Kémek az MK ultrában

Kémek az MK ultrában

moszad ügynökök akciói magyarországon

A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok 1.0

2017.06.28. 09:00 tiboru

A hírszerzéstörténelem szakemberei váltig állítják, hogy a mások titkainak kifürkészésére irányuló erőfeszítések egyidősek az emberiséggel, s ezek intenzitását talán csak a párosodás iránti igény múlja felül. Ezért szokták a kémkedést a második legősibb foglalkozásnak nevezni, hiszen a prostitúció aranyérmes helyét kevesen kérdőjelezik meg. Rendszerektől, történelmi korszakoktól és ideológiáktól függetlenül az emberek és az államok mindig is kíváncsiak voltak arra, hogy más emberek és államok mit forgatnak a fejükben, mit titkolnak és milyen szándékaik vannak. Ezen titkok megszerzésének vágya, illetve a szembenálló fél hasonló igyekezetének meggátolása hozta létre évezredekkel ezelőtt azt a szervezettípust, amit ma úgy nevezünk: titkosszolgálat (hivatalosan, a hazai szaknyelv szerint: nemzetbiztonsági szolgálat).

Nem kell ahhoz sem különösebb nyelvi értelmezési képesség, sem biztonságpolitikai PhD, hogy belássuk: egy titkosszolgálat legfontosabb jellemzője a titkosság. Ne csodálkozzunk tehát, ha a sajtóban és a közbeszédben olykor fel-felbukkanó, a szolgálatokat érintő hírek és információk számtalan pontatlanságot, valótlanságot, csúsztatást és ferdítést tartalmaznak, melyek egy része tájékozatlanságból, másik része ostobaságból, harmadik része pedig simán rosszindulatból ered. Mostani kétrészes posztomban arra teszek egy tétova kísérletet, hogy egy kicsit rendet vágjak a hírkáoszban, s a Lemilblog olvasóinak átnyújtsak egy magyar nemzetbiztonsági kiskátét. Röviden, szinte csak címszavakban tekintsük át együtt a magyar titkosszolgálatok jelenlegi helyzetét, helyüket, szerepüket és feladataikat a hazai közigazgatásban.

Legnagyobb sajnálatomra forró államtitkokkal, bizalmas értesülésekkel nem szolgálhatok. Ahogy a szakma mondaná: írásomhoz kizárólag nyílt forrásból származó információkat használtam fel (és egy-két zuhanyhíradós értesülést), esetleges következtetéseim pusztán a logikán és a jogszabályok értelmezésén alapulnak. Igyekszem objektív maradni, öncélúan nem fogom se szopkodni, se fikázni őket, de a véleményem se fogom véka alá rejteni.

Az általános helyzet

Magyarország nem is lenne Magyarország, ha nem kellene rögtön egy kicsit meghökkentő kijelentéssel kezdeni: jelen írás megszületésének pillanatában, vagyis 2017 nyarán hazánknak szám szerint hat (ezen belül három teljes értékű, két 50%-os és egy 25%-os) titkosszolgálata van. Ezek a számok első blikkre talán kicsit furcsának tűnnek, de ígérem, a kétrészes cikksorozat elolvasása után egyet fogtok érteni velem. Hogy egy tízmilliós állam esetében sok ez, vagy kevés (neadjisten pont elég), arról megoszlanak a vélemények, de hogy el tudjuk helyezni magunkban ezt a számot, tájékoztatásul elmondom, hogy (ha jól számoltam) Franciaországban négy, Ausztriában és Németországban három-három, Horvátországban két ilyen szervezet van (mindegyikük a teljes értékűek körébe tartozik). Igaz, az USA 16 (tizenhat!) hasonló ügynökséggel rendelkezik, de ezekről bővebben majd talán egy másik posztban.

A szolgálatok taxonómiája

Mielőtt belemennék a részletekbe, engedjetek meg egy rövid rendszertani kitérőt, amivel remélem, nem bonyolítom túl a témát.

A titkosszolgálatok osztályozása hagyományosan két alapszempont szerint történik. Az egyik módszer az adott szervezet tevékenységének jellege szerinti besorolás. Eszerint vannak offenzív, vagyis „támadó” jellegű szolgálatok, amelyek fő szabályként más államok titkainak megszerzését végzik, általában ezek területén; ezeket nevezzük hírszerző szervezeteknek (ők a köznapi értelemben vett kémek). Hogy csak a legismertebbeket említsem: ilyen a CIA, a DGSE, a Moszad, az SZVR, az MI6 vagy a BND.

A második kategória a defenzív, vagyis „védekező” típusú szolgálat, melynek feladata az idegen államok hírszerzési akcióinak felfedése, akadályozása; az egyszerűség kedvéért legyenek ők a „kémelhárítók”. Ez utóbbiak általában persze a belső, hazai ellenséges tevékenységet is figyelik, ezért hívják őket más szóval belbiztonsági szolgálatoknak is. Hogy komplikáljam a dolgot: persze van olyan is, hogy offenzív kémelhárítás, amikor az alapfelállás szerinti hazai pályát néha felcserélik a külföldivel (magyarán: határokon kívül is nyomulnak), de most maradjunk a klasszikus esetnél. Ilyen elhárító szolgálatok az FSZB, a Sin Bét, az FBI (igen, az USA-ban ők nem csak bűnügyi, hanem belbiztonsági feladatokat is ellátnak), a DGSI, a BfV, az MI5, satöbbi.

A másik osztályozási szempont a szolgálatok katonai vagy polgári hovatartozása. Innen nem nehéz kikövetkeztetni a két, ide tartozó kategóriát: vannak katonai titkosszolgálatok (ők külföldi katonai titkok iránt tanúsítanak élénk érdeklődést és a saját katonai titkokat védik), illetve polgáriak (akik ugyanezt teszik, csak a civil élet területén). Katonai hírszerző szolgálat például a francia DRM, esetleg az utóbbi időben idehaza is elég sokszor behivatkozott GRU, és katonai elhárítási tevékenységet végez a sógoroknál a szépnevű Abwehramt, vagy a lengyel SKW.

Ha körülnézünk a nemzetközi titkosszolgálati porondon, azt tapasztalhatjuk, hogy ahány ház, annyi lófasz, nincs egyedüli üdvözítő szervezeti megoldás. Vannak államok, ahol mind a négy alapkategória külön szervezet (ilyen volt Magyarország is 2012-ig). Van, ahol a két katonai szolgálatot vonták egy irányítás alá, vagyis a katonai hírszerzés és elhárítás olvadt össze (amint azt látni fogjuk, ez a magyar helyzet 2012 óta, de ez a szitu a belga SGR-rel is), s akad, ahol a polgári szolgálatokkal tették ugyanezt. Megint más modell az, amikor a két típusú hírszerzés (a katonai és a civil) került egy kalapba, s a két elhárítás egy másikba. Mindegyik megoldásnak vannak szószólói és ellenzői, mi itt nem akarjuk eldönteni az évszázados vitát, csak jelezni szerettük volna, hogy milyen nehéz a szegény titkosszolgák élete. A véleményed persze jöhet a kommentek közé.

És akkor hagyjuk a további általánosításokat, lássuk a konkrét magyar szervezeteket. Kezdjük a teljes értékűekkel, ezen belül is az egyenruhásokkal, hiszen a logisztikához, a térképészethez és a GPS-hez hasonlóan a titkos információszerzés is katonai fejlesztésnek indult, s csak később vált a civilek terepévé is.

1.) Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ)

Amint az imént már céloztam rá, 2012-ig Magyarországnak két katonai titkosszolgálata volt: a hírszerzéssel foglalkozó Katonai Felderítő Hivatal (KFH), illetve az elhárítási illetékességgel rendelkező Katonai Biztonsági Hivatal (KBH). Ezt a két szervezetet vonták össze öt évvel ezelőtt, létrehozva az egységes KNBSZ-t, amely a honvédelmi miniszter politikai ellenőrzése és irányítása alatt működik. Klasszikus katonai szolgálatról van szó, tehát úgy hírszerzési, mint elhárítási és belső biztonsági funkciói a katonai területhez köthetőek: külföldi, elsősorban katonapolitikai és hadiipari információk megszerzésén dolgozik, rajta tartja a szemét a Magyar Honvédség teljes állományán, gondoskodik arról, hogy magyar katonai és hadiipari titkok ne kerüljenek illetéktelen kezekbe, hogy a laktanyákon belül ne üsse fel a fejét a szervezett bűnözés egyik formája sem. Céljai eléréséhez technikai eszközöket és humán forrásokat (beszervezett informátorokat, együttműködőket és alkalmi segítőket) is felhasználhat.

A KNBSZ az anyacége a külföldi magyar nagykövetségeken állomásozó katonai és légügyi attaséknak, akiket nyugodtan nevezhetünk nyílt állományú (angolszász eredetű szóhasználattal: "legális") kémeknek is, hiszen róluk mindenki tudja (a fogadó ország elhárítóit is beleértve), hogy hírszerző tevékenységet végeznek, s csak a feluletes látszat az, hogy diplomáciai fogadásról fogadásra járva döntik magukba a finomabbnál finomabb, szigorúan alkoholmentes italokat. Amennyire én tudom, úgy általában a magyar katonai hírszerzők ázsiója egészen jó külföldön, annak idején például a hírekben is megjelent, hogy a Balkánon nagyon jó pozíciói voltak és még az olyan nagypályásoknak is tudott újat mondani, mint a jenkik vagy a britek. És – noha régen történt – ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a híres Conrad-ügy eredetileg az ő sikertörténetük volt. Oké, a cigánygyilkosságok kapcsán kiderült, hogy nem mindig válogatják meg elég körültekintően a titkos munkatársaikat (hogy nagyon szőrmentén fogalmazzak), miként az is, hogy viszonylag olcsón meg lehet úszni a legdurvább szakmaiatlan balfaszságokat is.

A KNBSZ időnként két, elég nívós, szabadon hozzáférhető tudományos-szakmai kiadvánnyal is elő szokott rukkolni: a Felderítő Szemlével és a Szakmai Szemlével. Ezek a honlapjukról letölthetők (amíg más parancs nem érkezik), mindkettőt csak ajánlani tudom a téma iránt érdeklődő olvasóknak. Azt ne kérdezzétek, miért kell ebből mindjárt kettő, miért nem lehetett ezeket is összevonni, mint a két elődszolgálatot. Az egyik magyarázat, hogy így akarják megnehezíteni az ellenséges titkosszolgálatok OSINT-szemlézőinek a dolgát. A másik, hogy – egységes szervezet ide meg oda – a felderítők és az elhárítók egyaránt görcsösen ragaszkodnak a legalább látszólagos különállásukhoz és (ha a fel-felröppenő pletykák igazak) titkon azért reménykednek abban, hogy az összevonás csak átmeneti és előbb-utóbb ismét két malomban fognak őrölni.

2.) Információs Hivatal (IH)

Magyarország polgári hírszerző szolgálata, elsődlegesen külföldön tevékenykedik. Működését a Miniszterelnökséget vezető miniszter felügyeli. A magyar civil kémek feladata hasonlít a katonai kollégáikéhoz, azzal a megszorítással, hogy ők elsősorban olyan (nem-katonai) politikai, gazdasági, közéleti és más információk határon túli beszerzését végzik, amelyekről feltételezhető, hogy segítik a magyar nemzeti érdekek érvényesülését és érvényesítését. Nem riadnak vissza attól sem, hogy külföldi személyeket próbáljanak meggyőzni arról, hogy mekkora buli titokban Magyarországnak dolgozni, de ettől függetlenül értesüléseik döntő hányada (a szakterületet ismerők szerint 80-85 százaléka) nyílt forrásból, vagyis a fogadó ország sajtójának szorgalmas olvasásából, pletykák és híresztelések összegyűjtéséből, konferenciákon történő részvételből és internetezésből származik. Ez az úgynevezett OSINT, amiről ebben a posztban olvashattok részletesebben. Ezt nem szabad ám lebecsülni, a világ valamennyi kémszervezeténél ezek az arányok; a szigorúan titkos iratok lefotózása, páncélszekrények megfúrása, bizalmas levelezések megszerzése, vagy egy külföldi állam minisztere által lebonyolított, házasságon kívüli pásztoróra videón történő dokumentálása (a kémregényekben olvasható esetekkel szemben) inkább izgalmas kivételnek minősül, mint rutinműveletnek.

Az IH kihelyezett állományú munkatársai (vagyis akik külföldön élnek és dolgoznak) leplezik a Hivatalhoz történő tartozásukat; ezt nevezi a szakzsargon úgy, hogy legendájuk van. Külkereskedőkről, újságírókról, üzletemberekről, bankárokról és idegenforgalmi szakemberekről suttognak elsősorban a kémregények kedvelői, de mi persze nem hiszünk nekik.

Gonoszkodó rendőrök szerint a polgári hírszerzés gyakran belekontárkodik olyan területekbe is, amikről szereti azt hinni, hogy ért, pedig állítólag nem is. Ilyen például a szervezett bűnözés elleni fellépés. Rendőri forrásaim szerint a zsaruk sokszor a hajukat tépik, amikor kapnak egy-egy, természetesen borzasztóan titkos információt az IH-tól, amit a hírszerzők „műveleti tevékenységük során” szereztek be, s amelyek érdemi része kábé ennyiről szól: X ország Y városában szervezett bűnözők azt tervezik, hogy – mondjuk – kábítószert vagy fegyvert csempésznek Magyarországra. Slussz-passz, ennyi. "És további információszerzésre nincs lehetőség, ne is kérdezzenek vissza, továbbá kérjük, a forrás védelme érdekében mindezt kezeljék roppant bizalmasan!". Na, ilyenkor szoktak a rendőri felderítők vérnyomáscsökkentőt bevenni és elmormolni néhány „meg a kurvaanyádat, bár ne olvasnál annyi újságot!” típusú szentségelést az orruk alatt. Persze vak tyúk is talál szemet, na és miért ne szórakozhatna egy kém azzal, hogy rettenetes unalmában rendőrösdit játszik – teszik hozzá ezek a geci zsaruk, akiknek (mint tudjuk) minden kijelentését fenntartásokkal kell fogadni.

3.) Alkotmányvédelmi Hivatal (AH)

2010 tavaszáig a magyar polgári elhárítást Nemzetbiztonsági Hivatalnak hívták, ami számos szakember szerint sokkal jobban leírta a cég küldetését, mint a mostani, amit első hallásra a laikusok hajlamosak összekeverni az Alkotmánybírósággal (aminek egyik érintett se örül). Az AH hivatalos rövidítést kedvelik, ami – szó mi szó – tényleg jobban hangzik, mint az AVH. Fő feladatai közé tartozik a kémelhárítás, az iparbiztonság garantálása (a Paksi Atomerőműtől kezdve a vízműveken át a MÁV-ig), a nemzetbiztonsági ellenőrzések lebonyolítása, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló törekvések felfedése és megakadályozása, újabban a hazai civil szervezetek baszogatása külföldről történő finanszírozásának felderítése (amihez kiemelten sok sikert kívánunk, elvégre mi a sikerélmény egy elhárítónak, ha nem az, hogy lecsapnak mondjuk a Gyermekétkeztetési Alapítványra, ha az külföldről kap egy kis lóvét), szóval van itt tennivaló bőven, csak győzzék a fiúk (és lányok) energiával és motivációval. A Terrorelhárítási Központmegalakulásáig ők voltak illetékesek a hazai terrorizmus és extrémizmus elleni fellépésre is, de ezt a hokedlit 2010 szeptemberében kirúgták alóluk, aminek állítólag nem tapsoltak olyan nagyon.

A belügyminiszter alá tartozó AH – az eddig említett szolgálatokhoz hasonlóan – jogosult a titkos információgyűjtés valamennyi erejének, eszközének és módszerének alkalmazására, vagyis a szükséges feltételek megléte esetén lehallgathatja a telefonunkat, informátort toborozhat az ismerőseink közül, titokban átkutathatja a lakásunkat, elolvashatja a leveleinket és megnézheti, hol töltjük valójában az éjszakát akkor, amikor otthon azt füllentjük, hogy az egyik barátunknak segítünk az adóbevallása elkészítésében. És különösen figyeljünk oda, ha román kémek lennénk és esetleg egy magyar miniszter fejét szeretnénk elcsavarni, mert ilyen esetekben az AH nem ismer kegyelmet (lásd az úgynevezett Mucuska-ügyet 2005-ből, tessenek rákeresni a világhálón, nagyon tanulságos történet), de KGBéla esete is eléggé muris kémelhárítási szemüvegen keresztül nézve.

Amint azt említettem, az AH-sok végzik a – gyakran sajnos a nevetségesség határát súroló – nemzetbiztonsági ellenőrzéseket is. Tudjátok, ez az a cucc, amikor bizonyos munkakörök betöltéséhez ki kell töltened egy kérdőívet (tagja vagy-e titkos társaságnak, megcsaltad-e a házastársad, kémkedsz-e szabadidődben, milyen bankszámláid és megtakarításaid vannak, kikkel barátkozol, stb.), majd az ezekre a kérdésekre adott válaszaid korrektségét az AH ellenőrzi és csak akkor dolgozhatsz a kiszemelt helyen, ha nem találnak valami szart a palacsintában. Nos, ezzel kapcsolatban annyi mókás történet forog közszájon, és annyi példát tudunk minimum meglepő eredményekről (hogy például kik kaptak zöld utat bizonyos beosztások betöltéséhez), hogy ha ezeknek csak a negyede igaz, máris elgondolkozhatunk a jelenlegi ellenőrzések alaposságán és szakszerűségén.

Ez volt a három, általam teljes értékűnek, azaz 100%-osnak aposztrofált magyar nemzetbiztonsági szolgálat: saját kezdeményezéből végeznek titkos információgyűjtést, ugyanakkor egyikük sem rendelkezik nyomozóhatósági jogosítványokkal. Ez azt jelenti, hogy nyílt nyomozati cselekményeket nem végezhetnek, előállítani és őrizetbe venni senkit nem fognak, legalábbis a poszt megírásának időpontjában ez a helyzet. Felhívom a figyelmet arra az érdekességre, hogy míg húsz éven át a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat egy tárca nélküli miniszter felügyelte (a katonaiakat mindig is a honvédelmi miniszter), ez mostanára megváltozott: a hírszerzésért napjainkban a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter, az elhárításért a belügyminiszter felel a kormányon belül. Annak eldöntését, hogy ezt hatalom-dekoncentrációnak, a felelősség megosztásának nevezzük-e, és hogy milyen előnyei, illetve hátrányai vannak/lehetnek, rátok bízom. A vélemények megfogalmazásának a kommentek között a helye, örömmel olvasnánk az olvasói álláspontokat.

A második részben, egy kis pihenő után a fennmaradó másik három (két és fél) magyar gumitalpú céggel folytatjuk, ne menjetek messze, mert utánatok járunk!

Lehetett volna - szovjet-orosz harckocsifejlesztések 1.rész

2015.05.09. 08:00 Hiryu 2,0

Sok, a páncélosok iránt rajongó várta  türelmetlenül ezt a napot, mert ma mutatkozik be hivatalosan a moszkvai díszszemlén  az új orosz nehézpáncélos,  a T-14 Armata.

 Ami  véleményem szerint a nem is annyira forradalmi és az ellentmondásai is megérnének egy misét.  De az ünnep alkalmával inkább foglalkozzunk a Szovjetunió és Oroszország harckocsifejlesztésének néhány valóban érdekes tervével.

Hogyan tovább?

 Kard és pajzs -  a harkocsifejlesztés állandó versenyfutás a páncélzat és a páncéltörő fegyverek között.

 Az 1980-as évekre a reaktív páncélzatok rendszeresítésével, a kompozit páncélzatok bevezetésével a mérleg ha hajszálnyival is, a pajzs, a páncélzat irányába billent.

A szendvicspáncélzat először  a T-64A-nál jelent meg 1964-ben, tervezője A.A.Morozov Lenin díjat kapott érte. Ez kvarcba ágyazott kerámiát (Korundum-alumina) jelentett a toronypáncélzatban, és üvegszál erősítésű műgyantát (textolite) a frontpáncélzatba ágyazva.

De a tervezőmérnökök tudták, a páncélosok hagyományos felépítése olyan kompromisszumok sorát követeli, amik előbb utóbb feloldhatatlan ellentmondásokhoz vezetnek.

A páncélosoknak a szállíthatóság, az utak, a hidak és más műtárgyak teherbírása, a hajtóművek maximális teljesítménye miatt megvannak a maguk méret és súlykorlátai. (Ld még: második világháború,  brit és amerikai harckocsik) Ez pedig megszabja az elérhető védettséget, a páncélvastagságot.

Az ütközetekben az elemzések szerint a találatok több mint 2/3-a szemből, 60 fokos szögből, negyede oldalról, és alig több mint 6 százaléka érte hátulról a tankokat, illetve a találatok 65%-a a torony magasságában történt.

A tervezők ezért arra koncentráltak, hogy a páncélosok védetettsége az elölről, szemből érkező lövedékek ellen legyen a legnagyobb: a modern páncélosok homlokpáncélzata  eléri az 1000 mm RHA-t, de a torony védelme ennél kisebb, csak néhány esetben haladja meg a 840 mm RHA-t de inkább 600-740 mm RHA-nak felel meg. 

RHA: rolled homogenous armor - hengerelt acélból készült  páncéllemez.

A képen az M1 Abrams (valószínű) védettségi értékei:

A szovjet mérnökök az elérhető legnagyobb védettség érdekében az automata töltőberendezés bevezetésével három főre csökkentették a tankjaik  legénységét, alacsony, nehezebb célpontot nyújtó, ballisztikailag kedvező kialakítású lekerekített tornyot terveztek, és a lehető legkisebbre csökkentették a tank méreteit, így például korának egyik legerősebb főfegyverével, a 120 125 milliméteres löveggel szerelt T-72-nek a súlya típusváltozattól függően csak 40-44 tonna volt, de védettsége a fő irányokból elérte a 7-800 mm RHA értéket.

Persze ennek a megoldásnak is megvoltak a maga hátrányai: a lőszerek szó szerint körbevették a legénységet, találat esetén felrobbanva, a lőszertároló/adagoló berendezés kialakítása miatt nem lehetett növelni a lőszerek hosszát, a belső tér szűkössége, ergonomiai ki-nem alakítása...

(A lőszerhossz miért gond? Például az űrméret alatti nyíllövedékek páncélátütő képességét megszabja a lövedék hossz/átmérő aránya. Azonos tömeg mellett a "tömzsibb" lövedék hatásossága jóval kisebb)

 APFSDS

https://www.youtube.com/watch?v=vigxb9M64uU

Municion perforante 90 mm APFSDS (Brasil)

https://www.youtube.com/watch?v=tUVKVCjBv60

20mm Anti Tank Rifle vs 16 Steel Plates!

https://www.youtube.com/watch?v=BOFDHX22nh4

Igen, ott vannak  kumulatív lövedékek, de ezzel a lövedékkel pld. a magyar hadseregben rendszeresített T-72 változat 960 méterig volt képes leküzdeni a célokat. 

Időközben elterjedtek a pótpáncélzatok, (Brezsnyev szemöldöke, az ERA, a NERA, etc) a passzív, az aktív védelmi rendszerek, amik jó eséllyel megvédték a tankot a páncéltörő rakétáktól, amikről azt hitték egy ideig, hogy végleg száműzik majd a csatatérről a páncélos behemótokat.

Részletesebben itt: 

http://uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2011/2011_3/2011_3_hm_toth_barnabas_42_55.pdf )

 A nyugati fejlesztők viszont egészen a legutóbbi időkig ragaszkodtak a négy fős személyzethez, a löveg kézi töltéséhez - a  gyakorlott töltőkezelő gyorsabb tudott lenni mint a szovjet tankok automata töltőberendezése, illetve a személyzet leterheltsége is kisebb.

A magasabb torony taktikai előny is jelent az ott ülő parancsnoknak, hiszen jobban átlátja a terepet. Ha nem hiszed, állj fel a kerti asztalra, és nézz úgy körül.

A vastag frontpáncél pedig legtöbbször képes kivédeni a szovjet harckocsilövegek találatát. 

Ahogy nőtt a páncélosok védettsége,  felmerült a gondolat: szereljünk fel nagy  űrméretű lövegeket a harckocsikra. 

Kísérletezni kezdtek, nyugaton a 140, míg Oroszhonban a 152 milliméteres lövegekkel. 

(A  képen a svájci kísérleti változat, egy átfegyverzett Leopard)

Ezek a lövegek a számítások és a kísérletek szerint 2 kilométeres távolságból átütöttek volna legalább  800-1000 milliméter páncélzatot. Úgy látszott ez a jövő útja. De hamar  kiderültek a tervek gyenge pontjai is : a nagyobb tömeg, a nagyméretű löszerek, amiből kevesebbet tud magával vinni a páncélos, a  löveg kevésbé bizonyult pontosnak, romlott a páncélos mozgékonysága ( például a löveghossz komolyan belejátszik a terepjáró és akadályleküzdő képességbe- a hosszabb löveg hamarabb elakad.)

Ráadásul időközben a meglévő harckocsiágyúkhoz újfajta lőszereket, indítótöltetet, nagyobb csőhosszú (L55)  lövegeket fejlesztettek ki, amik a tankokba beépítve elég hatásosnak bizonyultak, ezért a nagyobb kaliberű ágyúval  rendelkező páncélosok tervét félretették.

Forma, anyag, csőhossz, indítótöltet, és igencsak hátul a kaliber.

 Pl. a mostani űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékeknél elsősorban a hajítótöltet, és a forma határozza meg az átütést.

Kb. 125mm feletti űrméret esetén igencsak korlátos lesz a szállítható lőszerek száma, és a cső élettartama valamint a pontosság is az azonos átütésű 125mm-es lövedékhez nézve.

De amikor még javában dolgoztak a terveiken és a prototípusokon, a mérnökök számolgatni kezdtek:  ha olyan páncélost akartak tervezni, ami  legalább a fő irányokból ellenáll ezeknek az óriási lövedékeknek,

akkor  kell legalább 1000-1300 mm RHA értékű páncélzat...  És elindult az ördögi kör: ha elég vastag lesz a frontpáncél, akkor máshol nem tudjuk biztosítani a megfelelő védelmet, és a torony is irdatlanul nehéz lesz... vagy telepakoljuk az egészet páncélzattal és akkor drasztikusan romlik a mozgékonyság...

Aztán máris ott vagyunk a Maus 2-nél, a szárazföldi csatahajónál. (Ki látott már csatahajót szárazföldön?)

De  ha elhagynánk a tornyot?

Alacsonyabb  profil, kisebb célpont, súlymegtakarítás, amit a páncélzat növelésére lehetne fordítani.

Akkoriban már évek óta rendszerben állt a svédek torony nélküli páncélosa, az  Str 103 amit kifejezetten a semleges skandináv ország igényei szerint terveztek meg.

A svéd típussal szemben az orosz stratégák  (is) mindenképpen körtüzelésű ágyúval számoltak, automata toronnyal, a páncélos legénységet pedig egy védett páncélkapszulában akarták elhelyezni.  Számításaik szerint a legénység nélküli újfajta torony súlya (a nagyobb kaliberű löveggel!) fele lett volna a T-64 tornyának.

Ezzel szemben álltak a terv nehézségei: 

- valamivel nagyobb harckocsitest kell, hogy a legénység elférjen

-  szükséges a megbízható töltőszerkezet és

- a megfelelő minőségű elektro-optikai rendszerek, amik 360 fokban biztosítják a célpont felderítését, a tűzvezetést, minden időjárási körülmények között. 

 Ez utóbbi sarkalatos probléma volt a matrjoskák földjén, de emiatt állítottak le több ígéretes nyugati projektet is, mint például a lenti kettőt:

  Másik gond a legénység helyzete. A  klasszikus elrendezésű tankokban a toronyban ülő parancsnok és az irányzó a  eszközeikkel 360 fokban tudják figyelni a környezetüket, az ágyúcsővel a cél felé forduló toronyból gyorsan be tudják mérni a célpontot - "odakapja a szemét" - mindez csak a kamerák mutatta képet figyelve jóval nehezebb..Az igaz, hogy a torony kisebb, de így több érzékeny eszközt kell ott elhelyezni, ezért egy találat a tornyon nagyobb eséllyel is üti ki őket, és akkor a legénység "megvakul".

A páncélkapszulában ülő legénység túlélési esélye is sokkal nagyobb, de ha valami meghibásodik a kapszulán  kívül, akkor nem fognak hozzáférni.

De a tervek azt mutatták az előnyök messze felülmúlják a hátrányokat, ezért szovjet részről a Morozov tervezőiroda már az 1970-es évek elején elkezdett egy hasonló harckocsi tervein dolgozni. Ez volt az

Object-450 (T-74)

  

A szemből elsőre dalekokra emlékeztető jármű kb 40 tonna lett volna. A páncélzat acél- és textolitrétegekből állt, a frontpáncél 700 mmm RHA értékkel bírt.  A frontpáncél mögé helyezték el az üzemanyagtartályt, következett egy páncélozott válaszfal, ami mögött egymás mellett ült parancsnok és a harckocsivezető. Fölöttük egy kis toronyban az irányzó, széke együtt mozgott az ágyúcsővel.

A küzdőtér mögött volt a lőszertároló, amibe a 125 (130?) milliméteres löveghez 40-45, más források szerint 60 lövedéket tárazhattak be. A töltőgép kívülről töltötte volna a harckocsiágyút.

  További képek a makettról itt: 

 http://andrei-bt.livejournal.com/195981.html

A főfegyverzet mellett kapott helyet a légvédelmi géppuska, amit távirányítással a parancsnok is kezelni tudott. A harckocsi végében a lőszereket védve építették volna be a dízelmotort és az erőátviteli egységet.

De a tervnek megvoltak a maga hátrányai:

- a harckocsi magas  ára

- a löveg újratöltéséhez a tornyot vissza kellett forgatni 0-állásba.

- az irányzóra túl nagy teher nehezedett

- a parancsnok és a harckocsi vezetője túl alacsonyan ült, nem látott ki eléggé.

Ezért a terveket átdolgozták, de a fejlesztést később  leállították.

A leningrádiak dolgoztak egy másik terven is: a háromfős személyzet, mögöttük a karusszel, amibe nem fektetve, hanem állítva helyezték el a lőszereket, a töltőgép, és a löveg. A harckocsit gázturbina hajtotta volna. Ez a fejlesztés sem jutott tovább a rajzasztalnál, de két évtizeddel később sok elemét felhasználták az Object-195 megalkotásánál.

Ezek a tervek a kor technikai színvonalán nem voltak megvalósíthatók. A legnagyobb gondot a távirányítású rendszerek működtetése, az irányzékok, a képfeldolgozó rendszerek közötti állandó, zavartalan kapcsolat okozta. Csak 1979-re sikerült a moszkvai Kibernetikai Kutatóintézetnek a szükséges digitális számítógépeket kifejlesztenie. Abban az időszakban, 1975-85 között koncepciók születtek arról, hogy milyen legyen a jövő tankja. A leningrádi és a nyizsnij tagil-i tervezőintézet szerint az optimális elrendezés (ami már megépíthető volt a rendelkezésre  álló technikával:

- háromfős személyzet, páncélkapszulában

-  távvezérlésű torony és löveg

-  elkülönített lőszertároló és hajtáslánc 

 (Egyébként anno a DARPA tanulmánya is erre az elrendezésre szavazott, de az Abrams lett a befutó)

  A  harkovi és omszki irodák "hagyományosabb" terveiben torony alatt, azzal együtt mozogva kapott helyet a parancsnok és az irányzó, mert ez a megoldás jelentősen leegyszerűsítette a gyártást, a személyzet harchelyzetben meghibásodás esetén hozzáfér a torony rendszereihez, és könnyebben lehetett biztosítani az állandó adatkapcsolatot.

De szükséges technológia így is csak a 1980-as évek közepére állt a Szovjetunióban rendelkezésre, ezért az ilyen páncélosok fejlesztése csak ekkor tudott nekilódulni...

Nézzük hát az irodák terveit.

Omszk: 

Object 640 

Avagy a Fekete Sas.

A terv a T80-U harckocsin alapul. Az első változatnál harckocsitest  maradt a T-80-é, míg a végleges változatnál megtoldották egy pár futógörgővel.

 A testet három rekeszre osztották. Elöl középen ült a harckocsivezető, mellette jobb és bal oldalán páncélfal mögött speciális rekeszekben a tartalék lőszerek. Ezután következett a küzdőtér, a parancsnok és az irányzó a 125 milliméteres löveg  két oldalán ült, mögöttük a gázturbina és az erőátviteli rendszer. 

A jármű különlegessége a speciális kialakítású, alacsony profilú, szimmetrikus kialakítású torony. A belső tere nem volt sokkal magasabb a löveg tengelyénél.  A rétegelt páncélzat  25-30 fokban döntött 80-100 mm vastag páncéllemezekből és kerámiabetétekből állt. A felszerelt ERA-téglákkal ez a megoldás nagyon jó védelmet nyújtott az űrméret alatti páncéltörő és a felülről támadó lőszerek ellen.

A torony alacsony belső terét telezsúfolták a periszkópokkal, az érzékelőkkel, igazából ott a személyzetből csak a fejüknek maradt hely.

 

A torony mögötti puttonyban kapott  helyet a 34 lőszer, és a Leclerc harckocsiéhoz hasonló töltőgép. Tervezték hogy felszerelik cserélhető, távirányítású fegyverállványokkal. 

A harckocsit ellátták aktív és passzív védelmi rendszerekkel. (Drozd, Afganit) Voltak tervek 152 milliméteres löveggel felszerelt változatra, de akkor a harckocsi a toronyba csak 22 lőszert tudott volna málházni.

 Object 640 Russian tank

https://www.youtube.com/watch?v=4R6zl83jGZg

A jármű fejlesztése a 90-es évek végén leállt, egyidőben az omszki tervezőintézet kegyvesztésével, és az Uralvagonzavod (UVZ)  felemelkedésével.

 A  járművet ugyan elvitték néhány kiállításra és bemutatták a szaksajtónak, de megrendelés nem érkezett.

 Hogy milyen lett volna? 

A Fekete Sas-ban furcsán keveredik a múlt és a jövő.. 

Az omszki tervezőintézet nem rendelkezett azokkal a forrásokkal, amire szüksége lett volna a fejlesztésekhez, ezért számos kompromisszumot kellett kötnie.

A felhasznált T-80U alváz arra az időre már kiforrott konstrukció volt, felhasználása jelentősen felgyorsította és egyszerűsítette a gyártási folyamatot.

A torony védelme sokkal jobb volt, mint a rendszerben álló típusoké. De a T-84 még nem felelt meg az új generációs követelményeknek. Az alacsony profilú torony sokkal nehezebben kilőhetővé tette a páncélost, de nem sikerült  megoldaniuk a személyzet és a lőszer elszeparálását, találat esetén a lőszerrobbanás végzett volna velük. Ezért egy erősen páncélozott, nehéz tornyot kellett tervezni, elmaradt a várt súlycsökkenés. 

Sokak szerint ha az omszkiakat munkájába nem avatkozik bele a politika, sokkal jobb járművet sikerült volna megalkotniuk de a források központi elzárásával a projektet halálra ítélték.

   

 Harkov

Object 299 

Az ottani mérnökök teljesen új utakon indultak el, a koncepció egy nehéz platform volt, amin egész járműcsaládot akartak létrehozni:

- nehézpáncélost

- nehéz csapatszállítót

- műszaki járművet 

- rakétahordozó járművet

A tervek radikálisan eltértek a megszokottaktól. 

A jármű elejét egy moduláris páncélblokk foglalta el. Mögötte kapott helyett az erőátvitel és egy 1500 LE-s dízel, de a későbbiekben egy kétezer lóerős gázturbinát akartak beépíteni. (Bár ez az elrendezés pont a harckocsinál okozott volna gondokat, mert  nagyon előre került a súlypont, de ideális lett volna a többi jármű számára, ezért emellett döntöttek.

Egy vastag  páncélfal mögött kapott a legénység. A  védettségükről annyit, hogy még a fejük feletti páncélzatot is kb. 30 centiméter vastagságúra méretezték. 

 

Az első tervek szerint a legénység kéttagú lett volna, és a modern repülőgépeket megszégyenítő pilótafülkéjükből kezelték volna a harckocsit. De nem tudták kifejleszteni az ehhez szükséges automatizált tűzvezető rendszert, ami feldolgozva a beérkező adatokat azonosította, rangsorolta és követte volna a célpontokat, ezért a terveket átdolgozták a megszokott háromfős legénység számára.

Mögöttük kapott helyet a 152 milliméteres löveg és a töltőgép a lőszeradagolóval, amit tanulva a hibáktól úgy alakítottak ki, hogy függőlegesen  tárazhassák be a 44 lövedékeket.  A löveg mellé egy azzal párhuzamosított nehézgéppuskát szereltek, és természetesen ellátták a tankot aktív és passzív védelmi rendszerekkel.

De ennek a tervnek is megvoltak a maga hátrányai, a már említett súlypontprobléma mellett  védettsége alacsonyabb bizonyult mint a versenytársaké, és az ígéretekkel ellentétben nem álltak rendelkezésre a szükséges elektronikai rendzerek, ezért a program szép lassan kifújt.

A prototípust és a dokumentációt átvette az Uralvagonzavod. Valószínű nem véletlen hogy  az új orosz nehéz IFV , a T-15 ennyire hasonlít a fenti tervekhez, vagy hogy a koncepció nem egy része az Armatán köszön vissza.

 

Harkov

A szovjet időkben a harkovi tervezőintézet híres volt avantgard, előremutató terveiről, ez volt a harckocsigyártás Szílicium-völgye, még ha ezek a tervek szovjet ipar "hiányosságai" miatt sokszor nem is voltak megvalósíthatóak.. 

A  harkoviak a 80-as évek elején két futurisztikus terven dolgoztak, ezek egyike volt a 130 milliméteres löveggel szerelt

Object 490/490A- Buntar

Az eredetileg   kétfősre tervezett személyzetből a parancsnok a torony bal oldalán, a vezető a torony előtt a harckocsitest középvonalában foglalt helyet. Később a terveket itt is átdolgozták három fősre, az irányzó  a Fekete Sas-hoz hasonlóan a löveg másik oldalán kapott helyet, és a vezető helyét is áthelyezték a test jobb oldalára, hogy legyen hely a tartalék lőszereknek. 

A lenti képeken a makett, ha igaz a már áttervezett "A változatot mutatja, de ha valakinek van pontosabb információja, kérem segítsen.

Pletykák szerint  a típus különlegessége lett volna a két töltőgép, az egyik a torony alatt tárolt készenléti lőszert töltötte volna lövegbe  másik pedig az elszeparált tárolóból adogatta volna fel a lőszert a torony alatti tárolóba.

Máshol azt írták a töltőgép olyasmi lett volna, mint a Molot-ba beépített.

 Több anyagot nem találtam a típusról. Állítólag elkészült belőle egy bemutatópéldány, de a hadsereg ragaszkodott a 152 milliméteres löveghez, ezért egyes elemeit felhasználva megalkották a  kor leginnovatívabb páncélosát. Ez volt az

Object 477/477A -  Boxer/Molot

Ahogy olvastam, a Boxer nevet kapó első változat 1988-ban lett amúgy öszvérmódra kész, az elkészült harckocsitestre az Object 490 lövegtornyát szerelték fel

A vezető elől, bal oldalt foglalt helyet, a test jobb oldalára kerültek az üzemanyagtartályok. Az alacsony profilú toronyban a löveg két oldalán ült  a parancsnok és az irányzó. 

Kevés, de legalább teljesen ellentmondó információt találtam arról, hogy miért állították le a projektet, a legvalószínűbb itt is a lőszeradagoló és a töltőgép gyakori meghibásodása volt.

Két prototípus készült el, az egyik, nagyon hiányos állapotban Oroszországban látható.

 A hibák miatt a terveket átdolgozták:

  A megújult 477-es egy hét pár futógörgős testet kapott. A kompozit frontpáncél példátlanul vastag volt, elérte az 1300 mm RHA értéket. Hogy a súlyát csökkenteni tudják  a páncélzathoz titánból készült elemeket is felhasználtak. A tető és oldalpáncél egyes becslések szerint elérhette a 300 mm RHA vastagságot-  erre rá kell még számolni a reaktív páncélzat értékét, és az aktív/passzív védőrendszereket. Nem semmi, ugye?

 Ami igazi "revolverhőssé" tette volna ezt a páncélost, az a speciális töltőberendezés volt. A központi forgódob 10, a két oldalsó, ami utántöltötte volna a középsőt, 12-12 darab 152 milliméteres lövedéket tartalmazott. Ezzel a rendszerrel példátlanul nagy lett volna a harckocsi tűzgyorsasága, akár percenként 14 lövés!

Egyes netes információk szerint a harckocsi kapott volna egy lövegtől függetlenül mozgó távirányítású harminc milliméteres gépágyút is.

A  tervekben egy 1500 LE-s dízel szerepelt, bár ez valószínűleg nem tudta volna biztosítani a megfelelő mozgékonyságot

Ha igaz, a járműből 1996-2001 között 11 prototípus készült el részlegesen, ebből kettőt át kellett adniuk a leningrádiaknak, három, már a végleges felépítésű változatot, és a tervek egy részét pedig a nyizsnij tagil-i gárdának egy 2001-ig futó orosz-ukrán közös harckocsifejlesztési projekt részeként. Kettő vagy három maradt Harkovban a többi prototípus hollétéről nincs információm.

A  Boxer/Molot egy igen fejlett, előremutató koncepció volt. A gyengébb mozgékonyság ellenére a páncélvédettség és a tűzerő messze felülmúlta a vetélytársakét.

Sokak szerint, ha ez a típus rendszerbe áll, úgy mészárolhatta volna a nyugati nehézpáncélosokat, mint anno a Tigrisek a T-34-eket.

De páncélos még messze nem volt kész: a töltőgép megbízhatósága elmaradt a várttól, nem állt  rendelkezésre a megfelelő tűzvezető rendszer, a megfelelő hajtómű. Ahogy pedig a hidegháború Kijev és Moszkva között kiéleződött, a terveket félretették, majd a fejlesztést leállították, a tervek szerint az orosz hadsereg új nehézharckocsija az Uralvagonzavod által gyártott, áttervezett, egyszerűsített T-14 Armata lesz.

Felhasználtam

Index.hu -Harckocsi és tankmániások! fórum hozzászólásait.

 http://www.secretprojects.co.uk/forum/index.php?topic=22005.0

 http://dziennikzbrojny.pl/artykuly/art,5,19,9026,wojska-ladowe,czolgi,zanim-powstal-t-14-armata-radzieckie-drogi-do-czolgu-nowej-generacji-czesc-ii-pojazdy-rewolucyjneh

http://btvt.narod.ru/raznoe/1973_komponovka.htm

 http://sturgeonshouse.ipbhost.com/index.php?/topic/33-models-and-pictures-of-soviet-mbt-designs-from-80s-object-477a-object-490-buntar-and-object-299/

 http://sturgeonshouse.ipbhost.com/index.php?/topic/33-models-and-pictures-of-soviet-mbt-designs-from-80s-object-477a-object-490-buntar-and-object-299/page-2

  http://sturgeonshouse.ipbhost.com/index.php?/topic/187-tank-layout/page-2  low turret

 http://www.globalsecurity.org/military/world/russia/object-195.htm

 http://real-d.mtak.hu/568/1/Turcs%C3%A1nyi%20K%C3%A1roly%20%C3%A9rtekez%C3%A9s.pdf

Elrendelte a kormány a 900 V feszültségű “okoskerítés” beüzemelését a magyar-szerb határon

Elrendelte a kormány a magyar-szerb határon létesített, áram alá helyezett intelligens jelzőrendszer üzemeltetését.

A kormány elrendelte a magyar-szerb határon kiépítésre kerülő intelligens jelzőrendszer 900 V névleges feszültségű alapesetben történő üzemelését -írta a 888. Kovács Zoltán kormányszóvivő márciusban az MTI-nek nyilatkozva azt mondta, hogy az új okoskerítésnek sokkal magasabb műszaki képességei vannak, mint az előzőnek. Közölte, hogy az új technológiának köszönhetően az emberi életre nem veszélyes elektromos feszültség is fut a kerítésben, amely visszajelzést küld a központnak és a felügyeleti szervnek arról, hogy hol próbálják a határzárat megbontani.

PS/888

Matolcsy Ádámé lett az Origo

A Matolcsy Ádám vezette Magyar Stratégiai Zrt. vette meg a korábbi New Wave Media és Origo Media portfólió egyesítéséből tavasszal létrejött New Wave Media Group Zrt.-t a cég közlése szerint. A közleményben az áll, hogy Száraz István, tulajdonos-vezérigazgató a médiacsoportban fennálló 100 százalékos tulajdonrészét értékesítette.

Száraz István a tranzakciót követő negyedévben vezérigazgatói tisztségét határozott ideig megtartva biztosítja a zökkenőmentes átadás-átvételi folyamatot, ezt követően pedig stratégiai tanácsadói szerepkörben segíti a menedzsment munkáját. Az új tulajdonos a Magyar Stratégiai Zrt., amely egyebek mellett Magyarország egyik legnagyobb múltú bútorgyártó manufaktúrája, a Balaton Bútor Kft. közvetett tulajdonosaként ismert. A Magyar Stratégiai Zrt. közvetlen egyedüli részvényese és egyben vezérigazgatója Matolcsy Ádám.

A közleményben Száraz István tájékoztatott arról, hogy a vállalat történetében először, 2016-ban nyereséges évet zárt, és megnyílt a lehetőség a fenntartható üzleti fejlődés előtt. Idézi Matolcsy Ádámot is, aki elmondta: a New Wave Media Group Zrt. nemcsak az egyik legnagyobb elérésű hazai online médiaportfólió és a magyar internetes tartalomszolgáltatás úttörője, hanem megújulni képes cégcsoport, amely reményeik szerint a „közeljövőben előremutató technológiai megoldásokkal rázza fel az itthoni online médiapiacot”. Száraz István az általa alapított WeLoveBudapest és WeLoveBalaton turisztikai portálok tulajdonjogát ugyanakkor a jövőben is megtartja – jelezték a közleményben.

Száraz István cége, a New Wave Media Kft. az Origo Media Zrt. eladására kiírt több hónapos tendereljárás eredményeként 2015 végén kötötte meg az adásvételi szerződést a korábbi tulajdonos Magyar Telekommal, a tranzakció pedig 2016 februárjában, a vételár kifizetésével zárult le. Az elmúlt mintegy másfél évben megvalósult a médiaportfólió és a hozzá kapcsolódó termékek átfogó újjászervezése. Ez idő alatt további akvizíciók és értékesítési partnerségek megkötése mellett lezajlott a cégcsoport folyamati szintű és technológiai reformja, valamint a korábbi New Wave Media és Origo Media portfólió egyesítése – olvasható a közleményben.

MTI

NAPLÓNKAT BECSUKJUK, DE AZ ALÁBBI OLDALON FOLYTATJUK

http://elhallgatotthirek-hungariannews.blogspot.com/

A 2009. július 5-én kezdődött történelmi naplónkat, másfél év után, 250 ezres látogatás után bezárjuk. Egy kissé egyszerűbb külalakban folytatjuk a magyarellenes terror bizonyítékainak a közreadását, amit nagyban behatárol a blog szerkesztői sablonja és szerencsétlen színkészlete. Az oldal nagyjából azután indult, amikor Budaházy Györgyöt, a magyar szabadságharcost lefogták az állami terroristák. A naplót érdemes történelmi kutatás, visszatekintés céljaira is fölhasználni, ha valaki ezen másfél év hazai történéseire kíváncsi. A szókeresője elég jól működik. Kisebb részben a külföldi anyagok is olvasásra érdemesek, mert többször a hazai vonatkozásokra terelik a figyelmet. Azért ajánljuk fiatalok számára a kutatást, mert korábbi történelmi korokra is több utalás van a cikkekben. Az új oldal főleg az elhallgatott híreket és eseményeket fogja szemlézni, hiszen az egyenirányított, korlátozott, beszűkített hírközlés ellen továbbra is harcolni kell. Amíg a tömegtájékoztatás magyarellenes pórázon van tartva, addig küzdeni kell a hírvisszatartók ellen. Az új blog indulásának semmi köze nincs az időközben bekövetkezett belpolitikai változásokhoz, hiszen az állami magyarellenes terror az változatlan. Az új blogban lévő tartalmunkra és stílusunkra semmilyen hatással nem lesznek az újabban hozott zavaros, ellentmondásos, beteges „médiatörvények”. A további olvasók számára meghagytunk egy szavazást, hogy a véleményüket kifejezhessék az olvasottakról. Az új blogban is várjuk nagy köszönettel a hozzászólásokat, tudósításokat és a fontos képeket. A szerk. Kép: magyarellenes állami terror 2002-2010

  
  





IZAREL TERÜLETRABLÁSAI

Az elmúlt hét során először Brazília, majd Argentína és Uruguay is elismerte a nem létező palesztin államot. A dél-amerikai országok azt közölték, hogy az 1967-es „izraeli megszállás idején érvényes határokat” tekintik érvényesnek. A diplomáciai kamikáze-akciót a leköszönő brazil elnök, Luiz Inacio Lula da Silva szervezte, aki az utóbbi évben önjelölt békeközvetítőként többek között az iráni atomprogram folytatásáért is síkra szállt. (…) A demográfiai kérdéseken túl komoly biztonsági kockázatai is vannak egy nem kellőképpen szofisztikált palesztin állam kikiáltásának. Amennyiben ugyanis a palesztinok követelésének megfelelően az összes, az 1967-es önvédelmi háborúban Izrael tulajdonába került területek átadásra kerülnek, akkor a zsidó állam védhetetlenné válik még a legprimitívebb rakétatámadásokkal szemben is. A terroristák elérhetnék a Ben Gurion nemzetközi repülőteret, északabbra Netanja környékén pedig körülbelül egy 15 kilométeres sáv maradna Izrael kezén. (atv.hu / jpost)

Akkor most nézzük meg az izraeli hivatalos térképeket, amelyeket ők „önvédelmi” háborúnak állítanak be.

Kép: 1946-1949

Kép: 1967 "önvédelmi háború"

HENDE CSABA SZEMLÉT TARTOTT CSAPATAI FÖLÖTT

A képen a magyar hadsereg látható pillanatnyi állapotában. Linder Béla álma mgevalósult, amit még 1918-ban, az I. patkányköztársaságban akartak. Gyakorlatilag nincs magyar honvédség, nincsenek fegyvereink. Csak jólfizetett tábornokok vannak. Hende Csaba riadót fújt és megjelentek a csapatai a pesti gettóból kiszabadulva. Alább az új degeneráció.

Az olaj maffiózókra van bizva az ország ezek még egy patkány irtást is kiadnák gebinbe !!!!!

MEGINT A HÍR-TV A KIVÉTELEZETT

A VÁDLOTT KULCSÁRBÓL

VÁDLÓ LETT                         

ILYEN IS CSAK A CIONISTA   

PATKÁNYKÖZTÁRSASÁGBAN 

TÖRTÉNHET                                 

Ahogy telnek az évek Kulcsár Attila egyre jobban néz ki, egyre magabiztosabb, egyre jobban kikerekedik az arca, elvégre ő egy feddhetetlen bankár, akit már csak 23 milliárd Ft elsikkasztásával vádolnak. De már nem sokáig tart ez a vádlotti szerep és abban is biztosak lehetünk, hogy fölmentík az elhíresült bankárt, aki asztalra föltett lábakkal ült az ügyészségen és állítólag csak 8 általános iskolai végzettsége van, régebbi lapok szerint. Most bizony fordult a kocka. Ilyen csodás esetek a bíróságon kifejezetten csak zsidókkal fordulnak elő. Ez történt annakidején Tocsik Mártával is, akitől még a végén bocsánatot is kértek, amiért csak 800 milliót lopott el. Milyen nevetséges egy összeg.....Ma már a 100 millió ellopása csak amolyan kezdőösszegnek számít, persze csak végkielégítésként. Már a héten gyanús volt Kulcsár, amikor a bírót kemény hangon kioktatta és erre a zsidó bírónőnek a szeme sem rebbent, hiszen ez amolyan színjáték, csak a tévék számára készül minden műsor, még a bíróságon is. Ma viszont megint újabb fordulat történt. Kulcsár (képen) gondolt egyet és azt mondta, hogy nyilatkozatot adok a tévének. Hogy melyik tévének a sok közül? Ez nem lehet vita kérdése, csakis a HírTV jöhet szóba, amelynek bérlete van a rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságon. Ők a " 4-dik hatalmi ág", csak még nem vették be őket az alkotmányba. Az előzetesből megtudhattuk, hogy Kulcsár vérszemet kapott és egy újabb mesével állt elő, persze ennek is az a lényege, hogy másokra hárítsa át azt, amiért ő felelt volna. Persze ez a tévéműsor sem komoly dolog, amolyan népszórakoztatási hülyeség, a hülyék számára. A nép többsége tisztával van azzal, hogy kiket is lát. S még mondja valaki, hogy a Hír-TV nem egy FIDESZ-közeli tévé. Ez az a hírmosoda, ahol az vörös ördögöket angyalokká mossák át. Ma este Kulcsár lép a színpadra és mindekit hülyére fog venni. Ezt már most megmondjuk.

 HOLOKAUSZT VOLT IZRAELBEN

RÖHEJ A KÖBÖN

BÉKÁVÉS MAFFIÁNAK

NEM KELL RETTEGNIE

ÜLNEK AZ ELRABOLT

MILLIÁRDOKON

Feljelentést tesz a róla készült adatgyűjtés miatt Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezetője. Ezt a hírTV-ben jelentette be a Budapesti Közlekedési Központ vezetője. Vitézyt az előző ciklusban, 2007 őszétől figyelték meg, amikor a BKV felügyelő-bizottságának tagjaként belső vizsgálatokat kezdeményezett a korrupciógyanús ügyekben. A Hír Televízió birtokába került dokumentumok szerint telefonjának híváslistáját kielemezték, felmérték lakóhelyét, valamint a rokoni és baráti kapcsolatait. A titkos jelentés készítői még azt is tudták, hogy Vitézy általában tömegközlekedéssel utazik és hogy mikor rendelt pizzát. „Amit a Hír Televízióban lehetett látni dokumentumot, az abban szereplő információk, híváslisták, sms-ek tartalmának feldolgozása, az újságírók lenyomozása, ezek mind-mind jogszabályokba ütköző cselekedetek. Éppen ezért természetes kötelezettségem az, hogy egy ilyen ügyben a nyomozóhatóságokat értesítsem, és megtegyem a szükséges jogi lépéseket. Ez így fog történni” – fogalmazott a Budapesti Közlekedési Központ vezetője. (hírTV)

A VITÉZY KLÁN KÜLÖNÖSEN VÉDETT

SZÁRMAZÁSI OKOKBÓL

Vegyük Vitézy életrajzát a lexikonból, amely csupa csodás elemet tartalmaz, az ilyeneken nem lovagol a Ribancinfó, pedig ezrével garázdálkodnak ilyenek a fővárosban. Lássuk:

Vitézy Dávid (Budapest, 1985. december 1.) közlekedési szakértő, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) egyik alapítója, az egyesület szóvivője, elnökségi tagja, a közlekedésfejlesztés munkacsoportjának vezetője. A Budapesti Közlekedési Központ Zrt. vezérigazgatója. (wikipedia)

VÖRÖSROHADÁSBÓL NARANCSROHADÁSBA

A korábbi közlekedési egyesület egy közönséges szélhámosság volt. Vitézy évekig mint „szakértő” dadogott a tévékben a Nagy Semmiről. Ez volt a munkája, arról persze hallgatott mindig, hogy az egyesületüknek és a fővárosi SZDSZ-MSZP közgyűlésnek milyen kapcsolata volt? Mikben döntöttek? És a Nagy Semmittevésért mennyit kaptak tíz év alatt? Az egész fővárosi bűnszövetekezet 20 éves múltját kéne föltárnia Vitézynek, mert ő ott volt és látott mindent. Ehelyett most előjönnek ilyen nevetséges megfigyelési mesékkel...Ki figyelte meg? Erről persze nem írnak, s megint a HírTV keze van az ügyben...ha …...rt kell kavarni, akkor mindig a HírTV neve bukkan elő. Mert itt is erről van szó. A Nagy Semmit ragozzák. Ezzel is telik az idő és nem kell beszélni a BKV-s bűnözőkről. Jó két hónap telt el a zsinagógás Tarlós hivatalba lépése óta, de azóta csak annyit csinált, hogy új könyvét bemutatta a sajtónak. Tarlós főpolgármester még el sem foglalta székét, de már előre kijelentette, hogy nem lesz elszámoltatás és Demszkyvel együttműködik. A vörösrohadás átment narancsrohadásba. Ugyan milyen társadalmilag hasznos munkát végzett iskolái elvégzése után Vitézy? Mit dolgozott egyáltalán? Azon kívül, hogy a tévékben dadogott, mert a magyar kiejtést képtelen elsajátítani. De erről nem tehet, hiszen ez születési hiba. Kép: Vitézy

VITÉZY ÉPÜLETES MUNKÁSSÁGA

Huszonöt évesen ezermilliárdos cégek ura: Vitézy Dávid élete és munkássága. Gyerekkorában menetrendeket írogatott, 9 évesen ismerte a 49-es busz sofőrjeit.  De ki ez a 24 éves, frissdiplomás fiatalember, aki szakmai végzettség és vezetői gyakorlat nélkül is ezermilliárdos cégek urává válhatott? Vitézy Dávid a VEKE, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület szóvivőjeként, gyakori médiaszereplései révén vált ismertté. A VEKE 2000-ben alakult meg az Index fórumán, egy jogtalanul elbocsájtott BKV-diszpécser védelmében. „Elkezdődött egy szerveződés, hogy meg kéne őt védeni, és levelekkel, sajtókapcsolatokkal sikerült is elérni, hogy visszarakják az állásába. Ez volt a VEKE első sikere” – emlékezett a kezdetekre Vitézy egy Index-interjúban. Vitézy Dávid a Lauder Javne iskolában érettségizett, majd közgazdászhallgatóként koptatta tovább a padokat, a közelmúltban diplomázott. Tanulmányaival párhuzamosan a VEKE soraiban is aktívan tevékenykedett, 2002-től immár az egyesület vezetőségi tagjaként. „2003 novemberében elértük a 41-es villamos meghosszabbítását, aminek végállomását a Móricz Zsigmond körtér és a Bocskai út közé építették, fölösleges gyaloglásra, átszállásra kényszerítve ezzel az utasokat” – nevezte meg egyik sikeres akciójukat Vitézy. A sikerhez az is kellett, „hogy Vitézy politikusokat megszégyenítő módon médiaképes, és ellentétben sok városatyával, képes értelmes mondatokban, értelmeset nyilatkozni. No meg az is, hogy még a BKV felső vezetésében is voltak VEKÉ-sek, illetve velük szimpatizálók, akik szépen szivárogtattak a cég számára kellemetlen híreket” – írja Vitézyről egy blogger.(ATV, részlet, okt.28)

Tehát a csodás zsidózseni már 14 éves korában a Fővárosi Közgyűlés bűnözőivel kapcsolatba került, ezzel a nevetséges egyesülete révén. Ha megnézzük ezeket a gettócsemetéket egyiknél sem lehet kimutatni társadalmilag hasznos munkát.