Az Iráni kérdések , és a zsidó atomfegyver

Az Iráni kérdések , és

a zsidó atomfegyver

Támadás esetén Irán kiléphet az Atomsorompó-egyezményből

Irán kiléphet az atomsorompó-szerződésből (NPT), ha támadás éri az országot - közölte Ali Asgar Szoltaníje, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséghez (NAÜ) delegált iráni képviselő pénteken Bécsben, az ügynökség kormányzótanácsában.

Szoltaníje beszédében ötven kérdést és választ fogalmazott meg az iráni atomprogrammal kapcsolatos vitában.

Ha Iránt támadás éri, "lehetséges, hogy az iráni parlament kényszeríti a kormányt, hogy vessen véget az ügynökség ellenőrzéseinek vagy akár vonuljon ki az NPT-ből" - mondta a diplomata a 35 tagú kormányzótanács előtt. Az atomsorompó-szerződés az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására szolgál.

Medvegyev: Izrael a háború felé sodorja a Közel-Keletet

A hét elején vehemens orosz állásfoglalással folytatódott tovább az egy hete kiújult iráni-izraeliatom-szócsata. Az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov hétfőn arra figyelmeztette a zsidó államot, hogy egy Irán elleni katonai akcióval „nagyon súlyos hibát” követne el, amelynek „beláthatatlan következményei” lennének.

Éppen úgy nincs katonai megoldása az iráni nukleáris problémának, ahogy egyetlen másik problémának sincs a modern világban” - idézi az orosz külügyminisztert a Jerusalem Post.

Kedden a Berlinben vendégeskedő orosz elnök, Dmitrij Medvegyev marasztalta el Izraelt, amiért Jeruzsálem „veszélyes retorikája” a Közel-Keletet egy újabb háború felé sodorja. Medvegyev szerint, azután hogy Izrael „fenyegető légkört” teremtett, itt lenne az ideje, hogy az érintett felek „nagy levegőt vegyenek és nyílt tárgyalásokba kezdjenek” – idézi az orosz elnököt a Háárec napilap internetes hírportálja.

 Ehud Barak izraeli védelmi miniszter kedden újból megerősítette, hogy az iráni atomfenyegetéssel szemben Jeruzsálem a diplomáciai megoldást részesíti előnyben. A múlt heti sajtóértesüléseket cáfolva, „hadműveletbe bocsátkozás mellett még nem született döntés”- idézi Barakot a Jerusalem Post. A védelmi miniszter ugyanakkor hozzátette: Izraelnek a „kényelmetlen helyzetekre” is fel kell készülnie.

Az előzetes várakozások szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) szerdán hozza nyilvánosságra az iráni atomprogrammal kapcsolatos legfrissebb feltárásait. Amennyiben a tanulmány a fegyverkezéssel kapcsolatos gyanúkat támasztaná alá, az Iszlám Köztársaság az eddigieknél is súlyosabb szankciókra számíthat.

Izrael kivár, Irán egy „jottányit” sem enged

Izrael nem szándékozik a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szerdai jelentésére ideje korán reagálni. A Háárec napilap értesülései szerint Jeruzsálem időt szeretne hagyni a nemzetközi közösség számára, hogy önállóan értékelje ki az iráni atomfegyverkezés melletti legújabb bizonyítékokat, a zsidó állam nem kíván sem a véleményvezér, sem szószóló szerepében tetszelegni az esetleges új szankciók tekintetében.

A NAÜ bécsi központja (Forrás)

A NAÜ legfrissebb éves jelentése minden tekintetben igazolni látszik az abbéli félelmeket, hogy Irán évek óta atomfegyver-fejlesztéseket folytat és folyamatosan valótlanságokat állított a kutatási céljaira vonatkozólag. Az ENSZ atomügyekért felelős független felügyeleti szervének új jelentése a Háárec szerint a legnyersebb és legelmarasztalóbb dokumentum, ami a NAÜ égisze alatt valaha is napvilágot látott.

A NAÜ önálló kutatásaira és tíz ország csaknem ezeroldalnyi hírszerzési anyagára támaszkodó jelentést feszült nemzetközi szóváltás előzte meg. Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök kedden a NAÜ vezetőjét „Amerika játékszerének” nevezte, akinek „semmiféle önálló hatalma sincs” az ügynökségen belül. A jelentés előterjesztésére Ahmadinezsád szerdán úgy reagált, hogy Irán egy „jottányit” sem enged az atomprogramjából és nem érti, miért kell „abszurd amerikai vádakkal” aláásni az ügynökség presztízsét – írja a Washington Post.

Az iráni nemzet bölcs. Nem építene két bombát a 20 ezer ellen, ami nektek van, sokkal inkább teremt valami olyat, amit képtelenek vagytok viszonozni: etikát, tisztességet, monoteizmust és igazságot” – idézi az iráni elnököt nyugatnak szánt szavait a Post szerdai hírösszefoglalója.

Lehet mégsem kap újabb tengeralattjárót Izrael?

A német kormány az Izraelnek szánt hatodik Dolphin típusú atommeghajtású tengeralattjáró leszállításának felfüggesztését fontolgatja, ezáltal tiltakozva a zsidó államnak a megszállt területeken folytatott telepépítési politikája miatt - jelentette a Der Spiegel német hetilap kormányzati forrásokra hivatkozva.

Izrael már rendelkezik három stratégiai fontosságú Dolphin tengeralattjáróval, és már folyamatban van további kettő építése a németországi Kiel kikötőjében. Ez év elején a német kormány 191 millió dollárral támogatta Izraelt egy hatodik Dolphin tengeralattjáró megvásárlásában, ám a jelentések szerint Berlin a megállapodás felmondására készül Izrael telepépítési politikáját kifogásolva.

Szeptemberben Izrael jóvá hagyta 1100 újabb lakás építését Giloban, Jeruzsálemnek az 1967-es hatnapos háború során Jordániától elfgoglalt részén. Az izraeli kormány szerint Gilo Jeruzsálem zsidók lakta külvárosi része, a palesztinok és a nemzetközi közösség túlnyomó többsége azonban illegális zsidó telepnek tekinti.

Új bunker-romboló bombát fejlesztett ki az amerikai légierő

Új bunker-romboló bombát tesztelt az amerikai légierő, amely az ynetnews.com információi szerint 12 ezer kg robbanóanyagot tartalmaz és alkalmas mélyen elrejtett, földalatti célpontok megsemmisítésére. A robbanóeszközt B-2-es lopakodó bombázóval lehet célba juttatni, melyekhez új, a bomba kilövésére alkalmas eszközt is terveztek (MOP- Massive Ordnance Penetraror).

Az új szerkezet már szeptemberben elkészül, ám az amerikai légierő Globális Csapásmérő Parancsnoksága (USAF-GSC, Global Strike Command) csak nemrég tesztelte. A légierő még 2009-ben 16 darabot rendelt belőlük, ám eddig csak 8 darab készült el. A kilövő szerkezetet azért a B-2-es bombázókhoz tervezték, mivel viszonylag vékony, és olyan alakú, melyet a radarok nem észlelnek. Jelenleg ez az amerikai légierő egyetlen olyan nagy hatótávolságú gépe, mely csapást tud mérni Iránra és Észak-Koreára. A bombázót már korábban bevetették Irakban, Afganisztánban és idén márciusban, egy Missouri államban található támaszpontról felszállva bombázták Líbiát is. Az új szerkezettel azonban a légitámadások a földalatti célpontok ellen is hatásosak lesznek, ugyanis a 12 tonnás bunker-romboló bomba a földbe csapódás után 60 m mélyre fúródik, mielőtt felrobban.

Az új fegyver tesztelése után egyre erősebb a nemzetközi közösség aggodalma, miszerint az Egyesült Államok és szövetségesei csapást akarnak mérni Irán atomlétesítményeire. A Nemzetközi Atomenergia Bizottság azon jelentése után, miszerint Irán atomfegyver létrehozásán ténykedik egyre nagyobb a valószínűsége, hogy Izrael és nyugati szövetségesei légitámadást intéznek a perzsa állam ellen. Izraeli kormánykörökből ráadásul nemrég kiszivárgott olyan információ, hogy az iráni kérdést már nem diplomáciai úton kívánják rendezni. 

Hidegháború a Közel-Keleten

George Orwell a második világháború utáni időszakot úgy nevezte, hogy olyan "béke, amely nem béke."  Az ekkor kezdődő érát a köztudat hidegháborúként ismeri, amely a két szuperhatalom teljes katonai, politikai és ideológiai szembenállásaként határozható meg. Napjainkban ez a három sajátosság jellemzi Irán konfliktusát mind Izraellel, mind Szaúd-Arábiával a Közel-Keleten.

A hidegháborúk tulajdonsága, hogy állandó riasztás van érvényben. A légkör egyre hevül, már-már eléri a tényleges fegyveres konfliktus lobbanáspontját is, majd enyhülés következik be, hogy aztán egy adandó pillanatban újra felszökjön a diplomáciai hőmérő higanyszála. Az országok közötti konfliktus-potenciált mérő grafikon görbéje jelenleg meredeken felfelé ível, ami az iráni nukleáris program és a szaúdi-arábiai nagykövet elleni merényletkísérlet ügyeinek függvénye.

A kubai rakétaválsághoz - amely során a nukleáris háború árnyéka vetült a földre – hasonlóan, a jelenlegi közel-keleti helyzet egy újabb variáció az atomfegyverek keltette hisztéria témájára. Ami egyebek mellett a közel ötven évvel ezelőtt történtektől élesen megkülönbözteti napjaink eseményeit, az az a tény, hogy ebben az esetben az érintett felek nem mindegyike rendelkezik nukleáris fegyver-arzenállal. A konfliktus atommagja éppen a nem-konvencionális fegyver iráni birtoklása.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentése szerint Irán atomprogramjának katonai vonatkozása is lehet. A közelmúltban megjelent elemzések szerint Irán legkorábban 2012 tavaszán tehet szert atomfegyverre. A vészjósló előrejelzések nyomán felerősödtek azok a hangok, amelyek úgy vélik, hogy ütött az Irán elleni támadás órája. Ugyanakkor, van néhány tényező, amely a konfliktus kiéleződése ellen szól.

Tény, hogy Izrael jobboldali-konzervatív kormánya nem kívánja nukléáris- és katonai monopóliumát elveszíteni a térségben, és emiatt a hozzá évtizedek óta földrajzi értelemben közel fekvő, ám diplomáciailag fényévekre található Iránt atomprogramja kiterjesztésében meggátol(tat)ná - akár fegyveres úton is - ám a vágyak és érdekek nem mindig válnak valóra. Mégha az őszi "Társadalmi Igazságosság" tüntetéssorozaton alig túllevő Izrael katonai potenciálja - mind rendelkezésre álló légierejét, mind hírszerzési adatait tekintve - lehetővé is teszi, hogy egy ilyen támadást kivitelezzen, nem garantált, hogy az minden kitűzött célját elérné.

Valószínűleg az iráni válaszcsapás mértéke is - amelyről nemcsak az iráni vezetők, de maga az izraeli titkosszolgálat és hírszerzés is úgy vélik, hogy súlyos következményekkel járhat - fejtörésre ad okot. Az Irán elleni támadás láncreakciót indíthat el, a perzsa állam szövetségeseit, vagyis “a Síita-tengely” másik két elemét, Szíriát és a libanoni Hezbollahot is bevonva a konfliktusba. A Hezbollah vezetője, Haszan Naszrallah nemrég úgy nyilatkozott, hogy bármely támadás Irán vagy Szíria ellen nem maradna a két említett ország ügye, hanem az felforgatná az egész térséget is, és Izrael számára - amelynek egyébiránt már csak azért is érdeke lehetne egy Irán elleni támadás, hogy ősellensége, a síita miliícia anyagi és morális utánpótlását elvágja - így lényegülne át bármely aggresszív lépés kétélűvé, egzisztenciális "dupla vagy semmi" kérdéssé. Hiszen a Hezbollah 2006-ban is már "kemény diónak" bizonyult, és azóta elemzők szerint tovább erősödött.

A teljes, vagy döntő katonai fölény biztosítása miatt - éppen ezért Tel Aviv számára az ideális megoldás az lenne, ha megnyerhetné Washingtont a támadás levezénylésére, vagy akár az abban játszott szóló szerepére. Ám az amerikai döntéshozók sajátos lelkiállapotban vannak jelenleg. Az Egyesült Államok igyekszik elegánsan távozni Irakból, és sivár helyzettel néz szembe Afganisztánban is. Arról nem is beszélve, hogy ha Obama belemenne az iráni "szerencsejátékba," a konfliktus az iráni partoktól nemcsak a Földközi-tengerig sodródna, hanem a teljes Arab - (Perzsa-) Öbölben is amerikai csapatokat tenne ki az iráni ellentámadás veszélyének. A hazai közvélemény előtt nehezen igazolható áldozathozatal, az olajárak elemzők szerint valószínűsített egekbe szökkenése és a részvényárfolyamok napokig vagy akár hetekig tartó szabadesése - amely a globális piacokat legalább olyan érzékenyen érintené, mint az euróövezet jelenlegi válsága - könnyen kihathat a jövő évi választásokra, amelynek eredményeként Obama első elnöksége egyben az utolsó is lenne. Egy olyan kockázat, amely amúgy sem biztos, hogy száz százalékos sikert szavatol, a legutolsó, ami napjaink Fehér Házának hiányzik, amelynek prioritását, ha egy tizenegy grafémából álló szóval le lehetne írni, az sokkal inkább a "munkahelyek" lenne, mint egy külföldi "atomprogram."  

Egy további ok, ami miatt nem feltétlenül lenne kifizetődő egy Irán elleni támadás amerikai szemszögből, az az, hogy az Iszlám Köztársaság, a 2009-es tömegtüntetések után idén újra "kizöldült" demokratikus mozgalmai által is formált belpolitikájában jelenleg hatalmi harc folyik, amelyben a keményvonalasok malmára hajtaná a vizet egy külföldi beavatkozás. Magában az atomprogramban különben is sokan a rezsim egy olyan "vészkijáratát" látják, amelyen át az ország egyéb problémái - akár a kétszámjegyű infláció, vagy a demokratikus mozgalmak elnyomása - elől kitérhet. Ám annak erőszakos bezárása feltehetőleg nem növelné az ellenzéki mozgalmak mozgásterét, hanem inkább erkölcsi piedesztálra emelné a velájet-é faqíh vezetését az országon belül. Az iráni rezsim kezébe mind egy támadás, mind a fokozódó nemzetközi szankciók esetén presztízsnyereséget  és "morális" ütőkártyát adna a hazai közvélemény és a nemzetközi közösség előtt az a tény, hogy általános vélekedés szerint Izrael is rendelkezik atomfegyverrel.

Végül, az utolsó érv amellett, hogy jelenleg inkább lélektani hadviselésről van szó, az a tény, hogy Izrael, amikor az elmúlt évtizedekben kétszer is támadást hajtott végre hasonló létesítmények ellen - nevezetesen Irakban és Szíriában - azt a legnagyobb titok övezte, és valószínűleg hadászati céljai elérésének most is a teljes meglepetés kedvezne. 

A közel-keleti ellentétek háromszögének másik, Rijád és Teherán között húzódó befogója mentén - amelynek kontúrja 1979 óta talán napjainkban a legvastagabb - szintén hidegháborús klímát találunk. Szaúd-Arábia, mint a "két szenthely őrzője" és a szunnita iszlám fellegvára, illetve a tizenkét imámos síita államvallású, alkotmányában rögzítetten a jogtudósok gondnoksága alá helyezett Irán többdimenziós szembenállása egészen az Iszlám forradalomig nyúlik vissza. A nyolcvanas évek nyílt konfrontációit követő áttörés a kilencvenes években már a múlté, a szembenállás az iraki háború óta egyre növekszik.

A konfliktus nem újdonság, ám a Wikileaks-botrány a tavaly év végén felfedte, hogy Abdullah király egyenesen a perzsa ország megtámadását kérte az Egyesült Államoktól, már 2008-ban, sőt, akár izraeli harcigépek szaúd-arábiai légtéren való átrepülését is lehetővé tenné, csak hogy "levágják a kígyó fejét", ahogy a kábelek tanúsága szerint fogalmazott.

A szaúd-arábiai nagykövet elleni állítólagos iráni merénylet-kísérlet nemrég akár az első világháborút közvetlenül kiváltó szarajevói merényletet is eszünkbe juttathatta, tekintettel arra, hogy az iszlám világ két pólusának szöges ellentétei és az arab - perzsa etnikai törésvonal régóta megosztja a térséget. Ám azon szaúdi törekvés ellenére, hogy az Öböl arab országait ténylegesen maga mögé állítsa, más arab országok (egyelőre) nem annyira lelkesek az Irán elleni fellépés kérdésében.

Kuvaitnak, amely a legközelebb fekszik mind Iránhoz, mind annak előrenyújtott iraki karjához, nem érdeke egy fegyveres konfliktus, amiért a piciny emirátus nagy árat fizetne. Az Egyesült Arab Emirátusok, amelynek 1971 óta iráni megszállás alatt áll három szigete, az Abú Músza-sziget, illetve a Nagyobb- és Kisebb-Tunb, évtizedek óta inkább nem firtatja a szigetek státuszát, nehogy a perzsa országgal fennálló, kiterjedt gazdasági kapcsolatait veszélyeztesse, és nehogy fontos kereskedelmi partnerét elveszítse. Katar szintén, a politikai egyetértése hiánya ellenére, diplomáciai kapcsolatait új alapokra helyezné Iránnal, legalábbis Hamad bin Dzsászim miniszterelnök és külügyminiszter óvatos nyilatkozatai erre engednek következtetni.  A Katari Emirátus, amelynek sem politikáját, sem külkapcsolatait nem itatják át a szektaszellemre épülő alapelvek, talán pragmatikusabbnak tekinthető, mint a szaúdi nagytestvér, amely a szunna védnökének tekinti magát és amelynek Iránhoz fűződő viszonyának természetét alapvetően a vallási-eszmerendszeri színezet hatátozza meg. Az Ománi Szultánátus szintén igyekszik kimaradni ebből a szembenállásból, amelyhez nem fűzik nemzeti érdekei és elsősorban az otthoni munkanélküliséggel és megélhetéssel kapcsolatos problémái kötik le, nem a harcidobok verése. Talán Bahrein Szaúd-Arábián kívül az egyetlen ország az Öbölben, amely hajlik a konfrontációra Iránnal. Vezetése a február 14-én kirobbant forradalmat szunnita-síita törésvonalba ágyazza és minden idei, társadalmi mozgalom mögött iráni elemeket feltételez, hasonlóan Szaúd-Arábiához, amelyet szintén elért idén az arab tavasz, mégha kisebb intenzitással is. Csakhogy, az ezeket kiváltó problémák egy Irán elleni támadással nem fognak csak úgy, egyik pillanatról a másikra megszűnni, ahogy például egy reaktor köddéválik. 

Ha két tanulságot leszűrhetünk a klasszikus, kilencvenes évek elején véget érő hidegháborúból, az először is az, hogy a berlini fal leomlása sem vezetett az egyik szuperhatalom teljes dominanciájához. A “keleti blokk” magyar történelem szempontjából is szükségszerű összeomlását övező győzelmi eufóriát idővel új riválisok, ellenségképek megjelenése követte, hiszen a Szovjetúniót néhány éven belül felváltotta Kína, befolyási övezeteit Ázsiától Afrikáig, sőt, Európáig kiterjesztve. Vagyis, a hatalmi átrendeződés állandó folyamat, és egy megnyert hidegháborút többpólusúvá vált világunkban új diplomáciai lehűlések kísérhetnek, amennyiben egy-egy fennálló konfliktus kiélezése (akár Iránnal) más nagyhatalmak érdekeivel ütközik össze. A másik tanulság pedig az, hogy a hatalmi hegemónia kivívása legalább annyira összefügg a "saját porta" rendbetételével az érintett országokban, mint egy konfliktus hevítésével. Előbbi nemcsak reformokat követel meg, hanem teljes (és megvalósuló!) paradigmaváltást is, a hatalomgyakorlás módját és a kormányzati intézményrendszert illetően. A rivális regionális hatalom legyőzése - amely különben is és eleve beláthatatlan következményekkel jár és kockázatos kimenetelű - stabil hátország nélkül még valószínűtlenebb.

Izrael rakétákat kapott

Izrael nyolc év után először kap Patriot-rakétákat egy néven nem nevezett „baráti országtól”, a hetek óta folyamatosan érkező légvédelmi ütegek legújabb szállítmánya pénteken futott be az asdodi kikötőbe – írja az Ynet izraeli hírportál. Noha a hadsereg állítása szerint nincs kapcsolat a költséges fegyverrendszer behozatala és a hetek óta tartó Irán elleni támadással kapcsolatos vitákközött, az Ynet megjegyzi: a Patriotok arra is utalhatnak, hogy a zsidó állam egy lehetséges iráni konfrontáció legrosszabb eshetőségeire igyekszik felkészülni.

Időközben Irán legfelsőbb vallási vezetőjének, Ali Hamenei ajatollának a hivatalos weboldala egy vezető politikai szakértő, Dr. Amir Mohébian elemzését közli, mely egy az ország elleni amerikai-izraeli támadás lehetséges forgatókönyveit taglalja. Az ajatollah rendhagyó lépése legalább annyira betudható a már korábban elhangzott, nyugatnak szánt fenyegetések megerősítésének, mint az iráni lakosság megnyugtatásának: Mohébian szerint egy Irán elleni teljes háború esélye zérus, de még a limitált konfrontációé is csupán elenyésző (lásd: keretes).

Az Izraelbe érkező Patriotok mellett az elmúlt napokban az amerikai hadsereg új bunker-romboló bombája is vészterhes találgatásokra adott okot: a Boeing fejlesztette fegyver elméletileg a hegyek gyomrába rejtett, több réteg acéllal és betonnal megerősített iráni objektumokat is elérheti.

Megérkeztek Lengyelországba az első Patriot-rakéták

Május 23-án megérkeztek az első Patriot légvédelmi rendszerek Lengyelországba, amelyek miatt Oroszország már többször is tiltakozott. A komplexumokat alig hatvan kilométerre az orosz határtól telepítették egy lengyel katonai bázison, de egyenlőre még csak oktatásra használják őket.Ennek ellenére lehetséges, hogy az utóbbi időben javulásnak indult lengyel-orosz kapcsolatokat sem hagyja majd érintetlenül a mostani esemény.

Egy százfős amerikai katonai kontingens vasárnap szállította le azokat a Patriot-ütegeket, amelyek miatt Oroszország már korábban többször is szót emelt, adta hírül az AP hírügynökség. Az amerikai katonák a lengyel Morag katonai bázisra érkeztek, amely csupán hatvan kilométerre van az orosz határtól, Kalinyingrád közelében.

A Patriot légvédelmi rendszer elsődleges feladata a légi támadásokkal szembeni védelem. A komplexum egyszerre 100 célpont követésére képes, és 1982 óta használják az Egyesült Államokban. A rakéták egyes változatainak hatótávolsága eléri a 160 kilométert. Oroszország a tárgyalások során hiába tiltakozott, a lengyel és amerikai külügyminisztériumok kijelentették, hogy a Patriot rendszerek elhelyezése semmilyen stratégiai célt nem szolgál, és a telepítés nem Oroszország ellen irányul.

 

Kattintson és nézze meg a lengyel fővárost!

A Lengyelországba kiszállított légvédelmi komplexum egyelőre kizárólag oktatási célokat fog szolgálni, ugyanis a kiérkezett amerikai egység tanítja majd a lengyel katonákat a Patriotok használatára. Az oktatásra szolgáló rendszerek a tervek szerint két évig lesznek Moragban, 2013-tól kezdve pedig már az éles légvédelmi berendezések is hadrendbe állhatnak Lengyelországban.

A Patriot-rendszerek elhelyezéséről még 2009 novemberében egyezett meg Lengyelország és az Egyesült Államok – a lengyelek biztosították az elhelyezéshez szükséges katonai bázist, az amerikaiak pedig vállalták a lengyel katonák kiképzését.

Iráni erőfitogtatás a Perzsa-öbölben

Egy nagyszabású tengeri hadgyakorlat részeként az iráni hadsereg sikeres rakétateszteket hajtott végre a Perzsa-öbölben hétfőn, ezzel demonstrálva, hogy a vitatott atomprogramja miatt szankcionált ország rendelkezik a Hormuzi-szoros lezárásához szükséges katonai kapacitással. Teherán a múlt héten figyelmeztetett, hogy amennyiben a nyugati gazdasági szankciók az Iszlám Köztársaság nyersolaj exportját is megpróbálják ellehetetleníteni, Irán blokád alá veszi a kritikus fontossággal bíró tengeri átjárót.

Te nyamvadt Ők legalább ellenállnak nem úgy mint a nagy fülkeforradalmárok, akik egyből azt nézik kinek kell benyalni, hogy a hatalomba maradhassanak. Te zsidó bérenc , ha ez a háború kitörne, a zsidó állam eltűnne a földszínéről, és az a III. világháború kezdete lenne, és gondolod a pénzügyi kaszt hajlandó lenne az esztelen zsidó

államért meghalni, és nem dobná oda judea népét szőröstől zsidósig.

A Hormuzi-szoros lezárásához az Egyesült Államok Bahreinben állomásozó 5. flottájának is lenne egy-két szava – az USS Bush repülőgép-anyahajó a keskeny tengeri út vizét szeli 2011 októberében (Forrás)

Barack Obama elnök a hétvégén léptette életbe az iráni nyersolaj importját tiltó legújabb határozatot, az Egyesült Államok példáját a héten az Európai Unió is fontolóra veszi. A szankció szélesítésével és szigorú betartatásával a legtöbb finomító vállalat számára gyakorlatilag lehetetlenné válna a világ negyedik legnagyobb olajexportőrével való üzletelés. Az atomvitában tanúsított makacsság miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa már négy széleskörű gazdasági szankciót foganatosított Iránnal szemben.

A Hormuzi-szoroson halad át a tengeren szállított kőolaj csaknem negyven százaléka, lezárásával a nyersolaj világpiaci ára ugrásszerű emelkedésnek indulna. Irán a tíznapos hadgyakorlattal nem csak a szankciók keserű világgazdasági következményeire figyelmezteti a nyugatot, de arra is, hogy a térségben egyetlen amerikai vagy izraeli hadi létesítmény sincs biztonságban. „Egyelőre nincs parancs a Hormuzi-szoros lezárására, de valamennyi lehetőségre felkészültünk” – idézi a Reuters hírügynökség az iráni tengernagy hétfői nyilatkozatát.

„Az Egyesült Államoknak nincs

keresnivalója az Öbölben!"

Az újév első napjaiban befejeződött az iráni haditengerészet 2011. december 24-én indított, tíznapos hadgyakorlata. A Velayat-90 kódnevű gyakorlat célja az újonnan kifejlesztett eszközök és módszerek kipróbálásán kívül nem titkoltan az erőfitogtatás volt, hogy Irán megmutassa szomszédinak és világnak, egyedül is képes biztosítani a térség tengereinek biztonságát.

Az iráni haditengerészet karácsonykor indított nagyszabású, Ali Khamenei legfőbb vezető után elnevezett Velayat-90 fedőnevű hadgyakorlata az Indiai-óceán egy mintegy 2,000 kilométer hosszúságú, a Hormuzi-szoros bejáratától az Ádeni-öbölig elnyúló sávjában került lebonyolításra. Irán számára nem jelentett újdonságot tengeri erőit az Ádeni-öböl nemzetközi vizeire vezényelni, a térségben állandó jelleggel jelen van Teherán a kalózkodás elleni küzdelem jegyében.

Kattintson és nézze meg Iránt!

Hadgyakorlat a barátság és a béke jegyében

Irán két hadserege

Irán az 1979-es forradalom óta két, egymással párhuzamosan létező hadsereggel rendelkezik. A hagyományos hadsereg, az Artesh kötelékébe kb. 350,000 fő tartozik a három klasszikus haderőnem szerint szétosztva. Az Artesh felel az ország hagyományos értelemben vett védelméért.

Az ország másik, rendhagyó hadserege az Iszlám Forradalmi Gárda, amelynek fő feladata az Iszlám Forradalom, azaz a rezsim védelme. A Gárda mintegy 125-140 ezer főt számlál és minden haderőneme aszimmetrikus hadviselésre van berendezkedve.

Vezető iráni tisztségviselők nyilatkozatai alapján a Velayat-90 gyakorlat célja a béke és a barátság erősítése Irán és a térségbeli arab államok között azáltal, hogy Irán bizonyítja szomszédinak, hogy a régió államai (Iránnal az élen) képesek külső (amerikai) segítség nélkül is biztosítani a Perzsa- és az Ománi-öböl vizeit, ezáltal közvetetten biztosítani az érintett államok kőolajexporton alapuló gazdaságait. Egy ilyen iráni regionális biztonsági együttműködési elképzelés azonban egyelőre nem tekinthet fényes jövő elé. Az Öböl arab országai Irak, Katar és Omán kivételével azonban nemcsak, hogy nem akarnak társulni egy Iránnal közös regionális biztonsági tömbben, de politikájuk kimondottan Irán-ellenesnek mondható, és mint az a Wikileaks dokumentumokból ki is derült, nem nyilvánosan ugyan, de támogatnának is egy esetleges Irán elleni amerikai csapást. 

Mohammad Ali Jafari vezérőrnagy, az Iszlám Forradalmi Gárda parancsnoka szerint: „A hadgyakorlat fő célja, hogy modernizálja Irán védelmi rendszerét. Az Iszlám Forradalmi Gárdának, mint minden fegyveres erőnek fontos feladata, hogy megvédje az Iszlám Forradalmat. Manapság a hagyományos technikák már nem alkalmazhatóak és mivel az Iszlám Forradalom egy progresszív rendszer, progresszív és modern védelmi módszerekre van szüksége, kiváltképp ezekben a különleges időkben.” Jafari vezérőrnagy hangsúlyozta, hogy a világot nem lehet központilag egy helyről irányítani, minden térségnek magának kell problémáit kezelnie, biztonságát garantálnia, és mivel Irán bizonyította, hogy képes saját régiójának biztonságát szavatolni, „az Egyesült Államoknak nincs keresnivalója a Perzsa-öböl térségében!”

Kattintson és nézzen szét Iránban!

„Mi csak egyszer figyelmeztetünk”

A hadgyakorlat politikai célja Irán pozíciójának erősítésével párhuzamosan az Egyesült Államok térségbeli befolyásának csökkentése volt. Ataollah Salehi vérőrnagy, az iráni hadsereg parancsnoka szavait idézve: „Ez a hadgyakorlat nemzetközi vizeken zajlott annak érdekében, hogy megvédje az Iszlám Köztársaság és az Iszlám államok érdekeit. Az Iszlám Köztársaság barátainak tudnia kell, hogy jobb egy olyan testvéri országra támaszkodni, mint Irán, mintsem hogy méltóságukat, megbecsülésüket és pénzüket nyugati államoktól és az Egyesült Államoktól való függésre áldozzák.” Irán a gyakorlattal azonban nem csak öböl menti szomszédinak kívánt üzenni. Az Egyesült Államok a térségért felelős, bahreini parancsnokságú ötödik flottájának USS John C. Stennis repülőgép-hordozója jelenleg az Perzsa-öblön kívül tartózkodik. Iráni politikusok és katonák egyaránt felszólították az Egyesült Államokat, hogy a nevezett hajó ne térjen vissza a Perzsa-öbölbe, különben Irán kénytelen lesz bizonyos intézkedéseket foganatosítani. Hogy ezek az intézkedések pontosan mit is takarnak, arra nem derült fény. Salehi vezérőrnagy szerint „Nem szokásunk megismételni figyelmeztetéseinket, mi csak egyszer figyelmeztetünk.”

A gyakorlat kiemelt fontosságú eleme volt a tengeralattjáró-hadviselés módszereinek tökéletesítése. Irán három szovjet gyártmányú Kilo-osztályú- és számos kisebb, saját fejlesztésű tengeralattjáróval rendelkezik. (Képünk illusztráció)

A nemzetközi média és politikusok rémisztgetéseinek ellenére Irán a hadgyakorlat kezdetén tett ígéretének megfelelően nem zárta le a Hormuzi-szorost a gyakorlat idejére. Iráni politikusok és magas rangú katonatisztek gyakorta fenyegetőznek a szoros lezárásával, hogyha a nemzetközi közösség további szankciókkal sújtaná Iránt, vagy támadás érné az országot. Irán aknatelepítő képességével, földi indítású hajó elleni rakétáival és közeli partokról tömegesen kirajzó kicsi, gyors, de relatív nagy tűzerővel rendelkező motorcsónakjaival jó eséllyel el tudná lehetetleníteni a kereskedelmi hajózást a szorosban, amely legszűkebb pontján csupán 54 kilométer széles és a Perzsa-öböl egyetlen tengeri kijárataként szolgál. A föld kőolaj-kereskedelmének 20%-át biztosító Hormuzi-szoros sikeres és tartós lezárása beláthatatlan világgazdasági következményekkel járna. Valószínű azonban, hogy Irán csak a legvégső esetben döntene a szoros lezárása mellett, azzal ugyanis saját gazdaságára is ugyanolyan csapást mérne, mint öbölbeli riválisaira, ugyanis az ország kőolajexportját kiszolgáló iráni kikötők is mind a Perzsa-öbölben találhatóak.

Irán megfenyegette a NATO törökországi rakétavédelmi rendszerét

Irán megtámadja a NATO törökországi rakétavédelmi rendszerét, ha veszély fenyegeti Izrael, vagy az Egyesült Államok részéről - közölte az orosz RIA Novosztyi hírügynökség Amir Ali Hajizadeh, az Iszlám Forradalmi Gárda légügyi-és űregységeinek parancsnokának bejelentését.

Az iráni katonai egység parancsnokának kijelentését a Mehr iráni hírügynökség tette közzé. Amir Ali Hajizadeh eszerint azzal fenyegetőzött, hogy "amennyiben veszély áll fönn, készen állunk csapást mérni a NATO-ra Törökországban, majd más régiókra is.

Hozzátette, hogy az USA és Izrael Iránnal kapcsolatos politikája kényszerítette Teheránt arra, hogy áttekintse védelmi politikáját és ezentúl "fenyegetésre fenyegetéssel fog válaszolni".

A RIA Novosztyi emlékeztet rá, hogy az idén szeptemberben Ankara és Washington szerződést írt alá az európai rakétavédelmi rendszer keretében egy radarállomás létesítésére Törökország területén, a dél-keleti Kurecik város közelében.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezérigazgatójának legutóbbi jelentése szerint Irán 2003 óta foglalkozik atomfegyver előálításával. A NAÜ jelentésének nyilvánosságra kerülését, november 8-t követően a szervezet határozatban szólította fel Teheránt, hogy engedje be szakembereit nukleáris objektumaiba és az együttműködés aktívabbá tételét szorgalmazta. Ezt követően az Egyesült Államok és Franciaország az Iránnal szembeni büntetőintézkedések bővítésére hívott föl. Ilyen lépéseket tett Nagy-Britannia kormánya is.

Te paraszt zsidó bérenc Iránnak joga van az urán dúsításához amivel ellátja az erőműveit. Izraelnek nem volt joga azt a 4- 500 db atomtöltetet legyártani, amit most tárol, ott nézzen szét a NAÜ, és tegyen jelentést , és az USA szüntesse be a terrorista zsidó állam felfegyverzését , és tartsa be , hogy terrorista államokat nem támogat, nemzetközi kitételét , vagy mind a két állam elsődleges terrorista állam a terroristának minősített országok csak felszabadító küzdelmüket végzik. E terrorista különítmények az egész Afrikai térképen terrorizálják az arab államokat a zsidó hegemónia kiépítése érdekébe. Az Európai Egyesült államok kikiáltásáért egy csomó ártatlan arabnak kell meghalnia, mert a Földközi – tengerről kiakarják szorítani az orosz flottát, hogy ne érjen el az orosz fél az Unió ipari övezetéhez, sajnálom az erőlködéseteket , de az oroszok ezt már tudják , hogy ebben mesterkedtek, és átlépnek rajtatok. Körben a tengereken az ipari övezet van a célkeresztben és a pénzügyi hatalom megtestesítői, a bankárkaszt telepei. Lassan lejár a szabad rablásotok ideje a saját népetek is ellenetek fog lázadni , mert nem akarunk kamatrabszolgák lenni, azért , hogy ti a világot akarjátok rabosítani. Recseg ropog a szabad világnak mondott jóléti állam alakulat, már nem szabad emberek demokráciája a hely , hanem koncentrációs táborokkal , telezsúfolt börtön államok régiója lesz. És mi nem akarunk kamatrabszolgák lenni. Haláltáborokba veletek . Az a 300 család kik lerabolták a világot kb 60000 főből áll, ha még hozzá vesszük a csicskásaikat , a végrehajtó bandából lehetnek úgy 200000 ezren , gondoljátok , hogy nem bírunk el ennyíőtökkel , és dalolva megyünk a vágóhídra értetek . Ha Spartakusz annak idején föltudott lázadni, azt hiszem mi is ezt válasszuk, ha fegyverünk nem is lesz, de molotov koktélokat kaphattok ezrével , ne hogy megússzátok az eseményt. Remélem ezzel is számoltatok, és ha el ül a lárma jöhetnek az Oroszok és a Kínaiak, hogy pontot tegyenek az események végére.

Izrael, a "rákos daganat"

Ali Khamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője Teheránban a legutóbbi pénteki ima alkalmával intézett újbóli fenyegetéseket az Egyesült Államok és Izrael felé. Beszédében hangsúlyozta az Irán ellen irányuló nemzetközi szankciók hatástalanságát és az iráni vezetés annak atomprogramjától való eltántoríthatatlanságát. Khamenei szerint Irán kénytelen háborúval való fenyegetésnek vennie azt, hogy Amerika és Izrael rendszeresen hangot ad abbéli álláspontjának, hogy az iráni atomprogram ellehetetlenítése érdekében nem zárnak ki semmilyen lehetőséget, így a katonai lépést sem.

Ali Khamenei, az iráni forradalom legfelsőbb vezetője a már megszokott iráni retorikával élve ekézte a közel-keleti zsidó államot. „A cionista rezsim [Izrael] rákos tumor a térség testén, amit el kell távolítani és el is lesz távolítva” – fogalmazott Khamenei a CNN szerint, hozzátéve, hogy Irán kész támogatni bármely nemzetet, vagy csoportot, aki szembeszáll Izraellel. Az iráni legfelsőbb vezető szerint az egész fenyegetőzés, úgy ahogy van, káros Amerikának, de „a háború maga tízszer károsabb lesz az Egyesült Államok számára.”

Kattintson és nézzen szét Izraelben!

Mondta Khamenei mindezt az után, hogy az izraeli védelmi miniszter, Ehud Barak és miniszterelnök-helyettes Moshe Yaalon előző nap, csütörtökön katonai csapással fenyegette meg Iránt, amennyiben az nem enged a nemzetközi nyomásnak és tovább folytatja vitatott atomprogramját. Ugyanazon a napon Washingtonban Leon Panetta amerikai védelmi miniszter megerősítette szövetségesei kijelentéseit azzal az állításával, miszerint Izrael valószínűleg csapást fog mérni az iráni atomlétesítményekre valamikor április és június között.

A fenyegetésváltást követően az izraeli Ynetnews információ szerint Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök egy szombati miniszteri tanácskozáson felszólította minisztereit, hogy hagyjanak fel az Irán elleni katonai csapás emlegetésével, mert ezzel szerinte csak Izraelnek ártanak. „A fecsegés komoly károkat okoz, a frontvonalra helyezi Izraelt és csak hátráltatja a szankciók sikerét” – mondta Netanyahu.

Ali Khamenei, az iráni forradalom legfelsőbb vezetője (Forrás)

Mindeközben Iránban egyszerre két hadgyakorlat is folyt és folyik párhuzamosan. Irán déli részén az Iszlám Forradalmi Gárda szárazföldi erői által végrehajtott gyakorlat során az iráni alakulatok egy esetleges, az iráni atomlétesítmények ellen végrehajtott csapásra való reagálást gyakorolják, miközben a Perzsa-öbölben és a Hormuzi-szoros közelében az iráni haditengerészeti erők tartanak erődemonstrációt. A térség országainak azonban aligha jelentenek újdonságot az iráni hajók. Tavaly karácsonytól idén újévig Irán haditengerészete nagyszabású, tíznaposgyakorlatot tartott nemzetközi vizeken, egy a Hormuzi-szoros bejáratától az Ádeni-öbölig húzódó tengersávon. Mohammad Pakpour, a Forradalmi Gárda szárazföldi erőinek parancsnoka a hadgyakorlatok nemzetközi visszhangját meglovagolva maga is csatlakozott a fenyegető szóváltáshoz. Irán katonai stratégiája alapvetően védelmi jellegű, de Irán válasza minden fenyegetésre „agresszív és pusztító lesz” – nyilatkozta a dandártábornok az iráni PressTV-nek.

Vasárnap Barack Obama az amerikai NBC-nek adott interjújában megkérdőjelezte az izraeliek elszántságát. „Nem hiszem, hogy Izrael döntést hozott volna afelől, hogy mit kell tennie. Azt hiszem, hogy ők, ahogy mi is, csak abban biztosak, hogy Iránnak fel kell hagynia atomprogramjával.” Majd hozzátette: „Azt tudom mondani, hogy soha olyan szoros katonai és hírszerzési együttműködés nem volt még országaink között, mint a mostani. …A lehető legszorosabb együttműködésben dolgozunk az ügyön Izraellel, hogy diplomáciai úton oldhassuk meg a problémát.”

Iránban különleges jelentősége van a pénteki imáknak, amelyek múlt pénteki teheráni alkalmán Khamenei ajatollah rákos tumornak nevezte Izraelt. Ezek az események egyszerre színterei a vallásos és világi útmutatásnak, egyik legfontosabb platformjai az iráni vallási vezetés politikai kommunikációjának. Minden nagyobb Iráni városban, minden héten péntek délidőben tartják az imát, amelyeknek vezetőjét az iráni legfelsőbb vezető maga nevezi ki.

Irán kiberhadsereg felállítására készül

Irán passzív védelmi képességeiért felelős tábornoka, Gholamreza Jalali a napokban bejelentette egy új, az országra leselkedő kiberfenyegetések elhárításáért felelős  állami kiberhadsereg felállítását. Mindeközben öntevékeny iráni civil csoportok évek óta kibertámadásokat intéznek ellenzéki és közösségi oldalak ellen, csakúgy, mint szomszédos országok állami honlapjai ellen.

Az iráni atomprogram 2002-es nyilvánosságra kerülése óta az ország konstans mód fenyegetve érzi magát egy, az atomlétesítményeire mért csapástól, amelynek kivédése érdekében minden hagyományos eszközt és módszert fel is használ. Irán nukleáris létesítményeit egymástól távol, szétszórva építi fel, urándúsító üzemeit megerősített földalatti bunkerekben rendezi be és rendkívüli légvédelmi zónákat alakít ki körülöttük.

Mindez 2010 júniusáig látszólag elég is volt, amikor is felfedeztek egy Stuxnet névre keresztelt, minden valószínűséggel az Egyesült Államok, és/vagy Izrael által kifejlesztett számítógépes vírust. A vírus, amely ipari Siemens berendezéseket támadott meg, szakértői vélemények szerint tönkretette Irán natanzi urándúsító üzemének centrifugaparkjának tíz százalékát és mintegy harminc százalékkal visszavetette Irán urándúsítási képességeit, habár hivatalos iráni statisztikák az urándúsítás hatékonyságának növekedéséről számoltak be.

Tömeges kékhalál, mint egy kibertámadás lehetséges eredménye (Forrás)

A Stuxnet által okozott károk rávilágították az iráni vezetés figyelmét, hogy a légvédelmi rendszerek és betonbunkerek már nem jelentenek teljes biztonságot az ellenséggel szemben, és hogy ideje szembenézni a ténnyel, hogy a XXI. század háborúi már nem csak szárazföldön, vízen és levegőben, de a kibertérben is zajlanak. Ennek eredményeként iráni tisztségviselők még 2010-ben bejelentették, hogy kibervédelmi csoportot hoznak létre az ország kritikus infrastruktúrája és nukleáris programjának védelme érdekében.

Kritikus infrastruktúra

A kritikus infrastruktúra amerikai kifejezés, először az 1998-as elnöki irányelvekben szerepelt: "mindazon fizikai vagy virtuális rendszerek és berendezések, amelyek oly létfontosságúak az Amerikai Egyesült Államok számára, hogy azok korlátozása vagy megsemmisülése meggyengítő hatással lenne a nemzetbiztonságra és a nemzetgazdaság biztonságára, a közegészségre, közbiztonságra vagy ezek bármely kombinációjára." Kritikus infrastrukturális területek : informatikai és kommunikációs rendszerek, távközlés, katasztrófavédelem, energiatermelés és elosztás, bank-és pénzintézeti szektor, vízellátás-közművek, szállítás és közlekedés, közegészségügy és az élelmiszer ellátás.

Az Iráni Iszlám Köztársaságtól sohasem álltak messze a nem-konvencionális hadviselési formák, elég a Forradalmi Gárda doktrínarendszerére gondolni, annak aszimmetrikus hadviselésre berendezkedett haderőnemeivel. Ezek tükrében, nem meglepő módon az iráni vezetés az ország kibervédelmi erőit a 2008 óta fennálló, Gholamreza Jalali gárdista tábornok által vezetett Passzív Védelmi Szervezet alá rendelte. A Passzív Védelmi Szervezetet még 2008-ban hozták létre azzal a feladattal, hogy az országot ért támadás, vagy egyéb okból bekövetkező krízishelyzet esetén oltalmazza és felügyelje az állam kritikus infrastruktúráját.

2011 márciusában Jalali egy, az iráni Bulannews-nak adott interjújában elmondta, hogy "Irán szívesen lát minden olyan hekkert, akik hajlandóak az ország céljai érdekében dolgozni". Azt nem fejtette ki, hogy ezt szabadúszóként, vagy valamelyik iráni kiberszervezet tagjaként kellene-e a jelentkezőknek tenniük. Ilyen ismert civil szervezet például az Iráni Kiberhadsereg, vagy a Perzsa Kokainharcosok, amelyekről nem tudni, hogy kik alkotják őket, vagy kinek a megrendelésére dolgoznak, de rendszeresen intéznek kibertámadásokat az „iszlám tisztaságát megsértő” honlapok ellen, de szintén ezek a szervezetek a felelősek az azeri légitársaság és állami tévé honlapját 2012 februárjában ért támadásokért, az iszlám ellenségeinek és zsidók kiszolgálóinak titulálva azokat.

Iránban az országon belül is komoly kiberháború folyik, amelynek keretében rendszeresen elérhetetlenné válnak különböző reformista honlapok, általában pont ellenzéki tüntetések és megmozdulások előtt. Ezt ellensúlyozandó és az iráni internetszabadságért küzdve az Anonymus nevű nemzetközi hekkerközösség több alkalommal is megbénított már kormányzati- és állami média honlapokat. Ahogy a 2011-es arab tavasz során, úgy a 2009-es iráni „zöld forradalom” alatt is egyértelművé vált az internet vezető szerepe az ellenzéki szervezkedésben. Javarészt e jelenség hatásának köszönhetően hozta létre az iráni rendőrség a saját kiberegységét, azzal a céllal, hogy megfigyelje a közösségi és média oldalakat. Ennek hatására Iránban időről időre felmerül egy, az észak-koreaihoz hasonló „állami internet” kiépítésének a terve, amely a 78 milliós ország hivatalos iráni statisztikák szerinti 36 millió főnyi internetezőjét egy hatalmas intranetbe kényszerítené, e óriás hálózat megvalósításának az esélye azonban elenyésző, mindenesetre 2011 végére, az állami PressTV szerint a kormányzati honlapok kilencven százalékát iráni határokon belül működő szerverekre menekítették a ország Nemzeti Kibervédelmi Stratégiájának keretében..

Irán katonai vonatkozású kiberképességekről, amelyeket a CSIS (Center for Strategic and International Studies) szerint a Forradalmi Gárda 2400 fős és évi 76 millió dolláros költségvetésből dolgozó kibercsoportja képvisel, nem sok szó esett a Stuxnet támadás utáni egy évben, amíg 2011 decemberének első napjaiban Irán be nem jelentette, hogy lehozott egy amerikai RQ-170-es pilóta nélküli repülőgépet. Az incidens után, a várakozásnak megfelelően Irán bemutatta a meghekkelt és épségben leszállított lopakodó drónt, amelyet a világ legfejlettebb pilóta nélküli repülőgépeként tartanak számon és mindezidáig fénykép is alig készült róla.

Kattintson és nézegessen képeket Iránról!

Gholamreza Jalali, az ország első kibervédelmi konferenciájának utolsó napján, február 20-án az iráni PressTV-nek úgy nyilatkozott, „Amerika csökkenti hadseregét, hogy fejleszthesse kibervédelmi infrastruktúráját. Így olyan országoknak, mint például Irán szintén fejleszteniük kell kibervédelmi központjaikat, és kiberhadseregeket kell létrehozniuk.” Jalali szerint Irán egyike az első országoknak, akiket közvetlen kibertámadás ért, de hozzátette, az, hogy a megtámadott létesítmények a nehézségek ellenére túlélték a támadást és működőképesek maradtak, Irán magas fokú kibervédelmi képességeit mutatja. Irán, amely az Economist szerint a világ második legnagyobb hivatásos kiberhadseregével rendelkezik 2011 novemberében bejelentette, hogy sikeresen szűri ki és hatástalanítja a Duqu kémprogramot, amelyet iráni illetékesek a Stuxnet-hez hasonlóan kimondottan Irán ellen, ipari és kormányzati hálózatokról való információszerzésre írtak.

Ahogy azt Mohammad Ali Jafari vezérőrnagy, a Forradalmi Gárda főparancsnoka 2012 január elején, egy nagyszabású haditengerészeti gyakorlat kapcsán mondta, „manapság a hagyományos technikák már nem alkalmazhatóak és mivel az Iszlám Forradalom egy progresszív rendszer, progresszív és modern védelmi módszerekre van szüksége, kiváltképp ezekben a különleges időkben”. A jelek szerint Irán, valóban új módszerekre alapozza védelmét, mind külső, mind belső ellenségeivel szemben. Kérdés, hogy az embargókkal és szankciókkal sújtott, súlyos társadalmi feszültségektől terhes, de komoly szürkeállománnyal rendelkező Irán képes lesz-e felvenni a versenyt az iráni forradalom vezetője, Khamenei ajatollah által "rákos daganatnak" nevezett Izraellel és az Egyesült Államokkal szemben egy olyan XXI. századi hadszíntéren, mint a kibertér.

Azerbajdzsán nem asszisztál egy Irán elleni támadáshoz

Safar Abiyev, Azerbajdzsán védelmi minisztere március 13-án Teheránba látogatott. Mahmúd Ahmadinezsád elnökkel való találkozója után az iráni vezető a két ország bilaterális kapcsolatainak jövőbeli szorosabbra fűzéséről beszélt. Ahmadinezsád azt is kijelentette, megbízik országa északi szomszédjában, hogy az nem engedi át területét és légterét egy Irán elleni támadáshoz. "A két ország közös ellenségei azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a Teherán és Baku közti kapcsolatok javítását" - foglamazott az iráni elnök, azt azonban, hogy kik a "két ország közös ellenségei", nem fejtette ki.

Szai Dzsalili, az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára szintén találkozott Abiyevvel. A találkozó után Dzsalali hangsúlyozta a két szomszéd között már fennálló együttműködések fontosságát és azok további területekre történő kiszélesítését ígérte. Dszalili úgy nyilatkozott,"Irán és Azerbajdzsán biztonsága összefonódott és ezt nem befolyásolhatják bizonyos ügyek", ami alatt az iráni illetékes minden bizonnyal a múlt hónapban megkötött, Azerbajdzsán másfél milliárd dolláros fegyverüzletét értette Izraellel. Azerbajdzsán pilóta nélküli reülőgépeket és légvédelmi rendszereket vásárolt Izraeltől február folyamán, aminek hatására az iráni külügyminisztérium bekérette az azerbajdzsáni nagykövetet.

Abiyev, Ahmad Vahidi iráni védelmi miniszterrel folytatott megbeszélése után úgy nyilatkozott, hogy a frissen vásárolt fegyverek az ország megszállt területeinek felszabadítását fogják szolgálni és hangsúlyozta, hogy Azerbajdzsán senkinek nem fogja területét egy Irán ellen támadáshoz átengedni. "Azerbajdzsán békét, stabilitást és biztonságot akar a régióban", mondta Abiyev, amit szerinte szoros katonai együttműködéssel lehet biztosítani.

Leváltották a hazaáruló zsidó kettős állampolgárságú kormánytagokat, és mindjárt kitört a béke Azerbajdzsánban , nem kellene követni az ők példáját, és a kettős állampolgárságú rablókat kirakni a kormányból nálunk is mielőtt polgárháborút rendeznének a Kárpát- medencében.

A NAÜ volt igazgatója kiáll Irán mellett

Kevés ember van a világon, aki annyit foglalkozott volna tömegpusztító fegyverekkel és azok proliferációjával, mint Hans Blix svéd diplomata, aki 1981 és 1997 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatója-, majd 2000-től 2003-ig az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő fegyverzetellenőre volt. Al-Dzsazíra hírügynökségnek adott interjújában Blix aggodalmát fejezte ki a NAÜ Iránnal kapcsolatos utóbbi fél évben kiadott jelentéseinek szakszerűségével kapcsolatban.

Blix egyetért azzal, hogy a nemzetközi közösségnek – a NAÜ-n keresztül – rajta kell tartania a szemét az iráni atomprogramon. A volt főigazgató szerint gyanakvásra ad okot, hogy Irán folyamatosan növeli urándúsító kapacitását, holott csupán két reaktorát kell fűtőanyaggal ellátnia: a már működő bushehri atomerőművet és egy kisteljesítményű teheráni kísérleti reaktort, amit Irán még az 1950-es években kapott az Egyesült Államoktól. Pusztán a tény azonban, hogy Teherán uránt dúsít, nem jelenti az, hogy az ország atomfegyver előállításán fáradozna és semmi esetre sem jogosít fel senkit arra, hogy iráni atomtudósokat ölessen meg, ahogy azt az elmúlt évek során többször is tették - nyilatkozott Blix, addig azonban nem ment el, hogy bármely országot is meggyanúsítsa a merényletek megrendelésével.

Kattintson és jöjjön velünk Iránba!

Blix szerint érthető Irán nukleáris ügyekkel kapcsolatos bizalmatlansága a nemzetközi közösséggel, kiváltképp az Egyesült Államokkal szemben. Az iráni forradalmat követően, az 1980-as években, miközben Irakkal háborúzott, az őt érő embargók hatására Irán nem tudott dúsított uránt vásárolni teheráni kísérleti reaktorához. Amikor már úgy tűnt, sikerül az Egyesült Államoktól fűtőanyagot vásárolni, Amerika visszalépett az üzlettől, a kifizetett pénzt vissza azonban nem adta Iránnak. Az elmúlt években több állam is felajánlotta Iránnak, hogy a reaktoraihoz szükséges üzemanyagot legyártja és azok kimerültével haza is szállítja újrahasznosítás céljával, Teherán azonban ragaszkodik a teljes fűtőanyag kör hazai kiépítéséhez (a teljes kör az uránérc bányászatától a kimerült fűtőelemek újrahasznosításáig, vagy tárolásáig tart).

Az úszómedence típusú reaktorok kis teljesítményű (1-10 MW) atomreaktorok, amelyek alacsony dúsítottságú uránnal működnek és kísérleti, vagy neutron előállítási céllal alkalmazzák őket. Azért nevezik őket uszoda típusúnak, mert a reaktormag egy vízzel teli, nyílt medencében helyezkedik el, így az könnyen hozzáférhető. Az ilyen típusú reaktoroknál a víz egyszerre moderátor, hűtőközeg és sugárelnyelő.

Irán a múlt héten bejelentette, képesek saját erőből úgynevezett úszómedence típusú reaktort építeni. Ez az előrelépés komoly mérföldő az iráni atomkutatásban, amelyet szinte teljesen külső segítség nélkül folytat az ország. 

Nemzetközi nyomás alatt álló Atomenergia Ügynökség

Az interjúban Hans Blix hangot adott félelmének, miszerint az általa tizenhat éven át vezetett ügynökséget behálózta a politika és bizonyos államok, amelyek hírszerzési forrásokat biztosítanak a jelentésekhez, az „orránál fogva vezetik” a NAÜ-t. Blix elmondta, hogy a NAÜ jelentős mennyiségű amerikai és izraeli hírszerzési forrást használ fel jelentéseihez. A volt főigazgató emlékeztetett rá, Amerika 2003-ban már indított egy háborút Irak ellen koholt vádak, hamisított hírszerzési információk alapján, amely ellen, mint az ENSZ akkori fő fegyverzetellenőre, saját vizsgálódásuk alapján hevesen tiltakozott. Az izraeli hírszerzési információk a NAÜ által történő hasznosítása pedig azért problémás, mert Izrael nem hogy nem tagja a szervezetnek, de soha nem is ratifikált semmilyen tömegpusztító fegyverek korlátozásával kapcsolatos egyezményt, így az Atomsorompót sem és általános egyetértés van a szakértők között abban, hogy Izrael 200-300 atom töltettel rendelkezik.

Hans Blix Bécsben, 2002-ben (Forrás)

Arra a kérdésre, hogy elkerülhető-e a háború, Blix úgy nyilatkozott, hogy szerinte elkerülhető, de ezért minden félnek sokat kell tennie. Szerinte Izrael lejáratta magát azzal, hogy évek óta azt szajkózza, hogy csupán hónapok kérdése az iráni atombomba, ezzel folyamatosan fenntartva a nemzetközi feszültséget, nem is beszélve Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök „rémisztő háborús fenyegetéseiről”. Blix szerint, habár a bombakészítéshez szükséges feltételek adottak és rendelkeznek a tudással is,„Iránban még nem hozták meg a döntést arról, hogy előállítsanak-e nukleáris fegyvert”, a lehetőséget viszont fenntartják. Mint az ENSZ volt fő fegyverzetellenőre, Blix hangsúlyozza, hogy nem szabad még egyszer elkövetni a 2003-as hibát: a fenyegető országoknak nem szabad feltételezések és hamis információk alapján, kézzel fogható bizonyítékok nélkül támadni, és a nemzetközi közösségnek sem szabad ezt megengednie. Hatalmas kommunikációs hibának tartja Blix azt is, hogy Barack Obama és más nyugati vezetők is, akik osztják az Egyesült Államok és Izrael abbéli aggályát, hogy Irán atomfegyver előállítására törekszik, „kioktató és lekicsinylő hangnemben próbálnak Iránhoz szólni, mintha az egy alacsonyabb rendű, kiskorú ország lenne, akit nevelni kell”. Blix szerint nem kell csodálkozni, hogy a párbeszéd kurdarcba fullad, amíg ilyen módon kívánják kezelni Iránt, amelynek vezetői rendszeresen büszkén hangoztatják a több ezer éves perzsa-iráni civilizáció nagyságát.

„Az irániak együttműködőbbek mint a legtöbb ország lenne”

A NAÜ abbéli problémájával kapcsolatban, hogy Irán nem engedi ellenőreinek, hogy a parcsini katonai bázisra látogassanak, Blix emlékeztetett, hogy a NAÜ már két alkalommal is végzett ellenőrzést Parcsinban, egy több ezer épületből álló katonai óriáskomplexumban, amire a világ legtöbb országa aligha adott volna engedélyt. Irán önként írta alá és ratifikálta az NAÜ kiegészítő jegyzőkönyvét, ami még több szabadságot és lehetőséget biztosított az ügynökség ellenőreinek az ország különböző nukleáris létesítményeinek vizsgálatában, ettől azonban – miután a NAÜ az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalta az iráni atomprogram kérdését – Teherán 2006-ban visszalépett. A múlt héten Irán bejelentette, hogy amennyiben sikerült a NAÜ-vel megállapodni a látogatás feltételein, az ügynökség alkalmazottai harmadszor is lehetőséget kapnak, hogy a parcsini katonai komplexumban folytassanak ellenőrzéseket. „Ha úgy nézzük, Irán sokkal nyitottabb a nukleáris tevékenységeit firtató vizsgálódásokkal kapcsolatban, mint a legtöbb ország lenne hasonló helyzetben” – nyilatkozta Blix.

"Jobb félni mint megijedni" - Légvédelmi állás a 20 méter mélyen kialakított,
betonbunkerben berendezett natanzi urándúsító üzem felett. (Forrás)

Hogy meddig várat magára és milyen módon történik majd az iráni atomkérdés megoldása, senki sem tudhatja. Abban egyetértenek a szakértők, hogy egy esetleges katonai csapás Irán atomlétesítményeire nem akadályozná meg az iráni atombomba elkészítését, csak az ahhoz szükséges időt hosszabbítaná meg. Ha azonban eddig nem is született még döntés Teheránban az atomfegyver szükségességéről, egy külföldi katonai csapás valószínűleg rövidre zárná a vitát és a rendszer támogatását tekintve egyébként megosztott társadalmat is egységbe kovácsolná.

Obama márciusban több ízben is úgy nyilatkozott, van még idő diplomáciai megoldást találni a problémára és nyugalomra intette Izraelt. Az Iránt sújtó gazdasági szankciók eredményességéről vita folyik, Teherán szerint a Nyugat önmagának rúgott öngólt velük, míg Amerikai szerint hosszú távon hatásosak lesznek. A kérdés csak az, hogy Izrael tud-e hosszú távon várni, hiszen szerintük az iráni bomba évek óta „csupán hónapok kérdése”.

Részleges olajembargót vezet be Irán

A múlt héten még csak lehetőségként felmerült iráni olajembargó most már realitássá vált. A francia és angolszász cégek elől elzárják a csapokat (Total SA, Royal Dutch Shell, stb.) a legújabb hírek szerint. A becslések szerint 120 napig biztosan nem lesz gond az ellátással. Irán az év eleji adatok alapján körülbelül 1 millió hordó nyersolajat szolgáltatott naponta az EU-nak, aminek közel 30%-át már múlthéten megvonta. Sokáig azonban nem tartható fenn ez az állapot, mivel az ország bevételeinek jelentős része ez irányú tevékenységből származik. Az olaj ára valószínűleg felfelé veszi az irányt, míg a fent megnevezett cégek részvényeiben az eladói nyomás játszhatja a főszerepet a mai napon.  

Így legalább magasan tartható lesz az olaj ára, mert ha Irán is termelt volna a világpiacra az lenyomta volna az árakat. Ha kitör a háború a világra éhínség fog

sújtani mert nem lesz üzemanyag ,és lebénulnak a gazdaságok, leállnak a termelések, ez lesz a háború a III. világháború, és aki kirobbantja azt el kell törölni a föld színéről az emberiségellenes büntette miatt.