2017. december 17., vasárnap

A nyugat alkonya






A nyugat alkonya




Putyin Razvedkája
Az adok - kapok játszma pillanatnyi állás




A "Razvedka" magyarra lefordíthatatlan kifejezés. De vajon  az oroszok mit értenek alatta? Járjuk körül!






A "Razvedka" a honvédelem olyan módja, amelynek nincsenek korlátai és fõleg nincsenek erkölcsi szabályai. Amerika évtizedek óta vívja háborúját, amely nem világháború, hanem a világ elleni háború. A helyzet jellemzésére tökéletesen alkalmas egy Berzsenyi verstöredék...
Forr a világ bús tengere...
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tõre dühös viadalra készti.
Nos a "Snowden ügy" kapcsán lássuk hogy vív Oroszország? Elõre kell bocsátanom, hogy személyes meggyõzõdésem szerint a fürge zsidógyerek nem magányos adattolvaj. Inkább egyik szereplõje annak a ma is létezõ hálózatnak, amelyet eredetileg Lenin, majd Sztálin okos és "lelkes" zsidói építettek ki Európában és Amerikában.
* * *
Most kérdezhetik, újabb összeesküvés elmélettel akarok elõhozakodni? Válaszom: nem, ill. nem egészen. Lássuk a következtetési alapokat. A forrás aNew York-i Columbia Egyetem tanárának,Stephen Kochnak1995-ben megjelentkönyve cím: "Kettõs szerepben - Az értelmiség elcsábítása." A lebilincselõen fárasztó, ill. fárasztóan lebilincselõ könyv onnan gombolyítja visszafelé a fonalat, hogy 1940. okt. 22-én Grenoble közelében megtalálták a Kommunista Internacionálé [Komintern] alapító szervezõjé nek a meggyilkolt Willi Münzenbergnek, Sztálin ügynökének, elrothadt holttestét. Mi volt az érdeme, mi volt a bûne?

A Komintern volt a Nyugat elleni fellazítás, ill. kémkedés operativ központja. A Komintern az
"européer" Lenin édes gyermeke volt. Az ázsiai Sztálin ambivalens módon viszonyult hozzá, mint nélkülözhetetlen rosszhoz.

Renkivül nehéz e hatalmas és bonyolult szervezet célkitûzéseit, tevékenységét röviden jellemezni. A szervezet motorját kétségtelenül megggyõzõdéses kommunisták képezték. A zsidó elem ebben a szervezetben is "túlreprezentált" volt, amit szükségszerünek kell tartani, majd kiderül - miért.

A Komintern nagy súlyt fektetett a véleményformáló értelmiség megnyerésére, ügyesen fertõzve ezeket a kommunizmus, vagy - jobb híján - a demok ratizmus (liberalizmus) eszméivel. Ez utóbbi betegek diagnózisát Lenin állapította meg, "hasznos idiótáknak" nevezve õket. Ílymódon a Nyugati értel miség számottevõ része kommunista befolyás alá került mint tudatos ügynök, vagy mint megvezetett idióta. Nem túlzás ez? Nem!
A kommunista offenzíva fontosabb célállamai Amerika, Anglia, Németország, Franciaország voltak. Az események rövid tárgyalásánál sem országon kénti, sem idõrendi sorrend nem alkalmazható, csupán a kettõ valamiféle kombinációja.
Kezdjük talán a nlmet zsidó Hans Kippenberger elvtárssal, aki úgy elmerült a feledés mesterségesen gerjesztett ködében, mint a szürke szamár. Még a Google is alig akar ráismerni... Alig bírtam a pofalemezét lehalászni a Netrõl. A kép rosszabb minõségü, mint a Petõfirõl készített daguerrotype... Pedig (a mi Szamuelynkre hasonlító) figura nem volt akárki. Õ is gazdag úrigyerekként vált"proletár harcossá", mint Szamuely. Egy veszélyes ügynökhálózatot hozott létre és mûködtetett Németországban. Közben "független" politikusként még a Birodalmi Gyûlésbe is beválaszttatta magát. A kém, ill. diverziós hálózat története, szereplõi azóta valamiképp kiestek a köztudatból. Ha jól értem az egyik róla szóló írást, politikai gyilkosságban vállalt bûnrészessége miatt kénytelen volt a fasiszta Németországból a Szovjetúnióba menekülni, ahol kivégezték mint német (!) kémet. "Neumann and Kippenberger ultimately fled to the Soviet Union after their involvement in the killings was revealed. Ironically, both were arrested, tortured, and executed by the NKVD during Joseph Stalin's Great Purge. ~  Neumann és Kippenberger miután kiderült gyilkos ságokban való részvételük a Szovjetunióba menekültek. Késõbb a nagy sztálini tisztogatás idején az NKVD letartóztatta, megkínozta és kivégezte õket.".
Jóval gazdagabb "életmüvet" tudhat magáénak az oszrák zsidó Arnold Deutsch elvtárs is. Õt a ködös Albionba vetette a sorsa, ill. irányította a szovjet titkosszolgálat. Szinte hihetetlen módon jutott be a cambridgei egyetemre, ahol kifejezetten kémszolgálatra szervezte be a legkiválóbb elméket, egyben legzüllöttebb frátereket, akiket "cambridgei ötöknek" nevezett el a kémtörténelem. Érdemes a neveket felsorolni. Anthony BluntGuy Bur gessJohn CairncrossDonald Maclean ésKim Philby alkották az ötösfogatot, melynek tagjai annyi kárt okoztak Angliának és Ameri kának (!), mint egy vesztett háború.
A díszes társaság viselt dolgaival nincs idõm és kedvem foglalkozni, kivéve Kim Philbyt, akinek karrierje bõvelkedik vígjátéki elemekben is...

Philby bécsi tartózkodása idején egy lengyel zsidó nõt vesz feleségül. Kohlman Alice érdekessége, hogy a mi Péter Gáborunk alias Eisenberger Benõ szervezte be a kommunista pártba. Ez alighanem egyet jelentett azzal, hogy a hölgy a Komintern ügynöke is volt. Ez nyilván megkönnyítette Deutsch elvtárs munká ját...
Philbynek irodalma van. Portéjának megrajzolásához egy nívós és szellemes blogból idézek, amit elolvasásra ajánlok. Nos, lássuk hogy váltja színét egy kaméleon. 34 õszétõl kezdve Kim elkezdi a hosszadalmas, ám késõbb elképesztõen gyümölcsözõnek bizonyuló menetelését a brit titkosszolgálat felé: látványosan szakít addigi baloldali elkötelezettségével, tagja lesz a (finoman náciszimpatizáns) Angol-Német Baráti Társaságnak, sõt – és ez igényelte részérõl a legnagyobb megerõltetést – még Hitlert elismerõ jelzõkkel illetõ politikai tanulmányok is kikerülnek a kezei alól. Az álca annyira beválik, hogy 1935-1936 között többször meghívják Németországba, ahol a külügyminisztérium vezetõi is fogadják (egyszer például maga Ribbentrop doktor is).
Újságíróként is komoly tekintélyt vív ki magának, olyannyira, hogy a The Times is egyre gyakrabban kéri fel cikkírásra, s 1937 májusától a híres napilap haditudósítójaként Spanyolországba megy. És mivel anno szinte nyílt titok volt, hogy a Times külföldi tudósítói olykor szívességeket tesznek a Secret Service-nek (többek közülük késõbb fõállásban is az MI-5 vagy az MI-6 hivatásosaivá váltak), az elsõ komoly lépés megtörtént a fõ cél felé: beépülni a brit titkosszolgálatba.
Ez egybeesett az orosz elképzelésekkel is."A szovjeteknek tippjük is van: a Secret Intelligence Service, vagyis az MI-6 hírszerzõ szolgálat V osztálya, amely az úgynevezett offenzív kémelhárítással foglalkozott. Ennek a szekciónak (a kézenfekvõeken túl) ugyanis volt még egy óriási elõnye: irodái ugyanabban az épületben voltak, ahol az egész SIS titkos archívuma lapult, a London melletti St. Albans-ben.
Philby az MI-6 munkatársa lesz és mérhetetlen pofátlansága révén bejut az archívumba is."Féligmeddig poénból, illetve tesztként – az archívumból kikéri a teljes európai MI-6 ügynöklistát (tehát az egykori, a pihentetett és az aktuálisan mûködõ, brit fizetési listán szereplõ valamennyi tégláról szóló infót, Norvégiától Portugáliáig és Izlandtól a Szovjetunióig). A legnagyobb meglepetésére kérdés nélkül meg is kapja. Szerintetek mit csinált vele?
Az igazi fordulatot az amerikai kapcsolat jelenti."Egyre szorosabb kapcsolatot épít ki a frissen megalakult amerikai hírszerzõ szervezettel, a CIA elõdjével, az OSS-szel (Office of Strategic Services).  A jenkik már õt tekintik igazi partnernek..."
Közben változik a helyzet Angliában is. '44-re nyilvánvalóvá vált, hogy Hitlernek harangoztak. Nagybritannia és az USA rádöbbentek, hogy az új ellenség, az új célpont Sztálin és országa. A háború alatt a hatosoknál a szovjetellenes ügyosztályt visszafejlesztették, s ’44 nyarára egy ötfõs, nyomorult kis csapat, a 9. osztály feladata (lett volna) a Szovjetunió (és a kommunista pártok) hírszerzési szempontból történõ ellenõrzése, ami önmagában is mulatságos. A partraszállást követõen a brit kormány elhatározza, hogy új erõt pumpál a haldokló osztályba, felfejleszti, annyi pénzt ad nekik, amennyit kérnek, létszámbõvítés (mert lesz munka bõven a háború után – mindta Churchill és csippentett a szemével…). És hát új fõnök is kéne az újjászervezett antibolsevista hírszerzõ egység élére…Igen, kitaláltátok, a megfelelõ ember a megfelelõ helyre: Kim Philbyt, a szovjet hírszerzés õrnagyát (ha minden igaz, akkorra már rendfokozatot is kapott Moszkvától) maga az MI-6 elsõ embere, Sir Stewart Graham Menzies vezérõrnagy nevezi ki az új beosztásába."
Aztán Philby ölébe hull Amerika is ... "1949 júliusában kódolt távirat várja az irodában. Arról értesül belõle, hogy a Központ új beosztást kínál neki: ha elvállalja, õ lehet a brit hírszerzés amerikai összekötõtisztje, akinek az lesz a feladata, hogy az alig másfél éve alakult Központi Hírszerzõ Ügynökség (CIA) és az MI-6 közötti mûveleti információáramlást elõsegítse, A kihívás akkora, hogy Kim még Moszkvától sem kér engedélyt, hanem gyorsan és lelkesen rábólint a felkérésre. Persze utólag az NKVD is örül és biztatja is Kimet, hogy húzzon bele! Szeptemberben ki is utazik Amerikába, ahol fejest ugrik a munkába: rögtön sorra járja az összes területet és ügyosztályt, minden vezetõvel ebédel, vacsorázik, iszik és kávézik legalább egyszer. Decemberre az a furcsa helyzet állt elõ, hogy Philby összességében már többet tudott a CIA hírszerzési stratégiájáról és szervezetérõl, mint bármelyik osztályvezetõ külön-külön, hiszen a jenkik (belsõ konspirációs megfontolásokból) azt az elvet követték, hogy a területek lehetõleg semmit ne tudjanak egymás melójáról. Kimmel viszont mindenki nagyon õszintén és nyíltan beszélt a saját szakterületérõl, hiszen õ volt a brit titkosszolgálat fõmegbízottja, akin világosan látszott, hogy nem csak mímeli az érdeklõdést, hanem valódi tájékozódnivágyás is van a kérdései mögött…" Hát igen. Philby érdeklõdése nem volt tettetett...
"Philby ragyogóan beilleszkedett Washingtonban. Hasznosságérzetét külön fokozta, hogy október második felében feltárják elõtte a Venona mûvelet minden részletét (ez volt a fedõneve annak az akciónak melynek keretein belül az amerikaiak megfejtették a szovjetek titkosszolgálati kódjait és nagy érdeklõdéssel olvasgatták a moszkvai Központ és amerikai ügynökei közötti üzenetváltásokat). Ily módon Kim soron kívül tudja tájékoztatni at NKVD-t arról, hogy például Klaus Fuchs, a Manhattan-projekten dolgozó, német származású, Moszkvának ügyködõ tudós a lebukás szélén áll. A végsõ balhét ezért (mármint az atomtitok kiszivárogtatásáért) három év múlva a Rosenberg-házaspár viszi el (villamosszék)"
Itt elbúcsúzunk Philbytõl mert a históriát a szovjet atomkémek történetével folytatom. Itt azonban rögtön beleakadunk Cairncrossba. Állítólag õ jelentette elõször szovjet megbízóinak, hogy Amerika az atombomba kifejlesztésén dolgozik. Ezért Sztálin Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. Felemelõ, vagy nem?
Fuchs Németországból emigrált Londonba. Ott persze beszervezték a szovjetek és - mit tesz isten tagja lett annak az angol kutató csoportnak, akiket a Los Alamos National Laboratory kutatóintézetbe küldtek, hogy segítsenek az amerikaiaknak. Azt mondják, az atomkémek között õ volt a legeredményesebb, az oroszok kezére juttatott információk mennyisége és minõsége tekintetében. Érthetetlenül olcsón megúszta a dolgot.
A Los Alamosban fortyogó boszorkányüst története tanulságos lenne, ha méreteinél fogva nem haladná meg egy szerény cikk kereteit, a cikkíró képességeit, ismereteit és fõleg az olvasó türelmét. Ha csak azt mondom, az oda sereglett zsidó vircsaft játszotta át az atomtitkot az oroszoknak, nem tévedek nagyot. Szerencsémre e téma kapcsán is rátaláltam egyösszefoglalóra, amely tömör és lényegét tekintve hitelesnek is tünik. A brit hírszerzés lebuktatja Klaus Fuchst. Bíróság elé állítják, és elítélik, amiért nukleáris titkokat adott át a Szovjetuniónak. Fuchs zsidó. A Manhattan Projektben Albert Einstein személyes kérésére vett részt, s itt fért hozzá a legérzékenyebb titkos információknak 1942-1945 között. A Fuchstól nyert adatok révén az FBI kilenc további atomkémet tartóztat le, akik közül nyolcan zsidók. Valamennyien azon dolgoztak, hogy Amerika atomtitkait átadják a legnagyobb ellenségnek, Moszkvának. A kémek közül hárman nem vallották magukat bûnösnek. Kettõt, Julius és Ethel Rosen berget halálra ítélik. Morton Sobellt harminc év börtönbüntetéssel sújtják. A Rosenberg házaspár sorsa fölött évekig siránkozik a zsidó média. A Manhattan Projekt körüli erõs kommunista és zsidó jelenlét számos spekulációra ad okot. Emlékezzünk, hogy a kutatás egyik kulcsfigurája Albert Einstein volt, a német születésû zsidó, nem kevesebb, mint tizenhat kommunista szervezet tagja. Azt sohasem sikerült bizonyítani, hogy Einstein a kommunista párt tagja lett volna, de elhajlása egyértelmû. Barátai és pártfogoltjai listája bátran viselhetné a Ki kicsoda az amerikai kommunista mozgalomban címet. Ráadásul a Los Alamos-i atomku tató intézet vezetõje 1943 és 1945 között - épp amikor a legtöbb adatlopás történt - a zsidó Robert Oppenheimer volt. Fivére, Frank szintén atomfi zikus volt, és a kommunista párt tagja. [Hruscsov volt olyan diplomatikus, hogy emlékira taiban - post mortem - elismerte Rosenbergék "érdemeit" a szovjet atombomba kifejlesztésében...]

Oppenheimer sokáig játszhatta a saját lelkiismeretével viaskodó tudóst, de aztán mikor megjelent a Sztálin fõhóhéra Szudoplatov tábornok visszaemlékezéseit tartalmazó 
könyv abból, ill. a recenziókból, kiderültek a következõk. Nem mondható el Oppenheimerrõl, hogy professzionális hírszerzõ lett volna, inkább csak alkalmi informátornak lehetne õt tartani, hiszen nem volt a Szovjetunió fizetett, teljes idõben kémként dolgozó, beépített ügynöke. Informátori tevékenységében politikai célok mozgatták; úgy vélte, hogy a háború utáni béke megõrzése érdekében meg kell a Szovjetunióval osztani az atomtitkot, az USA nem lehet egyedüli atomhata lom. Ezenkívül Oppenheimer esetében azt a pszichológiai szempontot sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy fecsegõ típusú volt, aki mindig szíve sen beszélt...1947-tõl, vagyis a hidegháború kirobbanásától kezdve Oppenheimer visszavonult, és nem adott át több információt a szov jeteknek." Errõl a kissé blõd csak annyit, Oppenheimer fõállásban a Manhattan terv vezetõje volt. Mellékállásban informálta az oroszokat arról, amit a fõállásban õ és kollegái kitaláltak - feltaláltak.
Fantasztikus sikereket értek el Moszkva ügynökei magában a Harmadik Birodalomban is. A hírek két csatornán áramlottak Sztálin asztalára. Az egyik forrás az u.n. "Vörös Zenekar" (Rote Kapelle) volt, a másik Hitler helyettese (!) a legendás "Werther".
Elõször a "muzsikusokról".

Ennek kémhálózatnak a csápjait (majdnem mindet...) Walter Schellenberg által vezetett belbiztonsági szolgálat (
Sicherheitsdienst -SD) vágta le. Ezért Schellenberg emlékiratait tekintem a legérdekesebb, ill. leghitelesebb forrásnak. A szerzõ az egész Európát behálózó óriási hidraként jellemzi a kémszervezetet, amely újszerû rövidhullámú rádiókészülékekkel dolgozott és különösen rafinált kódot használt. A hálózat (egy részének) bukását e kód regénybe illõ módszerekkel történt feltörése eredményezte. A kémregény, ill. rémregény részleteiben nem merülök el. Az elmlékíratnak csupán a cikk mondanivalója szempontjából leglényegesebb né hány mondatát citálom. "A letartóztatások és kihallgatások ... villámcsapásként hatottak ... Az érintettek ... Becker repülõtechnikai fõmérnök ezredes ... A légierõ vezérkarának öt tagja összedolgozott Beckerrel ... Shulze - Boysen fõhadnagy a Repülésügyi Minisztérium elhárító osztályát vezette ... A birodalmi Gazdasági Minisztériumban Arvid Harnack kormányfõtanácsos ... olyan részletes anyagot szolgáltatott a szovjeteknek, hogy Moszkvában jobbanj ismerték nyersanyagellátási helyzetünket, mint pl. az érte felelõs hivatalnok ... " [230 old.] Ez lenne a villámcsapás? Nem, hanem a folytatás!"Természetesen érdekelt bennünket, milyen motívumok mozgatták ezeket az intellektuelleket, akiknek a pénz nem jelentett semmit ... Az õ ellenállásuk nem is a nemzetiszociallizmus meg semmisítésére korlátozódott, hanem belsõleg annyira elfordultak az általuk betegnek ítélt Nyugat szellemiségétõl, hogy már csak a Keletben látták az emberiség üdvét." [230 - 231 old.]

Ez a felismerés vezet át a "Werther"-féle másik kémhálózathoz és teszi érthetõvé annak fantasztikus sikereit.
Schellenberg az eset kapcsán megemlíti, hogy a felgöngyölítésben segítségére volt a Gestapo fõnöke Heinrich Müller ("Gestapo Müller"), aki késõbb számára megdöbbentõ közléseket tett, sajnálkozva a lebukottakon...  "A szovjet befolyás Nyugat Európában nem csak a ... munkáskö rökben létezik, hanem behatolt a szellemi - értelmiségi rétegekbe is ... Azért terjedhet mert megfelel a mi kultúránk szellemi közömbösségé nek ... Gondolok itt a Harmadik Birodalom eszmevilágára is, mert a nemzeti szocializmus is egyfajta trágyája ennek az intellektuális tápta lajnak, amelyben szellemi bizony talanság és egyfajta politikai nihilizmus tenyészik ... Szemben ezzel Oroszország, amely lassanként egy séges szellemi, biológiai kompromisszum nélküli erejével hat. ... Amit akartak, azt a nemeztiszocializmus a sok kompromisszumával nem nyújthatta számukra.  ... A mi intellektuális felsõ rétegünket tisztátalan szellemiségükkel a nemzeti szocialiszmus nem tudta átformálni és ebbe a vákuumba tör be most a kommunista Kelet ... Egyre inkább az a meggyõzõdésem, hogy Sztálin jó úton jár. A nyugati államvezetést magasan felûlmúlja," [264 old.] Mindezek után Schellenberg megemlíti, hogy tudomása szerint Müller átállt az oroszokhoz. [Nos, nem állt át. Berlin ostrománál meghalt és - minõ fintora a sorsnak - egy zsidó tömegsírba temették. Csak azt nem tudom, a zsidók forognak sírjukban, vagy Müller. Az is lehet, mindannyian forognak - egymással ellenkezõ irányba...]
Ami a "politikai idealizmust" illeti, ez a vircsaft nem mûködhetett volna ilyen jól ama bizonyos zsidó finesz nélkül. Ennek letéteményese volt a szervezetben a "magyar" Radó Sándor, akit Sztálin bekóterezett, mint nyugati kémet...
* * *
Most, hogy e cikk írása során ismét belelapoztam az emlékiratokba enegm is villámcsapásként ért valami, ami hiányzik (!) belõle. Egy büdös szó se olvasható a birodalom fantomjáról Wertherrõl. Holott ... holott Schellenberg kiszaglászta Werthert, de felfedezését Himmlernek kellett jelentenie, aki megparancsolta neki, felejtse el ezt az ostobaságot. Pedig nem volt ostobaság! Franz Halder a vezérkari fõnök "hadinaplójába" a következõket jegyezte be. "Szinte valamennyi támadási terv, közvetlenül az elkészülte után, mielõtt az én asztalomra jutott volna, a Führer közvetlen környezetébõl valakinek az árulása folytán az ellenség kezébe került." A "szinte valamennyi" világította meg Werther alakját... Legalább egy sorsdöntõen fontos tervrõl ugyanis nem szereztek tudomást az oroszok, ez pedig Manstein harkovi ellencsapásának terve volt, amit Manstein vezérkara dolgozott ki. Hitler a helyszínre repülve hagyta jóvá a tervet. Ezen alkalommal Bormann nem utazott vele, így az alias Werther nem tudta leadni a drótot...

Bormann politikai világnézete alapján is alappal feltételezhetõ, hogy Sztálinnak kémkedett. Feljegyezték ugyanis, hogy 
 "Többször kijelentette, mélységesen tiszteli Sztálint, aki kiírtotta a Lenin féle zsidó bandát (Trockijról, Kamenyevrõl, Zinovjevrõl, Buharinról , Radekrõl, stb. van szó) és Hitlernek is ezt kell tennie." [Földi: Bormann is kém volt. 180. old.]
A Berlin - Moszkva közötti zavartalan rádióforgalmazás csak úgy volt lehetséges, hogy Bormann üzelmeit a másik"idealista" Gestapo Müller fedezte, akinek hatáskörébe tartozott a rádiózás ellenõrzése.
Ez a téma olyan, hogy nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ezt teszem most.
* * *
Visszatérek Stephen Koch "elcsábított" értelmiségéhez, vagyis a fenti "müszakiak" után a "humanoidokkal" folytatom. Ezek az emberszerü lények összehason líthatatlanul többet ártottak a Nyugatnak, mint a kémek, szabotõrök, stb. Róluk formált a közelmultban nem épp hízelgõ véleménytPutyin.
Érdekes Koch részérõl annak megértése, ill. kimondása "A mûvelt francia osztályok a forradalom óta hozzászoktak, hogy ne a kormányzat vezetõit, vagy az egyházat, hanem  egyes irodalmi nagyságokat övezzenek kivételes erkölcsi tisztelettel ... Franciaország Voltaire országa volt." [357 old.] Erre játszott Sztálin szellemi kommandója. A könyvbõl világosan kiderül, hogy a szellemi - erkölcsi bomlasztásban francia írók vitték a prímet. Viszont a beszervezõ ágensek "Louis Gibarti  és Alpári Gyula magyarok (értsd - magyar zsidók) voltak. A nem orosz kozmopoliták között a magyarok voltak a legnevezetesebbek ... A  'magyar maffia' alkotta a szovjet titkosszolgálat alapító magját..." [105 old.] Épp itt tartottam, mikor Gibarti keresztnevét keresve egy recenzióra bukkantam , amely épp Koch könyvérõl szól "Akik Sztálin nyelvét beszélték" cím alatt. Érdemes odaugrani.
Münzenberg (és sztálini stábja) "Elképesztõ sikereket ért el a nyugati értelmiség mozgósításában; 'morálls' tettekre sarkallta õket a szovjet szükségletek kiszolgálása érdekében. ... Többszáz csoport, bizottság és publikáció müködött ... védnöksége alatt. A befolyása alatt tartott ... rendszeresen manipulált írók, újságírók, mûvészek, tudósok, tanárok, egyházi személyek, rovatvezetõk, filmesek, kiadók, stb.listája a korszak legjelesebb szeméyliségeit tartalmazza. Voltaképpen az  Oroszországon kivüli 'idealisztikus sztálinizmus' teljes kulturális és intellektuális apparátusa olyan rtendszerben mûködött, amelyet Münzenberg tett a helyére." [25 old.] A könyv többtucat hírességgel foglalkozik. Mindre nem futja az idõbõl. Csak azokat említem, akik könyveit nagyra tartottam annakidején, nem ismerve szerzõik második szerepét.
Ami a morális vonatkozásokat illeti, Sztálin európai stábja minden regiszteren játszott az értelmiség megnyerése érdekében. Kihasználta a baloldali beállítottságot, a világnézeti bigottságot, a hiúságot, az anyagiasságot, alkoholizmust és mindenek elõtt a szexuális aberrációkat (homoszexualitás), stb. Mivel a remekírók jelentõs hányada az alkoholizmus, gyógyszerfüggõség, stb. mellett homoszexuális is volt, velük foglalkozó rész alapszíne rózsa szín lett... Az írók egy - egy ismertebb mûvét jelentetem meg. A mû képére kattintva az író munkásságát tárgyaló weblapra jut az olvasó. A nevek mellet ti számok Stephen Koch könyvének azon oldalait jelzik, ahonnan idézeteimet, közléseimet vettem. 

 Valahogy így müködött a Nyugat megrontására szervezett sztálini Razdvedka. Azokat az ügynököket, akik parancsait végrehajtották, Sztálin ugyanúgy"eliminálta", amikor már nem volt rájuk szükség, mint a GPU vezetõit. [Jagodát Jezsov, Jezsovot Berija lõtte agyon...] Münzenbergnek lényegében  nem mint árulónak, hanem mint tanúnak kellett vesznie...
* * *
Ezek után tegyük fel, majd próbáljuk megválaszolni azt a fogas kérdést: van e napjainkban nyugat-ellenes Razdvedka? Ha abból indulunk ki, amit Amerika, Izrael, Anglia és Franciaország tesz nap - mint nap annak érdekében, hogy Putyint és rendszerét megbuktassa, okkal tételezhetjük fel, hogy az oroszok se tétlenkednek. A közelmult néhány jellemzõ"epizódjából" a magam részérõl arra következtetek, hogy az oroszok keze van a dologban. Engedjék meg gondolatmenetem kifejtését.
A Julian Assange által létrehozott Wiki Leaksügyével kell kezdenem. [A baloldali képrõl, ill. linkrõl egy elavult oldalra jut az olvasó, amely a legfontosab tudnivalókat azért tartalmazza.]
Assange - az õrült zseni - a legtitkosabb siteokat is képes volt feltörni, ill. "megfejni". Még nagyobb teljesítménye volt, hogy ugyanerre másokat is sikerült rávennie, akik a titkos információkat átengedték neki, a jelek szerint ingyen és bérmentve (?).
Témánk szempontjából az egyik egyik "szállító" Bradley E. Manning személye és ténykedése érdekes, mert õ kivételesen leleplezõdött. Kiderült, hogy mint alacsony beosztásu "military whistlebower" (lelkiismereti ellenálló) a hadse reg szerver-szobájába bevihette saját számítógépét, tetszõleges mennyiségü adatot tölthetett át, majd kisétálhatott a támaszpontról és többszázezer titkos dokumentumot pakolhatott a világhálóra. Tehette ezt úgy, hogy pszichés labilitása miatt többször fegyelmezni kellett. [Most hogy megkapta 25 évét azon töri a fejét, hogy nõvé operáltassa magát...]

Ezen megállt az eszem! Az "üzemzavar" hál' istennek feloldódott. Tovább olvasgattam és egy másik katona "csínyeit" olvasva állt le megint... Majd ott írom meg a leállások okait...

A Wiki Leaks botrány kapcsán számtalan összeesküvés elmélet született. Hát persze hogy felmerült az orosz kapcsolat lehetõsége is,de nem jutott tovább a puszta feltételezésnél.
Aztán kiderült a második"whistlebower" ügy. Lebukott  Edward Snowden és mindjárt másképp kezdett kinézni a leányzó fekvése.  Az   -on egy kitünõ összefoglalást olvashatnak arról, hogy mit csinált és fõleg, hogy miért csinálta. Engem azonban témámszempontjából az érdekel, hogyan csinálta és miként tudott megpat tanni, épp Oroszországba?

Mindenesetre Snowden valahonnan háborítatlanul elrepülhetett, podgyászában egy (vagy több) laptoppal (...) Elõször Hong Kongban landolt. Ott már utolérte az amerikai körözés, de a hatóságok engedték tovább szállongani Moszkvába. Hogy miért? Mert a körözésen neve állítólag pontatlanul lett kitöltve.  Nem követem az amerikai és a hong kongi hatóságok mulatságos vitáját, mert emberünk "szerencsésen" landolt a végcélnál Moszkvában. Olvasóim nyilván emlékeznek még a kutyakomédiára, ami ezután következett. Snowden a seremetyjevói repülõtér "vendégeként" körbe kunyerálta a világot egy rongyos mene dékjogért. Sehogy se akart menni a dolog. Oroszország is szabódott mint a szeszélyes kúrva. Aztán persze "rendezõdött" minden. Mint a mesében... Hát persze hogy mese minden amit az oroszok és amit Snowden mondanak "viszonyukról".
Én amondó lennék, hogy Snowden ugyanolyan ügynöke az orosz titkosszolgálatnak, mint azok, akikrõl fentebb beszá moltam. Snowden úgyanúgy a Razdvedka céljait mozdította - mozdítja elõ, mint azok. Ez a Razdvedka, azonban nem az a Razdvedka. Majd erre is kitérek. Bizarr ez a feltételezés? Nem annyira. Tudjuk, a számítógépes kémkedés abszolut szakértõje Kína. Nos, mint mond  Kína? A kiszivárogtatás tervével vállalt munkát legutóbbi munkahelyén Edward Snowden, a szökésben lévõ amerikai informatikus, az amerikai Központi Hírszerzõ Ügynökség (CIA) és a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottja - állítja keddi számában a South China Morning Post (SCMP) címû hongkongi lap.Snowden korábbi nyilatkozata szerint azért vállalt munkát az NSA-nak bedolgozó Booz Allen Hamiltonnál, hogy a kiterjedt amerikai megfigyelésekre vonatkozó információkat begyûjtse, s azokat késõbb a médiának kiszivárogtassa. A cégnél olyan számítógépek sorához volt hozzáférése, amelyekbe az NSA a világ különbözõ pontjain betört - mondta. Alig három hónapig dolgozott a vállalatnál.Az SCMP legfrissebb kiadásában részleteket közöl Snowden utolsó hongkongi napjairól, s felfedi, ki volt az, aki az amerikait vasárnap reggel a repülõtérre kísérte, ahonnan végül háborítatlanul távozott Moszkvába. A hongkongi törvényhozás demokrata párti tagja, Albert Ho ügyvéd volt az, aki megkérte irodájának munkatársát, Jonathan Mant, hogy csatlakozzon Snowdenhez arra az esetre, ha megkísérelnék õrizetbe venni. Man elõtte is együttmûködött a Hongkongban egy magánszálláson magát meghúzó Snowdennel.








Ami engem illet, jó ötven éve bohóckodom számítógéppel. Bátran mondhatom, hogy mára megütöm az abszolut laikus szintjét... Ez adja a bátorságot ahhoz, hogy valószínûsítsem: Snowden csak mint fedezett (!) ügynök teljesíthette feladatait hosszú idõn keresztül. A mese a NSA-ról szól és a szervezetnek azt a képességét igazolja, hogy ha én Debrecenben beütöm a "zsidó" szót, az "real time" (egyidejü) módban megjele nik a NSA valamelyik szerverén, nem is kell sehová elküldenem. Ugyanez a szerver képes regisztrálni minden müveletet, amit a számítógéppel végzek. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy a byte-ok minden rezdülése követhetõ. A (laikus) kérdés - ehhez képest - az, hogy nem vette észre a NSA, hogy a Snowden által kezelt számítógéprõl byteok milliárdjai vándorolnak a tolvaj laptopjára, vagy közvetlenül az Internetre?
Itt akadt ki az agyam másodszor... Hogy ellenõrzi a NSA  saját alkalmazottait? Hogyan lehetséges, hogy számítógép kezelõk laptoppal sétálgassank ki - be a szerverszobákba? Ez olyan paradoxon, aminek talán nincs is megoldása.
A továbbiakbanNémetországba követjük Snowden "guruló bájtjait". Ott csattant ugyanis a legnagyobbat a dolog, Merkel asszony telefonjánál.

A kép láttán olyan érzésünk is támadhat: óh a szegény asszony, hogy kiba..ott vele a hazug, gyilkos nigger! Ami engem illet, az õszintén útált szõke tehénben egyhazaárulót látok, akinek börtönben a helye, élte fogytáig.
Miért is?
A naccsága' csodálkozik, méltatlankodik. Ki hisz neki? Ki engedélyezte a "Nagy Test vérnek", hogy Berlin legmagasabb pontján a Teufelsbergen felépítse a NSA kémtornyát?
De ez még semmi. Ki engedte meg, hogy a NSA"gyüjtõszolgálata"  Berlin szívébe települjön?"A  SCS, azaz Speciális Gyûjtõszolgálat – a Spiegel német hírmagazin szerint így nevezik azokat a szupertechnikával felszerelt kémközpontokat, ahonnan az NSA, azaz Nemzetbiztonsági Ügynökség a CIA-vel együttmûködve a mobiltelefonok és e-mailek megfigyelését végzi. Angela Merkel mobiljának megfigyelését törté netesen a berlini amerikai nagykövetség tetejérõl végezték.A Spiegel szerkesztõi két nemzetközi hírû szakembernek mutat ták meg a Berlin belvárosában, a Bundestag, a kancellári hivatal és a külügyminisztérium közvetlen közelében mûködõ amerikai objektumot." 
A tehénnek is köszönhetõ, hogy Németország mára Izrael és Amerika gyarmatává vált. Csak gyarmatállam engedi meg, hogy a gyarmattartó berendezkedjen az "uralgó magaslatokon". A teufelsbergi erõd és az amerikai nagykövet ség ugyanazt szolgálják és szimbolizálják, mint a Budapesti Citadella "Az ... erõdöt Haynau  építtette, akinek a nevéhez az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követõ megtorlás fûzõdik. Különlegessége, hogy a szokásos erõdöktõl eltérõen nem az alatta elterülõ város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezõleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Errõl tanúskodnak a városra nézõ ágyúállások is, ám szerencsére az ágyúkat kizárólag díszlövések leadására használták." Az amerikai Citadella nem "fenyeget", mert a marha németeket nem zavarja, viszont árt nekik, amit nem érzékelnek. Érthetõ, hogy zsidó "remekíróink" Kertész és Konrád mért érzik olyan jól magukat Németországban és éppen a jámbor Berlinben. Dehát lesz még a kutyára dér...
Úgy látszik, hogy Németországban egyáltalán nincsenek olyan hatóságok - vagy amerikai viszonylatban nem müködnek - amelyek az épitési és hírközlési objektumok létesítése iránti kérelmeket elbírálják, üzemebehelyezésüket és üzemelésüket ellenõrzik. Ez is a szolgaállam jellegét tükrözi.
Szerintem mû-hiszti, mûbalhé, a mit a hölgy rendez, hogy leplezze Amerikához fûzõdõ igazi viszonyát.
És Oroszország és Putyin? Úgy látszik Putyin telefonjait a NSA nem tudja lehallgatni. Ennek egyik oka az lehet, hogy Moszkvában nincsenek amerikai kémközpontok.
Sõt, jól emlékszem, a moszkvai amerikai nagykövetség építésével kapcsolatos históriára. Arról van szó, hogy az orosz "kivitelezõk" úgy bepoloskázták az új nagykövetségi épületet, hogy az amerikaiak jó tíz évig nem mertek beköltözni. Végül az egészet amerikai cégekkel épittették újra, hogy lehallgatásbiztos legyen. [És az lett? Én nem lennék ebben olyan biztos...]
Summa - summárum, azt gondolom, hogy a Snowden akció az orosz Razdvedka szárny bontogatása Európában. Kezdetnek nem rossz, határozottan nem rossz!
És Amerika? Megengedheti magának Oroszország, hogy a "gonosz birodalmát" kihagyja a szórásból? Nem, nem teheti meg!
Ehhez azonban Putyinnak még egy "konzultációra" van szüksége - Sztálin szellemével... Nyugaton szellemes rajzocskák (cartoons) jelennek meg politikusokról, Putyinról is. Ez a rajz azonban nem annyira vicces, mint amilyennek látszik.
Amerika az egész világ ellen háborúzik, a fõcsapás iránya azonban kétségtelenül a mindenkinél jobban gyûlölt Oroszor szág.

Nyilvnánvaló, hogy a földrajzi (!) és politikai karanténban vergõdõ Oroszország nem védekezhet saját határainál, mondjuk a Romániából érkezõ rakéták ellen. Putyin (végre) világosan letette a garast Szíria kérdésében, mondván innen nincs hátra. De hogyan, merre elõre?
Az amerikai Razdvedka - folytatása új alapokon, új módszerekkel - életparancs Oroszország számára. Ne spekuláljunk azon, mik lesznek az új módszerek. Egyvalamit azonban a laikus is észrevehet, kijelenthet. A zsidóság által lezüllesztett, tönkretett Amerika sokkal ideálisabb terep, mint pl. a roosewelti Amerika volt.
Kérdés, hogy gondolkodnak a mai amerikaiak. Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy gondolkodtak a régiek, közülük Benjamin Franklin, akinek 1787-ben a 'chit -cahat around the table during intermission (csevegés az asztal körül  a Philadelphiai alkotmányozó gyûlés szünetében elhangzott szavait (jóslatát) egy south carolinai képviselõ, Cotesworth Pinckney így jegyezte föl.  "Teljesen egyetértek Washington tábornokkal abban, hogy védenünk kell ezt a fiatal nemzetet az alattomos befolyásoktól és áthatolhatatlanságtól. A fenyegetés, uraim: a zsidók. Amelyik országban zsidók nagyobb számban betelepedtek, rontották a közerkölcsöt; lerontották a gazdasági élet tisztességét; különváltak és nem asszimilálódtak; gúnyolódtak és azzal próbálták meg aláásni az államot alapító keresztény vallást, hogy ellenezték annak tiltásait; államot hoztak létre az államon belül; ha ellenkezést éreztek, megpróbálták az illetõ államot gazdaságilag megfojtani mint Spanyolország és Portugália esetében. 1700 év óta siratják szomorú sorsukat, hogy elûzték õket hazájukból, amit õk Palesztínának neveznek. De uraim, ha most a világ odaadná azt nekik, hirtelen találnának valami okot arra, hogy ne térjenek oda vissza. Miért? Mert õk vámpírok, és vámpírok nem élõsködnek vámpírokon. Nem tudnak egymás között élni. Keresztények és más nem saját fajú népek szükségesek fennmaradásukhoz. Ha nem utasítjuk õket ki ebbõl az Egyesült Államokból az alkotmány alapján, akkor kevesebb mint 200 éven belül olyan nagy számban fognak ide csõdülni, hogy az országot uralni fogják és elnyelni, megváltoztatva államformánkat, amelyért a mi, az amerikaiak vére folyt, amiért életünket és mindenünket odaadtuk és szabadságunkat kockáztat tuk. Ha nem utasítjuk ki õket, akkor kevesebb mint 200 év múlva leszármazottaink a mezõn fognak dolgozni, hogy a nekik szükséges dolgokat megter meljék, míg õk az intézõ irodájában fogják a kezüket dörzsölni és a pénzt számolni. Óva intem önöket, uraim, ha nem utasítjuk ki örökre a zsidókat, utódaink átkozni fognak bennünket sírjainkban. A zsidók, uraim, ázsiaiak, mindegy hogy hol szület tek és hány generáció óta jöttek el Ázsiából, sohasem lesznek mások. Gondolatviláguk más mint egy amerikaié és ez még tíz generáció után sem lesz másképpen. Egy leopárd nem tudja a foltjait megváltoz tatni. A zsidók egy fenyegetés ennek az országnak, ha bevándorlásukat megengedjük és nem utasítjuk ki õket ennek az alkotmánynak a szövegében."
226 év telt el azóta, nos' jól saccolt az öreg?
2013.11.09
Sz. Gy.









A Nyugat alkonya
Új "-izmus" születik?
 
Putyin megszólalt. Megmondta a frankót. Mi meg kezdhetjük a szokásos töketlenkedést: mondta/nem mondta (?), mit mondott (?), hogy mondta (?) miért mondta (?), stb. Nos Putyint a Pravda internetes kiadása idézi, a forditás pedig a Magyar Tudat Nemzeti Hírportálon olvasható (olvasandó).
A címben feltett kérdésre pedig a válasz ez: "-izmus"akkor születik, amikor egy hatalommal rendelkező egyén, szervezet, stb. megfogalmazza, azaz szavakba formázza önmagát. A kimondott (leírt) szavak útrakelnek és menet közben újraformálják tárgyukat. Ez a menetelés maga a történelem, néha csak politikatörténet. Úgy gondolom,Oroszország válaszúthoz érkezett és Putyin szavai jelzik, melyik úton halad tovább.
Nem szándékozom a kedves olvasóhelyett elolvasni, ill. ide beolvasni a forrás szövegeket. Csupán idézem a kulcsmondatokat. Két útjelzőt azonban felállítok, mert úgy gondolom szükség lesz rájuk a most következő gondolati barangolás során.
Mindkettőjüket foglalkoztatta a Nyugat sorsa. Spenglert csak teoretikusan, Hitlert "gyakorlatice" is. Spengler pesszimista volt, Hitler optimista. Spengler nem vette észre, vagy legalábbis nem emlegeti a "történelmi zsidót", Hitler viszont a világ minden baját belőlük eredezteti. Hogy mi köze mindezeknek Putyinhoz? Remélem kiderül ebből az írásból. A téma kapcsán szót kell ejtenem Sztálinról a "népek atyjáról" is. Miért? Mert kikerülhetetlenül oda tartozik, a legszorosabban vett témához.
Hitlert és Sztálint a történelem köti össze mindörökké mint olyan államférfiakat, akik a legnagyobb befolyást gyakorolták a világ sorsára életükben és most is hatnak a történelmi, ill. politikai gondolkodásra (dicstelen) haláluk után.
De lássuk, mit is mondott Putyin.
But the Euro-Atlantic civilization, guided by three noxious ocean powerhouses, USA, (finally more a matrix than a nation-state), England (intellectually the most dangerous of the three, since Bacon or Locke) and France (since 1789 the useful idiot of the infernal trio), is a civilization of stubborn minds, of rebellious angels, to use the Bible. This is a transgressive civilization of scholar rebels, of a transhuman and Mephistophelian agenda, and spiritually a civilization that tends to its destruction, dissolution and parody. This social-democratic utopia comes to an absurdity when the 300 richer Americans possess 2300 billions of dollars and when the humanitarian excesses of that pedantic oligarchy menaces the world peace and the human soul anywhere.
Az euro-atlanti civilizáció három nagyhatalma – az Egyesült Államok (amely leginkább a mátrixra hasonlít, legkevésbé sem nemzetállamra), Anglia (intellektuálisan a legveszélyesebb, gondoljunk csak például Bacon lázadására) és Franciaország (amely 1789 óta hasznosan idióta tagja a pokoli hármas szövetségnek) -, olyan emberfölötti és mefisztói angyalok, akik bibliát forgatnak. Ez a 'bűnös civilizáció' felelős a tudományosan megtervezett rendbon tásokért, lázadásokért  és olyan parádés napirendi pontokat dolgoz ki, amelyek az embereket megosztják, lelküket felaprózzák, majd megsemmisítik. Ez a szociáldemokrata utópia végletes abszurditás, ha a 300 leggazdagabb amerikai rendelkezik 2300 billió dollár fölött, és e lelketlen 'pedáns' oligarchia humanitárius kataszt rófákkal veszélyezteti a világbékét". 
Asszem' ebben a dió, vagy inkább mogyoróhéjban sokminden benne van.

Induljunk tovább a "bűnös civilizáció" ösvényén, a kivezető útat keresve.
Spengler szerint "A pénz titáni rohamot intéz a szellem hatalma ellen ... A bankok és ezáltal a tőzsdék 1789 után ... önálló hatalommá fejlődtek ... A pénz diktatúrája halad előre és közeledik természetes csúcspontjához egy 'fausti civilizációhoz' ..." [II. köt. 725. old.] Spengler nem gondolja, hogy a tőke szörnyetegével szemben felemelkedett másik szörny, a kommunizmus, alternatívája lenne az előbbinek. "A gyakorlati kommunizmus az osztályharccal, ezzel a már régóta elavult és hamissá vált frázissal egyetemben nem más, mint a nagytőke (!) egyik megbízható szolgája." [U.o.] Szerinte a pénz sikereinek azonban határa van. "Végső harc kezdődik, amelyben a civilizáció elnyeri végleges formáját; kezdetét veszi a pénz és a vér közti harc. A 'cezarizmus' felemelkedése töri meg a pénz diktaúráját és annak politikai fegyverét a demokráciát. ... A kard győz a pénz felett." [726. old.]
Na' hogy is van ez?
A könyv első kiadása 1918-ban jelent meg. Addig két nagy forradalom "rengette meg a világot" a Spengler és Putyin által egyaránt határkőnek tekintett 1789-es Nagy Francia Forradalom és az 1917-es oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom.
A harmadikról nem szól, mert nem szólhat a fáma: Hitler "Barna Forradalmáról", pedig ez volt a Spengler által kísérteties pontossággal előrajzolt esemény: a kard győzelme a pénz felett, a "demokrácia" romjain. Spengler és Hitler végülis nem lettek politikai szövetségesek. Nem is lehettek, mivel Hitler , a'cezarizmus' képvislője 1935. május elsején másfél millió híve előtt jelentette ki, hogy a történteket és a történendőket "nem 'A Nyugat alkonyának', hanem a nyugati népek újrafeltámadásáank kell nevezni." [739. old.]
E forradalomról viszont el kell mondani, hogy a pénz és a demokrácia (no meg a sajtó) fölötti győzelem képében a zsidóság hatalmát döntötte meg.
A Lenin, pontosabban Trockíj, még pontosabban a kelet newyoki zsidó kahal (kehillah) által szervezett oroszországi forradalmat tehát Spengler nem tekintette kommunista forradalomnak, mint ahogy Hitler sem. A zsidóságról szólván és 1789-re meg 1917-re is célozván kijelenti "... Először a polgári társadalmat használta faltörő kosként a feudális világgal szemben, most a munkásságot a polgári társadalom ellen. ... Ettől kezdve a munkás egyetlen feladata, hogy a zsidó nép jövőjéért harcoljon. ...Folytonosan a kapitalizmus ellen kiabálnak, de ezalatt a valóságban a nemzeti gazdaságot értik. Ezt kell letörniük, hogy sírja fölött a nemzetközi tőzsde diadalmaskodhassék." [Mein Kampf 188 old.]
Nos a bolsevik forradalomra, amely sem bolsevik sem forradalom nem volt (csupán egy zsidópuccs), egyformán ráillik a spengleri és hitleri jellemzés. Viszont nem illik rá egy további forradalomra, amelyet "Sztálini Ellenforradalomként" emlegetnek. Így emlegette kesernyésen Lev Trockij is (és még mi mindent felemlegetett volna, ha Sztálin parancsára Ramon Mercader jégcsákánya nem töri be a koponyáját...). Nézzük csak. " A leninista bolsevikok feladata a lényeget illetően nem az volt, hogy a pártbürokrácia ellen a katonaira támaszkodjanak, hanem hogy a proletárok élcsapatára — s rajtuk keresztül a néptömegekre — támaszkodva megfékezzék a bürokráciát, megtisztítsák az idegen elemektől, alávessék a dolgozók éber ellenőrzésének, és politiká ját a forradalmi intemacionalizmus medrébe tereljék"  De szépen, de ügyesen cifrázza. Ez az ideális - idilli állapot arra az időszakra vonatkozott, amikor Henry Ford statisztikája szerint a zsidók aránya így alakult a Népbiztosok Tanácsában:


Testület
zsidók aránya %-ban
Népbiztos tanács
77.2
Hadügyi népbiztosság
76,79
Külügyi népbiztosság
81,2
Pénzügyi népbiztosság
80,0
Igazságügyi népbiztosság
95,2
Közoktatási népbiztosság
79,2
Szociális támogatás népbiztossága
100,0
Munkaügyi népbiztosság
87,5
Bolsevista vöröskereszt küldöttei
100,0
Újságírók
100,0
Átlag:
87,68


Akkor jó volt, így jó volt, de nem mindenkinek... A "leninista bolsevi kok" sanyaru sorsáról könyvtárakat írtak. De talán senki sem foglalta össze olyan tömören a történteket, mint Martin Bormann, aki mint Hitler helyettese Sztálin szövetségese (kémje) is volt... "Többször kijelentette, hogy mély ségesen tiszteli Sztálint, aki kiírtotta a Lenin féle zsidó bandát (Trockijról, Kamenyevről, Zinovjevről, Buharinról , Radekről, stb. van szó) és Hitlernek is ezt kell tennie." [Földi: Bormann is kém volt. 180. old.]

"Sztálini Ellenforradalom" első etapjára, ami sikerült, nem kivánok itt és most kitérni. A második etapról akarok írni, ami nem sikerült és amiért életével fizetett.










Az elvetélt második "forradalmi" etapnak azért van jelentősége, mert ehhez kell. ill. lehet viszonyítani az "Új Oroszország" politikai, társadalmi és gazdasági feladatait, amelyek  megoldásánál az első kapavágás Putyinra vár. 
A téma kifejtésére egy szlovén író Milos Mikeln könyve alapján kerül sor, amelyet a legjobbnak vélek a hasonló irományok között.
Valamikor az ötvenes évek elején fogalmazódhatott meg Sztálin elméjében a zsidókérdés végleges megoldásának (endlösung) gondolata. A Szovjetunióban zsidóüldözés kezdődött, amelyről a világ eleinte keveset tudhatott."Tízezerszámra tartóztatták le és küldték táborba őket." Írja Mikeln [320. old.] Kár hogy nem írja, az újabb terrorhullámban milyen mértékben voltak "reprezentálva" a zsidók. Tőle tudjuk, hogy koncentrációs táborba csukták Molotov zsidó feleségét is. Molotov tartotta a pofáját és szolgált... Az első ismertebb esemény a Kreml zsidó orvosainak pere volt, de annakelőtte sokminden történt. Egy szovjet bennfentes csak évekkel később pletykálta el, hogy "Sztálin 1953 februárjában összehívta a KB. elnökségét és jóváhagyásra terjesztett elő egy határozatot a zsidók Közép Ázsiába történő deportálásáról." [334 old.] Ezt az "ötletet" csak néhány hónappal élte túl... Egykori hóhértársai ezen az úton nem akarták követni. Ezért őket "jobboldali opportunistáknak" minősítette és tervbe vette, hogy az utolsó szálig kiírtja, mint annakidején a trockistáknak minősített lenini gárdát. Csakhogy az elvtársak nem akartak tömegesen elhalálozni. Ma már tudjuk, hogy Szovjetúnióban is megalakult a "négyek bandája" Berija, Bulganyin, Hruscsov és Malenkov személyében, akik sikeres (!) összeesküvést szőttek Sztálin kikapcsolására (megölésére). Önmagukat a Központi Bizottság "lenini magvának" nevezték, ami által világossá válik, mire törekedtek. Hihetetlen, de Sztálin nem látott át a szitán. Már nem volt a régi...
Megbénították Sztálin leghatékonyabb fegyverét, személyi titkárságát, azáltal hogy leghűbb kutyája Poszkrebisev irodájából Berija íratokat lopatott el. "Gondatlansága" miatt letartóztatták. A Kreml parancsnoka Koszinkin tábornok váratlanul meghalt. Személyi testőrségének parancsnokátVlaszikot, azért mert "meggazdagodott", bebörtönözték. A kremli klinikák orvosát, Sztálin "háziorvosát", Vinogradovot  ugyancsak lecsukták.

Ezek nem vitatható történelmi tények. De minden további adat Sztálin haláláról ilyen vagy olyan verzió, amelyekből igen sok van. Az összeesküvés elméletek sokasága meghülyíti mindazokat, akik belemerülnek a zavaros históriák hínárjába. [Én csak nézegetek a parton...]
A kritikus napokban hivatalos - orvosi közleményeket adtak ki Sztálinnak a Kreml Kórházban történő (gondos) kezeléséről és állapotának folytonos rosszabbodásáról. Aztán kiderült, hogy egy percig se feküdt kórházi ágyon. A kuncevői Blizsnaja dácsában lett rosszul. Vagy magától gutaütés által, vagy az őt látogató Berija "asszisztensnőjének" méreginjekciós kezelése következtében. A négyek meg kijártak lesni, hogy a "Gazda" mikor dobja fel a papucsot. Csak pár napig kellett ingázniuk...
Aztán illedelmesen körülállták a ravatalt... A sorban balról az első Bulganyin, a második Hruscsov - Sztálin gyilkosai...

Épületes a négyek további históriája is.
Beríja meg akarta gyilkolni a másik hármat. Azok viszont őt gyilkolták meg. Beríja halálának csaknem annyi variációja van, mint a Sztálinénak. Ebbe se' merüljünk bele. Hruscsov hármasban sem érezte jól magát. Lerugta a másik kettőt maga mellől a pódiumról. Őt magát egy újabb összeesküvés tette padlóra, amelynek látható feje Brezsnyev volt. Az ő uralkodása alatt kapcsolták direktbe a Szovjetunió"pangatását",majdnem a dögkútig. [Róla vicceltünk úgy, hogy széles melléről csak a "Hős Anya" és a "Tiszta udvar rendes ház" kitüntetések hiányoznak.]

Őt két kriptaszökevény: a vesebajos kágébés Andropov és az alig élő Csernyenko követte a trónon. Éltük mécsese csak addig pislákolt, amig a zsidó háttérhatalom rátalált a maga emberére a leszart fejü Gorbacsov
személyében.
Gorbacsov kész volt eltűrni, hogy a Nyugat felszámolja a Szovjetuniót, ebben a maga lagymatag módján segített is. Nevéhez fűződik a két halálos méreg: a "peresztrojka" (átalakitás) "glasznoszty" (nyitás) bejuttatása a birodalom beteg szervezetébe; amely azért rángatózni, csapkodni még képes volt.
Az jelentette, hogy "Gorbacsovkormányának tagjai, a hadsereg és a KGB magas rangú tisztjei puccsot kíséreltek meg Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke ellen. Augusztus 18-án a KGB vezetőjének, Vlagyimir Krujcskovnak az utasítására Gorbacsovot a családjával együtt házi őrizetbe helyezték krími nyaralójában A Szovjetunió több területén rendkívüli állapotot hirdettek, a hatalmat pedig a tévében is sugárzott bejelentés szerint a Rendkívüli Állapot Bizottsága vette át. A "nyolcak bandájának" a puccskísérlet kitervelői, Janajev, Krujcskov, valamint a szovjet kormányfő, a belügyminiszter és a védelmi miniszter is a tagja volt. Moszkvára is kiterjesztették a rendkívüli állapotot, és tankokat küldtek a főváros utcáira és a Kreml köré a több ezer tiltakozó ellen, akik annak ellenére vonultak ki, hogy a puccsisták betiltották a tüntetéseket. Egy nappal azelőtt léptek, hogy a szovjet tagköztársaságok aláírták volna az új szövetségi megállapodást, amely lazított volna az addigi szövetségen."
Az eseményeket azonban nem (csak) a nyolcak bandája irányította. Bevetésre került a CIA tartalékembere is...
"Az Oroszországi Föderáció elnöke, Borisz Jelcin és az orosz parlament alkotmányellenes puccsnak nyilvánította a hatalomátvételt, általános sztrájkra szólította fel a lakosságot a terror új uralma ellen. Jelcin támogatóival együtt a parlament épületéhez indult, ahol felmászott egy tankra és felszólította a katonákat, hogy ne forduljanak a nép ellen.Alig három nappal a kezdete után a puccskísérlet megbukott. A puccskísérlet kitervelői megpróbálnak elmenekülni az országból. Borisz Pugo belügyminiszter öngyilkos lett, a többieket másnap elfogták. Néhány nappal később a Kreml ben felakasztotta magát Szergej Ahromejev marsall, Gorbacsov vezető katonai tanácsadója. Gorbacsovot kiszabadították a házi őrizetből, és augusztus 22-én visszaérkezett Moszkvá ba. Az augusztusi válság alapjaiban rázta meg a szovjet rendszert. Bár Gorbacsov visszatért, már nem tudta megakadályozni a Szovjetunió felbomlását. Feloszlatták az SZKP-t, Gorba csov lemondott a főtitkári posztról, a köztársaságok pedig sorra jelentették be kilépésüket a szövetségből.December 8-án Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország megalapította a Független Államok Közösségét (FÁK), amivel tulajdonképpen megszűnt a Szovjetunió. Gorbacsov december 25-én lemondott elnöki posztjáról is. Borisz Jelcin lett Oroszország első elnöke." 
Consummatum est (elvégeztetett). Gorbacsovra még egy feladat hárult: a kapituláció formai szentesítése. Megtette ezt is. Természetesen Nobel- békedíjat kapott, hiszen (úgymond) neki volt köszönhető a bipoláris világrend felbomlása. 
Immár semmi akadálya sem volt, hogy a győztes és a legyőzött (vazallus) együtt örüljenek a sikernek. Azaz, miket is beszélek, szó sincs győztesről, legyőzöttről. A szétesett Szovjetunió maradék államai [FÁK államok] a demokrácia széles egyenes vágányán elindultak, na hova - merre is? Mindjárt követ kezik. Ilyen még sose' vót'! Demokratikus Oroszország (haha), demokrata elnök (hehe)... Az embernek megfájdul a hasa a röhögéstől. Mert Jelcin aztán echte demokrata volt. Erről így számolt be   - internetes újság. 
"Jelcin elnök, aki mögött az izmosodó oligarchák és a nyugati, azonnali kapitalista átalakulást hirdető érdekkörök álltak, egy idő után megunta a lassú átmenetet és minden hatalmat magához ragadva, a parlamentet feloszlatva kiiktatta az kapitalizmus építését hátráltató ellenfeleit. Elnöki rendeletekkel és kormányha tározatokkal való kormányzást akart bevezetni a következő választásokig. Ez 1993. szeptember 21-én történt. Majd két nappal később belügyi alakulatok páncélo sokkal és nehézfegyverekkel vették körbe a feloszlatott parlament épületét és egy rendkívül véres ostrom indult. A magukat elbarikádozók többsége kommunista volt, Jelcin igyekezett is elhitetni a hazai és nemzetközi közvéleménnyel, hogy nem ő, hanem éppen a kom munisták késszültek puccsra, de alapvetően a demokrácia és a diktatúra hívei álltak szemben egymással. Az összecsapásban több százan meghaltak és majdnem ezren megsebesültek. Jelcin rendeletileg betiltotta a "Fehér Házat" támogató kiadványokat és politikai pártokat, rendkívüli állapotot vezetett be, kijárási tilalmat léptetett életbe és arra bíztatta a moszkvaiakat, hogy szom szédjaik közül adják fel a gyanús elemeket. 'Hiába is próbálják elhitetni velünk, nem a kommu nisták és a demokraták közötti összecsapásnak vagyunk a tanúi, hanem a Jelcin által vezetett rombolás erői és az ellenállás erői közötti harc nak. Jelcin az amerikaiak bábja, kormánya pedig megszálló kormány', kommentálta a történteket Alekszandr Zinovjev neves orosz író, egykori szovjet disszidens. A szó legszorosabb értelmében vett hajtóvadászat 1993. október 4-én ért véget, ami koraz utolsó ellenállók is megadták magukat a túlerőben lévő ellensége iknek." Tegyem még hozzá a következőket. Jelcin úgy rúgta ki a legfőbb ügyészt, hogy kivezettette a hivatal elé. Az Alkotmánybíróságot pedig feloszlatta, a bírákat szétzavarta.  (Hihihi.)
De az igazi vicc ezután következik (hehe). Mert mit szólt a "demokratikus" Nyugat mindezekhez? Hát' nem szólt egy kúrva szót se' (haha). Remélem sikerült kissé felvidítani kedves olvasóimat is. Én mindenesetre nagyon jól szórakozom írás közben...
Jelcin ágyban párnák között rúgta fel (le) a papucsot. Dehát egy demokratának egy jogállamban így is dukál. Nemde? Nem tudom, nem is keresem, hova temették, ugyanis találtam számára egy jelképes síremléket.
Mert, kedves olvasóim és elvtársaim, erről vagyis arról van szó, hogy Oroszország Jelcin alatt visszatért a lenini azaz a zsidó ideológiai, ill. politikai alapokra. Csak az apparátussal szembenviselkedéseemlékeztetett Sztálinra "Ugyanúgy, mint Joszif Visszarionovics, meglehetősen "meredek" és nyers volt. Ő is állandóan cserélgette tisztviselőit és hirtelen váltott le hozzá közel álló embereket. 1999-ben az Argumenti i Fakti című hetilap megszámolta, hogy elnökségé nek hét éve alatt Jelcin négy miniszterelnököt, körülbelül 40 miniszterelnök-helyettest, valamint több mint 140 minisztert és magas rangú tisztviselők ezreit cserélte le. Jelcin általában nem tud normálisan megválni beosz tottjaitól: durván és tapintatlanul teszi, ellenségeket szerezve ezzel egész hátralévő életére. Sokan az újsá gokból értesültek saját leváltásukról. Érthető, hogy ilyesmiért nincs bocsánat." 
Aztán bevágott a bomba. 1999. december 31-én Borisz Jelcin váratlanul lemondott. Nincs az a pénz, amiért e téma trágyadombját hajlandó lennék feltúrni. Elégedjünk meg azzal, hogy Borisz cár ekkor már nem volt sem hatalma, sem ereje teljében. A váltás úgyszólván házi köntösben és papucsban történt és ki volt a vátótárs? Csak nem? De igen! Putyin! És milyen stílusosan... 

[Most csupa jókat akarok írni Putyinról, de ami a virágcsokrot illeti... Hát ennek baljós üzenete is lehetett. Eszembe jutott, egy másik csokor, amit Berezovszkij kapott Putyintól, mielőtt meggyilkolták... Hm. Nem is tudom... Persze az egész véletlen egyezés is lehet. Hát persze hogy az...]
No, de már a lényegnél vagyunk. Putyinnál a hatalom. Csoda lenne, ha némi dicsőségre is vágyna? Nem lenne csoda.
Sokat írtam jómagam is Putyin államférfiúi erényeiről, amelyet már százszor bizonyított, csak éppen nem kapitalista, nem is szocialista, hanem nemzeti szocialista (!) elvi alapokon és módszerekkel!
Ám most - a fenti sorsdöntő kijelentései után - nem mint államférfinek, hanem mint "kágébésnek" kell újból és újból alkalmassági vizsgákat tennie. Tudom most tabukat sértek, mégis kimondom: ha Putyin reális jövőképet akar kialakítani, a múltból merítve Hitler és Sztálin életmüvét kell tanulmányoznia.
A szovjet, majd az (uj) Orosz állam végzetes instabilitását jellemző fanti események (vázlatos) ábrázolásával nem véletlenül koptattam a szememet, a körmömet és nem véletlenül vettem igénybe (sokadszor) olvasóim szíves türelmét.
Nem tudom, javasolhatnám e Putyinnak, hogy írja meg a saját "Mein Kampfját"? Szerintem legfőbb ideje lenne. Hitler előre tette le a garast, sitten ülve. [És lám a hevenyészett brosúra mára a világ legolvasottabb politikai irománya lett.] Putyin meg immár idestova Oroszország örökös elnöke. Hát mire vár? Hitler ezen kivül kiváló szónok volt. Gyujtó beszédekkel fanatizálta a népet és annak lelkesedéséből merített további erőt , mint Anteusz, aki mindíg megérintette az édes anyaföldet, ha szorult a kapca.
Putyin nem népszónok. Persze diktátornak alkalmas lehet egy olyan szűkszavu "adminisztrátor" is, amilyen Sztálin volt és amikyen Putyin. A népnek azonban innen, vagy onnan tudnia kell hogy a lovasa merre, milyen akadályok felé irányítja.
Ebben a három szóban: "mocskos nyugati civilizáció"ugyan minden benne van, de azért lehetett volna kissé bővebben is...
Mindenekelőtt azt kellene az orosz embernek tudnia, mi a szándéka Putyinnak azzal a zsidó televénnyel, amelyet Sztálinnak már nem volt érkezése Közép Ázsiába zsuppolni és amely mára keresztül - kasul átszőtte metasztázisaival Oroszországot.
Tudjuk, persze hogy tudjuk, Putyin "ravasz" törvényeket alkot. Ilyen például azon szervezetek listára vétele, amelyek müködésük költségeit külföldi forrásokból fedezik. Dehát mire jó a zsidónak a jogszabály, ha nem arra, hogy kijátssza, megkerülje, csúfot űzzön belőle. Még a "proskribálás" [A gazdag és tekintélyes polgárok száműzetése, mely vagyonelkobzással járt. A proscriptio kifejezés jelentése az, hogy a proskribáltakat mindenféle jogaiktól és tisztségeiktől megfosztván, nevüket nyilvánosan kifüggesztették, hogy mindenki tudhassa, hogy őket bárkinek büntetlenül szabad megölnie s hogy ők is, utódaik is minden tisztségből ki vannak zárva] se zakkantaná meg őket túlságosan, hisz ők nem csak a gazdasági oligarchiát alkotják, hanem a szellemi "elitet" is. Ők az orosz "írók és müvészek", akik alaposan kimutatták a foguk fehérét a Pussy Riot kurvák ügye kapcsán, amelyről magam ismegemlékeztem annak idején.
Nem tudom, Oroszország orosz zsidói, avagy zsidó oroszai hogyan "viszonyulnak" Putyinhoz, ill. az oroszországi változásokhoz. Azt hiszem, amit Putyin akar és mond, nincs ínyükre. Kényszerhelyzetben vagyok, ezért kényszermegoldáshoz kell folyamodnom. Némileg ismerem a magyar zsidók, ill. zsidó magyarok "életérzését", különösen Konrád Györgyét, ezért az ő szemüvegén keresztül próbálok Oroszországra látni. Lehet felsülök. vele. Majd kiderül.

A cikk ezen részét sárgára színeztem, hogy az olvasó könnyen átugorhassa, ha érdektelennek találja.

"magyarok" közül Konrád Györgyről és nézeteiről ejtenék szót - a jelen témával összekapcsoható - két könyve apropóján [A Leltárdigitalizált szövege innen is elérhető. ] 
"Leltár" a zsidó erkölcsi világképet tükrözi a grozniji szörnyűségek kapcsán. Kérdezi: milyen politikai cél igazolhatja 3600 gyermek halálát. Kedves fajtestvére viszont így érvelt.  "Madeleine Albright, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a CBS televízióban azt magyarázta Lesley Stahl-nak, hogy az amerikai szankciók miatt elpusztult 500 000 iraki gyermek halála morálisan igazolható, mert a cél Szaddam térdre kényszerítése volt. 'Véleményünk szerint az ár megérte'. Pontosan ezt mondta. Szavairól az amerikai sajtó szinte alig számolt be, de azokat az arab világban mindenütt vészharang zúgásszerűen lehetett hallani. Ezt követően Albright külügyminiszter lett."  Ennyit elöljáróban Konrádról az íróról, a moralistáról és a zsidóról.
Még annyit, hogy mindkét könyv eléggé terjedelmes, bőbeszédü. Általuk Konrádot jellemezni csak idézetek formájában lehet. Erre jön mindíg a vád, hogy a szövegkörnyezetből történt kiemelés eltorzítja a mondanivalót. Én meg amondó vagyok, hogy az értelmes beszéd alapegysége a mondat. A mondatnak önálló és a szövegkörnyezethez kapcsolódó mondanivalója egyaránt van. Kitől lehet tehát mondatonként idézni, ha nem egy (majdnem) nobeldíjas magyar írótól. A két könyvet olvasva az embernek az az érzése támad, hogy a "mester" azokat nem is nekünk betüvető magyaroknak írta, hisz ha tartana attól, hogy ilyenek is olvassák, talán nem engedné meg magának azt pimasz pökhendiséget, amellyel a könyvek íródtak.
"Olyan régióban, ahol van irigység, ott az antiszemitizmus fennmarad, és ezt a zsidók éppen az asszimilációjukkal vagy integrációjukkal érik el, azzal, hogy 'magukévá teszik' azokat a versenypályákat, amelyeket a környező társadalom kialakít, és azok közül többön is jó helyezéseket érnek el." 
A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a 'génkoktélban', amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést.
A zsidók zöme nem tud nem diaszpórában élni. Ahol vannak, ott az intellektuális, tudományos, pénzügyi, jogi, irodalmi, mediális pályákon koncentrá lódnak, tehát irritálnak, gyanakvást és antiszemitizmust keltenek, mert a puszta létükkel feszélyezik a többség intim önarcképét.
Azzal tisztelik Istent, hogy megmaradnak zsidónak. Kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommunikációs összekapcsolásában, a hírközlésben, a kereskedelemben, az intellektuális dialógusban, a Föld és a rajta élők világgá változtatásában. 
Ha a nemzeti, az etnikai és a vallási szféra más népeknélegységesül, az a zsidóknak előnytelen, mert növeli kirekesztettségüket. Maguk a zsidók azonban összekapcsolják Izrael államban a nemzeti, az etnikai és a vallási tudatot.
A magát papi szerepre kiválasztó nép a különállását megőrizve tanúskodott az egyetlen isten és az egyetlen emberiség eszméje mellett. A papi népnek az a dolga, hogy szellemi kapcsolatokat teremtsen a világ minden népével és hogy párbeszédbe hozza egymással a vallásokat és a világnézeteket.
A zsidóság léte, istenfogalma maga a kihívás, amelyet semmi sem szüntet meg. Miért nem keresztény, miért nem muzulmán, egyáltalán: miért zsidó a zsidó? Miért nem olvad fel a környező többségben és annak partikuláris világszemléletében. Erre a kérdésre nincsen racionális válasz. Mert nem! Csak! És ez így fog maradni még néhány évezred hosszán.
A fenti megnyilatkozások nem hagynak kétséget atekintetben, hogy mi a zsidóság szerepfelfogása a (buta) gójok tengerében. Feltünő, hogy minden olyan körülményt, amely a világtörténelem során pogromokat, holokausztokat eredményezett, természetes és még több évezredig érvényes adott ságnak tekinti.

Különösen a begyemben van ez a mondat "Ha a nemzeti, az etnikai és a vallási szféra más népeknél egységesül, az a zsidóknak előnytelen, mert növeli kirekesztettségüket. Maguk a zsidók azonban összekapcsolják Izrael államban a nemzeti, az etnikai és a vallási tudatot." Ez a mondat kapcsolódik a "Zsidókről" gondolatmenetéhez.
Itt ugyanis azt írja "Ez a nép nem szereti ha meghatározzák és minden meghatározásból kicsúszik. Talán börtönnek érzi a rá vonatkozó definíciókat, még akkor is, ha zsidók a szerzői." [34. old.]
"A nemzeti emancipációk nem szüntették meg a nemzetközi zsidó szórványok egymásrautaltságát és összetartozását." [12. old.] 00
"Negyvennégyben magyar zsidó voltam, negyvenöt óta zsidó magyar vagyok, mert itt lakom és magyarul beszélek ... Ennélfogva ez a hazám. Zsidóként mondom, hogy az enyém. Megfizettem érte eleim sírjával, meg talán munkáimal is. [16. old.]
"Ha megint ki akarnak írtani, ha megint ki akarnak üldözni, ha a tengerbe akarnak beleszorítani, akkor mi is ott leszünk, fegyverrel a kézben. Egy realista harcos azt mondja, szemet szemért, fogat fogért. Minden ütésre megválaszolunk, mert ez az egyetlen nyelv, amit a 'többiek' megértenek." [20. old.]
"Nyugat Európában a zsidók nem érzik bizonytalanságban magukat, de a Rajnától keletre igen. A német és az osztrák újnáci szidalmal ... a maradék zsidók eltávolítása húsz évvel ezelőtt Lengyelországból, Sztálin antiszemitizmusa után a mai orosz újfasiszták jelzik, hogy Európa keleti térségein  ... az antiszemitizmus virulens maradt." [56. old.]
"Demokráciákban, ha van is 'népi antiszemitizmus', nincsen kormányszintű politikai antiszemitizmus." [57. old. ]
"Mikor egy konferencián arról beszéltem, hogy a szabad ember müvészete abban áll, hogy különböző énjeit, identitásait, hovatartozásait egymással összehangolja - egy német professzor egy cédulát nyomott a kezembe amelyen ez állt: az identitások pluralitása ... skizofrénia." [101. old.]
"Hitlert Hitlerré nem a benne hánytorgó sátáni indulat tette, hanem a szövege, a logikája." [120. old.]
"A földterület, az állam és a fegyver (Izraelben) összetartozik ... Azoknak a közösségeknek és egyéneknek akik részéről 'heveny antiszemitizmust' tapasztaltak, életszerű, reális és sikeres válasz volt a zsidó nacionalizmus, a cionizmus. A diaszpórában maradó, vagy azon belül mozgó kétharmad számára megfelelő válasz az emberi jogok védelme bárhol és az erős 'liberális demokrácia', a magát megvédeni képes jogállam építése..." [203. old.]
Mindez nem egy szegény skizofrén zsidó beteg, hanem egy pimasz zsidó kaméleon önarcképe. Ám az író úrnak és fajtársainak tudomásul kell venniük, hogy a "heveny antiszemitizmus",különösen annak egyik formája a "népi antiszemitizmus" úgy fokozódnak, mint az általuk birizgált nemzetközi helyzet. Kedvükért a világ nem fog kétféle övezetet létrehozni, ill. megtűrni: egy nacionál-soviniszta-cionista Izraelt és egy "erősen liberális demokratikus" modellt a világ minden más fertályán, ahol a zsidók letelepedni, vagy csak 'mozogni" méltóztatnak.
Hogy a zsidók nem szeretik a "meghatározásokat és a definiciókat"? Hát persze hogy nem szeretik, mint ahogy a bűnözők gyűlölik a bűnügyi nyilvántartást. 
Egy tanulmányból idézem a következőket. "Identitás: latin eredetű szó, jelentése: azonosság. Az identitás jelensége azon szociálpszichológiai jelenségek közé tartozik, mely az egyik legfontosabb pszichikus közvetítő konstrukció az egyén és társadalom között. Így beleilli abba a sorba, melyet a szocializáció, a normák, a társadalmi szerepek adnak, vagyis melyek az egyén és a közösség közötti közvetítéseket segítik elő." Magyarosabban: az azonosság eszméje a társadalmi rend alapja. [Mellesleg a nyugati (görög) gondolkodás alapeleme.] Konrád úr és fajtársai eljátszadozhatnak különböző énjeikkel, identitásaikkal, és hovatartozásaikkal, de csak otthon Izraelben. A világ, ill. Európa új rendjében a közgondolkodás, a politológia és a jogalkotás pontosan abba az irányba fordul, ahol a legkínosabb precizitással elemzik, ill. definiálják a fogalmakat, mert ez az alapja (conditio sine qua nonja) minden rendnek, a jogrendnek és a társadalmi rendnek egyaránt.
Valóban hülyeség volt anno a zsidó kisebbség jogait, pl. numerus clausussal, korlátozni. A demokrácia a népet, azaz a többséget jelenti. Ebből pofonegyszerü megoldás adódik: a többség jogait kell a jogalkotásnak definiálnia. Azaz ahol a lakosság nyolcvan százaléka hottentotta, ott a társadalmi előnyszerzés lehetőségeinek (pl. egyetemi tanulmányok folytatása, előnyös pályákon való elhelyezkedés, stb.) nyolcvan százalékát a hottentottáknak kell biztosítani. Slussz és punktum. Ha minden zsidó egyetemre akar járni, vegye a hóna alá a többes identitását és menjen Izraelbe. Ez ilyen egyszerü és ilyen logikus.
Konrád is lehetne bolygó zsidó. Pechünkre nem az, mert itt eszi a fene nálunk, ill. a németeknél. Nem lenne teljes azonban arcképe (önarcképe) egy további idézet nélkül.
Írja, hogy "1938-ban a nyugati demokráciák a franciaországi Evianban megállapodtak abban, hogy nem adnak menedéket a náci megszállás alá kerülő országokból menekülő zsidóknak és nem engedik behajózni őket Palesztinába. ~ 1939-ben ... a magyar parlament többpárti egyetértéssel, a katolikus és protestáns egyházfő támogatásával meghozta a második zsidótörvényt, amely a zsidók megélhetését szinte ellehetetlenítette." [106. old.]
Hogy a szezont és a fazont miért préselte egy bekezdésbe a "nagy író", nem tudni. Tény, hogy cimborájával a másik "irófejedelemmel" Kertész Imrével azon mesterkednek, hogy a bűnös magyar nép és ivadékai az idők végéig emésszék magukat a bűntudattól amiért az apák, dédapák, ükapák, szépapák nem mentették meg a zsidókat a deportálástól. 
Evianban ugyanis az történthogy "A Roosevelt elnök kezdeményezésére összehívott konferencián azt vitatták meg a résztvevők, hol lehetne elhelyezni a náci Németország üldöztetései elől menekülő több százezer zsidót. Maga Adolf Hitler is üdvözölte a kezdeményezést: 'Csak remélhetem, hogy a másik világ, amely olyan mély rokonszenvvel viszonyul ezekhez a bűnözőkhöz  [értsd: a zsidókhoz], eléggé nagylelkű lesz, hogy rokonszenvét gyakorlati segítségre váltsa. Mi, a magunk részéről készen állunk, hogy mindezeket a bűnözőket ezen az országok rendelkezésére bocsássuk, minden rendelkezésünkre álló eszközzel, akár luxushajókkal is.' A konferencia eredménye végzetes: Ausztrália, Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Írország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, USA (!), valamint a latin-amerikai országok mind elzárkóztak, egyedül az apró karibi szigetország Dominika  fogadott volna be százezer menekültet. A gyakorlatban végül még ide is csak 800 menekült jutott el." 
Ennek ismeretében viszont a kérdés az, hogy hogy az említett urak miért itt nálunk fírkálnak és pofáznak? Miért nem mennek, a nyakukba akasztott táblákkal, a Capitolium elé tüntetni?

De mehetnének  a New Yorki Központi Zsinagóga elé is tekintettel Chaim Weizmann 1939-es akciójára.
 "1939 őszén Chaim Weizmann (Jewish Agency és a Cionista Világszervezet vezetője) nyilvánosanbejelentette, hogy a háborúban az angol kormányt segítik." Miért kellett még ezzel is Hitler dühét fokozni? Tán' ha a Talmud tudna felelni erre. De ehhez jobb lenne ha az urak kimennének New Yorkba, vagy Jeruzsálembe, mert ott szinvonalasabbak a Jesivák.
Putyinnál tartottunk... akinek innentől Scyllák és Charybdiszek között kell eveznie. Csak vázlatosan lehet felsorolni, mi vár rá, ill. Oroszországra.

A hátbadöfés sötét erői folyamatosan szítják a belső ellentéteket. Felpiszkálják a gyülölködés lángjait férfi és nő, öreg és fiatal, vallásos és vallástalan, szegény és gazdag, bölcs és ostoba, orosz és nem orosz között, stb. Szaporodnak a tüntetések, erődemonstrációk, provokativ rendzavarások.  Az Al Kaida benyomul a déli államokba, a "-sztánokba" és Grozníjt, vagy Szíriát csinál, ahol lehet.  Gyilkos (öngyilkos) merényletek rombolják Oroszország nagyvárosait. Megnyilnak a "liberális" szennycsatornák és zuhog a fekália az "orosz anyácskára".  Egyre szorosabbra húzzák a hurkot a kontinentális Oroszország körül (rakétavédelem).  Gazdasági embargóval sújtják az orosz ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet. 
Kiszorítják az orosz kereskedelmi ls hadiflottát a világtengerekről és a beltengerekről.  Szíriára továbbra is csapásokat mérnek az orosz jelenlét felszámolása végett.  Ellentéteket szítnak Oroszország és szövetségesei között, különös tekintettel a BRIC szövetségbe tömörült országokra, stb. stb.

Nem tudható, hogy az "exogén" (külső) ártalmakat hogy lehet kezelni. Ezekre nincs recept, történelmi példa, analógia. Ám ami az "endogén" (belső) ártalmakat illeti, bőven van ajánlható irodalom. A "dolchstoss" (hátbadöfés) erőit ki kell kapcsolni, kerül amibe kerül, kerül akibe kerül. Azt hiszem méltóztatnak érteni, mire gondolok.
2013.10.21
Sz. Gy.
2013.10.22-i frissítés
Nem volt időm sokáig gyönyörködni a cikkben... Levelet kaptam ugyanis 
Kósa Gyula nevü olvasómtól, amely egy új ablakot nyitott a témára.

[Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a jobboldali sajtó, beleértve a szélsőjobboldalit (pl. Kuruc Info) is, csak a zsidó médiahatalom büdös mocsarában horgászik, így aki rájuk hagyatkozik politikai - funkcionális analfabéta marad.]

Putyin ugyanis nem csak a Pravdának nyilatkozott... De ki a fene tudta, hogy létezik egy kreuz-net.info - nevü keresztény hírportál, amely szükségesnek tartotta közölni Putyinnak a 3013. szeptember 19-i "Valdai fórumon" elhangzott emlékezetes (!) beszé dét. Itt mondta el Putyin mindazt ami a Nyugattal, jelesül Nyugat Európával, kapcsolatban a bögyét nyomja. 


A beszéd egy részét a német eredetiből Kósa Gyula le is fordította. Eszerint Putyin a következőket mondotta
"Oroszország meg fog térni (Istenhez), Európa viszont a pokol felé tart. Az európai kultúra elbukik. Európa számára Isten és a sátán egyenlők. Egyenlőségjel kerül pl. a család és homoszexualitás ('végbél fetisizmus'),- a gyermek és az abortusz,-  politika és a pedofília,- a béke és a háború,- a demokrácia és bankfeudalizmus között.
Látjuk, hogy sok euro-atlanti állam, vagyis a Nyugat, azon az úton jár, hogy megtagadja, sőt elutasítja saját gyökereit; így a keresztény gyökereket is, mely a nyugati civilizáció alapja. Ezek az országok megtagadják nemzeti, kulturális, vallási, sőt nemi azonosságukat is. Ezekben az országokban olyan politikát folytatnak, mely egyenlőként kezeli a gyermekeket nevelő családot az egyneműek partneri kapcsolatával. Ez a politika egyenlőségjelet tesz az Isten-hit és a sátánban való hit között. Sok európai országban az emberek szégyellik megvallani a hitüket, eltörlik a vallási ünnepeket. Ezek az európai államok megpróbálják ezt a felfogásukat rákényszeríteni más országokra is. Ez az út a pusztulásba visz és a kultúra primitíizálására vezet. Azt bizonyítja az is, hogy a Nyugat a népesedés terén már nem képes reprodukálni önmagát, még a migránsok 'segítségével' sem.
A kereszténységben megtalálható erkölcsi értékek nélkül, melyek évezredeken keresztül formálták az embert, az ember elveszti méltóságát és embertelenné válik.
Mi viszont fontosnak tartjuk e keresztény értékek megőrzését. Nemzetközi szinten látjuk azokat a próbálkozásokat, hogy megszüntessék az egyes államok szuverenitását, és egy egypólusú világot hozzanak létre. Abban a világban már nem lenne szükség szuverén államokra, csak vazallusokra. Ez az egypólusú világ ( az USA imperializmusa) történelmi szemszögből az Isten által teremtett sokszínűség és a saját identitás feladását jelentené. Oroszország ezért mindig azok mellett fog állni, akik a kollektív akarat szerint hozzák meg a fontos döntéseket és nem egy állam - USA vagy Izrael (!), vagy egy olyan államszövetség, mint a NATO ~ 'Nord Atlantische Terror Organisation' akarata szerint."
Túlzás nélkül szólván világrengető jelentősége van annak, hogy a nagy Oroszország feje nevén nevezi az ördögöt és kimondja az "apage satanas" (távozz tőlem sátán) ígéjét.
Persze az ördögűzés jámbor mesterség, nem illik egy államférfi hez. Meg az ördög se fél tőle igazán. Bölcs volt Cromwell, aki azt hirdette: "bízzál istenben és tartsd szárazon a puskaport." Az íge akkor ér valamit, ha "testté lészen". Ami azt illeti, Putyinnak e téren is vannak elképzelései.
Nem szégyellem, drukkolok neki!
2013.10.22
Sz. Gy.




Snowden csak adatot lopni ment az NSA-hoz



Edward Snowden direkt azért vállalt munkát az NSA-nak bedolgozó cégnél, hogy szivárogtasson – állítja egy hongkongi lap. Egy kínai újság pedig azt írja, hogy Washington erőfitogtatással próbál úrrá lenni a helyzeten, miközben az amerikai kormány sértette meg az állampolgárok jogait. 
A kiszivárogtatás tervével vállalt munkát legutóbbi munkahelyén Edward Snowden, a szökésben lévő amerikai informatikus, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottja - állítja keddi számában a South China Morning Post (SCMP) című hongkongi lap. 
Snowden korábbi nyilatkozata szerint azért vállalt munkát az NSA-nak bedolgozó Booz Allen Hamiltonnál, hogy a kiterjedt amerikai megfigyelésekre vonatkozó információkat begyűjtse, s azokat később a médiának kiszivárogtassa. A cégnél olyan számítógépek sorához volt hozzáférése, amelyekbe az NSA a világ különböző pontjain betört - mondta. Alig három hónapig dolgozott a vállalatnál. 
Az SCMP legfrissebb kiadásában részleteket közöl Snowden utolsó hongkongi napjairól, s felfedi, ki volt az, aki az amerikait vasárnap reggel a repülőtérre kísérte, ahonnan végül háborítatlanul távozott Moszkvába. A hongkongi törvényhozás demokrata párti tagja, Albert Ho ügyvéd volt az, aki megkérte irodájának munkatársát, Jonathan Mant, hogy csatlakozzon Snowdenhez arra az esetre, ha megkísérelnék őrizetbe venni. Man előtte is együttműködött a Hongkongban egy magánszálláson magát meghúzó Snowdennel. 
A hongkongi politikus, Albert Ho előtte személyesen is találkozott Snowdennel, akivel együtt vacsoráztak egy másik ügyvéd, Robert Tibbo társaságában. A beszélgetés témája az volt - mondta el Ho -, hogy sorra vegyék, milyen jogi lehetőségei vannak Snowdennek. A vendégek mobiltelefonjait a vacsora idején elővigyázatosságból a hűtőszekrényben „tárolták”. Snowden állítólag azt szerette volna tudni, hogy ha elfogják, előfordulhat-e, hogy óvadék ellenében sem védekezhet szabadlábon. Arra is kíváncsi volt, hogy szükség esetén megengedik-e neki, hogy távozzon. 
A következő napon Eric Holder amerikai igazságügy-miniszter kapcsolatba lépett hongkongi kollégájával, Rimsky Jüennel a kiadatás részletei ügyében, és Holder állítólag arra sürgette a városvezetést, hogy tartsa tiszteletben Washington kérését, vegye őrizetbe a hazájában - egyebek közt - kémkedés miatt eljárás alá vont Snowdent. 
Albert Ho pénteken egy meg nem nevezett magas rangú kormányzati illetékessel folytatott fél óránál rövidebb megbeszélést, Snowden pedig egy ismeretlen közvetítőtől olyan tartalmú üzenetet kapott, amely szerint elhagyhatja a várost, nem fogják feltartóztatni. Snowden szombat reggel döntött Hongkong elhagyása mellett - írja forrásaira hivatkozva az SCMP. 

Washington erőfitogtatással próbál úrrá lenni a helyzeten

A Global Times angol nyelvű, kínai napilap szerint Washington ahelyett, hogy bocsánatot kérne, erőfitogtatással igyekszik úrrá lenni a helyzeten. Snowden a szökevény, miközben az Egyesült Államok kormánya az, amely megsértette az amerikai polgárok és a világ érdekeit – kommentálta az eseményeket a lap. 
Nehezen felelősségre vonható, félelmetes hatalomként az Egyesült Államok képes az igazság fogalmát a saját érdekeinek megfelelősen eltorzítani” - fogalmaz a lap. Egyúttal viszont biztosra veszi, hogy a közvélemény az Egyesült Államok jogsértésére összpontosít, mintsem egy „magánszemély bekerítésére”. 
Washington szigorúan kézben tartja az internetet, ahol visszaél a hatalmával - véli a cikkíró, aki szerint a kormánnyal szoros kapcsolatban álló amerikai „internetbárókkal” együttműködve olyan helyzet állt elő, amelyben a világháló az amerikai érdekeket szolgálja. „Snowden megkongatta a vészharangot, és mi nem foghatjuk be a fülünket” - teszi hozzá. 
A lap szerint Edward Snowden kiszivárogtatásai csupán a jéghegy csúcsát jelentik, s ha a jövőben „még több Snowden” jelenne meg, a világnak támogatnia kell őket, amennyire csak képes rá. Kínának átfogóan elemeznie kell az eset okait és hatásait, ellenkező esetben Kína lesz a „legnagyobb hal” Washington világhálójában (World Washington Web) - figyelmeztet a Global Times. 
A kínai média általánosságban az Egyesült Államokat elítélően ír a Snowden-ügyről, egyben helyesnek tartja, ahogy Hongkong kezelte azt. A Zsenmin Zsipao központi pártlap például képmutatással vádolja az amerikai kormányt, amely „tolvajt kiált”. Egyben jogosnak és védhetőnek tartja, hogy a kiszivárogtató békében elhagyhatta Hongkongot. 
A China Daily című angol nyelvű napilapban egy szakértő „megdöbbentőnek” és „a várakozásokat felülmúlónak” nevezte a kínai internetes információk amerikai megfigyelésének mértékét, annak indítékait pedig nem tartotta a terrorelhárításhoz köthetőknek.









Szimbiózis.

Szolzsenyicin: oroszok és zsidók "Együtt" c. könyvének hazai 

fogadtatásáról.
    1. Az elsõ kötetrõl
Fránya egy fogalom ez a görög - latin kifejezés: szimbiózis. Egyik jelentése két vagy több különbözõ fajhoz tartozó élõlény kölcsönös hasznosegyüttélése, ill. két vagy több népnek közöstársadalmat alkotó együttélése. (Minthogy az ember is élõlény, a faji együttélés törvényei rája is vonatkoznak.)
Napjaink kultúrtörténetének nagy eseménye, hogy felépûlt a "tudás keleti pillére". Elkészûlt Szolzsenyicin korszakalkotó mûve, az "Együtt". Ennek elsõ kötete már közkincs. Címe: "Oroszok és zsidók a cári birodalomban". A második kötet is rövidesen megjelenik. Az elsõ a kezdetektõl a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom elõkészítéséig terjedõ idõszakot, a második a Forradalom és a szovjet hatalom történetét tárgyalja majd.
A "keleti pillér kifejezés" sugalmazza, hogy lennie kell egy nyugati pillérnek is. Az ilyen épitmény vagy megtámaszt, vagy összeköt valamit. Az utóbbi funkciót csak párban tudja betölteni. A nyugati pillérFord "A nemzetközi zsidó" címû könyve. Már az oroszországi "kommunista" puccs elõkészitésének az elsõ kötetbõl megismerhetõ tényei is arra utalnak, hogy a két mûvet tartalmuk eltéphetetlenûl összekapcsolja majd. Ez a kapcsolat vezet az emberiség és azon belûl az orosz nép ellen elkövetett legszörnyûbb büntett elõkészítésének és végrehajtásának megismeréséhez.
Nem csoda, hogy már az elsõ kötet megjelenése kiváltotta a gyûlölködõ rosszallást azok részé
rõl, akik a "másik" oldalon állnak.

Epébe mártotta pennáját Ungvári Tamás író és polihisztor is. Ismertetem cikkét. Nem gondolom ugyan, hogy nevezett irót/urat egy napon lehetne említeni Szolzsenyicinnel, de a nyálazás módsze reinek analíziséhez a cikk kitûnõ támpontokkal szolgál.

Annak tartalmárs "sorközi beirásokkal" Úgy reagálok, hogy - ellentétben a szerzõvel - megszólaltatom helyenként a célszemélyt Szolzsenyicint is. Elõre kell bocsájtanom: a két (?) író módszereiben mutatkozó alapvetõ különbséget. Szozsenyicin dokumentál és érvel, Ungvári fõleg marasztaló jelzõkkel vagdalkozik. Egyébként néha kifejezetten múlatságos, ha a törpe az óriással perlekedik. Nos, lássuk a cikket.
ÉS. 48. évfolyam, 27. szám Ungvári Tamás.
                  Az igazi Herz-szalámi.
Már a cím is elárúlja, hogy a mû vájtfülüeknek íródott. Annak a néhányszáz embernek, akiknek véleménye egye
dûl számít kint is, bent is. Az idegen szívû "magyar" értelmiségi elitrõl van szó. A vájtfülûek ismerik Ady alábbi sorait
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verõn,
A szívem egy nagy harangvirág,
S finom remegések: az erõm.
Karinthy Frigyesrõl is hallottak, meg a mûfordítók ferdítéseirõl, akik ekként fordítják le a strófát.

Ufer zsidó kupléíró
alszik a folyosón mélyen.
Barátja 
Herz biztatja, hogy
ne remegjen és ne féljen.
A szöveg megtetszik egy másik mûfordítónak és ekként fordítja vissza.
Herz-féle szalámiban
Sokkal sûrûbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Karinthy szellemességébõl furulyázza ki mérgeskígyóját a gyûlölködõ pennarágó. Adjuk át a szót neki. Azt sugallja a jóember, hogy egy elferdített fordítás jutott az olvasók kezébe.
Angolul még nem olvasható, németül sem Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin "Dvesztyi let vmesztye" (ha jól írtam át magyarra, Kétszáz év együtt) címû könyve a zsidók és oroszok állítólagos együttélésérõl.  Mecsoda szégyen, hogy a bõ gatya és a fütyülõs barack hazájában viszont már olvasható az elsõ kötet, ráadásúl a "zsidó kultúra" közbejötte nélkûl.
Eléggé rossz házasságban éltek együtt oroszok és zsidók - a részeges férj gyakran ütötte-verte a feleségét. Az együttélés a reménykedõ naivitás délibábja volt, avagy a fantázia utólagos terméke. A cári Oroszország nem adott hazát a zsidóknak, csupán elkerített lakhatást, ennek a folyamatosságát is meg-megszakította jó néhány pogrom. 
Ismert "irodalmi módszer". Ne hagyd szóhoz jutni, egy sor idézet erejéig sem, azt akire célbaköpsz. [Azazhogy egy (!) mondatot kegyeskedik idézni a könyvbõl, amit ugyancsak kiemeltem.]  Másitsd meg mondanivalóját és azt csepüld keményen amit magad szartál a lényeg közepébe. Vedd számításba, hogy Szolzsenyicint még annál is kevesebben olvassák, mint az ÉS-t és már el is érted a célodat. (A kisdiák elméjébe sem Arany csodaszép verseit vésitek, hanem azt hogy lágyfekélye volt. Fúj Arany, nemde?)  

Minderrõl különös 
idioszinkráziávalszámol be a Gulág nagy leleplezõje, minden liberalizmus esküdt ellensége. A szlavofil próféta a pogromokért mentegeti az oroszokat, hiszen nemegyszer, hiszi el a százados rágalmat, az áldozatok provokálták õket. Másszor kínos pontossággal, nevekbõl és dokumentumokból mutatja ki, hány forradalmár volt zsidó és leninista. Kevesen tudják az "idioszinkrázia" jelentését is, ezért le-mûfordítom helyetted. A szó jelentése: indokolatlan, ideges ellenszenv, írtózás valamivel, vagy valakivel szemben. E tünetegyüttes a normálistól eltérõ különösség. Nem tudom miért kell még meg is púpozni azzal, hogy Szolzsenyicin 'különössége - különös'. (Egyébként ha az idioszinkráziát tömény eredetiben óhajtod tanúlmányozni, mélyedj el a Talmudban. Evégett íratkozz be egy jesivába, ha még nem jártad ki.)
Ami Szolzsenyicint illeti, róla még bõven olvashat e Comment lapjain, akinek nincs jobb dolga. Itt és most, ha csupán néhány mondat erejéig is, megszólaltatom Szolzsenyicint, hogy kitessék: Ungvári hazudik. Cikke azt sugallja, hogy a mindenben ártatlan orosz zsidóság a cári zsarnokság és a bõgatyás orosz népelem áldozata. (Az I. kötetet elõlrõl hátrafelé olvastam, de hátulról elõre jegyzeteltem. Ez jó módszernek bizonyúlt, mert a kötet végefelé van a poén.)
"Az orosz cári rendszerben, alig több mint egy évszázad alatt , 1800 és 1914 között a zsidó közösség (a Lengyel Királyságot is figyelembe véve) létszáma megsokszorozódott. Azaz 820 ezerrõl több mint  5 millióra nõtt..." (508.old.)
Ebbõl kitántorgott kb másfélmillió, da a "maradék létszám" is tökéletesen elegendõ volt ahhoz, hogy a birodalom társadalmi, gazdasági egyensúlyát megingassa és ne is elsõsorban a  népességszám emelkedése miatt. Hofi a cigányságra utalva mélabúval kérdezte: "most adjunk mindnek hegedût"? Mondják teher alatt nõ a pálma. De szaporodik is? Ennyire?

Logikus, hogy miután az állampolgári státus a jogok és kötelezettségek elválaszthatatlan egysége az örvendetesen gyarapodó népelem bölcseinek - a cion bölcseinek - össze kellett volna dugniuk a fejüket, hogy akik a sok gyereket csinálták milyen áldozatvállalással lesznek képesek az ártatlanokat eltartani.  Szegény naív József Attilánk ezt így vetette fel.
"Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?"
Tetszenek figyelni? Attila arra panaszkodik, hogy nincs szabad föld egy kapa se. Az "ideoszinkráziás" Szolzsenyicin kimutatja, hogy a zsidók kaptak földet, kapát, vetõmagot, hitelt, stb. De nekik hegedû kellett volna...
"A Zsidóság körében általánosan fenntartották azt az elképzelést, hogy lévén a zsidó kiválasztott nép, ezért neki nem való a nehézségekkel terhes földmûves munka. Az valójában a gojok sanyarú osztályrészéûl adatott. Emellett a zsidók amúgyis késõn kelnek, egész órát szentelnek a reggeli imádkozásra, és akkor indúlnak csak munkába, amikor a nap már magasan delel az égbolton." (145 - 146 old.)
Aztán kiderültt, hogy amennyire büdös a földmunka, annyira elõnyös a zsarnok cártól kapott, illetve a földbir tokosoktól bérelt földön orosz muzsikokat foglalkoztatni. Ezek hozzá voltak szokva a földmunkához és a kizsákmányoláshoz. Csakhogy az ujdonsûlt földesurak ezt is túlzásba vitték kissé.
A zsidó pontosan azért esett erõszak áldozatáúl, mert hasznot húzott mások nyomorából és mások munkájából, ahelyett, hogy a saját homlokának verejtékével kereste volna meg a kenyerét. ... Legyen az botozás, vagy korbácsolás, jöhetett a tatár vagy a német - a nép mindent el tudott viselni. De amikor a zsidó elkezdte az utolsó kopekot is kicsalni a kezei közûl, akkor azt már õ sem szenvedhette." (240. old.)
A Könyv egy közgazdasági, vagy szociológiai szakkönyv szintjén elemzi az orosz népesség könyörtelen kapitalista kizsákmányolásának módszereit. E sokmindennek itt  és most hely nem jut. Egy "mûfajról" a pálinka kereskedelem oroszországgi mimkéntjérõl azonban szót kell ejtenem."A parasztok kizsigerelését az is nagyban elõsegítette, hogy némely földbírtokos, aki falvaiban bérbe adta a vodkával való kereskedelmet, úgy intézkedett, hogy parasztjai minden szükségesdolgot kizárólag a bérlõzõl vásárolhassanak meg, kölcsönt is csak tõle kaphassanak (háromszor drágábban persze), és csak neki adhassák el terményeiket ... messze azok valós értéke alatt."(57.old)
Ungvári "szlavofil prófétának" gúnyolja Szolzsenyicint. De vannak bõgatyások, köztük jómagam is, akik olvastuk zsidó Feuchtwanger "Jud Süss" címû könyvét, aki a kizsákmányolás módszereit kísérteties hasonlósággal írja le.

Még egy téma az adózás. Minden magyar adócsaló a könyvbõl tanúlhatná az adózás alóli kibúvás zsidó módszereit. Errõl most nem szólok. De említek egy különleges adónemet, a "véradót" azaz a katonáskodást, egyetlen szemelvény erejéig a bõséges anyagból.
"Az 1880-as sorozási behívások eredményeit tartalmazó beszámoló rámutat arra, hogy (az egész orosz birodalomra vonatkozóan) nem jelent meg 3309 újonc; és ebbõl a létszámból 3054 fõ volt zsidó, tehát így 92 %-ot számoltak. (193.old.)
Vagyis, a lógósok között is "túlreprezentált" volt a zsidü kisebbsé. Meg aztán, dögöljön meg a szomszéd tehene és a gyereke, nemde?  A harcok mindíg az "egyenlõ jogokért" folytak, folynak. Nomármost, hogy alakúl ez egy olyan birodalomban, amely a népek börtöne és sem a népek, sem a társadalom osztályai nem egyenjo gúak. Nos erre is volt, van egy kitûnõ zsidó recept."Mindenki  számára világos "egyenjogúság" kifejezés helyett ... a zsidó szóhasználatban a 'teljes jogúság'  jelszavát vezették be." (419.o.)
Ez "értelemszerûen" nem vonatkozott a zsidõ birtokosnak, vagy bérlõnek robotoló muzsikra, mert a profit forrása a jogok és lehetõségek egyenlõtlensége volt.
A kisebbségek túlreprezentáltságának bizonyítása õsi trükk. A bolsevisták között sok volt a zsidó - csak akkor érvényes kijelentés, ha megvizsgáljuk a kapitalistákat, mert azok között is túlreprezentált volt a zsidó. A társadalom bármely csoportjában a kisebbség csakis túl- vagy alulreprezentált lehet, mert éppen kisebbség volta akadályozza egyenletes eloszlását. A kéjgyilkosok, hóhérok, kínvallató rendõrtisztek között a zsidók alulreprezentáltak voltak.

A cári orosz birodalomban megannyi nemzetiség és kisebbség élt. A cárizmus képtelen volt a soknemzetiségû állam vezérlésére, egyetlen eszközük a "russzifikálás", a domináns kultúra rákényszerítése volt. Az oroszok sok kisebbséggel éltek együtt, sokakat elnyomtak. Hogyan sorvadt el a cári birodalom története csakis két népre, oroszra és zsidóra?

Az orosz nép a forradalmi terrort mint zsidó terrort élte meg, állítja Szolzsenyicin. De szép legenda az együttélésrõl, de még így sem igaz. Egy Jeruzsálemben és Moszkvában egyide jûleg kiadott könyv alcímében kérdezte meg, miért nem szeretik az oroszok a zsidókat? Részben azért, amiért a tatárokat, kirgizeket, jakutokat nem szeretik. S nem azért, mert a zsidók terroristák voltak. A Cseka-terror idején a szervezet tagjainak mindössze négy százaléka volt zsidó származású, s a vezetõ pozíciók nyolc százalékát foglalták el. Nem voltak tehát "prominensek", ahogyan Szolzsenyicin állítja.
Magánvéleményem szerint hülye az, aki mást hülyének néz. Ez akár Ungvári professzor úrra is vonatkozhat. Az hogy hány százalék csekista volt zsidó, nem jelent semmit. Babij Jarban is az ukrán milícia lövöldözte gödörbe a zsidókat, mert Himmler rájött, hogy az SS tagok egészségének árt a túl intenzív hóhérmunka. Ezt az, árja faj kimélése érdekében, másoknak kellett végezniök. A koncentrációs táborokban is a sonderkommandók tagjai végezték a piszkos munkák zömét. Más arányt mutat a zsidõ tisztek részvétele az ÁVH törzstiszti karában, ahonnan a kinzási parancsokat a beosztottak megkapták. Persze volt példa személyes reprezentációra is, (l. "körmös" Bauer).

Ha már a reprezentáltságnál tartunk, ideiktatok egy kis táblázatot. Henry Ford készíttette a "népbiztosi Tanács "etnikai összetételérõl". Ezért nevezem Ford könyvét a "második pillérnek".
 
Osztály, testület
Zsidók aránya %-ban
Népbiztos tanács
77.2
Hadügyi népbiztosság
76,79
Külügyi népbiztosság
81,2
Pénzügyi népbiztosság
80,0
Igazságügyi népbiztosság
95,2
Közoktatási népbiztosság
79,2
Szociális támogatás népbiztossága
100,0
Munkaügyi népbiztosság
87,5
Bolsevista vöröskereszt küldöttei
100,0
Újságírók
100,0
Átlag
87,68
Az átlagszámítást már én végeztem el (Ford helyett...), jól tettem, mert az átlag is sokatmondó. Meg a száz százalékok is három népbiztosságban, ahol egy szem díszgojnak se jutott hely. És ebbõl a statisztikából ráadásul ki se' derül, hány népbiztos volt orosz-honos és hány jött Kelet-Newyorkból és vett fel orosz álnevet.
Ha jól tudom Ungvári amerikai egyetem(ek)en tanít. Azt biztosra veszem, ha értelmes hallgatóság elõtt elmondja azt a sok marhaságot, amit a cikkben ír, kifütyülik, sõt meg is dobálják...
Szolzsenyicint persze nem a zsidók érdeklik Oroszország történetébõl, hanem az, mennyire járult hozzá a zsidóság jelenléte a birodalom összeomlásához, milyen szerepük volt az õsi rend elleni lázadásban, vajon a cár életét kioltó anarchista zsidó származású volt-e? A parasztok zsidók általi kizsákmányolásának legendáját ékesszólóan utasítja vissza Szolzsenyicin.
A könyvben a kizsákmányolással kapcsolatos kitételnek épp az ellenkezõje áll. A zsidó kizyákmányolás fertelmes tényeit Szolzsenyicin r-észletesen tárgyalja! Létezik netán egy külön lipótvárosi kiadás is?
A New Yorker, a The New Republic (2002. nov. 25, Richard Pipes és 2002. aug., David Remnick) azon tipródnak, antiszemita-e Szolzsenyicin. A felmentõ papírt itt is kiadták, holott a mester korábbi mûveibõl sem volt kétséges, mi a véleménye az anarchizmusra hajló zsidóság történelmi szerepérõl. Tüzetesebb olvasatban a bolsevizmus az a történelmi betegség, amelyik a zsidó fertõzetbõl kelt ki.
Kifejezetten szeretem Ungvári és a hasonszõrûek "tüzetes olvasatait", mert ezek közös jellemzõje az a balga feltételezés, hogy az efféle agytornára csak a "kiválasztottak" képesek.

A Comment elején nem véletlenûl célozgattam a "két pillérre". A két korszakos mû egybevetésébõl és az utóbbi hetven nyolcvan év szörnyû tapasztalásaiból kideríthetõ lesz majd mi az igazság.
A kommunizmus bukása után is nyilvánvaló, hol keresendõ az álruhában rejtezkedõ bacilusgazda. A könyv külföldi megjelenések lassúságát magyarázza, hogy az ideológia korát leváltotta a pragmatizmusé. Kinek lenne kedve azon tipródni, hogy Kisinyovban, a nagy pogrom idején hány zsidó és hány orosz pusztult el.
A magyar kiadás érthetetlenül elsietett.
A francba! Nem kéne az egészet elkobozni és felborogatni a kioszkokat, ahol az el nem kobzott példányokat még árúlják? A Gazsi rég megmondta, nem kell a gójokkal annyit lacafaszázni.
Az itt sorjázó követhetetlen tudálékosság oda akar kilyukadni, hogy a magyar fordítás folytán netán eltorzult az eredeti szöveg és miként Karinthy-nál a Gangesz partjairól érkezõból elõbb zsidó kupléíró, majd Herz szalámi hírdetés lesz.
A fordítás a francia kiadás alapján készült (Deux siècles ensemble - 1795-1995, Fayard, 2002), ezt aztán az orosz eredetivel egybevetette Rózsás János. Jól egybevetette. Itt van például az orosz kiadásból ez a Lasal, a lábjegyzet szerint "német filozófus, közgazdász, jogász és híres szocialista", a teremburáját, aki, ha nem oroszból írják át, mindenütt Lassalle. A "Kovevej Cion" csak oroszban íródik imígyen, magyar szövegekben Chovevé a megszokott alakja.
Tudákosság próbálja hitelesíteni a könyv gyarló egyoldalúságát. Megmagyarázandó fogalmak mellett ott a nyelvi eredet. "Antiszemitizmus (görög német): zsidóellenes, zsidógyûlölõ személy." A szót a múlt században kreálta Marr, nem volt az soha görög vagy német (63. o.). "Eufemizmus (görög, latin): szépítõ körülírás" (121. o.). Ez se görög, se latin. Egy körülményes angol barokk regény hõse, Euphues nevét õrzi a szó. Bakafántból ez sem elég. Egy újabb lábjegyzet a zsidó felvilágosodás híveit maskilimnak nevezi, s hozzáteszi, hogy ez a héber szó egyes száma, holott éppen fordítva. Az önmagát tanító bölcs egyes száma maskil, többes száma maskilim (120. o.).

De ezek szeplõk. Hanem a Feletoni. Ez a feuilleton oroszos változata. A lábjegyzetek számos esetben hivatkoznak erre a bizonyos kiadványra, viszont a kiadványról nem tudunk meg többet, csak azt, hogy tárcagyûjtemény. Hol jelent meg és mikor, nyoma nincs. Egy hamis hivatkozás a többit igazolja, minõ képtelenség. Miként a francia szöveg, amelyet az orosz eredetivel vetett össze olyan személy, aki állítása szerint a Gulágon találkozott Szolzsenyicinnel, miután - így saját közlése - háborús bûnösként ítélték el hamis vádak alapján a második világháború után.

Tudományos látszatot adott szerzõje a könyvnek, de a forrásokat itt ideológiai szemüvegen olvasták, az elfogultság mércéjével. Tudománya leginkább abból áll, hogy orosz nevû forradalmároknak felkutatja zsidó nevét is. Ez a Trockij nevû forradalmár persze Bronstein volt, s ahogyan a gonosz legenda tartja, a Trockijok lázadását a kapitalista Bronsteinek finanszírozták. 
"A gazdag szülõk elnézték, idézi Landaut, a zsidó publicistát, hogy sarjuk népszerû forradalmi ideológiák iránt vonzódik, mert titokban maguk is arra húztak. Higygyetek Landaunak, sugallja Szolzsenyicin. A zsidó önmagát leplezi le (lásd magyar kiadás 300. o.)." Hát persze, hogy azok finanszírozták! Errõl szól Ford könyve.

"Trojka (orosz): hármas lófogat, emberekre is használják." Ez a lábjegyzet tipikus ebben a könyvben. Hogy ez a trojka átvitt értelemben triumvirátust jelöl, azt ilyen nyögvenyelõsen közli - franciából? Oroszból? Magyarból netán?

A könyvbõl nem megállapítható, ki fordította a szöveget. "Itt nyugszik Gáspár Endre, ki Lukács Györgyöt fordította héberbõl németre és németbõl vendre." A magyarított Szolzsenyicin fordítójának csak névtelen sírkõ jutott, most, hogy szövege franciából magyarra orosz közvetítéssel került, s rendre nem sikerült a jiddis, héber, német és francia egységes átírása, a megmagyarázott szavak eredetének megállapítása, az egyes és a többes számú alak felismerése. Lássál (Lasal, Lassalle) csodát.
Hát kedves Ungvárim, ez nem valami magasröptû szellemi teljesítmény. A hasonlatok mind az öt lábukra sántítanak. Azt már tudjuk, hogy a Talmudnak nem létezhet szakszerü, hiteles fordítása. De hogy Szolzsenyicint is lehetetlen lenne magyarra fordítani? Ugyan már!
Mindenesetre jó, hogy a "Herz" nevet szóbahoztad. Ez asszociációt eredményezett: Herzl (!). Bizony - bizony a történet, a két összekapcsolódó pillér segítségével, e nagy "hazánkfiáról" és édes  gyermekérõl a cionizmusról szól. Errõl szól majd e Comment folytatása is. Ott felvetõdik majd az a kérdés, miért Kelet Newyorkban szervezõdött és miért onnan indúlt "Oroszország nagy forradalma"? És mi volt Trockíj szerepe ebben a "forradalomban".
2004.11.25.
Szeszák Gyula.

II.
A második kötetrõl
Közben [jó régen] megjelent a második kötet is. Azt követõen írtam róla egy rövid recenziót, amiben igtértem az olvasóknak egy s mást... Tartalma nem kevésbé érdekfeszítõ, mint az elsõé. A második kötetet is méltatni kívánom, bár errõl - tudomásom szerint - Ungvári nem írt recenziót. Közben rájöttem, hogy az elsõ rész méltatásánál aránytalanul sokat idéztem a méltatlan recenzenstõl és túl keveset a nagy írótól. Éppen ezért, szándékaim szerint, átdolgozom az elsõ részt is. A folytatást különben is megigértem az elsõ részben. Más kérdés, hogy nem kapkodtam el...
2010.12.05.
Szeszák Gyula.



Harminckét évem elszelelt / s még havi kétszáz sose telt. / Az ám, / Hazám!”...S mégis, magyarnak számkivetve, / lelkem sikoltva megriad - / édes Hazám, fogadj szivedbe, / hadd legyek hûséges fiad!”[József Attila]

Az ám, Hazám!
 
Lassan végzek Szolzsenyicinnel. ["EGYÜTT" II. kötet, "Oroszok és zsidók a Szovjetunióban."]. Ötszázhetvennégy oldalról van szó. A lassúság oka az oldalak nagy számán túl, az iró fenomén általában tisztelt, ám olvasása közben ezerszer elátkozott, szokása: a szövegnek jegyzetek százaival való teletüzdelése. Ezeknek "kénytelen" az ember utána nézni - rongyosra lapozván a könyvet. [Az irói tisztesség netovábbja viszont a felhasznált források elkülönitése a saját szövegtõl és az elõbbiek feltalálási helyeinek kinosan pontos megjelölése. Kézenfekvõ mennyire növeli ez a módszer az irott mû hitelességét. Kinlódva irhatott tehát Szolzsenyicin is. Mikor olvasom, azt mondom: úgy kell neki, megérdemelte...]
Igértem és betartom, hogy visszatérek Szolzsnyicinre. A szamárfûl már a 487. oldalnál van! Nem állhatom meg azonban egy kis izelitõ közreadását és körbemagyarázását.
A könyvbõl vett textus a következõ.
"Persze, hogy nemzetet és országot is lehet 'szeretni'korántsem egyet,
sõt akár tizet is. De '
hozzátartozni', a fiának lenni csak egyetlen hazának lehet, mint ahogy csak egyetlen anyja lehet az embernek." [456. old.]
És ennek olvastán jõ az asszociáció. Rohanás a polchoz. Megvan! Schulhof Izsák"Budai Krónika". 1686-ban iródott héberûl. Kiadta a Helikon 1981-ben.
Mindjárt azzal kezdi. "Én akkor Buda szent gyülekezetében laktam. A város a török birodalom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellõ olajfa, biztonságos és nyugalmas. Valóban elmondhattuk: 'ki ki a maga szõlõlugasában, a maga fügefája alatt' tanyázhatott, nem volt ártás az országban." [5.old.]
150 éves megszállás, ezalatt az ország elnéptelenedése, ezek szerint csak a gójok baja volt. [Igaz, köztük is akadt néhány olyan jobb-liberális geci, aki szobrot emeltetett a hóditó török szultánnak Szulejmánnak.]
De olvassuk tovább Isaacot.
"...mert a budai zsidók önként és öntudatosan vállaltak közösséget a törökökkel. Nemegyszer fegyvert ragadtak városuk védelmében."
A történelem persze nem támogatja a tartós idilleket. Eljövend tehát Buda ostroma. És mit tesz isten, az ostromló keresztény (!) hadak megint kipécézik szegény ártatlan zsidókat.
"... Ha magyarok, németek, és csehek kezébe kerûl ... egy zsidó, azt felnyársalva megsütik."Az ostrom vége sem túl vidám, a fügefa alatt hûsölõk szempontjából.
"...Négyszáz fogságba esett zsidó hajón volt ... A huszárok vakmerõ tömege odament ... Kivont karddal hirtelen a hajóra rohantak ... Sokat megöltek, többen a vizbe ugrottak és belefulladtak." [64.old.]
A nevezetes 1686-os esztendõrõl megemlékezik a nagy iró és mesemondó Jókai Mór is, "A Magyar Nemzet története regényes rajzokban" c. mûvében. [Akadémiai Kiadó 1968.]
"Buda vára 145 esztendei török uralom után ismét Magyarország fõvárosává lesz. Büszkén hangzik fel a 'te deum laudamus' és a Dunába fojtott zsidók halálorditása."[II. kötet 144.old.]
Itt azonban nem egy pont következik, hanem két teljes kipontozott sor. Móricz épp e pontoknál felejtette volna el, hogy a történész alapvetõ erkölcsi kötelessége, ha már pennarágásba fog, nem csupán annak megirása, mi történt, hanem annak megvilágitása is, miért történt?
Hos hirlik, hogy példáúl a török katonaság tábori bordélyait és a szerájokat, háremeket Izsákék látták el friss pipihússal, amikor épp nem
hûsöltek a fügefák alatt. Igy már egészen más a leányzók fekvése. Mindazonáltal a kegyes utókor megteheti - ha már fõvárosunk b'Judapest lesz - hogy a halálhajó mását betonba ágyazza a Dunán [mint az oroszok az Aurórát], és a szentistvánnapi körmenet egy gajdolásnyi idõre megáll a Dunaparton. Má' mért is ne?

De még nincs vége az asszociációknak.
Eszembe jut egy hatkötetes mû [cca. 3500 oldal] amit pillanatnyi elmezavaromban antikváriumban vettem régen, tizenötezerér'.
Cime: "A zsidók egyetemes története". Összeállitotta Dr. Kohn Sámuel. A szerzõket nem sorolom fel, csak emlitem, van közöttük Bernstein, Adler, Edelstein, Klein és Singer. Egyszóval kóser társaság.
Kohnék irják a következõket.
"Egy zsidó, aki a kereszt országaiban kétségkivûl máglyán halt volna meg, országokra kiható befolyásra tett szert a félhold birodalmában, hercegi rangra emelkedett és uralkodott sok százezer keresztény fölött.
[VI. kötet 307.old.]
Ez a "szabadság - egyenlõség - testvériség" valódi tartalma zsidó értelmezésben. Persze most, hogy a Vatikán is behódolt, újra be lehet telepedni a fügefák alá Európában is. Erdõék meg majd körülfüstölik - zsolozsmázzák õket.
Azután.
"A zsidó nép életét csaknem kétezeréves szétszóratása idején legtalálóbban a 'polyp' éltéhez lehetne hasonlitani. Jóllehet sokszor megsebezték, sõt szét is darabolták, a test egészétõl eltépett egyes tagok nem senyvedtek el, hanem önálló életet kezdtek, szervesen tovább fejlõdtek, sõt új alakulások csirái támadtak."[U.o. 409. old,]
Ez találó, ez a polyp. Még visszatérek rá!
Továbbá.
"... A középkor kulturnépével az arabbal együtt Spanyolországba költöztek és a 'barbárságban élõ Európának'tanitómesterei lettek."
Tetszenek érteni? Arról a "keresztény Európáról" van szó, amelybe István a király mint bezupált német lovag, a "keresztes" martalócokat behiva, tûzzel vassal, hóhérbárddal beterelte Árpád szabad, ámde "pogány" népét a barbárság karámjába.
[Más kérdés, hogy az arab - zsidó tanitóskodás a "szent inkvizició" tobzódásába torkollott. Persze a derék tanitók ebben - mint mindig, mindenütt - teljességgel ártatlanok voltak.]
Mindezt azért bocsájtom elõre, mert sok tézist, amelyeket Szolzsenyicin idézetekkel dúcol alá és gondosan indokol, magától értetõdõvé, vagyis evidenssé tesz: a másság tehát valóban azt jelenti, õk tényleg mások. Minden egyéb ebbõl következik.
Tehát, tovább rágom magam a mûbe. Remélem hamarosan kibukkanok a végén.
2005.08.28.
Sz. Gy.




Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget!
Mondd, te kit választanál?











Mondd, te mit választanál?
Oroszország válaszút előtt


Az elsőszámu közelkeleti szövetséges Szíria várható kikap csolása újból felveti az "orosz kérdést". [Sziriáról nemrég írtam.] Az orosz egyházat, ill. az államot, nemrég olyan súlyos, pontosabbanvérlázitó, provokáció érte, amely páratlan a maga nemében. A punci lázadásról [pussy riot] van szó, egy újfajta "bársonyos forradalomról", amelynek célja az orosz társadalom megosztása, az egyházi és állami intézmények dezorganizálása.
Az első "punci lázadó" a bibliai Éva volt, aki a kígyó biztatására letépett egy almát a tudás fájáról, belefalt és megétette az urát Ádámot is. Az eredmény közismert. Csakhogy Éva egy buta punci volt, nem tudta mit csinál. A Pussy Riot hölgyek ezzel szemben jól képzett provokátorok, akik pontosan tudják mit miért cselekszenek.
Egy társadalmi válságnak hirdetett zűrzavart mindenesetre sikerült előidézniük a CIA által pénzelt és irányított ötödik hadoszlop segítségével, amelynek tagjai az "orosz értelmiségiek és művészek" fedőnevet viselik. Első nyilvános fellépésük a legutóbbi oroszországi választásokhoz, ill. elnökválasztáshoz kapcsolódik, amelynek során - az ismert recept szerint - a választások tisztaságát és Putyin tisztességét vonták kétségbe. A harcedzett kágébés azonban nem jött zavarba, felderitette és felgöngyölte ezt az akciót. Csakhogy a CIA nem egy húron muzsikál, itt az újabb akció. Ez veszélyesebbnek látszik az előzőnél és pusztán adminisztratív eszközökkel még egyházi áldás mellett sem vezethet eredményre.
A kérdés az, hogy az orosz állam fejének milyen asszociációi támadnak a pussy riot jelenség kapcsán. Eszébe jut e az 1989 júníus harmadikán a Tienanmen téren a kínai hadsereg által megkezdett rendteremtés? Eszébe jut e Irán küzdel me az "ellenzékkel" szemben.Iránban az örök Éva nem homi puncuska, hanem egy nagyon képzett, világi irányult ságú fiatal hölgy, akinek igazán szerény és logikus hitvallása a következő.  "A legfontosabb, hogy a társadalom meg tudjon békülni önmagával és a világ többi részével. Ez azt jelenti, hogy a jövőben Iránnak egy igazán szabad, nem vallási alapon szervezett és demokratikus országgá kell válnia, ahol számít az emberek szavazata. Törvényességet, a férfiak és nők közötti egyenlőséget akarunk, mert erre is szükség van egy boldogabb jövőhöz." Eszébe jut e, hogy a Baszidzs milicia [az ajatollah miliciája] hogyan kezeli az ellenzéki akciókat? Eszébe jutnak e az iráni nindzsák, akik a vallási alapon szerveződött Irán védelmére esküdtek? Vagy csak vicc lenne az egész? Ez vélhatően akkor fog kiderülni, amikor Európának már annyi lesz...
Eszébe jut e Izrael és az izraeli hadsereg katonalányai, köztük a bájos Éden Abardzsil, egy teokratikus (!) állam obsitos katonája, aki a palesztin foglyok kinzásáról így vélekedik. 
A cionista és zsidó állam híve vagyok!! Én csak azt védelmezem, ami mindig is az enyém volt!! Büszke zsidónak vallom magam, s büszke zsidóként pedig kötelességem harcolni azért, ami az enyém. Nem csak magamról beszélek, hanem az összes katonáról, akik védenek bennünket, vigyáznak ránk!!! A háborúban nincsenek törvények!! Gyűlölöm az arabokat, s kívánok nekik minden elképzelhető rosszat. Szíves örömest megölnémőket, sőt lemészárolnám őket. Mert nem lehet elfelejteni azt, amit művelnek velünk. Teljesen mindegy, hogy tettüknek mi az oka. Nagyon egyszerű, én a zsidó nép oldalán állok!!! A kedves hölgy persze feltételes jövő időben beszél. Kérdés, hogy a befejezett mult igeidejében hány palesztin fogoly élete szárad a lelkén? Megint más kérdés, hogy a demokratikus "polgári" Izrael ortodoxai szót emelnek az ellen, hogy a női katonák egy táborban lakjanak, egy buszon utazzanak, sőt egy úton járjanak a férfiakkal. Persze efelől a hölgyek még lehetnek lelkes palesztin pusztítók...
De Putyin találgatott gondolatairól térjünk vissza az oroszországi helyzetre. A nyugati hírforrások véleménye a Pussy Riot tagjainak "kálváriájáról"egyöntetü és voltaképp természetes is. Van azonban egy látszólag orosz oldal az "Oroszvilág.ru", amely a  legkényesebb nyugati (cionista) ízlésnek megfelelően tálalja az eseményeket. "A szemünk láttára mosódik el a határvonal Oroszországban a világi és az egyházi törvénykezés között ... A moszkvai ügyészség a Pussy Riot együttes elleni vádiratban erkölcsi és kimondottan egyházi jellegű érvelést használt fel. Az ügyészség szerint a vádlottak a keresztény szentségek értékrendjét sértették meg viselkedésükkel, az egyházi szakralitást támadták, és alávaló módon megsérették az Orosz Pravoszláv Egyház (RPC) évszázados hagyományait. ... Napjainkban elmélyül a konfliktus az egyház és a világi társadalom között. Az egyház egyre nagyobb szerepet kíván vállalni a társadalom életében, a társadalom pedig azt szeretné, hogy az egyház is tartsa tiszteletben a világi élet normáit, ám az RPC erre valamiért nem hajlandó. Tetszenek figyelni? A cikk egyenlőségjelet tesz a CIA ihletésü értelmiségi csoportosulás és a világi társadalom közé. Ebből az következnék, hogy Oroszországban nincsenek vallásos milliók, csak egy vaskalapos, kapzsi ortodox egyház és az ezzel szembenálló "világi társadalom".  Az ügyészség pedig az egyház szolgája.     
Dehát miért is vannak kóterben a bájos puncimókusok? Többek között azért, mert "... Az együttes tagjai február 21-én punk-imát tartottak a moszkvai Megváltó Krisztus Ortodox Templom oltára előtt. A rikító színű ruhába öltözött lányok az arcukat eltakaró színes sapkákban felszaladtak az ambóra és szidalmazták az ország és az egyház vezetőségét. Íme a három grácia, civilben, a sitten. Ami cselekményük jogi minősítését illeti, úgy tünik, hogy Oroszországban nincsenek törvények, pl. a csoportos garázdaságra, vagy a gyűlöletkeltésre, ezért kell az ügyészségnek"egyházi jellegü érveléssel" operálni... Játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha három jobbikos a Dohány utcai zsinagógában rendezne hasonló műsort? Hány paragrafusba ütköztetnék az elvetemült cselekedetet? Hány helyre rohanna Áder a köztársasági elnök laufot kérni a történtekért?

Túlozna bárki is, ha azt állítaná: a történtek egy nemzetközi összeesküvés részét képezik? A vélemény szabad, de lássuk a következőket.
Minden ami ebben az ügyben történik százmilliók "közkincsévé" válik mint annakidején a tiszaeszlári per, vagy a Dreyfus per eseményei, csak most "live" üzemmódban. Ha egy orosz "művész", vagy "író" kapar valamit, vagy akár csak böffent egyet, nyomban elterjed a földgolyón.
Viágméretü a "nemzetközi szolidaritás" is. Csak gondoljanak bele, mi történt nemrég az "antiszemita terror" alatt görnyedő kicsiny hazánkban. Nemzeti kormányunk természetesen engedélyezte a buzifesztivált. Hát má' mért' is ne? Ettől szaporodik a nemzet, nemde? Hát persze, hogy a rendezőknek és a résztvevőknek eszébe jutottak a Pussy-sok! A felemelő rendezvényt megtisztelte magas jelenlétével Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövet is. Szemmelláthatóan örülnek egymásnak, ill. büszkék egymásra. [Elgondolkodtató, hogyan viselkedne Eleni asszony, ha Magyarország jeruzsálemi nagykövete lenne? Szerintem nem járna buzifesztiválra bájologni, többek között azért, mert ilyen fesztiválok ott nincsenek. A Népszabadság fanyalogva számol be arról hogy Izraelben egyre nő az ultraortodoxok befolyása és ezzel párhuzamosan növekszik a homoszexuálisokkal szembeni ellenszenv. Ott már az is megesett, hogy "A Tel Aviv-i melegbár előtt ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak: két fiatal meghalt, több mint egy tucat megsebesült." Micsoda különbség. Elment volna Eleni asszony gyertyát tartani? Aligha. 
Visszatérve a budapesti hivatalos, emelkedett hangulatú, rendőrileg kellően bizto sitott, melegfesztiválra említendő, hogy voltak "spontán" megnyilatkozások is. Nézzenek csak a fiatal arcokra. Méghogy a magyar ne lenne büszke nép? Dehogy nem, melegbüszke... Aztán meg milyen fennséges ötlet és kiváló hecc egy olyan óriásállam vezetőit kifigurázni a puncimókusok miatt, amelynek esetleg növekvő befolyása lesz Európában és meleg kishazánkban is.
Egy szó mint száz: Oroszországnak méltó választ kell adni a "Nyugat" számára abban az élethalálharcban amelyet rákényszerítenek az izraeli és amerikai imperializmus által folytatott "harmadik viágháború"külső és belső frontjain. Mert - kedves olvasóim - vakok vagyunk, ha még ma sem vesszük észre, mi folyik az orrunk előtt. Amerika a Japánra ledobott atombombákkal már elkezdte a harmadik világháborút, formális hadüzenet nélkül a föld minden országa, minden népe ellen. Érdekes módon nagyon kevés tudományos kutató törekszik a világháború fogalmának meghatározására. Egy hozzáférhetődefiníció így szól.  "Akkor beszélhetünk világháborúról, ha egy összefüggő háborúsorozat legalább három kontinensen és két óceánon folyik, valamint a részt vevő országok száma meghaladja az érintett kontinensek és óceánok országainak felét. E kritériumoknak tökéletesen megfelel, amit Amerika művel 1945 óta! Vegyük észre, a világháborúnak - a harmadik világháborúnak - nem kötelező kritériuma, hogy azt atomfegyverekkel vívják. Épp itt a kényeg! Amerika sokszoros tulgyilkoló (owerkill) potenciált fejlesztett ki és tart fent. Támadó fegyvereit (néha védelmi fegyvereknek hazudva) a világ minden pontjára telepíti, külonös előszeretettel olyan helyekre ahonnan Oroszország minden kényes pontja percek alatt elérhető. Ilyen fegyvereket hordoz a légiflotta, a tengeralattjáró és a felszíni hadihajó flotta.

Amerika ezzel fegyverkezési versenyre kényszeríti és gazdaságilag tönkreteszi magánál egyenként és összességük ben is gyengébb ellenfeleit. Ennek tipikus esete, ahogy a Szovjetunió belerokkant a "csillagháborús" fegyverkezési versenybe. Csakhogy valami közben megváltozott és nem is észrevétlenül. A fegyverkezés csillagászati költségei tönkretették Amerika gazdaságát is. Az agresszív haderő üresjáratban zakatol, mert a területfoglaló háborúkat Amerika nem képes megnyerni [Irak, Afganisztán, stb.] Részben kiszorult - kiszorul "hagyományos" gyarmatairól is [Argentína, Bolivia, Venezuela, Brazilia, stb.].
Elképzelhetetlen, hogy Oroszország ebben a stratégiai helyzetben a gyáva behódolást választaná. Az orosz emlékezet vélhetőleg megőrzi azt a tengernyi szenvedést, amit a "gyűlölet népe" rótt a "szenvedések népére". Ebben a helyzet ben viszont a kéz nem remeghet és főleg nem lehet rajta kesztyü!
*******************************************
Üzekedő állatok performansza...
Egyre undorítóbb a zsidó handabandázás a "Lázadó Puncik" [Pussy Riot] ügye körül. Megdöbbentő, ahogy a pergőtüz alá vont orosz egyház, ill. a kormány dekkol. Méltóságukon aluli, hogy megnyikkanjanak? Honlapom nagy "vivmá nya", hogy sikerült a közös gondolkodásba bevonni olvasóimat, akik nem csupán véleményt nyilvánítanak, de értékes szempontokkal, ill. adatokkal is hozzájárulnak  a cikkek mondanivalójához. Ilyesmi történt most is, amikor a 36. sz. hozzászólás által indíttatva utána néztem a kis hölgyek viselt dolgainak. Mindjárt az elején találtam egy oldalt, amelynek tartalma nagyban növelte tárgyismeretemet és a pornó műfajban is nyújtott olyan ocsmányságokat, amilyenekkel még nem volt szeren csém találkozni.
A Puncik, a honlapon közzétett fényképek szerint, egy olyan közösség tagjai, amelyben a promiszkuitást [a gátlástalan üzekedést] a neandervölgyi ember "etikai", ill. "higiénés" szintje alatt gyakorolják, úgy azonban, hogy a legfrappánsabb jeleneteket felteszik az internetre. [Ha őse ink ennyire extrovertáltak lettek volna, a barlangrajzok fő tárgya nyilván a csoportos - anális közö sülés lett volna. Ők ennél szemérmetesebbek voltak...]
Ezek után lássuk a "pussy – kollekciót".






A képek önmagukért beszélnek. Minden kommentár fölösleges. Vagy mégsem? Ki a 4 sz. képen látható, az 5. sz. képen megjelölt, balra pedig kinagyítva látható zsidó külsejű úriember? A "műsor" producere? Az állatsereglet tulajdonosa? A színtársulat rabbija? Izraeli nagykövet? Trockij unokaöccse? A Kelet-Newyorki Kahal [Kehillah] megbizottja?

A lapok a Pussy Riot templomi "előadásáról" azt írják: "performance", azaz müvészi, müvészeteket ötvöző, előadás volt. Jó! De akkor a szereplőknek, légyenek azok bár főszereplők, vagy statiszták; sőt a díszleteknek is, meghatározott jelentésüknek kell lenniük a darab mondanivalója szempontjából? Nos, ki tud válaszolni a fenti kérdéseimre? [Csak azt ne mondja senki, hogy a zsidó véletlenül került oda, mint Pilátus a krédóba...] Ha nem kapok hamarosan választ kérdéseimre, kénytelen leszek szabadon engedni fantáziámat...
Most 2012.08.17-én 12:50-kor felteszem a hálóra a kiegészitett cikket. A bíróság ma hirdet ítéletet a némberek ügyében. Az Ítélet után visszatérek a témára!
Most 2012.08.17-én 12:50-kor felteszem a hálóra a cikket. A bíróság ma hirdet ítéletet a némberek ügyében. Az Ítélet után a témára visszatérek!
2012.08.17
Sz. Gy.






 















Jahve negyedórája


A legszennyesebb háboru - Sziria





Miért fontos nekem (?) ez a téma? Hát csak azért, mert vigyázó szemeinket manapság  nem annyira Iránra kell vetnünk, amelynek megtámadásával Izrael és Amerika fenyegetőzik, hanem Szíriára, amelyet mármegtámadtak.
Nem árt tudni, hogyan vélekednek az Izraelt és Amerikát uraló izraeliták Sziriáról. Tiszta forrásunk ezúttal az "Izraeli Hírlevél" friss, 2012.06.13-i száma. Címe: "Sorsunk negyedórája"  Szerzője afölött kesereg, hogy az 1967-es háború után Izrael csak a Golan fennsíkotannektálta, nem az egész Sziriát. Ez isten ellen való vétek volt, mert lám mit szalasztottak el .............
Isteni szerencse, hogy Jah véval lehet alkudni. Igy könnyen megeshet, hogy az elszalasztott lehetőséget újra megadja válasz tott népének, ha önkritikát gyakorol és "megembereli" magát. Úgylehet ennek tanúi vagyunk most. Az iraki, majd az afganisztáni háborúval kapcsolatban azt hittük, ezeknél aljasabb háború nem létezhet. Nos, tévedtünk.
Mert mi is történik ma Sziriában? Amerikai - izraeli agresszió folyik, amelyet Bassár el-Aszad elnök és a szíriai hadsereg nyakába varrnak, hogy majd ugyanerre a nyakra rátehessék a 13 csomós hóhérkötelet (amerikai szabadalom...).

Az Aszad rendszer ellen - úgymond - népi felkelés folyik és hogy ezt elfojtsák civileket, köztük nőket és főleg gyermekeket, gyilkolnak. Tudunk, a szunniták és a siíták régi ellentéteiről, sőt harcaikról is. Olyat azonban nem jegyeztek fel a krónikák, hogy e vetélkedő arabok egymás gyermekeit öldösték volna. Tudjuk azt is, hogy Sziriát a siíta kisebbség kormányozza és ez nem tetszik a szunnita többségnek. A kezdeti legenda úgy szólt, hogy a harcokat a Szabad Sziriai Hadsereg folytatja, amelynek gerincét a hadseregből dezertált katonák képezik. Mivel ilyen hadsereg nem létezett, valami új fantomot kellett létrehozni. Ez meg is történt. Lássuk mit fantáziál kedvencem az 
Amerikai Népszava? E jóhírű orgánum azt állitja, pontosabban visszhangozza, hogy a hulai mészárlást ugyan nem a szir hadsereg, hanem Aszad magán szellemhadserege a "Szabihák" [szabiha = szellem] követték el. Van persze, már hogyne volna, fénykép is, amelyhez a Népszava a következő "magyarázatot" fűzi. "Felkelők által elfogott sabihák. Még a mostani diktátor apja csinált közbűntényes csempészekből tömeg gyilkos rohamosztagosokat."Csakhogy! Csakhogy? Csakhogy az egész nem igaz. Rendkivül figyelemre méltó, hogy a "magyar" sajtó keresőjében sem akadnak fenn olyan hírek, amelyek fehéren - feketével azt bizonyítják, hogy az arab gyerekeket a MOSZAD, ill. a CIA halálkommandói gyilkolják! Ebben a körben viszont vannak példák a gyermekgyilkolásra. "1948. április 9-én az Irgun és a Stern elnevezésű zsidó terrorcsoportok - élükön Menachem Beginnel és Jicak Samirral - megroha mozták a Jeruzsálem közelében található békés, mindössze 750 lelket számláló palesztin falut, Deir Jászint. A hozzávetőleg 120 cionista fegyveres eszeveszett öldöklésbe kezdett: a terro risták nőket,gyermekeket, férfiakat mészároltak le." E derék férfiak tehát jól gazdálkodtak Jahve "negyedórájával". Meg is lett a jutalmuk. Mindketten Izrael miniszterelnökei lettek, sőt Begin - a rothadt Európától - még Béke Nobeldíjat is kapott...

Ami a hulai mészárlást illeti, feltünő a hasonlóság a kis hulai gyermekhullák és a gázai gyermekhullák között. Ebben "gyönyörködhet" az olvasó az írás két szegélyén. De mit csinálnak most Sziriában a regnáló, ill. a leen  dő amerikai elnökök, és izraeli  miniszterelnö kök?

A bőség zavarával küszködve engedtessék meg csupán két forrást megjelölnöm. Az első a 
képre kattintva behívható. A képről leolvas ható Blackwater név régi "kedves" emlékeket gerjeszt.  Igen! Még 2007.10.09-én írtam róluk egy blogot "Mesterségem a halál"  címen. A cikk arról a kis epizódról szól, amikor 17 irakit, köztükgyermekeket (!) mészároltak le.

A második, ugyancsak külföldi, forrás a MOSSAD-on és a CIA-n kivül megemlíti az angol titkosszol gálatot, a minden szarban kanál MI6-ot is. A cikk a 
képre kattintva szintén lehívható.

Az Blackwater iraki "hőstetteinek" epilógusát 2010.10.21-én a HVG írta meg 
"Az USA nem 'tudja' felelős ségre vonni a gyilkoso kat. cimmel. Az általam szintén mélyen utált hetilap politika szerkesztőjének persze ma nem jut eszébe: hogy a fenébe vonnák őket felelős ségre, hisz akkor kit vetnének be Szíriában és a világ más forró pontjain (Pl. Jemenben)? Itt vetem közbe, Obamát korábbangyilkos niggernek tituláltam Oszama bin Laden meggyilkolása kapcsán. Azóta kitudódott, hogy a "terroristák" likvidálását világszerte Obama rendeli el, ill. hagyja jóvá. Így az amerikai elnökök az izraeli államelnökök, ill. miniszterelnökök nyomdokaiba lépnek az állami szintű bűnözés terén. Ezért, ha úgy adódik, mindannyiukra 13 csomós fojtókötél vár, mint háborús bűnösökre. Nota bene: Obama is nobel békedíjas lett! "A nemzetközi diplomácia és a népek közötti együttműködés terén kifejtett rendkívüli erőfeszítése iért kapta a díjat."  Írta az [origo] 2010.10.09-én. Ha akkor tán nem érdemelte ki, azóta meg szolgálta alaposan. Így immár a zsidó terrorista miniszterelnökök sorában a helye.

Mint tudjuk, Amerika elnökválasztásra készül. Azt is tudjuk, hogy az ellenzék, ill. annak elkökjelöltjemindennek lehordja riválisát és mindent lecsepül amit az csinál. Támadják persze Obamát is, Szíria miatt is, de miért? Sokallják kiontott gyermekvért? Nem! Keveslik!

A republikánus 
Romney Adviser Bolton, kifejezetten eszelős módon, amellett kardoskodik, hogy "bátran" szembe kell szegülni Sziria "cinko saival" Oroszországgal, Kinával és Iránnal is. Egy rá jellemző írás behívható a képről.

Az izraeli amerikai világimperializmus - Szirián keresztül - mind közelebb hozza a világgaz daság összeomlásának és emiatt a harmadik világháborúnak a veszélyét.

Ez a kardcsörtetés arra utal, mintha a nyugati hatalmakat pórázon vezető zsidóság komolyan elhinné, hogy az említett nagyhatalmak szembeszegülését megfélemlítéssel, vagy fegyveres erőszakkalmegtörheti. Ezúttal azonban túl nagy fába vágták a fejszéjüket.

Kína és Oroszország a leghatározottabban elleneznek minden külső agressziót. Mintogy ez az agresszió már javában folyik, mindent elkövetnek annak ellensú lyozására. Mindenekelőtt korlátlan fegyverszállítással. Ezen túlmenően azonban mind hangsúlyosabb az orosz hadi flotta "aggódó" jelenlétének fokozása Sziria partjainál. Irán pedig a Forradalmi Gárda "önkénteseit" küldte Szíria védelmére.

E csendes irániak - gondolom - méltó ellenfelei lesznek a gyilkolásban a Blackwater banditáknak. De ne feledjük, ha a térképre nézünk nem is feledhetjük, hogy Szíria közelében több olyan arab állam, ill. mégtöbb fegyveres szervezet van, amelyek alig várják, hogy odasózzanak Izraelnek és Ameri kának. Libanonra és az államban államot alkotó 
Hezbollahra, valamint a Gázai övezetre és az ott "uralkodó" Hamaszra kell gondolni.

Az arab ellenállás anyagi erői és embertartalékai kifogyhatatlanok. Igazi fegyverük azonban a dzsihád, a "szent háború" szelleme, amelyet épp a zsidóságnak sikerült fehérre ízzítania... Itt és most nem akarom felemlegetni azokat a borzalmas bűntetteket, amelyeket Izrael - Amerikai fedezettel - e térségek népei ellen elkövetett, különös tekintettel az ártatlan gyerekekre.

[Be kell vallanom, holokauszt szemléletemet épp a gyermekek, a 
zsidó gyermekek alakították ki. Sokáig nézegettem a táborok felnőtt "muzul mánjairól" készült képeket és nem indítottak meg különösebben. Ám a gyermekek, a gyermek-szemek! Ezek látványán - részvét nélkül - nem teheti túl magát az ember. Mondom: az ember! De ember e az, akik embertársát nem tekinti embernek, követke zésképp az emberek, a gyermekek elpusztítását sem tekinti bűnnek, feltéve, hogy gojokról van szó?

Mert hogy is szól 
Mózes V.könyvének 20. fejezete?  Mi legyen a sorsa az idegen városoknak? "Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kél veled, akkor zárd azt körül. És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened. Így cseleked jél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók.De oly népek városaiban, amelyeket örökségül ad néked az Úr ne hagyj élni csak egy lelket is. Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khiv veust és a Jebuzeust, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened. Mindez teljesen világos. Így is cselekedett Józsué Jerikó lakóival. Lehet ugyan, hogy az egész história egyszerü kitaláció. Mindegy! A lényeg az, hogy a zsidók így gondolkodnak és így iscselekszenek ha azt hiszik, hogy valamit "kezükre adott az Úr". Aligha vitatható, hogy Szíria is "olyan" országnak minősül, amelyet az Úr kipusztitásra itélt, az ő "negyedórájá ban". És most jöjjön a térkép és annak alapján a kérdés, mennyiben "izgalmas" a szíriai helyzet nekünk európaiaknak? Miközben Izrael és Amerika Irán megtámadásával fenyegetőzött,ténylegesen megámadták Sziriát. Ez a háború magátólelvezet, előbb vagy utóbb, Irán és Izrael összecsapásához, akár Izrael támadja meg Iránt, akár fordítva történik a dolog. Akkor pedig ismét előtérbe kerül a Hormuzi szoros kérdése és Európa, ill. a világ olajellátása. Innen már nem kell tovább ragozni a dolgokat, főleg az így is rogyadozó Európa felól nézve.Az új fejleményekrőlKina, Oroszország és Irán komolyan gondolják! Sziria területén és felségvizein a négy állam közös hadgyakorlatot rendez. Ennek során Szíria föld-víz rakétáit és a légvédelmi rendszerét teszteli. A legérdekesebb hír az. hogy "a  Fekete tengeri Flotta Iman nevű tankerének fedélzetén az orosz tengerészgyalogoságterrorelhárítói érkeztek Szíriába az Interfax hítügynökség szerint". Gondolom majd gyakorolgatnak a fiúk és ha elkapnak egy - két terroristát nyilván nem jönnek zavarba, hisz ők is tudnak néhány vallatási trükköt, nemcsak a blackwateresek, és megtanítják őket énekelni. Jó vadászatot!
Még újabb fejleményekrőlÉreztem én, nem babra megy a dolog. Június 20-án megszólalt a "Világ helyzete" [Situation of the world.com"] internetes portál is"Obama szerint "Nem a HA, hanem már csak a MIKOR a kérdés...". Elemzők tudják, hogy lépni kell, mert Iránba Szírián keresztül vezet az út...." Ezt pöntyögtem én is, csak 3 nappal korábban, ami a politikai hírelemzés műfajában nem kicsi idő... A cikk néhány képet is közöl, amelyeket nincs szivem nem "beragasztani" különös tekintettel arra, hogy a forrásként megnevezett Fars News Agency képes tudósítása is két nappal később jelent meg az enyémnél... A lényeg: a kocka tényleg el van vetve. Már egyik fél sem hátrálhat. Közeledik tehát az idő, amikor Izraelnek is el kell szenvednie az első katasztrófális háborús vereségét, hogy a közelkeleti népek - de a világ népei is - felszabaduljanak a mítosz hatása alól, amely izrael csalhatatlanságát és legyőzhetetlenségét próbálja az emberi agyakba gyömöszölni. Könnyen meglehet, hogy cion bölcsei most szembesülnek először ocsmány eszméik megvalósíthatatlanságáról és arról, hogy kedvenc kígyójuk nem képes a világot a gyűrűi között összeroppantani. És lassan lehet számolgatni, milyen árat fizet a világ zsidósága a kígyó többezeréves tekergőzése során az emberiségnek okozott mérhetetlen szenvedé sekért. Ja igen! A fizetség összege kamatos kamatokkal számítódik...
2012.07.28
Kedvencem az Amerikai Népszava 
közli, hogy orosz deszanthajók közelednek Sziria part jaihoz. A Nyezaviszimja Gazeta szerint nem lehet a véletlen műve, hogy egyszerre öt deszanthajó van egy olyan régióban, ahol a helyzet egyre kiélezettebb. Azt is nehéz lenne megmondani, írták a cikkben, hogy mikor volt a régióban ilyen hatalmas orosz deszanterő. Háromszáz tengerészgyalogos és 20 páncélos van egyedül az 1700 tonna teherbírású Nyikolaj Filcsenkov partraszállító hajó fedélzetén. A többi négy hasonló osztályú hajó mindegyike 500 tonna teherbírású, és egyenként 225 haditengerész és 13 páncélos van a fedélzetén. Ha csupán ezeket az adatokat összesítjük, 1200 deszantosból és 72 páncélosból álló erő rajzolódik ki – írta a lap, amely szerint ez komoly erőkoncentrációt jelent. A kérdés az, hogy mi célból – tette hozzá. Ez a játék nem mehet babra. Nem is arra megy... A világ sorsát döntheti el egy lélektani tényező: "IzrUSA" győzelme lohasztja, vere sége éleszti a nemzetek ellenállását.
2012.08.05
Aleppó ostromaAzIndexen olvashatók a sziriai "polgárháború" legfrissebb eseményei - Aleppó ostro mával kapcsolatban. Ismét leszögezem - tudom, unalmas vagyok - a szír tragédia végkifejlete után, aszerint (!) változik a világ.

Úgy látszik, az orosz deszantosok nem lógázzák a lábukat... A "szabadságharcosok" elkövették azt a hibát, hogy nyilvános kivégzéseket tartottak Aleppó ban. Nyilván utánozni fogják őket a kormányerők is, ha meg tudják törni az ellenállást. Csupán egy mód szertani "finomitás" szükséges. A felakasztandók nyakába akasztandó táblákon fel kell tüntetni, melyik nyugati titkosszolgálat emberei (voltak).
2012.08.23 Végső leszámolás (?)
Az aleppói front  eseményei [a Jövőnk Info tudósítása alapján - kivonatosan]. Július elején még átlagosan húsz életben maradási nappal számoltak egy-egy zsoldos esetében. Ez ma már a felére csökkent.  Mintegy hatvan-hetvenezer zsoldos lépte át a szír határt, de ebből ma már talán nyolc-tízezer harcképes.
A szír hadsereg mindenkit kivégez. Teljes joggal, mert a cion-banditákra semmilyen nemzetközi egyezmény nem vonatkozik. Az is ismert, hogy a foglyok egy része a kivégzésük előtt brutális kihallgatási eljárás alá esik [lásd Guantanamo - Abu Graib]. Ami a  "nyomásgyakorlás" módszereit illeti, az oroszok  Groznijban (!) szerzett tapasztalatokat átadták a szír különleges egységek tagjainak. Az "így" megszerzett információk igen hasznosak a hadsereg számára. A németek az ilyesmit úgy hivták anno: "sonderbehand lung" ...
Kivételt képeznek a csecsenek és a bosnyákok, mert őket átszállítják a tartuszi orosz tengerészeti bázisra, ahol már nem a szír tanítványok, hanem az orosz mesterek veszik kezelésbe őket.  
Egy rendszerváltoztató erőnek a legfontosabb a lakossági támogatottság. Segítséget jelent minden vonatkozásban, úgy az információk, mint a rejtőzködés terén. Ez az "aszimetrikus háború" első alapszabálya. Szíriában a cion-zsoldosokat a lakosság ellenségnek tekinti a folyamatos rablások, a nők megerőszakolása és a gyilkosságok miatt. No meg a szir kollaboránsok a zsoldosokkal egyenlő elbánásban részesülnek [l. lentebb]
A szír hadsereg városharcot a legmodernebb eszközökkel, ill. módszerekkel vívja Aleppóban. Felderítőik pontosan megadják a célkoordinátákat, és irányítják a tűzcsapá sokat. Ezért a cion-zsoldosok nem tudnak erődöket kialakítani. Gyáva módon a kórházak, sűrűn lakott háztömbök, iskolák közvetlen közelében létesítenek állásokat. Erre rendkívül hatásos válasz a mesterlövészek tömeges alkalmazása. Legalább ezer jól kiképzett mesterlövész vadászik a zsoldosokra, halálos eredményességgel. A napokban szinte sírva nyilatkozott egy zsoldoscsapat vezetője, hogy a rakétáknál és a tüzérségnél, aknavetőknél sokkal rosszabb a mesterlövészek állandó működése. Már kilőtték minden vezetőjüket és ha a felderítők bemérnek egy célpontot, amit a légierő, vagy a tüzérség lőni kezd, nincs menekülés, mert a mesterlövész harccsoportok már várják a csöbörből vödör be menekülő "célpontokat".
* * * 
A damaszkuszi hadmüveletek új fejleményei aBarikád nyomán.
A felkelők állásait ágyúzzák és helikopterekről rakétákkal, ill. gépgyútűzzel támadják. Az így "megpuhitott" városrészekben a hadsereg razziákat tart és a külföldi diverzánsokat a helyszinen agyonlövik. Így járt Rusztan Gelajev csecsen "önkéntes" [egy volt "hadúr" fia] is. Hasonló elbánásban részesülnek a szir kollaboránsok is. A saját házában lőtték agyon Mosáb al-Odaallaho ujságirót, az egyébként állami tulajdonban levő (...) Tisrin c. lap munkatársát.
És most a nyugalmat megzavaró hiradás következik! A gyengébb idegzetü, ill. hányásra hajlamos olvasók ezt a részt ugorják át.
A "Szentszék", azaz  a judaista pápisták szíriai nagykövete Mario Zenari nuncius "a darab jaira hullott jog haladéktalan tiszteletben tartását követelte (?) a harcoló felektől". És úgy vélekedett, hogy egy ilyen tragikus helyzetben a keresztények hivatása az, hogy hidakat építsenek.
Kissé megvakargatva a nuncius urat kiderül, hogy a Szentszék sziriai papagálya már májusban arrólpapolt néhány rutinszerü kis robbantás kapcsán, hogy "aSzentatya folyamatosan értesül a válságról és a szíriai nép fájdalmáról. A pápa közel áll a szenvedők höz, és megújítja felhívását a válság megoldása érdekében a párbeszéd útján. Mindenekelőtt az erőszak azonnali beszüntetésére hív fel. Sajnos azonban a szíriai falvakban állandóan a vérengzést tapasztaljuk, amely újabb vért kíván. A nemzetközi közösség segítségével kell megtörni ezt az erőszakspirált Ez a vérfürdő fájdalmat és megdöbbenést vált ki mindenkiből. Senki sem tudja már, hogy mit gondoljon. Damaszkuszra ólomsúllyal nehezedik ez a helyzet. Abban reménykednek, hogy anemzetközi közösség még határozottabban a kezébe veszi a helyzetet, és még inkább támogatja a jelenlegi legjobb megoldást, a Kofi Annan-féle tervet." 

Tetszenek érteni? A pápa Úrnak fáj a szíriai nép fájdalma. A palesztin nép, meg a gázaiak fájdalma bezzeg nem fáj a vén zsidóimádónak és nem bocsájt ki felhívásokat. Aztán tetszenek érteni azt is, hogy nemzetközi [értsd NATO] beavatkzást sürget, hogy "libiai módra" oldják meg a helyzetet? Dehát ki hallgat már a zsidócsahosra. Hol van már az idei hó - Kofi Annan és füstbement terve? Sziriát nem lehet csak úgy szétbombázni, mint Libiát, mert ha ezt megtennék, lőnének az oroszok, sőt a kínaiak is.
Most még egy kis "szeszákiáda" a fentiekhez.
Amint látják, az oroszok már a spájzban vannak és róluk köztudott, nem szeretnek kimen ni... Azonkivül létrejött - létrejön e modern "terrorelhárító" hadsereg. Ez most védekezik. És mi lesz, ha támadni fog, pl. Izraelben? Hogy ez lehetetlen? Hát nem láttak még karón varjút? Mi lesz, ha "Szentföld" palesztin ellenállói egy kis továbbképzést és néhány csúzlit kapnak az izraeli katona-hóhérok elleni harca. Erre visszatérek majd. Meggyőzódésem szerint lesz mire visszatérnem.
* * * 
Legfrissebb tudósítás külföldön élő barátomtól aTinyurl.com szájtról. 

Barátom nem volt rest és lefordította 
Brandon Smithcikkét amelyet teljes terjedelmében elolvashatnak. Itt csak szemelvényeket közlök belőle, néhány megjegyzéssel fúszerezve.A (sziriai) krízis okozta feszûltség messze túllép mindenen, amit a Közel-Kelet az elmult évtizedek alatt átélt, beleszámítva az USA iraki és afganisztáni invázióját is. Itt vannak a bizonyítékok. Ezek megmutatják a következményeit az esetleges USA, NÁTÓ vagy Izrael által kezdeményezett  Irán, vagy Szíria elleni háborúnak. Az eredmény nem felemelô: Szíria és Irán összefog. 2006-ban Irán és Szíria a nyugati fenyegetésekre válaszként kölcsönös védelmi és segélyszerzôdést kötött. Mindkét ország hajlandó követni a szerzôdés irányel veit. Irán már követi is a gazdasági élet terûletén, miközben Szíria a polgárháborúba sodró dik.  Valójában az USA által támogatott szíriai  felkelés egyik fô célja ennek a kölcsönös szerzôdésnek a tesztje voltA teszt eredményes! A szerződés frankón szuperál.
Irán elzárja a Hormuz Szorost. A hadûgyminisztérium (Department of Defense) rendelkezé sére álló eszközök figyelembevételével úgy tûnik, hogy a Hormuz probléma tulajdonképpen nem létezik. Ez a felfogás nagyon téves lenne. Az Irán menti szoros a legkeskenyebb helyen alig 21 mérföld szélességû. De ezen belûl csak 2 hajózható csatorna létezik, mindegyik csupán 2 mérföld széles. Hormuz a világ egyik legfontosabb olaj tranzit csatornája. A világ olajter melé sének 20% megy itt keresztûl. A hajó utak lezárása egyszerû feladat lenne az új 'Ghader' rakétarendszer segítségével, amit Irán sikeresen tesztelt az idén. Ezeket nagyjából tudtuk. A "Ghader" új...
A Hormuz Szoros szûk terûletén egy nagymérvû rakétatámadás bármelyik ország haditenge részete számára megsemmisítô lenne és a szorost roncstemetôvé változtatná, ami lehetet lenné teszi az olajtankhajók közlekedé sét. Következmények? Az olajárak az égbe szökné nek, az ûzemanyag ára a legtöbb ember számára elérhetetlen lenne.
Izrael akciója az USA-t is háborúba fogja sodorni.Felejtsd el, bármit is mondott az U.S. Joint Chief of Staff General Martin Dempsey. Az USA mindeképpen résztvevôje lesz az izraeli légitámadást követô iráni vagy szíriai háborúnak. Szíriát segíteni fogja Oroszország és Kína Az orosz kormány számtalan alkalommal nyilatkozta már ki, hogy nem fognak meghátrálni egy Szíria elleni támadás esetén és haditengerészeti egységeket és katonai alakulatokat vontak össze a tartaruszi támaszponton.  Erre a fejleményre már 4 évvel ezelött felhívtam a figyelmet.
Kina valószínûleg átfogó méretü gazdasági megtorlással felelne, ami valószínûleg magába foglalná az amerikai államkötvények (U.S. Treasury Bonds) nagy mennyiségben történô kiárusítását (amire Kína már amúgy is 2005-óta készûl). A közel keleti krízis miatt égbe szökö olajárak mellett a  BRIC és az ASEAN országok végsô indokot kapnának arra, hogy a dollár helyett az IMF SDR-t (Special Drawing Rights) használják a globális kereskedelemben. 
A BRIC csoport hatékonyságát épp a legnagyobb Tag Kína fékezte eddig. Írtam erről egy blogot "Kinai kapituláció" cimen. Az általam vélt helyzet az, hogy a kínai politika ebben a műfajban is különösen aljas és szennyes valami. Kína azt reméli, hogy a saját javára, ill. hasznára manipulálhatja a globális nemzetközi ellentéteket. Ebben remélem tévednek.
A globális összecsapás veszélye mindenkit fenyeget, de háború fûstje magába rejt minden fajta bûnözôt. Kûlönösen a gazdasági bûnözôket. Nagyméretû háborúk, a termé szetûknél fogva, magukba foglalnak piacokat is és szélsôséges kilengéseket okoznak a gazdasági életben. Minden, és érts ez alatt szószerint mindent, rá lehet lesz fogni a háborúra. Így az USA gazdasági életének és a dollárnak a csôdjét is. Természetesen az igazi bûnösök ( a nemzetközi és a központi bankok) akik már évtizedek óta korrumpálták és szétzúzták az amerikai gazdaságot, nyerni fognak mindezen.
Az Israel,  U.S.A. és NATO oldal szurkolóinak, valamint a Közel Kelet, Oroszország, Kína, stb. követôinek csak annyit mondanék: nem lesz gyôztes. Nincs ”legjobb eset”. Nem lesz díszparádé. Hát már hogyne lenne. A cion bölcsei már ki is kalkulálták, hogy Izrael mindössze 500 halottat veszítene egy újabb közelkeleti háborún. Kíváncsi lennék, hány halottal kalkuláltak, amikor 1939-ben a Zsidó Világkongresszus szabályosan hadat üzent a III. Birodalomnak...
* * * 
A következő információk forrása az Antidogma.huhonlapról Gazdag István cikke amely megvilágitja, azt is hogy a Sziriában tevékenykedő orosz tanácsadók számára miért érdekesek a bosnyákok Először erről."Május 16-án a RIA Novosztyi orosz hírügynökség jelezte, hogy „szíriaiakat” gerilla harcmodorra és fegyveres propagandára (sic!) Koszovóban képeztek ki amerikai (!) támaszponton (!), akik mint lázadók hasznosítani fogják az egykori UCK (Koszovói Felszabadítási Hadsereg) harctéri tapasztalatait." Amig a sziriai kommandósok fel nem koncolják őket...

Persze nem ez az egyetlen amerikai kiképzőközpont. Felhívom a figyelmet arra, hogy Sziria [szekularizált] világi állam. Vannak a hülyeségig fanatikus iszlamisták, akiket Allah nevében rájuk lehet uszítani.
"Washington, Ankara és Rijád áldásával főleg Katar foglalkozik muszlim fanatikusok és külföldi zsoldosok toborzásával és Szíriába juttatásával. Emlékezetes, hogy Katar, ez a vahabita olajmonarchia 2003-ban hadműveleti bázisul szolgált az Irak ellen felvonuló amerikai szoldateszkának, tavaly pedig egy ötezer fős elitalakulattal közvetlenül is beavatkozott a líbiai „spontán” forradalomba."Olvasóim biztos emlékeznek a "damaszkuszi merényletre", amikoris felrobbantották a sziriai vezérkart. A [geci, ill. köcsög] jordán király ekkor úgy nyilatkozott, hogy "a merény let komoly csapás Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsimjére..." Ez a barom nem tudja, hogy már más pennával írnak. A szíriaiak természetesen kiszasszerolták, kik - hol szervezték a merényletet. Aztán "†Bandar bin Szultan hercegnek nem volt ideje megmelegednie a szaúdi titkosszolgálat igazgatói foteljében. Még egy hét sem telt el azóta, hogy az Asszad-rezsim számára kegyelemdö fésnek szánt damaszkuszi bombamerénylet végrehajtásáért Abdullah király a posztjával jutalmazta. Szultan helyettesével, Masál al-Karnival együtt máris a CIA-kooperációban likvidált szír főtisztek sorsára jutott. Az a bomba végzett velük, amely a titkosszolgálat rijádi központ jában robbant július 23-án, és amely - a Moszad-forrásokhoz közeli DEBKAfiles szerint - szabályszerű pánikot váltott ki Washingtonban,Jeruzsálemben és egyes közel-keleti fővárosokban egyaránt. Ezzel a látványos akcióval ugyanis Damasz kusz és Teherán nemcsak a királyi család „héjáit” tömörítő Szudeiri klán főnökén, Szaúd Arábia volt washingtoni nagykövetén (1983-2005), az idősebb Bush „fogadott fián” állt bosszút, hanem egyúttal bebizonyították, hogy képesek behatolni a szaúdi vezetés legfelsőbb és legszigorúbban őr zött köreibe is.." Meg még máshova is... A füstösök után a kampósorruak következnek!

És Oroszország? Ha az ember a [hitvány] magyarnyelvü orosz honlapokat [Oroszország Hangja, Oroszvilág.ru] olvassa csak arról olvashat, hogy Putyin a Pussy Riot elítéltetése miatt aggódik, más gondja - ezek szerint - nincs.
Ezzel szemben. "A hangnem kezd eldurvulni Moszkvában is, ahol egyelőre még félhango san, de már teljesen nyilvánosanharamiaállamként” emlegetik az Egyesült Államokat, nevezetesenSzergej Lavrov külügymi niszter, aki szerint Washington reakciója a szíriai biztonsági vezérkar ellen július 18-án Damaszkuszban elkövetett bombamerényletre a terrorizmus egyértelműigazolását jelentette. A bumeráng-hatás ez esetben is borítékolható volt." Továbbá "Putyin arra kérte az Oroszország és hat ex-szovjet köztársaság alkotta Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét, hogy készüljön fel béketeremtő kéksapkások Szíriába küldésére „a harcoló felek szétválasztása és az oda behatolt idegen erőkkel szembeni harc” (!) céljából. Nyikolaj Borgyuzsa, a katonai szövetség főtitkára megerősítette, hogy húszezer azonnal bevethető embere van az ilyen típusú küldetések végrehajtá sára."
Régóta hajtogatom: a világ akkor szabadulhat fel a zsidóterror bénító lelki hatása alól, ha az igazi gonosz birodalma, vagyis "IzrUS", elszenvedi első nyilvánvalóan katasztofális vereségét. Amerikát többször hülyére verték már (Vietnam, Irak, Afganisztán), de a zsidók állami létezésük óta csak egyszer szenvedtek vereséget, a legutóbbi libanoni háborúban; de ez nem volt taglózó vereség, "csak" nem tudtak nyerni. Libanon és a Hezbollah talpon maradtak és nemrég ünnepélyesen fogadták Ahmadinejad elnököt... Komoly esélye van annak, hogy a gonosz épp Sziriában vívja majd meg a maga waterlooi csatáját. Ámen! 
Amerika nem nyughat. Clintonné elmegy az APEC csúcsértekezletre és ott kijelenti "Washington még erősebb nyomást kíván gyakorolni Damaszkuszra a demokratikus átalakulás érdekében - jelentette ki vasárnap az amerikai külügyminiszter a vlagyivosztoki APEC-csúcs találkozón. Hillary Clinton" A hölgy egy agresszív elmebe tegre, azaz Amerikára emlékeztet.
* * * 
De mit gondoljunk és mit tegyünk ebben a helyzetben mi európaiak, keresztények és magyarok? Hát' pontosan az ellenkezőjét annak, amit nemzeti hitványaink a Schweitzer incidens kapcsán gondolnak, mondanak és tesznek! Erről egészen jó panorámaképet adaz  Index cikke. Ami engem illet, nem inzultáltam volna. Nem azért mert zsidó és rabbi, hanem azért, mert beteg és öreg. Ez nem elvszerü hozzáállás, mert a magyar ság érdekei szempontjából Schweitzer tevékeny ségét ugyanolyan károsnak, ill. veszélyesnek ítélem, mint hitsorsosai Jaszin sejkét, aki "hajnali imáról távozott a gázai Szabra negyed mecsetéből tolószékében, amikor egy izraeli helikopter három rakétát lőtt ki feléje. A sejk és legalább további hét személy azonnal meghalt. Az izraeli rádió szerint  Ariel Saron izraeli kormányfő maga adott engedélyt a sejk megölésére és személyesen felügyelte a légicsapás végrehajtását." Ő a harmadik zsidó mészáros - a sabrai satilai menekültek gyilkosa - akiből a "demokratikus" Izraelben miniszterelnök lett. [További mészáros miniszterelnök Ehud Olmert a gázai gyermekek gyilkosa. A jelenlegi miniszterelnökpedig "Bibi" Netanjahu a "reménybeli" sorozatgyilkos, a hódító háborúk házaló ügynöke Amerikában. Ő az aki nem száll le Barack Obama nyakáról, hogy rávegye néhány kalandra a Közelkeleten.]

Jaszin haláláról egyébként megemlékeztem a
"Barbárok Libanonban" c. irásomban.

Visszatérve honi nyomorultjainkra, a következőket szeretném leszögezni.
  • A hazai zsidóság előtti undorító hajbókolás ellenkező hatást vált ki, mint amit a puha gerincüek várnak tőle.
  • A magyarok elitélik a gyilkosokat és azokat a honi hitsorsosaikat is, akik velük szolidárisan - hallgatnak.
  • Mi magyarok továbbra is az egykori - Izraelt elitélő - ENSZ határozat talaján állunk és elítéljük a cionizmust, azok rasszizmusát, akik folyton a rasszizmus ellen kiabálnak.
  • Ebből következik, hogy nem a gyilkosokkal, ill. néma cinkosaikkal vagyunk szolidárisak, hanem áldozataikkal - a meggyilkolt kisgyermekekkel - azok családjaival és népeivel.
  • Kifejezzük azon elhatározásunkat, hogy ha sorsunk cselekvésre kényszerít bennünket, azok oldalán állunk majd, akik nekünk semmit sem vétettek és szembe szegülünk azokkal, akik - egyelőre szívós és csendes aknamunkával - a palesztin nép sorsát szánják nekünk saját hazánkban, amelyet Árpád fejedelem szerzett számunkra és amelyet I. Istvánnak és utódainak máig sem sikerült maradéktalanul a züllött és immár rogyadozó Nyugat kezére játszaniuk.
  • Bízunk abban, hogy Európa rab nemzetei együtt fogják letépni magukról a cionizmus, a nemzetközi uzsoratőke csápjait .
  • Az amerikaiak példájára valljuk: "Magyarország a magyaroké!"
  • Emlékezünk, barátainkra - ellenségeinkre egyaránt, hetedíziglen.
Végszó gyanánt egy vers, amely a magyarság történetében talán soha sem volt annyira idő szerü, mint baljós napjainkban.
Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
     Tőre dühös viadalra készti.
Ami Berzsenyi korában akár költői túlzásnak is tűnhetett, mára napjaink szörnyű valósága.

2012.06.17

Sz. Gy.







                                                                                                 Kiegészítve: (1)
 
Nincs béke a cédrusok alatt
Barbárok Libanonban 
Az ókorban a föníciaiak éltek a mai Libanon területén, akiknek tengerparti kereskedõ kultúrája majdnem 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). E kultúra fennséges romjai találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban, stb. A föniciaiak a Földközi tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedõ kolóniákat alapítottak [például Karthágót (!)].
Kissé pontosítva: Fönícia egy ókori civilizáció volt Kánaán (!) északi részén, mely a mai Libanon nagy részét valamint Izrael, Szíria és Palesztina egyes területeit foglalta magába.
Azt mondják, hogy a föníciai kultúra jeles örökséget hagyott a késõbbi civilizációkra, melybõl kiemelendõ a kapcsolatlétesítés a Mediterráneum kultúrái között, a kereskedelmi jogrendszer alapjainak lefektetése, és a föníciai írásrendszer, no meg a pénz.
Libanon azután maga is kolónia lett, Róma fennhatósága alatt. Elöljáróban jegyezzük meg, hogy az ókori Róma épített az általa meghódított földeken. A Bekaa folyó völgyében, fekvõ Baalbek régészeti körzete (a baalbeki u.n kõterasz az emberiség leghatalmasabb, legrejtélyesebb alkotása) a Világörökség része. Az egykor Heliopolisnak nevezett város a római korszakban is megõrizte vallásos funkcióját, templomai zarándokhelyek voltak. Három fõtemplomát Jupiter-Baál nak, Bacchusnak, illetve Vénusnak építették.

Libanon fõvárosa Beirut, amelyet sokáig a Kelet Párizsának neveztek, a legvegyesebb vallási összetételû város a Közel-Keleten, egyszerre volt kozmopolita és hagyományõrzõ.
Az újkori Izrael viszont csak rombolt ezen a földön (is), amit meg szeretett volna hódítani. Valahogy úgy, ahogy a nagy példakép Józsué tette Jerikó lakóival a kánaánitákkal. Hogy is dicsekszik errõl a Tóra? "És riadott a nép és fújták a harsonákat, mire összedõlt a fal és felment a nép a városba és bevették a várost. És elpusztítottak mindent, mi a városban volt, férfitól asszonyig, ifjútól vénig, meg ökröt, juhot és szamarat a kard élével. Azon két embernek pedig, a kik kikémlelték az országot, azt mondta Józsua: menjetek be a parázna asszony házába és vezessétek ki onnan az asszonyt és mindenkit, a ki az övé, amint megesküdtetek neki. És bementek a kémek, és kivezették Ráchábot, meg atyját és anyját, testvéreit és mindenkit, a ki az övé, mind a családbelieit kivezették és ott hagyták Izraél táborán kívül. A várost pedig elégették tûzben és mindent, ami benne volt; csak az ezüstöt és aranyat, a réz- és vasedénye ket adták az Örökkévaló házának kincstárába."
Jerikó felégetett romjait megtalálták a régészek. Ez meg az ókori "zsidó világörökség" ebben a térségben...
Az újkori zsidók természetes bibliai martalékuknak tekintik a Közelkeletet, persze Kánaán földjét is, amelyhez oly kellemes emlékek fûzik õket.
Négy gyõztes háborút viseltek e térség arab népei, ill. arab államai ellen. Azután sorrakerült Libanon is. Az ötödik arab–izraeli háború, vagyis az elsõ libanoni háború, 1982-ben tört ki. "Izrael  a Libanonból kiinduló gerillaakciók megakadá lyozására 1982-ben támadást indított az ott lévõ PFSZ erõk ellen. A háború eredménye az lett, hogy a Bejrútban tartózkodó palesztin fegyveres csoportoknak távozniuk kellett, meggyengült a PFSZ, és Szíria is katonai vesztesé geket szenvededett", írja a maga "tárgyilagos" módján a Wikipédia.

Van persze ennek a háborúnak más optikája is. 
"Hát elfelejtettük a 17,500 halottat - majdnem mind civilek, többségük gyermek és asszony - Izrael 1982-es libanoni inváziója során; az 1700 palesztin civil áldozatot a Sabra-Shatila mészárlásnál; a 106 libanoni civil menekült (fele gyermek) 1996-os Qana-i lemészárlását és ENSZ-bázison; a Marwahin-i menekültek vérontását, akiket az izraeliek kergettek el az otthonaikból 2006-ban, majd egy izraeli helikopter legyilkolta õket; az ugyanezen évi libanoni invázió és bombázás 1000 halottját, akik szintén túlnyomó többségben civilek voltak?" The Independent cikkébõl
Akármilyen messze távolodunk az idõben Jerikótól, azt tapasztaljuk, hogy az izraeli harcmodor mitsem változik. Ezt igazolja az alábbi kis összefoglaló Libanon legujabbkori történelmébõl. "2006. július 12-én, miután Izrael megsértette (!) Libanon légterét, a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettõt hadifogságba ejtettek, Erre Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait valamint egyéb, polgári (!) létesítményeket egész Libanon területén (!), az országot pedig tengeri és légi zárlat(!) alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lõtt ki Izrael északi területeire."  Ennek a piszkos háborúnak közvetlen célja a megtámadott állam kormányzatát arra kényszeríteni, hogy számolja fel a hazai, vagy beszivárgott iszlám radikalizmust. A közvetett cél pedig a védtelenné vált ország annektálása.
Lássuk, hogy halad, milyen eredményeket hozott mára Izraelnek, az idõszámítás elõtt 1325 évvel megindított "Jerikó hadmûvelet".  
A lényeg, hogy Izrael, úgyszólván 1948. május 14-én történt újjáalapítása óta, büntetlenûlmegengedhette magának azt a luxust, hogy tetszés szerint mérjen szárazföldi, tengeri és légi csapásokat független arab országok felségterülete ellen [legutóbb a Gázai övezetben], azután szárazföldi, tengeri és légi blokáddal gyötörje áldozatait.
Izrael a korlátlan és feltétlen amerikai támogatásnak köszönhetõen teheti mindezt.
A minap azonban a sokat szenvedett Libanonban kigyulladt egy fáklya amelynek lángjai Izrael falaira vetítik az írást: Mene tekel upharsin, azaz megmérettél, megszámláltatál és könnyûnek találtatál.
Igen! Ahmadinejad október 12-én kezdõdött libanoni  látogatásáról, pontosabban arról lesz szó, ami e látogatás által láthatóvá vált.
Irán a Közel-kelet legsúlyosabban fenyegetett országa. Fõ bûne ugyanaz mint Iraké volt: atomhatalommá akar válni.
Az iraki - iráni háborúban, amikor még egymást öldökölték a szent dzsihád erõi, Irán megpróbálta elpusztítani aBagdadtól 18 kilométerre épült, stílszerüen az egyiptomi halálistenrõl elnevezett, Osirak reaktort. Nekik nem sikerült. Ám1981 június 7-én, Izrael elõzékenysége folytán, mégis elpusztult az erõmû. A késõbbi béke nobeldíjas (!) Begin izraeli miniszterelnök parancsot adott az erõmû elpusztítására. A paran csot a jóképû Ilan Ramon kapitány nyolc darab F-16-os vadászgépbõl álló légiegysége hajtotta végre. A gépek kevesebb mint egy perc alatt ledobták bombáikat az Osirak erõmûre. Bár kettõ közülük nem robbant fel, a többi bomba halálos pontossággal ért célba. A reaktor teljesen üzem képtelenné vált. Ezt követõen a zsidó pünkösd (savuót) ünnepén Begin a kormányülés végén felállt és bejelentette: "Izrael soha nem fogja megen gedni egyetlen ellenségének sem, hogy népünk ellen tömegpusztító fegyvereket fejlesszen ki, bármilyen megelõzõ lépés szükséges is ehhez!”
Ez jól hangzott - 1981-ben... De mi van most, az Úr 2010-ik esztendejében? Miért nem bombáz za lemegint az izraeli légierõ az iráni atomlétesítményeket? Miért Amerika fenyegetõzik azzal, hogy megtámadja Iránt? Ha rápillantunk a térképre halvány sejtéseink támadhatnak az okokat illetõen... Irán már atomhatalom. Nem egy erõmûve, hanem atomipara van - meg légelhárító rakétái. [Ha Hitler idáig eljutott volna...] De nem csupán errõl van szó. Ott vannak a szomszédban Afganisztán és Pakisztán, ahol az US Army és nyomorult csatlósai épp most készülnek - a legújabb seggrepacsit elszenvedni. És Amerika most még a hátára venné púpnak Iránt is? Hát csak tessék. Szó ami szó Ahmadinezsád nem szegény szomszéd ként érkezett Libanonba. Most pedig arról lesz szó, milyen állapotokat talált, mi fogadta ott - most?

Hazudnánk, ha azt állítanánk, Izrael mindíg sajátkezüleg gyilkolt. A régi szép idõkben a piszkos munkát mással végeztette, ha tehette. Így volt ez Libanonban is. Ott a maronita keresztény közösség soraiból verbuválódott falangista milíciát pénzelték, majd uszították a mohamedánokra. 1982. szeptember 16-án Pierre Gemayel gyilkos alakulatai, a maronita "keresztények", rendeztek mészárlást a sabra - shatilaimenekülttáborban, izraeli fedezet mellett. Az izraeli alakulatok parancsnoka Ariel Sharon volt [aki mára biztos nobeldíjas lenne, ha nem üti meg a guta idõ elõtt.] Disputa csak azon folyik, hogy a halottak száma "csak" 328 vagy 3,500 fõre tehetõ.
Nos mára elfogytak a "keresztesek". Elfogyott minden olyan erõ, a mely a Hezbollah nak keresztbe tehetne. Erre utal, hogyan fogadták az "iráni hõsnek" elnevezett Ahmadinejadot a hivatalos körök, a libanoniak és a Hezbollah alakulatai?
A helyzet ma a következõ. Libanon népét nem törték meg a kegyetlen csapások. Nem nyalja Izrael talpát. Befogadta - elfogadta a Hezbollah harcosait. A Hezbollah ma a világ egyik legjobban felfegyverzett milíciája, jórészt Irán jóvoltából (pénzén).
Az iráni vendég fényes állami fogadásban részesült. Libanon népe lelkesedéssel üdvözölte, a Hezbollah pedig ellenségesen - mármint Izraellel szemben ellenségesen...
Hezbollah nagygyûlésén Ahmadinejad egy északi front megalakítására szólított fel, amelynek a célja Izrael megsemmisítése. Szerinte az ellenállási fronthoz csatlakozott (!) Palesztina, Törökország, Szíria, Irak, Irán és Libanon. Ezért a cionista képzõd mény megsemmisül és senki nem mentheti meg – fenyegetõzött.
Ami Irakot illeti, némi kétkedéssel fogadtam Ahmadinejad bejelen tését. Aztán a következõket olvastam az [origo]-n és máshol.
"Tömegesen pártolnak vissza az al-Kaida oldalára az iraki szunniták.... Az amerikaiak szempontjából az iraki megszállás egyik legnagyobb sikertörténete volt, hogy 2006-ban a Szahva nevû szunnita milícia több tízezer fegyverese állt át az oldalukra az al-Kaida ellen folytatott háborúban. Az átállással az iraki háború menetét megfordító milícia létszáma 100 ezer fõvel 2008-ban érte el a csúcspontját. A Szahva tagjai az amerikaiakhoz történt átpártolásuk után az al-Kaida terroris táinak célpontjává váltak. Helyzetük most, amikor a jelek szerint a siíta radikálisok támogatásával jöhet létre kormány Irakban, egyre bizonytalanabbá válik. A kiábrándult milicisták így elfogadják a szélsõségesek által felajánlott pénzt és az õ oldalukra állnak. A The New York Times rámutatott: augusztus óta jelek sora utalt arra, hogy a terrorhá lózat megpróbálja ismét kiterjeszteni a befolyását Irakra. A lap szerint különösen aggasztó, hogy az al-Kaidához vissza térõ milicisták az elmúlt évek során beható ismereteket szereztek az amerikai hadseregrõl. Az átállt fegyveresek pontos számával kapcsolatban egyelõre nincsenek hivatalos adatok."

Így már a vak is látja, hogy az amerikaiak az iraki háborút, Irakot és fõleg az iraki olajat véglegesen és visszavonhatat lanul elveszítették. Az olajról már írtam korábban, az az oroszok happolták el elõlük. Mindent megtettek persze, hogy a szunnitákat és a siítákat össze ugrasszák. Ez sajnos nem nagyon nehéz... A siíták és a szunniták gyûlülködése is kellett ahhoz, hogy Irakot és Iránt összeugrasszák egy szörnyûséges testvérháborúra. De - úgy tûnik - ennél most fontosabb a dzsihád, amelyet mindkét felekezet támogat. Ha úgy tetszik, talán az "ellenállási frontra" vonatkozó bejelentés a libanoni látogatás legfontosabb eseménye.
El lehet játszani a gondolattal, hogy végzõdne a hatodik arab - izraeli, azaz a második libanoni - izraeli háború, ha Izrael megin dítaná? Nagy különbségek lennének az ötödikhez képest? Alighanem. A Beeka völgyben ezúttal iráni rakétaerõk vonulnának fel. Azokat is olyan könnyen ki lehetne füstölni, mint korábban a szíreket? Aligha! Érdemes külön elgondolkodni azon, mi lesz [Izraellel] ha az egykori két nagy ellenség Irak és Irán együtt lépnek fel ellene?
És most merre tovább? Márhogy kinek? Ja, ami Ahmadinejadot illeti, õ a libanoni - izraeli határra utazott, hogy követ dobjon Izrael megszentelt földjére. Sajtónk máris "aggódni" kezdett, lelõhetik. Tényleg! Miért nem lõtték le? A vak és nyomo rék tanítóra Jaszin sejkre  2004 március 22-én egy izraeli helikopter három rakétát lõtt ki amikor hajnali imájáról rokkantkocsijával hazafelé tartott. Persze életét vesz tette. Pedig hogy óvták attól, hogy az utcán kóricál jon... Zeév Boim izraeli védelmi miniszterhelyettes a hadsereg rádiójában elõre bejelentette, hogy Jaszin sejk halálra van ítélve, s jobban teszi, ha elrejtõzik mélyen a föld alá. A radikális palesztin szervezet idõs szellemi vezetõje válaszul közölte, a mártíromságot keressük, és nem félünk a haláltól. Aztán meghalt.
Béke poraira? Dehát hogy lehet béke a meggyilkoltak sírhantjai fölött? Meg aztán mit is tanít a Tóra? "Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!" Nem kisebb ember hirdette ezt a tant, mint Izrael prófétája [2. Móz. 21,24]. Mostmár csak azt kellene tudni, hogyan gondolják a túloldalon. Hogy mit? Hát a számla kiegyenlítését? Gondolom, senki sem gondolhatja komolyan, hogy innen fizetés nélkül távozhat. 
A számla benyújtására több precedens van. Az egyik legismertebb a müncheni eset. 1972. szeptember 5-én München ben, a nyári olimpiai játékok alatt a Fekete szeptember elnevezésû palesztin terrorszervezet az izraeli csapat 11 sportolóját ejtette túszul. Két sportoló a túszejtés során halálosan megsebesült, majd a német hatóságok kudarcba fulladt, dilettáns, szabadítási akciója során a többi túsz is életét vesztette, meghalt öt terrorista is. A többiek pedig hullani kezdtek... Ez megmozgatta az írók, filmrendezõk fantáziáját.
"München" c. film alapötletéül George Jonas "Bosszú" címû könyve szolgált, amelybõl 1986-ban már készült tévéfilm Gedeon pallosa címmel. A "Bosszú" arra az Izrael által hivatalosan soha el nem ismert történetre épít, amely szerint a müncheni olimpián történt terrorcselekményt követõen Golda Meir miniszterelnök utasítást adott volna a Moszadnak a merényletért felelõs összes terrorista likvidálására. A sztorit egy Juval Aviv nevû szélhámos szolgáltatta, akirõl kiderült, hogy nemcsak a különleges lividáló egységnek, hanem még a Moszadnak sem volt tagja. Ennek köszönhetõen történet számos fiktív elemmel gazdagodott. A lényegen azonban ez mit sem változtatott. Az évek során ugyanis az izraeli titkosszolgálatok valóban likvidáltak mintegy tíz olyan terroristát, akiknek köze volt a müncheni mészárláshoz. Az akció eredményeként ma már csak egy olyan terrorista él, aki közvetlenül kapcsolatba hozható a müncheni vérengzéssel, a hetvennégy éves Mohammed (Abu) Daoud. A Moszad õt is megpróbálta likvidálni, 1981-ben egy varsói kávézóban rálõttek, de túlélte a támadást. Daoud 1999-ben megjelentette az "Egy palesztin terrorista emlékiratai" címû könyvét.
Tanulságos, hogy ez az ember mennyire tévesen vonta le saját cselekedeteinek végsõ konklúzióját. Ezt írja...
"Bizonyára nem voltunk angyalok, de nem voltak azok az izraeliek sem. Sokáig, talán túl sokáig hittük azt, hogy az
erõszak, amely olyan jól bevált a cionistáknak, nekünk is sikert hozhat. Most, huszonöt év múltán egyetértésre jutottunk Palesztina felosztásában és abban, hogy borítsunk fátylat a múltra. Ez azt jelenti, hogy kezet fogunk, még ha partnerünknek véres is a keze."
Errõl egyszerre két bölcs mondás is eszembe jut. "Plurimum mali credulitas facit". A legtöbb bajt a hiszékenység okozza, mondta Seneca.  "O sancta simplicitas." Ó szent együgyûség! Kiáltott fel Husz János, amikor látta, hogy egy jóságos öreg nénike milyen szorgalmasan hordja a rõzsét az õ máglyájához.
Beigazolódott ugyanis, hogy Izrael egyáltalán nem óhajtja Palesztinát felosztani senkivel, semmilyen részarányban. Izrael zsidó államot akar palesztinok nélkül.
Izrael csalafintaminiszterelnöke "Bibi" Netanjahu mindeddig vonakodott elfogadni, hogy a közel-keleti rendezés részeként megalakuljon a palesztin állam. Barack Obama amerikai elnök kormánya emiatt erõteljes nyomást (...) gyakorolt az izraeli vezetõre. Erre aztán "engedett", így...

Az egyik legvitatottabb kérdéstre válaszolva kizárta annak lehetõségét, hogy a palesztin menekültek visszatérhessenek Izraelbe. Szavai szerint a palesztin menekültproblémát - az 1948-1949-es arab-izraeli háborúban Izraelbõl elûzött palesztinok és több millió leszár mazottjuk sorsát - Izrael határain kívül (!) kell rendezni. Kinek? Hogyan? Ez nem érdekli a joviális urat.
Aztán...
Amennyiben garanciákat kapnak a teljes katonai leszerelésre, és a palesztinok elismerik Izraelt a zsidó nép hazájaként, akkor elfoganak egy demilitarizált palesztin államot Izrael szomszédjaként, amelynek lehet saját zászlaja, himnusza [és esetleg az államfõ seggében egy pávatoll] - az adott feltételek megvalósulás esetén.

Kikötötte azt is, hogy a palesztin állam nem ellenõrizheti légterét, nem köthet szövetséget sem Iránnal, sem az utóbbi által támogatott Hezbollah libanoni síita mozgalommal. Amennyiben Izrael megkapja az általa kért biztonsági garanciákat és a palesztin állam demilitarizálására vonatkozó biztosítékot, kész egy "igazi" békemegállapodás megkötésére. Hát' ez igazi "pax israelica" lenne, olyan amelyet még nem látott [és nem is fog látni] a világ.
Bibi feltételrendszere önmagában is hülyeség, de nem ez a legnagyobb bökkenõ, hanem az amit úgy neveznek, Deir Jaszin szindróma, amely örökre beleivódott minden arab, minden muszlim tudatába.
Jelesül a következõkrõl van szó.1948. április 9-én kora hajnali órákban a Menachem Begin (késõbbi béke nobeldíjas) vezette Irgun terrorszervezet, valamint a Jichak Shamir (késõbbi béke nobeldíjas) irányítása alatt álló Stern gang fegyveresei rátámadtak a Deir Jászin nevû kicsiny, mindössze 750 lakosú, palesztin településre. Az akció váratlanul érte a helyieket, mivel a falu kívül esett (!) az 1947-es ENSZ-felosztási terv nyomán Izrael számára juttatott terület határain. Lakói békés földmûvesek voltak, olyannyira, hogy izraeli újságok híradásai szerint korábban kitessékeltek maguk közül arab fegyveres csoportokat (!!!). A gyilkosok hangszórókon keresztül az utcára parancsolták az ébredezõ lakókat, majd gyilkos golyózáport zúdítottak rájuk. 254 ember, köztük nõk, gyermekek és idõsek lelték halálukat a könyörtelen géppisztolytûzben.
A tanulság: aki izraeli parancsra fegyvertelenül a fegyvereik elé lép - lemészárolják.
Mondhatnók, hogy a két (késõbbi) nobeldíjas csak példát akart statuálni. De nem mondhatjuk, mert ... Deir Jaszin évében, Salha faluban is kegyetlen vérengzést hajtott végre a terrorcsoport. A zsidó fegyveresek a mecsetbe (!) terelték a falu lakóit, majd megparancsolván nekik, hogy forduljanak arccal a fal felé, vérfürdõt rendeztek az addig békés mecsetben: golyózáport zúdítottak rájuk. 105 ember lelte halálát a mészárlásban.
Ben Gurion terve bevált. A mészárlások híre villámgyorsan elterjedt. 750 ezer életét és családja biztonságát féltõ palesztin hagyta el otthonát. Az izraeli bosszú követte õket. A terroristák távolabbi települések lakóinak sem kegyelmeztek. 1949-ben a Houla nevû palesztin településen 90 embert mészároltak le, amiért azok menedéket adtak házaikban a menekülõ testvéreiknek.
Mondhatjuk, ez az izraeli mentalitás? Ezt már mondhatjuk, mert igaz! A lényeg az, hogy miután a harcias Bibi "béketerve" egy pillanatig sem lehet tárgyalási alap, a jelenleg logikus konklúzió a létezés jogát megvonni egy olyan államtól, amely más népek létezési jogát nem hajlandó elismerni.
Tudjuk persze, hogy a politika kásáját sem eszik olyan forrón, ahogy fõzik. Merre a kiút? Izraelt meg kell puhítani egy tényleg "igazi" békeszerzõdés érdekében. Ennek egyetlen útja: sorozatos katonai vereséget mérni hadsere gére, szárazföldi, tengeri és légierejére. Nehezen hihetõ, hogy ha Amerikát meg lehetett verni Vietnamban és Irakban, meg lehet verni Afganisztánban és Pakisztánban, Izraelt miért ne lehetne megverni? Hogy hol? A föld minden pontján egyidejüleg, folyamatosan. Erre haladnánk? Nem kizárt, hisz minden globalizálódik...
Ahmadinejad libanoni missziója egyik epizódja lehet ennek a folyamatnak. Meglátjuk.
2010.10.17
Sz. Gy.












A cionista terrorizmus egyik hajmeresztő példája: a Deir Jászin-i vérengzés

A mai nap kínos évforduló a cionisták számára. 64 évvel ezelőtt, 1948. április 9-én hajtották végre izraeli terrorcsoportok az egyik legvéresebb bűncselekményüket Deir Jászinban. Vajon ennek az eseménynek a felemlegetése is „gyűlöletbeszédnek” minősül a cionisták számára?
Azon a napon, a hajnali órákban, az Irgun és a Stern elnevezésű zsidó terrorcsoportok - élükön Menachem Beginnel és Jicak Samirral - megrohamozták a Jeruzsálem közelében található békés, mindössze 750 lelket számláló palesztin falut, Deir Jászint. A hozzávetőleg 120 cionista fegyveres eszeveszett öldöklésbe kezdett: a terroristák nőket, gyermekeket, férfiakat mészároltak le. A halálos áldozatok száma pontosan ma sem ismert, de hozzávetőleg 100-250 közé tehető.

Nem, ezek nem auschwitzi képek
A cionista bandák foglyokat is ejtettek, akiket láncra verve, teherautók platóján végighurcoltak Jeruzsálem zsidók lakta negyedében. Az ily módon is megalázott palesztinok közül 25 személyt brutálisan kivégeztek Givát Saul zsidó telep közelében. Másokat visszavittek a falujukba, és ott lőtték agyon őket.
A Deir Jászin elleni terrortámadás annál is inkább váratlan esemény volt, mivel a település kívül esett az 1947-es ENSZ felosztási terv során Izraelnek juttatott területek határain (ráadásul korábban megnemtámadási szerződést is aláírtak). Deir Jászinban nem voltak jelentősebb arab ellenálló csoportok sem, sőt a falu békés lakói korábban maguk tessékelték ki azokat a „radikálisokat”, akik, sejtve, hogy mi következik, fegyveres ellenállásra biztatták a helyieket. Néhány palesztin megpróbált ellenállni, és négy izraeli terroristát sikerült is agyonlőniük. Azonban a kezdetleges fegyverekkel felszerelkezett kevés számú palesztinnak esélye sem volt a zsidó terroristák vérengzésének megakadályozására.
A településnek stratégiai jelentősége lehetett a cionisták számára: A falu Tel-Aviv és Jeruzsálem között, egy magaslaton feküdt. Minden jel arra utal, hogy az izraeli haderő felhatalmazta a Menachem Begin vezette Irgun, illetve a Jicak Shamir irányítása alatt álló Stern terrorcsoportokat Deir Jászin elfoglalására. Az öldöklés szükségtelen lett volna, ugyanis a helyieknek nem voltak jelentős számban fegyvereik. Csakhogy a cionisták meg kívánták félemlíteni Palesztina arab lakóit, arra kényszerítve őket, hogy hagyják el szülőföldjüket. A zsidók üzenete egyértelmű volt a palesztinok számára: vagy szedik a sátorfájukat, és eltűnnek Izraelből, mert ha maradnak, az a sors vár rájuk, mint Deir Jászin lakóira. 1947/48-ban 750-800 ezer palesztin menekült el szülőföldjéről.

Menachem Begin, a terrorista "honalapító"
Teljes mértékben jellemző, hogy az izraeli terrorcsoportok vezetői még aznap este sajtóértekezleten (!) jelentették be: azért volt szükség Deir Jászin elfoglalására, mert a faluban „arab fegyveresek” rendezkedtek be, akik meg akarták támadni Jeruzsálem „békés” zsidó lakóit. Mindebből természetesen egyetlen szó sem volt igaz. A születőben lévő izraeli kormányzat hivatalosan „elítélte” a vérengzést, annak ellenére, hogy a legfelsőbb szintű cionista körök jóváhagyása nélkül aligha kerülhetett volna sor erre a véres akcióra.
Deir Jászin életben maradt lakóinak többsége Jeruzsálem arab negyedeiben telepedett le. 1967-ben azonban – amikor a zsidó állam hadereje elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet – ismét csak izraeli uralom alá kerültek. 1948 szeptemberében Lengyelországból, a Felvidékről és Erdélyből, valamint Romániából ortodox zsidó telepesek költöztek Deir Jászin üresen álló házaiba. A falut a zsidók átnevezték Givat Shaul Betnek, abban a reményben, hogy sikerül a példátlan gaztett megtörténtét kitörölni a palesztinok emlékezetéből. Később, ahogy Jeruzsálem terjeszkedett, az egykori Deir Jászin területe a város részévé vált.
1947/48-ban legalább 400 arab településről űzték el az őslakosokat. Helyükre zsidó telepesek érkeztek. Az egykori lakóházakat jórészt lebontották, a temetőket felszántották, a falvaknak, városoknak új neveket adtak. A cionista terrorcsoportok és a hadsereg nem csak Deir Jászinban követett el súlyos bűntetteket, hanem másutt is Palesztinában.
Perge Ottó
Egy angol nyelvű összeállítás a vérengzésről:



Gyerekgyilkosok
hullarablók szervkereskedők .

Ne tudjatok csak az állattal közösülni.
Ők a világ urai a sátán szolgái
gojok ez vár rátok is !!!!!
Benzines üveget rájuk , had égjenek ők is .
Így bánnak a koncentrációs tábor lakóival .
Főleg a gyerekekkel !!!!!
Holnap a te gyermekeidet is így gyilkolják le , ne várd meg , hogy ezt megtegyék !!!!!
Hagyj az unokáidra egy zsidó mentes jövőt
kelj fel a karosszékből te fülke forradalmár , és alakítsd ki a gyermekeid jövőjét !!!!

A munkanélküliek paradicsoma , még gondolkodni is a média szerint tudtok .
Legyen egy önálló gondolatod ,még ha mindjárt bele is halsz vigyél magaddal egy cionista rabló zsidót is .
Unokáid nem felejtik el amit tettél értük .
Ne legyél kamatrabszolga öld a zsidót , és nem lesznek a világ urai , mert elfogynak mire a világ buzeráns urai lehetnének ….

 Gaza


 Hula



Baukó Éva szexuális zaklatással vádolja Havas Henriket
2017. December 04.
Először azt írta, nem mondja meg, ki zaklatta, de pár órával később Baukó Éva az Indexnek elárulta: Havas Henrik volt az.


Pár órával ezelőtt Baukó Éva a következőt posztolta a Facebookon: 
Sziasztok! Biztos sokan meglepődtök ezen a bejegyzésemen, és azt kérdezitek, miért most árulom el életemnek ezt a sötét foltját. Pedig ez már 8 éve itt van bennem. Próbáltam elfelejteni, elfojtani – nem ment. Ez közrejátszott abban, hogy az italhoz nyúltam, ezért voltak visszatérő, depressziós időszakaim, ez okozta a pánikbetegségemet is. Eddig csak a környezetem tudta, hogyan molesztáltak szexuálisan a munkahelyemen, de a közelmúltban napvilágot látott hasonló esetek miatt úgy döntöttem: én is elmondom, mi történt.
IGEN. Erről van szó. Szeretném ezt kiírni magamból. Tudja meg mindenki, hogyan zsarolt meg egy illető azzal, hogy tönkreteszi a karrieremet, ha nem leszek a szeretője. Azóta is mindig görcsbe rándul a gyomrom, ahányszor meglátom ezt az embert a tévében. Azt az embert, akiben megbíztam, akire végtelenül felnéztem és akit tiszteltem. Pár hónapig a személyi asszisztense voltam, azt hittem, ez lesz álmaim állása. Aztán kiderült, hogy ez a férfi, a híres ember egy könyörtelen zsarnok, egy szexuális ragadozó.
A nevét még nem írom le, de biztos vagyok benne, hogy magára ismer… És üzenem neki: tudom, hogy másoknak is tönkretetted az életét! Eddig én féltem. Már nyolc éve élek ebben, most átadok neked belőle egy kicsit…
Ugye, milyen rohadt érzés???
Ideteszünk egy nézőképet is minderről: 










Az Index ezek után megkereste a Való Világ-széria nyomán ismertté vált celebet, Baukó nekik megnevezte zaklatóját, név szerint Havas Henriket. Mint azt az Index megjegyzi, Baukó egyszer már beszélt erről Dopemannek. 


Kapcsolódó













Újabb áldozat mesélt a szexuális zaklatással vádolt könyvkiadó házaspárról



A megvádolt nő azt mondta, azért nem nyilatkoznak, mert a férj évek óta ápolásra szoruló fekvőbeteg.
A most 31 éves költő, Follinus Anna a Dívány.hu-nak beszélt arról, hogy éveken át szexuális zaklatás áldozata volt. A bántalmazó az a házaspár volt, amely Follinus könyveinek kiadóját működtette. A költő egy idősebb férfiról és a középkorú feleségéről ír, nem mondta meg konkrétan, hogy kikről van szó,  de Follinus versesköteteinek kiadóját megnézve könnyen azonosítható lett, kikről volt szó. A házaspár végül egy közleményt írt a kiadó honlapján, amelyben tagadják a vádakat. 48 év házassággal és a férj nehéz életével védekeznek. Szerintük aki ismeri őket, tudja, hogy a szexuális zaklatással való vádaskodásból semmi sem igaz.
Az ATV Híradójában beszélt egy újabb áldozat. A nevét és arcát nem vállalta a férfi, de elmondta, hogy ő 15 éves korában került a házaspár közelébe, először örült, mert egy pezsgő szellemi életbe csöppent bele. Aztán olyan helyzetet teremtett a házaspár, amelyben ő úgy érezte, hálával tartozik nekik az irodalmi segítéségért.


Szexuális zaklatás: Újabb érintett vallott a kiadót vezető házaspárról - videóval

Híradónkban megszólalt egy újabb érintett azzal a kiadót vezető házaspárral kapcsolatban, akiket a múlt héten Follinusz Anna vádolt meg szexuális zaklatással. A költőnő vallomásában nem nevezte meg, hogy kikről is szólnak a történetek, ennek ellenére a házaspár nyilatkozatot tett közzé. Kerestük a házaspárt, de stábunkat azzal utasították el, hogy a férfi halálos ágya mellől nem áll módjukban interjút adni. További részletek a videóban.


atv.hu





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése