Hermetika, Mágia és Okkultizmus

Hermetika, Mágia és Okkultizmus

- Hermetic Magic and Occultism -

1998.

I. Bevezetés : A Hermetika Tudománya
Ha meg akarjuk magyarázni, hogy mit jelent a Hermetika, Mágia és Okkultizmus egy ezoterikus felfogásban, vagyis az emberiség 'különböző szent hagyományaiban', akkor először is segítségül kell hívnunk egy olyan univerzális rendszert, mely a Hagyománnyal foglalkozik - a Hermetika rendszerét. A Hermetika egy olyan vallási-filozófiai rendszer, mely az emberiség össz-szellemi hagyományát vizsgálja és analitikus, komparatista módszerekkel összegyűjti a hasonló elemeket és gondolatokat, melyek saját rendszerének alapjait képezik, s melyet Hagyománynak nevez. A Hagyomány olyan abszolút princípium, mely egy mindenek felett álló, minden további történelmi-, vallási-, művészeti-, vagy akár tudományos jelenség abszolút alapjául szolgáló és annak hátterében megbúvóuniverzális rendező elv. Így nincsenek megfogható határai, mivel áthatja az egész világ összes jelenségét [1]. A Hermetika tehát az össz-kultúrák ezoterikus tanításainak komplex rendszere, mely a térben és időben egymástól távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja, és ebből épít egy abszolút rendszert. A Hermetika módszere így abban áll, hogy a Hagyomány abszolút elemeire mutat rá az egyes adott jelenségek tárházában. Elkülöníti és beazonosítja a különböző vizsgált szakrális hagyományok és egyéb rendszerek általános elemeit és egy végtelen hosszú analógiás listát hoz létre, mellyel rámutat arra az abszolút elvre, mely az egyes partikuláris, kulturálisan megnevezett manifesztációk mögött áll. Ebből következik, hogy a Hermetika bár saját rendszerét abszolútnak tekinti és a teljességre törekszik, mégsem tudja megvalósítani azt, hiszen lehetetlenség egy adott univerzális idea teljes analógiás azonosságait megnevezni, hiszen fel kéne sorolnunk az összefüggésbe hozható filozófiák, vallások, hiedelmek, hagyományok és tudományok összes egy azonos elvre utaló elemét.
Ahhoz, hogy pontosan értsük a Hermetika fogalmát, el kell helyeznünk az európai szellem-történetben. Azt mondhatjuk, hogy a Hermetika felöleli az európai Hermetizmust, Misztikát, Ezoteriát és Tradíciót, továbbá a nem európai ezoterikus hagyományakat is (mint pl.: az iszlám Szufi, hindu Tantra, kínai Ji-King, taoista Alkémia, stb.), és a különböző kultúrák vallási-, mitikus hagyományait is (pl.: kezdve az egyiptomi mágiától, a sumér-akkád valláson, a görög mítoszokig, stb.). Mégis meghatározó eleme az európai hagyomány, ezen belül is a Hermetizmus. Természetesen a Hermetika nemcsak a Hermetizmus nagy alakjainak gondolatait tekinti magáénak, hanem (korábbi és) későbbi szerzők munkásságát is. Így a teljesség kedvéért végig kell szaladnunk Európa ezoterikus történelmén, felmutatva azokat a szerzőket, kiknek munkásságára épít a Hermetika.
A Hermetizmus mint speciális reneszánszkori filozófiai irányzat sem egységes, hiszen megkülönböztetünk korai- és kései-hermetizmust. A korai-hermetizmus a Corpus Hermeticumgyűjteményben található Hermes Trismegistosnak tulajdonított tanításokat elemezte és interpretálta; hozott létre kommentárirodalmat. A kései-hermetizmus azonos eszméi miatt beemelte rendszerébe korának nagyobb ezoterikus, gondolati rendszereit (pl.: a Neoplatonizmust, a Neognoszticizmust az Alkémiát, a Kabbalát, Tarotot, Asztrológiát és Mágiát), ezért nevezik Okkultizmusnak is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Hermetika is egyiptomi eredetre vezeti vissza magát - Hermész Triszmegisztosz tanításait veszi alapul, de magába olvasztja az olyan önálló filozófiával és praxissal rendelkező ezoterikus rendszereket, mint a Kabbala, Tarot, Alkímia, Mágia,Asztrológia, Szufi, Tantra, Ji-King, stb.. 
Ezekben a rendszerekben az a közös, hogy minden hermetikus rendszer elfogadja a világ mikro-makrokozmikus azonosságát, vagyis hogy az ember és a kozmosz valójában egyazon princípium, analógiába hozható látszólagos különbözőség. Ezt mondja ki Hermes Trismegistos Tabula Smaragdinája:

"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius, naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

"Kétség nélkül való, biztos és igaz, hogy ami fent van az megfelel annak ami fent van, és ami fent van az megfelel annak ami lent van."

Mi tehát a Hermetika? A Világ és az Ember abszolút valósága, univerzális rendszere, mely nem más mint a Teremtett Világ titkos tudása, vagyis az a princípium, amit a HermetikaHermésznek vagy Pánnak nevez.

Hermész a mindenség. A Hermetikában, csakúgy mint minden más Hagyományban, ő a mindenható, isteni egyisten aspektus. Nincs is más mint Hermész - minden történés ő benne történik. Minden Ő megváltozott alakjában. Változó arcával számtalan alakban megjelenik: Az Alkímiában Ő az Alkímia. Nemcsak, hogy ő a Merkúriusz, de ő a Vénusz, a Nap és a Szaturnusz is. Mint Szaturnuszt "Sol Niger"-nek nevezik az Alkímiában, ezért ő a Fekete Nap. (Hermész planetáris aspektusait persze nem fizikai értelemben kell érteni, hanem mint allegóriákat, melyek a tudat és a világ különböző fázisait jelenítik meg.) Ő az aki megjelenik különböző 'álruhákban' egyik arcából a másikra változva - ő volt az egyiptomi Hermes Trismegistos, ő voltAsklepios, vagy Imhotep, ő maga volt Toth, és Toth tanítványa, de néha Toth apja és fia is. Helyenként ő volt Agathodaimonvagy Agathodaimon mestere. Néha úgy jelenik meg mintAsklepios Imhotes, mely a történelmi Imhotep, Hélopolisz építője Asklepiosszal való egyesítését jelenti, hasonlóképpen Hermészhez, aki Agathodaimon fia lett. Nem az egzakt személy számít, hanem ezeknek a szimbólumoknak az elválaszthatatlan egymásba játszása és komplexitása. Ezért Hermész egyben Pánis, aki a görög mitológia és más, a kozmosz és a tudat eredetét vizsgáló írások szerint (pl. Hésziodosz), az Istenek első generációjához tarozik, akik megelőzték a kozmosz keletkezését. Ő a Teremtés előtti progenitor létező mind a mikro-kozmoszban csak úgy mint magában a makro-kozmoszban. Néha leegyszerűsítik mint olyan figurát, aki megjelenik a mikro-makro- és mezo-kozmosz rendszerében, de igazából ő a rejtett negyedik arculat - a mindent egyesítő, isteni aspektus. Ő a létező és nemlétző feletti abszolút aspektus. 
Hermész figurája ezért igen korai jelenség; ő a Káosz progenitor létezője, Pán aspektusában. Jobban megértjük mit jelent ez, ha megnézzük mit jelent a Pán. A pan szó azt jelenti, hogy minden. Ezért ő reprezentálja a Világmindenség minden arculatát; a Fizikai Világot, a Lelki Világot, az Ideák Világát, és a mindenek felett álló Isteni Egy szféráját is. Ebben a minőségében Gnosis-nak hívják, mely inkább a "létezés" egyik állapota (már rég messze a létezés felett járunk), mint egy megnevezhető létező. Mint a legelső, isteni, örök teremtő elvet Pan pangenitor-nak nevezik - ő "a mindent teremtő", de nevezik Pan panfager-nek is, "a mindent elpusztító"-nak is. Mint az univerzum örök mindenség aspektusa, a világ két alapvető aspektusának megnyilvánítója, a Teremtésé és a Pusztításé. Mint Pán sötét aspektusa ő lesz Dispater, az Alvilág Atyja, Dis királya. Mint látjuk Pán olyan ambivalens figura mint Toth-Hermész-Merkúriusz: van egy sátáni arculata, a szaturnikus, Sol Niger arc, a víz alatti világ káoszának arca, az alvilág arca; és van egy szellemi, Nap arca - a létezés feletti mindenség arculata. 

Hermész tehát maga a Világ, maga a Hermetika Rendszere. Mint ilyen az univerzális ember prototípusa, archetípusos képzete. Mint Világ kétfajta arculatot tükröz - az Ember kétfajta arcát : az isteni és sátáni arcot. Hogy az isteni valóságot kutató ember melyiket teszi sajátjává az a Hermetika Tudományának módszertani kérdése lesz. A Hermetika abszolút célja az ember spirituális- és szellemi valóságának megtalálása és kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, tudományos módszert kínál az ember teljességének elérésére. Ezen tudományos praxis jelentős részét képezik a Hagyomány Ezoterikus Rendszerei, mint olyan univerzális rendszerek, melyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ rejtett arculatára. Olyan "okkult titkokat" tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól - kinyitnak bizonyos mágikus Kapukat. Azonban önmagukban nem kínálnak abszolút módszert vagy értelmezési megoldást ezen új tudati-tereket illetően. A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló hermetikus praxis lesz az módszer, mely lehetővé teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerű használatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak. Ezért a Hermetika eszközszinten foglalkozik mágikus rendszerekkel. Amivel a Hermetika túllép az 'egyszerű' Mágián az az, hogy nem áll meg az ebben feltárulkozó élményvilágnál, hanem módszert ad ezek megértésére és kezelésére - túlmegy rajtuk az isteni, örök pont irányába. A Hermetika a teljes igazság kutatása- az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya. 

Ezért a Hermetika magáénak érzi a Hermetizmus olyan szerzőinek gondolati munkásságát, mint a neoplatonistaMarsiglio Ficino (1433-1499), Pico della Mirandola (1463-1494), Gemistos Plethon, Raimondus Lullus, Cusanus ésBessarion bíboros gondolatait, az alkémista Paracelsus (1493-1541), Bombast von Hohenheim (1493-1541), az okkultistaJohann Reuchlin (1455-1522), Agrippa Von Nettesheim(Heinrich Cornelius 1486-1535), Johannes Trithemius (1462-1516), és Nostradamus (Michel de Nostredame 1503-1566) műveit, a mágus John Dee (-1608) és Edward Kelly (-1595), az asztrológus Regiomontanus (Johann Müller 1436-76), Jerome Cardan (1501-76), és Copernicus (-1543) írásait, de a teozófikus Sebastian Franck (1499-1553), Valentin Weigel(1533-1588), vagy Jacob Böhme (1575-1624) , továbbá a nagy reneszánsz természetfilozófusok Giordano Bruno (1548-1600),Galileo Galilei (1564-1641) és Francis Bacon (1561-1626) gondolatait is. 
A boszorkányüldözések elől rejtőzködésbe menekülő ezotéria, a titkos társaságok világát hozta létre. A korai XVII.sz.-ban gomba módra jönnek létre a titkos társaságok; legjelentősebb a legendás Christian Rosenkreutz (1378-1484) által alapítottRózsakeresztes Testvériség, mely kezdetben három konkrét művön [2] kívül inkább csak a legendákban létezett, s bárDescartes és Leibnicz is megpróbálta felkutatni, mindketten sikertelenül jártak. Tényleges formát csak a Harminc Éves Háború (1618-48) után kapott, Michael Maier (1566-1622) ésRobert Fludd (1574-1637) működése kapcsán. További jelentős 'Rózsakeresztesek' voltak Johann Valentin Andreae, Athanasius Kircher (1602-80), Thomas Vaugham (1652), Sir Kenlem Digby(1603-65), Elias Ashmole (1617-92), kiknek írásaira támaszkodik a Hermetika. Másik jelentős ekkor kialakuló titkos társaság a Szabadkőműves Társaság , melynek alapjai a katedrális építők céhből kinövő formációihoz köthetőek. 
A szabadkőművesek azonban csak a legendás Cagliostro (1743-95) és Saint Germain (-1784) működéséből kinövő újkori újjáéledés után válnak jelentőssé - az első szabadkőműves páholyt 1717-ben alapítják Londonban, ezután azonban igen gyorsan átterjed a kontinensre és Amerikába. Akkori jelentős szabadkőművesek Sincerus Renatus (Sigmund Richter 1710) , és Jacobite Scots (1750') . Ekkor alapítja meg William Stukeley(1687-1765) a modern Druida Szövetséget, illetve ekkor jön létre az Arany Rózsakeresztes Testvériség, melynek tagja például II. Vilmos porosz király (1786-97) , de ekkor éled újjá aTemplos Lovagrend is, mely először a Baron von Hund (1755) által alapított német szabadkőműves páholyhoz, a "Szigorú Megfigyelés"-hez, kapcsolható. Ekkor jön létre a francia mágus,Martinez de Pasqually (1727-79) alapított Ordere des Chevalier-Macons, Elus Cohens de l'Universe , olyan tanítványokkal mintLouis Claude de St-Martin (1743-1803). A korszak további jelentősebb alakjai Jean Baptiste Willermoz (1767) , aki aFekete Sas Rózsakeresztes Rendjét hozza létre, Giacomo Casanova (1725-98), és Franz Anton Mesmer (1734-1815), a mesmerizmus megalapítója. A korszak legjelentősebb ezoterikus gondolkodója Emanuel Swedenborg (1688-1772). 

Az 1800-as évektől kezdődően növekvő érdeklődés követi az ezoterikus hagyományokat. Sok korábbi szerző munkáját publikálják, sőt klasszikusok eredeti munkái is napvilágot látnak. Az egyiptológia, a kelet-kutatás az 'ősi', ezoterikus tanok irányába fordította a figyelmet. Fontos szereplői az "ezotéria újjászületésének" az angol mágus, Francis Barrett (1801), az asztrológus Robert Cross Smith (1795-1832) és Richard James Morrison (1795-1874), akik a mai modern 'alsó' asztrológia megalapítói, de a legfontosabb figura Eliphas Levi (Alphonse Louis Constant 1810-), aki korára a legnagyobb hatást gyakorolta. 
Az első amerikai Rózsakeresztes páholyt Paschal Beverly Randolph (1825-71) alapította a századelőn, és ekkor alakul meg Amerikában, 1843-ban a zsidó szabadkőműves szövetség, a B'nai B'rith , továbbá itt alakul ki a modern Spiritiszta Mozgalom is 1848-ban, Maggie és Kate Fox nyomán, akik elsőként hívták magukat médiumoknak. Ekkor írja megHargrave Jennings (1817-90) rózsakeresztesekről szóló munkáit, melynek hatására 1866-ban létrejön a Societas Rosicruciana [Soc.:Ros.:] Bulwer Lytton vezetésével. Ezután nem sokkal, 1883-ban jön létre Londonban a Petrova Blavatskaja (1831-91) által alapított Teozófiai Társaság , mely a mai modern New Age elindítója. Híres tagjai az asztrológusAlan Leo (William Frederick Allen 1860-1917), és a későbbiRudolf Steiner (1861-1925). 
Franciaországban Marquis Stanislas de Guatia (1860-98) és tanítványa Joseph Antoine Boullan (1824-93) művelték a mágiát, majd Josephin Péladan (1858-1915) segítségével megalapítják a Kabbalista Rózsakeresztes Testvériség et. Ekkor jelennek meg Papus (Gérard Encausse 1865-1916) okkult írásai, melyek hatással voltak a teozófusokra. Papus hozta létre a Martinista Rend et, majd az 1900-as években II. Miklós cár tanácsadója lett, de Alexandra hercegnő inkább átpártolt a hírhedt orosz mágushoz, Grigori Rasputin-hoz. 
A legjelentősebb hermetikus társaság az Arany Hajnal Hermetikus Rend [Golden Dawn (G.:D.:)] lett, melyetMacGregor Mathers (Samuel Liddell Mathers 1854-1918) alapított 1888-ban. Ez olyan fontos embereket gyűjtött össze, mint Aleister Crowley, A.E. Waite, W.B.Yeats, Moina Bergson(Henri Bergson testvére), Maud Gonne (ír nacionalista), Anne Horniman (a dublini Abbey Theater alapítója), Florence Farr(Yeats és Bernard Shaw kedvese), Constance Wilde (Oscar Wilde felesége), két híres regényíró Algernon Blackwood ésArthur Machen, a festő Gerald Kelly a Royal Academy későbbi elnöke, és a híres pszichológus kutató William Crookes. 

A 20. század is tudott újat hozni az ezotériában a G.:D.: vezetését Arthur Edward Waite (1857-1942) vette át, és változtatta az Arany Hajnal Szent Rendjé re , mely keresztény alapokra helyezte az addig egyiptomi alapokon nyugvó Golden Dawn-t. Innen vált ki az amerikai Paul Foster Case (1884-1954), aki saját rendet hozott létre A Kortalan Tudás Iskolájanévvel. A Teozófiai Társaság berlini ágából Franz Hartmann(1838-1912) és Karl Kellner (-1905) alapításával létrejött aKeleti Templáriánus Társaság [Ordo Templi Orientis (O.T.O.)], mely szexuál-mágikus rendként működik mind a mai napig. Innen vált ki Rudolf Steiner (1861-1925) , aki megalapította az Antropozófiai Társaság ot, mely inkább rózsakeresztes eszméket hangoztat. Az O.T.O. később különböző ágakra bomlott, leghíresebb ezek közül a fasisztaRudolf Heinrich vonSebottendorf (Rudolf Glauer) által 1914-ben alapított Thule Társaság, a Jörg Lanz von Liebenfels (Adolf Lanz 1874-1954) által alapított Új Templáriánus Rend és az amerikai, Harvey Spencer Lewis (-1939) által alapított Ancient and Mystic Order Rosae Crucis [AMORC], mely a mai napig működik San Joséban. 
Mégis a korszak legjelentősebb hermetikus társasága az Aleister Crowley (1875-1947) által alapított Ezüst Csillag [Argentinum Astrum (A.:A.:)], mely filozófiai magasságokba emelte a mágiát, és az emberi akaratot tette meg legfelső mágikus princípiummá. 

A századvég az ezoterikus csoportok további szétdarabolását jelentette - mára szinte lehetetlen a hermetikus hagyományokkal foglalkozó számtalan rendet, szövetséget, csoportosulást nyomon követni. Bár kialakulóban van egy nagyobb szintetizáló irányzat, melyet New Age Mozgalomnak nevezünk, ez egyenlőre túl felületes és kialakulatlan. Az egymástól elzárt kis közösségek átláthatatlan káoszában a Hermetika inkább egy másik irányzatra lett érzékeny, melyeket Tradicionalistáknak nevez. Ez alatt olyan szerzőket ért mint Julius Evola, René Guénon (1886-1951), Frithjof Schuon, Titus Burckhardt (1908-1984), Ananda KentishCoomaraswamy (1877-1947), stb., és a magyar Hamvas Béla (1897-). Ezen szerzők egy tágabb összefüggés rendszerben nyúlnak az ezoterikus tanításokhoz, és így kiváló alapot adnak a Hermetika univerzális rendszerének, mintegy teoretikusan megalapozva azt. 

Magyarországon is sokan foglalkoznak ezotériával. Rengeteg a kisebb szekta, ahol eklektikus misztikus tanítások kavarognak, és amelyek valamilyen ezoterikus praxist folytatnak. Ilyen például a Kolonics István alapította Boszorkány Egyház(WICCA), a Honti László alapította Humánökológia, a Hervay Tamás féle Magyarországi Szent Egyház, vagy a Gyurcsok József féle Esélyadók Egyháza, stb.. 
Természetesen rengeteg kisegyház és szekta működik ezeken kívül, melyek említésre sem méltóak. Ezekkel szembehelyezkedő, valamilyen komoly szellemi hátteret magának mondható szerveződések például az 1945-ben Balassa József alapította szabadkőműves Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy ; a magyarországi rózsakeresztesek rendje, azArany Rózsakereszt Közössége ; a Mireisz László alapította Fényszekér , a Szigeti Árpád alapította A Hagyomány és Transzcendencia Iskolája (Traditio Divina et Schola Transcendentiale), melynek kiemelkedő alakja Bakos József ésLászló András, aki ennek az iskolának az szűkebb köréből alakult meg a Hyperion-t, melynek kiemelkedő alakja Szongott Rudulf és Kecskés Péter. 
Ehhez a hagyományhoz csatlakozik a G.S. Frater P.A.X.alapította Logos Egyetem és annak szűkebb köre aHajnalhasadás Páholy. Fontos titkos társaság a magyarországi hermetikus hagyományokat éltető és működtető 1994-ben létrehozott, K.N.T.T. alapította Voluntas Voreginis Hermetikus Lovagrend [V.:V.:]. Az utóbbi szervezetek művelik a Hermetika tudományát. 

Mint látjuk nem könnyű felmutatni a Hermetikát művelő emberek illetve fórumok egzakt sorát. Az európai történeti hagyományát tekintve azonban kiderül, hogy a Hermetika tehát az ezoterikus tanításokat vizsgáló, abból építkező komplex rendszer, mely a térben és időben egymástól távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja, és ebből épít egy abszolút rendszert. A történelem síkján megjelenő ezoterikus rendek és azokat képviselő személyek vizsgálata adja ki elméleti rendszerének jelentős alapjait. Ezeken kívül azonban a különböző nem formalizált rendszerek vizsgálatát is fontosnak tartja, így építkezik a különböző vallási- és mitikus hagyományokból is. 

Ajánlott Olvasmányok:
I) Történeti Munkák 

·        Biedermann, Hans: A mágikus művészetek zseblexikona . [Szépirodalmi, 1989 Debrecen].

·        Fónagy Iván : Mágia . [Tinódi, 1989 Budapest].

·        Ráth-Végh István : A Sátán és Cimborái . [Pannon, 1991 Budapest].

·        Seligmann, Kurt: Mágia és Okkultizmus az európai gondolkodásban . [Gondolat, 1987 Bp.].

II) Általános Összefoglaló Munkák 

·        Agrippa von Nettensheim : De Occulta Philosophia - részletek . [Holnap, 1990 Budapest].

·        Biedermann, Hans: A mágikus művészetek zseblexikona . [Szépirodalmi, 1989 Debrecen].

·        Levi, Eliphas: A Nagy Mágia Dogmája és Rituáléja . [Hajja & Fiai, 1992 Gyula].

·        Waldrich, Hans-Peter : Ezoterika . [Édesvíz, 1991 Budapest].

Jegyzetek:
[1] Mint ilyen párhuzamba állítható Augustinus"Vestigia Dei"gondolatával, vagyis hogy a Hagyomány nem más mint Isten létének nyomai, melyeken keresztül eljuthatunk Isten létéhez. 
[2] Ezek: Fama Fraternitalis (1614), Confessio Fraternatis R.C.(1615), és Chymische Hochzeit (1616) 

 

A Mágia fogalma

- Magick : definitions -

1999.

[ » HERMETIKUS MÁGIA ÉS OKKULTIZMUS LEXIKON «]

Meghatározások a Mágia fogalmára a modern okkultizmus és ezoterizmus köréből

I.) Lemegeton vel Clavicula Salamonis Legis (XVI-XVII.sz) 
Eredeti: 
"Magick is the Highest, most Absolute, and most Divine Knowledge of Natural Philosophy, advanced in its works and wonderful operations by a right understanding of the inward and occult virtue of things; so that true Agents being applied to proper patients, strange and admirable effects will thereby be produced. Whence magicians are profound and diligent searchers into Nature; they, because of their skill, know how to anticipate an effect, the which to the vulgar seem to be a miracle."
Fordítás:
"A Mágia a Természetbölcselet Legmagasabb, Legfelsőbb és Legistenibb formája, amely mind munkáiban, mind csodálatos műveleteiben előrehaladott, miután helyesen megértette a dolgok benso és rejtett természetét; így az igaz Közvetítők alkalmazása a megfelelő Alanyokra, furcsa és ámulatba ejtő hatásokat hoz létre. Miután a mágusok alapos és gondos kutatói a Természetnek: ők, jártasságuk által tudják hogyan hozzanak létre olyan hatást, ami a hétköznapi ember számára csodának tűnik."
idézi Aleister Crowley: Magick in Theory and Practice . - Introduction [Castle Books, 1991 New Jersey; ISBN 1555217664] IX.old.
II.) Aleister Crowley: Mágia Elméletben és Gyakorlatban (1929)
Eredeti:
"Defintion: Magick is the Science and Art of causing Change to occur in conformity with Will.
Postulate: ANY required Change may be effected by the application of the proper kind and degree of Force in the proper manner through the proper medium to the proper object.
Theorems: 
1) Every intentional act is a Magical Act.
23) Magick is the Science of understanding oneself and one’s conditions. It is the Art of applying that understanding in action.
25) Every man must do Magick each time that he acts or even thinks, since a thought is an internal act whose influence ultimately affects action, though it may not do so at the time.”
Fordítás:
"Definíció: A Mágia olyan Tudomány és Művészet, amely az Akarattal összhangban lévő változást hoz létre.
Posztulátum: BÁRMILYEN kívánt változást el lehet érni, ha alkalmazzuk a megfelelő fajtájú és mértéku Erot, a megfelelő módon, a megfelelő közvetítőn keresztül, a megfelelő tárgyra.
Theorémák: 
1) Minden szándékos (akaratlagos) cselekvés Mágikus Cselekedet.
23) A Mágia önmagunk és állapotaink megértésének tudománya. Olyan művészet, amely ennek a megértésnek a tettekben való alkalmazása.
25) Minden ember Mágiát gyakorol minden alkalommal amikor cselekszik vagy akár csak gondolkodik, miután a gondolat olyan belső cselekedet amely végül tetteket hoz létre, bár az adott pillanatban talán még nem.”
Aleister Crowley: Magick in Theory and Practice . - Introduction [Castle Books, 1991 New Jersey; ISBN 1555217664] XII-XIII.old. & XX.old.

III.) Richard Cavendish: A History of Magick (1987)
Eredeti:
"Magic is an attempt to exert power through actions which are believed to have direct and automatic influence on man, nature and the divine." (p.1)
"High magic is an attempt to gain so consummate an understanding and mastery of oneself and the enviroment as to transcend all human limitations and become superhuman or divine." (p.12)
Fordítás:
"A mágia arra tett próbálkozás, hogy erot közvetítsen olyan tetteken keresztül, amelyekről úgy hiszik közvetlen és automatikus hatással van az emberre, a természetre és az istenire." (1. old.)
"A magas mágia önmagunk és környezetünk olyan tökéletes megismerésére és uralmára tett próbálkozás, amellyel meghaladhatjuk az emberi korlátokat és emberfelettivé vagy istenivé válhatunk." (12.old)
Richard Cavendish: A History of Magick . [Arkana, 1990 London; ISBN 0140192794] 1.old. & 12.old.
IV.) Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona (1994)
"Mágia: a természet titkos erőinek fölhasználása az események befolyásolása céljából. Ha ez a cél jó, a módszert fehér mágiának nevezik; ha azért alkalmazzák, hogy ártsanak valakinek, vagy elpusztítsák javait, fekete mágia névvel jelölik." (171.old)
Továbbá: alacsonyabb rendű Mágia; celesztiális Mágia; ceremonális Mágia; defenzív Mágia; énoki Mágia, fehér Mágia; fekete Mágia; felsőbbrendű Mágia, halotti Mágia, pusztító, Mágia, rontó Mágia, szexuális Mágia, szimpatetikus Mágia, természeti Mágia, utánzó Mágia, védekező Mágia, Magick - definíciókat ugyanitt.
Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . [Ferenczy, 1994 Budapest; ford: Magdus Rita; ISBN 9638258179]

"Egyetlen fő meghatározása létezik a mágikus Rituálénak: A mikrokozmosz egyesítése a makrokozmosszal. A Legfőbb és Teljes Rituálé éppen ezért a Szent Őr-Angyal megidézése; vagy a miszticizmus szavaival élve, az Istennel való Egyéválás."

Mágikus alapfogalmak

- Foundations of Magic -

1999.

"Kétség nélkül való, biztos és igaz,

hogy ami Lent van az megfelel annak ami Fent van,

és ami Fent van az megfelel annak ami Lent van,

hogy az Egyetlen varázsának műveletét végrehajtsa.

Ahogy minden dolog az Egyből származik, az Egyetlen Gondolatból,

a Természetben minden dolog átvitellel az Egyből keletkezett.

A tyja a Nap, Anyja a Hold. A Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

Ő a Bölcsesség, az egész Világ Teremtője.

E reje tökéletes, ha a Földbe visszafordul.

Válaszd el a Tüzet a Földtől, a Könnyűt a Nehéztől,

T udással, Szenvedéllyel.

A Földről az Égbe emelkedik, aztán ismét a Földre leszáll,

a Felső és Alsó Erőket magába szívja.

Az Uralmat az egész Világ fölött így nyered el.

E perctől fogva előled minden Sötétség kitér.

Minden Erőben ez az Erő Ereje,

mert a Finomat legyőzi és a Nehezet áthatja.

A Világot így Teremtették.

Ez az átvitel varázslata és ennek ez a módja.

Ezért hívnak Háromszor Nagy Hermésznek,

mert a Világegyetem Tudásának mindhárom része az enyém.

Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem."

[Hermész Triszmegisztosz : Tabula Smaragdina]

I. Mágia és Hermetika

Mi a Mágia? Hermész Triszmegisztosz titkos tanításának gyakorlata, azaz a Hermetika tudásának gyakorlatba ültetése. A Világ és az Ember abszolút valóságának megértése és megvalósítása - abba az univerzális rendszerbe való belehelyezkedés, amely nem más mint a Teremtett Világ titkos mozgatóerőinek tudása és használata. 
Ha meg akarjuk magyarázni, hogy mit jelent a Mágia egy ezoterikus felfogásban, vagyis az emberiség 'különböző titkos hagyományaiban', akkor először is segítségül kell hívnunk azt az univerzális rendszert, amely a Hagyománnyal foglalkozik - aHermetika rendszerét. A Hermetika egy olyan vallási-filozófiai rendszer, mely az emberiség össz-szellemi hagyományát vizsgálja és analitikus, összehasonlító módszerekkel összegyűjti a hasonló elemeket és gondolatokat, melyek saját rendszerének alapjait képezik, s melyet Hagyománynak nevez. A Hagyomány olyan abszolút princípium, mely egy mindenek felett álló, minden további történelmi-, vallási-, művészeti-, vagy akár tudományos jelenség abszolút alapjául szolgáló és annak hátterében megbúvó univerzális rendező elv. Így nincsenek megfogható határai, mivel áthatja az egész világ összes jelenségét. A Hermetika tehát az össz-kultúrák ezoterikus tanításainak komplex rendszere, mely a térben és időben egymástól távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja, és ebből épít egy abszolút rendszert. A Hermetika módszere így abban áll, hogy a Hagyomány abszolút elemeire mutat rá az egyes adott jelenségek tárházában. Elkülöníti és beazonosítja a különböző vizsgált szakrális hagyományok és egyéb rendszerek általános elemeit és egy végtelen hosszú analógiás listát hoz létre, mellyel rámutat arra az abszolút elvre, mely az egyes partikuláris, kulturálisan megnevezett manifesztációk mögött áll.
Ahhoz, hogy pontosan értsük a Hermetika fogalmát, el kell helyeznünk az európai szellem-történetben. Azt mondhatjuk, hogy a Hermetika felöleli az európai Hermetizmust, Okkultizmust, Misztikát, Ezotériát és Tradíciót, továbbá a nem európai ezoterikus hagyományakat is (mint pl.: az iszlám Szufi, hindu Tantra, kínai Ji-King, taoista Alkímia, stb.), és a különböző kultúrák vallási-, mitikus hagyományait is (pl.: kezdve az egyiptomi mágiától, a sumér-akkád valláson, a görög mítoszokig, stb.). Mégis meghatározó eleme az európai hagyomány, ezen belül is a Hermetizmus. Természetesen a Hermetika nemcsak a Hermetizmus nagy alakjainak gondolatait tekinti magáénak, hanem (korábbi és) későbbi szerzők munkásságát is. A Hermetizmus mint speciális reneszánszkori filozófiai irányzat sem egységes, hiszen megkülönböztetünk korai- és kései-hermetizmust. A korai-hermetizmus a Corpus Hermeticum gyűjteményben található Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított tanításokat elemezte és interpretálta; hozott létre kommentárirodalmat. A kései-hermetizmus azonos eszméi miatt beemelte rendszerébe korának nagyobb ezoterikus, gondolati rendszereit (pl.: a Neoplatonizmust, a Neognoszticizmust az Alkímiát, a Kabbalát, Tarotot, Asztrológiát és Mágiát), ezért nevezik Okkultizmusnak is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Hermetika is egyiptomi eredetre vezeti vissza magát - Hermész Triszmegisztosz tanításait veszi alapul, de magába olvasztja az olyan önálló filozófiával és praxissal rendelkező ezoterikus rendszereket, mint a Kabbala, Tarot, Alkímia, Mágia, Asztrológia, Szufi,Tantra, Ji-King, stb... 
Ezekben a rendszerekben az a közös, hogy minden hermetikus rendszer elfogadja a világ mikro-makrokozmikus azonosságát, vagyis hogy az ember és a kozmosz valójában egyazon princípium, analógiába hozható látszólagos különbözőség. Ezt mondja ki Hermész Triszmegisztosz smaragdtáblája. 

Mi tehát a Hermetika? A Világ és az Ember abszolút valósága, univerzális rendszere, mely nem más mint a Teremtett Világ titkos tudása, vagyis az a princípium, amit a HermetikaHermésznek vagy Pánnak nevez. 
Hermész a mindenség. A Hermetikában, csakúgy mint minden más Hagyományban, ő a mindenható, isteni egyisten aspektus. Nincs is más mint Hermész - minden történés ő benne történik. Minden Ő megváltozott alakjában. Változó arcával számtalan alakban megjelenik: Az Alkímiában Ő az Alkímia. Nemcsak, hogy ő a Merkúriusz, de ő a Vénusz, a Nap és a Szaturnusz is. Mint Szaturnuszt "Sol Niger"-nek nevezik az Alkímiában, ezért ő a Fekete Nap. (Hermész planetáris aspektusait persze nem fizikai értelemben kell érteni, hanem mint allegóriákat, melyek a tudat és a világ különböző fázisait jelenítik meg.) Ő az aki megjelenik különböző ‘álruhákban’ egyik arcából a másikra változva - ő volt az egyiptomi Hermes Trismegistos, ő voltAsklepios, vagy Imhotep, ő maga volt Toth, és Toth tanítványa, de néha Toth apja és fia is. Helyenként ő volt Agathodaimonvagy Agathodaimon mestere. Néha úgy jelenik meg mintAsklepios Imhotes, mely a történelmi Imhotep, Hélopolisz építője Asklepiosszal való egyesítését jelenti, hasonlóképpen Hermészhez, aki Agathodaimon fia lett. Nem az egzakt személy számít, hanem ezeknek a szimbólumoknak az elválaszthatatlan egymásba játszása és komplexitása. Ezért Hermész egyben Pánis, aki a görög mitológia és más, a kozmosz és a tudat eredetét vizsgáló írások szerint (pl. Hésziodosz), az Istenek első generációjához tarozik, akik megelőzték a kozmosz keletkezését. Ő a Teremtés előtti progenitor létező mind a mikro-kozmoszban csak úgy mint magában a makro-kozmoszban. Néha leegyszerűsítik mint olyan figurát, aki megjelenik a mikro-makro- és mezo-kozmosz rendszerében, de igazából ő a rejtett negyedik arculat - a mindent egyesítő, isteni aspektus. Ő a létező és nemlétző feletti abszolút aspektus. 
Hermész figurája ezért igen korai jelenség; ő a Káosz progenitor létezője, Pán aspektusában. Jobban megértjük mit jelent ez, ha megnézzük mit jelent a Pán. A pan szó azt jelenti, hogy minden. Ezért ő reprezentálja a Világmindenség minden arculatát; a Fizikai Világot, a Lelki Világot, az Ideák Világát, és a mindenek felett álló Isteni Egy szféráját is. Ebben a minőségében Gnosis-nak hívják, mely inkább a “létezés” egyik állapota, mint egy megnevezhető létező. Mint a legelső, isteni, örök teremtő elvetPan pangenitor-nak nevezik - ő “a mindent teremtő”, de nevezikPan panfager-nek is, “a mindent elpusztító”-nak is. Mint az univerzum örök mindenség aspektusa, a világ két alapvető aspektusának megnyilvánítója, a Teremtésé és a Pusztításé. Mint Pán sötét aspektusa ő lesz Dispater, az Alvilág Atyja, Diskirálya. Mint látjuk Pán olyan ambivalens figura mint Toth-Hermész-Merkúriusz: van egy sátáni arculata, a szaturnikus, Sol Niger arc, a víz alatti világ káoszának arca, az alvilág arca; és van egy szellemi, Nap arca - a létezés feletti mindenség arculata.
Hermész tehát maga a Világ, maga a Hermetika Rendszere. Mint ilyen az univerzális ember prototípusa, archetípusos képzete. Mint Világ kétfajta arculatot tükröz - az Ember kétfajta arcát : az isteni és sátáni arcot. Hogy az isteni valóságot kutató ember melyiket teszi sajátjává az a Hermetika Tudományának módszertani kérdése lesz. A Hermetika abszolút célja az ember spirituális- és szellemi valóságának megtalálása és kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, tudományos módszert kínál az ember teljességének elérésére. Ezen tudományos praxis jelentős részét képezik a Hagyomány Ezoterikus Rendszerei, mint olyan univerzális rendszerek, melyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ rejtett arculatára. Olyan “okkult titkokat” tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól - kinyitnak bizonyos mágikus Kapukat. Azonban önmagukban nem kínálnak abszolút módszert vagy értelmezési megoldást ezen új tudati-tereket illetően. A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló hermetikus praxis lesz az módszer, mely lehetővé teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerű használatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak. Ezért a Hermetika eszközszinten foglalkozik mágikus rendszerekkel. Amivel a Hermetika túllép az ‘egyszerű’ Mágián az az, hogy nem áll meg az ebben feltárulkozó élményvilágnál, hanem módszert ad ezek megértésére és kezelésére - túlmegy rajtuk az isteni, örök pont irányába. A Hermetika ateljes igazságkutatása- az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya. 

II. Mágikus alapok

Kezdetben volt a Káosz, a rendezetlen Mindenség (zimzum meo), amely maga a teljes Üresség (keroma) volt. A rendezetlen mindenség szféráján túl volt a Végtelen Fény (en sof aur), mely az abszolút Semmi (ayin) és az abszolút Minden (ayin sof) volt - a teljes Telítettség (pleroma). A Teremtés nem más mint a végtelen, isteni Fény útja, mely maga köré rendezi a rendezetlen mindenséget, és kiáradásában négy világot hoz létre: az Aziluth(“kiárdás”), a Beriah (“teremtés), a Yetzirah (“megformálás”) és az Assiyah (“cselekvés”) világát. Az Aziluth az Ég és Föld távolságát választja el a Semmitől. Az Aziluth az a Világ, melyet a meg nem nyilvánultból Isten Tíz Hangja hívott életre. A látomásos kabbalista mű, a Síúr Qomá részletes leírásai, sőt aZóhár is ezeket az Első Ember (Adam Kadmon) mivoltára vonatkoztatják. A fej, a szakáll, akár még az isteni test méretei nem egyebek, mint az Aziluth világának lefektetésére szolgáló metafizikus jelképek. E nélkül a természeti ember mit sem tudna a Kiáradás Világáról. A Végtelen Fényből áradt ki, így az egymástól elkülönülő világok, az Aziluth négy szintjéből áramlanak elő. Így az isteni teremtő erőből születik meg aBeriah, azután az isteni erő továbbárad, s a Teremtés Világából felmerül a Yetzirah, majd a Formálás Világából létrejön a legalsó világ, a Készítés Világa, az Assiyah. Ily módon rendre három alsóbb világ keletkezik a Változatlan Egység Isteni Világán belül. A legfelső világ az örök, isteni világ egységét jelenti - ez a Tűz, az Isten Fénye; a második világ az attól elkülönülő szellemi világot - ez a Levegő, az Ember legfelső attribútuma; a harmadik világ az abból lebomló lelki világ - ez a Víz, az Ember lelkisége; a negyedik világ a teremtés végét jelentő anyagi világ - a Föld, az Ember teste. 
Ezért a Teremtés jelenti egyszer a Világ teremtését, továbbá az Ember teremtését is ; ugyanakkor ez a kettő egy és ugyan az. Az a törvényszerűség, ami megfigyelhető a körülöttünk lévő világban, magában az emberben is ugyanúgy felfedezhető - nincs különbség; ugyanazok az erők építik fel és mozgatják az embert, mint a külső világot. Ezért a teremtés folyamata az emberben végbemenő folyamat is. Így megfordítva a Teremtést, az Ember visszajuthat Istenhez, eljuthat az uniomysticaig. 

A Világban megnyilvánuló isteni hierarchia sok struktúra formáját fel tudja venni, így a minket körülvevő struktúrában, a Világban is megnyilvánul. A Paradicsom fogalma, vagyis ‘valami ami körbe van kerítve’ (ld. avesztán pairi+díz), ezért eredetileg a Világ fogalmát jelentette - azét az univerzumét, melyet Isten Teremtett. Ezt a struktúrát, mely az élet középpontját szimbolizálja, a Kabbala Gan Eden-nek “világ kertnek”, vagy simán pardes-nek “kert”-nek nevezi. Ez szimbolikusan magát az egész Világot jelenti, hiszen egy teljesen körülvett egészet jelent, valamit ami határok közé van szorítva. Mivel a héberben a szó ‘teste’ csak mássalhangzókból áll, a pardes szó mássalhangzóit írjuk csak le, megkapva aPRDS betűket, melyek kijelölik nekünk az univerzális négyességet, a Teremtett Világ négy égtáját; vizsgálódásunk alapjait. 
A négy betű adja ki a Világ szimbolikus képét, mely egy vertikalitást jelöl ki középen - a világ tengelyét, a világ közepén elhelyezkedő Világfának vertikalitását. Ez az Éden Kertjének közepén álló Élet Fája, mely a Világfa, a Kabbalista Fa, a Világhegy, ahová a neofitának el kell jutnia ahhoz, hogy megkapja a beavatást, ahol elkezdheti lassú felkapaszkodását az isteni régiókba. Ez a négy betű hozza létre a Világot, a Kertet, mely minden négyesség szimbóluma, az Teremtett Univerzum maga. 
A pardes, - a Kert - a Világmindenség szimbolikus megnevezése, a világban rejlő titkok allegóriája, mely ugyan azzal a struktúrával rendelkezik, mint az emberi tudat. Négy abszolút valóságból áll össze, mind horizontális, mind vertikális értelemben - a megértés négy különböző szintjével rendelkezik, melyek számára az egyénnek ki kell nyílnia ahhoz, hogy eljusson a legfelső tudatossághoz: eggyé váljon Istennel. Ez atetraszómia ; az a megnyilvánuló négyesség mely minden hagyományban megjelenik, kifejezve ezt az univerzális elvet és princípiumait. Ezért a Hermetika szellemében, a teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat azon négyességek közül, melyek a világ felfogásának négy szintjét (a négy világot) fejezik ki: 

Az ember és a világ négyessége: anyag, lélek, szellem, és isteni természet. A négy Első Elem; Föld, Víz, Tűz, és Levegő. Az egyiptomi hagyományban a világ szempontjából a Menny négy irányának őrzői; Hapi (a Majom - Észak), Thamutet (a Sakál - Kelet), Quebsenut (a Sas - Nyugat), és Amset (az Ember - Dél), vagy a négy fő Isten Re, Su, Geb és Apis. A keresztény hagyományban, a négy lelkes állat; a Bika, a Sas, az Oroszlán, és a Kerub vagy Ember. A zsidó hagyományban, a Shem ha Meforash, Isten legkülönlegesebb neve, a négy attribútummal, melyet a YHVH betűk jelölnek, s melyet ha egymás alá írunk héber betükkel, az ember alakját adják ki. A kabbalista hagyományban a Négy Világ mellet, a Hayot ha Kodesh, a Keter Szefirája körül álló négyarcú angyalok. A hindu hagyománybanBráhma Négy Arca. A görög hagyományban; homo sharks,homo psychikos, homo pneumatikos, és gnosis. A püthagóreuszi hagyományban a tetrakthüs; monas, dias, trias, és tetrad, vagy 1, 2, 3, 4. A latin hagyomány négy Világa; Creatio Facta,Creatio Formata, Creatio Creata, Creatio Emanata, és vagy ahogy máshol nevezik; Cosmos, spiritus mundi, anima mundi, éssolum. A Kübalion hagyományban; Fizikai Világ, Asztrál Világ,Mentál Világ, és Szellemi Világ. Az ezoterikus exegézis szempontjából, az indiai hagyomány sukta, upanisad, suttra, ésbráhmanaja, ugyanúgy mint Goethe irodalom felosztása poézisre, teológiára, filozófiára, és prózára. De a végtelenségig folytathatnánk a listát... 
A Kabbala négy világa, az isteni manifesztáció négy szintjét jelöli, meg mely a Világ teljességét adja meg. Az Assiyah, a Cselekvés világa az elemek és a velük való akcionalitás világaként a legalsó. A Yetzirah, a Formálás világa, az e felett elhelyezkedő lelki világ. A Beriah, a Teremtés Világa az ezt irányító, átható szellemi világ. Az Aziluth pedig az ezt átjáró emanációk isteni világ. Ezt a tetrapthüszt jelöli ki a prds négy mássalhangzója is, mely a manifesztálódott világ ezen négy rejtett valóságáról árulkodik. A prds a világ felfogásának és tapasztalásának négy különböző szintjét jelenti - a világ értésének négy szintjét, mely a világ felfoghatósági szintjeinek felel meg. Így a P a Pesat-nak felel meg, R a Remez-nek, D aDrus-nak, S a Sod-nak. Ezek tehát nemcsak ezoterikus exegetikai szintjek, hanem a Világ értésének, és rejtett teljességének nevei, melyek csak a beavatottak számára válik tapasztalhatóvá, érthetővé. A Pesat a tömeg szintje - az Assiyah Világában létező ember; a Remez a tömegembert meghaladott reprezentatív ember szintje - A Yetzirah Világában létező ember; a Drus a király vagy pap szintje - A Beriah Világában létező ember; és a Sod a Világot meghaladott, mágussá vált Világember szintje - Az Aziluth Világában létező ember. Az egyiptomi hagyományban ez az ember három lelke: a Ka, a Ba, és az Ah lélek plusz örök isteni természete. A Ka a test szintje, a Föld, a Bika, a héber nefes vagy a szufi nafs megfelelője. A Ba a lélek szintje, a Víz, a Sas, a héber ruah vagy a szufi rahemegfelelője. Az Ah a szellem szintje, a Tűz, az Oroszlán, a héber ruah ha kodesh megfelelője. Míg az isteni természet, a három egysége, a láthatatlan Levegő, az Angyal, a héber kerubvagy KaBalAh. 
A Négy Világ, az ember szellemi felemelkedésének a négy állomása is. Ezek az állomások vannak részletesebben kidolgozva a kabbalista Fa szimbolikájában, ahol ez a kiteljesedés a tíz szefirához kötötten jelenik meg - a szellemi út tíz lépcsőjében, melyet végigjárva az ember eggyé válik Istennel. Olyan bibliai allegóriák, mint Ezékiel látomása, Jákob Lajtoriája, Ábrahám botja, Mózes Tíz Parancsolata, vagy ezekhez köthető más filozófiák tanításai, mint Hermész kígyós botja, a görög szférák tanítása, az újplatonista emanációk tana, a hét bolygóhoz kötött szférák tanítása, a hindu jóga hét csakrájának tanítása, stb. mind ugyan ennek az igazságnak más megfogalmazásai. De ha kicsit kitekintünk ugyanezt találjuk a tibeti chod és mandala tanításban, a buddhista páradarendszerben, az indiai jóga és tantra yantra rendszerében, az iszlám sufi a’yán thábitah tanításában, ez európai mágia okkult kulcsok tanításában, az alkímia transzmutáció elméletében, a babilóniai asztrológiában, a mitráz hagyomány vagy a nesztóriánus kereszténység, stb. tanításaiban is. 

A hermészi kaduceus szimbolikájában jól megjelenik az isteni erők alászállása. A kettős kígyós bot három találkozási pontja a test, lélek, szellem erőpontjait reprezentálja, míg a két kígyó fejének találkozásánál a szárnyas skarabeusz az újjászületett ember szimbóluma. Nevezik lúz-nak "isteni kőnek", vadzsrá-nak "gyémántjogarnak", lapis ex celsis-nek "mennykőnek", lapis philosophorum-nak "bölcsek kövének", keter-nek "koronának", polárizs-nak, merkábáh-nak, istár-nak, sztella márisz-nak azaz "sarkcsillagnak", stb. Ez Hermész szintje, a Világ háromas tudása, a gnózis, a papkirály fáraó állapota, melyben egyesül minden ellentét, a női-férfi dualitás, a Síva-Sakti kettősség: a szigor és a könyörület. A fekete kígyó a világot átható női, lunáris, dinamikus energiákat, a fehér kígyó a férfiúi, szoláris, statikus energiákat jelzi. Kettőjük egymásba fonódása hozza létre a központi 'botot', a vörös ösvényt, amely a leszálló isteni erők villámútja. A hindu jógában úgy nevezik: idá, pingalá és szusumná. Ezekben a finomenergetikai csatornákban mozognak a hatalmas Kundalíni isten erői.

Hasonlóan fontos szimbólumrendszer a kabbala. A Kelippot tanítás szerint a Végtelen Fény kiáradása tíz héjat hoz létre az abszolút isteni közép körül, vagy ahogy aSzefiráktanítása fogalmaz, tíz ‘csomót’ hoz létre az isteni világból leszálló úton, megalkotva a Kabbala legelterjedtebb szimbólumát a Kabbalista Fát. Ezek:Keter,Hokmah,Binah,Hesed,Gevurah,Hod,Necah,Yesod, ésMalkhut. Legfelül vagy középen van a meg nem nyilvánult létezésből kilépő Akarat, a kiterjedés nélküli pont, minden létező eljövendő forrása, melyet az Első Koronának, Az Öregnek, vagy a Fehér Fejnek is hívnak - ez a Kiáradás oka, Isten megnyilvánuló ereje. Innen árad ki a Tíz Hang, amelyek létrehozzák a relatív világot. A Tíz Isteni Alapelv, Isten attribútumai, vagyis a Szefirák egy szemvillanás alatt szikráznak föl, akár egy örök Villám. A Hagyomány szerint a Szefira (sefirot) szó szerint zafírt vagy felszikrázó fényt jelent, de nevezik számnak, fokozatnak, edénynek, erőnek, köntösnek, koronának, Isten belső arcainak, vagy Ősidőknek is. A szefirák sorban a Fa csúcsán elhelyezkedőKeter(Korona), majd onnan lefelé aHokmah(Bölcsesség), aBinah(Megértés), Hesed(Könyörület), aGevurah(Ítélet), aTiferet(Szépség), Necah(Örökkévalóság), a Hod(Visszaverődés), a Yesod(Alapzat), végül pedig aMalkuth(Királyság). Egyik-másik szefirának több neve is van; a Gevurah-t, melynek szótöve annyit tesz Hatalom, Dínnek vagy Pehádnak is nevezik, mely Ítéletet és Félelmet jelent, míg a Hod és Necah szefirákat Dicsőségnek és Győzelemnek is fordítják. AKeterből, az első Koronában a tökéletes magnyilvánuló Egység kettéhasadt, s aHokmah(Bölcsesség) volt az első princípium, mely kivált az aktív Akaratból, míg aBinah(Megértés) volt ezen aktív gondolat passzív megformálása. E három szefirát a Mennyeieknek nevezik, s az Örök Istenit képviselik a Megnyilvánuló Létezésben. Ők a Szentek Szentje, az Apa és Anya princípiumai. Szerepük a világ rendszerében, hogy jellemezzék a Szigor és Könyörület egymást kiegészítő két pólusát - a Fa két oszlopát, mely a földi szférákban mint Erő és Forma jelenik meg. Az Akarat a központi oszlopon lefelé sugározva áttöri a nem-szefiraDaat(Tudás) képviselte hézagot, hogy magába szívja a Világ aktív erőit. E hézag Szakadékként ismeretes, mely biztosítja az erők föl-le áramlását az Isteni Világból, s lehetőséget biztosítson az Istenhez való visszataláláshoz. A kiáramló isteni erő aHesednél (Könyörület) éri el az Erő pillérét - ez a mindent átformáló, aktív cselekvő erő elve. Itt növekszik és terjed ki a megnyilvánuló létezés, ami azonban szétszóródna, ha aGevurah(Ítélet), a Korlátozás elve nem tartaná kordában. Ez egyúttal megvilágítja, miként hatnak egymásra a szefira párok végig az egész Fán, kiegyensúlyozva, ellenőrizve egymást. Miközben felülről irányítják őket, hasonló szabályozó szerepet töltenek be az alsóbb szefirákkal szemben, ahová az isteni erőt irányítják. Amikor az egyik vagy másik pillér válik dominánssá, akkor vagy túlgerjed a 'rendszer' a túlzott aktivitástól, míg a másik esetében magába roskad a túlzott magába fordulástól. Ahogy a Talmud fogalmaz: "Szigor vagy Ítélkezés nélkül eluralkodna a világon a gonosz, Könyörület nélkül viszont elviselhetetlenül zord volna a létezés." A megfelelő egyensúly beállításával azonban a Világ harmonikussá válik. Hasonló módon működik maga az Ember is. Az ember szervezetében is elengedhetetlen a megfelelő egyensúly - a növekedés vagy visszafogottság, az Erő vagy a Forma túlhajtása betegséget, akár halált is okozhat. Ugyanez a helyzet a Nagy Fa esetében is - mindkettő ugyanazon az elven alapszik. A Villámfény útját követve a Hesed és Gevurah közti kapcsolat teremti meg aTiferet(Szépség) szefiráját a központi tengelyen. Ezt az alsó hármasságot a Kabbala az Isteni Érzelem és Erkölcs hármasságának nevezi. A Tiferet a Fa szívében helyezkedik el, félúton fekszik a legfelső és a legalsó szefira között. Gyújtópont, egyesítve és kiegyenlítve az itt kereszteződő ösvényekből áramló erőket. Salamon Trónusának nevezik, hiszen összeköttetésben áll a Bölcsesség és Megértés, valamint a Könyörület és Ítélet szefirákkal, csakúgy mint az alsóbbakkal. Mivel a Daat nem-szefirája alatt helyezkedik el, “Te”-nek vagy “Szent Áldott Legyen Ő”-nek is nevezik, az isteni jelenlét megnyilvánulására utalva a Létezés Szívében. A Necah(Örökkévalóság) és a Hod(Visszaverődés) a két legalsó szefira a két szélső oszlopon. A Necah az Erő oszlopán erőt áramoltat az alsóbb világba, míg a Hod visszaáramoltatja ezt a Fa mentén. Ez azért lehetséges, mert tíz menóra volt hajdanában a Templomban, ahol minden egyes Fa az Aziluth Nagy Fájának egy-egy szefiráját képviselte. Ez előmozdítja a szefirák egymás közti kapcsolatait, s lehetővé teszi, hogy az egyes szefirák egyszerre fejtsék ki saját jellegükből adódó erőiket és a Fa teljes erejét is. Ezért a Hodot és a Necaht Seregnek is hívják, hiszen ezek az isteni passzív erő és aktív erő mindkettőjét magukban foglalják. Ők az Első Ember (Adam Kadmon) jobb és bal lába, hiszen ők tartják fenn az egész létezést. A Yesod(Alapítás) a Fa Alapzata, hiszen a felsőbb szefirák erejének egységét jelenti a kezdet és a vég között oda-vissza feszülő Nagy Húron. Innen száll alá a koncentrált isteni erő aMalkuthba (Királyság), mely az Erő, Forma, és Tudatosság egységéből alakulva az Isteni Lényeg legsűrűbb, egyúttal leggazdagabb elegyét képezi. Ez a mi Anyagi Világunk. Mivel a Malkuth az egyetlen szefira, mely nem áll közvetlen összeköttetésben a Tiferettel, a Yesod egyszerre tölti be a híd és az akadály szerepét a le- és feláramló isteni erőknek. A Yesod lesz az isteni világokba vezető Út kapuja és kulcsa. Az összes alsó szefira gyújtópontja, és az isteni megnyilvánulás utolsó lépcsőfoka. A Yesodban ölt alakot az isteni kiáradás és lehel életet - ömleszti át az Isteni Akaratot - a Malkuth anyagiságába. A Malkuth tehát az Isteni Jelenlét (Sekinah) lakhelye. Mivel az Aziluth legelemibb szintjét képviseli, egyúttal utolsó stádiuma Adam Kadmon Megnevezésének, Teremtésének, Alkotásának és Készítésének.

Ez az Ősfa, mely a Teremtés képlete, minden további teremtett, megformált és készített valóság univerzális mintája - a Világmindenséget kormányzó törvények foglalata - a Világ és az Ember abszolút valósága. 

 

LAPOZZ TOVÁBB:

[ » HERMETIKUS MÁGIA ÉS OKKULTIZMUS LEXIKON «]

Ajánlott Irodalom 

• Hermész Triszmegisztosz : Tabula Smaragdina & A Jó Pásztor [Farkas, 1995 Budapest].
• Hermész Triszmegisztosz : A Tökéletesség Útja[Farkas, 1994 Budapest].
• Kurt Seligmann : Mágia és Okkultizmus az európai gondolkodásban [Gondolat, 1987 Bp.].
• Fónagy Iván : Mágia [Tinódi, 1989 Budapest].
• Hans Biedermann : A mágikus muvészetek zseblexikona [Szépirodalmi, 1989 Debrecen].
• Agrippa von Nettensheim : Okkult filozófia [Hermit, 1999].
• Eliphas Levi : A Nagy Mágia Dogmája és Rituáléja[Hajja & Fiai, 1992 Gyula].
• Eliphas Levi : A Mágia története I.-II. [Kássa László, 1998 Miskolc].
• Hans-Peter Waldrich : Ezoterika [Édesvíz, 1991 Budapest].
• Ylaster Daleth : Rejtett Erok - Mágia [Édesvíz, 1992 Budapest].
• W. Charon : Atlantiszi Mágia [Média, 1990 Budapest].
• Szepes Mária : A Smaragdtábla [Arkánum, 1994 Sopron].
• Abramelin Szent Mágiája [Kássa László, 1998 Miskolc].
• Clavicula Salamonis [Kássa László, 1998 Miskolc].
• Necronomicon [Vallhalla Páholy, 1995 Veszprém].
• Donald Tyson : A Varázstükör [Háttér, 1991 Budapest].
• W. Charon : A Misztikus Út [Vízönto, 1993 Budapest].
• ZÓHÁR - A Ragyogás Könyve (Bíró & Réti ford.) [Vízönto, 1990 Budapest].
• ZOHAR – Ragyogó Fény (Bíró Anna ford.) [Farkas Lörinc Imre, 1997 Budapest].
• Z’ev ben Shimon Halevi : A Kabala útja** [Gabriel, 1994 Budapest].
• Papus : Kabbala [Hermit, 1999].
• Ronald Goetschel : A Kabala [Akadémia, 1992 Budapest].
• Will Parfitt : A Ragyogás Könyve - Kabbala [Édesvíz, 1993 Budapest].
• Ted Andrews : Egyszerusített Mágia [Hajja & Fiai, 1992 Debrecen].
• Gershom Scholem : A Kabbala helye az európai szellemtörténetben [Atlantisz, 1995 Bp.]. 

Mágikus Tudományok

- The Science of Magic -

1999.

[ » HERMETIKUS MÁGIA ÉS OKKULTIZMUS LEXIKON « ]

A Mágia abszolút célja az ember ráébresztése saját spirituális- és szellemi valóságára és annak kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, módszert kínál az ember magasabb dimenzióinak elérésére. Ezen praxis elsődleges részét a hermetikus hagyomány ezoterikus rendszerei képezik, melyek olyan univerzális rendszerek, amelyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ rejtett összefüggéseire. Olyan “okkult titkokat” tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól - kinyitnak bizonyos mágikus 'kapukat'. Azonban önmagukban nem kínálnak abszolút módszert vagy értelmezési megoldást ezen új tudati-tereket illetően. A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló hermetikus (mágikus-) praxis az a módszer, mely lehetővé teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerűhasználatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak. A Mágia az igazság kutatása - az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya. 
A Mágiában alapvető megkülönböztetés a „Felső Mágia” vagyMagia Divina (isteni mágia) és az „Alacsony Mágia” vagyMagia Homine (emberi mágia) radikális különválasztása. Az Felső Mágia olyan mágikus műveleteket takar, amelyek a világ rendjének megerősítését eredményezik, így az isteni akarattal egységben működnek. Az Alacsony Mágia ezzel szemben avarázslás, azaz a túlvilági erők hasznossá tétele végletesen személyes érdekeknek alávetve, (gyakran az embertársakat megkárosító szándékkal). A mágia fogalmát ezzel szemben értékelésmentesen használjuk. A Mágia valójában olyan gyakorlati, módszertani 'tudományok' gyűjtőfogalma, amelyek bizonyos célok elérése érdekében kialakított módszerek és szabályok összefüggő rendszereit jelentik. 

I. A Mágikus tudományok

Magia Naturalis (Természetes Mágia) – a 15.-17. században kedvelt megnevezés, amely csak a töredékesen felfogott természeti erőkkel (magnetizmus, elektromosság) való foglalatosságot jelenti elsősorban. Célja a természeti erők feletti uralom megszerzése (volt). Sok mai természettudomány köszönheti létét a Természetes Mágiának, mint például az orvostudomány, a biológia, a fizika, a kémia, optika, stb. Olyan 'tudományok' tartoznak ide mint a szimpatetikus mágia, asztrológia, alkímia, kiromantia, metoszkópia (fiziognómika), karakterológia (pl.: arcformákból levont személyiségtípusok), álomfejtés, stb. 
Fontos természet-mágusok: Hieronimus (Geronimo) Cardanus, Giambattista della Porta, Caspar Schott, Mizaldus, Friedrich von Johann Flemming és Johann Samuel Halle. 

Teurgia (Angyal vagy Szellem idézés) = „Fehér Mágia” – Olyan mágikus művelet, amelyet jó szellemek vagy angyalok segítségével hajt végre a mágus. Az idézéseknek olyan formája, mely során a mágus intelligenciákkal és démonokkal kerül kapcsolatba. A természetfölötti lények titkos nevének, a megidézés alkalmas időpontjának, a ruházat, a füstölőszer helyes kiválasztásának, a megszólítás módjának ismeretén, valamint annak tudásán alapszik, hogy miképpen lehetnek a megidézett szellemek a mágus szolgálatára. 
Fontos teurgisták: Petrus Aponensis, Valentin Weigel, GiordanoBruno, John Dee, Jean Belot, Giuseppe Francesco Borri,Pszellosz Mihály, Agrippa von Nettesheim, Paracelsus, ésTrithemius. 

Goetia (Idézés) = „Fekete Mágia” – Tiltott, természetellenes mágiaként (magia innaturalis prohibita) is ismert tudomány. Olyan varázslatot jelent, mely túlnyomóan a Nekromantia-t, halottidézést, vagy Nigromantia-t, démoni lények megidézését jelenti blaszfémikus szertartások segítségével. 
Nekromantia (Halott idézés) – Olyan mágikus művelet, mely során egy megholt személy, vagy egy „flaga” (személyi és családi védőszellem) jelenik meg valamilyen formában. Általában varázsmondókák (inkantáció), rítusok (ceremónia) és áldozatok segítségével hívják elő a halott szellemet. A Nekromantián belül megkülönböztetünk Scyomantia-t – amikor csak a halott árnyképe jelenik meg –; és Nekyomantia-t – amikor a halott teste újra felegyenesedik, de ehhez véráldozatra is szükség van. 
Nigromantia (Démonidézés) – Olyan varázslat, amelyet a mágus az ördög vagy más démonok segítségével hajt végre. A démonok aráolvasás (conjuratio) folytán arra kényszerülnek, hogy a nigromanta szolgálatába álljanak. A Nigromantia általában rosszhírű helyeken (romok, vesztőhelyek és keresztutak) zajlik, ahol varázsköröket rajzolnak a földre, mely köré mágikuskaraktereket rajzolnak, valamint a démonok neveit. Avarázslónak vigyáznia kell a jelentkező démonok mindenféle cseles csábításaitól, amellyel rá akarják bírni, hogy kilépjen a körből, mert akkor kiszolgáltatottá válik nekik. Gyakranfüstöléssel vonzzák oda a démont, akit addig gyötörnekvarázsigékkel, míg meg nem teszi, amit a varázsló kér. A Nigromantiához tartozik az Exorcizmus (démonűzés) is, amikor is a démonokat a megszállottak elhagyására kényszerítenek. A megszállottság (obsessio) kezelése külön 'tudományág'. 
Fontos exorcisták: Vespasianus és fia Titus, Nicolaus Blume von Dohna, Maximilian von Eynatten, Girolamo, Johann JosephGassner és Franz Anton Mesmer. 
Maleficium(Boszorkányság) – A hagyomány olyan mágikus cselekedeteket kapcsol ehhez a fogalomhoz, mint az időjárási varázs; a szerelmi varázs; a hullák testrészein való manipulációk, különösen a felakasztott emberek testrészeivel a varázsszerek elkészítésénél; a képvarázs (invultulatio); az átkozás (pl.: betegséggel, vaksággal való megrontás); az istenkáromló szokások (pl.: ostyagyalázás); valódi bűntettek (pl.: terhes nők meggyilkolása, hogy a meg nem született magzat szívéből varázsszert készítsenek), stb. 

Diabolica (Diabolikus (Ördögi Mágia)) – A keresztény nyelvhasználatban feltűnő kategória, amely a démonikus erők alkalmazását értik az ember szolgálatában. Azonos avarázslattal, azaz olyan a mágikus művelet, amikor az ember önkényesen kezeli a természetfölötti, titokzatos erőket. Ez már önmagában – mindegy, hogy az eközben megadott cél megvetendő-e vagy sem – Isten ellen való súlyos bűnnek tekintették. 

Mantika (Jövendölés) – A jövőbelátás tudománya. Számtalan formáját ismerjük: 

• Aeromantia: jóslás levegőből és a felhők mozgásából
• Alectryomantia: jóslás az abc-re szórt magokból, oly módon, hogy egy kakas felszedegetett egy-egy szemet és az ily módon feljegyzett betűk nevekké és szavakká állnak össze.
• Alphitomantia (aleuromantia): jóslás lisztből.
• Asztromantia: jóslás a csillagok és bolygók mozgásából = Asztrológia
• Axinomantia: a lazán fogott fejsze mozogni kezd, ha kiejtik a bűnös nevét.
• Belomantia: jóslás a nyíl röptéből.
• Bibliomantia: valamilyen könyv vaktában való felütése és valamilyen tetszőleges hely pálcikával való megérintése. Az ott talált kifejezés felvilágosítást ad a feltett kérdésről (pl.: sortes Vergilianae). Kedvelt könyvek a Biblia és Vergilius Aeneis-a. = az ókoristichomantia.
• Cephaleonomantia: jóslás valamilyen állat fejmozdításából, általában a szamáréból. 

Chiromantia : tenyérjóslás, amely elsősorban a tenyér alakja és a kézhajlat barázdái közti megfeleléseket veszi figyelembe. Az egyes dombok és vonalak asztrológiai kapcsolatát is figyelembe veszik. Mi több egyes tenyérjósok a tenyeret az egész makrokozmosz lenyomatának tekintik. A Chiromantia-t tekintik a szignatúratan egyik fajtájának is. 
Fontos chiromanták: Eumolposz, Helenosz, Artemidorosz, Andrea Corvo de Mirandola, Tricassa de Cerasari, Belot,Desbarolles, Robert Fludd, Agrippa von Nettesheim és Cheiro. 

• Coscinomantia: jóslás szitából.
• Daphnomantia: jóslás babérlevél segítségével.
• Dactyliomantia: hajszálra akasztott gyűrű lengetése abc vagy vizescsésze fölött. 

Geomantia : „pontozóművészet” – a jós gyorsan és vaktában 16 sornyi pontot rak viaszba, homokba vagy papírra, ezeket aztán 12 mezőből álló négyzet, a „geomanciai tükör” segítségével elrendezi és asztrológiai szempontok alapján magyarázza. (Hasonló rendszereket találunk Kínában, Nyugat-Afrikában és Elő-Ázsiában.) 
Fontos geomanták: Agrippa von Nettesheim, J.F. Buddaeus, C.Peucer, Valentin Weigel, H. de Pisis, W. Abraham, J. Bolte és R.Jaulin. 

• Hieroscopia: jóslás megszentelt tárgyak segítségével.
• Hepatomantia (heptoscopia): jóslás a májból = az ókoriharuspicium. 

Kristallomantia : Kristállyal való jövendölés, tágabb értelemben a tükröző tárgyak által (pl.: kristálygömb, varázstükör, üveggolyó, stb.) által létrehozott látomások értelmezése. A Kristallomantia válfaja a tükröző vízfelület általi jövendölés (Hydromantia és Gasztromantia). A varázstükröt koncentrációs eszközként is használják belső víziók gerjesztésére (katotromantia). 
Fontos Kristallomanták: Guillamue de Paris, M. Michel deNostradamus, John Dee, Emanuel Swedenborg, Potet, Cahagnetés Cheiro. 
Oneiromantia: jóslás álmokból. Gyakran a templomban való alvást (inkubáció) jelenti. 
Fontos oneiromanták: Arisztotelész, Cicero, Artemidorosz,Szünésziosz, Agrippa von Nettesheim, Albertus Magnus, Marsilio Ficino, Cardanus, és Anhorn. 

• Onymantia: a Kristallomantia egyik változata.
• Orneomantia (ornithomantia): jóslás a madarak röptéből = az ókori augurium.
• Pegomantia: jóslás forrásokból.
• Rhabdomantia: jóslás a varázsvessző segítségével.
• Tetratoscopia: a prodigiumok („csodajelek”), azaz feltűnő események profetikus értelmének megfejtése.
• Xylomantia: jóslás pálcák vagy kockák segítségével = az ókori sortilegium. 

Szignatúratan : (A Signatum tudománya) – A megfelelések (analógia) szisztematikus kutatása. Vagyis a planéták, növények, más teremtmények, az emberi test tagjai vagy ennek részei közt tapasztalható hasonlóságok és összefüggések módszeres vizsgálata. (Pl.: a mézfűnek szív alakú a levele, ezért jó szívgyógyszer készíthető belőle; a földi giliszta a köszvény gyógyszere, mert úgy meggörbül, mint a köszvénytől meggörbült végtag, stb.) A szignatúratan a mai homeopáthiában él tovább. 
Fontos szerzők: Jakob Böhme, Giovanni Baptist, MarcantonioZimar

Szigilliumtan : (A pecsétek tudománya) – Elsősorban amulettek, talizmánok, medalionok és szigilliumok készítése. Az amulett mágikus védőeszköz bizonyos ellenséges hatalmak ellen. A talizmán szerencsét hozó mágikus tárgy, általábanabraxasgemmákkal, karakterekkel és héber szerencsehozó formulákkal ellátott gyűrű vagy nyaklánc. A medalionok többféle célból készülnek, készítésekor figyelembe veszik a fémek és bolygók kapcsolatát, majd mágikus négyszögeket éskaraktereket vésnek rájuk, valamint intelligenciák és démonok neveit. A szigilliumok olyan mágikus pecsétek, melyek bizonyos mágikus erőket képesek magukba zárni és koncentrálni. Fontos segédtudományok a szignatúratan, a szimbólumtan és a karakterológia. 
Fontos talizmán készítők voltak: Naftali ha-Kohen rabbi ésJehuda Löw rabbi 

Szimbólumtan : (A szimbólumok tudománya) – A mágikus szimbólumok ismerete. A mágikus szimbólum teljes egészében nem a racionális észhez, hanem közvetlenül a mélyebb személyiségrétegekhez szól. Ezért csak részben lehet megmagyarázni, inkább intuitíve kell felfogni. A mágikus szimbólum ily módon olyan képzet és hittartalmat közöl, amely nyelvi megfogalmazása csak utalásszerű lehet. A szimbólum a rejtőzködő valóságok dinamikus aspektusa, amelyek közléskaraktere feltételezi a szemlélő befogadó fogékonyságát a komplex jelentéstartalmak archaikus formája iránt. 
Fontos szimbólumgyűjtemények: Cirlot – A Dictionary of Symbols ; A. Horneffer – Symbolik der Mysterienbünde; M.Schlesinger – Geschichte des Symbols; H. Silberer – Probleme der Mystik und ihrer Symbole; Titus Burckhardt – Mágikus Szimbólumok. 

Szteganográfia : (A titkosírás tudománya) – Fontos mágikus titkok elrejtése a tudatlanok elől, oly módon, hogy valamilyen képies nyelvvé vagy kóddá alakítjuk az információt. Jelentősen meghatározta például az Alkímia és Kabbala nyelvezetét, de hatott például Leonardo de Vinci-re is. 
Fontos szteganográfusok: Gustav Selenus, W.E. Heidel, Athanasius Kircher, R.G. Hanedi és J.B. Friedrici.

II. A Mágia módszertani formái

Akarat Mágia : Olyan mágikus művelet, ahol az adott célt a Mágikus Akarat (Thelesma) erejével kívánják elérni. Fontos szerephez jutnak a koncentrációs, meditációs, imaginációs gyakorlatok és a belső lelki-, szellemi dimenzió erőinek kiismerése és alkalmazása. Néhányan az Akarat Mágia egyik válfajának tekintik az ún. Asztrál Mágiát, melynek lényege a mágikus aktus 'asztrálsíkon' történő realizációja. 
Fontos akarat mágiai rendszer: Aleister Crowley – Magickrendszere 

Alkimista Mágia : Olyan mágikus művelet, ahol az adott célt átvitt módon egy alkimista processzus keretén belül érik el. Általában a Felső Mágia kategóriájába tartozó műveleteket takar, általában lassú folyamat. 
Fontos alkimista mágiai rendszer: Az Alkímia (rengeteg szerző) 

Ceremonális vagy Rituál Mágia : Olyan mágikus művelet, ahol az adott célt rituális elemekkel kívánják elérni. A kívánt hatást egy szimbolikus térben, megjelenített szimbólumokon keresztül zajló manipulációkon keresztül érik el. Fontos szerephez jutnak a mágikus pecsétek (szigillium), mágikus ábrák és szimbólumok (gemma), mágikus fegyverek, füstölők, ruhák, stb. 
Fontos ceremonális mágiai rendszer: Golden Dawn System of Magic 

Invokációs Mágia : Olyan mágikus művelet, ahol az adott célt aTeurgia vagy Goetia módszerével, azaz valamilyen mágikus erő megidézésével kívánják elérni. Hangsúlyt kapnak a szellemek és démonok analógiákon alapuló megidézésének (invokáció) módszerei, továbbá a különböző védelmi mágiák. Az Invokációs Mágia gyakran használ ceremonális mágiai elemeket. 
Fontos invokációs mágiai rendszerek az ún. Grimoire-ok: pl.:Clavicula Salamonis, Necronomicon, Goetia

Kabbalista Mágia : Olyan mágikus művelet, ahol az adott célt kabbalista módszerek segítségével érik el. Általában a Felső Mágia kategóriájába tartozó műveleteket takar. 
Fontos kabbalista mágiai rendszer: A Kabbala

Káosz Mágia : Olyan mágikus művelet, ahol az adott célt bármilyen módszerrel érjük el. Általában ötletszerű, spontán, performance jellegű rítusokat jelent, ahol mindegy mit tesz az ember, fő hogy elérje vele a kívánt hatást. Jellemzőek az önkívületi állapotok és a transz. 
Fontos káosz mágiai rendszer: Nincs. (Hiszen nem rögzített!) 

Szimpatetikus Mágia : Olyan mágikus művelet, melynek lényege a megfeleléseken (analógia) keresztüli hatás. Azon alapszik, hogy a világban minden mindennel összefügg; a dolgok közt szimpátia vagy antipáta van. Így a szignatúratansegítségével komplex analógiás rítusok alakíthatóak ki. 
Fontos szerzők: Plutarkosz, Aelianus, Athenaios, Pelagonius,Vegetius, Dioscurides, a trallészi Alexander, Aetios, Marcellus,Pseudo-Theodorus, Agrippa von Nettesheim, Paracelsus, Girolamo Fracastro és Erasmus. 

Szexuál Mágia : Olyan mágikus művelet, ahol az adott célt különböző szexuális módszerekkel, orgiasztikus beavatásokon keresztül érik el. A szexuális egyesülést bizonyos mágikus erők megidézésére használják fel. 
Fontos szexuál mágiai rendszer: Ordo Templi Orientis (O.T.O.) 

III. Fontosabb történeti mágikus rendszerek

Egyiptomi Mágia : Azonos az ún. „egyiptomi vallással”. Fontos nevek Imhoteph és Hermes Trismegistos. Az egyiptomi mágia elsődleges célja az örök élet megszerzése. 

Enochiánus Mágia : John Dee (1527-1608) és Edward Kellymágikus rendszere, amely elsősorban a Teurgia tárgykörébe esik. Szellemi lények és bolygóintelligenciák megidézésén keresztül történő beavatási rendszer, saját enochiánus „szellem nyelvvel”. 

Golden Dawn Mágia : MacGregor Mathers (1527-1608) és Israel Regardie (1907-1985) mágikus rendszere, amely elsősorban Ceremonális Mágián alapuló komplex beavatási rendszer. 

Magick : Az Aleister Crowley (1875-1947) által alapított Ezüst Csillag [Argentinum Astrum (A.: A.:)] mágikus rend mágikus rendszere, amely filozófiai magasságokba emelte a Mágiát, és az emberi akaratot tette meg legfelső mágikus princípiummá. 

Rózsakeresztes Mágia : Michael Maier (1566-1622) és RobertFludd (1574-1637) működése kapcsán kialakult mágikus rendszer. Ezt gyakorolják olyan mágikus társaságok mint a legendás Christian Rosenkreutz (1378-1484) által alapított Rózsakeresztes Testvériség, az Arany Rózsakeresztes Testvériség, és Jean Baptiste Willermoz (1767) alapította Fekete Sas Rózsakeresztes Rend és a Bulwer Lytton alapította Societas Rosicruciana [Soc.: Ros.: ]. 

Templomos Mágia : Legfontosabb képviselőjük a Karl Kellner(-1905) alapításával létrejött a Keleti Templáriánus Társaság [Ordo Templi Orientis (O.T.O.)].