2020. március 5., csütörtök

Irányított energiájú fegyverek


















Irányított energiájú fegyverek


Az irányított energiájú fegyverek olyan eszközök, amelyek elemi részecskék, hullámjelenségek vagy azok együttes alkalmazásával energiát közvetítenek a célfelületre, annak anyagszerkezetének fizikai, kémiai elektromos vagy a bennük lejátszódó biokémiai, bioelektromos folyamatok átmeneti vagy végleges megzavarása, megváltoztatása végett.”

Az irányított energiájú fegyverek egy lehetséges felosztása

a kinetikus eszközök;
az akusztikus eszközök;
a rádiófrekvenciás eszközök;
a lézer eszközök;
a részecske-sugár eszközök.

Nem halálos fegyvernek nevezünk minden olyan eszközt, anyagot és eljárást, amelyet kifejezetten abból a célból terveztek, és oly módon alkalmaznak, hogy a szemben álló fél élı erejét, valamint technikai eszközeit, infrastrukturális létesítményeit semlegesítse, azokat a harcból kivonja, harcképességeiket és alkalmazástechnikai lehetıségeiket korlátozza, alkalmazásukat lehetetlenné tegye. A nem halálos fegyverek – bizonyos esetek kivételével – a célszemélynek csekély mértékő sérülést, az anyagi javakban és a környezetben pedig minimális járulékos kárt okoznak.”


Mi csak arádiófrekvenciás eszközöket érintjük .
Aki kíváncsi az egész anyagra az kattintson az ip címre .

Csak az EMP fegyver alkalmazás miatt foglalkozunk a témával


    1. Fejezet - Rádiófrekvenciás eszközök, fegyverek Az irányított energiájú fegyverek népes csoportját képezik azon eszközök, amelyek nagyteljesítményő rádiófrekvenciás energia elıállításával és a célra irányításával képesek azokban mőködési zavarokat, megfelelı energiaszint esetén végleges meghibásodásokat okozni. Ezen eszközöket a szakirodalom rádiófrekvenciás fegyvereknek (Radio Frequency Weapon), nagy energiájú rádiófrekvenciás fegyvereknek (High Energy Radiofrequency Weapon – HERF) nevezi. Attól függıen, hogy az eszköz hány alkalommal használható, megkülönböztetjük azokat, amelyek csak egyszeri mőködésre képesek és akkor véglegesen megrongálódnak. Ezeket impulzusbombának nevezzük, az irodalomban elıfordul az E-bomba megnevezés is. 4.1. Történelmi elızmények, a nukleáris alapú EMP 1945-ben, az atomfegyver fejlesztése idején, Enrico Fermi, Nobel-díjas fizikus, az amerikai atombomba-program egyik vezetı tudósa felvetette azt a gondolatot, hogy a nukleáris robbanás nagy erejő elektromágneses sugárzást kelt. 1960-62-ben az Egyesült Államok 8 robbantást végzett 40-160 km magasságban a Csendes-óceán felett. Amikor 1962-ben a Johnsonsziget fölött 400 km magasságban kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, az 1300 km távolságban lévı Hawaii-szigetek villamosenergia-ellátásában súlyos zavarok keletkeztek. Az 1963-ban életbe lépett atomcsendegyezmény miatt további nagy magasságú robbantásokat nem végeztek, így az atomrobbanás keltette Elektromágneses Impulzus (EMP – Electromagnetic Pulse) természetére vonatkozó további kísérleti eredmények nem születtek. Az atombomba robbanásának pillanatában gamma- és röntgensugárzás keletkezik, melyet fotonáramlást okoz. A fotonok a levegı molekuláival ütközve azokból elektronokat szakítanak ki, ezt a folyamatot Compton-szórásnak, Compton-effektusnak nevezzük. Az elektronok (Compton-elektronok) több másik elektronra hatva megindítják a folyamatot, amely létrehozza az EMP hatást. Ez a hatás igen nagy intenzitású, de nagyon rövid, néhányszor 10 ns-os lefolyású. Föld közeli vagy földfelszíni robbantás esetén a robbanás energiájának kis hányada alakul elektromágneses sugárzássá. Ez egy 1 Mt robbanás esetén 106 J energia, mely egy igen rövid (~10 ns) impulzusba koncentrálódva néhányszor 100 GW kisugárzott teljesítményt jelent. Azonban földközeli robbantásnál ez a hatás csak a robbanás közelében jelentkezik, ahol már a többi kísérıjelenség okozta pusztítás is jelentıs (lökéshullám, radioaktív kisugárzás). Nagy magasságban (> 50 km) végrehajtott atomrobbantás esetén jóval nagyobb EMP - hatás jön létre, a robbanás energiájának jóval nagyobb része alakul elektromágneses sugárzássá. Ez 1011 J, egy 1 Mt robbantásnál. A lökéshullám és a radioaktív sugárzás ez esetben a földfelszínen viszonylag kicsi. Ilyenkor a Gamma-sugárzás mintegy 50 km magasságig majdnem akadálytalanul hatol le, majd energiáját az 50 km – 20 km közötti rétegben veszti el, aminek hatására a robbanás epicentruma alatt egy hatalmas, kerek térfogatban ionizált réteg alakul ki, ebben „keletkeznek” az elektronok. A keringı elektronok keretantennaként sugároznak, így az egyes elektronok sugárzása - egymással fázisban lévén- koherensen összeadódik, egy erıs elektromágneses teret hozva létre. E tér a Földfelület irányába hat, s ott rövid idıre (~10-7 s) akár 100 kV/m-es térerısséget, feszültség ugrást is létrehozhat. Ez a robbanás méretétıl, kisebb mértékben a fegyver szerkezetétıl, továbbá a robbanás magasságától, végül a robbanástól való távolságtól függ.[19] Amikor az atomháború közvetlen fenyegetése alábbhagyott, a nukleáris alapú EMP fenyegetés is csökkent, ami annál is inkább fontos, mert az egyre elektronizálódó, a mikroelektronika eszközeivel telezsúfolt társadalmunk néhány ilyen robbanás következtében a középkorban találná magát. Egy közepes mérető atomeszköz magaslégköri robbantása egy egész Észak-Amerika mérető kontinens elektronikai rendszereit pusztítaná el. 26 A pusztító hatás fizikája az elektromágneses indukció elvén alapul. A nagysebességő térerısség ugrás minden vezetıben villamos feszültség indukál, ami a szigetelések átütéséhez, a félvezetı rétegek belsı szerkezetének átégéséhez vezet. Az elektronikai eszközök fejlıdése az elektroncsövektıl napjainkig a miniatürizálódás, a félvezetık egyre nagyobb mérvő elterjedése mentén haladt, ami mindvégig a túlfeszültséggel szembeni sérülékenység növekedésével járt. Amíg egy elektroncsövet csak több száz, vagy ezer V feszültséggel lehetett tönkretenni (nem a főtıáramkört), addig ma egy 3 V alatti feszültséggel mőködı processzornak a 10 V is végzetesen nagy feszültség. A továbbiakban ismertetésre kerülı rádiófrekvenciás fegyverek ugyanezen az elven pusztítanak, vagyis nagy sebességő térerısség változással a megengedettnél nagyobb feszültséget indukálnak a célobjektumok elektronikai eszközeiben, ezzel azok meghibásodását okozzák. Még egy fontos gondolat, mielıtt rátérnénk az elektromágneses impulzusfegyverekre. Az irányított energiájú fegyverek definíciójából adódóan a célobjektumok nem szükségszerően kerülnek végleges és visszafordíthatatlan pusztításra. Az emberek elleni eszközök sem okoznak feltétlenül halált. Ebbıl a megfontolásból a rádiófrekvenciás irányított energiájú fegyverek közé soroljuk a rádió-, radar-, navigációs és egyéb elektronikai zavaró berendezéseket. Ezek a hatékonysági kritériumok teljesülése esetén akadályozzák, lehetetlenné teszik az ellenséges elektronikai eszközök normális, rendeltetésszerő mőködését, amely hatás azonban a kikapcsolásukkal megszőnik. Valódi meghibásodás, rongálódás nem történik, a célt azonban elérték, akadályozták a feladat végrehajtásában.

    1. Az impulzusbombák építı elemei
      Az impulzusbombák tipikusan az alábbi fıbb egységekbıl állnak:
      statikus energiatároló rendszer;
      nagyfrekvenciás rezgéskeltı eszköz;
      antenna-tápvonal rendszer.
      A villamos energia tárolására kétféle mód létezik: a kapacitív és az induktív tárolási mód. A nagy villamos teljesítmény elıállításához olyan tárolót kell építeni, amely a kisütéshez képest hosszú idı alatt képes feltöltıdni, de rendkívül rövid idı alatt képes a betárolt energiát leadni. A töltésre van idı, a kisütésre minél kevesebb idı alatt van lehetıség, annál jobb eredmény érhetı el. Egy másik szempont az, hogy a hagyományos feszültségnövelési, sokszorozási eljárások, mint a transzformáció, vagy a sokszorozók alkalmazása nem jöhet szóba, mert egyenáramról van szó, illetve a sokszorozók nem terhelhetık jelentısen, így alkalmatlanok a feladatra. A kapacitív energiatárolásra alkalmas áramkört Marx generátor néven szabadalmaztatták. (7. ábra) A mőködéshez nagyfeszültségő kondenzátorokra, ellenállásokra és gyors, egyszerre kapcsolható kapcsolókra van szükség. A 7. ábra felsı részén látható a hosszú ideig, viszonylag lassan történı feltöltési szakasz, amikor is a bal oldali végére kapcsolt áramforrásból feltöltjük a soros RC tagokat. Minden kapacitáson a töltés végére a tápláló áramforrás üresjárati feszültsége mérhetı. A kisütéshez a „Spark Gap Switch” felirattal jelzett szikraközök egyidıben való begyújtása szükséges, ami egy indítójellel, jól vezérelhetı. A szikraközök begyújtanak és úgy vezetnek, mintha fém vezetık lennének. Az alsó ábrán látható módon a szikraközökön keresztül a kapacitások sorba kapcsolódnak, így az n db kapacitás összegfeszültsége az egy kapacitásra esı feszültség n-szerese lesz. Ez az energiatároló módszer feszültséggenerátoros jellegő forrást valósít meg. A kapcsoláshoz használhatóak még nagyfeszültségő félvezetıs kapcsolók is, amelyeknek azonban el kell viselniük a kapcsolás utáni terhelı áramot is. A Marx generátor többször is használható, normális üzemben nem megy tönkre alkalmazása alatt. 27 7. ábra. A Marx generátor mőködésének elve [20] A másik energiatárolási mód az induktív energiatárolás. Ennek egyik példája az ún. Robbantásos Fluxuskompressziós Generátor - FCG. A 8. ábrán látható konstrukció egyszeri mőködéső, a mőködtetéséhez robbantásra van szükség, ami véglegesen megsemmisíti a szerkezetet. 8. ábra. A robbantásos fluxuskompressziós generátor vázlata [21] A mőködés lényege az, hogy egy nagy induktivitásban, hosszú idı alatt mágneses tér épül fel, vagyis mágneses energia tárolódik. Az armatúra egy vörösrézbıl készült csı, amelyet gyors robbanású robbanóanyaggal töltenek meg. A jó vezetı, vörösréz tekercset kívülrıl egy nem mágnesezhetı anyagból készült köpeny veszi körül, megakadályozandó, hogy a robbanás következtében a tekercs idejekorán szétszakadjon. A robbanást egy hullámfront irányító lencse irányítja és a bal szélrıl indul, majd végighalad az armatúra belsejében. Amikor a tekercset hordozó armatúra a teljes lehetséges átmérıre kitágul, fokozatosan, de igen nagy sebességgel rövidre zárja a tekercs meneteit. A rövidre zárt menetek nem tárolhatnak energiát, így a mágneses tér balról-jobbra összenyomódik, a tekercs induktivitása rohamosan csökken. A kimeneten igen nagy áramimpulzus lép fel. Az elıállított impulzus idıtartama 10-100 µs közötti és az áramerısség elérte a millió A nagyságrendő értéket. 28 A nagyfrekvenciás rezgéskeltıkre lehet példa a 9. ábrán látható eszköz, amelynek a neve Virtuális Katódú Oszcillátor – a Vircator. Egy nagy sugáráramú elektronsugár bombáz egy rács, vagy fólia anódot. Sok elektron átjutva az anódon egy töltött térrészt hoz létre az anód mögött. Megfelelı körülmények között ez a töltött térrész mikrohullámú rezgéseket fog kibocsátani. Ha a töltött térrész egy hangolható üregrezonátorban helyezkedik el, akkor (igen nagy mikrohullám) energia csatolható ki. Ez 170 kW és 40 GW teljesítmény közötti értéket mutatott a deciméteres és a centiméteres frekvenciatartományban. 9. ábra. A Vircator felépítése [21] A Vircator konstrukciójában két fajta lehet. Az egyik az axiális Vircator (Axial Vircator - AV) illetve a transzverziális Vircator (Transverse Vircator - TV). Az axiális Vircator egy hengeres csıtápvonal felépítéső szerkezet. A kilépı energia a csıtápvonal kiképzéső végén lép ki. Az axiális Vircator transzverzális mágneses (TM) módusban rezeg, míg a transzverziális Vircator transzverzális elektromos (TE) módusú rezgést állít elı. Méretei alapján az eszköz alkalmas lehet bomba testbe vagy rakéta harci fejrészébe való beépítésre is. [21] A Vircator meghajtására a feszültséggenerátoros jellegő Marx generátor alkalmas. Az áramgenerátoros FCG alkalmas az üregrezonátoros rezgéskeltık meghajtására. A 10. ábrán látható üregrezonátoros rezgéskeltı alapelve az, hogy az üreget egy nagyenergiájú villamos ívvel gerjesztik, az pedig az üreg mérete által meghatározott frekvencián felgerjed és a kicsatoló szondán kivehetı a nagyfrekvenciás rezgés. 10. ábra. Az üregrezonátoros rezgéskeltı szerkezeti vázlata A nagyfrekvenciás technikában, lokátorokban széles körben alkalmazzák a magnetronokat is rezgéskeltésre. A magnetron egy speciális mikrohullámú oszcillátorcsı. A magnetron mőködési elve az elektromos és mágneses mezık együttes hatása alatt mozgást végzı elektronok térgerjesztı hatásán alapszik. A magnetron felépítését a 11. ábra szemlélteti. 29 11. ábra. A magnetron vázlatos felépítése és egy gyári példány A magnetron geometriai közepén egy oxidborítású főtött katód helyezkedik el, amelybıl a főtés energiájának hatására elektronok lépnek ki. A pozitív feszültségő anódba csak akkor jutnak el az elektronok, ha a kép síkjára merıleges irányú mágneses tér nagysága nem halad meg egy meghatározott értéket. Mivel a kép síkjára merıleges irányú állandó mágneses teret használunk, az elektronok a katódtól az anód irányába görbült pályán mozognak. Ha a mágneses tér megfelelıen nagy, bekövetkezik az az állapot, amikor anélkül, hogy elérnék az anódot, visszafordulnak a katód irányába. Az anódtömb tulajdonképpen egy körbehajlított, záródó szerkezető lassító vonal. Az anódblokk geometriai kivitele típusonként különbözı lehet, azonban mindegyikre igaz, hogy egymással csatolásban levı üregekbıl állnak. Az üregek csatolt tere (rezgı állapotban) felbontható egy, az óramutató járásával megegyezı, és egy azzal ellentétes irányban forgó elektromágneses térre. A mágneses tér hatására a ciklois pályán mozgó elektronok az egyik (nekik megfelelı irányban) forgó térrel kölcsönhatásba lépnek, és a tápegység energiáját ezen kölcsönhatás útján átalakítják nagyfrekvenciás energiává, vagyis a nagyfrekvenciás rezgést fenntartják. [7] A magnetronok kedvezı tulajdonsága, hogy használhatók folyamatos és impulzusüzemben is. A háztartásokban megtalálható mikrohullámú sütıkben mintegy 700-1200 W folyamatos teljesítményő magnetronok dolgoznak, a radarokban több 100 kW teljesítménnyel impulzusüzemben használjuk ıket. A többször használható impulzusfegyver konstrukciókban a magnetron és a Marx generátor megfelelı párosítás. Minden adóberendezés utolsó láncszeme az antenna. Az antenna feladata, hogy a tápvonalban vezetett energiát a külsı szabad térbe csatolja, mintegy transzformátorként illessze a tápvonal hullámimpedanciáját a szabad tér hullámimpedanciájához. Az antenna másik transzformációs feladata, hogy a tápvonalban haladó elektromágneses energiát a szabad térbe sugárzott elektromágneses energiává alakítsa. Az antenna további feladata, hogy egyfajta térbeli szőrıként viselkedjen, adáskor a kilépı energiát a tér meghatározott irányaiba nagyobb, míg más irányokba kisebb energiával sugározza ki, vagyis egyfajta súlyozást végezzen. Ezt a súlyozást grafikusan ábrázolva kaphatjuk az antenna iránykarakterisztikáját. Vételkor hasonlóképpen mőködik, a tér egyes irányaiból jobban, nagyobb érzékenységgel veszi a jeleket, más irányokból kevésbé, vagy egyáltalán nem. Az antennák adási és vételi karakterisztikái azonosak, vagyis az antennák reciprok elemek. A nagy energiájú rádiófrekvenciás fegyverek számtalan típusa, változata létezik, létezhet, de az alapelvek és az építıelemek mindegyikben ugyanezek. A továbbiakban tekintsük át az emberek ellen készült mikrohullámú fegyvereket és hatásaikat.




    1. Emberek ellen tervezett rádiófrekvenciás eszközök
      A szakirodalomban és a médiában a legnagyobb publicitást az amerikai fejlesztéső ADS – Active Denial System – Aktív elhárító rendszer nevet kapta.
      A 11. képen a terepjáróra épített változata látható. 11. kép. Az ADS rendszer terepjáróra épített változata [23] Az erıszakos tömegtüntetések, zavargások feloszlatására alkalmas mikrohullámú eszközt fejlesztett ki az Egyesült Államok Légierejének Kutatólaboratóriuma (AFRL – Air Force Research Laboratory) és a Védelmi Minisztérium Nem Halálos Fegyverek Ügynöksége (DoD Non-Lethal Weapon Directorate), a Védelmi Minisztérium (Department of Defense) felkérésére. Az alap elképzelés 1989-ben született meg, 2000-ben megkezdıdtek a tesztelések, és 2007 januárjában az eszközt a Georgia állambeli Moody légitámaszponton bemutatták a sajtónak. Az ADS lényege, hogy tüntetések, zavargások esetén, a civil lakossággal szemben olyan eszköz álljon rendelkezésre, amely nem okoz maradandó egészségkárosodást, ugyanakkor mégis képes feloszlatni a zavargó tömeget, vagyis nem halálos hatású, de ellentmondást nem tőrı eszköz álljon rendelkezésre. A berendezés kisteljesítményő 95 GHz-es elektromágneses sugárzást bocsát ki, mely hıt generál a célterületen tartózkodó emberek bırfelületén, ezáltal a terület mielıbbi elhagyására kényszerítve ıket. A közel 3 mm-es hullámhosszú sugárzás a ruhán áthatolva 0,3-0,4 mm mélyen hatol a bırbe, ahol a fájdalomérzı idegvégzıdések találhatók. A bırfelszínt kb. 2 s alatt égetı fájdalomérzetet kelt, és ennek következtében a besugárzott alany kényszerően menekül a sugárzás útjából. Égési sérülés okozásához legalább 250 s ideig tartó folyamatos besugárzásra lenne szükség. A 2 m átmérıjő antenna egy keskeny sugárba fókuszálja a mikrohullámú sugarakat, mely keskeny sugár segítségével a tömegbıl akár egyetlen alany is célba vehetı, még nagyobb távolságból is. A rendszer hatótávolsága kb. 500-1000 m. [23], [24] Az Aktív elhárító rendszer katonai terepjáróra szerelt változata már 2005-ben elkészült, de folynak a kutatások a rendszer repülıgépek és hajók fedélzetén történı alkalmazásá- 31 nak területén is. A kézi változatra egyes rendıri erık, és a tengerészgyalogság is érdeklıdést mutatnak. Szigorúan ırzött, nagy fontosságú stacioner vagy tábori objektumok védelmében is számolnak az alkalmazásával. Radarral kiegészítve detektálják a behatolókat, és ha nem tesznek eleget a terület elhagyására felszólító parancsnak, akkor ezzel az eszközzel kényszerítik a távozásra. (12. kép




    1. Nagyteljesítményő rádiófrekvenciás rendszerek a nagyhatalmak arzenáljában A HAARP PROGRAM 1983-ban Reagan elnök nyilvánosan meghirdette a Hadászati Védelmi Kezdeményyezés - Strategic Defense Initiative (SDI) - programot, melynek célja egy atomháborút meggátolni képes technológia és az ahhoz szükséges fegyverek kifejlesztése volt. A projekt „Csillagok Háborúja” – „Star Wars” néven került be a köztudatba. [25] 13. kép. Strategic Defense Initiative logoja [25] Több ezer ötlet született, több százat el is kezdtek kutatni, fejleszteni. Rengeteg kutatást relatíve rövid idı után befejeztek, néhány azonban még a mai napig is folyik. Ezek céljai és eszközei azonban gyakran nemzetközi szerzıdéseket sértenek/sértenének, ezért abból a célból, hogy elkerüljék a közfelháborodást, civil kutatásként próbálják legitimmé tenni ezeket. Ilyen „kettıs” program az ún. HAARP is, amelyet a közvélemény elıtt egy teljesen civil, tudományos kutatásként szoktak bemutatni. A HAARP a High Frequency Active 32 Auroral Research Program, azaz aktív, magas frekvenciás program az auróra – (sarkifény) kutatására elnevezést takarja, vagyis hivatalosan az északi fény létrejöttét és tulajdonságait vizsgálja. Rengeteg vita folyik manapság is arról, hogy mi a HAARP program valójában, mi annak a célja. Nem csak tudósok vitatkoznak errıl, hanem átlagemberek is. Vannak, akik tudományosan próbálják megmagyarázni, vannak azonban olyanok, akik összeesküvés elméletekkel állnak elı. A kormány állítása szerint ez egy tisztán tudományos kutatási program, mely célja az atmoszféra legfelsı részének vizsgálata. Mások a Csillagok Háborúja program egy prototípusának tekintik. Vannak, akik azt állítják, hogy a kormány az idıjárást akarja befolyásolni ezzel, míg mások azt állítják, hogy egy új világrend kialakításának az eszköze, mely képes holografikus képeket egyenesen a fejünkbe vetíteni és kényszeríteni minket az új rend elfogadására. Mások szerint egy globális védelmi rendszer része, mely az idegenek ellen hivatott minket megvédeni. És ennél még vannak vadabb állítások is! [26],[27] Abban az évben, amikor a tervezıasztalról lekerült a HAARP, három szerzıdést kapott az ARCO Power Technologies. Mindez 1991-ben történt. Ugyanebben az évben kezdıdtek meg a környezeti hatásainak a vizsgálatai. 1993-ban, a MITRE Corporation elkészítette az elsı környezeti hatásokkal foglalkozó analízisét. Késıbb ugyanez a cég készítette az elektromágneses interferencia hatásaival és a végsı környezeti hatásokkal foglalkozó tanulmányt is. [28] 1994 júniusában az ARCO eladta az Advanced Power Technologies (APTI) leányvállalatát, a hozzá tartozó szabadalmakat és az építés második fázisának megbízását az ESystems-nek, mely a világ egyik legnagyobb hírszerzéssel foglalkozó vállalata, CIA kapcsolatokkal. Elektronikai hadviselési, navigációs és felderítı berendezések gyártásával foglalkozik. Ezzel a vásárlással az E-Systems tulajdonába került az idıjárás módosítására alkalmas technológia és Bernard J. Easlund US Patent No: 4,686,605 számú szabadalma, az „Eljárások és berendezések a Föld légkörének, az ionoszférának és/vagy a magnetoszférának megváltoztatására”. A Raytheon vállalat késıbb felvásárolta az E-Systems-t, mely 1994-ben a 42. helyet foglalta el a világ leggazdagabb 500 cégének listáján. Több ezer szabadalom van a tulajdonukban, köztük olyanok is, melyek értékesek lehetnek a HAARP programban. [28] A HAARP gerincét 12 szabadalom alkotja, melyek a [28] irodalomban részletesen felsorolásra kerültek. A kutatások alapját Nikola Tesla századfordulós kísérletei képezték. Eastlund szabadalma elıre megjósolta, hogy ez a technológia képes lehet a repülıgépek és a rakéták kifinomult irányítórendszereinek zavarására és blokkolására. Mivel nagy területeket képes a különbözı frekvenciájú elektromágneses sugarakkal besugározni, végig ellenırzött körülmények között, lehetıvé válik a szárazföldi, tengeri és légköri kommunikáció tökéletes zavarására. A HAARP fejlesztése három részre osztható. Az elsı fázis maga a puszta tudomány, alapvetı kutatás, mely a természeti törvények megértésérıl és annak katonai felhasználásáról szól. A második fázis beszerzési - építési kör. Ebben tudósok és más szerzıdéses kutatók az eszközöket fejlesztik ki az elıbb említett célokhoz. A célja ennek a fázisnak, hogy bizonyítást nyerjen a koncepció, hogy késıbb katonai célokra is alkalmas lesz. A harmadik a prototípus fázis, melyben az ötlet egy kézzelfogható, mőködı prototípusban önt formát. A technológia ekkora már kilépett a laboratóriumból és a politika kereszttüzébe került. 33 14. kép. A HAARP egy korai látképe [29] Maga a HAARP bázisa Alaszka dél-keleti részén található, közel az alig 300 lakosú Gakona városkához, mely a Copper völgy közepén fekszik. Itt található a Copper és a Gakona folyók egybefolyása, 15 mérföldre észak-keletre Glennallen-tıl. A Glenn Highway és a TokHighway a Copper folyó mentén, északkeleti irányban végigköveti a Wrangell-St. Elias Nemzeti Park északi részét. A Tok-Highway 11-es mérföldkövénél, Gakona település közelében az út mellett több kilométeren át szögesdrótkerítés húzódik. A kerítés mellett tábla figyelmeztet arra, hogy itt katonai terület kezdıdik. Ez a terület maga a HAARP bázisa. A program fıbb támogatói az US Airforce Phillips Laboratory és az US NAVY két szervezete, az Office of Naval Research és a Naval Research Laboratory. Ezek felelısek a technikai felügyeletért, menedzsmentért és értékelésért. Ennek ellenére a programot maga az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma finanszírozza. Maga a tudományos kutatás oktatási intézményekben folyik. Több neves egyetem és cég is részt vesz a kutatásban, mint például University of Alaska, University of Massachusetts, Massachusetts Institute of Technology (MIT), Stanford University, University of Maryland, Cornell University, SRI International és Geospace, Inc, stb. Érdekes, hogy, habár civil és pusztán tudományos kutatások céljából épített kutatóállomásként tünteti fel a létesítményt a Egyesült Államok kormánya, nyilvános online elérhetı mőholdképe torz, homályos, nem kivehetı. A HAARP egy 24 ha nagyságú területen fekszik. A terület tulajdonosa az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma. Eredetileg egy horizonton túli radart terveztek erre a területre. 1991-ben került a terület a HAARP programba, jóval az után, hogy a radar tervezetet elvetették. A terület legszembetőnıbb része az antenna tömb, mely neve Ionospheric Research Instrument (IRI) (15. kép). A 24 ha-ból 9 láp volt, de jelentıs részét már feltöltötték az IRI számára. 34 15. kép. IRI [30] Jelenleg az IRI 13,3 ha területen fekszik, 180 dipol antennával, melyeket 15*12-es négyszögben rendeztek el. A kereszt alakú dipol antenna egyik karja a 2,8 - 7 MHz-es tartományért, a másik a 7 - 10 MHz-es frekvenciasávért felelıs. Egy idıben csak az egyik kar képes mőködni, attól függıen, hogy mekkora frekvenciát akarunk kisugározni. 4,7 m magasan egy fém ernyı található a tornyok között. Ez egy folyamatos visszaverı réteget képez. Sugárzás közben a lefelé kibocsátott rádiófrekvenciás energiát összegyőjti és visszairányítja felfelé. Ez nem csak erısíti magát a sugarat, de védi is a földön lévı embereket és állatokat az erıs rádiófrekvenciás mezıtıl, melyet mőködés közben bocsát ki. Az antennák úgy vannak összekapcsolva, hogy az ionoszféra szők tartományát is képesek pontszerően, magas frekvenciás rádióhullámokkal bombázni. Az ionoszféra megcélzott tartományában ez elektromágneses folyamatokat gerjeszt, ami rádióhullámok kisugárzását eredményezi. A földön, az antenna tömb alatt 30 adó-óvóhely található. Minden óvóhelyen 12 dízel aggregátorral mőködı adó található. Ezek mind alsó, mind felsı sávú dipolt meghajtó adóként is képesek mőködni. 16. kép. Az adó-óvóhely 35 Minden adó képes 10 kW rádiófrekvenciás energia elıállítására. Együttesen, ez a 360 adó képes 3,6 MW nyers rádiófrekvenciás kimenetet az antennákra kapcsolni. A HAARP-nak van egy egyedülálló képessége: az antennarendszer fázisrácsantennaelvő vezérlésével képes ezeket az adásokat magasan az égen egy pontba koncentrálni. Ez felerısíti a kimenetet több mint 3,6 GW-ra. Ez a képessége körülbelül 72000-szer erısebbé teszi, mint a legnagyobb kereskedelmi rádióállomás az Egyesült Államokban. A létesítmény fı célja, a HAARP hivatalos forrásai szerint, az őridıjárás kommunikációra, navigációra és az áramhálózatra gyakorolt hatásainak vizsgálata. Az őr idıjárás nem más, mint a Napból és a mély őrbıl érkezı részecskék áramlása a Föld felsı légköre felé. Ez hatással lehet az ionoszférára, a mőholdak fedélzeti rendszereire is. Az őr viharok túltölthetik villamos vezetékeket a Földön, kiterjedt áramszüneteket okozva. Nagyfrekvenciás rádiójeleket a mőholdak kommunikációjában, például katonai UHF mőholdak és a GPS mőholdak, használnak. Ez esetben a rádiójeleknek át kell haladniuk az ionoszférán. A rendszerek teljesítményét negatívan befolyásolhatja az ionoszféra természetes folyamatai. Összefoglalva, a cél az ionoszférikus és Föld-közeli őr természeti folyamatainak felfedezése és megértése, nem utolsó sorban pedig annak szándékos befolyásolása. [31] AZ OROSZ „WOODPECKER” RENDSZER Az orosz „Woodpecker” – fakopáncs, egy közismert szovjet jel volt, mely világszerte hallható volt a rövidsávú frekvenciatartományban 1976 és 1989 között. Maga a hang egy éles, ismétlıdı kopogó, 10 Hz-es hang volt, ezért a fakopáncs név. A hang az interneten meghallgatható3 . A véletlenszerő frekvenciaugrások megzavarták a szabályosan mőködı rádióadásokat, amatır rádiókat, közösségi állomásokat, tömeges panasztételeket eredményezve ezzel számos országban. A jelet sokáig egy horizonton túli radar jelnek vélték. Ezt a teóriát a Szovjetunió felbomlása után hivatalosan meg is erısítették. Manapság a rendszer már DUGA-3 néven ismert, mely része egy szovjet ballisztikus rakétavédelmi hálózatnak. NATO titkosszolgálatok már korábban és érdeklıdtek a rendszer felıl, fényképeket készítettek és Acél Telepnek (Steel Yard) nevezték el. A nyugat számára az elsı vett jel teljesen ismeretlen és érthetetlen volt. Háromszögeléssel, iránybeméréssel gyorsan kiderült, hogy a jel Ukrajnából származik. Különbözı katonai forrásokból származó jelentések váltakozó forrásokat azonosítottak: Kijev, Minszk, Csernobil, Gomel és Csernyihiv. Minden jelentés megközelítıleg ugyanazt tartalmazta: egy adóállomást néhány km-re dél-nyugatra és egy vevıállomást, körülbelül 50 km-re észak-keletre Csernobiltól. A szovjetek már régóta, 1950-1960 óta, dolgoztak egy korai elırejelzı rendszer kiépítésén, a ballisztikus rakétavédelmi rendszerük részére. Számos rendszer azonban csak direkt, látótengely irányú képet tudott biztosítani és csak elemzı és elfogási célokra voltak alkalmasak. Egyik ilyen rendszer sem volt képes korai riasztást adni egy rakétaindításról, biztosítva ezzel a kellı idıt a tervezésre és reagálásra. Akkoriban a szovjet mőhold rendszer még nem volt teljesen kifejlesztve és az ellenséges környezetben való mőködésük (mőhold védelmi rendszerek jelenlétében) képessége is megkérdıjelezhetı volt. Egy horizonton túli radarnak mindezek nem okoztak volna problémát, úgyhogy az 1960-as évek végén meg is indult egy ilyen rendszer fejlesztése. Az elsı kísérleti rendszer, a Duga-1 Ukrajnában, Mykolaiv közelében található. Ezt követte a Duga-2 prototípusa, ugyanazon a telephelyen. Ez már képes volt Távol-keleti és tengeralattjáróról való indítások követésére. Mindkét radar rendszer keleti fekvéső és kis 3 http://www.youtube.com/watch?v=aOMVdOc9UbE 36 energiájú volt. Magát a Duga-2-t 1970-ben F. Kuzmin tervezte, és sikeresen tesztelték saját rakéták indításával a Távol-keleti és Csendes óceáni térségbıl a Novaya Zemlya kísérleti területre. Az állomás 26 hatalmas adót foglalt magába (minden adó akkora, mint egy kétszintes ház). Az adóantenna 210 m széles és 85 m magas, míg a vevıantenna 300 m széles és 135 m magas volt. Az antenna mezın 330 db, 15 m magas adó volt található. Ez a horizonton túli radar 1971 novemberére lett üzemképes. Egyes állítások szerint 1980-ban egy másik, újabb radart építettek, hogy a kínai rakéta kísérleteket figyelemmel tudják kísérni.[32] Az adási frekvenciák 3,26 – 17,54 MHz és 4 – 30 MHz között voltak, az aktuális maximális használható frekvencia (MUF) függvényében. Hajnalban az adási frekvencia 14 – 22 MHz között, míg du. 3 órakor 14 MHz, vagy annál kevesebb volt. A radar 20 – 30 MW kimentı teljesítménnyel rendelkezett különbözı jelentések szerint. A jel pulzus-modulált volt, másodpercenként néhány pulzusszámmal (a legtöbb forrás szerint 10 pulzus másodpercenként). Ez okozta a tipikus fakopáncs hangot. Mikor elıször mőködés alá helyezték, számos kommunikációs csatornát megzavart, beleértve repülıgépek vészhelyzeti frekvenciáit is. Ennek következtében módosították a mőködési feltételeket és a radar kihagyta ezeket a frekvenciákat, ahogy a spektrumon áthaladt. Az új Duga-3 rendszer már egy egymástól 60 km-re fekvı, különálló adót és különálló vevıt használt. A fejlesztés számos nehézség hátráltatta, például a szovjet számítástechnika színvonalának korlátai a jelfeldolgozás terén. A mőködési feltétel, mely szerint amerikai interkontinentális rakétaindítások felderítésére legyen képes, az Északi-sarkon keresztül visszavert sugárzásra alapult, ahol az északi fény jelentıs ingadozásokat okoz az ionoszféra tulajdonságaiban. 17. kép. A Duga-3 (Csernobil-2) antennarendszere [33] 1980-ra Oroszország hivatalosan három mőködıképes horizonton túli radarral rendelkezett: kettıvel Kijev és Minszk közelében és eggyel Szibériában, mely 1979-ben lépett mőködésbe, a nyugati partszakaszra fókuszálva. 37 Az 1990-es évek közepére legalább a két Ukrajnában található radart leállították már, hiszen a folyamatos karbantartásuk nem szerepelt az orosz-ukrán korai elırejelzı rendszerrel kapcsolatos tárgyalásokon. 18. kép. A Duga-3 antennarendszere [33] Az 1980-as években egy negyedik állomás épült a Japán Tenger partjainál, Nakhodkaban, más elv alapján. Nem világos a pontos helyszín, hiszen számos területet hívnak így, például Nakhodka a Kamcsatka-félszigeten, de a valószínőbb helyszín Nakhodka, Vlagyivosztok közelében. Ez a radar a jelentések szerint a tengeri és légi jármővek, illetve ballisztikus rakéták mozgását volt hivatott figyelemmel kísérni Kína partjai és Guam szigete között. A helyszín és rendeltetés erısen bizonyítja, hogy ez a radar nem része a Duga családnak, hanem egy „Irida” horizonton túli radar felszíni hullámokkal ("Irida" Over-The-Horizon Surface Wave (OTH-SW)). Ez a rendszer képes felszíni hajók felderítésére 280-300 km távolságból, tengerviszonyok és hajómérettıl függıen. A maximális teljesítménye 64 kW magas frekvenciás tartományban. A vevı és adóállomás egymástól különálló, egymástól távol telepített. [32] Ezen rendszerek láthatóan nem arra készültek, hogy más eszközöket tönkre tegyenek, de a technikai lehetıségei a nagy rádiófrekvenciás energiák adott helyre koncentrálásának megvannak, így hasonlatosságot mutatnak a HAARP rendszerrel, amely nagyon sok találgatásra, összeesküvés elmélet születésére adott alkalmat és valljuk meg, nem alaptalanul.



No vegyük még hozzá a lézer fegyvereket .

Az 1990-es évek közepére legalább a két Ukrajnában található radart leállították már, hiszen a folyamatos karbantartásuk nem szerepelt az orosz-ukrán korai elırejelzı rendszerrel kapcsolatos tárgyalásokon. 18. kép. A Duga-3 antennarendszere [33] Az 1980-as években egy negyedik állomás épült a Japán Tenger partjainál, Nakhodkaban, más elv alapján. Nem világos a pontos helyszín, hiszen számos területet hívnak így, például Nakhodka a Kamcsatka-félszigeten, de a valószínőbb helyszín Nakhodka, Vlagyivosztok közelében. Ez a radar a jelentések szerint a tengeri és légi jármővek, illetve ballisztikus rakéták mozgását volt hivatott figyelemmel kísérni Kína partjai és Guam szigete között. A helyszín és rendeltetés erısen bizonyítja, hogy ez a radar nem része a Duga családnak, hanem egy „Irida” horizonton túli radar felszíni hullámokkal ("Irida" Over-The-Horizon Surface Wave (OTH-SW)). Ez a rendszer képes felszíni hajók felderítésére 280-300 km távolságból, tengerviszonyok és hajómérettıl függıen. A maximális teljesítménye 64 kW magas frekvenciás tartományban. A vevı és adóállomás egymástól különálló, egymástól távol telepített. [32] Ezen rendszerek láthatóan nem arra készültek, hogy más eszközöket tönkre tegyenek, de a technikai lehetıségei a nagy rádiófrekvenciás energiák adott helyre koncentrálásának megvannak, így hasonlatosságot mutatnak a HAARP rendszerrel, amely nagyon sok találgatásra, összeesküvés elmélet születésére adott alkalmat és valljuk meg, nem alaptalanul. 38 5. Fejezet - Lézer alapú eszközök, lézerfegyverek A lézer szó az angol laser - Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation kifejezés (= fényerısítés a sugárzás gerjesztett emissziójával) kezdıbetőibıl keletkezett és mára a beszélt köznyelv elfogadott szava lett. A lézer hallatán az emberek nagy többsége egy sejtelmes, vékony piros fénysugárra gondol elıször, ami sok tekintetben különleges a többi fényfajtához képest. Különleges, mert már maga az elıállítása sem hétköznapi, de a fizikai tulajdonságai és a felhasználási területei is egyedülállóan sokfélék. A háztartási elektronikai eszközeinktıl kezdve használja az ipar, az orvostudomány, a kereskedelem, a méréstechnika és nem utolsó sorban a hadiipar. A történeti felvezetés után a fejezetben bemutatásra kerülnek a lézerfény elıállíthatóságának fizikai magyarázata, a lézerfény jellemzıi, a lézerforrások fajtái, majd a gyakorlati alkalmazásra találunk példákat. A katonai célú alkalmazások igen széles körében használják, amelyek közül most elsısorban a támadó célú alkalmazásokat tekintjük át. A mézer, mint a lézer elıfutára A második világháború a légvédelmi és repülési célokra fejlesztett radarok óriási technológiai elırelépését hozta. A háború után a közvetlen és intenzív kutatási igény visszaesett, ugyanakkor ezen a területen kutatók ezrei dolgoztak, akik tovább folytatták az eszközök, módszerek tökéletesítését. Kiemelt problémaként jelentkezett a frekvenciatartomány kiterjesztése az egyre magasabb frekvenciák felé, a radarok letapogató jeleinek tökéletesítése, valamint a hatótávolságuk növelése. Az üzemi frekvencia a diszkrét induktivitásokból és kapacitásokból álló rezgıkörökkel már nem volt tovább növelhetı, ún. elosztott paraméterő hálózatokat, másfajta építési elveket kellett kifejleszteni. A diszkrét alkatrészek helyett üregrezonátorok jelentek meg, az elemi sugárforrások, atomi, molekuláris rezgések tulajdonságainak kihasználására törekedtek a kutatók. Mind az amerikai, mind a szovjet kutatók rájöttek, hogy az üregrezonátorokban gerjesztett hullámteret hozzá lehet csatolni az atomi rendszer rezgéséhez, vagyis együttrezgésre lehet bírni ıket. Ennek a fizikai lehetıségét Albert Einstein 1917-ben, az indukált emisszió megsejtésével elvben megfogalmazta, a gyakorlatban nem volt lehetıség ezt még igazolni. A radarok hatótávolságának növelésére a teljesítmény növelése hosszú távon nem megoldás, ezért a nagyfrekvenciás jelek erısíthetıségére helyezték a kutatások hangsúlyát. Az üregrezonátorok kellıképpen növelték a szelektivitást, tisztították a spektrumot, de erısítésre magukban nem voltak alkalmasak. A hosszas kísérletek mindkét oldalon elvezettek egy igen érdekes jelenséghez. Ammóniagázt sugároztak be 1,24 cm hullámhosszúságú mikrohullámmal, amely 23,87 GHz frekvenciának felel meg. A gáz a sugárzás energiájának egy részét felvette, molekuláinak egy része ún. gerjesztett állapotba került. Amikor a besugárzást megszakították, a gáz gerjesztett molekulái újra alapállapotba kerültek, a felvett energiát lesugározták – és ez az óriási felfedezés – éppen 1,24 cm hullámhosszúságú mikrohullámú sugárzás formájában. Ez a jelenség elvezetett a keresett erısítıhatáshoz. Az ammónia anyagára jellemzı frekvencián gerjesztve a gázt, a nagyobb energiájú molekulák rezgésbe jönnek, energiát vesznek fel és adnak le, vagyis rádiósugárzást bocsátanak ki. Ha azonban ebbe a magasabb energiaállapotú gázhalmazba ilyen frekvenciájú rádióhullámokat juttatunk be, a nagyobb energiaállapotú molekulák egyszerre és azonnal visszakerülnek az alapenergia állapotba, vagyis energiát sugároznak ki. Ez a radarhullámok erısítésére az alábbi módon alkalmazható. Vegyünk egy 1,24 cm hullámhossz rezgésére méretezett üregrezonátort. Az egyik oldalán egy csıtápvonal segítsé- 39 gével vezessük be az erısíteni kívánt gyenge jeleket, egy másik csatlakozáson át az ammóniagázt szolgáltató készülékbıl vezessünk magasabb energiaszintre gerjesztett ammónia gázsugarat. Az erısíteni kívánt jel a gázsugárra esik, hatására a nagyobb energiaszintre gerjesztett molekulák egy része a bejövı jellel arányos mennyiségben alapszintre esik vissza. Eközben a beérkezı jellel azonos 1,24 cm hullámhosszúságú sugárzást bocsátanak ki, vagyis erısítı hatás lép fel. A magasabb energiaszintő rezgések egy kilépı nyíláson át lépnek ki az üregbıl. Ezt a konstrukciót ammóniamézernek hívják és Charles Townes 1953-ban indította be elıször. A mézer szó maga, az angol maser – Microwave by Stimulated Electron Radiation (= mikrohullámok erısítése gerjesztett elektronok sugárzásával) rövidítésbıl jött létre. 5.1. Lézerek csoportosítása A lézerek mőködésének részletes kvantummechanikai leírására jelen jegyzet terjedelmi okokból nem alkalmas, de nagyon sok fizikai szakirodalom foglalkozik ezekkel. Itt a legfontosabb tulajdonságait, csoportjait foglaljuk össze. A lézerfény legfontosabb fizikai tulajdonságai: • monokromatikus (egyszínő), ami azt jelenti, hogy a lézer csak bizonyos hullámhoszszakon sugároz ki fényt, ebbıl következik, hogy a lézerfényt spektrálisan felbontva, vonalas színképet kapunk; • a lézerfény divergenciája, más szóval széttartása igen alacsony, vagyis jól nyalábolt, irányított; • nagy energiasőrőség érhetı el a nyalábban. A lézerek fajtái és fıbb alkalmazásaik: • szilárdtest lézerek: holográfia, anyagmegmunkálás, sebészet, célmegjelölés, LIDAR; • folyadéklézerek (festéklézerek); • gázlézerek: holográfia, színképelemzés, gyógyászat, anyagmegmunkálás; • vegyi lézerek: fegyverkutatás, anyagkutatás; • félvezetı lézerek: lézer pointerek, számítástechnika, CD, telekommunikáció, gyógyászat. A mőködés módok szerint megkülönbözetünk impulzusüzemő, folytonos és kvázifolytonos lézereket. Impulzusos lézerek pl. a festéklézerek, a rubin lézer, az excimer lézer, stb. Folytonos lézerek széndioxid lézer, az argon ion lézer, a réz-halogenid lézer,… ugyanakkor ezeknek a lézereknek van impulzusos és kvázifolytonos változatuk is. A kisugárzott hullámhossztartomány szerint megkülönböztetünk ultraviola, látható fénytartományú, Infravörös (IR) és Röntgen lézereket. Az aktív közeg halmazállapota szerint megkülönböztetünk szilárdtest, folyadék és gázlézereket. A kisugárzott fény intenzitása szerint megkülönböztetünk nagyintenzitású és kisintenzitású lézereket. Megállapodás szerint egy lézert nagyintenzitásúnak tekintünk I=106 W/cm2 intenzitás fölött. A gerjesztés módja szerint a lézer lehet elektromos gerjesztéső, fénnyel gerjesztett, rádióhullámokkal gerjesztett, kémiai módon gerjesztett, stb. A kisugárzott teljesítmény szerint a lézereket lézerosztályokba sorolhatjuk. Az I. Osztályba olyan zárt, igen kis teljesítményő eszközök tartoznak, amelyek veszélytelenek, mőködés közben nem léphet ki a fény. Ilyenek a lézernyomtatók, CD író-olvasók, stb. A II. osztályba tartoznak azok, amelyek teljesítménye kisebb, mint 1 mW, kiléphet a sugár és képesek szemkárosodást okozni, pl. pointerek. A II.a osztály hasonló, de csak 1000 s idı után keletkezik károsodás. A III.a osztályba az 1-5 mW-os lézerek tartoznak, szemkárosodást okozhatnak, ezért az ilyen alkalmazásoknál figyelmeztetı tábla kihelyezése szükséges. A IIIb osztályba az 40 5-500 mW teljesítményő folytonos lézerek tartoznak, valamint az impulzuslézerek közül a 10 J/cm2 energiasőrőség alattiak. Már a visszaverıdésrıl kapott fény is veszélyes lehet. Az e fölöttiek a IV. lézerosztályba tartoznak. [35] 5.2. Lézerek alkalmazása a hagyományos haditechnikai eszközökben Haditechnikai alkalmazásokban a lézert elsısorban fegyver céljelölıként, távmérıkben és pl. önrávezetı fejes harceszközök célmegjelölı eszközeként alkalmazzák. A fegyverekre szerelt célmutató arra szolgál, hogy nagy dinamikájú akciókban, amikor nincs mód a fegyverre szerelt egyéb optikai vagy mechanikus célzó berendezést használnia a lövınek, ekkor a „piros pont” mutatja, hogy a fegyver elsütése esetén hová fog a lövedék becsapódni. 19. kép. Fegyverre szerelt lézeres célmutató (Red dot) [36] A lézeres távolságmérık mind a polgári, mind a haditechnikai felhasználásban széles körben alkalmazottak. Az olcsó kézi kiviteltıl kezdve, a drága hadikivitelőig, nagyon sokféle gyártmány létezik. A mőködése hasonló, egy gombnyomásra az eszköz és az általa kibocsátott lézersugár céltárgyba ütközési pontja közötti távolságot jelzi ki egy kijelzın. 20. kép. Civil és katonai célú lézeres távmérı [37], [38] A civil eszközökön irányzófény, piros színő, létható tartományú pointer segíti a mérendı objektumon tartani a mérıjelet, a katonai változatokban a felderíthetıség csökkentése 41 céljából a célzást optikai távcsıvel végzik, a mérést is a nem látható fénytartományban mőködı lézer segítségével végzik el. A lézeres célmegjelölés másik alkalmazott területe a csapásmérı fegyverrel kombinált célmegjelölı eszköz, amely lehet a fegyveren, amely a célba való becsapódásig rajta tartja a megvilágító sugarat a céltárgyon és a pl. páncéltörı rakéta önrávezetı feje a célról visszavert jelre vezeti rá magát. Ennél korszerőbb megoldások is léteznek, pl. amikor egy pilóta nélküli repülıgép, vagy egy, a kötelékben repülı másik repülıgép végzi a célmegjelölést és a csapásmérést egészen máshonnan váltják ki. Ennek azért van jelentısége, mert a lézeres célmegjelölést besugárzásjelzıvel detektálni lehet és a megvilágítás irányába valamilyen ellentevékenységet lehet folytatni, védelmi rendszabályt életbe léptetni, ugyanakkor a csapásmérı eszköz valós helye rejtve marad és az ellentevékenység sem éri olyan hatékonysággal. A magyar Gripen repülıgépek is rendelkeznek egy Litening III. típusú lézeres célmegjelölı konténer rendszerrel. (21. kép) 21. kép. A Litening III. célmegjelölı konténer [39] A Litening III. konténer 2,21 m hosszú, 0,4 m átmérıjő és 208 kg tömegő henger. A feladat végrehajtása idején fixen rögzített, nem leoldható. Léghőtéső, az energiaellátással és a digitális adatkapcsolati csatlakozóival kapcsolódik a repülıgéphez. Felépítését tekintve hat, gyorsan cserélhetı modulból áll, akár az utolsó pillanatban is javítható, összeszabályozást nem igényel, egy teszt lefuttatása után harckész. Beépített inerciális szenzorral szinkronizálja a kamerák tengelyét a radar antennájával. A pilóta a botkormányon és a gázkaron lévı gombok segítségével pásztázhat a kamerával, zoomolhat és ha megtalálta a célt, ráviszi a célkeresztet és „befogja” a célt, amin a lézeres bomba becsapódásáig rajta is marad. Az infravörös hullámtartományú kamera 3-5 mikron hullámhosszú FLIR, amely detektora 640x512 pontból áll. A FLIR mellett van egy 3,5x3,5 fokos látószögő CCD kamera is, amely a látható fény mellett érzékeli a célról visszavert lézerfényt is. A felvételeket rögzítik a fedélzeten. A lézeres célmegjelölı és a GPS kombinált alkalmazásával a célok pontos koordinátái is meghatározhatók, ami elégséges pontosságot biztosít ahhoz, hogy egy JDAM bomba eltalálja a célobjektumot.[39] A lézer ilyen békés alkalmazásainak áttekintése után következzenek az emberek, illetve a haditechnikai eszközök ellen kifejlesztett lézerrel mőködı berendezések. 42 5.3. Kis energiájú lézerek, dazzlerek A kis energiájú lézerek, dazzlerek (dazzling – káprázás) elsısorban a szem kápráztatására szolgálnak. A célszemély megvilágítása esetén önkénytelenül behunyja a szemét, elfordul vagy fedezékbe húzódik, de mindenképpen zavar keletkezik a harca közben. A SaberShot típus a kézifegyverekre illeszthetı, zöld színő félvezetı lézer. Gombnyomásra kapcsolható be és világítja meg a célt. A gyakorlatban komoly pszichés hatást tapasztaltak az alkalmazása során, hiszen a célszemély a besugárzásra rejtızködéssel reagál. A kézi változata 500 m-ig, a jármőre épített változata 2000 m-ig hatásos. 22. kép. Laser dazzler kézi és jármőre épített változatban [40], [41] A Saber-203 (23. kép) típus egy félvezetı lézer alapú dazzler, amelyet a szokványos M-16 puska 40 mm-es gránátvetıjének csövébe lehet egy gránáttöltési mozdulattal behelyezni. A hatásos távolsága eléri a 300 m-t. Az USA Légierı Kutató Intézet, Irányított Energiájú Eszközök Ügynöksége (Air Force Research Laboratory’s Directed Energy Directorate) fejlesztette ki. [42] 23. kép. A Saber-203 típusú lézeres vakító eszköz [42] Ezen lézerek teljesítményük alapján technikai eszközök ellen nem alkalmazhatók, nem hatékonyak, csupán az emberi látás zavarására, kimondottan figyelemelterelésre szolgálnak, mert egyébiránt a lézeres szemet roncsoló sugárzók harctéri alkalmazását hadijogi egyezmények tiltják. Ettıl függetlenül feljegyzett már a történetírás ilyen jellegő súlyos sérüléseket is. 43 Az emberek ellen készült lézeres alkalmazások egy speciális csoportját alkotják az ún. elektrolézerek. A LIPC (laser-induced plasma channel – lézer által indukált plazma csatorna) olyan sokkoló eszköz, amely a nem halálos fegyverek csoportjába tarozó elektromos sokkolóhoz, taser-hez hasonlítható, céljában és módszerében szinte azonos vele, technikailag azonban másképp mőködik. A rendırségi és egyes országokban személyi használatú elektromos sokkolók a célszemélyre irányuló nagyfeszültségő áramütéssel teszik mozgásképtelenné a szemben álló felet. Az áramütést egy feszültségsokszorozó állítja elı az akkumulátor/elem feszültségébıl és a ruházathoz, bırhöz érintett tüskékkel jön létre a kontaktus. A kontakt alkalmazásra nincs mindig lehetıség, ezért kidolgozták a taser-bıl kirepülı tős/lövedékes változatot, ami néhány méterrıl fúródik a célszemély testébe, majd a tők által kihúzott vékony huzalon nagyfeszültségő áramütést közvetítenek. (24. kép) 24. kép. Kézi sokkoló és a kilıhetı elektródás taser [43], [44] A LIPC – tehát lézer indukált plazma csatorna a sokkolóból kirepülı vezeték testesíti meg. Mőködésének alapelve az, hogy a fegyver elsütésekor egy 10-15 s, rendkívül rövid idejő, nagyenergiájú, speciális hullámhosszú lézersugár ionizálja a levegıt, amely egy plazmacsatornát nyit meg. Ez a plazmacsatorna, mint egy virtuális vezeték vezeti a céltárgyig a „villámcsapást”. Skálázható, alkalmazható nem halálos, de halálos energiaszinttel is. Az eszközt az Ionatron cég fejlesztette ki. Ez tehát egy olyan lézer alapú irányított energiájú fegyver, amely „mesterséges villámcsapás” útján bénítja az embert, vagy rongálja meg az elektronikus eszközöket, áramköröket. 5.4. Közepes teljesítményő lézerek Ebbe kategóriába azokat az eszközöket soroljuk, amelyek kimondottan technikai eszközök vakítására, megrongálására szolgálnak, nem ember ellen tervezték ıket, ugyanakkor nem érik el hatásukban azokat a lézereket, amelyek a céltárgyakat átégetik, súlyosan, mechanikailag megrongálják. Az egyik ilyen alkalmazás a repülıgépeket, helikoptereket fenyegetı infravörös önrávezetı fejes légvédelmi rakéták ellen kifejlesztett önvédelmi rendszer. Példaképpen álljon itt a Guardian rendszer, amelyet a 2002-es kenyai és a 2003-as bagdadi repülıtéren végrehajtott kézi légvédelmi rakéta támadások tapasztalatait levonva dolgozott ki a Northrop Grumman cég kimondottan kommerciális alkalmazásra. A repülıgépekre utólag is felszerelhetı konténert a törzs alsó részén építik be. (25. kép) A konstrukció eredeti, katonai változata az AN/AAQ-24 [V] NEMESIS rendszer volt, amely több száz katonai repülıgépre és helikopterre került eddig felszerelésre. [45] A mőködés lényege az, hogy szenzorok figyelik a légteret és jelzik, ha rakétaindítás történt a közelben. A rakétaindítást a nagy intenzitású infravörös hajtómő kisugárzással lehet megkülönböztetni a terepen lévı egyéb hıforrások meglévı képétıl. 44 A veszélyre még az is jellemzı, hogy a repülıgépbıl nézve a hıforrás helyzete, oldalszöge nemigen változik, ha a rakéta a repülıgép felé tart. A veszélyjelzésre a lézeres ellentevékenységi rendszer fejegysége a meghatározott irányba fordul és bekapcsolja a lézerforrást, amely vakítja, jó esetben súlyosabban meg is rongálja a nagyérzékenységő rávezetı érzékelı fej elemet, így a rakéta az irányítójel hibája miatt el fog más irányba fordulni és célt veszít.4 25. kép. A Guardian pod A 26. képen balra a NEMESIS rendszer elemi láthatók, jobbra a helikopterre szerelt változat. 26. kép. A NEMESIS rendszer és helikopterre telepítve [46], [47] Az alapelv azonossága alapján létezik szárazföldi harcjármővek önvédelmére alkalmas megoldás is. A harcjármő tetején elhelyezett körbelátó szenzor érzékeli a rakéta indítását, meghatározza az irányát és bekapcsolja az önrávezetı fej vakítását végzı lézerforrást. Ki kell hangsúlyozni, hogy ez a megoldás nem oltalmaz a lokátoros rávezetéső, vagy a régebbi, huzalos irányítású rakétafegyverek ellen. 4 Video: Guardian™ Anti-Missile System: https://www.youtube.com/watch?v=9x5pPnXAV9U 45 5.5. Átégetı típusú lézerek, repülıgép fedélzeti és szárazföldi fejlesztések, alkalmazások Egy rövid magyarázat az elnevezéshez: az „átégetı típusú lézerek” kifejezés a magyar terminológiában így honosodott meg, az elnevezés eredete nemigen állapítható már meg. Természetesen nem a lézer típusára utal ez az elnevezés, hanem arra az eredményre, amit mőködésükkel elérnek, tudniillik, hogy a céltárgyat felmelegítik, sıt oly mértékben felmelegítik, hogy a fém burkolatok megolvadnak, az alattuk lévı elektronikus berendezések megrongálódnak, az üzemanyagok, hajtóanyagok meggyulladnak, felrobbanhatnak. Ezek igen nagy teljesítményő lézerforrásokkal mőködı berendezések, amelyeket kimondottan a technikai eszközök rongálására, megsemmisítésére terveztek és építettek. Ez az igazi klasszikus „irányított energiájú fegyver”, az a „halálsugár”, amelyet az emberiség oly régen és oly sok korban kutatott, legendákat emelt köré, és amellyel szemben az ellenség tehetetlenül áll csupán. A lézer, mint a XX. század egyik nagy találmánya megoldani látszik ezt a „csodafegyver” keresést. Vannak ugyan komoly mőszaki korlátok, komoly anyagi vetületek, de a fegyverkutatástól soha nem sajnálta az emberiség a pénzt és meg is alkotta ezeket a csúcstechnikákat. A „halálsugár” tényleg mőködik, ez már nem kérdés, csak most a felhasználás módozatain törik a kutatók a fejüket. Rövidesen olyan eredmények is születhetnek, amelyek alapjaiban rázhatják meg a hadviselési elveket, módszereket és eljárásokat. A nagyteljesítményő lézerek intenzív kutatásának szellemét a már korábban említett 1983-as csillagháborús terv szabadította ki a palackból. Az alapvetı cél a Szovjetunió stratégiai interkontinentális ballisztikus rakétái elleni harc volt, amelyben a lézereknek óriási szerepet szántak. 12. ábra. Az SDI koncepciója [48] 46 İrjáratozó repülıgépek fedélzetén telepített lézerekkel tervezték a ballisztikus rakéták pusztítását a felszálló ágban. Őrfedélzeti lézerekkel kívántak földi célokat és más őrobjektumokat pusztítani. A hatalmas energiaigény miatt volt ennek olyan változata is, amikor a lézerforrás a Földön települ, az őrben található, vezérelhetı tükrök segítségével irányították volna a sugarat a célobjektumokra. A szárazföldi csapatok lézerrel lıttek volna az érkezı rakétákra, valamint a tüzérségi gránátokra, lövedékekre. A légvédelmet is lézerrel látták volna el, a repülıgépeket a Földrıl, de a levegıbıl is lézerrel semmisítették volna meg. Ezen a területen is igen sok ötlet, témakiírás történt, de talán minden más területnél komolyabb sikereket is értek el. Mint ismeretes, az SDI program a két szuperhatalmat gazdaságilag, anyagilag is kifárasztotta, de a projektek leállítása után néhány téma tovább élt. A stratégiai rakétavédelmi rendszer létrehozásának törekvése nem került le a napirendrıl, csak más hangsúlyokat kapott, újabb fenyegetı irányokat jelöltek meg, és találtak indokot, vagy jó okot a kutatás-fejlesztések továbbfolytatására. Az egyik ilyen folytatott téma a YAL-1A ABL – Airborne Laser Weapon - repülıgép fedélzeti lézerfegyver program volt. A hordozó eszköz egy átalakított Boeing 747-400F volt, amely a 27. képen látható. 27. kép. A YAL-1A repülıgép fedélzeti lézer fegyver hordozója [49] A fedélzeten egy 1,315 µm hullámhosszúságú, oxigén-jodid vegyi lézert építettek be, amely egy hullámvezetı rendszeren keresztül az orrban elhelyezett 1,5 m átmérıjő, forgatható tükörrendszerre vezette a MW teljesítményő lézersugarat. A feladata a felszálló interkontinentális ballisztikus rakéták észlelése, követése, és megsemmisítése volt, amelyhez kellett egy érzékelı és követı, célzó rendszer is. Az érzékelést a repülıgép több pontján elhelyezett infraszenzor végezte. Az észlelt hıforrást egy kW teljesítményő követı lézer mérte, határozta meg a távolságát és többek között ez a lézer szolgáltatott adatokat a légkör szóródási paramétereirıl, amely befolyásolta a fınyaláb fókuszálását is. Az ABL rendszer az AWACS rendszertıl, a földi rádiólokációs rendszerbıl is kaphatott adatokat a Link-16 segítségével. A valós repüléseket és teszteket 2007-tıl kezdték meg. 2009 augusztusában valós ballisztikus rakétára hajtottak végre sikeres lövést. Még 2010-ben is sikeres teszteket repültek, majd ez után a programot anyagi okokból leállították. Belátható volt, hogy a mérnöki eredmények ellenére a teljes kontinentális rakétavédelmi rendszerhez szükséges repülıgép darabszám, pilóta és kezelıszemélyzet, üzemóra a 24/365 rendben, a javítás, fenntartás és más költségek csillagászati mértéket érnének el, így fenntarthatatlan. A fizikai kutatási eredmények nem vesznek el, hiszen a földi, vagy a kisebb teljesítményő, repülıgép/helikopter fedélzeti lézer fegyverkutatások hasznosíthatják. 47 Az egyik ilyen program a THEL – Tactical High Energy Laser – Harcászati Nagyenergiájú Lézer rendszer. Az USA és Izrael közösen fejlesztette 1996 óta. Létezik stabil és mobil változata is. A fı feladata a harcászati-hadmőveleti rakéták röppályán való megsemmisítése. Viszonylag kis hatótávolságú, de Izraelt a szomszédos országokból fenyegetı támadások elhárítására megfelel. A rendszer egy fázisvezérelt rácsantennás radarból, a lézerrendszerbıl és az energiaellátó rendszerbıl áll. [50] A radar és a lézeregység a 28. képen látható. 28. kép. A THEL radarja és lézertükör egysége [50] A mőködés vázlatosan a 13. ábrán követhetı. 13. ábra. A THEL mőködési elve [50] A tesztek során több száz BM-21 sorozatvetıbıl kilıtt rakétát semmisítettek meg, szinte 100% valószínőséggel. A fenyegetések nem csak nagymérető objektumok ellen várhatók, hanem pl. felszálló repülıgépeknél, a repülıterek közelébıl indított légvédelmi rakéták által. A Northrop Grumman cég által kifejlesztett Skyguard védelmi rendszer (14. ábra) éppen az ilyen támadások ellen védené a repülıgépeket. A mőködése analóg a THEL mőködésével. 48 14. ábra. A Northrop Grumman cég Skyguard rendszere [51] Az USA haditengerészete is döntött a hajófedélzeti lézerfegyverek rendszerbe állításáról, amelyekkel a kalóztámadásokat, a felderítı repülıgépeket5 és más támadó eszközöket kívánnak megsemmisíteni. 29. kép. Lézerfegyver az USS Dewey rombolón [52] Az USA ATL programja könnyő, olcsóbb lézerfegyver fejlesztésére irányul, amely pl. az AC-130 Spectre, vagy a V-22 Osprey fedélzetén is telepíthetı. 2007-2008-ra egy C-130 Herculesre megépült egy MW teljesítményő lézer, amely sikeres teszteket hajtott végre a Kirtland légi bázisról, Új Mexikóban. [50] 5 http://www.youtube.com/watch?v=OmoldX1wKYQ 49 Légi és földi lézerprogrammal6 rendelkezik Oroszország is. Az Almaz/Beriev A607 repülıgépet 1981-ben, majd a másodikat 1991-ben építették. A hordozó egy IL-76MD, a fedélzeten széndioxid lézerrel. A forgatható tükörrendszer az orrban helyezkedik el. Az irodalomban több helyen lehet olvasni, hogy mennyire hasonlít a YAL-1-re, pedig mintegy húsz évvel elıbb készült, mint a YAL-1. Akkor mi is hasonlít mire? (30. kép.) 30. kép. A Beriev A60 orosz lézerfegyver [50] A német Rheinmetall cég sikeres teszteket hajtott végre még 2011-ben egy svájci lıtéren a saját fejlesztéső 1 és 10 kW-os lézerfegyverével, majd egy évre rá már elérték az 50 kW-ot. A rendszert a Rheinmetall a saját fejlesztéső BST (Beam Superimposing Technology – Sugár-szuperpozicionáló Technológia) segítségével fogja egybe egy 20 és egy 30 kW-os nyalábbal. (31. kép) 31. kép. A Rheinmetall 30 kW-os (balra) és 20 kW-os (jobbra) lézerágyúja [53] 2012 novemberében végrehajtott tesztek során elıbb egy 1000 m-re lévı, álló 15 mm vastag acélgerendát vágtak ketté, majd a Skyguard radarjával kellett egy pilóta nélküli repülıgépet felfedni és megsemmisíteni. A radar 3 km-rıl már követte a célt és az adatokat átadva, 2000 m-re a forrástól, megsemmisült a repülıgép. A harmadik kísérlet során egy 82 mm átmérıjő acél golyó haladt 50 m/s sebességgel ballisztikus pályán, amit a 30 kW-os lézer saját elektrooptikai követı rendszerével követve semmisített meg, mintegy tüzérségi lövedék megsemmisítését szimulálva. [53] E felsorolás koránt sem lehet teljes, hiszen nagyon sok kísérlet folyik világszerte, de talán sikerült a tendenciát bemutatni és hozzá példákat is adni.


Az 1990-es évek közepére legalább a két Ukrajnában található radart leállították már, hiszen a folyamatos karbantartásuk nem szerepelt az orosz-ukrán korai elırejelzı rendszerrel kapcsolatos tárgyalásokon. 18. kép. A Duga-3 antennarendszere [33] Az 1980-as években egy negyedik állomás épült a Japán Tenger partjainál, Nakhodkaban, más elv alapján. Nem világos a pontos helyszín, hiszen számos területet hívnak így, például Nakhodka a Kamcsatka-félszigeten, de a valószínőbb helyszín Nakhodka, Vlagyivosztok közelében. Ez a radar a jelentések szerint a tengeri és légi jármővek, illetve ballisztikus rakéták mozgását volt hivatott figyelemmel kísérni Kína partjai és Guam szigete között. A helyszín és rendeltetés erısen bizonyítja, hogy ez a radar nem része a Duga családnak, hanem egy „Irida” horizonton túli radar felszíni hullámokkal ("Irida" Over-The-Horizon Surface Wave (OTH-SW)). Ez a rendszer képes felszíni hajók felderítésére 280-300 km távolságból, tengerviszonyok és hajómérettıl függıen. A maximális teljesítménye 64 kW magas frekvenciás tartományban. A vevı és adóállomás egymástól különálló, egymástól távol telepített. [32] Ezen rendszerek láthatóan nem arra készültek, hogy más eszközöket tönkre tegyenek, de a technikai lehetıségei a nagy rádiófrekvenciás energiák adott helyre koncentrálásának megvannak, így hasonlatosságot mutatnak a HAARP rendszerrel, amely nagyon sok találgatásra, összeesküvés elmélet születésére adott alkalmat és valljuk meg, nem alaptalanul. 38 5. Fejezet - Lézer alapú eszközök, lézerfegyverek A lézer szó az angol laser - Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation kifejezés (= fényerısítés a sugárzás gerjesztett emissziójával) kezdıbetőibıl keletkezett és mára a beszélt köznyelv elfogadott szava lett. A lézer hallatán az emberek nagy többsége egy sejtelmes, vékony piros fénysugárra gondol elıször, ami sok tekintetben különleges a többi fényfajtához képest. Különleges, mert már maga az elıállítása sem hétköznapi, de a fizikai tulajdonságai és a felhasználási területei is egyedülállóan sokfélék. A háztartási elektronikai eszközeinktıl kezdve használja az ipar, az orvostudomány, a kereskedelem, a méréstechnika és nem utolsó sorban a hadiipar. A történeti felvezetés után a fejezetben bemutatásra kerülnek a lézerfény elıállíthatóságának fizikai magyarázata, a lézerfény jellemzıi, a lézerforrások fajtái, majd a gyakorlati alkalmazásra találunk példákat. A katonai célú alkalmazások igen széles körében használják, amelyek közül most elsısorban a támadó célú alkalmazásokat tekintjük át. A mézer, mint a lézer elıfutára A második világháború a légvédelmi és repülési célokra fejlesztett radarok óriási technológiai elırelépését hozta. A háború után a közvetlen és intenzív kutatási igény visszaesett, ugyanakkor ezen a területen kutatók ezrei dolgoztak, akik tovább folytatták az eszközök, módszerek tökéletesítését. Kiemelt problémaként jelentkezett a frekvenciatartomány kiterjesztése az egyre magasabb frekvenciák felé, a radarok letapogató jeleinek tökéletesítése, valamint a hatótávolságuk növelése. Az üzemi frekvencia a diszkrét induktivitásokból és kapacitásokból álló rezgıkörökkel már nem volt tovább növelhetı, ún. elosztott paraméterő hálózatokat, másfajta építési elveket kellett kifejleszteni. A diszkrét alkatrészek helyett üregrezonátorok jelentek meg, az elemi sugárforrások, atomi, molekuláris rezgések tulajdonságainak kihasználására törekedtek a kutatók. Mind az amerikai, mind a szovjet kutatók rájöttek, hogy az üregrezonátorokban gerjesztett hullámteret hozzá lehet csatolni az atomi rendszer rezgéséhez, vagyis együttrezgésre lehet bírni ıket. Ennek a fizikai lehetıségét Albert Einstein 1917-ben, az indukált emisszió megsejtésével elvben megfogalmazta, a gyakorlatban nem volt lehetıség ezt még igazolni. A radarok hatótávolságának növelésére a teljesítmény növelése hosszú távon nem megoldás, ezért a nagyfrekvenciás jelek erısíthetıségére helyezték a kutatások hangsúlyát. Az üregrezonátorok kellıképpen növelték a szelektivitást, tisztították a spektrumot, de erısítésre magukban nem voltak alkalmasak. A hosszas kísérletek mindkét oldalon elvezettek egy igen érdekes jelenséghez. Ammóniagázt sugároztak be 1,24 cm hullámhosszúságú mikrohullámmal, amely 23,87 GHz frekvenciának felel meg. A gáz a sugárzás energiájának egy részét felvette, molekuláinak egy része ún. gerjesztett állapotba került. Amikor a besugárzást megszakították, a gáz gerjesztett molekulái újra alapállapotba kerültek, a felvett energiát lesugározták – és ez az óriási felfedezés – éppen 1,24 cm hullámhosszúságú mikrohullámú sugárzás formájában. Ez a jelenség elvezetett a keresett erısítıhatáshoz. Az ammónia anyagára jellemzı frekvencián gerjesztve a gázt, a nagyobb energiájú molekulák rezgésbe jönnek, energiát vesznek fel és adnak le, vagyis rádiósugárzást bocsátanak ki. Ha azonban ebbe a magasabb energiaállapotú gázhalmazba ilyen frekvenciájú rádióhullámokat juttatunk be, a nagyobb energiaállapotú molekulák egyszerre és azonnal visszakerülnek az alapenergia állapotba, vagyis energiát sugároznak ki. Ez a radarhullámok erısítésére az alábbi módon alkalmazható. Vegyünk egy 1,24 cm hullámhossz rezgésére méretezett üregrezonátort. Az egyik oldalán egy csıtápvonal segítsé- 39 gével vezessük be az erısíteni kívánt gyenge jeleket, egy másik csatlakozáson át az ammóniagázt szolgáltató készülékbıl vezessünk magasabb energiaszintre gerjesztett ammónia gázsugarat. Az erısíteni kívánt jel a gázsugárra esik, hatására a nagyobb energiaszintre gerjesztett molekulák egy része a bejövı jellel arányos mennyiségben alapszintre esik vissza. Eközben a beérkezı jellel azonos 1,24 cm hullámhosszúságú sugárzást bocsátanak ki, vagyis erısítı hatás lép fel. A magasabb energiaszintő rezgések egy kilépı nyíláson át lépnek ki az üregbıl. Ezt a konstrukciót ammóniamézernek hívják és Charles Townes 1953-ban indította be elıször. A mézer szó maga, az angol maser – Microwave by Stimulated Electron Radiation (= mikrohullámok erısítése gerjesztett elektronok sugárzásával) rövidítésbıl jött létre. 5.1. Lézerek csoportosítása A lézerek mőködésének részletes kvantummechanikai leírására jelen jegyzet terjedelmi okokból nem alkalmas, de nagyon sok fizikai szakirodalom foglalkozik ezekkel. Itt a legfontosabb tulajdonságait, csoportjait foglaljuk össze. A lézerfény legfontosabb fizikai tulajdonságai: • monokromatikus (egyszínő), ami azt jelenti, hogy a lézer csak bizonyos hullámhoszszakon sugároz ki fényt, ebbıl következik, hogy a lézerfényt spektrálisan felbontva, vonalas színképet kapunk; • a lézerfény divergenciája, más szóval széttartása igen alacsony, vagyis jól nyalábolt, irányított; • nagy energiasőrőség érhetı el a nyalábban. A lézerek fajtái és fıbb alkalmazásaik: • szilárdtest lézerek: holográfia, anyagmegmunkálás, sebészet, célmegjelölés, LIDAR; • folyadéklézerek (festéklézerek); • gázlézerek: holográfia, színképelemzés, gyógyászat, anyagmegmunkálás; • vegyi lézerek: fegyverkutatás, anyagkutatás; • félvezetı lézerek: lézer pointerek, számítástechnika, CD, telekommunikáció, gyógyászat. A mőködés módok szerint megkülönbözetünk impulzusüzemő, folytonos és kvázifolytonos lézereket. Impulzusos lézerek pl. a festéklézerek, a rubin lézer, az excimer lézer, stb. Folytonos lézerek széndioxid lézer, az argon ion lézer, a réz-halogenid lézer,… ugyanakkor ezeknek a lézereknek van impulzusos és kvázifolytonos változatuk is. A kisugárzott hullámhossztartomány szerint megkülönböztetünk ultraviola, látható fénytartományú, Infravörös (IR) és Röntgen lézereket. Az aktív közeg halmazállapota szerint megkülönböztetünk szilárdtest, folyadék és gázlézereket. A kisugárzott fény intenzitása szerint megkülönböztetünk nagyintenzitású és kisintenzitású lézereket. Megállapodás szerint egy lézert nagyintenzitásúnak tekintünk I=106 W/cm2 intenzitás fölött. A gerjesztés módja szerint a lézer lehet elektromos gerjesztéső, fénnyel gerjesztett, rádióhullámokkal gerjesztett, kémiai módon gerjesztett, stb. A kisugárzott teljesítmény szerint a lézereket lézerosztályokba sorolhatjuk. Az I. Osztályba olyan zárt, igen kis teljesítményő eszközök tartoznak, amelyek veszélytelenek, mőködés közben nem léphet ki a fény. Ilyenek a lézernyomtatók, CD író-olvasók, stb. A II. osztályba tartoznak azok, amelyek teljesítménye kisebb, mint 1 mW, kiléphet a sugár és képesek szemkárosodást okozni, pl. pointerek. A II.a osztály hasonló, de csak 1000 s idı után keletkezik károsodás. A III.a osztályba az 1-5 mW-os lézerek tartoznak, szemkárosodást okozhatnak, ezért az ilyen alkalmazásoknál figyelmeztetı tábla kihelyezése szükséges. A IIIb osztályba az 40 5-500 mW teljesítményő folytonos lézerek tartoznak, valamint az impulzuslézerek közül a 10 J/cm2 energiasőrőség alattiak. Már a visszaverıdésrıl kapott fény is veszélyes lehet. Az e fölöttiek a IV. lézerosztályba tartoznak. [35] 5.2. Lézerek alkalmazása a hagyományos haditechnikai eszközökben Haditechnikai alkalmazásokban a lézert elsısorban fegyver céljelölıként, távmérıkben és pl. önrávezetı fejes harceszközök célmegjelölı eszközeként alkalmazzák. A fegyverekre szerelt célmutató arra szolgál, hogy nagy dinamikájú akciókban, amikor nincs mód a fegyverre szerelt egyéb optikai vagy mechanikus célzó berendezést használnia a lövınek, ekkor a „piros pont” mutatja, hogy a fegyver elsütése esetén hová fog a lövedék becsapódni. 19. kép. Fegyverre szerelt lézeres célmutató (Red dot) [36] A lézeres távolságmérık mind a polgári, mind a haditechnikai felhasználásban széles körben alkalmazottak. Az olcsó kézi kiviteltıl kezdve, a drága hadikivitelőig, nagyon sokféle gyártmány létezik. A mőködése hasonló, egy gombnyomásra az eszköz és az általa kibocsátott lézersugár céltárgyba ütközési pontja közötti távolságot jelzi ki egy kijelzın. 20. kép. Civil és katonai célú lézeres távmérı [37], [38] A civil eszközökön irányzófény, piros színő, létható tartományú pointer segíti a mérendı objektumon tartani a mérıjelet, a katonai változatokban a felderíthetıség csökkentése 41 céljából a célzást optikai távcsıvel végzik, a mérést is a nem látható fénytartományban mőködı lézer segítségével végzik el. A lézeres célmegjelölés másik alkalmazott területe a csapásmérı fegyverrel kombinált célmegjelölı eszköz, amely lehet a fegyveren, amely a célba való becsapódásig rajta tartja a megvilágító sugarat a céltárgyon és a pl. páncéltörı rakéta önrávezetı feje a célról visszavert jelre vezeti rá magát. Ennél korszerőbb megoldások is léteznek, pl. amikor egy pilóta nélküli repülıgép, vagy egy, a kötelékben repülı másik repülıgép végzi a célmegjelölést és a csapásmérést egészen máshonnan váltják ki. Ennek azért van jelentısége, mert a lézeres célmegjelölést besugárzásjelzıvel detektálni lehet és a megvilágítás irányába valamilyen ellentevékenységet lehet folytatni, védelmi rendszabályt életbe léptetni, ugyanakkor a csapásmérı eszköz valós helye rejtve marad és az ellentevékenység sem éri olyan hatékonysággal. A magyar Gripen repülıgépek is rendelkeznek egy Litening III. típusú lézeres célmegjelölı konténer rendszerrel. (21. kép) 21. kép. A Litening III. célmegjelölı konténer [39] A Litening III. konténer 2,21 m hosszú, 0,4 m átmérıjő és 208 kg tömegő henger. A feladat végrehajtása idején fixen rögzített, nem leoldható. Léghőtéső, az energiaellátással és a digitális adatkapcsolati csatlakozóival kapcsolódik a repülıgéphez. Felépítését tekintve hat, gyorsan cserélhetı modulból áll, akár az utolsó pillanatban is javítható, összeszabályozást nem igényel, egy teszt lefuttatása után harckész. Beépített inerciális szenzorral szinkronizálja a kamerák tengelyét a radar antennájával. A pilóta a botkormányon és a gázkaron lévı gombok segítségével pásztázhat a kamerával, zoomolhat és ha megtalálta a célt, ráviszi a célkeresztet és „befogja” a célt, amin a lézeres bomba becsapódásáig rajta is marad. Az infravörös hullámtartományú kamera 3-5 mikron hullámhosszú FLIR, amely detektora 640x512 pontból áll. A FLIR mellett van egy 3,5x3,5 fokos látószögő CCD kamera is, amely a látható fény mellett érzékeli a célról visszavert lézerfényt is. A felvételeket rögzítik a fedélzeten. A lézeres célmegjelölı és a GPS kombinált alkalmazásával a célok pontos koordinátái is meghatározhatók, ami elégséges pontosságot biztosít ahhoz, hogy egy JDAM bomba eltalálja a célobjektumot.[39] A lézer ilyen békés alkalmazásainak áttekintése után következzenek az emberek, illetve a haditechnikai eszközök ellen kifejlesztett lézerrel mőködı berendezések. 42 5.3. Kis energiájú lézerek, dazzlerek A kis energiájú lézerek, dazzlerek (dazzling – káprázás) elsısorban a szem kápráztatására szolgálnak. A célszemély megvilágítása esetén önkénytelenül behunyja a szemét, elfordul vagy fedezékbe húzódik, de mindenképpen zavar keletkezik a harca közben. A SaberShot típus a kézifegyverekre illeszthetı, zöld színő félvezetı lézer. Gombnyomásra kapcsolható be és világítja meg a célt. A gyakorlatban komoly pszichés hatást tapasztaltak az alkalmazása során, hiszen a célszemély a besugárzásra rejtızködéssel reagál. A kézi változata 500 m-ig, a jármőre épített változata 2000 m-ig hatásos. 22. kép. Laser dazzler kézi és jármőre épített változatban [40], [41] A Saber-203 (23. kép) típus egy félvezetı lézer alapú dazzler, amelyet a szokványos M-16 puska 40 mm-es gránátvetıjének csövébe lehet egy gránáttöltési mozdulattal behelyezni. A hatásos távolsága eléri a 300 m-t. Az USA Légierı Kutató Intézet, Irányított Energiájú Eszközök Ügynöksége (Air Force Research Laboratory’s Directed Energy Directorate) fejlesztette ki. [42] 23. kép. A Saber-203 típusú lézeres vakító eszköz [42] Ezen lézerek teljesítményük alapján technikai eszközök ellen nem alkalmazhatók, nem hatékonyak, csupán az emberi látás zavarására, kimondottan figyelemelterelésre szolgálnak, mert egyébiránt a lézeres szemet roncsoló sugárzók harctéri alkalmazását hadijogi egyezmények tiltják. Ettıl függetlenül feljegyzett már a történetírás ilyen jellegő súlyos sérüléseket is. 43 Az emberek ellen készült lézeres alkalmazások egy speciális csoportját alkotják az ún. elektrolézerek. A LIPC (laser-induced plasma channel – lézer által indukált plazma csatorna) olyan sokkoló eszköz, amely a nem halálos fegyverek csoportjába tarozó elektromos sokkolóhoz, taser-hez hasonlítható, céljában és módszerében szinte azonos vele, technikailag azonban másképp mőködik. A rendırségi és egyes országokban személyi használatú elektromos sokkolók a célszemélyre irányuló nagyfeszültségő áramütéssel teszik mozgásképtelenné a szemben álló felet. Az áramütést egy feszültségsokszorozó állítja elı az akkumulátor/elem feszültségébıl és a ruházathoz, bırhöz érintett tüskékkel jön létre a kontaktus. A kontakt alkalmazásra nincs mindig lehetıség, ezért kidolgozták a taser-bıl kirepülı tős/lövedékes változatot, ami néhány méterrıl fúródik a célszemély testébe, majd a tők által kihúzott vékony huzalon nagyfeszültségő áramütést közvetítenek. (24. kép) 24. kép. Kézi sokkoló és a kilıhetı elektródás taser [43], [44] A LIPC – tehát lézer indukált plazma csatorna a sokkolóból kirepülı vezeték testesíti meg. Mőködésének alapelve az, hogy a fegyver elsütésekor egy 10-15 s, rendkívül rövid idejő, nagyenergiájú, speciális hullámhosszú lézersugár ionizálja a levegıt, amely egy plazmacsatornát nyit meg. Ez a plazmacsatorna, mint egy virtuális vezeték vezeti a céltárgyig a „villámcsapást”. Skálázható, alkalmazható nem halálos, de halálos energiaszinttel is. Az eszközt az Ionatron cég fejlesztette ki. Ez tehát egy olyan lézer alapú irányított energiájú fegyver, amely „mesterséges villámcsapás” útján bénítja az embert, vagy rongálja meg az elektronikus eszközöket, áramköröket. 5.4. Közepes teljesítményő lézerek Ebbe kategóriába azokat az eszközöket soroljuk, amelyek kimondottan technikai eszközök vakítására, megrongálására szolgálnak, nem ember ellen tervezték ıket, ugyanakkor nem érik el hatásukban azokat a lézereket, amelyek a céltárgyakat átégetik, súlyosan, mechanikailag megrongálják. Az egyik ilyen alkalmazás a repülıgépeket, helikoptereket fenyegetı infravörös önrávezetı fejes légvédelmi rakéták ellen kifejlesztett önvédelmi rendszer. Példaképpen álljon itt a Guardian rendszer, amelyet a 2002-es kenyai és a 2003-as bagdadi repülıtéren végrehajtott kézi légvédelmi rakéta támadások tapasztalatait levonva dolgozott ki a Northrop Grumman cég kimondottan kommerciális alkalmazásra. A repülıgépekre utólag is felszerelhetı konténert a törzs alsó részén építik be. (25. kép) A konstrukció eredeti, katonai változata az AN/AAQ-24 [V] NEMESIS rendszer volt, amely több száz katonai repülıgépre és helikopterre került eddig felszerelésre. [45] A mőködés lényege az, hogy szenzorok figyelik a légteret és jelzik, ha rakétaindítás történt a közelben. A rakétaindítást a nagy intenzitású infravörös hajtómő kisugárzással lehet megkülönböztetni a terepen lévı egyéb hıforrások meglévı képétıl. 44 A veszélyre még az is jellemzı, hogy a repülıgépbıl nézve a hıforrás helyzete, oldalszöge nemigen változik, ha a rakéta a repülıgép felé tart. A veszélyjelzésre a lézeres ellentevékenységi rendszer fejegysége a meghatározott irányba fordul és bekapcsolja a lézerforrást, amely vakítja, jó esetben súlyosabban meg is rongálja a nagyérzékenységő rávezetı érzékelı fej elemet, így a rakéta az irányítójel hibája miatt el fog más irányba fordulni és célt veszít.4 25. kép. A Guardian pod A 26. képen balra a NEMESIS rendszer elemi láthatók, jobbra a helikopterre szerelt változat. 26. kép. A NEMESIS rendszer és helikopterre telepítve [46], [47] Az alapelv azonossága alapján létezik szárazföldi harcjármővek önvédelmére alkalmas megoldás is. A harcjármő tetején elhelyezett körbelátó szenzor érzékeli a rakéta indítását, meghatározza az irányát és bekapcsolja az önrávezetı fej vakítását végzı lézerforrást. Ki kell hangsúlyozni, hogy ez a megoldás nem oltalmaz a lokátoros rávezetéső, vagy a régebbi, huzalos irányítású rakétafegyverek ellen. 4 Video: Guardian™ Anti-Missile System: https://www.youtube.com/watch?v=9x5pPnXAV9U 45 5.5. Átégetı típusú lézerek, repülıgép fedélzeti és szárazföldi fejlesztések, alkalmazások Egy rövid magyarázat az elnevezéshez: az „átégetı típusú lézerek” kifejezés a magyar terminológiában így honosodott meg, az elnevezés eredete nemigen állapítható már meg. Természetesen nem a lézer típusára utal ez az elnevezés, hanem arra az eredményre, amit mőködésükkel elérnek, tudniillik, hogy a céltárgyat felmelegítik, sıt oly mértékben felmelegítik, hogy a fém burkolatok megolvadnak, az alattuk lévı elektronikus berendezések megrongálódnak, az üzemanyagok, hajtóanyagok meggyulladnak, felrobbanhatnak. Ezek igen nagy teljesítményő lézerforrásokkal mőködı berendezések, amelyeket kimondottan a technikai eszközök rongálására, megsemmisítésére terveztek és építettek. Ez az igazi klasszikus „irányított energiájú fegyver”, az a „halálsugár”, amelyet az emberiség oly régen és oly sok korban kutatott, legendákat emelt köré, és amellyel szemben az ellenség tehetetlenül áll csupán. A lézer, mint a XX. század egyik nagy találmánya megoldani látszik ezt a „csodafegyver” keresést. Vannak ugyan komoly mőszaki korlátok, komoly anyagi vetületek, de a fegyverkutatástól soha nem sajnálta az emberiség a pénzt és meg is alkotta ezeket a csúcstechnikákat. A „halálsugár” tényleg mőködik, ez már nem kérdés, csak most a felhasználás módozatain törik a kutatók a fejüket. Rövidesen olyan eredmények is születhetnek, amelyek alapjaiban rázhatják meg a hadviselési elveket, módszereket és eljárásokat. A nagyteljesítményő lézerek intenzív kutatásának szellemét a már korábban említett 1983-as csillagháborús terv szabadította ki a palackból. Az alapvetı cél a Szovjetunió stratégiai interkontinentális ballisztikus rakétái elleni harc volt, amelyben a lézereknek óriási szerepet szántak. 12. ábra. Az SDI koncepciója [48] 46 İrjáratozó repülıgépek fedélzetén telepített lézerekkel tervezték a ballisztikus rakéták pusztítását a felszálló ágban. Őrfedélzeti lézerekkel kívántak földi célokat és más őrobjektumokat pusztítani. A hatalmas energiaigény miatt volt ennek olyan változata is, amikor a lézerforrás a Földön települ, az őrben található, vezérelhetı tükrök segítségével irányították volna a sugarat a célobjektumokra. A szárazföldi csapatok lézerrel lıttek volna az érkezı rakétákra, valamint a tüzérségi gránátokra, lövedékekre. A légvédelmet is lézerrel látták volna el, a repülıgépeket a Földrıl, de a levegıbıl is lézerrel semmisítették volna meg. Ezen a területen is igen sok ötlet, témakiírás történt, de talán minden más területnél komolyabb sikereket is értek el. Mint ismeretes, az SDI program a két szuperhatalmat gazdaságilag, anyagilag is kifárasztotta, de a projektek leállítása után néhány téma tovább élt. A stratégiai rakétavédelmi rendszer létrehozásának törekvése nem került le a napirendrıl, csak más hangsúlyokat kapott, újabb fenyegetı irányokat jelöltek meg, és találtak indokot, vagy jó okot a kutatás-fejlesztések továbbfolytatására. Az egyik ilyen folytatott téma a YAL-1A ABL – Airborne Laser Weapon - repülıgép fedélzeti lézerfegyver program volt. A hordozó eszköz egy átalakított Boeing 747-400F volt, amely a 27. képen látható. 27. kép. A YAL-1A repülıgép fedélzeti lézer fegyver hordozója [49] A fedélzeten egy 1,315 µm hullámhosszúságú, oxigén-jodid vegyi lézert építettek be, amely egy hullámvezetı rendszeren keresztül az orrban elhelyezett 1,5 m átmérıjő, forgatható tükörrendszerre vezette a MW teljesítményő lézersugarat. A feladata a felszálló interkontinentális ballisztikus rakéták észlelése, követése, és megsemmisítése volt, amelyhez kellett egy érzékelı és követı, célzó rendszer is. Az érzékelést a repülıgép több pontján elhelyezett infraszenzor végezte. Az észlelt hıforrást egy kW teljesítményő követı lézer mérte, határozta meg a távolságát és többek között ez a lézer szolgáltatott adatokat a légkör szóródási paramétereirıl, amely befolyásolta a fınyaláb fókuszálását is. Az ABL rendszer az AWACS rendszertıl, a földi rádiólokációs rendszerbıl is kaphatott adatokat a Link-16 segítségével. A valós repüléseket és teszteket 2007-tıl kezdték meg. 2009 augusztusában valós ballisztikus rakétára hajtottak végre sikeres lövést. Még 2010-ben is sikeres teszteket repültek, majd ez után a programot anyagi okokból leállították. Belátható volt, hogy a mérnöki eredmények ellenére a teljes kontinentális rakétavédelmi rendszerhez szükséges repülıgép darabszám, pilóta és kezelıszemélyzet, üzemóra a 24/365 rendben, a javítás, fenntartás és más költségek csillagászati mértéket érnének el, így fenntarthatatlan. A fizikai kutatási eredmények nem vesznek el, hiszen a földi, vagy a kisebb teljesítményő, repülıgép/helikopter fedélzeti lézer fegyverkutatások hasznosíthatják. 47 Az egyik ilyen program a THEL – Tactical High Energy Laser – Harcászati Nagyenergiájú Lézer rendszer. Az USA és Izrael közösen fejlesztette 1996 óta. Létezik stabil és mobil változata is. A fı feladata a harcászati-hadmőveleti rakéták röppályán való megsemmisítése. Viszonylag kis hatótávolságú, de Izraelt a szomszédos országokból fenyegetı támadások elhárítására megfelel. A rendszer egy fázisvezérelt rácsantennás radarból, a lézerrendszerbıl és az energiaellátó rendszerbıl áll. [50] A radar és a lézeregység a 28. képen látható. 28. kép. A THEL radarja és lézertükör egysége [50] A mőködés vázlatosan a 13. ábrán követhetı. 13. ábra. A THEL mőködési elve [50] A tesztek során több száz BM-21 sorozatvetıbıl kilıtt rakétát semmisítettek meg, szinte 100% valószínőséggel. A fenyegetések nem csak nagymérető objektumok ellen várhatók, hanem pl. felszálló repülıgépeknél, a repülıterek közelébıl indított légvédelmi rakéták által. A Northrop Grumman cég által kifejlesztett Skyguard védelmi rendszer (14. ábra) éppen az ilyen támadások ellen védené a repülıgépeket. A mőködése analóg a THEL mőködésével. 48 14. ábra. A Northrop Grumman cég Skyguard rendszere [51] Az USA haditengerészete is döntött a hajófedélzeti lézerfegyverek rendszerbe állításáról, amelyekkel a kalóztámadásokat, a felderítı repülıgépeket5 és más támadó eszközöket kívánnak megsemmisíteni. 29. kép. Lézerfegyver az USS Dewey rombolón [52] Az USA ATL programja könnyő, olcsóbb lézerfegyver fejlesztésére irányul, amely pl. az AC-130 Spectre, vagy a V-22 Osprey fedélzetén is telepíthetı. 2007-2008-ra egy C-130 Herculesre megépült egy MW teljesítményő lézer, amely sikeres teszteket hajtott végre a Kirtland légi bázisról, Új Mexikóban. [50] 5 http://www.youtube.com/watch?v=OmoldX1wKYQ 49 Légi és földi lézerprogrammal6 rendelkezik Oroszország is. Az Almaz/Beriev A607 repülıgépet 1981-ben, majd a másodikat 1991-ben építették. A hordozó egy IL-76MD, a fedélzeten széndioxid lézerrel. A forgatható tükörrendszer az orrban helyezkedik el. Az irodalomban több helyen lehet olvasni, hogy mennyire hasonlít a YAL-1-re, pedig mintegy húsz évvel elıbb készült, mint a YAL-1. Akkor mi is hasonlít mire? (30. kép.) 30. kép. A Beriev A60 orosz lézerfegyver [50] A német Rheinmetall cég sikeres teszteket hajtott végre még 2011-ben egy svájci lıtéren a saját fejlesztéső 1 és 10 kW-os lézerfegyverével, majd egy évre rá már elérték az 50 kW-ot. A rendszert a Rheinmetall a saját fejlesztéső BST (Beam Superimposing Technology – Sugár-szuperpozicionáló Technológia) segítségével fogja egybe egy 20 és egy 30 kW-os nyalábbal. (31. kép) 31. kép. A Rheinmetall 30 kW-os (balra) és 20 kW-os (jobbra) lézerágyúja [53] 2012 novemberében végrehajtott tesztek során elıbb egy 1000 m-re lévı, álló 15 mm vastag acélgerendát vágtak ketté, majd a Skyguard radarjával kellett egy pilóta nélküli repülıgépet felfedni és megsemmisíteni. A radar 3 km-rıl már követte a célt és az adatokat átadva, 2000 m-re a forrástól, megsemmisült a repülıgép. A harmadik kísérlet során egy 82 mm átmérıjő acél golyó haladt 50 m/s sebességgel ballisztikus pályán, amit a 30 kW-os lézer saját elektrooptikai követı rendszerével követve semmisített meg, mintegy tüzérségi lövedék megsemmisítését szimulálva. [53] E felsorolás koránt sem lehet teljes, hiszen nagyon sok kísérlet folyik világszerte, de talán sikerült a tendenciát bemutatni és hozzá példákat is adni.



EMP támadással Izrael évtizedekkel vethetné vissza Iránt

THEA2012/09/13,
Időkjelei: Az elmúlt hetekben sok hír érkezett egy esetleges Irán elleni támadással kapcsolatban. Természetesen ezeket sem megerősíteni, sem megcáfolni nem áll módunkban, de az információkat ettől függetlenül fontosnak tartjuk, hiszen az izraeli-iráni konfliktus komoly befolyással lehet a gazdasági és politikai helyzet alakulására az egész világon. 
A brit Sunday Times az izraeli védelmi erők egyik ?meglepetéséről? írt, amit egy Irán elleni támadás során vethetne be az ország.
A vasárnap megjelent cikk szerint a zsidó állam képes lenne teljesen megbénítani Irán áramellátását egy elektromágneses impulzust (EMP) kibocsátó fegyver bevetésével az iráni katonai létesítmények ellen indított támadás keretein belül, ami ?kőkorszaki állapotokat teremtene.?
A lehetőséget többször és több helyen is felvetették izraeli berkekben, miközben folyamatosan zajlik a vita a politikusok között, hogy indítson-e Izrael gyors támadást Irán atomlétesítményei ellen.
Egyes hírek Bill Gertz, amerikai veterán védelmi szakértőt idézve azt írják, hogy az amerikai titkosszolgálatok jelentései szerint ?erősödik az aggodalom, hogy Izrael magassági nukleáris robbantást tervez bevetni az ország áramellátásának megzavarására.?
Az EMP technológia több évtizedes múltra tekint vissza. Az elektromágneses impulzus bevetésének lényege, hogy rendkívül intenzív gamma energiát bocsát ki, ami reakcióba lép a föld mágneses mezejével és a hatótávolságon belül található minden elektronikai eszközt tönkretesz.
Bár eredetileg az EMP hatását nagy magasságban végzett nukleáris tesztek során figyelték meg az 50-es, 60-as években, az impulzust nukleáris eszköz nélkül is létre lehet hozni, például egy mikrohullámú generátor segítségével.
Egy ilyen impulzus a teljes elektromos ellátást, a közlekedési rendszerhez használt kommunikációt, a pénzügyi és egyéb szolgáltatásokat, egyszóval mindent, ami áramot használ kiiktathat.
Az izraeli rakétavédelmi pajzs kifejlesztésében résztvevő Uzi Rubin szerint ?egy nukleáris eszköz bevetése, akkor is, ha az nem halálos, mint például az EMP esetében, szóba sem jöhet. EMP támadást a földről is lehet indítani.?
* * *
Eközben a Daily Mail és a Times of Israel arról írnak, hogy a brit MI6 vezetője megpróbálta lebeszélni Izraelt Irán egyoldalú megtámadásáról:
A hírek azután reppentek fel, hogy az izraeli sajtó szerint Benjamin Netanyahu és David Cameron megbeszélést tartottak az ügyben telefonon még az olimpiai játékok megkezdése előtt.
Sir John Sawyers, az MI6 vezetője állítólag azzal az üzenettel érkezett Izraelbe, hogy az Egyesült Királyság egyelőre nem támogatja az izraeli katonai támadást Irán ellen, hanem több időt szeretne adni a diplomáciának.
Izraeli források szerint Sawyer látogatása, valamint egyéb diplomáciai hangok Németországból és az Egyesült Államokból komoly befolyást gyakoroltak az izraeli miniszterelnökre és terveire.



Jó nekik , de mi van ha Irán egy megelőző csapással alkalmazza az EMP – t A zsidó állam is kereshetné Mózest a sivatagban !!!


Putyin szerint, akinek EZ a fegyver a birtokába kerül, az fogja uralni a világot.



Azóta pedig nemcsak kezdett beépülni a világunkba, a tudósok és mérnökök ma már ott tartanak, hogy hamarosan ténylegesen létrehozhatják.
Ezzel pedig kinyitják Pandora szelencéjét, melyben vagy áldás, vagy egy óriási átok lakozik, melyet az emberiség magára szabadít, ezzel kipusztítva önmagát.
Vannak dolgok, amiket nem lett volna soha szabad feltalálni, mint az atombomba, vagy úgy általánosságban véve a fegyverek. Ez a dolog azonban azért borzalmas, mert egyszerre lehet az emberiség javára fordítani, és kiirtani vele mindent, és mindenkit.
Az orosz miniszterelnök szerint is hatalmas lehetőségek rejlenek ebben a technológiában, és bármely ország is jár élen a fejlesztésben, az egyben a globális kapcsolatok ura is lesz.
Vagyis a világ ura az lehet, aki ezt fejleszti tökélyre.
Elon Musk, Mark Zuckerberg, Stephen Hawking után újabb nagy koponya csatlakozott a mesterséges intelligencia (MI) jövőjéről szóló diskurzushoz.
Putyin szó szerint úgy érezhető, hogy retteg a mesterséges intelligencia térnyerésétől.
"A mesterséges intelligencia jelenti a jövőt, nemcsak Oroszország, de az emberiség számára is. Kolosszális lehetőségek rejlenek benne, de egyben fenyegetés is, a kimenetelt nehéz előre megjósolni. Bárki is lesz a vezető ebben a szférában, a világ ura is lesz." - vallotta be.
Az nagyon árulkodó jel, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése számos országban egyfajta nemzetbiztonsági üggyé vált.
Ez ugyanis egy olyan kétélű tőr, ami, ha nem vigyázunk vele, minket szúrhat le.
Jelenleg Kína és az Egyesült Államok jár élen ezen a fejlesztési területen, előbbi ország nemrég jelentette be, hogy 2030-ra szeretne vezetővé válni.
Sok elemző is arra figyelmeztet, hogy az USA lemaradhat, különösen annak fényében, hogy a Trump-adminisztráció szorosabbra húzza a gyeplőt a tudományos és technológiai kutatások támogatásában.
Elon Musk nemrég 116 vezető technológiai céggel együtt nyújtott be egy kérvényt az ENSZ-nek a robotizált hadviselés szabályozásával kapcsolatban, a csoport szerint az autonóm technológia egyet jelentene a háború harmadik forradalmával, a puskapor és a nukleáris fegyverek megjelenése után.
Szeretnék, ha a robotizált, autonóm fegyvereket hozzáadnák az ENSZ hagyományos fegyverekről szóló egyezményéhez.
Egy biztos: Putyin kijelentette, hogy nem szabad, hogy egyetlen hatalom birtokában legyen a technológia.
"Ha mi leszünk a vezetők ezen a területen, mindent megosztunk az egész világgal." - ígérte meg.
OSZD MEG másokkal is!


A Wuhan coronavírus krematóriumok, amelyek „napi 100 testet égetnek” 24–7, “bennfentes állításo



Tényleg emberégetők működnek Vuhanban: 24 órában folyamatosan üzemelnek - állítja egy férfi



2020. február 7., péntek


Egy vuhani temetkezési vállalkozó megdöbbentő állításai járták be az egész világot, megkerülve a kínai propaganda sajtót.
Kína kormánya hazudik. Rengeteg a halottak száma, sokkal de sokkal több, mint azt hivatalosan beismerték.
A testek elégetése, azaz a bizonyítékok eltüntetése most is folyamatosan zajlik.
A Vuhanban található krematóriumok 7 napból hetet üzemelnek, szinte 24 órában
-állítja a neve elhallgatását kérő férfi, aki információi megosztása miatt nagyon fél az esetleges retorzióktól.
Íme az ominózus felvétel, mely tartalmaz néhány részletet a krematóriumok belsejéből is, melyen állítólag az látható, ahogyan a “bizonyítékokat” folyamatosan eltüntetik.
Hosszú műszakok vannak, és egymást váltogatják -tette hozzá.
Az emberek kimerülésig dolgoznak, miközben égetik a testeket.
Erről nem tudhat a világ, ezért Kína kommunista kormánya mindent elkövet, hogy a legtöbb ezzel kapcsolatos hír ne jusson ki.
OSZD MEG másokkal is!


Az 5G elindul Wuhan héten, mielőtt a koronavírus kitörésének szakértői figyelmeztettek volna, hogy az 5G influenza tüneteket okozhat





EMP VÉDELEM / ELEKTROMÁGNESES IMPULZUSVÉDELEM



Elektromágneses impulzusvédelem

Az EMP-támadás veszélye ma sokkal valóságosabb, mint valaha. Az olyan országok, mint Észak-Korea és Irán már rendelkeznek a rendelkezésre álló technológiával EMP támadás elindításához, és a következmények pusztítóak lesznek.




Az EMP olyan, mint a szuperenergetikus villám. Ahelyett, hogy feltűnt volna egy pont, egy egész nemzet, mint például a kontinentális Egyesült Államok, egy EMP területre kiterjedhet. Egy nukleáris EMP-támadás (NEMP) mindenütt elpusztítaná az elektronikát, ütközhet repülőgépekkel, megállítja az autókat és a vasúti közlekedést, elektromos hálózatokat és egyéb kritikus infrastruktúrákat, amelyek a modern civilizációt és az életet lehetővé teszik. Végül millió ember halt meg az éhezésből, a betegségből és a társadalmi összeomlásból. Az EMP-rakéták nem az egyetlen fenyegetés a modern technológiák által vezérelt világhoz, mint ma ismerjük.
Más realisztikus fenyegetések a napsugarak, a terrorizmus vagy akár a kisebb méretű DIY EMP fegyverek. A Youtube-on néhány percen belül megtalálhatja az utasításokat, hogy egy EMP fegyvert készítsen. Ezeknek a fegyvereknek a mérete a kézben tartott és a JOLT generátoroktól (egy erősen irányított, nagyon intenzív, impulzusszerű radiátoros) méretétől függ, amely egy kis teherautóra illeszkedik, amelyet az adatközpont melletti parkolhat.




5 dolog, amit az EMP-ről tudni kell






A nyugdíjas haditengerészet SEAL leállítja az EMP támadás veszélyét



Egyre több nemzet és szervezet fér hozzá a nukleáris anyagokhoz, és így nukleáris robbanások kockázatát hordozza magában. Annak érdekében, hogy elmondhassuk az érintett távolságokat: a moszkvai feletti sztratoszférában a nukleáris robbanás NEMP területet hoz létre egész Nyugat-Európában, beleértve Londonot is. Egy ilyen NEMP mező megsemmisítheti az összes nem védett adatot. Annak érdekében, hogy ötletet kapjon az Egyesült Államokra gyakorolt ​​hatásról, nézze csak az alábbi ábrát.


IEMI fenyegetés

Számos elektromágneses (EM) fenyegetés van. A szándékos elektromágneses interferencia (IEMI) egy újabb növekvő kockázat a világon. Minden elektromos eszközzel és automatikusan ellenőrzött folyamatokkal sebezhetőségünk egyre nő. A sugárzás összetettsége is növekszik. Több lehetőség és probléma igényel mindenféle megoldást. Gondoljon az intelligens elektromos hálózatokra, a virtuális valóságra, a gép nélküli autókra, a szemvizsgálat technológiájára, a nagy hatékonyságú fotovillamos cellákra, a zöldenergiát hasznosító áramforrásra, a vezeték nélküli viselhető technikára, a grafénre, az IonThruster energiára stb.
Az IEMI általában kis frekvenciasávban fordul elő. Az EMP vagy a HEMP (nagy magasságú EMP) általában szélessávú jellegű. Az EMP fenyegetések egyike a legnagyobb elektromágneses fenyegetéseknek. Az ütközés mennyisége óriási. Az ilyen támadás hatóköre kiemelkedő. A HEMP nagy amplitúdó rövid időtartamú, az elektromágneses energia szélessávú impulzusa. Ez rendkívül romboló hatással lehet a világra, amely nem működik elektronika nélkül. 


































Az EMP fenyegetést jelent

  • nemzetbiztonság
  • Adatközpontok
  • Távközlési
  • Fűtés társaságok
  • Szállítási ágazat
  • Bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatások
  • Biztonsági rendszerek
  • A villamosenergia-elosztó infrastruktúra
  • Kórházak és közegészségügyi létesítmények
  • Olaj / gázipar
  • Vízkezelő létesítmények
  • Minden más, nem említett, technológia által vezérelt példány.

Olyan aktív rendszerek, mint az EMP sorozatú készülékek

A hordozható, akkumulátorral működő EMP burst eszköz rendkívül erőteljes területeket hozhat létre szinte azonnal. Az egyik ilyen robbanás elegendő lehet az összes kiszolgáló és egyéb (biztonsági) elektronika megsemmisítéséhez. 
Az interneten könnyedén találhat utasításokat EMP burst eszköz készítésére. Az ápoló néhány órán belül építhet egyet a legáltalánosabban elérhető alkatrészekkel. Azok számára, akiknek nehéz a szövegek olvasása, még egy oktatófilm is szerepel a YouTube-on. 
És egy lusta vagy kevésbé technikailag képzett bűnöző bérelhet egy hordozható eszközt, teljesen névtelenül, kevesebb, mint 1000 dollárért, több forrásból a világ minden tájáról. Ez egy igazi ipar, egy teljesen új típusú bűnözés. 
A levegőn keresztül ezek a NEMP hullámok több száz méterre terjednek, és a betonfalak nem akadályok. A hullámok a meglévő kábeleken keresztül is átmehetnek, a fémes védelemmel a kábelek körül, vagy akár a gáz és a víz közös csővezetékein keresztül, így az adatgyilkossági erő a megfelelő célállomásra süllyedhet: az adatközpont.





Holland árnyékoló rendszerek EMP védelmi megoldások és mérnöki tevékenység

A Holland Shielding Systems az EMP védelem egyik vezető vállalata. Gondolj EMP védelem Faraday ketrecekre, EMP adatokra és hálózati vezeték szűrőkre, EMP Ethernet átalakító egységekre stb. 
A Holland Shielding Systems mérnökei az EMP-támadások védelmére szakosodtak. Speciális termékcsaládunk van az EMP fenyegetések védelmére.
Az árnyékolás hatékonysága meghaladja a MIL-STD-188-125 szabványban meghatározott minimális HEMP követelményeket (a kritikus, időigényes küldetéseket végző földi C4I létesítmények HEMP védelme). 


































Szűrőinket olyan házon belüli vizsgálati eszközökkel teszteljük, amellyel képesek az E1 (20 / 500ns 5 kA csúcs) és E2 (1.5 / 4000μs 250A csúcs) vizsgálati impulzusok alapján elvégezni a PCI-t. 
Vizsgálati létesítményeinkkel biztosítjuk, hogy szűrőink megfeleljenek a legmagasabb követelményeknek, és hogy a maradékáramok megfeleljenek az alkalmazandó szabványoknak és normáknak. 



Az alábbiakban találsz olyan termékválasztékot, amely segít megvédeni a létesítményedet az EMP támadásoktól. Teljes Faraday ketreceket ábrázolunk, beleértve az összes elektromágneses impulzusvédelemmel ellátott komponenst. Fejlesztőlaboratóriumunkban bármilyen EMP védett terméket fejleszthetünk az Ön kívánságainak megfelelően. Vizsgálati létesítményünk széles körű EMP mérési elemzést is kínál Önnek. 
Kapcsolatfelvétel: info@hollandshielding.com a termék / eszköz / stb. Tesztelésére vonatkozó ajánlatért. Nagy tapasztalattal rendelkezünk az EMP védelem terén nemzetközi szinten. 































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése