba 
   Szép évzárás: lovardát is szeretne a Miniszterelnök úr a Várba 
   Az Orbán-vagyon - Igaz lenne? 
   Olaj ügyek, Orbán 500 milliárdos vagyona 
   Itt az új őrület: minisztériumok vidéken 
   Orbán felcsúti ministadionja lesz a legdrágább aréna 
   Agrártámogatások 2011: Pénzeső Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségeinek 
   Simicskáék, Csányi és Leisztinger újra a dobogón 
   Ángyán: újabb földfoglalások várhatók - nekimegy a földtörvénynek - oligarcha neveket sorol! 
   Ángyán: maffiacsaládok nevezik ki a kormánytagokat 




Közmunkások figyelem


Értelmes munkát kaphattok csak be kell szállni az építkezésbe




Összesen 1,4 milliárd forintot szán a kormány a budai Várban található karmelita kolostor átalakításával kapcsolatos közbeszerzésre és tervezésre, a tervek szerint két éven belül oda költözik át a Miniszterelnökség Központi Hivatala - derül ki a csütörtöki Magyar Közlönyből.
A közlönyszerint az átépítés miatt szükségessé váló közbeszerzési eljárások fedezetére 756,2 millió forint egyszeri átcsoportosítását rendelte el a kormány a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból.





A kormány felkéri Lázár JánosMiniszterelnökséget vezető minisztert, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Fürjes Balázs, az egyes kiemelt jelentőségű budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos bevonásával gondoskodjon arról, hogy a 2015-ös és a 2016-os központi költségvetésében összesen 704,3 millió forint összegű forrás álljon rendelkezésre a kolostor átépítésével összefüggő beruházástervezési, mérnök-lebonyolító és mérnök-tanácsadó, valamint műszaki ellenőri feladatokra. Ebből a beruházás céljaira 2015-ben 585,4 millió forintot, 2016-ban pedig 118,9 millió forintot használnának fel.
Eközben a kolostort most használó Nemzeti Táncszínház 293 millió forintot kap a kormánytól a 2014/15-ös évad "zavartalan lefolytatására", emellett 150 millió forintot fordítanak a teátrum új játszóhelye kialakításának előkészítésére.  L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára július 14-én közölte az MTI-vel, hogy a Várból kiköltöztetendő Nemzeti Táncszínház a Millenárison kap új otthont. Azt mondta, az állam a teátrum működési támogatásának emelését is tervezi.

Orbán akar oda költözni

Kurucz Éva kormányszóvivő az új kabinet első, június 6-án tartott üléséről adott tájékoztatásában jelentette be, hogy a budai Várba, a Sándor-palota mellé, a karmelita kolostor épületébe költözik a miniszterelnök és hivatala legkésőbb 2016. március 15-éig, több tárca székhelye pedig vidéki városokba kerülhet.



BJASZ20120112036
Fotó: Jászai Csaba / MTI
Kifejtette: a kormány döntött arról, hogy nemzeti programot indít a budai várnegyed és a Budavári Palota újjáépítésére a 2014-2024 közötti időszakra vonatkozóan. Ennek a felújítási programnak a keretében a miniszterelnök és hivatala 2016. március 15-éig a budai Várba, a Sándor-palota mellé, a karmelita kolostor épületébe költözik.
A kabinet a július 18-ai MagyarKözlönyben megjelent kormányhatározatában rendelte el az ingatlan felújítását és átépítését úgy, hogy 2016. március 15-éig a karmelita kolostor helyén átépülő irodákba, valamint az egykori tábori püspökség szomszédos területére költözhessen a Miniszterelnökség Központi Hivatala.


Orbán több mint 100 milliárdért költözik kolostorba

Indoklás nélkül, titkos hatástanulmányok alapján döntött a kormány a Miniszterelnökség budai Várba költözéséről – írja a Népszava.

A lap emlékeztet rá, hogy a kormány csak a Miniszterelnökség átköltöztetésének tervezésére csaknem háromszor annyit költ, mint annak idején a szocialista kabinet az egész kormányzati negyed tervezési költségeire. Pedig Gyurcsány Ferenc még 13 minisztériumot akart költöztetni - ebből az akkori Miniszterelnöki Hivatalra 158 milliós költséggel kalkuláltak -, a költözéstől pedig 8,5 milliárd megtakarítást várt. Az Orbán-kormány nem vesződött a költözés indoklásával, az atlatszo.hu a tervezett költözésről több kérdést is feltett a Miniszterelnökségnek, közérdekű adatokat is kért. Szerette volna megkapni a kormánydöntést megalapozó tanulmányokat, jelentéseket, de azzal utasították el, hogy "az adatigénylésben kért, fent nevezett döntést előkészítő anyagok nem nyilvánosak, így adatközlés nem teljesíthető".
A Népszava szerint ugyanakkor valóban több mint százmilliárd forintba kerülhet az úgynevezett Várnegyed kialakítása, az hogy teljesüljön Orbán Viktor régi vágya, és hivatalával felköltözzön a budai Várba. L. Simon László államtitkár a Napi Gazdaságnak azt mondta, a Vár a mainál erősebb állami reprezentációs szerepet kap, a Várnegyed rekonstrukciójának költségei meghaladják a 100 milliárd forintot. A beruházás tíz év alatt valósulhat meg.
A Népszava emlékeztet rá, hogy 2011-ben a kabinet azt állította: addig nem költözik a miniszterelnök a Várba, "amíg Magyarország államadóssága ilyen drámai mértékű". Noha az államadósság nem csökkent, a harmadik Orbán-kormány már első ülésén úgy döntött, a Miniszterelnökség 2016. március 15-ig felköltözik a Várba a Karmelita kolostor épületébe. Ezután jelent meg a közlönyben: összesen 1,4 milliárd forintot szán a kormány a Karmelita kolostor átalakításával kapcsolatos közbeszerzésre és tervezésre. 




Olaj ügyek, Orbán 500 milliárdos vagyona





2013, július 19 - 16:55 — elnok
"Orbán Viktor ügyvéd foglalkozású felesége, Lévai Anikó is kivette a részét a páratlan vagyongyarapodásból. A gyermekei születése előtt a Nógrád Megyei Földhivatalnál dolgozott. Azt beszélik arra felé, hogy a megye területén lévő ércbányákat az Orbán család, valamint a FIDESZ- holdudvarába tartozó vállalkozók részére juttatta. Orbán Viktor édesapja nem véletlenül lett dúsgazdag bányatulajdonos.
Már több szerző is leírta, hogy a FIDESZ a 90'-es években eladta a székházát. A FIDESZ-hez közeli cégek, a székházból befolyt pénzekből, megvásárolták az addig állami tulajdonban volt bányákat, amelyeket aztán jelképes összegért eladták Orbán Viktor édesapjának. A bányák jövedelmezőségének biztosításához, a meglévő politikai kapcsolatok révén, zsíros megrendeléseket szereztek a Dunai Vasműtől, valamint az autópálya építkezésekhez. Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra..."
Pécsi Kálmán: Gergényi hasonmása (Magyar Világ,2006. máj.19.)Avagy végrehajtási jog Kubicsek ingatlanán

Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány személyiségét vizsgálva a külső szemlélődőnek az a benyomása támadhat, hogy Gergényi Pétert, valamikor a késői Kádár-korszakban, donorként használták fel a tipikus, rendszerhű rendőri vezető személyének klónozására. Mint közismert, a klónozás egy olyan eljárás, amikor a donor sejtjeiből mintát vesznek, és a minta felhasználásával, a donorral egyező tulajdonságú hasonmásokat fejlesztenek ki, mesterséges úton. Miközben a magyar rendőrség bővelkedik a fiatalabb nemzedékekhez tartozó tehetséges, magasan képzett szakemberekkel, majd minden megyei kapitányságon találhatunk Gergényi Péter típusú, a Kádár-renzsimből hátramaradt őskövületet.

Emlékezzünk Pintér Sándorra, az ORFK egykori vezetőjére, aki a FIDESZ 1998-as hatalomra jutása után a belügyminiszterségig vitte. Ide tartozik dr. Kubicsek András kecskeméti városi rendőr-kapitány, Orbán Péter, az ORFK volt parancsnoka, jelenlegi Vas Megyei rendőr-főkapitány, Horváth György, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi vezetője, Kiss Ernő, a Budapest XIII. kerületi Rendőrkapitányság vezetője, Tóth Molnár István, a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-alföldi Regionális Igazgatóságának vezetője. A nyugdíj korhatárhoz közeli, vagy azt valamivel meghaladott rendőri vezetők életpályája szinte szó szerint megegyezik. Mondhatni, gyerekfejjel, 17-18 évesen, szakmunkás bizonyítvánnyal kerültek a rendőrség kötelékébe, ahol a legalacsonyabb fokozatról emelkedtek lassan felfelé, miközben a káderképzési tervnek megfelelően végezték el a különböző rendőri tanfolyamokat, majd a rendőr-tiszti főiskolát. Mindegyik életpályájában közös, hogy valamennyien jogi diplomát is "lőttek" maguknak a "céllövöldében".

A jogi diploma megszerzésében csak Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány tekinthető kivételnek, akinek még érettségi bizonyítványt sem sikerült szereznie, így a rendőrtiszti főiskolán is csak egyéni felmentésekkel sikerült diplomát szereznie. Érdemes a részletekre figyelnünk. Az internetes tudósítások nem arról számolnak be, hogy Gergényi Péter elvégezte a főiskolát, hanem arról, hogy diplomát szerzett. A kettő között van egy árnyalatnyi különbség. A szakmai karrier tekintetében csak Tóth Molnár István, a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-Alföldi Regionális Igazgatóságának vezetője marad ki a sorból. A szegedi kollégák azt beszélik, Tóth Molnár István már 17 éves kora óta rendőrként tevékenykedett. A rendőri pályafutása alatt megszerezte ugyan a jogi diplomát, mégsem vitte túl sokra. Amikor a rendőrség kötelékében szolgált, környezete nem nagyon kedvelte. A helyi viszonyokat ismerők arról számoltak be, amikor a létrehozták az APEH bűnügyi igazgatóságait és Tóth Molnár István átkerült az APEH kötelékébe, volt rendőrségi környezete megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy megszabadulhatott a kellemetlen Tóth Molnár Istvántól. Aztán, amikor megszüntették az APEH bűnügyi igazgatóságait és létrehozták a Nemzeti Nyomozó Irodát, annak regionális igazgatóságaival, Tóth Molnár Istvánt áthelyezték a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-alföldi Regionális Igazgatóságához. Ekkor a volt APEH-es munkatársai örültek, hogy megszabadulhattak tőle. Az alkoholizmus valamennyi őskövületre jellemző.

Túl vagyunk a választásokon. "Az új parlamentben 190 képviselője lesz a szocialista pártnak. A Fidesznek minden bizonnyal 141, a KDNP-nek pedig 23 (a két párt még nem állapodott meg véglegesen arról, hogy pontosan hány képviselő ül majd a kereszténydemokrata frakcióban.) Az SZDSZ frakciója 20 tagú lesz, az MDF-nek pedig 11 mandátum jutott. Az új Országgyűlésnek lesz egy független képviselője is." tudósított a királyi tévé csatorna egyik hétvégi kiadása. A választások nagy veszteséről, Orbán Viktorról annyit érdemes tudni, hogy politikai pályafutása valahol az átkos Kádár-rendszerben gyökeredzik. Aczél György, a Kádár korszak hírhedt MSZMP politikai bizottságának tagja hozzásegítette a névtelenségből előbukkanó Orbán Viktort ahhoz, hogy a magyar származású gátlástalan amerikai milliomos, Soros György alapítványának anyagi támogatásával külföldön is szerezhessen diplomát és a politikai karrierhez akkor már elengedhetetlennek látszó angol nyelvtudást. A "rendszerváltozásnak" gúnyolt '89-es fordulatot megelőzően Kádár János, az MSZMP főtitkára, valamint Aczél György, az MSZMP politikai bizottságának tagja tudatosan választotta ki a majdani ellenzéki szerepre a lelkes és tehetségesnek látszó KISZ aktívistákat. Így figyeltek fel és így emelték ki a névtelenségből Orbán Viktort is, akinek hithű ifjúkommunista beállítottságáról éppen eleget lehet olvasni.

Tény viszont, hogy a '89-es rendszerváltozás-ként emlegetett fordulat után országgyűlési képviselőként bekerült a parlamentbe, és azóta is képviselő. Köztudott, hogy csodás politikai karriert és ennek eredményeként csodás egzisztenciális emelkedést tudhat a magáénak, anélkül, hogy valaha is, egyetlen percet is tényleges munkával töltött volna.

Legfőbb támogatója, a munkásőrparancsnokból MDF-es belügyminiszterré, majd Antall József halála után miniszterelnökké lett Boross Péter, valamint jobb keze, Pintér Sándor, akkor országos rendőr-főkapitány sietett a segítségére. Boross Péter Orbán Viktort bemutatta a Bács-Kiskun Megyei helyi maffiának is. Itt ismerkedett meg Sepsi László dohány-nagykereskedővel, Flaisz Ferenc érsekhalmi bor- és olajvállalkozóval, valamint Stadler Józseffel. A helyi viszonyokat jól ismerők szerint Boross Péter belügyminiszter és Pintér Sándor országos rendőr-főkapitány mellett most már Orbán Viktor is a kiválasztottak közé emelkedett. A helybéli elemzők véleménye szerint Boross Péter és Pintér Sándor azért szorgalmazta, hogy a Bács-Kiskun Megyei maffiózók is ismerjék meg Orbán Viktort, mert az 1990-es választásokon hatalomra került MDF ekkorra már lejáratódott, érezni és tudni lehetett, hogy a következő választásokon már nem lehet meghatározó politikai tényező. A helyi megfigyelők szerint, 1992-től kezdődően, Orbán Viktor magánvagyona is folyamatosan gyarapodott. Egyes beszámolók szerint az AVANTI benzinkúthálózatban, Szajol és Szolnok között legalább 10 benzinkútra tett szert. 9000 hektáros, 40 aranykoronás szántót, legelőt és erdőt szerzett Békés megyében. Nagymaroson, egy kivágott ősgesztenyés helyén pazar kastélyt építtetett. 2000 darabos holstein-fríz szarvasmarha állománnyal rendelkezik és annak ugyanennyi éves szaporulata gazdagítja. Tokaj-Hegyalján szőlőt és feldolgozót szerzett a vissza nem téritendő állami támogatások kijárása révén. A felcsúti földek is Orbán Viktor vagyonát gyarapítják, amit állami juttatásokból szerzett. A gazdasági felemelkedés az egész Orbán-családot érintette. Orbán Viktor ügyvéd foglalkozású felesége, Lévai Anikó is kivette a részét a páratlan vagyongyarapodásból. A gyermekei születése előtt a Nógrád Megyei Földhivatalnál dolgozott. Azt beszélik arra felé, hogy a megye területén lévő ércbányákat az Orbán család, valamint a FIDESZ- holdudvarába tartozó vállalkozók részére juttatta. Orbán Viktor édesapja nem véletlenül lett dúsgazdag bányatulajdonos.

Már több szerző is leírta, hogy a FIDESZ a 90'-es években eladta a székházát. A FIDESZ-hez közeli cégek, a székházból befolyt pénzekből, megvásárolták az addig állami tulajdonban volt bányákat, amelyeket aztán jelképes összegért eladták Orbán Viktor édesapjának. A bányák jövedelmezőségének biztosításához, a meglévő politikai kapcsolatok révén, zsíros megrendeléseket szereztek a Dunai Vasműtől, valamint az autópálya építkezésekhez. Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor egykori belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra.

A fekete vállalkozói szféra bolsevik gyökereit mi sem példázza jobban, mint Dékány István és Csikós József személye. Az Energol ügyből ismert Dékány István Csikós Józseffel feketézett olajügyben, a '90-es években. Csikós József 1990-ig a BM III-as ügyosztályán, ezredesi rangban szolgálta a Kádár-rezsimet. Most Dékány István a fő keresztapa Kiskunfélegyházán. Kiskunfélegyházát nyugodtan említhetjük a hazai olajpancsolás egyik meghatározó helyének, hiszen például 2000-ben egy mini olajfinomító működésére derült fény, amely 2000. áprilisában felrobbant. A helybéliek szerint az olajfinomítót a helyi jobboldali alpolgármester fia üzemeltette, de erre tényszerű bizonyítékot a Gergényi Péter és dr. Kubicsek András vezette rendőrség soha nem tudott feltárni. Visszatérve Dékány Istvánra, érdemes megemlíteni, hogy az Energol-ügy kapcsán több alkalommal is letartóztatták.

A helyi viszonyokat jól ismerők szerint 500.000 és 1 millió liter közötti gázolajat hozott Nagykőrösre Romániából és Szlovákiából, a Szlovnaft nevű finomítóból. A gázolajat 6-8 Ft/liter áron hozták be. Számlagyárak által gyártott hamis számlákkal igazolták az olaj eredetét. A vám- és pénzügyőrök elfogadták a valótlan tartalmú minőségi és származási bizonyítványt. A vámosok, a tevékenységükért, 1-5 Ft-ot kértek literenként. Ezért cserébe, azon túl, hogy elfogadták a hamis kísérő okmányokat, még azt is megtették, hogy az üzemanyaghoz nem keverték hozzá a színező anyagot.

A keresztapák a könnyen szerzett energia hordozót aztán 53-55 Ft-ért árulták a kutaknak. Literenként 43 Ft haszon maradt. A haszon egy részét az akkori politikai "elit" tagjai kapták és használták fel piszkos kis politikai üzérkedéseik finanszírozására. Az önmagát politikai elitnek nevező piszkos kis társaság köreiben össznépi játék volt az olajpancsolás. Mindenki lehúzta a maga sápját. Ne feledjük, hogy ebben az időszakban az országban 3.000-nél több tartálykocsi rótta az országutakat, a pancsolt energiahordozóval. A bankokban oda-vissza áramlottak az olajpancsolásból származó adózatlan forint-milliárdok.

A vasutasok elsőbbséget biztosítottak az olajszerelvényeknek. A vám- és pénzügyőrség tagjai és vezetői soron kívül biztosították a vámügyintézést és elfogadták a hamis származási és minőségi bizonyítványokat, valamint nem keverték a tartályokba a megkülönböztető színezéket. Az olajpancsolási lázban a rendőrök is jelentősen kivették a részüket, hiszen ők biztosították a közutakon az üzemanyag szállító tankerek háborítatlan mozgását. Emlékezzünk azokra az információkra, amelyek a parlamenti olajbizottság vizsgálódásai során számtalanszor felmerültek: a rendőrség vezetői személyes kapcsolatot tartottak az olaj-maffiózókkal. Emlékeznek még kedves Olvasóink, szemtanúk - és az olajbizottsági jegyzőkönyvekből nyilvánosságra hozott vélemények szerint Pintér Sándor, aki az Antall-kormány idején az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője, az Orbán-kormány idején pedig belügyminiszter volt, rendszeresen, személyesen vette át az olajmaffiózóktól a politikusok részére szánt fekete pénzeket.

Gergényi Péter, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság egykori vezetője, a jelenlegi budapesti rendőr-főkapitány ugyancsak személyesen kapcsolatot ápolt az alvilág kiemelkedő képviselőivel. A rendőrség helyzetét jól jellemezte Labanc Ferenc, a Kattani-csoport egykori vezetője. Mint emlékezetes a rendőrségen belül létrehoztak egy különítményt az alvilág és a politikusok közötti kapcsolat feltérképezésére. Végül is nem értek el eredményt, mert amikor érdemi információkat tártak volna fel, munkájukat politikai körök leállították. Egy rendezvényen Labanc Ferenc a mai magyar rendőrségről alkotott véleményét az alábbiak szerint foglalta össze: "a rendőrség állapotára jellemző, hogy a rendőrség megragadta a pénzt és nem hajlandó a karmai közül kiengedni." Valószínűsítem, hogy Labanc Ferenc a rendőrségnek nem csak az olajpancsoláshoz való kötődését, hanem a drog-, a fegyver- és emberkereskedelemben, valamint a prostitúcióban való tevékeny közreműködését is sérelmezte.

A bűnüldözésre hivatott szervezetek: a rendőrség és az ügyészség pontosan tudta, melyik politikai erő hogyan veszi ki a részét az olajpancsolásból. Mégsem léptek fel hatékonyan. A Legfőbb Ügyészség vezetője, dr. Györgyi Kálmán, majd dr. Polt Péter és a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetője, dr. Túri András minden erőfeszítése arra irányult, hogy az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság által feltárt tényeket és iratokat eltüntesse. Az olajpancsolás nyilvánvalóan nem a sajtó által maffiózónak kikiáltott "flajsz ferencek" és "stadler józsefek" egyéni akciója volt, hiszen elszigetelt helyi szinten ezt nem lehetett bonyolítani. Az olajpancsolás nagybani űzéséhez nyelveket beszélő kereskedelmi bonyolítók kellettek, akik a külföldi szállítókkal tárgyalták meg az üzlet részleteit. Jól képzett ügyintézőkre volt szükség, akik megrendelték, kifizették és okmányokkal látták el a szállítmányokat.

Az önmagát politikai jobboldalnak tekintő politikai csoport, az MDF-FIDESZ nevével meghatározóvá vált döntéshozó klikk ugyanúgy kivette a részét az olajpancsolásból, mint a kommunista gyökerektől mind a mai napig elhatárolódni elmulasztott és önmagát szociáldemokratává kisárgított vérvörös posztkommunista csoportosulás. Az olajpancsolásból mindegyik politikai párt kivette jócskán a részét. Eredetileg az MDF saját magát kívánta gazdagítani az olajpancsolás lehetővé tételével. Bevezette az energiahordozók forgalmazásának liberalizálását.

Az MDF egyik meghatározó személyisége, Lezsák Sándor, szűkebb hazájában, Lakitelek mellett folyt az olajpancsolás. Az MDF által a palackból kiszabadított szellemet aztán már nem lehetett megállítani. A "rendszerváltozásnak" hazudott politikai válságból lassacskán magához térő MSZMP utódpárt, az MSZP, a régi gazdasági kapcsolatrendszerét, valamint a volt titkosszolgálati ügynöki infrastruktúrát felhasználva vérszemet kapott, és maga is beszállt az olajüzletbe. Amikor már mindenki az olajból próbált meggazdagodni, az MSZP leállította az olajszőkítést és bevezette a halasztott vámfizetés rendszerét.

Az MSZP-SZDSZ kormány alatt csak az foglalkozhatott olajkereskedelemmel, akinek a szocialista vezetésű gazdasági minisztérium a halasztott vámfizetési engedélyt kiadta. Mindegyik politikai brancsnak megvolt a meghatározó olajpancsolási technikája. Az 1990 és 1994 között hatalmon volt MDF rögtön a hatalomra kerülése után liberalizálta az olajpiacot. Magánimportőrök sefteltek az üzemanyaggal és erre az időszakra volt jellemző a gázolaj szőkítése, vagy az a gyakorlat, hogy a megvásárolt vám- és pénzügyőrök nem keverték a színezéket az üzemanyaghoz. Erre az időszakra volt jellemző az Energol-ügy, a Transelektro-ügy, Kordax-ügy és ebben az időszakban tevékenykedett a korábbi számainkban jelzett, Dávid Ibolya MDF-es pártelnök nevéhez kötődő Zsibex Kft.

A korszak meghatározó személyiségei az MDF-es belügyminiszter, majd miniszterelnök, Boross Péter, valamint az ORFK akkori vezetője, a később FIDESZ-es belügyminiszterré lett Pintér Sándor volt. Horn Gyula szocialista kormánya 1994. nyarán lépett hatalomra. Az volt a célja, hogy az addig zavartalanul garázdálkodó és alapvetően az MDF érdekeltségébe tartozó olajmaffiózókat kiszorítsák az olajpiacról. A volt pufajkás, az 1956-os forradalom vérbefojtásában kiemelkedő érdemeket szerzett Horn Gyula miniszterelnök, bevezette a halasztott vámfizetést. Az 1994 és 1998 között hatalmon volt Horn-Kuncze kormány új technikát vezetett be az olajbűnözés zavartalan folytatására. 1994 nyarára már tömegessé vált a gázolaj szőkítése, ezért a politikai ellenfelek kizárására új jogszabályi környezetet teremtettek. Már nem volt szükség az üzemanyag savazással történő szőkítésére.

A szocialista-szabaddemokrata kormány megszüntette a háztartási tüzelőolaj és a gázolaj közötti árkülönbözetet. Az olajjövedelem megszerzésének technikája a halasztott vámfizetés volt. Importálták a gázolajat, levámolta az importőr, de nem kellett azonnal a vámot befizetnie. Mire elérkezett a fizetési időpontja, az importőr céget eltüntették. Hogy mire volt mindez jó? Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség akkori parancsnoka csak a hatalomra jutott, az önmagát politikai elitnek nevező posztkommunista hatalmi kör által kiválasztott cégek részére engedélyezte a halasztott vámfizetés kedvezményét. Az MSZP pénztárnoka, Karl Imre gyűjtötte be az extraprofitot azoktól a cégektől, amelyek részére Arnold Mihály vámparancsnok engedélyezte a halasztott vámfizetést. A halasztott vámfizetés időszaka 1997. december 31. napjáig tartott. Addigra már olyan méreteket öltött a költségvetés hiánya, hogy tarthatatlan volt az állapot. 1998. nyarától új politikai erő került hatalomra.

A FIDESZ-MDF kormány uralkodásának első időszakában sem kívánt a politikai "elit" lemondani az üzemanyag forgalmazásból származó adózatlan, ezért fekete extraprofitról. Bevezették hát a kőolajszármazékok segédanyagainak importját. Ezek olyan vegyi anyagok voltak, amelyek csak egy komponensben különböztek a gázolajtól. Rozsdagátló olajként, extra könnyű fűtőolajként, könnyű-műszerolajként, pakuraként vagy félkönnyű olajként importálták a gázolajat, amelyet aztán kamionok, traktorok hajtására, illetve a mezőgazdasági üzemek szárító berendezéseinek üzemeltetésére, valamint ipari ingatlanok fűtésére használták. Az időszak 2001 nyaráig tartott.

A Pallag László által vezetett parlamenti vizsgáló bizottság munkája nyomán már mindenki az olajpancsolásról beszélt, ezért lezárult az olajpancsolás mesés jövedelmeinek időszaka. A robbantásos merényletek egy részének hátterében az húzódott meg, hogy az MSZP-SZDSZ kormány bevezette a halasztott vámfizetést. Leszűkült az olajpancsolás lehetősége, mert csak azok a gazdasági szereplők kapták meg a vámhalasztási kedvezményt, akiknek a Vám- és Pénzügyőrség akkori parancsnoka, Arnold Mihály azt engedélyezte. Természetesen ezek az MSZP-s politikai döntéshozók holdudvarához tartozó vállalkozók voltak. Akik nem jutottak hozzá a megfelelő engedélyekhez, már csak brókerek lehettek a rendszerben. A brókerkedéssel viszont már korántsem volt olyan jövedelmező az olajüzlet, mint akkor, amikor maguk állították elő a szőkített üzemanyagot. Míg a szőkítés időszakában literenként 40-50 Ft volt az adózatlan extraprofit, a brókerkedéssel már csak legfeljebb literenként 5 Ft-ot lehetett kaszálni.

Az MSZP-n kívüli politikai erők holdudvarához tartozó bűnözői körök nem jutottak hozzá a hőn áhított húsosfazékhoz, ezért elkezdték egymást robbantgatni. Olyanokat robbantottak fel, akik vámhalasztási engedéllyel rendelkező cégnek voltak tulajdonosai. Göncz Árpád köztársasági elnök mindhárom olajpancsolási időszakból és technikából kivette a "nyereségét". Amikor Göncz Árpádot Mádl Ferenc követte a köztársasági elnöki székben, Göncz Árpád legfőbb segítőjét, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokát, Arnold Mihályt is menesztették, és helyére ültették a brüsszeli döntéshozók bábját: Nagy Jánost, aki mind a mai napig betölti a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának tisztségét. Már a választások előtt több elemző is megfogalmazta azt a véleményét, teljesen mindegy, melyik politikai erőre szavaz a választók többsége. Úgyis az lesz, hogy a tolvajok maradnak hatalmon. Az OVB által kihirdetett végeredmény igazolta a borús várakozásokat.

Forrás: 
https://www.facebook.com/titkolthirek/posts/339086689518445

Kapcsolódó:
   
Orbán levélben nyugtatja a nyugdíjasokat
   
3,4 milliárdnál tart Orbán postaköltsége
   
Bilincsbe verték a kukázó nagymamát
   
Ügynök volt-e Orbán Viktor?
   
Miért nem akarja Orbán Viktor az állambiztonsági múlt feltárását?
   
Megmérgezhették a Hajógyári-szigetet Vizoviczkitől átvevő vállalkozót




Bilincsbe verték a kukázó nagymamát

Droidok uszítása öregekre, gyerekekre, betegekre, elesettekre, magyarokra, és nem cigányokra, és főleg nem rabló zsidókra.

A 70 éves asszonyon nyomai maradtak a rendőri intézkedésnek.

Az idős kaposvári nő alumínium hulladékot gyűjtött az utcán, hogy a nyugdíját azzal egészítse ki. Ekkor akarták igazoltatni a rendőrök. Ő azonban nem árulta el a nevét és a lakcímét. Lánya a kapos.hu-nak elmondta, hogy a rendőrök előállították édesanyját, meztelenre vetkőztették, és bilinccsel a kezén fogdába tették. A bilincs annyira szoros volt, hogy az asszony csukója megsérült, látlelet is készült róla.

A rendőrök szerint bilincs nélkül a 70 éves asszony nem engedelmeskedett volna nekik. Egy ügyvéd szerint viszont jogszerűtlen volt az intézkedés.
A bilincs nyomairól készült kép és további részletek itt.


Az idős asszony nem akarta igazolni magát, ezért elmondása szerint a rendőrök előállították, meztelenre vetkőztették, és bilinccsel a kezén fogdába tették. A bilincs annyira szoros volt, hogy az idős nő csuklója megsérült, látlelet is készült róla.
A 70 éves asszonyt annyira megviselte a rendőrök eljárása, hogy zaklatottsága miatt most, napokkal később sem szeretett volna róla beszélni. Lányának azonban részletesen beszámolt a történtekről. Tőle megtudtuk, hogy édesanyja alumínium hulladékot gyűjtött az utcán, hogy a nyugdíját azzal egészítse ki. Ekkor akarták igazoltatni a rendőrök. Ő azonban nem árulta el a nevét és a lakcímét.
Végül az egyenruhások megbilincselték és előállították az idős nőt, 3 órát töltött a fogdán. Elmondása szerint előtte meztelenre vetkőztették. Később elengedték, büntetést nem kapott. Az orvosi ügyeleten látleletet vettek, a papíron az áll: a sebeket a rendőrségi bilincs okozta.
A rendőrök szerint a karperecre azért volt szükség, mert különben a nagymama nem engedelmeskedett volna nekik. Az általunk megkérdezett ügyvéd szerint viszont egészen biztos, hogy a hivatalos személyek fellépése jogszerűtlen volt.
Kattintson az alábbi képre és nézze meg videónkat! A sérülésekről készült képsorok megrázóak.



Ügynök volt-e Orbán Viktor?



Úgy tűnik, a miniszterelnökről készült „Viktória" fedőnevű dosszié eltűnt, a Lévai Anikóról készült „Bojtár" dossziéból viszont eddig nem ismert részleteket tudott meg a Hetek.
Két titkosszolgálati dokumentumra hivatkozva tudakolta a közelmúltban Vadai Ágnes DK-s képviselő Orbán Viktortól, hogy együttműködött-e a kommunista titkosszolgálatokkal, illetve ő volt-e a „Győri Gábor" fedőnevű hálózati személy, azaz ügynök. A miniszterelnök válaszul nyilvánosságra hozott több vele és a feleségével kapcsolatban készült állambiztonsági jelentést, és kifejtette: ő és rendszerváltó társai a diktatúra lebontásáért küzdöttek. A Vadai által hivatkozott 1989-es dokumentumra azonban konkrétan nem reflektált Orbán, ezért a Hetek Varga László történész, levéltáros segítségét kérte az irat tartalmának értelmezéséhez.
Az 1989. június 23-án készült, szigorúan titkos minősítésű, „Értesítés" című irat címzettje a Belügymisztérium (BM) III/III-as csoportfőnökségének 2. osztálya. A feladó a BM Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség ÁB Operatív Nyilvántartó Osztálya (nyilvántartó). Ez utóbbi arról értesíti a címzettet, hogy a BM III/IV osztálya operatív célból prioráltatta a „Győri Gábor" fedőnevű hálózati személy kapcsolatát, aki az 1963. május 31-én Székesfehérváron született Orbán Viktor.
Megmérgezhették a Hajógyári-szigetet Vizoviczkitől átvevő vállalkozót

Forrás: https://kuruc.info/r/2/115088/?honnan=Nemzeti_Hirhalo


Családja azt gyanítja, hogy H. Sándor Pétert megmérgezték, ezért hatósági boncolást kértek. A Hajógyári-szigeten öt szórakozóhelyet üzemeltető férfit múlt péntek óta gyötrő hasmenés és hányás kínozta. Édesanyja azt nyilatkozta: fia kétségbeesetten hívta, hogy rosszul van, ezért odarohant, és a kórházba indult vele. A férfit egy órán át próbálták újraéleszteni, de hiába, édesanyja karjában hunyt el. Az áldozatot péntek óta mindennap súlyos hányás és hasmenés kínozta. – Naponta járt a kórházba, de az orvosok sem tudtak megnyugtató magyarázatokat adni az okokat illetően. Amennyire lehetett, a tüneteket kezelték, enyhítették – mondta egy informátor. Időközben a családhoz közeli forrásból az is kiderült, a fiatalember rejtélyes halála a közeli hozzátartozókat nem hagyja nyugton: hatósági boncolást kértek, hogy pontosan kiderülhessen, mi vezethetett egy egészséges, életerős fiatalember váratlan halálához. A rokonok kérték, hogy a vizsgálatokat terjesszék ki a méreganyagok kimutatására is. – Öt napon belül kiderül, hogy pontosan mi okozta a fiam halálát, addig is erősnek kell lennünk. A lányommal mi vesszük át, amit elkezdett – tette hozzá az anya. (Bors nyomán) Korábban írtuk: Rosszul lett, és néhány perc alatt meghalt az a 32 éves férfi, aki nemrégiben vette át a Hajógyári-szigeten lévő szórakozóhelyek üzemeltetését. Az anyja és a nővére vinné tovább az üzletet. Elhunyt Horváth Sándor Péter, aki nemrég vette át a Hajógyári-szigeten működő szórakozóhelyek üzemeltetését - írja a Bors Online. A lap szerint a fiatal, 32 éves férfi az édesanyja társaságában lett rosszul, de hiába indultak el a kórházba, már nem tudták megmenteni. A férfi hétfőn halt meg - írta az Origónak a család (korábban úgy tudták, hogy vasárnap reggel történt a tragédia.) Nemrégiben, június elején röppent fel a hír, hogy új üzemeltetőjük van azoknak a Hajógyári-szigeten lévő szórakozóhelyeknek, amelyek éveken át Vizoviczki László érdekeltségébe tartoztak. Az elérhető adatokból kiderült, hogy a bulihelyeket üzemeltető cégek egytől egyig a Leitzo Hungary Kft. tulajdonában állnak. A Leitzo Hungary Kft. és azon keresztül a szórakozóhelyeket üzemeltető cégek tulajdonosa a cégnyilvántartás szerint Horváth Sándor Péter volt. Az Origónak a budapesti éjszakai élet több szereplője is azt mondta, Horváth Sándor Péter korábban Vizoviczki Lászlónak dolgozott, és a hajógyári-szigeti szórakozóhelyek VIP-részlegéért volt felelős, de még Vizoviczki letartóztatása előtt otthagyta a Hajógyárit. Ezt követően saját éttermét irányította, külföldön vállalt munkát, valamint éveken keresztül irányította ingatlanfejlesztéssel és hasznosítással foglalkozó saját cégét. "Vezetésével újjászülettek a Hajógyári-szigeti szórakozóhelyek, amelyek a tragikus haláleset ellenére sem zárnak be, a show megy tovább, az üzemeltetés a jövőben Horváth Sándor Péter nővére irányítása mellett folytatódik. Az elhunyt emlékét megőrizzük, akaratát végrehajtjuk, álmait megvalósítjuk!" - írta a Horváth család nevében a cégek sajtóosztálya. (Origó nyomán) 
Forrás: https://kuruc.info/r/2/115088/?honnan=Nemzeti_Hirhalo




Orbán felcsúti ministadionja lesz a legdrágább aréna



Összehasonlítottuk a zajló stadionépítési projekteket és megnéztük, egy nézőre melyik esetben mekkora költség jut.
Az Orbán-kormány nem titkoltan meglehetősen nagy rajongója a magyar futballnak, és az MLSZ-szel karöltve ismét szeretné, ha futball-lázban égne hazánk lakossága - nők és férfiak, gyerekek és felnőttek egyaránt. Ennek érdekében növelték a futballal kapcsolatos költségvetési előirányzatok nagyságát is az idei büdzsében. Pontosabban egyenesenmegduplázták azt: míg ugyanis 2012-ben még "csak" 7,8 milliárd forintot szántak kiadni a sportággal összefüggésben, idén már 15,9 milliárdot költenek.
A debreceni stadion mellett szűk egy éven belül kerül átadásra a fradisták új szentélye is, és a felcsúti Puskás Akadémia szurkolói is új lelátókról, új környezetben nézhetik a csapatuk mérkőzéseit 2014-től. Persze, ha a kormány a brüsszeli nyomás hatására nem lesz kénytelen felfüggeszteni többek között ezeket a beruházásokat is. Bár hivatalosan még nincs döntés, csak egy felhívás az érintett tárcavezetők felé, hogy a jövő évi büdzsét illetően 60 milliárdos egyenlegjavításra kell javaslatot tenni a beruházások és felújítások felülvizsgálatával.
A nagy stadionépítési lázban mindenesetre az mfor.hu utánanézett, melyik is lesz a legdrágább új stadion Magyarországon. Ezúttal azonban nem a teljes beruházási költséget vesszük figyelembe, inkább a fajlagos ráfordítást, hiszen az sokkal beszédesebb.
Debreceni Nagyerdei Stadion
Már az alapkő letétele is megtörtént, és megfelelő tempóban halad előre az építkezés, így jelenleg minden esély megvan arra, hogy jövő tavasszal a Loki már teljesen új, nemzetközi normáknak megfelelő, minden igényt kielégítő stadionban vívja a csatáit.
A Nagyerdőben kialakításra kerülő stadion 20 ezer férőhelyes lesz, megkapta az UEFA 4-es besorolását, vagyis Bajnokok Ligája-döntőt, világbajnoki mérkőzést, és Európa-bajnoki döntőt is lehet itt majd rendezni. A stadion teljes bekerülési költsége 12,5 milliárd forint, a kivitelező viszont 11,45 milliárd forintos ajánlattal nyerte meg a munkát. Mindenesetre a kormány a tavalyi költségvetésben közel 3, az ideiben pedig 9,2 milliárd forintot irányzott elő a projektre.
Ha leosztjuk a teljes költséget a férőhelyek számával, akkor az derül ki, hogy az új Loki-stadionban egyetlen nézőre 625 ezer forintos fajlagos költség jut.


Fradi-stadion
A ferencvárosi klub új stadionja sem áll rosszul, és a tervek szerint jövő ősszel már birtokba is vehetik a szurkolók és a játékosok a szintén UEFA 4-es besorolású arénát. A közel 13,5 milliárd forintos projektet egyébként a kormány még 2012 júliusában kiemelt jelentőségűvé nyilvánította, az idei költségvetésben pedig 6,9 milliárd forint került elkülönítésre a 22 ezer fő befogadására alkalmas stadion munkálataira.
Mindez pedig azt jelenti, hogy az ülőhelyenkénti fajlagos költség 614 ezer forintra rúg, vagyis ebből a szempontból nincs jelentős eltérés a fővárosi és a hajdúsági gárda leendő játékterének fajlagos költsége között.


Minden lakosra két ülőhely jut a felcsúti ékszerdobozban
Múlt hétvégén a mindössze alig 1800 fős Felcsútnak NBI-es csapata lett, mivel a Puskás Akadémia feljutott a másodosztályból. Pedig Orbán Viktor pár évvel ezelőtt még maga nyilatkozott úgy, hogy egy NBI-es feljutás nem tekinthető reális álomnak, ám úgy tűnik, mégis lehetnek "csodák".
Egy első osztályú csapatnak pedig minimum első osztályú stadion dukál, ez pedig a Felcsúti "Aranycsapat" Labdarúgó Stadion lesz, ami részben adókedvezményekből valósul meg és építtetője a miniszterelnök által létrehozott alapítvány. A 3500 fő befogadására alkalmas, négy oldalról fedett miniaréna 3,8 milliárd forintból épül, a terveket pedig Makovecz Imre vázlatai alapján tanítványai készítették el.
Mészáros Lőrinc, a Puskás Ferenc Akadémiát működtető alapítvány elnöke szerint a létesítmény olyan "ékszerdoboz lesz", ami a nemzetközi követelményeknek is megfelel (UEFA 4-es kategória - akárcsak a Loki, vagy a Fradi stadionja) és majd nemzetközi mérkőzésekre is kiválóan alkalmas.
Bár önmagában a ministadion ára nem tűnik vészesnek, sőt a fentebb részletezett két nagy arénáénak közel harmada-negyede, a fajlagos költséget tekintve mégis ez a legdrágább stadion. Nézőnként ugyanis 1,085 millió forintos költséget kapunk. Ez pedig 75 százalékkal haladja meg a Fradi és 73 százalékkal a Loki-stadion fajlagos költségeit. Csak összehasonlításként a végére, ezzel az "egységnyi" költséggel egy 20 ezres stadion majdnem 22 milliárd forintba kerülne - vagyis közel duplája a Loki-stadionnak.
És még egy érdekesség a végére: a KPMG egy 2011-es tanulmányából tudhatjuk azt is, hogy a Juventus 41 ezer fős arénája 3000 euróba került ülőhelyenként, vagyis átszámítva közel 870 ezer forintba. 


Székely Sarolta
mfor.hu
Viktor ügyesen álcázta a ránk erőltetett koncentrációs táborok bővítését , és a nép mit sem sejt az egészből , csak már akkor ocsúdik fel mikor a lakója lesz e kedves intézményeknek .
Addig meg fogjátok fell megamániás építkezésnek , mert ebből a pénzből épülhetett volna hajléktalan szálás is , ahol nem fagynak halálra a magyarjaink , vagy meglehetett volna oldani a gyermekek éhezésének a megszüntetését is , ha már a családok megsegítésére nem lehetett fordítani az összeget .
Hát fiok lányok élvezzátek a koncentrációs táborunk vendékszeretetét stadionként , és a bujtatott alkalmazásaiként is , de ne feledjétek ezek az intézmények a legjobban védhető öbjektumok , és hogy ez mennyire igaz Viktor a szomszédságban lakik , és ő bizik a védhetőségében , másként nem épített volna olyan közel rezidenciát.





AGRÁRTÁMOGATÁSOK 2011: PÉNZESŐ CSÁNYI, NYERGES ÉS LEISZTINGER ÉRDEKELTSÉGEINEK





tangentopoli // 2012.05.18.

Címkék: eu leisztinger mezőgazdaság csányi agrártámogatások nyerges mvh földbérlet

Az EU-s agrartámogatási rendszernek köszönhetően az elmúlt évek valódi pénzesőt jelentettek néhány magyar nagytőkés számára. Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségei sok milliárd forinttal gazdagodtak, miközben a kis- és középbirtokos gazdákhoz az uniós pénzeknek csupán a töredéke jutott el. 
A magyar mezőgazdasági politika az unióshoz hasonlóan hosszú ideje kétarcúsággal küzd, ahogy ezt az állandósult parlamenti viták, valamint Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium januárban lemondott államtitkárának nyilatkozatai is mutatják. Noha kimondott cél a középbirtokok támogatása és a mezőgazdaságból élők életszínvonalának javítása, a gyakorlatban a magyar és az EU-s mezőgazdasági politika is kifejezetten a nagybirtokokat támogatja és a nagybirtokos mezőgazdaságot ösztönzi. A földbérletekkel kapcsolatos botrányok mellett jó példa erre az agrártámogatások rendszere is. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) által tavaly szétosztott agrártámogatások legfőbb nyertesei többek közt Nyerges Zsolt, Csányi Sándor vagy Leisztinger Tamás érdekeltségeit találjuk, és általában véve is elmondható, hogy az összes kifizetett támogatás nagy része csak keveseket gyarapít.
Míg Magyarországon az egy termelő egységre jutó támogatások átlagos szintje (2011-ben 878 ezer forint) nem számít kiugróan alacsonynak a többi tagállamhoz, különösen az újonnan csatlakozó országokhoz viszonyítva, annak elosztása rendkívül egyenlőtlen. A támogatásban részesülő gazdaságok 86 százaléka az átlagos értéknél kisebb támogatásban részesül, a gazdaságok felső 10 százaléka teszi zsebre a támogatások 76 százalékát. A következő tíz százalék már csak a teljes támogatás tizedét kapja, hogy végül a legalsó tized csupán a 0,3 százalékig részesüljön a területalapú támogatásokból. Még szembetűnőbb a különbség, ha figyelembe vesszük, hogy a legfelső 1 százalék a területalapú támogatások 40,5 százaléka felett rendelkezik.
Kattints a nagyításhoz!
Forrás: MVH adatok alapján saját számítások
Az összes mezőgazdasági támogatást, azon belül is a felső tíz százalék részesedését figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a támogatások egyenlőtlen eloszlása az utóbbi években tovább fokozódott, és a Fejér megyei földbérleti pályázatok eredményeit elnézve, ez valószínűleg a jövőben se lesz másképp. A 2008-ban és 2009-ben az egyéb jogcímeken adott támogatások még inkább ellensúlyozták az egyenlőtlen támogatási rendszert, látni kell, hogy a támogatások egyre inkább a nagybirtokokhoz jutnak el, ami persze szemben áll a kormány hivatalos politikájával, a családi középbirtokok támogatásával.
Kattints a nagyításhoz!
Forrás: MVH adatok alapján saját számítások
A támogatottak beazonosítását nehezíti, hogy a kedvezményezett vállalatok jelentős hányada többszörös kereszttulajdonlásokkal bonyolított cégcsoportokhoz tartozik, így csak a hálózat összes vállalkozásának feltérképezésével kaphatunk valós képet arról, hogy mennyi támogatáshoz is jut egy-egy szereplő, illetve érdekeltségei. Az MVH által példás minőségben közölt adatok segítségével megpróbáltuk feltérképezni a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezőit.
Mivel a területalapú (és kiegészítő cukor-) támogatásokat a megművelt vagy birtokolt területek méretével arányosan osztják szét, így az elnyert támogatások nagysága alapján az is kirajzolódik, hogy kiket tekinthetünk ma Magyarország zöldbáróinak, kik birtokolják vagy bérlik a legnagyobb földterületeket.
Általában elmondható, hogy alig találunk külföldi szereplőt a támogatottak élmezőnyében (a legnagyobbak közé az angol hátterű Inicia Kft., valamint a holland hátterű Bovina Kft. tartozik), viszonylag jelentős ugyanakkor az állami tulajdon, ami többnyire a nemzeti parkokat jelenti. A 2011-ben legnagyobb támogatást kapók között előkelő helyen szerepelt a Kiskunsági (2.), a Hortobágyi (3.), a Körös-Maros (10.) és a Fertő-Hanság Nemzeti Park (52.) is.
Nagy számban vannak a legtöbb támogatásban részesülők között korábbi állami gazdaságok, téeszek, amelyek részben még mindig szövetkezeti formában működnek - 2011-ben ilyen volt például a Körösladányi Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet (21.), részben pedig zártkörűen működő részvénytársaságokká alakultak. Utóbbiak egy részében továbbra is nagyszámú helyi gazda gyakorolja a tulajdonosi jogokat, és vezetőségük is többnyire a helyiek köréből kerül ki. Ilyen vállalkozások például a Matyó Agrártermelő Zrt. (14.), vagy az Orosfarm Zrt. (30.).
Kattints a nagyításhoz!
Forrás: MVH adatok alapján saját számítások
A legnagyobb arányban ugyanakkor olyan vállalatok találhatóak a 2011-es top 30 támogatott között, amelyek vagy cégeken keresztül, vagy közvetlenül néhány nagygazdához, befektetőhöz köthetőek. A céghálókat visszabontva a következő szereplők tekinthetők a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezőinek.

Csányi Sándor

Kattints a nagyításhoz!
Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Nyerges Zsolt

Kattints a nagyításhoz!
Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Leisztinger Tamás

Kattints a nagyításhoz!
Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Mádl István

Kattints a nagyításhoz!
Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Dorogi Árpád

Kattints a nagyításhoz!
Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Hód-Mezőgazda Zrt.

Kattints a nagyításhoz!
Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés
A területalapú egyszeri kifizetések alapja, hogy a támogatást a használt földterület nagysága után fizetik, elválasztva így a megtermelt mennyiségtől, vagy a földhasználat mikéntjétől. A támogatásra nem feltétlenül a földterület tulajdonosa, hanem az azt használó jogosult – többnyire a bérlő, aki a termeléssel járó kockázatokat is viseli. Érdemes tudni, hogy a támogatás meg nem művelt területek után is jár, azonban bizonyos minimumfeltételekhez kötött.
Az a tény, hogy a támogatottak (azaz a legnagyobb földbirtokosok) listáját még csak nem is igazi zöldbárók, hanem napjaink három jól ismert "nagytőkése" vezeti, mutatja az agrártámogatási rendszer abszurditását. A területalapú támogatások elosztása leginkább egy olyan diétára hasonlít, amely a legkövérebbeknek ad a legtöbbet enni.
A termeléstől teljesen elszakadt területalapú támogatások a kisbirtokosok számára némi alamizsnát, a nagyoknak viszont kiváló ingatlanbefektetést jelentenek. A sokat emlegetett földbérletek kérdése ezért is különösen érdekes. A termőföldek teljesen átláthatatlan elosztása, bérbeadása nagyszerű lehetőség néhány gazdaságiszereplő vagy érdekcsoport hosszútávú helyzetbe hozására, miközben a valódi termelők akár föld nélkül maradhatnak. 
Nagy Réka / K-Monitor







Ángyán: újabb földfoglalások várhatók - nekimegy a földtörvénynek - oligarcha neveket sorol!



PPJ         2012.10.27.
Több mint hetven agrár- és vidékfejlesztési, természet- és környezetvédő civil szervezet arra kéri az országgyűlési képviselőket, hogy a jelenlegi formájában ne támogassák a tervezett földtörvény javaslatát. A tervezet ugyanis rögzítené Magyarországon a nagybirtokrendszert, továbbá nem nyújt kellően hatékony védelmet a külföldiek tulajdonszerzése ellen. Mindez ütközik a fenntarthatóság Alaptörvényben is rögzített elveivel és a Kormány által elfogadott Vidékstratégiával, a tervezet ezekkel ellentétben gyorsíthatja a vidéki térségek elnyomorodását. RÉSZLETEK >>>
A videókban és a cikk alábbi részeiben elhangoznak azok a nevek, akik behálózták az országot és az életfeltételeinket veszélyeztetik!
~~~~~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~Parázs hangulatú fórumot tartott tegnap Pécsett Ángyán József fideszes képviselő. A korrupció új szintjére jutott a társadalmi "fejlődés". Már nem hivatalnokokat kell megkenni, a politikába kell betenni a saját embereket, akik intézik az ügyeket, minisztereket, államtitkárokat - így Ángyán.
A fórum utáni rögtönzött sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy Fejér megye után újabb földfoglalások várhatók a volt államtitkár információi szerint, mégpedig Csornán, ahol állítása szerint Nyerges Zsolt érdekeltsége előzte meg a helyi gazdákat.
Orbán, Csányi és Mészáros Lőrincz
- kilóért megveszik és eladják az országot
http://kep.index.hu/1/0/147/1474/14747/1474769_4232464d84f698ced32c11c1734c37cd_wm.jpgNagy népszerűségnek örvend az ellenzék szemében Ángyán József agrárszakember, az Orbán-kormány volt földművelésügyi államtitkára, legalábbis erre utal, hogy a pécsi Slyven Rendezvényközpontban megszervezett fórumán jelen volt a Lehet Más a Politika baranyai vezetése, az MSZP városi elnöke és megyei alelnöke, illetve a Jobbik baranyai országgyűlési képviselője. A közönség zömét persze hoppon maradt gazdák és a Fideszből kiábrándult jobboldaliak tették ki. Ángyán szerint két út képzelhető el: az egyik a családi gazdaságokra épül, a másik a spekuláns tőkére. Utóbbit csak a haszon maximalizálása érdekli, nem a föld hosszú távú hasznosítása és az ott élők sorsa - mondta. Mindez önmagában érthető is az agrárszakember szerint, ám jelen esetben azt látjuk, hogy a spekuláns tőkét kiszolgálja az a magyar állam, amelynek egyik fő feladata épp ennek korlátozása lenne.
A fideszes képviselő nem rejtette véka alá, hogy kikre gondol.
Agrártámogatások 2011: Pénzeső Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségeinek - K-monitor
Az EU-s agrartámogatási rendszernek köszönhetően az elmúlt évek valódi pénzesőt jelentettek néhány magyar nagytőkés számára. Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségei sok milliárd forinttal gazdagodtak, miközben a kis- és középbirtokos gazdákhoz az uniós pénzeknek csupán a töredéke jutott el.
Leisztinger és Csányi
http://fn.hir24.hu/cikk/00200000/206342/3.jpgEzek az érdekkörök átlépik a politikai törésvonalakat, ahogy azt a 2011-ben három legnagyobb földalapú támogatásban részesülő vállalkozó, Csányi Sándor, Leisztinger Tamás és Nyerges Zsolt neve is mutatja. Az állam dezertál, fogalmazott Ángyán, arra utalva, hogy a korrupció új szintre lépett, lényegében az államapparátus működésének részévé vált. Mindez a rendszer összeomlását eredményezi meglátása szerint, hosszabb távon nem csupán Magyarországon, hanem egész Európában. Ángyán József Csányi Sándor mezőgazdasági érdekeltségeit elemezte hosszabban, ami azért is aktuális volt, mert pár héttel ezelőtt Baranyában az OTP vezér Orbán Viktor részvételével adott át egy 3,5 milliárdos, részben közpénzből finanszírozott beruházásból felhúzott „zenélő tehenészetet”, ahol Csányi azt is felajánlotta Ángyánnak, hogy az egyik sertéstelepen ismerkedjen meg közelebbről a mezőgazdasággal.
Ez a tehenészet összesen 56 embernek ad munkát, miközben a Csányi érdekeltségek- Ángyán összesítése alapján - tavaly mintegy 4 milliárdos állami és uniós támogatásban részesültek. A bankvezér összesen 16700 hektárnyi földet birtokol különböző módozatokon, ami a fideszes képviselő szerint európai összehasonlításban példátlan. Ángyán ismertetése alapján például Dániában az átlagos birtokméret 60 hektár, míg az úgynevezett nagybirtokoké 360 – a készülő magyar földtörvény ezt 1200 hektárban maximalizálná, de olyan módon, hogy ezt különböző módszerekkel a többszörösére lehet növelni.  A cégcsoportot ráadásul Szingapúrból menedzselik egy off shore cégen keresztül Ángyán szerint, és ahogy a dioxinnal fertőzött, Németországból importált sertéshús botránya kapcsán kiderült, nem Magyarországon vásárolják az alapanyagokat az élelmiszer előállításhoz, így pedig hiú ábránd marad a magyar sertésállomány növelésére vonatkozó kormányzati szándék. TOVÁBBI RÉSZLETEK A HVG.HU-n >>>
Csányi Keresztapa -- Orbán csak egy báb!
http://m.cdn.blog.hu/kk/kkbk/image/szem%c3%a9ly/orbcsanyi%20keresztapa.jpg
Katt a képre a nagyobb méretért!
csanyi emberei.jpg
simicska emberei.jpg

A tegnapi rendezvényről beszámolt a  pecsistop.hu is  Ángyán Csányiról, az új korrupcióról és a politikáról címmel.
- A politika miért szövetkezik a "maffiával"? - tette fel a kérdést Ángyán József. A háttér érdekhálózat "feldugja" az embereit a politikába - a volt államtitkár azt sem értette, egyáltalán hogy került oda. Akik már ott voltak, azok sem értették.
A korrupció új szintjére jutott a társadalmi "fejlődés". Már nem hivatalnokokat kell megkenni, a politikába kell betenni a saját embereket, akik intézik az ügyeket, minisztereket, államtitkárokat - így Ángyán. A miniszterek mellé még tartótisztet is elhelyeznek. Ráadásul lehet olyan törvényeket hozni, ami a disznóságot törvényessé teszi. Ezért gondolom, hogy a társadalom a végnapjait éli: a törvények leválnak az erkölcsről. Természetesen szólt a Fidesz földosztásáról is Ángyán. A felcsúti polgármester 25 pályázatot nyert. Van olyan környék, ahol a felcsúti polgármester felesége és egy államtitkár szomszédja az összes földet megnyerte. Az egyik helyi, nyeretlen pályázó úgy sóhajtott fel: "legalább a felét meghagyták volna nekünk". Azaz, a magyar már megszokta, hogy kirabolják, és kicsivel is beérné. A történet nem 20 ezer hektárról szól, hanem a becsületről, és arról, hogy megmarad-e a földünk - zárta szavait Ángyán.


Ángyán: "Engem is átvertek..." - a kajászói igazságbeszéd -I. rész





Ángyán József a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kajászói lakossági fórumán lerántja a leplet az Orbán-kormányról és annak mezőgazdasági programjáról. A csalódott honatya élesen bírálja "politikai családját", vagyis a Fidesz-frakciót és annak vezetőit, a "nagy fiúkat". Nem csak, hogy felhívja a figyelmet a kétes ügyletekre, s arra, hogy az a vidékfejlesztési politika, amit a kormány visz véghez meg sem közelíti az általa kidolgozott programban foglaltakat, a széles nyilvánosság előtt kér bocsánatot kihangsúlyozva, őt is átverték. Azonban az igazságbeszédnek itt még közel sincs vége. A következő videónkból az is kiderül, mi köze Orbán Ráchel udvarlójának a Fejér-megyei földmutyihoz.


Ángyán: "Engem is átvertek..." - a kajászói igazságbeszéd -II. rész





A második részből kiderül, hogy Ángyán József miként derített fényt a Fejér megyei földmutyikra és mindehhez mi köze van Orbán Ráchel udvarlójának, aki állítólag a Közgépnél is vezető tisztségviselő...

Ángyán József a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kajászói lakossági fórumán lerántja a leplet az Orbán-kormányról és annak mezőgazdasági programjáról. A csalódott honatya élesen bírálja "politikai családját", vagyis a Fidesz-frakciót és annak vezetőit, a "nagy fiúkat". Nem csak, hogy felhívja a figyelmet a kétes ügyletekre, s arra, hogy az a vidékfejlesztési politika, amit a kormány visz véghez meg sem közelíti az általa kidolgozott programban foglaltakat, a széles nyilvánosság előtt kér bocsánatot kihangsúlyozva, őt is átverték.
http://agrarmaffia.postr.hu/files/AGROBUSINESS1.jpg




Ángyán: maffiacsaládok nevezik ki a kormánytagokat

nolvideo  |  2013. május 25.

A volt földművelésügyi államtitkár szerint Csányi Sándor, Nyerges Zsolt és Leisztinger Tamás “lerabolja” a közös kasszát, Bajnai pedig szintén maffiózó. Nem biztos, hogy Ángyán sokáig lesz még a Fidesz frakció tagja.
http://www.noltv.hu/video/4972.html?honnan=Nemzeti_Hirhalo







Pap Gábor: Haynau-imádó Vona a legsötétebb ideológia képviselője 



Libényi János 10 feb 2014 Magyar Hajnal 
Videó: olyan ember mondja ki az igazat Vonáról és bizniszszektás sleppjéről, kinek nemhogy visszaszólni mernének, de a cipőfűzőjéig nem érnek. Bár Haynau Gabi nemzetellenes, féltitkos labancképzőjének Scheer Ádám és más hazafias hallgatók általi leleplezése vihart keltett párton belül is, milliós tömegekhez MÉG nem jutott el a híre. Mert a cionista tanácsadók és muszlim ánuszok nagy híve agyonhallgatja és letiltatja a botrány kitárgyalását a pártsajtójában, a Fidesz pedig ma már kíméli, babusgatja a Rabbikot, tehát a narancsos sajtó is kussol. Ami Papot illeti, a Szent Korona, a Szent Korona Tan, krónikáink és őseink egyik legnagyobb élő szakértője. Most ő is lerántja a leplet a kozmopolita, Habsburg ideológiát valló Jobbik vezérről, aki évek óta mást hazudik kifelé, mint ami valójában. Kurucos jelszavak a népnek, de a háttérben már folyik a készülődés a nagy labanc dáridóra. A piros fehér-zöld varrás tovább foszlik a ciondisznók jobbikos leányvállalatán. 
A Habsburg-botrány kirobbanása után a kisebb látogatottságú helyekre Vona elküldte dadogni hű golyófogóját, Zagyva Gyulát, vagy az anyját is letagadni képes, de már bizonyítékokkal lebuktatott Turner Gábort (Jobbik-pártalkalmazott), a HVIM két társelnökét (inkább szégyeneit.). Az osztrák-zsidó dinasztia és az ugyancsak zsidó és magyarirtó Haynau rajongói vicsorognak, fenyegetőznek, máskor sírnak, hogy miért bántják őket, pedig egyszerű: nemzetárulók. Hazafiról-hazafira terjed most a labancnevelde híre, a keményvonalas nacionalisták már ébrednek. Megjegyezendő, sokáig ügyesen és hatékonyan titkolták a nemzetellenes iskola valódi arcát nem csupán az ország, de még a Jobbik tagság, sőt a képviselők 99 %-a előtt is (Apáti, most már te is tudod, miért hallgatsz?). És egy Scheer Ádám plusz lázadó hallgatótársai nélkül talán még újabb évekig nem tudtunk volna semmit a sárga-fekete kígyófészekről. 
Vona elmenekült Gaudi elől 
Amúgy az úgynevezett nemzeti oldal (Jobbik és fizetett cselédszervezetei, lelkészei stb.) jobban informált hangadóinak nagyja gyáván lapít, egy kisebb része hazudik és tagad. Gaudi volt az egyetlen, aki a folyosón keményen felkérdezte Habsburg Gabit, az azonban gyáván elmenekült a válaszadás elől. 
 
A valódibb hovatartozás: kettejük közt a közvetítő zsidó

De térjünk a lényegre. 

Pap Gábor művészettörténész egyebek mellett a Szent Korona, Szent Korona Tan egyik legnagyobb élő, pártoktól független szakértője, két lábon járó könyvtár (régebben jobbikos körökben is népszerű volt, míg némi fény nem derült az iszlamista-hindu zagyvalék Baranyi és Vona titokban folyó labanckeltetőjére, akkor még csak szűkebb szakmai körben). 

Aki nem ismerné, vegye ki tengersok művét, gúglizza meg. Minden tudományos és nemzeti szempontú vállalkozása közül az egyik legjelentősebb talán az volt, amikor munkatársaival hasonmás kiadásban (tehát az eredetivel azonos méretben és színekben) és (Szántai Lajossal) magyarázó tanulmányok kíséretében újra kiadta Kálti Márk (latin nyelvű) 22 éven át írt Képes Krónikáját, történelmünk egyik legnagyobb középkori forrását és kultúrkincsét. 

Vagyis a Képes Krónika a könyvet megvásárlók számára kézbevehetővé, XIV. századi miniatúrái közelről csodálhatókká váltak. Az eredetit ugyanis az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik, a közönségtől elzárva. 
 
Bizony fenséges érzés egy ilyet kézbe venni hasonmás kiadásban

Hallgassuk most őt, aki nem közpolitizál egyébként, hogyan vélekedik a Vona-Baranyi szellemi (és üzleti) szektáról. Baranyi-Vona sajnálatára Pap professzor jól ismeri ezt a pereputtyot, vélhetően sokkal előbb tudott üzelmeikről, mint a Magyar Hajnal vagy bárki. 

Éles szemével rögtön meg is ragadja a lényeget: másnak mutatjk magukat, kurucos propagandát hintenek a népnek a labancok, etetnek, de egymás között már a fejésre vagy vágásra készülnek (mint a nevében még kuruc infó, a cionizálódó, nemzetáruló Jobbik legnagyobb védelmezője). 

*

Nyílt levél a Jobbik elnökségének Habsburg-ügyben 



2014-03-14 Híraréna 
Közeleg március 15-e, a magyarság legdicsőbb nemzeti ünnepe, amit idén - remélhetőleg Pintér Sándor sms-e nélkül - sikerül majd megünnepelni. Az áprilisi majomparádé miatt most Orbán sem teheti meg, hogy elmenekül a nép színe elől, sőt, állítólag bértapsolókat keresnek több helyszínre az állami "kampány"-megemlékezésekre. Bizonyára szétkokárdázza magát a Jobbik is, hiszen a párt, mint a magyar megmaradás egyedüli letéteményese indul a soron következő választásokon. Éppen a nemzeti ünnep apropóján megdöbbentő, amikor a Jobbik éppen jobbról kapja az egyenest vagy ha úgy tetszik, a gyomrost. 

Létezik ugyanis egy Vona-akadémiának becézett intézmény, a párt (tagok) pénzéből finanszírozva, ahol ráadásul saját elitjüket képzik, de a kiszivárgott információk alapján a Habsburg-restauráció szellemében oktatják a történelmet, amiben az aradi vértanúk, mint a törvényes kormány elleni lázadók gyülevész hordája szerepelnek, ráadásul éppen a megérdemelt büntetéssel sújtva. 
Domján Tibor, Budapest 
Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégia Akadémia a neve annak a "tudományos intézménynek", amely természetesen csak a nevében akadémia, hiszen akkreditációval sem rendelkezik és okiratot sem bocsáthat ki, de azért a jobbikos jővő elitjét képzik rendületlenül, méregdrágán és természtesen titokban, hiszen a honlapjuk menüpontjait csak regisztrált belsősök tudják érdemben elérni, mindenkinek másnak: A hozzáférés megtagadava. A köszöntőből azért tudtunk idézni: 
Az Atilla Akadémia létrejöttének célja nem az, hogy egy újabb ilyen intézmény alakuljon, nem a horizontális síkon akar bővíteni, hanem vertikális értelemben kíván segédkezni egy leendő magyar szellemi arisztokrácia létrejötténél. 
 
Baloldalon Vona Gábor, a jobboldalon pedig Baranyi Tibor Imre "akadémikus"

Igen meggyőző arisztokrácia fejlődhet olyan búra alatt, mely szerint a Habsburgok voltak az utolsó szabályszerűen választott magyar királyok, akik ráadásul a magyar királyság minden hagyományos értékét képviselték. A kozmopolita és nem titkoltan mindig is magyargyűlölő Habsburgok tehát a rend képviselői, Zrínyi, Rákóczi, a 48-asok, az aradi vértanúk pedig a rendetlenségé, a lázadásé, a hagyomány elleni harc képviselői, ezért ez utóbbiak egyszerűen árulók. 

Alább Baranyi Tibor Imre, az akadémia főideológusának és oktatójának tavaly március 15-e utáni facebook-posztja olvasható, ami a fentiek alapján már könnyen dekódolható üzenet mindenki számára. 

Nesze neked nemzet megmentői! Így viszont már érthető, hogy a magyar pártok közül miért éppen a Jobbik kardoskodik bőszen amellett, hogy Janukovics - bár az ukrán nép az egész világ számára világosan látható módon leváltotta - mai napig a legitim elnök Ukrajnában, a nép a reakciós, Putyinnak pedig joga és kötelessége "rendet rakni". Ja, kimaradt, hogy erkölcsi. 

Természetesen, párhuzamot egyelőre nem von(n)a(k) a két szabadságharc között, hiszen az eszme - egyelőre - csak a belső és felső köreiket fűti. 

Nyilvános retorikájukban ezért inkább egyfolytában hazudoznak - ahogy a politikusok szoktak -, hiszen a megtévesztett szimpatizánsaik a fejükkel együtt húznák ki a gerincüket, ha megértenék, hogy milyen szellemben készítik fel az új jobbikos "elitet" a hatalomra, amihez a választási előrejelzések alapján egyre közelebb kerülnek. 
A témát több cikken keresztül boncolgató Magyarhajnal.com oldalon Kisgergely András, a Magyar Hajnal Mozgalom vezetője még egy nyílt levelet is intézett a Jobbik elnökségéhez, melynek válaszára - és nem csak a közelgő ünnep kapcsán - többek között mi is igen kíváncsiak vagyunk, ezért változtatás nélkül közöljük: 
Tisztelt Jobbik elnökség!

Az elmúlt egy hétben egy internetes oldal több írásban és elég hosszasan foglalkozott a Jobbik által alapított és működtetett Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémiával, az ott folyó oktatással és az oktatókkal.

Ezekben az írásokban többek között olyan megdöbbentő információkat találni, melyek alapjaiban kérdőjelezik meg a Jobbik eddigi ideológiájának, tagjai és szimpatizánsai felé közvetitett, vállalt értékeinek valóságtartalmát. A dolog tisztázása érdekében kérem önöket, hogy legyenek szívesek nyilvánosan válaszolni az alábbi kérdésekre:

- hogyan vélekedik a Jobbik a Habsburg-házról, a több évszázados magyarországi Habsburg uralomról?
- mi a Jobbik hivatalos álláspontja az 1848. március 15-i forradalomról és az azt követő szabadságharcról? A forradalom és szabadságharc részt vevői valóban felforgatók voltak önök szerint?
- hogyan vélelkedik a Jobbik a vesztes szabadságharc utáni megtorlásokról, kivégzésekről?
- mi a Jobbik véleménye a 13 aradi vértanúról, kivégzésük esetleges törvényes vagy törvényetlen voltáról?
- a Jobbik álláspontja szerint a fent említett pártakadémián oktatók személye és múltbéli megnyilvánulásaik alkalmasak-e arra, hogy objektív, hazafias oktatásban részesítsék az ott tanulókat? Olyan oktatásban, amely megfelel a Jobbik hivatalosan hangoztatott világnézetében foglaltaknak?

Kérem, hogy a fenti kérdésekre ne miattam reagáljanak. Válaszoljanak őszintén azért, mert az önök pártjának tagjai, szimpatizánsai ezekben a napokban pont ugyanezeket a kérdéseket teszik fel magukban és baráti, családi körükben. Válaszoljanak őszintén azért, mert tartoznak ennyivel azoknak a tízezreknek, akik az elmúlt években a Jobbik március 15-i rendezvényein megjelentek és talán az idei megemlékezéseken is rész szerettek volna venni.

A Magyar Hajnal Mozgalom nevében,
Kisgergely András

Jobbik Ifjúsági Tagozat: a főherceg ilyen nagy történelmi család ma is élő tagja 
2012. szeptember 3. Facebook 
Habsburg-Lotaringiai József Árpád főherceg a műsorban amellett, hogy indokolta, miért ő a jogfolytonosságot tekintve a negyedik főkapitánya a Vitézi Rendnek, mesélt életéről és családjáról is. A jelenleg 79 éves főherceggel készült beszélgetést válogatás nélkül ajánljuk mindenkinek, hiszen nem gyakran fordul elő az ember életében, hogy ilyen közvetlenül hallhatja egy ilyen nagy történelmi család ma is élő tagját. 
Habsburg-Lotaringiai József Árpád főherceggel beszélgettünk (szombaton hallható) | Szent Korona Rádió 
A Szent Korona Rádió hadtörténeti műsorának... 
SZENTKORONARADIO.COM (már nem elérhető!) 
 
   Már készítik elő nekünk az újabb elnyomót! 
Emlékeztetőül - Ébresztőnek!




Finnugratás, Habsburg ármány







"Pörzse arra kérte a kabinetet, hogy ne folytassák a Habsburg megrendelésre összetákolt történelemhamisítást."





Négyszáz évnyi holokausztot szerveztek a magyarságnak...



Az utóbbi évtizedekben hazafias közegünk radikálisabb részének fantáziájában újra központi kérdéssé vált "finnugorok vagyunk-e" témája és különösen a Nagy Történelemhamisítás vádjának a Habsburgok nyakába akasztása ügyében régóta viszket a billentyűzetem. A dolognak a mai (hamis) mítoszgyártásban elfoglalt központi szerepe indokolna egy alaposabb anyaggyűjtést és feldolgozást (az anyag gyűlik is), de most egy jobbikos parlamenti felszólalás nyomán hirtelen felindulásból a közepébe vágok a témának, aztán majd visszatérek rá, talán többször is.

A blog egyik bevezető jelmondata Nesta Webstertől nem véletlenül ez: "Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk."

Ezt átfogalmazhatnám úgy is, hogy az esetek többségében a megtévesztett tömegeket gyakorlatilag saját céljaik, érdekeik ellen viszik harcba a háttérből manipulálók, ami különösen igaz az újkori magyar Habsburg-ellenes "szabadságharcokra".  A gnosztikus-kabbalista irányítottságú prot-kur (protestáns-kuruc) propaganda a nemzeti szabadság demagóg jelszavával és az ország (magyarok hibájából két ország, Erdély törökpárti, majd kuruc vezetők általi leválasztása miatt két haza) egységét egyedül garantálni képes Habsburg-dinasztia hazug démonizálásával  az őszinte hazafiakat saját országuk szétverése érdekében küldte harcba évszázadokon keresztül. E megtévesztett közeg legnagyobb történelmi fájdalma, sebhelye teljes joggal Trianon, azonban többségük máig nem képes felismerni, hogy a történelmi Magyarország szétverését épp azoknak a háttérerőknek köszönhetik, amelyek állandóan az egyetlen olyan hatalmi tényező ellen uszították e közeg mindenkori képviselőit, melynek érdekei történelmi véletlen, illetve törvényszerűségek alapján a leginkább egybeestek nemzeti érdekeinkkel.

A modern kori (sőt, tulajdonképpen nagyon ősi) forradalomcsinálási tradíciónak régi eszköze a nyelvi elnyomás hamis vádjának bevetése a "despota" uralkodó ellen, aki valójában a kabbalista-gnosztikus erők világszétverésének áll útjában. 

Korábbi sorozatunk, a "Kik voltak a magyar illuminátusok" bejegyzései nyomán érdemes felidézni, hogy miért démonizálják a világszétverők a Régi Rendet képviselő uralkodókat és ennek kik, mik a leghatásosabb eszközei a kezükben:

Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki.  Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra. Az Illuminátusok radikalizálták a mozgalmat a trón és oltár ellen, és a lakosság nagyobb csoportjait befolyásolták rejtett elveik elfogadására. Barruel úgy gondolta, hogy az összeesküvők igyekszenek "feltölteni az emberek agyát a felkelés és lázadás szellemével", radikalizmust reklámozva az egész társadalomban.
Minthogy a felfogás erejében rejlik az illuminátusok legfőbb hatalma, kezdettől fogva arra összpontosítottak, hogy olyan emberek közül gyűjtsenek híveket, akik foglalkozásukon keresztül közvetlen befolyást gyakorolnak az emberek gondolkodására :  írók, bölcselők és, mindenek felett, professzorok.  Az utóbbiak székeikben, az előbbiek írásaikban, a szekta eszméit terjesztik, miket különböző formákba rejtenek.  A közönséges szemmel gyakorta nem látható csirákat ezután társaságaikban kifejlesztik és a legkevésbé éleseszűek számára is érthetővé teszik.  Mindenek felett az egyetemek azok, ahol az Illumináti mindig nagy számú követőre talál. A szervezethez tartozó professzorok első sorban a tanulóik jellemét veszik szemügyre.  Ha a diák élénk gondolkodásról és buzgó képzelőerőről tesz bizonyságot, a szekta tagjai azonnal kinyúlnak felé és a zsarnokságról, önkényuralomról és az emberek jogairól duruzsolnak füleibe.  Mielőtt még bármi jelentőséget is csatolhatna e szavakhoz, ahogy évei telnek, a számára kiválasztott könyveket olvasva és értekezéseket hallgatva, fiatal agyában kifejlődnek az elültetett csirák.  Hamarosan forrni kezd képzelete és a történelem és csodás hagyományok felhasználásával a legvégsőkig fűtik lelkesedését és mielőtt még a titkos szervezetről hallana, máris az uralkodó bukásának elősegítése tűnik a legszentebb dolognak számára.
 Mint látni fogjuk egy későbbi bejegyzésben, a mi kuruc vonulatunknál később annyiszor bevetett elnémetesítés (nagyrészt alaptalan) vádját a németajkú király, vagy a katolikus egyház ellen már a husziták is alkalmazták a hazafiak felhergelésére. Tehát egy ősi eszköz azzal riogatni a megtévesztendő hazafiakat, hogy az "idegen zsarnok" A Nemzet Nyelvét, drága kincsét akarja elorozni és ezzzel összefüggésben a nyelv rangját, becsületét elvenni, lejáratni, hogy ezzel megtörje a nemzet öntudatát. A kozmopolita, végső célként a nemzeteket is eltörölni akaró szabadkőművesség szolgálatában álló prot-kur propagandistáink nagyon régóta vádolják ezzel a Habsburgokat, túlnyomórészt alaptalanul.
Az utóbbi években reneszánszát éli a vádaskodás, miszerint a nemzet öntudatát leromboló finnugor nyelvrokonság és származás elméletét a Habsburg-ház, konkrétan nyilván Ferenc József kényszerítette a magyarságra a Magyar Tudományos Akadémia útján. A többévszázados agymosásra sikerrel építő vád hirdetői egyetlen "bizonyítékot" szoktak emlegetni. Itt most nem megyek bele részletesen a Trefortnak tulajdonított hírhedt mondás kérdésébe és cáfolatába, eleget foglalkoztak már a kérdéssel mások, lényegében felderítették a hamis mém elterjedésének forrását és egyelőre senki nem cáfolta e cáfolók állítását, hogy sehol nincs az állítólagos mondásnak semmilyen eredetije, írásos forrása, vagy akár egy kortársi beszámoló róla. ( Történelem mindenkinek: Hamis-e a nemzetvesztő Trefort-idézet? )

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen megalapozatlan állítást csakis azért fogadnak el a radikálhazafias közegben sokan igaznak, mert a sokévszázados Habsburg-démonizáló szabadkőműves propaganda olyanná tette a történelmi köztudatot, hogy annak hamis képébe ez a hamisítás beleillik. Ezért nem merül fel túl sokakban, hogy akkor nézzük, hogyan is működött az a mechanizmus, aminek keretében a dinasztia (tanácsadói) kitalálta, hogy a finnugor-nyelvrokonság elmélete lesz egy hatékony eszköz a magyarok elmagyartalanítására, milyen konkrét stratégiával tették ezt a romboló tant uralkodóvá a magyar tudományos életben, milyen személyzeti politikát folytattak ezügyben (konkrétan a Habsburgok, vagy megbízottaik), milyen nyomai maradtak ezirányú tevékenységüknek (mert ettől apróbb dolgoknak is maradtak nyomai), stb. Tehát hol van annak történészi feltárása, hogy hogyan lepték el a finnugrista összeesküvők az Akadémiát, az egyetemeket és hogy kapcsolódik ez a Habsburgokhoz?

Sehol. Pontosabban valakik azért egy kicsit utánajártak annak, hogy hogyan is lett a finnugor elmélet a magyar tudományosságban az egyedül üdvözítő hiteles tan, de érdekes módon nem a Habsburgokat találták a függöny mögött, hanem valaki egészen mást...

Ennek ellenére a hamis vád cáfolatára később még fel fogok hozni egy érdekes adalékot, hogy milyen is volt Habsburg-házi királyunk és családja hozzáállása a magyar őstörténethez, de e bejegyzésben a dinasztiáról már nem lesz szó. Továbbá itt most nem kívánok foglalkozni azzal sem, hogy vajon tudományosan hiteles, megalapozott-e a magyar nyelv finnugor rokonságát hirdető elmélet. Ide most erről elég annyi, hogy azt gondolom, van nyilvánvaló kapcsolata nyelvünknek a finn és ugor nyelvekkel is, meg másfélékkel is, de a nyelvcsalád merev besorolása és már elnevezése is inkább a korra jellemző politikai, mint tudományos tevékenység eredménye volt és nagyban összefügg az illuminátus-gnosztikus-kabbalista világszétverő körök által konstruált újkori hisztérikus nacionalista nemzettudatok projektjével. A mesterségesen konstruált, vagy a korábban is létezők, mint a magyar esetén eltorzított nemzettudatok a népek, tömegek jobb manipulálhatóságát, háttérhatalmi célokért  mészárszékekre küldhetőségét voltak hivatva szolgálni.

Itteni témánk az, hogy ki erőltette a kanonizált finnugor elméletet, ki helyezte azt és hirdetőit A Tudomány Felkent Papjainak pozíciójába.

Nézzük most az indulatomat kiváltó jobbikos parlamenti felszólalást, ami miatt kicsit összecsapva előrehoztam a téma felvetését! Nincs benne semmi új, vagy szokatlan az e téren megszokott prot-kur süketdumákhoz képest, engem azonban azért is irritál, mert a Jobbikra szavaztam. Nem azért tettem így, hogy az országgyűlésben illuminátus propagandával kábítsák a magyar közvéleményt, de a párt és politikusainak hitelessége túlmutat itteni témánkon...

Állítsák meg a történelemhamisítást! - erre kérte azonnali kérdésében az Országgyűlésben a kormányt Pörzse Sándor. A jobbikos politikus egy 150 millió forint közpénzből megtámogatott Magyarországon megrendezett finnugor konferenciát emlegetett fel: humángetekiailag bizonyított tény, hogy nem vagyunk finnugorok - mondta.
A nemzeti párt képviselője hangsúlyozta: tudja, hogy a válaszadó, L. Simon László kultúráért felelős államtitkár is ezt vallja, csak azt mondja, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozunk - legalábbis a Barikádnak ezt nyilatkozta. Pörzse arra kérte a kabinetet, hogy ne folytassák aHabsburg megrendelésre összetákolt történelemhamisítást. „Ez azért történt,  hogy megtörjék a magyarság identitását, hiszen az a nép, amelynek nincsen történelme, vagy ilyen történelme van, az nem tud a nagyjaiból építkezni. Eljött az ideje annak, hogy ha a kormány magát igazán nemzetinek vallja, egy nehéz feladat élére álljon, és megállítsa ezt a történelemhamisítást, ez ugyanis újabb hazugságokat szül, ami igen veszélyes. Jómagam sajnálok közpénzből 150 millió forintot egy finnugor kongresszusra egész egyszerűen azért, mert nem vagyunk finnugorok” - emelte ki a politikus.

A kultúraügyi szakpolitikus higgadtan érvel a kurva Habsburgok ellen.
Akkor hát nézzünk utána, ki erőszakolta a finnugrálást (melynek tehát tudományos helyességét most nem vizsgálom)!

Eddigi legérdekesebb leletem egy elég meglepő helyről került elő. Számomra legalábbis nagyrészt meglepően korrekt írás a forrásom ahhoz képest, hogy mit gondolok a publikációs közegéről és
 a szerzőpolitikai hátországáról, de az eset csak igazolja a középkori teológusok megállapítását, hogy a döglött kutya szájából is folyhat az élet vize, vagy mondhatnám, hogy néha a trágyadombon is lehet igazgyöngyöt találni.
(de amelyiken egyszer találtunk, azon se mindig terem csupa igazgyöngy...) 
A század közepén nagy változások történtek az Akadémián is. Az irányítás Toldy (Schedel) Ferenc (1805–1875) titoknok kezébe került: hivatali jogain kívül egyre nagyobb informális hatalom összpontosult nála. Jó osztrák és német kapcsolatokkal rendelkezett, főszerepe volt a különböző egyetemi, múzeumi, könyvtári állások odaítélésében, de legnagyobb kedvét abban lelte, hogy a háttérben szervezkedett. Kortársai nem tartották valami fennkölt jellemnek, intrikusnak annál inkább. Toldy, Regulyval kapcsolatban már emlegettük ezt,támogatta Reguly útját és gyűjtéseit – a kutató hazatérése után azonban mintha megszűnt volna a korábbi nagy lelkesedés. Toldy egyik kiemelt pártfogoltja ekkor már a szepességi német családból származó Hunfalvy (Hunsdorfer) Pál (1810–1891) volt, aki Toldy hatására cserélte föl a jogi pályát a bölcsészettel, 1849–1850-ben kezdett finnül tanulni, és 1851-benToldy segédletével kinevezést kapott az Akadémia könyvtárába. Hamarosan kiderült, hogy a figyelmét a szervezésre irányító Toldy Hunfalvyban megtalálta emberétHunfalvy lényegében egy személyben szervezte meg a finnugrisztikát: a korábbi, egyáltalán nem jelentéktelen kutatásokat – fogalmazzunk így – ügyesen fölhasználta, és nem csekély hivatalos segédlettel új intézményeket hozott létre. A finnugrista Domokos Péter karcosabb megfogalmazásában „valósággal kiütötte a tudományos életből az öreg Kállayt [... és ] úgyszólván beleült Reguly hagyatékába”.
Hunfalvy hívta Magyarországra a frissen doktorált német Josef Budenzet (1836–1892) 1858-ban Göttingenből, ahol Budenz elsősorban indoeurópai nyelvek kapcsolatait tanulmányozta, mindazzal a módszertani háttérrel, amelyet akkorra az összehasonlító nyelvtörténészek kidolgoztak. Kíváncsiságból kezdett magyarul tanulni, s mivel azt olvasta, hogy a magyart az ugor, a török és a mongol nyelvekkel hozták kapcsolatba, hát elkezdett az urál-altajinak nevezett nyelvcsaláddal foglalkozni. A fiatal Budenz két évi gimnáziumi tanárkodás után Hunfalvy segítségével nemcsak az akadémiai könyvtár segédkönyvtárosa lett, hanem – huszonöt évesen, még minden tudományos eredmény nélkül – az Akadémia levelező tagja is. Hunfalvytól azt a feladatot kapta, hogy teremtse meg a korszerű nyelvészeti alapokon nyugvó magyarországi finnugrisztikát, ezt a feladatot becsületesen teljesítette is. 1868-tól tanított a pesti egyetemen. 1872-ben, Toldy rektorsága alatt, az ő és Hunfalvy javaslatára új tanszéket is szervezhetett, s mivel akkoriban minden komoly nyelvész készpénznek vette az uráli és altaji nyelvek rokonságát, a tanszéket is az ural-altaji nyelvek tanulmányozására hozták létre. Budenz innentől kezdve már elsősorban a magyar és a finnugor nyelvek szókincsbeli és nyelvtani sajátosságaival foglalkozott, nem vetette azonban teljesen el a török kapcsolatokat sem – korábban pedig olyannyira nem, hogyegyetértett a „törökpártinak” címkézett Vámbéry Árminnal abban, hogy a magyar a török és a finnugor nyelvekkel is rokonságban áll. Így hát emberileg tökéletesen érthető volt Vámbéry megbántottsága, amikor Budenz elég keményen dorongolta le e nézete kifejtéséért.

Sándor Klárától végülis azért nem akkora meglepetés a cikk egészének mondanivalója, amiből ezt a részletet saját itteni céljaimra kiragadtam, mert mint altajisztika szakon végzett és turkológiából egyetemi doktori címet szerzett kutató, publikál e témában: 
Nyelvrokonság és hunhagyomány. Könyvének programja is ez: "Ezt a könyvet azért írtam, hogy megmutassam: a nyelvtörténet valósága és a mondák igazsága megfér egymás mellett. Összhangba hozható, hogy a magyar nyelv az urálinak nevezett nyelvekkel mutatja a legtöbb közös vonást, hogy a magyarok „török népként” érkeztek a Kárpát-medencébe, s hogy évszázadok óta hun eredetűnek tartják magukat."

 Nekünk most elég belőle ennyi, de 
legyünk hálásak azért, hogy bizonyára nem teljesen tudatosan (nem azért, amire én fogom használni...) elvégezte azt a munkát, legalábbis a tényanyag felmutatását, amelyet eddig a hisztérikus-habsburgozós finnugrisztikai összeesküvéselmélet vitájában mind a prot-kur csapat, mind az annak egyes állításait ellenzők elmulasztottak, dokumentálta, hogy ki állt a finnugrisztika tudománybeli egyeduralkodóvá tétele mögött! 

A finnugor nyelvrokonság tudományos értékének vizsgálatával (pl. komolyabb tudás híján ) a már leírt módon továbbra sem foglalkozva annyit máris láthatunk, hogy a prot-kur hülyítők és az általuk félrevezetett őszinte hazafiak állításaiban valóban van bizonyos igazság! 
Valóban volt az Akadémián és a magyar tudományos élet egészében "összeesküvés"a finnugrisztika bámulatos pozícióit nem éppen a tudomány hirdetett elveivel összhangban, szerves módon foglalta el, hanem egy intrikus szürke eminenciás irodalom- és tudomány-"diktátor", egy szervező-menedzselő tudomány-POLITIKUS és saját, szó szerinti KREATÚRÁI módszeres, nem tisztességes tevékenysége révén. Ennek része volt a finnugrisztikával őszintén, de politikai hátsó szándék nélkül foglalkozó kutatók eredményeinek lenyúlása és kitúrásuk a tudományos pozíciókból, hasonlóan a konkurens elméletek képviselőinek ellehetetlenítéséhez, gátlástalanul igénybe véve a tudomány-bürokráciai, adminisztratív, nem kis részben informális hatalmat. (És nyilván a titkos társasági kapcsolatokat, de ezt csak sejthetjük)

Hajmeresztő,  a finnugrisztikára (és a témába indokolatlanul belerángatott Habsburgokra) tűzet okádó prot-kur befolyásoltságú csapat által is állandóan emlegetett jelenség, de esetükben Schedel-Toldy szerepeltetése nélkül, hogy az elmélet egyeduralmát keresztülverő összeesküvő csapat hármasa kivétel nélkül nem magyar (történetesen német) anyanyelvű ember volt! Ez a jelenség bámulatosan emlékeztet arra, amivel további bejegyzésekben készülök foglalkozni, hogy a gnosztikus-szabadkőműves-illuminátus háttérerők által tudatos projektként elindított modern kori európai nacionalizmusokhoz mitikus pogány őstörténetet gyártó írók gyakran nem voltak anyanyelvi beszélői az általuk kultikusan imádott nyelvnek.

Az ősmítoszgyártók híres példaképe, az Ossziánt hamisító Macpherson lényegében nem tudott gaelül, a Kalevalát HAMISÍTÓ Lönnrot a finn nemzetébresztést lelkesen lefolytató finnországi elit zöméhez hasonlóan svéd nyelvű volt, a Kalevala egy részét előbb adta ki svéd "fordításban" (anyanyelvén!), mint finnül!!! (A finn tudományos akadémia már több évtizede működött, amikor épp Lönnrot elmondta benne az első finn nyelvű beszédet - ennyit arról, mekkora rang volt a nagymúltú magyar kultúra képviselőjeként a 19. században az épp legyártás alatt álló finn nemzet rokonának lenni...)
A hazafiaknak érdemes lenne felfognia, hogy a "nemzeti" propaganda hangoztatása gyakran rejt hátsó szándékot, manipulációt. (származástól függetlenül, hiszen nem kétlem, hogy válhat valaki jó hazafivá nem született anyanyelvi beszélőként is.)

A finnugrisztika nyomatásában fantáziát látó kultúra-diktátor Schedel-Toldy félreseperte az útból a finnugor-kutatás őszinte, becsületes megszállottjait, levette a kezét az először még általa támogatott Regulyról, hogy az autonóm kutatókat saját kreatúráival helyettesíthesse, akik mindent neki köszönhettek, tehát engedelmes eszközei voltak. Hunsdorfert Toldy irányítja át a jogról a bölcsészkarra, ő farag belőle finnugristát és talán még magyart is... Budenzt ők ketten csábítják Magyarországra, ők teszik a 25 éves fiatalembert "még minden tudományos eredmény nélkül" AKADÉMIKUSSÁ (!!!) és ők tolnak a feneke alá neki szervezett finnugrisztikai tanszéket Toldy rektorsága idején.

Nem folytatom, a hiteles tudomány, a kutatás eltorzítása, hátsó szándékból való eltérítése a hitelesség útjáról ennyiből  máris belátható.  Már csak az maradt hátra, hogy beazonosítsuk, ki volt a finnugrisztikai ÖSSZEESKÜVÉS főszervezője, Schedel-Toldy

Nem volt-e vajon Habsburg-ügynök Toldy??? - teszik fel nyilván a kérdést e ponton azok az olvasóim, akik a prot-kur maszlagon nevelkedtek. (Hiszen ekkor gondolatmenetem éppen az ő nézetüket támogatná meg olyan tényekkel, amiket boldogan beépítenének királygyűlölő vádbeszédeikbe.)

Nem bizony - nagyon nem... ÉPP ELLENKEZŐLEG.


Következő részek:

Finnugratás II - A Nagy Finnugor Összeesküvés irányítója: egy Habsburg-ellenes KOPONYA

Finnugratás III - A valódi "Habsburg-tananyag" a magyar őstörténetről

 







Putyin nagymester nyugati csapdája 



A Novorosszija Hírügynökség elemzése 

A cikket, amelyet honlapunk szerkesztősége ajánl az olvasók figyelmébe, a szakújságírók e-mailen küldözgetik egymásnak: "Olvastad? Nem? Mondj véleményt te is! Szerintem, szuper!" A rengeteg tovább-posztolás okán utóbb nagyon nehéz lett megállapítani, hogy ki az eredeti szerző. De ez egy túlságosan is jó írás! Ezért is volt az, hogy a keresés addig folytatódott, amíg az eredményre nem vezetett: a szerző - DMITRIJ KALINYICSENKO. 

Nyugaton Putyint hagyományosan azért szokták kárhoztatni, hogy a KGB-nél szolgált. Ezért ez egy kíméletlen, erkölcstelen, stb. ember. Putyint mindenfélével meg szokás vádolni. Ám soha, senki sem vádolta Putyint azzal, hogy nincs esze. 

Bármivel is vádolják azonban ezt az embert, az csak megvilágítja a gyors, analitikus gondolkodásra való, illetve azt a képességét, hogy egy szempillantás alatt képes legyen meghozni világos, megfontolt politikai és gazdasági természetű döntéseket. 
A nyugati sajtó nemritkán egy olyan nagymesterhez hasonlítja Putyin eme képességeit, aki képes nyilvánosan is villámpartiban szimultánt játszani, egyszerre több sakktáblán. Ha megfigyeljük azokat a legutóbbi fejleményeket, amelyek az amerikai és a nyugati gazdasági életben mentek végbe, akkor elmondhatjuk: Putyin személyisége eme szegmensének értékelésekor a nyugati sajtónak abszolút igaza van. 
Dacára a Fox News és a CNN stílusában előadott számtalan győzelmi jelentésnek, a Nyugat gazdasága, élén az amerikaival, mostanra Putyin csapdájába esett. És hogy miként lehetne szabadulni ebből a csapdából, azt Nyugaton senki sem látja: senki sem találja a kiutat. És minél inkább igyekszik a Nyugat kivergődni ebből a csapdából, helyzete annál inkább egyre reménytelenebbé válik. 
De hát miben is áll a lényege annak a kétségkívül tragikus helyzetnek, amiben a Nyugat, az USA találta magát? És miért hallgat, hallgatnak erről, mint valami főbenjáró hadititokról, az egész nyugati sajtó, a vezető nyugati közgazdászok? Nos, hát, tegyünk egy kísérletet arra, hogy az éppen most végbemenő gazdasági események lényegére rájöjjünk - méghozzá úgy, hogy ennek során lehetőleg minél jobban elvonatkoztatjuk önmagunkat a morál, az erkölcsiség, a geopolitika tárgyalásának legapróbb összefüggéseitől is. 

Nos, hát, miután a Nyugat, élén az Egyesült Államokkal tudatára ébredt ukrajnai kudarcának, azt a célt tűzték ki maguknak, hogy - az orosz költségvetés bevételi forrásai szempontjából is fontos exportbevételeinek, az orosz valuta- és aranytartalékok alapvető forrásának, a kőolaj, és következésképpen a földgáz árának a leszorításával - megsemmisítsék az orosz gazdaságot. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Nyugat által elszenvedett ukrajnai kudarc valójában nem elsősorban katonai és politikai természetű. A kudarc valódi oka, hogy Putyin igazából nem volt hajlandó a Nyugat ukrajnai projektjét az orosz költségvetés terhére finanszírozni. Miáltal a Nyugatnak ez a projektje eleve életképtelenségre ítéltetett, a közvetlen jövőben és távlatilag is. 
Legutóbb, még Reagan idején, a Nyugatnak a kőolajárak csökkentésére irányuló taktikája még sikeres volt, és a Szovjetunió felbomlásához vezetett. Ám a történelem nem ismétli önmagát. Ez alkalommal minden másképpen sül el a Nyugat számára. Az, amivel Putyin a Nyugatnak válaszolt, egyszerre emlékeztet a sakkra is, és a dzsúdóra is. Ez utóbbiban az ellenfélnek a támadásra felhasznált erejét ő, saját maga ellen fordítják - miközben a védekező fél csupán minimálisan vesztegeti saját erejét, eszközeit. Putyin tényleges politikája a külvilág számára nem nyilvános. Ezért Putyin tényleges politikája nem a hatást, hanem a hatékonyságot tűzi ki célul. 
Csak nagyon kevesen vannak azok, akik értik, hogy Putyin e pillanatban voltaképpen mit is művel. És gyakorlatilag nincs olyan, aki tisztában lenne azzal, hogy a továbbiakban mit is fog csinálni. 

Bármennyire is furcsának tűnjék is ez most, Putyin - és csakis természetes aranyért - orosz kőolajat és földgázt ad el. 
Putyin, persze, ezt nem kürtöli világgá, mint valami tolakodó reklámot. És, természetesen - közbülső fizetési eszközként - továbbra is elfogadja a dollárt. Ám az olaj és a gáz eladásából befolyó dollárokat azonmód átváltja természetes aranyra! 
Ahhoz, hogy ezt megértsük, elegendő megtekintetni, hogy Oroszország arany- és valutatartalékában milyen ütemben nő az arany mennyisége - illetve ezt összevetni azzal, hogy ugyanabban az időszakban milyen mennyiségben nőttek az olaj és gáz eladásából származó orosz valutabevételek. (A felső grafikon a sanghaji tőzsdén be-, illetve visszaváltott arany mennyisége látható, míg az alsó grafikon a hetenkénti visszaváltásokat mutatja, - mindkettő tonnákban, illetve 2009 és 2014 között.) 


Mi több, az év harmadik negyedében Oroszország természetes arany vásárlásai példátlanul magas, rekord szinteket értek el. Ez év harmadik negyedében Oroszország, hihetetlen mennyiségben vásárolt aranyat, összesen 55 tonnát. Ez több mint amit - a hivatalos adatok szerint - a világ összes többi országának központi bankjai, együttvéve, vásároltak! (A 6. ábra mutatja, hogy melyik ország mennyi aranyat vásárolt: a név szerint felsoroltakon kívül az összes többi központi bank - egyenként kevesebb, mint egy tonnával - együttvéve 3 tonna aranyat vett.) 


Összességében véve, a világ összes országának központi bankjai 2014 harmadik negyedében 93 tonna drágafémet vásároltak. Összességében ez volt egy huzamban a 15. olyan negyedév, amikor központi bankok tisztán aranyat vásároltak. A világ központi bankjai által összesen megvásárolt 93 tonna aranyból Oroszország részesedése, a maga 55 tonnájával, egészen elképesztő. 
Nem is olyan régen brit tudósok ugyanarra a bizonyos következtetésre jutottak, ami pár éve az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának szakvéleményében vált ismertté. Mégpedig: Európa nem tud meglenni az Oroszország felől érkező energiahordozók nélkül. Ami angolról a világ bármely más nyelvére lefordítva azt jelenti: "A világ nem lesz képes a túlélésre, ha az energiahordozók világméretű egyenlegéből kihagyjuk az Oroszországból érkező kőolaj- és földgázszállítmányokat." 
Így az olajdollár hegemóniájára épülő nyugati világ egyszeriben katasztrofális helyzetben találta magát. Amelyben a Nyugat nem tud meglenni az orosz kőolaj és földgáz nélkül - ám Oroszország mostantól csak természetes aranyért cserében lesz hajlandó eladni olaját és földgázát. Putyin mostani játszmájának pikantériája abban rejlik, hogy az a mechanizmus, amelynek keretében Oroszország csak aranyért adja energiahordozóit, immár attól függetlenül működik: kész-e a Nyugat arra, hogy az önmaga által mesterségesen leszállított árú arannyal fizessen az olajért és a gázért, vagy sem. 
Oroszország ugyanis - folyamatos dollárbevételekkel rendelkezvén az eladott kőolaj és földgáz után - bármikor vásárolhat e dollárokért aranyat. Méghozzá a mostani, pont a Nyugat által minden, szabályos és szabálytalan módon leszorított árakon. 
Azaz olyan aranyárakon, amelyeket az FRS és az ESF a töredékére szorított le, szemben az olajdollárnak a piaci manipulációk révén mesterségesen felfújt vásárlóértékével. Egy érdekes tény: az Egyesült Államokban mára a törvény erejével bír az, hogy az amerikai kormány egy különleges részlege, az ESF (Exchange Stabilization Fund) - a dollár árfolyamának stabilizálása céljából - lenyomja az arany árát. 
A pénzügyi világban axiómának számít az a tétel, hogy az arany: az antidollár. 

- 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök becsukta az "aranyablakot": megszüntette a dollár szabad átválthatóságát az aranyra - noha azt az Egyesült Államok korábban, 1944-ben, Bretton Woodsban ezt garantálta. 
- 2014-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök kinyitotta ezt az "aranyablakot" - fittyet hányva arra, hogy mit gondolnak és mondanak erről Washingtonban. 
Pedig a Nyugat éppen most áldoz óriási erőket és eszközöket arra, hogy lenyomja az arany és az olaj árát. Hogy ilyenformán, egyrészt, a dollár javára torzítsa el a mostani gazdasági realitásokat. Másrészt pedig megsemmisítse annak az Oroszországnak a gazdaságát, amely nem hajlandó a Nyugat engedelmes vazallusának a szerepére. 
A helyzet most, momentán, az, hogy az olyan csereeszközök, mint az arany és a kőolaj, a dollárhoz képest aránylag gyengévé és alulértékeltté váltak. Ami a Nyugat kolosszális gazdasági erőfeszítéseinek a következménye. 
Putyin pedig, mindeközben, a Nyugat erőfeszítéseivel mesterségesen erőssé tett dollárokért adja el az orosz energiahordozókat. Melyekért azonmód aranyat vásárol fel - mely éppen a Nyugat igyekezetének következtében, most mesterségesen leértékelt. 

Putyin játszmájában van még egy érdekes momentum: az orosz urán. Melynek köszönhetően ég ma az Egyesült Államok minden hatodik villanykörtéje. Mely uránt Oroszország ma szintén dollárért ad el az Egyesült Államoknak. 
Ily módon a Nyugat azzal a dollárral fizet Oroszországnak a kőolajért, a földgázért és az uránért, mely dollár vásárlóértéke, magának a Nyugatnak az igyekezete következtében, mesterségesen magas, a kőolajhoz és a földgázhoz viszonyítva. Ám Putyin csak arra használja ezeket a dollárokat, hogy értük kivonja Nyugatról annak természetes aranyát, amelynek dollárban kifejezett árát éppen a Nyugat szorította le mesterségesen. 
Putyinnak ez az igazán ragyogó gazdasági kombinációja olyan helyzetbe hozza a Nyugatot, az USA-val az élen, mint azé a kígyóé, amely dühödten és eltökélten harapdálja saját farkát. 
A Nyugat számára felállított gazdasági aranycsapda elgondolása, valószínűleg, eredetileg nem Putyintól származott. Az elgondolás alighanem inkább Putyin gazdaságpolitikai tanácsadójáé, Glazjev akadémikusé. Különben miként lenne az lehetséges, hogy Glazjev állami hivatalnok - akinek feltételezhetően nincs köze az üzlethez -, sok más orosz üzletemberrel együtt, Washington személy szerint felvétette a nyugati szankciós listákra? A közgazdász akadémikus Glazjev elgondolását Putyin ragyogóan megvalósította - miután előzőleg bebiztosította a maga számára kínai kollégája, Hszi Csin-pin teljes támogatását. 


Ezzel összefüggésben különösen érdekes lehet az Orosz Központi Bank első elnökhelyettesének, Kszenyija Judajevának a novemberi nyilatkozata. Aki azt hangsúlyozta, hogy a Központi Bank, szükség esetén, az import kifizetésére bedobhatja aranytartalékait. Nyilvánvaló, hogy a nyugati világ által elfogadott szankciók idején, ez a nyilatkozat a BRICS országainak, mindenekelőtt pedig Kínának szólt. Az, hogy Oroszország az árukért kész nyugati arannyal fizetni - mint kiderült - Kínának nagyon is jól jött. Hogy miért - erről szól az egyik korábbi írás. 
Kína nemrégiben bejelentette, hogy nem növeli tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait (AVT). Ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatokban az előbbi deficitje állandóan növekszik (a jelenlegi egyensúly immár 5 az 1-hez, Kína javára), akkor ez a nyilatkozat, pénzügyi nyelvről lefordítva azt jelenti: "Kína a továbbiakban áruiért nem fogad el dollárt". A világsajtó jobbnak látta nem észrevenni a legújabb kor pénzügyi történelmének ezt a kolosszális eseményét. És itt a kérdés még csak nem is az, hogy Kína, szó szerint, nem lesz hajlandó dollárért adni áruit. Kína természetesen ez után is el fogja fogadni a dollárt - ám csupán mint az áruiért járó közbülső fizetőeszközt. Ám Kína, miután megkapta a dollárt, nyomban meg is fog tőle szabadulni, és arany- és valutatartalékainak struktúrájában a dollárt valami mással fogja fölváltani. Különben nem lenne semmi értelme annak, amit a kínai pénzügyi hatóságok bejelentettek: "A továbbiakban Kí na nem fogja tovább növelni dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait". Vagyis Kína a különböző országokkal folytatott kereskedelméből befolyó dollárjaiért többé nem fog amerikai állami kincstárjegyeket (treasuries) vásárolni. Ahogy azt korábban állandóan tette. 
Vagyis Kína a jövőben valami másra fogja cserélni azokat a dollárokat, amelyek a továbbiakban nem csupán az Egyesült Államokkal, de általában bármely más országgal való kereskedelméből befolynak - hogy "ne növelje tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait". És itt jön a legérdekesebb kérdés: mi lesz az, amivel Kína fel fogja váltani a kereskedelemből befolyó dollárjait? Milyen valutára - illetve milyen csereeszközre? A mostani kínai pénzügyi politika elemzése arra enged következtetni, hogy - a kereskedelemből befolyó dollárjait, vagy legalábbis azok jelentős részét - Kína szép csendben aranyra fogja átváltani, ahogy azt már, de facto, teszi is. 
Ebből a szempontból az orosz-kínai kapcsolatok pasziánsz kártyajátéka nagyon szerencsésen alakul mind Moszkva, mind pedig Peking számára. Oroszország közvetlenül aranyért, annak folyó árán vásárol árukat Kínától. Kína pedig az aranyért, megint csak annak folyó árán, orosz energiahordozókat vesz. Ebben az orosz-kínai idillben mindennek van helye: a kínai áruknak is, az orosz energiahordozóknak is, és az aranynak, mint kölcsönös elszámolási egységnek is. Ebben az idillben csupán egy kéredzkedő számára nincs hely: a dollárnak. És ebben nincs semmi különös. Minthogy a dollár se nem kínai áru, se pedig nem orosz energiahordozó. A dollár csupán egy közbülső pénzügyi elszámolási eszköz - egy fölösleges közvetítő. Márpedig két önálló üzleti partner együttműködéséből a fölösleges közvetítőket, előbb-utóbb, ki szokták iktatni. 
Itt mindjárt külön meg kell jegyezni: a természetes arany világpiaca eltörpül a tényleges olajszállítások világpiacához képest. A természetes arany világpiaca ráadásul még inkább mikroszkopikus, ha összevetjük a kőolaj, a földgáz, az urán - a különböző áruk - tényleges szállításainak világpiacával. 
Az arany megnevezésekor a hangsúly azért van a "természetes" szón, mivel természetes (és nem papíron lévő) energiahordozóiért cserében Oroszország aranyat von el a Nyugattól. Mégpedig az energiahordozók kézzel fogható, és nem papíron megvalósuló leszállításáért cserében. Ugyanígy jár el Kína is, amikor - a jelenlegi, mesterségesen, többszörösével leszállított árú, ám valóban létező aranyat - elvonja a Nyugattól. Ellenértékeként annak, hogy kézzel fogható áruit ténylegesen leszállítja. 
Nem váltak be a Nyugat azon reményei sem, hogy Oroszország és Kína - az általuk leszállított energiahordozókért, árukért cserében - elfogad majd mindenféle pénzérméket, illetve "papír aranyat". Oroszországot és Kínát ugyanis, végső fizetőeszközként csupán az arany - az pedig csak mint kézzel is tapintható fém - érdekli. 
Közbevetőleg: Havonta a papír alapú arany forgalma - csupán, mint az arany határidős szállítására adott kötelezvény (futures) - havonta mintegy 360 milliárd dollárt ér el a piacokon. Ezzel szemben havonta csak mintegy 280 millió dollár értékben valósul meg arany tényleges szállítása. Ami a kereskedések során ezer az egyhez arányt teremt a papír alapú, illetve a természetes arany között. 
Amikor Putyin beveti azt a mechanizmust, hogy a piacról ténylegesen kivonja a Nyugat által mesterségesen leértékelt egyik csereeszközt (az aranyat), cserében egy, a Nyugat által mesterségesen felértékelt, másik csereeszközért (a dollárért) - ezzel elindította azt a visszaszámlálást, amellyel véget ér az olajdollárnak a világszerte élvezett hegemóniája. Ezzel Putyin bevitte a Nyugatot abba a zsákutcába, amelyből hiányzik bármiféle pozitív gazdasági perspektíva. Mostantól a Nyugat fordíthat bármekkora erőfeszítéseket, bármekkora eszközöket arra, hogy mesterségesen növelje a dollár vásárlóerejét, csökkentse az olaj árát, és mesterségesen leszorítsa az arany vásárlóerejét. A gondot az fogja okozni a Nyugat számára, hogy a rendelkezésére álló természetes arany készletei végesek. Ezért minél inkább fog törekedni a Nyugat arra, hogy a dollárhoz viszonyítva elértéktelenítse a kőolajat és az aranyat, annál gyorsabb ütemben fognak apadni az egyre olcsóbb aranyból rendelkezésére áll ó, ám távolról sem végtelen tartalékai. E Putyin által mesterien megjátszott gazdasági kombináció során a természetes arany a Nyugat tartalékaiból gyors ütemben áramlik majd át Oroszországba, Kínába, Brazíliába, Kazahsztánba és Indiába - a BRICS országokba. Ha természetes aranyból való készletei továbbra is ilyen ütemben csökkennek majd, a Nyugat által megteremtett, az olajdollárra épülő világrend összeomlása előtt a Nyugat már nem fog tudni tenni semmit Putyin Oroszországával szemben. Azt a helyzetet, amibe Putyin az Egyesült Államok által vezetett Nyugatot hozta, egy sakkjátszmában úgy hívják: a felek egyike időhiányba ("Zeitnot") került. 
A nyugati világ még soha nem látott olyan gazdasági eseményeket, jelenségeket, mint amilyenek a szemünk láttára mennek végbe. A Szovjetunió - amikor estek az olajárak - sietve eladta aranyát. Oroszország, ezzel szemben - megint csak az olajár esésének közepette - az aranyat sietve vásárolja. Így Oroszország immár közvetlenül aláásta az olajdolláron alapuló világuralom amerikai modelljét. 
Az olajdollárra épülő világmodell arra alapszik, hogy az USA nemzeti valutája domináns szerephez jutott a világ valutáris rendszerében. Ami lehetővé teszi, hogy a Nyugat országai - élükön az Egyesült Államokkal - más országok és népek munkájából, anyagi tartalékaiból éljenek. A dollárnak a világ valutáris rendszerében játszott szerepe abban áll, hogy ez a valuta a kereskedelmi ügyletek lezárulásának, végső fizetőeszköze. Ez azt jelenti, hogy az amerikai dollár, a világ valutáris rendszerében, a felhalmozás olyan végső csereeszköze, melyet nincs értelme más csereeszközökre átváltani. Ám az, amit a BRICS országai - élükön Oroszországgal és Kínával - most csinálnak, az gyakorlatilag megváltoztatja a dollár szerepét és státuszát a világ valutáris rendszerében. Moszkva és Peking együttes akcióinak eredményeként az Egyesült Államok nemzeti valutája, végső csere- és felhalmozási eszközből csak afféle közbülső csereeszközzé változik. Amelynek csupán az a rendeltetése, hogy ezt a közbülső csereeszközt átváltsák egy másik és valóban végleges csereeszközzé: arannyá. Így a dollár gyakorlatilag elveszíti szerepét, mint a csere- és felhalmozás végső eszköze - átadva eme mindkét szerepét egy másik, általánosan elismert, nemzetiségtől és politikától független monetáris eszköznek: az aranynak. 
A Nyugatnak hagyományosan két módszere volt arra, hogy elhárítsa az olajdollárra épülő világmodell hegemóniáját, és a Nyugat ebből eredő aránytalanul széleskörű előjogait fenyegető veszélyeket. 
Az egyik ilyen eszközt jelentették a színes forradalmak. A másik ilyen eszköz - amit a Nyugat rendszerint akkor vet be, amikor az első eszköz nem válik be -: a katonai agressziók, a bombázások. 
Oroszország esetében azonban a Nyugat számára a kettő közül egyik sem alkalmazható: vagy azért, mert lehetetlen, vagy azért, mert elfogadhatatlan. 
Mégpedig azért, mert, először is: az orosz lakosság - ellentétben sok más ország lakosságával - semmiképpen sem hajlandó szabadságát, gyermekei jövőjét felcserélni az akár már most rögtön is megkapható nyugati kolbászra. Ez már azokból a nyugati közvélemény-kutatásokból is nyilvánvalóvá válik, amelyekben Putyin népszerűsége rekordmagasságokban található. Például az a személyes barátság, ami Washington favoritját, Navalnijt fűzi McCain szenátorhoz, igen csak nem tett jót sem neki, sem Washingtonnak. Azt követően, hogy erről értesült a sajtóból, az orosz lakosság 98 %-a immár semmi másnak nem tekinti Navalnijt, mint Washington vazallusának, az orosz nemzeti érdekek elárulójának. Ezért azok a nyugati szakértők, akik a valóság talaján állnak, még csak álmodni sem mernek bármiféle színes forradalomról Oroszországban. 
Ami a második, a Nyugat számára hagyományos módszert, a közvetlen katonai agressziót illeti: Oroszország se nem Jugoszlávia, se nem Irak, se nem Líbia. Bármilyen Oroszország ellen, orosz területen indítandó, nem nukleáris hadművelet esetén a Nyugatot, élén az Egyesült Államokkal, megsemmisítő vereség várja. És a Pentagon tábornokai - akik ténylegesen az irányítói a NATO erőinek - ezzel nagyon is tisztában vannak. Ugyanígy nincs esélye egy Oroszország elleni nukleáris háborúnak sem, beleértve az un. "megelőző és lefegyverző nukleáris csapás" koncepcióját is. A NATO-nak egyszerűen nem rendelkezik egy olyan csapásmérés technikai lehetőségével, ami által teljesen hatástalanítani lehetne Oroszország nukleáris potenciálját, e potenciál számtalan megnyilvánulásával egyetemben. Ebben az esetben elkerülhetetlen lenne egy tömeges, megtorló válaszcsapás az ellenségre, annak területére. És egy ilyen válaszcsapás kumulált ereje éppen elegendő lenne ahhoz, hogy a túlélők utóbb már irig yeljék a holtakat. Vagyis egy nukleáris tűzpárbaj eleve nem jelenthetne megoldást az olajdollárra épülő világrend érlelődő összeomlásának problémájára. Jobb esetben ez jelentené e világrend történetében a zárófejezetet, az utolsó állomást. Rosszabb esetben ez elvezetne a nukleáris télhez, minden élőlény kipusztulásához - kivéve talán a baktériumoknak azokat a mutánsait, amelyek a sugárzás hatására keletkeznének. 
A vezető nyugati gazdasági réteg látja a végbemenő jelenségeket, tisztában is van azok lényegével. 
A vezető nyugati közgazdászok, kétség kívül, tisztában vannak azzal, hogy a nyugati világ - beleesve Putyin gazdasági aranycsapdájába - milyen mélységesen tragikus és kilátástalan helyzetbe került. Hiszen a Bretton Woods-i megállapodások létrejötte óta mindenki jól tudja azt az alapvető szabályt: "Akinek több az aranya, az állapítja meg a játékszabályokat". Ám Nyugaton erről mindenki hallgat. Mégpedig azért hallgatnak, mert senki sem tudja, hogyan lehetne most már ebből a helyzetből kikeveredni. 
És, éppen ezért, ha valaki elkezdené elmagyarázni a nyugati közvéleménynek a végbemenő gazdasági katasztrófa minden részletét, akkor ez a bizonyos közvélemény az olajdollárra épülő világrend hívei számára legszörnyűbb kérdéseket kezdi majd föltenni. Amelyek így hangzanak majd: 
- Meddig lesz képes a Nyugat természetes aranyért olajat venni Oroszországtól? 
- És mi lesz az olajdollárral az után, hogy a Nyugatnak elfogy majd a természetes aranya - amivel kifizethetnék az orosz kőolajat, földgázt és uránt, továbbá a kínai árucikkeket? 
Ezekre a látszólag egyszerű kérdésekre ma Nyugaton nem tudja a választ senki. 
Hát, uraim, ezt hívják sakk-mattnak. A játéknak vége. 
Forrás: http://tehnowar.ru 
Internet-portálok anyagai alapján az összeállítást készítette: Tatyjana Dobrogyejeva 
Novorosszija központi hírügynöksége: Novorus.info 



A világ nyelvének gyökeréről... 



Zetényi Csukás Ferenc 2014. december 29. Facebook 
A népek nyelvét fiskálisan megrajzoló mesternek egészen bizonyosan mások voltak a céljai, mint az olvasatomban a grafikai értelmezés. Én azt látom, hogy a világ nyelvcsaládja a magyarok nyelvéből fakad. Most bizony az illusztrátor jól megkomponált terve szégyenben maradt! A Biblia azt tartja, hogy a kezdetektől fogva "Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala." (Mózes I. 11. 1-9.) 
 
Nagyításhoz kattintson a képre!

Mózes kijelentésében nem kételkedhetem, sokkal inkább egy értő és jeles betűvetővel megerősíttethetem: 

"Régóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni". (Berzsenyi Dániel (1776-1836)/ 
Alföldi Géza
Csak a gyökér kitartson

Kint a szőlőnkben, emlékszem rája,
Deszka kunyhónk előtt állott Öregapám diófája.
Ha vihar támadt, - szőlőkötözéskor, -
Dörgött az ég, csattant a villám,
Füstölt az úton a felpaskolt por,
Ahogy végigverte a dörgő esőostor,
Bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem,
Miként robognak a felhők az égen.

Nagyapám a fát leste.
Vajon elbír-e a széllel?
Recsegett, ropogott öreg teste,
A szél a gallyakat csomósan tépte,
Hullott a zöld dió áldott termése,
Mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta,
De győzte a vihart öregapám konok,
Törzsekopott diófája.

Csak a gyökér kitartson!...
Még ma is hallom - motyogott nagyapám:
Nem lesz baj, gyerek!
Dió lehullhat,
Új tavasszal terem az ág újat,
Ág is nő a letépett helyére,
De ha a gyökér nem bírná tovább,
A diófának, kisunokám, vége.

Most is vihar, szél tépi, rázza
De állja a vihart Árpád vezér
Ezeréves, öreg diófája.
Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek
Tapadnak a földre, hogy termés legyen
Az örök magyar szőlőhegyen,
Hogy élni tudjon: dió, levél, ágak ...
- Adj! Uram, elég erőt a harcos diófának!

Lehull ezer dió, millió lesz holnap,
Letörhet száz ág, ezer nő helyére
S ha csupán a csonka törzs marad,
Ha új tavasz zsendül, kifakad!
Uram, csak Te lássad,
Hogy ezen a véres, küzdelmes harcon
A gyökér kitartson.
A gyökér kitartson!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése