Pszichiátria az igazságügyben téboly a tébolyban

Pszichiátria az igazságügyben

• téboly a tébolyban

Biorobotok ! 
A jelmondat :::
Ancsa papagáj , ha jó leszel kapsz egy mogyorót !!!

2013-06-29. www.echelon8.org Forrás: Alsóörsi Hírhatár(Világszerte postázva - mint mindig - Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövettől és Ilan Mor izraeli nagykövettől kezdve Budapest összes rendőrkapitányságán át a magyar és külföldi polgári és katonai titkosszolgálatok sokaságáig, az FBI és más nemzetközi nyomozószerveknek, számos külföldi diplomáciai követségnek, több tucat magyar országgyűlési képviselőnek, Orbán Viktor és más miniszterelnökök címeire, belföldi és külföldi médiumokig és kormányszervekig, a legnagyobb magyar médiumoktól a vezető külföldi médiumok sokaságáig bezárólag stb.)

Újságíróként, oknyomozóként és tényfeltáróként járva a bírósági tárgyalásokat egyre gyakrabban találkozni azzal, hogy a pszichiáterek egyre nagyobb, ráadásul ránézésre egészséges embereket nyilvánítanak elmebeteggé, sőt, kezdeményezik cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezésüket. Minthogy nem csak felnőtt koromban ismertem meg az átmentett rendszert, hanem családom révén (apám katona volt, anyám bíróságon dolgozott, többek között a halálbíró Lengyel mellett, majd katonai kórház pszichiátriáján került bizalmi állásba) egyenesen beleszülettem a pszichiáteri, rendőrségi, katonai és kormánybűnözésbe, felnőttként pedig többek között elmeszociális otthonban is dolgoztam, 1998-tól pedig Gergényi Péter mellett - az úgynevezett bűnüldözésben - a rendőrséggel és a titkosszolgálattal működtem operatív vonalon, így sokkal-sokkal átfogóbban és mélyre hatóbban ismerem a rendszert, mint bárki a kívülállók vagy a félig illetve egyes területeken határozottan belsősök közül.
Újságíróként, oknyomozóként és tényfeltáróként járva a bírósági tárgyalásokat egyre gyakrabban találkozni azzal, hogy a pszichiáterek egyre nagyobb, ráadásul ránézésre egészséges embereket nyilvánítanak elmebeteggé, sőt, kezdeményezik cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezésüket. Egy-egy ügyben - amikor nemhogy bírót vagy főbírót, politikust vagy egy pénzügyi maffiát, de csupán egy közrendőrt kell kimosni bármilyen bűncselekményből - egyre nagyobb tömegével megesik, hogy idézőjelben mindenkit elmebeteggé vagy önálló cselekvésre képtelenné nyilvánítanak. Mondani sem kell, hogy az elmebeteggé és cselekvőképtelenné nyilvánított személyek sosem politikusok és sosem gazdagok. Az állami pszichiátriai bűnözés - ahogyan ennek tendenciáját is előre meghatároztuk - nem csak évről évre, de gyakran pár havonta egyre mélyebbre süllyed, a szakmai látszatnak már szinte semmi jelentősége nincs és mára ott tartunk, hogy valószínűleg minden magyar idők legnyilvánosabban elkövetett pszichiátriai bűnözéssorozatát látjuk elkövetés alatt nap, mint nap.
Pár éve még bárkit, aki a média nyilvánossága nélkül rendőri, nemhogy ügyészségi, bírói vagy politikusi korrupcióról beszélt, pillanatok alatt elmebeteggé nyilvánították és semmi perc alatt pszichiátriára záratták. Nagyon sok esetben a polgármester, más esetekben valamelyik pszichiáter egyenesen a gyanútlan áldozat lakására küldte a mentőt, ahonnan teljes médiacsenddel (titkosszolgálati kifejezése "D-Notice") zárt intézetbe szállították, ahol - anyám is pszichiátrián dolgozott, én pedig elmeszociális otthonban - általában egy nagyon súlyos injekciós koktéllal, több napi altatással kezdték az agymosást és a gyógyszerfüggőséget kialakító terrort.
2006 előtt a "titkosszolgálat" szót kimondani is főbenjáró bűn volt és üldözendő cselekménynek számított. Pár éve 98-100% volt annak valószínűsége, hogy elmebetegnek nyilvánították és nagyon-nagyon könnyen pszichiátriára vagy elmegyógyintézetbe zárták, aki azt mondta, hogy bárkiről azt sejti, ügynök, pláne, ha Moszad-ügynökről beszélt. Ma viszont az az egészséges, aki ügynöközik, aki faji alapon ítél, és ma már semmiképpen nem elmebeteg, aki Moszadozva azt mondja: a zsidók gonoszok, akik faji rosszindulatukból fakadóan el akarják foglalni a világot, az Emberiség 75 vagy 95%-át pedig ki akarják irtani.
Mi változott a korábbi gyakorlathoz képest? Megválaszolom: a politika. A politikai környezet, a miniszterelnök, a miniszterelnökök és környezetük részéről megfogalmazott és láthatóvá tett diktátumok, a pszichiátriának pedig éppen annyira nincs semmi köze a szakmaisághoz, az erkölcshöz, a megbízhatósághoz és az igazsághoz, amennyire korábban sem volt ezekhez semmi köze, soha. Sem a Horthy-rendszerben, sem a hitlerizmus idején, sem a sztálinizmus alatt, sem a kapitalizmusban. Mindig is egy minden rendszert kiszolgáló és - éppen gátlástalan bűnözési abszolút statisztikáik és bármire alkalmazhatóságuk miatt - minden rendszeren átmentett, belterjes bűnöző réteg volt, amelyik minden vezetőt, minden rendszert és minden kormányt gátlástalanul és féktelen kritikátlan és deluzív módon, schizoid és pszichotikus módon kiszolgált.
Nézzük pl. a 2006 előtti, "ügynökökről csak elmebetegek beszélnek" pszichiátriai gyakorlatot a mostani nacionalista és fasiszta vonalhoz képest. A pszichiáterek bűnbandája ezen pálfordulásoknál is egy olyan disznóhoz hasonlít, amelyik - miután a kormány vályújába ömlesztett moslékból jóllakott - korábban mindig a hálószoba ágyára járt vizelni és hasmenéses székletét üríteni, de mióta az új moslékkeverékkel meggyőzték, hogy ez már nem divat, azóta nem csak az ágyra ürít, hanem híg és Veéres székletével szanaszét fröcsköli és mocskolja az egész lakást. És neki ez így jó. Azért, mert mindig így élt, mindig is ekként szocializálódott. Így élt és ebből élt Adolf Hitler alatt, aztán így menetelt át a sztálinizmusba és a kádárizmusba, ahonnan hiánytalan létszámban trappolt át a kapitalizmusba, ugyanazokkal a módszerekkel, ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazokkal az elkövetőkkel, mégpedig hiánytalan létszámban átmentve, tovább szolgálva az új rendszerben, az új törvényeknek, az új diagnózisoknak, az új politikai pártoknak, az új politikai rezsimeknek, az új elvárásoknak és folytatólagos javadalmazásoknak, korlátlan és abszolút, totális bűnpártolásnak és minden folytatólagos kinevezésnek. Akik a szocializmusban bezáratták, leszedálták, elmebeteggé nyilvánították és megölték azokat, akik nem akarták elfogadni a szovjetunionista eszméket - akkoriban is hivatalos, a rendszer fordultával azóta eltörölt diagnózist vezettek be a Kádár-rendszer kritikusai ellen - , azok a pszichiáter elkövetők nem csak egytől egyig átmentésre, kinevezésre és azóta is - általában halálukig tartó - foglalkoztatásra kerültek, de Pákh Tibor kivételével - akit külföldi, szinte az egész világot átfogó összefogásra kénytelenek voltak rehabilitálni, kimondva, hogy sosem volt szkizofréniás elmebeteg - a világon senkit nem rehabilitáltak. Viszont átmentettek kivétel nélkül minden pszichiátert.
Minthogy anyám a szocializmustól a kapitalizmuson át, egészen nyugdíjazásáig pszichiátrián dolgozott (előtte bíróságokon), így kívül-belül ismerem nem csak a szakmát, annak állami elkövetőit, módszereiket, stílusukat, eszközrendszereiket, kapcsolataikat és kapcsolati módszereiket, de szakértőnek számítok a személyiségelemzéseket és a pszichiátriai diagnosztizálást illetően is. Minthogy időm jelentős részét kiskoromtól anyám munkahelyén, a katonai pszichiátrián (MN Magyar Néphadsereg II. Katonai Kórház Ideg-elme osztály, a kapitalizmusban a Repülőkórház nevet kapta) töltöttem, anyám irodájában és orvosok irodáiban üldögélve, nem csak kiskoromtól hallottam, aztán olvastam a rendőrségi és pszichiátriai aktákat, de a politikai megrendelésre elkövetett elmebeteggé nyilvánításoknak és gyilkosságszervezéseknek is szem- és fültanúja voltam a szocializmus és a kapitalizmus alatt egyaránt. Sem a rendszer, sem a módszerek, sem az eszközök, sem az elkövetők nem változtak, de még olyan részletkérdésekben is teljes azonosság maradt, hogy anyám - a munkavégzés miatt - a Kádár-rendszerben és a kapitalista, nevében demokráciában is hazahordott sok bűnügyi és pszichiátriai aktát, amiket így a lakásunkban is olvasgattam és - ügytől függően - vontam le a súlyos konzekvenciákat vagy kaptam szó szerinti röhögőgörcsöket. A rendőrségi akták aztán abból fakadóan is a lakásunkon kötöttek ki, hogy szomszédunk lett az a Borsos Béla rendőr alezredes, aki úgynevezett "életvédelmi" nyomozóként (a nép gyilkossági csoportnak hívja) anyámmal szoros bűnözői munkakapcsolatban, a rendőrségről hazavitte a nyomozati aktákat, ott átadta anyámnak, aki onnan másnap vagy a hét első napján a katonai kórházba vitte.
Egyébként ez a - közben nem a fizetéséből busásan meggazdagodott - Borsos Béla rendőr alezredes - aki egyébként könnyen tetten érhetően verőrendőr is volt - olyan jóban volt például Szili Katalinnal (aki egy időben az MSZP színeiben az Országház elnöke volt), hogy a házelnök asszony Borsos Béla lakására ment vacsorázni, de amikor Orbán Viktor került kormányra, olyankor Orbánt is gátlástalanul kiszolgálta. Annyira, hogy az ellenem folytatott, sok éves bűnügyi ámokfutása díjazásául Orbán Viktor és - az általam sorban borított bűntettekben lelepleződött - Zombor Gábor, aki Kecskemét Fideszes polgármestere, Orbán Viktor legalább másfél évtizede személyes végrehajtója Borsos Bélát az év rendőrének választotta. Nem volt ugyanis olyan rendőr, aki súlyosabb bűntettek kapcsán közvetlen eltussolóként tetten érhető lett volna.
Tárgyalás
Másutt megtettem és meg is fogom tenni, de itt most egy másik vetületéről fogok beszélni annak, hogy a pszichiátriában és az igazságszolgáltatás őrült rendszerében, valamint a bírósági tárgyalásokon mennyire súlyos fokban tetten ért a minden józan észt és egészséges gondolkodást mételyként és drasztikus pszihofarmakonként felülíró sötétség.
Mit látunk például egy polgári vagy büntető perben, amikor a pszichiáter cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés szükségességét deklarálja?
Először is feltűnik a bíró és az ügyész, akik a pszichiáter szavait - annak általában igen határozottan megfogalmazott elvárásainak megfelelően - abszolút isteni Kinyilatkoztatásként kezelik, ami sérthetetlen és csalhatatlan. A pszichiáternek sosem kell bizonyítania, hiszen egy pszichiáter mindig Kijelent. Nem bizonyít, nincs is erre lehetősége sem, ő csak Kijelent, ahogyan az Isten. És az ügyész és a bíró térdre borul, hiszen mik ők ahhoz, hogy egy ilyen Abszolút Igazságosságot és Hatalmat kétségbe vonjanak, amelyik betévedve a bíróságra Megteszi csalhatatlan Kijelentését, majd elbattyog a pénztárhoz, felveszi a pénzét és hazamegy. A bírósági gyakorlat értelmében aki így tett, az nem csak ember volt, de abszolút Istenként jelent meg a bíróság előtt és úgy is Nyilatkozott, helyesebben isteni Kijelentést tett.
Ilyenkor tendencia, hogy a gondnokság alá szorulónak - ebben a bolondok házában - mindenkinél több esze van és hív egy másik Istent. Az is abszolút Isten, csakhogy az előző Isten 1 volt, a következő pedig Isten 1, hiszen Isten nem lehet hatalmasabb és tökéletesebb az Istennél. Ekkor a tárgyalóteremben megdöbbentő, a józan ésszel és a racionalitással ismét semmiképpen össze nem egyeztethető csoda történik: miután Isten 1 után jön Isten 1, akkor gyakran az előzővel abszolút ellentétes Kinyilatkoztatást téve ünnepélyesen Bejelenti, hogy a gondnokság alá szoruló súlyos elmebeteg nem elmebeteg, hanem normális. Tehát a már Kinyilatkoztatottan és elfogadottan elmebeteg zsenialitása láthatóan mindenki eszét és mentális egészségét felülírta, hiszen teljesen felforgatta a már Kinyilatkoztatott Abszolút Igazságot és Jövőt. Isten ugyanis már Kinyilatkoztatta az Abszolút Igazságot, le is borult azelőtt mindenki - a bíró és az ügyész homloka csak úgy porzik a programozott és kondicionált portól és kosztól -, viszont Isten Kinyilatkoztatása után jött Isten, Aki Kijelentette az Abszolút Igazságot, ami ellentmond a korábban Isten részéről Kijelentett Abszolút Igazságnak.
A mérleg egyik serpenyőjében tehát ott áll Isten Abszolút Igazsága és megkérdőjelezhetetlen Szava, a mérleg másik serpenyőjében pedig Isten abszolút ellenkező Abszolút Igazsága és megkérdőjelezhetetlen Szava. A bíró és az ügyész magában már mindkettőt jogerőre emelte, ezért összezavarodik. Mit tehet ilyenkor? Nosza, hívja Istent, egy harmadikat, akinek Szent Szava szintén Isten Abszolút Kinyilatkoztatása lesz, mert mivel a focit gólra játsszák, a meccs eredménye pedig 1:1, a bíró pedig döntésképtelen, cselekvőképtelen, így kénytelen ismét kapcsolatba lépni az Istennel.
Ahogyan a hentesnél a hentes, aki a mérleg serpenyőjének egálját látva fog még egy darab véres húst, hogy odavágja az egyik oldalra, úgy kell Döntenie Istennek, hogy Istennél, vagy pedig Istennél van az Igazság. Egy biztos: Istennél van az Igazság.
Ekkor a prófétának (aki jelen esetben a bíró) Megjelenik Isten - az abszolút Igazság, akinek Szava Szent (Áldassék az Ő Neve) -, Kinyilatkoztatja az Abszolút Legfelső Igazságot (mármint a harmadikat). A meccs végeredménye vagy 2:1 lett vagy pedig 1:2. A focit ugyanis - ismételjük - gólra játsszák, a játékosok pedig (a pszichiáterek) azok, akik ugyanolyan mezben futballoznak, ugyanabból a csapatból valók, de mivel betegek, ezért vagy egy kapura vágtatnak, vagy egymás ellen fociznak. Hogy melyik kapura mennek, azt is ők döntik el, de tudjuk róluk, hogy sosem tévednek, hiszen tökéletesek. A bírónak pedig az a dolga, hogy végignézze a meccset, majd a skizofrén pszichiáterek csapata focijának végeztével leboruljon a pályára és megcsókolja a földet, áhítattal Kijelentve: íme, megszületett a Legfelsőbb Igazság! A bíró és az ügyvéd pedig térdre borul az Abszolút és Megkérdőjelezhetetlen Hatalom előtt, Aki minden észt, bizonyítékot és ránézésre egyértelmű tényállást felülírt.
Innen már csak az volna az evidens, ha ezek után a bíró és az ügyész ellen rendelnénk el sürgős pszichiátriai vizsgálatot, hiszen a jelenség sokkal betegesebb, mint azt ezen moslékba süllyedt tenyészet saját gyakorlatáról - deluzív illetve paranoiás téveszméi elnyomó hatása miatt - valaha feltételezte volna. Az a bíró és ügyész, aki nem tudja eldönteni még azt sem, hogy akivel végigülte a tárgyalást vagy a tárgyalássorozatot, az normális-e vagy sem, pláne, hogy a célkeresztbe vett illető képes-e önálló cselekvésre, az olyan bíró és ügyész feltehetően annyira zavart beteg, hogy ha tényleg ennyire - népi kifejezéssel - bolond, akkor cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezhető vagy helyezendő. Az biztos, hogy nem csak bírói, de bármilyen sivatagi portaszolgálatra is alkalmatlan, és az ő cselekvőképessége az, ami feltétlenül vizsgálandó. Egy egészséges vagy valamelyest nem teljesen abnormális ember nem szorul pszichiáterre ahhoz, hogy eldöntse, akivel beszél, az normális-e vagy sem. Ha a bíró és az ügyész viszont ennyire rászoruló, akkor gyakran érdemes kezdeményezni a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését, hiszen ilyen súlyos mentálhigiéniai állapotban egyáltalán hogyan képes a hétköznapi életben boldogulni, ahol elmeállapotánál fogva soha nem képes még azt sem eldönteni, hogy akivel beszél a munkahelyén, akivel beszél otthon, a boltban, a benzinkútnál, a fodrásznál stb., az normális-e vagy közveszélyes őrült. A bírák és ügyészek helyzetét vizsgálva olyan kép sejlik fel az eseményeket logikusan szemlélők előtt, mintha a bíró és az ügyész egy életen át azon gyötrődne - miközben súlyosan deluzív állapotában, mint egy álomban jár-kel a társadalomban -, hogy vajon aki az imént, meg imént, meg most is elment mellette, az vajon normális-e vagy elmegyógyintézetbe zárandó elmebeteg. Szerencsétlen állapot lehet úgy élni, hogy az illető elméje sosem tudja eldönteni senkiről, a világon senkiről, hogy az normális vagy abszolút szavahihetetlen és közveszélyes elmebeteg. A rendőrnek, a bírónak és az ügyésznek olybá tűnik, egyetlen fogódzója maradt az életben: a pszichiáter, azaz Isten, akiről tudvalevő, hogy mindig Abszolút Normális, Abszolút Szavahihető és Ő az Egyetlen e széles világon, Aki valahogyan rendezheti szegény, nyomorult rendőr, nyomorult bíró és szánakozásra méltó ügyész zavaros világában a gondolatokat. Egy olyan rendőri, bírói és ügyészi világban, ahol mindenki gyanús, mert sosem tudni, ki abszolút tébolyult közveszélyes elmebeteg, és akiről sosem tudja szerencsétlen nyomorult pára, hogy igazat mond-e vagy elmebetegként hazudik. Nem is csoda, hogy ebben a kaotikus, irracionális rendszerben őket ültetik a nyomozó, a vádló és a bíró pozíciójába, hiszen ki alkalmasabb ilyen felelős státuszra, mint az, aki a világon senkiről nem képes eldönteni, hogy igazat mond-e vagy hazudik, hogy normális-e vagy tébolyult, szétesett elmebeteg. A gyakorlatuk értelmében amikor rendőrökről, bírókról és ügyészekről beszélünk, akkor egy szánalmas, nyomorult, sorvadt, mankóval közlekedő és gügyögő, önálló ítélethozatalra képtelen szellemi fogyatékost tudunk elképzelni, aki hörögve próbál segítségért csúszni-mászni a Világmindenség egyetlen kapaszkodója, a pszichiáter felé. Nekik tényleg szükségük van arra, hogy pszichiáterük legyen, aki kizárólag alkalmas arra, hogy eligazítsa szerencsétlen párákat a világ dolgaiban.
A pszichiáterek pedig mintha valamifajta egészen súlyos cezaromániában, továbbá istenkomplexusban szenvednének, hiszen hol találunk olyanokat, akik a hétköznapi életben, nemhogy bíróság előtt elfogadnák azt, hogy nekik a kötelező jogi definíció szerint csupán "véleményük" - és itt hangsúlyozom: a "véleményük" - olyan, mintha Maga a Mindenható Úr Isten Nyilatkozna Meg, és ekként is kezeli ezt mindenki.
Tovább súlyosbítja a bíró és az ügyész mentális megítélhetőségét az, hogy amit szakvéleménynek neveznek, azt ők földig borulva a Mindenható Atya Úr Isten Abszolút Igazságának és a Mennyek Ura Kinyilatkoztatásának kezelik. A pápaság legsötétebb idejében jelentette ki a pápa magáról, mondván: hogy a pápa egyszerre ember és abszolút Isten is. Na most akik ilyennel állnak elő, azokat érthető okokból elmegyógyintézetbe zárják...
Nosza, megérkeztünk a pszichiáterek skizofréniás, romlott, sötét középkori rendszerében a pszichiáterek romlott, sötét középkori és skiozid, más esetekben skizofréniás bűnbandájához. Akik értenek valamelyest a kvantummechanikához, megszokták a csodákat; de a pszichiáterek örvénylő moslékja, és ahogy ez folyamatosan keveredik és örvénylik, egyetlen disznóeledel elegyet képezve a rendőrök, az ügyészek, a bírók, a politikusok és a gyámhatóság közpénzfizetett, tehát egy csapatban vágtázó henteseivel és hóhérjaival, az a világon semmilyen racionális világképbe nem illeszthető. Az "Isten a pszichiáter" gyakorlata egy súlyosan beteg, paranoiás téveszmékkel halmozott tudathasadásos elmezavarban szenvedő szerencsétlen ember világképével egyeztethető csupán, ahol a racionalitásnak, a józan értékítélő képességnek, a mentális egészségnek semmi helye nincs. Erre a korra a jövő úgy fog tekinteni, mint az egész rendszert átható ostobaság, kóros mentális állapot, téboly, sötétség, korrupció, bűnözés és rosszindulat kaotikus állati és ösztönrendszerére.
Az egyre-másra bevezetett új és új diagnózisokat a pszichiáterek egytől egyig tényként fogadják el, átveszik és alkalmazzák. Bármit, amit felülről eléjük raknak, megeszik és elkezdik visszaöklendezni, visszaokádni a társadalomra. Ez egy olyan disznóólat demonstrál, amelyik mindent, amit egy láthatatlan kéz a vályújukba önt, azt közösen, egy közös vályúból azonnal felzabálják, legyen az bármi. Bármilyen rendszer (szélsőbal vagy szélsőjobb, külföldi, magyar vagy multinacionális), tehát bármilyen rendszer bármilyen disznóságait és bármilyen moslékját felzabálják és közösen visszahányják, ráhányják az egész bolygóra, hogy mindent beterítsen. Ez a kritikátlanság nem csak a szakmai idiotizmust, az abszolút hiteltelenséget és megbízhatatlanságot, a rendkívül súlyos, pszichiátriai szempontból értendő kritikátlanságot bizonyítja, de bizonyítja legalább a nagyon súlyos delúziót és skizoid perszonopátiát, illetőleg a dekompenzált borderline perszonopátiát is, méghozzá rendkívül súlyosan paranoid jegyekkel, sok esetben - ki kell mondani - kifejezetten paranoiás téveszmékkel, amelyek egyértelműen a schizophrenia elmebetegségre hajaznak, máskor azok manifesztumai.
Cikk: Molnár F. Árpád (ELI); 2013.06.01.