2017. december 17., vasárnap

ORBÁN A CIONIZMUS SZORÍTÁSÁBAN






ORBÁN A CIONIZMUS SZORÍTÁSÁBAN



HOGYAN TOVÁBB MAGYAR KORMÁNY?



Közelmúltban jelent meg hírként az MTI jóvoltából, de a Magyar Nemzet Online-on, hogy Orbán szerint javult a zsidóságot övező közhangulat Magyarországon. Nagyszerű hír, talán örvendezhetnénk is rajta, ha nem lenne ez a kijelentés annyira védekező hangulatú, a valós állapotokat figyelembe véve hamis, megtévesztő, mivel Magyarországon sohasem volt zsidó ellenes hangulat, s pláne nem közhangulat. Még Szálasi hatalomra kerülésének idején sem beszélhetünk általánosan zsidóellenes hangulatról, pláne közhangulatról. Mennyire érdekes, hogy erre a kijelentésre éppen azután került sor, mikor az Orbán Viktor vezette Magyar Kormány vette át januárban az EU soros elnökségét.
Amikor Cohn-Bendit és bandája nekitámadt Orbánnak, talán az ember hajlamos is lett volna rá, hogy azonnal megsajnálja a magyar miniszterelnököt. Az tény, hogy a Magyar Elnökségen és a miniszterelnökön keresztül a magyarságot, mint nemzetet is támadták, illetve igyekeztek Európában betöltött szerepünket, a nemkívánatosság aspektusából érzékeltetni. Vagyis éreztetni azt, hogy Magyarország az EU soros elnöke csak azért lehet, mert ez a rendszer. Sokan ezt a csörtét csupán színjátéknak tekintették és meg vannak győződve arról, hogy a háttérben minden a tökéletes megegyezések forgatókönyvének megfelelően zajlik. Nekem azonban az a gyanúm – sőt, ez több mint gyanú –, hogy nem így van, hiszen Magyarország stratégiai, geopolitikai helyzete folytán roppant fontos szerepet tölt be az európai kontinensen. Ez a terület pedig, kell annak a bizonyos háttérhatalomnak, amely állítólag nem létezik, viszont egyre többször nyilvánul meg, ma már egyértelműen.
Orbán Viktor lehet, hogy meglepődött egy kissé, sőt arckifejezését látva nekem úgy tűnt, hogy inkább nagyon. Becsületére legyen mondva, azonban helytállt, bár láttunk és hallottunk már részéről ennél azért keményebb kiállást is. Például a közelmúltban a Jobbikkal és a Gárdával szemben. Gyakorlatilag az európai liberálisoktól ő ugyanazt kapta, amit korábban pártelnökként, majd jelen pillanatban miniszterelnökként folytat a nemzeti radikális erőkkel szemben. Ezért egyáltalán nem sajnálom. Jó lecke ez neki, éreznie kell, hogy akik mellé odadörgölőzik nem mások, mint báránybőrbe bújtatott farkasok.
Nézzük, mi történt az elmúlt napokban az EP-ben lezajlott Orbán-Cohn csörte után.
Alig pár nappal később, január 25-én miniszterelnökünk „találkozott” az Európai Zsidó Kongresszus elnökével, Moshe Kantorral. A Magyar Nemzet Online a következő címmel számol be az eseményről:

Idézet a hírből:
Kantor több más európai zsidó vezetővel – köztük Feldmájer Péterrel, a Mazsihisz elnökével és Zoltai Gusztávval, a szervezet ügyvezető igazgatójával – közösen találkozott az EU soros elnökségét ellátó Magyarország miniszterelnökével – tájékoztatott Havasi Bertalan, a kormányfő sajtóstábjának vezetője, aki maga is jelen volt az eszmecserén.
A magyar kormány fellép az emberi méltóságot, illetve a zsidóságot sértő jelenségekkel szemben – jelentette ki a megbeszélésen a miniszterelnök. Orbán kifejtette a zsidó vezetők előtt, hogy a magyar EU-elnökség meghatározó eleme az emberi méltóság tiszteletben tartása, az Európában élő közösségeknek kijáró tisztelet feltétlen megadása.
A zsidó vezetők megállapították, hogy a gazdasági válság következtében tavaly erősödött mind a hagyományos, mind az Izrael-ellenesség formáját öltő antiszemitizmus.A találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy e tendencia megállítása az európai politikai feladata is. Orbán Viktor elmondta, hogy Magyarországon ugyanakkor az előző időszakhoz képest javult mind az általános értelemben vett politikai közhangulat, mind a zsidóságot övező közhangulat – közölte Havasi Bertalan.”
Szeretném felhívni a tisztelt Olvasók figyelmét a fenti idézetben vastagon kiemelt részekre. Ezek szerint a Mazsihisz vezetői is – mint európai zsidó vezetők – megállapították, hogy erősödött Magyarországon a hagyományos és az Izrael-ellenesség formáját öltő antiszemitizmus. Magyarán, amennyiben bírálni mered Izrael államot, kiváltképp annak palesztinok ellen elkövetett gaztetteit, máris antiszemita vagy!  Ne feledjük el azt sem, hogy a Magyar Parlament pártjai a Jobbik kivételével megszavazták Izrael európai uniós társult tagságát.
Orbán Viktor tulajdonképpen ezektől kapott egy hatalmas „maflást” nyílt színen az EP-ben, de ennek ellenére továbbra sem tért észhez, és a békés együttműködés és párbeszéd reményében együtt parolázik azokkal, akik nyíltan mind neki, mind hazájának támadtak. (Természetesen innentől kezdve minden józan észt és észérvet mellőzve antiszemitának és fasisztának lesz bélyegezve e sorok írója is, bizonyos csoportok részéről.) Az igazsághoz tegyük hozzá, hogy a magyar miniszterelnök roppant erőtlenül, gyengén, de próbálkozott a cionisták hangjának élét kivenni, a zsidóságot övező javuló közhangulatot érintő kijelentésével. Azonban ez bizony kevés, mert ezzel a hazánkat ért súlyos és alaptalan támadások nem érnek véget. Ugyanakkor a kormányszóvivő az MTI jelentése szerint január 25-én bejelentette: a jövőben több résztvevővel, szélesebb témakörben, gyakrabban és rugalmasabban egyeztet a kabinet a zsidó közösségekkel”.
Vajon egészen pontosan a magyarországi viszonyok között mit ért a kabinet a zsidó közösségek fogalmi tárgyköre alatt? Hiszen az elmúlt húsz év távlatából szemlélve az eseményeket, egy átlagmagyar kizárólagosan csak a Mazsihiszre gondolhat, annál is inkább, mert ez volt az a szervezet, s ma is az, mely leginkább érezteti vezető szerepét a hazai zsidóság körében, és talán nem is nagyon tévedek, ha azt mondom, hogy állami közpénzeink odaítélt mennyiségében is messze magasan vezet.
Ugyanezen a napon, tehát 2011. január 25-én jelent meg a Bruxinfo-n a következő címmel egy „szösszenet”:

Idézet a hírből:
„„Magyarországon messze nem kielégítő a helyzet” – hangsúlyozta az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, aki úgy vélekedett, hogy a budapesti kormány általában túlzottan elnéző magatartást tanúsít az ultrajobboldalinak nevezett Jobbik párttal szemben.”
Vajon milyen lenne a kielégítő helyzet? Talán olyan környezetre gondolhat az EZSK elnöke, melyben mindenki elfogadja egy zsidó ember származásából fakadó és csak ezért őt előnyökkel felruházni akaró társadalmi szemlélet szándékát? Vagy talán olyanra, ahol mindenféle méltatlankodás nélkül eltűri egy nemzet, hogy tulajdonát, földjét felvásárolják, vagy különféle rafinált jogi eszközökkel megszerezzék, a bankokon keresztül kiforgassák országának lakóit ingatlanjaikból, javaikból? Emlékezzünk csak Simon Peresz izraeli államelnök 2007. október 10-ei kijelentésére:
Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendőrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások.” “Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot” – fidesz.hu)
Mindezt, mi pedig pusztán azért tűrjük el szó nélkül, mert volt egy holokauszt, amely a zsidóságot vágóhídra hajtotta, melynek számadataival azonban súlyos problémák vannak? Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jellegű mentalitás kifejezetten a cionisták eszköztárának tulajdona.
Izrael állam létrejöttével a cionizmus hatása is értelemszerűen és folyamatosan erősödött Európában, hiszen az öreg kontinensen szétszórtan élő zsidóság egy olyan, már államisággal rendelkező ideológiai, vallási és kulturális támaszt tudhatott maga mögött, amelyre eddig még példa nem volt történelmében.
Ezek után ugye joggal vetődik fel a kérdés, hogy a jelenlegi politikai helyzetben kit is tarthatunk cionistának. Nos, a fogalmi meghatározásra akár az internet segítségével is gyorsan rákereshet az Olvasó. Ezzel az ideológiai-mozgalmi jelenséggel kapcsolatosan fontos hangsúlyozni, hogy jelenléte a nyugati féltekére ma már olyan erőteljesen nehezedő teher mind politikai, mind gazdasági területen, mely egyre nagyobb és mélyülő ellenérzést generál, sajnos általában a zsidóság ellen. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról az igazságról, hogy nem minden zsidó cionista és nem minden cionista zsidó.
Ismét egy idézet az előbbi cikkből:
Kantor ugyanakkor elismerte, hogy Magyarországon általánosságban nem rosszabb a helyzet, mint máshol.” Sőt menjünk tovább: „Emlékeztetett egy Tel Aviv-i egyetem tanulmányára, amely a zsidóellenes támadásokat vizsgálta. Számukat tekintve az ilyen esetek közül a legtöbbet Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban regisztrálták.”
No, kérem szépen, akkor hogy is van ez? A „fejlett nyugat” ebben a kérdéskörben rosszabbul áll, mint mi? Bizony kérem, rosszabbul, hiszen a cionizmus erősödésének folyamata ott sokkal korábban megindult, mint például hazánkban (aminek térhódítása igazából 1990. után kezdett felgyorsulni), melynek eredménye az erre adott reakció, melyet a cionisták „zsidóellenességnek vagy antiszemitizmusnak” szoktak aposztrofálni. Csakhogy ez Nyugat-Európában a tettlegességig fajult már nem egyszer, hazánkban azonban ilyenre nem volt példa. Az emberben az a csúnya gyanú ébred, mintha Magyarországon hiányolnák valakik azokat a zsidóellenes támadásokat, amelyeket Európa nyugati részén, azon belül is leginkább Franciaországban megtapasztalhattak az ott élők. Magyarán keresni a konfliktust úgy, hogy ezzel bizonyíthassuk mind az Európai Uniónak, mind a zsidó szervezeteknek, hogy a mindenkori magyar kormányok helyükön kezelik még a zsidóságot kritikával szemlélő nemzeti gondolkodású véleményformálókat is. Mindenesetre erre utal a Magyar Gárda betiltása – melynek egyik legfőbb szorgalmazója éppen a Mazsihisz volt –, a gárdisták sorozatos rendőri zaklatása, még akkor is, ha azok a formai követelményeknek eleget tesznek, illetve a mindenki által csak holokauszt törvénynek nevezett rettenet, amely számos más, nagy traumát átélt nemzet tragédiáit, vagy tragédiáját lényegében kisebb fajsúlyúnak tekinti, mint a zsidósággal történteket.
Visszatérve miniszterelnökünkhöz meg kell állapítanunk, hogy két tűz közé került, amelyből győztesként, vagy legalábbis a legkisebb veszteséggel kikerülni rendkívül nehéz, talán lehetetlen is. Egy hihetetlen türelem- és idegjáték vette most kezdetét, melynek nem tudni mi lesz a vége majd akkor, amikor Magyarország soros elnökségének értékelésére kerül a sor, annak lejártakor. Úgy tűnik, Orbán Viktor mindent megtesz majd azért, hogy az „illetékesek” kedvében járjon. Hogy ez hazánknak milyen előnyöket, vagy netán hátrányokat okoz majd, azt egyelőre csak sejteni lehet, hiszen a kétharmados többséggel megszavazott izraeli társult tagság is jól jelzi az irányvonalat. Magyarország és a magyar nemzet holokausztjáról – mely napjainkban is zajlik – ugyanakkor nyilvános fórumokon egy szót sem szabad ejteni. Kötelező a hallgatás Trianonról, mely maga az eredendő bűn, nem csupán a magyarsággal, de Európával szemben is. A magyarság XX. századi holokausztja akkor kezdődött, s ez a mai napig tart, sőt talán annak végjátékát éli a magyar nemzet megsemmisítésének lehetőségével.
Milyen érdekes, hogy Orbán Viktor miniszterelnök után most legutóbb Hende Csaba honvédelmi miniszter valamiért hirtelen kireppent Izraelbe, majd kijelentette:
Elfogadhatatlan számunkra, hogy Európában bármely közösséget, bármely európai polgárt emberi méltóságában sértsenek meg.  A magyar kormány határozottan fellép és a jövőben is fel fog lépni minden antiszemita izgatás, megnyilvánulás ellen,  ebben az ügyben nem ismerünk alkut, a zsidó közösség számíthat ránk.”
Vajon hányszor fog még ennyire megalázkodni az Orbán-kormány ebben a kormányzati ciklusban pontosan azok előtt, akik a legnagyobb csapást mérik hazánkra annak igaztalan és hamis megvádolásával, minduntalan az antiszemitizmus, rasszizmus és fasizmus bélyegének ráragasztásával? Az elmúlt évek tendenciáját figyelve logikusan csak arra a következtetésre juthatunk, hogy egy olyan folyamat megélői vagyunk mi magyarok saját hazánkban, melyet egy megírt forgatókönyvnek megfelelően kell valamennyi hatalmon lévő kormánynak, kötelező feladatként végrehajtania.
Az, hogy mennyire folytatólagos az a megalázkodó és kiszolgáló politika, melyet az előző Bajnai-kormány is folytatott, és a jelenlegi Orbán-kormány folytat, nagyon jól érzékelhető a Mandiner.hu-n 2010. január 27-én megjelent Izrael az EU-ban című anyagából és a későbbi, már a kétharmados parlament által megszavaztatott izraeli társult tagság kapcsán. A hír abból az apropóból jelent meg, hogy hazánkban tárgyalt a zsidó állam külügyminisztere

Avigdor Liberman.

Nézzünk egy részletet a hírből:
A külügyminiszter szerint Izraelnek mindenképpen az Európai Unió teljes jogú tagjává kell válnia, az időhatárokat illetően azonban türelmes. Tisztában van azzal, hogy a jelenlegi integrációnak először belső strukturális problémáit kell megoldania.”
Jól tetten érhető az egy évvel ezelőtt megjelent eseményről szóló hír kapcsán maga a tényleges tendencia, vagyis egy abszolút nonszensz eset, hogy lényegében az európai kontinens földrajzi határait is át kell szabni politikai okokból, pontosabban a zsidó állam elvárásai miatt. Mert valójában ez ezt jelenti. A magyar parlament már megszavazta Izrael társult tagságát, és ne legyenek kétségeink, az EU-t vezető érdekcsoportok mindent megtesznek majd azért, hogy valamennyi tagállam hozzájárulását ehhez elérjék, legyen annak bármi is az ára.
Talán ettől a témától eltérőnek tűnhet, azonban mégis szervesen kapcsolódik ehhez a kettős állampolgárság megadásának kérdése a határon túli magyarok részére. Természetesen ez egy rendkívüli eredmény, mely igazán csak akkor lesz teljes, amikor az állampolgársággal valamennyi állampolgári jog is érvényesíthető lesz, tehát a szavazati jog intézménye is. Azonban itt ki kell hangsúlyoznunk egy nagyon fontos problémakört. A Magyarországra való település kérdését. Ugyanis az elszakított területeinken élő nemzettársaink nagyon kis hányada szándékozik áttelepülni az anyaországba, hiszen számukra az otthont, az a föld jelenti, ahol mindennapjaikat élik, ahol felmenőik nyugszanak sírjaikban, ahova a templom közössége szólítja őket.
Teljesen más a helyzet az Izraelben élő magyarországi zsidósággal, illetve azok leszármazottaival. Eddig is nyílt titok volt, hogy évek óta izraeli állampolgárok szinte villanásszerűen megkapták a magyar állampolgárságot, amennyiben kérték, ugyanakkor egy Erdélyben született magyarnak olyan követelményrendszert állítottak fel, mely teljesen lehetetlenné tette a magyar állampolgárság mielőbbi megszerzését, de legalábbis hosszú évekre elnyújtotta azt. Ez a fajta izraeli állampolgárokkal eljáró pozitív diszkrimináció természetesen – miért, miért nem? – sosem kapott nyilvánosságot.
Most azonban a magyar állampolgárság megszerzésének könnyítése miatt – legalábbis a Népszabadság állítása szerint – egyre nagyobb az érdeklődés Izraelben is Magyarország iránt, tudják az iránt az ország iránt, ahol a zsidó vezetők szerint az elmúlt évben erősödött a zsidó és Izrael ellenesség és az antiszemitizmus, ahol „messze nem kielégítő a helyzet”- Kantor szerint. Ennek ellenére a Népszabadság a következőket írta 2011. január 6-án:


Idézet a cikkből:
Josef Weiss, Magyarország jeruzsálemi tiszteletbeli konzulja is úgy látja: nagyon sok magyar gyökerű – főleg erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai felmenőkkel rendelkező – izraelit érdekel a könnyített honosítás.  Úgy gondolják, hogy miután maguk vagy felmenőik egykor magyar állampolgárok voltak, s magyar állampolgárként élték át a holokausztot, a könnyített honosítás megilleti őket. Számos családban a fiatalok buzdítják az idősebbeket – tette hozzá.”
Itt ismételten vissza kell utalnunk mind az európai, mind a magyarországi zsidó vezetők évek óta hangoztatott, Magyarországot zsidóellenes színben feltüntetett kijelentéseire. Említést kell tennünk azokról a híranyagokról, publicisztikákról, melyek hazánkat mind Európa, mind a világ közvéleménye előtt antiszemita, rasszista államként mutatják be. Ne legyünk annyira naivak, hogy meg se fordul a fejünkben, hogy ennek a jelenségnek az irányítói és kigondolói nem a magyarországi társadalom bizonyos szegmenséből kerülnek ki. Céljuk csak egy lehet, ami a magyarországi cionizmus abszolút kiteljesedését jelenti mind politikai, mind gazdasági területen.
A mindenkori Magyar Kormányzat feladata lenne az, hogy ezt a jelenséget megakadályozza, a megfelelő határozott politikai és médialépéseket megtegye, amennyiben komolyan a magyarság képviseletét vállalta fel. A leghatározottabban vissza kell utasítania minden olyan külföldön megjelenő információt, mely hamis, hazug képet fest hazánkról, kifejezetten negatív fényben tüntetve fel Magyarországot a Nyugat-európai és tengeren túli médiában. Sajnálatos módon ezt a feladatot kormányzati szinten egyelőre senki nem látja el, helyettük külföldön élő magyarok, volt ötvenhatosok, menekültek, a magyarországi kommunizmus üldözöttei azok, akik sokszor hajlott koruk ellenére vívnak szinte kilátástalan szélmalomharcot a hazánkról alkotott hazugságok terjesztői ellen. Csakhogy ez nem az ő kötelességük lenne.
Azonban bármit is állítanak rosszindulatúan és céltudatosan a külföldi médiumok Magyarországról, határozottan ki kell jelentenünk, hogy hazánkban nincs antiszemitizmus, nincs rasszizmus, nincs fasizmus. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az visszavonhatatlanul hazudik, ilyen jellegű kijelentésének csak és kizárólag egyetlen célja, Magyarország lejáratása a világ nagy színpadán, illetve megbélyegzése egy olyan eszme rémképével, mellyel sosem azonosult a magyarság. Mégis a világban azt az érzést igyekeznek kelteni egyesek, mintha a magyar nemzet és bizonyos szélsőséges eszmeiségek párhuzamot képeznének. Teszik ezt elsősorban olyanok, akik képtelenek beletörődni a politikai befolyásuk jelentős megcsorbulásába, hiszen évtizedeken keresztül megszokták, hogy a pártállam kitartottjai voltak, annak kiváltságait élvezték. Rendkívül sajnálatos, hogy ebben a folyamatban olyan személyek is aktív közreműködést vállalnak, akik szervesen kötődnek a magyarországi zsidósághoz. Ezt akkor is ki kell mondanunk, ha a világtendencia a cionizmus nyomására az ilyen jellegű kijelentéseket azonnal az antiszemitizmus vádjával illeti. Ez azonban természetesen nem antiszemitizmus, viszont annál inkább egyfajta politikai zsarolás – ami elvárás lett az utóbbi évtizedekben – a világ zsidóságának, de leginkább Izrael állam vezetőinek részéről.
Nos, ennek a jelenségnek lett az áldozata Orbán Viktor annak ellenére, hogy az elmúlt nyolc esztendőben ellenzéki vezetőként, de most már miniszterelnökként is mindent megtett azért, hogy ezt elkerülje. Ő is tisztában van azzal, hogy egy olyan harapófogóba került, melyből épen kiszabadulni szinte lehetetlen. A miniszterelnök egyik legnagyobb hibája éppen az imént boncolgatott kérdéskörből fakad. Orbán ugyanis képtelen kiegyezni a nemzeti radikálisokkal, pontosabban fogalmazva, nem akar kiegyezni a nemzeti radikálisokkal. Még titkos egyeztetésekről sem lehet szó, hiszen ez a mai Magyarországon a titkosszolgálati jelenlét miatt kivitelezhetetlen. Marad tehát nála és pártjánál a langyos nemzeti máz, mellyel szavazóinak jelentős hányadát tudta és tudja a mai napig megtéveszteni, ugyanakkor azoknak tesz gesztusokat, akik mindent elkövetnek azért, hogy világszinten lejárasság Magyarország miniszterelnökét, kormányát és rajta keresztül lényegében magát a magyar nemzetet.
Bella Árpád
Nemzeti InternetFigyelő



A PUSZTÍTÁS UTASÍTÁSBA ADVA



cionista vjlágkongresszusAz alábbiakat olvasva úgy gondolom, hogy a zsidók most “felszólították” a magyar kormányt, – Orbán Viktort -, hogy a “tettek mezejére lépjen” és neki kell állni összefogdosni és bebörtönözni azokat akik ki merik a szájukon ejteni pejoratíve a “zsidó” szót. Ha így folytatják a kongresszust lehet, hogy a végén a záróünnepség egy közös izraeli-magyar géppuskázás lesz amikor is falhoz állítják az elvetemült, galád és antiszemita magyarokat….
A Zsidó Világkongresszus sajnálatát fejezte ki, hogy a magyar kormányfő beszédében “nem adott megfelelő biztosítékot arra, hogy egyértelmű választóvonalat húzott volna kormánya és a szélsőjobboldal közé”. Orbán beszédét és a reakciókat címlapon hozta a BBC, valamint a Jerusalem Post. A magyarországi zsidók azt várják Orbán Viktor kormányfőtől, hogy tegyen határozott lépéseket, és tegye egyértelművé az egész magyar lakosság számára, hogy nem tűri az intoleranciát – mondta Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke vasárnap Budapesten, a szervezet közgyűlését megnyitó vacsora után…
A WJC vasárnap esti közleményében nagyra értékeli, hogy a magyar kormányfő a közgyűlés alkalmából felszólalt a nemzetközi zsidó közösség képviselői előtt. A szervezet örömmel fogadta, hogy Orbán egyértelművé tette, hogy az antiszemitizmust elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek tartja – állt a WJC késő este kiadott közleményében.
A miniszterelnök ugyanakkor nem nézett szembe a probléma valódi természetével, vagyis általában az antiszemitizmus, illetve különösen a szélsőjobboldali Jobbik párt fenyegetésével – közölte a szervezet. A WJC sajnálja, hogy Orbán nem reagált semmilyen közelmúltbeli rasszista, illetve antiszemita indíttatású eseményre, amely az országban történt.
A közlemény szerint ahogy a zsidó emberek a történelem során megtanulhatták: a tettek hangosabbak minden szónál, legyen az bármilyen jó szándékú is. A WJC továbbra is arra kéri a demokratikus erőket Magyarországon és máshol is, hogy határozottabban lépjenek fel az erősödő szélsőséges eszmékkel és az antiszemitizmussal szemben. A szervezet továbbra is figyelemmel követi a magyarországi helyzetet – tette hozzá a WJC szóvivője.
A magyarországi zsidók nagyobb biztonságban éreznék magukat, ha szigorúbban büntetnék az antiszemita támadásokat, és ha az iskolai tanterveknek is része lenne az antiszemitizmus elítélése – mondta az izraeli kormányt képviselő Szilvan Salom energia- és vízügyi miniszter vasárnap Budapesten a Zsidó Világkongresszus (WJC) közgyűlésének nyitó napján.
A miniszter leszögezte: antiszemita cselekedet az, hogy a Jobbik egyik képviselője a zsidó származású köztisztviselők “listázását” követelte. Szilvan Salom szerint nem lehet kifogás az, hogy a Jobbik hatalmát a gazdasági válság erősítette meg. “Magyarországnak garantálnia kell állampolgárai biztonságát, beleértve a zsidókat is” – mondta.
Méltatta Orbán Viktor korábban elhangzott szavait az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciát illetően, de hozzátette, sok még a tennivaló, és fontos lenne, ha az egész magyar kormány kifejezné a kormányfő által megfogalmazott álláspontot, és a gyakorlatba is átültetnék a tervezett intézkedéseket.
Szilvan Salom beszédében felkérte Orbán Viktort: támogassa Izrael azon törekvését, hogy a Hezbollah libanoni szervezet kerüljön fel a terrorista csoportok listájára.
A miniszter végül kitért arra is, hogy Izraelben jelentős magyar közösség él és sok magyar származású ember magas pozíciókat tölt be az országban. Megemlítette Tomi Lapid néhai újságíró-politikus, egykori miniszterelnök-helyettes fiát, Jair Lapidot, aki az új izraeli kormányban pénzügyminiszter lett. Az Izraelben élő magyaroknak erős érzéseik vannak Magyarország iránt és Izrael azt szeretné, hogy a magyarországi zsidók is hasonlóan érezzenek Izrael iránt – mondta Salom.
Forrás: Facebook
Nemzeti InternetFigyelő


NÉHÁNY GONDOLAT A ZSIDÓGYŰLÖLŐKRŐL ÉS EGYÉB PITIÁNEREKRŐL!



Manapság egyre többen hangoztatják, hogy mennyire nem szeretik a zsidókat. Nem mondom azt, hogy ez a zsidógyűlölet növekedését jelenti, csupán egyre többen merik kimondani azt, amit gondolnak. Ez nem is lenne baj. Elvégre, állítólag, szólás és véleménynyilvánítási szabadság van. Azért csak állítólag, mert általában a szókimondást nálunk mindig retorzió követi. Ezt merik nálunk demokráciának nevezni.
Ahogy van cigánybűnözés – bármennyire is tagadják -, úgy van zsidóbűnözés is. Ez utóbbi pedig a pénzvilág berkeiben dúl. Tény, hogy a bankok vezérei valamint a pénzoligarchák és globalista nagyurak, túlnyomó részben, a zsidóság köréből kerülnek ki. Az pedig, hogy mekkora bűnöket követnek el az emberiesség ellen, mára nyilvánvalóan látszik. Mégis ezért az egész zsidóságot (beleértve a kis, szegény hazai zsidókat is) okolni nagyfokú ostobaságra és szűklátókörűségre vall… 
Tény, hogy az előbbiekben leírtak növelik a velük szembeni unszimpátiát, mint a cigányság esetében is, de a bölcs és tisztességes ember tud különbséget tenni. (Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy azért változott meg a hazai zsidóság megítélése negatív irányba, mert a II. Vh. után a tisztességes zsidók többsége elment hazánkból, s nagy többségben a hitvány alakok maradtak itthon – elnézést kérve a kis számú hazai tisztességesektől.) Mint ahogy nem minden cigány bűnöző, épp úgy nem minden zsidó gazember. Az általánosítás nagy veszélyeket jelent, és ostoba emberre vall. A „minden tehén fekete” tagadása ugyanis nagyon könnyű. Nem azt kell bebizonyítani, hogy egyetlen tehén sem fekete, hanem elegendő azt megmutatni, hogy van legalább egy tehén, ami nem fekete! Máris megdől az állítás. Az analógiát mindenki meg tudja ítélni.
Erre mondják egyesek, hogy a kivétel erősíti a szabályt”, anélkül, hogy valójában tudnák ennek a szólásnak a pontos magyarázatát. Ugyanis ebben a mondásban a kivétel nem az eltérőt, a mást jelenti. Hanem azt, szó szerint, hogy a ki-vétel, vagyis az, ha kivesszük a hibásat, erősíti a szabályt. Egy példa erre: van egy 100 termékből álló csomagunk, amiből 1 db hibás, a többi 99 jó. Akkor ez a csomag 99 %-ban jó. De ha azt az egy hibásat kivesszük, akkor marad a csomagban 99 termék, ami mind hibátlan, tehát a csomagunk (ami ugyan kisebb lett, de) 100 %-ban jó lesz!
Visszatérve az eredeti témához, egyre többen vannak azok, akik azzal, hogy az egész zsidóságot teszik felelőssé a világ bajáért, igen sokat ártanak. Inkább meg kellene figyelni, hogy mit csinálnak olyan jól a zsidók(?)! Ha megfigyeljük, valójában a zsidóság nem egységes, sok ellentét van közöttük. Egyet azonban jól csinálnak. Akár mennyire nem szeretik egymást, egy adott célért képesek még az ellentétet is félre tenni, s együttműködni. Hogy van ez nálunk? Ha három magyar kerül egy lakatlan szigetre, akkor kettő közülük pártot alapít, és a harmadikat kizárják. De az a kettő is rivalizálni fog, hogy melyikük legyen a pártelnök.
Na, ez az óriási különbség. Annyira individualisták vagyunk, annyira „egyéniségek” (egy zsidó nem ájul el attól, hogy dicsérik, hanem azon gondolkodik, mi a dicsérő célja, hátsó szándéka), annyira kiölték belőlünk a tekintély tiszteletet, annyira nem tudjuk helyesen felmérni képességeinket, hogy ma Magyarországon szinte bárki képesnek tartja magát az ország irányítására is akár. Tudná azt különbül csinálni, mint most Orbán. Hozzá teszem, Ő is hatalmas EGÓval vállalta el ezt a tisztséget, anélkül, hogy őszintén mérlegre tette volna, hogy van-e elegendő tudása, képessége (minden téren! – történelem ismeret, társadalmi tudományokban jártasság, természettudományos tudás, diplomáciai ismeret és képesség – tud-e, ha kell, kompromisszumot kötni, ha kell, határozott lenni -, hadtudományi tapasztalat, filozófiai tudás,…), vezetői ismerete, élettapasztalata, hogy ekkora felelősséget a vállára vegyen? Régen egy uralkodót pici gyermekkorától fogva, még trónörökös korában arra tanítottak, hogy felkészüljön az ország vezetésére. Aztán vagy volt elegendő esze hozzá, vagy nem, az már más kérdés, mert a trónöröklésnek szigorú rendje volt, s nem mindig a trónörökös volt a legokosabb. Orbánt és társait mindez nem érdekelte, őket csak a hatalom vonzotta és az, hogy bekerüljenek a történelemkönyvekbe, mint miniszterelnökök. Ők (Antall, Boros, Horn (a részeges pufajkás még csak-csak tanult valami diplomáciát), Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) kisstílű, de nagyravágyó emberek (Antall már csak volt). Igazi pitiánerek. 
Szóval ez a pitiáner, kicsinyes, oktalan gondolkodás ma a legártalmasabb Hazánkban. Azt hiszik a „zsidózók”, hogy ezzel ők jobb hazafiak. Pedig többet ártanak a Hazának, mint három gazember zsidó együttvéve. Ugyanis csak bélyeget tesznek ránk, s oktalanságunkat terjesztik, hiszen nem az okokat és a megoldást keresik, boncolják, hanem bűnöst akarnak találni. Pedig mi magunk vagyunk az oka annak, hogy ide jutottunk. Miért is?
Először is tűrtük, hogy ateista, bolsevik csavargók dirigáljanak nekünk. Hagytuk, hogy kiöljék generációinkból az istenhitet, istenfélelmet, az erkölcsi tartást, a munkaerkölcsöt, hagytuk, hogy az „ügyeskedés” és a tahóság legyen a követendő fiataljaink számára. Nem becsültük meg az életet, irtottuk a magzatainkat, s engedtük, hogy ostoba fajankók, műveletlen gazemberek parancsolgassanak nekünk. Nem törekedtünk az összefogásra egy jó cél érdekében, s gyermek módjára bedőltünk minden mézes-mázos beszédnek. Kiveszett belőlünk az ősi erkölcs és tudás, és ezt is hagytuk (inkább a könnyebb, „majd más megmondja, mit kell csinálni” utat választottuk). Ahogy mondani szokták: „a lovak közé dobtuk a gyeplőt”, és engedtük, hogy azok őrült vágtában a szakadékba vigyenek. Senki nem tekintette magáénak a Hazát, csak annyira, amennyit elvehetett belőle. Nem úgy törődtünk dolgainkkal, mint aki egyénileg felelős érte (legyen az munka, család, gyermeknevelés, közvagyon, …), hanem a nagy kollektív felelősség mögé bújva mindenki ügyeskedett, „maszekolt”, s hagytuk, hogy a munkához más is hozzáférjen. „Fogjuk meg, és vigyétek!” Fel sem mértük, mekkora kárt jelent ez hosszútávon! Ez maga a pitiánerség. Mára a magyar társadalom pitiánerek tömegéből áll. Nem figyelünk az igazán nagy tudású, okos embereinkre, hanem mi még okosabbak akarunk lenni! Ez az, amikor nincs bennünk alázat és tekintélytisztelet, mert belénk verték a kommunista tetvek, hogy a munkás, paraszt az úr, s ezzel megalkuvó, gyáva lakájokká alacsonyítottuk a tanult, a művelt, okos embereket. Így züllött le az úgynevezett „értelmiségünk”, s lett az ostoba, erőszakos bolsevikok talpnyalója. Mert ők is meg akartak élni. Ez semmiképpen nem mentség, hiszen az ő felelősségük lett volna figyelmeztetni a többieket, hogy rossz irányba megyünk.
Hiú ábránd azt gondolni, hogy ennyi hibát, sőt bűnt el lehet követni komoly következmények nélkül, és még nagyobb ábránd azt gondolni, hogy mindezek pár év alatt jóvátehetők.
Hosszú időnek kell eltelnie, mire ebből a mocsárból, amit mi magunk teremtettünk magunk körül, ki tudunk kecmeregni. Szívós munkára és felelősségteljes gondolkodásra lesz szükség. Végre kezünkbe kell venni a sorsunk irányítását, figyelve Isten útmutatásaira. Mindenkinek a saját házatáján kell kezdenie a rendteremtést. A munkahelyén a munkájában, a családban, mint felelős családfő, a gyermekei nevelésében (nem csak eltartásában!), a baráti körében, netán gyülekezetében. Ehhez pedig nekünk is tanulni kell. Meg kell tanulni, mit jelent a felelős gondolkodás, az erkölcsös, becsületes, tisztességes, hűséges élet. Ebben segít a Szentírás! Aki nem hiszi, kezdje el forgatni, tanulmányozni. Minden élethelyzetre ad útmutatást, ami csak jó irányba visz! Ebben a munkában a világ jelenlegi haladási iránya nem kedvez nekünk, ezt világosan kell látnunk.
A „zsidózással” pedig nem leszünk előbbre. Ha ellenünk támadunk, csak magunkkal tolunk ki. Tudomásul kell venni a realitásokat, azt tudniillik, hogy a gazdasági hatalom és a fegyveres erő a globalista nagyurak kezében van! Hogy ezek történetesen zsidók? Kérdezem én, miért nem éppen a nagyon tehetséges magyarok? Ezen kellene elgondolkozni. Szerintem éppen azért, mert valamit nem tanultunk meg a zsidóktól. Az érdekközösség kialakítását!
Úgyhogy nem szidni kell a zsidóságot, hanem tanulnunk kell abból, amitől ennyire sikeresek lettek a világon! Mindenhova a saját embereiket ültették, s lassan, évszázadok alatt átvették a világ irányítását. Mert két zsidó bárhol éljen is a világban, egymásra talál és összefog, ha érdekeik úgy kívánják. Még akkor is, ha utálják egymást!
Ez az én néhány gondolatom a címbeli témával kapcsolatban. Lehet vele vitatkozni, egyet nem érteni, csak egyet nem érdemes: teljesen figyelmen kívül hagyni. Mert biztos vagyok benne, hogy – ugyan a teljesség igénye nélkül, hiszen nagyképűség lenne egy rövid írásban erre törekedni – valóságos magyarázatot ad nyomorúságunk okaira, s a kilábalást illetően is vannak benne megszívlelendők.
ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!
Czakó István
(Nemzeti InternetFigyelő)




KI KÜLDTE AUSCHWITZBE A 460.000 ZSIDÓT MAGYARORSZÁGRÓL?



ion cojaÉveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat, a zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos történelemtudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak egy durva megsemmisítésnek voltak alávetve.
Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmi eseményről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról. Ez volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 előtt íródott. Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!… Hanem a zsidók!
Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat. Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!, románok…
1990 után, mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva, nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem: megalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.
Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb szintű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!
Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam (a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban, amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról.
Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal). Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elűzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrínából ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrínák szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.
Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van anélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó, aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a kívül maradt millió elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal).
Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeiket szolgálta!
A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.
Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások szintjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy esetleg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést sirató propagandisták adatait vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a szinten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan gyilkos, emberirtó szerepe van.
Hol van innen a híres zsidó szolidaritás? Miért nem működött? Az emberi szolidaritásról nem is merek beszélni!
Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantropikus mentése a németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kisebbek, minél nagyobb a katasztrófa. A németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek Palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni. Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).
Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elítélek. Mi több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és álnokságát, akik ma siratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak megmenteni. (49.oldal).
Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik siratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem akartak megmenteni!
Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel…
Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával, és amely nem mutatott tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat millió?…A híres hat millió?
Jegyzet:  A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd, hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrína szövegeiből levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!
Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később ellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak…
Milyen helyzetben voltak a magyarországi zsidók ebből a cionista szemszögből nézve? Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy más lojalitási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a komfortját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen elölről. A zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha… Csupán a cionista doktrína követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen…
Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?
Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal. Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag, amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és nem kívánatos, az marad a nácik rendelkezésére. Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a kisebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).
Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú kisebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok gondjára. Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis (kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való kollaborálásért ítéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról. Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek (44.oldal).
Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a gyilkosságok… vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.
Néhány tisztázó kérdés: Az  Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába? Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?
Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és meggyilkolásával 1944 tavaszán?
Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.
Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem, vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom, csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus!
A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával… Sőt a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston Churchilltől származik. Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.
Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a népirtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően! Mert ez az igazság lényege.
És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?…
ION COJA
2011. december 22.

NIF megjegyzés: A szövetséges hatalmak 1944-ben pontosan tudták, hogy emberek százezreit szállítják marhavagonokban Auschwitzba, ennek ellenére egyetlen bomba nem hullott a haláltábornak még a környékére sem, de ugyanúgy nem bombázták azokat a vasútvonalakat sem, amelyeken a deportálások zajlottak. Vajon miért? Talán csak nem azért, mert egy előre kitervelt aljas megegyezés áldozatainak szánták ezeket a szerencsétlen embereket, mert egy előre megtervelt forgatókönyv szerint kellett beáldozniuk őket a későbbi Izrael állam megalakításáért? Talán csak nem azért, mert meg volt a kvóta arra, hogy a Palesztinában létrehozandó zsidó államnak mennyi lehet a befogadó kapacitása? 
Nemzeti InternetFigyelő




A MAGYAR HOLOKAUSZT TETTESEI



Az alábbi cikket egy híresen nacionalista, Ion Coja nevű ismert és elismert Román értelmiségi írta. Több könyvében igen gyalázkodóan támadta a Magyarokat. Meglepő módon, itt revideálja az eddigi álláspontját, bocsánatot kér a magyaroktól, felmenti az eddigi vádjai alól és sajnálatát fejezi ki, hogy jelen írása kevés Magyarhoz juthat el, mivel tanulmánya Román nyelven íródott.
 Itt olvasható, írásának betű szerinti, autentikus magyar fordítása.
Megjelent a Magyar Jelen 2012. februári számában
Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják!
Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?…
Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat a zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos történelemtudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak egy durva megsemmisítésnek voltak alávetve.
Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar Történelmi eseményéről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról. Ez volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 előtt íródott.
Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!…Hanem a zsidók!
Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogyhipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat.
Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!, románok…
     1990 után, mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva-nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem: megalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.
Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb szintűzsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség MegmentőBizottságában!
Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam ( a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal).
Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elűzött zsidókproblémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbeelsősorban a cionista doktrinából ered.A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrinák szövegei sokkalkifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.
Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége vananélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene azegésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljukmegmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és ajudaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerűfelvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az országmegerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidóaki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és megkell mentenünk azt a 10.000-et, a kívül maradt millió elkeseredettkérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal). Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeit szolgálta!
A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt azAuschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket ajellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.
Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások szintjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy esetleg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést sirató propagandisták adatait vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a szinten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottangyilkos, emberirtó szerepe van. Hol van innen a híres zsidószolidaritás? Miért nem működött? Az emberi szolidaritásról nem ismerek beszélni!
Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantrópikus mentése a németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kisebbek, minél nagyobb a katasztrófa. A németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek Palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni.
Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).
Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja akülönbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és anacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elítélek. Mitöbb, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását ésálnokságát, akik ma siratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartakmegmenteni (49.oldal).
Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik siratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem akartak megmenteni!
Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel…
Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egymesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik ajövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellettátvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával, és amely nem mutatott tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat millió?…A híres hat millió?
Jegyzet:  A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd, hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrina szövegeibőllevezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettektisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!
Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később leellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak…
Milyen helyzetben voltak a magyarországi zsidók ebből a cionistaszemszögből nézve?
Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy más lojalitási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a komfortját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen, és ott mindent kezdjen elölről. A zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha…Csupán a cionista doktrína követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen…
Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?
Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal.
Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag, amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és nemkívánatos, az marad a nácik rendelkezésére. Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a kisebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).
Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú kisebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok gondjára.
Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis (kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való kollaborálásért itéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van szó, semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról.
Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a ZsidóÜgynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek(44.oldal).
Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és aNemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a gyilkosságok…vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.
Néhány tisztázó kérdés:
Az  Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába?
Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?
Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és meggyilkolásával 1944 tavaszán?
Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyelmegsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettekberakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptakarra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.
Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem, vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem!
Vádjaimat fenntartom, csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus! A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával…Sőt a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston Churchilltől származik. Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.
Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a népirtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően!
Mert ez az igazság lényege.
És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?…
ION COJA
2011. december 22.
Forrás: Corpuscuit
Nemzeti InternetFigyelő




TANULHATUNK-E A ZSIDÓKTÓL?



Írásomat ajánlom Drábik Jánosnak, Czakó Istvánnak, akiket a különböző fórumokon a Hozzászólók sokszor trágár módon kitámadtak, lehazaárulóztak. Megérdemlik?
Mély álomból való rázós ébresztésre, figyelemfelhívására szükség van, mert a magyarság állapota sajnos olyan rossz, minthogy ezt Czakó István napokban megjelent írásában (Néhány gondolat a zsidógyűlölőkről és egyéb pitiánerekről!)  meg Drábik János Kiválasztottak c. könyvének bemutatóján készült film: (http://kuruc.info/r/2/88952/) leírja.
Azonban 2 megjegyzést kell a könyvbemutatóhoz és Czakó István írásához hozzáfűznöm.
1. Drábik könyvének megjelenése kapcsán nagy viták alakultak ki a különböző nemzeti radikális fórumokon, ahol Drábikot -csalódottságukban- sokan leárulózták. Drábik ugyanazt teszi, mint Czakó: feldicséri a zsidóságot és felhívja a figyelmünket, hogy illene tanulnunk tőlük. Drábik még tovább megy: kijelenti, hogy rokonok vagyunk, a zsidó-magyar együttélés sikeres, és ez az, amire építenünk kell!
Kérdem én: Mit kellene erre építenünk? A közös magyar-zsidó országot, amire sor kerül, amennyiben a közeljövőben Izrael összeomlik és a titkos szerződések szerint, és a meglévő, de agyonhallgatott, hatalmas, de üres lakótelepek szerint is, idemenekül – állítólag csak- 500ezer zsidó? Úgy  Drábik, mint  Czakó István írása is, ezt a gondolatot gerjeszti bennünk, magyarokban…
Drábik! Ezt az országot kellene építenünk?
A zsidóktól azért nem akar a magyar feltétlenül tanulni, mert a zsidók túlélési mechanizmusai nem illenek a magyar erkölcsi rendszerbe, de inkább így mondanám, annyira távol állnak tőle, hogy azokat a magyar undorral nézi, vizsgálja és végeredményben visszataszítónak tartva elutasítja ezeket.
Ezt tanuljuk el tőlük! Mindenkit a bábjukká tettek!
2. Alapvetően a kulturáltabb nép mindig is képes tanulni a kultúrájában alacsonyabb szintet bíró népektől is. A zsidó mindenhova a saját fajtáját űlteti és ezt kellene mi is cselekedjük! -javasolja Czakó István, meg én is. Csak magyar név és anyanyelv birtokában és súlyosan protestálva, ha nem magyarnak, hanem zsidónak mondjuk őket, mi mégiscsak nem magyarokat, hanem zsidókat ültetünk pozíciókba. Zsidónak lenni nem genetikai meghatározás kérdése csak. Zsidóként viselkedhet olyan ember is, aki teljesen azonosul a zsidósággal és magyarként őket szolgálja, lelkiekben teljesen zsidóvá válva. Ilyeneket saját tapasztalatom is ismer. Pl. az egyik ilyen így szokott bemutatkozni, “En vagyok az utolsó bukaresti református pap fia!”. Miközben zsidó módjára viselkedik! Ismerek nyugatra kiküldött szekus tisztet is, aki lelkiekben teljesen azonosult a zsidósággal, pedig székely felesége van és ö maga meg partiumi magyar!
Tehát az “ültessünk minden felelős pozícióba magyart” sokkal komplexebb lett, mióta a “haza bölcse” (Deák Ferenc) a kiegyezéssel a nyakunkra „szabadított“, rövid idő alatt, több mint 1 millió zsidót. (Az „életteret“ elfoglalva párhuzamosan kivándorolt 1 millió magyar Amerikába!)
-Kérem fent említett szerzőket, egy külön írásban valahogy határozzák meg, miképpen választanák ki az igazi magyart, hogy csak azok kerülhessenek döntéshordozó pozíciókba. (A sikeres módszert az alkotmányban is rögzíteni kellene!)
-Kérem –ha már a fenti kérésemnek sikeresen eleget tettek- őket arra is, hogy határozzák meg hány magyar és hány zsidó van jelenleg a magyar országgyűlésben. Kellene tudnunk ugyanis, hogy ez az ország még a magyarok országa-e vagy inkább félúton lopakodnak -Magyar Bőrbe Bujt Ellenségeink (M.Böbe)- Izrael európai megalapításának célja felé?
Kiegészíteném Czakó István itteni cikkét és hozzászólásait, Drábik János könyvbemutatóját, a következő információval. 1995-ben még a MVSz-ben tevékenykedett Marácz László és exbarátja Sebestyén István (Marácz akkor az Amsterdami Egyetem docense és Sebestyén a Zürichi Műegyetem (ETH) docense volt). Megalapították a Stratégiai Bizottságot. Az alapításhoz természetesen szolgáltattak programot is, melynek „Magyar nemzettudat és nemzetstratégia” volt a címe. A választmányi ülésen egyhangú megbízást kaptak, hogy a Magyarok III. Világtalálkozójának legyen végre témája is, ne csak a kirándulások, néptánc nézések és egyéb show-k élvezésében merüljön ki a találkozó. Így lett a III. Világtalálkozó témája a “Magyar Nemzetstratégia”. Vitaindító előadás megtartásával Sebestyént bízták meg. A Választmány egyhangúan elfogadta még (közvetlenül a III. Világtalálkozó előtt) a vitaindító előadás szövegét is, melynek címe (emlékezetből idézem) “Magyar dualista kormányszerkezet”. Ebben a rövid, 1 oldalas szövegben ismertette Sebestyén, az 50-es években a nemtudomhányadik cionista kongresszus, határozatát /1/, mely szerint a zsidóság -mivel nagy a határokon túl élők aránya- kormányzását megosztják:
-Izrael határain belül a mindenkori izraeli kormány
Izrael határain túl pedig a Zsidó Világszövetség felelős a zsidóság sorsáért.
Ezt tanuljuk el tőlük? Munkamegosztás: Fenn lőnek, lenn sírva verik fejüket a falba!
Ezt a példát a magyarok számára követendőnek tartom most is, mivel a magyarságnak is hasonló a megoszlása. Tehát ezt el kell tanulnunk a zsidóktól. Lássuk engedték-e!?
A Pufajkás Alkoholista volt akkor éppen kormányon, így szinte érthető és várható volt, hogy mindent meg fognak tenni, annak érdekében, hogy ne lehessen a vitaindító előadást megtartani. A Nemzetstratégia részleget Pozsgay Imre elnökölte, alelnök Hódi Sándor volt. Pozsgay tartott egy rövid beszédet minekután Hódi észrevette, hogy Sebestyén nincs feltéve a listára. Rövid megbeszélés, suttogás, futkosás kezdődött és meg lett szervezve, hogy a felszólalók listáján az elsők adják át az idejüket Sebestyénnek, aki ezt meg is köszönte, ahogy szóhoz jutott! Ilyen körülmények között lehetett csak a rövid előadást megtartani. Az előadás nagy hangzavarral, felállással, kiabálással végződött. A meglepett Hódi Sándor mondta nekem, hogy közfelkiáltással elfogadták a javaslatot, vagyis:
Magyar miniszterelnök?
A határon túli magyarság sorsáért kormányszintű hatalommal felruházva, a MVSz felelős!”
Ez azt jelentené, akárcsak a Zsidó Világszövetség esetében, akik megosztották a hatalmat az Izraeli kormánnyal, hogy a Moszadnak, és egyéb erőszakszervezeteknek is ugyanúgy urai, mint Izrael kormánya, vagyis a MVSz ugyanúgy –egyeztetve a mindenkori magyar kormánnyal, parancsokat adhat ki a magyar erőszakszervezeteknek (Gewaltorganisationen a német nyelvterületen a közös fogalom a rendőrségre, hadseregre, titkosszolgálatokra).
Szavazati jogot is meg lehet szabni, akárcsak a zsidók, a határon túl és belül élők számarányának függvényében, amennyiben a kormány és a Szövetség elnöksége bizonyos dologban nem tud döntésre-megegyezésre jutni. Így már érthető az a folyamatos tendencia, hogy minél több egyénre a világon rákenjék/bizonyítsák a zsidó származást. Ilyen módon a Zsidó Világszövetség elnökségének döntése szinte mindig kötelező a Moszad és minden más zsidó erőszakszervezet számára, hisz ők birtokolják a szavazatok 2/3-át. (Íme itt is, mint követendő stratégia, a kétharmadozás tetten érhető!
Ezt a módszert a zsidók a magyaroktól vették át és ennek a hibáit kiküszöbölve fejlesztett állapotban fogadták el. A példájuk a MVSz első világháború utáni működése volt, melynek elnökei között megtaláljuk Teleki Pál-t is.
A Pufajkás kormányának működésére jellemző módon a közfelkiáltással elfogadott nemzetstratégia fontosságú, kormány átalakítási javaslatot nem vették be a Világtalálkozó zárónyilatkozatába és szinte azonnal elkezdődött Sebestyén izolálása, sőt a kizárása, amiben Patrubány Miklós segédkezett és teljesített! A Stratégiai Bizottság elnökeként nem kapott meghívást a bizottság üléseire. Igazi balkáni módszer! A finálé még érdekesebb és még sokkal jobban rávilágít arra, hogy mi magyarok nem vagyunk már Magyarországon a saját uraink! Ez a finálé külön, dokumentumokkal megspékelt, cikket érdemelne.
Célország lett Magyarország!
A fenti példa azt mutatja be, hogy a magyarságnak nincs szüksége külön felhívásra, hogy tanuljon a zsidóktól (vagy bárkitől), mert azt rögtön megteszi, amint követendő példára lel és ez az erkölcsi rendszerét nem sérti. Egy velejéig antiszemita magyarság nem lett volna képes közfelkiáltással elfogadni egy olyan kormányzás átalakítási nemzetstratégiai javaslatot, amit egyértelműen a zsidóság megvalósításának példájaként vezettek fel! És egyébként is a környező országokban, vagy nyugatabbra, találunk a sokkal erősebb összetartásra rengeteg példát, még sincsenek előbbre. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem kellene törekednünk a nemzettudat fejlesztésére és ezen keresztül az összetartás, mint életfenntartó alapösztön, erősítésére!
( – Apád – )
/1/ Információt egy a Berlini Egyetemen irt disszertációból vettem, melynek magyarra fordítva a címe: “A cionista propaganda a kezdetektől és kihatása Közelkeleten a hatnapos háborúig”. Szerzője egy palesztin dramaturg.
(/1/Die Ausgangspositionen der zionistischen Propaganda und ihre Auswirkung auf die Öffentlichkeit im Nahen Osten bis zum Sechs-Tage-Krieg 1967: Moh’d Hashem Salous; 1979; 168 oldal; Dissertation, Freie Universitaet Berlin, Németország)
(Nemzeti InternetFigyelő)





AZ UKRÁN GLADIO, AVAGY A KELETI SZÉL VÉRT, VAGY VIZET ÁRASZT – DRÁBIK JÁNOS, JAKAB ISTVÁN



Sokan nem tudjuk, hogy a Gladio, a NATO legtitkosabb alakulata. Drábik János több évtizede könyveiben, előadásaiban felfestette a ma már egyre nyíltabban fellépő háttérhatalom rémképét. Amíg a háborúk, nemzetgyalázások tőlünk távolabbi országokban zajlottak, nem éreztük ennek súlyát. Aki Oroszországgal játszik macska-egér harcot, az a világbékével játszik.

VNTV – VIVA NATURA TELEVÍZIÓ
Reklámok2014/03/17

Az ukrán Gladio, avagy a keleti szél vért, vagy vizet áraszt - Drábik János, Jakab István






LEHETSÉGES-E A ZSIDÓ-MAGYAR EGYÜTTÉLÉS? AVAGY A BŐGATYA ÉS A FÜTYÜLŐS!



Ez a kérdés foglalkoztatja a magyar társadalmat már néhány évtizede. Egyesek azt hiszik van amit tanuljunk a zsidóktól.  Sőt felhívják a figyelmünket: Tanuljunk a zsidóktól!
Fel kell hívjuk Olvasóink figyelmét a NIF-n már megjelent írásokra, melyek alatt -a címben megadott témában- igazi értelmes vita alakult ki .
Frissítsük fel ezeket az írásokat és nézzük meg, hogy az időközben kicserélődött olvasóközönségünk miként reagál rá.
Itt a link, ahol a kriminális cikkek megtalálhatóak:
A linkben említett cikkben megtalálható a Dr. Drábik János könyvbemutatójának filmje is (egy linken), melyben sikeres zsidó-magyar együttélésről beszél és  Czakó István megjelent írása is “Néhány gondolat a zsidógyűlölőkről és egyéb pitiánerekről!”.
Izrael és a szólásszabadság: 11 kivégzett palesztin újságíróIzrael és a szólásszabadság: 11 kivégzett palesztin újságíró
Az időközben ránkvándorlók által okozott európai válság elterelni látszik a címben említett problémát, ami fontosságát ennek ellenére nemhogy elvesztette volna, hanem pontosan fordítva, sokkal fontosabbá vált. Ugyanis figyelmünk elterelődött erről a legfőbb bajunkról: a zsidók által kialakított párhuzamos társadalom állítja számunkra a magyar kormányokat, amelyek csak felszínesen képviselik a magyarság érdekeit!
Várjuk a hozzászólásokat, és az érdemi vitát a témában.
Kérjük elolvasni a hozzászólásokat is!
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Reklámok








TRIANON ÚJRATÁRGYALÁSÁT!



NIF: A következő cikkben új, érdekes szempontokat figyelembe véve teszi meg a szerző a javaslatát a Trianoni Békediktátum újratárgyalására. A cikk nem minden kitételével ért egyet a szerkesztőség, de felfogadtuk, hogy nem működünk cenzúraként. A szólás szabadság az legyen tényleg az, aminek 1848-ban elképzelték a szappanozott kötéllel a cenzorokat kereső forradalmárok!
Felhívjuk ugyanakkor újfent a szerzők és a hozzászólók figyelmét, hogy a cikkeikért, illetve a hozzászólásaikért saját maguk felelnek.
Egyetlen tényező sem volt a magyar nép akkora történelmi ellensége, mint a zsidó. Nekik köszönhetjük az ország két világháborúba való berántását, a trianoni országvesztést, a második világháború után 800.000 magyar Szovjetunióba való deportálását, 200.000 áldozatot követelve.
A mi cionista zsidóink voltak azok, akik közreműködtek más országok zsidóival Magyarország kifosztásában és gazdaságának szétverésében a rendszerváltást követően. Ők kezdték el a hetvenes években a hitelpolitika nevű adóspirál-játékot, amelyben többszörösét vitték ki az országból a névleges, de még így is vitatható adósságnak. Ők voltak azok (főként Gyurcsány Ferenc, Kuncze Gábor, Orbán Viktor, és mint akkori köztársasági elnök Sólyom László), akik végrehajtották külföldi fajtárasaik, őszödi beszédként elhíresült tervét:
.
.
Amelynek célja az volt, hogy egy kitalált válságra hivatkozva további megszorításokat eszközöljenek ki, lenyúlják a nyugdíjbefizetéseket, hogy foglalkoztatásnak nevezett rabszolgarendszert vezessenek be, belekényszerítve egészségeseket és rokkantakat, társadalmilag lesüllyedteket (közmunka). Ők azok, akik az otthoni munkát is megakarták adóztatni:
.
.
De ők azok is, akik kitalálták a holokausztként elhíresült mesét, amely a bűntudatkeltésen keresztül hivatott zsidókkal szembeni gátlásokat kiépíteni a tömegekben.
.
Ők voltak azok, akik a magyar népen élősködve kitervelték az Osztrák-Magyar Monarchia felosztását, és a történelmi Magyarország szétdarabolását. Magyarország az első világháború befejezéséig Ausztria gyarmata maradt. Magyarországot Ausztria gyarmataként rántotta bele a világháborúba, de ő maga megúszta a vereséget Tirol elvesztésével. Ugyanakkor Ausztria a háború végén területeket vett el Magyarországtól, mint „háborús szövetségétől”. Mindezt a zsidók szándékainak megfelelően.
.
Magyarországgal úgy bántak a világháború győztesei, mint Németország után az első számú háborúzó féllel. Ám jogilag a békeszerződés elfogadhatatlan maradt, mivel Magyarország szuverenitása az első világháború végéig bizonyíthatóan nem állt fent. Ausztria soha nem akart lemondani Magyarországról és nem is tervezte a monarchia keretei között való kapcsolatát sem vele. A königgrätzi csata utáni helyzet kényszerítette Ausztriát arra, hogy elkerülje a forradalommal a veszélyt, és látszatfüggetlenséget adjon Magyarországnak meg más népeknek.
.
.
Trianon újra tárgyalása a kiegyezés vizsgálata nélkül értelmetlen és kilátástalan.
.
Kérdés, hogy a kiegyezéssel megvalósult-e Magyarország valódi függetlensége, vagy csak a függetlenség látszatának létrehozás volt a monarchiába foglalt népek és a világ számára. Az előbbi esetében Magyarországnak tudomásul kell vennie, hogy kezdeményezőként vett részt egy háború kirobbantásában és abból vesztesként került ki. A győzők joga szinte mindenre kiterjed. A látszatfüggetlenség ugyanakkor felmenti Magyarországot az első világháborúban való részvétel minden felelőssége alól. Ebben az esetben egy önrendelkezést nélkülöző országot daraboltak fel, amely határait nem hódítások árán alakította ki, hanem azok ténylegesen történelmi határok. Fontos dolog, hogy egy önrendelkezést nélkülöző népet nem lehet más népek elnyomójaként minősíteni. A gyarmati rendszerben nincsen egyszerre elnyomott és elnyomó tényező, vagy az egyik, vagy  a másik. Az első világháborút követő békeszerződés nem tartalmazhat olyan kijelentést, hogy a trianoni országfelosztás a népek szabadságát célozta megvédeni azzal, hogy elszakították őket a történelmi Magyarországtól.
.
A kiegyezés akkor lehetett volna Magyarországnak valódi függetlenséget adó egyezmény, ha a megegyezés is valóban két függetlent fél között születik.  Jogi szempontból jogosan kérdőjelezhető meg Ausztria szándéka Magyarország függetlenségének visszaadására, hogy a kiegyezésre königgrätzi csatát követő évben került sor. Nem Magyarországnak biztosítandó függetlenség volt, hanem helyzetből következő kényszer, hogy megelőzzenek egy forradalmat Magyarország részéről, amelyben esetleg már más népek is beléptek volna. Jogilag is helytálló az az érv, hogy amennyiben Ausztria valóban független Magyarországot akar, akkor ahhoz miért kiegyezésre, és miért nem Magyarország függetlenségének kimondására volt szükség? Miféle megegyezés születhet jogi értelemben egy gyarmattartó és gyarmata között? Erre a jogászoknak és politikusoknak választ kell adniuk.
.
A kiegyezés egyezményét nem két független fél írta alá, hanem I: Ferenc József, Ausztria császára, és az általa kinevezett felelős, „magyar” kormány tagjaként és képviseletében Deák Ferenc.
A Wikipédiából:
.
,,A háborús veszteség után a császár november 17-ére újra összehívta a magyar országgyűlést, és minden nehézség elhárítása után, amiben az uralkodó mellett Deákot illette a legfőbb érdem, 1867. február 17-én kinevezte a felelős magyar kormányt…”
.
Ugyanezt másképpen:
 .
.
,,Még kicsit korábban, Deák húsvéti cikke hatására Ferenc József megengedte a magyar országgyűlés összehívását, illetve az ehhez szükséges 1865-ös választások kiírását és lebonyolítását. Az ennek eredményeképp 1865december 11-én összeült parlament a választásokon abszolút győzelmet szerzett Deák Párt vezetőjét, Deák Ferencettette meg a magyar tárgyalódelegáció vezetőjévé.”
.
Aki jogász és politikus ezt nem érti, az nem is akarja érteni. Az osztrák uralkodóház önmagával tárgyalt a kiegyezés tartalmáról, az általa kinevezett ,,magyar” tárgyalóféllel! Még az sem hozható fel a kiegyezés mellett, hogy Deákék legalább a magyar törvények szerint jártak el az egyezmény tárgyalásakor. Újra idézek a Deákkal foglalkozó Wikipédia anyagából:
,,…Deák megkezdte az alkut, még mielőtt a magyar alkotmány teljesen el lett volna ismerve és helyreállítva.”
.
Deák Ferenc és a ,,felelős magyar kormány” mögött nem volt alkotmány, de nem is lehetett azon oknál fogva, hogy egy gyarmat nem is szokott ilyennel rendelkezni. A függetlenséget ugyan nem zárja ki az alkotmány megléte vagy nem léte, de ennek hiányában milyen más törvényekre hivatkozva lehet Deákék tárgyalásait a magyar részről felhatalmazottnak tekinteni? DE van ennél ütősebb érv is, amely aláássa, hogy Deákék tárgyalása az ország egyetértésével történt volna.
Idézek a Wikipédia kiegyezéssel foglalkozó anyagából:
.
,,A kiegyezést a magyar társadalomnak elenyészően kis része rendezte el és törvényesítette (a választójog igen korlátozott volt, a népességnek kevesebb, mint 8 százaléka bírt szavazati joggal), és a nép nagyon nagy része tekintette azt a magyar ügy és a forradalom öröksége elárulásának. Ez mély és tartós töréseket okozott a magyar társadalomban.
Viszont a kiegyezés elfogadtatása a társadalommal, komoly nehézségekbe ütközött. Több megye (például Heves, Pest, Szatmár) elutasította a kiegyezést és kiállt Kossuth mellett, az ellenzék megszervezte a demokrata körök hálózatát, az Alföldön többezres kormány- és kiegyezés-ellenes népgyűlésekre került sor stb. A kormány, felfüggesztve liberális elveit, határozott ellenlépésekre szánta el magát: bebörtönözte a Kossuth leveleit közlő Böszörményi Lászlót, betiltotta a demokrata köröket, a leginkább ellenálló Heves megyébe pedig királyi biztost küldött.”
.
A  jogászok és politikusok részére, az érthetőség kedvéért a lényeget röviden összefoglalva:
.
  1. Ausztria az általa kinevezett delegációkkal tárgyalt Magyarország és Ausztria jövőbeni együttműködéséről.
  1. Ausztria azt szabta a tárgyalások feltételéül, hogy Ausztria császára legyen egyben Magyarország királya is, vagyis a függetlenség ára az legyen, ha Ausztria, mint Magyarország gyarmattartójának felülrendelése Magyarországgal szemben megmarad – jogi abszurdum.
  1. Nem volt a tárgyalások alapjául szolgáló, törvényre visszavezethető felhatalmazás Deákék számára, sem a néptől, sem a nép által elfogadott törvényes vezetőtől.
  1. A kiegyezés a nép akarata ellenére történt, a kiegyezést a későbbiekben sem támogatta a társadalom többsége. Márpedig a legitimáció alapja a társadalom támogatása.
.
Deák Ferenc ilyen szemszögből nézve hazaárulónak minősül. Valamiért erős vonzódásuk van a zsidóknak ilyen lények iránt, mert pénzeinken rendre előkerül Deák képe, csakúgy, mint az ezüstöt tartalmazó, 1993-as és 1994-es kiadású 200 forintoson. De ez nem változtat azon sem, hogy a kiegyezés hiányában, Magyarország függetlenné válása esetén más, magyarországi népek ugyanazt követelték volna a magyaroktól, amit a magyarok követeltek Ausztriától. Vagyis kiegyezés hiánya egy korábbi Trianonhoz vezetett volna.
.
Trianon gyökerei valójában mélyebbre nyúlnak a magyar történelemben. Egészen a Dózsa-féle parasztfelkelésig. Amikor még létezett független történelmi Magyarország. A felkelés megmutatta, hogy a Magyarországon szükségessé váltak a politikai, társadalmi és gazdasági változások, amelyek a feudalizmusból a kapitalizmusba vezettek volna. A felkelés leverésével és megtorlásával Magyarországot akkori urai visszaküldték az istváni feudalizmus szintjére, és cseppet sem voltak tekintettel a világ fejlődésére, amelyhez viszonyítva, nem hogy csökkent volna lemaradásunk, de még nőtt is. A külvilág politikai eseményeiről tudomást venni nem akaró, vagy azokat megérteni nem tudó magyar elit saját hatalmára fókuszálva felszámolta a magyar fejlődés lehetőségeit. (Szinte kísérteties hasonlóságot produkáltak a ,,rendszerváltás” utáni kormányok, kiemelkedve még belőlük is az Orbán vezette kormányok.) Magyarország további sorsa, a karma törvényeinek engedve vezetett el a török hódoltságig, onnan pedig a négyszáz éves osztrák uralkodásig. Trianon a korlátolt magyar elitre 1514-ben kimondott ,,isteni” ítélet végrehajtása volt.
.
Mindezek nem változtatnak azon sem, hogy Trianon magasról tett a törvényességre. Átértelmezése a magyar történelem szempontjából rendkívül fontos lenne, mert az egyben elvezetne a második világháborút követő, hasonlóan törvénytelen békeszerződés felülvizsgálatához. Azonban Orbántól és jogászcsapatától aligha lehet ilyesmit várni. Még arra sem lesznek képesek, hogy tanuljanak Szapolyai János példájából: az ország gyengítésével annak vezetői veszítik a legtöbbet.
  Romek Károly
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)


A LISTA: A MAGYARSÁG ÁDÁZ ELLENSÉGEI, AVAGY A SOROS-HÁLÓZAT HAZAI KITARTOTTJAI

NIF: Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy az alábbi lista rendkívüli fontossággal bír. A cikket le kell tölteni, átmásolni word file-ba, majd pdf-be és letárolni. Egyszer majd jól jön!
Ugyanakkor arra kérjük Olvasóinkat, hogy bármelyik intézményről, szervezetről, vagy az említett személyekről bármit megtudnak azt küldjék be a szerkesztőségünkbe: nif.info@gmail.com.

Létezik Magyarországon egy nagyon hangos, emberi jogi, aktivista, és civil-hálózat, melynek médiareprezentációja és eszmei befolyása sokkal jelentősebb a társadalmi támogatottságánál. Ismerd meg te is a Soros-hálózat magyar tagjait, akiket Soros György, nemzetközi oligarcha tart el.
Egy kifejezetten hangos, sok esetben agresszív kisebbség véleményterrorja áll szemben a magyarok többségével. Ők a hazai Soros-világ, akik a hírhedt tőzsdespekuláns eltartottjai és bérrabszolgái: az ideológia – univerzális emberi jogok – mellett ez a kör bizony nem csak lelki táplálékot, hanem sok tíz-, összességében százmilliókat is kap évente.
De mégis, hogyan lehetséges, hogy a valós méretüknél sokkal nagyobb befolyása van a médiában ezeknek a szervezeteknek?
Erre egyrészt az a válasz, hogy mindenki ismer mindenkit, a hálózat tagjai között könnyedén áramlik az információ. Másrészt médiatámogatottsága könnyedén van az ügyeiknek, hiszen “divatos” témákat visznek: korrupcióellenesség, átláthatóság, melegjogok, abortuszhoz való jog, ártalomcsökkentés, migránshelyzet.
Harmadrészt pedig ahogy a lenti listából is látványos, Soros szervezetei széles spektrumon működnek a közpolitikai elemzésektől a médiakutatáson át a melegjogokig, plusz ügyes médiaalapításokban is részes ez a kör. Ráadásul azt is meg kell említeni, hogy Soros pártpolitikát is finanszíroz az Együtt háttéralapítványán keresztül.
Soros ugyan 2007-ben felszámolta a hazai Soros Alapítványt, melynek meghatározó szerepe volt a rendszerváltás-kori rendszerellenzék támogatásában, de nem hagyott fel magyarországi szponzori tevékenységével, és a Nyílt Társadalom Intézeten keresztül busásan szponzorálja helyi klienseit.
Lássuk azokat a szervezeteket és szereplőket, akiket Soros György tart el!
Zászlóshajók a civil szervezeti világban
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet a Soros Alapítvány hozta létre 2003 januárjában azzal a céllal, hogy a hagyományostól eltérő, újszerű intézményi formát teremtsen a demokratikus magyar közélet formálására. (Az intézet tulajdonosa 2009-től az Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány.) Az intézmény elnöke Majtényi László, szakmai munkáikra rendszeresen hivatkozik az Együtt párt.
Az ismert ellenzéki aktivista Gulyás Márton alapítványa 2012-ben 5,5 millió, 2013-ban, 5,4 millió, 2014-ben pedig 22,3 millió forintot kapott támogatásként a Soros-féle Open Society Foundations-től. 2014-ben ennél nagyobb összeget csak az Ökotárs Alapítványtól kapott, a Norvég Civil Alapnál győztes pályázata után. Érdekes, hogy pl. magánszemélyek adó 1% felajánlásból 2014-ben csak 130.000 forint folyt be a Krétakörhöz.
A világ legnagyobb korrupcióellenes szervezetének magyarországi leányvállalata Transparency International Magyarország Alapítvány néven van bejegyezve. Célkitűzése: A Transparency International nemzetközi nem-kormányzati szervezet értékei mentén működve korrupciós problémák feltérképezése a Magyar Köztársaság területén, megoldási javaslatok megfogalmazása, a nyilvánosság tájékoztatása és képzése az átláthatóság ellenőrzése és elősegítése, különös tekintettel a közpénzek felhasználására.
A Transparency tevékenysége nyomán 2014-ben 154 millió forintos bevétele és 143 millió forint kiadása volt a szervezetnek. A finanszírozása programok mentén történik, amiből több is köthető Soros Nyílt Társadalom Intézetéhez, az OSI-hoz. 2012-ben a külföldi támogatásuk fele, mintegy 23 millió forint érkezett az OSI-tól, 2013-ban már 43 millió OSI-támogatást használtak fel, ami azért is érdekes, mert a Transparency International központjától mindössze 23 millió forintot kaptak, magyar vállalatoktól pedig összesen 17 millió forintot, a központi költségvetésből (magyar és külföldi) pedig 27 milliót.
2014-ben belföldi magánadományozóktól 205.000 Ft-ot, belföldi cégektől 12 milliót, külföldről pedig összesen 84 milliót kapott az alapítvány, amiből egyedül az OSI 59,1 millió forintot adott. A kül-és belföldi támogatók között megjelennek nagykövetségek (norvég, holland, brit, svéd, kanadai), cégek és alapítványok, amelyek közül néhány szintén ilyen-olyan szálakkal kötődik a Soros-köldökzsinórhoz (ld. Ökotárs, Ökopolisz, K-monitor Közhasznú Egyesület, stb.) és természetesen a Norvég Civil Alap.
Az adományok programok szerint oszlanak meg, amelyek esetenként több éves ciklust is jelenthetnek. Plusz adalék a függetlenségéhez, hogy kuratóriumának három tagja közül kettő a szintén Soros-alapította CEU oktatója (Bátory Ágnes, Alexa Noémi). Szóval, bár közhasznúsági jelentésében büszkén hirdeti a Transparency, hogy csak az ügyvezető igazgató kap fizetést a vezetők közül (igaz, ő 11 milliót, ami 14 millióról csökkent 2014-ben ennyire) valójában a többiek is anyagilag is függő helyzetben vannak a Soros-birodalomtól.
A K-Monitor Iroda 2007 óta küzd a közpénzek átlátható felhasználásáért és a korrupció visszaszorításáért. A civil szervezet olyan politikai, gazdasági és társadalmi környezet megteremtéséért dolgozik, ahol az állampolgárok elutasítják, a hatóságok pedig hatékonyan feltárják és szankcionálják a korrupciót.
Az egyesület adatbázisokat üzemeltet, különböző kampányok mentén monitoroz egy-egy közéleti témát illetve részt vesz a civil érdekérvényesítésben. 2013 és 2015 márciusa közötti időszakban egyes projektekre 17,5 millió, 5,3 millió és 6,5 millió forintnyi támogatást kapott az OSI-tól.
2013-2016 között több, mint 34 milliót a Norvég Civil Alaptól, magánszemélyektől 1% felajánlás keretében pedig – a honlapon lévő intenzív kampány ellenére – 2014 és 2015-ben összesen csak 449.156 forintot.
2013 és 2014 között az USA Külügyminisztériumától 6 millió forintot, és hasonló összeget a Transparency International-tól. Összbevétele nagyságrendileg 41 millió forint, így jól mérhető a Soroshoz köthető forrás létfontossága. Az egyesület adózott eredménye 2014-ben 3,5 millió forint. 2013-ban ezek az összegek úgy alakultak, hogy összesen 43 millió forint forrása, ebből 24 millió forint bevétele volt.
A Nyílt Társadalom Alapítvány ebben az évben 17,2 millió projekttámogatással és 17,1 millió forint működési támogatással járult hozzá a működéshez, bár évnél hosszabb periódusra elosztva. Ehhez jött még a Norvég Civil Alap pályázatán nyert 35 millió 3 évre elosztva. A „cég” fejlődése töretlen, tekintve, hogy 2009-ben (ekkori közhasznúsági jelentése a legrégebbi elérhető) összes bevétele 7,5 millió forint volt.
A Társaság a Szabadságjogokért emberi jogi jogvédő civil szervezet. 1994-es megalakulása óta azért dolgozik, hogy Magyarországon bárki megismerhesse alapvető emberi jogait, és érvényesíthesse azokat a hatalom indokolatlan beavatkozásaival és mulasztásaival szemben. Ennek érdekében nyomon követik a jogalkotást és jogfejlesztő tevékenységet végeznek, stratégiailag fontos perekben képviseletet nyújtanak és évi ezer ügyben jogsegélyt nyújtanak, képzéseket tartanak és média kampányokkal mozgósítják a nyilvánosságot.
A TASZ 30 munkatárssal dolgozik, és évi kb. 190 millió forintos bevételből gazdálkodik. A TASZ egyetlen fillér állami támogatást vagy magyarországi pártoktól érkező forrást nem fogad el. Bevételeink kizárólag magánszemélyektől, cégektől és magánalapítványoktól érkeznek. A jogvédők bevételük nagy részét az OSI-tól kapják, amit fő támogatóként első helyen említenek a honlapjukon.
2014-ben a közhasznúsági jelentésük szerint bevételük összesen 199 millió forint volt, ebből az OSI részesedése 169 millió forint. Néhány összeg egy évnél hosszabb időre van elosztva, azonban ebből 108 millió működési támogatás csak 2014-re vonatkozik, tehát a programok nélkül is nagy arányban mutatható ki a Soros-pénz meghatározó szerepe (a programokkal együtt pedig döntő többségű).
Ehhez még 2014-2015-re elosztva 34 millió forint Norvég Civil Alapból származó pénz is hozzájött. 2013-ban ez a részesedés valamivel kisebb, 129 millió forintos volt a 198 milliós bevételek között, de kiegészítette 32 millió NCTA pénz is. A 2012-es beszámolójukban, amiatt hogy több korábbi, akkor kifutó programot is megjelenítettek, összességében 423,8 millió forintnyi Nyílt Társadalom Intézet által folyósított támogatás szerepel.
A nem ideológiai, hanem inkább oktatási tevékenységet űző, a romák és a nem romák közötti szakadék betemetését célul tűző alapítvány legfőbb támogatója az Open Society Institute.
A c3 Alapítvány ősrégi hazai technológiai, és információs alapítvány, innen startolt a freemail, és sok más akkori webes fejlesztés. Egyik támogatójuk régóta az OSI.
A Patriarchátust Ellenzők Társasága (PATENT) szintén egy újsütetű feminista szervezet, mely leginkább azzal került be a hírekbe, hogy feltétel nélkül kiáll az abortusz lehetőségéért, mint a női önrendelkezés csúcsáért. Áldásos tevékenységüket természetesen ők is OSI-pénzből szervezik.
Az egyik legrégebbi melegjogi szervezet kiemelt támogatója az Open Society Institute.
Az Artemisszió interkulturális képzéseket, és felvilágosítóprogramokat tart gyerekeknek az elfogadás, és a migrációs helyzet kapcsán. Egyik fő szponzoruk az OSI.
A női jogvédelemmel foglalkozó civil szervezet szponzora az OSI.
A feminista szervezet is jól hasít az OSI pályázatai, 2014-ben 21 millió forintra pályáztak sikerrel.
13. Kék-Pont
A tűcsereprogramot, és ártalomcsökkentést a zászlajára tűző szervezet utoljára 2012-ben kapott támogatást az OSI-tól.
Zászlóshajók a médiában
Bodoky Tamás egykori Magyar Narancsos (egyébként jelenleg szintén Soros által fenntartott lap), majd indexes tényfeltáró újságíró által alapított és főszerkesztett balliberális tényfeltáró portál születésénél és felcseperedésénél is jelen van a Soros-pénz: csak 2013-ban 500 milliós donoradományt kaptak a hazai Soros-szervezetek, és ebből jutott az Átlátszónak is.
Ugyanígy 2014-ben is bőkezű volt a magyar származású spekuláns a lappal. Akkor 22,9 millió forintot adott az OSI a portál működésére. Az Átlátszó mögött megtaláljuk az Átlátszónet Alapítványt is, melynek vezetői megegyeznek az Átlátszó vezető tisztségviselőivel.
Asimov Alapítvány
Az Átlátszó mögött álló másik alapítvány a híres sci-fi íróról elnevezett Asimov alapítvány. Ezt 2009-ben alapították, szintén a magyar közélet megújításának és átláthatóságának célkitűzésével. Itt már megjelenik a Norvég Civil Alap is megjelenik, mint támogató és az Eötvös Károly Intézet – szintén egy másik Soros-szervezet -, mint partner. Kuratóriumának elnöke az átlátszós Maróy Ákos, aki kiterjedt üzleti kapcsolatai mellett a véleményformáló közéletben is szerepet játszik.
Az Asimov alapítvány projektjei jól rímelnek az Átlátszó tevékenységére. A fő tevékenysége, a honlap szerint emiatt jött létre a Budapest New Technology Meetup megszervezése, ami viszont jól mutatja Maróy egyébként IT-s kötődését, múltját. Az Átlátszónet Alapítvánnyal közös projekteket is bonyolítanak, amik közül több 2013-ban a Norvég Civil Alap támogatásával is valósult meg (Átlátszónet program). Az alapítvány honlapjának szerkezete és külleme szinte megszólalásig azonos az Átlátszónet Alapítvány honlapjáéval. Az Asimov közhasznúsági jelentése alapján az Átlátszó KiMitTud közadatigénylési rendszerének támogatói, és a Norvég Civil Alap kedvezményezettjei 30 milliós értékben. Utóbbi azért érdekes, mert az Asimov Alapítvány az Átlátszó Nonprofit kft. részére forrásokat biztosít, 2015-ben közel 17 millió forintot.
Bajnai emberei az Átlátszó alapításában
A kérlelhetetlen tényfeltáró portál alapításának érdekessége, hogy az Átlátszót üzemeltető nonprofit kft-ben egy időben Oszkó Péter és Tordai Csaba – Bajnai Gordon bizalmasa – is feltűnt, aki egyébként kuratóriumi tag az Együtt mögött álló – szintén Soros és Clinton-pénzekkel kitömött – Haza és Haladás Alapítványban.
2. Magyar Narancs
A fideszes pártlapként induló Magyar Narancs a szabad zsurnalizmus zászlóshajójaként a ’90-es évek legfontosabb lapja. Miután a szerkesztőség összekapott a párttal, az önállósodó lap karakteres, tabudöntögető, meghatározó hazai gonzó-lap maradt, amelynek a magyar sajtó jelenlegi szellemiségére is kiható befolyása máig érezhető: az index.hu, a 444.hu, és a mai balliberális-cinikus sajtóvilág ősanyja a Magyar Narancs.
A HVG-ben publikáló, önmagát függetlennek tartó, a médiapiac aktuális átalakulásait monitorozó Mérték Médiaelemző Műhely szintén Soros-apanázsból tartja el magát: fő támogatója a Nyílt Társadalom Alapítvány.
A Mérték Médiaelemzőben érdekelt két átlátszós is: Mong Attila kutató (egyben a Mérték Médiaelemző Műhely Közhasznú Nonprofit Kft. társasági tagja is), Bodoky Tamás, az Átlátszó főszerkesztő-résztulajdonosa pedig a Tanácsadó Testület tagja. Mong és Bodoky az Átlátszó tulajdonosai is, mellettük többek között ott figyel Maróy Ákos, aki az Asimov Alapítvány elnöke.
4. Független Médiaközpont (Független Újságírók Alapítványa)
Saját ars poeticájuk a következő: A Független Médiaközpont politikai elkötelezettségtől mentes alapítvány, amelynek célja, hogy erősítse az etikus magatartáson alapuló, tényszerű újságírást és támogassa a média függetlenségét Magyarországon.
Az alapítványt az amerikai Independent Journalism Foundation alapította a 90-es években, a közép-európai média függetlenségének erősítésére. Prága, Pozsony és Bukarest mellett Budapesten is működtetnek irodát.
A budapesti underground egykor sokkal szebb napokat megélt rádióját a TILOS Kulturális Alapítvány működteti. Az alapítvány évente 25 millió forint körüli büdzséből gazdálkodik, ebből a 2012-2014 közötti időben az Open Society 6 millió forint körüli összeggel járult hozzá. Emellett minden évben a Norvég Civil Alap is kivette a részét a finanszírozásból 2-3 millió forinttal, így a működés majdnem felét e két szervezet biztosítja.
6. 444.hu
A dezertált indexesekből összehozott hírszájt alapításában nem volt Soros-pénz, azonban hamar utat tört magának a Soros-dollár Uj Péterék legújabb portáljához.
A 444.hu-t kiadó Zrt. többségi, és a cégjegyzékben egyedül szereplő tulajdonosa a PlanCman Korlátolt Felelősségű Társaság, aminek viszont két igazgatósági tag, Uj Péter és Kardos Gábor Miklós a tulajdonosai. Ennek a Kft-nek bevétele nincs, egyetlen érdekeltsége a Magyar Jeti Zrt, azonban eladósodottsága 2300%-os.
A Soros-befolyás a cégtulajdonlásból nem derül ki, azonban a két külföldi igazgatósági tag, Marie Nemcova és Valér Kot mindketten a Media Development and Investment Fund alkalmazásában állnak. Nemcova a menedzsment tagja, Kot pedig digitális befektetésekért felelős tisztségviselő.
Külön érdekes összefonódás még, hogy Dr. Molnár Bence, aki kézbesítési megbízottként van feltüntetve, tagja annak a Kende-Molnár-Bíró-Katona ügyvédi irodának, aminek jogelődje szintén a MDIF Magyar Narancsban való ugyanilyen érdekeltségével és offshore érintettségével került a figyelem központjába.
Media Development Investment Fund – A Médiafejlesztési Befektetési Alap.
Ez egy Soros és számos más befolyásos befektető által fenntartott alap, amely független újságíróknak biztosít kedvezményes hitelt oknyomozáshoz (eszközre, utazásra stb.). Fő célja az információhoz való hozzájutás javítása olyan esetekben, amikor az adott ország mainstream médiafelületein nem a megfelelően szabad és liberális szerkesztési elvek szerinti tartalom található. Meglátásuk szerint ma 6 milliárd ember olyan országban él, ahol nincs szabad és független média. A szabad és nyílt társadalom csak szabad médián keresztül valósulhat meg, ezért jött létre ez a pénzügyi alap. A Soros által 1995-ben alapított szervezet az egyik leginkább támogatott is. Tevékenységét – a volumen sorrendjében – Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában, Délkelet-Európában, FÁK-térségben fejti ki.
Zászlóshajó az egyetemi világban
Soros György érdekeltsége a CEU, azaz a Central European University is, mely a Open Society-doktrína, Soros legfőbb ideológiájának terjesztője. Támogatói között az OSI éppúgy megtalálható, mint a Rothschild Foundation.
Zászlóshajók a politikában
Zászlóshajónak nevezni talán túlzás, de fontos megemlíteni, hogy Bajnai Gordon ex-miniszterelnök projektpártja, az Együtt mögött álló Haza és Haladás Alapítvány 200 millió forintos támogatásban részesült korábban a Center for American Progress alapítvány forrásaiból.
Ugyanígy ismert az is, hogy a HaHa elnevezésű, informális csoportosulás – akik a hallgatói tiltakozáshullám szervezői voltak – szintén Soros György finanszírozta szervezeteknél “készítették fel” a terepmunkára annak érdekében, hogy segítsék a születőben lévő Bajnai-pártot. A MoveOn.orgtrénerei szintén a Soros-galaxis tagjai, akik jelenleg éppen Donald Trump ellen kampányolnak az Egyesült Államokban.
Gyurcsány Ferenc és az MDF kedvenc politikai agytrösztje, a 2010 előtti Nemzetbiztonsági Hivatal által kitömött elemzőintézet is részesült Soros-pénzben.
forras: 888.hu, 2016. május 25. 17:18
Beküldte olvasónk Viola Anna. Köszönjük!
 Nemzeti InternetFigyelő (NIF)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése